29/1997. (IV. 29.) AB határozat
29/1997. (IV. 29.) AB határozat1
1997.04.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi:
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozata, illetőleg annak értelmezése nem teheti függővé semmilyen jóváhagyástól vagy feltételtől azt, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogosultak erre irányuló indítványa alapján, a törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálatára a törvényről való zárószavazás előtt sor kerülhessen.
2. Az olyan törvény, amelyet az Országgyűlés úgy szavazott meg, hogy nem tette lehetővé a törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány alapján az előzetes alkotmányossági vizsgálatot, formai okból alkotmánysértő (érvénytelen). Az ilyen formai hibás törvényhozási eljárás – megfelelő indítvány alapján – a jövőben alapot ad a törvény kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítésére.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat nem tartalmazza azokat a garanciális szabályokat, amelyek a törvényjavaslat alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványozási jog gyakorlását biztosítják.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 1997. június 15-ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Ötvenkét országgyűlési képviselő 1997. február 25-én ,,Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról'' szóló T/3121. számú törvényjavaslat (az ún. ,,összeférhetetlenségi törvényjavaslat'') feletti zárószavazás napján, a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek előzetes alkotmányellenességi vizsgálatára irányuló indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványozók ugyanezen a napon, előzetesen írásban – mellékelve az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány másolatát –, majd közvetlenül a törvényjavaslat feletti zárószavazás előtt szóban is jelezték az Országgyűlés elnökének, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak, s egyben kérték a zárószavazás elhalasztását. Az Országgyűlés, rövid vita után az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány miatti zárószavazás elhalasztására irányuló kérelmet a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozattól (a továbbiakban: Házszabály) való eltérésre irányuló ügyrendi javaslatnak minősítette és a zárószavazás lefolytatása mellett döntött.
2. Az országgyűlési képviselők ezt követően az Országgyűlés által 1997. február 25-én elfogadott törvénnyel szemben újabb indítványt nyújtottak be. Ebben fenntartották az előzetes normakontroll eljárás iránti igényüket azzal, ha nem lehetséges az előzetes alkotmányossági vizsgálat, a hivatkozott törvény alkotmányellenességének utólagos normakontroll keretében történő elbírálását kérik, a már korábban kifejtett alkotmányossági aggályok alapján. Az indítvány ugyanis a Házszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló kérelmet is tartalmazott. Az indítványozók álláspontja szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénnyel ellentétes az alkotmánybírósági eljárás lefolytatása végett – a Házszabályra hivatkozással – négyötödös szavazati arányhoz kötni a zárószavazás elhalasztását. Ez megakadályozza, hogy az ötven képviselő a törvényben biztosított alanyi jogát gyakorolja.
3. Az Országgyűlés által elfogadott törvényt a köztársasági elnök aláírta, s az 1997. március 5-én, mint az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi V. törvény a Magyar Közlönyben kihirdetésre került. Az Alkotmánybíróság a törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványtól a Házszabály 107. § (1) bekezdése és 140. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatával kapcsolatos indítványt elkülönítette, jelen eljárásban ez utóbbi tekintetében hozott határozatot.
II.
Az ügy elbírálásánál figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
1. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint: ,,Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.''
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 1. §-a szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:
,,a) a törvényjavaslat, a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;''
Az Abtv. 21. § (1) bekezdés értelmében ,,az 1. § a) pontja szerinti eljárást – a 33–36. §-ban foglalt megkülönböztetés szerint – indítványozhatják:
a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy ötven országgyűlési képviselő,
b) a köztársasági elnök,
c) a Minisztertanács (a Kormány).''
Az Abtv. 33. § (1) bekezdése kimondja: ,,Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy ötven országgyűlési képviselő indítványára alkotmányellenesség szempontjából megvizsgálja a törvényjavaslat aggályosnak tartott rendelkezését''.
A (2) bekezdés szerint: ,,Ha az Alkotmánybíróság a törvényjavaslat aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányellenességét állapítja meg, az alkotmányellenességet az Országgyűlés vagy a törvényjavaslatot benyújtó szerv vagy személy megszünteti.''
3. A Házszabály irányadó rendelkezései a következőek:
,,106. § (9) A részletes vita és a módosítással érintett rendelkezések feletti szavazás után – legkorábban e szavazást követő 5 nap elteltével – zárószavazást kell tartani a törvényjavaslat egészéről.
107. § (1) A zárószavazás megkezdése előtt – írásban – módosító javaslatot lehet benyújtani a részletes vitában megszavazott bármely rendelkezéshez kapcsolódóan azon okból, hogy a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével. Zárószavazás előtti módosító javaslatot az előterjesztő is benyújthat.
(2) A zárószavazás előtti módosító javaslatot az elnök az Alkotmányügyi bizottságnak adja ki.
(3) A zárószavazás megkezdése előtt a zárószavazás elhalasztását javasolhatja a kijelölt bizottság, illetve az Alkotmányügyi bizottság, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott módosító javaslatot kíván benyújtani. A zárószavazás elhalasztásáról – a javaslattevő indokainak meghallgatása után – az Országgyűlés vita nélkül határoz.
(4) A törvényjavaslat záróvitája az (1) bekezdés szerinti módosító javaslatok megtárgyalásából áll. A tárgyalásra, a vitára és a szavazásra a 105–106. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben nem a Kormány az előterjesztő, akkor nyilatkoznia kell, hogy egyetért-e a törvényjavaslat elfogadásával. Ilyen módosító javaslat esetén a zárószavazást csak a törvényjavaslat záróvitája után lehet megtartani.
108. § (1) Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke tizenöt napon belül aláírja, majd haladéktalanul megküldi a köztársasági elnöknek.''
A Házszabálytól való eltérést a 140. § (1) bekezdése szabályozza: ,,Kivételesen, a Házbizottság javaslatára az Országgyűlés a jelenlevő képviselők négyötödének szavazatával – képviselőcsoportonként legfeljebb egy felszólaló meghallgatását követően – úgy határozhat, hogy valamely ügy tárgyalása során a Házszabály rendelkezéseitől eltér.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az az Alkotmányba vagy más törvénybe ütközik, valamint az Alkotmány és a Házszabály tárgyalása során.''
III.
1. Az Alkotmánybírósághoz első ízben előzetes normakontrollra irányuló indítványt ötvenkét országgyűlési képviselő nyújtott be az ún. első kárpótlási törvényjavaslat tárgyában. Az Alkotmánybíróság indítványt elutasító határozatában – a hatalmi ágak elválasztása elvének figyelembevételével – értelmezte a hatáskörgyakorlás feltételeit. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az előzetes normakontrollnak az Abtv. 33. §-ában meghatározott formája lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróságot a törvényhozási eljárás bármely szakaszában bevonják a jogalkotásba, ami összeegyeztethetetlen az Alkotmánybíróság jogállásával és a hatalommegosztás alkotmányos követelményével: ,,Az Alkotmánybíróság nem tanácsadója az Országgyűlésnek, hanem bírája az Országgyűlés törvényalkotó munkája eredményének.'' Az Alkotmánybíróság – összeegyeztetve az előzetes normakontroll célját az Alkotmánybíróság funkciójával – meghatározta e hatáskörgyakorlás eljárási feltételeit, s egyben kijelölte a törvényhozási eljárásnak azt a szakaszát, egyben a törvényjavaslatnak azt a formáját, amikor az előzetes alkotmányossági vizsgálat lefolytatható: ,,… ha a törvény szövege végleges formájában a javaslat egészéről történő szavazás előtt … kerül az Alkotmánybíróság elé.'' [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 59–60.]
2. E határozatot követően az 1993. évi költségvetés tárgyában benyújtott törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálatára érkezett több mint ötven képviselő által aláírt indítvány. Mivel az indítvány tárgyát képező törvényjavaslat vitája még tartott, az nem felelt meg a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban meghatározott követelményeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt a 64/1992. (XII.11.) AB végzésében – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. (ABH 1992, 317.)
3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 33. §-ának megfelelő érdemi eljárást a 22/1996. (VI. 25.) AB határozatban – az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága indítványa alapján – az 1992. évi XXXII. törvény módosításáról rendelkező T/1268. számú törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel kapcsolatban folytatott le. (ABH 1996, 89.)
Az Alkotmánybíróság jelen üggyel összefüggésben megvizsgálta azt is, hogy a 22/1996. (VI. 25.) AB határozat alapjául szolgáló ügyben az Országgyűlés a zárószavazást milyen eljárás keretében halasztotta el. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottsága 1996. április 24-én foglakozott a T/1268. számú törvényjavaslat előzetes normakontrolljának ,,házszabályi feltételével'', s a következő állásfoglalás született:
,,Az Alkotmánybíróság által megkívánt normaszöveg lehet az ún. egységes javaslat, amennyiben ahhoz nem érkezett koherenciazavart feloldó módosító javaslat. Ha ilyen javaslat érkezett, akkor az Alkotmánybíróság által megkívánt ,,végleges'' normaszöveg a záróvitát követően megszavazott módosító javaslatok és az egységes javaslat egybevetéséből áll elő. Koherenciazavart feloldó módosító javaslat esetén tehát a módosító javaslatokról történő szavazás után és a törvényjavaslat egészéről történő szavazás előtt alakul ki a ,,végleges'' normaszöveg.
Ebből következően a zárószavazást megelőző utolsó szavazást követően áll rendelkezésre a szöveg.
A bizottság azt a véleményt alakította ki, hogy a napirendi javaslatban kerüljön feltüntetésre mind a záróvita, mind pedig a zárószavazás, előre jelezve a különszavazás szükségességét abban a kérdésben, hogy tartható-e zárószavazás az adott ülésen.
A bizottság megállapította: A zárószavazás elhalasztásával egyidejűleg szükséges, hogy az Országgyűlés úgy térjen el a Házszabály 107. § (1) bekezdésében foglaltaktól, hogy a záróvitában megvitatott módosító javaslatokról történő szavazás után nem lehet további módosító javaslatokat beadni. Az Országgyűlés ezzel a döntéssel tud garanciát vállalni arra, hogy az Alkotmánybíróságnak megküldött normaszövegben további változtatás ne legyen.'' (Az Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottságának ügyrendi jellegű állásfoglalásai és döntései. Összeállította: az Országgyűlés Jogi Főosztálya, 79. oldal.)
Az állásfoglalásnak megfelelően az Országgyűlés a zárószavazás elhalasztása tekintetében két szavazást is tartott. Először arról szavaztak a képviselők, hogy a zárószavazást elhalasztják-e, majd – mivel az Alkotmányügyi bizottság megállapítása szerint az előzetes normakontroll kapcsán szükséges a Házszabálytól való eltérés is – négyötödös többséggel arról is szavaztak, hogy a záróvitában megvitatott módosító javaslatokról történő szavazás után ne lehessen további módosító javaslatokat benyújtani. (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 30. ülésnapja, 1996. május 7. 19848–19849. hasábok.)
Az idézett állásfoglalás a 16/1991. (IV. 20.) AB határozattal összhangban állapította meg az előzetes normakontroll hatáskörének gyakorlására alkalmas törvényjavaslati formát. Ugyanakkor az állásfoglalás az Abtv. 33. §-ának rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva az előzetes normakontroll iránti indítványozási jog gyakorlását ügyrendi kérdésnek – a Házszabálytól való eltérésnek – tekintve, előzetes parlamenti döntéstől tette függővé.
4. A jelen ügyben, a zárószavazás elhalasztására irányuló ügyrendi javaslat vitájában – az elutasítás érveként – lényegében a fent idézett egyedi állásfoglalás szolgált precedensként. A javaslat ellen érvelők azt hangsúlyozták, hogy a zárószavazás elhalasztása az előzetes normakontroll elbírálásáig, a Házszabálytól való eltérés tárgyában hozandó döntést kíván, amit a Házbizottság nem támogatott. (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1997. tavaszi ülésszak 8. ülésnapja, 1997. február 25. 30311–30312. hasábok.)
IV.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott:
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: ,,A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
Az Alkotmány Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy: ,,Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.''
1.1. A jogállam tartalmát az Alkotmánybíróság több döntésében értelmezte. A jelen ügyben is irányadó megállapítások szerint: A jogállamiság alapértékét az Alaptörvény rendelkezései részletezik, de nem töltik ki teljes egészében annak tartalmát. A jogállamiság elve ezekhez a konkrét alkotmányos szabályokhoz képest nem kisegítő, másodlagos szabály, s nem pusztán deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma, aminek sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik.
A jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály. [11/1992. (III. 5.) AB hat., ABH 1992. 84–85.]
1.2. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésének megfelelően az Alkotmánybíróság hatásköreit a minden jogi norma utólagos alkotmányossági vizsgálatán felül – alkotmányos felhatalmazással – az Abtv. határozza meg. Az Abtv. 1. § a) pontja, 21. § (1) bekezdése és a 33. §-a – többek között – legalább ötven országgyűlési képviselő jogává teszi az előzetes normakontroll kezdeményezését törvényjavaslat alkotmányossági szempontból aggályosnak tartott rendelkezésével szemben. E jog gyakorlása – mint ahogy az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban kifejtette – a hatalommegosztás rendszerébe úgy illeszthető és az Alkotmánybíróság bírói funkciójával tartalmi vizsgálat esetén csak úgy egyeztethető össze, ha a törvényjavaslat szövege végleges formában kerül az Alkotmánybíróság elé.
1.3. Az Abtv. 33. §-ának rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a törvényjavaslatnak e formáját, ,,eljárásjogi státuszát'' az indítvány elbírálásáig, az Országgyűlés nem változtathatja meg, azaz a törvényjavaslatot – zárószavazással – nem fogadhatja el. A zárószavazást – a törvény (Abtv.) erejénél fogva – el kell halasztani. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll eljárása tehát, amennyiben az indítványozásra jogosultak e jogukkal élnek, a zárószavazás előtt megváltoztatja a törvényhozási eljárást anélkül, hogy annak közvetlenül részévé válna. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet megállapító határozata alapján az Országgyűlés vagy a törvényjavaslatot benyújtó szerv (személy) a törvényjavaslat alkotmányellenességét köteles megszüntetni. [Abtv. 33. § (2) bekezdés]
Az Abtv. 33. §-án alapuló eljárásnak, mint speciális közbenső eljárásnak a törvényalkotási eljáráshoz kapcsolódó lefolytatása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatában úgy döntött, hogy a törvényhozási eljárás formai – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző – alkotmánysértésének kimondását megelőzően meghatározza azokat az alkotmányos követelményeket, amelyek az előzetes alkotmányossági vizsgálat indítványozásának szabályozásával, illetve a szabályok alkalmazásával szemben fennállnak. Az Országgyűlés által kialakított házszabályi értelmezés ugyanis nincs összhangban az Alkotmánnyal. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 32/A. § (1) és (2) bekezdése alapján – az Alkotmánybíróság 16/1991. (IV. 20.) AB határozatában meghatározott eljárási szakban – alkotmányos követelmény az előzetes alkotmányossági felülvizsgálattal érintett törvényjavaslat zárószavazásának elhalasztása. Csak ebben az esetben érvényesülhet az ötven országgyűlési képviselő indítványtételi joga és az Alkotmánybíróság hatásköri szabálya.
Tekintettel arra, hogy az Abtv. 27. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező, a határozatban megfogalmazott alkotmányos követelmény figyelmen kívül hagyásával megszavazott törvényt az Alkotmánybíróság – formai alkotmánysértés miatt – a jövőben visszamenőleges hatállyal megsemmisíti. A megsemmisítés alapja a közjogi érvénytelenség, amely a norma formai alkotmányellenességének egyik változata.
1.4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény meghatározására tekintettel az ún. összeférhetetlenségi törvény alkotmányossági vizsgálatát az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos normakontroll hatáskörben – külön eljárás keretében – folytatatta le.
2. Az Alkotmánybíróság a Házszabály vonatkozásában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg.
2.1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatának nem tett eleget és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság e hatáskör gyakorlása kapcsán – működésének kezdetén – kifejtette, hogy a jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel [22/1990. (X. 16.) AB hat. ABH 1990, 86.]. Amennyiben e kötelezettség elmulasztása alkotmánysértő helyzetet eredményez, az Alkotmánybíróság megállapítja az alkotmánysértő mulasztást, a jogalkotó szerv pedig köteles azt megszünteti.
2.2. Az előzetes normakontroll lehetséges formái közül a Házszabály kizárólag a köztársasági elnök által kezdeményezett eljárást szabályozza (Házszabály 111. §). Az Abtv. 33. §-ában meghatározott előzetes normakontroll nyilvánvalóan nem minősül a Házszabály 107. § (1) bekezdésében meghatározott ún. koherencia problémának, nevezetesen a törvényjavaslat és az Alkotmány közötti összhang hiánya miatti módosító javaslatnak. Mivel ,,módosító javaslatról'' van szó, a házszabályi rendelkezés egyértelműen az Országgyűlésen belül felmerülő és kizárólag az Országgyűlés által eldönthető alkotmányossági vita kereteit szabályozza. Az ilyen tartalmú javaslatok megtárgyalása után természetesen nyitva áll az Abtv. 33. § szerinti előzetes alkotmányossági vizsgálat iránti indítvány benyújtásának lehetősége.
A Házszabály az Abtv. 33. §-ának alkalmazását biztosító rendelkezéseket nem tartalmaz; ennek hiánya miatt alakult ki az előzőekben elemzett – alkotmányellenes – parlamenti gyakorlat.
Az Országgyűlés szabályozási kötelezettsége egyenesen következik az Abtv. 33. §-ából, valamint a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatból. Az indítvány alapján meginduló alkotmánybírósági eljárás a törvény erejénél fogva kihat a törvényhozási eljárásra. A törvényhozási eljárás (házszabályi) szabályozásával biztosítani kell, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerinti végleges törvényjavaslat kerüljön alkotmánybírósági vizsgálat alá és – az alkotmánysértés megállapítása esetén – legyenek meg az eljárási feltételei az alkotmánysértő törvényjavaslat korrekciójának.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szabályozás elmulasztása alkotmánysértő helyzetet idézett elő azáltal, hogy megakadályozza az ötven országgyűlési képviselőt az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésében, s egyben korlátozza az Alkotmánybíróságot alkotmányvédelmi feladatának teljesítésében. E szabályozás hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság ezért – határidő megjelölésével – felhívta az Országgyűlést, hogy tegyen eleget szabályozási feladatának.
Alkotmánybírósági ügyszám: 367/E/1997/4.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás