69/1995. (XII. 12.) AB határozat
69/1995. (XII. 12.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1995.12.12.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek törvényességének vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott, a jogcím nélkül lakott önkormányzati tulajdonban lévő szolgálati lakások bérleti díjáról szóló 20/1993. (XII. 20.) Kt., valamint a 21/1993. (XII. 20.) Kt. rendeletek törvénysértőek, ezért azokat keletkezésükre visszaható hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítására, valamint a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993. (XII. 20.) Kt. rendelet megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzé teszi.
INDOKOLÁS
I.
A köztársasági megbízott — mivel törvényességi felhívására a képviselő-testület a megadott határidőn belül nem adott választ — a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdésének a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz.
Indítványában a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által a testület 1993. december 20-i ülésén elfogadott három rendelet törvénysértő voltának megállapítását és megsemmisítését kéri.
A képviselő-testület 17/1993. (XII. 20.) Kt. rendeletében (a továbbiakban: Ör. 1.) kötelezően előírta, hogy azok a lakosok, akik nem élnek az önkormányzat által átvállalt tartozású 50 000,— Ft közműfejlesztési hitel felvételének lehetőségével, 50 000,— Ft-ot kötelesek készpénzben befizetni a villamoshálózat fejlesztésére. Indítványozó álláspontja szerint a képviselő-testület e rendeletében olyan társadalmi viszonyt szabályozott, amelyet magasabb színtű jogszabály — az egyes villamos hálózat fejlesztésekről szóló 7/1984. (I. 17.) MT rendelet — szabályoz, és e jogszabály önkormányzati rendelet alkotására felhatalmazást nem tartalmaz. Tartalmát tekintve ellentétben áll a 7/1984. (I. 17.) MT rendelet rendelkezéseivel, és sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség elvét.
A jogcím nélkül lakott önkormányzati tulajdonban lévő szolgálati lakások bérleti díjáról szóló 20/1993. (XII. 20.) Kt. rendelet (a továbbiakban: Ör. 2.), amely 3. §-a szerint 1994. január 1-jén lépett hatályba, a lakás alapterületére és komfortfokozatára tekintet nélkül 10 000,— Ft bérleti díjat állapít meg a község területén lévő szolgálati lakások jogcím nélküli használói számára. Indítványozó álláspontja szerint ez a rendelet ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 76. § (2) bekezdésében 34. § (2) bekezdésében, valamint 20. §-ában foglaltakkal.
A 21/1993. (XII. 20.) Kt. rendelet (a továbbiakban: Ör. 3.) 50 000,— Ft — a község területén lévő ingatlan használatáért — telekhasználati díj fizetésére kötelezte a Kontavill Rt.-t. Indítványozó jogi álláspontja szerint e rendelet megalkotásakor a képviselő-testület túllépte jogalkotási hatáskörét, mert a Ptk. rendelkezései értelmében szerződés tartalmát önkormányzati rendelettel nem lehet módosítani.
Indítványozó indítványában előadta azt is, hogy a testületi jegyzőkönyveket rendszeresen hónapokat késve küldik meg a köztársasági megbízott hivatalához, emiatt a hivatal már csak késve, a döntések végrehajtását követően, amikor az eredeti állapot helyreállítására már nincs mód, teheti meg törvényességi észrevételeit és kezdeményezhet eljárást a megsemmisítésükre. Erre tekintettel kéri, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a ,,mulasztásos törvénysértést''.
Eljárása során az Alkotmánybíróság a képviselő-testület álláspontjának megismerése érdekében megkeresést intézett Tömörkény község polgármesteréhez.
A polgármester válaszában előadta, hogy az Ör. 1. nem vált érvényes jogszabállyá, mert azt a jegyző nem hirdette ki. Másrészt arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az Ör. 2. és az Ör. 3. megalkotása során a képviselő-testület tulajdonképpen nem jogszabályt kívánt alkotni, hanem mindkét rendelet mögött konkrét ügy, polgári jogi jogvita rejtőzött, és a képviselő-testület rendelettel próbálta ezekben az ügyekben a saját érdekeit érvényesíteni. A rendeletek megalkotásakor mindkét konkrét ügyben bírói eljárás volt folyamatban.
A tényállás tisztázása érdekében az Alkotmánybíróság megkereste a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét. A hivatal vezetője a megkeresésre válaszolva a következőket adta elő:
— A hivatal vezetőjének megkeresésére a polgármester már azt a tájékoztatást adta, hogy a vitatott rendeletek egyike sem került kihirdetésre. Mivel az önkormányzati rendelet kihirdetésének helyben szokásos módja a szervezeti és működési szabályzat szerint az, hogy a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati irodájában, valamint a községi könyvtárban kifüggesztik, ennek tényleges megtörténtét utólagosan bizonyítani a hivatalnak nem állt módjában.
— Az Ör. 1.-el kapcsolatosan megállapítható volt, hogy a villanyhálózat rekonstrukciója az önkormányzat és a DÉMÁSZ Rt. anyagi eszközeiből valósult meg. A rendeletben foglaltaknak meg sem próbált az önkormányzat érvényt szerezni. Erre tekintettel a hivatalvezető elfogadta azt az állítást, hogy kihirdetés hiányában a rendelet nem vált érvényes jogszabállyá, és visszavonta indítványát.
— Az Ör. 2. és az Ör. 3. tekintetében azonban írásos bizonyítékok tanúsítják, hogy az önkormányzat e rendeletekre, mint érvényes jogszabályokra hivatkozva érvényesíteni kívánta a rendeletben foglaltakat. Erre tekintettel ezen rendeletek megsemmisítésére irányuló indítványát fenntartotta.
— A mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítására irányuló indítványt, mivel annak elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, visszavonta.
A megkeresésekre adott válaszokból az is egyértelműen megállapítható, hogy a rendeletek megalkotására okot adó jogvitákban a bírói eljárás lezárult, és a bíróság egyik ügyben sem az önkormányzat javára döntött.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során elsőként azt vizsgálta, hogy — miután az önkormányzat polgármestere a kihirdetés hiányára hivatkozott — az Ör. 2. és az Ör. 3. tekinthető-e alkotmánybírósági felülvizsgálatra alkalmas, érvényes jogszabálynak. Annak bizonyítása, hogy a kihirdetés ténylegesen megtörtént-e, olyan bizonyítási eljárást igényelne, amelyre az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 25. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége. A megyei közigazgatási hivatal elnöke által csatolt iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az önkormányzat megkísérelt jogot érvényesíteni a vitatott rendeletek alapján. Felszólította a szolgálati lakás használóját, és a Kontavill Rt.-t a rendeletek által megállapított használati díj megfizetésére.
Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy törvénysértő a jegyző eljárása, ha a képviselő-testület által alkotott rendeletet nem hirdeti ki. Az Ötv. 16. § (2) bekezdése kimondja, hogy a rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon ki kell hirdetni. Hasonlóképpen rendelkezik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 14. § (3) bekezdése. A kihirdetés a jogszabály érvényességi kelléke. Kihirdetés hiányában a jogszabály érvénytelen, jogi hatás kiváltására nem alkalmas.
Az Ötv. 16. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy a képviselő-testület által alkotott rendeletet felülbírálja. Az Ötv. 10. §-a alapján a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólagos, át nem ruházható jogköre. Ha a jegyző úgy ítéli meg, hogy a képviselő-testület rendelete törvénysértő azt az Ötv. 36. § (3) bekezdése alapján köteles jelezni a képviselő-testületnek. A polgármester az Ötv. 35. § (3) bekezdése alapján kezdeményezheti a rendelet ismételt megtárgyalását. De a képviselő-testület által elfogadott rendeletet — jogszabálysértés esetén is — csak a képviselő-testület helyezheti hatályon kívül. A jegyző a képviselő-testület által elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti ki.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jegyző törvénysértést követett el, ha nem hirdette ki a képviselő-testület által elfogadott rendeleteket, és az önkormányzat érvényes jogszabálynak tekintette azokat, amikor kísérletet tett a rendeletben foglaltak érvényesítésére. Ezért érdemben elbírálta az indítványt.
Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Tömörkény község képviselő-testülete az Ör. 2. megalkotása során megsértette az Ltv. rendelkezéseit. Az Ltv. 20. §-a rendelkezik a lakásban jogcím nélkül lakó személyek lakáshasználati díjáról. Kimondja:
,,(1) A lakást jogcím nélkül használó, a jogosult részére lakáshasználati díjat köteles fizetni. A használati díj a lakásra megállapított lakbérrel azonos összeg.
(2) A jogcím nélküli használat kezdetétől számított hat hónap elteltével a használati díj emelhető. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogcím nélküli használó másik lakásra tarthat igényt.
(3) Önkormányzati lakás esetén a használati díj emelésének mértékét és feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg.''
Az Ör. 2. két rendelkezést tartalmaz, egyrészt kimondja, hogy a rendelet hatálya kiterjed a község területén lévő jogcím nélkül lakott szolgálati lakásokra, másrészt megállapítja, hogy a havonta fizetendő bérleti díj mértéke tekintet nélkül a lakás alapterületére és komfortfokozatára egységesen 10 000,— Ft. Ez a rendeleti szabályozás több okból nem felel meg az Ltv. idézett előírásainak. Az Ltv. 20. § (3) bekezdése arra adott felhatalmazást, hogy az önkormányzat rendeletében a használati díj (és nem bérleti díj) emelésének mértékét és feltételeit a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapítsa. A rendelet nem arról rendelkezik, amire a törvényi felhatalmazás szól, nem a díj emelésének feltételeit és mértékét szabályozza, hanem fíx összegű díjat állapít meg, és teljesen figyelmen kívül hagyta az Ltv. 20. (2) bekezdésének előírásait, mert nem differenciál a jogcím nélküli használat időtartama szerint és aszerint, hogy a használó igényt tarthat-e cserelakásra vagy sem.
Az Ör. 3. megalkotása során a képviselő-testület túllépte jogalkotási hatáskörét. E rendeletében a Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó szerződés tartalmát módosította. A Ptk. 226. § (1) bekezdése alapján jogszabály a szerződés tartalmát meghatározhatja, azonban a Ptk. 685. § a) pontja szerint a Ptk. alkalmazásában az önkormányzati rendelet csak törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között tekinthető jogszabálynak. A települési önkormányzat telekhasználati díj rendelettel történő megalkotására törvényi felhatalmazással nem rendelkezik. Megállapítható tehát, hogy a képviselő-testületnek az Ör. 3. megalkotására nem volt hatásköre.
A feltárt tényállás alapján az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az eljárás tárgyát képező rendeletek megalkotása során a tömörkényi képviselő-testület nem csak az Ltv. és a Ptk. tételes rendelkezéseit sértette meg, hanem visszaélt rendeletalkotási jogkörével. A csatolt iratok, valamint a polgármester és a megyei közigazgatási hivatal elnöke által adott tájékoztatás alapján megállapítható, hogy a képviselő-testület nem helyi társadalmi viszonyokat kívánt e rendeleteiben általános érvénnyel szabályozni, hanem konkrét, lakáshasználattal kapcsolatos, valamint tulajdonjogi jogvitában próbált közhatalmi jogosítványával, a rendeletalkotás jogával élve a saját jogi álláspontjának érvényt szerezni. Az Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a önkormányzati feladatai ellátása, a helyi közügyek intézése érdekében és a helyi közügyek körében általános érvényű szabályozást igénylő társadalmi viszonyok szabályozása érdekében ruházza fel a képviselő-testületet rendeletalkotási jogkörrel. A helyi közügyek intézése körében az önkormányzatot megillető közhatalom, nem biztosít az önkormányzat számára hatalmi pozíciót konkrét magánjogi jogviszonyokban. A magánjogi jogviszonyokban az önkormányzat ugyanolyan jogi helyzetben van, mint más jogalanyok. A konkrét magánjogi jogviszonyokból származó jogait az önkormányzat is, mint minden más jogalany, bíróság előtt érvényesítheti. A rendeletalkotási hatáskörrel, a közhatalommal való visszaélést jelent az, ha a képviselő-testület egyedi magánjogi jogvitában a saját jogi álláspontja érvényesítése érdekében alkot rendeletet.
Mivel indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítására, valamint a Tömörkény Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott 17/1993. (XII. 20.) Kt. rendelet megsemmisítésére irányuló indítványát visszavonta, e tárgyakra nézve az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1013/H/1994.—4.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás