• Tartalom

35/1991. (VI. 20.) AB határozat

35/1991. (VI. 20.) AB határozat1

1991.06.20.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a Magyar Gazdasági Kamara Joint Venture Club indítványozó jogszabály alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontjában írt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja, e jogszabályhely hatályának korlátozása iránti kérelmet pedig visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzé teszi.

INDOKOLÁS
1. Az indítványozó beadványában annak megállapítását kérte, hogy az 1988. évi XI. törvénynek az a rendelkezése, amely azokra a külföldi részvétellel működő társaságokra is kiterjeszti a Központi Műszaki Fejlesztési Alaphoz való hozzájárulási kötelezettséget, amelyekben a külföldi érdekeltség eléri a 20%-os hányadot, vagy az ötmillió forintot, alkotmányellenes. Kérte továbbá e rendelkezés alkalmazhatóságának a korlátozását annak kimondásával, hogy ez a fizetési kötelezettség a megjelölt gazdasági társaságokra nem vonatkozik.
Álláspontja szerint e társaságok a Műszaki Fejlesztési Alaphoz azért nem kötelesek hozzájárulni, mert az 1988. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: befektetési törvény) 14. § (1) bekezdése szerint a társaságot nyeresége alapján az állami költségvetés javára az ott írt befizetésen kívül más befizetési kötelezettség nem terheli. Ezzel szemben a támadott törvény nem tesz kivételt a külföldi részvétellel működő társaságok javára, mert eszerint minden gazdasági társaság — megkülönböztetés nélkül — műszaki fejlesztési hozzájárulást köteles fizetni. A hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettség ezért ellentétes a befektetési törvénnyel, ez az ellentét pedig alkotmányellenességet eredményez, mert jogbizonytalanságot okoz és sérti az ország gazdasági érdekeit is.
2. Az indítvány alaptalan.
Az indítványozó beadványában nem jelölt meg egyetlen olyan alkotmányos rendelkezést sem, amellyel a kifogásolt törvény ellentétben állna. Az indítványban támadott törvényi rendelkezések — értelmezéstől függő — ellentétes tartalma pedig önmagában, anyagi alkotmányellenesség hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség megállapításához. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
A törvényi rendelkezések ellentmondásának jogértelmezéssel való feloldása, illetőleg a törvény hatályának korlátozása az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a és az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében visszautasította.
* * *

Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes — vagy az értelmezéstől függően ellentétes — törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magábavéve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának.
A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldalni, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján azonban az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét.
A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet.
Alkotmánybírósági ügyszám: 940/B/1990/4.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére