53/1998. (XI. 27.) AB határozat
53/1998. (XI. 27.) AB határozat1
1998.11.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a kommunális szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó szervezett közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 34/1996. (V. 31.) Kr. rendelete 10. § (2) bekezdése és 1. számú melléklete alkotmányellenes, ezért ezeket megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a kommunális szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó szervezett közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 34/1996. (V. 31.) Kr. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 10. § (2) bekezdése és 1. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Mivel – szerinte – az Ör. hivatkozott rendelkezései a szemétszállítás díját lakásonként határozzák meg, ellentétesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ában foglalt szabállyal, és így közvetve sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe foglalt azt a követelményt is, hogy az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az indítványozó a hivatkozott rendelkezéseket azon az alapon is kifogásolta, hogy azok sértik az Alkotmány diszkriminációt tiltó előírását. Megállapítása szerint az a rendelkezés, amely előírja, hogy az ugyanakkora űrtartalmú szeméttároló edény ürítéséért a nagyobb lakásszámú épületekben lakóknak többet kell fizetniük, mint a kisebb lakásszámú épületben lakóknak, alkotmányellenes különbségtételt eredményez.
II.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a következőkben indokolja:
Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 2. § f) pontjában felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, hogy rendeletben állapítsák meg a hulladékszállítás tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettségét, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.
Az Ör. 10. § (2) bekezdése alapján a hulladékszállítás igénybevételi kötelezettség normatív alapját a lakás, a Csatár-hegyen pedig az ingatlan képezi. A rendszeres hulladékszállítás díját a rendelet 1. számú melléklete, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek – intézmények – hulladékszállítási díját a 2. számú melléklet határozza meg.
Az Ör. 1. számú melléklete szerint a 100 literes kukából és a 1100 literes konténeredényből való háztartási szemét szállításáért annyiszor 336 Ft-ot kell fizetni havonta, amennyi lakás található az ingatlanban.
A Ptk. 201. § (1)–(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár. Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
Az indítványozó az Ör. rendelkezéseinek olyan értelmet tulajdonít, amely ellentétben áll a Ptk. hivatkozott rendelkezésével. Feltűnően nagy értékkülönbséget vél felfedezni abban, hogy ugyanolyan űrtartalmú szemétszállító edény ürítéséért az Ör. rendelkezései alapján a többlakásos ház lakói többet fizetnek, mint a kevesebb lakásos ház lakói.
Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában a települési szilárd hulladék elszállítása rendjének és e szolgáltatás díja megfizetésének önkormányzati szabályozásáról alkotott rendeletek alkotmányosságának vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzatok a díjfizetés szabályozásánál általában valamely képzett szemétkibocsátási normát tekintenek a díjfizetés alapjának. A Kötv. idézett rendelkezései alapján az önkormányzatot elsősorban az a kötelezettség terheli, hogy a szemét elszállításáról gondoskodjék, és e közszolgáltatás ellátásáért díjat állapítson meg, amelyet a szolgáltatással ellátott területen meg kell fizetni. A Kötv. lehetőséget ad a mentességek és kedvezmények körének meghatározására, az önkormányzat szabályozhatja az ilyen esetek feltételeit és kereteit is. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata a vizsgált tárgykörben az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazta meg, hogy a közszolgáltatás díja az átalány-jellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen. Mellőzhetetlen követelményként rögzítette e határozat azt is, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításakor a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell megállapítani. (ABH 1997, 484–485.)
Az Alkotmánybíróság az 1122/B/1996. számú határozatában – figyelemmel a Ptk. 1. § (1) bekezdésében foglaltakra – kifejtette, hogy ,,az önkormányzat a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel azonban – törvényi felhatalmazás alapján – szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye (Ptk. 201. §).'' (ABH 1997, 860.) Az Ör. támadott rendelkezései a díj kiszámítását lakásokhoz kötik, és a lakásszám szerint határozzák meg egy-egy lakóépület használatában álló szeméttároló ürítésének és a szemét szállításának díját.
Az Alkotmánybíróság e rendelkezés elbírálásakor azt vizsgálta, hogy az így megállapított átalánydíj az indítványozó által felvetett összefüggésben, figyelemmel a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvére, kielégíti-e az önkormányzati rendelettel szemben támasztott alkotmányos követelményeket.
Amikor meghatározott számú és ugyanolyan űrtartalmú szeméttároló edény kerül ürítésre, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve nagy valószínűséggel vélelmezhető. Bár a szeméttárolók kihasználtságát, a bennük lévő szemét mennyiségét befolyásolhatja a lakóingatlanban lévő lakások, illetve az igénybevevők száma is, nem biztos azonban, hogy a kihasználtság tényszerűen is így valósul meg. Azzal, hogy az Ör. egy szeméttároló edény ürítésének díját a lakóingatlanban lévő lakások számához köti, a szolgáltatás igénybevevőit megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátásnak megfelelően fizessék a díjat.
Az önkormányzat az átalánydíj rendeleti meghatározása során nem járt el kellő körültekintéssel, és nem megfelelően érvényesítette az átalánydíj szolgáltatás-arányos megállapítását. Az Ör. azáltal, hogy a tároló edények száma és űrtartalma szerinti díjfizetés lehetőségét megvonta a szolgáltatás igénybevevőitől, megsértette a Ptk. 201. §-ában megfogalmazott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét és ezen keresztül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában alkotmányos követelménynek nyilvánította, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításánál a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje (ABH 1997, 486.). A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni. Amennyiben azonban a jogalkotó az érintettek szempontjait nem azonos körültekintéssel és figyelemmel állapítja meg, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző, alkotmányellenes megkülönböztetést alkalmaz. Az Ör. 10. § (2) bekezdése és 1. számú melléklete – azáltal, hogy az ugyanakkora űrtartalmú szeméttároló edény ürítéséért a nagyobb lakásszámú épületben lakóknak többet kell fizetniük, mint a kisebb lakásszámú épület lakóinak – ésszerű indok nélkül az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Alkotmánybírósági ügyszám: 883/B/1996/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás