59/1992. (XI. 6.) AB határozat
59/1992. (XI. 6.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1992.11.06.
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 534. §-ának az a rendelkezése, amely szerint ,,A pénzintézet azonban köteles tájékoztatást adni a bíróság (közjegyző) megkeresésére a vagyonelkobzást kimondó vagy az állammal szemben kártérítési kötelezettséget megállapító ítélet esetén, továbbá a hagyatékkal kapcsolatos eljárásban az örökhagyó takarékbetétjéről'', továbbá a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (2) bekezdése és a belföldiek devizaszámlájáról szóló 99/1989. (IX. 18.) MT rendelet 6. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket 1993. évi augusztus 31-ével megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó — egyesített indítványaiban — az 1982. évi 2. tvr 6. § (2) bekezdésében, továbbá a 99/1989. (IX. 18.) MT rendelet 6. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és részbeni megsemmisítését kérte.
1. A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendeletnek az indítványozó által kifogásolt 6. § (2) bekezdése szerint: ,,A pénzintézet azonban köteles tájékoztatást adni a bíróság (közjegyző) megkeresésére a vagyonelkobzást kimondó vagy az állammal szemben kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős ítélet esetén, továbbá — a hagyatékkal kapcsolatos eljárásban — az örökhagyó takarékbetétjéről.''
A belföldiek devizaszámlájáról szóló 99/1989. (IX. 18.) MT rendeletnek az indítványozó által ugyancsak támadott 6. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy: ,,A pénzintézet köteles tájékoztatást adni a devizaszámláról a bíróság (közjegyző) megkeresésére a vagyonelkobzást kimondó vagy az állammal szemben kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős ítélet esetén, továbbá — a hagyatékkal kapcsolatos eljárásban — az örökhagyó devizaszámlájáról.''
Az indítványozó álláspontja szerint mindkét rendelkezés annyiban alkotmányellenes, amennyiben csak az állammal szembeni kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős ítélet esetén kötelezi a pénzintézetet a devizaszámláról, illetőleg a takarékbetétről szóló tájékoztatásra. Véleménye szerint ez az állam javára szóló kedvezmény sérti az Alkotmánynak a tulajdon védelméről rendelkező 13. § (1) bekezdését, valamint a tulajdoni formák egyenlőségéről és egyenlő védelméről szóló 9. § (1) bekezdését.
Kérte ezért mindkét jogszabály tekintetében az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezések megsemmisítését.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott és idézett rendelkezésekkel azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 534. §-ának utolsó mondata. Eszerint: ,,A pénzintézet azonban köteles tájékoztatást adni a bíróság (közjegyző) megkeresésére a vagyonelkobzást kimondó vagy az állammal szemben kártérítési kötelezettséget megállapító ítélet esetén, továbbá a hagyatékkal kapcsolatos eljárásban az örökhagyó takarékbetétjéről.'' Az indítványozó az indítványaiban e rendelkezést ugyan nem támadta, de az Alkotmánybíróság — az azonos tartalmú szabályozás folytán — az alkotmányossági vizsgálatot a Ptk. 534. §-ára is kiterjesztette.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat alaposnak találta.
A takarékbetétek (devizabetétek) titkosságára vonatkozó főszabály alól az idézett és részben támadott rendelkezések a titkosság korlátozását három esetben teszik lehetővé: vagyonelkobzást kimondó, illetőleg az állammal szemben kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős ítélet esetén a bíróság megkeresésére, valamint a közjegyző megkeresésére a hagyatékkal kapcsolatos eljárás során a takarékbetétek (devizabetétek) titkossága nem érvényesül. [Az utolsó esetben a korlátozás csak látszólagos, mert ha a titok eredeti jogosultja meghal, a takarék- (deviza) betét megállapítása éppen az örökös, tehát az új jogosult jogainak védelmét szolgálja.]
E kivételek közül az indítványok a szabályozás alkotmányellenességét abban látják, hogy a korlátozás a kártérítési kötelezettséget megállapító jogerős bírói ítélet esetén csak az állam javára érvényesül, más károsult jogi személy vagy magánszemély javára azonban már nem. Ez a szabályozás az érintett károsulti körben indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz, mert az állami tulajdon védelmét minden alkotmányos indok nélkül preferálja más tulajdonosokkal szemben.
Az Alkotmánybíróság a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg, a tulajdon bármely formájára nézve diszkrimináció tilalmat fogalmaz meg. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése ennek folytán a 70/A. § (1) bekezdésében is foglalt jogegyenlőségi tételnek a tulajdonjogra vonatkoztatott kifejtése. Bár az Alkotmány 70/A. §-a az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma — alanyi és tárgyi összefüggésében — a jogi személyekre (az államra) is vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatában pedig arra mutatott rá, hogy az Alkotmány 9. §-ára figyelemmel a piacgazdaság körülményei között a piaci, vagyoni és versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét. Azokban az esetekben, amelyekben az államot az autonóm vagyoni (polgári jogi) viszonyok egyik szereplőjeként és nem közhatalmi funkciót gyakorló szervezetként kell értékelni, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint — ahogy ezt egyebek között a 18/1992. (III. 30.) AB, továbbá az 54/1992. (X. 29.) AB határozatokban kifejtette — az ilyen előnyöknek az állam javára szóló biztosítása az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt tiltott diszkriminációhoz vezet.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A védelem terjedelmének és intenzitásának a tulajdonjog alanya szerinti eltérő rendezése személyek közötti olyan megkülönböztetést jelent, amely alkotmányosan megengedhetetlen. A pénzbetétek titkosságára vonatkozó főszabálynak a feloldása, a károkozások hatékonyabb reparálása érdekében különböző kivételek felállítása önmagában ugyan nem alkotmányellenes, nincs azonban kellő súlyú alkotmányos indoka annak, hogy a jog a megsértett (kárt szenvedett) állami tulajdont más személy tulajdonával szemben a kártérítési processzusban kedvezményezze, mert az általános szabálytól eltérő kivételekre az adott tényállás lényeges elemét illetően — a diszkrimináció tilalma folytán — egyenlőségnek kell fennállnia. Márpedig az állami tulajdonnak ez a kedvezményezése, előnyben részesítése sérti az egyenlőség követelményét, sérti továbbá a tulajdon védelméről, a tulajdoni formák egyenlőségéről és azonos súlyú védelméről szóló alkotmányos rendelkezéseket, így az államot kedvezményező támadott szabályozás alkotmányellenes. Ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt, továbbá az azonos szabályozás folytán az alkotmányossági vizsgálat körébe bevont rendelkezéseket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 40. §-a alapján megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség orvoslására csak az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének eszközével élhet akkor is, ha a hatályon kívül helyezett rendelkezést nem találja egészében alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság ezért — a jogbiztonság érdekét szem előtt tarva — az ABtv. 43. § (4) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezés időpontjával lehetőséget kíván adni a jogalkotó számára, hogy az alkotmányos követelményeknek megfelelő új szabályokat megalkossa, a takarékbetétek (devizabetétek) titkosságának főszabálya alóli kivételeket a tiltott diszkrimináció kiküszöbölésével alkotmányosan meghatározza.
Az Alkotmánybíróság ezért az érintett rendelkezéseket a jövőre nézve, 1993. évi augusztus 31-i hatállyal semmisítette meg.
Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ABtv. 41. §-a alapján rendelte el.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 255/B/1992/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás