1978. évi 25. törvényerejű rendelet
1978. évi 25. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és a Belga Királyság között Budapesten, az 1976. évi július hó 9. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(A megerősítő okiratok kicserélése Brüsszelben, 1978. szeptember hó 18. napján megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa3 a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság között Budapesten, 1976. évi július hó 9. napján aláírt Konzuli Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
„ Konzuli Egyezmény
a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság
között
a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság
között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Őfelsége a Belgák Királya
attól az óhajtól vezetve, hogy szabályozzák a két ország közötti konzuli kapcsolatokat, és így hozzájáruljanak a baráti kapcsolataik fejlesztéséhez,
elhatározták e célból, hogy Konzuli Egyezményt kötnek, és meghatalmazottaikká kijelölték
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Puja Frigyes külügyminisztert,
Őfelsége a Belgák Királya, Renaat Van Elslande külügyminisztert,
akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:
Meghatározások
1. cikk
Az Egyezményben használt alábbi kifejezések jelentése a következő:
1. a „konzulátus” a főkonzulátus, a konzulátus, az alkonzulátus és a konzuli ügynökség;
2. a „konzulátus vezetője” az a konzuli tisztviselő, akit felhatalmaztak a konzulátus vezetésére;
3. a „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, akit felhatalmaztak arra, hogy e minőségben konzuli feladatokat lásson el;
4. a „konzuli alkalmazott” minden olyan személy, aki nem konzuli tisztviselő és akit a konzulátuson igazgatási vagy műszaki feladatok ellátására alkalmaztak;
5. a „kisegítő személyzet tagja” minden olyan személy, aki a konzulátuson kisegítő munkakörben teljesít szolgálatot;
6. a „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;
7. a „konzulátus helyiségei” a kizárólag a konzulátus céljaira használt épület, épületrész és az ezekhez tartozó földterület;
8. a „konzuli irattár” a konzulátus működésével kapcsolatos iratok, okiratok, levelezés, könyvek, filmek, hangszalagok, nyilvántartás, rejtjelzés anyaga, valamint az ezek megőrzésére és megóvására szolgáló tárgyak, berendezések és bútorok;
9. a „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus konzuli feladatok végzésére jogosult;
10. a „hajó” a küldő állam jogszabályai szerint lajstromozott vagy bejegyzett vízijármű, kivéve a hadihajót.
Konzulátus létesítése
2. cikk
(1) Konzulátust a fogadó állam területén csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel határozza meg.
3. cikk
(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton a fogadó állam beleegyezését kéri a kinevezéshez.
(2) A küldő állam a beleegyezés kézhezvétele után megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot, vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más megfelelő okiratot. Ebben az okiratban meg kell jelölni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, a rangját, továbbá a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységét kifejti és a konzulátus székhelyét.
(3) A konzulátus vezetője a fogadó állam által e minőségben történt elismerése után kezdheti meg feladatai ellátását. Az elismerés működési engedély vagy más engedély megadása útján történhet. A működési engedélyt vagy más engedélyt a lehető legrövidebb időn belül kell kiadni. A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély kibocsátása előtt beleegyezését adhatja ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen ellássa a feladatait.
(4) Miután a fogadó állam a konzulátus vezetőjének - akár csak ideiglenesen is - engedélyezte a feladatai ellátását, erről értesíti a konzuli kerület illetékes hatóságait, és gondoskodik a szükséges intézkedések megtételéről annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője elláthassa a rá háruló feladatokat, valamint, hogy az Egyezményben foglaltaknak megfelelő bánásmódot élvezhesse.
(5) Ha a fogadó állam megtagadja a működési engedély vagy más engedély megadását, az elutasítás okáról nem kell tájékoztatnia a küldő államot.
4. cikk
(1) A küldő állam a fogadó állam külügyminisztériumát értesíti:
a) a konzulátus tagjának kinevezéséről, kinevezését követően a konzulátusra való megérkezéséről, hivatali működése megkezdéséről, végleges eltávozásáról és hivatali működése megszűnéséről;
b) a családja érkezéséről és végleges eltávozásáról, valamint arról, hogy valaki a család tagjává vált, vagy megszűnt az lenni, feltéve, hogy e személy a konzulátus tagjának háztartásában él.
(2) Az érkezésről és a végleges eltávozásról lehetőleg előzetes értesítést kell adni.
5. cikk
Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet, és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa.
6. cikk
(1) A fogadó állam bármikor, anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia, a küldő államot diplomáciai úton tájékoztathatja arról, hogy a konzulátus vezetője, vagy más konzuli tisztviselő persona non grata, illetőleg, hogy a konzulátus személyzetének bármely más tagja elfogadhatatlan. A küldő állam ekkor visszahívja az érintett személyt, vagy az esettől függően megszünteti alkalmaztatását a konzulátuson.
(2) Ha a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének, a fogadó állam a konzulátus vezetőjének működési engedélyét vagy más engedélyét visszavonhatja, vagy az érintett személyt nem tekinti többé a konzulátus tagjának.
7. cikk
(1) Ha a konzulátus vezetője valamilyen okból nem tudja ellátni a feladatát, vagy ha a tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja a konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek a családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatait látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.
(3) Ha az (1) bekezdésben foglaltak szerint a küldő állam diplomáciai személyzetének egyik tagját bízták meg a fogadó államban a konzulátus ideiglenes vezetésével, továbbra is élvezi a diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
8. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban működő diplomáciai képviseletének tagját kijelölheti arra, hogy a diplomáciai feladatain kívül konzuli feladatokat is ellásson. Ebben az esetben az Egyezmény 3. és 4. cikkében foglalt rendelkezések irányadóak.
(2) A diplomáciai képviseletnek konzuli feladatokat ellátó tagjára kiterjednek az Egyezménynek azok a rendelkezései, amelyek a konzuli tisztviselő jogait és kötelezettségeit meghatározzák. A diplomáciai képviselet tagjának diplomáciai kiváltságait és mentességeit nem érinti a konzuli tevékenysége.
9. cikk
A fogadó állam a konzulátus tagjának és a háztartásában élő családtagjának, ha a fogadó államnak nem állampolgára és nem állandó lakosa, külön igazolványt állít ki, amely tanúsítja személyazonosságát, valamint azt, hogy a konzulátus tagja, illetőleg annak családtagja.
Könnyítések, kiváltságok és mentességek
10. cikk
(1) A fogadó állam
a) gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről, és megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a feladatait elláthassa, valamint, hogy élvezhesse az Egyezményben és a fogadó állam jogszabályaiban meghatározott jogokat, kiváltságokat és mentességeket;
b) megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a konzuli képviselet helyiségei és a konzuli tisztviselők lakása megfelelő védelemben részesüljenek.
(2) A fogadó állam a konzuli tisztviselőt az őt megillető tisztelettel kezeli, és megtesz minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozza a személye, a szabadsága vagy méltósága bármilyen megsértését.
11. cikk
(1) A küldő állam a fogadó állam jogszabályaiban előírt feltételek és alakiságok megtartásával
a) a konzulátus, valamint a konzulátus tagjai lakása céljára földterületeket, épületeket, épületrészeket tulajdonában vagy birtokában tarthat, illetőleg ezek tulajdonát, birtokát vagy bérletét megszerezheti;
b) ugyan e célokból a tulajdonában vagy birtokában levő földterületen épületeket, épületrészeket, illetőleg ezekkel kapcsolatos létesítményeket építhet.
(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak az (1) bekezdésben említett ügyekben.
(3) E cikk rendelkezései nem mentesítik a küldő államot az alól, hogy megtartsa azokat a jogszabályokat, amelyek az ingatlanok fekvése szerinti övezetben az építkezésekre és a városrendezésre vonatkoznak.
12. cikk
(1) Azokon az épületeken, amelyekben a konzulátus van, el lehet helyezni a küldő állam címerét, valamint a küldő állam és a fogadó állam nyelvén a konzulátus elnevezését.
(2) A konzulátus épületeire, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.
(3) A konzulátus vezetője kitűzheti a küldő állam zászlaját a közlekedési eszközökön, amikor azokat feladatai ellátása során használja.
13. cikk
(1) A konzulátus helyiségei és a konzulátus vezetőjének lakása sérthetetlen. E rendelkezést a konzuli tisztviselő lakására is alkalmazni kell annyiban, amennyiben az Egyezmény 16. cikke (2) és (3) bekezdésének rendelkezései a konzuli tisztviselőre alkalmazhatók.
(2) A fogadó állam hatóságai ezekbe a helyiségekbe a konzulátus vagy a küldő állam diplomáciai missziója vezetője, vagy az általuk kijelölt személy engedélye nélkül nem mehetnek be.
(3) A konzulátus helyiségeit, berendezésüket, a konzulátus vagyontárgyait, valamint a közlekedési eszközeit semmilyen formában nem lehet igénybe venni.
14. cikk
A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen. Nem hivatalos jellegű iratok és tárgyak nem lehetnek a konzuli irattárban.
15. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és védi a konzulátus szabad érintkezését bármely hivatalos célra. A konzulátus a küldő állam kormányával, diplomáciai képviseleteivel és konzulátusaival, bárhol is legyenek azok, az érintkezés során minden alkalmas távközlési eszközt felhasználhat, beleértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, diplomáciai vagy konzuli küldeményeket és a rejtjeles üzeneteket. Rádióadót azonban a konzulátus csak a fogadó állam beleegyezésével létesíthet és tarthat üzemben.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen. A „hivatalos levelezés” kifejezésen kell érteni a konzulátusra és feladataira vonatkozó minden levelezést.
(3) A konzuli küldeményt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani.
(4) Azokat a csomagokat, amelyekből a konzuli küldemény áll, e jellegüket feltüntető látható külső jellel kell ellátni, és azok csak hivatalos levelezést, valamint kizárólag hivatalos használatra szolgáló okiratokat és tárgyakat tartalmazhatnak.
(5) A fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja a konzuli küldemény szállításával megbízott személynek, mint a diplomáciai futárnak. Ezt a személyt hivatalos igazolással kell ellátni, amely tanúsítja a konzuli futár e minőségét, és feltünteti a konzuli küldeményt képező csomagok számát.
(6) A konzuli küldeményt rá lehet bízni a hajó vagy repülő parancsnokára. Ezt a parancsnokot hivatalos igazolással kell ellátni, amely feltünteti a küldeményt képező csomagok számát. A parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni.
A konzulátus kiküldheti egyik tagját, hogy a parancsnoktól közvetlenül és szabadon a konzuli küldeményt átvegye vagy azt neki átadja.
16. cikk
(1) A konzulátus vezetője személyes sérthetetlenséget élvez. Nincs alávetve a fogadó állam joghatóságainak, kivéve
a) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi perben, feltéve, hogy a konzulátus vezetője azt nem a küldő állam javára, a konzuli feladatok ellátása céljából tartja birtokában;
b) az olyan hagyatékra vonatkozó eljárásban, amelyben a konzulátus vezetője végrendeleti végrehajtóként, hagyatéki gondnokként, örökösként vagy hagyományosként személyében, és nem a küldő állam nevében érdekelt;
c) az olyan eljárásban, amely a konzulátus vezetőjének a hivatali feladatain kívül a fogadó államban gyakorolt bármely szabad foglalkozásával vagy kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos.
A konzulátus vezetőjével szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve az a), b) és c) pontban említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.
(2) A konzulátus tagjai nem tartoznak a fogadó állam joghatósága alá a hivatali feladataik teljesítése során végzett tevékenységük vonatkozásában. Ez a rendelkezés nem menti fel a konzulátus tagját a közlekedési eszközzel okozott kár megtérítése iránti kötelezettsége alól, és nem mentesíti az ilyen kötelezettség tárgyában indult polgári per alól, amelybe nem mint a küldő állam megbízottja került.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak érintetlenül hagyásával a konzuli tisztviselőt - kivéve a konzulátus vezetőjét - nem lehet letartóztatni, sem a személyes szabadságától bármilyen módon megfosztani, hacsak az igazságügyi hatóságok nem súlyos bűncselekménnyel vádolják, vagy nem hoztak vele szemben jogerős bírói ítéletet. „Súlyos bűncselekmény” minden olyan szándékos bűncselekmény, amelyre a fogadó állam jogszabályai olyan szabadságvesztés büntetést rendelnek, amelynek alsó határa öt év vagy súlyosabb büntetés.
(4) Abban az esetben, ha a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott a hivatali feladatai ellátásán kívül a fogadó állam területén olyan cselekményt követ el, amely ennek az államnak a jogszabályai szerint büntetendő, a küldő államot diplomáciai úton a legrövidebb időn belül értesíteni kell. Egyidejűleg értesíteni kell erről a konzulátus vezetőjét is.
(5) Amennyiben nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, és ott jövedelemszerző magántevékenységet nem folytat
a) a konzulátus vezetőjének háztartásában élő családtag az (1) bekezdésben;
b) a konzuli tisztviselőnek - aki nem a konzulátus vezetője - háztartásában élő családtag a (3) bekezdésben;
c) a konzulátus tagja háztartásában élő családtag, amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott tevékenység őket közvetlenül és ténylegesen érinti a (2) bekezdésben meghatározott mentességet élvezi.
17. cikk
(1) A konzulátus tagját a fogadó állam igazságügyi vagy államigazgatási szervei tanúként megidézhetik. A konzuli tisztviselővel vagy konzuli alkalmazottal szemben azonban semmilyen kényszerintézkedést nem lehet tenni.
(2) A fogadó állam igazságügyi vagy államigazgatási szervei, amelyek a konzuli tisztviselőt vagy alkalmazottat tanúként megidézik, megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy elkerüljék a konzulátus működésének akadályozását, és ha lehetséges, a konzuli tisztviselő szóbeli vagy írásbeli vallomását a konzulátuson vagy a lakásán veszik fel.
(3) A konzulátus tagja, valamint a háztartásában élő családtag megtagadhatja a tanúvallomást azokról a tényekről, amelyek a konzulátus tagjának hivatalos tevékenységére vonatkoznak.
18. cikk
(1) A küldő állam lemondhat a konzulátus tagjának vagy háztartásában élő családtag személyes sérthetetlenségéről, a joghatóság és a tanúzási kötelezettség alóli mentességéről.
(2) A lemondásnak a (3) bekezdésben foglaltak fenntartásával mindig határozottnak kell lennie, és arról írásban kell értesíteni a fogadó államot.
(3) Ha a konzulátus tagja vagy a háztartásában élő családtag olyan tárgyú pert indít, amelyben a 16. cikk (1), (2) és (5) bekezdésére figyelemmel joghatóság alóli mentességet élvezne, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre a főkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.
(4) A polgári vagy államigazgatási eljárásban a joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti azt, hogy a mentességről való lemondás kiterjed a határozat végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekre, ezekre külön lemondás szükséges.
19. cikk
(1) A konzulátus tagja és a háztartásában élő családtag, amennyiben nem állampolgára a fogadó államnak, ebben az államban mentes a katonai szolgálat alól.
(2) Mentes továbbá minden más kötelező közérdekű szolgálat alól feltéve, hogy nem állampolgára vagy állandó lakosa a fogadó államnak.
20. cikk
A konzulátus tagja és a háztartásában élő családtag mentes minden kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, illetőleg a tartózkodása tekintetében előírnak, amennyiben nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak.
21. cikk
(1) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával, a konzulátus tagja a küldő államnak végzett szolgálat tekintetében, valamint a háztartásában élő családtag mentes a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási rendelkezések alól. A fogadó állam állampolgáraira és állandó lakosaira azonban ez a mentesség nem terjed ki.
(2) Az (1) bekezdésben említett mentességet a magánszemélyzet tagjára is alkalmazni kell, aki kizárólag a konzulátus tagjának alkalmazásában áll, feltéve, hogy
a) nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, és
b) kiterjednek rá azok a társadalombiztosítási rendelkezések, amelyek a küldő államban vagy harmadik államban hatályban vannak.
(3) A konzulátus tagja, akinek alkalmazásában olyan személyek vannak, akikre a (2) bekezdésben meghatározott mentesség nem vonatkozik, köteles megtartani azokat a rendelkezéseket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.
22. cikk
(1) A küldő állam mentes a fogadó államban mindenféle adó és illeték kivetése és behajtása alól a következők tekintetében:
a) földterületek, épületek vagy épületrészek tulajdonba, birtokba vagy használatba vétele, tulajdona, birtoka, használata, rendelkezés alatt tartása, épületek építése, ha azok kizárólag a konzulátus hivatalos céljára, illetőleg a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott lakásának céljára vannak szánva, vagy arra szolgálnak, feltéve, hogy nem állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, továbbá nem folytat jövedelemszerző magántevékenységet;
b) minden olyan ingóságnak, ideértve a járműveket is, a megszerzése, a tulajdona, a birtoklása, vagy használata, amelyek kizárólag a konzulátus hivatalos céljára vannak szánva, vagy arra szolgálnak.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem alkalmazható azokra az adókra és illetékekre, amelyeket külön teljesített szolgáltatások ellenértékeként állapítanak meg, vagy szednek be.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem alkalmazható azokra az adókra és illetékekre, amelyek a fogadó állam jogszabályai szerint azokat a személyeket terhelik, akik a küldő állammal szerződtek.
23. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott, valamint a háztartásában élő családtag mentes mindennemű adó és illeték alól, amelyeket a fogadó államban kivetnek vagy beszednek, kivéve:
a) az olyan természetű közvetett adókat, amelyek rendszerint benne foglaltatnak az áruk és szolgáltatások árában;
b) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanokat terhelő adókat és illetékeket;
c) a bejegyzési, a bírósági, a jelzálog- és bélyegilletéket, az öröklési, a tulajdonátruházási adót és illetéket vagy más hasonló illetéket a 25. cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával;
d) az olyan magánjövedelmet terhelő adókat és illetékeket, amelyeknek forrása a fogadó államban van;
e) a külön szolgáltatások ellenében szedett díjakat, adókat és illetékeket.
(2) A kisegítő személyzet tagjai mentesek a küldő államtól a hivatali működésük ellenszolgáltatásaként kapott jövedelmük, illetményük, munkabérük vagy fizetésük tekintetében mindennemű adó és illeték alól, amelyeket a fogadó államban kivetnek vagy beszednek.
(3) Az e cikkben foglalt mentesség nem illeti meg a fogadó állam állampolgárát és az állandó lakosát, sem azokat a személyeket, akik ott jövedelemszerző magántevékenységet folytatnak.
(4) Az e cikkben foglalt mentesség nem alkalmazható azokra az adókra és illetékekre, amelyek a fogadó állam jogszabályai szerint azokat a személyeket terhelik, akik az (1) és (2) bekezdésben említett személyekkel szerződést kötöttek.
(5) A konzulátus tagja, aki olyan személyt alkalmaz, akinek illetménye vagy munkabére a fogadó államban nem mentes a jövedelemadó alól, köteles tiszteletben tartani azokat a rendelkezéseket, amelyeket ennek az államnak a jogszabályai a jövedelemadó behajtása tekintetében a munkáltatóra megállapítanak.
24. cikk
(1) A fogadó állam a hatályos jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően engedélyezi a behozatalt és a kivitelt, mentességet ad a behozatal és kivitel tekintetében minden vám, illeték és az ezekhez kapcsolódó más járandóságok alól, kivéve azokat, amelyeknek az a célja, hogy fedezzék a raktározási és szállítási költségeket, valamint a hasonló szolgáltatások költségeit a következőkre vonatkozóan:
a) azok a tárgyak, ideértve a járműveket is, amelyek a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgálnak;
b) azok a tárgyak, ideértve a járműveket is, amelyek a konzuli tisztviselők személyes használatára szolgálnak.
(2) A konzuli tisztviselő ugyanolyan mértékben mentes a vámvizsgálat alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének a tagja.
(3) A konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kiváltságokat és mentességeket élvezi az első berendezkedés során behozott tárgyak tekintetében, valamint ezeknek a tárgyaknak a kivitelekor.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kiváltságok és mentességek megilletik a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja háztartásában élő családtagot is.
(5) Az (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (2), (3) és (4) bekezdésben foglalt kiváltságok és mentességek nem alkalmazhatók a fogadó állam állampolgárára, sem az állandó lakosára.
25. cikk
A konzulátus tagjának, vagy a háztartásában élő családtagnak a halála esetén a hagyatékba tartozó és a fogadó államban található ingóságok mentesek az öröklési illeték és minden más hasonló adó vagy illeték alól, ha az elhunyt nem volt állampolgára, sem állandó lakosa a fogadó államnak, és ha ezek a vagyontárgyak kizárólag azért voltak ott találhatók, mert az elhunyt, mint a konzuli képviselet tagja, vagy annak családtagja tartózkodott a fogadó államban. A fogadó állam engedélyezi az elhalt ingóságainak a kivitelét, kivéve azokat, amelyeket ebben az államban szerzett meg és amelyek kiviteli tilalom vagy kiviteli korlátozás alá esnek.
26. cikk
Mindazok, akik az Egyezményben meghatározott könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvezik, kötelesek - könnyítéseik, kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - megtartani a fogadó állam jogszabályait, ideértve a közlekedési szabályokat és járművek felelősségi biztosítására vonatkozó előírásokat is.
27. cikk
A konzulátus minden tagja a hivatali feladatainak ellátása érdekében szabadon közlekedhet a fogadó államban, megtartva a fogadó államnak azokra a körzetekre vonatkozó törvényeit és rendelkezéseit, amelyekbe a belépés állambiztonsági okokból tilos vagy korlátozott.
Konzuli feladatok
28. cikk
A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben:
1. védelmezi a küldő állam, valamint állampolgárai, beleértve a jogi személyek jogait és érdekeit;
2. támogatja a küldő és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztését;
3. minden más módon előmozdítja a küldő állam és a fogadó állam közötti baráti kapcsolatok fejlődését.
29. cikk
(1) A konzuli tisztviselő feladatait a konzuli kerületben látja el. Ennek során írásban vagy szóban szabadon fordulhat a konzuli kerületének illetékes helyi hatóságaihoz. A fogadó állam központi hatóságaihoz is fordulhat, ha ez utóbbit a fogadó állam jogszabályai nem tiltják.
(2) A konzuli tisztviselő a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületen kívül is elláthat konzuli feladatokat.
30. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult:
a) nyilvántartást vezetni a küldő állam állampolgárairól;
b) a küldő állam állampolgárainak születéséről, és haláláról értesítést kapni és ezeket anyakönyvezni;
c) közreműködni a házasságkötésnél, feltéve, hogy mind a két házasuló a küldő állam állampolgára, és elvégezni a házasságkötéssel kapcsolatos alakszerűségeket;
d) a küldő állam állampolgáraira és személyállapotukra vonatkozóan további bejegyzéseket tenni, valamint az anyakönyvezéssel összefüggő más feladatokat ellátni.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával a személyállapotra vonatkozóan a konzulátuson tett bejegyzésekről és azokról a házasságokról, amelyeknek megkötésénél az (1) bekezdés c) pontjának megfelelően közreműködött, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.
(3) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt nyilatkozatok megtétele és más alakiságok megtartása alól.
31. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
1. a küldő állam állampolgárai részére útleveleket kiállítani, meghosszabbítani, ezekbe a szükséges változtatásokat bejegyezni és az útleveleket bevonni;
2. a küldő államba való beutazásra útiokmányokat kiadni, és ezekbe a szükséges változtatásokat bejegyezni;
3. beutazásra, kiutazásra és átutazásra jogosító vízumokat kiadni.
32. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult:
a) a küldő állam állampolgárának végrendeletét letétbe venni;
b) áruk eredetéről vagy származásáról bizonyítványt kiállítani;
c) a hatáskörén belül kiállított okiratról kivonatot és másolatot kiadni;
d) a küldő állam és a fogadó állam hatóságai vagy hivatalos személyei által kibocsátott okiraton levő aláírásokat hitelesíteni.
(2) A konzuli tisztviselő, amennyiben az nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival:
a) a küldő állam állampolgárának nyilatkozatát átveheti, írásba foglalhatja, hitelesítheti;
b) a küldő állam állampolgárának aláírását okiratokon hitelesítheti;
c) a küldő állam állampolgárától vagy annak részére értékeket, okiratokat és más tárgyakat letétbe vehet;
d) okiratokat fordíthat, és a fordításokat hitelesítheti;
e) okirat másolatának az eredeti okirattal való egyezőségét tanúsíthatja.
(3) A konzuli tisztviselő - amennyiben az nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival - a közjegyzőre irányuló alakiságok megtartásával a fogadó államban vagy a küldő állam hajóján írásba foglalhatja és hitelesítheti:
a) a küldő állam állampolgárainak kétoldalú és egyoldalú jogügyleteit, feltéve, hogy ezek nem a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó jogok alapítását, átruházását, vagy megszűnését tartalmazzák;
b) a küldő állam állampolgárának végrendeletét;
c) a kizárólag a küldő államban levő vagyontárgyakra vagy ott intézendő ügyekre vonatkozó nyilatkozatokat és jogügyleteket, tekintet nélkül a felek állampolgárságára.
33. cikk
A konzuli tisztviselő által a 32. cikkben foglaltaknak megfelelően elkészített vagy hitelesített iratok és okiratok, valamint a konzuli tisztviselő által az ilyen iratokról és okiratokról készített vagy hitelesített fordítások a fogadó államban ugyanolyan jogi hatályúak és bizonyító erejűek, mintha ezeket a fogadó állam illetékes hatósága készítette, vagy hitelesítette, illetőleg állította volna ki, feltéve, hogy tiszteletben tartották ennek az államnak az e tárgyban érvényes esetleges előírásait.
34. cikk
A konzuli tisztviselő szükség esetén a küldő állam kiskorú vagy ügyei vitelére képtelen állampolgára vagy annak felügyelet nélkül maradt vagyontárgyai védelmére javaslatot tehet a fogadó állam illetékes bíróságának vagy más hatóságának gyám, vagy gondnok személyére.
35. cikk
(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről az illetékes hatóság a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti és illetékmentesen megküldi számára a halotti bizonyítványt, vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.
(2) Ha a fogadó állam hatósága arról szerez tudomást, hogy ebben az államban olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő állam állampolgára érdekelt, az említett hatóság erről a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti.
(3) A (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a fogadó állam illetékes hatósága ennek az államnak a jogszabályai szerint megteszi a szükséges intézkedéseket és megad minden tájékoztatást a konzuli tisztviselőnek a végrendelet létéről, az örökösökről, a hagyaték állagáról és értékéről, továbbá tájékoztatja a hagyaték megnyílásának időpontjáról és arról, hogy az eljárás milyen szakaszba jutott.
(4) A (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzésével kapcsolatban a konzuli tisztviselő együttműködhet a fogadó állam illetékes hatóságaival, különösen
a) a hagyatékban bekövetkezhető kár megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtételében, ideértve az ingóságok eladását is;
b) a hagyatéki gondnok kijelölésében és a hagyaték kezelésével kapcsolatos egyéb kérdések rendezésében.
(5) Abban az esetben, ha a fogadó állam területén megnyílt hagyatékban a küldő állam állampolgára érdekelt és nem lakik a fogadó államban és ott képviselve sincs, a konzuli tisztviselő a fogadó állam jogszabályainak megfelelően jogosult őt a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtt közvetlenül vagy meghatalmazottja útján képviselni.
(6) Ha a hagyatéki eljárásnak a fogadó állam területén történt lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst vagy hagyományost illetnek meg, aki a küldő állam állampolgára, nem lakik a fogadó állam területén, és a meghatalmazottját sem jelölte meg, az említett vagyontárgyakat, vagy az eladásukból befolyt ellenértéket a küldő állam konzulátusának kell átadni, feltéve, hogy:
a) az örökösnek, vagy hagyományosnak ezt a minőségét igazolták;
b) az illetékes hatóságok - ha ennek helye van - hozzájárultak a hagyatéki vagyontárgyaknak, vagy az eladásukból befolyt ellenértéknek az átadásához;
c) a fogadó állam jogszabályai által előírt határidőben bejelentett valamennyi hagyatéki terhet kifizették, vagy azokra biztosítékot adtak;
d) az öröklési illetéket megfizették, vagy azokra biztosítékot adtak.
36. cikk
(1) Ha a küldő államnak olyan állampolgára, akinek a fogadó államban nincs lakóhelye, az ott- tartózkodása során ennek az államnak a területén meghal, a személyi tárgyait és ingóságait, amelyeket jelenlevő örökös vagy az igényjogosultak képviselője nem igényelt, külön eljárás nélkül át kell adni a küldő állam konzuli tisztviselőjének, feltéve, hogy a fogadó államban az elhunyt hitelezőinek igényeit kielégítették vagy biztosították.
(2) A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogszabályainak figyelembevételével jogosult az (1) bekezdésben, valamint a 35. cikk (6) bekezdésében említett hagyatéki tárgyakat külföldre küldeni.
37. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a fogadó állam jogszabályainak megfelelően intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a küldő állam állampolgárainak - ideértve a jogi személyeket is - a megfelelő képviselete biztosítva legyen a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtt, amennyiben ezek távollétük, vagy bármilyen más elfogadható ok miatt nem tudják kellő időben az érdekeiket és a jogaikat megvédeni. Ez a képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat nevez ki, vagy maga veszi át jogai és érdekei védelmét.
38. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van a konzuli kerületben arra, hogy a küldő állam bármelyik állampolgárával találkozzék, vele szóban vagy írásban érintkezzék, neki tanácsot adjon és neki minden segítséget megadjon, ideértve bármilyen jogi segítség biztosítására tett intézkedéseket is. A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal kapcsolatba lépjen, vagy azt felkeresse.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai három napon belül értesítik a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról. Ugyancsak a legrövidebb időn belül kell továbbítani a letartóztatott vagy személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott személy minden közlését a konzulátusnak.
(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát a vele szemben megtett intézkedéstől számított négy napon belül meglátogassa és vele beszélgetést folytasson. A konzuli tisztviselő a küldő államnak a szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát időszakosan - egy hónapnál nem hosszabb időközökben - meglátogathatja.
(4) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül tájékoztatják a küldő államnak a letartóztatott, a személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, vagy a szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezésekről.
(5) Az e cikkben említett jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik a jogokat.
39. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajójának a fogadó állam kikötőiben, parti tengerén és belső vizein bármely segítséget megadjon.
(2) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a hajóra menjen, a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai pedig felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezést engedélyezték.
(3) A konzuli tisztviselő segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz bármely ügyben, amely a küldő állam hajójával, ennek parancsnokával és személyzetével kapcsolatos feladataival összefügg; az említett hatóságok ezt a segítséget megadják.
(4) A hajó parancsnoka és a személyzet tagjai felkereshetik a konzulátust, alkalmazkodva a fogadó államnak a külföldi állampolgárok beutazására, tartózkodására és kiutazására vonatkozó jogszabályaihoz.
40. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy
1. a küldő állam hajóját útközben vagy a fogadó állam kikötőjében ért vagy a hajón történt bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és a személyzetének bármely tagját meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, nyilatkozatot kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, valamint hogy elősegítse a hajónak a kikötőbe való belépését, a kikötőben való tartózkodását és a kikötőből való eltávozását anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;
2. a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett bármely vitát eldöntsön, ideértve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik;
3. minden intézkedést megtegyen a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának kórházi kezelése, illetőleg a hazatérése érdekében;
4. a küldő állam jogszabályainak megfelelően a hajókkal kapcsolatban átvegyen, elkészítsen, vagy hitelesítsen bármilyen okiratot vagy nyilatkozatot;
5. bármely intézkedést megtegyen a hajó parancsnoka és személyzetének tagja alkalmazására, illetőleg a munkaviszonya megszüntetésére, ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák;
6. átvegye a hajón történt születésről, halálesetről a hajó parancsnoka által készített jegyzőkönyvet, illetőleg a hajó parancsnoka által készített vagy nála letett születési vagy halotti anyakönyvi kivonatot, valamint végrendeletet;
7. segítséget és támogatást nyújtson a hajó parancsnokának, illetőleg személyzete tagjainak a fogadó állam bírói és államigazgatási szerveivel való kapcsolatukban és ennek érdekében biztosítsa számukra minden erre illetékes személy közreműködését, nekik tolmácsoljon, vagy segítségükre tolmácsot jelöljön ki;
8. a hajón a fegyelem és a rend fenntartása érdekében megtegyen minden intézkedést;
9. biztosítsa a küldő állam tengerhajózásra vonatkozó jogszabályainak az alkalmazását ennek az államnak a hajóin.
41. cikk
(1) Ha a fogadó állam bírósága, vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajóján vagy a hajójával kapcsolatban bármilyen kényszerintézkedést szándékozik tenni, vagy vizsgálatot kíván indítani, erről a fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust. Az értesítést az intézkedés megkezdése előtt kell megtenni, hogy a konzuli tisztviselő vagy a képviselője jelen lehessen az intézkedés megtételénél. Sürgős esetben, illetőleg ha a konzuli tisztviselő vagy a képviselője nem volt jelen, a konzulátust a tett intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát vagy a személyzetének tagját a parton hallgatják ki.
(3) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a rendes vám-, útlevél- és egészségügyi ellenőrzésre, továbbá az emberi élet tengeren való oltalmának, valamint a vizek szennyeződésének ellenőrzésére.
42. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai akár a szárazföldön, akár a küldő állam hajóján csak akkor gyakorolhatják a joghatóságukat a hajón elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt, ha
a) a bűncselekményt vagy a szabálysértést a fogadó állam állampolgára ellen követték el, vagy ilyen személy az elkövető vagy bármely más személy az elkövető, illetőleg ellene követték el, kivéve a hajóparancsnokot, vagy a személyzet valamelyik tagját;
b) a bűncselekmény vagy a szabálysértés a kikötő nyugalma vagy biztonsága ellen irányul, illetőleg az állam biztonságát, a közegészséget, a bevándorlást, az emberi életnek tengeren való oltalmát, vagy a vizek szennyeződését érinti;
c) az a fogadó állam törvényei által büntetni rendelt olyan bűncselekmény, amelynél a büntetés alsó határa 5 évi szabadságvesztés, vagy annál súlyosabb büntetés.
(2) Egyéb esetekben ezek a hatóságok csak a konzuli tisztviselő kérésére, vagy beleegyezésével járhatnak el.
43. cikk
Ha a hajó személyzetének olyan tagja, aki nem a fogadó állam állampolgára, a fogadó államban a hajó parancsnokának engedélye nélkül elhagyja a küldő állam hajóját, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselő kérésére segítséget nyújtanak, hogy a szóban forgó személyt felkutassák és minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy őt a küldő állam hajójára vezessék.
44. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül értesítik a konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam hajója rakományából eredő vagyontárgyat vagy a küldő állam állampolgára tulajdonát képező olyan vagyontárgyat, amely harmadik állam hajója rakományának része, a fogadó állam partján, vagy partja közelében megtalálnak, vagy ha azt ennek az államnak a kikötőjében rakják ki. A fogadó állam illetékes hatóságai ugyanígy értesítik a konzuli tisztviselőt azokról a már megtett intézkedésekről is, amelyeket emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajón levő más vagyontárgyak, vagy a hajóhoz, illetőleg a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült vagyontárgyak megmentése érdekében tettek.
(2) A konzuli tisztviselő bármely segítséget megadhat a kárt szenvedett hajónak, az utasainak és a személyzete tagjainak; e célból segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz és e hatóságok ezt a segítséget megadják. A konzuli tisztviselő megteheti az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, továbbá intézkedhet a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.
(3) Ha a küldő állam kárt szenvedett hajóját, vagy bármilyen, a hajórakományhoz tartozó vagyontárgyat a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálják, és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos, vagy annak a megbízottja, sem a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy e vagyontárgy megőrzésére szükséges intézkedéseket megtegye, vagy arról rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos megtenne. E bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan vagyontárgy tekintetében is, amely a hajó rakományának része és a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van.
(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajókárt szenvedett hajójának a rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy megbízottja, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg, hogy rendelkezzenek vele -, a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga ez utóbbi is megtenne.
45. cikk
A 39-44. cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a polgári légi közlekedés tekintetében is, feltéve, hogy nem ellenkeznek a hatályban levő más egyezmények rendelkezéseivel.
46. cikk
A konzuli tisztviselő az e fejezetben felsorolt feladatokon kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.
47. cikk
A konzuli tisztviselő a hivatali feladatainak ellátásával kapcsolatban beszedheti azokat a díjakat és illetékeket, amelyeket a küldő állam jogszabályai előírnak. Ezek a díjak és illetékek a fogadó államban mentesek mindennemű adó és illeték kivetése és beszedése alól.
Záró rendelkezések
48. cikk
(1) A konzuli tisztviselő a konzuli feladatokat a fogadó államban harmadik állam javára is gyakorolhatja, ha a küldő állam a fogadó államot erről előzetesen értesíti és ez utóbbi beleegyezik.
(2) A konzuli tisztviselő a küldő állam és állampolgárai érdekeinek képviseletét elláthatja harmadik államban is, ha a küldő állam erről a fogadó államot előzetesen értesíti, s ez utóbbi ehhez hozzájárulását adja.
49. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítésről szóló okiratokat Brüsszelben ki kell cserélni a lehető legrövidebb időn belül. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba.
(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad, attól a naptól számítva, amikor a Szerződő Felek egyike felmondta. A felmondást írásban és diplomáciai úton kell közölni.
Ennek hiteléül a Szerződő Felek meghatalmazottai aláírták és pecsétjükkel látták el az Egyezményt.
Készült Budapesten, az 1976. évi július hó 9. napján két eredeti példányban, magyar, francia és flamand nyelven. A különböző nyelvű szövegek egyaránt hitelesek.
(Aláírások.)
A Belga Királyság
külügyminisztere
külügyminisztere
Budapest, 1976. július hó 9. napján
Miniszter Úr!
Országaink közötti konzuli egyezmény aláírásakor van szerencsém kormányom nevében tájékoztatni Excellenciádot, hogy Belgium és a Luxemburgi Nagyhercegség Brüsszelben 1965. szeptember 30-án egyezményt írt alá a konzuli területen való együttműködésről.
Ezért bátorkodom javasolni Excellenciádnak, hogy az országaink közötti Konzuli Egyezmény 48. cikke alapján a Magyar Népköztársaság Kormánya ismerje el a belga konzuli tisztviselő jogát arra, hogy az Egyezmény IV. fejezetének megfelelően a luxemburgi érdekek védelmében eljárhasson.
Egyidejűleg tudomására hozom Önnek, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség elismeri annak a magyar konzuli tisztviselőnek, akit ezen feladatok ellátására a Nagyhercegség elfogadott, azt a jogát, hogy a Konzuli Egyezmény IV. fejezetével összhangban a magyar érdekek védelmében eljárjon.
Ő Excellenciája
Puja Frigyes úr
a Magyar Népköztársaság
külügyminisztere
Ha a Magyar Népköztársaság Kormányának módjában áll, hogy ezzel a javaslattal való egyetértését kifejezze, ez a levél és Excellenciád válasza az országaink közötti Egyezmény szerves részévé válik.
Megragadom ezt az alkalmat, Miniszter Úr, hogy újból biztosítsam Excellenciádat legmagasabb nagyrabecsülésemről.
Renaat Van Elslande s.k.
A Magyar Népköztársaság
külügyminisztere
külügyminisztere
Budapest, 1976. július hó 9. napján.
Miniszter Úr!
Van szerencsém igazolni az Ön 1976. július hó 9. napján kelt levelét, amelynek tartalma a következő:
„Országaink közötti konzuli egyezmény aláírásakor van szerencsém kormányom nevében tájékoztatni Excellenciádat, hogy Belgium és a Luxemburgi Nagyhercegség Brüsszelben 1965. szeptember 30-án egyezményt írt alá a konzuli területen való együttműködésről.
Ezért bátorkodom javasolni Excellenciádnak, hogy az országaink közötti Konzuli Egyezmény 48. cikke alapján a Magyar Népköztársaság Kormánya ismerje el a belga konzuli tisztviselő jogát arra, hogy az Egyezmény IV. fejezetének megfelelően a luxemburgi érdekek védelmében eljárhasson.
Egyidejűleg tudomására hozom Önnek, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség elismeri annak a magyar konzuli tisztviselőnek, akit ezen feladatok ellátására a Nagyhercegség elfogadott, azt a jogát, hogy a Konzuli Egyezmény IV. fejezetével összhangban a magyar érdekek védelmében eljárjon.
Ő Excellenciája
Renaat Van Elslande úr
a Belga Királyság
külügyminisztere
Ha a Magyar Népköztársaság Kormányának módjában áll, hogy ezzel a javaslattal való egyetértését kifejezze, ez a levél az Excellenciád válasza az országaink közötti Egyezmény szerves részévé válik.”
Van szerencsém tudomására hozni Excellenciádnak, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya egyetértését fejezi ki az Ön levelében foglaltakkal, illetőleg tudomásul veszi azokat.
Az Ön levele és e válaszlevelem megállapodást alkot, amely szerves része az országaink között megkötött Konzuli Egyezménynek.
Kérem fogadja Excellenciád legmagasabb nagyrabecsülésem kifejezését.
Puja Frigyes s. k.”
3. §4 E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1978. évi október hó 18. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1978. november 29.
3
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.
4
A 3. § a 2006: CIX. törvény 162. § (2) bekezdésének j) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás