21/1995. (III. 28.) AB határozat
21/1995. (III. 28.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1995.03.28.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások törvényellenessége utólagos vizsgálatára irányuló kezdeményezések alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Siófok Város Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló, lakás céljára szolgáló házingatlanok és egyes nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének feltételeiről szóló 14/1992. (VI. 18.) rendelete törvényellenes, ezért ezt a rendeletet megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság felhívja Siófok Város Önkormányzatát, hogy a megsemmisített önkormányzati rendelet helyett e határozat közzétételétől számított 60 napon belül a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény előírásaira tekintettel alkosson új, törvényes önkormányzati rendeletet.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Siófok Város Önkormányzatának 14/1992. (VI. 18.) rendelete a Siófoki Városi Bíróság előtt 6.P.21.047/1993 sz. alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A köztársasági megbízott — mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a siófoki képviselő-testület nem értett egyet — az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Siófok Város Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló, lakás céljára szolgáló házingatlanok és egyes nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének feltételéről szóló 14/1992. (VI. 18.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-a, a 6. § (2) bekezdése, valamint a 11. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt előírásai ellentétesek az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Vátv.) 2. § (7) és (9) bekezdésében, valamint az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.), a végrehajtására kiadott 16/1969. (IX. 30.) ÉVM—MÉM—PM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.), illetve a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r. 2.) és a végrehajtására kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: Vhr. 2.) előírásaival.
2. Az indítvány benyújtását követően a 29/1993. (V. 4.) AB határozat (ABH 1993, 227., 236.) a Vátv. 2. § (9) bekezdését 1993. december 31. napjával megsemmisítette, az Országgyűlés pedig megalkotta a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Lt.). Az Lt. 1. sz. melléklete III. fejezet o) pontja a Korm. r. 2.-t és a Vhr. 2.-t, e melléklet IV. fejezet z) pontja pedig a Korm. r.-t és a Vhr.-t 1993. december 31. napjával hatályon kívül helyezte.
3. Az Alkotmánybíróság — a megváltozott jogi helyzetre tekintettel — arra hívta fel a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy nyilatkozzék a kezdeményezés fenntartásáról.
4. Siófoki Városi Bíróság bírája — a bírósági eljárás felfüggesztése mellett — kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását az Ör. 6. §-a alkotmányellenességének megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránt. A bíró azt is indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezés alkalmazhatóságát tiltsa meg a bíróság előtt 6.P.21.047/1993 sz. alatt folyamatban lévő ügyben.
Az Alkotmánybíróság a kezdeményezéseket egyesített eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''.
Az Lt. a helyi önkormányzatokat több tárgykörben — így az önkormányzati lakások és helyiségek elidegenítésével kapcsolatosan is — rendeletalkotásra hatalmazza fel. A törvény azonban meghatározza a vételi jogra (45. §) és az elővásárlási jogra (49. §) jogosultak körét. Az Lt. 46. § a) pontjában foglaltak szerint nem áll fenn vételi jog ,,az 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati lakásra''.
Az Ör. az önkormányzat lakásvagyonának megszerzési módjára nem utalt, a siófoki polgármesternek az Alkotmánybírósághoz megküldött 51.006/1995. sz. beadványából azonban az tűnik ki, hogy Siófok Város Önkormányzata — az Lt. 46. § a) pontja idézett rendelkezése alapján — vételi joggal nem terhelt lakásvagyont szerzett. Az Ör. viszont nem tartalmazott arra irányuló rendelkezést, hogy az önkormányzat tulajdonában álló lakásokra (az Lt. előírásaira tekintettel) nem áll fenn vételi jog. A 2. § (1) bekezdése ún. tilalmi listát állapított meg, az elidegeníthető lakásokat illetően pedig eltérő megjelöléseket tartalmazott. Az 5. § (1) bekezdés megvásárlásra jogosultakat, e § (6) bekezdése vásárlási jogot határoz meg, a (7) bekezdés — ugyanabban a vonatkozásban — elővásárlási jogról rendelkezett. Ugyancsak a bérlő vásárlási jogát említette az Ör. 12. § (2) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vázoltak figyelembevételével az Ör. előírásai nem egyértelműek.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében — így a 11/1992. (III. 5.) AB (ABH 1992, 77., 94.) határozatban — utalt arra, hogy valamely jogszabály ,,határozatlansága és többértelműsége sérti a jogbiztonság elvét, ezért alkotmányellenes'' (ABH 1992, 80.).
2. Az Alkotmánybíróság az Ör. további vizsgálata során a következőket is megállapította. Az Ör. 5. § (1) bekezdése így rendelkezett:
,,Az elidegenítésre kerülő házingatlanok megvásárlására az alábbiak jogosultak a következő sorrend szerint:
a) határozatlan időre kiutalt bérlakás bérlője, bérlőtársa,
b) a bérlő egyenesági rokona, vagy örökbe fogadott gyermeke,
c) a bérlő élettársa, feltéve, hogy az eladási ajánlat megtételét megelőző 1 év óta a bérlővel állandó jelleggel együtt lakik (a továbbiakban: bérlő és vele egy tekintet alá eső személy).''
E § (2)—(7) bekezdése ,,az elidegenítésre kerülő házingatlanok megvásárlására'' vonatkozóan további előírásokat tartalmazott.
,,(2) A házingatlant az (1) bekezdésben említettek együttesen is megvásárolhatják. A bérlő a házingatlant az (1) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott személyek részére is megvásárolhatja.
(3) Határozott időre vagy bármely feltétel bekövetkezéséig kiutalt önkormányzati bérlakás bérlőjét a házingatlan értékesítése során elővásárlási jog illeti meg.
(4) A bérlakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személyt, aki korábban bérlő volt, a házingatlan értékesítése során elővásárlási jog illeti meg.
(5) Közös tulajdonban álló házingatlan esetében, amennyiben az (1)—(4) bekezdésben felsoroltak a házingatlan megvásárlására vonatkozó jogukkal nem éltek, az önkormányzati tulajdoni hányad elidegenítése esetén a tulajdonostársat elővásárlási jog illeti meg [Ptk. 140. § (2) bekezdés, Ptké. 24. §].
(6) Ha az (1)—(5) bekezdésben felsoroltak vásárlási jogukkal nem éltek, az 1991. évi XXV. törvény 9. §-ában foglaltak szerint a kárpótlásra jogosultat a házingatlan értékesítése során elővásárlási jog illeti meg.
(7) Ha az (1)—(6) bekezdésben meghatározottak elővásárlási jogukkal nem éltek, a házingatlant bármely jogi, illetve magánszemély megvásárolhatja.''
Az Lt. 45. §-a a vételi jog jogosultjait illetően a következőket állapítja meg:
,,(1) A határozatlan időre bérbe adott önkormányzati lakásra vételi jog illeti meg:
a) a bérlőt;
b) a bérlőtársakat egyenlő arányban;
c) a társbérlőt az általa kizárólagosan használt lakóterület arányában;
d) az a)—c) pontban felsoroltak hozzájárulásával azok egyenesági rokonát, valamint örökbe fogadott gyermekét.
(2) Társbérlet esetén a közösen használt lakóterületet az (1) bekezdés c) pontjában említett arányban kell figyelembe venni.''
Az elővásárlási jogról az Lt. 49. §-a így rendelkezik:
,,(1) Az állam tulajdonából az Önkormányzat tulajdonába került önkormányzati, illetőleg az állami lakásra, más személyt megelőző elővásárlási jog illeti meg
a) a bérlőt;
b) a bérlőtársakat egyenlő arányban;
c) a társbérlőt az általa kizárólagosan használt — a 45. § (2) bekezdésének figyelembevételével meghatározott — lakóterület arányában;
d) az a)—c) pontban felsoroltak hozzájárulásával, azok egyenesági rokonát, valamint örökbe fogadott gyermekét.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog illeti meg azt is, aki vételi jogával az e törvényben megállapított határidőben nem élt.''
Az idézett jogszabályi rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy az Ör.-nek a vételi jogra, valamint az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezései sértik az Lt.-ben meghatározott követelményeket. Az Lt. ugyanis sem a vételi jog, sem az elővásárlási jog jogosultjai körének e törvényitől eltérő szabályozására nem ad felhatalmazást az önkormányzatnak. Az Ör. pedig a törvénnyel ellentétes szabályozást tartalmazott, amikor az Ör. 5. § (2) bekezdés már idézett c) pontjának megfelelően lehetővé tette az élettárs ,,vásárlási jogát'', illetve nem biztosította az Lt. 45. § (1) bekezdés d) pontjában (vételi jog útján), avagy a 49. § (1) bekezdés d) pontjában (elővásárlási jog útján) meghatározott kör részére a lakástulajdon megszerzését.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Ör. törvényellenesen rendelkezett az önkormányzat tulajdonában álló lakások elidegenítéséről.
3. Az Ör.-nek a kezdeményezők által sérelmezett 6. § (2) bekezdése a következőket írta elő:
,,A vevőt részletfizetési kedvezmény nem illeti meg, a vételárat a szerződéskötéskor egy összegben kell megfizetni.''
Az Lt. 53. § (1) és (2) bekezdése e tárgykörben így rendelkezik:
,,Ha a lakást az e törvény alapján az arra jogosult vásárolja meg, részére — kérelmére — legalább huszonöt évi részletfizetési kedvezményt kell adni. Ha a jogosult kéri, a szerződés megkötésekor a megállapított vételár legfeljebb tíz százalékának egy összegben való megfizetése köthető ki. Az első vételárrészlet befizetése után fennmaradó hátralékra a havonta fizetendő részleteket egyenlő mértékben kell megállapítani.
(2) A vételár egy összegben való megfizetése, vagy az előírtnál rövidebb törlesztési idő vállalása esetén a vevőt árengedmény, illetőleg a vételárhátralékból engedmény illeti meg.''
Az Lt. 54. § (1) és (2) bekezdése pedig az önkormányzat számára a következő rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazza:
,,(1) Az önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén
a) a lakás vételárának mértékét;
b) a szerződés megkötésekor fizetendő vételárrészlet mértékét;
c) a részletfizetés időtartamát és a szerződéses kamat mértékét, illetőleg a kamatmentesség lehetőségét és feltételeit;
d) a vételárengedmény, illetőleg a vételárhátralék megfizetésére adott engedmény feltételeit és mértékét;
e) elővásárlás esetén az ajánlat tartalmát és az ajánlati kötöttség idejét''.
(2) Az (1) bekezdés b), c) és d) pontja szerinti feltételek meghatározása során a bérlő vagyoni és jövedelmi helyzetét figyelembe kell venni.''
Az idézett rendelkezések alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. törvényellenes módon zárta ki az önkormányzat tulajdonában álló lakás megvásárlása esetén a részletfizetési lehetőség alkalmazását, az önkormányzat pedig törvénysértést követett el azáltal, hogy az Lt.-ben megállapított felhatalmazásnak megfelelően nem alkotott önkormányzati rendeleti szabályozást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. egészét alkotmányellenesnek minősítette, és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.
4. Tekintettel arra, hogy az Lt. nem csupán felhatalmazást tartalmaz az önkormányzati rendelet megalkotására, hanem — a törvény 93. § (1) bekezdésének megfelelően — határidőhöz kötött jogalkotási kötelezettséget is előír, ezért az Alkotmánybíróság határidő tűzésével hívta fel az önkormányzatot rendeletalkotási kötelezettsége teljesítésére.
5. Az Alkotmánybíróság — a jogbiztonsághoz fűződő alkotmányos érdek érvényesülésére figyelemmel, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdése alapján — úgy rendelkezett, hogy a vázoltak szerint alkotmányellenesnek nyilvánított Ör. a Siófoki Városi Bíróság előtt 6.P.21.047/1993 sz. alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 222/H/1993/11
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás