1982. évi 40. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság¹ és az Iraki Köztársaság között Budapesten 1982. évi június hó 11. napján aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről²

2007.01.01.

(A szerződés megerősítéséről szóló jegyzékváltás az 1982. évi szeptember hó 22. napján megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Iraki Köztársaság között Budapesten 1982. évi június hó 11. napján aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A szerződés magyar nyelvű szövege a következő:

„Konzuli Egyezmény
az Iraki Köztársaság és Magyar Népköztársaság
között

Az Iraki Köztársaság Kormánya és a Magyar Népköztársaság Kormánya

attól a közös céltól indíttatva, hogy a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján továbbfejlesszék és elmélyítsék baráti kapcsolataikat,

és attól az óhajtól vezérelve, hogy szabályozzák konzuli kapcsolataikat és meghatározzák konzuli képviseleteik valamint azok tagjainak és alkalmazottainak jogait, kiváltságait és mentességeit,

és biztosítsák országuk és állampolgáraik érdekeinek védelmét,

elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és e célból meghatalmazottaikká kinevezték:

az Iraki Köztársaság Kormánya

Muhammad Dzsaszim Al-Amint,

a Magyar Népköztársaság Kormánya

dr. Németh Józsefet,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazási okirataik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

1. cikk

Meghatározások

Az Egyezmény keretében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:

(1) „Konzuli képviselet” - főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli ügynökség,

(2) „Konzuli kerület” - a konzuli képviselet számára a konzuli feladatok ellátására kijelölt terület,

(3) „A konzuli képviselet vezetője” - az a személy, akit megbíztak azzal, hogy e minőségben tevékenykedjék,

(4) „Konzuli tisztviselő” - az a személy, beleértve a konzuli képviselet vezetőjét is, akit ilyen minőségben konzuli feladatok ellátásával bíztak meg,

(5) „Konzuli alkalmazott” - a konzuli képviselet igazgatási vagy műszaki szolgálatában alkalmazott személy,

(6) „A kisegítő személyzet tagja” - a konzuli képviseleten kisegítő munkakörben alkalmazott személy,

(7) „A konzuli képviselet tagjai” - a konzuli tisztviselők, konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai,

(8) „A konzuli személyzet tagjai” - a konzuli képviselet vezetőjét kivéve a konzuli tisztviselők, a konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai,

(9) „A magánszemélyzet tagja” - az a személy, akit a konzuli képviselet egyik tagjának kizárólagos magánszolgálatában alkalmaznak,

(10) „Családtagok” - a konzuli képviselet tagjának - vele együtt élő - felesége (férje), gyermekei és szülei,

(11) „A konzuli helyiségek” - tulajdonjogtól függetlenül, kizárólagosan a konzuli képviselet céljaira használt épületek vagy épületrészek és az ezekhez csatlakozó terület, ideértve a konzuli képviselet vezetőjének lakását is,

(12) „Konzuli irattár” - a konzuli képviselet valamennyi irata, okmánya, levelezése, könyve, pecsétje, bélyegzője, filmje, hangszalagja és nyilvántartása, ideértve a rejtjeleket, számjeleket és kartotékokat is, valamint az ezek védelmére és őrzésére szolgáló bútorok,

(13) „A küldő állam hajója” - a küldő állam lobogója alatt hajózó, annak nemzetiségével bíró és általa lajstromozott hajó, kivéve a hadihajó,

(14) „A küldő állam repülőgépe” - a küldő állam nemzetiségével bíró, annak felségjelét viselő és általa lajstromozott polgári repülőgép,

(15) „A küldő állam állampolgára” - az a személy, aki a küldő állam jogszabályai értelmében annak állampolgárságával bír.

II. RÉSZ

KONZULI KAPCSOLATOK

2. cikk

Konzuli képviselet létesítése

(1) Mindkét Szerződő Fél létesíthet képviseletet a másik Szerződő Fél területén. A konzuli képviselet létesítéséhez minden esetben a fogadó állam hozzájárulása szükséges.

(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját, a konzuli kerületet a küldő és a fogadó állam közötti megegyezéssel határozzák meg.

(3) A konzuli képviselet székhelyét, rangját, a konzuli kerületet - utólagosan - csak a küldő és a fogadó állam közötti megegyezéssel lehet módosítani.

3. cikk

A kinevezési okirat (konzuli patens) és a működési engedély
(exequatur)

(1) A küldő állam diplomáciai úton előzetesen megkéri a fogadó állam hozzájárulását a konzuli képviselet vezetőjének kinevezéséhez.

(2) E hozzájárulás megadása után a küldő állam megfelelő időn belül diplomáciai úton eljuttatja a kinevezési okiratot (konzuli patenst) a fogadó államhoz. Az okiratban (patensben) fel kell tüntetni a konzuli képviselet vezetőjének rangját, teljes nevét, a konzuli képviselet székhelyét és a konzuli kerületet.

(3) Miután a fogadó állam megadta a működési engedélyt (exequaturt), a konzuli képviselet vezetője hozzákezdhet feladata ellátásához. A fogadó állam a működési engedély (exequatur) megadása előtt is hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzuli képviselet vezetője ideiglenesen ellássa feladatait.

(4) A fogadó állam hatóságai a működési engedély (exequatur) vagy más engedély, illetve az ideiglenes működésre vonatkozó beleegyezés megadásakor megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a konzulátus vezetője elláthassa feladatait.

4. cikk

A konzuli képviselet vezetője feladatának
ideiglenes ellátása

(1) Ha a konzuli képviselet vezetője nem tudja ellátni feladatát, vagy hivatala átmenetileg nincs betöltve, ugyanannak a konzuli képviseletnek, vagy a küldő államnak a fogadó államban levő egy másik konzuli képviseletének egyik konzuli tisztviselője, vagy a küldő államnak a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egy tagja ideiglenesen elláthatja a konzuli képviselet vezetőjének feladatát.

(2) A konzuli képviselet ideiglenes vezetőjének teljes nevét diplomáciai úton közölni kell a fogadó állammal.

(3) A konzuli képviselet ideiglenes vezetőjét ugyanazok a jogok, könnyítések, kiváltságok és mentességek illetik meg, mint amelyeket a konzuli képviselet vezetője élvez az Egyezmény értelmében.

5. cikk

A konzuli tisztviselő kinevezésének bejelentése

(1) A küldő állam diplomáciai úton előre közli a fogadó állammal a konzuli tisztviselő teljes nevét és rangját.

(2) A küldő állam diplomáciai úton közli a fogadó állammal a konzuli tisztviselő és családtagjai érkezésének és távozásának időpontját.

6. cikk

A konzuli tisztviselő állampolgársága

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa.

7. cikk

Személyazonossági okmányok

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselő számára díjmentesen olyan különleges okmányt állítanak ki, amely feltünteti személyazonosságát és rangját.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak a konzuli alkalmazottra, a kisegítő személyzet tagjára és a magánszemélyzet tagjára is vonatkoznak, amennyiben az említett személyek nem a fogadó állam állampolgárai vagy nem a fogadó állam állandó lakosai.

(3) E cikk rendelkezései az (1) és (2) bekezdésben említett személyek családtagjaira is vonatkoznak.

8. cikk

A konzuli képviselet tagja működésének megszűnése

(1) A fogadó állam bármikor közölheti a küldő állammal, hogy egy konzuli tisztviselő persona non grata, vagy hogy egy konzuli alkalmazott vagy a kisegítő személyzet egy tagja nem elfogadható. Ez esetben a küldő állam visszahívja az érintett személyt vagy megszünteti működését a konzuli képviseleten.

(2) Ha a küldő állam ésszerű időn belül nem tesz eleget az első bekezdésben foglalt kötelezettségének, a fogadó állam visszavonhatja az érintett személytől a működési engedélyt (exequaturt), illetve megtagadhatja, hogy e személyt a konzuli képviselet tagjának tekintse.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben a fogadó állam nem köteles a küldő államnak megindokolni döntését.

III. RÉSZ

KONZULI FELADATOK ÉS AZOK ELLÁTÁSA

9. cikk

Konzuli feladatok

A konzuli feladatok az alábbiakat foglalják magukban:

1. A küldő állam és állampolgárai jogainak és érdekeinek védelme a fogadó államban, akár természetes, akár jogi személyekről van szó.

2. A küldő és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztése.

3. Tájékozódás minden megengedett módon a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális és idegenforgalmi életének alakulásáról.

10. cikk

A konzuli feladatok ellátása

(1) A konzuli tisztviselő a konzuli kerületben láthatja el konzuli feladatait. A fogadó állam hozzájárulásával e kerületen kívül is elláthatja feladatát.

(2) A konzuli tisztviselő feladatainak gyakorlása során jogosult:

a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz,

b) amilyen mértékben ezt a fogadó állam jogszabályai, előírásai és szokásai lehetővé teszik, a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz fordulni.

(3) Ha a küldő államnak nincs diplomáciai képviselete a fogadó államban, a konzuli tisztviselő közvetlenül is érintkezésbe léphet a fogadó állam külügyminisztériumával.

(4) Konzuli feladatokat a küldő államnak a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagjai is elláthatnak, ebben az esetben a diplomáciai személyzet tagjának jogait és kötelességeit tiszteletben kell tartani.

11. cikk

A küldő állam állampolgárainak nyilvántartása

A konzuli tisztviselő nyilvántartást vezethet államának a konzuli kerületben állandó vagy ideiglenes jelleggel tartózkodó állampolgárairól. E nyilvántartás nem mentesíti ezeket az állampolgárokat a fogadó államnak az idegenek nyilvántartására vonatkozó jogszabályai és előírásai alól.

12. cikk

Útlevél és vízumkiállítás

A konzuli tisztviselő jogosult:

1. A küldő állam állampolgárai számára útlevelet és más útiokmányt kiállítani, valamint az ilyen útlevelet és más okmányt megújítani, módosítani, azok érvényességét kiterjeszteni és azokat érvényteleníteni.

2. A küldő államba beutazni kívánó személyek számára vízumot kiállítani.

13. cikk

Személyállapottal kapcsolatos feladatok

(1) A konzuli tisztviselő közreműködhet a küldő állam állampolgárainak házasságkötésénél, anyakönyvezheti azt, továbbá születésüket és elhalálozásukat és kiállíthatja az erre vonatkozó szükséges bizonyítványokat, feltéve, hogy ezt a küldő állam törvényei és előírásai lehetővé teszik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett állampolgárokat a fogadó államnak a házasságkötés, születés és elhalálozás anyakönyvezésére vonatkozó törvényeiből és előírásaiból fakadó bármely kötelezettség alól.

(3) Amint a fogadó állam illetékes hatóságai tudomást szereznek a küldő állam állampolgárának a fogadó állam területén történt elhalálozásáról, haladéktalanul értesítik a konzuli képviseletet és a lehető leggyorsabban megküldik neki a halotti anyakönyvi kivonatot.

14. cikk

Állampolgárok képviselete bíróság és más
hatóságok előtt a fogadó államban

A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogszabályaival és előírásaival összhangban képviselheti a küldő állam állampolgárait és megteheti a szükséges intézkedéseket azok megfelelő jogi képviseletének biztosítására a fogadó állam bírósága és más hatóságai előtt a célból, hogy átmeneti intézkedéseket tegyenek ezen állampolgárok érdekeinek és jogainak védelmére, amennyiben azok távollét vagy egyéb ok következtében nem tudnak kellő időben jogaik és érdekeik védelméről gondoskodni.

15. cikk

Gondnoksággal és gyámsággal kapcsolatos feladatok

(1) A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogszabályai és előírásai által megszabott kereteken belül védheti azon kiskorú, korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személyek érdekeit, akik a küldő állam állampolgárai, különösen, ha e személyek számára gondnok vagy gyám kirendelése válik szükségessé.

(2) Ha a fogadó állam illetékes hatósága tudomást szerez arról, hogy intézkedni kell gondnok vagy gyám kirendelése érdekében a küldő állam állampolgára számára, erről haladéktalanul értesítenie kell a konzuli tisztviselőt.

16. cikk

Közjegyzői feladatok

(1) Ha ezt a fogadó állam joga megengedi, a konzuli tisztviselő konzuli kerületén belül (a konzuli képviseleten, a küldő állam állampolgárának lakásán vagy a küldő állam repülőgépén vagy hajóján) elláthatja az alábbi feladatokat:

a) a küldő állam állampolgárai által tett nyilatkozatok és köztük létrejött jogügyletek elfogadása, írásba foglalása és hitelesítése;

b) a küldő állam állampolgárai végrendeleteinek elkészítése, hitelesítése és megőrzése;

c) a küldő vagy a fogadó állam hivatalos szervei felhatalmazott tisztviselői aláírása hitelességének tanúsítása, valamint másolatok, kivonatok és fordítások hitelesítése;

d) a küldő állam állampolgárai aláírásának hitelesítése;

e) okiratok és okmányok keltének megerősítése és a küldő állam állampolgárai aláírásának hitelesítése ilyen okiratokon és okmányokon;

f) a fogadó államból kivitt áruk származási bizonyítványainak és számláinak, valamint más okmányoknak a hitelesítése;

g) a fogadó állam jogszabályainak megfelelően más illetékes hatóságok által kiadott aláírások, pecsétek és okmányok hitelesítése, azoknak a küldő államban való felhasználása céljából;

h) a küldő állam állampolgáraira vonatkozó, vagy részükre kiállított okmányok és okiratok átvétele megőrzésre.

(2) Az (1) bekezdésben említett okmányoknak a fogadó államban ugyanolyan jogi hatályt és bizonyító erőt kell tulajdonítani, mintha azokat ennek az államnak az illetékes hatósága hitelesítette volna, feltéve, hogy nem állnak ellentétben ugyanennek az államnak egyéb jogszabályaival és előírásaival.

17. cikk

Hagyatékkal kapcsolatos feladatok

(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó állam területén meghal, az utóbbi illetékes hatóságai haladéktalanul megküldik a konzuli képviseletnek az örökösökre, ezek állandó vagy ideiglenes lakhelyére, vagy a hagyatékra vagy a végrendeletre vonatkozóan rendelkezésükre álló információkat. Az említett hatóságoknak minden olyan esetben is tájékoztatniuk kell a küldő állam konzuli képviseletét, ha tudomásukra jut, hogy az elhunyt egy harmadik államban hagyott maga után hagyatékot.

(2) Ha a küldő állam állampolgárára mint törvényes örökösre vagy mint a hagyatékban érdekelt személyre hagyatékot hagytak, a fogadó állam illetékes szervei haladéktalanul tájékoztatják erről a küldő állam konzuli képviseletét.

(3) A fogadó állam illetékes hatósága tájékoztatja a küldő állam konzuli képviseletét azokról az intézkedésekről, amelyeket az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben tett a hagyaték védelmére vagy kezelésére. A konzuli tisztviselő segítséget nyújthat személyesen vagy az e bekezdésben említett intézkedések megtételére felhatalmazott képviselője révén. A konzuli tisztviselő továbbá végrehajthatja az alábbiakat:

a) a küldő állam állampolgárai jogainak védelme a hagyatékkal kapcsolatban;

b) azon értékek és vagyontárgyak, valamint más ingóságok megküldésének a felügyelete, amelyekre a küldő állam állampolgárai jogosultak a rájuk hagyott hagyaték keretében, a fogadó állam területén. Az átruházást a fogadó állam jogszabályaival és előírásaival összhangban kell végrehajtani.

(4) Abban az esetben, ha perlik a fogadó állam területén levő hagyatékot, a hagyaték ingó részét (vagy az ingó és ingatlan vagyon eladásából származó bevételt), amelyre a küldő állam olyan állampolgára jogosult, mint érdekelt személy vagy törvényes vagy végrendeleti örökös, aki nem a fogadó állam állandó lakosa és nem részes vagy nincs képviselve a perben, át kell adni ezeket a küldő állam konzuli képviseletének, a törvényes örökösnek vagy a hagyatékban részes személynek történő továbbítás céljából, amihez szükséges:

a) a fogadó állam hatóságai jóváhagyásának megszerzése a pénznek vagy vagyonnak megküldésére ebből az államból a küldő államba - a fogadó állam törvényeivel összhangban, a viszonosság elvének tiszteletben tartásával;

b) az említett hagyatékkal kapcsolatos valamennyi adósság megfizetése vagy megfizetésének szavatolása a fogadó állam jogszabályai és előírásai által megszabott törvényes határidőn belül;

c) az örökös vagy a hagyatékkal kapcsolatosan jogokkal rendelkező személy e minőségének meghatározása;

d) a hagyatékkal kapcsolatos adók megfizetése vagy megfizetésének szavatolása.

(5) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban való ideiglenes tartózkodása alatt meghal, adósságai megfizetése után minden személyes ingóságát azok jegyzékével együtt át kell adni a konzuli képviseletnek. A személyi ingóságok megküldésére a fogadó állam törvényei és előírásai az irányadók.

18. cikk

A tengeri és folyami hajózással kapcsolatos feladatok

(1) A konzuli tisztviselő támogatást és segítséget nyújthat a küldő állam hajóinak, ha azok konzuli kerületén belül a fogadó állam belvizein vagy parti tengerén tartózkodnak. A fogadó állam hatóságai, ha a konzuli tisztviselő kéri, megadják számára a szükséges segítséget.

(2) A konzuli tisztviselő érintkezésbe léphet a hajó parancsnokával, személyzete tagjaival és utasaival. Hivatalosan eljárhat a hajó fedélzetén, okmányokat vizsgálhat, ideértve a hajó szállítmányára, rendeltetési helyére és a hajón történt eseményekre vonatkozó okmányokat is. Joga van egyéb, hajózási kérdésekkel kapcsolatos, a küldő állam jogszabályaival és előírásaival összhangban levő és a fogadó állam jogszabályaival és előírásaival nem ellenkező intézkedéseket tenni.

(3) A hajó parancsnoka, vagy képviseletében a személyzet egyik tagja külön engedély nélkül érintkezésbe léphet a konzuli tisztviselővel, ha a konzuli képviselet az érintett tengeri kikötőben működik. Ha a konzuli képviselet máshol van, a fogadó állam illetékes hatóságától utazási engedélyt kell kérni.

(4) Ha a fogadó állam hatóságai hivatalos intézkedést kívánnak foganatosítani a küldő állam hajójának fedélzetén, a konzuli tisztviselőt ennek megfelelően időben tájékoztatni kell, hogy előre jelen lehessen. Ha nem tud megjelenni, az ilyen intézkedésről készült részletes jegyzőkönyv révén kell tájékoztatni. E bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát, vagy személyzetének tagját a parton hallgatják ki.

(5) Sürgős esetben, vagy ha az intézkedés a hajó parancsnokának kérésére történik, a konzuli tisztviselőt haladéktalanul értesíteni kell.

(6) A (4) és (5) bekezdés nem vonatkozik a vámvizsgálatra, a határellenőrzésre, egészségügyi és környezetszennyezési ellenőrzésre a hajón, a személyzet és az utasok körében.

(7) A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó állam vizein hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam kárt szenvedett állampolgárának a tulajdonában levő bármilyen vagyontárgyat, a fogadó állam partján, vagy a partja közelében megtalálnak, vagy ha ez ennek az államnak a kikötőjében van behajózatlanul. A fogadó állam illetékes hatóságai ugyanígy értesítik a konzuli tisztviselőt azokról a már megtett intézkedésekről is, amelyeket emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajón levő más vagyontárgyak, vagy a hajóhoz, illetőleg a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült vagyontárgyak megmentése érdekében tettek.

(8) A konzuli tisztviselő bármely segítséget megadhat a (7) bekezdésben említett kárt szenvedett hajónak, utasainak és a személyzete tagjainak; e célból segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz. A konzuli tisztviselő megteheti a (7) bekezdésben említett intézkedéseket, továbbá intézkedhet a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések kezdeményezését vagy folytatását kérve.

(9) Ha a küldő állam tulajdonában levő kárt szenvedett hajót, vagy bármilyen, a hajóhoz tartozó vagyontárgyat a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálják, illetőleg, ha az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos, vagy annak az ügynöke, sem a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy a vagyontárgy megőrzésére intézkedést tegyen, vagy azzal rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy a hajó tulajdonosa nevében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos is megtenne. E bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan vagyontárgy tekintetében is, amely a hajó rakományának részét képezi és a küldő állam állampolgárságával bíró természetes, illetőleg honosságával rendelkező jogi személynek a tulajdonában van.

19. cikk

A polgári légiközlekedéssel kapcsolatos
feladatok

Az Egyezmény 18. cikkének rendelkezéseit alkalmazni kell a polgári légiközlekedési eszközökre a fogadó állam törvényeinek és előírásainak megfelelően.

20. cikk

Egyéb konzuli feladatok

A konzuli tisztviselő bármilyen egyéb, a küldő állam által rábízott, az Egyezményben meg nem határozott feladatot elláthat, ha azt a fogadó állam előzetesen jóváhagyja.

IV. RÉSZ

KÖNNYÍTÉSEK, KIVÁLTSÁGOK ÉS MENTESSÉGEK

21. cikk

A konzuli képviselet részére nyújtott könnyítések

A fogadó állam a konzuli képviselet feladatainak ellátásához szükséges minden könnyítést megad, a konzuli képviselet tagjai kötelessége teljesítésének lehetővé tételéhez minden szükséges intézkedést megtesz és biztosítja számukra azokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyekre az Egyezmény értelmében jogosultak.

22. cikk

Az állami címer és lobogó használata

(1) A küldő állam címerét és nevét elhelyezhetik a konzuli képviselet épületén és bejáratán, a küldő és a fogadó állam nyelvén.

(2) A küldő állam lobogóját kitűzhetik a konzuli képviselet épületére, a konzuli képviselet vezetőjének lakására és hivatalos út alkalmából annak közlekedési eszközére.

23. cikk

A konzuli képviselet helyiségeinek, valamint a konzuli
képviselet tagjai lakásának a megszerzéséhez nyújtandó
könnyítések

A fogadó állam jogszabályaival összhangban, elősegíti, hogy a küldő állam konzuli képviselete céljára szükséges helyiségekhez jusson, minden más módon segíti az utóbbit ilyen helyiségek megszerzésében. A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a konzuli képviseletnek, hogy tagjai megfelelő lakáshoz jussanak.

24. cikk

A konzuli képviselet és a konzuli képviselet
vezetője lakásának sérthetetlensége

(1) A konzuli helyiségek az e cikk rendelkezéseiben foglalt kereteken belül sérthetetlenek.

(2) A fogadó állam hatóságai nem léphetnek be azokba a konzuli helyiségekbe, amelyeket a konzuli képviselet kizárólag munka céljára használ, kivéve, ha ehhez a küldő állam konzuli képviseletének vagy diplomáciai képviseletének vezetője, vagy az egyikük által kijelölt személy hozzájárult.

(3) A (2) bekezdésben foglalt fenntartások mellett a fogadó államnak különös kötelessége, hogy a konzuli helyiségeket bármely behatolás vagy kártétel ellen, a konzuli képviselet nyugalmának megzavarására, méltóságának csorbítására irányuló cselekményektől minden megfelelő intézkedéssel megvédje.

(4) A konzuli helyiségek, azok berendezése, a konzuli képviselet vagyontárgyai és közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő igénybevétel minden formája alól. Amennyiben ilyen célokra történő kisajátítás válik szükségessé, minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a konzuli feladatok gyakorlásának akadályozása elkerülésére, és megfelelő ellenszolgáltatást kell fizetni a küldő államnak a fogadó állam törvényeinek és előírásainak megfelelően.

25. cikk

A konzuli képviseletre, a konzuli képviselet tagjainak lakására
és közlekedési eszközeire vonatkozó pénzügyi mentességek

(1) A küldő állam mentes minden adó és illeték alól a fogadó államban:

a) kizárólag a konzuli képviselet céljaira használt épületek, épületrészek és az ezekhez csatlakozó terület tekintetében, ideértve a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagjának lakását - feltéve, hogy az utóbbiak nem a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai -, ha azok a küldő állam tulajdonában vannak vagy a küldő állam nevében természetes vagy jogi személy bérli azokat;

b) az a) pontban említett ingatlanok megszerzésére és bérlésére vonatkozó szerződések, okmányok és nyilvántartások tekintetében.

(2) Az (1) bekezdésben említett mentesség kiterjed kizárólag a konzuli képviselet céljaira használt közlekedési eszközökre is. E mentesség azonban nem érinti a közvetett adókat, amelyek általában benne foglaltatnak e közlekedési eszközök árában.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett mentesség nem vonatkozik azokra az illetékekre és adókra, amelyeket a fogadó állam törvénye szerint a küldő állammal vagy a nevében eljáró személlyel szerződést kötött személynek kell fizetnie, valamint azokra az illetékekre és adókra, amelyek a nyújtott szolgáltatásokért fizetett díjak után járnak.

26. cikk

A konzuli irattár sérthetetlensége

A konzuli irattár és okmányok bárhol is vannak elhelyezve, mindenkor sérthetetlenek.

27. cikk

Érintkezési szabadság

(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzuli képviselet szabad érintkezését hivatalos ügyekben. A küldő állam kormányával és bárhol levő diplomáciai és más konzuli képviseletével való érintkezés során a konzuli képviselet az érintkezés minden megfelelő eszközét használhatja, ideértve a diplomáciai és konzuli futárokat, diplomáciai vagy konzuli poggyászt és a rejtjeles vagy számjeles üzeneteket is. Rádióadó-állomást azonban a konzuli képviselet csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen. Hivatalos levelezésen kell érteni a konzuli képviselettel és annak tevékenységével kapcsolatos minden levelezést.

(3) A konzuli poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani. Ha azonban a fogadó állam hatóságainak komoly okuk van feltételezni, hogy a poggyász a (4) bekezdésben említett levelezésen, iratokon vagy tárgyakon kívül mást is tartalmaz, a poggyászt visszaküldik származási helyére.

(4) A konzuli poggyászt le kell pecsételni és a konzuli poggyászt alkotó csomagokat jellegükre utaló, látható külső jellel kell ellátni és azok csak hivatalos levelezést és kizárólag hivatalos használatra szánt okmányokat vagy tárgyakat tartalmazhatnak.

(5) A fogadó állam hozzájárulása nélkül a konzuli futár nem lehet sem a fogadó állam állampolgára, sem annak állandó lakosa - kivéve, ha a küldő állam állampolgára. A fogadó állam a konzuli futárt tevékenységének gyakorlása során védelemben részesíti. Személye sérthetetlen és ellene letartóztatás vagy visszatartás semmiféle formája nem alkalmazható. A konzuli futárt olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti e minőségét.

(6) A konzuli poggyászt rá lehet bízni kereskedelmi repülőgép parancsnokára vagy hajó parancsnokára. Olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti a poggyászt alkotó csomagok számát. A fogadó állam illetékes hatóságaival történt megállapodás alapján a konzuli képviselet kiküldheti egyik tagját, hogy a repülőgép vagy a hajó parancsnokától a poggyászt közvetlenül és szabadon átvegye, aki azonban nem tekinthető konzuli futárnak.

28. cikk

Érintkezés a küldő állam állampolgáraival
és védelmük

A küldő állam állampolgáraival kapcsolatos konzuli feladatok betöltésének elősegítése érdekében:

(1) A konzuli tisztviselő konzuli kerületén belül szabadon érintkezhet a küldő állam állampolgáraival és felkeresheti őket. Ugyanígy a küldő állam állampolgárai is szabadon érintkezhetnek a küldő állam konzuli tisztviselőjével és őt felkereshetik.

(2) A fogadó állam hatóságainak késedelem nélkül értesíteniük kell a küldő állam konzuli képviseletét arról, ha konzuli kerületén belül a küldő állam állampolgárát letartóztatták, őrizetbe vették, vagy bebörtönözték. A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyi szabadságában bármilyen más módon korlátozott állampolgárát késedelem nélkül meglátogassa és vele érintkezésbe lépjen.

(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam börtönbüntetését töltő állampolgárával rendszeresen érintkezzen és őt felkeresse. Ez a fogadó állam jogszabályaival és előírásaival összhangban történhet.

29. cikk

Mozgásszabadság

A fogadó állam a területén állambiztonsági vagy közérdekű okokból bizonyos övezetekbe való belépést tiltó vagy különleges szabályokhoz kötő jogszabályainak fenntartásával, megteszi a szükséges intézkedéseket a konzuli képviselet tagjai és azok családtagjai számára a mozgásszabadság biztosítására.

30. cikk

Konzuli illetékek és díjak

(1) A konzuli képviselet a konzuli ténykedésért a fogadó államban a küldő állam jogszabályai és előírásai által meghatározott illetékeket és díjakat szedhet.

(2) Az (1) bekezdés értelmében a beszedett összeg mentes minden adó és illeték alól a fogadó államban.

31. cikk

A konzuli tisztviselővel való bánásmód

A fogadó állam a konzuli tisztviselővel és családjaival kellő tisztelettel bánik és minden megfelelő intézkedést megtesz a személyük, szabadságuk és méltóságuk ellen irányuló bármilyen sérelem megakadályozására.

32. cikk

A konzulátus vezetője és a többi konzuli
tisztviselő mentessége

(1) A konzulátus vezetője és a többi konzuli tisztviselő mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve:

a) a fogadó állam területén levő, személyi tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó polgári pert, hacsak az ingatlant nem a küldő állam nevében és javára birtokolják;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, melyben bármelyikük magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos, nem a küldő állam képviselőjeként érdekelt;

c) az olyan pert, amely a konzulátus vezetője vagy a többi konzuli tisztviselő által a fogadó államban hivatalos tevékenységük körén kívül folytatott bármilyen szakmai vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos;

d) az olyan polgári jogi kereseteket, amelyeket a fogadó államban közúti, vízi vagy légijárművel okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak.

(2) A konzuli képviselet vezetőjével és a többi konzuli tisztviselővel szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve az (1) bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett eseteket és csak azzal a feltétellel, hogy az ilyen intézkedések személyük és lakásuk sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosíthatók.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a konzulátus vezetőjének és a többi konzuli tisztviselőnek családtagjaira is, feltéve, hogy azok a küldő állam állampolgárai és nem a fogadó állam állandó lakosai.

33. cikk

A konzuli alkalmazott joghatóság
alóli mentessége

(1) A konzuli alkalmazott mentességet élvez a fogadó állam joghatósága alól hivatalos feladatai teljesítése során elkövetett cselekmények tekintetében.

(2) E cikk rendelkezései nem terjednek ki azokra a polgári perekre, melyekről az Egyezmény 32. cikkének (1) bekezdése rendelkezik.

34. cikk

Értesítés őrizetbe vételről, letartóztatásról
és büntető eljárásról

A konzuli alkalmazott vagy a kisegítő személyzet tagjának őrizetbe vételéről, valamint az ellene indított büntető eljárásról illetőleg bírósági intézkedésről a fogadó állam haladéktalanul értesíti a konzulátus vezetőjét.

35. cikk

Tanúzási kötelezettség

(1) A konzuli alkalmazottat vagy a kisegítő személyzet tagját fel lehet kérni arra, hogy bírósági vagy államigazgatási eljárás során tanúként megjelenjen. A tanúvallomás tételét azonban nem tagadhatják meg, kivéve e cikk (2) bekezdésében foglalt eseteket. Abban az esetben azonban, ha a vallomástételt megtagadják, velük szemben semmilyen kényszerintézkedést, vagy büntetést alkalmazni nem lehet.

(2) A konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja nem kötelezhető vallomástételre olyan ügyben, amely tevékenységének gyakorlásával kapcsolatos, valamint arra sem, hogy a tevékenységével kapcsolatos levelezést vagy iratokat rendelkezésre bocsássa. Megtagadhatja, hogy a küldő állam jogára vonatkozóan szakértőként vagy tanúként vallomást tegyen.

36. cikk

Mentesség a külföldiek nyilvántartásba vétele és a tartózkodási
engedélyükre vonatkozó szabályok alól

A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak, valamint családtagjaik mentesek mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam jogszabályai és előírásai a külföldiek nyilvántartásba vétele és a tartózkodási engedélyük vonatkozásában előírnak.

37. cikk

Mentesség a társadalombiztosítási
jogszabályok alól

(1) A konzuli képviselet tagjai, valamint családtagjaik a (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartása mellett, a küldő államnak teljesített szolgálataik tekintetében mentesek a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok alól.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség a magánszemélyzetnek arra a tagjára is vonatkozik, aki kizárólag a konzuli képviselet tagjának alkalmazásában áll, feltéve, hogy:

a) nem állampolgára vagy állandó lakosa a fogadó államnak;

b) kiterjednek rá a küldő államban vagy egy harmadik államban hatályos társadalombiztosítási szabályok.

(3) A konzuli képviselet tagjainak, akik olyan személyt alkalmaznak, akire a (2) bekezdésben megállapított mentesség nem terjed ki, teljesíteniük kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatókra rónak.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett mentesség nem zárja ki a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében való önkéntes részvételt, feltéve, hogy az ilyen részvételt a fogadó állam megengedi.

38. cikk

Adómentesség

(1) A konzuli tisztviselők és konzuli alkalmazottak, valamint családtagjaik mentesek minden adó és illeték alól. Ez a mentesség nem terjed ki az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra, és a tényleges szolgáltatásokért szedett díjakra.

(2) A kisegítő személyzet és a magánszemélyzet azon tagjai, akik a küldő állam állampolgárai és nem a fogadó állam állandó lakosai, mentesek az adók és illetékek alól a szolgálataikért kapott illetményeikre nézve.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett kivétel nem vonatkozik a hivatalos ténykedésen kívüli ingó vagy ingatlan vagyonra.

39. cikk

Vám és vámvizsgálat alóli mentesség

(1) A fogadó állam törvényeivel és előírásaival összhangban engedélyezi a behozatalt és mentességet biztosít minden vám és adó, valamint azzal kapcsolatos díjak tekintetében, ide nem értve a raktározási, fuvar és hasonló szolgáltatások díját:

a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyakra,

b) a konzuli tisztviselő és családtagjai személyes használatára szolgáló tárgyakra.

(2) A konzuli alkalmazottakat megilletik az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kiváltságok és mentességek az első berendezkedéskor bevitt tárgyak vonatkozásában.

(3) A konzuli tisztviselőkkel és családtagjaikkal utazó személyi poggyász mentes a vámvizsgálat alól. Azt csak abban az esetben lehet megvizsgálni, ha komoly ok vannak annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdés b) pontjában említett tárgyak körébe, vagy amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam jogszabályai és előírásai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó jogszabályai és előírásai alá esik. Az ilyen vizsgálatot az érintett konzuli tisztviselő vagy családtagja jelenlétében folytatják le.

40. cikk

A konzuli képviselet tagjának halála esetén
nyújtott mentesség

A konzuli képviselet valamely tagjának vagy családtagjának halála esetén a fogadó állam:

1. Engedélyezi az elhunyt ingó vagyonának kivitelét, kivéve azokat a fogadó államban szerzett javakat, amelyeknek kivitele elhalálozása időpontjában tilos volt.

2. Nem ró ki semmiféle illetéket vagy adót olyan ingó vagyon után, amely kizárólag azért volt a fogadó államban, mert az elhunyt mint a konzuli képviselet tagja, vagy a konzuli képviselet tagjának családtagja tartózkodott ott.

41. cikk

A mentességek és kiváltságok alóli kivétel

(1) Az Egyezményben említett kiváltságok és mentességek nem vonatkoznak a konzuli alkalmazottra és a kisegítő személyzet tagjára, ha a fogadó állam állampolgára vagy a küldő államnak olyan állampolgára, akinek állandó lakhelye a fogadó államban van.

(2) A konzuli alkalmazottat vagy a kisegítő személyzet tagját megillető kiváltságok kiterjednek az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő családtagjaira is, feltéve, hogy nem a fogadó állam állampolgárai vagy nem a küldő állam olyan állampolgárai, akik a fogadó állam állandó lakosai, vagy nem folytatnak ott hasznot hajtó magántevékenységet.

(3) A fogadó állam az (1) és (2) bekezdésben említett személyeket illetően joghatóságát úgy gyakorolja, hogy az ne akadályozza a konzuli képviselet tevékenységét.

42. cikk

A kiváltságokról és mentességekről
való lemondás

(1) A küldő állam a konzuli képviselet valamely tagja és annak családtagjai vonatkozásában az Egyezményben foglalt bármely kiváltságról és mentességről lemondhat. A lemondásnak kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állammal a (2) bekezdésben foglaltak fenntartása mellett.

(2) Ha a konzuli képviselet vezetője, a többi konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazottak olyan ügyben indítanak eljárást, melyben a 32. cikk (1) bekezdése vagy a 33. cikk értelmében mentességet élveznek, akkor ők nem hivatkozhatnak a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.

(3) A polgári vagy államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondás nem tekintendő úgy, hogy az magában foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is; ilyen intézkedések tekintetében külön lemondás szükséges.

43. cikk

A kiváltságok és mentességek kezdete és megszűnése

(1) A konzuli képviselet tagját az Egyezményben foglalt kiváltságok és mentességek attól az időponttól kezdve illetik meg, amikor állása elfoglalása céljából belép a fogadó állam területére, vagy ha már annak területén tartózkodik, attól az időponttól, amikor a konzuli képviseleten hivatalba lép.

(2) A konzuli képviselet tagjainak családtagjai az Egyezményben foglalt kiváltságokat és mentességeket attól az időponttól élvezik,

1. amikortól az (1) bekezdés szerint a konzuli képviselet tagja élvezi kiváltságait és mentességeit,

2. amikor belépnek a fogadó állam területére,

3. amikor a konzuli képviselet tagjainak családtagjává válnak.

(3) Amikor a konzuli képviselet tagjának megbízása véget ért, az őt és családtagjait illető kiváltságok és mentességek rendszerint abban az időpontban szűnnek meg, amikor az illető személy a fogadó államot elhagyja, vagy amikor az e célból adott határidő lejárt. A (2) bekezdésben említett személyek esetében kiváltságaik és mentességeik véget érnek, amikor megszűnnek a konzuli képviselet tagja családtagjának lenni, azzal a feltétellel azonban, hogy ha az ilyen személy az ezt követő ésszerű határidőn belül el kívánja hagyni a fogadó állam területét, kiváltságai és mentességei a távozás időpontjáig fennmaradnak.

(4) A konzuli képviselet tagjának a joghatóság alóli mentessége azonban időkorlátozás nélkül fennmarad a feladata ellátása során végzett tevékenysége tekintetében.

(5) A konzuli képviselet valamely tagjának halála esetén családtagjai az őket megillető kiváltságokban és mentességekben továbbra is részesülnek a fogadó állam elhagyásáig, vagy a számukra e célból adott határidő lejártáig.

44. cikk

Az érkezésről és eltávozásról való értesítés

A fogadó állam külügyminisztériumát értesíteni kell:

1. A konzuli képviselet valamely tagja családtagjának megérkezéséről és végleges eltávozásáról és megfelelő esetben arról a tényről, hogy valamely személy ilyen családtaggá lett vagy megszűnt annak lenni.

2. A kisegítő személyzet és a magánszemélyzet tagjának érkezéséről és végleges eltávozásáról, valamint e minőségben való alkalmazása megszűnéséről.

3. A fogadó államban lakó személy konzuli alkalmazottként, kisegítő személyzet tagjaként vagy a magánszemélyzet tagjaként történő alkalmazásáról és elbocsátásáról.

45. cikk

A fogadó állam törvényeinek és előírásainak
tiszteletben tartása

(1) Kiváltságainak és mentességeinek sérelme nélkül kötelessége a kiváltságokban és mentességekben részesülő minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a fogadó állam törvényeit és előírásait.

(2) A konzuli helyiségeket nem szabad olyan módon használni, amely összeférhetetlen a konzuli feladatok ellátásával.

46. cikk

Felelősségi biztosítás

A küldő állam tulajdonát képező, a hivatalos konzuli ténykedéséhez használt, a konzuli képviselet valamely tagja vagy annak családtagjai tulajdonát képező közlekedési eszközöket biztosítani kell harmadik félnek okozott kár ellen, a fogadó állam jogszabályainak és előírásainak megfelelően.

V. RÉSZ

Záró rendelkezések

47. cikk

Megerősítés, hatályba lépés és felmondás

(1) Az Egyezményt meg kell erősíteni a két államban érvényben levő alkotmányos előírásoknak megfelelően. Az Egyezmény a megerősítésről szóló jegyzékek kicserélésének napján lép hatályba.

(2) Az Egyezmény öt évig marad hatályban és hatálya évenként meghosszabbodik, kivéve, ha a Szerződő Felek egyike az érvényes határidő lejárta előtt nem kevesebb mint hat hónappal írásban közli a másik féllel azt a szándékát, hogy az Egyezményt módosítani kívánja vagy felmondja.

Készült Budapesten, az 1982. évi június hó 11. napján, két eredeti példányban, magyar és arab nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(Aláírások.)

3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1982. évi szeptember hó 22. napjától kell alkalmazni.

(2)³ E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

A kihirdetés napja: 1982. december 10.

A 3. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 163. § (3) bekezdésének m) pontja szerint módosított szöveg.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek