60/2003. (XI. 26.) AB határozat
60/2003. (XI. 26.) AB határozat1
2003.11.26.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 44. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben az Országgyűlés nem az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében és 57. §-a (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkotta meg a politikai hirdetéseknek a műsorszolgáltatók által a választási kampány időtartama alatt történő közlésével kapcsolatban a hatékony jogorvoslati eljárás lefolytatásának határidejére vonatkozó szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet 2004. március 1-jéig szüntesse meg.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 49. §-a (3), (4), (6) bekezdésének és 51. §-a (1), (2) bekezdésének szabályai lehetetlenné teszik, hogy választási kampány idején valamelyik párt reklámfilmjének sugárzását megtagadó döntés esetén a panasz elbírálása még a kampányidőszak befejezése előtt megtörténhessék. Álláspontja szerint ez a helyzet az Alkotmány 61. §-a (1) és (2) bekezdésének sérelmét idézi elő.
Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárától kapott felszólítás után benyújtott kiegészítő beadványában annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Országgyűlés nem rendelkezett az Mtv. és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) megalkotása során a műsorszolgáltató által elkövetett törvénysértés elleni panasznak a választási kampányidőszakon belül történő elbírálásáról és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Kérte továbbá a Ve. 44. §-a (2) bekezdésének megsemmisítését, mert ez a szabály rendeli el az Mtv. azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek lehetetlenné teszik a panasznak a választási kampányidőszak befejezése előtt való elbírálását. Az indítványozó ebben a beadványában is az Alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.
II.
Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vette alapul:
– az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
,,57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.''
,,61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.''
– a Ve. rendelkezései:
,,44. § (1) A kampányidőszakban a műsorszolgáltatók a jelölő szervezetek, illetőleg a jelöltek számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést. A politikai hirdetéshez véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.
(2) A műsorszolgáltatók választási kampányban való részvételére egyebekben a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.''
– az Mtv. rendelkezései:
,,49. § (1) Ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat, különösen ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett (a továbbiakban: kifogást tevő) kifogásával a műsorszolgáltatóhoz fordulhat.
(2) A kifogást tevő a kifogásolt közlés megjelenésétől, többszöri közlés esetén az utolsó ismétléstől számított negyvennyolc órán – a Magyar Köztársaság határain kívül élő (tartózkodó, működő) személy esetében nyolc napon – belül írásban kérheti a műsorszolgáltatótól álláspontjának – a kifogásolt álláspont megjelenéséhez hasonló körülmények közötti – ismertetését. Nem élhet a kifogásolás jogával a kifogást tevő, ha az ismertetésre nem juttatott álláspontja ismertetésére ezen álláspont más képviselője már lehetőséget kapott, vagy ha e lehetőséget a kifogást tevő kapta, de azzal nem élt.
(3) A műsorszolgáltató a kifogás elfogadásáról vagy elutasításáról, annak kézhezvételétől számított negyvennyolc órán belül dönt. A döntésről a kifogást tevőt haladéktalanul értesíteni kell. A kifogást tevő a döntés közlésétől számított negyvennyolc órán belül – a döntés közlésének elmaradása esetén a kifogásolt vagy sérelmezett megjelenítéstől számított hat napon – külföldi esetén tizenkét napon – belül a kifogásolt műsorszám és a műsorszolgáltató pontos megnevezésével írásban panaszt nyújthat be a Panaszbizottsághoz. A Panaszbizottsághoz akkor is benyújtható a panasz, ha a műsorszolgáltató a kifogást elfogadó nyilatkozata ellenére a kifogásban foglaltakat nem teljesíti. Ebben az esetben a Panaszbizottsághoz a kifogás teljesítésére vállalt határidő lejártát követő negyvennyolc órán belül kell a panaszt benyújtani.
(4) A Panaszbizottság a panasz benyújtásától számított tizenöt napon belül állást foglal a kifogást tevő által előterjesztett kérdésekben.''
,,51. § (1) A Panaszbizottság állásfoglalása ellen jogorvoslati kérelemmel a Testülethez lehet fordulni az állásfoglalás közlésétől számított negyvennyolc órán belül. A műsorszolgáltató jogorvoslati kérelme halasztó hatályú.
(2) A Testület a jogorvoslati kérelemről nyolc napon belül határoz. A Testület elmarasztaló határozatát, illetve, ha a Testület a műsorszolgáltató kérelmét elutasítja, a Panaszbizottság állásfoglalását azonnal teljesíteni kell.
(3) A Testület határozatának felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A bíróság a polgári perrendtartásról szóló – többször módosított – 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének szabályai szerint jár el. A bíróság a Testület határozatát megváltoztathatja.''
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az indítványozó a Ve. 44. §-a (2) bekezdésének megsemmisítését kérte. Az indítvány bevezetőjében az Alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.
A Ve. 44. §-ának (1) bekezdése a műsorszolgáltatók olyan kötelezettségeit határozza meg, amelyekkel a választások jelöltjeinek azonos szereplési feltételeit biztosítják. Ehhez a szabályhoz kapcsolódik a támadott rendelkezés, amely önálló szabályt nem tartalmaz, hanem csak utal az Mtv.-re. Utaló szabály alkotmányossága nem önmagában, hanem azzal a szabállyal együtt vizsgálandó, amelyre az utalás vonatkozik (ugyanígy a 880/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 803, 805.). Maga az indítványozó is a támadott szabályban megjelölt törvénnyel, az Mtv.-vel egységben szemlélve terjesztette elő kérelmét, de a műsorszolgáltatókra az Mtv.-ben a választási kampánnyal kapcsolatban meghatározott szabályok közül csak a 49. § (3), (4) és (6) bekezdését, valamint az 51. § (1) és (2) bekezdését emelte ki. Az indítványozó az alkotmányellenességet csak azon az alapon állította, hogy a szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné a jogorvoslati eljárásnak a kampányidőszak befejezése előtti elintézését.
Az indítványozó az Mtv.-nek a Ve. utaló szabályával összefüggésben álló rendelkezéseit nem azok tartalma miatt támadta, hanem azért, mert hiányoznak a választási kampányra tekintettel lévő speciális szabályok. A Ve. 44. §-ának (2) bekezdésére vonatkozó megsemmisítési kérelem is valójában a mulasztás megállapítását jelenti. Az Mtv.-nek az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága (a továbbiakban: panaszbizottság) eljárására vonatkozó rendelkezései nem sértik az Alkotmány szólásszabadságról, sajtószabadságról és a közérdekű adatok megismerésének jogáról szóló szabályait. Erre tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy a Ve. 44. §-ának (2) bekezdése az Mtv.-nek az indítványozó által megjelölt szabályaival összefüggésben szemlélve sem ellentétes az Alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésével, az Alkotmánybíróság az indítványozó megsemmisítésre irányuló kérelmét elutasította.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Arra hivatkozott, hogy a választási kampányhoz kapcsolódó reklámfilm sugárzásának megtagadása esetén az Mtv.-ben meghatározott általános jogorvoslati határidők miatt az eljárás nem fejeződik be a választások napja előtt. Így a jogorvoslatra valójában nem kerülhet sor, ennek következtében az Alkotmány 61. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétes helyzet keletkezik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ának (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
A jogalkotás feladata nemcsak akkor állapítható meg, ha erre vonatkozó kifejezett jogszabályi előírás van, hanem akkor is, ha valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból következik a jogalkotás szükségessége [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatban megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a rádió és televízió esetében részletes jogi szabályozással kell biztosítani és az Országgyűlés olyan körben köteles törvényt alkotni a véleményszabadság biztosítékairól, ahogy ezt a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás kötelessége megkívánja (ABH 1992, 227, 230–231.).
Az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében kimondott demokratikus jogállam elvével összhangban a Ve. 3. §-a a választási eljárás alapelveként emeli ki többek között a jelöltek és a jelölő szervezetek esélyegyenlőségét, valamint a jogorvoslat lehetőségét. Ennek megfelelően írja elő a 44. § (1) bekezdése, hogy a műsorszolgáltatók a jelölő szervezetek és a jelöltek számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést. Az Mtv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint választási időszakban a választásokról szóló szabályok szerint lehet politikai hirdetést közzétenni. A választási kampány első időszakát a Ve. 4. §-a és 40. §-a viszonylag rövid időtartamban határozza meg (a választás kitűzésétől a szavazást megelőző nap 0 óráig; a választás kitűzése legkésőbb 72 nappal a szavazás napja előtt történik meg). Még rövidebb időtartamot határoz meg a Ve. 93. §-a és 106. §-a a jelölő szervezetek, illetve jelöltek ingyen közzéteendő politikai hirdetésére: ez az időtartam a szavazást megelőző 18. (illetve 15.) naptól a szavazást megelőző 3. napig tart.
A médiának a közvélemény befolyásolásában különösen nagy szerepe van és különösen fontos az, hogy a választási kampányok időszakában a műsorszolgáltatás keretében érvényesülhessen a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a közérdekű adatok megismerésének joga. Erre tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1999-ben ajánlást fogadott el a választási kampánynak a médiában való megjelenítéséről [Recommendation No. R (99) 15 of the Committee of Ministers to Member States on Measures Concerning Media Coverage of Election Campaigns]. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről kötött Római Egyezménynek a véleménynyilvánítás szabadságát kimondó 10. cikkére hivatkozással az ajánlás általános elveket határoz meg a nemzeti szabályozáshoz. Ilyen elvként rögzíti azt a követelményt, hogy a műsorszolgáltatásban a választási kampányok objektív, kiegyensúlyozott és elfogulatlan módon jelenjenek meg.
A műsorszolgáltatóknak a választási időszakokban játszott szerepére, valamint a politikai hirdetések (különösen az ingyenes hirdetések) közzétételére a Ve.-ben megszabott rövid időszakokra tekintettel különös jelentősége van annak a kérdésnek, milyen határidők vonatkoznak a jogorvoslati eljárás lebonyolítására. A választási eljárás szabályainak megsértésére a Ve. a 77–85. §-okban speciális eljárási szabályokat határoz meg és az eljárás lefolytatására nagyon rövid időtartamokat szab meg. Ezek a szabályok nem vonatkoznak azonban a műsorszolgáltatóknak a választási kampányokban való részvételére, mert ezekre a Ve. 44. §-ának az indítványozó által támadott (2) bekezdése szerint az Mtv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Mtv. vonatkozó rendelkezései viszont nem a választási eljárás sajátos, rövid eljárási időtartamot meghatározó követelményeit veszik alapul, hanem a műsorszolgáltatás körében felmerülő panaszoknál általában jelentkező igényekét. Ennek következtében a politikai hirdetés közlésének elutasításától számítva harminc napot meghaladó időtartamú lehet a jogorvoslat elbírálásának az a szakasza, amely még a felülvizsgálat bíróságtól való kérése előtt van. Így nyilvánvalóan fennáll annak a veszélye, hogy a jogorvoslati eljárás befejezésére a kampányidőszak lezárása után kerül sor. Ekkor pedig a politikai hirdetés közzététele az Mtv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint akkor is tilos, ha egyébként a panaszt a jogorvoslati eljárás során megalapozottnak találták.
Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint a mindenkit megillető jogorvoslati jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában a hatékony jogvédelem meglétének követelményét jelenti [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.; 21/1997. (III. 26.) AB határozat, ABH 1997, 103, 106.].
A politikai hirdetések műsorszolgáltatók által történő közzétételével kapcsolatos hatékony jogorvoslati eljárás speciális szabályainak hiánya olyan helyzetet teremt, amelyben sérül az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében kimondott demokratikus jogállam elvének a demokratikus rendszerre vonatkozó az a követelménye, amelynek alapján a választási eljárás alapelvei közé tartozik az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között [Ve. 3. §-ának c) pontja]. Tekintettel arra, hogy ezen az alapon a jogalkotói mulasztás miatt bekövetkezett alkotmányellenes helyzetet az Alkotmánybíróság megállapította, – állandó gyakorlatának megfelelően [összefoglalóan az 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.] – nem vizsgálta azt a kérdést, hogy sérül-e az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében meghatározott véleménynyilvánítási szabadság joga is.
A fentiek szerint az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította, és az Abtv. 49. §-a (1) bekezdésének megfelelően, határidő tűzésével felhívta a törvényhozót jogalkotási kötelezettségének teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság a határozatból eredő jogalkotási kötelezettségre tekintettel elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 141/E/1999.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás