68/1997. (XII. 29.) AB határozat
68/1997. (XII. 29.) AB határozat1
1997.12.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 12. § (1) bekezdés b) pontjának ,,természetes személy meghalt, illetve a'' szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A városi bíróság az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 12. § (1) bekezdés b) pontját illetően az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, kifejtvén, hogy a hivatkozott törvényi rendelkezés megkülönböztetést tesz a jövedéki tevékenységet folytatók körében, egyfelől a jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, másfelől a természetes személyek között. A természetes személy halála esetén ugyanis az örökösnek nem engedi meg a jövedéki tevékenység folytatását, ugyanakkor jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a jövedéki engedély vonatkozásában is elismeri a jogutódlást, amennyiben a jogutód megfelel a jövedéki engedély feltételeinek. A Jszt. rendelkezései szerint a jövedéki engedélyezés feltételei mindkét említett kört tekintve nagymértékben hasonlóak – csak a természetes személy, illetve a jogi személy jellegből adódó formai eltérések találhatók –, és mivel a törvény nem tartalmaz olyan eltérő engedélyezési szabályokat, amelyek a jogutódlás eltérő szabályozását indokolnák, a városi bíróság megítélése szerint a kifogásolt törvényi rendelkezés ellentétes az Alkotmánynak a 70/A. § (1) bekezdésében rögzített, hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező városi bírósági végzés utal arra, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 13. § (1) bekezdés c) pontja az özvegy vagy örökös részére lehetővé teszi az egyéni vállalkozás folytatását, míg a Jszt. hivatkozott szabálya jogi személyek és nem jogi személy szervezetek esetében pontos előírásokkal nem zárja ki a speciális jogutódlást (például az engedményezést) sem. Kifejti, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 18/1993. (VII. 1.) PM rendelet (a továbbiakban: Jszt. vhr.) 3. számú mellékletének IV. pontja nem hagy kétséget afelől, hogy a jogi személyek jogutódlása esetén a jövedéki engedély visszamenőleges hatállyal érvényes. Előadta még az indítványozó, hogy: ,,...amennyiben természetes személy örököse fordul jövedéki engedély iránti kérelemmel a hatósághoz, úgy visszamenőleges hatályú engedély nem adható.''
A városi bíróság az előtte folyó per tárgyalását az Alkotmánybíróság határozatának meghozataláig felfüggesztette.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére a törvényjavaslatot előterjesztő pénzügyminiszter közölte álláspontját, mely szerint az örökösök közti megkülönböztetés nem önkényes. A gazdasági társaságok átalakulása során – amely a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szerint megy végbe – a létrejövő új gazdasági társaság az átalakultnak általános jogutódja s az átalakulás előtt kiadott engedélyek jogosultja, míg a természetes személyek jogutódlását, az öröklést a Polgári Törvénykönyv szabályozza és ,,az öröklés nem általános jogutódlás''.
II.
A törvény kifogásolt rendelkezése a következőképpen szól:
,,12. § (1) Megszűnik a jogosultság a jövedéki tevékenység folytatására, ha
b) az engedéllyel rendelkező természetes személy meghalt, illetve a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogutód nélkül megszűnik, illetve a jogutód nem felel meg a jövedéki engedélyezés feltételeinek;''
A Jszt. 9. §-a határozza meg azokat a feltételeket – ezek közt a jövedéki biztosítékokat is –, amelyek megléte esetén a kérelmező jövedéki engedélyt kap, úgyszintén azokat, amelyek megállapítása esetén nem adható jövedéki engedély. A Jszt. 12. §-a rögzíti, hogy mely esetekben kell a jövedéki alany jövedéki engedélyét visszavonni. Az itt említett feltételek egyike sem olyan, amely kizárólag a természetes személy jövedéki alanyra vonatkozna. A 12. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt feltételen kívül – a cégbírósági bejegyzés meg nem történte a jövedéki alanynak felróható okból – a természetes személy, illetőleg a többi jövedéki tevékenységet folytató jogalany tekintetében nem állapítható meg különbség. Ugyanez a megállapítás tehető a Jszt. 13. §-áról, amely a jövedéki tevékenység folytatásának általános feltételeiről rendelkezik.
A Jszt. vhr. 3. számú melléklete tartalmazza a jövedéki engedély szövegét, amelynek IV. pontja a jogi személyekre vonatkozik. A IV. és V. pont a következő:
,,IV. A jövedéki engedély a jogutódlás időpontjától: ......................-tól, visszamenőleges hatállyal érvényes.
V. Jelen jövedéki engedély a tevékenység folytatásához a más jogszabályokban előírt engedélyek megszerzésének, illetve nyilvántartásba vételi előírások teljesítésének kötelezettsége alól nem mentesít!
A jövedéki engedélyes adataiban bekövetkezett változást és a jövedéki tevékenység teljes vagy részleges megszűnését a változást követő 15 napon belül, a jogutódot legkésőbb a jogutód cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelme cégbírósághoz történt benyújtásának napjáig, a jövedéki tevékenység bővítését vagy új telephely (üzlethelyiség) létesítését annak bekövetkezését legalább 30 nappal megelőzően a jövedéki engedélyt kiadó hatósághoz, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon be kell jelenteni.''
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt az alábbiak szerint megalapozottnak találta.
1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában rámutatott: ,,a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni.'' (1009/B/1991. AB hat., ABH 1992, 479.) Más határozatában kifejtette, hogy az egyenlőség követelménye ,, a jog általi egyenlőként való kezelésre irányuló alkotmányos elv, amely az azonos (homogén) szabályozási körbe vont jogalanyoknak a jogokból való egyenlő részesedését védi.'' (881/B/1991. AB hat., ABH 1992, 474, 477.)
A gazdálkodó szervezetekre nézve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény egyik értelmező szabályát (685. §) az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összevetvén az Alkotmánybíróság a gazdálkodó szervezetek körének diszkriminációt eredményező hiányos meghatározása miatt alkotmányellenességet állapított meg. A vizsgált törvényhely ugyanis üzletszerűen végzett gazdasági tevékenységével kapcsolatban nem vonta a gazdálkodó szervezetek körébe az egyéni vállalkozót. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ,,a törvényi szabályozásban az adott tényállás lényeges elemére nézve – a diszkrimináció tilalma folytán – egyenlőségnek kell fennállnia'', továbbá ,,az azonos szabályozási koncepción belül, azaz a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága, tehát üzleti, kereskedelmi, piaci – egyszóval: gazdálkodó – tevékenység esetén e különös szabályozásnak egyforma súllyal kell vonatkoznia a jogviszonyok bármely alanyára.'' [54/1992. (X. 29.) AB hat., ABH 1992, 266, 269.]
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság vizsgálta a Jszt. egészét, és megállapította, hogy annak 1. § (1) bekezdése a törvény célját meghatározza, mégpedig a következők szerint:
,,a) a termelés, a raktározás, a forgalmazás, az export- és az importtevékenység folytatásának; valamint
b) a jövedéki tevékenységet folytatók és a jövedéki engedélyezési, illetve ellenőrzési hatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.''
A Jszt. 4. § (1) bekezdése szerint: ,,a jövedéki tevékenység alanya (a továbbiakban: jövedéki alany) az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és természetes személy, amely (aki) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és saját nevében, kockázatára jövedéki tevékenységet végez''.
E rendelkezések jelentőséggel bírnak annak a kérdésnek az eldöntésekor, hogy a jövedéki alanyok olyan azonos csoportba tartozóknak tekinthetők-e, akik (amelyek) között megkülönböztetés valósulhat meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint homogén csoportnak ebből a szempontból a szabályozás – Jszt. 1. §-ában megjelölt – céljával megegyezően a 4. § (1) bekezdésében meghatározott jövedéki alanyokat kell tekinteni, akik (amelyek) jövedéki engedély birtokában a törvény tárgyi hatálya alá tartozó jövedéki tevékenységet folytatnak. E jövedéki alanyok a Ptk. 685. § c) pontja alapján kivétel nélkül gazdálkodó szervezetnek minősülnek, köztük az egyéni vállalkozó is.
2. A jövedéki alanyok ilyen jellegű tevékenységének engedélyezésével kapcsolatos, formai, technikai tekintetben eltérő szabályok a jövedéki alany természetes személy (egyéni vállalkozó) avagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet e jellege folytán felmerülő különbségeket megjelenítik. A szabályozás ilyen jellegű eltéréseinek ésszerű indokaként az szolgál, hogy lehetővé teszik az állami bevételek jelentős forrása, a jövedék érdekében a hatósági feladatok ellátását. Ugyanakkor az állami bevételhez fűződő érdek tekintetében nem mutatható ki különbség aszerint, hogy a jövedéki alany természetes személy-e, avagy sem.
A törvény meghatározza a jövedéki engedélyezés szabályait a természetes személy (egyéni vállalkozó) és a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet számára. Mind az engedélyezés, mind az engedély visszavonásának feltételei lényegüket tekintve azonosak, s ugyanez áll a hatóságot a tevékenység gyakorlása tekintetében megillető további jogosítványokra, illetőleg a jövedéki alanyt terhelő kötelezettségekre is.
A jövedéki tevékenység folytatásának engedélyezése a Jszt. rendelkezései által szabályozott államigazgatási jogviszony keretében történik, amelynek egyik oldalán a hatóság, másik oldalán pedig az ügyfél pozíciójában a jövedéki alany áll. A hatósági engedélyhez kötött tevékenység gyakorlására való jogosultság a hatóság engedélye alapján keletkezik, a jövedéki engedély a Jszt. által megszabott feltételekkel adható, illetőleg vonható vissza.
Jogutódlás esetén a Jszt. 12. § (1) bekezdésének b) pontja a jövedéki alanyok egyik csoportja, a természetes személyek (egyéni vállalkozók) jogutódlásának időpontjára visszaható hatályú engedélyezés lehetőségét kizárja, míg a másik csoport esetében nem, s ezzel a jövedéki alanyok csoportján belül a természetes személy jövedéki alanyok terhére olyan különbséget tesz, amely tárgyilagos mérlegelés alapján ésszerű indokokkal nem támasztható alá. [35/1994. (VI. 24.) AB hat., ABH 1994. 197, 200.]
Mivel a jogviszony tartalmi elemeit vizsgálva a jövedéki alanyok egy tekintet alá esnek és a jövedéki tevékenységet szabályozó jogviszony egyéb vonatkozásban független a jövedéki alany e minőségétől, továbbá a jogutódlására vonatkozó – esetenként eltérő – jogviszonyoktól, indokolatlan, hogy az engedély időbeli hatályára nézve a törvény csupán a jövedéki alany természetes személy mivoltából eredően eltérő – a hatóságot a visszamenőleges hatályú engedélyezés lehetőségétől is megfosztó – szabályozást tartalmazzon. Más oldalról tekintve: ha a jövedéki alany jogutódja megfelel a törvényes feltételeknek, vagyis nincs akadálya annak, hogy a törvényben előírt – az adóbevételek fokozott védelmének megfelelő – feltételek szerint folytassa a jövedéki tevékenységet, nincsen ok arra, hogy a törvény csupán a jogutód természetes személy mivoltából adódóan a hatósági engedélyezési jogot másként szabályozza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közjogi szabályozás által egynemű csoporton belül a jogutódlással kapcsolatos hatósági engedélyt szabályozó törvényi rendelkezés útján alkalmazott megkülönböztetés – amennyiben annak a tárgyilagos mérlegelésen alapuló ésszerű indoka nincsen – akkor is a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik, ha az egynemű csoport egyes tagjai esetében a jogutódlást egymástól eltérő jellegű jogszabályi rendelkezések szabályozzák. Az említett homogén csoport tagjainak jogutódlása az engedélyezésre vonatkozó államigazgatási jogviszony körén kívül esik, s az államigazgatási jogviszonyban csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben ez utóbbi célja elkerülhetetlenné teszi. A személyek közötti különbségtétel ebben az esetben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt egyéb helyzet szerint, a természetes személy létük avagy ettől eltérő mivoltuk alapján történt.
3. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 13. § (1) bekezdésének c) pontja szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja. E szakasz (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az egyéni vállalkozó özvegye, örököse; illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője – ha megfelel a törvényben előírt egyéb feltételeknek – a vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének elvesztése időpontjától számított három hónapon belül pusztán a jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
Vitathatatlan, hogy a vállalkozáshoz mint alkotmányos alapjoghoz s egyben a tevékenységek általános, szélesebb köréhez képest a jövedéki tevékenység a különös, a szűkebb körű, amelynek feltételeit a közjogi jogviszonyok egyik külön fajtája, a jövedéki jogviszony szabályozza. A vállalkozással végezhető tevékenységeknek csupán egy szelvénye az a tevékenységi kör, amely jövedéki engedéllyel gyakorolható, mert az állam az adóbevételekhez fűződő érdekét fokozottabb követelményeket támasztva – külön engedélyhez kötve – kívánja védelemben részesíteni. E sajátossága azonban a jövedéki eljárást az alkotmányos követelmények szempontjából nem teszi kivételessé, a törvénynek a jövedéki alanyokat is egyenlő méltóságú személyekként kell kezelnie.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kimondta: ,,Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van.'' [21/1990. (X. 4.) AB hat., ABH 1990., 73, 77–78.]
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével. Megállapította, hogy bár a jogegyenlőség fogalma csupán a 70/A. § (3) bekezdésének szövegében lelhető fel, a jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában. Kifejtette továbbá: ,,A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget közöttük faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé.'' [61/1992. (XI. 20.) AB hat., ABH 1992., 280, 281.]
Az államigazgatási szerv a jövedéki engedélyt nem mérlegeléstől függően, tehát nem diszkrecionális jogkörében eljárva adja. Azokat a feltételeket, amelyeket a törvényhozó a természetes személyre nézve meghatározott, ugyanúgy határozta meg a jövedéki tevékenységet folytató gazdasági szervezetre nézve is. Ezen feltételek érdemi különbözőségének hiányában a jogutódlással kapcsolatos engedélyezés terén az eltérő szabályozás a természetes személyekre nézve a megkülönböztetés tilalmába ütközik, ezért az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó jogszabályi szövegrészt semmisítette meg.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 828/B/1997/4.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás