168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet

1. §² (1)³ A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó ellátások megállapításával kapcsolatos jogszabályban meghatározott hatósági hatáskörökben

(2)⁴ A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján járó nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági hatáskörökben, valamint a külföldön élő vagy tartózkodó személy esetén a nyugellátás megállapításával kapcsolatos hatósági hatáskörökben első fokon

(3)⁵ A szolgálati viszonyban álló személyek nyugdíjügyében a külön jogszabály szerinti eseteken túl akkor is a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nyugdíj-megállapító szerve jár el, ha a Magyarországon megszerzett szolgálati időt megelőzően az igénylő szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezménnyel érintett országban szerzett szolgálati idejét is figyelembe kell venni.

2. §⁶ A nyugellátások, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (a továbbiakban: nyugdíjfolyósító szerv) látja el.

3. §⁷ A rehabilitációs szakértői szerv rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj esetén külön jogszabály szerint komplex minősítést végez.

4–7. §⁸

7/A. §⁹

8. §¹¹ (1)¹²

(2)¹³

(3)¹⁴ Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogszerzés időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a jogosult a jogosultság megszerzéséhez szükséges életkort betöltötte és a szolgálati időt megszerezte.

9. § (1)¹⁵ A Tny. 18/A. § (3) bekezdése szerinti csökkentést a Tny. 12. §-a alapján megállapított öregségi nyugdíj összegére kell végrehajtani.

(2)¹⁶

9/A. §¹⁷ Az öregségi teljes, illetve résznyugdíj, az előrehozott öregségi nyugdíj és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása során a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés e)–f) pontja szerinti jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.

10. §¹⁸ Az öregségi nyugdíjra jogosult magán-nyugdíjpénztári tag társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése esetén a Tny. 12. § (6) bekezdése szerinti öregségi nyugdíjat akkor kell megállapítani, ha a magánnyugdíjpénztár – a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 24. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – továbbítja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek

10/A. §¹⁹ Ha az átmeneti járadékban vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, az öregségi teljes vagy résznyugdíjának havi összege nem lehet kevesebb annál az összegnél, mint amely az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapítása kezdő időpontjának hónapjában átmeneti járadék, illetve rendszeres szociális járadék címén megillette, vagy megillette volna.

11. §²⁰ A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint.

11/A. §²¹ (1) Ha az öregségi nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra is jogosult

(2)²³

11/B. §²⁴ (1) A járulékfizetési felső határ – Tny. 13. §-ának (1) bekezdése szerint csökkentett – összegét a 15. § megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(2)²⁵ Ha a 2009. december 31-ét követő és 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 289 000 forintnál több, akkor

11/C. §²⁶

11/D. §²⁷

11/E. §²⁸

11/F. §²⁹

12. §³⁰

13. §³¹

14. §³² (1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére a nyugellátás megállapításánál az az összeg számít keresetnek, amely után nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.

(2) Ha a nyugdíjigénylőt 1997. január 1-je előtt főfoglalkozásában a teljes (törvényes) munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatták, a mellékfoglalkozásból származó keresetet is figyelembe kell venni a havi átlagkereset meghatározásánál.

(3) A Tny. 13. §-a alapján a Tny. 22. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontjaiban meghatározott kereset (jövedelem) megállapításánál a baleseti járadékot a nyugdíjjárulék-köteles kereset, jövedelem összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset, jövedelem ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladja.

(4) Ha a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel, jövedelemmel azonos időre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, erre az időtartamra a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell figyelembe venni.

(5)³³ A Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő esetén – a Tny. 22. § (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásánál – annak a bevételnek a 6 százalékát kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni, amely bevétel 20 százaléka után a mezőgazdasági őstermelő a 8,5 százalékos mértékű, nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulékot, illetve a 9,5 százalékos mértékű, nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló nyugdíjjárulékot megfizette. A 2005. október 1-je és 2009. december 31-e közötti időszakban a felszolgálási díj, illetőleg a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81 százalékát kell a havi átlagkereset meghatározásánál keresetként, jövedelemként figyelembe venni.

(6) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ellátásokat, juttatásokat keresetként a 15. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell számításba venni.

(7) Ha az 1992. március 1-je előtt hatályos jogszabályok egyes személyek – így különösen a háztartási alkalmazottak, egyéni gazdálkodók – esetén a járulékalapul szolgáló jövedelmet az elért jövedelemtől függetlenül konkrét összegben állapították meg, erre az időszakra keresetként ezt az összeget kell figyelembe venni azzal, hogy e keresetet a 15. § szerint csökkenteni nem kell. Az 1992. február 29-ét követő ilyen időszakra keresetként – ha tényleges jövedelemmel a nyugdíjigénylő nem rendelkezik – a külön jogszabályban meghatározott, az adott jogviszony fennállása alatt érvényes minimálbért kell figyelembe venni, és a 15. § szerint csökkenteni kell.

(8) A (7) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára nézve is, amelyet az igénylő szigorított javító-nevelő munkában töltött, vagy amely alatt a szakszövetkezeti tag 1992. március 1-je előtt társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(9)³⁴ A bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben, és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászati ügyekért felelős miniszter által – az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával – meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.

(10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti – a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által közölt – kereset országos átlaga alapján, de legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.

(11) A havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal – így különösen a Tbj. 47. §-ának (3) bekezdése vagy 50. §-ának (6) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással – lehet igazolni.

15. §³⁵ (1) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet, jövedelmet naptári évenként a Tny. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és (4) bekezdésében foglaltak szerint csökkenteni kell.

(2)³⁶ Az (1) bekezdés szerint kiszámított – a 2009. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó kereset, jövedelem esetében a keresetek, jövedelmek (1) bekezdés szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított, a személyi jövedelemadó szabályai szerinti adóalap-kiegészítés együttes összegének megfelelő – keresetet, jövedelmet, továbbá az 1987. december 31-ét követően megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a személyi jövedelemadó e keresetekre eső képzett összegével. Az adó, illetve az alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a (4)–(5) bekezdésben foglaltakon felül további, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A (2) bekezdés szerinti keresetet a következők szerint kell megállapítani:

(4) Az adott évben elért, a (3) bekezdés b) pontja szerint éves szintre számított keresetből

(5) Az éves szintű keresetekhez tartozó adó – (3) bekezdés c) pontja szerinti – meghatározása során az adott évben elért kereset alapján kiszámított adó összegéből

(6)⁴¹ Az (1)–(5) bekezdés alapján meghatározott naptári évi kereseteket, valamint – ha az 1988. január 1-je előtti keresetet is figyelembe kell venni – a Tny. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti kereseteket a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével kell növelni. A tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok hatálybalépéséig – a tárgyévet megelőző évi nyugdíj-megállapításhoz tartozó szorzószámok figyelembevételével – előleget kell megállapítani, ebben az esetben a nyugdíj-megállapítás ügyintézési határideje a tárgyévi szorzószámok hatálybalépését követő tizedik munkanapon jár le.

16. §⁴² (1) Az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az átlagszámítási időszak alatt elért – a Tny. 22. §-a, illetve e rendelet 14. §-a és 15. §-ának (2) bekezdése szerint figyelembe veendő – keresetnek a 15. § (6) bekezdése szerint számított együttes összegét el kell osztani az ez idő alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek figyelembe vett keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.

(2) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként – a Tny. 22. §-a (7)–(8) bekezdéseinek alkalmazásával – azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.

(3) Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony esetén osztószámként csak azok a napok vehetők figyelembe, amelyekre az igénylőnek az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony mindegyikében volt keresete.

17. § (1) A 14–16. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a volt mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének kiszámításánál is az 1993. január 1-je előtti naptári évekre vonatkozóan azzal az eltéréssel, hogy az osztószám megállapításánál a 40. § (6) bekezdésben felsorolt, továbbá – ha munkanap jóváírás nem történt – azok a napok nem vehetők figyelembe, amelyeken a tag

(2)⁴³ A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1993. január 1-je előtti szolgálati idejének minden 30 napjára eső keresetet egy havi keresetnek kell tekinteni, és – az 1988. január 1-je előtti időszakban elért kereset kivételével – ugyanarra az időtartamra ezt a keresetet kell figyelembe venni a személyi jövedelemadó összegének meghatározásánál is. A naptári évenként figyelembe vehető szolgálati idő naptári napjainak száma, az osztószám, továbbá a Tny. 22. §-ának (5) bekezdése szerint szükséges napok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagsági jogviszony időtartamát.

(3) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb – biztosítással járó – jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell számításba venni, amely után egyéb biztosítással járó jogviszonya alapján nyugdíjjárulékot fizetett.

18. §⁴⁴

18/A. §⁴⁵ A Tny. 24. §-a (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásánál a rokkantsági résznyugdíjra jogosultságot nem érinti, ha a tíz évi szolgálati idő megszerzésére az ott meghatározott életév betöltését követően került sor.

18/B. §⁴⁶ (1)⁴⁷ A Tny. 25. § (2) bekezdés alkalmazásánál az alacsonyabb korcsoportban előírt szolgálati idő megszerzése esetén a szolgálati idő folyamatosságának e korcsoporthoz tartozó legmagasabb életkor betöltésének napja és a megrokkanás időpontja között kell fennállnia.

(2)⁴⁸ A Tny. 36/A. § (1) bekezdés cb) alpontjában és 36/E. § (1) bekezdés bb) alpontjában meghatározott jogosultsági feltétel vizsgálata során az a négyhavi, járulékalapot képező tényleges jövedelem, illetőleg járulékalap vehető figyelembe, amely után – a járulékfizetési felső határ figyelmen kívül hagyásával – nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség állt fenn, majd e kereset, jövedelem összegét el kell osztani néggyel. Az így számított havi átlagot kell a folyósítás kezdő napját magában foglaló hónapban ténylegesen elért (kifizetett) kereset, jövedelem összegével összehasonlítani.

(2) A rokkantsági nyugdíj mértének a megállapításánál a ténylegesen megszerzett és nem a Tny. 25. § (3) bekezdése szerint számított szolgálati időt kell alapul venni. E rendelkezést a 20–21. §-ok tekintetében is alkalmazni kell.

22. §⁴⁹ (1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének betöltése után, de negyvenötödik életéve betöltését megelőzően rokkan meg, a rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 25. § (2) bekezdés, vagy a Tny. 25. § (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén is a ténylegesen megszerzett szolgálati idő alapján kell – a 20–21. §-ok szerint – megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy rokkantsági nyugdíjának összegét, ha nem rendelkezik legalább 10 év – korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött legalább 8 év – szolgálati idővel, tízévi, illetőleg nyolcévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(3)⁵⁰ Ha a Tny. 39. §-ban előírt arányos beszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje a 20. § alkalmazása során nem éri el a 10 évet, illetve a 21. § alkalmazása során a 8 évet, a rokkantsági nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a 10, illetőleg 8 évhez tartozó 20–21. §-ok szerinti százalékos mértékét annyiszor kell további 2 százalékponttal csökkenteni, ahány év a 10, illetőleg 8 év szolgálati időből hiányzik.

22/A. §⁵¹ A magánnyugdíjpénztári tagságnak az Mpt. 23. § (1) bekezdésének d) pontja alapján történő megszűnése esetén a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult személy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdésében meghatározott időpontig kezdeményezheti. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat igénylő a visszalépés bejelentését a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani, illetőleg módosítani.

23. § (1)⁵² A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 500 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 29 800 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 30 850 forint.

(2)⁵³ A rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.

23/A. §⁵⁴ A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál az állapotváltozás időpontja az állapotváltozásnak a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásában megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat – állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének – napja.

24. §⁵⁵ (1) Ha a felülvizsgálat szerint a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas rehabilitációja javasolt, vagy egészségkárosodása már nem éri el a jogosultsághoz szükséges mértéket, a nyugellátást a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a megszüntető határozat keltét követő második hónap első napjától szünteti meg, kivéve, ha a nyugdíjas részére ezt megelőző időponttól kezdődően olyan ellátást állapít meg, amelynek jogosultsági feltételei a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való egyidejű jogosultságot kizárják.

(2)⁵⁶ A Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontjának és 36/G. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság nem szűnik meg, ha hat egymást követő hónap bármelyikében kereső tevékenység folytatása hiányában nem volt figyelembe vehető kereset, jövedelem. Ebben az esetben a hat egymást követő hónap számítása a keresőtevékenység folytatásának hónapjától újra kezdődik. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében a kereset-vizsgálatot a 85. § (5) bekezdése szerint bejelentett kereseti, jövedelmi adatok alapján kell elvégezni.

(3)⁵⁷ Ha a Tny. 36/D. §-ának (2) bekezdése, illetve 36/G. §-ának (2) bekezdése alapján előírt felülvizsgálat a jogosultsági feltételek hiányát állapítja meg, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat az ellátás folyósítása felfüggesztésének kezdő időpontjától kell megszüntetni. Ha a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a kereső tevékenység miatt kell megszüntetni, a megszüntetésről – e tény megállapítását követő hónap első napjától – a nyugdíjfolyósító szerv intézkedik.

(4) A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálásánál a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett és a nyugdíjasként szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.

(5) Az irányadó korhatár betöltése után a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a Tny. 36/D. §-a, illetve 36/G. §-a alapján megszüntetni nem lehet.

(6) A Tny. 36/D. §-a (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazása során a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj mértékét a Tny. 31. §-ának (3) bekezdése szerint kell megállapítani.

(7)⁵⁸ Azoknál a III. csoportba tartozó rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyeknél, akiknél a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat 2008. január 1-jét megelőző időponttól kezdődően állapították meg, a nyugellátásnak a Tny. 36/D. § (1) bekezdése, valamint 36/G. § (1) bekezdése szerinti, kereső tevékenység miatti megszüntetése során a 2008. december 31-ét követően szerzett kereset, jövedelem vehető figyelembe.

25. §⁵⁹ A Tny. 36/D. § (5) bekezdésének, illetve 36/G. §-a (4) bekezdésének alkalmazásánál a rokkantsági nyugdíj – orvosi vizsgálat alapján állapotjavulás miatt történő – csökkentéséről (leszállításáról) a 23/A. §-ban meghatározott időpontot követő második hónap első napjától kell intézkedni. Állapotrosszabbodás esetén a felemelt összegű rokkantsági nyugdíjat a 23/A. §-ban említett időpontot követő hónap első napjától kell megállapítani.

26. §⁶⁰

27. § (1)⁶¹ A baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál [Tny. 34. § (1) bekezdés] a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 59. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kereseteket a Tny. 13. § (1) bekezdése alapján csökkenteni kell.

(2)⁶²

28. § (1)⁶³ A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 28 600 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 30 000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 31 000 forint.

(2)⁶⁴ A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a 10/A. §-ban foglaltakat is alkalmazni kell.

28/A. §⁶⁵ (1) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjat a Tny. 36 § (2) bekezdés alkalmazásával kell újból megállapítani, a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek meghatározásánál a figyelembe vehető keresetet, jövedelmet az újbóli megállapítás időpontjában hatályos rendelkezések (Tny. 13., 17., 22. §-ok) szerint kell meghatározni. Az így meghatározott kedvezőbb átlagkeresetből megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjhoz az emelés az újabb megállapítás időpontjától jár.

(2)⁶⁶ Az (1) bekezdés alkalmazásával kell a baleseti járadékot is az újabb üzemi baleset esetén megállapítani. A baleseti járadék újabb üzemi baleset alapján történő megállapításánál – ha az kedvezőbb – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 36/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kell az összeget meghatározni.

28/B. §⁶⁷ Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a rehabilitációs járadékra a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

29. § (1) Szolgálati időnek számít a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a szolgálati viszony, a szakmunkástanuló viszony alapján, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként, a bedolgozóként, a megbízás alapján, a választott tisztségviselőként, a vállalkozás jellegű jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és ösztöndíjas doktorjelöltként, továbbá a szövetkezeti tagként – ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagként – biztosításban töltött idő, valamint az az idő, amelyre nézve az igénylő szolgálati idő megszerzésére megállapodást kötött, és az erre előírt mértékű járulékot megfizette.

(2) Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és polgári szolgálatban eltöltött idő.

(3) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek a harminc napot meghaladó azt a tartalmát, amely alatt

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szakérettségire előkészítő tanfolyamon, a kiemelt minősítésű szakérettségis kollégiumban töltött időt – a kapott ösztöndíjra tekintet nélkül – akkor is, ha az akkor hatályos rendelkezésekkel ellentétben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát erre az időszakra megszüntette.

(5) A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama szolgálati időnek számít, ha

(6) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát vagy szigorított javító-nevelő munkát végzett.

(7) Szolgálati időként kell figyelembe venni a nevelőjelöltnek 1962. június 30-a előtt oktatási-nevelési intézményben eltöltött idejét (gyakorlóévet). Nevelőjelölt az óvónőjelölt, a tanítójelölt, az általános iskolai és középiskolai tanárjelölt. Gyakorlóév címén a ténylegesen letöltött időtartamot, de legfeljebb 14 hónapot lehet szolgálati időnek tekinteni.

(8) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt

(9) Ha a kisszövetkezet tagja az adott naptári évre előírt legmagasabb járulékalapnak megfelelő nyugdíjjárulékot megfizette, a naptári év hátralévő tartama munkavégzés nélkül is szolgálati időnek számít, feltéve, ha tagsága ez idő alatt is fennállt.

(10) Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét – az egyszeres számításra tekintet nélkül – annyiszor 365 nappal növelni kell, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. Amennyiben az 1968. január 1-je előtt született gyermeke (gyermekei) tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a növelés gyermekenként 550 naptári nap. Az 550 napi növelésre az az anya jogosult, akinek a gyermeke a 18. életévét megelőző időponttól tartósan beteg vagy fogyatékos (volt). A tartós betegséget, illetőleg a fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával orvosi igazolással kell bizonyítani.

30. § (1) Ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június 1-je előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete a havi 220 forintot meghaladta, illetőleg a napi 9 forintot elérte.

(2) A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egykori okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

31. § A rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján biztosítottként munkában töltött időt legkorábban 1963. június 1-jétől lehet – egykori okirati bizonyíték alapján – szolgálati időként figyelembe venni.

32. § Szolgálati időként kell figyelembe venni

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc napon belül kezdődött kórházi ápolás idejét is. A biztosítás megszűnését, illetőleg az egyéb címen szerzett szolgálati időt követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet – güműkóros megbetegedés esetén két évet – lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szövetkezet tagjának, a mezőgazdasági szakcsoport tagjának, az egyéni gazdálkodónak, a kisiparosnak, a magánkereskedőnek az egyéni vállalkozónak, az ügyvédi, jogtanácsosi, gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagjának, a munkaviszonyban nem álló előadóművésznek, illetőleg kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösségi tag és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az átképzési támogatás, a munkanélküli segély és az átmeneti munkanélküli járadék folyósításának idejét, továbbá azt az időt, amely alatt a nyugdíjigénylő ápolási díjban részesült, illetőleg gyermeknevelési támogatást kapott, feltéve, hogy a díj vagy támogatás után nyugdíjjárulékot fizetett. 1991. március 1-jétől szolgálati időnek számít a munkanélküli járadék, a képzési támogatás és pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának ideje, valamint az az időtartam is, amelyre a Szolidaritási Alapból, illetőleg a Munkaerőpiaci Alapból nyugdíjjárulékot fizettek.

(5) Az egységes anyasági segélyben részesült nőnél szülési szabadság címén

(6) A munkaterápiás intézetben kezelt alkoholistának ezt az idejét szolgálati időként kell figyelembe venni, ha intézeti kezelésének a kezdetekor biztosított volt.

33. § A gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-jétől lehet szolgálati időként figyelembe venni. Az 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek az a tartama szolgálati idő, amelyre a gépjárművezető-képző munkaközösség tagja a reá irányadó járulékfizetési kötelezettségnek eleget tett.

34. § Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész 1975. június 30-a után társadalombiztosítási járulékot fizetett.

35. § (1)⁶⁸ Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos 1962. január 1-jétől, illetve a magánkereskedő 1970. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig a társadalombiztosítási járulékot, 1989. január 1-jétől 1991. március 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, illetőleg az egyéni vállalkozó 1991. április 1-jétől 1995. december 31-ig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 1996. január 1-jétől kezdődően pedig a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizette.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (a továbbiakban: ipari szakcsoport) tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a társadalombiztosítási járulék, 1996. január 1-jétől a nyugdíjbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék fizetése megtörtént.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagjaként, továbbá gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot és amelyre utána társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől nyugdíjbiztosítási járulékot fizettek.

(4) A Tny. 38. §-a (2) bekezdésének alkalmazása esetében a havi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, mintha a szolgálati idő figyelembevételét nem kellene korlátozni. Ez vonatkozik az egyéni vállalkozó havi átlagkeresetének meghatározására is.

36. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösség tagja és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának, továbbá 1988. december 31-ét követően a gazdasági társaság természetes személy tagja házastársának azt az idejét, amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek.

37. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időtartamot, amelynek utólagos járulékfizetés mellett történő beszámítását a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vett családtagja, a mezőgazdasági szakcsoport tagja, az egyéni gazdálkodó, a szakszövetkezet tagja, illetőleg a kisiparosnak, a magánkereskedőnek az egyéni vállalkozónak a házastársa 1992. március 1-jét megelőzően a lakóhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervtől kérte, és az előírt társadalombiztosítási járulékot legkésőbb 1992. december 31-ig megfizette.

(2) Ha a szolgálati idő (1) bekezdés szerinti utólagos beszámításának feltételei több jogcímen is fennállnak, összesen legfeljebb öt év számítható be.

38. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

39. § A szolgálati időként figyelembe kell venni a 38. §-ban említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg, kivéve, ha rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, és azt megszüntették.

40. § (1) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1967. január 1-je előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) A termelőszövetkezeti tag 1967. január 1-je előtti szolgálati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figyelembe venni minden olyan munkanap után, amelynek során

(3) A termelőszövetkezeti tag 1966. december 31-ét követő szolgálati idejének számításánál közös munkával teljesített munkanapként

(4) Munkanapokon legkésőbb 1992. december 31-ig tízórás munkanapot kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek mérése nem munkanappal történt, munkanapokra kellett átszámítani.

(5) Munkanapnak számít az a nap is, melyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag szerződéses üzemeltetésű üzlet (egység) vezetőjeként az üzletet (egységet) üzemeltette, valamint amelyet a mezőgazdasági szövetkezet a tagjával kötött külön megállapodás alapján közös munkavégzés címén munkanapként köteles volt nyilvántartásba venni.

(6) Munkanapnak számít – a heti pihenőnapok kivételével – az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag

(7) Termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(8) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag 1960. szeptember 30-a után öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült.

(9) 1992. február 29-ét követően szolgálati időként kell figyelembe venni a szövetkezeti tagként biztosításban töltött időt.

41. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag közös munkában részt vevő családtagja szolgálati idejének a számításánál a 40. § (4) bekezdését kell alkalmazni arra az időtartamra, amely alatt a családtag biztosítása munkamegállapodás alapján fennállott.

42. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezetnél (a továbbiakban: szakszövetkezet) 1970. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni az 1983. január 1-jétől társadalombiztosítási járulékot fizető mezőgazdasági szövetkezeti tagnak azt az idejét, amely alatt

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, is amely alatt a mezőgazdasági szövetkezet tagja 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett, ha ezt követően mezőgazdasági szövetkezeti tagként legalább egy teljes naptári év szolgálati időt szerzett.

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagságnak azt a tartamát, amely alatt a szakszövetkezet tagja növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett.

(5) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a szakszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt

43. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett időtartam naptári napjait a tag átlagkeresetének kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni, ha a foglalkoztatási kötelezettség szünetelésének időtartamára munkanap-jóváírás nem történt.

44. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a közös gazdaságban családtagként végzett munkával eltöltött azokat a naptári éveket is, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet tagjának az 1975. július 1-je előtt előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában munka-megállapodás nélkül részt vevő családtagjánál szolgálati időként a biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni.

45. § (1) A szakszövetkezeti tag szolgálati idejének a számításánál alapul szolgáló munkanapok figyelembevételére a 42. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a naptári évnek azt a részét, amely alatt a tag egyéb jogviszony alapján is biztosított volt, vagy társadalombiztosítási járulékot fizetett, illetőleg utána társadalombiztosítási járulékot fizettek, nem szakszövetkezeti tagság alapján szerzett szolgálati időként kell számításba venni.

(2) Szolgálati időnek számít a szakszövetkezeti tagságnak az az ideje, amelyre a tag a havi 1200 forint társadalombiztosítási járulék és a havi 200 forint szakszövetkezeti járulék közötti különbözetet megfizette.

46. § (1) Szakszövetkezet vagy jogelődje tagjaként 1971. január 1-je előtt eltöltött azok a naptári évek számítanak szolgálati időnek, amelyeket a tag 1973. december 31-ig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismerte el.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a volt szakszövetkezeti tag tagsági idejéből azt az időszakot, amelyet a 70/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 14. §-ában foglaltak szerint elismertek.

47. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő betegségi, illetőleg szülési segélyezés időtartamát szolgálati idő szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt a tagsági viszony fennállott volna.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tagok szolgálati idejének a számítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a tagra is, aki mezőgazdasági szövetkezetben javító-nevelő munkát végzett.

48. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, illetőleg az egyéni gazdálkodóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag, az egyéni gazdálkodó társadalombiztosítási járulékot fizetett.

49. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni az egyházi személynek, illetőleg a szerzetesrendi tagnak e minőségben, valamint a diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában eltöltött idejét.

(2) Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati időt az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján lehet figyelembe venni.

50. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személynek ebben a minőségben eltöltött idejét szolgálati időként kell figyelembe venni.

51. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgár 1967. december 31-e előtti időben fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát, ha

(2) Az 1967. december 31-e után fennállott külföldi munkavállalás tartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a magyar állampolgárra is, aki külföldön – a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve – olyan tevékenységet folytatott, amelyre

(4) Ha a magyar állampolgár 1992. február 29-ét követően vállal külföldön munkát, illetőleg lesz ösztöndíjas, szolgálati időt megállapodás alapján szerezhet.

(5) Az előadóművész 1975. június 30-a után fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni akkor, ha

(6) A (2)–(4) bekezdések szerint kell szolgálati időnek számításba venni az olyan országban fennállott munkavállalás idejét, amely a Magyarországgal kötött szociálpolitikai egyezmény alapján szolgálati időként nem vehető figyelembe.

52. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni:

(2) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az ügyvédi munkaközösségi tagság 1984. január 1-je előtti harminc napot meghaladó azt a tartamát, amely alatt az ügyvéd neki felróható okból működést nem fejtett ki.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösség tagjaként 1988. december 31-e után, továbbá az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, valamint a szabadalmi ügyvivői társaság tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a járulékot megfizették.

(5) Szolgálati időként kell figyelembe venni a közjegyzőként 1991. december 31-ét követően eltöltött időszaknak azt a tartamát, amelyre a közjegyző társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(6) Szolgálati időként kell figyelembe venni az önálló bírósági végrehajtóként 1995. március 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre az önálló bírósági végrehajtó társadalombiztosítási járulékot fizetett.

53. §⁷⁰ A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időt a Tny. 41. § (5) bekezdésben említett elismerés, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató

54. § 1996. december 31-ét követően és 1997. december 13-át megelőzően szolgálati időnek számít a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység ideje, ha a mű, illetőleg az előadás felhasználására szerződést kötöttek, és ennek alapján a szerző, előadóművész díjazásban részesül, kivéve, ha a díjazás

55. § (1) Az 54. §-ban említett szolgálati idő szempontjából elismerhető tevékenységnek tekinthető a szerzői jogról szóló jogszabályok szerint szerzői jogi védelem alá tartozó művek közül az 54. § a), c), d), e), f), g) pontjaiban nem említett művek [így különösen a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (szoftver), építészeti alkotások, épületegyüttesek, illetőleg városépítészeti együttesek tervei] létrehozása, valamint az 54. § b) pontjában és e § (4) bekezdésében meghatározott kivételek közé nem tartozó előadások megtartása.

(2) Az 54. § alkalmazásánál

(3) Az 54. § a) pontjában meghatározott mű akkor tekintendő nyilvánosságra hozottnak, ha

(4) Az előadás akkor tekintendő nyilvánosan tartottnak, ha

55/A. § (1)⁷¹ A Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások a szolgálati idő számítása szempontjából nem minősülnek tartozásnak.

(2)⁷² Amennyiben a nyugdíjbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék tartozás összegének a Tny. 38. § (2) bekezdése szerinti közlésére nem került sor, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátási igény elbírálásakor rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg a szolgálati idő tartamát. A Tny. 38. § (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott személyek nyugellátásának megállapításáról szóló határozatát a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv közli az állami adóhatósággal. Ha az állami adóhatóság a járulékbevallást követően nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék tartozást állapít meg, a tartozás behajtása iránt közvetlenül intézkedik azzal, hogy a tartozás megtérüléséről vagy törléséről értesíti a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet.

(3) Az állami adóhatóságtól átvett járulék-folyószámla nyilvántartás rendelkezésre álló adatai alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek kizárólag a szolgálati idő tartamáról, a nyugdíjalapot képező nyugdíjjárulék-köteles keresetről (jövedelemről) és az átlagszámítási időszakon belüli osztószámként figyelembe vehető, illetőleg az osztószámot csökkentő napokról teljesítenek adatszolgáltatást. Az adatszolgáltatás nem terjed ki a bevallott és a befizetett járulékok egyeztetésére, az esetleges tartozások vizsgálatára, illetőleg az állami adóhatóság által közölt egyenleg, tartozás felülvizsgálatára.

56. § (1) Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap kiállítására és vezetésére kötelezett számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) – a biztosítási jogviszony időtartamára – úgy kell kiszámítani, hogy

(2) Az (1) bekezdésben említett időszakok teljes tartamára figyelembe vehető minimálbér számításánál – ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap (hónapok) teljes időtartama alatt fennállt – naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér havi összegét, ha pedig a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete (jövedelme).

57. § Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri, és a kereset (jövedelem) összege a minimális bér összegét meghaladja.

58. § (1)⁷³ Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy utóbbi mellőzése esetén a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapításáig telt el.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag tagsági viszonyának a jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végezhetett, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ezalatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.

59. § Az 56–58. §-okban foglaltakat az 1997. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre is alkalmazni kell.

59/A. §⁷⁴ A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást (baleseti rokkantsági nyugdíjat) állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való jogosultság megszűnt.

59/B. §⁷⁵ (1)⁷⁶ A Tny. 41. §-a (2) bekezdésének alkalmazásakor a felsőfokú tanulmányok kezdő és befejező időpontja meghatározására a felsőoktatásról szóló törvénynek a hallgatói jogviszony keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni.

(2) Az egyetemi tanulmányok idejébe – legfeljebb az e képesítés megszerzéséhez meghatározott idő tartamáig – az azt megelőzően elvégzett főiskolai tanulmányi időt is be kell számítani. Így kell eljárni akkor is, ha a felsőfokú tanulmányok folytatása alatt a hallgató egyik felsőoktatási intézményből más felsőoktatási intézménybe átiratkozik úgy, hogy a korábbi tanulmányi időt vagy annak egy részét a felsőoktatási intézmény beszámítja.

(3)⁷⁷ Ciklusokra bontott, osztott képzés esetén a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányok idejébe a Tny. 41. §-ában foglaltak szerint mind az alapképzés, mind a mesterképzés ideje beleszámít.

(4)⁷⁸ A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejéből legfeljebb a képesítés megszerzéséhez – a tanulmányok folytatása idején – külföldön meghatározott (szükséges) időtartamot lehet figyelembe venni.

59/C. §⁷⁹ A Tny. 44/C. § (1) és (3) bekezdése alkalmazása során a Tny. 12. § (6) bekezdésének alapulvételével meghatározott hozzátartozói nyugellátás akkor állapítható meg, ha a kérelmező hozzátartozó – legkésőbb a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló első fokú határozattal szembeni fellebbezési idő lejártáig – a magánnyugdíjpénztár igazolásával bizonyítja, hogy

60. §⁸⁰ (1) A Tny. alkalmazása során a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 685/A. §-ában meghatározott személyeket kell élettársnak tekinteni. A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során az együttélésnek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi XLII. törvény hatálybalépését megelőző idejét az élettársak nemétől függetlenül figyelembe kell venni.

(2) Ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a Tny. 45. § (2) bekezdésében meghatározott ideig a jogszerzővel azonos lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezett, az együttélést bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben az ellenkezőjére utaló tény vagy körülmény az eljárás során nem merült fel. Ennek hiányában az együttélést egyéb hitelt érdemlő módon igazolni kell.

(3)⁸¹ A Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során, ha az élettársak korábban egymással

60/A. §⁸² A Tny. 47. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásánál az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár alatt a Tny. 18. § (1) bekezdésében meghatározott – korkedvezmény és egyéb kedvezmények nélkül számított – életkort kell érteni.

61. §⁸³ A Tny. 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásánál

61/A. §⁸⁵ (1) A Tny. 49. §-a alapján megállapított özvegyi nyugdíj akkor is csak legfeljebb az évenkénti rendszeres emelések összegével haladhatja meg a tartásdíj összegét, ha a saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttesen sem éri el a Kormány által évenként meghatározott együttfolyósítási összeghatárt. A Tny. 50. § (2)–(3) bekezdés alkalmazása esetén megállapításra kerülő özvegyi nyugdíj a tartásdíjnak a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó rendelkezések alapján emelt összegénél több nem lehet.

(2)⁸⁶ Az elvált, továbbá az egy évnél hosszabb ideje külön élő személy ideiglenes özvegyi nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra való jogosultságához a Tny. 49. § (1)–(2) bekezdéseiben előírt – tartásdíjban történő részesülés – feltételt a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíjfizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetőleg közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni.

62. § (1)⁸⁷ Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában

(2)⁸⁹ A Tny. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásánál a 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét az 2006. január 1-jétől az 55, 2007. január 1-jétől a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló – a jogszerző Tny. 50. § (6) bekezdése szerint kiszámított nyugdíjának – összegéből kell meghatározni. Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a nyugdíjfolyósító szerv hoz határozatot azzal, hogy az özvegyi nyugdíj emelésére az (5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(3) A Tny. 50. § (6)⁹⁰ bekezdés alapján özvegyi nyugdíj a Tny. 45–49., illetőleg a Tny. 53. §-aiban foglalt feltételek fennállása esetén jár.

(4)⁹¹ Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2)⁹² bekezdés b) pontja alapján özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.

(5)⁹³ Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1997. december 31-ét követő időponttól olyan összegű saját jogú nyugellátásból állapítják meg, amely a jogszerzőnek az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna, az özvegyi nyugdíjhoz az emelés a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.

(6) A Tny. 50. § (6)⁹⁴ bekezdésének alkalmazásánál a Kormány által meghatározott összeghatár⁹⁵ szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugellátás megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján megállapított baleseti járadékot, az ösztönző nyugdíjpótlékot, az egyes saját jogú nyugellátások emeléséről szóló 93/1992. (V. 10.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerinti emelést, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelést, illetőleg a nemzeti helytállásért járó pótlékot és a méltányosságból engedélyezett emelést.

(7)⁹⁶ A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2010. január 1-jétől havi 69 730 forint összeghatárig folyósítható együtt.

(8)⁹⁷ A (6)–(7) bekezdésben foglaltakat kell akkor is alkalmazni, ha saját jogú nyugellátást vagy özvegyi nyugdíjat, mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékkal folyósítanak együtt.

(9)⁹⁸ Az özvegyi nyugdíj mértékének a Tny. 50. §-a (2)–(3) bekezdése alapján történő meghatározásánál a Tny. 73. §-a alapján megállapított előleg saját jogú nyugdíjnak minősül.

(10)⁹⁹ A Tny. 50. §-a (2)–(3) bekezdésének alkalmazásánál – az özvegyi nyugdíj mértéke szempontjából – a bányásznyugdíjban, a korengedményes nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a szolgálati nyugdíjban és az előnyugdíjban részesülő személyt is saját jogú nyugellátásban részesülőnek kell tekinteni. Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú nyugellátás Tny. 83/A–83/B. §-a szerinti szünetelése nem érinti.

63. §¹⁰⁰ Az özvegyi nyugdíj megosztásánál [Tny. 51. § (1) bekezdés] azt az özvegyi nyugdíjat kell egyenlő arányban megosztani, amely a jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 50. § (2) bekezdés a)–b) pontja alapján megilletné. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (1) bekezdése szerinti özvegyi nyugdíj arányos része, az özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a Tny. 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj arányos része illeti meg.

63/A. §¹⁰¹

63/B. §¹⁰² (1) A Tny. 44/B. §-a alapján – a Tny. 45–53. §-ának megfelelő alkalmazásával – özvegyi nyugdíjra jogosult az a személy is, akinek házastársa (élettársa, elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastársa) mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosként halt meg, vagy ezekre az ellátásokra (járadékokra) a jogosultságot haláláig – az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján – megszerezte. A Tny. 6. § (3) bekezdés alkalmazásánál hozzátartozói nyugellátás alatt az özvegyi járadékot és a növelt összegű özvegyi járadékot is érteni kell.

(2) Az özvegyi nyugdíj összegét abból a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékösszegből kell megállapítani, amely a jogszerzőt halála időpontjában megillette, vagy az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján – a Tny. 50. § megfelelő alkalmazásával – megillette volna.

63/C. §¹⁰³ (1)¹⁰⁴ A Tny. 54. § (1) bekezdés alkalmazásánál a házastársi, élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban, közösen nevelt gyermeke az a gyermek, akit a házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak egy háztartásban közösen nevelik.

(2)¹⁰⁵

64. § (1) A Tny. 54. §-ának (3) bekezdésében meghatározott gyermekek árvaellátásának folyósítása szünetel, ha a tartásra kötelezett hozzátartozó tartásra képessé válik.

(2)¹⁰⁶ A 16., illetőleg a 25. életévének betöltése előtt rokkanttá vált gyermek a Tny. 55. § (1) bekezdése rendelkezésének alkalmazásával a rokkantsága tartamára akkor jogosult az árvaellátásra, ha a szülő halála a gyermek említett életkora betöltése előtt következik be.

(3)¹⁰⁷ A Tny. 55. § (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál a felnőttoktatás keretében folytatott tanulmányok alatt a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett képzés idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha a felnőttképzés, illetve a felnőttképzést végző intézmény minősítése kérdésében vita merülne fel, a felnőttképzésért felelős miniszter véleménye az irányadó.

(4)¹⁰⁸ A felsőfokú tanulmányok befejezésének időpontját a felsőoktatásról szóló törvénynek a hallgatói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezései alapján kell meghatározni.

64/A. §¹⁰⁹ Ha az árvaellátásra jogosultság megszűnik, de a Tny. 55. §-ában meghatározott jogosultsági feltételek ismét bekövetkeznek, az árvaellátást a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.

64/B. § (1)¹¹⁰ Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az árvaellátás alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a TnyR. 62. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(2)¹¹¹ A Tny. 56. § (2) bekezdésének b) pontja alapján megállapított hatvan százalékos mértékű árvaellátást az életben lévő szülő rokkantságának megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell – a Tny. 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával – harminc százalékos mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni).

(3)¹¹² Ha a Tny. 56. § (2) bekezdésének a)–b) pontjai szerinti feltételek valamelyike a harminc százalékos mértékű árvaellátás megállapítását követően, de még az egyéb jogosultsági feltételek fennállása alatt következik be, az ellátást a változás időpontját követő hónap első napjától kezdődően – a Tny. 56. § (2) bekezdés alkalmazásával – hatvan százalékos mértékűre kell módosítani (emelni).

(4)¹¹³ A Tny. 56. §-a (1) bekezdésének alkalmazása során az árvaellátás összegét – ha azt a jogszerző elhalálozásának naptári évét követő időponttól állapítják meg – az elhunyt jogszerző olyan összegű saját jogú nyugdíjából kell meghatározni (megállapítani), amely a jogszerzőnek az árvaellátás megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna azzal, hogy az árvaellátáshoz az emelés már a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.

(5)¹¹⁴ Az 1998. január 1-je előtt megállapított és a megszüntetett árvaellátásra való jogosultság Tny. 56. §-ának (2) bekezdése alapján történő újbóli megállapítása esetén az árvaellátás összegét a (4) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy az árvaellátás összege nem lehet kevesebb a megszüntetés időpontja szerinti – az 1998. január 1-je előtt hatályos rendelkezések figyelembevételével megállapított – árvaellátás időközi emelésekkel növelt összegénél.

64/C. §¹¹⁵ (1)¹¹⁶ A Tny. 44/B. §-a alapján – a Tny. 54–56. §-ának megfelelő alkalmazásával – jár az árvaellátás a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is.

(2) Az árvaellátás összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

64/D. §¹¹⁷ A 2007. december 31-ét követő, de 2011. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege [Tny. 56. § (4) bekezdése] havi 24 250 forint.

65. § (1) A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából a szülő (nagyszülő) akkor minősül túlnyomó részben eltartottnak [Tny. 58. § (1) bekezdés b) pont], ha nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása gyermeke (unokája) elhalálozásának időpontjában nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.

(2)¹¹⁸

65/A. §¹¹⁹ Ha a szülői nyugdíjra jogosultság megszűnik, de a szülő (nagyszülő) a Tny. 58. §-ának (3) bekezdése szerinti feltétellel rendelkezik, a szülői nyugdíjat a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani.

65/B. §¹²⁰ (1) A Tny. 44/B. §-a alapján – a Tny. 58–59. §-ának megfelelő alkalmazásával – jár a szülői nyugdíj a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy szülőjének, nagyszülőjének is.

(2) A szülői nyugdíj összegének meghatározására a 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

65/C. §¹²¹ A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a határozat kibocsátásával egyidejűleg a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztatást kell adnia minden olyan tényről, amely a nyugellátást igénylő személy más – jogszabály rendelkezése szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe utalt – ellátásra való jogosultságára és annak igénylésére vonatkozik.

65/D. §¹²²

66. § (1)¹²³ Ha a hozzátartozói nyugdíjigény benyújtásánál a jogszerző halálát bizonyító anyakönyvi kivonat nem áll rendelkezésre, de az ellátást igénylő hozzátartozó bizonyítja, hogy az eltűnés megállapítását, a holttá nyilvánítást (halál tényének megállapítását) bíróságnál kezdeményezte, az eljárást fel kell függeszteni. Ha az ellátást igénylő hozzátartozó a holttá nyilvánító, illetve a halál tényét megállapító bírói határozatot a jogerőre emelkedést követő hat hónapon belül benyújtja a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek, a hozzátartozói nyugellátást az eredeti igénybejelentés napját alapul véve, az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell megállapítani.

(2)¹²⁴

66/A. §¹²⁵

66/B. §¹²⁶ (1)¹²⁷

(2)¹²⁸ A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szüneteltetett nyugellátás, baleseti járadék újbóli folyósítására – a Tny. 64. § (2) bekezdésének alkalmazásával – a jogosult kérelmére kerülhet sor.

66/C. §¹²⁹

67. § (1) Ha az érdekelt a rögzített nyugdíj megállapítása, illetőleg a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után, 365 napi szolgálati idő megszerzése nélkül nyugdíjat igényel vagy mégis kéri a rögzített nyugdíj folyósítását, kérését (igényét) új igénybejelentésnek tekintve az általános szabályok szerint kell elbírálni. A határozatban a rögzített nyugdíjat vissza kell vonni.

(2)¹³⁰ A rögzített nyugdíj megállapítása után meghalt személy hozzátartozóinak igényét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv bírálja el, illetőleg hoz határozatot az általános szabályok szerint. Határozatából ki kell tűnnie, hogy a meghalt személy választhatott volna-e két nyugdíj között. Ha igen, a folyósítás megindításakor az özvegy is választhat.

68. §¹³¹

69. §¹³² (1)¹³³

(2)¹³⁴ A nyugellátásnak a szociálpolitikai egyezmény alapján történő megállapításáig a magyar nyugdíjbiztosítási szerv által – kizárólag a Magyarországon szerzett szolgálati idő és kereset alapján – megállapított és folyósított nyugdíj összegét előlegként kell kezelni, és az egyezmény szerinti – a magyar felet terhelő – nyugdíj összegébe be kell számítani.

(3)¹³⁵

(4)¹³⁶

70. §¹³⁷ (1) Nemzetközi nyugdíjügyekben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv eltekinthet egyes nem magyar nyelven kiállított okiratok hiteles fordításától, ha az eljárásba bevont dolgozója az adott nyelvből államilag elismert, legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a honlapján közzéteszi azoknak az okiratoknak és nyelveknek a felsorolását, amelyek esetében hiteles fordítás csatolása nem szükséges.

(2) Ha a kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy a nyugellátás iránti igényét postai úton terjeszti elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő személyazonosságát és aláírását közjegyzővel vagy a Magyar Köztársaság külképviseleti szervével hitelesíttetni kell.

71. §¹³⁸

72. §¹³⁹

72/A. §¹⁴⁰

72/B. §¹⁴¹ (1)¹⁴² A Tny. 66. §-a alapján kivételes nyugellátás megállapítására és kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély engedélyezésére az érintett személy kérelme alapján kerülhet sor. A kérelmet az igénylő lakhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz, valamint – kivételes özvegyi nyugdíj és árvaellátás esetén, ha a jogszerző már nyugellátásban részesült – a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz az ehhez rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus formanyomtatványon kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni azokat a különös méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek megalapozhatják a kérelem teljesíthetőségét.

(2)¹⁴³ Nem állapítható meg kivételes nyugellátás, és nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés, illetve egyszeri segély annak a személynek, aki előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti, vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti tartós bentlakásos intézményben él, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti otthont nyújtó ellátásban részesül, illetőleg javítóintézetben van elhelyezve.

(3)¹⁴⁴ A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az – a jogosultsági feltételek megléte esetén – jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt. Kivételes nyugellátás megállapítása meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltételekhez kötötten is engedélyezhető.

(4)¹⁴⁵ A Tny. 66. §-a alapján akkor állapítható meg

(5)¹⁴⁶ Rendkívül indokolt esetben kivételes rokkantsági nyugdíj állapítható meg akkor is, ha a kérelmező nem rendelkezik a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő felével sem.

(6)¹⁴⁷ Rendkívül indokolt esetben kivételes árvaellátás megállapítható akkor is, ha

(7)¹⁵⁰ A 25. életévét betöltött, felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató személy árvaellátásának meghosszabbítása az első – alap- és mester- vagy osztatlan – képzésben, az oklevél megszerzésére irányuló tanulmányok folytatásának idejére, a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott képzési időt meg nem haladóan, legfeljebb a 27. életév betöltéséig engedélyezhető.

(8)¹⁵¹ A kivételes nyugellátás engedélyezett összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét, de nem lehet kevesebb annak ötven százalékánál. Az engedélyezett összeg megállapításánál figyelemmel kell lenni a hiányzó szolgálati idő tartamára.

(9)¹⁵² A Tny. 66. §-a alapján a nyugellátásban részesülő számára kivételes nyugdíjemelés akkor állapítható meg, ha a folyósított nyugellátás és az Szt. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában megjelölt, számára esetlegesen folyósított rendszeres pénzellátás – ide nem értve az időskorúak járadékát – együttes havi összege nem haladja meg a 65 000 forintot.

(10)¹⁵³ A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén a bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, a polgármester öregségi nyugdíját, a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni, amennyiben az ellátásban részesülő személy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(11)¹⁵⁴ A kivételes nyugdíjemelés engedélyezésénél előnyben kell részesíteni

(12)¹⁵⁶ A kivételes nyugdíjemelés összege nem haladhatja meg az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének 25%-át, de nem lehet kevesebb annak 10%-ánál.

(13)¹⁵⁷ Nem engedélyezhető kivételes nyugdíjemelés a nyugellátás megállapítását, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelést követő 3 éven belül.

(14)¹⁵⁸ A méltányossági jogkör gyakorlásának részletes eljárási rendjét és a felhasználható költségvetési előirányzat-keret megosztását az ONYF főigazgatója határozza meg.

(15)¹⁵⁹ A nyugellátásban részesülő személy részére – a Tny. 66. §-ában meghatározott szervek vezetői – egyszeri segély kifizetését engedélyezhetik, ha a kérelmező olyan élethelyzetbe kerül, amely létfenntartását veszélyezteti.

(16)¹⁶⁰ Előnyben kell részesíteni a kérelmezőt, ha az egyszeri segélyt katasztrófa, elemi csapás, közeli hozzátartozó halála, illetve a kérelmező vagy közeli hozzátartozójának betegsége miatt igényli. A kérelem elbírálásánál figyelembe kell venni a kérelmezővel közös háztartásban élő, jövedelemmel nem rendelkező eltartottak számát is.

(17)¹⁶¹ Az egyszeri segély akkor engedélyezhető, ha a kérelmező Szt. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti havi jövedelme nem haladja meg

(18)¹⁶² Az egyszeri segélyt kérelmező személynek a kérelmében – az (1) bekezdésben meghatározottakon túl – nyilatkoznia kell az Szt. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti havi jövedelméről is.

(19)¹⁶³ A kérelmező számára egyszeri segély évente csak egy alkalommal állapítható meg. Az egyszeri segély összege nem lehet kevesebb 15 000 forintnál, de nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegének másfélszeresét.

(20)¹⁶⁴ Az ONYF főigazgatója rendkívül indokolt esetben

72/C. §¹⁶⁵ A Tny. 78. §-ának alkalmazása során az ügyfél új ellátás iránti igénybejelentése is a megszüntető határozat azonnali végrehajtására irányuló kérelemnek minősül.

72/D. §¹⁶⁶

73. § (1) Arra az időre, amely alatt a jogosult – beleszámítva az őrizetbe vétel idejét is – harminc napot meghaladóan előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztését tölti, nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói baleseti és hozzátartozói nyugellátását szüneteltetni kell, illetőleg, ha kéri azt az általa – visszavonásig érvényes – szabályszerű meghatalmazással ellátott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez kell részére folyósítani.

(2) A szüneteltetett nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátást a büntetőeljárás befejezése, illetőleg a szabadságvesztés letöltése után egy éven belül előterjesztett kérelemre a jogosult részére egy összegben ki kell utalni.

73/A. §¹⁶⁷ (1)¹⁶⁸ A saját jogú nyugellátás Tny. 83/A. §-ának (1) bekezdése szerinti szüneteltetéséről a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határoz. A saját jogú nyugellátás szüneteltetésére

(2)¹⁶⁹ A saját jogú nyugellátás újbóli folyósításáról a nyugdíjas erre irányuló kérelme alapján a nyugdíjfolyósító szerv határoz, ha a saját jogú nyugellátás jogosultsági feltételei fennállnak. Az újbóli folyósítás kezdő időpontja a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napja.

74. §¹⁷⁰ 2008. január 1-jétől a Tny. 36/D. §-ának (1) bekezdésében, a Tny. 36/G. §-ának (1) bekezdésében, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) 13. §-a (1) bekezdésének e) pontjában szabályozott és a külön jogszabály szerinti egészségkárosodási járadékok esetében meghatározott megszüntetési ok, továbbá a Tny. 83/B. §-ában szabályozott szünetelési ok, valamint a rehabilitációs járadék – az Rjtv. 4. §-ának (2) bekezdése szerinti – csökkentésének vizsgálata céljából az állami adóhatóság a nyugdíjas, járadékos keresetére, jövedelmére vonatkozó adatokról köteles rendszeres adatszolgáltatást teljesíteni a nyugdíjfolyósító szervnek. Az állami adóhatóság és az ONYF az adatszolgáltatás rendjét megállapodásban rendezi.

75. §¹⁷¹ (1) A külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátását, baleseti járadékát kérelmére

(2) Ha a külföldi tartózkodás várható időtartama a kilencven napot meghaladja, a nyugellátásban részesülő erről, továbbá a külföldi lakcíméről (tartózkodási helyéről) – a külföldre történő utazás előtt – tájékoztatni köteles a nyugdíjfolyósító szervet.

(3)¹⁷³ Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában az ellátás külföldre történő utalása

(4)¹⁷⁵ A (3) bekezdés b) pontja szerinti kérelemnek tartalmaznia kell a külföldi pénzforgalmi szolgáltató elnevezését és pontos címét, a külföldi pénzforgalmi szolgáltató számlaszámát, valamint annak a fizetési számlának a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó számát (IBAN és SWIFT kód), amelyre a külföldön élő vagy tartózkodó személy az ellátás utalását kéri.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a belföldi meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia.

75/A. §¹⁷⁶ A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását kizárólag a magyar törvényes fizetőeszközben teljesíti.

75/B. §¹⁷⁷ A nyugdíjfolyósító szerv minden naptári év január hónapban az ellátások tárgyév január hónapban és az előző évben kiutalt összegéről – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon – tájékoztatja az ellátásban részesülőket.

75/C. §¹⁷⁸ (1)¹⁷⁹ Ha a megállapított nyugellátás folyósítására a nyugdíjfolyósító szerv ügykörén kívüli okból amiatt nem kerülhet sor, mert

(2)¹⁸¹ Ha a megállapított nyugellátás további folyósítása jogszabályban előírt, rendszeres időközönként jelentkező feltétel igazolásán alapul, az ellátást folyósító szerv a jogosultság igazolásáig az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg az ellátás folyósítását is felfüggeszti.

76. §¹⁸² (1)¹⁸³ A nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként – március hónapban – adategyeztetést végez. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve egy hónapon belül vissza kell küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, pénzforgalmi szolgáltató, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket – az ellenkező bizonyításig – hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.

(2)¹⁸⁴ Ha az (1) bekezdés szerinti kitöltött nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezik vissza, vagy visszaérkezik, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával be kell szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén intézkedni kell az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó – az időközi emelésekkel növelt – összegének kiutalásáról.

76/A. §¹⁸⁵ (1)¹⁸⁶

(2) A Tny. 89. §-ának (3) bekezdése alkalmazásánál a megtérítendő összeget az ellátásban részesülő személyre a felszámolást, illetőleg a végelszámolást elrendelő végzés közzététele hónapjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és az akkori életkora figyelembevételével kell meghatározni.

(3)¹⁸⁷

76/B. §¹⁸⁸ A Tny. 87–88. §-a alapján megtérítésre kötelezett helyett a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló rendelkezések alapján a biztosító áll helyt azzal, hogy e kötelezettségének átalányösszegben is eleget tehet. Az évenkénti átalányösszeg mértékét, az elszámolás ügyviteli rendjét az ONYF a biztosítókkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével minden év július 31-ig megállapodásban rendezi.

76/C. §¹⁸⁹ A Tny. 85. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása a foglalkoztató vagy egyéb szerv jogellenes intézkedésének a következménye.

77. §¹⁹⁰ A jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára átutalt jogalap nélküli ellátásnak a fizetési számla terhére történő visszafizetésére – a Tny. 93. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával – a nyugdíjfolyósító szerv a pénzforgalmi szolgáltatót kötelezi, feltéve, hogy a fizetési számla feletti rendelkezésre más személy nem jogosult, és a visszautalás a fizetési számla terhére megtörténhet. Amennyiben a fizetési számla felett rendelkezésre jogosult személy ismert, a nyugdíjfolyósító szerv a követelését – fizetésre kötelező határozat kibocsátásával – akkor is e személlyel szemben érvényesíti, ha a jogalap nélkül kiutalt ellátást az elhunyt fizetési számlájáról még nem vették fel.

78. §¹⁹¹

78/A. §¹⁹²

79. §¹⁹³ (1)¹⁹⁴ A Tny. 93. § (3) bekezdése alapján a behajtási eljárás lefolytatására irányuló megkeresésben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 161. § (2) bekezdésében foglaltakon túl fel kell tüntetni a behajtást kérő kincstárnál vezetett számlájának számát, továbbá a megkereséshez csatolni kell a fizetésre kötelező jogerős határozat hitelesített másolatát.

(2)¹⁹⁵

(3)¹⁹⁶ Az adóhatóság a követelés (tartozás) megtérült összegét a megtérüléstől számított tíz munkanapon belül átutalja a behajtást kérő által – a behajtásra irányuló megkeresésben – megjelölt, a kincstár területi szervénél vezetett számlára. Az adóhatóság a behajtási eljárás befejezését követő tíz munkanapon belül köteles értesíteni a behajtást kérőt a tartozás behajthatatlanságának tényéről és a behajthatatlan tartozás összegéről.

(4)¹⁹⁷ A behajtást kérő köteles a végrehajtási eljárás megindítása után is minden olyan körülményt az első fokon eljáró állami adóhatóság tudomására hozni, amely a követelés fennállására, annak megszűnésére, vagy csökkentésére vonatkozik. E tájékoztatás elmulasztásából eredő esetleges kárért a behajtást kérő felel.

(5)¹⁹⁸ A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a jogerősen megállapított tartozást törölnie kell, ha

(6) A behajthatatlanság szempontjából behajtási eljárásnak kell tekinteni a felszámolási és egyszerűsített felszámolási eljárásokat is.

(7)²⁰¹ Nem kell lefolytatni a Tny. 93. §-a szerinti követelés érvényesítése iránti eljárást, ha a követelés összege az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegét (11. §) nem éri el.

(8)²⁰² Az (5) bekezdés a) és d) pontja szerinti behajtási eljárásra az Art. 35. §-a (2) és (5) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(9)²⁰³

79/A. §²⁰⁴ A tartozás 79. § (5) bekezdésének b) pontja szerinti végrehajtáshoz (behajtáshoz) való jog elévülésére az Art. 164. §-a (6)–(8) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

80. §²⁰⁵ (1)²⁰⁶ A Tny. 84. §-ának (1) bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettség az arról szóló első fokú határozat meghozatalától visszamenőleg számított kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátásra vonatkozik.

(2)²⁰⁷ Ha az ellátás helytelen megállapítása miatt túlfizetés (ellátás jogalap nélküli felvétele) keletkezik, az ellátást megállapító nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozatát a módosítja vagy visszavonja. A határozatban utalni kell arra, hogy a kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelése érdekében a nyugdíjfolyósító szerv intézkedik. A módosítást (visszavonást) és a visszafizetésre kötelezést illetően abban az esetben is külön-külön határozatot kell hozni, ha az ellátást helytelenül megállapító határozatot a nyugdíjfolyósító szervnek kell módosítania (visszavonnia).

(3) A Tny. 84. §-ának (1) bekezdése szerinti kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése iránti követelést a nyugdíjfolyósító szerv visszafizetésre kötelező határozatban érvényesíti az ellátást jogalap nélkül felvevő személlyel szemben, egyidejűleg a Tny. 84. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelés érvényesítése érdekében értesíti az ellátást helytelenül megállapító nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet a kilencven napon túli jogalap nélkül felvett ellátás összegéről.

(4) A nyugdíjfolyósító szerv értesítése alapján az ellátást helytelenül megállapító szerv a Tny. 85–86. §-ainak alkalmazásával a felróhatóságnak megfelelően intézkedik a kilencven napon túli jogalap nélkül felvett ellátás visszafizettetése, megtéríttetése érdekében.

(5)²⁰⁸ A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (4) bekezdés szerinti követelését a nyugellátásban részesülő személlyel szemben visszafizetésre kötelező határozattal, a foglalkoztatóval és egyéb szervvel szemben pedig megtérítésre kötelező határozattal érvényesíti.

(6)²⁰⁹

(7)²¹⁰ A folyósításra kerülő nyugellátás összegébe be kell számítani a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által – jogszabály szerint feladat- és hatáskörükbe tartozóan – megállapított azon ellátásnak az összegét, amelynek felvétele utóbb, a saját jogú nyugellátás visszamenőleges érvényesítése miatt minősül jogalap nélküli ellátásnak.

(8)²¹¹ A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az ellátás jogerős határozattal elrendelt egyösszegű megtérítését a felszámolási (végelszámolási) eljárásban – önállóan vagy az adóhatóság megkeresésével – hitelezői igényként érvényesíti.

(9)²¹² A Tny. 84. §-ának (2) bekezdése szerinti felróhatóságot a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania.

(10)²¹³ Az (1)–(8) bekezdések rendelkezéseitől eltérően a követelés érvényesítése iránti eljárást nem kell lefolytatni, ha a követelés összege a 79. § (7) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el.

81. §²¹⁴ (1)²¹⁵ A nyugellátás és a baleseti járadék Tny. 87–88. §-a szerinti megtérítésére irányuló követelést az ügyben első fokon eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv érvényesíti. A megtérítendő összeget a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a kincstár területi szervénél vezetett számlájára kell átutalni.

(2)²¹⁶ Ha az (1) bekezdés szerinti megtérítési igényt a nyugdíjfolyósító szerv érvényesíti, a megtérítendő összeget a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a kincstár területi szervénél vezetett számlájára kell átutalni.

(3)²¹⁷ Az (1)–(2) bekezdés szerint érvényesítésre kerülő követelésekkel kapcsolatos nyilvántartások, elszámolások vezetése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladatát képezi.

(4)²¹⁸

82. §²¹⁹

83. § A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült összegét – az örökség erejéig – az örököstől be kell hajtani. A hozzátartozó saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátásából – ide nem értve a Tny. 83. §-ának (2) bekezdése szerint kifizetett összeget – a meg nem térült tartozást levonni, illetőleg azt a hozzátartozótól behajtani nem lehet.

83/A. §²²⁰

84. §²²¹

84/A. §²²²

85. § (1)²²³ A Tny. 97–98. §-ainak alkalmazása szempontjából nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, illetőleg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv alatt

(2)²²⁴ A Tny. 97. § (5) bekezdés szerinti esetben a nyugellátás folyósítását érintő tényt, adatot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak kell bejelenteni. A bejelentési kötelezettség teljesítésének határideje a változást követő tizedik munkanap.

(3)²²⁵ A nyugdíjas halála esetén a nyugellátás felvételére jogosult személy – a Tny. 97. § (5) bekezdésének második mondata alkalmazása során – a halál tényét anyakönyvi kivonattal vagy annak hiteles másolatával igazolja. Ha ezen iratokat a nyugellátás felvételére jogosult személy nem küldi meg, az adatokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság szerzi be.

(4)²²⁶ A Tny. 83/B. §-ának (1) bekezdésében említett ellátásban részesülő, kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, amennyiben az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja a tárgyévben meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizenkét hónapra számított összegét, köteles erről 15 napon belül a nyugdíjfolyósító törzsszámára hivatkozással bejelentést tenni a nyugdíjfolyósító szervhez.

(5)²²⁷ Ha a III. csoportba tartozó és a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személy egyéni vállalkozói tevékenységet folytat, és a nyugdíja kereső tevékenység miatti – a Tny. 36/D. § (1) bekezdése, illetve 36/G. § (1) bekezdése szerinti – megszüntetésének feltételei bekövetkeznek, köteles azt tíz munkanapon belül – a nyugdíjfolyósító törzsszámára hivatkozással – bejelenteni a nyugdíjfolyósító szervnek.

86. § (1)²²⁸ A Tny. 97. §-ának (2) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett a társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás részeként Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lapot (a továbbiakban: nyilvántartó lapot) köteles kiállítani. Nyilvántartó lapot kell kiállítani a Tbj. 5. §-ának (1)–(3) bekezdésében említett biztosítottakról, valamint a saját jogú nyugdíjasként foglalkoztatott személyekről és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozóról is. A Tbj. 34. §-ában foglaltak alapján szolgálati idő szerzésére irányuló megállapodást kötött személlyel kapcsolatos adatszolgáltatást a megállapodást megkötő igazgatási szerv teljesíti.

(2)²²⁹ Annak a szervnek (szervezetnek), amelynek az (1) bekezdés alapján nyilvántartó lapot kiállítania nem kell, e tényről a tárgyévet követő év április 30-áig – a nemlegesség okának megjelölése mellett – a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságot értesítenie kell. A Tbj. 5. §-ának (3) bekezdése szerinti biztosított nem köteles nyilvántartó lapot kiállítani, ha a személyi jövedelemadó bevallásában járulékalapot képező jövedelem hiányában nyugdíjbiztosítási-, nyugdíjjárulék-bevallást, illetve befizetést nem teljesített.

(3)²³⁰ A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 106. §-ában meghatározott munkavállalóról a nyilvántartó lappal kapcsolatos adatszolgáltatást a kirendelő foglalkoztató teljesíti. Az Mt. 193/C. §-ának a) pontjában meghatározott munkavállalóról a nyilvántartó lapot – a kölcsönvevő által az e rendeletben meghatározott adatok közlése mellett – a kölcsönbeadó vezeti. Ha a munkáltatók megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét és az ezzel járó közterheket az a munkáltató fizeti, amelyhez a munkavállalót kirendelték, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség is ezt a munkáltatót terheli.

(4)²³¹ Nyilvántartó lapot kell kiállítani a Tbj. 26. §-ában említett gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban részesülő személyről.

(5)²³² Nyilvántartó lapot kell kiállítani az egyházi személyről és a szerzetesrend tagjáról.

(6)²³³ A rehabilitációs járadékban részesülő személyről a nyilvántartó lappal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget a nyugdíjfolyósító szerv teljesíti.

(7)²³⁴ Ha a Tbj. 4. § c) pontjának 1–6. alpontjai szerinti társas vállalkozás bejegyzését jogerősen elutasították, vagy a bejegyzési kérelmet visszavonták, az előtársaságként történt működés időtartamára vonatkozó adatszolgáltatást, illetve a (2) bekezdés szerinti értesítést legkésőbb a bejegyzést elutasító végzés, illetve a bejegyzési kérelem visszavonása miatt kiadott megszüntető végzés jogerőre emelkedését követő tizenöt napon belül kell teljesíteni, illetve megküldeni.

(8)²³⁵ Ha a foglalkoztató az adatszolgáltatással érintett időszakban vagy azt követően jogutódlással megszűnik, az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése a jogutódot terheli.

(9)²³⁶ A foglalkoztató Tny. 97. § (2) és (6) bekezdése szerinti kötelezettségeit a felszámolás és a végelszámolás kezdő időpontjától a felszámoló, illetőleg a végelszámoló teljesíti. A felszámoló és a végelszámoló a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait – a Cstv., illetve a Ctv. rendelkezései szerint – átadja a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak. A felszámoló és a végelszámoló a rendelkezésre álló adatok alapján az elmaradt adatszolgáltatásokat is teljesíti.

87. § (1)²³⁷ A nyilvántartó lapot köteles kiállítani

(2)²⁴⁸ A társadalombiztosítási (családtámogatási) kifizetőhelyet nem működtető foglalkoztató köteles a nyilvántartó lapon a jogszabályban meghatározott egészségbiztosítási szerv, illetve a kincstár területi szerve közölt adatok alapján a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, összegét és az abból levont nyugdíjjárulék összegét felvezetni.

(3)²⁴⁹ Az (1) bekezdés f) pontja szerinti adatszolgáltatás és nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az ONYF és az egyház központi szerve megállapodást köthet.

(4)²⁵⁰ A nyilvántartó lap kiállítására vonatkozó részletes tájékoztatást az ONYF „Útmutató”-ja tartalmazza. Az „Útmutató”-t a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a nyilvántartás kiállítására kötelezettek rendelkezésére bocsátja, és az ONYF honlapján is közzétételre kerül.

(5)²⁵¹ A vendéglátó üzletet üzemeltető foglalkoztató az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott biztosítottnak minősülő felszolgáló esetében köteles a nyilvántartó lapon felvezetni a 15 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulék alapjául szolgáló felszolgálási díj összegét.

(6)²⁵² Az állami adóhatóság és az ONYF az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény 5. §-ának (9) bekezdése szerinti adatszolgáltatás rendjéről megállapodást köt.

88. § (1)²⁵³ A nyilvántartó lap kiállítására kötelezett – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a nyilvántartó lap adattartalmát az ONYF által rendszeresített számítógépes programmal állítja elő, és adatszolgáltatási kötelezettségét e számítógépes program felhasználásával, elektronikus úton teljesíti.

(2)²⁵⁴ A 87. § (1) bekezdés g) és i) pontja szerinti személyek, továbbá az öt főnél kevesebb biztosítottról adatot szolgáltató foglalkoztatók a nyilvántartó lap adattartalmát nem kötelesek az (1) bekezdés szerinti számítógépes programmal előállítani. Ha e személyek, illetve foglalkoztatók a nyilvántartó lap adattartalmát nem az (1) bekezdés szerinti számítógépes programmal állítják elő, az adatszolgáltatási kötelezettségüket – az ONYF által rendszeresített és a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott – nyomtatványon vagy az adatoknak a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál történő személyes bejelentésével teljesítik. A személyesen közölt adatokat a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság rögzíti.

(3)²⁵⁵ Az adatszolgáltatással kapcsolatos felelősség – így különösen: az adatszolgáltatás elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése, a valóságtól eltérő adatok szolgáltatása – akkor is a nyilvántartásra kötelezettet terheli, ha az adatszolgáltatást a megbízása alapján – az Art. rendelkezéseinek alkalmazásával – meghatalmazottja, illetve képviselője teljesíti.

(4)²⁵⁶ Az adatszolgáltatás és a nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az ONYF az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal megállapodást köthet.

(5)²⁵⁷

88/A. §²⁵⁸ (1)²⁵⁹

(2)²⁶⁰ A nyilvántartásra kötelezett az elektronikus úton, valamint az Art. rendelkezéseinek alkalmazásával adott meghatalmazással történő adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges adatokat az ONYF által erre a célra rendszeresített nyomtatványon köteles bejelenteni a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak. A nyomtatványt és a meghatalmazás eredeti példányát a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság részére az adatszolgáltatás teljesítését legalább tizenöt nappal megelőzően kell megküldeni. A nyilvántartásra kötelezett a meghatalmazásnak – az Art. rendelkezéseinek alkalmazásával történő – visszavonásáról, valamint a közölt adatokban bekövetkezett változásról soron kívül köteles tájékoztatni a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságot.

(3)²⁶¹ Az elektronikus úton történő adatszolgáltatás esetén a teljesítéssel meghatalmazott személy az adatszolgáltatásra rendszeresített számítástechnikai programot (a továbbiakban: NYENYI program) az ONYF internetes honlapjáról, a program működéséhez szükséges azonosító állományt az ONYF elektronikus ügyintézési rendszeréből töltheti le azzal, hogy a 2009. évről történő adatszolgáltatásnál nem szükséges az azonosító állomány letöltése.

(4)²⁶² Az adatszolgáltatás elektronikus úton történő teljesítése a NYENYI program által előállított export állomány Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren keresztüli feltöltésével valósul meg.

(5)²⁶³ Az adatszolgáltatásnak a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren keresztüli beérkezéséről, annak az ONYF nyilvántartási rendszerébe történő befogadásáról, valamint – hibás adattartalom esetén vagy érvényes meghatalmazás hiányában – az adatszolgáltatás befogadásának visszautasításáról, a nyilvántartásra kötelezett és az adatszolgáltatást teljesítő személy elektronikus levélben, a bejelentéshez rendszeresített nyomtatványon közölt elektronikus levelezési címre értesítést kap.

89. § (1)²⁶⁴ A nyilvántartásra kötelezetteknek a 88. § (2) bekezdésében meghatározott nyomtatványt az erre a célra rendszeresített, a nyilvántartásra kötelezett (a meghatalmazott, illetve a képviselő) aláírásával (cégszerű aláírásával) ellátott adatlap benyújtásával kell igényelnie a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál. Az igénylésről a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság – a nyomtatvány átadásakor (továbbításakor) – igazolást állít ki. Amennyiben a nyilvántartásra kötelezett megbízása alapján a meghatalmazott, illetve a képviselő jogosult az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, az adatlap benyújtásakor, valamint az adatszolgáltatás teljesítésekor a meghatalmazás eredeti példányát a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak be kell mutatni. Az elektronikus úton történő adatszolgáltatás esetén a nyilvántartásra kötelezettnek nem kell adatlapot benyújtania.

(2)²⁶⁵ A nyilvántartásra kötelezetteknek a nyilvántartó lapot a tárgyév december 31. napjával le kell zárni és a Tny. 97. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőig

(3)²⁶⁷ A nyilvántartó lapot, továbbá a (4) bekezdés szerinti jegyzéket és az (1) bekezdés alapján kiállított igazoló lapot a nyilvántartásra kötelezett (a meghatalmazott, illetve a képviselő) aláírással (cégszerű aláírással) látja el. Az elektronikus úton teljesített adatszolgáltatás esetén a 88/A. §-ban meghatározottak szerint kell eljárni.

(4)²⁶⁸ A nyilvántartó lapokról – az elektronikus úton teljesített adatszolgáltatás kivételével – két példányban jegyzéket kell készíteni, amely tartalmazza a nyilvántartásra kötelezett és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által a biztosított azonosítását szolgáló, törvény alapján kezelhető adatokat, valamint a nyilvántartó lap sorszámát.

(5)²⁶⁹ A nyilvántartásra kötelezett a nyilvántartó lapot soron kívül lezárja és megküldi a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság részére, ha

(6)²⁷² Ha a nyilvántartó lap kiállítására kötelezett foglalkoztató jogutód nélkül szűnik meg, a (2) bekezdésben említett adatszolgáltatást a megszűnésig teljesíteni kell. Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozóra és az általa foglalkoztatott biztosítottakra vonatkozó nyilvántartó lapok beszerzése iránt a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság intézkedik, kivéve, ha a vállalkozást özvegyi jogon más személy – a vállalkozó halálát követő naptól – tovább folytatja.

(7)²⁷³ Ha a 87. § (1) bekezdésének g) pontjában említett egyéni vállalkozó tevékenysége évközben megszűnik, az egyéni vállalkozó a saját és az általa foglalkoztatott biztosítottak adatairól – a (6) bekezdés második mondatában foglaltak kivételével – köteles a tevékenysége megszűnéséig terjedő adatszolgáltatást a megszűnést követő 30 napon belül teljesíteni.

(8)²⁷⁴ A (2) és (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a hivatásos állományú tagjaikra vonatkozó adatszolgáltatásra, illetőleg a nyilvántartó lapok megküldésére csak akkor kötelezettek, ha a hivatásos állományú személy szolgálati jogviszonya a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényben meghatározott nyugellátási igény nélkül szűnt meg. Az említett szervek az adatszolgáltatás és a nyilvántartás általánostól eltérő rendjére az ONYF-fel megállapodást köthetnek.

(9)²⁷⁵ A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény 4/A. §-a szerinti biztosítottak esetében, a munka világából való fokozatos kivonulással kapcsolatban a TAJ szám feltüntetésével személyenként a tárgyévet követő év március 31. napjáig adatszolgáltatást teljesít az ONYF részére a támogatás nyújtásának kezdetéről és megszűnéséről, a nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék-kiegészítés alapjául szolgáló összegről, valamint a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék-kiegészítés összegéről.

(10)²⁷⁶ Nyugellátásra irányuló igény esetén a munkaügyi központ a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság megkeresésére öt munkanapon belül közli a nyugdíj megállapításához szükséges adatokat.

(11)²⁷⁷ Az adatszolgáltatás rendjére a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal és az ONYF megállapodást köt.

89/A. §²⁷⁸

90. § (1)²⁷⁹ A házastárs 1998. január 1-je előtti halála esetén a Tny. 50. §-a (6)²⁸⁰ bekezdésében foglaltak alkalmazását nem kell kérnie annak, akinek saját jogú nyugellátása az özvegyi nyugdíj összege miatt, vagy akinek özvegyi nyugdíja saját jogú nyugellátásának összege miatt szünetel, továbbá akinek saját jogú nyugellátását az özvegyi nyugdíjjal, baleseti özvegyi nyugdíjjal a 62. § (7) bekezdésben meghatározott összeghatárig folyósítják. A kedvezőbb ellátást a nyugdíjfolyósító szervek 1998. január 1-jétől kezdődően hivatalból – külön kérelem nélkül – megállapítják és folyósítják.

(2) Annak, aki 1998. január 1-je előtt megözvegyült és nem igényelte az özvegyi nyugdíj megállapítását, továbbá aki az 1997. évi LXXXI. törvény alapján vált jogosulttá özvegyi nyugdíjra, a Tny. 64. §-a szerint kell igényét előterjesztenie.

(3)²⁸¹ Az, aki az 1998. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint özvegyi nyugdíjban részesül, a saját jogú nyugellátása, baleseti rokkantsági nyugdíja megállapításának időpontjától kezdődően – legkorábban 1998. január 1-jétől – jogosult a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pont²⁸² szerinti özvegyi nyugdíjra. Ha számára kedvezőbb, választhatja a saját jogú nyugellátás és az özvegyi, baleseti özvegyi nyugdíj együttfolyósítását a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig.

(4)²⁸³ Az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított özvegyi nyugdíj feléledése esetén az özvegyi nyugdíj 2006. január 1-jétől 55, 2007. január 1-jétől 60 százalékos mértékű, feltéve, hogy az özvegynek saját jogán nyugdíjat nem állapítottak meg.

(5) A mezőgazdasági szövetkezeti járadékok és a növelt összegű szakszövetkezeti járadékok folyósítására és megszüntetésére az e rendeletben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(6) A nyugellátások évenkénti rendszeres emelésének mértéke és módszere (Tny. 62. §) szempontjából a bányásznyugdíjat, a korengedményes nyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat, az előnyugdíjat társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni.

(7)²⁸⁴

91. § Ez a rendelet 1998. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapított ellátásokra kell alkalmazni.