1936. évi XIII. törvény
1936. évi XIII. törvény
a polgári jogsegély tárgyában Budapesten, 1935. évi szeptember hó 25-én kelt magyar–brit egyezmény becikkelyezéséről1 Megjelent az Országos Törvénytár 1936. évi május hó 19-én kiadott 5-ik számában. (A megerősítő okiratok Londonban, 1936. évi május hó 7. napján cseréltettek ki.)
1936.01.01.
(M. i.) A világháború előtt Nagybritannia egyrészről az európai államokétól lényegesen eltérő jogrendszere, másrészről sajátos jogintézményei miatt tartózkodott attól, hogy az európai államokkal polgári jogsegélyegyezményt kössön. Ez a magyarázata annak, hogy nem részese a polgári eljárásra vonatkozólag 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezménynek sem, amelyet az 1909. évi XIV. törvénycikk iktatott az ország törvényei közé.
Egyezmény hiányában Nagybritanniával szemben a polgári jogsegély irányadó szabályait eddig igazságügyminiszteri rendelet és közlemények ismertették a magyar bíróságokkal, tájékoztatva őket arról az eljárásról, amelynek útján magyar bírósági iratok kézbesítése vagy egyéb bírói jogsegély teljesítése a brit jogszabályok értelmében egyezmény nélkül is lehetséges volt.
A 28,631/1901. I. M. számú rendelet (1901. évi Magyarországi Rendeletek Tára 550. lap) szerint a kézbesítést Nagybritannia és Irhon, valamint a brit gyarmatok területén az illetékes osztrák-magyar konzuli hivatalok teljesítették posta útján, tehát a brit bíróságok vagy más brit hatóságok közreműködése nélkül, - a bizonyítás felvételére, elsősorban a felek és a tanúk kihallgatására irányuló magyar bírói megkeresések alakszerűségeit pedig a 12,106/1903. I. M. számú közlemény (1903. évi Igazságügyi Közlöny 133. lap) ismertette. E közlemény szerinti a megkeresésnek arra kellett irányulnia, hogy a megkeresett brit bíróság megbízottat rendeljen ki a bizonyításfelvétel foganatosítására, mégpedig olyan hatáskörrel, hogy a megbízott a tanút megjelenésre kényszeríthette és tőle az esküt a törvényes jogkövetkezmények terhe mellett vehette ki.
Magyar állampolgárnak eskü nélküli kihallgatását vagy egyszerű felvilágosítások beszerzését azonban az ottani osztrák-magyar konzuli hivatalok is teljesíthették.
Az alól az általános szabály alól, hogy a megkeresés foganatosításának költségeiről a megkereső bíróság köteles gondoskodni, kivételt tett a 27,110/1923. I. M. szám alatt (1923. évi Igazságügyi Közlöny 315. lap) megjelent újabb közlemény, amely szerint a brit bíróságok külföldi bíróságoktól diplomáciai úton érkező megkeresésre egyes esetekben díjtalanul maguk gondoskodnak a bizonyítás felvételéről.
A perbeli biztosítékra (Pp. 124. §.) vonatkozó szabályokat a 34,000/1930. I. M. számú közlemény (1930. évi Igazságügyi Közlöny 107. lap) ismertette utalással arra, hogy ebben a kérdésben Nagybritanniával sem államszerződés, sem viszonosság nem áll fenn.
A világháború befejezése után a brit kormány 17 állammal polgári jogsegélyegyezményt kötött. Minthogy pedig a polgári jogsegélyforgalom Magyarország és Nagybritannia között nemzetközi megállapodással eddig szabályozva nem volt, a brit kormány a magyar kormánynak is javaslatot tett polgári jogsegélyegyezmény kötése iránt.
A brit kormány javaslatát elfogadtuk és az 1934. évi december havában Londonban tartott tárgyalások eredményeképpen sikerült olyan egyezménytervezetet létrehozni amely a magyar polgári eljárási szabályoknak mindenben megfelel és alig tér el az 1909 : XIV. törvénycikkbe iktatott hágai polgári jogsegélyegyezménytől, amelynek az európai államok nagyrésze már tagja. Az egyezmény öt részből áll.
Az I. részben elhelyezett 1. és 2. cikk a bevezető rendelkezéseket tartalmazza és az egyenlő elbánást biztosítja a szerződő államok polgárai és alattvalói javára a törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele tekintetében. Ez a rendelkezés azonos az 1927: XVIII. törvénycikkbe iktatott magyar-brit kereskedelmi és hajózási szerződés 4. cikkének 2. bekezdésében foglalt szabállyal és kölcsönössé teszi a trianoni szerződés 212. cikkében foglalt azt a rendelkezést, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai javára egyoldalúan biztosította a bíróságok igénybevételének jogát.
A két állam polgárainak és alattvalóinak bíróságok előtti egyenjogúsítását a perköltség-biztosíték (Pp. 124. §.), a szegénységi jog (Pp. 112. §.) és a személyfogság tekintetében az egyezmény IV. részében foglalt rendelkezések (12-14. cikkek) valósítják meg.
Az egyezmény tulajdonképpeni tárgyát, a nemzetközi jogsegély szabályait a II. és III. rész (3-11. cikkek) foglalja magában, mégpedig akként, hogy a Il. rész az iratok kézbesítésére, a III. rész pedig a bizonyítás felvételére irányuló megkeresések szabályait tartalmazza.
Mindkét irányban az egyezmény a hosszadalmas diplomáciai út kiküszöbölésével a megkeresések továbbításának azt a módját valósítja meg, amelyet a hágai polgári jogsegélyegyezmény (1909: XIV. t.-c.) 1. és 9. cikke rendszeresített, s amely abból áll, hogy a kézbesítésre vagy más jogsegélyre irányuló megkeresést a megkereső állam ama diplomáciai vagy konzuli hatósága útján kell továbbítani, amely a jogsegély teljesítésének helyén a megkereső állam érdekeinek képviseletét ellátja.
Ez a diplomáciai vagy konzuli hatóság azután az iratokat megfelelő kérelem kíséretében ahhoz a hatósághoz küldi s a vonatkozó válaszokat is attól a hatóságtól kapja meg, amelyet erre a célra a másik állam kijelölt.
A hágai polgári jogsegélyegyezményben részes államokkal szemben Magyarországra nézve a 9000/1909. I. M. számú rendelet (1909. évi Magyarországi Rendeletek Tára 785. lap) a m. kir. igazságügyminisztériumot jelölte ki s ennek megfelelően az egyezmény is erre az útra tereli a brit bírói hatóságoktól érkező kézbesítésuratokat és bizonyításfelvételre irányuló megkereséseket.
A bírói megkeresések teljesítésének eme rendes útján kívül azonban az egyezmény mind a kézbesítésekre, mind pedig az egyéb megkeresésekre nézve megengedi azt is, hogy ezek a helyi állam hatóságainak közreműködése nélkül a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága útján nyerjenek közvetlen elintézést. Az elintézésnek módja az, hogy a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága maga teljesíti a kézbesítést vagy a bizonyításfelvételt, de mindkét esetben csak akkor, ha nem a helyi állam polgárairól van szó (3. és 9. cikk); ilyen esetekben azonban kényszereszközök alkalmazása teljesen ki van zárva.
Ez a rendszer szintén megfelel a hágai polgári jogsegélyegyezmény 6. cikkének utolsó bekezdésében és 15. cikkében foglalt rendelkezéseknek.
A kézbesítésre és a bizonyításfelvételre irányuló megkereséseknek az előadottakban ismertetett közös szabályán kívül mindkét irányban azonos rendelkezések irányadók (4. és 8. cikk) a foganatosítás módjára nézve, nevezetesen abban a tekintetben,
hogy a nem illetékes hatósághoz érkezett megkeresést hivatalból kell áttenni a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához;
hogy a megkeresést a megkeresett hatóságra irányadó szabályok szerint kell foganatosítani, hacsak a megkeresés olyan különös eljárást nem kíván, amely nem ellenkezik a megkeresett hatóságra kötelező törvényekkel;
hogy a megkeresés teljesítése megtagadható, ha az iratok hitelessége kétséges vagy a megkeresés teljesítése a megkeresett állam felségjogára vagy biztonságára sérelmes volna;
hogy a teljesítés megtagadásáról az ok közlésével a megkereső hatóságot értesíteni kell;
hogy végül a megkeresés teljesítésével járó költségről a megkereső hatóságnak kell gondoskodnia (6. és 11. cikk), amelyeknek megtérítését a megkeresést teljesítő hatóságnak a válaszban kell kérnie.
Általános szabály, hogy a megkeresőlevelet és mellékleteit beleértve a kézbesítési iratokat is, a megkeresett hatóság hivatalos nyelvén készült fordítással kell ellátni. Bírói iratok kézbesítése esetében nincs szükség ilyen fordításra, ha ezt a megkeresett hatóság nem kívánja, ebben az esetben azonban a megkeresett hatóság a megkeresés teljesítéseképpen arra szorítkozhatik, hogy a fordítással el nem látott iratot a címzettnek csak akkor adja át, ha az azt önként elfogadja. Ez a rendszer hasonló a hágai polgári jogsegélyegyezmény 2. és 3. cikkében szabályozott eljáráshoz.
Az egyezmény IV. részében a 12. cikk a perköltségbiztosíték alóli mentességet - eltérően a többi európai állammal kötött szokásos egyezményektől - a sajátos brit jogrendszer szellemében, nevezetesen annak figyelembevételével szabályozza, hogy ezek a jogszabályok megengedik azt, hogy brit bíróság brit állampolgárt vagy alattvalót is kötelezzen ilyen biztosítékra, mert a brit jog nem az állampolgárságot, hanem a lakóhelyet tekinti irányadónak.
Ezért volt szükség a 12. cikk b) pontjában tüzetesen megszabni azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetén perköltségbiztosíték a másik állam polgárától nem követelhető.
A hágai polgári jogsegélyegyezménytől eltérően a szegénységi jog élvezetének feltételeit és alakiságát ez az egyezmény nem jelöli meg, mert a brit jognak a szegénységi jogra vonatkozó rendelkezései ebben a tekintetben is lényegesen eltérnek a többi európai államok jogrendszerétől. Ezért az egyezmény csak annak az általános szabálynak kimondására szorítkozik, hogy a másik fél polgárait és alattvalóit a belföldiekkel teljesen egyenlő elbánásban kell részesíteni, ami megfelel a 2. cikkben biztosított jogegyenlőségnek.
Az V. részben foglalt általános rendelkezések az egyezmény területi hatályát, aláírását, megerősítését és a felmondást szabályozzák, és részletes rendelkezéseket tartalmaznak az egyezmény hatályára és a csatlakozásokra nézve a Brit Birodalom ama részei tekintetében, amelyek közjogi önállóságuk folytán még nem válnak kötelezettekké az anyaország kormánya részéről megerősített nemzetközi egyezmények alapján.
A Brit Birodalomnak ezekre a részeire nézve, ideértve a gyarmatokat és a megbízásból igazgatott (mandatárius) területeket is a brit kormány külön nyilatkozata szükséges, viszont ilyen nyilatkozattal az említett birodalomrészekre nézve az egyezmény külön is felmondható.
Az egyezmény magyar és angol nyelven jött létre, tehát mindkét szöveg egyaránt hiteles.
Egyezmény hiányában Nagybritanniával szemben a polgári jogsegély irányadó szabályait eddig igazságügyminiszteri rendelet és közlemények ismertették a magyar bíróságokkal, tájékoztatva őket arról az eljárásról, amelynek útján magyar bírósági iratok kézbesítése vagy egyéb bírói jogsegély teljesítése a brit jogszabályok értelmében egyezmény nélkül is lehetséges volt.
A 28,631/1901. I. M. számú rendelet (1901. évi Magyarországi Rendeletek Tára 550. lap) szerint a kézbesítést Nagybritannia és Irhon, valamint a brit gyarmatok területén az illetékes osztrák-magyar konzuli hivatalok teljesítették posta útján, tehát a brit bíróságok vagy más brit hatóságok közreműködése nélkül, - a bizonyítás felvételére, elsősorban a felek és a tanúk kihallgatására irányuló magyar bírói megkeresések alakszerűségeit pedig a 12,106/1903. I. M. számú közlemény (1903. évi Igazságügyi Közlöny 133. lap) ismertette. E közlemény szerinti a megkeresésnek arra kellett irányulnia, hogy a megkeresett brit bíróság megbízottat rendeljen ki a bizonyításfelvétel foganatosítására, mégpedig olyan hatáskörrel, hogy a megbízott a tanút megjelenésre kényszeríthette és tőle az esküt a törvényes jogkövetkezmények terhe mellett vehette ki.
Magyar állampolgárnak eskü nélküli kihallgatását vagy egyszerű felvilágosítások beszerzését azonban az ottani osztrák-magyar konzuli hivatalok is teljesíthették.
Az alól az általános szabály alól, hogy a megkeresés foganatosításának költségeiről a megkereső bíróság köteles gondoskodni, kivételt tett a 27,110/1923. I. M. szám alatt (1923. évi Igazságügyi Közlöny 315. lap) megjelent újabb közlemény, amely szerint a brit bíróságok külföldi bíróságoktól diplomáciai úton érkező megkeresésre egyes esetekben díjtalanul maguk gondoskodnak a bizonyítás felvételéről.
A perbeli biztosítékra (Pp. 124. §.) vonatkozó szabályokat a 34,000/1930. I. M. számú közlemény (1930. évi Igazságügyi Közlöny 107. lap) ismertette utalással arra, hogy ebben a kérdésben Nagybritanniával sem államszerződés, sem viszonosság nem áll fenn.
A világháború befejezése után a brit kormány 17 állammal polgári jogsegélyegyezményt kötött. Minthogy pedig a polgári jogsegélyforgalom Magyarország és Nagybritannia között nemzetközi megállapodással eddig szabályozva nem volt, a brit kormány a magyar kormánynak is javaslatot tett polgári jogsegélyegyezmény kötése iránt.
A brit kormány javaslatát elfogadtuk és az 1934. évi december havában Londonban tartott tárgyalások eredményeképpen sikerült olyan egyezménytervezetet létrehozni amely a magyar polgári eljárási szabályoknak mindenben megfelel és alig tér el az 1909 : XIV. törvénycikkbe iktatott hágai polgári jogsegélyegyezménytől, amelynek az európai államok nagyrésze már tagja. Az egyezmény öt részből áll.
Az I. részben elhelyezett 1. és 2. cikk a bevezető rendelkezéseket tartalmazza és az egyenlő elbánást biztosítja a szerződő államok polgárai és alattvalói javára a törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele tekintetében. Ez a rendelkezés azonos az 1927: XVIII. törvénycikkbe iktatott magyar-brit kereskedelmi és hajózási szerződés 4. cikkének 2. bekezdésében foglalt szabállyal és kölcsönössé teszi a trianoni szerződés 212. cikkében foglalt azt a rendelkezést, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai javára egyoldalúan biztosította a bíróságok igénybevételének jogát.
A két állam polgárainak és alattvalóinak bíróságok előtti egyenjogúsítását a perköltség-biztosíték (Pp. 124. §.), a szegénységi jog (Pp. 112. §.) és a személyfogság tekintetében az egyezmény IV. részében foglalt rendelkezések (12-14. cikkek) valósítják meg.
Az egyezmény tulajdonképpeni tárgyát, a nemzetközi jogsegély szabályait a II. és III. rész (3-11. cikkek) foglalja magában, mégpedig akként, hogy a Il. rész az iratok kézbesítésére, a III. rész pedig a bizonyítás felvételére irányuló megkeresések szabályait tartalmazza.
Mindkét irányban az egyezmény a hosszadalmas diplomáciai út kiküszöbölésével a megkeresések továbbításának azt a módját valósítja meg, amelyet a hágai polgári jogsegélyegyezmény (1909: XIV. t.-c.) 1. és 9. cikke rendszeresített, s amely abból áll, hogy a kézbesítésre vagy más jogsegélyre irányuló megkeresést a megkereső állam ama diplomáciai vagy konzuli hatósága útján kell továbbítani, amely a jogsegély teljesítésének helyén a megkereső állam érdekeinek képviseletét ellátja.
Ez a diplomáciai vagy konzuli hatóság azután az iratokat megfelelő kérelem kíséretében ahhoz a hatósághoz küldi s a vonatkozó válaszokat is attól a hatóságtól kapja meg, amelyet erre a célra a másik állam kijelölt.
A hágai polgári jogsegélyegyezményben részes államokkal szemben Magyarországra nézve a 9000/1909. I. M. számú rendelet (1909. évi Magyarországi Rendeletek Tára 785. lap) a m. kir. igazságügyminisztériumot jelölte ki s ennek megfelelően az egyezmény is erre az útra tereli a brit bírói hatóságoktól érkező kézbesítésuratokat és bizonyításfelvételre irányuló megkereséseket.
A bírói megkeresések teljesítésének eme rendes útján kívül azonban az egyezmény mind a kézbesítésekre, mind pedig az egyéb megkeresésekre nézve megengedi azt is, hogy ezek a helyi állam hatóságainak közreműködése nélkül a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága útján nyerjenek közvetlen elintézést. Az elintézésnek módja az, hogy a megkereső állam diplomáciai vagy konzuli hatósága maga teljesíti a kézbesítést vagy a bizonyításfelvételt, de mindkét esetben csak akkor, ha nem a helyi állam polgárairól van szó (3. és 9. cikk); ilyen esetekben azonban kényszereszközök alkalmazása teljesen ki van zárva.
Ez a rendszer szintén megfelel a hágai polgári jogsegélyegyezmény 6. cikkének utolsó bekezdésében és 15. cikkében foglalt rendelkezéseknek.
A kézbesítésre és a bizonyításfelvételre irányuló megkereséseknek az előadottakban ismertetett közös szabályán kívül mindkét irányban azonos rendelkezések irányadók (4. és 8. cikk) a foganatosítás módjára nézve, nevezetesen abban a tekintetben,
hogy a nem illetékes hatósághoz érkezett megkeresést hivatalból kell áttenni a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához;
hogy a megkeresést a megkeresett hatóságra irányadó szabályok szerint kell foganatosítani, hacsak a megkeresés olyan különös eljárást nem kíván, amely nem ellenkezik a megkeresett hatóságra kötelező törvényekkel;
hogy a megkeresés teljesítése megtagadható, ha az iratok hitelessége kétséges vagy a megkeresés teljesítése a megkeresett állam felségjogára vagy biztonságára sérelmes volna;
hogy a teljesítés megtagadásáról az ok közlésével a megkereső hatóságot értesíteni kell;
hogy végül a megkeresés teljesítésével járó költségről a megkereső hatóságnak kell gondoskodnia (6. és 11. cikk), amelyeknek megtérítését a megkeresést teljesítő hatóságnak a válaszban kell kérnie.
Általános szabály, hogy a megkeresőlevelet és mellékleteit beleértve a kézbesítési iratokat is, a megkeresett hatóság hivatalos nyelvén készült fordítással kell ellátni. Bírói iratok kézbesítése esetében nincs szükség ilyen fordításra, ha ezt a megkeresett hatóság nem kívánja, ebben az esetben azonban a megkeresett hatóság a megkeresés teljesítéseképpen arra szorítkozhatik, hogy a fordítással el nem látott iratot a címzettnek csak akkor adja át, ha az azt önként elfogadja. Ez a rendszer hasonló a hágai polgári jogsegélyegyezmény 2. és 3. cikkében szabályozott eljáráshoz.
Az egyezmény IV. részében a 12. cikk a perköltségbiztosíték alóli mentességet - eltérően a többi európai állammal kötött szokásos egyezményektől - a sajátos brit jogrendszer szellemében, nevezetesen annak figyelembevételével szabályozza, hogy ezek a jogszabályok megengedik azt, hogy brit bíróság brit állampolgárt vagy alattvalót is kötelezzen ilyen biztosítékra, mert a brit jog nem az állampolgárságot, hanem a lakóhelyet tekinti irányadónak.
Ezért volt szükség a 12. cikk b) pontjában tüzetesen megszabni azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása esetén perköltségbiztosíték a másik állam polgárától nem követelhető.
A hágai polgári jogsegélyegyezménytől eltérően a szegénységi jog élvezetének feltételeit és alakiságát ez az egyezmény nem jelöli meg, mert a brit jognak a szegénységi jogra vonatkozó rendelkezései ebben a tekintetben is lényegesen eltérnek a többi európai államok jogrendszerétől. Ezért az egyezmény csak annak az általános szabálynak kimondására szorítkozik, hogy a másik fél polgárait és alattvalóit a belföldiekkel teljesen egyenlő elbánásban kell részesíteni, ami megfelel a 2. cikkben biztosított jogegyenlőségnek.
Az V. részben foglalt általános rendelkezések az egyezmény területi hatályát, aláírását, megerősítését és a felmondást szabályozzák, és részletes rendelkezéseket tartalmaznak az egyezmény hatályára és a csatlakozásokra nézve a Brit Birodalom ama részei tekintetében, amelyek közjogi önállóságuk folytán még nem válnak kötelezettekké az anyaország kormánya részéről megerősített nemzetközi egyezmények alapján.
A Brit Birodalomnak ezekre a részeire nézve, ideértve a gyarmatokat és a megbízásból igazgatott (mandatárius) területeket is a brit kormány külön nyilatkozata szükséges, viszont ilyen nyilatkozattal az említett birodalomrészekre nézve az egyezmény külön is felmondható.
Az egyezmény magyar és angol nyelven jött létre, tehát mindkét szöveg egyaránt hiteles.
1. § A polgári jogsegély tárgyában Budapesten 1935. évi szeptember hó 25-én kelt magyar–brit egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar szövege a következő:
(Eredeti magyar szöveg2)
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és Ő Felsége Nagy-britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királya, India Császára, áthatva attól az óhajtól, hogy igazságügyi hatóságaik előtt polgári és kereskedelmi ügyekben folyó vagy indítandó eljárásban kölcsönösen jogsegélyt nyújtsanak egymásnak; elhatározták, hogy ebből a célból Egyezményt kötnek és Meghatalmazottaikat kinevezték, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben állapodtak meg:
I. Bevezető rendelkezések.
1. cikk. a) Ez az Egyezmény csak polgári és kereskedelmi ügyekben nyer alkalmazást, ideértve a nem peres ügyeket is.
b) Ebben az Egyezményben az alábbi szavak értelme a következő:
(1) «az egyik (vagy a másik) Magas Szerződő Fél területe» jelent (a) Ő Felségét Nagy-britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királyát, India Császárát illetően Angliát, Waleset és mindazokat a területeket, amelyekben az Egyezmény a 17. cikken alapuló kiterjesztés, vagy a 18. cikken alapuló csatlakozás folytán érvényben van; (b) Ő Főméltóságát, a Magyar Királyság Kormányzóját illetően pedig Magyarországot;
(2) «személyek» természetes és jogi személyeket;
(3) «jogi személyek», társas cégeket, társaságokat, egyesületeket és más testületeket jelent;
(4) «az egyik Magas Szerződő Fél alattvalói vagy állampolgárai» magában foglalja az illető Magas Szerződő Fél területén érvényes törvények szerint létesült vagy elismert jogi személyeket;
(5) «az egyik (vagy a másik) Magas Szerződő Fél alattvalói vagy állampolgárai» jelenti (a) Ő Felségét Nagy-britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királyát, India Császárát illetően Ő Felségének bárhol lakó minden alattvalóját és a védelme alatt álló összes személyeket; (b) Ő Főméltóságát a Magyar Királyság Kormányzóját illetően pedig az összes magyar állampolgárokat.
2. cikk. Törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele.
Az egyik Magas Szerződő Fél alattvalói vagy állampolgárai a másiknak területén személyük vagy vagyonuk törvényes védelme tekintetében ugyanazokat a jogokat élvezik és jogaik érvényesítése vagy védelme végett ugyanolyan feltételek mellett (ideértve a fizetendő díjakat és illetékeket is) fordulhatnak a bíróságokhoz, mint a másik Magas Szerződő Fél alattvalói vagy állampolgárai.
II. Iratok kézbesítése peres és nem peres ügyben.
3. cikk. a) Ha az egyik Magas Szerződő Fél valamely igazságügyi hatósága peres vagy nem peres ügyben ennek a Félnek területén készült iratok kézbesítését kéri valamely személy részére a másik Magas Szerződő Fél területén, az ilyen iratokat megfelelő esetben a 4. vagy az 5. cikkben szabályozott valamelyik eljárási mód szerint kell a címzettnek kézbesíteni.
b) Ennek az Egyezménynek II. részében a «származási hely állama» kifejezés azt az államot jelenti, amelyben a kézbesítendő ügyiratok készültek, a «foganatosítási hely állama» kifejezés pedig azt az államot, amelyben az ügyiratok kézbesítését teljesíteni kell.
4. cikk. a) A kézbesítésre irányuló kérelmet a származási hely állama diplomáciai vagy konzuli tisztviselőjének a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához kell intéznie és küldenie, és ezt a hatóságot fel kell kérnie a kérdéses ügyirat kézbesítésére.
b) A kézbesítésre irányuló kérelmet a foganatosítási hely államának nyelvén kell szerkeszteni és abban meg kell jelölni a felek nevét és foglalkozását, a címzett nevét, foglalkozását és lakáscímét, valamint a kézbesítendő ügyirat természetét és csatolni kell hozzá a kézbesítendő ügyiratot másolatával együtt.
c) A kézbesítendő ügyiratot a foganatosítási hely államának nyelvén kell szerkeszteni vagy pedig ilyen nyelvű fordítással kell ellátni, kivéve, ha a foganatosítási hely államának illetékes hatósága kijelenti, hogy fordításra nincs szükség. Szükséges, hogy az ilyen fordítást a származási hely államának diplomáciai vagy konzuli tisztviselője vagy pedig a foganatosítási vagy származási hely államának hivatalos vagy megesketett tolmácsa hitelesítse.
d) A kézbesítésre irányuló kérelmeket:
Angliában a Supreme Court of Judicature Senior Master-éhez,
Magyarországon a magyar királyi Igazságügyminisztériumhoz kell intézni és küldeni.
Ha az a hatóság, amelyhez a kézbesítésre irányuló kérelmet küldötték, nem illetékes annak teljesítésére, akkor ez a hatóság (azoknak az eseteknek kivételével, amelyekben e cikk (f) pontja értelmében a kézbesítés megtagadható) köteles a kérelmet hivatalból áttenni a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához.
e) A kézbesítést a foganatosítási hely államának illetékes hatósága teljesíti akként, hogy az ügyiratot a szerint az eljárás szerint kézbesíti, amelyet hasonló ügyiratok kézbesítésére nézve ennek az államnak belső törvénye megszab, kivéve, ha a kézbesítésre irányuló kérelem valamely különös kézbesítési mód alkalmazására vonatkozó kívánságot tartalmaz, amikor is ezt a kézbesítési eljárást kell követni, amennyiben az nem ellenkezik ennek az államnak törvényével; ha azonban a foganatosítási hely államának illetékes hatósága kijelentette, hogy fordításra nincs szükség és fordítást nem is mellékeltek, ennek a hatóságnak eljárása arra szorítkozhatik, hogy az ügyiratot átadja a címzettnek, ha ez azt önként elfogadja.
f) E cikk előbbi rendelkezéseinek megfelelően előterjesztett kézbesítésre irányuló kérelem teljesítése csak abban az esetben tagadható meg, (1) ha a kézbesítésre irányuló kérelem hitelessége nincs megállapítva vagy (2) ha az a Magas Szerződő Fél, amelynek területén a kézbesítést teljesíteni kellene, azt saját felségjogára vagy biztonságára sérelmesnek tartja.
g) Minden olyan esetben, amidőn az a hatóság, amelyhez a kézbesítésre irányuló kérelmet küldötték, azt nem teljesíti, erről haladéktalanul értesíti azt a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőt, aki a kérelmet előterjesztette, közölve azokat az okokat, amelyek miatt a kérelem teljesítését megtagadta, vagy az illetékes hatóságot, amelyhez azt áttette.
h) Az a hatóság, amely a kézbesítésre irányuló kérelmet teljesítette, köteles erről bizonyítványt kiállítani, amely igazolja a kézbesítést vagy megjelöli az okot, amely a kézbesítést akadályozta, továbbá tanúsítja a teljesített vagy megkísérelt kézbesítés tényét, módját és idejét, és ezt a bizonyítványt meg kell küldenie ahhoz a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőhöz, aki a kézbesítésre irányuló kérelmet előterjesztette. A kézbesítést vagy annak megkísérlését tanúsító bizonyítványt az ügyirat másolatára kell rávezetni vagy ahhoz kell csatolni .
5. cikk. a) Ez a cikk nem alkalmazható olyan személyeknek szóló ügyiratok kézbesítésére, akik alattvalói vagy állampolgárai annak a Magas Szerződő Félnek, amelynek területén a kézbesítést teljesíteni kell.
b) A kézbesítés teljesíthető − a foganatosítási hely állama hatóságainak megkeresése vagy közreműködése nélkül − a következő bármelyik eljárási mód szerint:
(1) a származási hely államának diplomáciai vagy konzuli tisztviselője útján;
(2) posta útján.
c) Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy ennek a cikknek (b) pontjában említett valamelyik eljárási mód alkalmazásával teljesített kézbesítés érvényességének kérdésében a Magas Szerződő Felek illetékes bíróságai saját törvényeik szerint szabadon határoznak.
6. cikk. a) Minden olyan esetben, amidőn a 4. cikk rendelkezéseinek megfelelően ügyiratokat kézbesítettek, az a Magas Szerződő Fél, amelynek diplomáciai vagy konzuli tisztviselője a kézbesítésre irányuló kérelmet előterjesztette, köteles a másik Magas Szerződő Félnek megtéríteni mindazokat a díjakat és költségeket, amelyeket a foganatosítási hely államának törvénye szerint a kézbesítést teljesítő személyek részére fizetni kell és mindazokat a díjakat és költségeket, amelyeket valamely különös módon teljesített kézbesítés okozott. Ezek a díjak és költségek nem haladhatják meg az ennek az államnak bíróságainál szokásos díjakat és költségeket.
b) Ezeknek a díjaknak és költségeknek megtérítését az illetékes hatóságnak, amely a kézbesítést teljesítette, a 4. cikk (h) pontjában megkívánt bizonyítvány megküldésekor kell kérnie attól a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőtől, aki a kézbesítésre irányuló kérelmet előterjesztette.
c) A fentieken kívül az ügyiratok kézbesítésével kapcsolatban egyik Magas Szerződő Fél sem köteles a másiknak semmiféle díjat fizetni.
III. Bizonyításfelvétel.
7. cikk. a) Ha az egyik Magas Szerződő Fél területén levő valamely igazságügyi hatóság bizonyítás felvételét kívánja a másik Magas Szerződő Fél területén, ezt a bizonyításfelvételt megfelelő esetben a 8. vagy a 9. cikkben megszabott valamelyik módon kell foganatosítani.
b) Ennek az Egyezménynek III. részében az alábbi kifejezések értelme a következő:
(1) «bizonyításfelvétel» magában foglalja a felperes, az alperes, a szakértő vagy bármely más személy eskü alatt vagy e nélkül tett nyilatkozatainak megszerzését; a felperesnek, az alperesnek, a szakértőnek vagy bármely más személynek esküre bocsátását bárminő törvényes eljárás szerint; úgyszintén okiratok, minták vagy más tárgyak megszerzését, azonosságuk megállapítását és megvizsgálását;
(2) «tanú» minden olyan személy, akitől a fentieknek megfelelően vallomás megszerzését kívánják;
(3) «származási hely állama» azt az államot jelenti, amelynek igazságügyi hatósága a bizonyításfelvételt kívánja, «foganatosítási hely állama» pedig azt az államot, amelynek területén a bizonyításfelvételt foganatosítani kell.
8. cikk. a) A származási hely államának igazságügyi hatósága a saját állama törvényeiben foglalt rendelkezéseknek megfelelően megkeresést intézhet a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához, felkérve ezt a hatóságot a bizonyításfelvétel foganatosítására.
b) A megkeresést a foganatosítási hely államának nyelvén kell szerkeszteni vagy ilyen nyelvű fordítással kell ellátni. Szükséges, hogy az ilyen fordítást a származási hely államának diplomáciai vagy konzuli tisztviselője, vagy pedig a foganatosítási vagy származási hely államának hivatalos vagy megesketett tolmácsa hitelesítse. A megkeresésben meg kell jelölni annak az eljárásnak természetét, amelynek céljára a bizonyításfelvételt kérik, bele kell foglalni ebben a tekintetben szükséges minden felvilágosítást, az érdekelt felek nevét, valamint a tanúk nevét, foglalkozását és lakáscímét. Továbbá csatolni kell hozzá vagy (1) a kérdőpontokat a tanú vagy tanúk részére, vagy megfelelő esetben azoknak az okiratoknak, mintáknak vagy más tárgyaknak leírását, amelyeknek megszerzése, azonosságuk megállapítása vagy megvizsgálása szükséges, úgyszintén ezeknek a fentiekben megszabott módon hitelesített fordítását; vagy pedig (2) meg kell keresni az illetékes hatóságot annak engedélyezésére, hogy élőszóval lehessen kérdéseket feltenni oly módon, amiként azt a felek vagy képviselőik kívánják.
c) A megkeresést:
Angliában a magyar diplomáciai vagy konzuli tisztviselőnek a Supreme Court of Judicature Senior Mater-éhez.
Magyarországon a brit diplomáciai vagy konzuli tisztviselőnek a magyar királyi Igazságügyminisztériumhoz kell továbbítania.
Abban az esetben, ha az a hatóság, amelyhez megkeresést intéztek, nem illetékes annak teljesítésére, akkor
ez a hatóság (azoknak az eseteknek kivételével, amelyekben e cikk (f) pontja értelmében a teljesítés megtagadható) köteles a megkeresést hivatalból áttenni a foganatosítási hely államának illetékes hatóságához.
d) A foganatosítási hely államának illetékes hatósága a megkeresést teljesíteni köteles és a kívánt bizonyítást ugyanazoknak a kényszereszközöknek alkalmazásával és ugyanolyan eljárással kell felvennie, mint ahogyan a saját államának hatóságaitól származó megkeresést vagy rendeletet foganatosítja, kivéve, ha a megkeresés valamely különös eljárás alkalmazására irányuló kívánságot tartalmaz, amikor is ezt a különös eljárást kell követni, amennyiben az nem ellenkezik a foganatosítási hely államának törvényével.
e) Azt a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőt, aki a megkeresést továbbította, kívánatára értesíteni kell a lefolytatandó eljárás idejéről és helyéről abból a célból, hogy tájékoztathassa az érdekelt felet vagy feleket, akik személyesen megjelenhetnek, vagy pedig, ha úgy kívánják, képviseltethetik magukat a foganatosítási hely államának bíróságai előtt eljárásra jogosult törvényes képviselővel.
f) E cikk előbbi rendelkezéseinek megfelelő megkeresés teljesítése csak akkor tagadható meg:
(1) ha a megkeresés hitelessége nincs megállapítva,
(2) ha a foganatosítási hely államában a kérdéses megkeresés teljesítése nem tartozik bírói hatáskörbe,
(3) ha az a Magas Szerződő Fél, amelynek területén azt teljesíteni kellene, azt felségjogára vagy biztonságára sérelmesnek tartja.
g) Minden olyan esetben, amidőn az a hatóság, amelyhez a megkeresést intézték, azt nem teljesíti, erről haladéktalanul értesíti azt a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőt, aki azt hozzá továbbította, közölve azokat az okokat, amelyek miatt a megkeresés teljesítését megtagadta, vagy az illetékes hatóságot, amelyhez azt áttette.
h) Ha a megkeresést teljesítették, az illetékes hatóságnak, amelyhez a megkeresést intézték vagy áttették, az elintézést tartalmazó ügyiratokat meg kell küldeni ahhoz a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőhöz, aki a megkeresést továbbította.
9. cikk. a) A bizonyítást felveheti a foganatosítási hely állama hatóságainak megkeresése vagy közreműködése nélkül a származási hely államának diplomáciai vagy konzuli tisztviselője is.
b) A diplomáciai vagy konzuli tisztviselő felhívhatja a származási hely államának bírósága által megnevezett egyéneket, hogy előtte jelenjenek meg és tegyenek vallomást. Felvehet minden olyan bizonyítást, amely a foganatosítási hely államának törvényével nem ellenkezik. A megjelenés és vallomástétel ilyen tisztviselő előtt teljesen önkéntes és kényszereszközök alkalmazásának nincs helye.
c) A bizonyításfelvétel a származási hely államának törvényében megszabott eljáráshoz alkalmazkodhatik és a feleknek joguk van személyesen megjelenni vagy magukat képviseltetni a származási vagy a foganatosítási hely államának bíróságai előtt eljárásra jogosult törvényes képviselővel.
d) Amíg a magyar kormány diplomáciai úton megfelelő nyilatkozatot nem tesz, ennek a cikknek rendelkezései nem nyernek alkalmazást a bizonyításfelvételre akkor, ha olyan személyekről van szó, akik alattvalói vagy állampolgárai annak a Magas Szerződő Félnek, amelynek területén a bizonyításfelvételt foganatosítani kellene.
10. cikk. Az a körülmény, hogy a 9. cikkben meghatározott módon megkísérelt bizonyításfelvétel meghiúsult a miatt, mert valamely tanú nem jelent meg vagy a vallomástételt megtagadta, nem zárja ki azt, hogy utóbb a 8. cikknek megfelelően terjesszenek elő megkeresést.
11. cikk .a) A 8. cikkben megszabott módon foganatosított bizonyításfelvétel esetében az a Magas Szerződő Fél, amelynek igazságügyi hatóságától a megkeresés származik, köteles megtéríteni a másik Magas Szerződő Fél részére ennek illetékes hatóságánál a megkeresés teljesítésével felmerült minden költséget, a tanúknak, szakértőknek, tolmácsoknak vagy fordítóknak járó díjakat és költségeket, az önként meg nem jelent tanúk előállításával felmerült kiadásokat, valamint azokat a díjakat és költségeket, amelyek e hatóság részéről eljárási cselekmények végzésére kirendelt személynek járnak azokban az esetekben, amikor ezt a foganatosítási hely államának törvénye megengedi, úgyszintén mindazokat a díjakat és költségeket, amelyek kérelemre alkalmazott különös eljárás folytán merültek fel. E költségeknek olyanoknak kell lenniök, amelyek megfelelnek a foganatosítási hely államának bíróságainál hasonló esetekben szokásos költségeknek.
b) Ezeknek a költségeknek megtérítését az illetékes hatóságnak, amely a megkeresést teljesítette, a 8. cikk (h) pontjának megfelelő elintézést tartalmazó ügyiratok megküldésekor kell kérnie attól a diplomáciai vagy konzuli tisztviselőtől, aki a megkeresést továbbította.
c) A fentieken kívül a bizonyításfelvétellel kapcsolatban egyik Magas Szerződő Fél sem köteles a másiknak semmiféle díjat fizetni.
IV. Szegénységi jog, perbeli biztosíték
és személyfogság adósságok miatt.
és személyfogság adósságok miatt.
12. cikk. a) Az egyik Magas Szerződő Félnek a másik Magas Szerződő Fél ama területén lakó alattvalói vagy állampolgárai, ahol az eljárás folyamatban van, nem kényszeríthetők a perköltségek vagy a bírósági illetékek biztosítására semmiféle olyan esetben, amidőn erre a másik Magas Szerződő Fél alattvalója vagy állampolgára nem volna köteles.
b) Az egyik Magas Szerződő Félnek a másik Fél ama területén kívül lakó alattvalói vagy állampolgárai, ahol az eljárás folyamatban van, nem kötelezhetők a perköltségek vagy bírósági illetékek biztosítására semmiféle olyan esetben, amidőn ezen a területen az említett perköltségek vagy illetékek fedezésére elegendő ingatlan vagyonuk vagy olyan természetű vagyonuk van, amely nem könnyen szállítható más helyre. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy «ingatlan vagyon» és «olyan vagyon, amely nem könnyen szállítható más helyre» kifejezéseket a Magas Szerződő Felek illetékes bíróságainak saját törvényeik szerint kell értelmezniök.
13. cikk. Az egyik Magas Szerződő Fél alattvalóit vagy állampolgárait a szegénységi jog tekintetében a másik Magas Szerződő Fél területén ennek a Magas Szerződő Félnek alattvalóival vagy állampolgáraival teljesen egyenlő elbánásban kell részesíteni.
14. cikk. Az egyik Magas Szerződő Fél alattvalóival vagy állampolgáraival szemben a másiknak területén a személyfogság sem valamely követelés behajtási eszköze gyanánt, sem biztosítási rendszabályként nem alkalmazható semmiféle olyan esetben, amidőn nem volna alkalmazható ez utóbbi Magas Szerződő Fél alattvalóival vagy állampolgáraival szemben.
V. Általános rendelkezések.
15. cikk. Ennek az Egyezménynek alkalmazásával kapcsolatban netalán felmerülő nehézségeket diplomáciai úton kell kiegyenlíteni.
16. cikk. Ez az Egyezmény, amelynek magyar és angol szövege egyaránt hiteles, megerősítésre szorul. A megerősítő okiratokat Londonban kell kicserélni. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napja után egy hónap múlva lép hatályba és ettől a naptól számított három évig marad hatályban. Ha ennek a háromévi határidőnek eltelte előtt legalább hat hónappal egyik Magas Szerződő Fél sem közölné a másikkal diplomáciai úton azt a szándékát, hogy az Egyezményt felmondja, az hatályban marad attól a naptól számított hat hónap elteltéig, amely napon valamelyik Magas Szerződő Fél felmondását közölte.
17. cikk. a) Ez az Egyezmény nem alkalmazható ipso facto Skóciára, Észak-Írországra, a Csatorna-Szigetekre, a Man Szigetre, sem Ő Felsége Nagy-britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királyánák, India Császárának valamely Gyarmatára, tengerentúli területére, sem az Ő fennhatósága alá tartozó valamely területre, sem valamelyik olyan területre, amelyet az Ő Egyesült Királysági Kormánya megbízás alapján igazgat; de Ő Felsége addig, amíg ez az Egyezmény a 16. cikk értelmében hatályban van, az Ő budapesti Követe útján bármikor bejelentheti az Egyezmény hatályának kiterjesztését az imént említett területek bármelyikére.
b) Az ilyen bejelentésben meg kell jelölni az illető területnek azokat a hatóságait, amelyekhez a 4. cikk értelmében a kézbesítésre irányuló kérelmeket vagy a 8. cikk értelmében a megkereséseket továbbítani és azt a nyelvet, amelyen a közléseket és fordításokat szerkeszteni kell. Az ilyen kiterjesztés a bejelentés napja után egy hónap múlva válik hatályossá.
c) Akármelyik Magas Szerződő Fél bármikor megszüntetheti az Egyezmény hatályának e cikk (a) pontjában megjelölt bármelyik területre történt kiterjesztését e kiterjesztés hatálybalépésétől számított három év múlva oly módon, hogy ezt a kiterjesztést diplomáciai úton hat hónapra szóló felmondással megszünteti.
d) Az Egyezmény felmondása a 16. cikk alapján is jelen cikk (a) pontjában megjelölt területekre történt kiterjesztésének ipso facto felmondását is jelenti, hacsak a két Magas Szerződő Fél kifejezetten másképpen nem állapodott meg.
18. cikk. a) A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy amíg ez az Egyezmény a 16. cikk értelmében vagy a jelen cikken alapuló valamely csatlakozás folytán hatályban van, Ő Felsége Nagy-britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királya, India Császára diplomáciai úton közölt bejelentéssel bármikor csatlakozhatik ehhez az Egyezményhez a Brit Államközösség bármely olyan tagja részéről, amelynek Kormánya ezt a csatlakozást kívánja, feltéve, hogy a csatlakozás bejelentése nem oly időben történik, amikor Ő Főméltósága, a Magyar Királyság Kormányzója már közölte az Egyezmény felmondását Ő felségének mindazokra a területeire vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyert. Ilyen bejelentésre a 17. cikk (b) pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni. Minden ilyen csatlakozás a bejelentés napját követő egy hónap múlva válik hatályossá.
b) Ennek a cikknek (a) pontja alapján történt csatlakozás hatálybalépésének napjától számított három év elteltével akármelyik Magas Szerződő Fél diplomáciai úton közölt jegyzékben hat hónapra felmondhatja az Egyezmény alkalmazását bármely olyan országra nézve, amelynek részéről a csatlakozást bejelentette. Az Egyezménynek a 16. cikken alapuló felmondása nem érinti alkalmazását ezeknek az országoknak egyikére nézve sem.
c) Ennek a cikknek (a) pontján alapuló bármely csatlakozás bejelentése kiterjedhet mindazokra a területekre, amelyek függőségi viszonyban vannak annak az országnak Kormányával szemben, vagy amelyeket megbízás alapján annak az országnak Kormánya igazgat, amelynek részéről ilyen csatlakozást bejelentettek, és a (b) pontban említett valamely ország részéről közölt felmondás alkalmazást nyer a függőségi viszonyban álló vagy megbízás alapján igazgatott mindazokra a területekre is, amelyekre a bejelentett csatlakozás kiterjedt.
Aminek hiteléül alulírottak ennek az Egyezménynek magyar és angol szövegét aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Budapesten két példányban, 1935. évi szeptember hó 25. napján.
(Aláírások)
1
A törvényjavaslatot a m. kir. Igazságügyminiszter 1935. évi október hó 17-én nyújtotta be. - A képviselőház igazságügyi és külügyi bizottságának jelentése 1935. évi november hó 26-án kelt. - Képviselőházi tárgyalása 1935. évi december hó 11-én tartott 72-ik ülésében, harmadszori olvasása pedig 1935. évi december hó 12-én a képviselőház 73-ik ülésében volt. - A felsőház bizottságának jelentése 1935. évi december hó 17-én kelt: - Felsőházi tárgyalása 1935. évi december hó 20-án tartott 17-ik ülésében volt.
2
Az eredeti angol szöveget nem közöljük.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás