32/2001. (VII. 11.) AB határozat
32/2001. (VII. 11.) AB határozat1
2001.07.11.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 3/2001. (V. 21.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Magyar Szocialista Párt aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos ügydöntő népszavazást kíván kezdeményezni a következő négy kérdésben:
,,1. Akarja-e Ön, hogy a Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak ismét heti két teljes pihenőnapot biztosítson, ezek egyike vasárnap legyen és a pihenőnapon végzett munkáért kiemelt díjazás járjon?
2. Akarja-e Ön, hogy az évenkénti nyugdíjemelést úgy határozzák meg, hogy a keresetnövekedés mellett a nyugdíjasok fogyasztása (fogyasztói kosara) alapján számított áremelkedést vegyék figyelembe?
3. Akarja-e Ön, hogy a sorkatonai szolgálat megszűnjön és azt önkéntes hivatásos haderő váltsa fel?
4. Akarja-e Ön, hogy a közoktatás az érettségi megszerzéséig minden tanuló számára térítésmentesen biztosítsa legalább egy idegen nyelvből a középfokú nyelvtudás megszerzésének és államilag elismert nyelvvizsga letételének feltételeit?''
Az OVB eljárása során megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelel; a népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdésekben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésére figyelemmel az országos népszavazás nem kizárt, a kérdések megfogalmazása megfelel az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az aláírásgyűjtő ív megfelel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 118. § (3)–(5) bekezdéseiben foglalt alaki követelményeknek. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdéseket az ügyben meghozott 3/2001. (V. 21.) OVB határozatával hitelesítette.
A határozat ellen a törvényes határidőn belül érkezett kifogásokat az OVB megküldte az Alkotmánybíróságnak. Az Alkotmánybíróság azokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az OVB határozata ellen benyújtott kifogások egyike szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az Nsztv. 10. § d) pontjára és a 13. § (1) bekezdésére, továbbá a Ve. 118. § (3) bekezdésére hivatkozással meg kellett volna tagadnia, mivel a kezdeményező az egyes kérdéseket nem külön aláírásgyűjtő íveken nyújtotta be. Az indítványozó az OVB 11/1999. (IV. 28.) számú határozatára hivatkozik, amelyben az OVB egyebek mellett azért utasította el az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mert azon több kérdés szerepelt. A Ve. 118. § (3) bekezdése szerint az aláírásgyűjtő íven az aláírások a kérdéssel azonos oldalon szerepelnek. E szabály nyelvtani értelmezésével arra lehet következtetni, hogy egy íven egy kérdés tehető fel. Ez biztosítja azt, érvel az indítványozó, hogy a választópolgár ki tudja választani, mely kérdés népszavazásra bocsátását támogatja, melyet nem. Az indítványozó álláspontja szerint a választópolgároknak nincs lehetőségük válogatni a kérdések között, a Ve. ,,vonatkozó rendelkezései ugyanis nem teszik lehetővé, hogy egy aláírásgyűjtő íven szereplő több kérdést külön-külön aláírással lássanak el a kezdeményezők''.
2. A kifogásokat előterjesztők a népszavazásra bocsátandó, az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdések hitelesítését is kifogásolták.
2.1. Az OVB által hitelesített első, a Munka Törvénykönyvére vonatkozó kérdés az indítványozók szerint nem bocsátható népszavazásra, mert az félrevezető, következésképpen nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének. A kérdés ugyanis egyszerre érinti a pihenőidő szabályozását és a munka díjazását, továbbá nem tesz különbséget az általános munkarend keretében végzett munkavégzés és a speciális munkarend között. Komoly aggályokat vet fel a kérdés a tekintetben is, hogy a vasárnapi pihenőnap bevezetése lehetetlen helyzetet teremtene a betegellátásban, csorbulhatna az egészséghez és a betegellátáshoz való jog.
2.2. A második, az évenkénti nyugdíjemelés meghatározására vonatkozó kérdés a kifogásokat előterjesztők szerint az Alkotmányban foglalt tilalmi körbe tartozik. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja alapján ugyanis nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről szóló törvény tartalmáról, a nyugdíjemelés módszerének megváltoztatásához viszont szükség volna a költségvetési törvény módosítására. A kérdés, véli a kifogással élők egyike, sérti az Nsztv. 13. §-át is, mert arra egyértelműen válaszolni nem lehet. Az indítványozó szerint a ,,nyugdíjasok fogyasztói kosara'' kifejezés tisztázatlan, jogilag pontosan meg nem határozható fogalom.
2.3. Az egyik kifogás a sorkatonai szolgálat megszűnésére vonatkozó harmadik kérdést azért tartja népszavazásra alkalmatlannak, mert az az Nsztv. 10. § b) pontja, illetve az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja alapján burkolt alkotmánymódosításnak minősül. Az indítványozó a 2/1993. (I. 22.) és a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatokra hivatkozva hangsúlyozza, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki népszavazás. Az előterjesztő úgy érvel, hogy jelen esetben egy eredményes népszavazást követően az alkotmányozó hatalom az Alkotmány 70/H. §-ának módosítására lenne köteles, a sorkatonai szolgálat hivatásos haderővel való felváltása ugyanis kizárólag alkotmánymódosítással történhet. Az Alkotmány 70/H. § (2) bekezdésében említett általános honvédelmi kötelezettség magában foglalja a sorkötelezettséget, sőt ez utóbbi tulajdonképpen az általános honvédelmi kötelezettség alapja. A népszavazás eredménye ezen túl olyan, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezeti-átalakítási kérdést is jelentene, amely kérdésben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontja alapján népszavazás nem tartható. Végül hivatkozik az indítványozó arra, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének, arra egyértelmű válasz nem adható, mert az önkéntes hivatásos haderőre utaló rész fogalmilag pontatlan.
2.4. A negyedik, a középfokú nyelvtudás és a nyelvvizsga letételének térítésmentes biztosítására irányuló kérdésben a kifogást előterjesztő szerint az Nsztv. 10. § a) pontja és az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése alapján nem lehet népszavazást tartani, mert a kérdés nem az Országgyűlés, hanem a Kormány és az oktatási miniszter hatáskörébe tartozik, másrészt a kérdés sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdését, arra ugyanis nem adható egyértelmű válasz. A középfokú nyelvtudás megszerzése a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján biztosított, a 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 4. és 5. §-ai alapján pedig emelt szintű érettségit tehet a diák, amely egyenértékű az államilag elismert középfokú nyelvvizsgával.
Egy indítványozó az OVB által hitelesített valamennyi kérdést érintően azon az állásponton van, hogy azok nem tartoznak az Országgyűlés hatáskörébe, és a kérdések mindegyike összefüggésben áll a költségvetéssel.
A fenti érvek alapján a kifogásokat előterjesztők azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB aláírásgyűjtő ívet hitelesítő döntését, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására.
3. Az Alkotmánybíróság a 3/2001. (V. 21.) OVB határozat ellen benyújtott kifogásokat az Alkotmány, az Nsztv. és a Ve. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg:
Alkotmány ,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.''
,,28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.''
,,28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.
(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,
c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,
e) az Országgyűlés feloszlásáról,
f) a Kormány programjáról,
g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,
h) a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,
i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,
j) a közkegyelem gyakorlásáról.''
Nsztv. ,,9. § (2) Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)–c) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét.
(3) Ha az Országos Választási Bizottság a kérdést nem hitelesítette, az Országgyűlés elnöke a (2) bekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon bejelenti, hogy a kezdeményezés nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek.''
,,10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.''
a) a népszavazás megtartásáig, vagy
b) a kezdeményezés elutasításáig, illetőleg
c) az aláírásgyűjtő ívek benyújtására rendelkezésre álló határidő eredménytelen elteltéig.''
,,13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.''
Ve. ,,3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:
a) a választás tisztaságának megóvása, a választási csalás megakadályozása,
b) önkéntes részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban,
c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
e) jogorvoslat lehetősége és pártatlan elbírálása,
f) a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása.''
,,78. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét. A hiányosan benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.''
,,117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti.
(2) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos határozatát nyolc napon belül a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.''
,,118. § (3) Valamennyi aláírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük.
(4) Az aláírásgyűjtő íveken a saját kezű aláírás mellett – az aláírás hitelességének ellenőrzése céljából – fel kell tüntetni a kezdeményező olvasható családi és utónevét, lakcímét, valamint személyi azonosítóját.
(5) Az aláírásgyűjtő ívet az aláírást gyűjtő polgár az aláírásával látja el.''
,,122. § (2) A népszavazást az (1) bekezdés szerinti időközön belülre is ki lehet tűzni, ha más kérdésben a köztársasági elnök már korábban népszavazást tűzött ki, annak idejéig legalább 20 nap van hátra, és az újabb kérdésben történő népszavazás egyidejű megtartása a szavazás lebonyolításának törvényességét nem veszélyezteti.''
,,127. § (2) Ha a szavazólapon több kérdés szerepel, a szavazólapon leadott érvényes szavazatokat kérdésenként külön-külön kell megszámlálni. Ha a választópolgár egy kérdésen belül több válaszra szavazott, e szavazatai érvénytelenek, ez azonban nem érinti a szavazólap érvényességét. Az érvényes és érvénytelen szavazatot egyaránt tartalmazó szavazólapokat külön kell kötegelni. A kötegre kérdésenként és azon belül válaszonként külön-külön rá kell írni az érvényes szavazatok számát.''
,,130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.''
III.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróságnak a kifogások alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve. 78. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 256.]
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy a kifogások megfelelnek a törvényi feltételeknek, ezért azokat a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróságnak – előkérdésként – arra a kifogásra kellett érdemi választ adnia, hogy az Alkotmánnyal és a vonatkozó törvényekkel összeegyeztethető-e olyan aláírásgyűjtő ív hitelesítése, amelyen több kérdés szerepel.
Az Alkotmánybíróság elsőként elvégezte a hitelesítésre közvetlenül irányadó jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezését. Az Alkotmány a 28/C. § (2) és (4) bekezdésében – az elrendelés jogalapja szerint – kötelező, illetőleg fakultatív népszavazási kezdeményezést említ, a kezdeményező választópolgárok alanyi körét határozza meg. Az Alkotmány e rendelkezései önmagukban nem adnak megfelelő eligazítást arra nézve, hogy országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő íven egy vagy több kérdés szerepeltethető-e.
A jogalkotó az Nsztv.-ben és a Ve.-ben sem rögzítette expressis verbis, hogy egy aláírásgyűjtő ív tartalmazhat-e több kérdést. Nyelvtanilag az Nsztv. 10., 12. §-ában, továbbá a Ve. 118. § (3) bekezdésében és 122. § (2) bekezdésében szereplő ,,kérdés'' megjelölés nem ad megfelelő iránymutatást. Ez utóbbi kifejezés ugyanis nem csupán az aláírásgyűjtés kellékére, hanem a népszavazási kezdeményezés szerves részét jelentő kérdésre, mint jogintézményre általában is vonatkoztatható. A Ve. 117. § (1) bekezdésében meghatározott ,,kérdés'', továbbá az Nsztv. 9. § (2)–(3) bekezdésében, a Ve. 117. § (2) bekezdésében, valamint 130. § (1) bekezdésében rögzített ,,konkrét kérdés'' fordulat jelen eljárásban nem vehető figyelembe, mert az a köztársasági elnök, a kormány, a képviselők egyharmadának (aláírásgyűjtést nem igénylő) fakultatív népszavazási kezdeményezésére vonatkozik.
Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hitelesítésre irányadó jogszabályok nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy hány kérdés szerepeltethető az aláírásgyűjtő íven. A jogalkotó – ellentétben más választójogi intézményekkel – a törvényekben nem határozta meg (pl. a törvény mellékleteként) az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát.
3. Az aláírásgyűjtő ív hitelesítését végző OVB jogalkalmazói gyakorlata bizonytalan. Az Nsztv. 10. § c) és d) pontjai előírják, hogy az OVB-nek meg kell tagadnia az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a kérdés megfogalmazása nem felel meg az Nsztv.-ben foglalt követelményeknek, illetőleg ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a Ve.-ben foglalt követelményeknek. Az OVB korábbi döntése szerint az aláírásgyűjtő ív csak egy kérdést tartalmazhat. [11/1999. (IV. 28.) OVB határozat] A jelen jogorvoslati eljárásban vizsgált 3/2001. (V. 21.) OVB határozat ugyanakkor olyan aláírásgyűjtő ívet ismert el hitelesíthetőnek, amelyen négy kérdés szerepel. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – a népszavazás alkotmányos jelentőségére tekintettel – a jogbiztonság és a hitelesítési eljárás jövőbeni kiszámíthatósága érdekében fontos az egységes jogértelmezés kialakítása.
Az Alkotmánybíróság az országos népszavazással kapcsolatos korábbi határozataiban – mindenekelőtt az 52/1997. (X. 14.) AB határozatában – rögzítette a hitelesítési eljárással és az aláírásgyűjtő ívvel szemben támasztott főbb alkotmányos elvárásokat. ,,Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében megjelölt jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság megköveteli, hogy a törvény létesítsen megfelelő jogintézményt a népszavazási kezdeményezés alapjául szánt kérdések előzetes alkotmányossági vizsgálatára.'' (ABH 1997, 331., 332.)
,,A népszavazáshoz való jog politikai alapjog, (...). A népszavazáshoz való jog mint alanyi jog kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre.'' (ABH 1997, 331., 343–344.)
E tételből kiindulva – jelen jogorvoslati eljárásban – az Alkotmánybíróság alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban szükségesnek tartotta a hitelesítési eljárásra irányadó jogszabályi rendelkezések Alkotmánynak megfelelő értelmezését is.
4. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Nsztv. 10. §-ának az Nsztv.-ben és a Ve.-ben foglalt követelményekre utaló szabályai szélesebb összefüggésű, alkotmányos tartalmat is jelentő kifejezések. A Nsztv. preambuluma szerint a nép a hatalmát az Alkotmány keretei között gyakorolja. A Ve. preambuluma szerint az Országgyűlés a törvényt azért alkotta meg, hogy a választójog gyakorlása, a választási, népszavazási és népi kezdeményezési eljárás demokratikus és megfelelő biztosítékokkal övezett legyen.
A jogalkotó célja a hitelesítési eljárás megteremtésével egyértelműen az volt, hogy az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel konkrét jogi garanciákkal stabilizálja az alkotmányos demokráciát.
Az Nsztv. 10. § d) pontjának meghatározásakor a törvényalkotó nem a Ve. konkrétan meghatározott rendelkezésére utal, hanem kifejezésre juttatja, hogy a Ve. egészének rendszerében – a Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Az Nsztv. e rendelkezése egyértelművé teszi tehát, hogy a Ve. 118. § (3) bekezdésében szereplő ,,kérdés'' fordulat értelmezésekor tekintettel kell lenni az Alkotmányból következő és a Ve.-ben található általános követelményekre is.
A népszavazás kitűzésére irányuló választópolgári kezdeményezés esetében a népszavazásra szánt kérdés az aláírásgyűjtő ív szerves része, az Nsztv. 10. § c) pontjának és a 13. § (1) bekezdésének megfelelő törvényi kelléke. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az aláírásgyűjtő íven szereplő választópolgári aláírás és konkrét kérdés összefüggésére a hitelesítési eljárásnak is ki kell terjednie.
5. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Az Alkotmánybíróság az 52/1997. (X. 14.) AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezéséből következően a választópolgárok népszavazáshoz való jogának gyakorlása az aláírásgyűjtés alatt is alkotmányos védelem alatt áll. (ABH 1997, 331., 343.)
Az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén alapuló politikai jog megfelelő érvényesülése megköveteli, hogy az ajánlási jogukkal élni kívánó választópolgárok egyértelműen és világosan nyilváníthassanak véleményt a népszavazási kezdeményezés tárgyát alkotó kérdésről. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez csak akkor lehetséges, ha a népszavazásra szánt egyes kérdések olyan aláírásgyűjtő íveken szerepelnek, amelyek garantálják, hogy a választópolgár kétséget kizáróan megjelölhesse az általa népszavazásra ajánlott egyes kérdéseket. Az aláírásgyűjtő íven alkalmazott minden olyan megoldás, amely nem teszi lehetővé a választópolgárok számára, hogy egyértelműen kifejezzék a népszavazás kezdeményezésére irányuló akaratukat, a népszavazáshoz való jog sérelmével jár.
Az Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett álláspontjának felel meg a Ve.-nek a szavazólapra vonatkozó szabályrendszere is. A Ve. 127. § (2) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy egy szavazólapon több kérdés szerepeljen. E bekezdés alapján az érvényes szavazatokat kérdésenként külön-külön kell megszámlálni. A választópolgárok tehát kérdésenként nyilváníthatnak véleményt. Az aláírásgyűjtő ívnek – az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – a szavazólaphoz hasonlóan, a közvetlen politikai részvétel jogának teljesebb érvényesülése érdekében, biztosítania kell a választópolgároknak azt a lehetőséget, hogy minden egyes kérdésben külön-külön élhessenek ajánlási jogukkal.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő íven egymás mellett több kérdés oly módon való szerepeltetése, hogy az ajánlási jogával élni kívánó választópolgár azokra egyenként, külön-külön nem tud egyértelmű választ adni és egyben a kérdések közül választani, az Alkotmány 2. § (2) bekezdése mellett az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján, a jogbiztonság érdekében megfogalmazott általános eljárási alapelvekkel is ütközik: mindenekelőtt a népszavazás tisztaságának megóvása, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás értékei sérülhetnek.
6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Nsztv. 10. § d) pontjának és a Ve. 118. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Ve. 3. § a) és d) pontjaira tekintettel kialakított értelmezése alapján az OVB-nek meg kellett volna tagadnia az aláírásgyűjtő ív hitelesítését.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB 3/2001. (V. 21.) határozatát a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján megsemmisítette, és az OVB-t új eljárás lefolytatására kötelezte.
A fenti döntésére tekintettel az Alkotmánybíróság nem tartotta szükségesnek az indítványokban felvetett egyéb kifogások vizsgálatát.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatát az Abtv. 41. §-a alapján teszi közzé a Magyar Közlönyben.
Alkotmánybírósági ügyszám: 579/H/2001.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás