11/1959. (IX. 13.) MüM rendelet

1. § (1) A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között létrejött és az 1959. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) végrehajtása szempontjából lakóhely vagy állandó lakóhely alatt – a tartózkodási hellyel eltentétben – azt a helyet kell érteni, ahol az egyezmény hatálya alá tartozó személy végleges szándékkal letelepedett.

(2) Az egyezmény 31. cikkében foglalt rendelkezések végrehajtása során a nyugellátásra jogosult személy bármely államigazgatási szerv által kiállított okmánnyal igazolhatja, hogy állandó lakóhelye az 1956. évi május hó 29. napján Magyarország területén volt. Egyébként állandó lakóhelyét maga az érdekelt személy jelöli meg.

2. § Az egyezmény 1. cikkében foglalt rendelkezések szerint az egyezmény hatálya nem terjed ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló jogszabályokon alapuló jogokra.

3. § Az egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezés végrehajtása során a biztosítási teherviselő (az illetékes társadalombiztosítási szerv) engedélyét megadottnak kell tekinteni, ha a nyugellátásra vagy más pénzben járó szolgáltatásra jogosult személy az illetékes magyar hatóságok engedélyével tartózkodik jugoszláv területen, vagy helyezi át állandó lakóhelyét jugoszláv területre (áttelepül).

4. §³ (1) Az a személy, aki a Magyarországon hatályos jogszabályok alapján a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásaira jogosult, Jugoszlávia területén az egyezmény 11. cikkében meghatározott szolgáltatásokat „Biztosítási igazolvány” alapján veheti igénybe. A „Biztosítási igazolvány”-t a biztosítás ellátására illetékes magyar társadalombiztosítási szerv⁴ állítja ki. A „Biztosítási igazolvány” a magyar hatóságok által kiállított útiokmánnyal (útlevéllel) együtt érvényes.

(2) A kizárólag magyar társadalombiztosítási szervtől nyugellátásban részesülő személy részére, ha állandó lakóhelye jugoszláv területen van, a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait az illetékes jugoszláv társadalombiztosítási szerv saját jogszabályai szerint a saját terhére nyújtja. Ezeknek a személyeknek, illetve családtagjaiknak a „Biztosítási igazolvány”-t a nyugellátást folyósító szerv igazolása alapján a területileg illetékes jugoszláv társadalombiztosítási szerv állítja ki.

(3) Az (1) bekezdésben említett személyek részére rendszeresített „Biztosítási igazolvány” szövegét, valamint kiállításának módját az egyezmény alapján kijelölt központi szervek közösen állapítják meg.

5. §⁵ (1) Az a személy, aki a Jugoszláviában hatályos jogszabályok alapján a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásaira jogosult, Magyarország területén az egyezmény 11. cikkében meghatározott szolgáltatásokat a 4. § (3) bekezdése szerint a jugoszláv társadalombiztosítási szerv által kiállított „Biztosítási igazolvány” alapján veheti igénybe. A „Biztosítási igazolvány” az útiokmánnyal (útlevéllel) együtt érvényes.

(2) A kizárólag jugoszláv társadalombiztosítási szervtől nyugellátásban részesülő személy részére, ha állandó lakóhelye magyar területen van, a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv saját jogszabályai szerint és saját terhére nyújtja. Ezeknek a személyeknek, illetve családtagjaiknak, a „Biztosítási igazolvány”-t a nyugellátást folyósító jugoszláv szerv igazolása alapján a kijelölt magyar központi szerv állítja ki.

(3) Olyan esetben, amikor a természetben járó szolgáltatásokra egyébként jogosult jugoszláv biztosított „Biztosítási igazolvány”-nyal nem rendelkezik, de magyarországi tartózkodási helyén egészségi állapota sürgős orvosi kezelést, vagy kórházi ápolást tesz szükségessé, az állami egészségügyi szolgálat illetékes szerve (intézménye) az útiokmány (útlevél) alapján gondoskodik a jugoszláv biztosított szükségessé vált egészségügyi ellátásáról.

6. §⁶ (1) Az egyezmény 11. cikkében foglalt rendelkezések szerint a magyar és a jugoszláv társadalombiztosítási szervek a kórházi (gyógyintézeti) ápolást, a gyógyfürdőkezelést, a gyógyászati segédeszközt, a fogpótlást, a mentőszállítást és a csecsemőkelengyét egymás terhére nyújtják. E szolgáltatások költségeit a kijelölt központi szervek (24. §) kétévenként számolják el egymással. A 4. § (2) bekezdésében és az 5. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjasok részére nyújtott fentebb említett szolgáltatások költségeit a magyar és a jugoszláv társadalombiztosítási szervek saját terhükre nyújtják és nem számolják el egymásnak.

(2) A kórházi (gyógyintézeti) ápolás költségeit ápolási napokban kell elszámolni. Ha a magyar társadalombiztosítási szerveknél biztosított személyek Jugoszláviában nagyobb számú ápolási napot vettek igénybe, mint a jugoszláv biztosítottak Magyarországon, a különbözetként mutatkozó ápolási napokra járó átlagos napi ápolási díjat a kijelölt központi szerv a jugoszláv központi szerv részére átutalja.

(3) Abban az esetben, ha a jugoszláv biztosítottak vettek igénybe nagyobb számú ápolási napot Magyarországon, a különbözetként mutatkozó ápolási napokra járó átlagos napi ápolási díjat a jugoszláv központi szerv utalja át a magyar központi szervnek. Ilyen esetben átlagos napi kórházi ápolási díjként a gyógykezelés évében érvényes és az egészségügyi miniszter által megállapított ápolási díjat kell felszámítani. Ebben a díjban az ápolással kapcsolatos minden költség (ellátás, gyógyszer, kötszer, műtőhasználat, orvosi és műtéti díj stb.) bennefoglaltatik.

(4)⁷ Az (1) bekezdésben felsorolt szolgáltások igénybevételét – kivéve a nyugdíjasok részére nyújtott szolgáltatásokat – az állami egészségügyi szolgálatnak a szolgáltatást nyújtó szerve, illetőleg a szolgálatást nyújtó társadalombiztosítási szerv nyilvántartja és a szolgáltatás befejezését követő nyolc napon belül bejelenti a magyar központi szervnek. A bejelentésnek tartalmaznia kell a szolgálatást igénybe vevő jugoszláv igényjogosult családi és útónevét, pontos lakcímét, az útlevél számát, annak a társadalombiztosítási szervnek a nevét és címét, amely a „Biztosítási igazolvány”-t kiadta, a „Biztosítási igazolvány” számát és keltét, az igénybe vett szolgáltatás megnevezését és annak díját, kórházi ápolás igénybevétele esetén a kórházi ápolás kezdő- és végző napját, az ápolási napok számát, a betegség megnevezését (külön feltüntetve az életveszélyes és sürgős eseteket), valamint az egészségügyi intézet (kórház) nevét és címét.

(5)⁸ A temetési segély címén nyújtandó pénzben járó szolgáltatást a biztosított vagy igényjogosult családtagja elhalálozása esetén annak az országnak a társadalombiztosítási teherviselője fizeti ki az eltemettetőnek amelynek a területén az elhalt személyt eltemetik. A temetési segélyt annak a társadalombiztosítási teherviselőnek a szabályai szerint és terhére kell kifizetni, amelynél a jogszerző az elhalálozás időpontjában biztosítva volt.

(6)⁹ A jelen § szerinti betegellátási és temetési költségekről az elszámolási jegyzéket a kijelölt központi szervek az éves elszámolási időszakot követő év március 31. napjáig küldik meg egymásnak, a különbözetként mutatkozó végösszeget pedig ugyanezen év június 30. napjáig utalják át.

7. § Az 1956. évi május hó 29. napján vagy az ezt követően elszenvedett üzemi baleset és foglalkozási betegség esetén a szolgáltatások és a kártalanítás nyújtására – az egyezmény 12. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében – az az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv köteles, amelynél a sérült a baleset időpontjában biztosítva volt, illetőleg amelynél fennállott biztosítás tartama alatt a foglalkozási betegség keletkezett.

8. § Az utóbb bekövetkezett újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján járó szolgáltatások és kártalanítás nyújtására – az egyezmény 12. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően – az az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv köteles, amelynél a sérült az újabb baleset időpontjában biztosítva volt, illetőleg amelynél az utóbb fennállott biztosítás tartama alatt a foglalkozási betegség keletkezett.

9. § (1) Az egyezmény 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően magyar vagy jugoszláv biztosítás hatálya alatt elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján kártalanításra jogosult személy nyugellátását az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv abban az esetben köteles megállapítani és az erre illetékes magyar szerv folyósítani, ha az 1956. évi május hó 29. napján a jogosultnak állandó lakóhelye Magyarország területén volt. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a jogosult részére a jugoszláv biztosítási teherviselő megelőzően ellátást már megállapított.

(2) Az (1) bekezdés szerint kártalanításra jogosult személy ellátását az üzemi baleset bekövetkezése, illetőleg a foglalkozási betegség keletkezése időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerinti feltételekkel és mértékben kell megállapítani, figyelembe véve a nyugellátásoknak időközben történt emelését is.

(3) Az (1) bekezdés szerint kártalanításra jogosult személy halála esetén hozzátartozóit a halál időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint illeti meg ellátás.

(4) Ha a biztosított üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően halt meg, a hozzátartozókat a halál időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint csak abban az esetben illeti meg ellátás, ha az említett napon a hozzátartozóknak állandó lakóhelye Magyarország területén volt.

10. §¹⁰ Annak a személynek a részére, aki a 7-9. §-ban foglalt rendelkezések szerint magyar társadalombiztosítási szervtől üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség alapján ellátásra jogosult, és állandó lakóhelyét az 1956. évi május hó 29. napját követően Jugoszlávia területére helyezte át, a megállapított nyugellátást – az egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 3. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével – az általa közölt jugoszláviai lakcímére a Magyar Nemzeti Bank útján át kell utalni.

11. § (1) Az egyezmény 13. és 15. cikkében foglalt rendelkezéseken alapuló – vagyis az 1956. évi május hó 29. napján vagy azt követően a magyar jogszabályok szerint megnyílott – nyugdíjigények bejelentéséről az illetékes nyugdíjmegállapító szerv (22. §) harminc napon belül köteles a jugoszláv részről kijelölt központi szervet (24. §) értesíteni. Az értesítéssel egyidejűleg közölni kell az igénylőnek Magyarországon biztosításban eltöltött idejére vonatkozó, valamint az igény elbírálásában szükséges egyéb adatokat. Ugyanakkor fel kell kérni a jugoszláv részről kijelölt központi szervet, hogy az igénylőnek Jugoszláviában biztosításban eltöltött idejére vonatkozó és az igény elbírálásához szükséges egyéb adatokat közölje.

(2) Az illetékes nyugdíjmegállapító szerv a nyugellátás megállapítására irányuló igényt a rendelkezésre álló és az (1) bekezdés szerint beszerzett adatok és igazolások alapján – a mindkét országban biztosításban eltöltött és annak tekintendő idők egybeszámításával – az igénybejelentéskor hatályban levő magyar jogszabályok szerint köteles elbírálni és a nyugdíj összegét a 12. §-ban foglalt rendelkezések szerint megállapítani.

12. § (1) A 11. §-ban megjelölt esetben a nyugdíj összegét a következők szerint kell megállapítani:

(2) A biztosításban eltöltött, vagy annak tekintendő idők egybeszámításánál és a magyar társadalombiztosítási szervet terhelő arányos nyugdíjrész kiszámításánál – az egyezmény 30. cikkének (2) bekezdésében és 31. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően – az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően a két országban szerzett biztosítási, vagy ennek tekintendő időt akkor kell a magyar jogszabályok szerint megszerzett szolgálati időnek tekinteni, ha a jogszerzőnek, vagy a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye ezen a napon Magyarország területén volt.

(3) A szolgálati idő számításánál és a magyar társadalombiztosítási szervet terhelő nyugdíjrész kiszámításánál figyelembe kell venni a jugoszláv jogszabályok szerint az 1929. évi január hó 1. napja előtt szerzett szolgálati időt is. Nyugdíj-kiegészítés szempontjából azonban csak az 1929. évi január hó 1. napját követően szerzett szolgálati időt szabad figyelembe venni.

13. § (1) A 12. §-ban foglalt rendelkezések szerint nyugdíjrész kiszámításánál, a beszámított szolgálati időnek csak a teljes években kifejezett tartamát kell figyelembe venni, az ezt meghaladó töredékévet figyelmen kívül kell hagyni.

(2)¹¹ Abban az esetben, ha a magyar és jugoszláv szolgálati idő teljes években kifejezett tartama együttesen kevesebb, mint az idők egybeszámítása után kapott szolgálati idő teljes években kifejezett tartama, a magyar és a jugoszláv biztosításban szerzett szolgálati idők közül azt az időt kell az arányos nyugdíjrész kiszámításánál egy évvel növelni, amelynél az egy évet el nem érő töredékrész időtartama hosszabb. (Például: Az igénylő jugoszláv biztosításban 17 év 7 hónap és 19 nap, magyar biztosításban pedig 18 év 7 hónap és 24 nap szolgálati időt, összesen 36 év 3 hónap és 13 nap szolgálatiidőt szerzett. A nyugdíjat 36 szolgálati év alapján kell megállapítani és a magyar társadalombiztosítást terhelő nyugdíjrész kiszámításánál 19 évet kell figyelembe venni, mert a magyar biztosításban szerzett szolgálati idő teljes években kifejezett tartamát meghaladó töredékrésze hosszabb. A magyar társadalombiztosítást a jelen esetben a 12. § szerint kiszámított nyugdíjösszeg tizenkilenc-harminchatod része terheli. A jugoszláv társadalombiztosítást terhelő rész pedig ebben az esetben az általa megállapított nyugdíj tizenhét-harminchatod része.) Ha az ilyen töredékrészek időtartama teljesen egyenlő, a magyar és a jugoszláv biztosításban szerzett idő közül azt az időt kell az arányos nyugdíjrész kiszámításánál egy évvel növelni, ahol a jogszerző utoljára volt biztosítva.

(3) Nem lehet nyugellátási részösszeget megállapítani, ha a magyar társadalombiztosításban szerzett szolgálati idő az egy évet nem éri el. Viszont nem csökkenthető a nyugellátás összege abban az esetben, ha a jogszerzőnek a jugoszláv biztosításban szerzett szolgálati ideje az egy évet nem éri el. (Például: Az igénylő magyar biztosításban 11 hónap és jugoszláv biztosításban 14 év és 5 hónap, összesen 15 év és 4 hónap szolgálati időt szerzett. A nyugellátást 15 év alapján a jugoszláv társadalombiztosítási szerv állapítja meg. A magyar társadalombiztosítási szerv ebben az esetben nyugdíjrészt sem állapít meg, mert a magyar biztosításban szerzett szolgálati idő az egy évet nem éri el. Fordított esetben a magyar társadalombiztosítási szerv állapítja meg 15 év alapján a teljes összegű nyugdíjat.)

14. § (1) A nyugellátás összegének a 12. §-ban foglalt rendelkezések szerinti kiszámításánál a munkabérátlagot – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – az igénybejelentéskor hatályban levő magyar jogszabályok szerint kell megállapítani.

(2) A munkabérátlag kiszámításánál a baleseti járadék összegét akkor kell munkabérként figyelembe venni, ha azt az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv állapította meg és folyósítja. Ha azonban a baleseti járadék figyelembevételével megállapított nyugdíjrész összege kevesebb, mint az addig folyósított baleseti járadék összege, nyugdíjrész címén továbbra is a baleseti járadéknak megfelelő összegű nyugellátást kell megállapítani és folyósítani.

15. § (1) Az egyezmény 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően a hatályos magyar jogszabályok szerint megállapított igények esetében az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv (22. §) abban az esetben köteles a nyugellátást megállapítani, és az erre illetékes magyar szerv folyósítani, ha az említett napon a jogszerzőnek, illetőleg a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye Magyarország területén volt. Ezt a rendelkezést kell alkalmaznia abban az esetben is, ha a jogosult részére az illetékes jugoszláv biztosítási teherviselő megelőzően nyugellátást már megállapított.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint köteles az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv a nyugellátást megállapítani abban az esetben is, ha a jogosult személy állandó lakóhelye a nyugellátásra vonatkozó igénynek az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően a magyar jogszabályok szerint történt megnyílásakor Magyarország területén volt, azonban nyugellátást nem igényelt és az említett napot követően települt át Jugoszlávia területére.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyugellátás megállapításánál az egyezmény 6. cikkében foglalt rendelkezés szerint a magyar és a jugoszláv biztosításban szerzett szolgálati időket össze kell számítani és az egyezmény 31. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az összeszámított időket magyar biztosításban szerzett szolgálati időnek kell tekinteni. A jogszerzőnek Jugoszláviában biztosításban eltöltött idejére vonatkozó és az igény elbírálásához szükséges hiányzó adatok közlésére a jugoszláv részről kijelölt központi szervet (24. §) kell felkérni.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján a nyugellátást az igénynek a magyar jogszabályok szerint megnyílása időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott feltételekkel és mértékben kell megállapítani, figyelembe véve a nyugellátásoknak időközben történt emelését is. Abban az esetben azonban, ha az (1) bekezdés szerint nyugellátásra jogosult személy nyugellátására vonatkozó igényének megnyílása után a magyar jogszabályok szerint biztosítással járó munkaviszonyban tovább dolgozott, kérheti az igénybejelentése időpontjában hatályos magyar jogszabályok alkalmazását akkor is, ha a jogosult részére az illetékes jugoszláv biztosítási teherviselő nyugellátást már megállapított. Ezt a rendelkezést a hozzátartozók igényének elbírálásánál is alkalmazni kell.

16. § Jugoszlávia területén eltöltött azt az időt, amelyet az illetékes jugoszláv szervek közlése szerint a nyugdíjra jogosultság szempontjából a jugoszláv jogszabályok alapján figyelembe kell venni, a nyugellátás megállapításánál a hatályos magyar jogszabályok szerint kell szolgálati időként figyelembe venni.

17. § A hatályos magyar jogszabályok alapján már megállapított nyugellátás összegét a Jugoszlávia területén eltöltött szolgálati időnek az egyezmény szerinti figyelembevételével felemelni abban az esetben lehet, ha a magyar jogszabályok szerint járó ellátás összegét a bányanyugbér-biztosításról, vagy a közszolgálati nyugdíjról szóló jogszabályokban, illetőleg az 1952. évi január hó 1. napján vagy azt követően hatályos nyugdíjjogszabályokban foglalt rendelkezések szerint állapították meg. A megállapított nyugellátásnak – e rendelkezés alapján történő felemelésénél figyelembe kell venni az 1958. évi 40. törvényerejű rendeletnek¹² az alacsony összegű nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezéseit is.

18. § (1) A jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint megállapított öregségi, vagy rokkantsági nyugellátásban részesülő személynek házastársi pótlék az igénybejelentéskor, illetőleg az 1959. évi január hó 1. napját követőleg mindenkor hatályban levő magyar jogszabályok szerint jár. A házastársi pótlékra való jogosultság és annak összege szempontjából havi nyugdíjként a 12. § (1) bekezdésének a) pontja szerint kiszámított, illetőleg a 15. §-ban foglalt rendelkezések szerint megállapított havi teljes nyugdíjösszeget kell figyelem be venni.

(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított házastársi pótlékot abban az esetben is folyósítani kell, ha a magyar biztosítási szerv csupán nyugdíjrészt folyósít vagy ha a nyugdíjas Jugoszlávia területén lakik.

19. §¹³ Annak a személynek a részére, aki a 11-18. §-ban foglalt rendelkezések szerint magyar társadalombiztosítási szervtől nyugellátásra, vagy nyugellátási részösszegre jogosult és állandó lakóhelye Jugoszlávia területén van, a részére járó nyugellátást, vagy nyugellátásrészt – az egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 3. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével – az általa közölt jugoszláviai lakcímére a Magyar Nemzeti Bank útján át kell utalni.

20. §¹⁴ (1) A magyar nyugdíjfolyósító szervek kötelesek minden naptári év utolsó napjáig a kijelölt magyar központi szervvel közölni azoknak a nyugdíjasoknak a nevét és lakcímét, akiknek a részére a nyugellátást, vagy nyugellátásrészt Jugoszláviába utalják át, feltüntetve az átutalásra kerülő havi nyugellátás (nyugellátásrész) forintösszegét is.

(2) A kijelölt magyar központi szerv köteles minden év február 15. napjáig a jugoszláv központi szervnek megküldeni azoknak a személyeknek a jegyzékét, akiknek a részére a magyar nyugdíjfolyósító szervek Jugoszláviába nyugellátást vagy nyugellátásrészt átutalnak, feltüntetve az eljárásban részesülő személy családi és utónevét, lakcímét és az átutalásra kerülő havi nyugellátás (nyugellátásrész) forintösszegét.

21. § (1) Az egyezmény alapján járó nyugellátást igénybejelentés alapján kell megállapítani, mégpedig legkorábban az 1958. évi július hó 1. napjától kezdődően. Az egyezmény alapján járó nyugellátások megállapításánál – az egyezmény 7., 8. és 14. cikkében, valamint a jelen rendeletben foglalt eltérésekkel – az igény bejelentése időpontjában hatályos jogszabályok szerint kell eljárni.

(2) Abban az esetben, ha Jugoszláviában eltöltött szolgálati időre alapított igényt az illetékes nyugdíjmegállapító szerv az egyezmény kihirdetése előtt jogerősen elutasította, az egyezmény alapján járó nyugellátást csak új igénybejelentés alapján lehet megállapítani. Ha az előbb említett igényt az illetékes nyugdíjmegállapító szerv jogerősen még nem bírálta el, az igényt az egyezmény alapján járó nyugellátásra vonatkozó igénynek kell tekinteni, amelynek elbírálására a 22. §-ban megjelölt nyugdíjmegállapító szervek illetékesek.

(3) Ha a nyugellátási igényt nem az arra illetékes szervnél jelentették be, azt a 22. §-ban megjelölt nyugdíjmegállapító szervhez kell továbbítani. Az igénybejelentés időpontjának azonban azt a napot kell tekinteni, amelyben az igényt az elbírálásra nem illetékes megállapító vagy folyósító szervnél bejelentették.

22. §¹⁵ (1) Az egyezmény alapján járó nyugellátásra bejelentett igényt – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest Megyei lgazgatósága bírálja el. Abban az esetben, ha az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak elbírálásra egyébként illetékes más helyi szervénél (alközpontnál, kirendeltségnél) olyan igényt jelentenek be, amely Jugoszlávia területén eltöltött szolgálati időnek – ideértve a munkaviszony alatt bekövetkezett üzemi balesetet, illetőleg keletkezett foglalkozási betegséget is – csak az egyezmény alapján történő figyelembevételével teljesíthető, az igénybejelentést a vonatkozó iratokkal együtt elbírálás és határozathozatal végett a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnak kell megküldeni.

(2) Ha Jugoszlávia területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte és az utolsó munkaviszony alapján az igény elbírálására nem Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, hanem más nyugdíjmegállapító szerv (MÁV Nyugdíjhivatala stb.) illetékes, az egyezmény alapján járó nyugellátásra bejelentett igényt az illetékes nyugdíjmegállapító szerv bírálja el.

(3) A nyugellátási igény tárgyában az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szervek határozattal intézkednek. A jogorvoslat tekintetében a hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

23. § (1) Az egyezmény 16. cikke alapján a gyermek, testvér és unoka (a továbbiakban: gyermekek) után járó családi pótlékot a (2) bekezdésben megjelölt társadalombiztosítási szerv abban az esetben köteles megállapítani és folyósítani, ha a Jugoszlávia területén dolgozó családfő a családi pótlék folyósítására vonatkozó magyar jogszabályok szerint családi pótlékra jogosult. A családi pótlékra való jogosultság, valamint a családi pótlék összegének megállapításánál a dolgozónak kizárólag a Magyarországon lakó gyermekeit lehet figyelembe venni. A családi pótlék folyósítására irányuló igényt az a személy is előterjesztheti, akinek a gondozásában a gyermekek vannak.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint járó családi pótlékot – igénybejelentés alapján – a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság állapítja meg és folyósítja.

(3) Az egyezmény alapján nyugellátásban vagy nyugellátási részösszegben részesülő személy gyermekei után az illetékes magyar nyugdíjfolyósító szerv a hatályos magyar jogszabályok szerint abban az esetben állapít meg és folyósít családi pótlékot, ha a gyermekek Magyarország területén laknak. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a nyugellátásban részesülő személyeknél is megfelelően alkalmazni kell.

(4) A megállapított családi pótlékot a gyermekek gondozójának, illetőleg a nyugellátásban részesülő személynek kell folyósítani. A családi pótlék megállapításához és folyósításához szükséges adatokat és igazolásokat a jugoszláv részről kijelölt központi szervtől kell kérni. A megállapított családi pótlék folyósításáról és a folyósítás megszüntetéséről, ha a családfő Jugoszlávia területén dolgozik, illetőleg ha a nyugdíjas a jugoszláv teherviselőtől is részesül nyugellátási részösszegben, ezt a központi szervet kell tájékoztatni.

24. § (1)¹⁶ Az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos eljárás megkönnyítése érdekében kijelölt központi szervek:

magyar részről:

Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság

Budapest XIII., Váci út 69/79.

jugoszláv részről:

Savez Zajednica Penzijskog i

Invalidskog Osiguranja Jugoslavije

Savez Zajednica Zdravstvenog

Osiguranja Jugoslavije

Beograd, Nemanjina broj 34/IV.

(2) A kijelölt központi szervek feladatkörébe tartozik különösen:

(3)¹⁷ A gyógyító- és megelőző ellátási ügyekben az egyezmény végrehajtására illetékes magyar szerv a Magyar Köztársaságban a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium.

25. §¹⁸ Az egyezmény 22. és 24. cikkében foglalt rendelkezések szerint kifizetett előlegeket a központi szervek naptári évenként térítik meg egymásnak. Az eljárás részletes szabályait a kijelölt központi szervek állapítják meg.

26. § A jelen rendelet rendelkezéseit az 1958. évi július hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni.¹⁹