54/1998. (XI. 27.) AB határozat
54/1998. (XI. 27.) AB határozat1
1998.11.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Velence Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete által a közterületek tisztán tartásáról és a házi szemét gyűjtéséről alkotott 13/1991. (XII. 31.) Ök. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) a 14/1997. (XII. 16.) Ök. számú rendelettel megállapított 2. számú melléklete alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. § (3) bekezdése, valamint 10. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával Velence Nagyközség Önkormányzata nem értett egyet – az Alkotmánybírósághoz benyújtott felülvizsgálati kezdeményezésében a Velence Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete által a közterületek tisztán tartásáról és a házi szemét gyűjtéséről alkotott 13/1991. (XII. 31.) Ök. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) a 11/1996. (IV. 9.) Ök. számú rendelettel megállapított 2. számú melléklete törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Időközben az önkormányzat képviselő-testülete az Ör. módosításáról rendelkező 14/1997. (XII. 16.) Ök. számú rendeletével az Ör. 2. számú mellékletét módosította. Mivel az Ör. módosított 2. számú melléklete (a továbbiakban: Melléklet) a kezdeményező által kifogásolt rendelkezéssel érdemében megegyező szabályozást tartalmaz, az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – az eljárást e rendelkezések tekintetében folytatta le.
A kezdeményező szerint a Melléklet a Ptk. 201. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes módon rendelkezett a szemétszállítási díj megfizetéséről, mivel nem kellő mértékben vette figyelembe, hogy az üdülőnek minősített ingatlanok tulajdonosai nem egész évben használják ingatlanaikat. A lakóházakra és az üdülőkre vonatkozó éves hulladékszállítási díjtétel közötti különbség a kezdeményező meglátása szerint nem tükrözi megfelelő módon a tényleges használatot, a tényleges szemétkibocsátást, jóllehet ennek következnie kell az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltak értelmezéséből, valamint a Ptk. 201. § (1) bekezdésében megfogalmazott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvéből.
A felülvizsgálati kezdeményezésben foglaltakon kívül magánszemély indítványozó kérelmezte az Ör. 9. § (3) bekezdése, 10. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság a tárgyi és tartalmi összefüggésekre tekintettel a felülvizsgálati kezdeményezést, valamint az indítványt egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint: ,,a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.'' A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. E tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) tartalmaz, amely – preambuluma szerint – ,,a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a köztisztasággal és a településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő egyes – közszolgáltatás útján megvalósuló – közfeladatok ellátásának elősegítésére'' irányul. E törvény 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatási szolgáltatássá minősíti, és e szolgáltatás igénybevételét ,,az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója'' számára kötelezővé teszi.
A Kötv. 2. § f) pontja pedig felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg ,,az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét''. A települési szilárd hulladék elszállítása díjának önkormányzati rendeleti szabályozását illetően a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz, s nem határoz meg ilyeneket a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM–KTM együttes rendelet sem.
Az Ör. 9. § (3) bekezdése előírja: ,,A szemétszállítási díj megfizetése az ingatlan tulajdonosára akkor is kötelező, ha a szemétszállítást nem veszi igénybe. Beépítetlen ingatlan tulajdonosa az azonos jellegű beépített ingatlan esetére megállapított szemétszállítási díj felét köteles megfizetni.''
Az Ör. 10. § (1) bekezdése szerint: ,,(1) A szemétszállítási díjfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából egy egységnek kell tekinteni egy üdülő-, illetve lakótelket vagy egy üdülő-, illetve lakóegységet.'' E § (2) bekezdése alapján pedig: ,,A szemétszállítási díj egy egységnyi mértékét a 2. sz. melléklet, a kereskedelmi és szolgáltató egységekre, közületekre [2. § (4) bek.] vonatkozó díjakat a 3. sz. melléklet tartalmazza.''
Az Ör. 2. számú melléklete a következőket írja elő:
,,Velence Nagyközség közigazgatási területén az 1998-as évre vonatkozó háztartási hulladékszállítási díjtétele a következő:
lakóházaknál: bruttó 3850 Ft/év/lakóegység
üdülőknél: bruttó 3300 Ft/év/üdülőegység.''
A Ptk. 201. §-a a következőket tartalmazza:
,,(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.''
A Ptk. 202. §-a pedig így rendelkezik:
,,Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).''
2. Az 1122/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság már rámutatott a következőkre: A Kötv. 2. § idézett f) pontjában foglalt ,,törvényi szabályozás alapján az önkormányzat jogosultsága, hogy a települési szilárd hulladék elszállítása díjáról rendelkezzék. Az önkormányzat a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel azonban – törvényi felhatalmazás alapján – szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye''. (ABH 1997, 860.) A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének tiszteletben tartása olyan alapvető követelmény az önkormányzatokkal szemben, amelyet a szemétszállítási díj meghatározására irányuló rendeletalkotásuk során maradéktalanul érvényesíteniük kell. Mindez nemcsak a Ptk. hivatkozott rendelkezéseiből, de annak bevezető rendelkezéseiben meghatározott alapelveiből is következik. A jóhiszeműség és a tisztesség elvének való megfelelés Ptk.-beli szabálya erősíti azt az önkormányzatokkal szembeni követelményt, hogy amikor a szemétszállítási díj meghatározása során a díj összegét nem a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez, hanem más mutatóhoz (pl. lakásban élő személyek száma, lakóegységek és más helyiségek száma, kiürített tartóedények száma, űrmérete stb.) kötik, fokozottan törekedjenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósítására.
Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelménynek tekinti, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításának a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell meghatározni.
Az Ör. 2. számú melléklete – azáltal, hogy az életkörülményeik, így lakóhelyük szerint eltérő körbe tartozó személyekre vonatkozóan csupán csekély eltérést tartalmazó rendelkezést állapított meg, s nem alkotott az eltérő jellegű és rendeltetésű ingatlanok tulajdonosi csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. § (3) bekezdése, valamint a 10. § (1) és (2) bekezdése tekintetében az indítványt elutasította. A Kötv. ugyanis a szemétszállításnak mint közszolgáltatásnak az igénybevételét az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója számára kötelezővé teszi.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1381/H/1996/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás