2/1991. (I. 29.) AB határozat
2/1991. (I. 29.) AB határozat1
1991.01.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Gáspár Andrásnak a HARANG Betéti Társaság igazgatójának a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és 1990. február 1-jéig visszamenő hatállyal történő megsemmisítésére benyújtott indítványa tárgyban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1)—(2) bekezdésének visszamenőleges hatálya 1990. február 1. és 1990. március 27. között alkotmányellenes volt. Ezt meghaladó részében az indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát közzéteszi a Magyar Közlönyben.
INDOKOLÁS
Az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés — amelyet a Magyar Közlöny 1990. évi március 27-ei 27. számában hirdettek ki — ellentétes az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 12. § (2) bekezdésével, mivel visszaható hatállyal munkabéremelési és társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettséget állapít meg. Az indítványozó e tényre alapozva a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. §-ának megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság az ügyben álláspontjának közlésére kérte fel az igazságügyminisztert és a munkaügyi minisztert.
Az igazságügyminiszter álláspontja szerint,,A jogalkotásról szóló törvény 12. § (2) bekezdése kimondja, hogy jogszabály csak hatálybalépését követően állapíthat meg kötelezettséget. Miután a hivatkozott rendelkezés munkabér emelés címén a munkáltató részéről kötelezettséget állapít meg és ezt visszamenőleges hatállyal teszi… nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény idézett rendelkezésének''.
A munkaügyi miniszter álláspontja szerint ,,A munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1) és (2) bekezdésében a személyi alapbér, illetőleg havi munkabér alsó határának a rendelkezés hatálybalépését megelőző időponttal történő felemelése — szorosan véve — valóban nincs összhangban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésével, mert a munkáltatók számára a jogszabály kihirdetését — mintegy egy hónappal — megelőző időre állapít meg kötelezettséget. Az előbbiek ellenére… megsemmisítése… nem lenne indokolt, mert érdemi kihatással nem járna. A munkáltató által… teljesített díjazás ugyanis tévesen kifizetett munkabérnek minősülne, melynek visszakövetelésére a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 65. §-ának (1) bekezdése alapján 30, kollektív szerződésben meghatározott esetekben 60 napon belül van lehetőség. E határidő elmulasztása esetén a dolgozó csak akkor kötelezhető visszafizetésre, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy azt maga idézte elő.''
Az indítvány részben megalapozott.
Az Alkotmány 7. § (2) bekezdése szerint a jogalkotás rendjét a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény állapítja meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 12. § (1) bekezdése szerint a ,,jogszabályban meg kell határozni a hatályba lépésének napját''. A 12. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint azonban a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. A 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 3. §-a a hatálybalépés napjának a kihirdetés napját jelöli meg, amely 1990. március 27-én történt. Az ÁBMH rendelkezés 2. §-a ennek ellenére 1990. február 1-jétől állapítja meg a munkabérek legkisebb összegét. Az Alkotmánybíróság ezért az 1990. február 1. és 1990. március 27. közötti időszakra megállapította a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1) és (2) bekezdésének alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság ennek során mérlegelte azokat az érveket is, amelyeket a megsemmisítéssel szemben a munkaügyi miniszter felhozott.
A munkaügyi miniszter által hivatkozott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet ugyanis korlátokat állít a tévesen kifizetett munkabérek határidőn túli visszakövetelésének. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (2) bekezdése szerint a megsemmisítés nem érintené az ÁBMH rendelkezésből származó jogokat és kötelezettségeket, mivel a kifizetett munkabérek visszakövetelését jogszabály zárja ki. E megfontolásból az Alkotmánybíróság mellőzte a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1) és (2) bekezdésének 1990. február 1. és március 27. közötti időszakra vonatkozó megsemmisítését, pusztán arra szorítkozott, hogy megállapítsa ebben az időszakban a jogszabály alkotmányellenes volt.
Megalapozatlan az indítványozónak az a kérelme is, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezés 2. §-át az 1990. március 27. utáni időszakra semmisítse meg. A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 58. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az ÁBMH elnöke a rendelkezésének kihirdetését követő időszakra jogosan állapította meg a munkabérek legkisebb összegét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében megalapozatlannak találta, és elutasította.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 382/B/1990.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás