1974. évi 4. törvényerejű rendelet
1974. évi 4. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság2 között Budapesten, 1973. május 17-én aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről3
2007.01.01.
(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Prágában, 1974. január 22-én megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten, 1973. május 17-én aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény és a jegyzőkönyv eredeti magyar nyelvű szövege a következő:
„ KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság
és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között
és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke
attól az óhajtól vezetve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten, az 1968. évi június hó 14. napján aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés szellemében a két ország és népeik közötti baráti kapcsolatokat elmélyítsék,
törekedve arra, hogy a két állam közötti konzuli kapcsolatokat is továbbfejlesszék,
elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
Puja Frigyest, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettesét,
a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke
Frantisek Krajcirt, a Csehszlovák Szocialist Köztársaság külügyminiszterének első helyettesét,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:
Meghatározások
1. cikk
Az Egyezményben használt alábbi meghatározásoknak a következő a jelentése:
1. „Konzuli képviseleten” a főkonzulátust, a konzulátust, az alkonzulátust és a konzuli ügynökséget kell érteni.
2. „A konzuli képviselet vezetőjén” a főkonzult, a konzult, az alkonzult, illetőleg a konzuli ügynököt kell érteni, aki a konzuli képviseletet vezeti.
3. „Konzuli tisztviselőn” kell érteni minden olyan személyt - ideértve a konzuli képviselet vezetőjét is -, akit konzuli feladatok ellátására hatalmaznak fel. A „konzuli tisztviselő” fogalma magában foglalja azt a személyt is, akit a konzuli képviseletre konzuli szolgálat megtanulása céljából küldenek (gyakornok).
4. „Konzuli alkalmazotton” olyan személyt kell érteni, aki nem konzuli tisztviselő és a konzuli képviseleten igazgatási, illetőleg műszaki feladatokat lát el. „Konzuli alkalmazott” továbbá a konzuli képviselet kisegítő személyzetének tagja is.
5. „Konzuli kerület” az a terület, ahol a konzuli képviselet a konzuli feladatok ellátására jogosult.
6. „Konzuli irattár” a konzuli képviselet minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja, nyilvántartása, rejtjelanyaga, valamint az ezek védelmére és megőrzésére szolgáló iratszekrények, illetőleg egyéb bútorok.
7. „Hajón” a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajót kell érteni.
Konzuli képviselet létesítése.
A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott
kinevezése
A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott
kinevezése
2. cikk
(1) Konzuli képviseletet a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.
3. cikk
(1) A küldő állam a konzuli képviselet vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a kinevezéshez a fogadó állam hozzájárulását.
(2) A küldő állam diplomáciai úton megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli patens) vagy a konzuli képviselet vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben fel kell tüntetni a konzuli képviselet vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységet ki fogja fejteni és a konzuli képviselet székhelyét.
(3) A fogadó állam a kinevezési okirat vagy a konzuli képviselet vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után, lehetőleg rövid időn belül, kiállítja részére a működési engedélyt (exequatur) vagy más engedélyt.
4. cikk
(1) A konzuli képviselet vezetője az után kezdheti meg feladatainak ellátását, miután a fogadó állam részére a működési engedélyt vagy más engedélyt megadta.
(2) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély megadása előtt hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzuli képviselet vezetője ideiglenesen ellássa a feladatát.
(3) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más engedély megadásakor, illetőleg az ideiglenes hozzájáruláskor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli képviselet vezetője a feladatait elláthassa.
5. cikk
(1) Ha a konzuli képviselet vezetője bármilyen ok miatt nem láthatja el a feladatát vagy ha a konzuli képviselet vezetőjének hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a konzuli képviselet ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzuli képviselet vagy a fogadó államban működő másik konzuli képviselet konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.
(2) A konzuli képviselet ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzuli képviselet vezetőjének feladatát látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazok a jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.
(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzuli képviselet ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
6. cikk
(1) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.
(2) A konzuli alkalmazott a küldő állam vagy a fogadó állam állampolgára lehet. A fogadó állam állampolgárának vagy a küldő államnak a fogadó államban élő állampolgárának konzuli alkalmazottként történő kinevezésével kapcsolatban meg kell tartani a fogadó állam jogszabályait.
7. cikk
A küldő állam közli a fogadó állam külügyminisztériumával azoknak a konzuli tisztviselőknek a családi és utónevét, állampolgárságát, rangját és beosztását, akiket a konzuli képviseletre nem a konzuli képviselet vezetőjének nevez ki.
8. cikk
A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzuli képviselet vezetőjének működési engedélyét (exequatur), vagy más engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott elfogadhatatlan. Ilyen közlés esetén a küldő állam visszahívja a konzuli képviselet vezetőjét, a konzuli tisztviselőt, illetőleg a konzuli alkalmazottat. Ha a küldő állam ésszerű időn belül nem tesz eleget e kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy az ilyen személyt konzuli tisztviselőnek, illetőleg konzuli alkalmazottnak elismerje.
Kiváltságok, könnyítések és mentességek
9. cikk
A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről, és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselő feladatait elláthassa, s hogy élvezhesse azokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket ez az Egyezmény és a fogadó állam jogszabályai biztosítanak.
A fogadó állam megteszi a szükséges intézkedéseket a konzuli képviselet és a konzuli tisztviselő lakásának védelmére.
10. cikk
(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselők jogairól és kötelességeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének azokra a tagjaira is, akik konzuli feladatokat látnak el.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságaikat és mentességeiket.
11. Cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban a fogadó állam jogszabályainak megfelelően földterületek, épületek vagy épületrészek tekintetében tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzuli képviselet, valamint a konzuli tisztviselők, illetőleg a konzuli alkalmazottak lakása céljára.
(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak földterületek, épületek, épületrészek tulajdonjogának vagy bérleti jogának a fent említett célokra történő megszerzéséhez.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem mentesíti a küldő államot attól a kötelezettségtől, hogy tiszteletben tartsa mindazokat a városrendezési és építkezési előírásokat és rendelkezéseket, amelyek arra a területre vonatkoznak, ahol ezek az épületek, épületrészek vagy ezekhez tartozó földterületek vannak.
12. cikk
(1) A küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzuli képviselet elnevezését el lehet helyezni azon az épületen, amelyben a konzuli képviselet van.
(2) A konzuli képviseletre, valamint a konzuli képviselet vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlóját vagy konzuli zászlóját.
(3) A konzuli képviselet vezetője a közlekedési eszközeire (gépkocsira, hajóra) is kitűzheti a küldő állam zászlóját vagy konzuli zászlóját.
13. cikk
(1) A kizárólag konzuli képviselet céljaira használt épület vagy épületrész, valamint az ezekhez tartozó földterület sérthetetlen.
A fogadó állam hatóságai a konzuli képviselet vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, illetőleg az általuk erre feljogosított személynek engedélye nélkül nem léphetnek be a kizárólag konzuli célokra használt épületbe, épületrészbe, valamint az ezekhez tartozó földterületre.
(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakására is.
14. cikk
A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen.
15. cikk
(1) A konzuli képviseletnek jogában áll, hogy kapcsolatot tartson kormányával, valamint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviseletével és konzuli képviseleteivel. Erre a célra a konzuli képviselet igénybe veheti a hírközlés valamennyi szokásos eszközét, rejtjelt, futárokat és lepecsételt küldeményeket. Rádió-adóállomást a konzuli képviselet csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
A hírközlés szokásos eszközeinek használatánál a konzuli képviseletre ugyanazok a díjszabások érvényesek, mint a diplomáciai képviseletre.
(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése - tekintet nélkül arra, hogy milyen hírközlő eszköz használatáról van szó -, valamint a konzuli képviselet lepecsételt és a hivatalos jellegükre utaló jól látható külső jellel megkülönböztetett küldeményei sérthetetlenek. Azokat a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza.
(3) A fogadó állam a konzuli küldeményeket szállító személyt ugyanolyan jogokban, kiváltságokban és mentességekben részesíti, mint a küldő állam diplomáciai futárját.
(4) A konzuli küldeményt rá lehet bízni hajó vagy repülőgép parancsnokára. A parancsnokot okirattal kell ellátni, s ebben meg kell jelölni a küldemény darabszámát; a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzuli tisztviselő a küldeményt akadályoztatás nélkül közvetlenül veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától.
16. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott személye sérthetetlen. Nem lehet őket letartóztatni, sem személyes szabadságukban más módon korlátozni.
A fogadó állam köteles a konzuli tisztviselőnek és a konzuli alkalmazottnak a kellő tiszteletet megadni és minden szükséges intézkedést megtenni személyük, szabadságuk, valamint hivatali méltóságuk biztosítására és védelmére.
17. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve
a) a fogadó állam területén fekvő, személyi tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott az ingatlant nem a küldő állam javára, a konzuli képviselet céljára tartja birtokában;
b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;
c) az olyan pert, amely a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.
A konzuli tisztviselővel vagy a konzuli alkalmazottal szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve a fent említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.
(2) A konzuli tisztviselővel, illetőleg a konzuli alkalmazottal együtt élő családtagok olyan mértékben mentesek a fogadó állam joghatósága alól és olyan jogokat és mentességeket élveznek - ideértve személyes sérthetetlenséget is -, mint a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott.
(3) A küldő állam lemondhat a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és családtagjai joghatóság alóli mentességéről. A lemondásnak kifejezettnek kell lennie, s azt írásban kell megtenni.
A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári jogi és államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a meghozott határozat végrehajtása alóli mentességről. Ez utóbbiról külön lemondásra van szükség.
(4) Ha az e cikk rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alól mentes személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességére.
18. cikk
(1) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, nem köteles tanúvallomást tenni.
(2) A konzuli tisztviselő, valamint a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, felkérésre a küldő állam beleegyezése esetén tanúvallomást tehet.
(3) Nem lehet kényszerítő intézkedést alkalmazni abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott, aki nem a fogadó állam állampolgára, tanúvallomást tegyen, vagy e célból a bíróság, illetőleg más hatóság előtt megjelenjen, és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel vagy a bíróság, illetőleg más hatóság előtti megjelenés megtagadása miatt.
(4) A konzuli alkalmazott, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, megtagadhatja, hogy tanúvallomást tegyen a hivatali tevékenységét érintő körülményekről.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott esetben minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanúvallomás megtétele a konzuli képviselet munkáját ne zavarja. Ha lehetséges, tanúvallomást szóban vagy írásban a konzuli képviseleten vagy a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli alkalmazott lakásán is meg lehet tenni.
(6) E cikk rendelkezései egyaránt vonatkoznak a bírósági és az államigazgatási szervek eljárására.
(7) Az e cikkben foglaltak kiterjednek a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott családtagjaira is, ha velük együtt élnek és nem a fogadó állam állampolgárai.
19. cikk
A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint az e személyekkel együtt élő családtagok mentesek a fogadó államban a fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat, valamint bármilyen fajta kötelező közérdekű szolgálat alól.
20. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden olyan kötelezettség alól, amely a fogadó állam jogszabályai szerint a külföldiekre a nyilvántartásuk, a lakhatási vagy a letelepedési engedélyük, valamint a más hasonló jellegű kötelezettségeik tekintetében fennállnak.
21. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól;
a kizárólag konzuli célokat szolgáló olyan földterületek, épületek és épületrészek tekintetében, ideértve a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott lakását is, amelyek a küldő állam vagy a nevében eljáró természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, illetőleg bérli azokat;
az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó megállapodás vagy más okirat tekintetében, ha a küldő állam ezeket az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.
(3) A fogadó állam nem vet ki és nem hajt be semmilyen adót és illetéket a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra vagy annak megszerzésével kapcsolatban, amit a küldő állam más esetben a jogszabályok alapján köteles lenne fizetni.
22. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott a fogadó államban mentesül minden olyan adó, vagy bármely ehhez hasonló jellegű illeték fizetése alól, amelyet a fogadó állam a szolgálati kötelezettségek teljesítése alapján kapott munkabérekre vet ki és von le.
23. cikk
(1) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden személyes vagy dologi, országos, regionális és helyi adó, valamint illeték alól.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt mentességek nem vonatkoznak:
a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra;
b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, az Egyezmény 21. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával;
c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdonátruházási adókra és illetékekre;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;
e) azokra az adókra és illetékekre, amelyeket jogügyletekre és ezen jogügyleteket magukba foglaló vagy jogügyleteket érintő okiratokra, ideértve az állami illetékeket is (mindenfajta bélyeg illeték), s amelyeket az ilyen jogügyletekkel kapcsolatban kivetnek vagy behajtanak, az Egyezmény 21. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával;
f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira.
24. cikk
(1) Minden olyan tárgy, ideértve a gépjárműveket is, amelyet a konzuli képviselet kizárólag szolgálati célokra hoz be, ugyanúgy mentes a vám és bármely olyan illeték alól, amelyet a behozatal miatt vagy a behozatallal kapcsolatban alkalmaznak, mint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete részére szolgálati célokra behozott tárgyak.
(2) A konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint a velük együtt élő családtagok ugyanúgy mentesek a vámvizsgálat, továbbá a behozatal miatt vagy azzal kapcsolatban kivetett vám és bármely más illeték fizetése alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő tagjai.
(3) Az e cikk (2) bekezdésében levő „a diplomáciai képviseletek személyzetének megfelelő tagjai” kifejezés a diplomáciai személyzet tagjaira vonatkozik abban az esetben, ha konzuli tisztviselőről van szó, és az igazgatási-műszaki személyzet tagjaira utal, ha a konzuli alkalmazottról van szó.
25. cikk
Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam törvényeit és törvényes rendelkezéseit tiszteletben tartani, ideértve a közlekedési szabályokat, valamint gépjárművek biztosítására vonatkozó előírásokat is.
26. cikk
A konzuli tisztviselő számára - szolgálati kötelezettségeinek teljesítése érdekében - mozgási szabadságot kell biztosítani a konzuli kerületében, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekbe való beutazást állambiztonsági szempontból megtiltják vagy korlátozzák.
27. cikk
A jelen Egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének, 13. cikke (2) bekezdésének, 16. cikkének, 17. cikke (1) és (2) bekezdésének, 19. cikkének, 20. cikkének, 22. cikkének, 23. cikke (1) bekezdésének és a 24. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam állampolgáraira és a fogadó állam állandó lakosaira.
Konzuli feladatok
28. cikk
A konzuli tisztviselő
- előmozdítja a küldő állam és a fogadó állam közötti baráti kapcsolatokat,
- elősegíti a két állam közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az idegenforgalom fejlesztését,
- védelmezi a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak - ideértve a jogi személyeket is - jogait és érdekeit.
29. cikk
(1) A konzuli tisztviselő tevékenységét a konzuli kerületén belül fejti ki.
(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során szóban és írásban fordulhat a konzuli kerületben levő bármely hatósághoz, továbbá a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz, amennyiben ezt a fogadó állam törvényei, jogszabályai és szokásai lehetővé teszik.
30. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult konzuli kerületében:
a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;
b) a küldő állam jogszabályai szerint az állampolgársági ügyekben szükséges nyilatkozatokat felvenni;
c) a küldő állam állampolgárának családi viszonyait érintő nyilatkozatot felvenni;
d) a küldő állam állampolgárának születését vagy elhalálozását anyakönyvezni, illetőleg a születésről vagy elhalálozásról értesítést kapni;
e) közreműködni házasságkötésnél, feltéve, hogy a küldő állam joga ezt megengedi és mindkét személy a küldő állam állampolgára.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes szerveit az e cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának megfelelően a konzuli képviseleten elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.
(3) Az e cikk (1) bekezdése d) és e) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket az alól a kötelezettség teljesítése alól, hogy a fogadó állam jogszabályaiban előírtaknak eleget tegyenek.
31. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam jogszabályának megfelelően
1. a küldő állam állampolgára részére útlevelet vagy más útiokmányt kiállítani, megújítani, bevonni és érvényteleníteni;
2. a küldő államba történő beutazásra jogosító útiokmányt kiadni, s abban a szükséges változtatásokat bejegyezni;
3. be-, ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot kiadni.
32. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli képviseleten, lakásán vagy a küldő állam állampolgárainak lakásán, valamint az ennek az államnak lobogóját vagy felségjelvényét viselő hajón vagy repülőgépen az alábbi cselekmények végzésére:
1. átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárainak kérelmeit;
2. írásba foglalja, hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit;
3. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és azok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben e jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják, illetve nem a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jogok alapítására vagy átruházására irányulnak;
4. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendők, feltéve, hogy az ilyen jogügyletet a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;
5. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatát, kivonatát és fordítását;
6. hitelesíti a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam tiltó jogszabályaiba;
7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól, vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;
8. a hivatali jogkörébe tartozó egyéb olyan cselekményeket végez, amelyeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.
33. cikk
A konzuli tisztviselő által az Egyezmény 32. cikkének megfelelően kiállított, hitelesített, vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mintha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai, intézményei állították volna ki, hitelesítették, vagy fordították volna le.
34. cikk
A konzuli tisztviselő - ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák - a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a polgári jogi, családjogi és a büntető ügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozása tárgyában kötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően örökbefogadási ügyekben eljárhat, gyámot, illetőleg gondnokot rendelhet.
35. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos feladatait a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a polgári jogi, családjogi és a büntető ügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozása tárgyában kötött szerződés szabályozza.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának elhalálozásáról és tájékoztatást adnak a hagyatékról, az örökösökről, a hagyományosokról és a végrendelet létezéséről.
(3) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a fogadó államban megnyílt hagyatékról, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam állampolgára.
Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az illetékes hatóságok arról szereznek tudomást, hogy a küldő állam állampolgárának javára harmadik állam területén nyílt meg hagyaték.
36. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van konzuli kerületében arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, akik távol vannak, vagy valamilyen fontos okból nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék. Ez a képviselet addig áll fenn, amíg a képviselt személy nem jelöli ki a meghatalmazottját, vagy saját maga nem látja el a jogainak és érdekeinek védelmét.
37. cikk
(1) A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy találkozzék és érintkezzék a küldő állam bármely állampolgárával, tanácsokat adjon neki és bármely segítségben részesítse, ideértve szükség esetén a jogi segítség nyújtására tett intézkedéseket is.
A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza azt, hogy a küldő állam állampolgára a konzuli képviselettel érintkezésbe lépjen, vagy a konzuli képviseletet felkeresse.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a küldő állam megfelelő konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.
(3) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármely formában korlátozott vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye. Az e bekezdésben foglalt jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban valósulnak meg, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat.
38. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőjében és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.
(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet és kapcsolatba léphet a hajó parancsnokával és a személyzet tagjaival, illetőleg a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték.
(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságaihoz segítségért fordulhat bármely kérdésben, amely a küldő állam hajóival, a hajók parancsnokával és személyzetével kapcsolatos feladataival összefügg.
39. cikk
A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy
1. a küldő állam hajóit ért bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és a személyzetének tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, elősegítse a hajónak a kikötőbe történő belépését, a kikötőben való tartózkodást, valamint a kikötő elhagyását - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;
2. a hajó parancsnoka és a személyzet bármely tagja között keletkezett vitát megoldjon, ideértve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik és anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;
3. szükség esetén a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának gyógykezelésére, illetőleg hazatérése érdekében intézkedéseket tegyen;
4. a küldő állam jogszabályai által a hajókkal kapcsolatban előírt bármely nyilatkozatot vagy más okiratot átvegyen, kiállítson, illetőleg hitelesítsen.
40. cikk
(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén valamilyen kényszerítő intézkedést kíván tenni, vagy nyomozást akar folytatni, erről a fogadó állam hatósága tájékoztatja az illetékes konzuli tisztviselőt. A tájékoztatást az intézkedések megtétele előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen ezeknek az intézkedéseknek a megtételekor. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai a történtekről teljes tájékoztatást adnak.
(2) E cikk (1) bekezdése arra az esetre is vonatkozik, amikor a kikötői hatóságok a hajó parancsnokát vagy a személyzet tagját a parton hallgatják ki.
(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a rendes vám-, útlevél- és egészségügyi ellenőrzésre, sem bármely olyan tevékenységre, amely a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történik.
41. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai lehetőség szerint minél előbb értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy más szerencsétlenséget szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának tulajdonában levő bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy partjai közelében találnak, vagy ha ez ennek az államnak a kikötőjébe kerül, ideértve azt az esetet is, ha e tárgy harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának volt a része. Az illetékes hatóságok tájékoztatják a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajó fedélzetén levő vagyontárgyak, a hajóhoz, valamint a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.
(2) A konzuli tisztviselő az ilyen hajónak, illetőleg az utasoknak és a személyzet tagjainak bármely segítséget megadhat és e célból a fogadó állam illetékes hatóságaitól segítséget kérhet.
A konzuli tisztviselő megteheti az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket, intézkedhet továbbá a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.
(3) Ha a küldő állam hajótörést szenvedett hajóját, vagy bármely a hajóhoz tartozó tárgyat a fogadó állam partján, illetőleg a partjai közelében megtalálják, vagy az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a parancsnok, sem a tulajdonos vagy ügynöke, sem pedig a hajó biztosítói nincsenek olyan helyzetben, hogy az ilyen hajót vagy tárgyat megőrizzék, illetőleg azzal rendelkezzenek, akkor a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a hajó tulajdonosa nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.
Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni bármely olyan tárggyal kapcsolatban is, amely a hajó rakományához tartozik és a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van.
(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy ügynöke, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg hogy rendelkezzenek vele - a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.
42. cikk
A 38-41. cikkek rendelkezéseit - ha hatályos nemzetközi légügyi egyezmény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell a repülőgépek esetében is.
43. cikk
(1) A konzuli tisztviselő az e fejezetben felsorolt feladatokon kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.
(2) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni.
Záró rendelkezések
44. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratokat Prágában kell kicserélni.
(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad attól az időponttól számítva, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másik Magas Szerződő Félnek írásban bejelenti az Egyezmény megszüntetésére irányuló szándékát.
(3) A jelen Egyezmény hatálybalépésével a Prágában, az 1959. évi március hó 27. napján a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.
Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.
Készült Budapesten, az 1973. évi május hó 17. napján, két példányban, magyar és cseh nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások.)
JEGYZŐKÖNYV
a Magyar Népköztársaság
és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között
aláírt Konzuli Egyezményhez
és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között
aláírt Konzuli Egyezményhez
A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásakor a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai az alábbiakban állapodtak meg:
1. A konzuli tisztviselőt az Egyezmény 37. cikkének (2) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról vagy személyes szabadságának bármely korlátozásáról öt napon belül kell értesíteni.
2. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárának letartóztatását vagy személyes szabadságának bármely korlátozását követő hét napon belül meglátogathatja és vele kapcsolatot teremthet.
3. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott vagy személyes szabadságában bármely módon korlátozott, illetőleg szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és érintkezhet vele.
Az ilyen látogatást késedelem nélkül lehetővé kell tenni.
4. Ez a Jegyzőkönyv az Egyezmény elválaszthatatlan része.
Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecséttel látták el.
Készült Budapesten, az 1973. évi május hó 17. napján, két példányban, magyar és cseh nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások.)„
3. §4 Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 1974. február 20. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A Csehszlovák Köztársaság államisága megszűnt. Az államutódlást külön megállapodások rendezik.
3
A kihirdetés napja: 1974. március 9.
4
A 3. § a 2006: CIX. törvény 161. § (5) bekezdésének b) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás