1981. évi 12. törvényerejű rendelet
1981. évi 12. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és a Kambodzsai Népköztársaság között Budapesten, 1980. november 27-én aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése 1981. június 30-án, Phnom Penh-ben megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság között Budapesten, 1980. november 27-én aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:
KONZULI EGYEZMÉNY
A Magyar Népköztársaság
és a Kambodzsai Népköztársaság
között
A Magyar Népköztársaság
és a Kambodzsai Népköztársaság
között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsa
attól az óhajtól vezetve, hogy a két állam közötti baráti kapcsolatokat továbbá szélesítsék és a konzuli kapcsolatokat fejlesszék,
elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és ebből a célból meghatalmazottaikká kinevezték:
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa:
Puja Frigyes külügyminisztert
a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsa:
Hun Sen külügyminisztert
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:
Meghatározások
1. cikk
Az Egyezményben használt kifejezések jelentése a következő:
(1) „konzulátus” a főkonzulátus, a konzulátus, az alkonzulátus és a konzuli ügynökség;
(2) a „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus konzuli tisztviselői a konzuli feladatok ellátására jogosultak;
(3) a „konzulátus vezetője” a főkonzul, a konzul, az alkonzul vagy a konzuli ügynök, aki a konzulátust vezeti;
(4) „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, ideértve a konzulátus vezetőjét, akit felhatalmaztak konzuli feladatok végzésére;
(5) „konzuli alkalmazott” az a személy, aki nem konzuli tisztviselő és akit a konzulátuson igazgatási vagy műszaki feladatok ellátásával bíztak meg;
konzuli alkalmazott a konzulátus kisegítő személyzetének tagja is;
(6) a „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott;
(7) a „konzuli helyiségek” a kizárólag a konzulátus céljaira használt épületek, épületrészek és az ezekhez tartozó földterület, bárki is legyen ezeknek a tulajdonosa;
(8) a „konzuli irattár” a konzulátus minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja, nyilvántartása és rejtjelanyaga, valamint az ezek megőrzésére szolgáló iratszekrények és egyéb bútorok;
(9) a „repülőgép” minden olyan légijármű - kivéve a katonai repülőgépeket -, amelyet a küldő államban lajstromoztak;
(10) a „hajó” minden olyan hajó - kivéve a hadihajókat -, amely a küldő állam lobogójának viselésére jogosult.
Konzulátus létesítése.
A konzuli tisztviselő kinevezése
A konzuli tisztviselő kinevezése
2. cikk
(1) A fogadó államban konzulátust csak ennek az államnak a hozzájárulásával lehet létesíteni.
(2) A konzulátus székhelyét, rangját és konzuli kerületét, a küldő és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.
3. cikk
(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam hozzájárulását a kinevezéshez.
(2) A hozzájárulás kézhez vételét követően a küldő állam diplomáciai képviselete útján átadja a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli pátenst vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben az okiratban fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus székhelyét.
(3) A fogadó állam a konzuli pátens, vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló bármely más okirat bemutatása után a lehető legrövidebb időn belül kiadja az exequaturt vagy más működési engedélyt.
(4) A konzulátus vezetője az exequatur vagy más működési engedély kibocsátása után kezdheti meg feladatainak ellátását.
(5) A fogadó állam hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője feladatait az exequatur vagy más engedély kibocsátása előtt ideiglenesen gyakorolhassa.
(6) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély, illetőleg az ideiglenes hozzájárulás megadása után megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője feladatait elláthassa.
4. cikk
A küldő állam diplomáciai úton közli a fogadó állammal annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, valamint rangját, akit nem a konzulátus vezetőjének nevezett ki.
5. cikk
Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet, és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa.
6. cikk
A fogadó állam diplomáciai úton a küldő államot bármikor tájékoztathatja arról, anélkül, hogy a döntés indokát közölnie kellene, hogy a konzulátus vezetőjétől az exequaturt vagy más működési engedélyt megvonja, illetőleg a konzulátus bármely más tagja persona non grata. A küldő állam ekkor visszahívja a konzulátus vezetőjét, illetőleg a konzulátus tagját. Ha a küldő állam e kötelezettségének ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam megtagadhatja, hogy e személyt a konzulátus vezetőjének vagy más tagjának elismerje.
Könnyítések, kiváltságok és mentességek
7. cikk
A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak megfelelő védelméről és megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy feladataikat elláthassák és élvezhessék azokat a jogokat, könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket az Egyezmény és a fogadó állam jogszabályai számukra biztosítanak.
8. cikk
(1) Ha a konzulátus vezetője bármilyen okból nem tudja ellátni a feladatait, vagy ha tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam a konzulátus vezetésével megbízhatja a konzulátus vagy a fogadó államban működő más konzulátus konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját. A küldő állam erről diplomáciai úton előre tájékoztatja a fogadó államot.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy ugyanazokat a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvezi, amelyek az Egyezmény értelmében a konzulátus vezetőjét megilletik.
(3) Ha a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját bízzák meg a konzulátus ideiglenes vezetésével, ez nem érinti e személy diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
9. cikk
(1) Az Egyezményben a konzuli tisztviselő részére meghatározott jogok és kötelezettségek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének azt a tagját is megilleti, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett személy konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
10. cikk
(1) A küldő állam a fogadó állam jogszabályaiban előírt feltételek és alakiságok megtartásával a konzulátus, valamint a konzuli tisztviselők, illetőleg a konzuli alkalmazottak lakása céljára földterületek, épületek, épületrészek tulajdonát megszerezheti, illetőleg bérbe veheti.
(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak az (1) bekezdésben említett földterületek, épületek vagy épületrészek tulajdonának megszerzéséhez, illetőleg bérbe vételéhez.
11. cikk
(1) A konzulátus épületén el lehet helyezni a küldő állam címerét, valamint a küldő állam és a fogadó állam nyelvén a konzulátus megnevezését feltüntető táblát.
(2) A konzulátus épületére, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlóját.
(3) A konzulátus vezetője kitűzheti a küldő állam zászlaját az általa használt járművekre, ha hivatalos célra veszi igénybe azokat.
12. cikk
(1) A konzulátus helyiségei sérthetetlenek. A fogadó állam biztosítja a konzulátus helyiségeinek védelmét.
(2) A fogadó állam hatóságai a konzulátus helyiségeibe nem léphetnek be a konzulátus vezetőjének, a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy az általuk megnevezett személynek az engedélye nélkül.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései a konzulátus tisztviselőjének lakására is vonatkoznak.
13. cikk
A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen. A konzuli irattárban csak az 1. cikk (8) bekezdésében említett tárgyak tarthatók.
14. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és védi a konzulátus szabad érintkezését bármely hivatalos ügyben. A konzulátus a küldő állam kormányával, diplomáciai képviseleteivel és más konzulátusaival érintkezése során, bárhol is legyenek azok, az érintkezésnek minden alkalmas eszközét felhasználhatja, beleértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat és a rejtjeles üzeneteket. Rádióadót azonban a konzulátus csak a fogadó állam beleegyezésével létesíthet és tarthat üzemben.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen.
(3) A konzuli poggyászt alkotó csomagokat e jellegüket feltüntető, jól látható külső jellel kell ellátni; ezek csak a hivatalos levelezést, valamint hivatalos használatra szolgáló tárgyakat tartalmazhatnak.
(4) A konzuli poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani.
(5) A konzuli poggyászt szállító személy - a konzuli futár - ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mint a küldő állam diplomáciai futárja.
(6) A konzuli futárt hivatalos igazolással kell ellátni, amely tanúsítja e minőségét és feltünteti a konzuli poggyászt képező csomagok számát. Konzuli futár csak a küldő államnak olyan állampolgára lehet, aki nem a fogadó állam állandó lakosa. A konzuli futár feladatának teljesítése során a fogadó állam védelmét élvezi. A konzuli futár személyes sérthetetlenséget élvez, nem lehet feltartóztatni, sem személyes szabadságában bármilyen formában korlátozni.
(7) Konzuli poggyászt a repülőgép parancsnoka is szállíthat. A parancsnokot el kell látni olyan okirattal, amely feltünteti a konzuli poggyász darabszámát, a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzulátus tagja a konzuli poggyászt közvetlenül és akadálytalanul veheti át a repülőgép parancsnokától, illetőleg adhatja át neki.
15. cikk
A konzuli tisztviselő minden körülmények között sérthetetlen. A fogadó állam köteles vele illő tisztelettel bánni és megtenni a megfelelő intézkedéseket, személye, szabadsága és méltósága bármilyen megsértésének megakadályozására.
16. cikk
(1) A konzuli tisztviselők, valamint a velük közös háztartásban élő családtagok, ha nem állampolgárai és nem állandó lakosai a fogadó államnak, mentesek a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól.
(2) A konzulátus alkalmazottjai a konzulátus hivatalos feladatai ellátása során végzett cselekmények tekintetében mentesek a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól.
(3) A jelen cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók:
a) a fogadó állam területén magántulajdonukban álló ingatlanokra vonatkozó polgári per esetén, feltéve, hogy ezeket az ingatlanokat a konzulátus tagjai nem a küldő állam javára, és a konzuli feladatok céljából tartják birtokukban;
b) az olyan hagyatékra vonatkozó eljárás esetén, amelyben a konzulátus tagjai végrendeleti végrehajtóként, hagyatéki gondnokként, örökösként, vagy hagyományosként, személyükben és nem a küldő állam nevében érdekeltek;
c) olyan polgári per esetén, amelyet a konzulátus tagjai kifejezetten, vagy hallgatólagosan, nem a küldő állam nevében kötöttek;
d) valamely harmadik személy által indított olyan polgári per esetén, amely a fogadó állam területén okozott közlekedési balesetből származó kártérítésre irányul.
17. cikk
(1) A küldő állam lemondhat a konzulátus tagját, valamint családtagjait megillető mentességről. A lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie és írásban kell közölni. A joghatóság alóli mentességről való lemondás a polgári és államigazgatási ügyekben nem tekinthető a határozatok végrehajtása alóli mentességről történő lemondásnak. Ehhez külön lemondás szükséges.
(2) Ha valamely személy, aki ennek az Egyezménynek az értelmében mentes a fogadó állam joghatósága alól, keresetet indít, az alapkeresettel közvetlenül összefüggő bármely viszontkereset tekintetében sem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.
18. cikk
(1) A konzulátus tagja, aki a küldő állam állampolgára és nem a fogadó állam állandó lakosa, nem köteles tanúvallomást tenni.
(2) A konzulátus olyan tagja, aki a küldő állam állampolgára és nem állandó lakosa a fogadó államnak, a fogadó állam felkérésére, a küldő állam beleegyezésével tehet tanúvallomást.
(3) A konzulátus olyan tagját, aki a küldő állam állampolgára és a fogadó államnak nem állandó lakosa, nem lehet kényszeríteni arra, hogy tanúvallomást tegyen, vagy e célból a bíróság előtt megjelenjen és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel megtagadása vagy a bíróság előtti meg nem jelenés miatt.
(4) A konzulátusnak az a tagja, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, megtagadhatja, hogy hivatali ügyekről tanúvallomást tegyen.
(5) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásakor megfelelő intézkedéseket kell tenni, hogy elkerüljék a konzulátus munkájának akadályozását. Ha mód van rá, a tanúvallomást szóban vagy írásban, a konzulátuson vagy a konzulátus tagjának lakásán is meg lehet tenni.
(6) E cikk rendelkezései egyaránt vonatkoznak a bíróságok és más állami szervek eljárására.
(7) E cikk rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a konzulátus tagjával együtt élő családtagokra is, ha azok a küldő állam állampolgárai és a fogadó államnak nem állandó lakosai.
19. cikk
(1) A konzulátus tagja a fogadó államban mentes minden közérdekű szolgálat alól, ideértve a honvédelmi kötelezettséget is.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a konzulátus tagjával együtt élő családtagokra is vonatkoznak, ha a küldő állam állampolgárai és a fogadó államnak nem állandó lakosai.
20. cikk
A konzulátus tagjai valamint a velük együtt élő családtagok - ha a küldő állam állampolgárai és a fogadó államnak nem állandó lakosai - mentesek minden olyan kötelezettség alól, amely a fogadó állam jogszabályai szerint a külföldiekre a nyilvántartásuk, továbbá a lakhatási vagy a letelepedési engedélyük megszerzésével kapcsolatban fennáll.
21. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól a kizárólag konzuli célokra szolgáló földterületek, épületek vagy más épületrészek tekintetében, ideértve a konzulátus tagjának lakását is, ha ezek a küldő állam tulajdonában vannak, illetőleg a nevében eljáró természetes és jogi személy bérli azokat. Ugyanez vonatkozik az ilyen ingatlanok megszerzésével kapcsolatos szerződésekre és okiratokra is, ha a küldő állam az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.
22. cikk
A küldő állam mentes a fogadó államban minden adó és illeték kivetése és behajtása alól a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő, konzuli célokat szolgáló ingóvagyon, vagy annak megszerzése tekintetében.
23. cikk
A konzulátus tagja, ha a fogadó államnak nem állampolgára és nem állandó lakosa, a szolgálati kötelezettségek teljesítéséért kapott munkabér tekintetében mentes minden adó és illeték fizetése alól a fogadó államban.
24. cikk
(1) A konzulátus tagja, valamint a velük együtt élő családtagok, ha a fogadó államnak nem állampolgárai és nem állandó lakosai, mentesek mindenfajta országos és helyi adó, illetőleg illeték alól.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentességek nem vonatkoznak
a) az áruk vagy szolgáltatások árába belefoglalt közvetett adókra;
b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, az Egyezmény 21. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;
c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdon átruházási adókra és illetékekre;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;
e) a jogügyletekre és az ezzel összefüggő okiratokra vonatkozó bírósági és más állami illetékre, az Egyezmény 21. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;
f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira és illetékeire.
25. cikk
(1) A fogadó állam az általa hozott törvények és rendeletek szerint engedélyezi a behozatalt és mentességet biztosít minden vám és adó, valamint a kapcsolatos díjak tekintetében, ide nem értve a raktározási, fuvar és hasonló szolgáltatások díját;
a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyakra, ideértve a gépjárműveket is;
b) olyan tárgyakra, amelyek a konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagok személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat.
(2) A konzuli alkalmazottak és a velük egy háztartásban élő családtagok élvezik az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kiváltságokat és mentességeket az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően.
(3) A konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagok magukkal hozott személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól. Az említett poggyászt megvizsgálni csak akkor lehet, ha komoly okok vannak annak feltételezésére, hogy az olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az e cikk (1) bekezdésében, vagy amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam törvényei szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esnek. Az ilyen vámvizsgálat csak a konzuli tisztviselő vagy meghatalmazott képviselője jelenlétében történhet.
26. cikk
Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - könnyítéseik, kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam jogszabályait megtartani, ideértve a közlekedési szabályokat és a gépjárművek kötelező biztosítására vonatkozó előírásokat is.
27. cikk
A fogadó állam a konzuli kerületben biztosítja a konzulátus tagjai és a velük közös háztartásban élő családtagok számára a mozgási szabadságot, amennyiben ez nem ellentétes azon jogszabályokkal, amelyek az egyes területekre való belépést és tartózkodást, állambiztonsági okokból tiltják vagy korlátozzák.
Konzuli feladatok
28. cikk
(1) A konzuli tisztviselő előmozdítja a küldő állam és a fogadó állam között a baráti kapcsolatok megszilárdítását, elősegíti az együttműködés sokoldalú fejlesztését és elmélyítését politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, jogi, idegenforgalmi és más területeken.
(2) A konzuli tisztviselő jogosult védelmezni a küldő állam és a küldő állam állampolgárainak jogait és érdekeit.
29. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületben az e fejezetben megállapított feladatokat ellátni. A konzuli tisztviselő ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam jogszabályaival.
(2) A konzuli tisztviselő a konzuli feladatok ellátása során közvetlenül szóban és írásban fordulhat
a) a konzuli kerület illetékes hatóságaihoz;
b) a fogadó állam központi szerveihez, ha ez nem áll ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.
(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületen kívül is elláthat feladatokat.
(4) A konzuli tisztviselő jogosult, a küldő állam jogszabályaival összhangban, konzuli illetékeket szedni. A konzuli illetékek a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.
30. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületben
a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;
b) a küldő állam jogszabályai szerint állampolgársági ügyekben kérelmeket átvenni és iratokat kiadni;
c) a küldő állam jogszabályainak megfelelően házasságkötésnél közreműködni, feltéve, hogy mindkét fél a küldő állam állampolgára;
d) a küldő állam állampolgárainak születéséről és haláláról értesítést kapni és ezeket anyakönyvezni;
e) a küldő állam jogszabályai szerint a küldő állam állampolgárait érintő családi viszonyokra vonatkozó nyilatkozatokat átvenni.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés c) és d) pontjának megfelelően elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai előírják.
(3) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik a küldő állam érintett állampolgárait az alól a kötelezettség alól, hogy a fogadó állam jogszabályaiban előírt rendelkezéseknek eleget tegyenek.
31. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult
a) a küldő állam állampolgárai számára útlevelet vagy más útiokmányt kiállítani, meghosszabbítani, kiterjeszteni, abba bejegyzéseket tenni, valamint az említett okmányokat bevonni;
b) be-, ki-, valamint átutazásra jogosító vízumokat kiadni.
32. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a konzulátuson, lakásán vagy a küldő állam állampolgárának lakásán, valamint repülőgépén az alábbi cselekmények végzésére, amennyiben nem ütköznek a fogadó állam jogszabályaiba:
a) írásba foglalja vagy hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait;
b) írásba foglalja, hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit vagy más jogügyleteit;
c) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, kivéve azokat, amelyek a fogadó államban levő ingatlanokra vonatkozó jogok alapítására vagy átruházására irányulnak;
d) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén levő érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendők;
e) hitelesíti a küldő állam állampolgárainak névaláírását; hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatait és kivonatait;
f) a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó iratokról hiteles fordítást készít és ezen iratok fordítását hitelesíti;
g) megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat.
33. cikk
A konzuli tisztviselő által az Egyezmény 32. cikkének megfelelően kiállított, hitelesített vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel bírnak, mintha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai vagy intézményei állították volna ki, hitelesítették vagy fordították volna.
34. cikk
A konzuli tisztviselő szükség esetén a fogadó állam bíróságának vagy más illetékes hatóságának a küldő állam állampolgára, vagy az ilyen állampolgár őrizetlen vagyonának védelme érdekében megfelelő gyám vagy gondnok személyére javaslatot tehet.
35. cikk
(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről az illetékes hatóság a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti és díjtalanul megküldi számára a halotti bizonyítványt, vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.
(2) Ha a fogadó állam hatósága arról szerez tudomást, hogy bármely állampolgárságú személy után ebben az államban olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő állam állampolgára érdekelt, az említett hatóság erről a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti.
(3) A fogadó állam illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a szóban forgó állam jogszabályai szerint megfelelő intézkedéseket tesz, és ha végrendelet van, annak másolatát megküldi a konzuli tisztviselőnek, valamint tájékoztatást ad az örökösökre, a hagyaték állagára és értékére vonatkozóan rendelkezésre álló adatokról, tájékoztatja továbbá a konzuli tisztviselőt arról, hogy az ügyben mikor indul meg az eljárás, illetőleg az eljárás milyen szakaszba jutott.
(4) A (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a konzuli tisztviselő együttműködhet a fogadó állam illetékes hatóságaival, így különösen
a) a hagyatékban bekövetkezhető kár megelőzése érdekében tett intézkedésekben, ideértve az ingóságok eladását is;
b) a hagyatéki gondnok kijelölésében és a hagyaték megőrzésével kapcsolatos egyéb kérdések rendezésében.
(5) Abban az esetben, ha a fogadó államban levő hagyatékban a küldő államnak olyan állampolgára érdekelt, aki nem lakik a fogadó államban és ott képviselve nincs, a konzuli tisztviselő jogosult őt a fogadó állam bíróságai vagy egyéb hatóságai előtt közvetlenül vagy meghatalmazottja útján képviselni.
(6) Ha a hagyatéki eljárásnak a fogadó állam területén történt lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok, vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst vagy hagyományost illet, aki a küldő állam állampolgára és nem lakik a fogadó állam területén, továbbá meghatalmazottat sem jelölt meg, az említett vagyontárgyakat, vagy az eladásukból befolyt ellenértéket a küldő állam konzulátusának át kell adni, amennyiben
a) az illetékes hatóságok - ha ennek helye van - hozzájárultak a hagyatéki vagyontárgyak vagy az eladásukból befolyt ellenérték átadásához;
b) a fogadó állam joga által előírt határidőben bejelentett hagyatéki terheket kifizették vagy azokra biztosítékot adtak;
c) az öröklési illetéket megfizették vagy arra biztosítékot adtak.
36. cikk
(1) Ha a küldő államnak olyan állampolgára, akinek a fogadó államban nincs állandó lakóhelye, ott- tartózkodása során ez utóbbi államban meghal, a hátrahagyott ingóságait minden külön eljárás nélkül a küldő állam konzuli tisztviselőjének ki kell szolgáltatni, feltéve, hogy az elhunyt fogadó államban levő hitelezőinek igényeit kielégítették vagy biztosították.
(2) A konzuli tisztviselő jogosult, a fogadó állam jogszabályainak figyelembevételével, az e cikk (1) bekezdésében, valamint a 35. cikk (6) bekezdésében említett hagyatékot külföldre küldeni.
37. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a konzuli kerületben a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, akik távol vannak, vagy valamilyen fontos okból nincsenek abban a helyzetben, hogy a jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék. Ez a képviselet addig áll fenn, amíg a képviselt személy ki nem jelöli meghatalmazottját, vagy saját maga nem látja el jogainak és érdekeinek védelmét.
38. cikk
(1) A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben jogosult arra, hogy a küldő állam állampolgáraival kapcsolatot létesítsen és tartson fenn, illetőleg ezen állampolgároknak tanácsokat és bármely segítséget adjon, ideértve szükség esetén a jogi segítség nyújtást is. A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza azt, hogy a küldő állam állampolgárai kapcsolatba lépjenek a konzuli tisztviselővel, illetőleg azt, hogy a konzulátust felkeressék.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül értesítik a küldő állam konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának őrizetbe vételéről, letartóztatásáról vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.
(3) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott, személyes szabadságában bármely formában korlátozott, vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül, de legkésőbb az állampolgár személyes szabadságát érintő intézkedés megtételétől számított négy napon belül meglátogassa és vele kapcsolatot tartson fenn.
(4) A konzuli tisztviselő ésszerű időszakonként meglátogathatja a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát és beszélhet vele.
(5) Az ebben a cikkben meghatározott jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni.
39. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajójának a fogadó állam kikötőiben, illetőleg a horgonyzási helyen bármely segítséget és támogatást megadjon.
(2) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a hajóra menjen, a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai pedig felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték.
(3) A konzuli tisztviselő segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz bármely ügyben, amely a küldő állam hajójával és annak személyzetével kapcsolatos feladataival összefügg.
40. cikk
A fogadó állam jogszabályainak tiszteletben tartásával a konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy
a) a küldő állam hajóját útközben, a kikötőben, vagy a horgonyzási helyen ért bármely eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát, vagy személyzetének tagjait meghallgassa, illetőleg, hogy ellenőrizze a hajóokmányokat és tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, valamint arra, hogy a konzuli kerületben megkönnyítse a kikötőbe vagy a horgonyzási helyre való belépést, az ott- tartózkodást, valamint az onnan való eltávozást;
b) a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett bármely vitát eldöntsön, ideértve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik;
c) minden intézkedést megtegyen a hajó parancsnokának, vagy a személyzet bármely tagjának orvosi ellátása, illetőleg hazatérése érdekében;
d) a küldő állam jogszabályainak megfelelően a hajókkal kapcsolatban bármilyen okiratot vagy nyilatkozatot átvegyen, elkészítsen, vagy hitelesítsen.
41. cikk
(1) Ha a fogadó állam hatósága a küldő állam hajóján bármilyen kényszerintézkedést szándékozik tenni, vagy vizsgálatot kíván indítani, erről a fogadó állam hatóságai értesítik a konzuli tisztviselőt. A konzuli tisztviselőnek az értesítést az intézkedés megtétele előtt kell megkapnia, hogy az intézkedés foganatosításánál jelen lehessen.
Amennyiben sürgős esetben a konzuli tisztviselőt nem lehetett értesíteni, és az nem volt jelen az intézkedés foganatosításánál, a fogadó állam hatóságának őt késedelem nélkül és részletesen tájékoztatnia kell a megtett intézkedésekről.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát vagy a személyzet tagját a parton hallgatják ki.
(3) A fogadó állam hatóságai nem avatkoznak be a küldő állam hajójának belső ügyeibe, kivéve ha
a) a hajón elkövetett jogsértő cselekmény következményei érintik a parti államot;
b) a hajón elkövetett jogsértő cselekmény megzavarja a fogadó állam békéjét, közrendjét;
c) a hajó parancsnoka vagy a küldő állam konzuli tisztviselője a hatóságok segítségét, beavatkozását kérik;
d) a hatóságok beavatkozása a kábítószer-kereskedelem megelőzése céljából szükséges.
(4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a rendes vám-, útlevél- és közegészségügyi ellenőrzésre, továbbá a hajó parancsnokának kérésére, vagy annak beleegyezésével foganatosított cselekményekre.
42. cikk
(1) A fogadó állam hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója hajótörést szenved, zátonyra fut vagy más hajókárt szenved, és ha a fogadó állam partjain vagy azok közelében a küldő állam állampolgárának tulajdonát képező bármely tárgyat - beleértve azokat is, amelyek harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának részét képezik - találnak. A fogadó állam hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberek, a hajó, a rakomány és más, a hajón található tárgyak, valamint a hajóhoz és hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.
(2) A konzuli tisztviselő az (1) bekezdésben foglaltak szerint kárt szenvedett hajónak, utasainak és személyzete tagjainak minden segítséget megadhat; e célból a fogadó állam hatóságaitól segítséget kérhet.
(3) Ha az (1) bekezdésben foglaltak a küldő állam hajójára vonatkozóan alkalmazást nyernek és a hajó tulajdonosa, vagy más intézkedésre feljogosított személy nincs jelen, a konzuli tisztviselőnek joga van ezek nevében a hajó és rakománya védelme és biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Ha a rakomány a küldő állam állampolgárának tulajdona, a konzuli tisztviselő a tulajdonos vagy más intézkedésre feljogosított személy távollétében ugyancsak jogosult ezek nevében az ilyen intézkedéseket megtenni.
(4) Ha a fogadó állam partján, annak közelében, vagy annak kikötőjében olyan tárgyat találnak, amely valamely harmadik állam hajókárt szenvedett hajója rakományának része ugyan, de tulajdonosa a küldő állam állampolgára, a konzuli tisztviselőnek joga van a tulajdonos nevében mindaddig megtenni a szükséges intézkedéseket a tárgy védelme és biztosítása érdekében, ameddig a hajó parancsnokának vagy a tárgy tulajdonosának, vagy bármely más intézkedésre feljogosított személynek nem áll módjában a tárgy védelme érdekében intézkedni.
43. cikk
A 39-42. cikkek rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a küldő állam repülőgépeire is.
44. cikk
(1) Az Egyezményt meg kell erősíteni, és az a megerősítő okirat kicserélését követő harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratokat Phnom Penhben kell kicserélni.
(2) Az Egyezményt határozatlan időre kötötték és attól a naptól számított hat hónapig marad hatályban, amikor a Magas Szerződő Felek egyike a másik Magas Szerződő Féllel írásban közli az Egyezmény felmondására irányuló szándékát.
Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.
Készült Budapesten, 1980. november 27. napján, két eredeti példányban, mindkettő magyar, khmer és francia nyelven. A három szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén a francia szöveg az irányadó.
(Aláírások.)
3. §3 Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1981. július 30. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1981. augusztus 14.
3
A 3. § a 2006: CIX. törvény 163. § (2) bekezdésének e) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás