1931. évi XXXI. törvénycikk
1931. évi XXXI. törvénycikk
az irodalmi és a művészeti tulajdon tárgyában Montevideóban 1889. évi január hó 11. napján kelt nemzetközi szerződés becikkelyezéséről.
1931.11.21.
(A törvény kihirdetése megjelent az Országos Törvénytárnak 1931. évi november hó 21-én kiadott 20-ik számában.)
(Magyarország csatlakozása 1931. évi szeptember hó 2-án közöltetett az argentíniai kormánnyal.)
1. § Az irodalmi és a művészeti tulajdon tárgyában Montevideóban 1889. évi január hó 11. napján kelt nemzetközi szerződés és az 1889. évi február hó 13. napján ugyanott kelt pótjegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatnak.
2. § Az 1. §-ban említett szerződésnek és pótjegyzőkönyvnek magyar fordítása a következő :
Szerződés az Irodalmi és a Művészeti Tulajdon tárgyában.
Ő Excellenciája Uruguay Keleti Köztársaság Elnöke ; Ő Excellenciája, Argentina Köztársaság Elnöke ; Ő Excellenciája Bolívia Köztársaság Elnöke ; Ő Felsége Brazilia Császára ; Ő Excellenciája Chile Köztársaság Elnöke ; Ő Excelleneiája Paraguay Köztársaság Elnöke és Ő Excellenciája Péru Köztársaság Elnöke megállapodtak abban, hogy az irodalmi és a művészeti tulajdonról Szerződést kötnek meghatalmazottaik útján, akik Uruguay Keleti Köztársaság és Argentina Köztársaság kormányainak kezdeményezésére Montevideó városban értekezletre gyűltek össze :
és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása, valamint a tárgy megfelelő megbeszélése és megvitatása után a következő rendelkezésekben egyeztek meg :
1. cikk. Az aláíró államok kötelezik magukat arra, hogy a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelően elismerik és megvédik az irodalmi és a művészeti tulajdonra vonatkozó jogokat.
2. cikk. Minden irodalmi vagy művészeti mű szerzője és ennek jogutóda az aláíró államokban azokat a jogokat élvezi, amelyeket annak az államnak törvénye megad, ahol a művet először tették közzé vagy alkották.
3. cikk. Az irodalmi vagy a művészeti mű tulajdonjoga a szerző javára magában foglalja a rendelkezés, a közzététel, az elidegenítés, a fordítás vagy a fordítás megengedésének és a bármely alakban való sokszorosításnak jogát.
4. cikk. Egyik állam sem köteles az irodalmi vagy a művészeti tulajdonjogot hosszabb időtartamra elismerni, mint amely oly szerzőre irányadó, aki ott szerzi meg ezt a jogot. Ez az időtartam a mű származásának országában megállapított időre korlátozható, ha ez rövidebb.
5. cikk. Az irodalmi és a művészeti művek kifejezés magában foglalja a könyveket, füzeteket és bármely más írói művet ; a színműveket vagy zenés színműveket, a koreográfiai műveket, a zeneműveket szöveggel vagy a nélkül ; a rajzokat, festményeket ; a szobrokat, metszeteket ; a fényképészeti műveket, a kőnyomatokat, térképeket ; a földrajzra, helyrajzra (topográfiára), építészetre vagy általában a tudományra vonatkozó terveket, vázlatokat és domborműveket ; végül magában foglal általában az irodalom és a művészet körébe tartozó minden terméket, amelyet a nyomtatás vagy sokszorosítás bármely módja útján közzé lehet tenni.
6. cikk. Az oly művek fordítója, amelyekre nézve nincs vagy már megszűnt az elismert szerzői jog, fordítása tekintetében a 3. cikkben megállapított jogokat élvezi, azonban nem akadályozhatja meg ugyanazon mű más fordításának közzétételét.
7. cikk. Időszakonkint megjelenő lap cikkének utánnyomása szabad, ha a lapot, amelyből a cikket átvették, megjelölik. Kivétel az oly tudományos vagy művészeti tárgyú cikk, amelynek utánnyomását a szerző kifejezetten megtiltotta.
8. cikk. Az időszaki sajtóban minden engedély nélkül közölhetők a tanácskozó testületben, a bíróság előtt vagy nyilvános gyűlésen elmondott vagy felolvasott beszédek.
9. cikk. Meg nem engedett utánképzés az irodalmi vagy a művészeti műnek nem engedélyezett olyan közvetett felhasználása, amelyet különböző elnevezéssel - alkalmazás, átdolgozás stb. - jelölnek meg és amely nem egyéb, mint valamely mű utánképzése a nélkül, hogy eredeti mű jellegét tüntetné fel.
10. cikk. A szerzői jog az ellenkező bizonyításáig annak a személynek javára ismertetik el, akinek neve vagy álneve az irodalmi vagy a művészeti munkán meg van jelölve.
Ha a szerző nevét el akarja titkolni, a kiadónak kifejezésre kell juttatnia azt, hogy a szerzői jog őt illeti meg.
11. cikk. A felelősség felől, amely arra hárul, aki az irodalmi vagy a művészeti tulajdonjogot bitorolja, a bíróságok határoznak, mégpedig annak az országnak törvényei szerint, amelyben a jogsértést elkövették.
12. cikk. Az irodalmi és a művészeti művek tulajdonjogának elismerése nem fosztja meg az aláíró államokat attól a jogtól, hogy törvénycikknek megfelelően eltiltsák az oly mű sokszorosítását, közzétételét, terjesztését, előadását vagy kiállítását, amelyet a tisztességbe vagy a jóerkölcsbe ütközőnek tekintenek.
13. cikk. A jelen szerződésnek életbelépéséhez nem szükséges az, hogy valamennyi aláíró nemzet egyszerre erősítse meg. Amelyikük megerősíti, közli azt Argentina Köztársaság kormányával a végből, hogy ezek arról a többi szerződő nemzetet értesítsék. Ez az eljárás a megerősítő okiratok kicserélését pótolja.
14. cikk. Ha a kicserélés az előbbi cikkben megállapított alakban történt, a jelen szerződés ettől a cselekménytől kezdve határozatlan időre életbe lép.
15. cikk. Ha az aláíró nemzetek valamelyike kívánatosnak tartja, hogy a szerződésből kilépjen, vagy hogy abban módosítás történjék, erről értesítenie kell a többi nemzeteket ; a kilépés azonban csak a közléstől számított két év elteltével válik hatályossá, amely idő alatt új megegyezést kell megkísérelni.
16. cikk. A 13. cikk kiterjeszthető azokra a nemzetekre, amelyek, habár nem vettek részt ezen az értekezleten, a jelen szerződéshez csatlakozni kívánnak.
Ennek hiteléül az említett nemzetek meghatalmazottai azt hét példányban aláírták és pecsétjükkel ellátták Montevideóban, 1889. évi január hó 11. napján.
(Aláirások.)
Pótjegyzőkönyv.
Uruguay Keleti Köztársaság, Argentina Köztársaság, Bolivia Köztársaság, a Braziliai Császárság, Chile Köztársaság, Paraguay Köztársaság és Péru Köztársaság Kormányainak meghatalmazottai meggyőződve annak a célszerűségéről, hogy általános szabályokat állapítsanak meg mindegyik szerződő állam törvényeinek a többiek területén alkalmazása végett azokban az esetekben, amelyeket a nemzetközi magánjog különböző anyagára vonatkozólag kötött szerződések meghatároznak, a következőkben egyeztek meg :
1. cikk. Valamely szerződő állam törvényeit előforduló esetben alkalmazni kell, akár belföldiek, akár külföldiek a jogviszony tekintetében érdekelt személyek.
2. cikk. Ezeket a törvényeket az eljáró bíró hivatalból alkalmazza, a feleknek azonban érintetlen marad az a joguk, hogy állíthassák és bizonyíthassák annak a törvénynek létezését és tartalmát, amelyre hivatkoztak.
3. cikk. Mindazokat a perorvoslatokat, amelyeket a perlés helyének eljárási szabályai a belföldi törvények szerint elintézendő ügyekben megadnak, oly ügyekben is igénybe lehet venni, amelyet valamely másik állam törvényeinek alkalmazásával kell eldönteni.
4. cikk. Más állam törvényeit sohasem kell alkalmazni, ha azok a pervitel helyén fennálló politikai intézményekkel, a közrendi törvényekkel és a jóerkölcsről ott vallott felfogással ellenkeznek.
5. cikk. E jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban a kormányok kötelezik magukat arra, hogy az érvényben lévő és később hatálybalépő törvényeik két hiteles példányát egymásnak kölcsönösen megküldik.
6. cikk. Az aláíró államok kormányainak a kötött szerződések megerősítése alkalmából ki kell jelenteniök, hogy az értekezletre meg nem hívott nemzetek csatlakozását elfogadják-e olyan módon, mint azokét a nemzetekét, amelyek csatlakoztak ugyan az értekezlet eszméjéhez, a tárgyalásokban azonban nem vehettek részt.
7. cikk. Az előző cikkekben foglalt rendelkezések ama szerződések elválaszthatatlan részeinek tekintetnek, amelyekre vonatkoznak és addig az ideig maradnak érvényben, amíg maguk a szerződések.
Ennek hiteléül a fentemlített meghatalmazottak azt aláírták és pecsétjükkel ellátták Montevideóban. 1889. évi február hó 13. napján.
(Aláirások.)
3. § E törvény kihirdetésének napján, azonban az 1. §-ban em1ített szerződésnek Magyarországgal szemben való életbelépése napjától kezdődő hatállyal lép életbe ; azt az igazságügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás