1987. évi 27. törvényerejű rendelet
1987. évi 27. törvényerejű rendelet
az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-ám kelt Egyezmény kihirdetéséről1
2007.01.01.
(A Magyar Népköztársaság2 megerősítő okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New Yorkban, 1987. február 4. napján megtörtént. Az Egyezmény – összhangban a 68. cikk rendelkezéseivel – a Magyar Népköztársaság vonatkozásában 1987. március 6-án lépett hatályba.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Washingtonban, 1965. március 18-án kelt, az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
ÁLLAMOK ÉS MÁS ÁLLAMOK TERMÉSZETES ÉS
JOGI SZEMÉLYEI KÖZÖTTI BERUHÁZÁSI VITÁK
RENDEZÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY
JOGI SZEMÉLYEI KÖZÖTTI BERUHÁZÁSI VITÁK
RENDEZÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY
Államok és más államok
természetes és jogi személyei közötti
beruházási viták rendezéséről szóló
természetes és jogi személyei közötti
beruházási viták rendezéséről szóló
Egyezmény
PREAMBULUM
A Szerződő Államok
Figyelembe véve a nemzetközi együttműködésnek a gazdasági fejlődés érdekében jelentkező szükségességét és a nemzetközi magánberuházásnak ebben játszott szerepét;
Szem előtt tartva annak lehetőségét, hogy az ilyen beruházásokkal kapcsolatban időről időre jogviták keletkezhetnek a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei között;
Felismerve, hogy jóllehet az ilyen jogviták rendszerint nemzeti jogi eljárásoknak vannak alávetve, bizonyos esetekben a rendezés nemzetközi módszerei is alkalmasak lehetnek;
Különleges fontosságot tulajdonítva annak, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek a nemzetközi békéltetés vagy választott bíráskodás azon intézményes keretei, amelyek elé a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei az ilyen jogvitákat, amennyiben kívánják, előterjeszthetik;
Attól az óhajtól vezetve, hogy ilyen intézményes keretek létesüljenek a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank védnöksége alatt;
Felismerve azt, hogy a Felek között létrejött az a közös megegyezés, amely alapján az ilyen jogvitákat az említett intézményes keretek közötti békéltetésre vagy választott bíráskodásra bocsátják, olyan kötelező megállapodást képez, amely megköveteli, különösen, hogy a békéltetők részéről előterjesztett ajánlásokat megfelelően mérlegelnék és a választott bírósági határozatoknak eleget tegyenek; és
Kinyilvánítva, hogy valamely Szerződő Állam azon egyszerű ténynél fogva, hogy ratifikálta, elfogadta vagy jóváhagyta ezt az Egyezményt, az ilyen irányú hozzájárulása nélkül nem tekinthető kötelezettnek arra, hogy bármely konkrét jogvitát békéltetés vagy választott bíróság elé bocsásson.
Az alábbiakban állapodtak meg:
A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi
Központja
Központja
Létrehozás és szervezet
1. cikk
(1) Ezennel létrejön a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (a továbbiakban: a Központ).
(2) A Központ célja, hogy a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei közötti beruházási vitákkal kapcsolatos békéltetésre és választott bíráskodásra lehetőséget biztosítson az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően.
2. cikk
A Központ székhelye a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: a Bank) központi irodája. A székhely más helyre is áthelyezhető az Igazgatói Tanács kétharmados többséggel hozott határozata alapján.
3. cikk
A Központ Igazgatói Tanácsot és Titkárságot hoz létre, valamint gondoskodik a békéltetők és választott bírók paneljéről.
Az Igazgatói Tanács
4. cikk
(1) Az Igazgatói Tanács a Szerződő Államok egy-egy képviselőjéből áll. Amennyiben a képviselő az ülésen nincs jelen vagy teendői ellátásban akadályoztatva van, képviselőként a helyettes járhat el.
(2) Ellenkező kijelölés hiányában a Szerződő Államok által a Bankhoz kinevezett kormányzó és helyettes kormányzó ex officio az illető Szerződő Állam képviselője, illetőleg helyettese.
5. cikk
A Bank elnöke ex officio az Igazgatói Tanács elnöke (a továbbiakban: az elnök), akinek nincs szavazati joga. Távollétében vagy akadályoztatása esetén, valamint azon idő alatt, amíg nincs betöltve a Bank elnökének tisztsége, az Igazgatói tanács elnökeként az a személy jár el, aki arra az időre a Bank elnöki tisztségét ellátja.
6. cikk
(1) Az Igazgatói Tanács, anélkül, hogy ez érintené az Egyezmény egyéb rendelkezései által ráruházott hatásköröket és funkciókat,
a) elfogadja a Központ ügyviteli és pénzügyi szabályzatait;
b) elfogadta a békéltető és a választott bírósági eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályokat;
c) elfogadja a békéltetési és a választott bírósági eljárásokra vonatkozó eljárási szabályokat (a továbbiakban: a békéltetési eljárási szabályok és választott bírósági eljárási szabályok);
d) jóváhagyja a Bankkal kötött azon megállapodásokat, amelyek a Bank ügyviteli berendezéseinek és szolgáltatásainak használatát szabályozzák;
e) meghatározza a főtitkár és a helyettes főtitkárok szolgálati feltételeit;
f) elfogadja a Központ bevételeinek és kiadásainak évi költségvetését;
g) jóváhagyja a Tanács működéséről szóló éves jelentést.
A fenti a), b), c) és f) pontokban említett határozatokat az Igazgatói Tanács tagjai kétharmados szavazattöbbséggel fogadják el.
(2) Az Igazgatói Tanács olyan bizottságokat hozhat létre, amelyet szükségesnek tart.
(3) Az Igazgatói Tanács olyan egyéb hatásköröket is gyakorolhat és olyan egyéb funkciókat is elláthat, amelyeket az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához szükségesnek tart.
7. cikk
(1) Az Igazgatói Tanács egy rendes éves Közgyűlést, valamint a Tanács által meghatározott vagy az elnök, illetve a Tanács legalább öt tagjának kívánságára a főtitkár által összehívott további üléseket tart.
(2) Az Igazgatói Tanács minden egyes tagját egy szavazat illeti meg, és az Egyezményben másképpen szabályozott esetek kivételével, a Tanács elé kerülő valamennyi ügyet a leadott szavazatok többsége dönti el.
(3) Az Igazgatói Tanács üléseinek határozatképességéhez tagjai többségének jelenléte szükséges.
(4) Az Igazgatói Tanács, tagjai kétharmados szavazattöbbségével olyan eljárást fogadhat el, amely útján az elnök szavazásra kérheti fel a Tanácsot a Tanács ülésének összehívása nélkül. A szavazás csak akkor érvényes, ha a Tanács tagjainak többsége az említett eljárás által meghatározott határidőn belül adja le szavazatát.
8. cikk
Az Igazgatói Tanács tagjai és az elnök a szolgálatuk teljesítéséért a Központtól díjazásban nem részesülnek.
A Titkárság
9. cikk
A Titkárság a főtitkárból, egy vagy több helyettes főtitkárból és a személyzetből áll.
10. cikk
(1) A főtitkárt és a helyettes főtitkárokat az Igazgatói Tanács választja meg tagjainak kétharmados szavazattöbbségével, az elnök ajánlására, hat évet meg nem haladó szolgálati időtartamra. A nevezettek újraválaszthatók. Az elnök, az Igazgatói Tanács tagjaival történt tanácskozás után, egy vagy több jelöltet jelöl minden egyes ilyen hivatalra.
(2) A főtitkár és a helyettes főtitkár hivatala összeférhetetlen bármiféle politikai funkció ellátásával. Sem a főtitkár, sem a helyettes főtitkárok nem tölthetnek be semmilyen más munkakört, illetve nem folytathatnak semmilyen más foglalkozást, kivéve ha ehhez az Igazgatói Tanács írásban hozzájárul.
(3) A főtitkár távollétében vagy ha tevékenysége ellátásában akadályoztatva van, valamint akkor, amikor a főtitkár tisztsége nincs betöltve, a helyettes főtitkár köteles eljárni főtitkárként. Ha egynél több helyettes főtitkár van hivatalban, az Igazgatói Tanács előre meghatározza azt a sorrendet, amely szerint a helyettes főtitkárok főtitkárként járnak el.
11. cikk
A főtitkár a Központ jogi képviselője és főtisztségviselője, továbbá ő a felelős a Központ igazgatásáért, ideértve a személyzet kinevezését is, az Egyezmény rendelkezéseinek és az Igazgatói Tanács által elfogadott szabályzatoknak megfelelően. Nyilvántartó feladatkört lát el, és felhatalmazása van az Egyezmény alapján hozott választott bírósági határozatok, valamint azok kiadmányainak hitelesítésére.
A panelek
12. cikk
Mind a békéltetők panele, mind a választott bírók panele az alábbiak szerint kijelölt, szakképzett személyekből áll, akik vállalják e megbízást.
13. cikk
(1) Valamennyi Szerződő Állam jogosult mindegyik panelbe négy-négy személyt kijelölni, akik lehetnek a saját állampolgárai is, de mások is.
(2) Az elnök tíz-tíz személyt nevezhet ki mindkét panelbe. A panelekbe ekként kijelölt személyeknek különböző állampolgárságúaknak kell lenniük.
14. cikk
(1) A panelekbe kinevezett személyeknek magas erkölcsiségű, a jog, a kereskedelem, az ipar vagy a pénzügyek területén elismert szaktudással rendelkező olyan személyeknek kell lenniük, akikről feltételezhető, hogy képesek elfogulatlanul ítélkezni. Különösen fontos a jog területén való jártasság a választott bírók paneljébe tartozó személyeknél.
(2) Az elnök, a panelekbe való kinevezés során figyelembe veszi továbbá azt, hogy a panelekben biztosítva legyen a világ fő jogrendszereinek, valamint a gazdasági tevékenység fő formáinak képviselete.
15. cikk
(1) A paneltagok hatéves, megújítható időtartamokon át teljesítenek szolgálatot.
(2) A paneltag halála vagy lemondása esetén a tagot kijelölő hatóság jogosult egy másik személyt kinevezni az említett tag még hátralevő szolgálati idejének kitöltésére.
(3) A paneltagok mindaddig hivatalukban maradnak, amíg utódjaikat ki nem jelölik.
16. cikk
(1) Ugyanazon személy mindkét panelben teljesíthet szolgálatot.
(2) Ha egy személyt ugyanazon panelbe egynél több Szerződő Állam vagy egy vagy több Szerződő Állam és az elnök jelölt ki, az illető személy azon hatóság által kijelöltnek minősül, amely elsőként jelölte ki őt, amennyiben az egyik ilyen hatóság az az állam, amelynek állampolgára, akkor ezen állam által kijelöltnek tekintendő.
(3) Valamennyi kijelölésről értesíteni kell a főtitkárt, és a kijelölés attól a naptól kezdve hatályos, amikor az értesítés beérkezett.
A Központ finanszírozása
17. cikk
Ha a Központ kiadásai nem fedezhetők a berendezések használatáért járó díjakból vagy más bevételekből, a többletet azok a Szerződő Államok viselik, amelyek a Bank tagjai, olyan arányban, ahogy a Bank alaptőkéjét jegyezték, azok a Szerződő Államok pedig, amelyek nem tagjai a Banknak, az Igazgatói Tanács által elfogadott szabályoknak megfelelően.
Jogállás, mentességek és kiváltságok
18. cikk
A Központ teljes nemzetközi jogi személyiséggel rendelkezik. A Központ jogképessége kiterjed
a) a szerződéskötésre;
b) ingó és ingatlan tulajdon szerzésére és az afeletti rendelkezésre;
c) jogi eljárások kezdeményezésére.
19. cikk
A Központ, feladatainak ellátása érdekében, valamennyi Szerződő Állam területén az e cím alatt megállapított mentességeket és kiváltságokat élvez.
20. cikk
A Központ, valamint tulajdona és vagyoni értékei mentességet élveznek minden jogi eljárás alól, kivéve, ha a Központ erről a mentességről lemond.
21. cikk
Az elnök, az Igazgatói Tanács tagjai, továbbá azok a személyek, akik békéltetőként vagy választott bíróként avagy az 52. cikk (3) bekezdése szerint kinevezett Bizottság tagjaként járnak el, valamint a Titkárság tisztviselői és alkalmazottai
a) joghatóság alóli mentességet élveznek minden olyan tevékenységet illetően, amelyeket feladataik ellátása során végeztek, kivéve, ha a Központ erről a mentességről lemond;
b) ha nem helyi állampolgárok, a bevándorlási korlátozások, a külföldiek a nyilvántartási követelmények és a nemzeti szolgálati kötelezettségek tekintetében ugyanazokat a mentességeket, a valutakorlátozásokkal kapcsolatban ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, és az utazási lehetőségekkel kapcsolatban ugyanazon elbánásban részesülnek, mint amelyeket a Szerződő Államok más Szerződő Államok hasonló rangú képviselőinek, tisztviselőinek és alkalmazottainak nyújtanak.
22. cikk
A 21. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell azon személyekre is, akik az Egyezmény szerinti eljárásokban megjelennek mint felek, képviselők, jogi tanácsadók, ügyvédek, tanúk vagy szakértők, azzal azonban, hogy az említett cikk b) bekezdésének rendelkezései kizárólag ezen személyeknek az eljárások helyére való utazására, az onnan való elutazására, valamint az ott tartózkodására alkalmazandók.
23. cikk
(1) A Központ irattára sérthetetlen, bárhol legyen is az.
(2) A hivatalos kapcsolattartás során a Központot minden Szerződő Állam ugyanolyan kedvező elbánásban részesíti, mint amelyet más nemzetközi szervezet részére nyújt.
24. cikk
(1) A Központ vagyoni értékei, tulajdona és jövedelme, valamint műveletei és ügyletei, az Egyezményben engedélyezett teljes adó- és vámmentességet élveznek. A Központ mentes bármely adó- vagy vámilleték beszedéséért vagy megtérítéséért való felelősség alól is.
(2) A helyi állampolgárok kivételével, semmiféle adó nem vethető ki azon költségtérítésekre vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket a Központ az Elnöknek vagy az Igazgatói Tanácsnak fizet vagy azon illetményekre, költségtérítésekre, más járadékokra vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket a Központ fizet a Titkárság tisztségviselőinek vagy alkalmazottainak.
(3) Semmiféle adó nem vethető ki azon díjakra vagy költségtérítésekre, vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket békéltetőként vagy választott bíróként vagy az 52. cikk (3) bekezdése szerint kinevezett bizottság tagjaként eljáró személyek vesznek fel az Egyezmény hatálya alá eső eljárásokban, ha az ilyen adó kizárólagos jogalapjául a Központ székhelye vagy az a hely szolgál, ahol az ilyen eljárásokat lefolytatják vagy az a hely, ahol az ilyen díjakat és költségtérítéseket kifizetik.
A Központ joghatósága
25. cikk
(1) A Központ joghatósága kiterjed minden olyan beruházásból közvetlenül keletkező jogvitára, amely egyik Szerződő Állam (vagy ezen Szerződő Állam bármely olyan alárendelt szerve vagy ügynöksége, amelyet az a Központnak bejelent) és egy másik Szerződő Állam természetes és jogi személyei között jött létre, amennyiben a vitában álló felek írásban hozzájárulnak a jogvitának a Központ elé terjesztéséhez. Amennyiben a felek hozzájárulásukat adták, azt egyik fél sem vonhatja vissza egyoldalúan.
(2) ”Egy másik Szerződő Állam állampolgára” jelent:
a) minden természetes személyt, aki a jogvitában félként szereplő államon kívüli valamely Szerződő Állam állampolgára azon a napon, amikor a felek hozzájárulnak ahhoz, hogy az említett vitát békéltető vagy választott bírósági eljárásnak vetik alá, illetőleg azon a napon, amikor a kérelmet a 28. cikk (3) bekezdésének vagy a 36. cikk (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vették, de nem tartozik ide az a személy, aki az említett bármelyik napon a jogvitában félként szereplő Szerződő Állam állampolgárságával is rendelkezett;
b) minden jogi személyt, amely a jogvitában félként szereplő államon kívüli valamely Szerződő Államban volt honos azon a napon, amikor a felek hozzájárultak ahhoz, hogy az említett vitát békéltető vagy választott bírósági eljárásnak vetik alá, és minden jogi személyt, amely a jogvitában félként szereplő Szerződő Állam honosságával rendelkezett az említett napon, és amelyet illetően – a külföldi irányításra való tekintettel – a felek egyetértettek abban, hogy azt az Egyezmény szempontjából egy másik Szerződő Államban honosként kell kezelni.
(3) A Szerződő Állam alárendelt szerve vagy ügynöksége részéről történő hozzájárulást az illető Államnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha ez az Állam értesíti a Központot arról, hogy ilyen jóváhagyásra nincs szükség.
(4) Bármely Szerződő Állam jogosult – az Egyezmény ratifikálásakor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor, illetve bármikor ezt követően – értesíteni a Központot azon vitáról vagy viták köréről, amelyet vagy amelyeket nem vet alá a Központnak, illetőleg megfontolás tárgyává teszi azt. A Főtitkár köteles az ilyen értesítést haladéktalanul közölni valamennyi Szerződő Állammal. Az ilyen értesítés nem tekinthető az (1) bekezdés által megkívánt hozzájárulásnak.
26. cikk
A feleknek az Egyezmény szerinti választott bíráskodásnak való alávetése – ellenkező kikötés hiányában – olyan hozzájárulásnak minősül, amely minden más jogorvoslati utat kizár.
27. cikk
(1) Egyetlen Szerződő Állam sem fog diplomáciai védelmet nyújtani vagy nemzetközi igényt támasztani olyan jogvitát illetően, amelyre vonatkozólag valamely természetes vagy jogi személy és egy másik Szerződő Állam egyetértett abban, hogy azt az Egyezmény szerinti választott bíróság elé terjesztik vagy terjesztették, kivéve, ha az említett másik Szerződő Állam nem tartotta magát az ilyen jogvitában hozott határozathoz, illetőleg annak nem tett eleget.
(2) A diplomáciai védelem, az (1) bekezdés szempontjából nem terjed ki az olyan kötetlen diplomáciai eszmecserékre, amelyeknek kizárólagos célja a jogvita rendezésének megkönnyítése.
Békéltetés
Békéltetés iránti kérelem
28. cikk
(1) Bármely Szerződő Állam vagy egy Szerződő Állam bármely természetes vagy jogi személye, amennyiben békéltetési eljárást kíván kezdeményezni, ennek érdekében írásbeli kérelmet intéz a főtitkárhoz, aki a kérelem egy példányát megküldi a másik félnek.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell a jogvitában szereplő kérdésekre vonatkozó információt, a felek azonosítását és hozzájárulásukat a békéltetéshez, igazodva a békéltető és a választott bírósági eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályokhoz.
(3) A főtitkár nyilvántartásba veszi a kérelmet, kivéve, ha a kérelemben foglalt információ alapján megállapítja, hogy a vita nyilvánvalóan nem tartozik a Központ joghatósága alá. A főtitkár haladéktalanul értesíti a feleket a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról.
A békéltető bizottság megalakítása
29. cikk
(1) A békéltető bizottságnak (a továbbiakban: a bizottság) a kérelemnek a 28. cikk szerinti bejegyzését követő lehető legrövidebb időn belül kell megalakulnia.
(2) a) A bizottság egy békéltetőből vagy – a felek megállapodása szerint – több, páratlan számú békéltetőből áll.
b) Ha a felek nem állapodnak meg a békéltetők számában és kijelölésük módjában, a bizottság három békéltetőből áll, akik közül egy-egy békéltetőt a felek jelölnek ki, míg egy harmadikat, aki egyben a bizottság elnöke, a felek megállapodás útján jelölnek ki.
30. cikk
Ha a bizottság nem alakult meg azt a napot követően 90 napon belül, amelyen a főtitkár a kérelem nyilvántartásbavételéről szóló értesítést megküldte a 28. cikk (3) bekezdésének megfelelően, vagy más olyan időtartamon belül, amelyben a felek megállapodhatnak, az elnök bármelyik fél kérelmére, és lehetőleg mindkét féllel való tanácskozás után, kijelöli a még ki nem jelölt békéltetőt vagy békéltetőket.
31. cikk
(1) Békéltetőnek kijelölhetők a békéltetők paneljében nem szereplők is, kivéve a 30. cikk szerinti, elnök általi kijelölés esetét.
(2) Azoknak a békéltetőknek, akiket nem a békéltetők paneljéből jelöltek ki, is rendelkezniük kell a 14. cikk (1) bekezdésében megállapított tulajdonságokkal.
A békéltetési eljárás
32. cikk
(1) A Bizottság hivatalból vizsgálja illetékességét.
(2) Bármelyik fél által felvetett azon kifogást, hogy a jogvita nem tartozik a Központ joghatósága alá vagy a bizottság egyéb okból nem illetékes, a bizottság ezt megvizsgálja, és eldönti, hogy előzetes kérdésként kíván-e azzal foglalkozni, vagy a vita érdemi tárgyalása során határoz arról.
33. cikk
Minden békéltetési eljárást, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg, e Cím rendelkezései szerint kell lefolytatni, az azon a napon hatályban levő Békéltetési Eljárási Szabályzatnak megfelelően, amely napon a felek hozzájárultak a békéltetéshez. Ha olyan eljárási kérdés merül fel, amelyről e cím, illetőleg a Békéltetési Eljárási Szabályzat vagy bármely, a felek által közösen megállapított szabály nem rendelkezik, a kérdést a bizottság dönti el.
34. cikk
(1) A bizottság kötelessége, hogy tisztázza a felek közötti vita jogkérdéseit, és törekedjék a felek közötti, kölcsönösen elfogadható feltételeken alapuló megállapodás létrehozására. Ebből a célból a bizottság az eljárás bármely szakaszában és időről időre egyezségi feltételeket ajánlhat a feleknek. A felek kötelesek jóhiszeműen együttműködni a bizottsággal annak érdekében, hogy elősegítsék a bizottságot feladatkörének ellátásában és a legkomolyabb megfontolás tárgyává tegyék annak ajánlásait.
(2) Ha a felek megállapodásra jutnak, a bizottság jelentést készít, amelyben feljegyzi a vita jogkérdéseit és tanúsítja, hogy a felek megállapodásra jutottak. Ha a bizottság az eljárás bármely szakaszában nem lát lehetőséget a felek közötti megállapodásra, az eljárást berekeszti és jelentést készít a vitának békéltetési eljárás alá vetéséről és arról, hogy a feleknek nem sikerült megállapodásra jutniuk. Ha az egyik fél nem jelenik meg vagy nem vesz részt az eljárásban, a bizottság berekeszti az eljárást és jelentést készít arról, hogy az illető fél nem jelent meg vagy nem vett részt az eljárásban.
35. cikk
A vitában álló felek ellenkező megállapodásának hiányában a békéltetési eljárásban részt vevő felek nem jogosultak arra, hogy más eljárásban, akár választott bírók, akár rendes bíróság előtt vagy egyébként, a békéltetési eljárásban a másik fél által kifejtett nézetekre, megállapításokra, elismerésekre vagy egyezségi ajánlatokra, illetőleg a bizottság jelentésére vagy ajánlásaira hivatkozzon vagy ezeket felhasználja.
Választott bíráskodás
Választott bíráskodás iránti kérelem
36. cikk
(1) Bármelyik Szerződő Állam vagy egy Szerződő Állam természetes vagy jogi személye, amennyiben választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni, ennek érdekében írásbeli kérelmet intéz a főtitkárhoz, aki a kérelem egy példányát megküldi a másik félnek.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell a vita jogkérdéseire vonatkozó információt, a felek azonosítását és hozzájárulását a választott bíráskodáshoz, a békéltető és a választott bírósági eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően.
(3) A főtitkár nyilvántartásba veszi a kérelmet, kivéve, ha a kérelemben foglalt információ alapján megállapítja, hogy a vita nyilvánvalóan nem tartozik a Központ joghatósága alá. A főtitkár haladéktalanul értesíti a feleket a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról.
A Bíróság megalakítása
37. cikk
(1) A választott bíróságot (a továbbiakban: a bíróság) a kérelemnek a 36. cikk szerinti bejegyzését követő lehető legkisebb időn belül meg kell alakítani.
(2) a) A bíróság vagy egyetlen választott bíróból, vagy a felek megállapodása szerinti páratlan számú választott bíróból áll.
b) Ha a felek nem állapodnak meg a választott bírók számában és kijelölésük módjában, a bíróság három választott bíróból áll, akik közül egyet-egyet a felek jelölnek ki, míg egy harmadikat, aki a bíróság elnöke, a felek megállapodása útján kell kijelölni.
38. cikk
Ha a bíróság nem alakult meg azt a napot követő 90 napon belül, amelyen a főtitkár a kérelem nyilvántartásba vételéről szóló értesítést megküldte a 36. cikk (3) bekezdésének megfelelően, vagy más olyan időtartamon belül, amelyben a felek megállapodhatnak az elnök bármelyik fél kérelmére, és lehetőség szerint mindkét féllel való tanácskozás után, kijelöli a még ki nem jelölt választott bírót vagy bírókat. Az elnök által e cikk értelmében kijelölt választott bírók nem lehetnek a vitában álló Szerződő Államoknak vagy azon Szerződő Államnak állampolgárai, amelynek természetes vagy jogi személye félként szerepel a vitában.
39. cikk
A választott bírók többsége nem lehet állampolgára a vitában álló Szerződő Államnak és azon Szerződő Államnak, amelynek természetes, vagy jogi személye a vitában félként szerepel, azzal azonban, hogy e cikk előbbi rendelkezései nem alkalmazandók akkor, ha a bíróság egyetlen választott bíróját vagy minden egyes tagját a felek megállapodás útján jelölték ki.
40. cikk
(1) Választott bírónak kijelölhetők a választott bírók paneljében nem szereplők is, kivéve a 38. cikk szerinti, elnök általi kijelölés esetét.
(2) Azoknak a választott bíróknak, akiket nem a választott bírók paneljéből jelöltek ki, is rendelkezniük kell a 14. cikk (1) bekezdésében megállapított tulajdonságokkal.
A Bíróság hatásköre és feladatai
41. cikk
(1) A bíróság hivatalból vizsgálja illetékességét.
(2) Bármelyik fél által felvetett azon kifogást, hogy a vita nem tartozik a Központ joghatósága alá vagy az egyéb okból nem tartozik a bíróság illetékességébe, a bíróság ezt megvizsgálja és eldönti, hogy előzetes kérdésként kíván-e azzal foglalkozni, vagy a vita érdemi tárgyalása során határoz arról.
42. cikk
(1) A bíróság a vitát azon jogszabályoknak megfelelően dönti el, amelyekre nézve a felek megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a bíróság a vitában álló Szerződő Állam jogát alkalmazza (ideértve a kollíziós nemzetközi magánjogi szabályokat is), valamint a nemzetközi jog alkalmazható szabályait.
(2) A bíróság nem hozhat ”non liquet” határozatot azon az alapon, hogy a jog hallgat vagy nem világos.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezései nem érintik a bíróságnak azon jogát, hogy a felek ilyen irányú megállapodása esetén a vitát ”ex aequo et bono” döntse el.
43. cikk
A felek ellenkező megállapodásának hiányában a bíróság, amennyiben szükségesnek ítéli, az eljárás bármely szakaszában
a) felhívhatja a feleket arra, hogy dokumentumokat vagy más bizonyítékokat nyújtsanak be, és
b) megszemlélheti a vitával kapcsolatos helyszínt és ott lefolytathatja a megfelelőnek tartott vizsgálatokat.
44. cikk
Minden választott bírósági eljárást, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg, e Cím rendelkezései szerint kell lefolytatni, az azon a napon hatályban levő Választott Bírósági Eljárási Szabályzatnak megfelelően, amely napon a felek hozzájárultak a választott bíráskodáshoz. Ha olyan eljárási kérdés merül fel, amelyről e cím, illetőleg a Választott Bírósági Eljárási Szabályzat vagy bármely, a felek által közösen megállapított szabály nem rendelkezik, a kérdést a bíróság dönti el.
45. cikk
(1) Az a tény, hogy egyik fél nem jelenik meg vagy ügyét nem terjeszti elő, nem minősül a másik fél állításai elismerésének.
(2) Ha a fél nem jelenik meg vagy az ügyét nem terjeszti elő, az eljárás bármely szakaszában a másik fél kérheti a Bíróságot, hogy foglalkozzék az elé terjesztett kérdésekkel és hozzon határozatot. A Bíróság a határozat meghozatala előtt köteles értesíteni azon felet, és részére póthatáridőt kitűzni, aki nem jelent meg vagy ügyét nem terjesztette elő, feltéve, hogy meggyőződött arról, hogy a másik fél nem szándékozik a mulasztását pótolni.
46. cikk
A felek ellenkező megállapodás hiányában, az egyik fél kérelmére a bíróság köteles elbírálni minden mellék- vagy kiegészítő követelést, illetőleg viszontkövetelést, amennyiben azok közvetlenül a vita tárgyából származnak, feltéve, hogy az említett kérdések nem terjeszkednek túl a felek hozzájárulásán és egyébként a Központ joghatósága alá tartoznak.
47. cikk
A felek ellenkező megállapodása hiányában, a bíróság ha úgy látja, hogy a körülmények megkövetelik, javasolhatja ideiglenes intézkedések megtételét, a bármelyik felet megillető jogok megóvása érdekében.
Az ítélet
48. cikk
(1) A bíróság a kérdéseket az összes tagja szavazatainak többsége útján dönti el.
(2) A bíróság ítéletét írásba foglalja, és azt a bíróság mindazon tagjai aláírják, akik az ítélet mellett szavaztak.
(3) Az ítélet kiterjed a Bíróság elé terjesztett minden kérdésre, és tartalmazza azokat az indokokat, amelyekre alapozták.
(4) A bíróság bármely tagja jogosult egyéni véleményét az ítélethez csatolni, függetlenül attól, hogy az eltér-e a többség álláspontjától vagy sem, illetőleg jogosult az ítéletre vonatkozó eltérő véleményét is mellékelni.
(5) A Központ nem hozhatja nyilvánosságra az ítéletet a felek hozzájárulása nélkül.
49. cikk
(1) A főtitkár haladéktalanul kézbesíti a feleknek az ítélet hitelesített kiadmányait. Az ítélethozatal időpontjának azt a napot tekintik, amelyen a hitelesített kiadmányok megküldésre kerültek.
(2) A bíróság, az ítélet meghozatala napjától számított 45 napon belül, bármely fél által előterjesztett kérelemre – a másik fél értesítését követően – jogosult eldönteni bármely olyan kérdést, amelyről az ítéletben nem rendelkezett, és köteles kijavítani az ítélet minden elírási, számszerűségi, illetőleg hasonló jellegű hibáit. E döntés az ítélet részévé válik, és arról a feleket ugyanolyan módon kell értesíteni, mint az ítélet esetében. Ebben az esetben az 51. cikk (2) bekezdésében és az 52. cikk (2) bekezdésében előírt határidők attól a naptól kezdődnek, amely napon e döntés meghozatalára sor került.
A határozat értelmezése, felülvizsgálata
és hatályon kívül helyezése
és hatályon kívül helyezése
50. cikk
(1) Ha a felek között bármilyen vita keletkeznék az ítéletben foglaltakat illetően, bármely fél, a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján, kérheti az ítélet értelmezését.
(2) A kérelmet lehetőség szerint ahhoz a Bírósághoz kell továbbítani, amely az ítéletet hozta. Ha ez nem lehetséges, új bíróságot kell alakítani e fejezet 2. címének megfelelően. A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntésének meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti.
51. cikk
(1) Bármelyik fél a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján kérheti a határozat felülvizsgálatát olyan új tény feltárása alapján, amely jelentősen befolyásolhatja az ítéletet, feltéve, hogy az ítélet meghozatalakor ez a tény nem volt ismert a bíróság és a kérelmet előterjesztő fél előtt, valamint nem a kérelmező gondatlanságának következménye, hogy e tényről nem volt tudomása.
(2) A kérelmet az említett tény feltárásától számított 90 napon belül, de legkésőbb attól a naptól számított három éven belül kell előterjeszteni, amely napon az ítéletet meghozták.
(3) A kérelmet lehetőség szerint annak a bíróságnak kell továbbítani, amely az ítéletet hozta. Ha ez nem lehetséges, új bíróságot kell alakítani e fejezet 2. címének megfelelően.
(4) A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntésének meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti. Ha a kérelmező a kérelemben az ítélet végrehajtásának felfüggesztését kéri, a végrehajtást mindaddig ideiglenesen fel kell függeszteni, amíg a bíróság nem dönt az említett kérelmet illetően.
52. cikk
(1) Bármelyik fél a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján kérheti az ítélet hatályon kívül helyezését az alábbi indokok alapján:
a) a bíróság nem volt megfelelően megalakítva;
b) a bíróság nyilvánvalóan túllépte hatáskörét;
c) a bíróság egyik tagját megvesztegették;
d) alapvető eljárási szabályt jelentősen megsértettek;
e) az ítélet nem tartalmaz megfelelő indoklást.
(2) A kérelmet az ítélet meghozatalának napjától számított 120 napon belül kell benyújtani, kivéve, ha a hatályon kívül helyezést megvesztegetésre hivatkozással kérték, az ilyen kérelmet a megvesztegetés felfedezésétől számított 120 napon belül, de legkésőbb az ítélet hozatalának napjától számított három éven belül kell előterjeszteni.
(3) A kérelem kézhezvételekor az elnök haladéktalanul kijelöl egy három személyből álló ad hoc bíróságot a választott bírók paneljéből. A bíróság egyetlen tagja sem lehet olyan személy, aki tagja volt az ítéletet hozó bíróságnak, nem lehet továbbá olyan állampolgár, mint amilyen állampolgárok voltak a bíróság tagjai, valamint a vitában álló állam vagy azon állam állampolgára, amelynek természetes vagy jogi személye a vitában félként szerepel, ugyanígy olyan személy sem, akit az említett államok bármelyike jelölt ki a választott bírók paneljébe, vagy aki békéltetőként járt el ugyanabban a vitában. A bíróság jogosult az ítéletet vagy az ítélet egy részének az (1) bekezdésében felsorolt bármely indok alapján történő hatályon kívül helyezésére.
(4) A 41–45., 48., 49., 53. és 54. cikkek, valamint a VI. és VII. fejezetek rendelkezései mutatis mutandis alkalmazandók a bíróság előtti eljárásban.
(5) A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntése meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti. Amennyiben a kérelmező a kérelmében az ítélet végrehajtásának felfüggesztését kéri, a végrehajtást mindaddig ideiglenesen fel kell függeszteni, amíg a bíróság nem dönt az említett kérelmet illetően.
(6) Ha az ítéletet hatályon kívül helyezik, a vitát bármelyik fél kérelmére, e fejezet 2. címének megfelelően alakított új bíróság elé terjesztik.
Az ítélet elismerése és végrehajtása
53. cikk
(1) Az ítélet kötelező a felekre és semmiféle fellebbezésnek vagy bármilyen más jogorvoslatnak helye nincs, kivéve az Egyezményben biztosítottakat. Mindegyik fél köteles tartani magát az ítélet rendelkezéseihez, és eleget tenni azoknak, kivéve ha a végrehajtást felfüggesztették az Egyezmény vonatkozó rendelkezései értelmében.
(2) E cím szempontjából ”ítélet” minden olyan döntés is, amely az 50., 51. vagy 52. cikk alapján értelmezi, felülvizsgálja, vagy hatályon kívül helyezi az ilyen ítéletet.
54. cikk
(1) Mindegyik Szerződő Állam az Egyezmény értelmében meghozott ítéletet kötelezőnek ismeri el, és a területén az említett ítélet által megállapított pénzbeni kötelezettségeknek úgy tesz eleget, mintha az saját bíróságának jogerős ítélete volna. Szövetségi rendszerű Szerződő Állam az ilyen ítéletnek szövetségi bíróságai keretén belül vagy azok útján szerezhet érvényt és rendelkezhet arról, hogy az ilyen bíróságok úgy kezeljék az ítéletet, mintha az valamely tagállama bíróságának jogerős ítélete volna.
(2) Az a fél, amely az ítélet elismerését vagy végrehajtását kívánja elérni az egyik Szerződő Állam területén, köteles az ítéletnek a főtitkár által hitelesített kiadmányát benyújtani ahhoz az illetékes bírósághoz vagy más hatósághoz, amelyet az említett Állam erre a célra kijelöl. Mindegyik Szerződő Állam értesíti a főtitkárt az illetékes bíróságnak vagy más hatóságnak erre a célra történő kijelöléséről, valamint az ilyen kijelölésben bekövetkező minden későbbi változásról.
(3) Az ítélet végrehajtására azon Állam hatályában levő jogszabályai irányadók, amely Állam területén a végrehajtást kérik.
55. cikk
Az 54. cikkben foglalt rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy azok lerontják a Szerződő Államok azon hatályos jogszabályait, amelyek ezen államnak vagy bármely külföldi államnak a végrehajtás alóli mentességet állapítanak meg.
A békéltetők és választott bírók
pótlása és kizárása
pótlása és kizárása
56. cikk
(1) Azt követően, hogy a bizottság vagy bíróság megalakult és az eljárás megkezdődött, összetételük változatlan marad, azzal a feltétellel azonban, ha egy békéltető vagy választott bíró meghal, cselekvőképtelenné válik vagy lemond a tisztségéről, az így keletkező üresedést a III. fejezet 2. címében vagy a IV. fejezet 2. címében foglalt rendelkezéseknek megfelelően be kell tölteni.
(2) A bizottság vagy bíróság tagja továbbra is betölti ezt a tisztséget annak ellenére, hogy megszűnt a panel tagja lenni.
(3) Ha a fél által kinevezett békéltető vagy választott bíró lemond a tisztségéről azon bizottság vagy bíróság hozzájárulása nélkül, amelynek tagja volt, az elnök köteles a megfelelő panelből egy személyt kijelölni az így keletkező üresedés betöltésére.
57. cikk
Valamely fél indítványozhatja a bizottság vagy a bíróság bármely tagja kizárását arra utaló tény alapján, hogy az nyilvánvalóan nem felel meg a 14. cikk (1) bekezdésében megállapított követelményeknek. A választott bírósági eljárásban részt vevő fél ezen túlmenően indítványozhatja választott bíró kizárását azon az alapon, hogy a IV. fejezet 2. címe értelmében nem lehetett volna őt a választott bíróságba bíróként kijelölni.
58. cikk
A békéltető vagy választott bíró kizárására irányuló bármely indítványról adott esetben a bizottság vagy a bíróság többi tagja dönt, azzal a feltétellel, hogy amennyiben az illető tagok szavazatai egyenlő számban oszlanak meg, vagy az egyetlen békéltető vagy választott bíró, avagy a békéltetők vagy választott bírók többségének kizárására irányuló indítvány esetében, a kérdésben az elnök dönt. Ha a döntés szerint az indítvány megalapozott, a döntés által érintett békéltetőt vagy választott bírót, a III. fejezet 2. címében vagy a IV. fejezet 2. címében foglalt rendelkezéseknek megfelelően mást állítanak.
Eljárási költségek
59. cikk
A felek által a Központ berendezéseinek használatáért fizetendő díjakat a főtitkár határozza meg az Igazgatói Tanács által elfogadott szabályzatoknak megfelelően.
60. cikk
(1) Mindegyik bizottság és mindegyik bíróság az Igazgatói Tanács által időről időre megállapított kereteken belül és a főtitkárral folytatott megbeszélést követően határozza meg tagjainak díjait és költségeit.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem korlátozzák a feleket abban, hogy előre megállapodjanak az illető bizottsággal vagy bírósággal a tagok díjait és költségeit illetően.
61. cikk
(1) Békéltetési eljárás esetén a bizottság tagjainak díjait és költségeit, valamint a Központ berendezéseinek használatáért felszámított költségeket a felek egyenlő arányban viselik. Mindegyik fél viseli az eljárással kapcsolatban részéről felmerülő egyéb költségeket.
(2) A felek ellenkező megállapodásának hiányában a választott bírósági eljárások esetén a bíróság állapítja meg az eljárással kapcsolatban a felek részéről felmerült költségeket, és dönti el, hogy milyen módon és ki fizeti meg ezeket a költségeket, a Bíróság tagjainak díjait és költségeit, valamint a Központ berendezéseinek használatáért járó költségeket. Ez a döntés a határozat részét képezi.
Az eljárások helye
62. cikk
A békéltető és a választott bírósági eljárásokat a Központ székhelyén folytatják le, kivéve az alábbiakban szabályozott eseteket.
63. cikk
A békéltető és választott bírósági eljárások megtarthatók, ha a felek így állapodnak meg.
a) az Állandó Választott Bíróság vagy bármely más megfelelő akár magán-, akár közintézmény székhelyén, amelyekkel a Központ ebből a célból megállapodhat, vagy
b) bármely más helyen, amelyet a főtitkárral folytatott tanácskozást követően a bizottság vagy a bíróság jóváhagyott.
A Szerződő Államok közötti viták
64. cikk
A Szerződő Államok között az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő vitákat, amelyeket tárgyalások útján nem rendeznek, a vitában álló bármelyik fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, kivéve, ha az érintett Államok a rendezés egyéb módjában állapodnak meg.
Módosítás
65. cikk
Bármelyik Szerződő Állam javasolhatja az Egyezmény módosítását. A javasolt módosítás szövegét a főtitkárnak kell átadni az Igazgatói Tanács azon ülése előtt legalább 90 nappal, amelyen az említett módosítást megvizsgálják, és a szöveget a főtitkár haladéktalanul megküldi az Igazgatói Tanács valamennyi tagjának.
66. cikk
(1) Ha az Igazgatói Tanács kétharmados többséggel a módosítás mellett dönt, a javasolt módosítást körlevélben megküldi valamennyi Szerződő Államnak ratifikálás, elfogadás vagy jóváhagyás végett. Az egyes módosítások azt a napot követő harmincadik napon lépnek hatályba, amikor az Egyezmény letéteményese értesítést küld a Szerződő Államoknak arról, hogy valamennyi Szerződő Állam ratifikálta, elfogadta vagy jóváhagyta a módosítást.
(2) Egyetlen ilyen módosítás sem érinti a Szerződő Államok, iletőleg bármely alárendelt szervének vagy ügynökségének vagy az ilyen állam bármely természetes vagy jogi személyének az Egyezmény értelmében annak folytán keletkezett jogait és kötelezettségeit, hogy a módosítás hatálybalépésének napja előtt vetette alá magát a Központ joghatóságának.
Záró rendelkezések
67. cikk
Az Egyezmény a Bank tagállamai részére áll nyitva aláírásra. Ezenfelül nyitva áll aláírásra bármely más olyan állam részére, amely részese a Nemzetközi Bíróság Szabályzatának, és amelyet az Igazgatói Tanács tagjainak kétharmados szavazattöbbségével felhívott az Egyezmény aláírására.
68. cikk
(1) Az Egyezményt az aláíró Államok ratifikálják, elfogadják, vagy jóváhagyják a vonatkozó alkotmányos eljárási szabályoknak megfelelően.
(2) Az Egyezmény azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amely napon a huszadik ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot letétbe helyezték. Olyan állam esetében, amely a későbbiekben helyezi letétbe a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratát, az Egyezmény az ilyen letétbe helyezést követő harmincadik napon lép hatályba.
69. cikk
Mindegyik Szerződő Állam megteszi azokat a törvényhozási vagy egyéb intézkedéseket, amelyek az Egyezmény rendelkezéseinek hatályba lépéséhez területükön szükségesek.
70. cikk
Az Egyezmény alkalmazandó mindazon területekre, amelyeknek nemzetközi kapcsolataiért a Szerződő Állam felelős, kivéve azokat, amelyeket az említett Állam a letéteményeshez intézett írásbeli jegyzék útján kizár, az Egyezmény ratifikálásakor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor vagy azt követően.
71. cikk
Bármelyik Szerződő Állam az Egyezmény letéteményeséhez intézett írásbeli jegyzék útján femondhatja az Egyezményt. A felmondás az említett jegyzék kézhezvételétől számított hat hónap elteltével lép hatályba.
72. cikk
A Szerződő Állam által a 70., vagy a 71. cikk értelmében megküldött jegyzék nem érinti az illető Államoknak, illetőleg bármely alárendelt szervének vagy ügynökségének avagy az említett állam bármely természetes vagy jogi személyének annak folytán keletkezett jogait vagy kötelezettségeit, hogy mielőtt az említett jegyzék beérkezett volna a letéteményeshez, vetette alá magát a központ joghatóságának.
73. cikk
Az Egyezményre és módosításaira vonatkozó ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratokat a Banknál kell letétbe helyezni, amely az Egyezmény letéteményeseként jár el. A letéteményes megküldi az Egyezmény hiteles másolatait a Bank tagállamainak és minden más államnak, amelyet felhívnak az Egyezmény aláírására.
74. cikk
A letéteményes az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkével és a Közgyűlés által elfogadott rendelkezésekkel összhangban az Egyesült Nemzetek Titkárságánál nyilvántartásba véteti.
75. cikk
A letéteményes értesíti valamennyi aláíró Államot a következőkről:
a) a 67. cikk szerinti aláírásokról;
b) a 73. cikk szerinti ratifikációs, elfogadási és jóváhagyási okiratok letétbe helyezéséről;
c) az Egyezmény 68. cikk szerinti hatályba lépésének napjáról;
d) a 70. cikk szerinti területi hatály kizárásáról;
e) az Egyezmény bármely módosításának 66. cikk szerinti hatályba lépésének napjáról és
f) e 71. cikk szerinti felmondásokról.
KÉSZÜLT Washingtonban, egy eredeti példányban, angol, francia és spanyol nyelven, mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles, és letétbe helyeztetik a Nemzetközi Újjáépítési Bank irattárában. A Bank alábbi aláírásával vállalja az Egyezmény értelmében ráháruló feladatok teljesítését.
3. § Az Egyezményt megerősítő okirat letétbe helyezésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Népköztársaság kijelenti, hogy a Fővárosi Bíróság a Magyar Népköztársaságnak az Egyezmény 54. Cikk (2) bekezdésében említett, az Egyezmény keretében hozott határozatok elismerésére és végrehajtására kijelölt szerve.”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. március 6-tól kezdődően kell alkalmazni.
(2)3 E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokért felelős miniszter gondoskodik.
1
A kihirdetés napja: 1987. december 30.
2
Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.
3
A 4. § (2) bekezdése a 2000: XC. törvény 2. §-ának c) pontja és a 2006: CIX. törvény 164. § (2) bekezdésének h) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás