Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

1850/1972. számú OTvH közleménnyel kihirdetett határozat

1850/1972. számú OTvH közleménnyel kihirdetett határozat

Hortobágyi Nemzeti Park létesítéséről1

1973.01.01.

A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendeleten2 és a végrehajtásáról kiadott 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendeleten alapuló jogkörömben – a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökével egyetértésben – meghoztam az alábbi

határozatot.

1. Nemzeti parkká nyilvánítom a Hortobágy puszta egy részét az 1. sz. mellékletben megjelölt határokkal, a csatolt vázrajz szerint.

2. A Hortobágyi Nemzeti Park (továbbiakban: HNP) rendeltetése:
– védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit,
– megőrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát,
– biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának háborítatlan fészkelését és vonulását,
– természetes körülmények között, hiteles formában őrizze meg és mutassa be a hagyományos pusztai életformát, a kivesző-félben levő ősi magyar állatfajtákat és a Hortobágy jellegzetes kulturális értékeit, történelmi emlékeit,
tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.

3. A HNP kiterjedése kereken 52.000 ha.

4. a) A HNP a 2. sz. mellékletben felsorolt városok és községek közigazgatási területén fekszik.
b) A művelési ágak megoszlását a 3. sz. melléklet tartalmazza.
c) A HNP területének tulajdonosait (kezelőit, használóit) a 4. sz. melléklet tartalmazza.

5. A HNP legértékesebb pusztái: Kunmadarasi-Nagyiváni-Borzias puszta, Zám, Pentezug, Angyalháza, Szelencés, Borsós-Ökörföld-Görbehát, Nyírőlapos-Nyárijárás-Szettyénes, Magdolna, Daru-Karinkó, Kungyörgy-Kékes-Árkusér, Máta (a Hortobágyi Halastóval), Kecskés, Cserepes, Darassa, Margita, Bagota és Kisszeg. Ezek a HNP legjelentősebb természet- és tájvédelmi egységei.

6. A HNP természetvédelmi törzskönyvi száma: NP-1.

7. A HNP szervezete

a) A HNP a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet1 végrehajtásáról kiadott 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet alkalmazása szempontjából országos jelentőségű érték, melynek megőrzéséről és fenntartásáról az Országos Természetvédelmi Hivatal (továbbiakban: OTvH) gondoskodik.
b) Az OTvH a HNP természet- és tájvédelmi kezelésére létrehozza a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságot (továbbiakban: Igazgatóság). Az Igazgatóság az OTvH szervezetébe tartozik és feladatát az OTvH irányításával látja el.
c) Az Igazgatóság mellett véleményező és tanácsadó szervként az érintett tudományos és egyéb intézmények, szervek kiküldötteiből alakuló Hortobágyi Nemzeti Park Tanács (továbbiakban: HNF Tanács) működik, melynek tagjait az OTvH elnöke kéri fel a HNP Tanácsban való részvételre. A HNP Tanács működési szabályzatát a HNP kezelési szabályzatába kell foglalni.

8. A HNP részletes kezelési és fejlesztési szabályait – a tudományos felmérések és tervek alapján – az OTvH az érintett szervek bevonásával HNP Kezelési Szabályzatban (továbbiakban: Szabályzat) állapítja meg.

9. A HNP általános kezelési előírásai

a) A HNP-t szerves egységnek kell tekinteni a táj jellegét és természeti értékeit érintő minden kérdésben. Minden vonatkozásában összehangoltan és tervszerűen kell kezelni és fejleszteni, hogy minél hatékonyabban megfelelhessen rendeltetésének.
b) A HNP tájképét, tudományos és kulturális értékeit óvni kell minden olyan hatástól, mely fennmaradásukat vagy háborítatlanságukat sérti, veszélyezteti. Ezért a HNP területén nem szabad olyan létesítményt elhelyezni vagy üzemeltetni, illetőleg olyan tevékenységet folytatni, amely a táj jellegét, a növény- és állatvilág tenyészetét, általában a HNP rendeltetésének betöltését zavarja, vagy veszélyezteti.
c) Az ősállapot még fennmaradt reliktumait feltétlenül meg kell őrizni. Ennek érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a legelők, mocsarak, az egyéb, időszakosan vagy állandóan vízzel borított területek és a pusztai erdőfoltok természetes viszonyainak fenntartására és jellegének megőrzésére, illetőleg helyreállítására.
d) A HNP területén a gazdálkodási tevékenységet a természet- és tájvédelemmel összhangba kell hozni.
e) A HNP rendeltetését szolgáló gazdasági ágazatok, eljárások és módszerek alkalmazását, fejlesztését vagy bevezetését – ha szükséges, anyagi ösztönzéssel is – elő kell mozdítani.

10. Tervek jóváhagyása, engedélyezési eljárás

a) A HNP területét vagy rendeltetését érintő tervek jóváhagyásához és módosításához, hatósági engedélyek kiadásához az OTvH hozzájárulását be kell szerezni. Nem kell a természetvédelmi hatóság esetenkénti hozzájárulása, ha az engedély megadása elbírálható a HNP kezelési előírásai, vagy az OTvH hozzájárulásával jóváhagyott területrendezési terv alapján. Az engedélyek kiadásáról az engedélyező hatóság egyidejűleg tájékoztatja az Igazgatóságot.
b) Esetleges újabb létesítmények tervezésénél és kivitelezésénél (épület, út, csatorna stb.) különös gondot kell fordítani azok jellegének és elhelyezésének tájba illő megválasztására. A legértékesebb puszták (4. pont) területén a táj jellegének megőrzése érdekében építményeket nem szabad elhelyezni – kivéve a nemzeti park rendeltetését szolgáló és a pásztor építményeket.
c) A HNP területére már jóváhagyott terveket és kiadott hatósági engedélyeket felül kell vizsgálni és szükség esetén el kell végezni a HNP rendeltetésének megfelelő módosításokat.
d) A HNP területére még szükséges területrendezési és fejlesztési terveket el kell készíttetni, és jóváhagyásukról gondoskodni kell.

11. Vízügyi kérdések

a) A természeti és táji értékek megőrzése, a legelők, rétek, mocsarak és nádasok természetes vízellátásának biztosítása és általában a védett terület fenntartása és fejlesztése érdekében szükséges vízügyi feladatokat és a HNP egységes vízügyi kezelésének módját az Országos Vízügyi Hivatal az OTvH-val egyetértésben határozza meg.
b) A HNP vízügyi kezelését a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) az OTvH-val egyetértésben végzi.
c) A HNP területére kiható vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat engedélyezéséhez az OTvH hozzájárulása szükséges.

12. Építés- és közlekedésügyi kérdések

a) A HNP területén a tájjellegnek megfelelő népi építészeti formákat kell alkalmazni az építmények külső megjelenésében. Fokozott gondossággal kell megőrizni a népi építészeti és műemlékeket.
b) A kunhalmokon mindennemű létesítmény elhelyezése tilos.
c) A HNP területére ipari, üzemi létesítmény nem telepíthető.
d) Fokozott figyelmet kell fordítani a HNP területén áthaladó főbb utak és vasútvonalak mentén a jellegzetes pusztai táj védelmére és rendezésére.
e) A HNP-vel tájképi egységet alkotó környezetben (védőövezetben) a védett tájképet zavaró létesítményt elhelyezni tilos. A védőövezet határát, valamint a HNP-ra és védőövezetére vonatkozó tájvédelmi jellegű építési előírásokat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az OTvH-val egyetértésben határozza meg.
f) A HNP határa mentén fekvő Hortobágy, Balmazújváros, Tiszacsege, Nagyiván és Nádudvar községek belterületén, továbbá a Hortobágy községhez tartozó Szásztelek, Faluvéghalma, Borsós és Máta, a Nádudvarhoz tartozó Mihályhalma (Borzas) és a Hajdúszoboszlóhoz tartozó Angyalháza külterületi településeken létesítmény elhelyezése csak az OTvH hozzájárulásával jóváhagyott községrendezési tervek alapján engedélyezhető.
g) Gépjárművel csak az arra kijelölt utakon, nyomvonalakon szabad közlekedni. A kiemelt tájvédelmi jelentőségű pusztákon csak a terület jellegének megfelelő közlekedési eszközök (lófogat, igásszekér, hátasló) vehetők igénybe. Ez alól felmentést az Igazgatóság adhat. A Szabályzatban elő kell írni a Nemzeti Park részletes közlekedési rendjét a HNP területén működő szervek és a tájvédelem érdekeinek összehangolásával.

13. Tájrekonstrukció

a) A pusztai táj jellegét zavaró, nem üzemeltetett létesítményeket (felhagyott rizsföldek, halastavak és szántók, elgazosodott legelők, használatlan épületek, kikapcsolt csatornák, árkok stb.), továbbá a tájképet károsan befolyásoló fásításokat az eredeti természeti állapot visszaállításával meg kell szüntetni. A védett tájképet zavaró, üzemeltetett létesítményeket arra alkalmas helyre át kell telepíteni, illetőleg átalakítással, takarófásítással, vagy egyéb módon meg kell szüntetni azok zavaró hatását. A tájrekonstrukcióval kapcsolatos többletköltségeket e határozat 25. pontjában előírtak szerint kell biztosítani.
b) Gondoskodni kell a HNP egyes északi területein az egykori sztyep-erdőfoltok természetes növénytársulásainak – tudományosan megalapozott terv szerinti – visszaállításáról.

14. Legelők, rétek védelme

a) A legelőket továbbra is legeltetéssel kell hasznosítani. A pusztai legelők – védelmi szempontokkal egyeztetett – fokozottabb kihasználása, valamint a táj jellegének és természeti értékeinek megőrzése érdekében a legeltetés fejlesztésére kell törekedni.
b) A réteket és legelőket feltörni vagy fásítani és rajtuk vegyszereket alkalmazni tilos. A legelők természetes viszonyait befolyásoló egyéb eljárások (öntözés, fogasolás, villanypásztor stb.) alkalmazásához az OTvH hozzájárulását ki kell kérni.

15. Állattenyésztés, ősi magyar háziállatok védelme

a) A kiveszőfélben levő ősi magyar háziállatokat eredeti környezetben és hagyományos tartási körülmények között meg kell őrizni az e célra szükséges állomány fenntartásával.
b) A védett természeti állapot fenntartását szolgáló állattenyésztési előírásokat, továbbá a kiveszőfélben levő ősi magyar állatfajták állományának megóvását és fejlesztését, valamint a pusztai tartás módját a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az OTvH-val egyetértésben szabályozza.

16. A pusztai életforma megőrzése

Fokozott figyelmet kell fordítani a sajátos pusztai életforma és állattartás jellegzetességeinek, valamint a pásztorszokások megőrzésére, ápolására, eredeti, hiteles formában történő bemutatására, valamint a jellegzetes hortobágyi háziipar és népművészet fejlesztésére.

17. Szántóföldi növénytermesztés

A HNP területén levő szántók – a természetvédelmi értékek gondos kímélete mellett – továbbra is hasznosíthatók. A szántóterületeken elsősorban olyan növényfajták termesztésére kell törekedni, melyek természetvédelmi célokat is szolgálnak

18. Erdők, fásítások kezelése

a) A HNP területén levő erdők és fásítások a különleges rendeltetésű erdők csoportjába sorolandók. Kezelésük módját a MÉM. Erdőrendezési Főosztálya az OTvH-val egyetértésben a HNP-re készítendő, egységes erdészeti üzemtervben írja elő. A jelenleg érvényes üzemterveket természetvédelmi szempontból felül kell vizsgálni, és el kell végezni a szükségessé váló módosításokat.
b) Az erdőkezelési előírások készítésénél fokozott figyelmet kell fordítani a nádudvari Borzas-erdő gémtelepére, valamint a védett ragadozó madarak beszálló helyét képező hortobágyi Papegyházi- és Juhosháti-erdő különleges, idős akácállományára, mint kiemelt jelentőségű természetvédelmi értékekre.
c) A HNP területén fák és cserjék ültetéséhez az OTvH hozzájárulását ki kell kérni.
d) Meg kell állapítani a HNP védőövezetére vonatkozó, tájvédelmi szempontból szükséges erdészeti előírásokat.

19. Nádgazdálkodás

a) A halastavak nádasainak egyes kijelölt részletei és a HNP területén levő egyéb nádasok elsősorban természeti értékeik fenntartását és a ritka madárfajok háborítatlan fészkelését szolgálják. Ezeken a területeken a nád levágását az OTvH a nádfelújítási és a természetvédelmi érdekek összehangolásával szabályozza.
b) A HNP területén március 1. és augusztus 15. között szüneteltetni kell a nád, a sás, a gyékény és az egyéb vízi-növényzet levágását, égetését.

20. Halászat, horgászat

a) A HNP területén a horgászatot a MÉM Országos Halászati Felügyelősége az OTvH-val egyetértésben szabályozza.
b) Halastavak kivételével a HNP-n belül halászni tilos.

21. A vadállomány természetvédelmi kezelése

A védett terület vadállománya a HNP rendeltetését szolgálja. A vadállomány tervszerű természetvédelmi kezelését az OTvH a MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztályával egyetértésben szabályozza. A HNP-ben csak a vadállomány természetvédelmi kezelési tervében meghatározott vadkilövést, befogást stb. szabad végezni. A HNP területén a vízivad vadászata tilos. Biztosítani kell a Hortobágynak, mint legnagyobb hazai vízimadár gyülekező és átvonuló helynek a zavartalanságát.

22. A vadonélő növények és állatok védelme

a) A HNP-ben a vadonélő állatokat és növényeket pusztítani, vagy tenyészetükben zavarni tilos. A madarak fészkelő helyein, illetőleg azok környékén fényképezni, filmezni vagy megfigyeléseket végezni, továbbá a HNP területén növényeket, állatokat gyűjteni csak az OTvH engedélyével szabad.
b) A jelentősebb természeti értékek előfordulási helyein – amennyiben azok fenntartása és védelme szükségessé teszi – az OTvH szabályozza és korlátozza a fűkaszálást, a háziállatok terelésének útvonalát, a közlekedést, vagy az egyéb veszélyeztető tevékenységet.
c) A HNP területére tájidegen állatok és növények betelepítéséhez az OTvH hozzájárulását ki kell kérni.
d) A kártékony élőszervezetek elleni védekezést úgy kell végezni, hogy az más vadonélő állat- és növényfajt ne veszélyeztessen.

23. Idegenforgalom, ismeretterjesztés, oktatás

a) A HNP természeti és kulturális értékeinek, tájképi szépségének széles körű megismertetésére a védelemmel összehangolt idegenforgalmat kell szervezni. Részletes idegenforgalmi-ismeretterjesztési tervet kell készíteni a HNP területére, összehangolva a Kiskörei üdülőközpont kialakításával kapcsolatos idegenforgalmi elképzelésekkel, továbbá Hajdúszoboszló és Debrecen idegenforgalmi adottságaival. A tervet az OTvH az illetékes szervekkel egyetértésben hagyja jóvá.
b) A HNP-be irányuló idegenforgalom részére korszerű közlekedési lehetőséget kell kifejleszteni a természeti és táji értékek háborítatlanságának biztosítása mellett.
c) Idegenforgalom, ismeretterjesztés és oktatás céljára a Nemzeti Parknak a Szabályzatban meghatározandó részeit lehet igénybe venni. A HNP népszerűsítését, a természetvédelmi oktatást és ismeretterjesztést megfelelő berendezések, bemutató- és megfigyelőhelyek létesítésével, továbbá kiadványokkal, filmekkel, diaképekkel elő kell segíteni.
d) A szállóhely, továbbá kereskedelmi és egyéb ellátóhálózat fejlesztését elsősorban a HNP-n kívül, az odavezető utak mentén kell biztosítani.
e) A HNP területén és a védőövezetében meglevő, valamint egykori csárdaépületeket táji építészeti és egyéb jellegzetességeik megőrzésével, eredeti formában helyre kell állítani, környezetüket tájba illően kell rendezni. A helyreállított csárdákat a tájjellegnek megfelelően kell üzemeltetni.

24. Tudományos kutatás

a) A HNP területén biztosítani kell a természeti és kulturális értékek és a sajátos pusztai természeti összefüggések feltárásának, zavartalan vizsgálatának feltételeit, különös tekintettel „Az ember és környezete” nemzetközi program keretében végzendő hazai kutatásokra. További kutatásokkal, megfigyelésekkel fejleszteni kell HNP kezelésének tudományos-szakmai alapját a védett értékek megőrzésének és fenntartásának fokozott biztosítása céljából.
b) A HNP területén végzendő tudományos kutatások egymás közötti, valamint a természet- és tájvédelem érdekeivel történő összehangolására távlati és éves kutatási tervet kell készíteni, melyet a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályaival, a HNP Tanáccsal és az OTvH-val egyeztetni kell. A tudományos kutatásokat elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia intézetei, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Madártani Intézet végzik.
c) Az elsődlegesen kutatási rendeltetésű területeket – zavartalanságuk biztosítása érdekében – ki kell jelölni és a kutatás célját szolgáló védelmüket, kezelésüket a Szabályzatban részletesen elő kell írni.
d) A természetvédelmi értékek háborítatlansága és a pusztai tájkép zavartalansága érdekében a HNP területén kutatások, kísérletek és gyűjtés végzéséhez az OTvH engedélye szükséges.

25. Pénzügyi kérdések

a) A HNP fenntartásának és az Igazgatóság által végeztetett közvetlen természetvédelmi és tájgondozási munkák költségeit az OTvH biztosítja távlati és éves költségvetésében, beruházási és felújítási tervében.
b) Az Igazgatóság – mint természetvédelmi hatósági szerv – ellenőrzi és koordinálja a HNP területén gazdálkodó (működő) szerveknek a HNP rendeltetését érintő tevékenységét. E közvetett tájvédelmi tevékenység
– egy része nem igényel az egyébként is végzett tevékenységhez szükséges költségnél nagyobb pénzösszeget, csak hatósági előírások szükségesek,
– más részéhez külön költségfedezet is szükséges, amit az érintett minisztériumok, országos hatáskörű szervek – az OTvH-val egyetértésben – tervszerűen bocsátanak a HNP területén működő szervek rendelkezésére.
Így különösen:
– a táji jellegnek megfelelő növénytermesztési, állattenyésztési, erdő-, vad-, hal- és nádgazdálkodási tevékenységhez;
– a tájvédelmi, természetvédelmi célokat szolgáló vízrendezésekhez, vízügyi munkákhoz;
– a vendéglátó, az idegenforgalmi és az ismeretterjesztési létesítményék, egyéb célú új építmények táji jellegű kialakításához és fenntartásához;
– a népi vagy táji építészeti és egyéb kultúrtörténeti emlékek fenntartásához;
– valamint a Nemzeti Park rendeltetése szempontjából jelentősebb egyéb tevékenységhez.
c) A HNP területén kutatást végző szerveknek költségvetésükben biztosítaniuk kell a kutatások költségfedezetét.
d) A HNP fenntartásának és fejlesztésének előmozdítása céljából Hortobágyi Nemzeti Park Alapot (a továbbiakban: HNP Alap) kell létesíteni.
A HNP működéséből eredően szerzett (idegenforgalmi, vendéglátóipari, kereskedelmi stb.) haszon meghatározott hányadát a haszon élvezőinek be kell fizetniök a HNP Alapba. A HNP Alapra vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg.

26. Egyéb előírások

a) A HNP megfelelő helyein „Hortobágyi Nemzeti Park” feliratú, továbbá ismeretterjesztő, tájékoztató, útmutató és figyelmeztető táblákat kell felállítani. A HNP határait határjelekkel meg kell jelölni és térképileg is rögzíteni kell.
b) Tekintettel a HNP kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségű tudományos, kulturális és idegenforgalmi értékére, a Nemzeti Park területét használó szerveket mentesíteni kell az olyan előírások alól, melyek a Nemzeti Park rendeltetésével ellentétes tevékenységre késztetik e szerveket.
c) A HNP kezelésére vonatkozó előírásokat és korlátozásokat az érintett szerveknek nyilvántartásaikba be kell vezetniök.
d) A HNP-n kívül levő, de azzal természeti kapcsolatban álló értékeket az OTvH külön határozattal nyilvánítja védetté.
e) Ez a határozat 1973. évi január hó 1. napján lép hatályba.

Indokolás

Hazánk egyik legjellegzetesebb, egyben európai értékű tája a Hortobágy. A nemzetközi hírű puszta védelme régi kívánsága a tudományos szakembereknek, idegenforgalmi szerveknek, a hazánk iránt érdeklődő külföldieknek és mindenek fölött az egész hazai közvéleménynek.
A felszabadulás óta e területen is jelentős mezőgazdasági eredmények születtek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a hortobágyi puszták művelhető részein korszerű nagyüzemi gazdálkodást folytatnak és a Hortobágy gazdasági életünknek ma belterjesebb módon szerves része.
Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül azok a változások sem, melyek e nagy nemzeti értéket képviselő táj fennmaradását veszélyeztetik. A kezdetben hibás szemlélettel feltört, de szántóföldi művelésre alkalmatlan, elgazosodott területek, elhanyagolt legelők, felhagyott rizsföldek, kikapcsolt öntözőcsatornák, sorfásítások, erdősávok sok helyen megbontották a jellegzetes táj egységét, megzavarták a puszta sajátos tájképét. A tájra jellemző építmények, a hortobágyi pásztorkodás és a hajdani pusztai élet még fellelhető emlékei többnyire leromlottak, pusztulnak, célszerűtlenül vannak hasznosítva. A nagyüzemi építkezések nem mindig illenek bele a tájba. A megváltozott körülmények károson hatnak a puszta értékes élővilágára és veszélyeztetik a Hortobágy különleges fészkelő és vonuló madárvilágának fennmaradását.
Megoldásra várt tehát az a feladat, hogy a korszerű gazdálkodás mellett e nagy tájban valóra váltsuk a – hazai és nemzetközi tudomány és idegenforgalom szempontjából különösen jelentős – természet- és környezetvédelmi törekvéseket és létrehozzuk hazánk legnagyobb összefüggő természetvédelmi komplexumát.
1968-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal egyetértésben megkezdte a Hortobágyi Nemzeti Park előkészítő munkáit.
Ezt a tervet 1968. május 15-én dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács balatonszemesi konferenciáján bejelentette. A tervezett nemzeti park nemzetközi visszhangját tükrözi, hogy a konferencia elnöksége levélben fejezte ki köszönetét a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének.
Az OTvH nemzeti parkot előkészítő munkáját hatékonyan támogatta és abban tevőlegesen részt vett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Hortobágyi Tudományos Tanács, a Hortobágyi Intéző Bizottság, a Hortobágyi Állami Gazdaság és számos egyéb szerv.

A Hortobágy védelmet érdemlő értékei

I. A magyar puszta, mint jellegzetes tájforma.

II. Különleges geomorfológiai képződmény szikes talajtípusokkal.

III. Jellegzetes élővilág.

1. Növényvilág

a) vadonélő állatok

2. Állatvilág

b) ősi magyar háziállatok

IV. Pusztai pásztorkodás.

V. Táji építmények,

1. Pásztorépítmények,

2. Egyéb építmények.

VI. Történelmi emlékek.

I. A magyar puszta, mint jellegzetes tájforma

A Hortobágy a Középtiszavidék tájegysége. A Nagykunság és a Hajdúság alacsony löszhátai, s a Tisza homokos ővzátonyai határolják. Hajdani Tisza-ártérből alakult tökéletes síkság, elszórt kunhalmokkal. Agyagos talajú (szolonyec) szikes, füves puszta. Táji jellegét mindmáig megőrizte. Fő értéke a töretlen látóhatár, a pusztai tájkép. Híres természeti jelensége a délibáb.
A kunhalmok részben geomorfológiai, részben történelmi antropogén képződmények. Jelentőségük sokféle: ősi lösznövényzet őrzői, árvízmentes telephelyek, temetkezőhelyek, templomdombok, őrhelyek, pásztortanyák.
Változatos színt jelentenek a tájban a száraz szikes legelők között meghúzódó mocsarak. A Hortobágy déli részén legnagyobb a Kunkápolnási mocsár (kb. 3000 ha) a Kunmadarasi-Nagyiváni pusztán. Ismertebbek még a Bekefenék Angyalháza pusztán, a Zámi mocsarak (Halasfenék, Csiriz, Pozsgán, Kajla), Pentezúgban pedig a Polturás és Kincses mocsár. Keleten a Szettyénes és Nyírőlapos nevezetesek, nyugaton pedig a Csattag, Hagymás, Jusztus, Feketerét, Tarhos és a Villongó mocsár. Északon: Mátán a Paperi, Kecskés pusztán pedig a Kunfényes mocsár található. A halastavak nagy része is régi mocsarak helyén épült. A Tisza, a Sárosér, az Árkus, a Hortobágy, a Kadarcs és a Kösely ősi folyómedreiből, morotváiból alakult sekélyvizű szikes laposok, fenekek, erek, zsombékosok szövik át a pusztát.
A pusztai erdőfoltok is hozzátartoznak a tájhoz. Részben az ősi erdős sztyep emlékei (az Ohati és a Margitai védett erdők), részben pásztorok ültette U vagy V alakú akácosok a jószág védelmére pl. Papegyházi és Juhosháti erdők). Végül az újabban telepített elegyes erdők (a Borzas és Vajdalaposi erdők). Az erdőfoltok nemcsak táji értékek, de mint ritka gémfajok és védett ragadozó madarak fészkelő és pihenő helyei is fontosak. Míg a foltszerű “kerekerdők” nem zavarják a pusztai tájképet, addig a sorfásítások, mezővédő erdősávok, nemesnyár-telepítések nem illeszkednek a tájba.
A pusztai táj tartozékai a jellegzetes építmények is. Ezek természetes funkciójuk mellett tájformáló elemei is a Hortobágynak.

II. Különleges geomorfológiai képződmény szikes talajtípusokkal

A tudományos kutatások megállapítása szerint a Hortobágy egykor részben klimatikus erdős-sztyep táj volt, részben pedig ártéri növénytársulások (vízi-mocsári növényzettől a tölgy-szil ligetekig) borították. Az erdőirtások (háborúk, legeltetés), ármentesítések, lecsapolások és az elszikesedés következtében – tehát emberi hatás miatt – másodlagosan vált fátlan füves pusztává. Egyes területeken, főleg a szegélyzónában és a halmokon a posztglaciális mogyorókori eredetű szikes és löszpuszta foltjai is fennmaradtak.
A puszta felszíni formái, mozaikos felépítése, jellemző szintekre tagozódása a múlt és jelen természeti erőinek munkáját mutatják. Világszerte ismert, főként szikes talajtípusainak (csermozjomok, csermozjomtípusú szolonyeces réti talajok, szolonyecek, szologyos szolonyecek stb.) tudományos jelentősége rendkívül nagy a talajgenetikai, a talajdegradációs vizsgálatok és a talajjavító kutatások területén.

III. A Hortobágy-puszta jellegzetes élővilága

1. Növényvilág

A tájra régebben jellemző erdős-sztyep reliktum-erdőfoltjai a magasabb fekvésű ártéri ligeterdőkben és a szikes puszta határán, ősi morotvazugokban maradtak fenn. Az ohati és margitai sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) mint rendkívül ritka növénytársulás 1950, illetőleg 1960 óta természetvédelmi terület és kiterjedt botanikai, ökológiai tudományos kutatás nemzetközileg értékelt kísérleti tere (IBP., Bioszféra). Jellemző növényei: Acer tataricum, Galatella punctata, Peucedanum officinale, Doronicum hungaricum, Iris pumila stb. A szikes réteken, szárazabb telkes legelőkön, háborítatlan löszös-homokos hátakon, kunhalmokon is megtalálható ennek a régi erdős-sztyep mozaiknak néhány jellemző faja (Agropyron cristatum, Stipa capillata, Andropogon ischaemum, Festuca rupicola, Thalictrum minus, Centaurea solstitialis, Kochia prostrata, Phlomis tuberosa stb.).
A szikes puszta mozaikos felépítésű növénytársulásai rendkívül jellegzetesek. Sótűrő, melegkedvelő, keleti és déli elterjedésű fajok jellemzik. (Pl. a III-IV. osztályú száraz sziken a pontus-pannoniai Pholiurus pannonicus, továbbá a szikes réteken, mocsarakban a Ranunculus polyhyllus, R. lateriflorus.)
A szikes tavak emers és submers társulásai (Potamogeton lucens, Trapa, Stratiotes, Nymphoides peltata, Nymphaea alba, Marsilia, Salvinia stb.) a nádasok (főleg Typha angustifolia és Glyceria jellemzik), a szikes rétek (Beckmannion, Agrostidion albae, Alopecuretum), zsombékosok egymást váltják. A vizes területek zöld sávjai, az ürömpuszták szürkés takarói, a kopár vakszik fehér foltjai és a juhcsenkesz gyep sárgás-vörös mezői nemcsak a pusztai flóra kialakulásának törvényszerűségét szemléltetik, hanem a végtelennek tűnő síkon ezek nyújtják a Hortobágy különleges tájélményét és színhatását.
A terület ritka, értékes növényei közül a következőket emeljük ki: Magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. hungarica), tatárjuhar (Acer tataricum), réti őszirózsa (Galatella punctata), erdélyi útifű (Plantago Schwarzenbergiana), sziki here (Trifolium angulatum), öldöklő aszat (Cirsium furiens) és debreceni édestorma (Armoracia macrocarpa).

2. Állatvilág

a) Vadonélő állatvilág. A gerinctelen fauna kutatása már eddig is sok értékes eredménnyel járt, de még korántsem tudunk áttekintő képet adni, sok a még nem, vagy alig kutatott terület.
Az állatok különlegesen alkalmazkodtak a puszta szélsőséges viszonyaihoz. Nagy a keleti-délkeleti, kontinentális, pontusi, balkáni és mediterrán faunaelemek száma.
Nevezetesebb fajok:
– A szikes tócsák alsórendű rákjai közül a sziki és keleti tócsarák (Branchinecta ferox, B. orientalis), a horpadtfejű vízibolha (Daphnia atkinsoni), a széki lebegő kandics (Diaptomus spinosus) és a sokpupú kagylósrák (Olygocypris tuberculatus) érdemelnek említést.
– A pókok közül a szongáriai cselőpók [Trochosa (Lycosa) singoriensis] és a pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) jellemzi a szikes legelőket.
– A rovarvilág jellemzőbb tagjai: Sáskák, szöcskék, a kabócák közül a sziki kabóca (Paramesus nervosus), a bogarak közül a fémes labdacsbogár (Morychus aeneus). Az ürömpusztákon a gamma zömökbogár (Cryptocephalus gamma), az ürömkarcsú díszbogár (Agrilus sericans). Az elsőrendű sziken, főleg a cickafark virágán a pettyes hólyaghúzó (Mylabris crocota) és a vastagcsápú hólyaghúzó (Oenas crassicornis). Mocsarak szélén a sziki gyorsfutó (Bembidiurn ephippium), a szikes vizekben a sziki zömökcsiborka (Ochthebius marinus). A camphorosmás vaksziken a bodobácsfélék (Lygaeidae).
– A puhatestű fauna általában az alföldi élőhelyek, szikesek, mocsarak fajaival egyezik, de még sok pusztai rész feltáratlan. A vízicsigák dominálnak.
A gerinces fauna fontosabb fajai osztályok szerint:
– Halak. A Tiszában 56 halfajt ismerünk, melyek egy része csak a mederben, mások a hortobágyi folyókban, csatornákban, mocsarakban, halastavakban élnek.
– Kétéltűek közül az alföldi mocsári békát – melynek alfaja jellegzetesen variál (Rana arvalis Wolterstoffii) – említjük meg. Az ásóbéka (Pelobates fuscus) a szegélyzóna tipikus faja.
– Hüllők. A mocsári teknős (Emys orbicularis) megfogyott; védelme fontos feladat.
– Madarak. A Hortobágynak természetes táji tartozéka a rendkívül gazdag és jellegzetes madárvilág. A pusztai, mocsári, vízi madárvilág éppúgy, mint az ártéri erdők, pusztai erdők madarai fokozott védelemre szorulnak.
– Emlősök. Szórványosan előfordul a pusztai görény (Mustela eversmanni hungarica). A puszta jellegzetes rágcsálója, az ürge (Citellus citellus), az árvízmentes, védettebb legelők élénk állata. A hörcsög (Cricetus cricetus) főleg a hajdúsági lösz-szegélyzónában él. A nagy mocsarakban a kószapocok (Arvicola terrestris) közönséges, a pézsmapocok (Ondatra zibethicus) is elterjedt, vidra (Lutra lutra) is akad. A keleti sün (Erinaceus europaeus roumanicus) mindenfelé elterjedt a pusztán. A vaddisznó (Sus scrofa) bevette magát az ősmocsarakba.
Ezen állatok populációs és elterjedés-dinamikai vizsgálata, az életközösségekben való szerepük tisztázása alapozza majd meg a részletes védelmi előírásokat.
Külön kiemelendő a madárvilág védelme. A ritka, hazai fészkelő madárfajok és a vonuló vízivad nyugalmának és védelmének fokozott biztosítása mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban egyaránt nagyjelentőségű. A Nemzetközi Vízivadkutató Iroda (IWRB) 1969. évi. leningrádi konferenciájának határozatai nemzetközi kötelezettséget rónak ránk e téren.
A védett terület jelentősebb fészkelő madarai: a szikipacsirta (Calandrella brachydactyla hungarica), a rövidujjú pacsirtának itt élő alfaja, egyetlen endemikus madárfajunk, a kopár szikeseken költ. Ugyanitt fészkel a székicsér (Glareola pratincola), a széki lile (Charadrius alexandrinus), az ugartyúk (Burhinus oedicnemus). A száraz réteken, kaszálókon a túzok (Otis tarda). A zsombékosokban, sekélyvízű székisásos mocsarakban a borzas cankó (Phylomachus pugnax), a törpe vízicsibe (Porzana pusilla), a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus aquaticus), a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucoptera). Mélyebb mocsarakban a fülemüle sitke (Lusciniola melanopogon). Nyílt víztükrű, hínáros mocsarakban a fehér arcú szerkő (Chlidonias hybrida). A bakcsó (Nycticorax nycticorax), a selyemgém (Ardeola ralloides), a kiskócsag (Egretta garzetta), és a kékvércse (Falco vespertinus) a pusztai erdőkben telepesen fészkel. Elszórt költési adatok alapján számítani lehet a fekete gólya (Ciconia nigra), a kárókatona (Phalacrocorax carbo), a nagykócsag (Casmerodius alba) és a batla (Plegadis falcinellus) újbóli megtelepedésére.
A Hortobágy nemcsak különleges fészkelő madárvilágáról nevezetes, hanem Európa egyik legfontosabb, nemzetközileg is számon tartott madárgyülekező helye és átvonulási, illetőleg telelő területe (vadrécék, vadludak, darvak, parti madarak, északi tundrák énekesmadarai stb.). A pusztai táj Európa ritka védett ragadozó madarainak (nagysasok, sólymok, pusztai ölyv stb.) rendszeres tartózkodási helye, sőt olykor keselyűk is ellátogatnak ide. Rendkívül nagyjelentőségű, hogy a magyar puszta a jövőben is meg tudjon felelni e természetes rendeltetésének.
b) Kiveszőfélben levő, ősi magyar háziállatok. Szürke marha, pödröttszarvú magyar rackajuh; magyar ló, bivaly, magyar mangalica; a pásztorkutyák: komondor, kuvasz, puli, pumi; magyar vizsla; magyar parlagi baromfifajták. Fenntartásuk jellegüknek megfelelő körülmények között, természetes környezetükben szükséges.
Az ősi magyar háziállatok országszerte fogynak, sőt hazánk nagy területéről eltűntek, bár egyes fajtákat tenyésztenek, főleg üzleti céllal, sokszor a számukra idegen környezetben. Ezek az állatok eredeti tartásmódjukból kiemelve nem folytatják ősi tevékenységüket, így éppen legfontosabb szerzett tulajdonságukat, az ellenálló-képességüket, szilárdságukat, igénytelenségüket vesztik el és degradálódnak. Ősi magyar háziállataink egy részének megőrzése a Hortobágynak köszönhető, s tartásuknak ma is a Hortobágy felel meg legjobban. Jövőjüket csak eredeti funkciójukban lehet biztosítani.
Az ősi magyar háziállatok jelentősége:
– Ezek az állatok élő muzeális tárgyak. Kötelességünk, hogy múltunknak ezeket a még megmaradt emlékeit generációról generációra, eredeti formájukban megújítsuk, fenntartsuk.
– Az idegenforgalom és az ismeretterjesztés számára nélkülözhetetlenek, mert olyan értékes állatokat tudunk eredeti környezetükben bemutatni, amilyenek a világon másutt legfeljebb csak állatkertben láthatók.
– Tudományos érdeklődés is mindig számot tart ezekre a primitív viszonyok között élő állatokra.
– A modern, gyakorlati állattenyésztés szempontjából is szükséges fenntartásuk. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a termelés maximális emelésére irányuló tenyészmunka nem okoz-e valamikor olyan degenerációt, az újabb tenyésztésű állatfajták életében, hogy ezekhez az ősi, életerős típusokhoz kell majd visszanyúlnunk (génbank) – amire, sajnos, egyre többször van szükség napjainkban.
– Végül egyes pusztai részek hasznosítására csak ezek a fajták alkalmasak. A jellegzetes rövid-fűvű pusztai növényvilág fenntartásához, a pusztai táj megőrzéséhez e fajták legelő, taposó tevékenysége nélkülözhetetlen. Jövedelmet is jelentenek (rackagyapjú, bunda, “trófea”, tülök, bőr, hús stb.), tartásuk olcsó. A jelenleginél nagyobb létszám rendkívül fontos, mert a kis létszám a beltenyésztés veszélyét rejti magában, mely az általános életerőt befolyásoló tulajdonságokat károsítja, már pedig ezeknek a fajtáknak egyik legfőbb értéke éppen az életerő. A már eddig is részben állami dotációval tartott állatok szélesebb körű elterjesztése, az egyes fajtáknak megfelelő életkörülmény és feladatkör biztosítása, a fajtisztaság megőrzése a Nemzeti Park egyik legfontosabb feladata. Külön említést érdemel közülük a szürke marha, melynek rendkívül fontos szerepe volt és lesz a szikes puszta és a szikes mocsár fenntartásában. Ehhez járul még a kormos bika, a címeres marha, az őzszínű borjú, s hozzá a hatökrös szekérfogat esztétikai értéke. A pödröttszarvú magyar racka nemcsak mint világritkaság, hanem mint suba és trófea is nagy érték.
– A lótenyésztés fejlesztése is fontos feladata a HNP-nek. A magyar lónak, történelmi múltunk e nagy hagyományú állatának nemcsak megőrzése, hanem alkalmazása – főleg az idegenforgalomban – igen jelentős.
– A Hortobágy megismerésének egyik legfontosabb közlekedési eszköze a ló. A lóhátas, lovas-kocsis bejárás ad igazi élményt a pusztáról. Ez annál is fontosabb, mert a puszta ilyen szempontból még érintetlen belsejét a gépjárművek végzetesen háborítanák, s éppen a legfontosabbat, a táji szépséget, a puszta nyugalmát veszélyeztetnék.
Az ősi magyar állatfajták fenntartása, felhasználása és bemutatása az érintett főhatóságok támogatásával, valamint a Hortobágyon gazdálkodó szervek és a Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésével oldható meg.

IV. Pusztai pásztorkodás

A HNP további rendeltetése az egyik ősfoglalkozásnak, a pásztorkodásnak, valamint a pusztai életforma és állattartás jellegzetességeinek megmentése, ápolása és hiteles körülmények között történő bemutatása, ami néprajzi, kultúrtörténeti és idegenforgalmi szempontból egyaránt jelentős.
Egyik legnehezebb feladat megőrizni az eredeti pásztoréletmódot, a pásztorszokásokat, a pásztoröltözéket, a csikós, a gulyás, a juhász, s a kondás életformájának bizonyos kereteit. Életmódjukat. ruházatukat a puszta – még napjainkban is – rideg körülményei szabták meg. Feltétlenül gondoskodni kell néhány kézi kisiparág (szűcs, szűr-szabó, kalapos, kovács, szíjgyártó stb.) újraélesztéséről.
A pásztorok kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülése egyik alapvető feladata a HNP-nek. A pásztorok népművészeti tevékenységét elő kell segíteni.

V. Táji építmények

1. Pásztorépítmények. Jelentőségük elsőrendű mind a pásztorélet, mind a jellegzetes pusztai táj szempontjából. Az állattartást szolgáló ősi építmények: kunyhók, ólak, enyhelyek, szárnyékok, vasalók, hodályok. Ezek viszonylag gyorsan pusztuló, tapasztott vályog-, sár-, vagy nádépületek, fenntartásuk sok gondosságot kíván. Elsőrendű feladat a pusztuló építmények rendbe hozása és a tájba nem illő építmények megfelelő átalakítása. Külön kérdés a pusztai gémeskutak felújítása. Két gémű alig van már közöttük, a három és négy géműek pedig megszűntek.
2. Egyéb táji építmények a puszták lakóházai, tanyasi házak és a pusztaszéli községek népi építkezésének emlékei, melyek egyes esetekben a vidéki klasszicista kúriatípus egyszerűsített formáit őrzik némi barokk maradvánnyal. Az épületek Alföldre jellemző fehér színe helyett terjednek az egyéb tájidegen színek. A nád és cserép helyén teret hódít a palatető. Korszerű belsővel tervezett, de kívül táji hagyományokat őrző épülettípusok kialakítása szükséges.
A nagymúltú mátai híd és vendégfogadó (mai nevén a 9 lyukú híd és a Hortobágyi Csárda) jelenleg rendben tartott műemlék, de a többi egykori csárda elhanyagolt, elpusztult.
A lóváltó állomások, postaállomások, vámházak, korcsmaházak, vendégfogadók, földkocsmák, szekérállások emlékeinek ápolása, ahol még lehet rekonstruálása, restaurálása, megőrzése fontos feladat. Idegenforgalmi célokra is jól felhasználhatók. A tágabb értelemben vett Hortobágyon, a szomszédos községeket is beleértve, mintegy 25 csárdát találunk egymástól 10–15 km, tehát egy-egy „lófutamnyi”, illetve meghatározott „kerékfordulásnyi” távolságra. Ezek tájba illő, egyszerűbb-kisebb, vagy díszesebb-nagyobb, épületek voltak. Közülük már kevés őrzi a régi formákat. Külön említést érdemel a Meggyes, a Patkós, Kaparó, a Görbe, a Sas, a Kadarcs, a Kishortobágyi és a Cserepes csárda. A híres Ágotahalmi és a Köpködő csárdának már csak a helye maradt meg. A táji jelleggel felújítandó régi csárdák felhasználhatók vendégfogadónak, pihenőnek, kutatóállomásnak, természetvédelmi őrök lakásai alakíthatók ki bennük. Kis helyi gyűjteményt, néprajzi, biológiai, természetvédelmi szobát lehet bennük berendezni. A túlságosan centralizált, sablonos Hortobágy-látogatás helyett ezektől kiindulva, illetőleg ezeket útba ejtve kell különböző célú útvonalakat kialakítani. A régi csárdák természetszerűen útvonalak mentén sorakoznak. Ezek közül kiépült a csegei út, a 33-as műút, de alig ismert a régi sóút megmaradt szakasza a Meggyes és a Patkós csárda között, valamint a Karcag–debreceni régi út.
Három hagyományos híd található a Hortobágyon. Ebből csak a 9 lyukú a közismert. Az 5 lyukú – mely szárazra került – egy régi, kiszáradt Hortobágy-ágon, a Zádoron át vezetett Karcag közelében. Még ismeretlenebb a 6 lyukú híd, mely a régi Kadarcsot hidalta át. Ezt sajnos az 1950-es években lebontották, csak nyomai találhatók.
A Hortobágy folyó egyetlen vizimalmának helyét (Malomsziget) már csak néhány tégla jelzi.

VI. Történelmi emlékek

A Hortobágy nemcsak földrajzi táj, nemcsak természeti érték, nemcsak néprajzi, gazdaságfejlődési emlék, hanem történelmi emlék is. Nemzeti múltunk, a magyar történelem viharainak emléke. Egykor mintegy 20 falu volt a mai pusztán. Ilyen értelemben visszafejlődött, „pusztává” vált táj a Hortobágy. De ebből a pusztulásból virágzó külterjes pásztorkodás született újjá ősi hagyományainkat felújítva és folytatva. A mai nagyüzemi hortobágyi gazdálkodás korunknak megfelelő új láncszem a pusztai életfolyamatban. Hortobágy egészen napjainkig magába sűríti társadalmi és gazdasági fejlődésünk történetét, kérdéseit.
Egyes falvak régészeti nyomait, főleg időtállóbb anyagokból épült templomuk alapfalait feltárták. Az ilyen és egyéb feltárások megőrzése és bemutatása is feladata a Nemzeti Parknak.

Irodalmi, képzőművészeti vonatkozások

A hortobágyi táj és ember küzdelmes fejlődése leginkább íróink remekeiben, képzőművészeink alkotásaiban jelenik meg teljes dinamikájával.
A puszta költőink, íróink ihletője: Fazekas M., Petőfi, Jókai, Ady, Móricz, Veres Péter Hortobágyról szóló írásai, irodalmunk remekei már régen nemzeti fogalommá emelték a Hortobágyot. A magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásaiban is maradandó emléket állított a Hortobágynak: id. Markó Károly, Munkácsy, Lotz, Csontvári Kosztka, Benyovszky István, Konecsni György, Kisfaludi Strobl, Medgyessy F., Somogyi Árpád művei.
A Hortobággyal kapcsolatos képzőművészeti alkotásokból tárlatok rendezése kívánatos a HNP területén.

Idegenforgalom

A Hortobágy értékelése során természetszerűen adódik idegenforgalmi jelentősége. Az előbbiekben felsorolt természeti és kultúrértékek hamisítatlan, természet- és valósághű bemutatása sajátos magyar vonatkozásokat ismertet meg, egyben jövedelmező idegenforgalmat jelent.

A HNP kialakításának és a határvonalak megállapításának alapelvei

A kultúr-területek fokozódó mozaikszerű beékelődése szükségessé tette, hogy a Nemzeti Park egyetlen olyan összefüggő pusztai terület legyen, amely a hortobágyi táj még meglevő értékeit lehetőség szerint magában foglalja. Fontos szempont volt még a határvonalak megfelelő terepi rögzíthetősége és a települések, a nagyobb művelt területek kirekesztése. A Nemzeti Park környékén levő jelentősebb természeti értékek fenntartása természetvédelmi területek formájában biztosítható. E védett területek ugyan nincsenek közvetlen területi kapcsolatban a HNP-vel, de kezelésük azzal teljesen egységes és összehangolt.
A Nemzeti Parkban az ősállapot még fennmaradt reliktumainak feltétlen védelme szükséges, az egész területen pedig általános tájvédelmet kell biztosítani.

***

A Nemzeti Park létesítésével és e határozat tervezetével az előkészítő tárgyalásokon az érintett szervek, illetőleg felsőbb szerveik, főhatóságaik egyetértettek. A Természetvédelmi Tanács 1972. szeptember 12-i kibővített ülésén tárgyalta a határozat tervezetét és javasolta a Hortobágyi Nemzeti Parknak jelen határozattal történő mielőbbi létrehívását.

***

A Hortobágy olyan egyedülálló és kiemelkedő természeti és kultúrértékünk, amely európai jelentőségű és mindenképpen méltó arra, hogy első nemzeti parkunk legyen. A puszta védelme, lehetőség szerinti rekonstrukciója és fenntartása, valamint bemutatása és további tudományos feltárása csak a legkorszerűbb természetvédelmi intézkedéssel, a nemzeti parkká nyilvánítással – egyben országos összefogással – valósítható meg.
A Nemzeti Park létesítése azért is nagyjelentőségű, mert összhangban van mind a hazai, mind a nemzetközi környezetvédelmi törekvésekkel. Az ország egyik jelentős területén környezetvédelmi szempontból rendezett viszonyokat teremt.

Rakonczay Zoltán s. k.,
az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke

A Hortobágyi Nemzeti Park határai

A HNP északi határvonala Hajdúböszörmény község területén a Hortobágy folyón levő Bagotai hídtól indul ki és nyugati, később délnyugati irányban a Hajdúböszörményhez tartozó 0840 hrsz., majd az Újszentmargita község határában levő 0662, 0658, 0670 és 0677 hrsz. utak mentén halad a 0761 hrsz. töltésig (mellette távvezeték). Itt északnyugat felé megtörik, és a töltés mentén megy tovább kb. 250 métert a 0747 hrsz. útig, majd ismét délnyugat felé törik meg és a 0747, 0753, 0596, 0590, 0841, 0853 hrsz. utakat követi a Nyugati Főcsatornáig, miközben átszelte a Bágy–Szandalik csatornát. A Nyugati Főcsatorna bal partján halad tovább délnyugati irányban a Balmazújváros–Tiszacsegei közlekedési útig, majd Tiszacsege felé megtörve az előbbi utat követi a Pusztakócs–Polgári vasútig.
A HNP nyugati határvonala a tiszacsegei „Hideglelős” (Lyukashalom) legelő nyugati határán folytatódik, majd annak mentén észak felé visszakanyarodva eléri a „Kis Kecskés” legelő szélén haladó és Tiszacsege községhez tartozó 0415 hrsz. utat. Ezt az utat, majd a 0413 hrsz. utat követi déli irányban a Kecskés–Tanyaközpontig. Ez utóbbi nyugati szélén halad tovább – úgy, hogy a 0404 hrsz. Tanyaközpont teljes egészében a Nemzeti Park területébe esik – majd kb. 150 métert a 0400 hrsz. úton haladva délnyugat felé, arról tovább egyenes vonalban az előbbi irányban letérve eléri az ugyancsak Tiszacsege területén levő 0397/30 hrsz., majd ennek folytatásában a 0398 hrsz. csatornát. E csatornák mentén megy tovább délnyugati, majd kb. 250 méteres szakaszon északnyugati irányban megtörve a 0500-as hrsz. régi csegei útig. Ezt az utat, majd ennek folytatásában az Egyek községhez tartozó 0561 hrsz. utat követi délnyugat, később délkelet felé, áthaladva közben az Árkuscsatorna hídján, a Tiszafüred–Debreceni vasútvonalig. A vasút mentén megy tovább Debrecen felé ismét az Árkus csatornáig, majd e csatorna keleti partját követi délkelet felé – keresztezve közben a 33-as Tiszafüred–Debreceni közlekedési utat – a Nyugati Főcsatornával való találkozásig. Innen a „Hármas”-i legelőt (Külsőhalom) keleti határán megkerülve ismét eléri a Tiszafüred-Debreceni közlekedési utat. Ezt követi Debrecen felé a Kun György tó északkeleti sarkáig, majd a tó keleti töltésén halad kb. 1,5 km-t a Hortobágy községhez tartozó 01583 hrsz. csatornával való találkozásig. Itt délkeleti irányban előbbi csatorna, majd annak egyenes vonalú folytatásában a 01585 hrsz. csatorna mentén megy tovább, ennek végén délnyugati irányban megtörik és a 02036 hrsz. és 01989 hrsz. utakat követi Szásztelek külterületi település keleti határvonaláig. Innen Szásztelek keleti határvonalán a nagy legelő szélén halad déli irányban a 01742 hrsz. árokig úgy, hogy a szérűskerti hodályok a HNP-n belül esnek, majd ismét a legelő szélén a 01742 hrsz. árok, a 01695 hrsz. csatorna és a 01676 hrsz. csatorna mentén megy tovább az Árkus csatornáig miközben háromszor délkelet és háromszor délnyugati irányban megtörik. Ugyancsak délnyugat felé egyenes vonalban átszeli az Árkus csatornát a 01860 hrsz. Faluvéghalom–Kövesházi úttal való találkozásig. Itt északnyugati irányba ezen utat követi Faluvéghalma külterületi településig, majd a települést keleti, déli és nyugati határvonalán megkerülve a szántó és legelő határán halad tovább nyugat felé a Faluvéghalom–nagyiváni dülőútig, amely a 01868 hrsz. legelősávon halad. E dűlőutat követi délnyugati irányban, míg eléri a 01837 hrsz. Zám nagy legelő szélét. Itt a zámi legelők nyúlványát (Kenderátó-mocsár) északi, majd déli irányban megkerülve eléri az ugyancsak Hortobágy községhez tartozó 01878 hrsz. csatornát, majd ezen halad tovább kelet felé, egyenes vonalban átszeli a megyehatárt és ugyancsak keleti irányban folytatódik a Tiszafüred területén levő 0671 hrsz. földrészlet déli szegélyén, majd észak felé megtörve kb. 300 métert előbbi földrészlet nyugati szélén (0672 hrsz. út) a 0675 hrsz. útig (0673 hrsz. parcella délkeleti sarka). Itt nyugati irányban derékszögben megtörik és előbbi út, majd annak folytatásában a 0692 hrsz. legelő északi szegélye mentén a Hortobágyi Állami Gazdaság és a Füredkócsi Mg. Tsz. határán megy egyenes vonalban mintegy 2 km-t, átszelve közben a régi csegei utat és délről elhaladva a Nagytárkányi tanya mellett, egészen a Nagyiváni Új Élet Mg. Tsz. területéig. Ettől a ponttól délfelé fordul és a Hortobágyi Állami Gazdaság, illetőleg a Nagyiváni Új Élet Mg. Tsz. területének közös határvonalát követi Nagyiván község közigazgatási határáig. Kelet felé ezen halad kb. 300 métert a Nagyivánhoz tartozó 05 hrsz. régi csegei útig, ezt délnyugat felé követi mintegy 1 km-t a 015 hrsz. útig. Innen nyugat felé előbbi úton elhalad a Czinege Danyi tanya mellett, a tanyától kb. 200 méterre levő 016/1/b hrsz. legelő északnyugati sarkáig. Déli irányba megtörve előbbi legelő nyugati szélén halad és eléri a 019 hrsz. utat. Ezt az utat követi délnyugati irányban a 017 hrsz. csatornával való találkozásig. Ennél a pontnál ismét megtörik délkelet felé és előbbi csatorna mentén halad kb. 400 métert a 023 hrsz. útig, melyet nyugati irányban követ tovább a 057 hrsz. nagyiváni bekötő útig (mely a községet köti össze a 33-as közlekedési úttal). Előbbi bekötőút mentén folytatódik délkelet felé Nagyiván község belterületének szélén levő, a Sarkad–Mérges–Sároséri főcsatornán áthaladó kőhídig. E hídon keresztülhaladva a Nagyiván belterületet keletről és délről körülvevő kőárok a HNP határa, a Nagyiván–tiszafüredi közlekedési útig, melyet kb. 1 km-es szakaszon követ Tiszaörs felé az út déli oldalán, Nagyiván területén levő 034 hrsz., szántó keleti sarkáig. Innen a nagy-legelő és szántó határán haladva eléri a Kunmadarashoz tartozó 0352 hrsz. kocsiutat és ennek mentén megy tovább dél felé, majd derékszögben megtörve keleti irányba a 0515 hrsz. csatornáig, amely a nagy-legelő szélén halad. Itt ismét dél felé megtörik és előbbi csatorna mentén, majd annak folytatásában a 0509 hrsz. szántó keleti szélén, az erdősáv mentén éri el a Németéri csatornát.
A HNP déli határvonala a Németéri csatornát követi tovább keleti irányba. Kunmadaras területén (0531 hrsz.) kb. 4 km-t, majd délkeleti irányba megtörve Karcag határában kb. ugyancsak 4 km-t (02945 hrsz.), míg eléri ismét a megyehatárt. Innen dél felé a megyehatáron a 0483 hrsz. csatorna mellett halad tovább kb. 400 métert a Nádudvarhoz tartozó 0486 hrsz. úttal való találkozásig, majd derékszögben megtörve az utóbbi utat követi kelet felé (egy rövid szakaszon észak felé) a 0490 hrsz. Borzas–Németszigeti útig. Ennek az útnak a mentén, majd a Súlymosi legelőt megkerülve, annak északi szegélyén a 0796 hrsz. csatorna mentén délnyugat felé visszakanyarodik, míg eléri a 0840 hrsz. utat. Ezt az utat követi észak felé, majd a Borzasi halastavat nyugatról és északról annak szélén megkerülve eléri a 0842 hrsz. csatornát, innen északi irányban e csatorna, később kelet felé a 0679 hrsz. csatorna a határ a Kövesházi útig. Ezen az úton déli irányban Borzas külterületi település szélén kb. 800 métert haladva, az út töréspontjában kelet felé megtörik és egyenes vonalban a 0717/2 hrsz. parcella déli szegélyét érintve eléri a Hortobágy folyót. A folyó jobb partját előbb északi, majd keleti irányban követve a Kösely csatorna torkolatának magasságában átszeli a Hortobágy folyót, majd mindenütt a 0388 hrsz. Kösely csatorna jobb partját követi a Nádudvar–balmazújvárosi közlekedési útig.
A HNP keleti határvonala a Kösely csatornától északkelet felé a 0330 hrsz. Nádudvar–balmazújvárosi közlekedési út mentén megy tovább Balmazújváros irányába mintegy 1,5 km-t a Vörös Csillag Mg. Tsz. (Nádudvar) majorjához vezető épített útig (0341 hrsz. déli sarka). Északnyugat felé ez az út a határ az előbbi majorig, az út végéig. Majd a majort délről érintve a kb. nyugat felé tartó pusztai utat követi a 0356 hrsz. útig. Ennek mentén északnyugat, később észak felé halad a Felső-szelencési legelő keleti szélén Angyalháza puszta délkeleti sarkáig. Innen a Hajdúszoboszlóhoz tartozó 01089/8 hrsz. út, a 01089/9/b hrsz. út, a 01086/1/d hrsz. út, a 01022 hrsz. út, a 01004 hrsz. út, a 01003/3/n hrsz. út, a 01006/1/b hrsz. út és a 01003/3/1 hrsz. út mentén folytatódik tovább északi irányba, majd az úton tovább haladva Hortobágy község közigazgatási területét is érinti kb. 400 méteres szakaszon, ezután északkelet, kelet, dél és ismét északkelet felé kanyarodva a Nagyhegyes község területén levő 0849, 0853, 0872/b és 0873 hrsz. folytatólagosan csatlakozó utakat követi a 33-as Tiszafüred–debreceni közlekedési útig. A továbbiakban ez az út a határ Debrecen felé kb. 250 méteres szakaszon, ezután délkeleti iránybán letér és a 0458 hrsz. út mentén, majd észak felé megtörve a 0462 hrsz. út mentén halad ismét a Tiszafüred–debreceni útig úgy, hogy a 0457 hrsz. legelő és erdőfoltok a HNP-n belül esnek. Ezután a Tiszafüred–debreceni utat követi újra Debrecen felé addig a pontig, ahol a 0346 hrsz. Nádudvar–balmazújvárosi út keresztezi a 33-as Tiszafüred–debreceni közlekedési utat. Az útkeresztezésnél derékszögben észak felé megtörik, követi a 0904 hrsz. csatornát, majd elérve a halastót annak keleti 0902 hrsz. és tovább Balmazújváros határában a 0825 hrsz. töltésen folytatódik. A halastó töltését elhagyva ugyancsak északi irányban a Nemzeti Park határa a továbbiakban kb. 100 méteres szakaszon a 0821 hrsz. utat, majd a 0835 hrsz. árkot követi és elérve az erdőt, azt ugyancsak északi irányban átszeli és kiér a 0814/1 hrsz. Magdolnai legelő déli szélére. Kelet, majd észak felé követi előbbi legelő szélét a 0804 hrsz. erdő déli sarkáig. Innen ezen erdő keleti szélén halad tovább úgy, hogy az erdő teljes egészében a Nemzeti Parkon belül esik. Az erdő északi sarkát elérve tovább követi a Magdolnai legelő szélét észak felé Balmazújváros belterület határáig. A továbbiakban mindenütt Balmazújváros belterületének délnyugati és nyugati határa képezi a Nemzeti Park határvonalát egészen a 0732 hrsz. Balmazújváros–tiszacsegei közlekedési útig, keresztezve közben a Tiszafüred–debreceni vasútvonalat. A határvonal északnyugati irányban a Balmazújváros–tiszacsegei út mentén folytatódik – áthaladva közben az Ásott Kadarcs csatornán – a Hortobágy község területén levő 0257 hrsz. csatornával való találkozásáig.
E ponttól ez utóbbi csatornát követi nyugat felé kb. 600 méter szakaszon, majd mindenütt a 0268 hrsz. Karinkói legelő szélén halad a 0275 hrsz. útig, miközben kétszer déli, egyszer nyugati irányban megtörik. Innen az előbbi út és annak folytatásában a 0302 hrsz. út mentén halad északnyugat felé tovább kb. 800 métert, majd délnyugat, azután délkelet felé megtörve a legelő határán megkerüli a 0303 hrsz. legelő északnyugati sarkát. Ezután a 0313 hrsz. csatornát, a 0312 hrsz. csatornát és a 0309 hrsz. csatornát követi, miközben kétszer délnyugat és kétszer délkeleti irányban megtörik, míg eléri ismét az Ásott Kadarcs csatornát. Innen délnyugati irányban a 0306 hrsz. Ásott Kadarcs csatorna, majd északnyugat felé a Karácson csatorna mentén folytatódik a Kónyai halastó északkeleti sarkáig. E ponttól előbbi halastó keleti gátja képezi a határvonalat a Tiszafüred–debreceni vasútvonalig. A vasútvonalat Tiszafüred felé a nyári járási nagylegelő szélén követi Hortobágy község közigazgatási határáig. Innen a vasúttal párhuzamosan a Hortobágy községhez tartozó 01280 hrsz. csatorna mentén megy tovább kb. 150 métert, majd déli irányban megtörik és egyenes vonalban a 01278 hrsz. út mentén halad a 33-as Tiszafüred–debreceni közlekedési útig. Itt átszelve az utat és egy rövid távolságon kelet felé megtörve, a 01383 hrsz. árok, illetőleg töltés, majd a 01301 hrsz. utat követi továbbra is déli irányban a Nagyborsósi legelő szélén. A HNP határvonala a továbbiakban az előbbi út vége előtt kb. 150 méterre délnyugat felé megtörik és a 01304 hrsz. parcella délkeleti sarkát átszelve a Kisborsósi legelő északi részén nyugati irányban a 01399/2/g és 01399/2/j hrsz. út mentén megy a Várostanyáig, majd azt déli határvonalán megkerülve továbbra is nyugat felé megy egyenes vonalban követve a 01333 hrsz. és 01364 hrsz. csatornákat a 01486 hrsz. útig (árok). Innen észak-keleti irányban megtörik és előbbi úton halad kb. 800 métert a 01484 hrsz. árokig, ahol előbb derékszögben északnyugati, később pedig délnyugati irányban, előbbi árok mentén megy tovább. Az árok végén – a 01484 hrsz. csatornával való találkozásnál – derékszögben kb. 80 m-t északnyugati irányban haladva, eléri a 01538 hrsz. halastó déli töltését. A továbbiakban ugyancsak Hortobágy község területén előbbi halastó, majd a 01540 hrsz. és a 01528 hrsz. halastó déli töltését követi nyugat felé, később pedig a 01543 hrsz. Halastó nyugati töltését (01550 hrsz.) követi északi irányban. Ez utóbbi töltés északi végétől megkerüli a 01548 hrsz. legelőt – annak határvonalán – kelet, majd északnyugat felé, majd kb. 200 m a Hortobágy folyót követve nyugati irányban, derékszögben átszeli a folyót, míg eléri a folyó jobboldalán haladó 01563 hrsz. utat, melyet észak felé követ a 01561 hrsz. major magasságáig. Innen a major északi szélén északkeleti irányban megy tovább egyenes vonalban átszelve ismét a Hortobágy folyót és annak bal partja mentén haladva észak felé kb. 80 métert Hortobágy község déli belterületének határáig. Ezután a határvonal a Tiszafüred–debreceni közlekedési út alatt elterülő déli belterületet – annak határvonalán – keleti, északi, majd nyugati irányban megkerülve eléri a Hortobágyi Csárdát, majd áttérve az előbbi út északi oldalára a Csárdát is megkerüli keletről és északról úgy, hogy mind Hortobágy község jelzett déli belterülete, mind a Hortobágyi Csárda és annak udvara a HNP határán belül esik. A csárdától a határvonal a Hortobágy folyó bal partján északi irányban halad a Füzesabony–debreceni vasútvonalig, innen nyugat felé a vasút mentén folytatódik, a Mátai bekötőútig, majd ennek mentén halad tovább északi irányban – keresztezve a vasutat – Máta külterületi településig. Innen nyugati, majd északi irányban megtörve, a település szélén haladó utat követi, míg eléri a Máta északi szélén húzódó, Hortobágy községhez tartozó 02386 hrsz. árkot. Az árok mentén kelet felé megtörik, majd ugyanilyen irányban egyenes vonalban folytatódik a Mátai erdőparcellák északi szélén a Hortobágy folyóig. A folyót ugyanilyen irányban átszeli, majd ismét annak bal partját követi észak felé mintegy 400 métert a 01137 hrsz. úttal való találkozásig. Itt elhagyja a folyó partját és északkeleti irányban megtörve követi az előbbi utat, majd annak folytatásában a 01122 hrsz. utat, a 01095 hrsz. utat, a 01075/k csatornát és a 01044/1 csatornát a Kónyai legelő déli sarkáig. Innen a Kónyai–Karácsonfoki legelő keleti szélén (0860 hrsz. és 0861 hrsz. csatornák) halad északkeleti irányban a Karácson csatornáig. E csatornát ugyanilyen irányban átszeli és annak északi partját követi a Hortobágy folyó irányába kb. 800 métert a csatornán átvezető Koserdei hídig, ahonnan az északkelet felé elkanyarodó 0596 hrsz. út képezi tovább a határvonalat a Fekete erdő északi szélén haladó 0658 hrsz. útig. A továbbiakban északnyugat felé ezt az utat követi kb. 1,1 km-t a 0650 hrsz. csatornával való találkozásig. Itt derékszögben északkelet felé megtörik és – a 0703 hrsz.-on belül egy kb. 200 méteres szakasztól eltekintve, ahol délkeleti irányba fordul – mindenhol északkelet felé tart előbbi csatorna és annak egyenesvonalú folytatásában a 0703 hrsz. legelősáv, a 025 hrsz. csatorna mentén a 01867 hrsz. Balmazújváros–tiszacsegei közlekedési útig (Balmazújváros község területén). Ezt az utat követi Tiszacsege felé kb. 700 métert a Balmazújvároshoz tartozó 01984 hrsz. töltésig. Innen északkelet felé megtörve előbbi töltés mentén halad – úgy, hogy a Kishortobágyi Csárda a HNP határán belül esik –, majd előbbi irányban tovább folytatódik a 01982 hrsz., a 01937 hrsz. és a 01936 hrsz. utak és Hajdúböszörmény határában ugyancsak északkeleti irányban a 0806 hrsz. és 0807 hrsz. utak mentén a Bagotai-híd magasságában haladó 0756 hrsz. útig. Itt északnyugat felé megtörik és, előbbi 0756 hrsz. utat követi a kiindulási pontig, a Bagotai-hídig.

A Hortobágyi Nemzeti Park területének közigazgatási megoszlása

(Tájékoztató jellegű adatok)

Hajdú-Bihar megye

Terület

Hajdúszoboszló járási jogú

 

város

3 500 ha

Hajdúböszörmény járási jogú

 

város

400 ha

Hortobágy község

17 600 ha

Nádudvar község

6 500 ha

Nagyhegyes község

1 500 ha

Balmazújváros község

6 000 ha

Újszentmargita község

3 400 ha

Tiszacsege község

4 600 ha

Egyek község

50 ha

Összesen:

43 550 ha

Szolnok megye

 

Karcag járási jogú város

600 ha

Kunmadaras község

4 700 ha

Nagyiván község

2 700 ha

Tiszafüred község

450 ha

Összesen:

8 450 ha

Mindösszesen:

52 000 ha

A művelési ágak tájékoztató jellegű területadatai a Hortobágyi Nemzeti Parkban

Szántó

2200 hektár

Rét

1 000 hektár

Szőlő

–

Kert

–

Gyümölcsös

–

Legelő

38 200 hektár

Nádas

800 hektár

Erdő

800 hektár

Művelés alól kivett

 

halastó

1 600 ha

mocsár

400 ha

egyéb (út, csatorna, folyóvíz, udvar stb.)

7 000 ha

Művelés alól kivett összesen:

9 000 hektár

Mindösszesen:

52 000 hektár

A Hortobágyi Nemzeti Park területének tulajdonosai (kezelői, használói)

(Tájékoztató jellegű területadatokkal)

Állami gazdaságok

 

 

 

Hortobágyi Állami Gazdaság, Hortobágy

 

15 448 hektár

Bödönháti Állami Gazdaság, Újszentmargita

 

1 669

Középtiszai Állami Gazdaság, Kenderes-Bánhalma

1748

 

18 865 hektár 36%

 

 

Legeltetési bizottságok, társulatok, önálló közös vállalkozások

 

Legeltetési Bizottság, Kunmadaras

1 405 hektár

Legeltetési Bizottság, Hajdúszoboszló

2 567

Legeltetési Bizottság, Tiszacsege

2071

Legeltetési Bizottság, Hajdúdorog

212

Legeltetési Társulat, Balmazújváros

3 442

Hajdúhadházi Termelőszövetkezetek Legelő-, Erdőgazdálkodási és Szőlőfeldolgozó Önálló Vállalkozása, Hajdúhadház

1 475

Debrecen Város Termelőszövetkezeteinek Termeltetésre, Feldolgozásra és Értékesítésre Alakult Önálló Közös Vállalkozása, Debrecen

2054

 

13 226 hektár 26%

 

 

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

 

Új Élet Mg. Tsz, Újszentmargita

374 hektár

Búzakalász Mg. Tsz, Tiszacsege

72

Rákóczi Mg. Tsz, Tiszacsege

85

Új Élet Mg. Tsz, Nagyiván

1 748

Köztársaság Mg. Tsz, Hajdúszoboszló

575

Új Élet Mg. Tsz, Hajdúszoboszló

174

Kossuth Mg. Tsz, Hajdúszoboszló

26

Búzakalász Mg. Tsz, Hajdúszoboszló

141

Vörös Október Mg. Tsz, Nagyhegyes

328

Vörös Csillag Mg. Tsz, Nádudvar

2 879

Kinizsi Mg. Tsz, Kisújszállás

1 560

Új Élet Mg. Tsz, Egyek

616

Lenin Mg. Tsz, Balmazújváros

600

Vörös Csillag Mg. Tsz, Balmazújváros

948

II. Kongresszus, Bocskai, Vörös Csillag Mg. Tsz-ek, Hajdúböszörmény

835

Tiszamenti Mg. Tsz, Tiszakeszi

144

 

11 105 hektár 21%

 

 

Egyéb állami szervek

 

 

 

Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen

542 hektár

Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, Nyíregyháza

497

Alsótiszai Nádgazdasági Vállalat, Csongrád

27

Herbária Gyógynövényforgalmi Vállalat, Budapest

26

Vegyes (vízügyi igazgatóságok, KPM, tanácsok stb.)

7 680

 

8 772 hektár 17%

Magánosok

32 hektár

Összesen:

52 000 hektár 100%
2

Utóbb a törvényerejű rendeletet, valamint végrehajtási rendeletét az 1982: 4. törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló 8/1982. (II. 15.) MT rendelet, az utóbbit a jelenleg hatályos 1996: LIII. törvény hatályon kívül helyezte és a kérdéskört újra szabályozta. Lásd még végrehajtási rendeletét a 166/1999. (XI. 19.) Korm. rendeletet.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére