1977. évi 18. törvényerejű rendelet
1977. évi 18. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, az 1975. évi február hó 25. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(A megerősítő okiratok kicserélése 1977. március hó 1. napján Bécsben megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa3 a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, az 1975. évi február hó 25. napján aláírt Konzuli Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
„ KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság
és az Osztrák Köztársaság között
a Magyar Népköztársaság
és az Osztrák Köztársaság között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke
attól az óhajtól vezettetve, hogy a két állam közötti baráti kapcsolatokat megerősítsék és a két állam közötti konzuli kapcsolatokat szabályozzák és fejlesszék,
elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa:
Puja Frigyes külügyminisztert;
Az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke:
dr. Erich Bielka külügyminisztert;
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:
Meghatározások
1. cikk
(1) Az ebben az Egyezményben használt kifejezések jelentése a következő:
1. a „konzulátus” főkonzulátust, konzulátust, alkonzulátust és konzuli ügynökséget jelent;
2. a „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus a konzuli feladatok végzésére jogosult;
3. a „konzulátus vezetője” az a személy, akit megbíztak azzal, hogy e minőségében tevékenykedjék. A konzulátus vezetője főkonzul, konzul, alkonzul vagy konzuli ügynök lehet;
4. a „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, ideértve a konzulátus vezetőjét is, akit konzuli feladatok ellátásával hatalmaztak fel;
5. a „konzuli alkalmazott” a konzulátuson igazgatási vagy műszaki munkakörben alkalmazott személy;
6. a „kisegítő személyzet tagja” a konzulátuson kisegítői munkakörben alkalmazott személy;
7. a „magánszemélyzet tagja” a konzulátus tagja által alkalmazott személy;
8. a „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;
9. a „konzulátus helyiségei” kizárólag a konzulátus céljára használt épületek vagy épületrészek és az ezekhez tartozó telkek, tekintet nélkül tulajdonjogi helyzetükre;
10. a „konzuli irattár” a konzulátus iratai, okmányai, levelezése, könyvei, filmjei, magnetofonkészülékei és nyilvántartásai, valamint rejtjelkulcsai és rejtjelzőgépei, kartotékai, valamint ezek védelmére vagy őrzésére szolgáló berendezési tárgyai;
11. a „küldő állam hajója” minden olyan tengeri és belvízi hajó, amely a küldő állam jogszabályai szerint ebben az államban lajstromozva van. Ez a kifejezés nem foglalja magában a hadihajókat.
(2) Az Egyezménynek a küldő állam állampolgáraira vonatkozó rendelkezéseit azokra a jogi személyekre, kereskedelmi jogi társaságokra is értelemszerűen alkalmazni kell, amelyek a küldő állam jogszabályainak megfelelően alakultak meg és székhelyük ebben az államban van.
Konzulátus létesítése. A konzuli tisztviselő
kinevezése
kinevezése
2. cikk
(1) Konzulátust a fogadó államban csak ennek az államnak a hozzájárulásával lehet létesíteni.
(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a Szerződő Felek együttesen állapítják meg.
3. cikk
(1) A küldő államnak diplomáciai úton meg kell győződnie arról, hogy a fogadó állam hozzá fog-e járulni ahhoz, hogy az a személy, akit a küldő állam a konzulátus vezetőjévé kíván kinevezni, hivatali feladatát elláthassa.
(2) A küldő állam diplomáciai úton megküldi a fogadó állam Külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más megfelelő okiratot. Ebben meg kell jelölni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, rangját, a konzuli kerületet, valamint a konzulátus székhelyét.
(3) A fogadó állam a konzuli kinevezési okirat vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más megfelelő okirat bemutatása után a konzulátus vezetője részére kiadja a működési engedélyt vagy más megfelelő engedélyt.
(4) A konzulátus vezetője a fogadó állam által kiadott működési engedély vagy más megfelelő engedély megadása után kezdheti meg feladatai ellátását.
(5) A fogadó állam a működési engedély vagy más megfelelő engedély kiadása előtt beleegyezését adhatja ahhoz, hogy a konzulátus vezetője a feladatait ideiglenesen elláthassa.
(6) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más megfelelő engedély, illetőleg az ideiglenes működésre vonatkozó beleegyezés megadásakor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.
4. cikk
(1) A küldő állam közli a fogadó állam Külügyminisztériumával annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, valamint rangját, aki nem a konzulátus vezetője.
(2) A küldő állam a fogadó állam Külügyminisztériumát értesíti:
1. a konzulátus tagjainak kinevezéséről, kinevezésüket követően a konzulátusra való érkezésükről, hivatali működésük megkezdéséről, végleges eltávozásukról vagy hivatali működésük megszüntetéséről;
2. a családtagnak érkezéséről és végleges eltávozásáról, valamint arról, hogy valamely személy családtaggá vált, vagy megszűnt az lenni, feltéve, hogy e személy a konzulátus tagjával közös háztartásban él és őt a konzulátus tagja tartja el;
3. a fogadó államban lakó személyeknek a konzulátus tagjaként való alkalmazásáról és elbocsátásáról.
(3) Az érkezésről és a végleges eltávozásról lehetőleg előzetes értesítést kell adni.
5. cikk
A fogadó állam a konzulátus azon tagja számára, aki a küldő állam állampolgára, fényképpel ellátott igazolványt állít ki, amely tanúsítja személyazonosságát, valamint azt, hogy a konzulátus tagja.
6. cikk
Konzuli tisztviselő kizárólag a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó államnak állandó lakosa.
7. cikk
(1) A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy szándékában áll a konzulátus vezetőjének adott működési engedélyt, vagy más megfelelő engedélyt visszavonni, illetőleg, hogy a konzulátus más tagja számára elfogadhatatlan. Ebben az esetben a küldő állam visszahívja ezt a konzuli tisztviselőt, illetőleg a konzulátus más tagjának megszünteti a hivatali megbízását.
(2) Ha a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének, a fogadó állam diplomáciai úton a konzulátus vezetőjétől a működési engedélyt megvonhatja vagy a konzulátus más tagja esetében közölheti a küldő állammal, hogy őt már nem tekinti a konzulátus tagjának.
Könnyítések, kiváltságok és mentességek
8. cikk
(1) A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő, a konzuli helyiségek és a konzulátus vezetője lakásának védelméről és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselő feladatait elláthassa és élvezhesse mindazokat a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket az Egyezmény, valamint a fogadó állam jogszabályai biztosítanak.
(2) A fogadó állam köteles a konzuli tisztviselő számára a kellő tiszteletet megadni és megtenni minden szükséges intézkedést a személye, szabadsága vagy méltósága megsértésének megelőzése érdekében.
9. cikk
(1) Ha a konzulátus vezetője valamilyen okból nem tudja a feladatait ellátni, vagy ha a tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam megbízhatja a konzulátus ideiglenes vezetésével e konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek a családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam Külügyminisztériumával.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatait látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazokat a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.
(3) Ha az (1) bekezdésben foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
10. cikk
(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselő jogairól és feladatairól szóló rendelkezései kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit a fogadó államban konzuli feladatok teljesítésével bíztak meg.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy konzuli tevékenysége nem érinti a diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
11. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban a fogadó állam jogszabályainak megfelelően ingatlanok tekintetében tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzuli helyiségek, valamint a konzulátus tagjainak lakása céljára.
(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak a fenti célokra szükséges ingatlanok tulajdonjogának vagy bérleti jogának a megszerzéséhez.
12. cikk
(1) Azon az épületen, amelyben a konzulátus van, továbbá a konzulátus vezetőjének a lakásán el lehet helyezni a küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén fel lehet tüntetni a konzulátus elnevezését.
(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.
(3) A konzulátus vezetője hivatalos tevékenysége gyakorlása során a közlekedési eszközeire kitűzheti a küldő állam zászlaját.
13. cikk
(1) A konzulátus helyiségei sérthetetlenek.
(2) A fogadó állam hatóságai csak a konzulátus vezetőjének, a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy az általuk erre felhatalmazott személynek engedélyével léphetnek be a konzulátus helyiségeibe.
(3) A konzulátus helyiségeit, azok berendezését és a konzulátus egyéb vagyonát - ideértve a közlekedési eszközöket is - nem lehet a honvédelem céljára vagy más közérdekű célokra lefoglalni.
(4) E cikk rendelkezéseit alkalmazni kell a konzuli tisztviselő lakására is.
14. cikk
A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen.
15. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és védi a konzulátus szabad érintkezését bármely hivatalos célra. A konzulátus a kormányával, ennek diplomáciai képviseleteivel és a küldő állam más konzulátusával való érintkezésben - bárhol legyenek is azok - minden alkalmas eszközt igénybe vehet, ideértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a diplomáciai vagy konzuli küldeményt vagy a rejtjeles hírközlést is. A konzulátus rádióadóállomást csak a fogadó állam beleegyezésével létesíthet és használhat.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen.
(3) Azokat a csomagokat, amelyekből a konzuli küldemény áll, le kell pecsételni, külsőleg láthatóan, ilyen küldeményként kell feltüntetni. A küldemény csak hivatalos levelezést és a konzulátus hivatalos használatára szolgáló iratokat és tárgyakat tartalmazhat.
(4) A (3) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő konzuli küldeményt sem felnyitni, sem megvizsgálni, sem pedig visszatartani nem szabad.
(5) A konzuli futárnak magával kell vinnie olyan hivatalos iratot, amelyből kitűnik ez a minősége és azoknak a csomagoknak a száma, amelyekből a konzuli küldemény áll. A konzuli futárnak a küldő állam polgárának kell lennie és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa. A futárt feladatai ellátása során a fogadó állam védelemben részesíti. Személyes sérthetetlenséget élvez és nem lehet őt letartóztatni, őrizetbe venni, vagy szabadságában egyéb módon korlátozni.
(6) Konzuli küldeményt hajó vagy a polgári légiközlekedés repülőgépének parancsnoka is vihet. A parancsnokot el kell látni olyan hivatalos irattal, amelyben feltüntetik azoknak a csomagoknak a számát, amelyekből a konzuli küldemény áll, a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzulátus egyik tagja a konzuli küldeményt a parancsnoknak közvetlenül és akadálytalanul átadhatja, illetőleg tőle átveheti.
16. cikk
(1) A konzulátus vezetője mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól. Személyes sérthetetlenséget élvez és ezért őt sem letartóztatni, sem őrizetbe venni, sem pedig szabadságában más módon korlátozni nem szabad.
(2) A konzulátus vezetője mentes továbbá a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alól, kivéve:
1. a fogadó állam területén fekvő személyi tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak a konzulátus vezetője az ingatlant nem a küldő állam javára, a konzulátus céljára tartja birtokában;
2. az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a konzulátus vezetője magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös, vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;
3. olyan pert, amely a konzulátus vezetője által a fogadó államban hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással, vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos;
4. valamely harmadik személy által indított olyan polgári pert, amelyet jármű, illetőleg vízi-, vagy légijármű által a fogadó állam területén okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak.
(3) A konzulátus vezetőjével szemben csak a (2) bekezdés 1-4. pontjában említett esetekben lehet végrehajtási intézkedést tenni, feltéve, hogy a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.
17. cikk
(1) Az a konzuli tisztviselő, aki nem vezetője a konzulátusnak, valamint a konzuli alkalmazott a konzuli feladatai körében végzett tevékenysége tekintetében nincs alávetve a fogadó állam joghatóságának. Ugyanez vonatkozik a hivatali kötelezettsége teljesítése körében végzett tevékenysége tekintetében a kisegítő személyzet tagjára is. Azt a konzuli tisztviselőt, aki nem vezetője a konzulátusnak, nem szabad sem letartóztatni, sem őrizetbe venni, sem pedig személyes szabadságát más módon korlátozni, kivéve olyan szándékos bűncselekmény esetét, amelynek elkövetését a fogadó állam jogszabályai ötévi szabadságvesztés-büntetéssel, vagy ennél súlyosabb büntetéssel fenyegetnek, továbbá az ilyen bűncselekménnyel kapcsolatban hozott jogerős bírói határozat végrehajtásának esetét.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók:
1. az olyan szerződés kötéséből eredő polgári per esetén, amelyet az (1) bekezdésben említett személy - kifejezetten vagy hallgatólagosan - nem a küldő állam megbízottjaként kötött, vagy
2. valamely harmadik személy által indított olyan polgári per esetén, amelyet jármű, illetőleg vízi-, vagy légijármű által a fogadó állam területén okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak.
(3) Ha az (1) bekezdésben említett személy ellen büntető eljárást indítottak, vagy őt letartóztatták, illetőleg őrizetbe vették, vagy személyes szabadságában más módon korlátozták, erről az illetékes hatóságnak a konzulátus vezetőjét haladéktalanul értesítenie kell.
(4) Ha a konzuli tisztviselő ellen, aki nem vezetője a konzulátusnak, büntető eljárást indítottak, az eljárást a konzuli tisztviselőt hivatali állása folytán megillető tisztelettel és oly módon kell lefolytatni, hogy a konzuli feladatok végzését minél kisebb mértékben akadályozza.
18. cikk
(1) A küldő állam lemondhat a konzulátus tagjának a fogadó állam joghatósága alóli mentességéről. A lemondásnak minden esetben kifejezettnek kell lennie és azt a fogadó állammal írásban közölni kell.
(2) Ha az Egyezmény rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alól mentes személy keresetet indít, az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.
(3) A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári jogi és államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a határozat végrehajtása alóli mentességről, erre vonatkozóan külön lemondásra van szükség.
19. cikk
(1) A konzulátus tagja a fogadó állam bírósági vagy államigazgatási eljárása során tanúként megidézhető. Ha a konzuli tisztviselő az idézésnek nem tesz eleget, vagy a vallomástételt megtagadja, ellene semmilyen kényszer- vagy büntető intézkedés nem alkalmazható. A konzuli alkalmazott, vagy a kisegítő személyzet tagja a tanúzást csak a (3) bekezdésben meghatározott esetekben tagadhatja meg.
(2) Az a hatóság, amely a konzuli tisztviselőt tanúként megidézte, feladatai ellátásában nem akadályozhatja. E hatóság, amennyiben lehetséges, a vallomást a konzuli tisztviselő lakásán vagy a konzulátuson, illetve írásbeli nyilatkozat alakjában is felveheti.
(3) A konzulátus tagja feladatai ellátásával összefüggő ügyben tanúvallomástételre, vagy erre vonatkozó hivatalos levelezés és ügyirat bemutatására nem kötelezhető. A konzulátus tagja megtagadhatja, hogy mint a küldő állam jogának szakértője vallomást tegyen.
20. cikk
A konzulátus tagjai mentesek a fogadó államban a fegyveres erőkben való szolgálat és kötelezettség, kötelező közérdekű szolgálat, valamint az ezek helyett adott esetben megállapított hozzájárulások alól.
21. cikk
A konzulátus tagjai mentesek minden olyan kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, illetőleg lakhatási engedélye tekintetében előírnak.
22. cikk
(1) A konzulátus tagjai mentesek a fogadó államban érvényben levő társadalombiztosítási szabályok alól.
(2) Az (1) bekezdésben említett mentesség a magánszemélyzet azon tagjaira is vonatkozik, akik kizárólag a konzuli képviselet tagjainak alkalmazásában állnak, feltéve, hogy
1. nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai a fogadó államnak és
2. kiterjednek rájuk a küldő államban vagy harmadik államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok.
(3) A konzulátus azon tagjainak, akik olyan személyeket alkalmaznak, akikre a (2) bekezdés nem vonatkozik, teljesíteniök kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.
23. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban mentes a következő országos, regionális és községi adók és illetékek kivetése és behajtása alól:
1. amelyek a küldő állam tulajdonában álló vagy általa bérelt konzuli helyiségekkel, illetőleg a konzulátus tagjainak lakásával kapcsolatosak,
2. amelyek azokkal a jogügyletekkel vagy okiratokkal kapcsolatosak, amelyek az 1. pontban említett helyiségekre és lakásokra vonatkoznak,
amennyiben ezeket nem bizonyos szolgáltatásokért járó díjak fejében szabták ki.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a küldő állam tulajdonában álló és kizárólag a konzulátus hivatalos céljára szolgáló közlekedési eszközökre.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett mentesség nem vonatkozik azokra az adókra vagy illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint annak a személynek kell fizetnie, aki a küldő állammal szerződést kötött.
24. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és konzuli alkalmazott mentes minden országos, regionális, valamint községi adó és illeték alól.
(2) Kivétel ez alól
1. az áruk vagy szolgáltatások árában rendszerint belefoglalt közvetett adók;
2. a fogadó állam területén fekvő, személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adók és illetékek;
3. a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdonátszállási adók és illetékek, a 27. cikk rendelkezésének fenntartásával;
4. a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem, valamint ott levő vagyon után járó adók és illetékek;
5. a bizonyos szolgáltatásokért járó díjak fejében kiszabott adók és illetékek;
6. a bejegyzési, bírósági, jegyzőkönyvi, hitelesítési, jelzálog-, és bélyegilletékek.
(3) A kisegítő személyzet tagjai mentesek az illetményükre vonatkozó adók és illetékek alól.
(4) Olyan személyek alkalmazása esetén, akiknek fizetése a fogadó államban nem mentes a jövedelemadó alól, a konzulátus tagjainak tiszteletben kell tartaniuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a jövedelemadó behajtása tekintetében a munkáltatókra rónak.
25. cikk
Minden tárgy - ideértve a gépjárműveket is -, amely a konzulátus hivatalos használatára behozatalra kerül, a fogadó államban ugyanolyan mértékben mentes a vám- és minden illeték alól, mint azok a tárgyak, amelyeket a küldő állam diplomáciai képviseletének hivatalos használatára behoznak.
26. cikk
(1) A konzuli tisztviselő ugyanolyan mértékben mentes a vámvizsgálat, valamint a behozatalnál vagy a kivitelnél kirótt vám- és illeték alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének a tagja.
(2) A konzuli alkalmazottat az első berendezkedése időpontjában behozott tárgyak tekintetében ugyanolyan mentességek illetik meg, mint a küldő állam diplomáciai képviselete igazgatási és műszaki személyzetének a tagját.
27. cikk
A konzulátus tagjának halála esetén a fogadó állam kötelessége, hogy
1. lehetővé tegye az elhunyt ingóságainak kivitelét, kivéve azokat a fogadó államban szerzett vagyontárgyakat, amelyeknek kivitele az elhalálozás időpontjában tilos volt, és
2. ne rójon ki országos, regionális vagy községi öröklési, illetőleg tulajdonátszállási adót vagy illetéket az olyan ingóvagyon után, amely kizárólag azért volt a fogadó államban, mert az elhunyt mint a konzulátus tagja tartózkodott ott.
28. cikk
(1) Mindazok, akik számára ez az Egyezmény könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek megtartani a fogadó állam jogszabályait, ideértve a közlekedési szabályokat is.
(2) A konzulátus helyiségeit csak a konzuli feladatok ellátásra szabad használni.
(3) A küldő állam tulajdonában álló és a konzulátus hivatalos használatára szolgáló vagy a konzulátus tagjának tulajdonában álló járművek, illetőleg vízi- és légijárművek tekintetében a fogadó állam jogszabályai szerint felelősségbiztosítási szerződést kell kötni.
29. cikk
A fogadó állam - bizonyos övezetekbe való belépést állambiztonsági célból tiltó vagy különleges szabályokat megállapító jogszabályainak fenntartásával - a konzulátus minden tagja részére biztosítja a területén a szabad mozgást és közlekedést.
30. cikk
(1) Azokat a családtagokat, akik a konzulátus tagjával közös háztartásban élnek és akiket a konzulátus tagja tart el, megilletik az ebben az Egyezményben a konzulátus tagja számára nyújtott kiváltságok és mentességek, feltéve, hogy nem állampolgárai a fogadó államnak vagy ennek az államnak nem állandó lakosai, illetőleg ott hasznot hajtó magántevékenységet nem folytatnak.
(2) Az (1) bekezdésben említett családtagokra az 5. cikk, a 17. cikk (3) bekezdésének, a 18. cikk, a 27. cikk és 28. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
31. cikk
A konzulátus azon tagja, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa vagy ebben az államban hivatali tevékenységén kívül más hasznot hajtó tevékenységet is folytat, csak a feladatai ellátásával összefüggő ügyekben való tanúzási kötelezettség vagy az ezzel kapcsolatos levelezés felmutatása tekintetében fennálló kiváltságokat és mentességeket élvezi.
Konzuli feladatok
32. cikk
(1) A konzuli tisztviselő az e fejezetben felsorolt feladatait a konzuli kerületében gyakorolhatja. Ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival, és e feladatok ellátásához a fogadó állam hozzájárul.
(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során írásban vagy szóban közvetlenül a konzuli kerület hatóságaihoz, valamint a fogadó állam központi hatóságaihoz fordulhat, amennyiben ez utóbbit a fogadó állam jogszabályai és szokásai vagy a vonatkozó nemzetközi megállapodásai lehetővé teszik.
(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületen kívül is elláthat feladatokat.
(4) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni. A beszedett összegek a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.
33. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van:
1. védelmezni a küldő állam, valamint állampolgárai jogait és érdekeit;
2. közreműködni a Szerződő Felek közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az idegenforgalom fejlesztése érdekében és más módon is elősegíteni a közöttük fennálló baráti kapcsolatok fejlődését.
34. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult:
1. nyilvántartást vezetni a küldő állam azon állampolgárairól, akiknek a lakóhelye, székhelye vagy tartózkodási helye a konzuli kerületben van;
2. a küldő állam állampolgárainak születéséről, házasságkötéséről és haláláról értesítést kapni és ezeket az erre szolgáló könyvekbe bevezetni;
3. közreműködni házasságkötéseknél, feltéve, hogy mindkét házasuló a küldő állam állampolgára és a fogadó állam jogszabályai a konzuli tisztviselő előtti házasságkötést kifejezetten megengedik.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam hatóságait az (1) bekezdés 2. és 3. pontjának megfelelően a konzulátuson tett bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.
(3) Az (1) bekezdés 2. és 3. pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt kötelezettségeik alól.
35. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
1. a küldő állam állampolgárai részére útlevelet vagy más útiokmányt kiállítani, meghosszabbítani, azokat érvényteleníteni vagy bevonni;
2. a küldő államba való beutazásra útiokmányokat kiállítani és ezekbe a szükséges változásokat bejegyezni;
3. vízumokat kiadni.
36. cikk
A konzuli tisztviselő a konzulátuson vagy indokolt esetben más helyen jogosult - amennyiben ez nem áll ellentétben a fogadó állam jogszabályaival - az alábbi cselekmények végzésére:
1. átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárának nyilatkozatát;
2. átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárának végrendeletét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb nyilatkozatát;
3. átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket tartalmazó okiratokat, amennyiben ezek nem vonatkoznak a fogadó államban levő ingatlanra vagy az ilyen ingatlant terhelő dologi jogra;
4. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól, vagy hivatalos személyeitől származó okiratokat, valamint ezek másolatát, kivonatát és fordítását;
5. a küldő állam állampolgárának kérelmére okiratokról másolatot, kivonatot, valamint az egyik Szerződő Fél nyelvéről a másik Szerződő Fél nyelvére fordítást készít és ezeket hitelesíti;
6. hitelesíti a küldő állam állampolgárának aláírását bármely okiraton;
7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgárától vagy ennek számára ingóságokat és iratokat.
37. cikk
A konzuli tisztviselő által a 36. cikk alapján készített, hitelesített vagy lefordított okiratok, valamint az általa hitelesített aláírások a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mintha azokat a fogadó állam hatóságai vagy hivatalos személyei készítették, hitelesítették vagy fordították volna le.
38. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam kiskorú vagy egyébként gondozásra szoruló vagy távollevő állampolgára jogainak védelme érdekében a fogadó állam hatóságainál eljárni.
(2) Ha a küldő állam állampolgára számára gyámot, gondnokot, vagy más képviselőt kell hivatalból kirendelni, erről a fogadó állam hatóságának a konzuli tisztviselőt értesítenie kell. A konzuli tisztviselő ezek személyére megfelelő javaslatot tehet.
39. cikk
(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről a fogadó állam hatósága haladéktalanul értesíti a küldő állam konzuli tisztviselőjét és díjtalanul megküldi számára a halotti anyakönyvi kivonatot vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.
(2) Ha a fogadó államban indult hagyatéki eljárás során kiderül, hogy az örökös, hagyományos és kötelesrészre jogosult a küldő állam állampolgára, erről a fogadó állam hatósága a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti.
(3) A fogadó állam hatósága a fogadó állam jogszabályai szerint megfelelő intézkedést tesz a hagyaték megőrzése érdekében. Megküldi a konzuli tisztviselőnek az esetleges végrendelet másolatát és tájékoztatást ad a hagyatéki vagyonra vonatkozóan rendelkezésre álló adatokról, a számba jöhető örökösről, hagyományosról és kötelesrészre jogosultról, ezek lakó- vagy tartózkodási helyéről. Tájékoztatást ad továbbá a hagyatéki eljárás megindításáról és állásáról.
(4) Abban az esetben, ha a küldő állam állampolgára után maradt hagyatékról van szó, vagy örökösként, hagyományosként vagy kötelesrészre jogosultként a küldő állam állampolgárai jönnek tekintetbe, a konzuli tisztviselő jogosult:
1. a hagyatéki leltár elkészítésében részt venni;
2. a fogadó állam hatóságával kapcsolatba lépni a hagyaték megőrzését, valamint a hagyaték megrongálódásának vagy romlásának megelőzését célzó intézkedések megtétele vagy adott esetben a hagyaték eladása érdekében. Ezt a jogkört a konzuli tisztviselő az általa meghatalmazott személy útján is gyakorolhatja.
(5) Ha a hagyatéki eljárásnak lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst, kötelesrészre jogosultat vagy hagyományost illet, aki a küldő állam állampolgára, nem lakik a fogadó állam területén, továbbá meghatalmazottat sem jelölt meg, az említett vagyontárgyakat vagy azok ellenértékét az örökösnek, hagyományosnak vagy kötelesrészre jogosultnak történő rendelkezésre bocsátás céljából a küldő állam konzuli tisztviselőjének ki kell szolgáltatni, feltéve, hogy
1. a fogadó állam joga által előírt határidőben bejelentett hagyatéki terheket kifizették, vagy azokra biztosítékot adtak;
2. az esetleges öröklési adót vagy illetéket megfizették, vagy arra biztosítékot adtak;
3. az esetleg szükséges devizahatósági engedélyt megadták.
40. cikk
Ha a küldő államnak olyan állampolgára, akinek a fogadó államban nincs lakóhelye, utazás közben az utóbbi államban meghal, a hátrahagyott ingóságait különleges eljárás nélkül a küldő állam konzuli tisztviselőjének ki kell szolgáltatni, feltéve, hogy az elhunyt fogadó államban levő hitelezőinek igényeit kielégítették, vagy biztosították.
41. cikk
A konzul jogosult a részére a 39. és 40. cikknek megfelelően kiszolgáltatott vagyontárgyakat a fogadó államban fennálló kiviteli korlátozások és devizarendelkezések figyelembevételével a fogadó államból a küldő államba továbbítani.
42. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a fogadó állam jogszabályainak figyelembevételével a fogadó állam hatósága előtt a küldő állam állampolgárainak érdekeit képviselje, mindaddig, amíg ez az állampolgár távollét vagy más fontos ok miatt érdekeit és jogait kellő időben megvédeni nem tudja.
(2) A konzuli tisztviselőnek joga van a fogadó állam hatóságának javasolni, hogy az adott ügynek elintézését mindaddig halassza el, amíg az ügyről a küldő állam érintett állampolgárát nem tájékoztatták, és nem volt megfelelő lehetősége arra, hogy jelen legyen vagy magát képviseltesse.
43. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam állampolgárával érintkezzék, őt felkeresse, és neki tanácsot adjon. A küldő állam állampolgára jogosult a konzuli tisztviselővel érintkezésbe lépni és őt felkeresni. A fogadó állam őt semmilyen módon nem akadályozhatja a jogának a gyakorlásában.
(2) A fogadó állam hatóságai haladéktalanul - legkésőbb azonban három napon belül - értesítik a küldő állam konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, őrizetbevételéről, vagy személyes szabadságának bármilyen más korlátozásáról avégből, hogy a konzuli tisztviselő az érintett személy jogainak és érdekeinek védelmére a szükséges intézkedéseket megtehesse és ezáltal e személy a konzuli tisztviselő védelmét igénybe vehesse. E hatóságok kötelesek az érintett személy által a konzuli tisztviselőhöz intézett közléseket haladéktalanul továbbítani.
(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott, szabadságvesztésbüntetését töltő vagy a szabadságában bármilyen más módon korlátozott állampolgárától leveleket vagy más közléseket kapjon, őt felkeresse és vele érintkezésbe léphessen. Jogosult továbbá, hogy az érintett személy részére jogi képviselő kiválasztásához segítséget nyújtson. A fogadó állam hatóságai a konzuli tisztviselő számára ezeket a jogokat legkésőbb a letartóztatástól, az őrizetbevételtől, vagy a szabadság más módon történt korlátozásától számított negyedik napon, ezt követően pedig megfelelő időközönként biztosítják. Az egyezmény alapján fennálló egyéb jogait nem érintve, a konzuli tisztviselőnek tartózkodnia kell az ebben a bekezdésben meghatározott olyan közbelépéstől, amely ellen az érintett személy, a konzuli tisztviselő és a fogadó állam hatóságának képviselője jelenlétében kifejezetten kifogást emel.
(4) A fogadó állam hatóságainak a küldő állam érintett állampolgárát tájékoztatniuk kell az e cikk alapján őt megillető jogokról.
(5) Az ebben a cikkben említett jogokat a fogadó állam jogszabályainak rendelkezései szerint gyakorolják, azzal a feltétellel, hogy a jogszabályok e jogokat nem érényteleníthetik.
44. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőiben és horgonyzó helyein bármely támogatást és segítséget megadjon.
(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet, a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai pedig felvehetik vele a kapcsolatot, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték.
(3) A konzuli tisztviselő a küldő állam hajójával és ennek személyzetével kapcsolatos bármely ügyben segítségért fordulhat a fogadó állam hatóságához.
45. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy
1. a küldő állam hajóját útközben vagy a kikötőben, illetőleg a horgonyzó helyen ért és a hajón történt bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és személyzetének tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó úti céljáról, valamint, hogy elősegítse a hajónak a kikötőbe való befutását vagy a horgonyzó helyre való belépését, a kikötőben vagy horgonyzó helyen való tartózkodását és a kikötő vagy a horgonyzó hely elhagyását;
2. a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett vitát rendezze, ideértve a munkaviszonnyal kapcsolatos vitákat is, ha ez nem ellentétes a Szerződő Felek jogszabályaival;
3. intézkedéseket tegyen a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának orvosi kezelése, illetőleg hazaküldése érdekében;
4. a küldő államban a hajókkal kapcsolatban előírt bármilyen nyilatkozatot vagy okiratot átvegyen, elkészítsen vagy hitelesítsen.
46. cikk
(1) Ha a fogadó állam hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén bármilyen kényszerintézkedést szándékozik tenni, vagy ott vizsgálatot kíván indítani, erről a fogadó állam hatósága értesíti a konzuli tisztviselőt. Az értesítést az intézkedés megkezdése előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő jelen lehessen az intézkedés megtételénél. Ha sürgős esetben a konzuli tisztviselőt nem lehetett értesíteni és a konzuli tisztviselő az intézkedések megtételénél nem volt jelen, a fogadó állam hatósága őt a megtett intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatja.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát, vagy személyzetének tagját a parton hallgatják ki.
(3) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a vám-, útlevél és egészségügyi ellenőrzésre, valamint azokra a ténykedésekre, amelyek a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történnek.
47. cikk
(1) A fogadó állam hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának a tulajdonában levő bármilyen vagyontárgyat - ideértve a harmadik állam kárt szenvedett hajója rakományának részét is - a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálták. A fogadó állam hatóságai ugyanígy értesítik a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajón levő más vagyontárgyak, vagy a hajóhoz, illetőleg a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült vagyontárgyak megmentése érdekében tettek.
(2) A konzuli tisztviselő bármely segítséget megadhat az (1) bekezdésben említett kárt szenvedett hajónak, utasainak és a személyzete tagjainak, e célból segítségért fordulhat a fogadó állam hatóságaihoz.
(3) Ha az (1) bekezdést a küldő állam hajójára kell alkalmazni, a konzuli tisztviselő jogosult a tulajdonos vagy más rendelkezésre feljogosított személy távolléte esetén ezek nevében a hajó és készletének megőrzése és kezelése érdekében intézkedéseket tenni. Ha a hajórakomány a küldő állam állampolgárának tulajdona, a konzuli tisztviselő ugyancsak jogosult a tulajdonos vagy más rendelkezésre feljogosított személy távolléte esetén ezek nevében ilyen intézkedéseket tenni.
(4) Ha olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partja közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam állampolgárának a tulajdonában van, a konzuli tisztviselő jogosult a tulajdonos nevében a tárgy megőrzése és kezelése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, mindaddig, amíg a hajó parancsnoka vagy a tárgy tulajdonosa, vagy más rendelkezésre jogosult személy nincs abban a helyzetben, hogy a tárgy megőrzéséről gondoskodjék, illetőleg, hogy rendelkezzék vele.
48. cikk
A 44-47. cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a küldő állam polgári légiközlekedési eszközeire is.
49. cikk
Ez az Egyezmény nem érinti a Szerződő Felek között hatályos egyéb nemzetközi megállapodásokat.
Záró rendelkezések
50. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat Bécsben kell kicserélni.
(2) Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
(3) Az Egyezményt bármelyik Szerződő Fél egy évi felmondási határidővel írásban diplomáciai úton felmondhatja.
Ennek hiteléül a Szerződő Felek Meghatalmazottai az Egyezményt aláírták és pecséttel ellátták.
Készült Budapesten, az 1975. évi február hó 25. napján, két eredeti példányban magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.”
3. §4 E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1977. évi április hó 30. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1977. június 23.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
4
A 3. § a 2006: CIX. törvény 162. § (1) bekezdésének g) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás