30/1997. (IV. 18.) BM rendelet
30/1997. (IV. 18.) BM rendelet
a kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó szakmában szervezendő kéményseprő mestervizsga szakmai és vizsgáztatási követelményeiről1
1997.04.26.
A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Magyar Kézműves Kamarával egyetértésben – a következőket rendelem el:
1. § A belügyi ágazatba tartozó kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó szakmában szervezendő kéményseprő mestervizsga szakmai és vizsgáztatási követelményeit e rendelet mellékletében foglaltak szerint határozom meg.
2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Melléklet a 30/1997. (IV. 18.) BM rendelethez
Kéményseprő
mestervizsga szint és szakmai követelmények
mestervizsga szint és szakmai követelmények
I.
A mestervizsgára jelentkezés feltételei
A) A mestervizsgához szükséges szakképesítések adatai
----------------------------
A szakma (szakképesítés)
megnevezése | száma (azonosító száma)
----------------------------
Kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó | 1517 (OSZJ)
33 78 99 01 (OKJ)
Műszaki középfokú végzettség (építőipari, gépipari, vegyipari, kohóipari, környezetvédelmi szakon)
Felsőfokú műszaki végzettség (a műszaki középfokú végzettség mellett megjelölt szakok)
B) A mestervizsga előfeltételeként előírt szakmai gyakorlat
----------------------------
A szakmában eltöltött gyakorlat
szakiránya időtartama
----------------------------
a) kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó 5 év
b) műszaki középfokú végzettség 4 év
c) felsőfokú műszaki végzettség (a műszaki középfokú végzettség mellett megjelölt szakon) 3 év
Megjegyzés: A szakmai gyakorlat részidőkből is összeállhat, de az utolsó időszak a vizsgára jelentkezés időpontjánál ne legyen két évnél régebbi.
II.
A mester munkaterülete. A szakmához kapcsolódó tevékenységkörök
1. A mester szakmai munkaterületének leírása
Az OKJ szerint 33 78 99 01 azonosító számú és kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó elnevezésű szakmai képesítéssel rendelkező kéményseprő mester szakmájának gyakorlása során, önállóan – korszerű kézi és gépi eszközökkel, szerszámokkal, anyagokkal – az alábbi jellemző munkatevékenységeket végzi:
a) az egyedi és gyűjtőkémények, valamint azok kéménytoldóinak és szikrafogóinak
– szilárd- és olajtüzelő-berendezés füstgázelvezetése esetén történő tisztítását,
– gáztüzelő-berendezés égéstermék-elvezetése esetén az átjárhatóság, valamint a keletkező égéstermék maradéktalan eltávozásának ellenőrzését, szükség szerinti tisztítását;
b) az a) pont alatt említett kémények bekötőnyílásainak (cserépkályhák kivételével), koromzsákjainak, kondenzgyűjtőinek, füstcsatornáinak, valamint a mellékcsatornás gyűjtőkémények mellékcsatornáinak tisztítását, ellenőrzését;
c) a központi kémények és üzemi tüzelőberendezések füstgázának (égéstermékének) elvezetésére szolgáló kémények, valamint azok tartozékainak ellenőrzését, és szükség szerinti tisztítását, valamint a keletkezett égéstermék maradéktalan eltávozásának ellenőrzését;
d) az egyedi és gyűjtőkéményeket, valamint a 4096 cm2-nél (64 X 64 cm) kisebb központi kéményeket és üzemi tüzelőberendezések füstgázának (égéstermékének) elvezetésére szolgáló kémények, illetve mindezek tartozékainak négyévente, feltárás (bontás) nélküli műszaki felülvizsgálatát.
A felülvizsgálat eredményéről szakvéleményben kell az ingatlantulajdonost (kezelőt) tájékoztatni.
A felülvizsgálat során meg kell vizsgálni, hogy a kémények és tartozékaik műszaki állapota megfelel-e a létesítésre, használatra vonatkozó építési, tűzvédelmi hatósági előírásoknak.
e) gázüzemű, továbbá – a tüzelési mód vagy a kémény terhelhetőségének megváltozása esetén – más tüzelőberendezés kéménybe köthetőségének vizsgálatát, szakvéleményezését;
f) kémények és füstgáz- (égéstermék) elvezetők kiviteli tervdokumentációjának kivitelezés előtti felülvizsgálatát, szakvéleményezését;
g) új kémények és füstgáz-(égéstermék-)elvezetők kivitelezés (építés, szerelés) közben történő vizsgálatát és szakvéleményezését;
h) újonnan épített, javított, felújított, illetve újból használatba vett kémények és füstgáz-(égéstermék-)elvezetők és tartozékaik vizsgálatát és szakvéleményezését;
i) kéményigényes tüzelőberendezések bekötésével összefüggésben a kémények és füstgáz-(égéstermék-)elvezetők vizsgálatát és szakvéleményezését;
j) a bontási munkát nem igénylő kürtődugulások megszüntetését;
k) lakó- és közösségi épületek kéményeinek műszaki felülvizsgálatát;
l) új kémények (égéstermék-elvezetők) és újonnan telepített kéményigényes tüzelőberendezések esetén a működés ellenőrzését és vizsgálatát;
m) tüzelőberendezések és tartozékaik tisztítását.
Az ellenőrzési, tisztítási, illetve vizsgálati feladatokat az érvényben lévő szabályozások figyelembevételével kell elvégezni.
2. A mester tevékenységi területe és feladatköre
Tevékenységi terület: A kéményseprő-ipari közszolgáltatás ellátásáért felelős önkormányzat által meghatározott terület (kéményseprő körzet). A kéményseprő mester tevékenységi területén az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény, a szakirány szerinti minisztérium, valamint a helyi önkormányzat rendeletében felsorolt feladatok és tevékenységek elvégzésére jogosult.
Feladatkör: A kéményseprő mester tevékenységi körében elvégezhető közszolgáltatói munkák fajtáit az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény, a szakirány szerinti minisztérium, valamint a helyi önkormányzati rendelet előírásai határozzák meg.
III.
Szakmai követelmények
1. A szakma – mester szintű – gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatok (feladatcsoportok)
– Kémények, füstcsövek, csatornák, egyéb tartozékok és tüzelőberendezések tisztítása és ellenőrzése.
– Tüzelőberendezések vizsgálata és szakvéleményezése tűzbiztonságuk szempontjából.
– Tüzelőberendezések csatlakozó égéstermék-elvezetései műszaki zavarainak megállapítása.
– Jogszabály által előírt vizsgálatok végzése, szakvélemények készítése, valamint megfelelő igazolások kiállítása.
– Tanácsadás tüzeléstechnikai kérdésekben.
– Tűzvédelmi hiányosságok feltárása és a szükséges intézkedések kezdeményezése.
– A szakmával kapcsolatos műszaki, statisztikai felmérések végzése, értékelése és szükség szerinti továbbítása.
– A balesetmegelőzés, munkavédelem és munkabiztonság szabályainak érvényesítése, alkalmazása.
– Mesterkörzetek vezetése.
– Szakmai vonatkozású számítások végzése; vázlatok, rajzok elkészítése, értelmezése.
– A munkavégzéshez szükséges tisztító-, mérő- és ellenőrző berendezések és eszközök, anyagok kiválasztása, előkészítése, kezelése és karbantartása.
– A szakmában elvárható magatartási formák, emberi normák betartása és betartatása.
2. Követelmények
Általános szakmai ismeretek
A mester(jelölt):
– Ismerje a különböző rendszerű kémények funkcióit (gravitációs, túlnyomásos, kondenzációs, zárt kéményrendszerek stb.).
– Ismerje a kéményseprő-ipari szolgáltatás, a környezetvédelem és az energiatakarékosság kapcsolatát.
– Ismerje és alkalmazza a tevékenység gyakorlásával kapcsolatos jogszabályokat, szabványokat, műszaki szabályozásokat.
– Ismerje és alkalmazza a felhasználásra kerülő anyagokkal, szerszámokkal, eszközökkel és berendezésekkel, valamint műszerekkel kapcsolatos munka- és környezetvédelmi, tűzelhárítási és biztonságtechnikai előírásokat és eljárásokat.
– Képes legyen veszély esetén önálló intézkedésre, adott esetben a veszély elhárítására; az egyes részfeladatok megtervezésére és megszervezésére, s mindezekhez a rendszerezés szintjén válassza ki a szükséges eljárásokat, anyagokat és eszközöket.
– Tudja önállóan kialakítani a szakszerű, biztonságos és hatékony munkavégzéshez szükséges feltételeket, és alkalmazni azokat a módszereket, amelyekkel a munkavégzés közben észlelt hibákat ki lehet javítani.
– Ismerje a szakmában elvárható közszolgáltatói és magatartási követelményeket (pl. megbízóval, munkáltatóval, munkatársakkal és környezettel kapcsolatos emberi magatartásnormák), munkája során tudja azokat betartani és betartatni.
A) Szakmai gyakorlati követelmények
A szakma mestere alkalmazás szintjén végezze a kéményseprő és tüzeléstechnikai karbantartó szakmában előforduló alap-, rész- és kiegészítő műveleteket, tudja megszervezni a technológiai folyamatokat. Mindezekkel összefüggésben tudja/tudjon:
– a kéményseprő-ipari és tüzeléstechnikai műveletekhez a megfelelő szerszámok, eszközök, műszerek kiválasztását, szakszerű használatát, karbantartását,
– a megfelelő anyagok, segédanyagok kiválasztását, mennyiségi meghatározását,
– a kémények és tartozékaik
= tisztítását,
= égetését,
= felülvizsgálatát,
= alkalmassági vizsgálatát,
= dugulások megszüntetését,
= kéménytűz oltását,
= tömörségvizsgálatát,
= nyomvonalvizsgálatát,
= bontási (duguláselhárítás) és helyreállító kőműves munkáit,
– összetett kémény- és tüzeléstechnika méréseket,
– égéstermék elvezetési rendellenességek vizsgálatát és megszüntetését elvégezni,
– a vonatkozó műszaki előírások gyakorlati alkalmazását,
– a tüzelőberendezések tisztítását,
– a menetes és karimás csőkötések bontását vagy létesítését,
– tetőrajzot készíteni,
– a levegőtisztaság-védelmi műszeres méréseket,
– az alapvető elsősegélynyújtást,
– a tűzoltás alapvető szabályait,
– a munkavégzéssel kapcsolatos adminisztrációt végezni, nyilvántartást vezetni és levelezni,
– kéményt méretezni,
– tüzeléstechnikai, levegőtisztaság-védelmi számításokat és elemzéseket végezni,
– a közszolgáltatási munkában résztvevőket irányítani, ellenőrizni.
Rendelkezzen az önálló vállalkozáshoz szükséges alapvető ismeretekkel:
– ismerje az anyag- és alkatrészbeszerzés menetét, a helyes tárolást és raktározást,
– ismerje a technológiák anyag- és időszükségletét, tudjon azok figyelembevételével kalkulációt készíteni,
– tudjon a javítási munkákra egyszerűbb árkalkulációt készíteni, vállalási időt megállapítani,
– legyen tárgyalóképes az ügyfelekkel,
– ismerje a tevékenységével összefüggő közigazgatási, jogi, munkajogi, társadalombiztosítási szabályokat,
– ismerje a főhatóságoknak, az önkormányzatoknak és a különböző szakhatóságoknak (építési, környezetvédelem, tűzvédelmi) a tevékenységre vonatkozó feladatait, jogszabályait, előírásait,
– ismerje a szakmára vonatkozó általános munka-, egészségvédelmi, valamint baleset-elhárítási szabályokat, a védőruhák és egyéb védőeszközök használatát,
– ismerje a szakmára vonatkozó általános tűzrendészeti előírásokat.
B) Követelmények a szakmai elmélet terén
A mester(jelölt) ismerje:
– a szakma történetét,
– a kéményseprő szakma tevékenységi körét, munkaterületeit,
– az anyagbeszerzés menetét, a helyes tárolási, raktározási szabályokat,
– a kémények működésének fizikai törvényszerűségeit,
– a kémények állagromlását előidéző fizikai és kémiai folyamatokat,
– az égés elméleti és gyakorlati kémiai folyamatát,
– az elektrotechnikai alapfogalmakat, összefüggéseket, az elektromos áram élettani hatását, elsősegélynyújtást áramütés esetén,
– a tüzelőanyagok jellemző paramétereit,
– a tüzelőberendezések szerkezeti felépítését, működési elvét, szabályozástechnikáját,
– a kémény- és tüzeléstechnikában alkalmazott mérések fizikai, kémiai alapjait és összefüggéseit, szakmához kapcsolódó kémiai, fizikai fogalmakat, törvényeket, jelenségeket,
– a kéményseprő-ipari és tüzeléstechnikai szolgáltatás végzéséhez szükséges mérő- és ellenőrző műszerek működési elvét,
– a szolgáltatás ellátásához szükséges matematikai számításokat,
– az energiagazdálkodás–gazdaságosság–környezetvédelem összefüggéseit,
– a kémény és tüzelőberendezés hibájára, karbantartási hiányosságaira, a helytelen üzemeltetésre visszavezethető tűz- és életveszély kialakulását,
– a tűz- és robbanás elleni védelem szabályait, a szénmonoxid-mérgezés lefolyását,
– a munkavédelmi adminisztratív feladatokat, a munkahelyen történt balesetek jogi megítélését,
– a műszakirajz-készítés szabályait, eszközeit és a műszakirajz-olvasás szabályait,
– a szakma gyakorlásával összefüggő alapvető kőműves és fémipari technológiák elveit,
– a kéményseprő-ipari és tüzeléstechnikai műveletek és technológiai folyamatok végzéséhez szükséges gépek, gépi meghajtású kézi és gépi berendezések kezelésének, karbantartásának elveit,
– a közszolgáltatási munka és technológiai folyamatok menetében a végrehajtás ellenőrzését, ismerje a hibalehetőségeket és azok következményeit,
– a közszolgáltatás ellátásához kapcsolódó közgazdasági, számviteli alapfogalmakat, szabályokat,
– a szakmával összefüggő közigazgatási, jogi, munkajogi, társadalombiztosítási szabályozás alapjait.
IV.
A szakmai minősítés és vizsgáztatás rendje
A mestervizsga célja: annak megállapítása, hogy a mesterjelölt
– elsajátította-e a tevékenység gyakorlásához szükséges szakmai elméleti és gyakorlati, vállalkozói és pedagógiai ismereteket,
– rendelkezik-e a szükséges és kívánatos készségekkel, és
– mindezek birtokában képes-e munkáját magas színvonalon, önállóan végezni.
A mesterjelöltnek a Mestervizsga Bizottság előtt kell számot adni elméleti felkészültségéről, gyakorlati tudásáról. A vizsgabizottság a mesterlevél kiadásáról a gyakorlati, az írásbeli és a szóbeli vizsga eredményei alapján dönt. A vizsgarészekből külön-külön el kell érni a megfelelt szintet.
A mestervizsga részei:
– szakmai gyakorlati,
– szakmai elméleti
= írásbeli, szóbeli, valamint
= vállalkozási (általános gazdasági, alapvető jogi) és
= pedagógiai (munkapedagógiai) ismeretek
vizsgarészekből áll.
A vizsga időtartama:
– gyakorlati vizsga 4 óra/fő
– szakmai elméleti írásbeli 3 óra
– szakmai elméleti szóbeli 0,5 óra/fő
A) Gyakorlati vizsga, szakmai gyakorlati vizsgafeladatok
A mesterjelölt először a vizsgabizottság előtt a gyakorlati felkészültségéről számol be. A Mestervizsga Bizottság elnöke a vizsga megkezdése előtt ellenőrzi a helyszínt. A vizsgához biztosítani kell a tárgyi feltételeket, a szükséges anyagokat, eszközöket és műszereket, valamint az előírás szerinti munka- és egészségvédelmi feltételeket. A gyakorlati vizsga helyét és konkrét feladatait a Mestervizsga Bizottság határozza meg. A gyakorlati vizsga (és vizsgamunka) értékelése a Mestervizsga Bizottság által előre elkészített pontozólap alapján történik. Az a jelölt, aki a gyakorlati vizsgán nem éri el a maximálisan adható pontszám 70%-át, nem megfelelő minősítést kap és a vizsgát nem folytathatja. Ismét csak 6 hónap múlva jelentkezhet vizsgára. A gyakorlati vizsga után a jelöltet tájékoztatni kell az elért eredményéről.
A gyakorlati vizsga témakörei:
A szakdolgozat témái (legalább két témát választani kell, de úgy, hogy az 1. téma legyen benne).
1. Mesterkörzet vezetéséhez és irányításához szükséges dokumentációk kidolgozása és értékelése.
2. Több tüzelőberendezéssel rendelkező lakás, illetve épület égéstermékeinek elvezetésére szolgáló javaslatok kidolgozása.
3. Különböző kivitelű kéményekkel, füstcsövekkel és tüzelőberendezésekkel rendelkező égéstermék-elvezetők méreteinek meghatározása.
Gyakorlati vizsgafeladatok
A vizsgamunka témái (legalább öt témát kell választani, de az 1., 7., 8. legyen benne):
1. Kémények seprése és ellenőrzése.
2. Egy tüzelőberendezés és füstcső (csatorna) seprése és tisztítása.
3. Tüzelőberendezések és füstcsövek (csatornák) ellenőrzése.
4. Tüzelőberendezések tűzbiztonsági ellenőrzése, vizsgálata és szakvéleményezése.
5. Tüzelőberendezések telepítésének szakvéleményezése a műszaki előírásoknak megfelelően.
6. Háztartási tüzelőberendezések energiagazdálkodási szempontból történő vizsgálata, mérése.
8. A mesterkörzetek vezetéséhez és irányításához szükséges adatrögzítések és dokumentumok készítése.
B) Írásbeli vizsga
Az írásbeli vizsga a meghatározott vizsgatantárgyak követelményrendszerére épül, és mint ilyen a legfontosabb tudnivalók ismeretét kéri számon. Helye a Mestervizsga Bizottság által célszerűen megválasztott helyiség. Az írásbeli vizsgafeladat a vizsgabizottság által a vizsga előtt előre összeállított vizsgakérdésekből áll.
Az írásbeli feladatok a szóbeli vizsgatárgyak témaköréből válogatott szakmai számítások, tesztjellegű szakmai elméleti, rajzi-szerkesztési kérdések és feladatok lehetnek.
Az írásbeli vizsga értékelése: a Mestervizsga Bizottság által előre elkészített pontozólap alapján történik. Annak a jelöltnek, aki a maximálisan adható pontszám 50%-át nem éri el, ezt a vizsgarészt meg kell ismételnie, de a szóbeli vizsgát megkezdheti. Meg nem engedett eszköz használata esetén a jelöltet a vizsga folytatása alól fel kell menteni, a teljes vizsgát meg kell ismételnie, amire legkorábban 6 hónap elteltével jelentkezhet.
C) Szóbeli vizsga
A szóbeli vizsga helye a Mestervizsga Bizottság által kijelölt helyszín. A kihúzott tétel feldolgozásához 20–30 perc felkészülési időt biztosítani kell. A szóbeli vizsgán a jelölt önállóan számol be felkészültségéről. A vizsgabizottság tagjai csak akkor tesznek fel kérdéseket, ha a jelölt elakad feleletében, illetve, ha az orientálás feltétlenül szükséges. Amint a mesterjelölt feleletét befejezte, természetesen a vizsgabizottságnak joga van a tételanyagon felül, de a szakmai tevékenység, illetve tárgykörébe tartozó további kiegészítő kérdéseket is feltenni, az objektívebb értékelés és minősítés érdekében. A jelölt megfelelt, ha a vizsgabizottság egyszerű többséggel (vagy elnöki szavazat alapján) a feleletet elfogadja minden témakörből külön-külön.
A vizsgatételek
– szakmai és munkavédelmi ismeretek,
– anyag- és gyártásismeret,
– vállalkozási ismeretek (gazdasági és jogi),
– pedagógiai ismeretek
tételrészekből épülnek fel.
VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK
mestervizsga követelményrendszere
mestervizsga követelményrendszere
Általános követelmények és elvárások
I.
– A vállalkozásalapítás mint stratégiai és befektetési döntés megalapozása, a cég, illetve vállalkozási forma megválasztásának szempontjai.
– Előzetes piacfelmérés szempontjai (profilválasztás, versenytársak értékelése, üzleti terv és projekttanulmányok készítése, keresletelemzés stb.).
– Marketing és P+R stratégia kidolgozásának fő szempontja.
– Controlling és monitoring tevékenység a vállalkozás vezetésében. Piaci és profilválasztási döntések megalapozása. Visszavonulási stratégiák.
– A vállalkozás alapításával kapcsolatos eljárásra vonatkozó jogszabályok ismerete.
– A vállalkozások kötelező és kötelező választáson alapuló gazdasági kamarai tagság létesítésének rendje, a kamarai tagsággal járó vállalkozói jogok és kötelezettségek ismerete.
– Az önkéntesen vállalható szakmai, ágazati stb. érdekképviseleti tagság létesítésének vállalkozói szempontjai, előnyei, a tagsági viszonyból eredő jogok és kötelezettségek rendszere.
– Az engedélyköteles tevékenységek, hatósági engedélyhez kötött vállalkozási profilok és engedélyezési eljárásuk ismerete.
II.
– A vállalkozási tevékenység nyilvántartásával és elszámolásával kapcsolatos általános feladatok és konkrét kötelezettségek ismerete, például:
= pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetése,
= mérleg, illetve egyszerűsített mérleg készítése,
= munkaügyi-, adó- és társadalombiztosítási elszámolások készítése és nyilvántartása stb.
– Termelés-, piac-, munka- és üzemszervezési ismeretek, üzemviteli, vállalkozás-ügyviteli jártasság.
III.
– A magyar jogrendszer (jogalkotás rendszere, jogszabály-hierarchia, jogértelmezés, jogkövetés, jogalkalmazás stb. fogalmak).
– Általános, vállalkozási tevékenységgel összefüggő jogi ismeretek:
= polgári jogi ismeretek, különös tekintettel a kötelmi jogi vonatkozásokra,
= társasági jog (a gazdasági társaságokról szóló törvény főbb elemei, alapvető rendelkezései),
= pénzügyi-jogi ismeretek,
= adójog alapjai és fő elemei,
= versenyjog alapjai,
= vámjog alapjai,
= munkajog alapjai és fő elemei.
– A vállalkozás jogi képviselete.
– A szakképzéssel az ipari tanuló képzéssel összefüggő általános jogi, munkajogi és kötelmi jogi ismeretek.
Fontosabb tudáselemek
I.
– A vállalkozások helye és szerepe a piacgazdaságban.
– A vállalkozások típusai, főbb jellemzői a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján.
– Vállalkozási típusok, vállalkozási formák a gazdasági társaságokról szóló törvény és Polgári Törvénykönyv hatályán kívül (mezőgazdasági kistermelő, szellemi szabadfoglalkozás stb.).
– Az egyéni vállalkozások fő típusai jogi forma és profil szerint (egyéni vállalkozó, egyéni cég, kisiparos, kiskereskedő stb.).
– A jogi és természetes személy fogalma a vállalkozások körében.
– A korlátolt és korlátlan felelősség fogalma és tartalma a vállalkozások körében.
– Egyéni és társas vállalkozások legfontosabb jellemzői, ismérvei alapításuk, szervezetük és működtetésük alapvető ismérvei.
– A vállalkozásalapítást mint hosszú távú stratégiai döntést motiváló és befolyásoló legfontosabb tényezők:
= vállalkozási cél meghatározásának,
= célok és feltételek összhangjának,
= a közvetlen piaci környezet ösztönző és korlátozó hatásainak,
= az általános gazdasági környezet rövid és hosszú távú rendszerhatásainak,
= a vállalkozás kockázatának, várható erős és gyenge pontjainak stb.
vizsgálati szempontjai és módszerei.
– A profit, a tőkeerő, a piac, a kockázat, az alapítási és növekedési cél, valamint a lehetséges cégforma kiválasztása közötti összefüggések.
– A vállalkozásalapítás jogi eljárási rendje (alapító okirat, cégbejegyzés, bankszámlanyitás, adószám, statisztikai jelzőszám, társadalombiztosítási szám stb.).
– Hatósági engedélyekhez kötött tevékenységek és egyéb engedélyköteles tevékenységek eljárási ügyintézési rendje.
– Gazdasági kamarai tagság létesítése (gazdasági kamarák közötti választás szempontjai) érdekképviseleti tagság létesítésének szempontjai.
– A gazdasági kamarai tagságból eredő, vállalkozót megillető jogok és kötelezettségek ismerete, a szolgáltatások igénybevételének módja, helye, eljárása.
– Az üzleti terv tartalma, szükségessége.
– A tervezés helye, jelentősége a vállalkozás alapításával, működtetésével, átalakításával és megszüntetésével kapcsolatos döntéshozatalban.
– A marketing terv mint az üzleti terv része.
– A marketing munka jelentősége, célja, területi eszközrendszere, funkciója a folyamatos piackutatásban, piacértékelésben és piacalakításban.
– A partnerek és versenytársak piaci magatartásának, erős és gyenge pontjainak folyamatos elemzése.
– Üzleti partnerválasztás szempontjai.
– Növekedési, stabilizációs és visszavonulási stratégiák alkalmazásának szempontjai.
– Befektetési döntések, tőkeemelési döntések, hitelfelvételi döntések, gazdasági, piaci megalapozásának fő követelményei.
– Bank, hitel- és tőkepiaci ismeretek.
– Fontosabb vállalkozástámogatási, fejlesztési stb. hitelkonstrukciók és elérhetőségi feltételeik ismerete. A vállalkozást segítő alapok, alapítványok szolgáltatásainak ismerete.
II.
– A magyar gazdasági szabályozórendszer átfogó ismerete, jellege, általános hatásmechanizmusa, fejlődési (továbbfejlesztési) irányai, tendenciái.
– A hazai adórendszer főbb jellemzői, belső struktúrája a fontosabb adónemek szerinti csoportosítása.
– A vállalkozásokat terhelő és a vállalkozások működése során elszámolandó főbb adónemek részletesebb ismerete (társasági adó, általános forgalmi adó, magánszemélyek jövedelemadója, munkaadói járulék, munkavállalói járulék stb.).
– A fontosabb helyi adók rendszere, lehetséges mértéke, alapja és elszámolási módja (pl. iparűzési adó, kommunális adó stb.).
– A társasági adó rendszer főbb elemei, alapja, mértéke, választhatósága és a választás mérlegelési szempontja.
– Az egyéni vállalkozó esetében a társasági adó hatálya alá történő bejelentkezés szabályai.
– Az átalányadózás rendszere, célja, fő jellemzői, előnyei és hátrányai, az alkalmazásra vonatkozó vállalkozói döntés szempontjai.
– Az általános forgalmi adó közgazdasági tartalma (a végső fogyasztás adóztatása) legfontosabb elszámolási szabályok (adókötelezettség keletkezése, mértéke, alapja, elszámolása, a visszaigénylés esetei).
– A személyi jövedelemadó a vállalkozás, a vállalkozó és az alkalmazottak vonatkozásában.
– A személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó jövedelemkimutatásának lehetséges módjai, a módszerek közötti választás szempontjai.
– Az önadózás (önbevalláson alapuló adózás) fő jellemzői, előnyei és hátrányai az ún. kivetéses adóztatáshoz viszonyítva.
– Az adóigazgatási eljárás rendje, fő szabályai, az adóelszámolás és -befizetés határidői, dokumentumai, az adatellenőrzés rendjének lényegi elemei.
– A társadalombiztosítás hazai rendszerének és átalakítási irányainak átfogó ismerete.
– A biztosítási kötelezettség hatálya, keletkezése, mértéke, elszámolása és teljesítése.
– A társadalombiztosítás intézményrendszere, eljárási rendje, a társadalombiztosítással kapcsolatos vállalkozói elszámolási, nyilvántartási, befizetési, bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségek.
III.
– Polgári jog átfogó ismerete mint alapkövetelmény.
– A kötelmi jog részletesebb és alkalmazás szintű ismerete. Ezen belül különösen:
= a szerződés (vállalkozási, szállítási stb.) tartalma, tárgya, kötelező érvényességi kellékei,
= a szerződést biztosító mellékkötelezettségek,
= a szerződés semmissége, megtámadhatósága,
= a szerződés módosítása, tartozáselismerés,
= zálogjog, kezesség, óvadék stb. fogalma, tartalma,
= a teljesítés és beszámítás esetei,
= a szerződésszegés esetei,
= a szerződés megszűnésének, elévülésének esetei,
= az egyes fontosabb szerződéstípusok alkalmazási területei, főbb jellemzői.
– Pénzügyi jogi alapismeretek. Ezen belül különösen az alábbi tárgykörök átfogó jellegű ismerete:
= a pénzintézetekről szóló törvény hitelnyújtással, értékpapír-forgalmazással, befektetéssel kapcsolatos fontosabb előírásai,
= a devizajogszabályok vállalkozói körben végzett devizaelszámolásokat érintő előírásai,
= a betétbiztosítás fő szabályai,
= a vállalkozás- és vagyonbiztosítás fő szabályai.
– Vámjogi alapismeretek. A magyar vámrendszer, vámeljárás, vámügyintézés átfogó ismerete. A fontosabb vámokmányok és használatuk.
– Versenyjogi ismeretek:
= a piaci verseny fogalma,
= a tisztességtelen piaci magatartás jellemző esetei,
= a versenyfelügyelet intézményrendszere (Gazdasági Versenyhivatal, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, érdekképviseletek, gazdasági és szakmai kamarák).
– Általános munkajogi ismeretek a Munka Törvénykönyve alapján. Ezen belül a foglalkoztatással összefüggő vállalkozói kötelezettségek részletes ismerete is szükséges.
– A szakképzésről, a szakképzési alapról és a közoktatásról szóló törvények vállalkozásspecifikus rendelkezéseinek részletesebb, valamint e törvények vállalkozás keretében folytatott szakmai képzésre, szakmunkástanuló alkalmazásra vonatkozó átfogó eligazodás szintű ismerete.
– A vállalkozás jogi képviseletének lehetséges módjai és szükségessége.
Vizsgakövetelmények
I.
A mesterjelölt bizonyítsa ismereteit az alábbi területeken:
– Ismerje a vállalkozásalapításra vonatkozó döntés előkészítésének, megalapozásának és mérlegelésének a gyakorlatban alkalmazott és a szakirodalomban feldolgozott korszerű módszereit, szempontrendszereit. Ezen ismerete birtokában igazolja alkalmasságát az életképes, fejlődésorientált vállalkozás megszervezésére és működtetésére, a vállalkozói kockázat elfogadható keretek között tartásával.
– Ismerje vállalkozási profiljára vonatkozóan az általános piaci helyzet fő jellemzőit, változásának tendenciáit. Saját vállalkozását legyen képes e környezetben elhelyezni. Céljait és esélyeit, valamint e célok eléréséhez, esélyeik kihasználásához vezető stratégiáját reálisan tudja megfogalmazni.
– Ismerje a vállalkozásindítás, -vezetés és -menedzselés korszerű, saját cégére alkalmazható módszereit és eszközrendszerét. Ennek keretében a kockázatelemzés, a költség-haszon elemzés, az üzleti tervezés, a vállalkozási marketing, valamint a vállalkozási kontrolling és monitoring tevékenység alkalmazás szintű ismereteiről adjon bizonyságot.
– Alapszinten ismerje az államszervezet felépítését, annak intézményi struktúráját és főbb gazdaságpolitikai, gazdasági környezetalakító funkcióit.
– Részleteiben ismerje a központi és helyi gazdasági érdekérvényesítés intézményeit, fórumait, valamint az ezen intézményekkel és fórumokkal való közvetlen és közvetett vállalkozói kapcsolattartás lehetséges módjait.
– Rendelkezzék konkrét ismeretekkel a gazdasági kamarák szervezeti-működési rendjéről, a gazdasági kamarák kizárólagos (közjogi) és megengedett (általános képviseletei, illetve szolgáltató) funkcióiról.
– Ismerje az érdekképviseleti és a gazdasági kamarai tagsággal járó jogait, kötelezettségeit, valamint az e tagsági viszonyokkal járó, vállalkozás keretében is hasznosítható előnyöket.
– Mindezen ismeretek alapján fogalmazza meg lehetséges vállalkozási célját, esélyeit, kockázatának valóságos mértékét és e kockázatvállalás jogi és közgazdasági szempontból reálisan igazolható megalapozottságát.
– A fenti ismeretek birtokában igazolja alkalmasságát a vállalkozás működése során előadódó válságkezelési kényszer hatékony vezénylésére. A piac-, profil- és vállalkozási formaváltást kiváltó külső és belső tényezők felismerése és időben történő kezelésére.
– A jelölt mutassa meg alkalmasságát a saját és a hitelezői vagyonnal a tulajdonostársak befektetéseivel való felelős gazdálkodásra, valamint a reális munkavállalói érdekek vállalkozói célokkal összehangolt hatékony érvényesítésének biztosítására.
II.
A mesterjelölt alkalmazásorientált ismeretekkel és tudással rendelkezzen az alábbi témakörökben:
– Ismerje a magyar adórendszer hatályos jogszabályokon alapuló struktúráját. Ezen belül ismerje és tudja saját (vagy tulajdonosi érdekeltségével működő, működtetendő) vállalkozására, szakterületére, tevékenységi körére vonatkozóan is értelmezni az adórendszer törvényi és alacsonyabb szintű jogszabályokból eredő előírásokat.
– Ismerje, és vállalkozásában, szakterületén tudja értelmezni, alkalmazni és/vagy külső segéderő bevonásával alkalmaztatni az egyes központi és helyi adónemekre vonatkozó előírásokat olyan mértékben, hogy az ebből eredő vállalkozói, tulajdonosi nyilvántartási és beszámolási követelményeket önmaga, alkalmazottai útján vagy megbízottak igénybevételével képes legyen teljesíteni.
– Ismerje, és fő vonalaiban képes legyen személyesen is megítélni az egyes adónemekkel kapcsolatos vállalkozási, vállalkozói feladatokat, nyilvántartási, beszámolási, elszámolási követelményeket, és azok teljesítésének gazdálkodási és ügyvitel-szervezési vonzatait.
– A gyakorlati alkalmazás, illetve a gyakorlati alkalmazás irányításához, ellenőrzéséhez elvárható szinten ismerje az egyes főbb adónemek jogszabályi előírásaiból eredő fő követelményeket és kedvezményeket, valamint az utóbbiak igénybevételének lehetőségét és feltételeit, alkalmazhatóságát a vállalkozási döntéshozatalban.
– Az adójoggal kapcsolatosan a mesterjelölttől elvárt tudáskövetelmény legfontosabb tételei a következők:
= az egyes adónemek céljának, gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai szerepének tudatosítása,
= az adórendszer szerkezetének jellemzői (központi és helyi adók, profitadók, forgalmi adók, erőforrást terhelő adók, helyi és központi szociális foglalkoztatási és környezetvédelmi célú), adók kivetésének indokai, az adóbevételekkel való elszámolás rendszere, a felhasználási célok és megvalósulásuk hatása a vállalkozói szféra fejlődésére,
= minden adó (elsősorban központi adó – társasági adó, ÁFA, SZJA stb.) és adó jellegű elvonás (munkaadói járulék, munkavállalói járulék, tb-járulékok) esetében követelmény a vonatkozó jogszabályok átfogó ismerete. E vonatkozásban kiemelt figyelmet kell kapnia a következőknek:
– az egyes adónemek alanyi köre,
– az adójogszabályok személyi, alanyi, területi és időbeli hatálya,
– az adók alapja és mértéke,
– az adóelszámolás, és nyilvántartás módja,
– a beszámolási kötelezettségekre vonatkozó előírások,
– a kivételek (alanyi és tárgyi mentességek), kedvezmények köre, mértéke és igénybevételük módja,
– az adóbevallás, -befizetés, -ellenőrzés, rendbírság az adóhiány és késedelmes fizetés szankciói.
– A választható adózási módszerek esetében az adózási rendszer változásának, kiválasztásának jogszabályi feltételei, valamint vállalkozásgazdasági, -gazdálkodási indokoltsága.
– A társasági adó és az SZJA szerinti adózás közötti választás vállalkozási stratégiai vagy taktikai indoka. Az átmenet és átjárhatóság jogi, jogszabályi feltételei és korlátai.
– Az önbevallásos adózás és az átalanyadózás, illetve a tételes elszámoláson alapuló adózás és az átalánytípusú adózás közötti választás vállalkozási, vállalkozásgazdasági és stratégiai döntési szempontjai.
– A személyi jövedelemadó rendszerből eredő vállalkozót és alkalmazottját terhelő pénzügyi elszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási és beszámolási kötelezettségek.
– Az általános forgalmi adó célja, gazdaságpolitikai irányultsága. A rendszer lényege (a végső fogyasztás adóztatásának elve).
– Az ÁFA-kötelezettség keletkezése, teljesítés módja, az adó mértéke és alapja, az elszámolás és nyilvántartás, valamint a beszámolás rendszere.
– Az ÁFA alanyi és tárgyi mentességének feltételei. A mentesség, a jogszabályon kívüliség, a kedvezményes kulcsok alkalmazásának hatása a vállalkozás gazdálkodására.
– A központi adónemeknél alkalmazott adónövekedő, adóalap-csökkentő tételek konkrét igénybevételi és elszámolási feltételeinek alkalmazási szintű ismerete. Az adóvisszatérítés, adókedvezmény és adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételének vállalkozási pozíciókra gyakorolt eltérő hatása, mindezek számszerűsíthetősége.
– Az adóigazgatási eljárásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok tételes ismerete, a vállalkozások adókötelezettségére vonatkozó konkrét előírások (eljárási szabályok, határidők, nyilvántartási és beszámolási, befizetési stb. kötelezettségek) tekintetében.
– Számítási modellpéldák megoldására való felkészültség:
= az adóalapok meghatározása,
= az adó megállapítása,
= a kedvezmények és mentességek kiszámítása,
= a késedelmi pótlék és bírság mértékének megállapítása,
= az adóvisszaigénylés (pl. ÁFA) mértékének meghatározása stb.
tekintetében.
– Számítási modellpéldák megoldására való felkészültség:
= a helyi adók és egyéb adó jellegű kötelezettségek megállapítására,
= a gazdasági kamarai regisztrációs díj és éves hozzájárulás mértékének meghatározására,
= az összesített vállalkozói adózott jövedelem megállapítására.
– Számítási példák megoldása:
= a munkavállalók személyi jövedelemadó-előlegének megállapítása, valamint
= a munkaviszony megszűnésekor történő végelszámolás személyi jövedelemadó elszámolására.
– A társadalombiztosítás hazai rendszerének átfogó ismerete a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint ennek végrehajtásáról szóló és a törvényhez kapcsolódó egyéb jogszabályok alapján:
= a társadalombiztosítás hazai rendszere, intézményei,
= a társadalombiztosítás önkormányzatai,
= a társadalombiztosítás alanyai (aktív és passzív alanyi kör),
= a társadalombiztosítási jogviszony keletkezésének feltételei és követelményei (alanyi jogok, megszerezhető jogok, intézményi-vállalkozási kötelezettségek),
= a járulékköteles és járulékmentes munkavégzésre irányuló (jövedelemszerzési célú) tevékenységek köre, típusai.
– A mesterjelölt legyen felkészült:
= a pénzforgalmi és a számviteli elszámolás vállalkozásában szükséges alkalmazásra (ismerje a pénzforgalmi és számviteli elszámolás különbözőségeit, valamint a két elszámolás és nyilvántartás között kimutatható, elemzésre alkalmas fő összefüggéseket),
= a pénztárkönyv, vagy a naplófőkönyv, vagy az egyszerűsített és/vagy a kettős könyvvitel fő összefüggésének elemzésére, értékelésére (szakmai segítséggel döntéshozatali szintű áttekintéssel rendelkezzék a vállalkozás pénzügyi, számviteli elszámolásainak elemzése és értékelése terén),
= a bejövő és kimenő számlák szabályszerűségének elbírálására – adott esetben a kimenő számlák előírás szerinti kiállítására, bizonylatolására –, valamint a vevők felé történő kiszámlázás törvényes, de gazdasági szempontból is racionális időzítésének meghatározására.
– A mesterjelölt önállóan is legyen felkészült:
= üzleti terv készítésére, az üzleti terv szempontrendszerének meghatározására és kiértékelésére,
= piaci monitoring és belső controlling rendszer kialakítására, e rendszer működtetésének megszervezésére, valamint a rendszerből származó információk döntéshozatalai célú feldolgozására.
– A mesterjelölt személyében is rendelkezzen azokkal a szakismeretekkel, amely alapján önállóan is felkészült lehet:
= vállalkozási pénzforgalmak számára bankszámlanyitást lebonyolítani és a bankszámlát kezelni,
= vállalkozása számára beruházási, fejlesztési és/vagy likviditási, illetve forgóeszközhitel felvételére pályázatot készíteni, valamint a hitelfelvételi eljárás vállalkozói feladatait ellátni, továbbá ezen döntéseit a gazdálkodási racionalitást feltételezve megalapozni.
– A mesterjelölt ismerje a hitelfelvétellel kapcsolatos projekt- és megvalósíthatósági tanulmány általánosan elvárt, megkövetelt tartalmát, összeállításának módját, a szükséges számítási adatok fellelhetőségének bizonylati hátterét, valamint a számítások elvégzésének módszereit.
– Ismerje és tudja ismertetni a kereskedelmi banki hitelezés főbb módszereit, ezen hitelezési módok adósságszolgálati konzekvenciáit. Mindezt oly módon tudja értékelni, hogy saját vállalkozásában vagy adott vállalkozás felelős vezetőjeként képes legyen mérlegelni az erőforrásigények és a piaci lehetőségek rövid, közép- és hosszabb távú összhangjának megteremthetőségét.
– Mutasson kellő alkalmasságot arra, hogy a belső és külső pénzügyi erőforrások igénybevételének lehetőségét a tulajdonában, résztulajdonában és/vagy vezetése alatt álló vállalkozásban a likviditási, rentabilitási és reális növekedési szempontnak megfelelően képes értékelni és kezelni.
III.
A mesterjelölt alkalmazásorientált ismeretekkel és tudással rendelkezzen az alábbi témakörökben:
– Ismerje és a napi gyakorlatban önállóan is tudja értelmezni és alkalmazni a vállalkozás működtetésével kapcsolatos alapvető jogszabályokat.
– Tudja, hogy egy-egy konkrét gyakorlati kérdés eldöntéséhez, illetve általában a vállalkozói döntéshozatalhoz a szükséges jogszabályi héttér hol, milyen jogforrásban található.
– Rendelkezzék olyan szintű ismerettel a jogértelmezés és a jogalkalmazás területén, amely lehetővé teszi számára a szakértők, szakmai segéderőt igénylő problémák pontos megfogalmazását, illetve felvetését.
– Ismerje a magyar jogalkotás rendszerét. Jogalkotásról szóló törvény alapján biztonságosan igazodjon el a hazai jogalkotás intézményi és hatásköri rendszerében.
– Legyen birtokában azon ismereteknek, amelyek a hazai jogrendszeren belül a jogszabályok hierarchiájára, egymásra épülésére, a jogszabályok és a szabályozási szintek közötti kapcsolatokra vonatkoznak.
– Ismerje a polgári jog alapjait. Pontosan tudja értelmezni a Polgári Törvénykönyv tárgyát (elsősorban a személyek közötti kötelmi viszonyok és a tulajdonviszonyok vonatkozásában).
– Ismerje a kötelmi jog tárgyát (szerződéses kapcsolatok).
– Ismerje a szerződéses viszony létrejöttének és megszűnésének általános és specifikus jogszabályi feltételeit.
– Tételesen tudja megnevezni az egyes szerződéstípusokat, ismerje azok fő jellemzőit.
– Pontosan értelmezze a szerződések általános és speciális formai és tartalmi kellékeit.
– Ismerje a szerződést biztosító mellékkötelezettségek típusait és alkalmazási eseteit.
– A gazdasági társaságokról szóló törvényről átfogó ismeretekkel rendelkezzen. Tudja megnevezni a törvényben szabályozott gazdasági társasági formákat, ismerje azok főbb jellemzőit (alapítók lehetséges köre, a társaság jogi vagy természetes személy jellege, a felelősség terjedelme, minimális alaptőke mértéke stb.).
– Az egyéni vállalkozásokról szóló törvény (egyéni vállalkozó vagy kisiparos, illetve kiskereskedő vonatkozásában) tételes ismerete.
– A vámjog területén rendelkezzék legalább olyan alapfogalmak ismeretével mint pl. a vám funkciója, a vámkivetés alapja, jellemző mértékei, a vámpótlék alapja és mértéke, az import vámeljárás folyamata, okmányai, intézményei a vámfizetés módja, a vámelőjegyzés fogalma, alkalmazása, eljárás stb.
– A magyar versenyjog és piacvédelem eszközeit, valamint a versenyfelügyelet és piacvédelem intézményrendszerét fő vonalaiban, az általános értelmezés és eligazodás szintjén ismerje.
– A munkajog – a Munka Törvénykönyve – átfogó ismerete (a munkajog tárgya, alanyai, főbb szabályozási területei).
– Tételes munkajogi ismeret a napi gyakorlati alkalmazás szintjén az alábbi területeken követelmény:
= a munkaviszony létesítése és megszűnése (a jellemző esetek megnevezése, ismertetése),
= a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó kötelező és megengedő szabályok,
= a munka díjazása,
= végkielégítés,
= munkáltatói és munkavállalói egyéb jogok és kötelezettségek,
= vállalkozáson belüli és vállalkozáson kívüli érdekegyeztetés fórumai, intézményei, folyamatai,
= a kollektív szerződés célja, fogalma és a kollektív szerződésben szabályozható munkajogi viszonyok.
– A szakképzésről, a szakképzési alapról, a közoktatásról szóló törvények általános ismerete mellett a tanulószerződéssel kapcsolatos előírások és lehetőségek alkalmazás szintű ismerete.
– Iparjogvédelmi alapfogalmak ismerete (találmány, szabadalom, használati mintaoltalom, ipari mintaoltalom, licence, know-how, védjegy stb.).
PEDAGÓGIAI ISMERETEK
mestervizsga követelményrendszere
mestervizsga követelményrendszere
Követelmények
A mester(jelölt) ismerje:
– a személyiség ismertető jegyeit;
– a tanulók beilleszkedési gondjait;
– a 14–20 éves korosztály jellemző életszakaszait;
– a generációs konfliktusok kialakulásának okait és jellemzőit;
– a tanulóra ható környezeti hatások főbb területeit;
– a tanuló és a mester közötti jó kapcsolat kialakításának kritériumait;
– az ellenőrzés alapvető feladatait;
– a hibás viselkedési formákat és az ezeket kiváltó okokat;
– a nehéz szituációk és a nehéz konfliktusok kialakításának főbb okait és ezek feloldásának lehetőségeit;
– a mester feladatait a tanulók egészségének megőrzésében;
– a tanulók szakmai alkalmassága megítélésének lehetőségeit és eszközeit;
– milyen teendői vannak a mesternek annak érdekében, hogy a tanuló megszeresse leendő munkahelyét és szakmáját;
– a munkaoktatás legfőbb feladatait és alapelveit;
– a képzés ellenőrzésének formáit, a képzés eredményességének ellenőrzésével szemben támasztott követelményeket;
– a tanuló megítélése és értékelése során alkalmazható és alkalmazásra kerülő segédeszközöket;
– a neveléstan alapfogalmait;
– az oktatási-nevelési tevékenység előkészítésének, megtervezésének, jelentőségének eszközeit és módszereit;
– a munkaidő és a képzés ütemezésének, megtervezésének szempontjait, és tudja azokat nevelő munkájában alkalmazni;
– és tudja alkalmazni a szemléltetés alapvető módszereit és eszközeit;
– a munka részegységekre tagolásának szerepét és jelentőségét a nevelési-oktatási tevékenység eredményessé tételében;
– az oktatás során előforduló főbb hibákat.
Képzési feladatok
– A nevelés össztársadalmi feladat, de ennek ellátásában a tanulót foglalkoztató mestereknek nem csak az oktató-nevelő munkával kell részt venniük, hanem tapasztalataik átadásával is.
– Ha bárki úgy dönt, hogy szeretné az ifjúságot valamilyen szakmára megtanítani, akkor ennek velejárója az is, hogy a várható problémákra fel kell készülnie, a saját lelki egészségét karban kell tartania, meg kell ismernie az értékközvetítő lehetőségeket és feladatokat, az empátiás készségét erősítenie kell, a kommunikációját tudatossá kell tenni.
– Fontos, hogy a mestereknek is legyenek hatékony eszközei egy idegen csoporttal való kapcsolatfelvétel kezdeményezésére, tudják maguk iránt az érdeklődést felkelteni és azt fenntartani, tudják, hogy mi a helyük és szerepük az egész oktatási rendszerben, pedagógiai szempontból mi a kötelességük, mit tehetnek, illetve mit nem a foglalkozásokon. Tudják azt, hogy a jelenlegi információözön mennyire megnehezíti a tanulók eligazodását a világban.
– Alapvető követelmény, hogy aki tanulók nevelésével foglalkozik, az hordozza maga is az általa deklarált értékeket: a szeretetet, a másik ember tiszteletét, megbecsülését, a toleranciát, a másokért létezést. Fontos ismernie a tanulói jogokat, a magatartási zavarokat, a személyiség megismerésének módszereit és a tanulócsoportok szerkezetének vizsgálati lehetőségeit is.
Tematikai ajánlások
I. A szakmai gyakorlatok tanítási-tanulási folyamatának pszichológiai alapjai
1. Általános pszichológiai alapfogalmak:
– tanulás pszichológiai alapjai,
– életkori sajátosságok.
2. A 14–20 éves korosztály személyiség és pszichikus fejlődése, valamint a személyiség fejleszthetősége
2.1. A fiatalok képzésének feladatai és céljai:
– A személyiség fejlesztése.
– Magatartásformák ismerete és megválasztása.
– Társadalmi elvárások ismerete.
– Önképzés elősegítése.
2.2. A fiatalkor fázisai
– A fiatalkor szakaszai:
= az előpubertás kor jellemzői:
– fokozott növekedés,
– mozgás,
– lelki-szellemi viselkedés;
= a pubertás kor jellemzői:
– nemi érettség,
– az ifjak viselkedése,
– az oktató viselkedése;
= a fiatalkor késői szakaszainak jellemzői:
– stabilizálódás,
– saját világkép.
– A fiatalkor mint különleges nevelési és képzési igényeket támasztó életszakasz:
= emberformálás módszerei a 14–20 éves korú fiatalok részére.
– A fiatalkor mint az egyénnek a társadalom értékrendjébe (normarendszerébe) való belenövése:
= a fiatal korosztály (14–20 év) társadalmi szempontból ,,senki földjé''-n tartózkodik.
2.3. A fiatalkorú személy mint individuum:
– Az egyén testi és lelki pszichikai jellemzői, valamint a környezet által meghatározott folyamatok.
– A fiatalok speciális élethelyzetének mint a nevelés általános alapelvének figyelembevétele.
2.4. A személyiség ismertetőjegyei:
– Belső megjelenés.
– Genetikai alaptulajdonság (veleszületett).
– Szerzett tulajdonság.
– Aktuális (pillanatnyilag jellemző) tulajdonság.
– Állandó tulajdonságok (pl. intelligencia, kreativitás stb.).
– Külső megjelenés.
– A viselkedésmód (beszédmód, félszegség, temperamentum stb.).
– Az oktatási munka alapfeltétele pszichikai (lelki) és szociális adottságok mint a sikeres képzés feltételeinek ismerete.
2.5. A környezeti hatások legfőbb területei:
– A család.
– Erős alakító hatású közeg.
– Az iskola csökkenő befolyása.
– Az üzem, a műhely.
– A fiatalok csoportjai.
– A baráti körök.
– Tömegtájékoztatási eszközök.
– A szabadidő kialakítása, szervezési formái.
– Viselkedés a szabadidőben.
– Szociális körülmények.
– Megfelelő, hátrányos és veszélyeztetett helyzet.
– Találkozás a munka és szakma világával.
– Az első kontaktusok (pl. üzemlátogatás) a munkával.
– A szakmaválasztási érettség problémája.
– A divatos szakmák problémája.
– A szakképzés kezdete.
– A környezet hatása a foglalkozás választására.
– A foglalkozásválasztási érettség növekedése.
– Szakmai gyakorlati órák, műhelygyakorlatok.
2.6. A teljesítmény a 14–20 éves korosztály munkájában:
– A fizikai és szellemi teljesítőképesség:
= a teljesítőképességet befolyásolt tényezők,
= az élet ritmikus ismétlődő szakaszai,
= a környezeti tényezők,
= a teljesítőképesség ingadozásai.
– A teljesítményprofil alakulása az élet folyamán. A teljesítőképesség növelhető
= rövid szünetek pihentető hatásával,
= a kifáradás időpontjainak és a pihenés fázisainak összehangolásával,
= a rövid szünetek beépítésével,
= a heti és napi teljesítőképesség fázisainak elemzésével,
= csúcspontok meghatározásai a hét folyamán,
= a heti teljesítménygrafikon ismeretében,
= napi ingadozások figyelembevételével,
= napi ritmus és munkafeladatok figyelembevételével,
= teljesítménygrafikon és szünetek meghatározásával.
– A fiatalkorúak lelki (pszichikai) képe és fejlődése.
– A fiatalok szociális fejlődése és felmerülő problémáik tisztázása
= szociális közeg,
= beilleszkedés a társadalomba,
= szülő-gyermek viszony.
– A szakmai közeg tipikus követelményeinek ismerete mint a képzés sikerének előfeltétele.
2.7. A tanuláslélektan feltételeinek ismerete és a képzés eredményessége.
(A sablonos ítéletek pszichológiai akadályai lehetnek a sikeres, életkornak megfelelő képzésnek.)
2.8. Az emberi élet mint fejlődési folyamat:
– A fiatalkor mint életszakasz. Szexuális érés.
– A fiatalok testi és szellemi-lelki érési folyamata.
3. A mesterek, vállalkozók legfontosabb lélektani ismeretei:
– Az ifjúság iránt alapvetően pozitív beállítódás jelentősége (alapszabály).
– A fiatalokkal való ,,együtt haladás'' követelménye.
– A tanítványok fejlődéséből eredő nehézségek felismerése, megértése és a nehézségek megoldása.
– A személyes bizalom mint a képzés alapvető tényezője.
– A mester mint az ifjú példaképe.
– A tekintély jelentősége a képzésben.
– A felelősségvállalás jelentősége. (Felelősség a mester legfontosabb neveléstani ismérve.)
II. Oktatáselméleti ismeretek a gyakorlati képzésben
1. Oktatási cél és követelményrendszer meghatározása és a szakmai gyakorlatokon azok érvényesítése.
2. Az oktatás és képzés tartalmának és folyamatának ismerete.
3. Az oktatás és képzés szervezeti formája a gyakorlati oktatásban.
A fiatalkorúak csoportos magatartása:
– A csoport keletkezése és felbomlása:
= a keletkezés és szétesés okai.
– A csoport struktúrája és a rangsor:
= csoportok formái,
= vezetési szisztémák,
= csoportok szerkezete.
– Vezetési stílus és magatartás:
= ,,vezér'' egyénisége,
= ,,csendes irányító'' egyénisége.
– Az egyén szerepe a csoportban (szerepmagatartás, szerepkonfliktusok).
– A fiatalok bevonása a csoportba:
= felkészítés a felnőttek ,,világára''.
– A csoport hatása a tanulási motivációra:
= külső hatások érvényesülése.
– Ifjúság és társadalom, az ifjúság szerepe a társadalomban:
= társulás iránti igény,
= konfliktusok a társadalommal,
= a fiatalok viszonya a társadalomhoz,
= beilleszkedés a társadalomba.
– A mai ifjúság élet- és megjelenési formái; a mai fiatalság jellemzői:
= meghosszabbodó pubertás,
= oppozíció, tiltakozás,
= gyengébb koncentrálóerő,
= kritikus gondolkodás,
= tekintélyvesztés,
= rendezési elvek,
= kábítószerhullám,
= viselkedésbeli változások.
– Az ún. generációs konfliktusok okai:
= a fiatalságról alkotott ítéletek,
= a nemzedéki konfliktusok okai.
– A környezet hatása a fiatalok magatartására:
= a személyes és tárgyi hatástényezők és jelentőségük.
4. Az ellenőrzés és értékelés
– Az ellenőrzés feladata és formája.
– A képzés eredményességének ellenőrzésével szemben támasztott követelmények:
= betölti az oktatás tanulás sajátos segédeszközének szerepét,
= meg kell felelnie a tárgyilagos megítélés követelményeinek,
= alkalmazkodnia kell a képzés céljához,
= a megítélést csak a fiatalokat képzők végezhetik.
– A képzés eredményességének ellenőrzése:
= gyakorlati vizsgák értékelése,
= írásbeli tesztek.
– A tanulók viselkedésének megítélése:
= megítélés és értékelés,
= a tervszerű megítélés és értékelés jelentősége,
= a megítélési hibák elkerülése
– a megítélés során gyakran előforduló hibák,
– az ,,általános tendencia'' típusú hibák,
– átlagos megítélés alapján történő minősítés,
– az elnéző megítélés hibája,
– bizalmas mester és tanuló kapcsolat,
– ,,kisugárzásos'' hibák,
– korábbi kedvezőtlen benyomás hatása,
– ,,kontraszt'' hibák.
– A képzési szint, a képzési cél és a részcélkitűzések egyéni feltételeinek figyelembevétele:
= a képzési célok és részcélok külön értékelése.
– A megítélés lényegi szempontjai:
= több szempont (gondolkodási képesség, szorgalom, kézügyesség, kreativitás stb.).
– Az értékelés és megítélés segédeszközei:
= megítéléshez értékelési lapok elkészítése és használata,
= értékelési szisztémák, osztályzatok és pontozás alapján.
– Iskolai teljesítmények megítélése:
= közbenső vizsga eredményei,
= az értékelés és a megítélés eredményei alapján levont következtetések.
III. A gyakorlati oktatás és a képzés teljesítmény-(mennyiségi, minőségi)orientált módszerei
Találkozás az üzemi élettel mint a gyakorlati oktatás színhelyével.
Az iskolai életből a műhelybe történő bevezetés fontossága.
1. A személyes üdvözlés:
– Ismerkedés munkatársakkal.
2. Bevezetés az üzem és a szakma életébe:
– Információk átadása.
– A műhely megtekintése.
– Műhelyrend ismertetése.
3. A tanuló saját és munkahelyének kijelölése
– A szerszámok, eszközök kiadása.
4. Az első munkafeladatok:
– A konkrét gyakorlati feladatok adásának fontossága.
5. A személyre szóló figyelem
(A figyelmesség a feltétele a mester és a tanulók közti harmonikus kapcsolatnak.)
6. A képzés kedvező feltételeit befolyásoló tényezők:
– Munkamódszerek és kiválasztásuk.
– Munkahelyi légkör megteremtése.
– Megfelelő feltételek biztosítása.
– A mesterek nevelői feladatai.
7. A munkateljesítmény tényezői, a munkaképzési folyamat segítői:
– A teljesítménykifejtés belső és külső feltételeinek megteremtése.
– Az oktató személyisége:
= az oktató tulajdonságai.
– A munkafeladat kijelölése:
= világos és kellő időben adott utasítás (kerüljük a parancsolgatást),
= előírások (formai és tartalmi) és tilalmak (indoklás),
= az egyedi esetek általánosítása.
– Az elismerés és elmarasztalás:
= értékrend,
= az elismerés fajtái,
= a siker nyugtázása,
= az elmarasztalás fajtái,
= a hibák megállapítása.
– Az ellenőrzés:
= a tanulásban elért eredmények kontrollja,
= az ellenőrzés segédeszközei.
8. A mester viselkedése és az oktatási stílus:
– Vezetési és oktatási feladatok.
– Oktatási stílus.
– Laissez-faire-stílus (tanulóknak és csoportjaiknak nagymértékű szabadság biztosítása).
– Az oktató viselkedése a különféle helyzetekben a különböző személyiségű tanulókkal.
9. Konfliktushelyzetek az oktatásban és megoldásuk:
– A konfliktus lényege.
– A konfliktus okai:
= a munkabeli és szociális viselkedés helytelen formái,
= a hibás viselkedés tipikus formái.
= a hibás viselkedési módok kiváltó okai.
– A konfliktusok hatása (agresszió, elfojtás, a sorsba való beletörődés, kitörési vagy menekülési reakciók).
– A konfliktusok megoldásának lehetőségei:
= a mester tervszerű, átgondolt viselkedése a konfliktusok, nehéz szituációk feloldásában,
= a valóságos helyzet tisztázása,
= az okok és összefüggések feltárása,
= a teljesítménygörbe és a balesetvédelem összefüggésének elemzése.
10. A munkafolyamatok alakulása, az időbeli tervezésre és a teljesítménygrafikonra vonatkozó legfőbb ismeretek:
– A munkaszünetek jelentősége és típusai:
= rövid munkaszünetek,
= a fő munkaszünetek,
= hétvégi munkaszünetek,
= szabadság.
– A nehézségek kiküszöbölésének módja.
11. Az oktatási célok meghatározása
– A célhoz vezető utak kidolgozása.
– Teendők összeállítása.
– A teendők elvégzése.
– A mesterek intézkedésének összkontrollja.
IV. A munkaoktatás jelentősége és feladatai
1. A munkaoktatás jelentősége.
2. A munkaoktatás feladatai, a tervszerűen végzett munkaoktatás előnyei.
3. A munkaoktatás fontos alapelvei:
– Az oktatott anyag és a kitűzött cél összhangja.
– A szemléletesség követelménye.
– Gyakorlás.
– Egyéni és csoportos oktatás.
4. Az oktatási célú beszélgetés formái és alkalmazási lehetőségei:
– Egyéni és csoportos beszélgetés:
= az egyéni beszélgetés:
– bizalmas jelleg,
– a párbeszédek formái;
= a csoportos beszélgetés:
– a partnerek előkészítése beszélgetésre,
– szemléltető anyagok alkalmazása,
– vélemény és eszmecsere kialakítása.
– A tanulói kezdeményezőkészség kibontakoztatását elősegítő beszélgetés:
= a tanulási motiváció erősítése.
5. A szemléltetés és módszerei:
– A szemléltetés módjának kiválasztása az adott munkafázisban.
6. Csoportmunka a képzésben:
– A csoportmunka tervezésének szempontjai.
– A csoportmunka előnyei.
– A csoportmunka értékelésének fontossága.
7. Az oktatási tevékenység előkészítése és tervezése:
– A tervezési területek meghatározása.
– A munka részekre tagolása és tagolásának jelentősége:
= a tagolás elkészítése,
= a tanulási szakaszok, illetve részfolyamatok megállapítása (,,mit csinálok?''),
= a súlypontok kialakítása (,,hogyan csinálom?''),
= indoklás (,,miért csinálom?''),
= a munka részegységekre való tagolásának vázlata (írásbeli ábrázolás),
= munkaoktatási célú rajzvázlatok készítése.
– A munkaoktatás módszertani felépítése és végzése:
= a munkaoktatás kedvező légkörének megteremtése:
= az egyes emberre jellemző saját tanulás és munkaritmus figyelembevétele,
= saját tempó,
= saját időszükséglet,
= egyéni ritmus,
= tipikus ismérvek.
– A munkaoktatásnak a tanulási célhoz és folyamathoz való alkalmassá tétele:
= hogyan kell átadni a megtanítandó ismeretanyagot,
= az ún. TWI-módszer (négyfokozatú módszer, amely az ember logikus gondolkodásának a menetét követi).
– A munkaoktatás felépítésének fokozatai:
= a kiképzendő személy előkészítése (I. fokozat),
= a mester bemutatja és megmagyarázza a munkafolyamatot (II. fokozat),
= kivitelezési kísérleteket végeztetünk (kidolgozás III. fokozat),
= a megtanultak gyakorlása és rögzítése (IV. fokozat),
= kombinált koncepció,
= változó képzettségi és életkorstruktúrák.
– A tipikus oktatási hibák elkerülése:
= a képzési sémákhoz való ragaszkodás,
= túlzott vagy alacsony követelmény támasztása,
= optimális tanulási körülmények biztosításának elmulasztása,
= a tanuló egyéni tanulási módjának figyelmen kívül hagyása.
V. A fiatalok egészségének gondozása
Egészségügyi feladatok
1. Információk a baleseti és egészségkárosító veszélyekről.
Előírt és további orvosi vizsgálat megszervezése.
Az egészséget károsító szokásokra (dohányzás, italozás) figyelemfelhívás.
2. A táplálkozás jelentősége.
Túltápláltság és a hiányos táplálkozás következményei.
Dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer-fogyasztás ártalmai.
3. Az alvás jelentősége.
Az esetleges alvászavarok okainak megállapítása.
4. A szabadidő ésszerű eltöltésének jelentősége (kikapcsolódás, pihenés).
VI. A tanulók kiválasztása és szakmai alkalmassága
1. A bemutatkozó beszélgetés:
– külső benyomások,
– fellépés,
– eddigi életút,
– testi állapot.
2. Az adottságok és hajlamok:
– adottságok,
– érdeklődés, hajlam, munkakedv,
– szakmára való alkalmassági követelmények.
3. Pszichológiai és szakmai alkalmassági vizsgálat:
– pszichológiai tesztek,
– szakmai tesztek,
– próbaidő.
VII. Kommunikáció és viselkedéskultúra
1. Magyar nyelv helyes használata:
– írásos anyagok készítése,
– beszédstílus.
2. Kommunikáció és viselkedéskultúra.
3. Viselkedéskultúra alapjai.
VIII. Etikus magatartásforma a szakmában
1. Konfliktuskezelés.
2. Önértékelés, önfejlesztés.
1
A rendeletet az 53/2013. (IX. 11.) BM rendelet 3. §-a hatályon kívül helyezte 2013. szeptember 26. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás