1984. évi 28. törvényerejű rendelet
1984. évi 28. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság1 és a Tunéziai Köztársaság között Budapesten, 1982. december 6-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről2
2007.01.01.
(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése 1984. október 25-én Tuniszban megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztársaság között Budapesten, 1982. december 6-án aláírt konzuli egyezményt ezzel a törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:
„KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság
és a Tunéziai Köztársaság között
a Magyar Népköztársaság
és a Tunéziai Köztársaság között
A Magyar Népköztársaság
és a Tunéziai Köztársaság
attól az óhajtól vezetve, hogy baráti kapcsolataikat a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletbentartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök elvei alapján fejlesszék,
attól az óhajtól vezetve, hogy szabályozzák konzuli kapcsolataikat, megkönnyítsék érdekeik, valamint állampolgáraik érdekeinek védelmét és meghatározzák országaik konzuli képviseleteinek, konzuli tisztviselőinek és konzuli alkalmazottainak jogait, kötelességeit, kiváltságait és mentességeit,
elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek, és e célból meghatalmazottaikat kijelölték:
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke:
Nagy János úr,
külügyminisztériumi államtitkárt,
a Tunéziai Köztársaság elnöke:
Mahmoud Mestiri úr,
külügyi államtitkárt,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. cikk
Meghatározások
Ennek az Egyezménynek az alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:
a) „konzuli képviselet” minden főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli ügynökség;
b) „konzuli kerület” az a terület, ahol egy konzuli képviselet a konzuli feladatok végzésére jogosult;
c) „konzuli képviselet vezetője” az a személy, akit megbíztak azzal, hogy ebben a minőségben mint főkonzul, konzul, alkonzul vagy konzuli ügynök tevékenykedjék;
d) „konzuli tisztviselő” minden személy - ideértve a konzuli képviselet vezetőjét is -, akit e minőségben megbíztak azzal, hogy konzuli feladatokat végezzen;
e) „konzuli alkalmazott” a konzuli képviseleten igazgatási vagy műszaki munkakörben alkalmazott minden személy;
f) a „kisegítő személyzet tagja” a konzuli képviseleten kisegítő munkakörben alkalmazott minden személy;
g) „konzuli képviselet tagjai” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;
h) „konzuli személyzet tagjai” a konzuli képviselet vezetőjét kivéve a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;
i) a „magánszemélyzet tagjai” a konzuli képviselet valamely tagjának kizárólagos magánszolgálatára alkalmazott személy;
j) „családtag” a konzuli képviselet egy tagjának a háztartásában és költségére élő, általa eltartott házastársa, kiskorú gyermekei, valamint apja vagy anyja;
k) „konzuli helyiségek” a kizárólag konzuli tevékenység céljaira használt épületek, vagy épületrészek és az ezekhez tartozó telkek, tekintet nélkül tulajdonjogi helyzetükre;
l) „hivatalos levelezés” a konzuli képviselettel és annak tevékenységével kapcsolatos minden levelezés;
m) „konzuli irattár” a konzuli képviselet minden levelezése és hivatalos okmánya, iratai, könyve, filmje, hangszalagja és nyilvántartása, továbbá rejtjelanyaga, és az ezek védelmére és őrzésére szolgáló iratszekrények és egyéb bútorok;
n) „a küldő állam hajója” az Egyezmény 48. cikke vonatkozásában minden hajó, amely a küldő állam jogszabályainak megfelelően annak honosságával bír;
o) „a küldő állam légijárműve” az Egyezmény 49. cikke vonatkozásában minden légijármű, amely a küldő állam jogszabályainak megfelelően annak honosságával bír.
Konzuli képviselet létesítése
és a konzuli kapcsolatok fenntartása
és a konzuli kapcsolatok fenntartása
2. cikk
(1) Konzuli képviselet létesítése a fogadó állam területén csak ennek az államnak beleegyezésével történhet.
(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját és konzuli kerületét a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.
(3) A konzuli képviselet székhelyét, rangját vagy konzuli területét csak a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezésével lehet módosítani.
3. cikk
A konzuli képviselet létszámát a küldő állam határozza meg, figyelembe véve a képviselet fontosságát, valamint tevékenységi körének fejlődését. A fogadó állam mindazonáltal kérheti a konzuli képviselet létszámának olyan keretek között tartását, amelyet a maga részéről ésszerűnek tart és megfelel mind a konzuli kerületben meglevő feltételeknek, mind a konzuli képviselet szükségleteinek. Ilyen esetben a Szerződő Felek e tekintetben megállapodnak egymással.
4. cikk
(1) A konzuli képviselet vezetőjét a küldő állam nevezi ki, hivatalba lépéséhez pedig a fogadó állam járul hozzá.
(2) A küldő állam diplomáciai úton eljuttatja a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot, a konzuli pátenst vagy más okiratot a konzuli képviselet vezetőjének kinevezésére vonatkozóan.
(3) A konzuli kinevezési okirat vagy a konzuli képviselet vezetőjének kinevezésére vonatkozó más okirat bemutatása után a fogadó állam a lehető leggyorsabban kiadja az exequaturt, vagy más hasonló működési engedélyt.
(4) A fogadó állam a konzuli képviselet vezetőjének hivatali tevékenységéhez ideiglenes felhatalmazást adhat az exequatur kiállításáig. Ebben az esetben reá nézve az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.
(5) A fogadó állam, miután a konzuli képviselet vezetőjének hivatalba lépését - akár ideiglenesen is - elfogadta, haladéktalanul értesíti a konzuli kerület illetékes hatóságait és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli képviselet vezetője feladatait elláthassa.
(6) A fogadó állam mindenkor megtagadhatja az exequatur kiadását anélkül, hogy döntését köteles lenne megindokolni.
5. cikk
A fogadó állam annak a konzuli tisztviselőnek a működéséhez, aki nem a konzuli képviselet vezetője, kinevezése alapján hozzájárul azzal a feltétellel, hogy a külügyminisztériummal diplomáciai úton közlik családi és utónevét, állampolgárságát és rangját.
6. cikk
(1) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet; nem lehet a fogadó állam állandó lakosa és nem tölthet be más megbízatást ennek az államnak a területén.
(2) A konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja csak a küldő állam, vagy a fogadó állam állampolgára lehet.
7. cikk
A konzuli képviselet tagjai nem folytathatnak kereskedelmi, vagy más jövedelmező tevékenységet a fogadó állam területén.
8. cikk
(1) Ha a konzuli képviselet vezetője feladatainak ellátásában akadályozva van, vagy ha tisztsége megüresedik, a konzuli képviselet vezetésére átmenetileg vagy ugyanezen konzuli képviselet konzuli tisztviselője, illetve a küldő államnak a fogadó államban levő másik konzuli képviselete konzuli tisztviselője, vagy a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete diplomatája kaphat megbízást.
(2) A konzuli képviselet ideiglenes vezetésére az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kijelölt személy nevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.
(3) A konzuli képviselet ideiglenes vezetésével megbízott konzuli tisztviselő ugyanazokat a jogokat, mentességeket és kiváltságokat élvezi, amelyeket ez az Egyezmény a konzuli képviselet vezetőjének biztosít.
(4) Ha a küldő állam a fogadó államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egy tagját nevezi ki az (1) bekezdés alapján ideiglenes vezetőnek, ez a személy a diplomáciai kiváltságokat és mentességeket továbbra is élvezi.
9. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatósága minden konzuli tisztviselőnek díjmentesen igazolványt állít ki, amely tanúsítja személyazonosságát és konzuli tisztviselői minőségét.
(2) Az előző bekezdés rendelkezései alkalmazandók a konzuli alkalmazottakra és a kisegítő személyzet tagjaira is, kivéve, ha ezek a fogadó állam állampolgárai, vagy állandó lakóhelyük ezen állam területén van.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a konzuli képviselet tagjainak családtagjaira is, kivéve, ha ezek a fogadó állam állampolgárai, állandó lakóhelyük ennek az államnak a területén van, vagy jövedelmező tevékenységet fejtenek ott ki.
10. cikk
A fogadó állam külügyminisztériumát vagy az e minisztérium által kijelölt hatóságot értesíteni kell:
a) a konzuli képviselet tagjainak kinevezéséről, kinevezésüket követően a konzuli képviseletre való érkezésükről, végleges eltávozásukról vagy működésük megszüntetéséről, valamint helyzetüket érintő mindazokról a változásokról, amelyek a konzuli képviseleten való működésük során bekövetkezhetnek;
b) a konzuli képviselet tagjának háztartásában élő családtag érkezéséről és végleges eltávozásáról, valamint arról, hogy valamely személy családtag lett vagy megszűnt az lenni;
c) a magánszemélyzet tagjainak érkezéséről és végleges eltávozásáról, valamint ilyen minőségben végzett szolgálatuk megszűnéséről;
d) a fogadó államban lakhellyel bíró személyeknek a konzuli képviselet tagjaként vagy a magánszemélyzet kiváltságokra és mentességekre jogosított tagjaként való alkalmazásáról és elbocsátásáról.
11. cikk
(1) A konzuli képviselet tagjának működése megszűnik különösen:
a) ha a küldő állam a fogadó állammal közli, hogy a konzuli képviselet egy tagjának a működése véget ért;
b) ha az exequaturt visszavonják;
c) ha a fogadó állam közli a küldő állammal, hogy az érintett személyt nem tekinti többé a konzuli személyzet tagjának.
(2) A fogadó állam mindenkor értesítheti a küldő államot arról, hogy valamely konzuli tisztviselőt nem kívánatos személynek, persona non grata-nak tekint, vagy, hogy valamely konzuli alkalmazott, vagy a kisegítő személyzet bármely tagja nem elfogadható. Ebben az esetben a küldő állam - az esettől függően -, vagy visszahívja a konzuli tisztviselőt, vagy megszünteti a konzuli alkalmazott, vagy a kisegítő személyzet tagja működését.
(3) Amennyiben a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget az értesítésből reá háruló kötelezettségének, a fogadó állam - az esettől függően - visszavonhatja a konzuli képviselet vezetőjének exequaturját, vagy nem tekinti többé az érdekelt személyt a konzuli képviselet tagjának, miután erről a határozatáról a küldő államot diplomáciai úton előzetesen értesítette.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett esetekben a fogadó állam nem köteles közölni a küldő állammal elhatározásának indokait.
Könnyítések, kiváltságok és mentességek
12. cikk
A fogadó állam a konzuli képviselet feladatainak teljesítéséhez minden könnyítést megad, és megteszi a megfelelő intézkedéseket azért, hogy a konzuli képviselet tagjai kifejthessék tevékenységüket és élvezhessék az Egyezményben biztosított mentességeket és kiváltságokat.
A fogadó állam védelemben részesíti a konzuli helyiségeket és a konzuli tisztviselők magánlakásait.
13. cikk
A fogadó állam jogszabályainak megfelelően megkönnyíti a küldő államnak, hogy területén a konzuli képviselet számára szükséges helyiségeket megszerezze, vagy más módon segíti ezt az államot e helyiségek megszerzésében. A fogadó állam segítséget nyújt továbbá a konzuli képviseletnek abban is, hogy a konzuli képviselet tagjai megfelelő lakást kapjanak.
14. cikk
(1) A küldő állam címere, valamint a konzuli képviselet megnevezése a két Szerződő Fél nyelvén elhelyezhető a konzuli képviselet épületén és a konzuli képviselet vezetőjének lakásán.
(2) A küldő állam nemzeti lobogója kitűzhető a konzuli képviselet épületére, a konzuli képviselet vezetőjének lakására, valamint a konzuli képviselet vezetőjének járművére, ha azokat hivatalos feladatainak ellátása alkalmával használja.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben biztosított jogok gyakorlása során figyelembe kell venni a fogadó állam törvényeit, szabályait és szokásait.
15. cikk
(1) Az Egyezménynek a konzuli tisztviselők jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezései kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit megbíztak a fogadó államban a konzuli teendők ellátásával.
(2) A diplomáciai képviseletnek a konzuli osztályához tartozó, vagy a konzuli teendők ellátásával más módon megbízott tagjai nevét be kell jelenteni a fogadó állam külügyminisztériumának, vagy az e minisztérium által kijelölt hatóságnak.
(3) Az (1) bekezdésben említett személy konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességét.
16. cikk
(1) A küldő állam tulajdonában levő, vagy általa bérelt ingatlanok, amelyek konzuli célokra vagy a konzuli tisztviselők lakásául szolgálnak, mentesek mindenfajta országos, regionális, tartományi vagy községi adó és illeték alól, kivéve a külön teljesített szolgáltatások díját.
(2) A küldő állam tulajdonában levő, vagy általa bérelt ingatlanok adómentessége nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint annak a személynek kell viselnie, aki a küldő állammal, vagy a küldő állam nevében eljáró személlyel szerződött.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt mentességek vonatkoznak a küldő állam tulajdonában levő olyan közlekedési eszközökre is, amelyek a konzuli tevékenység céljára szolgálnak.
17. cikk
(1) A konzuli helyiségek és a konzuli képviselet vezetőjének a lakása sérthetetlen. A fogadó állam hatóságai ezekbe nem léphetnek be, csak abban az esetben, ha rendelkeznek a konzuli képviselet vezetőjének, a diplomáciai képviselet vezetőjének vagy az egyikük által kijelölt személynek az engedélyével.
(2) A konzuli képviselet szomszédságában levő személyek vagy javak biztonságát fenyegető tűzvész vagy más természeti csapás esetén az (1) bekezdésben említett engedélyt a fogadó állam hatóságai részére haladéktalanul meg kell adni.
18. cikk
A konzuli képviselet irattára mindenkor, bárhol is van elhelyezve, sérthetetlen. Nem hivatalos iratok a konzuli irattárban nem tarthatók.
19. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és megkönnyíti a küldő állam konzuli képviseletének szabad érintkezését minden hivatalos ügyben kormányával, valamint a küldő államnak akár a fogadó államban, akár más államban működő diplomáciai és konzuli képviseleteivel. Ebből a célból a konzuli képviselet minden nyilvános érintkezési módot felhasználhat, ide értve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a diplomáciai vagy konzuli poggyászt, és a nyílt és rejtjelezett üzeneteket is. Rádióadó-vevő állomást azonban a konzuli képviselet csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen.
(3) A konzuli poggyászt sem felnyitni, sem visszatartani nem szabad. Abban az esetben azonban, ha a fogadó állam illetékes hatóságainak komoly okuk van annak feltételezésére, hogy a poggyász a (4) bekezdésben említett levelezésen, iratokon és tárgyakon kívül más tárgyakat is tartalmaz, a poggyászt visszaküldik feladási helyére.
(4) A konzuli poggyászt, akár egy, akár több csomagból áll, le kell pecsételni és a jellegére utaló látható külső jellel kell ellátni; a konzuli poggyász kizárólag a hivatalos levelezést, valamint a konzuli képviselet tevékenységére vonatkozó iratokat és tárgyakat tartalmazhatja.
(5) A konzuli futárt olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti futári minőségét és a konzuli poggyászt alkotó csomagok számát. A konzuli futár nem lehet sem a fogadó állam állampolgára, sem annak állandó lakosa. A fogadó állam a konzuli futárt tevékenységének gyakorlása során védelemben részesíti. A konzuli futár személyes sérthetetlenséget élvez, nem lehet őrizetbe venni, semmiféle formában feltartóztatni, vagy személyes szabadságában korlátozni.
(6) A konzuli poggyászt rá lehet bízni olyan hajó vagy kereskedelmi repülőgép parancsnokára, amelynek valamely belépésre kijelölt kikötőbe, illetőleg repülőtérre kell érkeznie. A parancsnokot a konzuli poggyászt alkotó csomagok számát feltüntető hivatalos okmánnyal kell ellátni, őt azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. Az illetékes helyi hatóságokkal való megállapodás alapján a konzuli képviselet kiküldheti valamelyik tagját, hogy a hajó vagy a repülőgép parancsnokától a konzuli poggyászt közvetlenül és akadálytalanul átvegye.
20. cikk
A fogadó állam a területén - a bizonyos övezetekbe való belépést állambiztonsági vagy közérdekű okokból tiltó vagy szabályozó törvényeinek és más jogszabályainak fenntartásával - a konzuli képviselet tagjai számára biztosítja a szabad mozgást és közlekedést.
21. cikk
A fogadó állam a konzuli tisztviselőkkel az őket megillető tisztelettel bánik és minden megfelelő intézkedést megtesz a személyük, szabadságuk és méltóságuk elleni bármilyen sérelem megakadályozására.
22. cikk
(1) A konzuli képviselet vezetőjének személye sérthetetlen. A fogadó államban nem lehet előzetes letartóztatásba helyezni, őrizetbe venni, személyi szabadságában bármely más módon korlátozni.
(2) A konzuli képviselet vezetője mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól. Mentes továbbá a polgári és államigazgatási joghatóság alól, kivéve az alábbiakat:
a) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, feltéve, hogy a konzuli képviselet vezetője azt nem a küldő állam javára, a konzuli feladatok ellátása céljából tartja birtokában;
b) az olyan hagyatékra vonatkozó pert, amelyben a konzuli képviselet vezetője végrendeleti végrehajtóként, hagyatéki gondnokként, örökösként vagy hagyományosként személyében és nem a küldő állam nevében érdekelt;
c) az olyan pert, amely a konzuli képviselet vezetőjének hivatali feladatain kívül a fogadó államban gyakorolt bármely szabad foglalkozásával vagy kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos;
d) az olyan szerződésből eredő pert, melyet a konzuli képviselet vezetője kifejezetten vagy hallgatólagosan nem a küldő állam megbízottjaként kötött;
e) valamely harmadik személy által indított olyan pert, amelyet közlekedési eszköz által a fogadó állam területén okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak.
(3) A konzuli képviselet vezetőjével szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve a (2) bekezdésben említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.
23. cikk
(1) A konzuli tisztviselő, aki nem a konzuli képviselet vezetője, illetőleg a konzuli alkalmazott, a hivatali feladatainak ellátása körében végzett tevékenységét illetően mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól, kivéve:
a) az olyan szerződésből eredő polgári pert, amelyet sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem a küldő állam nevében kötöttek;
b) valamely harmadik személy által indított, olyan polgári pert, amelyet járművel a fogadó államban okozott balesetből származó kár miatt indítottak.
(2) A konzuli tisztviselő, aki nem a konzuli képviselet vezetője, illetőleg a konzuli alkalmazott a fogadó államban nem helyezhető előzetes letartóztatásba és személyes szabadsága más módon sem korlátozható, hacsak ennek az államnak illetékes igazságügyi szervei olyan szándékos bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsítják, amelyet a fogadó állam jogszabályai öt évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetnek, vagy jogerős bírói határozattal őt el nem ítélték.
(3) Ha a konzuli tisztviselő, aki nem a konzuli képviselet vezetője, illetőleg a konzuli alkalmazott ellen büntető eljárást indítanak, az eljárást hivatali állása folytán megillető tisztelettel és oly módon kell lefolytatni, hogy a konzuli feladatok végzését minél kisebb mértékben akadályozza. Ha a (2) bekezdésben említett esetben a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli alkalmazott előzetes letartóztatása szükséges, az eljárást a legrövidebb időn belül le kell folytatni.
(4) Ha a fogadó állam hatóságai megállapítják, hogy a konzuli képviselet tagja, aki nem a konzuli képviselet vezetője, a (2) bekezdésben említett bűncselekményt elkövette a fogadó államban, erről a konzuli képviselet vezetőjét haladéktalanul tájékoztatják. Ugyanígy kell eljárni, ha a konzuli képviselet tagja ellen, aki nem a konzuli képviselet vezetője, büntető eljárást indítottak, vagy ilyen személyt előzetes letartóztatásba helyeztek, őrizetbe vettek, vagy személyes szabadságában más módon korlátozták.
24. cikk
(1) A konzuli képviselet tagjait fel lehet hívni arra, hogy bírósági vagy államigazgatási eljárás során tanúvallomást tegyenek. Ha valamely konzuli tisztviselő a tanúkénti közreműködést megtagadja, vele szemben semmiféle kényszerintézkedés vagy büntetés nem alkalmazható.
A konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai a tanúvallomást - a (3) bekezdésben említett eseteket kivéve - nem tagadhatják meg.
(2) A fogadó állam tanúvallomást kérő hatósága köteles elkerülni, hogy a konzuli tisztviselőt hivatalos feladatainak ellátásában akadályozza. E hatóság a konzuli tisztviselő tanúvallomását annak lakásán vagy a konzuli képviselet székhelyén is felveheti, vagy írásbeli nyilatkozat formájában is elfogadhatja.
(3) A konzuli képviselet tagjai nem kötelesek vallomást tenni azokról a tényekről, amelyek hivataluk gyakorlásával kapcsolatosak és nem kötelesek bemutatni az erre vonatkozó levelezést és egyéb hivatalos okmányokat.
(4) A konzuli képviselet tagjai nem kötelesek a küldő állam nemzeti jogának szakértőiként fellépni.
25. cikk
A konzuli képviselet tagjai és a háztartásukban élő családtagjaik mentesek a fogadó államban minden közérdekű szolgálat és katonai terhek, továbbá minden személyes szolgáltatás és ezek helyett kivethető adók alól.
26. cikk
A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak, valamint a háztartásukban élő családtagok mentesek mindazon kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam törvényei és más jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében előírnak.
27. cikk
(1) A fogadó állam a törvényei és más jogszabályai szerint engedélyezi a behozatalt és mentességet biztosít minden vám és adó és más hasonló díjak tekintetében olyan tárgyakra, amelyek:
a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgálnak;
b) a konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagok személyes használatára szolgálnak, ide értve a berendezkedéséhez szükséges tárgyakat. A fogyasztási cikkek nem haladhatják meg azt a mennyiséget, amely az illető személyek közvetlen használatára szükséges.
Az így elfogadott mentességek nem érintik a raktározási, fuvar- és más hasonló szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket.
(2) A konzuli alkalmazottak az (1) bekezdés b) pontjában említett kiváltságokat és mentességeket az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően élvezik.
(3) A konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagok magukkal hozott személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól. Az említett poggyászt megvizsgálni csak akkor lehet, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy az olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az (1) bekezdés b) pontjában, vagy amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam törvényei vagy más jogszabályai szerint tilos, illetőleg a vesztegzárra vonatkozó törvényei vagy más jogszabályai alá esnek. Az ilyen vámvizsgálat csak a konzuli tisztviselő vagy családtagja jelenlétében történhet.
28. cikk
(1) A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak mentesek minden személyes vagy dologi, országos, regionális és községi adó és illeték alól, kivéve:
a) az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;
b) a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanok után járó adókat és illetékeket, az Egyezmény 16. cikkében foglaltak fenntartásával;
c) a fogadó állam által kirótt örökösödési és tulajdonátruházási illetékeket az Egyezmény 30. cikk b) pontja rendelkezéseinek fenntartásával;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókat, illetékeket;
e) bejegyzési, bírósági, jelzálog- és bélyegilletékeket az Egyezmény 16. cikk rendelkezéseinek fenntartásával.
(2) A kisegítő személyzet tagjai a szolgáltatásukért kapott munkabér tekintetében mentesek az adók és illetékek alól.
(3) Olyan személyek alkalmazása esetén, akiknek fizetése vagy munkabére a fogadó államban nem mentes a jövedelemadó alól, a konzuli képviselet tagjainak tiszteletben kell tartani azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam törvényei és más jogszabályai a jövedelemadó behajtása terén a munkáltatókra rónak.
29. cikk
(1) A konzuli képviselet a fogadó állam területén olyan díjakat és illetékeket szedhet, amelyeket a konzuli szolgáltatásokért a küldő állam törvényei és más jogszabályai előírnak.
(2) Az (1) bekezdésben említett díjak és illetékek címén beszedett összeg a fogadó államban mentes minden adó és illeték alól.
30. cikk
A konzuli képviselet tagjának halála esetén a fogadó állam köteles arra, hogy:
a) lehetővé tegye az elhunyt ingóságainak kivitelét, kivéve azokat a fogadó államban szerzett ingóságokat, amelyeknek kivitele az elhalálozás időpontjában tilos volt;
b) mentesítse a hagyatéki ingóságokat mindenfajta adó, illeték vagy bármely más hasonló díj alól, feltéve, hogy azok kizárólag azért voltak a fogadó állam területén, mert az elhunyt mint a konzuli képviselet tagja tartózkodott ott.
31. cikk
(1) A (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával a konzuli képviselet tagjai - a küldő államnak teljesített szolgálataik tekintetében - mentesek a fogadó államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok alól.
(2) Az (1) bekezdésben említett mentesség a magánszemélyzet azon tagjaira is vonatkozik, akik kizárólag a konzuli képviselet tagjainak alkalmazásában állnak, feltéve, hogy:
a) nem állampolgárai vagy nem állandó lakosai a fogadó államnak;
b) kiterjednek rájuk a küldő államban vagy harmadik államban hatályban levő társadalombiztosítási szabályok.
(3) A konzuli képviselet tagjainak, akik a (2) bekezdésben említett mentességben nem részesülő személyeket alkalmaznak, teljesíteniök kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam társadalombiztosítási szabályai a munkáltatóra rónak.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett mentesség nem zárja ki a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében való önkéntes részvételt, feltéve, hogy azt a fogadó állam lehetővé teszi.
32. cikk
(1) A konzuli alkalmazott és a konzuli képviselet kisegítő személyzetének a tagja, aki a fogadó állam állampolgára vagy a küldő állam állampolgára és a fogadó állam állandó lakosa, csak az Egyezmény 24. cikk (3) bekezdésében előírt kiváltságokat és mentességeket élvezi.
(2) A konzuli képviselet tagjainak családtagjai az előbbiek kiváltságaiban értelemszerű mértékben részesülnek, kivéve, ha a fogadó állam állampolgárai, annak állandó lakosai, vagy a fogadó államban jövedelmező magántevékenységet folytatnak.
(3) A fogadó államnak a joghatóságot az (1) és (2) bekezdésben említett személyek tekintetében oly módon kell gyakorolni, hogy a konzuli képviselet tevékenységét ne akadályozza.
33. cikk
(1) A küldő állam lemondhat a konzuli képviselet tagjának a 22., 23. és 24. cikkben említett kiváltságairól és mentességeiről.
(2) A (3) bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával a lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.
(3) Ha a konzuli képviselet tagja pert indít olyan ügyben, amelyben a 22. cikk (2) és (3) bekezdése és a 23. cikk (1) bekezdése értelmében mentességet élvezne a joghatóság alól, akkor nem hivatkozhat többé a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.
(4) A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magában foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is; ehhez külön lemondás szükséges.
34. cikk
(1) A konzuli képviselet tagjait az Egyezményben említett kiváltságok és mentességek attól az időponttól kezdve illetik meg, amikor tisztségük betöltése céljából a fogadó állam országhatárát átlépik, vagy ha már a fogadó állam területén tartózkodnak, attól az időponttól kezdve, amikor a konzuli képviseleten hivatalba lépnek.
(2) A konzuli képviselet tagjainak családtagjai az Egyezményben említett kiváltságokat és mentességeket az alábbi feltételek mellett élvezik:
a) attól az időponttól kezdve, amikortól a konzuli képviselet tagját a kiváltságok és mentességek az (1) bekezdés szerint megilletik;
b) attól az időponttól kezdve, amikor a fogadó állam országhatárát átlépték, vagy ha már korábban a fogadó állam területére léptek, az a) pontban említett időponttól kezdve;
c) attól az időponttól kezdve, amikor a konzuli képviselet tagjának családtagjává váltak, vagy ha már ez korábban megtörtént, az a) és b) pontokban említett egyik időponttól kezdve.
(3) Ha a konzuli képviselet tagjának tevékenysége véget ér, az őt, valamint családtagjait megillető kiváltságok és mentességek akkor szűnnek meg, amikor az illető személy a fogadó állam területét elhagyja, vagy amikor az erre adott ésszerű határidő lejár.
A konzuli alkalmazottnak és a kisegítő személyzet tagjának, aki a fogadó állam állampolgára, vagy a fogadó állam állandó lakosa, a kiváltságai és mentességei akkor szűnnek meg, amikor az illető személy a konzuli alkalmazott vagy a kisegítő személyzet tagja minőségét elveszti.
(4) A családtagoknak biztosított kiváltságok ugyancsak megszűnnek akkor, amikor ezek a személyek már nem tartoznak a konzuli képviselet tagjának családtagjai közé.
Amennyiben azonban ezek a személyek kijelentik, hogy szándékukban áll a fogadó állam területét ésszerű határidőn belül elhagyni, a kiváltságaik elutazásuk időpontjáig megmaradnak.
(5) A konzuli képviselet tagjának halála esetén családtagjai az Egyezményben említett kiváltságokat továbbra is élvezik mindaddig, amíg a fogadó állam területét el nem hagyják, vagy amikor az erre adott ésszerű határidő lejár.
(6) A magánszemélyzet tagjai a számukra az Egyezményben biztosított jogokat és könnyítéseket ilyen minőségben való alkalmazásuk ideje alatt élvezik.
(7) A konzuli képviselet tagjainak hivataluk gyakorlása során végzett ténykedései tekintetében a joghatóság alóli mentesség időbeli korlátozás nélkül fennmarad.
35. cikk
(1) Az Egyezményben említett kiváltságainak és mentességeinek sérelme nélkül, kötelessége e kiváltságokat és mentességeket élvező minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait.
(2) A konzuli képviselet tagjai a könnyítéseket, kiváltságokat és mentességeket csak hivatalos kötelességeik teljesítése céljából használhatják.
(3) A konzuli helyiségeket nem szabad olyan módon használni, amely összeférhetetlen a konzuli feladatok gyakorlásával.
36. cikk
A küldő állam tulajdonában levő és a konzuli képviselet által használt valamennyi közlekedési eszközre, valamint a konzuli képviselet tagjainak vagy családtagjainak tulajdonát képező valamennyi közlekedési eszközre kötelező gépkocsibiztosítást kell kötni.
Konzuli feladatok
37. cikk
(1) A konzuli feladatokat annak érdekében gyakorolják, hogy:
a) megvédjék a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak jogait és érdekeit a fogadó államban;
b) előmozdítsák a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztését;
c) tájékozódjanak minden megengedett módon a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi viszonyairól és azok alakulásáról;
d) elősegítsék a két állam közötti baráti kapcsolatokat;
e) segítsék és támogassák a küldő állam állampolgárait.
(2) Az Egyezménynek a küldő állam állampolgáraira vonatkozó rendelkezései a küldő állam honosságával bíró jogi személyekre is vonatkoznak, oly mértékben, amilyenben ezekre alkalmazhatóak.
38. cikk
(1) A konzuli feladatokat a küldő állam konzuli tisztviselői végzik.
(2) A küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagjai is végezhetnek ideiglenes jelleggel a fogadó államban konzuli feladatokat a küldő állam konzuli képviseletén. Ebben az esetben a diplomáciai képviselet diplomáciai személyzetének jogait és kötelességeit tiszteletben kell tartani.
(3) A konzuli tevékenységet a konzuli kerület határain belül kell végezni. Különleges körülmények fennállása esetén konzuli feladatokat csak a fogadó állam előzetes beleegyezésével lehet a konzuli kerületen kívül ellátni.
(4) Az Egyezményben meghatározott konzuli feladatokat a fogadó állam törvényeinek és a nemzetközi jognak a tiszteletben tartása mellett kell ellátni.
39. cikk
A konzuli tisztviselő az Egyezmény szerint reá háruló konzuli feladatok végzése során a következő hatóságokhoz fordulhat:
a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz;
b) a fogadó állam központi hatóságaihoz, amennyiben ezt a fogadó állam törvényei, más jogszabályai és szokásai, vagy az e tárgyban kötött nemzetközi szerződések lehetővé teszik.
40. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van nyilvántartásba venni a küldő államnak az állampolgárait, akiknek lakóhelye vagy állandó tartózkodási helye konzuli kerületében van.
(2) A konzuli tisztviselő általi nyilvántartásba vétel nem mentesíti az állampolgárokat a kötelezettség alól, hogy a fogadó államnak a külföldiek tartózkodására vonatkozó törvényeit és más jogszabályait tiszteletben tartsák.
41. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a fogadó állam törvényeinek megfelelően a küldő állam állampolgárai megfelelő képviseletét biztosítsa a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai előtt; a fogadó állam törvényeinek és más jogszabályainak megfelelően ideiglenes intézkedések hozatalát kérheti ezeknek az állampolgároknak a jogai és érdekei megóvására, amennyiben távollétük vagy bármely más ok miatt jogaikat és érdekeiket nem tudják kellő időben megvédeni.
42. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult:
a) a küldő állam állampolgárai részére útleveleket vagy más útiokmányokat kiállítani, ezeket megújítani vagy bevonni, érvényességüket meghosszabbítani és szükség esetén ezekbe változtatásokat bevezetni;
b) vízumot kiállítani a küldő államba utazni kívánó személyeknek.
43. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek joga van a küldő állam állampolgárainak születését és elhalálozását nyilvántartásba venni és erről megfelelő bizonyítványt kiállítani. Ezek a rendelkezések nem mentesítik az érdekelt személyeket a fogadó állam törvényei által előírt nyilatkozatok megtétele alól.
(2) A konzuli tisztviselőnek joga van a küldő állam állampolgárai közötti házasságkötésnél közreműködni és a házasságkötésről a megfelelő bizonyítványt kiállítani.
A konzuli tisztviselő, valamint az érdekeltek a házasságkötésről haladéktalanul értesítik a fogadó állam illetékes hatóságait.
(3) Abban az esetben, ha a küldő állam állampolgára a fogadó állam területén elhalálozik, a fogadó állam illetékes hatóságai - amint erről tudomást szereznek - haladéktalanul értesítik a konzuli képviseletet.
44. cikk
(1) A fogadó állam törvényei által megszabott határokon belül a konzuli tisztviselőnek joga van a fogadó állam illetékes hatóságainál közbenjárni a küldő állam állampolgárait érintő minden gyámsági és gondnoksági ügyben. Javaslatot is tehet a fogadó állam illetékes hatóságainak olyan személyekre, akiket meg lehet bízni a gyámi vagy gondnoki feladatok ellátásával.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai - amint erről tudomást szereznek - késedelem nélkül közlik a konzuli tisztviselővel azokat az eseteket, amelyekben a küldő állam állampolgára javára gyám vagy gondnok kinevezése szükséges.
45. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult, amennyiben a fogadó állam jogszabályaival nem áll ellentétben, a konzuli kerületben az állampolgárai kérésére a következők végzésére:
a) átveszi, írásba foglalja és hitelesíti a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait tartalmazó okiratokat;
b) átveszi, írásba foglalja, lefordítja és hitelesíti a küldő állam állampolgárainak ügyiratait, szerződéseit és más okiratait, ha ezeknek az a rendeltetése, hogy jogi hatásuk a fogadó állam területén kívül valósuljon meg, és ha ezek az okiratok nem érintik a fogadó állam területén levő ingatlanokat vagy az ezekre vonatkozó dologi jogokat;
c) hitelesíti az okiratokon a küldő állam állampolgárainak aláírását, valamint a küldő vagy a fogadó államból származó okiratokon a bírói vagy más hatóságok aláírását;
d) hitelesíti bármely okirat másolatát, fordítását vagy kivonatát;
e) megőrzésre átveszi a küldő állam állampolgárai tulajdonát képező vagy a részükre érkező okiratokat. Ezekre a letétekre nem vonatkozik az Egyezmény 18. cikkében foglalt mentesség.
(2) Az (1) bekezdésben említett okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi hatályúak és bizonyító erejűek, mint a fogadó állam bírói vagy más illetékes hatóságai által hitelesített okiratok.
46. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a küldő állam konzuli képviseletét, ha a fogadó állam területén olyan hagyaték nyílt meg, mely a küldő állam állampolgárát örökösi, kötelesrészre jogosulti, vagy hagyományosi minőségben megilleti; erre a közlésre azonban csak akkor kerül sor, ha a szóban forgó személy nem lakik vagy törvényesen nincs képviselve a fogadó államban.
(2) A fogadó állam illetékes hatósága, kérésre, haladéktalanul értesíti a küldő állam konzuli képviseletét a küldő állam elhunyt állampolgárának a fogadó állam területén hátrahagyott hagyatéki javainak megóvása és kezelése érdekében tett intézkedéseiről.
(3) A konzuli tisztviselő közvetlenül vagy képviselője révén közreműködhet a (2) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásában.
Jogosult továbbá:
a) őrködni a küldő állam állampolgárai örökösödési jogának tiszteletben tartása felett;
b) őrködni afelett, hogy a küldő állam állampolgárának átadják azokat a pénzösszegeket, értéktárgyakat és egyéb ingóságokat, amelyek a fogadó állam területén levő örökös nem igényelte - minden külön eljárás nélkül a küldő állam konzuli képviseletének át kell adni, ideiglenes jelleggel, megőrzésük biztosítása végett, a területi államigazgatási vagy bírói hatóságok azon jogának fenntartása mellett, hogy azokat az igazságszolgáltatás érdekében lefoglalhassák.
A konzuli képviselet ezeket a személyi holmikat és pénzösszegeket tartozik átadni a fogadó állam mindazon hatóságának, amelyet annak kezelése vagy felszámolása céljából jelölnek ki. A személyi holmik kivitele és a pénzösszegek átutalása tekintetében köteles tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályait.
47. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának a fogadó államban történt előzetes letartóztatásáról, őrizetbe vételéről vagy személyi szabadságának bármely más korlátozásáról. Az értesítést attól a naptól számított 8 napon belül meg kell adni, amikor fent említett állampolgárt előzetesen letartóztatták, őrizetbe vették vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozták.
(2) A konzuli tisztviselőnek jogában áll meglátogatni a küldő állam állampolgárát, aki előzetes letartóztatásban, őrizetben van, vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozták, vagy a fogadó államban szabadságvesztés-büntetését tölti, és vele kapcsolatba lépni. A látogatásokat az állampolgár előzetes letartóztatását, őrizetbe vételét vagy személyi szabadságát korlátozó intézkedést követő 10 napon belül engedélyezik, hacsak az érdekelt ezt alakszerűen nem ellenzi a konzuli tisztviselő és a fogadó állam hatóságai képviselőjének jelenlétében. A látogatások ésszerű időközönként megismétlődhetnek.
(3) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a küldő állam érintett állampolgárát az e cikk alapján őt megillető jogokról.
(4) Az e cikkben meghatározott jogokat a fogadó állam jogszabályaival és más szabályaival összhangban kell gyakorolni azzal a feltétellel, hogy ez utóbbiak nem akadályozzák az említett jogok gyakorlását.
48. cikk
(1) A konzuli tisztviselők jogosultak segítséget nyújtani a küldő állam lobogóját viselő hajóknak, amelyek a konzuli kerületükben levő kikötőbe érkeznek vagy ott tartózkodnak.
(2) A küldő állam jogszabályai által megengedett módon a konzuli tisztviselők jogosultak kapcsolatba lépni a küldő állam lobogóját viselő hajó személyzetével, azokat ellenőrizhetik, megvizsgálhatják és láttamozhatják a hajózási okmányokat, valamint a szállítással kapcsolatos okmányokat és általában joguk van ezeken a hajókon biztosítani a küldő állam hajózásra vonatkozó törvényeinek a végrehajtását. A fogadó állam illetékes hatóságai jogkörének sérelme nélkül és amennyiben azt a küldő állam törvényei lehetővé teszik, a konzuli tisztviselők jogosultak továbbá a szükséges intézkedéseket megtenni annak érdekében, hogy ezeken a hajókon a rendet és fegyelmet biztosítsák.
(3) A fogadó állam hatóságai nem avatkoznak be a hajó fedélzetén keletkezett semmiféle ügybe, kivéve az olyan természetű rendellenességeket, amelyek a szárazföldön vagy a kikötőben megzavarják a nyugalmat és közrendet, vagy amelyek veszélyeztetik az egészséget, a közbiztonságot vagy a hajó biztonságát, továbbá amelyekben a hajó személyzetéhez nem tartozó személyek vesznek részt.
(4) Ha a küldő állam lobogóját viselő hajó a fogadó állam belső vizein vagy területi vizein zátonyra fut, hajótörést vagy más hajókárt szenved, a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik erről a baleset helyszínéhez legközelebb levő konzuli képviseletet és tájékoztatást adnak azokról a már megtett intézkedésekről is, amelyeket a hajó, annak személyzete, az utasok, a szállítmány és a készletek megmentése vagy védelme érdekében tettek. Ezek a hatóságok ugyanígy megadják a szükséges segítséget a konzuli tisztviselőknek a hajókár, a zátonyrafutás és a hajótörésre vonatkozó intézkedések megtételénél.
Amennyiben a fogadó állam jogszabályaival nem áll ellentétben, ennek az államnak az illetékes hatóságai felkérik a konzuli tisztviselőt arra, hogy vegyen részt a hajókár, a zátonyrafutás vagy a hajótörés okainak kivizsgálásában. A konzuli tisztviselő felkérheti a fogadó állam hatóságait arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a hajó, annak személyzete, az utasok, a szállítmány és a készletek megmentése és védelme érdekében.
(5) Amennyiben a zátonyra futott, hajókárt vagy hajótörést szenvedett hajó tulajdonosának vagy a nevében eljáró bármely más jogosult személynek nem áll módjában a szükséges intézkedéseket megtenni a hajót, a szállítmányt és a készleteket illetően, ezen intézkedések megtételére a konzuli tisztviselő is jogosult a tulajdonos vagy a jogosult személy nevében. A konzuli tisztviselő hasonló intézkedéseket tehet a külső állam állampolgára tulajdonát képező, a szállítmányból és a készletekből származó minden olyan tárgy esetében, amelyet a kikötőbe vittek, s a parton, a part közelében, vagy a zátonyra futott vagy hajótörést szenvedett hajón találtak. A hajótörést szenvedett hajóra, annak szállítmányára és készleteire semmiféle vámot nem vetnek ki, kivéve ha azokat a fogadó államban való felhasználásra és fogyasztásra szállították.
(6) Ha a fogadó állam hatóságai, illetékességük körében a küldő állam lobogóját viselő hajó fedélzetén kármegelőző vagy kényszerintézkedéseket szándékoznak tenni, erről előzetesen értesítik a konzuli képviseletet, hogy a konzuli tisztviselő jelen lehessen az ilyen intézkedések megtételénél. Amennyiben sürgősség esetén a konzuli képviselet értesítése nem volt lehetséges és konzuli tisztviselő nem volt jelen az intézkedések megtételénél, a fogadó állam hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli képviseletet a megtett intézkedésekről. Ugyanígy értesítik a konzuli képviseletet arról is, ha a fogadó állam hatóságai a hajó személyzete valamely tagjának a kihallgatását szükségesnek találták.
E bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a vám-, az egészségügyi és az útlevél vizsgálatokra.
(7) E cikk rendelkezései hadihajókra nem vonatkoznak.
49. cikk
(1) A konzuli tisztviselő a küldő állam törvényeiben és más jogszabályaiban előírt ellenőrzési és felügyeleti jogokat gyakorolhat az ebben az államban nyilvántartott légijárművek és személyzetük felett, amennyiben azt a fogadó állam törvényei és rendelkezései lehetővé teszik. Segítséget nyújthat továbbá ezen légijárműveknek és személyzetüknek.
(2) Amennyiben a küldő államban nyilvántartott légijármű a fogadó állam területén balesetet szenved, ennek az államnak az illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a baleset helyszínéhez legközelebb levő konzuli képviseletet.
(3) E cikk rendelkezései a katonai légijárművekre nem vonatkoznak.
50. cikk
Az Egyezményben felsorolt feladatokon kívül a konzuli tisztviselőnek joga van minden más konzuli feladat gyakorlására, amellyel őt a külső állam megbízza és amelyhez a fogadó állam kifejezetten hozzájárul, vagy amelyet a fogadó állam nem ellenez.
Záró rendelkezések
51. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat a lehető legrövidebb időn belül Tuniszban ki kell cserélni.
(2) Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napjától számított harmincadik napon lép hatályba. Az Egyezmény meghatározatlan időre szól. Az Egyezményt akármelyik Szerződő Fél bármikor felmondhatja és a felmondás hat hónappal azután lép hatályba, hogy azt a másik Szerződő Féllel írásban közölték.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Készült Budapesten, 1982. december 6-án két eredeti példányban, mindkettő magyar, arab és francia nyelven. A magyar és az arab szöveg eltérő értelmezése esetén a francia szöveg az irányadó.
(Aláírások.)
3. §3 Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1984. november 24. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.
1
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
2
A kihirdetés napja: 1984. december 1.
3
A 3. § a 2006: CIX. törvény 163. § (5) bekezdésének h) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás