18/2001. (VI. 1.) AB határozat
18/2001. (VI. 1.) AB határozat1
2001.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet 2/A. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt 1998. július 1-jére – a rendelkezés hatálybalépésének napjára – visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: Rr.) 8. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott szabályozás sérti az Alkotmánynak a társadalombiztosítási ellátáshoz való jogot deklaráló 70/E. § (2) bekezdését és az életkor szerinti diszkrimináció tilalmát tartalmazó 70/A. §-át, mert kizárja a 60. életévüket betöltött férfiakat abból, hogy a kötelező egészségbiztosítás terhére vegyenek igénybe egyes, az emberi reprodukcióra irányuló beavatkozásokat. Az indítványozó kifogásolta, hogy a szabályozás nem csupán a férfi biológiai alkalmasságától teszi függővé az egészségügyi szolgáltatást, hanem életkorától is. Véleménye szerint így éppen azok nem vehetik igénybe a beavatkozást, akik befizetéseik révén hosszabb ideje részesei a társadalombiztosításnak. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy életkora miatt a támadott szabály rá is vonatkozik, holott ő nemzőképes, az orvosi beavatkozás a reprodukciós korban lévő leendő anya egészségi állapota miatt szükséges. A fentiek következtében a hátrányos megkülönböztetés a leendő anyát is sújtja. Az indítványozó a támadott szabályozással kapcsolatban hivatkozott továbbá az Alkotmánynak a család intézményének védelmét deklaráló 15. §-ára és a minden ember jogképességét megfogalmazó 56. §-ára. Végezetül az indítványozó kezdeményezte, hogy – tekintettel a több százezer forintot kitevő költségeire – az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal semmisítse meg a támadott rendelkezést.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor az Alkotmány következő rendelkezéseit vette figyelembe:
,,13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.''
,,15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.''
,,56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.''
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.''
,,70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.''
Az Rr. 8. § (2) bekezdésének az indítvánnyal támadott c) pontja a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet (a továbbiakban: Kr.) módosításáról rendelkezik a következők szerint:
,,a Kr. az alábbi 2/A. §-sal egészül ki:
"2/A. § (1) A 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti egyes beavatkozások, továbbá a (2) bekezdés szerinti letét térítésmentesen akkor vehető igénybe, ha az Rr. 1. §-ában foglalt feltételek a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel fennállnak.
(2) A kötelező egészségbiztosítás terhére nem vehető igénybe az (1) bekezdés szerinti szolgáltatás, ha
a) a kérelmező férfi a 60. életévét betöltötte,
b) az ivarsejtek letételére nem egészségügyi indokból kerül sor,
c) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kérelmező az ellátás visszautasítását megalapozó állapotban van."''
II.
Az indítvány megalapozott.
1. Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételeiről az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete rendelkezik, a reprodukciós eljárások részletes szabályait pedig az Rr. állapítja meg. Az Eütv. 167. § (1) bekezdése kimondja, hogy az orvosi beavatkozásokra akkor kerülhet sor, ha bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. A (3) bekezdés szerint a beavatkozás csak akkor végezhető el, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelennek bizonyultak, és az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének.
Mindebből következik, hogy az egyes reprodukciós eljárásokra a 60. életévüket betöltött férfiak esetében is sor kerülhet, ha azt valamelyik félnél vagy mindkét félnél együttesen fennálló egészségi ok indokolja. Az eljárás a meddőség kezelése körébe tartozó orvosi beavatkozásnak minősül.
2. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés azt zárja ki, hogy térítésmentesen, a kötelező egészségbiztosítás keretében vegyenek igénybe meghatározott reprodukciós eljárásokat, amennyiben a kérelmező férfi a 60. életévét betöltötte. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabály sérti a 60. életévüket betöltött férfiak társadalombiztosítási ellátáshoz való jogát, amelyet az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése biztosít.
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében megfogalmazott, a kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság mint szociális jog a ,,megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot'' garantálja. Ez a jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását követeli meg, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához. A jogalkotó az emberi méltósághoz való jog által megkövetelt minimális ellátás feltételeinek meghatározása során viszonylag nagy szabadságot élvez. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162–163.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253–254.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABK 2000. november, 447, 449–450.]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a reprodukciós eljárások mint a meddőség kezelésére szolgáló orvosi beavatkozások nincsenek összefüggésben a ,,megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal''.
4. Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott, hogy mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem (Alkotmány 13. §) ismérvei szerint bírálandó el. Mivel a társadalombiztosításban a biztosítási elem, azaz a tulajdoni védelem alatt álló ,,vásárolt jog'' elve és a szolidaritási elv egyaránt érvényesül, a társadalombiztosítás alkotmányossága nem ítélhető meg önmagában a fizetett járulék és az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján. A járulékfizetés és a szolgáltatások pontos megfelelése – a társadalombiztosítás vegyes rendszere folytán – az Alkotmány alapján nem követelhető meg. Ugyanakkor a társadalombiztosítási szolgáltatásokat és várományokat nem lehet az ellenszolgáltatások érintetlenül hagyása mellett lényegesen és aránytalanul úgy megváltoztatni, hogy az az Alkotmány által védett tulajdonosi pozíció sérelmével járjon. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 194–195.; 45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210, 215.]
Az 56/1995. (IX. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tulajdon alkotmányos védelme nem követeli meg azt, hogy az egyes egészségügyi ellátásokat a társadalombiztosítás keretében, térítésmentesen lehessen igénybe venni. Az egészségbiztosítási rendszer nem érinthetetlen, annak bizonyos körű, a biztosítottakra hátrányos megváltoztatása alkotmányosan indokolt lehet. A térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások csökkentése akkor minősül alkotmányellenes tulajdonkorlátozásnak, ha az elvonás mértéke a még fedezett egészségügyi szolgáltatásokhoz képest kirívóan aránytalan. (ABH 1995, 269.) Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy nem ellentétes a társadalombiztosítási ellátás tulajdoni védelmével az, hogy egyes meddőségkezelési eljárások – meghatározott alanyi körben – nem vehetők igénybe a kötelező egészségbiztosítás keretében, térítésmentesen. Az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az állampolgároknak meghatározott egészségügyi ellátások térítésmentes igénybevételére.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontja nem sérti az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében biztosított ellátási jogosultságot, és nem ellentétes a társadalombiztosítási ellátás tulajdoni védelmével sem.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megvizsgálta, hogy a támadott szabályozás nem tartalmaz-e hátrányos megkülönböztetést a 60. életévüket betöltött férfiakkal szemben, illetve azokkal a nőkkel szemben, akiknek férje (élettársa) a 60. életévét betöltötte.
1. A 750/B/1990. AB határozat megállapította, hogy a reprodukciós eljárások igénybevételéhez nem fűződik olyan alapvető jog, amely bárkit, minden megkülönböztetés nélkül megilletne. ,,A megtermékenyítésnek ez a formája intézményes gyógymód, amelynek célja, hogy utódhoz segítse azokat az embereket, akiknek házasságból természetes úton egészséges gyermek nagy valószínűség szerint nem származhat. A mesterséges megtermékenyítés mint egészségügyi szolgáltatás, feltételekhez köthető, feltéve, hogy ezek a feltételek az alkotmányos alapelvekkel összhangban állanak.'' (ABH 1991, 728.)
Bár az Alkotmány az emberi, illetve állampolgári jogokkal kapcsolatban fogalmazza meg a diszkrimináció tilalmát, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az az alapjognak nem minősülő jogok egyenlőségét is jelenti. E jogok tekintetében a megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jogalkotónak mindenkit egyenlően (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [Először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Jelen esetben az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/A. §-ában említett ,,egyéb helyzet'' szerinti diszkrimináció tilalmával összefüggésben azt kellett megállapítania, hogy a jogalkotó egyenlő méltóságú személyként kezelte-e az érintett jogalanyokat, amikor az egyes reprodukciós beavatkozások igénybevételére térítésmentesen jogosultak köréből kizárta a 60. életévüket betöltött férfiakat.
2. A reprodukciós eljárások igénybevételéhez – egyetlen, a jelen ügy elbírálása szempontjából irreleváns kivételtől eltekintve – két személy (házastársak vagy különnemű élettársak) együttes kérelme szükséges. A jogi szabályozás az ellátások térítésmentes igénybevétele szempontjából semmiféle különbségtételt nem tartalmaz azon az alapon, hogy a kérelmezők melyikének egészségi állapota teszi szükségessé a reprodukciós beavatkozást. Alkotmányossági szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kérelmezők közül ki a meddő, illetve nemzőképtelen.
Az indítványozó által támadott rendelkezés egyrészt abban az esetben zárja ki a reprodukciós eljárás térítésmentes igénybevételét, ha a 60. életévét betöltött férfi nemzőképtelensége miatt nem származhat gyermek a házastársi (élettársi) kapcsolatból. (Ezzel azonos alkotmányossági megítélés alá esik, ha mindkét fél meddő.) Ebben az esetben a korhatár megállapítása nem önkényes. Annak ellenére, hogy a Kr.-ben meghatározott életkor nem azonos a férfiak reprodukciós korának felső határával, a 60. életév feletti férfiaknál a nemzőképesség elvesztése már nem minősíthető betegségnek, egészségromlásnak, hanem az életkorral természetes módon együtt járó állapotnak tekinthető. Emellett társadalmi okokkal is magyarázható, hogy kivételesnek számít a 60. életévüket betöltött férfiak családalapítása. Mindebből következik, hogy a támadott rendelkezés nem részesíti hátrányos megkülönböztetésben a 60. év feletti nemzőképtelen férfiakat sem a fiatalabb férfiakkal, sem a 60. év feletti nemzőképes férfiakkal szemben.
A vizsgált rendelkezés abban az esetben is kizárja a reprodukciós eljárás térítésmentes igénybevételét, ha a 60. életévét betöltött férfi nemzőképes, ezért felesége (élettársa) betegsége, illetve testi fogyatékossága miatt nem származhat gyermek a kapcsolatból. Ebben az esetben nem az életkorral együtt járó természetes állapotról és nem a társadalmi szokások figyelembevételéről van szó, hanem arról, hogy a – reproduktív korban lévő – nő egészségügyi ellátásra szorul, az ő betegsége, fogyatékossága indokolja az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás igénybevételét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nincs alkotmányos indoka annak, hogy a reproduktív korú, meddő nő pusztán azért nem veheti igénybe térítésmentesen a szükséges beavatkozást, mert – az egyébként nemzőképes – férje (élettársa) betöltötte a 60. életévét. Ebben az esetben a jogalkotó a meddőség miatt egészségügyi ellátásra szoruló reproduktív korú nők csoportjához tartozó személyeket nem kezelte egyenlő méltóságú személyként.
Mindezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hivatkozik a 750/B/1990. AB határozatra, amely kimondta: ,,Az Alkotmány 15. §-a értelmében a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A gyermek születésének elősegítése mesterséges vagy művi beavatkozás útján olyan esetekben, amikor a házaspárnak természetes úton nem lehet gyermeke, erősíti a házasság intézményét, és lehetővé teszi a tulajdonképpeni család (gyermekkel bíró házaspárok) létrejöttét.'' (ABH 1991, 729.)
3. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált rendelkezés egy meghatározott alanyi kör tekintetében ellentétes az Alkotmánynak az ,,egyéb helyzet'' szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmáról rendelkező 70/A. §-ával, mert az érintett jogalanyok egy részét nem kezeli egyenlő méltóságú személyként az azonos alkotmányossági megítélés alá tartozó más személyekkel. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontja azért alkotmányellenes, mert kizárja, hogy a 60. életévüket betöltött nemzőképes férfiak és az orvosi beavatkozásra szoruló házastársuk (élettársuk) az egyes reprodukciós eljárásokat térítésmentesen vegyék igénybe. Ez a szabályozás az egészségügyi beavatkozást kérő nők tekintetében diszkriminatív. Ezért az Alkotmánybíróság a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontját megsemmisítette.
IV.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésének megfelelően, az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére tekintettel 1998. július 1-jére – a rendelkezés hatálybalépésének napjára – visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontját.
3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 41. §-a alapján elrendelte a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 863/B/1998.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás