1964. évi 31. törvényerejű rendelet
1964. évi 31. törvényerejű rendelet
a parti tengerről és a csatlakozó övezetről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés kihirdetéséről1
1991.01.01.
(A Magyar Népköztársaság2 megerősítő okiratainak letétele 1961. december 6-án megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa3 a parti tengerről és a csatlakozó övezetről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződést e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi szerződés hivatalos magyar fordítása a következő:
„ Szerződés a parti tengerről
és csatlakozó övezetről
és csatlakozó övezetről
A jelen Szerződésben részes államok az alábbiakban egyeztek meg:
ELSŐ RÉSZ
A PARTI TENGER
Általános rendelkezések
1. cikk
1. Az állam fennhatósága a saját területén és belvizein túl kiterjed a partjai mellett fekvő tengerövezetre, amelynek megnevezése parti tenger.
2. Az állam ezt a fennhatóságot a jelen cikkek rendelkezéseiben és a nemzetközi jog egyéb szabályaiban rögzített feltételek mellett gyakorolja.
2. cikk
A parti állam fennhatósága kiterjed a parti tenger feletti légitérre, valamint e tenger medrére és altalajára.
A parti tenger határai
3. cikk
Amennyiben a jelen cikkek másképpen nem rendelkeznek, a parti tenger szélességének mérésére szolgáló szabályszerű alapvonal a parton végighúzódó apályvonal, ahogyan azt a parti állam által hivatalosan elfogadott nagyméretű tengeri térképek feltüntetik.
4. cikk
1. Olyan helyeken, ahol a partvonal erősen szaggatott és rovátkolt, vagy ha a partot annak közvetlen közelében szigetsor szegélyezi, a parti tenger szélességének mérésére szolgáló alapvonal megvonására a megfelelő pontokat összekötő egyenes alapvonalak módszerét lehet alkalmazni.
2. Ezeknek az alapvonalaknak a rajza a part általános irányától nem térhet el jelentős mértékben és az e vonalakon belül fekvő tengerrészeknek oly szorosan kell kapcsolódniok a szárazföldi területhez, hogy bevonhatók legyenek a belvizek igazgatásába.
3. Az alapvonalak apály idején kiemelkedő magaslatok irányában vagy ilyenektől kiindulóan csak akkor vonhatók meg, ha azokon állandóan a tengerszint felett levő világítótornyok vagy hasonló berendezések létesültek.
4. Olyan esetekben, amikor az 1. pont rendelkezéseinek megfelelően az egyenes alapvonalak módszerét alkalmazzák, az egyes alapvonalak meghatározásánál tekintetbe lehet venni a szóban forgó terület olyan sajátos gazdasági érdekeit, amelyek valódiságát és fontosságát hosszas gyakorlat világosan igazolja.
5. Az egyenes alapvonalak módszerét az állam nem alkalmazhatja oly módon, hogy egy másik állam parti tengerét a nyílt tengertől elvágja.
6. A parti állam tartozik az egyenes alapvonalakat tengeri térképeken világosan megjelölni és ezeknek kellő nyilvánosságot biztosítani.
5. cikk
1. A parti tenger alapvonala és a szárazföld között levő vizek az állam belvizeinek részét képezik.
2. Amikor az egyenes alapvonalnak a 4. cikk szerint történő megállapítása azzal jár, hogy belvízként olyan övezeteket is bekerít, amelyeket korábban a parti tenger vagy a nyílt tenger részének tekintettek, ezekre a vizekre érvényes a békés áthaladás joga, amelyről a 14-23. cikkek rendelkeznek.
6. cikk
A parti tenger külső határa az a vonal, amelynek minden pontja a parti tenger szélességével egyenlő távolságra van az alapvonal legközelebbi pontjától.
7. cikk
1. A jelen cikk csak azokra az öblökre vonatkozik, amelyeknek partjai csupán egy államhoz tartoznak.
2. A jelen cikk alkalmazása szempontjából öbölnek tekintendő az a feltűnő bemélyedés, amely bejáratának szélességéhez viszonyítva annyira benyúlik a szárazföldbe, hogy vizét part veszi körül és már több mint a part egyszerű görbülete. A bemélyedés azonban csak akkor tekinthető öbölnek, ha területe akkora vagy nagyobb, mint azé a félköré, amelynek átmérője a bemélyedés bejáratán keresztben húzott vonal.
3. A mérés szempontjából a bemélyedés területének az a terület számít, amelyet a bemélyedés partja körül futó apályvonal és természetes bejárati pontjainak apály idején látható részeit összekötő vonal határol. Amikor a bemélyedésnek, abból az okból, hogy ott szigetek vannak, egynél több bejárata van, a félkört olyan átmérőre kell rajzolni, amely a különböző bejáratokon keresztben húzott vonalak hosszának összegével egyenlő. A bemélyedésen belül fekvő szigetek területe beleszámít a bemélyedés területébe.
4. Ha az öböl természetes pontjainak apály idején látható részei közötti távolság 24 mérföldet nem halad meg, akkor e két pont között záróvonalat lehet húzni, és az így bekerített vizek belvizeknek tekintendők.
5. Ha az öböl természetes bejárati pontjainak apály idején látható részei közötti távolság a 24 mérföldet meghaladja, akkor az öblön belül 24 mérföldes egyenes alapvonalat kell húzni oly módon, hogy az az ilyen hosszúságú vonallal elkeríthető legnagyobb vízterületet foglalja magában.
6. Az előző rendelkezések nem vonatkoznak az úgynevezett „történelmi” öblökre, sem pedig azokra az esetekre, amikor az egyenes alapvonalak 4. pontban előírt módszerét alkalmazzák.
8. cikk
A parti tenger körülhatárolása szempontjából a kikötőrendszer szerves részét képező legkülső állandó berendezéseket a part részének kell tekinteni.
9. cikk
A parti tengerhez tartoznak azok a horgonyzóhelyek, amelyek a szokásos módon hajók berakodására, kirakodására és lehorgonyzására szolgálnak és amelyek egyébként a parti tenger külső határának fővonalán teljesen vagy részben kívül esnek. A parti állam tartozik ezeket a horgonyzóhelyeket tisztán körülhatárolni és határaikkal együtt a tengeri térképeken megjelölni, amelyeknek kellő nyilvánosságot kell biztosítani.
10. cikk
1. Szigetnek tekintendő az a vízzel körülvett, természetes módon keletkezett földterület, amely dagály idején a víz szintje felett marad.
2. A szigethez tartozó parti tengert a jelen cikkek rendelkezései szerint kell mérni.
11. cikk
1. Apály idején kiemelkedő magaslatnak azokat a természetes módon keletkezett szárazföldi területeket kell tekinteni, amelyek apálykor tengerrel vannak körülvéve és a víz szintje felett vannak, de amelyeket dagálykor a víz elborít. Olyan esetekben, amikor az apály idején kiemelkedő magaslat a szárazföldtől vagy szigettől teljesen vagy részben akkora távolságra van, amely nem haladja meg a parti tenger szélességét, az ilyen kiemelkedés apályvonala parti tenger szélességének mérésénél alapvonalnak vehető.
2. Olyan esetekben, amikor az apály idején kiemelkedő magaslat teljes egészében a parti tenger szélességénél nagyobb távolságra van a szárazföldtől vagy szigettől, az ilyen kiemelkedő magaslathoz saját parti tenger nem tartozik.
12. cikk
1. Amikor két állam partjai egymással szemben vagy egymás mellett fekszenek, akkor ellenkező értelmű kölcsönös megegyezés hiányában egyik államnak sincs joga parti tengerét azon a középvonalon túl kiterjeszteni, amelynek minden pontja egyenlő távolságra van ama alapvonalak legközelebbi pontjától, amelyektől számítva mindkét állam parti tengerének szélességét mérik. A jelen pont rendelkezései nem érvényesek azonban arra az esetre, amikor történelmi jogcím vagy más körülmények alapján szükséges a két állam parti tengerét a jelen rendelkezéstől eltérően körülhatárolni.
2. Két olyan állam között, amelyek partjai egymással szemben vagy egymás mellett fekszenek, a parti tengerek határvonalát a parti államok által hivatalosan elfogadott nagyméretű tengeri térképeken meg kell jelölni.
13. cikk
Ha valamely folyó úgy ömlik a tengerbe, hogy torkolati öblöt nem alkot, akkor az alapvonal a folyó két partjának apály idején látható pontjai között a folyó torkolatán keresztben húzott egyenes vonal.
A békés áthaladás joga
A) Az összes hajókra vonatkozó szabályok
14. cikk
1. A jelen cikkek rendelkezéseinek fenntartásával parti tengeren való békés áthaladás joga megilleti a parti államok és nem parti államok minden hajóját.
2. Áthaladásnak számít a parti tengeren való áthajózás, akár a belvizekre való belépés nélküli áthaladás, akár a belvizekre való belépés, akár a belvizekről a nyílt tengerre történő kilépés céljából.
3. Az áthaladás magában foglalja a megállás és a lehorgonyzás jogát, de csak addig a mértékig, ameddig a megállás vagy a lehorgonyzás a normális hajózással kapcsolatos, vagy ha a hajót erőhatalom vagy végszükség kényszeríti erre.
4. Békésnek tekintendő az áthaladás, amennyiben nem veszélyezteti a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát. Az ilyen áthaladásnak a jelen cikkekkel és a nemzetközi jog egyéb szabályaival összhangban kell történnie.
5. Nem tekinthető békésnek idegen halászhajók áthaladása, ha nem tartják tiszteletben azokat a törvényeket és egyéb jogszabályokat, amelyeket a parti állam esetleg avégből hoz és hirdet ki, hogy az ilyen hajóknak a parti tengeren való halászatot megtiltsa.
6. Tengeralattjáró hajók a felszínen és felvont zászlóval kötelesek áthaladni.
15. cikk
1. A parti állam a parti tengeren való békés áthaladást nem akadályozhatja.
2. A parti állam tartozik megfelelő módon nyilvánosságra hozni minden olyan veszélyt, amely a parti tengeren történő hajózást tudomása szerint fenyegeti.
16. cikk
1. A parti állam saját parti tengerén minden szükséges intézkedést megtehet a nem békés áthaladás megakadályozására.
2. A parti állam a belvizekre induló hajókkal kapcsolatban is jogosult a szükséges intézkedéseket megtenni azon feltételek megsértésének megakadályozására, amelyek ezeknek a hajóknak a szóban forgó vizekre történő belépését szabályozzák.
3. A 4. pont rendelkezéseinek fenntartásával a parti állam, az idegen hajókkal szemben alkalmazott minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, parti tengerének meghatározott övezeteiben ideiglenesen felfüggesztheti idegen hajók békés áthaladási jogát, ha ez a felfüggesztés saját biztonságának védelme érdekében elengedhetetlen. A felfüggesztés csak akkor lép hatályba, miután megfelelően nyilvánosságra hozták.
4. Az idegen hajók békés áthaladásának joga nem függeszthető fel azokban a szorosokban, amelyek a nyílt tenger egy része és a nyílt tenger más része vagy egy idegen állam parti tengere között a nemzetközi hajózás céljára szolgálnak.
17. cikk
A békés áthaladás jogával élő idegen hajók tartoznak tiszteletben tartani azokat a törvényeket és egyéb jogszabályokat, amelyeket a parti állam a jelen cikkekkel és a nemzetközi jog egyéb szabályaival összhangban hozott, különösen pedig a szállításra és a hajózásra vonatkozó törvényeket és egyéb jogszabályokat.
B) A kereskedelmi hajókra vonatkozó szabályok
18. cikk
1. Idegen hajóktól csupán a parti tengeren történő áthaladás címén díjat szedni nem lehet.
2. A parti tengeren áthaladó idegen hajótól csak a neki nyújtott meghatározott szolgáltatások ellenértékeként lehet díjat szedni. Az ilyen díjakat minden hátrányos megkülönböztetés nélkül kell beszedni.
19. cikk
1. Az idegen hajón a parti tengeren történő áthaladás során elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban valamely személy letartóztatása vagy vizsgálat lefolytatása tekintetében a parti állam az áthaladó hajón büntető joghatóságot nem gyakorolhat, kivéve az alábbi esetekben: - ha
a) a bűncselekmény következményei kiterjednek a parti államra;
b) a bűncselekmény zavarja az ország békéjét vagy a parti tenger nyugodt rendjét;
c) a helyi hatóságok segítségét a hajó kapitánya vagy annak az államnak a konzulja kérte, amelynek lobogóját a hajó viseli; vagy
d) ha az intézkedés kábítószerekkel való üzérkedés megakadályozása végett szükséges.
2. A fenti rendelkezések nem érintik a parti államnak azt a jogát, hogy a jogszabályaiban biztosított bármilyen intézkedést megtegyen letartóztatás vagy vizsgálat foganatosítására olyan idegen hajón, amely a belvizekről indult a parti tengerre.
3. A jelen cikk 1-2. pontjában említett esetekben a parti állam bármilyen intézkedés megtétele előtt a kapitány kérésére tartozik a lobogó államának konzuli hatóságát értesíteni és az érintkezés felvételét a hatóság és a hajó személyzete között elősegíteni. Sürgős szükség esetén ez az értesítés az intézkedések foganatosítása során is történhetik.
4. Annak megvizsgálásánál, hogy a letartóztatást végre kell-e hajtani és milyen módon, a helyi hatóság tartozik a hajózás érdekeire figyelemmel lenni.
5. Az idegen hajón a parti tengerre történő belépés előtt elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban valamely személy letartóztatása vagy vizsgálat lefolytatása tekintetében a parti tengeren haladó hajón a parti állam semmilyen intézkedést nem hozhat, ha a hajó, amely idegen kikötőből jön, a belvizekre való belépés nélkül csupán áthalad a parti tengeren.
20. cikk
1. A parti állam a parti tengeren áthaladó idegen hajót nem állíthatja meg és útjáról nem térítheti el avégből, hogy a hajón tartózkodó valamely személlyel szemben polgári joghatóságát gyakorolja.
2. Ezzel a hajóval szemben polgári jogi ügyben végrehajtási vagy lefoglalási intézkedést a parti állam csak akkor tehet, ha az ilyen intézkedés a szóban forgó hajó olyan kötelezettségével vagy felelősségével kapcsolatos, amely a parti állam vizein való áthaladás során vagy céljából merült fel.
3. Az előző pont rendelkezései nem érintik a parti államnak azt a jogát, hogy a polgári jogi ügyben a törvényeiben biztosított végrehajtási vagy lefoglalási intézkedést tegyen olyan idegen hajóval szemben, amely a belvizekről történt elindulás után tartózkodik vagy halad át a parti tengeren.
C) A hadihajókon kívül egyéb állami hajókra vonatkozó szabályok
21. cikk
Az A)-B) alfejezetekben foglalt szabályok a kereskedelmi célokat szolgáló állami hajókra is vonatkoznak.
22. cikk
1. A nem kereskedelmi célokat szolgáló állami hajókra az A) alfejezetben és a 18. cikkben foglalt szabályok vonatkoznak.
2. Az előző pontban említett rendelkezések kivételével, a jelen cikkek egyetlen rendelkezése sem korlátozza az ilyen hajók számára az említett cikkek vagy a nemzetközi jog egyéb szabályai értelmében biztosított mentességeket.
D) A hadihajókra vonatkozó szabályok
23. cikk
Amennyiben valamely hadihajó a parti tengeren történő áthaladás során nem tartja tiszteletben a parti állam szabályait és figyelmen kívül hagyja az erre vonatkozóan hozzá intézett felszólítást, akkor a parti állam követelheti, hogy a hajó a parti tengert hagyja el.
MÁSODIK RÉSZ
A CSATLAKOZÓ ÖVEZET
24. cikk
1. A parti állam a parti tengeréhez csatlakozó nyílttengeri övezetben gyakorolhatja a szükséges ellenőrzést avégből, hogy
a) megelőzze saját területén vagy parti tengerén a vám-, adó-, egészségügyi vagy bevándorlási törvényeinek megsértését;
b) megtorolja ugyanezen törvényeinek saját területén vagy parti tengerén elkövetett megsértését.
2. A csatlakozó övezet nem terjedhet túl attól az alapvonaltól számított 12 mérföldön, amelytől a parti tenger szélességét mérik.
3. Amikor két állam partjai egymással szemben vagy egymás mellett fekszenek, akkor ellenkező értelmű kölcsönös megegyezés hiányában egyik államnak sincs joga csatlakozó övezetét azon a középvonalon túl kiterjeszteni, amelynek minden pontja egyenlő távolságra van azon alapvonalak legközelebbi pontjától, amelyektől mindkét állam parti tengerének szélességét mérik.
HARMADIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
25. cikk
A jelen Szerződés rendelkezései nem érintik azokat az egyezményeket vagy más megállapodásokat, amelyek az ezen egyezményekben vagy megállapodásokban részes államok között érvényben vannak.
26. cikk
A jelen Szerződést 1958. október 31-ig aláírhatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének vagy valamely szakosított intézmények bármely tagállama, valamint minden olyan állam, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése erre felhív.
27. cikk
A jelen Szerződést meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letenni.
28. cikk
A jelen Szerződés csatlakozásra nyitva áll a 26. cikkben felsorolt kategóriák valamelyikéhez tartozó minden állam számára. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letenni.
29. cikk
1. A jelen Szerződés a huszonkettedik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történt letételét követő harmincadik napon lép hatályba.
2. Minden olyan állam tekintetében, amely a Szerződést a huszonkettedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétele után erősíti meg, illetőleg csatlakozik hozzá, a Szerződés az illető állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letételét követő harmincadik napon lép hatályba.
30. cikk
1. A jelen Szerződés hatálybalépésének napját követő öt év elteltével bármelyik szerződő fél az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett írásbeli közléssel bármikor kérheti a jelen Szerződés felülvizsgálását.
2. Az ilyen kérelemre vonatkozóan adott esetben hozandó intézkedéseket az Egyesült Nemzetek Közgyűlése állapítja meg.
31. cikk
Az Egyesült Nemzetek Főtitkára az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállamát és a 26. cikkben említett többi államokat értesíti:
a) a 26., 27. és 28. cikkek értelmében a Szerződés aláírásáról és a megerősítő vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről;
b) a jelen Szerződés 29. cikk értelmében történő hatálybalépésének idejéről;
c) a cikk értelmében benyújtott felülvizsgálási kérelmekről.
32. cikk
A jelen Szerződés eredeti példányát, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letenni, aki annak hiteles másolatát a 26. cikkben említett minden államnak megküldi.
A FENTIEK HITELÉÜL az alulírott meghatalmazottak a jelen Szerződést a kormányaiktól kapott kellő felhatalmazás alapján aláírták.
KÉSZÜLT Genfben, ezerkilencszázötvennyolc április huszonkilencedik napján.
3. § A Szerződés megerősítésekor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megismételte a Szerződés aláírása kapcsán tett következő fenntartásokat:
Fenntartás a 14. és a 23. cikkhez:
„A Magyar Népköztársaság Kormánya kifejezi azt a nézetét, hogy a parti állam jogosult hadihajóknak a parti tengerén való áthaladását előzetes hozzájárulásától függővé tenni.”
Fenntartás a 21. cikkhez:
„A Magyar Népköztársaság Kormánya kifejezi azt a nézetét, hogy a szerződés első része III. fejezetének B) alfejezetében foglalt szabályok általában nem alkalmazhatók a kereskedelmi célokra szolgáló állami hajókra, mivel azok megsértik azokat a mentességeket, amelyek a nemzetközi jog alapján idegen parti vizeken minden állami hajót megilletnek, akár kereskedelmi jellegűek, akár nem. Következésképpen a B) alfejezetnek a kereskedelmi célokra szolgáló állami hajók mentességét korlátozó rendelkezései kizárólag annak az államnak a beleegyezésével alkalmazhatók, amelynek lobogóját az a hajó viseli.”
4. § E törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1964. szeptember 10. napjától kezdődően kell alkalmazni.
1
A kihirdetés napja: 1964. december 31.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás