1967. évi 33. törvényerejű rendelet
1967. évi 33. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és a Francia Köztársaság között Budapesten 1966. július 28-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(A megerősítő okiratok kicserélése Párizsban 1967. szeptember 15-én megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa3 a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten 1966. július 28-án aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar szövege a következő:
„ KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság
és a Francia Köztársaság között
és a Francia Köztársaság között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a
Francia Köztársaság Elnöke,
attól az óhajtól vezettetve, hogy a két állam közötti konzuli kapcsolatokat szabályozzák, és a két ország között a kapcsolatok erősítése érdekében azokat fejlesszék,
elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és e célból meghatalmazottaikat kijelölték,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
MEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Ennek az egyezménynek az alkalmazása körében a felsorolt kifejezéseken a következőket kell érteni:
a) „konzuli képviselet” a főkonzulátus, a konzulátus vagy az alkonzulátus;
b) „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzuli képviselet a konzuli feladatok ellátására jogosult;
c) „konzuli képviselet vezetője” az a személy, akit megbíztak azzal, hogy ebben a minőségben tevékenykedjék;
d) „konzuli tisztviselő” minden olyan személy - ideértve a konzuli képviselet vezetőjét is -, akit ebben a minőségben konzuli feladatok ellátásával megbíztak;
e) „konzuli alkalmazott” a konzuli képviseleten igazgatási vagy műszaki munkakörben alkalmazott minden személy;
f) „kisegítő személyzet tagja” a konzuli képviseleten kisegítő munkakörben alkalmazott minden személy;
g) „konzuli képviselet tagja” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;
h) „konzuli személyzet tagja” a konzuli képviselet vezetőjét kivéve a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és kisegítő személyzet tagja;
i) „magánszemélyzet tagja” a konzuli képviselet valamely tagjának kizárólagos magánszolgálatára alkalmazott személy;
j) „konzuli helyiség” a konzuli képviselet céljára kizárólagosan használt épület vagy épületrész és a hozzá tartozó telek, bárki legyen a tulajdonosa;
k) „konzuli irattár” a konzuli képviselet minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja és nyilvántartása, továbbá rejtjelanyaga és az ezek védelmére és megőrzésére szolgáló iratszekrények és bútorok.
KONZULI KÉPVISELET LÉTESÍTÉSE ÉS VEZETÉSE
2. cikk
(1) Konzuli képviseletet a fogadó állam területén csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam - a fogadó állam hozzájárulásával - állapítja meg.
(3) A konzuli képviselet székhelyét, rangját vagy a konzuli kerületet a küldő állam utólag csak a fogadó állam beleegyezésével módosíthatja.
(4) A fogadó állam beleegyezése akkor is szükséges, ha a főkonzulátus vagy konzulátus alkonzulátust vagy konzuli ügynökséget kíván nyitni más helységben.
(5) A fogadó állam kifejezett és előzetes beleegyezése szükséges a meglevő konzulátus székhelyén kívül e konzulátushoz tartozó hivatal nyitásához is.
3. cikk
(1) A konzuli képviselet vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor konzuli kinevezési okiratának bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt (exequatur) kapott.
(2) A kinevezési okiratban fel kell tüntetni a konzuli képviselet vezetőjének nevét, rangját, a konzuli kerületet és a konzuli képviselet székhelyét.
(3) Ha a fogadó állam megtagadja a működési engedély megadását, ennek indokait nem köteles közölni a küldő állammal.
(4) A működési engedély megadása előtt a konzuli képviselet vezetője ideiglenesen megkezdheti működését. Ebben az esetben ennek az egyezménynek rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. cikk
(1) Ha a konzuli képviselet vezetője feladatainak ellátásában akadályozva van vagy hivatala nincs betöltve, átmenetileg ideiglenes vezető működhet a konzuli képviselet vezetőjeként.
(2) Az ideiglenes vezető nevét a küldő állam diplomáciai képviselete közli a fogadó állammal; ezt a közlést általában előzetesen kell megadni. Ha ez a személy nem a küldő államnak a fogadó államban működő diplomatája vagy konzuli tisztviselője, hivatalbalépéséhez a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
(3) Az ideiglenes vezetőre működésének ideje alatt ennek az egyezménynek a rendelkezéseit ugyanúgy kell alkalmazni, mint a konzuli képviselet vezetőjére.
(4) Ha e cikk (1) bekezdésében szabályozott esetben ideiglenes vezetőként a küldő államnak a fogadó államban működő diplomáciai képviselete tagját nevezték ki, ez a személy továbbra is diplomáciai kiváltságokban és mentességekben részesül.
5. cikk
A fogadó állam, miután a konzuli képviselet vezetőjének hivatalbalépését - akár ideiglenesen vagy átmenetileg is - elfogadta, köteles haladéktalanul tájékoztatni a konzuli kerület illetékes hatóságait, és megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli képviselet vezetője a rábízott feladatokat elláthassa és az ebben a szerződésben előírt bánásmódban részesüljön.
6. cikk
Konzuli tisztviselő csak a küldő állam polgára lehet.
7. cikk
(1) A fogadó állam indokolási kötelezettség nélkül bármikor értesítheti a küldő államot arról, hogy valamely konzuli tisztviselő persona non grata, vagy hogy a konzuli személyzet bármely más tagja nem elfogadható. A küldő állam - a körülményektől függően - ilyen esetben a szóban forgó személyt visszahívja, működését a konzuli képviseleten megszünteti, vagy kinevezését visszavonja.
(2) Ha a küldő állam megtagadja vagy ésszerű határidőn belül elmulasztja az e cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségének teljesítését, a fogadó állam - a körülményeknek megfelelően - visszavonhatja a működési engedélyt a szóban forgó személytől, vagy megtagadhatja azt, hogy őt a konzuli személyzet tagjának tekintse.
8. cikk
(1) A fogadó állam külügyminisztériumát értesíteni kell:
a) a konzuli képviselet tagjainak kinevezéséről, kinevezésüket követően a konzuli képviseletre érkezésükről, végleges eltávozásukról vagy működésük megszűnéséről, valamint helyzetüket érintő minden olyan változásról, amely a konzuli képviseleten való szolgálatuk során bekövetkezhet;
b) a konzuli képviselet tagjának háztartásában élő családtag megérkezéséről és végleges eltávozásáról, továbbá megfelelő esetben arról, hogy valamely személy családtag lett vagy megszűnt az lenni;
c) a magánszemélyzet tagjainak megérkezéséről és végleges eltávozásáról, továbbá megfelelő esetben ilyen minőségben teljesített szolgálatuk megszűnéséről;
d) a fogadó államban lakó személyeknek a konzuli képviselet tagjaiként vagy a magánszemélyzet tagjaiként való alkalmazásáról és elbocsátásáról.
(2) Minden olyan esetben, amikor lehetséges, az érkezésről és a végleges eltávozásról előzetes értesítést is kell adni.
9. cikk
A konzuli képviselet tagjának működése megszűnik különösen:
a) ha a küldő állam közli a fogadó állammal a működés megszűnését;
b) ha visszavonják a működési engedélyt;
c) ha a fogadó állam a 7. cikk (2) bekezdésében szabályozott esetekben közli a küldő állammal, hogy az érdekelt személyt nem tekinti többé a konzuli személyzet tagjának.
A KONZULI FELADATOK
10. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
a) védelemben részesíteni a fogadó államban a küldő állam, valamint a küldő állam polgárai és jogi személyei jogait és érdekeit;
b) elősegíteni a Magas Szerződő Felek között a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlődését, és előmozdítani közöttük a baráti kapcsolatokat;
c) tájékozódni minden megengedett módon a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos életének körülményeiről és fejlődéséről, erről jelentést tenni a küldő állam kormányának, valamint felvilágosítást nyújtani az érdekelt személyeknek.
11. cikk
A konzuli tisztviselő - a fogadó államban érvényben levő gyakorlat és eljárási szabályok figyelembevételével - jogosult arra, hogy intézkedjék a küldő állam polgárainak a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtti megfelelő képviselete biztosítása érdekében avégett, hogy a fogadó állam törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően az említett állampolgárok jogainak és érdekeinek megóvása céljából ideiglenes intézkedések megtételét kérjék minden olyan esetben, amikor ezek az állampolgárok távollétük vagy bármely más ok miatt megfelelő időben nem tudják megvédeni jogaikat és érdekeiket.
12. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
a) nyilvántartásba venni a küldő állam polgárait;
b) útlevelet és más útiokmányt kiállítani, és megújítani a küldő állam polgárai részére;
c) vízumot és megfelelő okmányokat kiadni, továbbá megújítani olyan személyek részére, akik a küldő államba kívánnak utazni.
13. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult - a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelően, ilyen egyezmények hiányában a fogadó állam törvényeivel és rendelkezéseivel összeegyeztethető bármely más módon - bírósági és peren kívüli iratokat továbbítani és megkereséseket teljesíteni.
14. cikk
(1) A konzuli tisztviselő a küldő állam polgáraira vonatkozóan anyakönyvi bejegyzéseket és átvezetéseket eszközölhet.
(2) A konzuli tisztviselő közreműködhet a házasságkötésnél, ha mindkét házasuló a küldő állam polgára. Az előtte megkötött házasságról értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait, ha ennek az államnak a joga ezt előírja.
(3) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam joga szerint végrehajtható ítélet alapján átvezetni vagy bejegyezni az előtte megkötött házasság felbontását.
(4) A fenti rendelkezések nem mentesítik a küldő állam polgárait a fogadó állam joga által előírt bejelentési kötelezettség teljesítése alól.
(5) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul és költségmentesen megküldik a konzuli képviseletnek mindazokat az anyakönyvi másolatokat vagy kivonatokat, amelyeket az a küldő állam polgáraira vonatkozó hivatalos célból kér.
15. cikk
(1) A konzuli tisztviselő:
a) lefordíthat és hitelesíthet a küldő vagy a fogadó állam hatóságai vagy tisztviselői által kiadott bármely okiratot;
b) elfogadhat nyilatkozatokat, okiratokat készíthet, aláírásokat hitelesíthet vagy igazolhat, láttamozhat, igazolhat vagy lefordíthat okmányokat és azok másolatait, ha ezeket a cselekményeket és alakszerűségeket a küldő állam törvényei és rendelkezései előírják.
(2) Az (1) bekezdésben említett fordítások azonos hatályúak és értékűek a két állam egyikének hites fordítói által készített fordításokkal.
16. cikk
(1) A konzuli tisztviselő letétként elfogadhat pénzösszegeket, okiratokat és bármilyen természetű tárgyakat a küldő állam polgárai részéről vagy részére, amennyiben ez a fogadó állam jogszabályaival nem áll ellentétben.
(2) A letéteket csak a fogadó állam rendelkezéseinek megfelelően lehet ebből az államból kivinni.
17. cikk
Ha a fogadó állam törvényeivel és rendelkezéseivel nem áll ellentétben, a konzuli tisztviselő közjegyzői okiratba foglalhatja:
a) azokat a nyilatkozatokat és szerződéseket, amelyeket állampolgáraik közjegyzői okiratba kívánnak foglalni, kivéve azokat a szerződéseket és okiratokat, amelyek a fogadó államban fekvő ingatlanra vonatkozó dologi jog alapítására vagy átruházására irányulnak;
b) azokat a nyilatkozatokat és szerződéseket, amelyek a felek állampolgárságára tekintet nélkül a küldő állam területén fekvő vagyontárgyakra vagy ott intézendő ügyekre vonatkoznak, vagy az a céljuk, hogy a küldő állam területén hozzanak létre joghatásokat.
18. cikk
(1) Ha a küldő állam polgára a fogadó állam területén meghal, az utóbbi állam illetékes hatósága késedelem nélkül értesíti erről a konzuli képviseletet.
(2) Ilyen értesítést kell adni akkor is, ha a fogadó állam területén megnyílt hagyaték tekintetében az örökös, a kötelesrészre jogosult vagy a hagyományos a küldő államnak olyan polgára, aki nem lakik a fogadó állam területén és jogi képviselője sincs.
(3) a) A küldő állam konzuli képviselete kérheti a fogadó állam illetékes hatóságait, hogy tegyék meg haladéktalanul a szükséges intézkedéseket a küldő állam elhunyt polgárának a fogadó állam területén maradt hagyatéki vagyontárgyai megőrzése és kezelése érdekében, illetőleg tájékoztassák a konzuli képviseletet az e tekintetben már megtett intézkedésről.
b) A konzuli tisztviselő - közvetlenül vagy képviselője útján - közreműködhet az a) pontban említett intézkedések végrehajtásában.
(4) Ha a hagyatéki eljárásnak a fogadó állam területén történt lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst, kötelesrészre jogosultat vagy hagyományost illetnek, aki a küldő állam polgára, és nem lakik a fogadó állam területén, továbbá meghatalmazottat sem jelölt meg, az említett vagyontárgyakat vagy az eladásukból befolyt ellenértéket a küldő állam konzuli képviseletének kell átadni, feltéve, hogy:
a) az örökösnek, a kötelesrészre jogosultnak, vagy a hagyományosnak ezt a minőségét igazolták;
b) az illetékes hatóságok - ha ennek helye van - hozzájárultak a hagyatéki vagyontárgyaknak vagy az eladásukból befolyt ellenértékeknek az átadásához;
c) a fogadó állam joga által előírt határidőben bejelentett hagyatéki terheket kifizették, vagy azokra biztosítékot adtak;
d) az öröklési illetéket megfizették, vagy arra biztosítékot adtak.
(5) Ha a küldő állam polgára ideiglenesen tartózkodik a fogadó állam területén, és ott meghal, a hátrahagyott személyi tárgyait és pénzét, amelyre jelenlevő örökös nem tart igényt, ideiglenes jelleggel megőrzés céljából minden további eljárás nélkül át kell adni a küldő állam konzuli képviseletének. Ez nem érinti a fogadó állam bíróságainak és államigazgatási hatóságainak azt a jogát, hogy ezeket a vagyontárgyakat az igazságszolgáltatás érdekében lefoglalják.
A konzuli képviselet köteles kiszolgáltatni e személyi tárgyakat és pénzösszegeket annak a hatóságnak, amelyet a fogadó állam e vagyontárgyak kezelésére vagy felszámolására esetleg kijelöl.
Ezeknek a vagyontárgyaknak a kivitele és e pénzösszegeknek az átutalása tekintetében a konzuli képviseletnek tiszteletben kell tartania a fogadó állam jogszabályait.
(6) Ennek az egyezménynek a 11. cikkében foglalt rendelkezéseket a hagyatéki ügyekben is alkalmazni kell.
19. cikk
A konzuli tisztviselő eljárhat az illetékes hatóságoknál annak érdekében, hogy előmozdítsa a küldő állam polgárai részére gyám- vagy gondnok rendeléséhez és a távollevők vagyontárgyai kezelésének biztosításához szükséges eljárást.
20. cikk
(1) A konzuli tisztviselő segítséget nyújthat a küldő állam lobogója alatt hajózó tengeri és folyami hajóknak, valamint ezek személyzetének, elfogadhat nyilatkozatokat e hajók útjára vonatkozóan, megvizsgálhatja és láttamozhatja a fedélzeti okmányokat, továbbá - nem érintve a fogadó állam hatóságainak jogkörét - vizsgálatokat folytathat a hajóút alatt bekövetkezett eseményekre vonatkozóan, és rendezheti a kapitány, a tisztek és tengerészek között felmerült bármilyen természetű vitákat, amennyiben azok rendezésére a küldő állam törvényei és rendelkezései feljogosítják.
(2) A fogadó állam hatóságai nem avatkoznak be a hajó fedélzetén történt eseménybe, kivéve az olyan természetű rendzavarást, amely a nyugalmat és a közrendet a szárazföldön vagy a kikötőben megbontja, a közegészséget és a közbiztonságot érinti, vagy amelybe a személyzethez nem tartozó egyén keveredett.
(3) A fogadó állam hatóságai kötelesek az illetékes konzuli tisztviselőt megfelelő időben értesíteni, hogy jelen lehessen azoknál a szemléknél, vizsgálatoknál, árulefoglalásoknál vagy letartóztatásoknál, amelyeket ezek a hatóságok szándékoznak végrehajtani. Az erre vonatkozó értesítésben az eljárás időpontját meg kell jelölni; ha a konzuli tisztviselő elmulasztja a megjelenést, vagy azt, hogy ott magát képviseltesse, az eljárást távollétében kell lefolytatni.
Hasonló eljárást kell folytatni olyan esetben, amikor a fogadó állam hatóságai a kapitányt vagy a személyzet tagját akarják kihallgatni.
(4) Sürgős eljárás esetében, vagy ha az eljárás a kapitány kérésére folyik, a konzuli tisztviselőt az eljárás folyamata alatt kell a lehető legkorábban értesíteni.
A konzuli tisztviselőt - kérésére - tájékoztatni kell a távollétében végrehajtott vizsgálati cselekményekről.
(5) E cikk rendelkezései nem akadályozhatják a fogadó állam hatóságait a vámügyre és a közegészségügyre vonatkozó jogszabályok és rendelkezések alkalmazásában, továbbá a kikötőrendészet, a szállítmányok biztonsága és a külföldiek belépése körébe eső egyéb ellenőrzési ténykedésekben.
(6) Ha a küldő állam lobogóját viselő tengeri hajó balesetet szenved a fogadó állam területi vizein, a területi hatóságok - mihelyt lehetséges - értesítik erről az illetékes konzuli tisztviselőt. Értesíteni kell továbbá azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberi élet, a hajó és a rakomány megmentése érdekében tettek vagy tenni szándékoznak.
21. cikk
A konzuli tisztviselő a küldő állam törvényei és rendelkezései szerint ellenőrzési és felügyeleti jogokat gyakorolhat a küldő államban nyilvántartott légijárművek és azok személyzete felett. A konzuli tisztviselő e légi járműveknek és személyzetüknek segítséget is nyújthat.
22. cikk
A konzuli tisztviselő - az ebben az egyezményben felsorolt feladatokon felül - elláthat minden más olyan konzuli feladatot is, amelyet a fogadó állam a konzuli minőséggel összeegyeztethetőnek ismer el.
A KONZULI KÉPVISELETRE VONATKOZÓ
KÖNNYÍTÉSEK, KÍVÁLTSÁGOK ÉS MENTESSÉGEK
KÖNNYÍTÉSEK, KÍVÁLTSÁGOK ÉS MENTESSÉGEK
23. cikk
A fogadó állam minden könnyítést megad a konzuli képviselet feladatainak teljesítéséhez.
24. cikk
(1) A küldő államnak joga van arra, hogy nemzeti lobogóját és címerét - e cikk rendelkezéseinek megfelelően - a fogadó államban használja.
(2) A küldő állam nemzeti lobogója kitűzhető és az állam címere elhelyezhető a konzuli képviselet épületére és a bejárati kapujára, továbbá a konzuli képviselet vezetőjének lakására, valamint közlekedési eszközeire, ha azokat szolgálati célokra használja.
(3) Az ebben a cikkben biztosított jog gyakorlása során figyelembe kell venni a fogadó állam törvényeit, rendelkezéseit és szokásait.
25. cikk
(1) A fogadó állam - törvényei és rendelkezései keretén belül - köteles megkönnyíteni, hogy a küldő állam megszerezhesse a fogadó állam területén a konzuli képviselet céljára szükséges helyiségeket, vagy köteles segítségére lenni a küldő államnak abban, hogy az más módon szerezzen helyiségeket.
(2) A fogadó állam - ha szükséges - köteles segítséget nyújtani a konzuli képviseletnek abban is, hogy tagjai részére megfelelő lakásokat szerezhessen.
26. cikk
(1) A konzuli helyiségek sérthetetlenek.
(2) A fogadó állam hatóságai nem léphetnek be a konzuli helyiségeknek abba a részébe, amelyet kizárólag a konzuli képviselet munkája céljára használnak, kivéve ha ahhoz a konzuli képviselet vezetője, az általa kijelölt személy vagy a küldő állam diplomáciai képviseletének vezetője hozzájárult.
(3) Az e cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a fogadó államnak különösen kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a konzuli helyiségeket bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza, hogy a konzuli képviselet nyugalmát megzavarják, vagy méltóságát csorbítsák.
(4) A konzuli helyiségek, berendezésük és a konzuli képviselet vagyontárgyai, továbbá közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő mindennemű igénybevétel alól. Ha ilyen célokra kisajátításra van szükség, azt úgy kell lefolytatni, hogy a nemzetközi jog szabályait ne sértse, és minden megfelelő intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a konzuli feladatok gyakorlásának akadályozása elkerülhető legyen.
27. cikk
(1) A konzuli helyiségek és a konzuli képviselet vezetőjének lakása - amelyeknek a küldő állam vagy ennek az államnak a nevében eljáró más személy a tulajdonosa vagy bérlője - mentesek mindenfajta országos, regionális vagy községi adó és illeték alól, ide nem értve a szolgáltatásokért járó díjakat.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett adómentesség nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam törvényei és rendelkezései szerint annak a személynek kell viselnie, aki a küldő állammal vagy a küldő állam nevében eljáró személlyel szerződött.
28. cikk
A konzuli irattár és a konzuli okmányok - mindenkor, és bárhol is legyenek - sérthetetlenek.
29. cikk
A fogadó állam - azoknak a törvényeknek és rendelkezéseknek a fenntartásával, amelyek bizonyos övezetekbe a belépést állambiztonsági okok miatt megtiltják vagy szabályozzák-, biztosítja területén a konzuli képviselet minden tagja részére a szabad mozgást és közlekedést.
30. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzuli képviselet szabad érintkezését minden hivatalos ügyben. A konzuli képviselet a küldő állam kormányával, diplomáciai képviseleteivel és bárhol levő más konzuli képviseleteivel való érintkezése során minden megfelelő közlési módot alkalmazhat, ideértve a diplomáciai futárt, a diplomáciai poggyászt és a betű- vagy számjeles üzeneteket. A konzuli képviselet rádió-adóállomást azonban csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen. „Hivatalos levelezés” minden olyan levelezés, amely a konzuli képviselettel és annak feladataival kapcsolatos.
31. cikk
(1) A küldő állam polgáraival kapcsolatos konzuli feladatok ellátásának megkönnyítése érdekében:
a) a konzuli tisztviselőnek joga van ahhoz, hogy a küldő állam polgáraival érintkezzék és őket felkeresse. A küldő állam polgárainak ugyanígy joguk van ahhoz, hogy a konzuli tisztviselővel érintkezzenek és őt felkeressék;
b) a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek legkésőbb 10 napon belül értesíteni a küldő állam konzuli képviseletét, ha a konzuli kerületben a küldő állam polgárát letartóztatták, vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozták. A letartóztatott vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozott személy részéről a konzuli képviselethez intézett minden közlést ugyancsak legkésőbb 10 napon belül kötelesek az említett hatóságok továbbítani.
Az említett hatóságok kötelesek késedelem nélkül felvilágosítani az érdekelt személyt az ebben a bekezdésben foglalt jogairól.
c) a konzuli tisztviselőnek joga van ahhoz, hogy a szóban forgó- állampolgárt felkeresse, vele személyesen beszéljen, levelezzen vele, és ellássa jogi képviseletét. E jog gyakorlását nem lehet az érdekelt személy letartóztatásától vagy személyes szabadsága korlátozásának kezdetétől számított tizenöt napon túl halasztani;
d) a konzuli tisztviselőnek joga van meglátogatni a küldő állam olyan polgárát, aki ítélet alapján szabadságvesztés-büntetését tölti, vagy akit szabadságában korlátoztak.
Minden ilyen látogatás alkalmával lehetővé kell tenni, hogy a konzuli tisztviselő beszéljen az elítélttel.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett jogokat csak a fogadó állam törvényeinek és rendelkezéseinek keretén belül lehet gyakorolni, e törvények és rendelkezések azonban nem zárhatják ki az említett jogok érvényesülését.
32. cikk
A fogadó állam illetékes hatóságai a megfelelő értesülések birtokában kötelesek:
a) haladéktalanul közölni az illetékes konzuli képviselettel minden olyan esetet, amelyben a küldő állam kiskorú vagy cselekvőképtelen állampolgára részére gyám vagy gondnok rendelésének helye van;
b) haladéktalanul tájékoztatni a baleset helyéhez legközelebb eső konzuli képviseletet, ha a küldő államhoz tartozó tengeri vagy folyami hajó a fogadó állam területi vizein vagy belső vízi útjain hajótörést szenved vagy elsüllyed, vagy a küldő államban nyilvántartott légijárművet a fogadó állam területén baleset éri.
33. cikk
A konzuli tisztviselő feladatainak ellátása során a következő hatóságokhoz fordulhat:
a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz;
b) a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz, amennyiben ezt a fogadó állam törvényei, rendelkezései és szokásai lehetővé teszik.
34. cikk
(1) A konzuli képviselet a fogadó állam területén a konzuli cselekményekért a küldő állam törvényeiben és rendelkezéseiben meghatározott illetékeket és díjakat szedheti.
(2) E cikk (1) bekezdésében említett illetékek és díjak címén beszedett összegek és az ezekre vonatkozó nyugták mentesek a fogadó államban minden adó és illeték alól.
A KONZULI TISZTVISELŐRE ÉS A KONZULI
KÉPVISELET MÁS TAGJÁRA VONATKOZÓ
KÖNNYÍTÉSEK ÉS MENTESSÉGEK
KÉPVISELET MÁS TAGJÁRA VONATKOZÓ
KÖNNYÍTÉSEK ÉS MENTESSÉGEK
35. cikk
A fogadó állam a konzuli tisztviselővel az őt megillető tisztelettel bánik, és minden szükséges intézkedést megtesz a személye, a szabadsága és a méltósága elleni bármely sérelem megakadályozására.
36. cikk
(1) A konzuli tisztviselőt csak súlyos bűntett elkövetése esetében és csak az illetékes igazságügyi hatóságnak - ideértve az ügyészséget is - határozata alapján lehet letartóztatni, vagy őrizetbe venni.
(2) Súlyos bűntett az, amelyet nem gondatlanságból követtek el, és amelyre a fogadó állam joga legalább öt évig terjedő szabadságvesztés büntetést ír elő.
(3) A konzuli tisztviselőt e cikk (1) bekezdésében említett esetek kivételével csak jogerős bírósági határozat végrehajtása során lehet bebörtönözni, vagy személyes szabadságában más módon korlátozni.
(4) Ha a konzuli tisztviselő ellen büntetőeljárás indul, köteles az illetékes hatóságok előtt megjelenni. Az eljárást azonban a konzuli tisztviselőt a hivatali állása alapján megillető tisztelettel kell lefolytatni és - az e cikk (1) bekezdésében említett eset kivételével - oly módon, hogy az a lehető legkisebb mértékben akadályozza a konzuli feladatok ellátását. Ha e cikk (1) bekezdésében említett körülmények miatt a konzuli tisztviselő őrizetbevétele válik szükségessé, ellene az eljárást a legrövidebb időn belül meg kell indítani.
(5) A konzuli személyzet tagjának letartóztatásáról, őrizetbevételéről vagy az ellene indított büntetőeljárásról a fogadó állam köteles a legrövidebb időn belül a konzuli képviselet vezetőjét értesíteni. Ha ezek az intézkedések a konzuli képviselet vezetőjét érintik, a fogadó állam erről a küldő államot diplomáciai úton tájékoztatja.
37. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott a konzuli feladatok ellátása során végzett cselekményei tekintetében nem tartozik a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá, ideértve minden olyan szerződésből eredő polgári pert is, amely szerződést a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott kifejezetten vagy hallgatólagosan a küldő állam megbízottjaként kötött.
(2) E cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések azonban nem alkalmazhatók olyan polgári per esetében, amelyet harmadik személy indít gépjármű, hajó vagy légi jármű által a fogadó állam területén okozott balesetből eredő kár megtérítése iránt.
38. cikk
(1) A konzuli képviselet tagját fel lehet hívni arra, hogy bírósági és államigazgatási eljárás során tanúvallomást tegyen. A konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja - ennek a cikknek a (3) bekezdésében említett eseteket kivéve - nem tagadhatja meg a tanúvallomást. Ha valamely konzuli tisztviselő a tanúvallomást megtagadja, vele szemben semmiféle kényszerintézkedést vagy más hátrányos jogkövetkezményt nem lehet alkalmazni.
(2) A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzuli tisztviselőt akadályozza feladatainak teljesítésében. E hatóság a konzuli tisztviselő tanúvallomását - minden olyan esetben, amikor ez lehetséges - annak lakásán vagy a konzuli képviseleten is felveheti, vagy írásbeli nyilatkozatban is elfogadhatja.
(3) A konzuli képviselet tagja nem köteles vallomást tenni azokról a tényekről, amelyek feladatai ellátásával kapcsolatosak, és nem köteles bemutatni az erre vonatkozó levelezést és hivatalos okmányokat. Megtagadhatja továbbá azt is, hogy a küldő állam jogának szakértőjeként tegyen vallomást.
39. cikk
(1) A küldő állam lemondhat a konzuli képviselet valamely tagja tekintetében a 36., 37. és 38. cikkben említett kiváltságokról és mentességekről.
(2) A lemondásnak - e cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával - mindig kifejezettnek kell lennie, és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.
(3) Ha a konzuli tisztviselő vagy konzuli alkalmazott perbe bocsátkozik olyan ügyben, amelyben a 37. cikk értelmében joghatóság alól mentes volna, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre a keresettel összefüggő viszontkereset tekintetében.
(4) Valamely polgári perben vagy államigazgatási eljárásban a joghatóság alóli mentességről történt lemondás nem foglalja magában a lemondást az ítélet végrehajtására irányuló intézkedések alóli mentességről; ilyen célra külön lemondásra van szükség.
40. cikk
(1) A konzuli képviselet vezetőjének lakása sérthetetlen.
(2) A fogadó állam hatóságai nem léphetnek be azokba a helyiségekbe, amelyek a konzuli képviselet vezetőjének lakásául szolgálnak, kivéve, ha ahhoz a konzuli képviselet vezetője, az általa kijelölt személy vagy a küldő állam kifejezetten hozzájárult.
41. cikk
(1) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint a háztartásukban élő családtagjaik mentesek mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam törvényei és rendelkezései írnak elő a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében.
(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezései azonban nem vonatkoznak arra a konzuli alkalmazottra, aki a küldő államnak nem állandó alkalmazottja, vagy aki a fogadó államban jövedelmező magántevékenységet folytat, sem az ilyen konzuli alkalmazott családtagjára.
42. cikk
Mentes a fogadó államnak a külföldi munkaerő alkalmazására vonatkozó törvényeiben és rendelkezéseiben a munkavállalási engedélyre előírt kötelezettség alól:
a) a konzuli képviselet tagja a küldő állam részére teljesített szolgálat tekintetében;
b) a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott magánszemélyzetének tagja, ha a fogadó államban más jövedelmező foglalkozást nem folytat.
43. cikk
(1) A konzuli képviselet tagja a küldő államnak teljesített szolgálata tekintetében, valamint a háztartásában élő családtagjai - e cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával - mentesek a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok alól.
(2) E cikk (1) bekezdésében említett mentesség a magánszemélyzetnek arra a tagjára is vonatkozik, aki kizárólag a konzuli képviselet tagjának alkalmazásában áll, feltéve, hogy
a) nem állampolgára a fogadó államnak, vagy nem ott van állandó lakóhelye, és
b) kiterjednek rá a küldő államban vagy harmadik államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok.
(3) A konzuli képviseletnek az a tagja, aki e cikk (2) bekezdésében említett mentességben nem részesülő személyt alkalmaz, köteles teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.
(4) E cikk (1) és (2) bekezdésében említett mentesség nem zárja ki az önkéntes részvételt a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében, feltéve, hogy ezt a fogadó állam lehetővé teszi.
44. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint a háztartásukban élő családtagjaik mentesek, minden személyes vagy dologi, országos, regionális és községi adó és illeték alól, kivéve:
a) az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;
b) a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanok után járó adókat és illetékeket, a 27. cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával;
c) a fogadó állam által kivetett öröklési és tulajdonátruházási illetéket, a 46. cikk b) pontjában foglalt rendelkezések fenntartásával;
d) a bármilyen természetű magánjövedelemre - ideértve a vagyonrészek átruházásából származó többletértéket is - kivetett adókat és illetékeket, ha a jövedelem forrása a fogadó államban van;
e) a külön szolgáltatások fejében kiszabott adókat és illetékeket;
f) a bejegyzési, a bírósági, a jelzálog- és a bélyegilletéket, a 27. cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával.
(2) A kisegítő személyzet tagja mentes a szolgálatáért kapott munkabért terhelő adók és illetékek alól.
(3) Ha a konzuli képviselet tagja olyan személyt alkalmaz, akinek a jövedelme vagy munkabére nem mentes a fogadó államban a jövedelemadó alól, köteles teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket az említett állam törvényei és rendelkezései a jövedelemadó beszedésével kapcsolatban előírnak.
45. cikk
(1) A fogadó állam törvényei és rendelkezései szerint engedélyezi a behozatalt és mentességet biztosít minden vám és adó, valamint a kapcsolatos közterhek alól, kivéve a raktározási, a fuvar- és hasonló szolgáltatási díjakat:
a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyakra;
b) azokra a tárgyakra, amelyek a konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagjai személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezési tárgyakat is. A fogyasztási cikkek nem haladhatják meg azt a mennyiséget, amely az illető személyek közvetlen használatára szükséges.
(2) A konzuli alkalmazott e cikk (1) bekezdésében említett kiváltságokat és mentességeket élvezi az első berendezkedése céljára behozott tárgyakra.
(3) A konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagja magával hozott személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól. Az említett poggyászt csak akkor lehet megvizsgálni, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy az olyan tárgyat tartalmaz, amely nem szerepel e cikk (1) bekezdésének b) pontjában, vagy amelynek behozatala vagy kivitele a fogadó állam törvényei és rendelkezései szerint tilos, vagy amely ennek az államnak a vesztegzárra vonatkozó törvényeinek és rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Ilyen vizsgálatnak csak a konzuli tisztviselő vagy az érintett családtagja jelenlétében lehet helye.
46. cikk
Ha a konzuli képviselet tagja vagy a háztartásában élő családtagja meghal, a fogadó állam köteles:
a) megengedni az elhunyt ingó vagyontárgyainak kivitelét, kivéve azokat, amelyeket a fogadó államban szerzett és a halál időpontjában kiviteli tilalom alatt állottak;
b) mellőzni országos, regionális vagy községi öröklési, illetőleg vagyonátruházási illeték kiszabását az olyan ingó vagyontárgyakra, amelyek kizárólag azért voltak a fogadó államban, mert az elhunyt a konzuli képviselet tagjaként vagy a konzuli képviselet tagjának családtagjaként tartózkodott a fogadó államban.
47. cikk
A fogadó állam köteles mentesíteni a konzuli képviselet tagját és a háztartásában élő családtagjait minden személyes szolgáltatás, a közmunka bármely formája alól, továbbá a katonai kötelezettségek, például az igénybevétel, a beszolgáltatás és a beszállásolás alól.
48. cikk
(1) A konzuli képviseletnek az a tagja, aki a fogadó állam polgára vagy állandó lakosa, vagy ott jövedelmező tevékenységet folytat, csak ennek az egyezménynek a 37. cikkében és a 38. cikkének (3) bekezdésében szabályozott mentességekben részesül.
(2) Ennek az egyezménynek az V. Címében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók:
a) az (1) bekezdésben említett személy családtagjára;
b) a konzuli képviselet tagjának arra a családtagjára, aki a fogadó állam polgára vagy állandó lakosa, vagy ott jövedelmező magántevékenységet folytat;
c) a magánszemélyzetnek arra a tagjára, aki a fogadó államnak polgára vagy állandó lakosa, vagy aki ott jövedelmező magántevékenységet folytat.
(3) A fogadó államnak az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett személyek feletti joghatóságát oly módon kell gyakorolnia, hogy a konzuli képviselet működését túlzott mértékben ne akadályozza.
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
49. cikk
(1) Kiváltságokban és mentességekben részesülő minden személy köteles - kiváltságai és mentességei sérelme nélkül - tiszteletben tartani a fogadó állam törvényeit és rendelkezéseit. Kötelessége továbbá, hogy tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól.
(2) A konzuli helyiségeket nem szabad olyan módon használni, amely összeférhetetlen a konzuli feladatok gyakorlásával.
50. cikk
A konzuli képviselet tagjának alkalmazkodnia kell mindazokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket a fogadó állam törvényei és rendelkezései a gépjárművek, a hajók vagy a repülőgépek használatával kapcsolatos felelősségbiztosítás tárgyában előírnak.
51. cikk
(1) Ennek az egyezménynek a rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell akkor is, ha a konzuli feladatokat diplomáciai képviselet látja el.
(2) A fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell a diplomáciai képviselet konzuli osztályára beosztott tagjának vagy a képviselet konzuli feladatok ellátásával egyébként megbízott tagjának nevét.
(3) A diplomáciai képviselet e cikk (2) bekezdésében említett tagját megillető kiváltságokat és mentességeket a nemzetközi jog diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó szabályai határozzák meg.
52. cikk
Ezt a szerződést meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat Párizsban kell kicserélni.
53. cikk
(1) Ez az egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének időpontját követő harmincadik napon lép hatályba.
(2) Ez az egyezmény határozatlan ideig marad hatályban. Hatályát veszti azonban az egyezmény attól a naptól számított egy év elteltével, amikor a Magas Szerződő Felek egyike a másik Magas Szerződő Félnél írásban felmondja.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak ezt az egyezményt aláírták és pecsétjükkel látták el.
Készült Budapesten, az 1966. évi július hónap 28. napján két példányban magyar és francia nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.”
(Aláírások.)
3. §4 Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1967. október 14-étől kell alkalmazni.
Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1967. november 12.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
4
A 3. § a 2006: CIX. törvény 159. § (6) bekezdésének l) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás