1983. évi 6. törvényerejű rendelet
1983. évi 6. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és az Ecuadori Köztársaság között, Quitóban, 1981. november 18-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Budapesten, 1983. április 1-jén megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Ecuadori Köztársaság között Quitóban, 1981. november 18-án aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:
„Konzuli egyezmény
a Magyar Népköztársaság
és az Ecuadori Köztársaság között
a Magyar Népköztársaság
és az Ecuadori Köztársaság között
A Magyar Népköztársaság és az Ecuadori Köztársaság attól az óhajtól vezérelve, hogy szabályozzák a konzuli kapcsolatokat és ily módon hozzájáruljanak a két állam közötti baráti kapcsolatok további erősítéséhez, elhatározták, hogy ezt a Konzuli Egyezményt megkötik;
Meghatározások
1. cikk
1. Az Egyezmény alkalmazása körében az alábbi kifejezéseken a következőket kell érteni:
1. „konzulátus” főkonzulátust, konzulátust, alkonzulátust, konzuli ügynökséget jelent;
2. „konzuli kerület” a fogadó államnak az a területe, ahol a konzulátus a konzuli feladatok ellátására jogosult;
3. „konzulátus vezetője” az a személy, akit e tisztség betöltésével bíztak meg;
4. „konzuli tisztviselő” az a személy - a konzulátus vezetőjét is ideértve -, akit e minőségben konzuli feladatok ellátásával bíztak meg;
5. „konzuli alkalmazott” a konzulátuson igazgatási vagy műszaki munkakörben alkalmazott személy;
6. „kisegítő személyzet tagja” a konzulátuson kisegítő munkakör ellátásával megbízott személy;
7. „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott, valamint a kisegítő személyzet tagja;
8. „családtag” a konzulátus tagjának házastársa, gyermekei és szülei, valamint a házastárs szülei, amennyiben vele közös háztartásban élnek és eltartásukról gondoskodik;
9. „konzuli helyiségek” kizárólag a konzulátus céljaira szolgáló épületek vagy épületrészek és a hozzájuk tartozó telkek, tulajdonjogi helyzetükre való tekintet nélkül;
10. „konzuli irattár” jelenti a konzulátus hivatalos levelezését, rejtjelanyagát, iratait, könyveit, műszaki munkaeszközét, továbbá az ezek őrzésére és védelmére szolgáló berendezéseket;
11. „küldő állam hajója” a küldő állam lobogóját jogszerűen viselő tengeri hajó, a hadihajót kivéve;
12. „a küldő állam repülőgépe” a küldő állam felségjelét és lajstromozási számát jogszerűen viselő polgári repülőgép.
2. A küldő állam állampolgárai azok a személyek, akik ezen állam jogszabályainak megfelelően rendelkeznek állampolgárságával.
3. A fogadó állam a küldő államnak azokat a jogi személyeit ismeri el, amelyeket ezen állam jogszabályainak megfelelően hoztak létre.
Konzulátus létesítése, a konzuli tisztviselők
kinevezése és felmentése
kinevezése és felmentése
2. cikk
1. Konzulátust a fogadó államban csak ennek hozzájárulásával lehet létesíteni.
2. A konzulátus székhelyét és rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus tagjainak számát a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.
3. A konzulátus székhelyének és rangjának, valamint a konzuli kerületnek a megváltoztatásához a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
3. cikk
1. A küldő állam diplomáciai úton megkéri a fogadó állam előzetes hozzájárulását a konzulátus vezetőjének kinevezéséhez.
2. A küldő állam diplomáciai úton megküldi a fogadó államnak a konzuli kinevezési okiratot (patenst) vagy a kinevezésről szóló más okmányt, amelyben fel kell tüntetni a konzulátus vezetője kinevezésének tényét, meg kell jelölni családi és utónevét, rangját, a konzulátus székhelyét és a konzuli területet.
3. A konzulátus vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor a fogadó állam a működési engedélyt vagy más engedélyt megadja. A működési engedélyt a lehető legrövidebb időn belül meg kell adni. Ennek megtörténtéig a fogadó állam hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen megkezdhesse működését.
4. cikk
1. Ha a konzulátus vezetője bármilyen oknál fogva nem tudja hivatali feladatát ellátni vagy a konzulátus vezetőjének tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzulátus vagy a fogadó államban működő más konzulátusa egyik konzuli tisztviselőjét, vagy a fogadó államban működő diplomáciai képviselete személyzetének egyik tagját, amiről diplomáciai úton, előzetesen értesíteni kell a fogadó államot.
2. A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személyt ugyanazok a jogok, könnyítések és mentességek illetik meg, amelyeket az Egyezmény a konzulátus vezetőjének biztosít.
3. Amennyiben a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének valamelyik tagját bízzák meg a konzulátus ideiglenes vezetésével, e megbízatás nem érinti e személy diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
5. cikk
1. A küldő állam diplomáciai úton előzetesen közli a fogadó állam külügyminisztériumával annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, valamint rangját, akit nem a konzulátus vezetőjének neveztek ki.
2. A küldő állam diplomáciai úton, előzetesen közli a fogadó állam külügyminisztériumával a konzulátus tagja és családtagjai megérkezésének és végleges távozásának időpontját.
6. cikk
1. A fogadó állam külügyminisztériuma a konzulátus tagjait, akik nem a fogadó állam állampolgárai, fényképes igazolvánnyal látja el, amely személyazonosságukat és e minőségüket tanúsítja.
2. Az 1. bekezdés rendelkezéseit a konzulátus tagjainak családtagjaira is alkalmazni kell.
7. cikk
Konzuli tisztviselő olyan személy lehet, aki a küldő állam állampolgára és nem a fogadó állam állandó lakosa.
8. cikk
A fogadó állam diplomáciai úton, indokolás nélkül, bármikor közölheti írásban a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét visszavonja, illetve a konzulátus valamely tagját nem tartja elfogadhatónak. Ebben az esetben a küldő állam megszüntetheti az érintett személy tevékenységét a konzulátuson. Amennyiben a küldő állam e kötelességének ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam megvonhatja a konzulátus vezetőjének működési engedélyét vagy más felhatalmazását, illetve megtagadhatja a konzulátus más tagjának elismerését.
Könnyítések, kiváltságok és mentességek
9. cikk
1. A fogadó állam kellő tiszteletet tanúsít a konzulátus tagjai és családtagjai iránt és minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy feladataikat hatékonyan elláthassák.
2. A fogadó állam biztosítja, hogy a konzulátus tagjai élvezhessék az Egyezményben foglalt jogokat, könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket.
10. cikk
1. A fogadó állam segíti és támogatja a küldő államot a konzuli helyiségeknek, valamint a konzulátus vezetője és tagjai lakásának megszerzésében.
2. A küldő állam a fogadó állam jogszabályainak megfelelően tulajdonba, használatba vagy bérbe veheti a konzulátus elhelyezésének, valamint a konzulátus vezetője és azon tagjai lakásának céljára szolgáló épületeket vagy épületrészeket, akik a küldő állam állampolgárai és nem a fogadó állam állandó lakosai.
11. cikk
1. A konzulátus épületén el lehet helyezni a küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzuli hivatalt megjelölő feliratot.
2. A küldő állam lobogóját ki lehet tűzni a konzulátus épületére és a konzulátus vezetőjének lakására.
3. A konzulátus vezetője hivatali működése során a küldő állam zászlaját az általa használt járműveken is elhelyezheti.
12. cikk
1. A fogadó állam biztosítja a konzuli helyiségek védelmét, amelyek kizárólag a konzulátus jellegével és feladataival összeegyeztethető célokra használhatók.
2. A konzuli helyiségek, valamint a konzulátus vezetőjének és a konzuli tisztviselőnek a lakása sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai a konzuli helyiségekbe, illetve a konzulátus vezetőjének és a konzuli tisztviselőnek a lakásába csak a konzulátus vezetőjének, a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy az általuk erre felhatalmazott személynek az engedélyével léphetnek be.
3. A küldő állam más hatóságainak hivatalai nem tekinthetők a konzuli helyiségek részének az Egyezmény alkalmazása szempontjából.
13. cikk
A konzuli irattár mindenkor és elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen.
14. cikk
1. A konzulátus kapcsolatot tarthat a küldő állam kormányával, bárhol levő diplomáciai képviseletével és más konzulátusaival. A konzulátus igénybe veheti a hírközlés szokásos eszközeit, a diplomáciai és konzuli futárt, a diplomáciai és konzuli küldeményeket, valamint a rejtjelet. Rádióállomást a konzulátus csak a fogadó állam engedélyével létesíthet és tarthat üzemben. Az általános távközlési eszközök igénybevételekor a konzulátusra ugyanaz a díjszabás irányadó, mint a diplomáciai képviseletre.
2. A konzulátus hivatalos levelezése és a konzuli küldemények sérthetetlenek, azokat a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza. A konzuli küldeményt a jellegét láthatóan feltüntető külső jelzéssel el kell látni és az csak hivatalos iratokat, illetőleg hivatali célú anyagokat tartalmazhat.
3. A konzuli futárnak, aki rendelkezik az e minőségét igazoló és a rábízott futárküldemény darabszámát feltüntető hivatalos okmánnyal, a fogadó állam ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket biztosítja, mint a küldő állam diplomáciai futárjának. Ugyanez vonatkozik az alkalmi konzuli futárra is, de az őt futárként megillető jogok, kiváltságok és mentességek megszűnnek, mihelyt a konzuli küldeményt a címzettnek átadja.
4. A konzuli küldeményt repülőgép vagy hajó parancsnokára is rá lehet bízni, akit a rábízott küldemény darabszámát feltüntető hivatalos irattal kell ellátni, ő azonban nem minősül konzuli futárnak. A konzulátus megbízhatja valamelyik tagját azzal, hogy a vonatkozó biztonsági rendelkezések betartásával a konzuli küldeményt a küldő állam repülőgépének vagy hajójának parancsnokától közvetlenül átvegye, illetve neki átadja.
15. cikk
1. A konzuli tisztviselő és családtagjai nem tartoznak a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alá és velük szemben a fogadó állam nem foganatosíthat kényszerintézkedéseket.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a konzuli tisztviselővel és családtagjaival szemben támasztott olyan polgári jogi igények esetében, amelyek:
1. A fogadó állam területén fekvő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkoznak, amennyiben azt a küldő állam megbízásából nem konzuli célokra hasznosítják;
2. olyan hagyatéki ügyekkel kapcsolatosak, amelyekben magánszemélyként és nem a küldő állam képviselőjeként járnak el mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos;
3. olyan szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatosak, amelyet a fogadó állam területén tevékenységi körükön kívül folytatnak;
4. az általuk megkötött szerződésekből származnak, ha a szerződések megkötésében közvetlenül vagy közvetve nem a küldő állam megbízásából járnak el;
5. harmadik személy által indított olyan perrel kapcsolatosak, amelyek a fogadó állam területén közlekedési eszközzel okozott balesetből származó kár megtérítésére irányulnak.
3. A konzuli alkalmazott és a konzulátus kisegítő személyzetének tagja - amennyiben nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa - mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól.
Mentes továbbá hivatalos tevékenysége körében a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága és kényszerintézkedései alól.
4. A 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a konzuli alkalmazott vagy a konzulátus kisegítő személyzetének tagja ellen támasztott polgári jogi igények esetében, ha azok:
1. az általuk kötött olyan szerződésekből származnak - amelyek megkötésében közvetlenül vagy közvetve nem a küldő állam megbízásából járnak el;
2. harmadik személy által indított olyan perrel kapcsolatosak, amelyek a fogadó állam területén közlekedési eszközzel okozott balesetből származó kár megtérítésére irányulnak.
5. A konzuli alkalmazottnak vagy a konzulátus kisegítő személyzetének családtagja mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól.
6. Az 1. és 3. bekezdésben említett személyekkel szemben csak a 2. és 4. bekezdésben említett esetekben és csak azzal a feltétellel lehet végrehajtási intézkedéseket foganatosítani, ha a végrehajtás nem csorbítja személyük sérthetetlenségét.
16. cikk
1. A fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a konzulátus tagját tanúként megidézheti, de nem köteles a hivatalos tevékenységét érintő ügyekről nyilatkozni vagy arra vonatkozó hivatalos iratokat vagy más anyagokat bemutatni. Joga van megtagadni azt is, hogy mint a küldő állam jogának szakértője tegyen vallomást.
2. Ha a konzulátus tagja a tanúkénti közreműködést megtagadja, vele szemben semmiféle kényszerintézkedés vagy büntetés nem alkalmazható.
3. A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzulátus tagját feladatai ellátásában akadályozza. E hatóság a konzulátus tagjának tanúvallomását annak lakásán vagy a konzulátuson is felveheti és szóban vagy írásban egyaránt elfogadhatja.
4. Az 1. és 3. bekezdést a konzulátus tagjainak családtagjaira is alkalmazni kell.
17. cikk
1. A küldő állam lemondhat a 15. és 16. cikkben meghatározott kiváltságokról és mentességekről. A lemondásnak minden esetben kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni.
2. Ha a konzulátusnak a fogadó állam joghatósága alól mentes tagja keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.
3. A joghatóság alóli mentességről való lemondás bírósági ügyekben nem jelenti a végrehajtás alóli mentességről való lemondást, ehhez külön lemondás szükséges.
18. cikk
A konzulátus tagja és családtagjai mentesek a fogadó államban mindennemű kötelező köz- és személyes szolgálat alól.
19. cikk
A konzulátus tagja és családtagja mentes minden olyan kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vételével és lakhatási engedélyük megszerzésével kapcsolatban előírnak.
20. cikk
1. A fogadó állam nem követelhet semmiféle országos, regionális vagy helyi adót és illetéket:
1. a küldő állam által tulajdonba, bérbe vagy használatba vett konzuli helyiségek, valamint a konzulátus vezetőjének és tagjainak lakása után, továbbá a kizárólag konzuli célokra szolgáló ilyen ingatlanok után;
2. a küldő állam által kizárólag konzuli célokat szolgáló ingóságok megszerzése, tulajdonba vétele, birtoklása vagy használata után.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak az igénybe vett szolgáltatások díjaira.
3. Az e cikkben meghatározott mentesség nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állam nevében eljáró személlyel szerződő személynek kell fizetnie.
21. cikk
1. A konzulátus tagja és családtagja mentes mindennemű országos, regionális vagy helyi adó alól, kivéve:
1. az áruk és szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat és illetékeket;
2. a fogadó állam területén, magántulajdonban levő ingatlanok után járó adókat és illetékeket;
3. a fogadó állam területén levő hagyaték, valamint vagyontárgy megszerzésével kapcsolatos adókat és illetékeket;
4. a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókat és illetékeket;
5. az igénybe vett szolgáltatások díjait és illetékeit;
6. a nyilvántartási, bírósági, hitelesítési, jelzálog és bélyegilletékeket.
2. A konzulátus tagjának vagy családtagjának halála esetén az ingó vagyon átruházása mentes az országos, regionális vagy helyi adó és illeték alól, amennyiben az ilyen vagyon kifejezetten azért található a fogadó államban, mert az elhunyt mint a konzulátus tagja, vagy mint ennek együttélő családtagja tartózkodott ott.
22. cikk
1. A konzulátus hivatalos használatára behozott tárgyak, ideértve a gépjárműveket is, a fogadó államban ugyanúgy mentesek a behozatali vám és illeték alól, mint a küldő állam diplomáciai képviseletének hivatalos használatára behozott tárgyak.
2. A konzuli tisztviselő és családtagja személyes poggyászuk tekintetében a vámvizsgálat alól, továbbá a behozatali és kiviteli vám- és illeték alól ugyanúgy mentes, mint a küldő állam diplomáciai képviseletének tagja.
3. A konzuli alkalmazott és a konzulátus kisegítő személyzetének tagja, valamint családtagjaik az első berendezkedés céljára behozott és kivitt tárgyak tekintetében a fogadó államban ugyanolyan vám- és illetékmentességet élveznek, mint a küldő állam diplomáciai képviselete igazgatási és műszaki személyzetének tagjai.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a behozott és kivitt tárgyak letéti, raktározási és szállítási költségeire.
23. cikk
A konzulátus tagja és családtagja a fogadó államban - az ennek jogszabályaiban meghatározott tiltott körzetek kivételével - szabadon utazhat.
24. cikk
1. A konzuli alkalmazottat és a konzulátus kisegítő személyzetének tagját és családtagjait - amennyiben a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai - az Egyezményben foglalt kiváltságok, könnyítések és mentességek nem illetik meg, kivéve a hivatali tevékenység gyakorlásával összefüggő tanúvallomás alóli mentesség 16. cikkben meghatározott esetét.
2. Az 1. bekezdésben foglaltak alkalmazandók ugyancsak a konzuli hivatal olyan alkalmazottja családtagjaira is, akik a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakhelyük a fogadó ország területén van.
Konzuli feladatok
25. cikk
1. A konzuli tisztviselő jogosult:
(a) a küldő állam, valamint annak állampolgárai és jogi személyei jogait és érdekeit védelmezni;
(b) a küldő és a fogadó állam közötti gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlődését előmozdítani;
(c) a küldő és a fogadó állam baráti kapcsolatainak fejlődését más módon is elősegíteni.
2. A konzuli tisztviselő jogosult az Egyezményben meghatározott feladatok mellett a küldő állam által rábízott más konzuli feladatokat is ellátni, ha ez nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba.
26. cikk
1. A konzuli tisztviselő csak a konzuli kerületben végezhet konzuli feladatokat. Konzuli feladatoknak a konzuli területen kívül történő ellátásához minden esetben a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
2. A konzuli tisztviselő hivatali jogkörének gyakorlása során közvetlenül fordulhat a konzuli kerületben levő illetékes állami szervekhez.
27. cikk
1. A konzuli tisztviselőnek jogában áll, hogy a fogadó állam jogszabályainak betartásával a küldő állam állampolgárait képviselje, illetve a fogadó állam bíróságai és más hatóságai előtt a szükséges intézkedések megtétele végett képviseletükben eljárjon, ha az érintett személyek távollét miatt vagy más fontos okból jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédeni nem tudják. Ugyanez vonatkozik a küldő állam jogi személyeire is.
2. A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam állampolgáraival kapcsolatot tartani, velük találkozni, a fogadó állam hatóságaival való érintkezésben és hatósági ügyeik intézésében segítségükre lenni, számukra ügyvéd vagy más személy, valamint tolmács közreműködését biztosítani.
3. A fogadó állam semmilyen módon nem korlátozhatja a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal érintkezésben lépjen és azt felkeresse.
4. A fogadó állam hatóságai segítséget nyújtanak a konzuli tisztviselőnek abban, hogy tájékozódjék a küldő állam állampolgára felől annak érdekében, hogy akadálytalanul érintkezésbe léphessen vagy találkozhasson vele.
28. cikk
1. A fogadó állam hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a küldő állam illetékes konzuli tisztviselőjét a küldő állam valamely állampolgárának őrizetbe vételéről vagy letartóztatásáról.
2. A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam letartóztatott, őrizetbe vett vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül és ismételten meglátogatni.
3. A 2. bekezdésben biztosított jogokat a fogadó állam jogszabályainak megfelelően kell gyakorolni, ezek azonban nem zárhatják ki az említett jogok érvényesülését.
29. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
1. a küldő állam állampolgárait nyilvántartásba venni;
2. a küldő állam törvényeinek megfelelően állampolgársági kérelmeket átvenni vagy állampolgársági okiratokat átadni;
3. a küldő állam állampolgárainak útiokmányait kiállítani, meghosszabbítani, módosítani, érvényteleníteni és visszavonni;
4. vízumokat kiadni.
30. cikk
1. A konzuli tisztviselő jogosult:
1. a küldő állam állampolgárainak házasságkötését, születését és elhalálozását anyakönyvezni;
2. házasság megkötésénél közreműködni, amennyiben a házasulandó felek a küldő állam állampolgárai és nem a fogadó állam állandó lakosai;
3. a küldő állam állampolgárainak családjogi helyzetükkel kapcsolatos nyilatkozatait és kérelmeit átvenni.
2. A konzuli tisztviselő köteles - amennyiben a fogadó állam törvényei előírják - annak illetékes hatóságait minden olyan tevékenységről értesíteni, amelyet az 1. bekezdés értelmében végzett.
31. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam jogszabályainak tiszteletben tartásával:
1. a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait átvenni és hitelesíteni;
2. a küldő állam állampolgárainak végrendeletét és jogi cselekményekre vonatkozó más okiratait hitelesíteni és megőrzésre átvenni;
3. a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyletekre vonatkozó okiratokat hitelesíteni és megőrzésre átvenni, amennyiben azok nem a fogadó államban levő ingatlanokkal és épületekkel kapcsolatos jogok alapítására, átruházására, vagy megszüntetésére vonatkoznak;
4. a küldő állam állampolgárainak okiratain aláírásokat hitelesíteni;
5. okiratok másolatait vagy kivonatait hitelesíteni;
6. okiratok fordítását hitelesíteni;
7. a fogadó állam illetékes hatóságai vagy szervei által kiállított és a küldő államban történő felhasználásra szánt okiratokat felülhitelesíteni;
8. a küldő állam által rábízott más közjegyzői feladatokat is ellátni, ha azok nem ütköznek a fogadó állam jogszabályaiba.
32. cikk
A 31. cikk értelmében kiállított, hitelesített vagy felülhitelesített okiratok és okmányok a fogadó államban ugyanolyan jogi érvénnyel rendelkeznek, mint a fogadó állam illetékes hatóságai által kiállított megfelelő okiratok és okmányok.
33. cikk
1. A konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam jogszabályainak tiszteletben tartásával:
(a) a küldő állam állampolgáraitól okiratokat, pénzt, érték- és más vagyontárgyakat megőrzésre átvenni;
(b) a fogadó állam hatóságaitól a küldő állam állampolgára által a fogadó államban való tartózkodása során elvesztett okiratokat, pénzt, érték- és más vagyontárgyakat átvenni abból a célból, hogy azokat a tulajdonosához eljuttassa.
2. Az 1. bekezdés értelmében átvett tárgyakat a fogadó államból ki lehet vinni, amennyiben azok kivitele nem ütközik a fogadó állam törvényeibe.
34. cikk
A fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának a fogadó államban történt elhalálozásáról késedelem nélkül értesíteni, és részére a halotti anyakönyvi kivonatot megküldeni. A halotti anyakönyvi kivonat kiállítása és megküldése illetékmentes.
35. cikk
1. A fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek a konzuli tisztviselőt tájékoztatni a küldő államnak a fogadó államban elhalálozott állampolgára hagyatékáról, végrendeletéről, továbbá az örökösökről, hagyományosokról, vagy a kötelesrészre jogosultakról. A konzuli tisztviselő felkérheti a fogadó állam illetékes hatóságait, hogy tájékoztassák a küldő államnak a fogadó államban elhalálozott állampolgára után maradt hagyatékról.
2. A fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek a konzuli tisztviselőt tájékoztatni abban az esetben, ha a fogadó államban indított hagyatéki eljárás során kiderül, hogy az örökösök, hagyományosok, vagy a kötelesrészre jogosultak között olyan személy is lehet, aki a küldő állam állampolgára, tekintet nélkül arra, hogy halála időpontjában az örökhagyó milyen állampolgárságú volt.
36. cikk
1. Abban az esetben, ha a küldő állam állampolgára után a fogadó államban hagyaték maradt, vagy a hagyatéki eljárás tanúsága szerint a küldő állam állampolgára javára nyílik meg öröklés - tekintet nélkül arra, hogy halála időpontjában az örökhagyó milyen állampolgárságú volt - a konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam illetékes hatóságait felkérni arra, hogy a hagyaték biztosítására, megőrzésére és kezelésére a szükséges intézkedéseket megtegyék, továbbá jelen lehet az ilyen intézkedések megtételénél, és - a fogadó állam törvényeinek tiszteletben tartásával - eljárhat az örökösök, hagyományosok és a kötelesrészre jogosultak képviseletében.
2. A konzuli tisztviselő az 1. bekezdésben említett jogkörének gyakorlása során közvetlenül a fogadó állam illetékes hatóságaihoz fordulhat.
37. cikk
1. A konzuli tisztviselő a hagyatéki eljárás befejezése után a fogadó állam illetékes hatóságaitól átveheti a hagyaték részét képező ingóságokat, vagy az ingó vagy ingatlan vagyon értékesítéséből származó pénzösszeget a küldő állam állampolgárához való eljuttatása végett, aki az örökös, hagyományos vagy kötelesrészre jogosult, feltéve, hogy nem a fogadó állam lakosa, és sem személyesen, sem megbízottja útján nem vett részt a hagyatéki eljárásban.
2. Az 1. bekezdésben említett vagyontárgyakat csak azt követően lehet átadni a konzuli tisztviselőnek, hogy a fogadó állam törvényeivel összhangban a hagyatéki hitelezőket kielégítették és az örökösödési illetéket lerótták, illetőleg a hagyatéki terheket biztosították.
3. Az 1. bekezdésben említett vagyontárgyaknak a jogosultak részére történő kiadása és kivitele a fogadó állam jogszabályaival összhangban történhet.
38. cikk
1. Ha a küldő állam valamely állampolgára a fogadó államban való ideiglenes tartózkodása során elhalálozott, a fogadó állam illetékes hatóságai átadják a konzuli tisztviselőnek a személyi tárgyait, pénzét és értéktárgyait, amennyiben azokat nem lehet átadni meghatalmazott személynek.
2. Az 1. bekezdésben említett vagyontárgyak átadása és kivitele a fogadó állam jogszabályaival összhangban történhet.
39. cikk
1. A fogadó állam illetékes hatóságai írásban értesítik a konzuli tisztviselőt minden olyan esetben, amikor a küldő államnak a fogadó államban élő vagy tartózkodó állampolgára részére gyám vagy gondnok rendelése válik szükségessé.
2. A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságaihoz fordulhat a küldő állam állampolgára részére történő gyám vagy gondnok rendelése ügyében, és javaslatot tehet megfelelő gyám vagy gondnok személyére.
40. cikk
1. A konzuli tisztviselő támogatást és segítséget nyújthat a küldő állam hajóinak, ha azok a fogadó állam kikötőiben, parti tengerén és területi vagy belső vizein tartózkodnak.
2. A konzuli tisztviselő - a hajó szabad forgalomba bocsátása után - érintkezésbe léphet a küldő állam hajójával és annak fedélzetére léphet.
3. A küldő állam hajójának parancsnoka és a személyzet tagjai kapcsolatba léphetnek a konzuli tisztviselővel és a fogadó állam jogszabályainak megfelelően a konzulátust is felkereshetik.
4. A konzuli tisztviselő jogkörének gyakorlása során a fogadó állam illetékes hatóságaitól támogatást és segítséget kérhet minden olyan kérdésben, amely a küldő állam hajójával, a parancsnokkal, a személyzettel, az utasokkal, vagy a rakománnyal kapcsolatos.
41. cikk
1. A konzuli tisztviselő jogosult:
(a) kivizsgálni a fogadó állam hatóságai jogainak csorbítása nélkül a küldő állam hajóját útközben ért minden balesetet, és azzal kapcsolatban meghallgatni a hajó parancsnokát és a személyzet tagjait;
(b) dönteni a fogadó állam hatóságai jogainak tiszteletben tartásával a parancsnok és a személyzet tagjai között felmerült vitában, a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is ideértve;
(c) intézkedni a parancsnok vagy a személyzet tagja alkalmazása vagy elbocsátása iránt, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai lehetővé teszik;
(d) intézkedni a parancsnok, a személyzet tagjai vagy az utasok kórházi kezelése, illetőleg hazautazása iránt;
(e) átvenni, írásba foglalni, illetve kiállítani, meghosszabbítani vagy igazolni a küldő állam hajóira és ezek rakományára vonatkozó bármilyen nyilatkozatot vagy a küldő állam törvényeiben meghatározott más okiratot, továbbá megvizsgálni a hajóokmányokat.
2. A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam hajója parancsnokának vagy a személyzet tagjának minden támogatást és segítséget megadni, és - a fogadó állam jogszabályainak megfelelően - a fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai előtt velük együtt megjelenni.
42. cikk
1. Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén valamilyen kényszerintézkedést szándékozik tenni vagy vizsgálatot indítani, a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek erről a konzuli tisztviselőt előzetesen értesíteni azért, hogy ezeknél a cselekményeknél jelen lehessen. Ha a konzuli tisztviselő nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai írásban tájékoztatják a megtett intézkedésekről. Ha az intézkedések sürgőssége miatt a konzuli tisztviselőt nem lehetett előzetesen értesíteni, a küldő állam illetékes hatóságai kérés nélkül is tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a történtekről és a megtett intézkedésekről.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a fogadó állam illetékes hatóságai a parancsnok vagy a személyzet tagjait a küldő állam hajóját érintő ügyről a szárazföldön hallgatják meg.
3. A jelen cikk rendelkezései nem vonatkoznak a szokásos vám-, útlevél és egészségügyi ellenőrzésre.
43. cikk
1. Ha a küldő állam hajója a fogadó állam kikötőjében, parti tengerén vagy belső vizein hajótörést szenved, zátonyra fut vagy más kárt szenved, a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt és egyidejűleg tájékoztatják arról, hogy milyen intézkedést tettek az emberek, a hajó és a rakomány megmentésére.
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajójának, a parancsnoknak, a személyzet tagjainak és az utasoknak minden segítséget megadjon, a rakomány megmentése és a hajó kijavítása iránt intézkedjék.
2. Ha sem a kárt szenvedett hajó parancsnoka, sem tulajdonosa vagy megbízottja, sem a biztosító nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy a rakomány megóvása iránt intézkedjék vagy azzal rendelkezzék, a konzuli tisztviselőnek jogában áll, hogy a küldő állam hajója tulajdonosának nevében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket a hajó vagy a rakomány tulajdonosa maga is megtehetne.
3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az olyan tárgyak esetében is, amelyek a küldő állam valamely állampolgárának tulajdonát képezik és a küldő vagy harmadik állam hajójához tartoznak, vagy amelyeket hajótörés következtében a fogadó állam partjain vagy vizein találnak vagy a fogadó állam kikötőjébe szállítanak.
4. A fogadó állam illetékes hatóságai minden szükséges segítséget megadnak a konzuli tisztviselőnek abból a célból, hogy a küldő állam kárt szenvedett hajójával kapcsolatban intézkedhessék.
5. A küldő állam kárt szenvedett hajója, annak rakománya és ellátmánya a fogadó államban mentes a vám és illeték alól, feltéve hogy hasznosítás céljából nem maradnak a fogadó államban.
44. cikk
A 40-43. cikk rendelkezéseit értelemszerűen a küldő állam repülőgépeire is alkalmazni kell.
45. cikk
A konzuli tisztviselő a fogadó államban - annak hozzájárulásával - harmadik állam javára is végezhet konzuli feladatokat.
46. cikk
1. A konzuli tisztviselő a küldő állam jogszabályainak megfelelően jogosult konzuli illetéket szedni a fogadó államban.
2. Az 1. bekezdés értelmében szedett konzuli illeték a fogadó államban mentes mindennemű adó és illeték alól.
Általános és záró rendelkezések
47. cikk
Az Egyezmény értelmében könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket élvező személy köteles - ezeknek az előjogoknak sérelme nélkül - tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályait, ideértve a közúti közlekedésre és a gépjármű-biztosításra vonatkozó rendelkezéseket is, továbbá nem avatkozhat a fogadó állam belügyeibe.
48. cikk
1. Az Egyezmény rendelkezései a küldő állam diplomáciai képviseletének konzuli tevékenységére is kiterjednek. A küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének konzuli feladatok ellátásával megbízott tagját ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint az Egyezmény alapján a konzuli tisztviselőt. A fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell annak a diplomáciai képviselőnek a nevét, akit konzuli feladatok végzésével bíznak meg.
2. A diplomáciai képviselet diplomáciai személyzete tagjának az 1. bekezdés alapján végzett konzuli tevékenysége nem érinti az őt diplomata minőségében megillető könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket.
49. cikk
1. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől számított 30 nap elteltével lép hatályba. A megerősítő okiratokat Budapesten kell kicserélni.
2. Az Egyezmény meghatározatlan időre szól és attól az időponttól számított hat hónapig marad hatályban, amikor azt a Magas Szerződő Felek egyike diplomáciai úton írásban felmondja.
ENNEK HITELÉÜL ezt az Egyezményt Quitóban, az 1981. évi november hó 18. napján, két példányban, magyar és spanyol nyelven aláírták és pecséttel látták el; mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások.)
3. §3 Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1983. május 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1983. május 18.
3
A 3. § a 2006: CIX. törvény 163. § (4) bekezdésének d) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás