137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet

a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kihirdetéséről, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról¹

2015.12.01.

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: MVH tv.) 45. § (2) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Az MVH tv. 45. § (2) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseihez (a továbbiakban: NVT) e rendelettel kihirdeti.

(2) Az NVT teljes, az Európai Bizottság által angol nyelven elfogadott szövegének hiteles magyar nyelvű fordítását a rendelet 1. számú mellékleteként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő tartalmazza.²

2. § (1)³ Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: R.) 19. cikkének hatálya alá tartozó területeinek fizikai blokkazonosító és települési szinten meghatározott listáját, valamint az R. 20. cikkének hatálya alá tartozó fizikai blokkazonosító és települési szinten meghatározott listáját az MVH minden év május 1-jéig közleményben jelenteti meg.

(2)⁴ Az (1) bekezdésben foglaltak szerinti fizikai blokk szintű területi lehatárolást a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerről szóló 71/2015. (XI. 3.) FM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján a MePAR külön tematikus rétegeként kell szerepeltetni.

(3) A területhez kötődő támogatások esetében a támogatási jogosultság megállapítása a fizikai blokk szinten lehatárolt területek alapján történik.

(4) A települési szintű besorolást kell alkalmazni minden olyan vidékfejlesztési támogatás esetében, amelynek igénybevétele kedvezőtlen adottságú térségként besorolt településekhez kapcsolódik.

3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) Ez a rendelet a Tanács az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet szabályaival összhangban, annak alkalmazását jelenti.

1. számú melléklet a 137/2004. (IX. 18.) FVM rendelethez⁵

Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseire

Az Európai Unió Bizottsága részére hivatalos benyújtásra jóváhagyva:

Dr. Németh Imre

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseire

Magyarország

Végleges változat

Budapest, 2004. július 19.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék					2
Bevezetés					2
	A dokumentum célja				6
	A Terv jogi háttere				6
	Kapcsolódások más fejlesztési dokumentumokhoz				6
	Az NVT által érintett földrajzi terület				8
1. A jelenlegi helyzet bemutatása					9
	1.1. A mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban				9
	1.2. A vidéki térségek jellemzői			17
	1.3. Az agrárgazdaság szerepe a vidék gazdaságában			22
		1.3.1. Agrárfoglalkoztatottság		24
		1.3.2. Birtokstruktúra, földhasználat		27
		1.3.3. Ágazati jellegzetességek		33
		1.3.4. Biogazdálkodás		34
		1.3.5. Termelői szervezetek		35
		1.3.6. Hatékonyság, jövedelmezőség, támogatás		36
	1.4. Az állattartó telepek állapota			39
	1.5. Mezőgazdasági jövedelemszint			46
	1.6. Beruházási szükségletek			48
	1.7. Környezeti állapot			49
		1.7.1. Általános jellemzők		49
		1.7.2. Talaj		52
		1.7.3. Vizeink		57
		1.7.4. Levegő		60
		1.7.5. A mezőgazdaság és a biodiverzitás		61
		1.7.6. Natura 2000		63
		1.7.7. Táj		63
	1.8. Erdészet			65
	1.9. SWOT elemzés			68
2. Az NVT készítését megelőző időszak eredményei				74
	2.1. Az NVT céljaival összefüggő hazai agrár- és vidékfejlesztési támogatások			74
		2.1.1. Az NVT készítését megelőző időszak erdőtelepítési eredményei		76
		2.1.2. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program eredményei		78
		2.1.3. Az új szövetkezetek (szövetkezések) létrehozásának támogatása		79
	2.2. PHARE-program			80
	2.3. A SAPARD-program			82
3. Célok, prioritások és stratégia (2004–2006)				89
	3.1. Az NVT céljai és prioritásai			91
	3.2. Az NVT kapcsolódása az NFT-hez, az AVOP-hoz és egyéb nemzeti politikákhoz (célok, prioritások)			98
		3.2.1. Az NVT összhangja az NFT-vel és az AVOP-pal		99
		3.2.2. Az NVT összhangja a közösségi politikákkal	101
	3.3. Az NVT átfogó stratégiája		104
	3.4. Az NVT várható eredményeinek számszerűsítése		107
	3.5. Integrált megközelítés		109
	3.6. A nemek közötti esélyegyenlőség		109
	3.7. Jövőbeli környezetvédelmi kötelezettségek		110
4. Az NVT intézkedései			114
	4.1. Agrár-környezetgazdálkodás		114
		4.1.1. Jogszabályi hivatkozás	114
		4.1.2. Az intézkedés céljai	114
		4.1.3. A célprogramok áttekintése	117
		4.1.4. Kombinációs lehetőségek	117
		4.1.5. Költségvetés	118
		4.1.6. Pénzügyi allokáció	120
		4.1.7. A támogatás intenzitása	120
		4.1.8. Kedvezményezettek köre és a jogosultság feltételei	122
		4.1.9. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok áttekintése	122
	4.2. Kedvezőtlen adottságú területek támogatása		127
		4.2.1. Jogszabályi hivatkozások	127
		4.2.2. Európai uniós jogszabályok	127
		4.2.3. Az intézkedés céljai	127
		4.2.4. Az intézkedés indoklása	127
		4.2.5. Az intézkedés hatásköre	128
		4.2.6. A kijelölés módszerének leírása és igazolása	130
		4.2.7. Kedvezményezettek és alkalmassági kritériumok	131
		4.2.8. A támogatás összege	131
		4.2.9. A túlkompenzáció elkerülése	132
		4.2.10. A KAT kifizetések költségvetési szükséglete	133
		4.2.11. Pénzügyi táblázat	133
	4.3. Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai előírásainak való megfelelés támogatása		134
		4.3.1. Jogszabályi hivatkozás	134
		4.3.2. Az intézkedés céljai	135
		4.3.3. Az intézkedés indoklása	136
		4.3.4. Az intézkedés leírása	136
		4.3.5. Kapcsolat más intézkedésekkel	139
		4.3.6. Pénzügyi táblázat	139
		4.3.7. A támogatás intenzitása, megkülönböztetési módszerek	139
		4.3.8. A kedvezményezettek köre	139
		4.3.9. Jogosultsági feltételek	140
		4.3.10. Kérelmezési eljárás	140
		4.3.11. Az AVOP-pal történő összehangolás	141
		4.3.12. Ellenőrzések és szankciók	142
	4.4. Mezőgazdasági területek erdősítése		143
		4.4.1. Jogszabályi hivatkozás	143
		4.4.2. Az intézkedés céljai	143
		4.4.3. Az intézkedés rövid leírása	144
		4.4.4. Az erdőtelepítési intézkedések kapcsolódása a többi agrárintézkedéshez	146
		4.4.6. Pénzügyi táblázat	146
		4.4.7. Kedvezményezettek köre	146
		4.4.8. A jogosultság kritériumai	146
		4.4.9. Adminisztratív eljárás	148
		4.4.10. Igazolások	148
		4.4.11. Ellenőrzés	149
		4.4.12. Szankciók	150
		4.4.13. Első kivitel (létesítés) támogatása	151
		4.4.14. Az ápolás támogatása	157
		4.4.15. Erdőtelepítési jövedelempótló támogatás	159
	4.5. Korai nyugdíjazás		161
		4.5.1. Jogszabályi hivatkozás	161
		4.5.2. Indoklás	161
		4.5.3. Az intézkedés célja	162
		4.5.4. A támogatási összeg megállapításának szempontjai	163
		4.5.5. A jogosultság általános kritériumai	164
	4.6. A szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása		166
		4.6.1. Jogszabályi hivatkozás	166
		4.6.2. Az intézkedés célja és rövid leírása, gazdasági indokolása, kapcsolatai más intézkedésekkel	166
		4.6.3. Az intézkedés indoklása	167
		4.6.4. Támogatási intenzitás	168
		4.6.5. A kedvezményezettek köre	170
		4.6.6. A gazdasági életképesség kritériumai	170
		4.6.7. Ellenőrzés	170
	4.7. Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása		171
		4.7.1. Jogszabályi hivatkozás	171
		4.7.2. Az intézkedés célja	171
		4.7.3. Az intézkedés leírása	172
		4.7.4. Az intézkedés kapcsolódásai	172
		4.7.5. Pénzügyi táblázat	173
		4.7.6. A támogatás intenzitása és/vagy az adható összegek és a differenciálás módjai	173
		4.7.7. Kedvezményezettek köre	174
		4.7.8. Jogosultsági feltételek	174
		4.7.9. Pályázati időszak	174
		4.7.10. Ellenőrzések és szankciók	174
	4.8. Technikai segítségnyújtás		176
		4.8.1. Jogszabályi hivatkozás	176
		4.8.2. Az intézkedés célja, indoklása, kapcsolódás a többi intézkedéshez	176
		4.8.3. Az intézkedés leírása	176
		4.8.4. Pénzügyi tábla	178
		4.8.5. Kommunikációs Terv	178
5. A végrehajtás intézményrendszere			182
	5.1. A felelős testületek kijelölése		182
		5.1.1. Az NVT dokumentum kidolgozására kijelölt szervezet	182
		5.1.2. Illetékes Hatóság (Competent Authority)	182
		5.1.3. Program Menedzsment Egység	183
		5.1.4. Menedzsment Bizottság	184
		5.1.5. Monitoring Bizottság	185
		5.1.6. Az FVM Vidékfejlesztési Bizottsága	186
		5.1.7. A végrehajtásért felelős intézmények	188
	5.2. Intézkedések az NVT hatékony és helyes végrehajtásának biztosítására		194
5.2.1. Tájékoztatás és nyilvánosság			194
		5.2.2. Monitoring, adatgyűjtés és az elektronikus adatcsere	194
	5.3. Ellenőrzés és szankciók		196
		5.3.1. Ellenőrzések	196
		5.3.2. Szankciók	203
6. A tervezet társadalmi egyeztetése			205
	6.1. Az NVT-t kidolgozó szervezet		205
	6.2. A társadalmi egyeztetés fázisai és formái		205
		6.2.1. Az FVM vezetői értekezlete	205
		6.2.2. Társadalmi egyeztetés	206
		6.2.3. Minisztériumok közötti konzultáció	209
		6.2.4. Az Agrárgazdasági Tanács konzultációja	209
		6.2.5. Végleges döntés	210
		6.2.6. A tárgyalási alapok további alakulása a benyújtás után	210
		6.2.7. A legutóbbi tárgyalás az utolsó változatról	210
	6.3. A társadalmi egyeztetések részletes értékelése		210
	6.4. A társadalmi egyeztetés egyes intézkedéseket érintő javaslatainak beépítése a dokumentumba		212
		6.4.1. A társadalmi egyeztetés egyéb jellemzői	214
	6.5. Végső társadalmi egyeztetés a SAPARD-források túligénylésével kapcsolatban		215
7. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv indikatív pénzügyi táblája			217
8. Ex-ante értékelés			218
	8.1. Háttérinformáció		218
	8.2. Az ex-ante értékelési folyamat szerkezete		218
	8.3. Az ex-ante értékelés átfogó következtetése		219
	8.4. Fő következtetések		219

Bevezetés

A dokumentum célja

A vidékfejlesztési politika célja a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban (NFT, AVOP, NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg intézkedéseire (továbbiakban: NVT) célja, hogy egységes keretbe foglalja az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (továbbiakban: EMOGA) Garanciarészlegéből finanszírozandó vidékfejlesztési intézkedések hazai végrehajtásának rendszerét. Az NVT kijelöli a vidéki térségek fenntartható fejlődését szolgáló célokat, prioritásokat, valamint tartalmazza az egyes intézkedések céljait, az intézkedések keretében támogatható tevékenységeket, a támogatás igénybe vételének feltételeit és végrehajtásának részletes szabályait is.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv hatóköre az 1257/1999 EK Tanácsi rendeletben, valamint annak módosításaként jogerőre emelkedő 1783/2003 EK Tanácsi rendeletben rögzített, az EMOGA Garanciarészlegéből támogatott kísérő intézkedésekre terjed ki. Tartalma ezért a vidékfejlesztés integrált megközelítéséhez képest szűkített. A komplex vidékfejlesztést a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak, kiemelten az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programnak (AVOP) a vidéki térségek problémáit, fejlesztéseit érintő intézkedéseivel összhangban történő integrált végrehajtással valósítjuk meg.

A Terv jogi háttere

Az NVT elkészítéséhez a jogi alapot az 1783/2003 EK Tanácsi rendelettel és az 567/2003 EK Tanácsi rendelettel módosított 1257/99 EK Tanácsi rendelet EMOGA Garanciarészlegéből támogatott kísérő intézkedésekre vonatkozó része, a 817/2004, 141/2004, 447/2004, 740/2004 EK Bizottsági rendeletek valamint a Csatlakozási Szerződés szolgáltatja.

Kapcsolódások más fejlesztési dokumentumokhoz

Nemzeti Fejlesztési Terv (továbbiakban: NFT) és az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (a továbbiakban: AVOP)

Az NVT kiindulópontja a Nemzeti Fejlesztési Tervhez és az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programhoz elkészített, az ágazat egészének leírását magában foglaló helyzetfeltárás, SWOT elemzés és stratégia. Mind az NFT, mind az AVOP célrendszere magában foglalja az NVT-ben megfogalmazott általános célokat is, amelyekhez az eszközöket az NVT biztosítja. Az NVT helyzetfeltáró része és stratégiája az NFT és az AVOP stratégiai megállapításaira épül, továbbá részletesebben kifejti az NVT hatókörébe tartozó további állapoti elemeket is (pl. foglalkoztatás, jövedelmezőség, környezeti állapot, termőhelyi adottságok különbségei), valamint az ezekkel összefüggő célokat, eszközöket is. Ezek a dokumentumok stratégiai szinten támasztják alá az EMOGA Garanciarészlegéből finanszírozandó vidékfejlesztési intézkedések megvalósítását. A három dokumentum közötti szoros koherenciát e közös alap is biztosítja.

A vidéki népesség jelenleg többféle problémával (szociális és társadalmi, gazdasági, környezeti) is kénytelen szembesülni. A vidékfejlesztési intézkedések ezek egy részére kínálnak megoldási lehetőséget. Az AVOP intézkedéseinek célja a foglalkoztatottság és a jövedelemszerzési lehetőségek, a lakókörnyezet és részben az infrastrukturális ellátottság javítása. A LEADER+ intézkedés a fenti folyamatokat a helyi közösségek és belső erőforrásaik aktivizálásával katalizálja, és így már társadalmi, szociális aspektusokat is érint. Az NVT intézkedései pedig elsősorban a környezeti kihívásokra adnak majd választ (agrár-környezetgazdálkodás, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése, mezőgazdasági területek erdősítése), illetve közreműködnek az átalakulás okozta gazdasági és társadalmi nehézségek enyhítésében (termelői csoportok létrehozásának támogatása, szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása, korai nyugdíjazás).

Nemzeti Környezetvédelmi Program II. (továbbiakban: NKP II.)

A Kormány elfogadta a második Nemzeti Környezetvédelmi Programot, amelynek alapvető célja a fenntartható fejlődés biztosítása, az ország környezeti állapotának javítása, természeti értékeinek védelme. A környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdaságfejlesztés feltétele a környezet- és természetvédelem céljainak integrálása a különböző fejlesztési tervekbe és programokba.

Az NVT céljai közül alapvető fontosságú a környezetvédelem és tájfenntartás elősegítése, a mezőgazdaság környezetbarát, fenntartható formáinak támogatása. Ezt a célt közvetlenül az „Agrár-környezetgazdálkodás és állatjóléti intézkedések”, a „Kedvezőtlen adottságú területek támogatása”, az „Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti- és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése”, valamint a „Mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedések bevezetésével kívánja elérni. Az NVT céljai közvetlen kapcsolatban és összhangban állnak az NKP Vidékfejlesztési Akcióprogramjában kitűzött célokkal, így pozitív hatással vannak az Akcióprogram teljesülésére.

Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program

A Nemzeti Környezetvédelmi Program alprogramjaként a Kormány 2253/1999 (X.7.) számú határozatában elfogadta a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot (NAKP). A program horizontális és zonális célprogramokat tartalmaz a környezetkímélő gazdálkodás támogatására. Az NAKP céljai illeszkednek az NVT céljaihoz, célprogramjai pedig beépülnek az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedésébe.

Magyarország SAPARD Terve (2000–2006) (a továbbiakban: SAPARD Program)

A SAPARD Terv intézkedései közül a „Termelői csoportok létrehozásának támogatása”, az „Agrár-környezetvédelem” és a „Technikai Segítségnyújtás” c. intézkedés végrehajtásához szükséges tevékenységek alapul szolgáltak az NVT azonos tartalmú intézkedéseinek kidolgozásához, bár az első két intézkedés a SAPARD Program keretei között nem kerül meghirdetésre. A monitoring, ellenőrzés és értékelés fejezet is jelentős mértékben támaszkodik a SAPARD Program megfelelő fejezeteire.

Nemzeti Erdőtelepítési Program

A mezőgazdasági termőföld-hasznosítási elképzeléseket figyelembe véve 1996-ban elkészült az országos hosszú távú erdőtelepítési koncepció, miszerint 778 ezer hektár erdőtelepítésre figyelembe vehető mezőgazdasági területtel lehet reálisan számolni, és ezzel az ország erdősültségét az optimálisnak tartott 27%-ra lehet emelni. Az ágazati irányítás 2001-től 2010-ig évi 15 ezer hektár erdőtelepítést irányzott elő, amelynek mintegy 80%-a mezőgazdasági területen valósul meg. Ez összhangban van Magyarország készülő Nemzeti Erdőprogramjának vitaanyagában szereplő erdőtelepítési javaslattal, valamint az NVT céljaival.

Nitrát Akcióprogram

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV.3.) Kormányrendelet (továbbiakban: nitrátrendelet) az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676 EGK tanácsi irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

A 2001-ben hatályba lépett nitrát-rendelet az irányelvben meghatározottaknak megfelelően tartalmazza a magyarországi nitrátérzékeny területek településsoros jegyzékét, a „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlatának” a gazdálkodók által betartandó szabályait valamint a végrehajtás időbeni ütemezését, akcióterv formájában. Az akcióprogram 2002. január 1-vel indult és 2013. december 31-ig tart. A nitrátérzékenység mellett prioritásként kezeli a hígtrágyás technológiával üzemelő állattartó telepek trágyatárolóira vonatkozó követelményeket.

Az NVT 4.3. intézkedése kiegészíti az AVOP Állattartó létesítmények beruházási intézkedéseit, valamint az NVT 4.1. intézkedéshez is kapcsolódik, mert az állattartó telepeken termelt és a nitrátrendeletben meghatározott feltételek szerint tárolt szerves trágyát csak az agrár-környezetgazdálkodási programot felvállaló gazdálkodók hasznosíthatják.

Az NVT által érintett földrajzi terület

Magyarország egész területe a Strukturális Alapok 1. Célkitűzése alá esik. Az NVT horizontálisan az ország egész területére alkalmazandó, azonos feltételekkel. Ez alól kivételt képeznek a következő támogatások:

a) zonális agrár-környezetgazdálkodási célprogramok (ÉTT) 8. számú mellékletben kijelölt célterületeken,

b) kompenzációs támogatások a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók számára, a 10. számú mellékletben kijelölt célterületeken.

1. A jelenlegi helyzet bemutatása

A jelen fejezet elsősorban az NVT intézkedéseinek vonatkozásában mutatja be, illetve elemzi a mezőgazdaság és a vidék gazdasági és környezeti viszonyait.

1.1. A mezőgazdaság^1. szerepe a nemzetgazdaságban

Az ország 9,3 millió hektáros teljes területének 62,9%-a (5,8 millió hektár) mezőgazdaságilag hasznosított terület (az EU-15 átlaga 40,6%, az EU-27-é 44%, a csatlakozó 12-é 54,1%). Magyarország területének az EU-15, valamint a 12 csatlakozni kívánó ország átlagával összehasonlítva jelentősen magasabb hányada alkalmas mezőgazdasági termelésre.

1. sz. táblázat: Összehasonlító adatok (Magyarország – Európai Unió)

Kategória	Év	Egység	Magyaro.	EU 15	EU 15= 100%⁽¹⁾
Mezőgazdasági terület ²⁾	2000	1000 ha	5853,9	130471,0	4,5
melyből művelhető terület	2000	1000 ha	4499,8	73691,0	6,1
szántó ³⁾	2000	1000 ha	201,3	11176,0	1,8
gyep ⁴⁾	2000	1000 ha	1051,2	47203,0	2,2
Mezőgazdasági terület aránya az összterülethez	2000	%	62,9	40,3	–22,6
A mezőgazdasági területből: művelhető terület	2000	%	76,9	56,5	–20,4
szántó	2000	%	3,4	8,6	5,2
gyep	2000	%	18,0	36,2	18,2
Erdő	2000	1000 ha	1769,6	113567,0	1,6
Erdősítés	2000	%	19,2	35,1	16,1
A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből	2000	%	3,7	1,7	–2,0
A mezőgazdaság és élelmiszeripar részesedése az exportból	2000	%	8,4	6,2	–1,8
A mezőgazdaság részesedése a befektetésekből	1996	%	3,4	2,9	–0,5
Mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma	2000	ezer fő	251,7	6770,0	3,7
aránya	2000	%	6,5	4,3	–2,2
számának változása (1990=100%)	2000	%	26,4	70,8	44,4
Földellátottság ⁵⁾	2000	ha/fő	23,3	19,3	120,7
Magánszemélyek tulajdonában lévő gazdaságok számának terület szerinti megoszlása ⁶⁾
–5,0 ha alatt	2000	%	89,9	57,6	–32,3
5,1–50 ha	2000	%	9,3	33,4	24,1
50,1–100 ha	2000	%	0,5	5,5	5,0
100,1 ha fölött	2000	%	0,2	3,5	3,3
Magánszemélyek tulajdonában lévő földterületének terület szerinti megoszlása ⁶⁾
–5,0 ha alatt	2000	%	22,5	5,2	–17,3
5,1–50 ha	2000	%	46,7	31,0	–15,7
50,1–100 ha	2000	%	12,4	20,3	7,9
100,1 ha fölött	2000	%	18,4	43,5	25,1
Az összes gazdaság számának megoszlása ⁷⁾
10,0 ha alatt	2000	%	94,1	69,0	–25,1
10,1–50,0 ha	2000	%	4,8	22,4	17,6
50,1 ha fölött	2000	%	1,1	8,6	7,5
Az összes gazdaság földterületének megoszlása⁷⁾
10,0 ha alatt	2000	%	13,9	10,5	–3,4
10,1–50,0 ha	2000	%	14,8	28,1	13,3
50,1 ha fölött	2000	%	71,3	61,4	–9,9
Mezőgazdasági termelés értéke ⁸⁾	2000	millió €	4468,7	240120,0	1,9
– melyből: növénytermesztés értéke	2000	millió €	2298,0	130588,0	1,8
állattenyésztés értéke	2000	millió €	2170,7	109532,0	2,0

1) A százalékos adatok az EU átlagának és Magyarország megfelelő értékeinek eltérését mutatják.

2) Írország adatai 1999-es adatok.

3) Olaszország adatai 1998-as adatok.

4) Görögország adatai 1996-os adatok, Írország adatai 1999-es adatok.

5) 1 mezőgazdaságban foglalkoztatott személyre jutó átlagos mezőgazdasági terület mérete.

6) Az EU adatok az összes gazdaságra vonatkozó 1995-ös adatok.

7) Az EU adatok az összes gazdaságra vonatkozó 1997-es adatok; Magyarország: gazdasági társaságok és magánszemélyek tulajdonában lévő gazdaságok összesített adatai.

8) Folyó áron, árfolyam: 1 euro (€) = 260,04 Ft.

A fenti táblázat azt mutatja, hogy Magyarországon a szántóterület aránya jelentősen meghaladja, míg a gyep és az erdő aránya elmarad az EU átlagtól. A szántó művelési ág magas arányát az átlagosan jó termőhelyi adottságok részben indokolják, ugyanakkor a teljes termőterületen belüli különböző termőhelyi adottságokat figyelembe véve felvetődik a szántó – erdő, szántó – gyep, intenzív művelés – extenzív művelés konverzió szükségessége is.

A mezőgazdaság nemzetgazdasági súlya az elmúlt tíz évben Magyarországon jelentősen csökkent. Az ágazat gazdasági jelentősége nem csak más gazdasági ágazatokhoz képest, hanem az abszolút ráfordítás és kibocsátás értékeket tekintve is csökkent.

2. sz. táblázat: A mezőgazdaság jelentőségének jelzőszámai

Év	A mezőgazdaság
	hozzájárulása		részesedése
	a GDP-hez	a bruttó hozzáadott értékhez	az exportból (az élelmiszeriparral együtt)	a befektetésekből	a foglalkoztatásból
1990	12,5	14,5	23,1*		14,2
1991	7,8	8,5	25,1*		11,9
1992	6,5	7,2	26,0		11,3
1993	5,8	6,6	23,4		9,1
1994	6,0	6,7	22,7		8,7
1995	5,9	6,8	23,6		8,0
1996	5,8	6,6	21,6		8,3
1997	5,2	5,9	15,5		7,9
1998	4,9	5,5	12,4	5,5	7,5
1999	4,2	4,8	9,6	5,2	7,1
2000	3,7	4,2	8,4	5,0	6,5
2001	3,8	4,3	8,7	6,2	6,3^a)
2002	3,3	3,7	…	…	6,2

* Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 1991, Központi Statisztikai Hivatal (KSH)

a) A Központi Statisztikai Hivatal által ellenőrzött, de még nem publikált adat.

Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, KSH, 2002., Magyarország nemzeti számlái, KSH, 1999.

A munkaerő-felmérés idősorai, 1992-2000., KSH 2002.

A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 2000-ben, KSH, 2002.

Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 2001., KSH, 2002.

2002-ben a mezőgazdaság a bruttó hozzáadott értékhez 3,7%-kal járult hozzá, míg ugyanez a mutató 1990-ben 14,5% volt. A bruttó hazai termékből (GDP) való részesedése 1990 és 2002 között 12,5%-ról 3,3%-ra esett. Az ágazat kiváló külkereskedelmi pozícióját sem tudta fenntartani. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes exportrészesedése 1990-ben 23,0% volt, ám ez az érték 2001-re 8,7%-ra csökkent (3. sz. táblázat).

3. sz. táblázat: Magyarország mezőgazdaságának összehasonlítása a csatlakozó országok és az EU mezőgazdaságával

	Hasznosított mezőgazdasági terület		Bruttó hozzáadott érték a mezőgazdaságban		Mezőgazdasági foglalkoztatottság⁽¹⁾		Élelmiszer- fogyasztás a teljes fo- gyasztás %-ában
	ezer ha	a teljes terület %-a	millió euró	a mg. részese- dése a GDP-ből	ezer fő	a teljes foglal- koztatottság %-ában	Élelmiszer- fogyasztás a teljes fo- gyasztás %-ában
Év	2000						1998
Magyarország	5 865	62,9	1 913	3,7	252	6,5	26,6
CsO-12	58 808	54,1	18 552*	4,5	8 950*	22,0	39,1
EU-15	131 619	40,6	167 197	1,7*	6 767	4,3	17,4 ⁽²⁾
EU-27	190 427	44,0	185 748	2,2	15 717	7,9	19,5
Mo. a CsO-12%-ában	10,4		10,3		2 5
Mo. a EU-15%-ában	4,4		1,1		3,4
Mo. a EU-27%-ában	3,1		1,0		1,4

⁽¹⁾ Beleértve az erdészeti, a vadászati és a halászati szektorokat; (2)=1997; *=becsült

Források: Eurostat, DG ECFIN, OECD, FAOSTAT, DG AGRI G2

_________

²Csatlakozó országok.

A termelő ágazatok között csak az élelmiszertermékek exportja tartotta meg pozitív kereskedelmi mérlegét, bár az egyes árucikkek készleteinek függvényében itt is ingadozás volt tapasztalható. Az 90-es évek trendjeit figyelembe véve a mezőgazdaság igen jelentős hatással van a kereskedelmi egyensúlyra.

1. sz. ábra: Kereskedelmi egyensúly (1990–2001)

Forrás: Külkereskedelmi évkönyvek, Központi Statisztikai Hivatal, számítások az AKII adatbázisok alapján

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar részesedése az exportból még mindig meghaladja az EU-ban (6,2%, 2000), illetve a legtöbb csatlakozó országban elért részesedést. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek importjának aránya az összes termék importjához képest az EU tagállamaihoz (5,7%, 2000) és a csatlakozó országokhoz viszonyítva is Magyarországon a legalacsonyabb (3,4%, 2000). Magyarország kereskedelmi mérlege a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tekintetében pozitív [403 039 millió Ft (1697 milló €), 2001]. A magyar mezőgazdaság önellátás-foka 120%-os.

A foglalkoztatottak aránya a mezőgazdaságban jelentősen, az 1990-es 17,5%-ról (955 ezer fő), 2001-re 6,2%-ra (240,49 ezer fő) csökkent. A 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) szerint jelenleg az összes népesség 20,3%-a, a munkavállalási korú népesség 23,7%-a kötődik valamilyen formában a mezőgazdasághoz (hobbi-szinten, kiegészítő, önfenntartó tevékenységként vagy főfoglalkozásként). Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság jelentősége meghaladja gazdasági részesedését. Jelentős szerepet játszik a vidék értékeinek megőrzésében, a vidéki területek fejlesztésében, a vidéki közösségek alakításában, a nem mezőgazdaságban foglalkoztatott vidéki népesség önfenntartásában és a szociális problémák és területi egyenlőtlenségek enyhítésében.

Ez a nagyságrend ugyanakkor a teljes munkaidős önálló gazdálkodók és alkalmazottak mellett jelentős számú részfoglalkozású vagy félig önellátó gazdálkodót is magában foglal. Az utóbbi kategóriákban gazdálkodók számára a piaci pozíció és a jövedelmezőség megerősítéséhez, valamint a jövedelemszerzési lehetőségek bővítéséhez, különösen az elmaradottabb területeken, össztársadalmi érdek fűződik. Az NVT egyik célja a foglalkoztatási szint megőrzése, a termelők szervezettségének javítása, illetve a félig árutermelő gazdálkodók felzárkóztatása, megerősítése.

_________

² Az NVT-ben a „mezőgazdaság” kifejezésbe az 1992. január 1. óta érvényben lévő osztályozásnak megfelelően beleértendő a mezőgazdaság, az erdészet, a vadgazdálkodás és a halgazdálkodás (azaz a nemzetgazdaság A és B szektorai).

⁴ Csatlakozó országok.

4. sz. táblázat: A mezőgazdaság bruttó termelési értékének (GAO) alakulása volumenben és az árindex alapján (1990–2000)

	1990		1995		2000
Bruttó termelési érték (folyó áron, millió Ft, millió €)	446 285	1 880	709 466	2 988	1 162 657	4 897
Érték index (folyó áron számolt,%)	100,0		159,0		260,5

Forrás: Agriculture Statistical Yearbook, EUROSTAT; Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 2001.

A mezőgazdaság folyó áron számolt bruttó termelési értéke az 1990–2000 közötti tíz év alatt közel a háromszorosára nőtt, habár az átalakulási periódusban a mezőgazdasági termelés volumene csökkent. 1994–1997 között a mezőgazdasági termékek termelési értékének nagyobb része (55–59%) a növénytermesztésből származott, míg az állattenyésztés részesedése alig haladta meg a 40%-ot. 2001-ben a két fő ágazat termelési értéke közel azonos volt (növénytermesztés: 49,9%, állattenyésztés: 50,1%, 2001).

5. sz. táblázat: A fő haszonnövények termelési volumene, termőterülete és hozama 2002-ben

Haszonnövény	Terület (1000 hektár)	Részesedés az összes mezőgazdasági területből (%)	Össztermés (1000 tonna)	Hozam (t/ha)
Gabona	2975	50,7	11630	–
ebből: búza^a)	1112	18,9	3896	3,51
kukorica	1238	21,2	6087	5,07
Dohány	5,4	0,1	11,3	2,01
Napraforgó	421	7,2	779	1,86
Burgonya	34	0,6	745	19,580
Takarmánylucerna	161	2,7	700	4,51
Zöldségek^b)	114,6^c)	2,0	1850	–
Fű	1063	18,1	–	–

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal a) a durumbúzát is beleértve; b) szántóföldi művelésben; c) betakarított terület

A mezőgazdasági területeken elsősorban gabonát termelnek (50,7%). A gabonát termelő területeken belül a kukorica (21,2%) és a búza (18,9%) aránya a legjelentősebb. A többi gabonaféle csak néhány százaléknyi részesedéssel rendelkezik, ezek közül a legfontosabb az árpa. Az ipari növények közül a napraforgó foglalja el a legnagyobb területet (7,2%). Az állatállomány igen jelentős csökkenése miatt a takarmánytermelő területek aránya, amely 1990-ben 16-17% volt, 2002-re 5-6%-ra esett vissza. Ez a kategória a természetes legelők takarmányhozamát nem, kizárólag a termelt takarmányokat tartalmazza. A kedvezőtlen adottságú területek és a gyepes területek továbbra is fontos, ám kihasználatlan takarmányforrást jelentenek.

A növénytermesztés szerkezeti felépítése alapvetően hagyományos, főleg az ország éghajlati és talajadottságai, és nem a piaci igények határozzák meg. Ebből következően évről évre csak keveset (legfeljebb 10-20%-ot) változik. A hagyományos vetésforgó szerepe még mindig nem említésre méltó, legfeljebb agrotechnológiai vagy növényegészségügyi megfontolások alapján váltogatják a haszonnövényeket. Mindamellett a monokultúrás gazdálkodás Magyarországon nem jelentős.

6. sz. táblázat: Állatállomány 2002-ben

Megnevezés	1000 db	Állománysűrűség (db/100 ha)
Szarvasmarha	770	13,1
ebből: tehén	362	6,2
Sertés	5 082	86,6
ebből: koca	381	6,5
Juh	1 103	18,8
ebből: anyajuh	854	14,6
Tyúk, kakas, csirke	32 206	548,9
ebből: tojó	16 849	287,2

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

• 1990-nel összehasonlítva a fő haszonállatfajok állománya jelentősen csökkent. Az állománysűrűségi adatok általában nem érik el az EU-15 átlagát. Az állati eredetű termékek minősége, a állattartási és termelési körülmények, különösen az egyre nagyobb arányban jelenlévő kisebb magángazdaságokban elmaradnak a kívánatostól. A magyar támogatási rendszer nem nyújt megfelelő motivációt a kis tejhozamú állományt tartó kis állattartó telepeknek a hústermelésre való átálláshoz, míg az állathigiéniás rendszerek modernizációja és az állatvédelmi (állattartási) követelményeknek való megfelelés fejlesztési forrásokat igényelne (5. és 6. táblázat).

Az ország közel egyötödét borító erdők többnyire mezőgazdasági művelésre nem, vagy csak korlátozottan alkalmas területeken helyezkednek el. Az erdőgazdálkodás részesedése a bruttó nemzeti termékből viszonylag alacsony, az erdők elsősorban ökológiai, környezetvédelmi és társadalmi-jóléti szempontból fontosak.

1990 és 2000 között a mezőgazdasági társaságok száma több, mint a tizenkétszeresére nőtt. A vállalkozási formák között a jogi személyiség nélküliek dominálnak (közkereseti társaságok, betéti társaságok és egyéni vállalkozók), ezek aránya 76%. A mezőgazdaságot a kis szervezetek dominanciája jellemzi: a vállalkozások 96%-ának 20-nál kevesebb alkalmazottja van, míg a 250 főnél többet foglalkoztató szervezetek aránya nem éri el az 1%-ot sem. Ebből következően a mezőgazdaságban túlsúlyban vannak a kis- (mikro) és középvállalkozások.

A mezőgazdasági keresetek bruttó értékei jellemzően alacsonyabbak (2001-ben 69,0%) a nemzetgazdasági átlagnál. A különbség a mezőgazdaságban foglalkoztatottak rovására több mint 12%-kal nőtt. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság folyamatos munkaerő-kibocsátását meg lehessen állítani, javítani kell a tevékenységek jövedelmezőségét, és ezen keresztül a bérszínvonalat is Az NFT egyik operatív programjaként megfogalmazott AVOP a beruházások által a hozzáadott érték növelésével, illetve a termelési költségek csökkentésével képest ezt a célt szolgálni. Az NVT-ben az agrárgazdaságon belüli munkaerő-megtartáshoz megfogalmazott intézkedések a környezeti, termőhelyi adottságokhoz, valamint a fokozódó minőségi követelményekhez igazodó termelési- és termékszerkezet-váltással, a termelői szerveződéseken alapuló értékesítési csatornák kialakításával jelentősen javíthatják a jövedelmezőséget.

1.2. A vidéki térségek jellemzői

1.2.1. Általános áttekintés

Az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország területének 96%-a vidéki térségnek^5. minősül, ahol a népesség 74,5%-a él. Az alapvetően vidéki területek részaránya 58,3%, az össznépességből való részesedésük 31,3%, mely 3,2-szer magasabb az EU (9,7%) átlagánál. Az összlakosság 35,9%-a él községekben. Az összes település 54,3%-ának lakossága nem éri el az 1000 főt, ezeken a településeken él az összlakosság egyötöde. Az 1999. évi XLI. számú, a területszervezési eljárásról szóló törvény szerint csak a törvény követelményeit kielégítő települések kaphatják meg a „város” címet. A követelmények között szerepel, hogy a településnek viszonylag fejlett infrastruktúrával és megfelelő gazdasági potenciállal kell rendelkeznie, valamint bizonyos szolgáltatásokat (pl. egészségügyi és oktatási szolgáltatások) a szomszédos településeknek is nyújtania kell.

1. sz. térkép: A KSH területi egységeinek besorolása (NUTS IV. szint) az OECD kritériumok szerint

Forrás: KSH TSTAR adatbázis

Bár több szempontból is veszélyeztetett, a vidéki területek életkörülményeiket tekintve alapvetően egészségesek, pihenésre, kikapcsolódásra alkalmasak. A vidéki területek, bár elhanyagoltak, általában szép tájakban, építészeti és kulturális értékekben gazdagok. A kistelepülések (főleg Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon) és a tanyák (az Alföld északi és déli részén) vannak a legrosszabb helyzetben. A közműellátás, infrastruktúra és szolgáltatási szint általában rosszabb, mint a nagyobb településeken, a közlekedési lehetőségek, a települések hozzáférhetősége pedig különösen rossz. Ennek következményeképpen a gazdasági fejlődés lehetőségei korlátozottak. A mezőgazdasági termelés infrastruktúrája (az egyéni gazdaságok, a mezőgazdasági úthálózat, a vízellátás és a vízelvezető rendszerek, valamint a modern trágyaelhelyezési rendszerek) elhanyagolt, rossz állapotban van és nem képes az új földhasználati és földtulajdoni viszonyokhoz alkalmazkodni. A vidéki területek és közösségek önszerveződési képessége, összetartása alacsony, fejlesztési kezdeményezések csak elszigetelten jelentkeznek. A vidéki lakosság (különösen a fiatalabb korosztályok) helyi kötődése és a környezettudatossága csökken.

Demográfia

Magyarországon igen alacsony a népesség reprodukciója, kedvezőtlen és romló a lakosság korösszetétele, és ez fokozottan érvényes a vidéki térségekre (7.a. sz. táblázat).

7.a. sz. táblázat: Demográfiai változások (1990–2001)

Lakónépesség száma (fő)		Természetes szaporodás, ill. fogyás (fő)	Időskorúak aránya (%)
1990	2003	1990–2001	1990	2001
10 374 823	10 142 362	–232 461	19,1	20,48

Forrás: KSH

A természetes szaporodás erőteljesen csökken, a népesség korstruktúrája kedvezőtlen és öregedő, a kistelepülésekről jelentős a népesség elvándorlása (főleg a fiatal, képzett lakosság körében), magas a gazdaságilag inaktív népesség aránya, így reális veszély a kistelepülések fokozatos elnéptelenedése. Ez utóbbi folyamat fékezésének, illetve megállításának eszközei közül a mezőgazdasághoz kötődő vagy ahhoz közeli munkalehetőségek megőrzését részben az NVT, részben az AVOP, a vidéki életkörülmények javítását részben az AVOP, részben az NFT-hez kapcsolódó egyéb operatív programok tartalmazzák.

Az 1000 fő alatti népességű települések korstruktúrája a legrosszabb, mivel itt a legalacsonyabb a legfiatalabb (14 év alatti), s ugyanakkor itt a legmagasabb a legidősebb (60 év feletti) korcsoport aránya. 2002-ben az 1000 fő alatti községekben a 14 éven aluliak aránya 17,7%, a 60 év felettiek aránya 23,8% volt.

A különféle településtípusok átlagos népsűrűsége jelentős eltéréseket mutat. A vidéki városok népsűrűsége 206 fő/km², a községeké 54 fő/km². Magyarországon a községek népességének 44,4%-a él 1000 és 3000 fő közötti lakosságú községekben, és 20%-uk él 1000 főnél is kisebb falvakban.

A vidéki térségekben az országos átlagot jelentősen meghaladja a különböző hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, csoportok (például: alacsony képzettségűek, romák) népességen belüli aránya. A problémakör kezelését mind az NVT, mind a többi fejlesztési-támogatási programok keretein belül segíteni kell.

A demográfiai mutatók közül a népesség 1981 óta minden térségben folyamatosan csökken. A csökkenés mértéke nemcsak Európában, de világszerte is kiemelkedő. 1990 óta a népesség mintegy 250 000 fővel csökkent, ez több, mint 2,4%.

7.b. sz. táblázat: Demográfiai változások (1990–2001)

Demográfiai mutatók
	Népesség 2001	Népsűrű- ség 2001	Ezer lakosra jutó						Népesség változása 1990-2001 (%)
	Népesség 2001	Népsűrű- ség 2001	Természetes növekedés			Migrációs egyenleg
			1990	1995	2001	1990	1995	2001
Közép-Magyarország	2829047	409	–4,0	–4,7	–4,0	4,9	0,9	0,6	–4,6
Ebből: Budapest	1739569	3312	–5,1	–6,2	–5,7	5,8	–5,9	–8,1	–13,7
Pest megye	1089478	170	–1,6	–1,9	–1,1	5,0	13,9	14,7	+14,7
Közép-Dunántúl	1120610	100	+0,1	–1,7	–2,7	–0,3	0,8	2,0	+0,1
Nyugat-Dunántúl	1002959	89	–2,1	–3,3	–3,7	–0,2	1,3	1,7	–0,6
Dél-Dunántúl	993466	70	–1,8	–3,7	–4,1	–0,9	–0,1	–0,2	–1,8
Észak-Magyarország	1296504	97	–1,2	–2,9	–3,5	–4,5	–2,4	–1,6	–1,6
Észak-Alföld	1559073	88	+1,1	–0,5	–1,7	–4,3	–1,2	–1,4	+1,0
Dél-Alföld	1373194	75	–3,1	–4,2	–4,5	–0,4	0,2	–0,8	–1,2
*Összesen:*	*10174853*	109	*–1,9*	–3,3	–3,5	–	–	–	*–1,7*
*EU-15*	*377920000*	116	*+1,5*	+0,8	+1,0	3,1	+2,0	+3,0	*+3,7*

Forrás: KSH, Eurostat

A gazdasági fejlettség és az életminőség területi eltérései migrációhoz vezetnek. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az népességvándorlás fő célpontja, különösen a fiatal és a magasabban képzett népesség körében, Budapest volt (a migrációs ráta 1985-ben 7,3‰, 1999-ben 5,8‰ volt). A tendencia azonban mára jelentősen megváltozott. A külvárosiasodás és a természetes veszteség eredményeképpen Budapest lakossága jelentősen, az utóbbi 12 évben közel 280 000 fővel csökkent, 2001-ben a migrációs ráta 8,1‰ volt, míg Pest megye népessége ugyanezen évben 14,7%-kal nőtt. Az ország többi részében a migrációs eltérések alapvetően nem jelentősek. Az elvándorlási ráta, bár egyre csökkenő mértékben, továbbra is a fejletlenebb térségekben (különösen Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) a legmagasabb, míg az ország nyugati részét, elsősorban a Közép- és a Nyugat-Dunántúlt pozitív migrációs mérleg jellemzi (évi 1,7–2‰).

1.2.3. A gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás szerkezetének változása

A kilencvenes években a foglalkoztatásban összegződő gazdasági-társadalmi változásokat a munkahelyek tömeges megszűnése, a népesség gazdaságilag inaktív hányadának gyarapodása kísérte:

– egy demográfiai hullám hatására a munkavállalási korú népesség 1990-2000 között negyedmillió fővel gyarapodott,

– a foglalkoztatottak létszáma 1,3 millió fővel csökkent,

– a munkanélküliségi ráta 10% alatt, 5-6%-körül alakult,

– az új munkahelyek száma nőtt.

A foglalkoztattak számának csökkenését a munkavállalási korú népesség tömeges inaktívvá válása kísérte. Az átalakulás első éveiben az akkori nyugdíjkorhatárt (a férfiaknál 60 év, a nőknél 55 év) megközelítő dolgozók széles körében elterjedt megoldást jelentett a korengedményes és az előnyugdíj igénybe vétele, sokan pedig rokkantnyugdíjassá váltak. Az inaktív rétegek számszerű gyarapodását a munkaerőpiacról tartósan kikerült, vagy ott elhelyezkedni nem tudók számának növekedése is táplálta. (8. sz. táblázat)

8. sz. táblázat: A népesség gazdasági aktivitása korcsoportok szerint (2001)

Korcsoport, év	Összes	Foglalkoztatottak	Munkanélküliek	Inaktív keresők	Eltartottak
Korcsoport, év	aránya (%)
0–14	100	–	–	0,0	100,0
15–19	100	8,3	4,0	2,2	85,5
20–29	100	58,5	8,8	15,1	17,7
30–39	100	70,7	7,7	16,4	5,2
40–49	100	71,4	6,6	17,2	4,8
50–59	100	47,3	3,3	45,7	3,6
60–69	100	4,7	0,2	93,0	2,1
70–74	100	1,3	0,0	96,0	2,7
75–	100	0,8	0,0	96,6	2,6
Összesen: 2001-ben	100	36,2	4,1	32,4	27,3
1990-ben	100	43,6	1,2	25,6	29,5

Forrás: Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok; 6.21, Összefoglaló adatok; KSH, 2002

A hazai foglalkoztatási arány és az aktivitási ráta 7-9%-kal alacsonyabb az Unió átlagánál, a mutatókkal mért távolság 1-1%-nyit mérséklődött a vizsgált évek alatt.

A foglalkoztatottak 1990-1997 közötti, több mint 1,3 millió fős (26,7%-os) csökkenését 1997 után az aktív munkaerő létszámának évi átlagban 1-1,5%-os gyarapodása váltotta fel.

A munkanélküliség Magyarországon 1993-ban tetőzött (12% fölötti értéken). A munkanélküliségi ráta 2000-ben 6,4% volt, 2001-ben 5,6%-ra csökkent.

A nemzetgazdaságban 1997–2001 között közel 250 ezer új munkahely létesült. Ez gazdasági áganként ellentétes irányú és szélsőséges elmozdulásokat okozott: a termelő ágazatok közül az ipar és az építőipar, valamint a szolgáltatások növekvő munkaerő-lekötése közben a mezőgazdaság munkaerő kibocsátása tovább folytatódott. A mezőgazdasági alkalmazottak száma 48 ezer fővel csökkent, arányuk azonban a mezőgazdasági foglalkoztatottak között 4,5%-kal nőtt.

A vidéki térségekben a foglalkoztatottság szintje jelentősen elmarad az országos átlagtól, és a kisebb lélekszámú és a vidéki központoktól távol eső települések felé haladva egyre kedvezőtlenebb képet mutat. A foglalkoztatás kritikus helyzetét jelzi, hogy a 2001-es adatok alapján a munkanélküliek 45,4%-a községi lakos, szemben azzal a ténnyel, hogy az összlakosság 36,4%-a él községekben. A községekben élők munkanélküliségi rátája több mint háromszorosa a fővárosra jellemző értéknek, de a vidéki városokénál is 3-4%-kal magasabb. Az 500 főnél kisebb lélekszámú falvakban kétszeres, helyenként pedig három-négyszeres különbség is megfigyelhető, amely a falvakban élők igen kritikus munkaerő-piaci helyzetét jelzi. Minél kisebb a település, annál magasabb a munkanélküliség és annál rosszabbak az életkörülmények is. Az alacsony képzettségű és az idősebb rétegek foglalkoztatottsági helyzete kritikus.

A 2000. évre vonatkozóan megállapítható volt, hogy a gazdasági aktivitás igen alacsony a falvakban (30,4%-os szemben az országos átlaggal, amely 42,6%) és tartósan előnytelen az észak-alföldi (korábban nagyüzemi mezőgazdasági terület) és észak-magyarországi (korábban nehézipari központ) régióban. Az 1000 fő alatti falvakban az inaktív, lényegében eltartásra – társadalmi, családi segítségre – szoruló népesség aránya meghaladja a 70%-ot. A munkavállalási korú nők között az inaktívak aránya (44%), 10%-ponttal magasabb a férfiakénál. A jelenség hátterében a 90-es évek gazdasági átalakulásával együtt járó munkaerő-kibocsátás mellett a korábban ingázással elérhető ipari munkahelyek drasztikus csökkenése is jelentős tényező. Az új gazdasági szerkezetben létesülő, jellemzően városokba települt munkahelyek megjelenésével e munkahelyek hozzáférhetősége a távolabbi kistelepülések lakói számára közel sem érte el a korábbi szintet. Az ingázás költségeit – a korábbiakkal ellentétben – csak kevés munkáltató vállalja át, az elérhető jövedelem pedig a munkavállaló számára a legtöbb esetben nem teszi lehetővé ennek vállalását.

A kistelepüléseken a mezőgazdálkodáson kívül jelenleg is alig folyik másfajta gazdasági tevékenység, ezért a mezőgazdaság, a hozzá kapcsolódó tevékenységek, illetve a környezet- és tájgazdálkodási szolgáltatások még számottevő ideig alapvetően meghatározzák azok népességmegtartó képességét.

Ha nem történik beavatkozás, a vidéki térségekben, különösen a falvakban és az alacsony népességű településeken az alábbi problémákkal kell számolni:

– a lakosság kor- és képzettségi struktúrája hátrányossá válik, mivel a fiatalabb generációk elvándorolnak, ami a legkisebb települések fokozatos elnéptelenedéséhez vezet;

– a műveletlenül maradó területek aránya nő;

– hosszú távú munkanélküliség alakul ki, a munkanélküliség az országos átlag többszöröse lesz;

– a gazdasági alapok alapvető hiánya miatt a munkahelyek száma csökken, új munkahelyek létrehozására csak korlátozott lehetőség kínálkozik;

– az infrastrukturális, szolgáltatási színvonal és az életszínvonal alacsony marad.

A társadalmi egyeztetés kapcsán kirajzolódott, hogy a mezőgazdaságból történő munkaerő kiáramlás és elhúzódó szerkezetátalakulás egyik lehetséges oka a mezőgazdasággal foglalkozó népességen belüli együttműködés hiánya, szervezetlensége, a gazdák bizalomvesztése, bizonytalan jövőképe. A bizonytalanság oka az átalakuláshoz rendelkezésre álló források szűkössége, az életképes, működő gazdálkodási modellek hiánya, az ehhez szükséges szemléletmód kialakulatlansága és a jelenlegi és jövőbeli lehetőségek nem elég hatékony kommunikációja.

A bizonytalanság csökkentéséhez és a változások pozitív irányú előmozdításához az NVT hatékony eszközöket biztosít. A pénzügyi segítségen túl kiszámíthatóan és előre tervezhetően kijelöli a struktúraváltás, a fenntartható mezőgazdálkodás irányvonalát és a végrehajtás sikerességének alapfeltételeként széleskörű és rendszeres információátadással és segítségnyújtással elősegíti a különböző intézkedések különböző célcsoportjainak a fejlődési folyamatba történő bekapcsolódását.

1.3. Az agrárgazdaság szerepe a vidék gazdaságában

Általános áttekintés

A kilencvenes évek gazdasági és társadalmi átalakulása gyökeresen megváltoztatta a mezőgazdaság szervezeti felépítését és birtokviszonyait. A birtokszerkezet változásának eredményeképpen a termőföld 86-88%-a (és az erdők 41%-a) ma magántulajdonban van. A földhasználat azonban szintén alapvetően átalakult és a birtokszerkezet már egyáltalán nem tükrözi. A termőföld 40,5%-át egyéni gazdaságok művelik. A földhasználat, amelynek igen átfogó hatása van, és amely a társadalmi és gazdasági átalakulást megelőző állapothoz képest alapvetően átalakult, jelentős mértékben visszafogja a mezőgazdasági termelés gazdasági teljesítőképességét. A föld használóinak összetétele és a mezőgazdasági területekből való részesedésük egyaránt jelentősen megváltozott. Az 1989 és 2001 közötti változásokat az alábbi ábra mutatja.

2. sz. ábra: A földhasználat változása

Gazdasági társaságok: Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és betéti társaság. Jogi személyiségű gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ez a kategória magában foglalja a részben állami tulajdonban lévő nagyvállalatokat is.

Átalakult szövetkezetek: a korábbi termelőszövetkezeteknek a 1992. évi I. törvény alapján átalakult jogutódjai. A készletek a szövetkezeti tagok tulajdonában maradtak, míg a föld tulajdonjoga a törvényben meghatározott jogosult kedvezményezettekhez került visszaosztásra. A legtöbb esetben a szövetkezet bérli és használja a földet.

A természetbeni kárpótlás, a birtokszerkezet változása, a privatizáció és a nagy gazdaságok csődbemenése következtében a politikai és gazdasági rendszerváltást követően a gazdaságok átlagos mérete jelentősen csökkent és a nagy gazdaságok és egyesült kis gazdaságok aktivitása csökkent. A földhasználat méret és gazdaságtípus szerint is erős differenciáltságot mutat. A Központi Statisztikai Hivatal Általános Mezőgazdasági Összeírása (ÁMÖ) szerint 2000-ben a gazdaságok által használt összes földterület 40,5%-át közel 925 ezer egyéni gazdálkodó művelte. A föld nagyobbik része (59,5%) bérelt föld, ezt olyan gazdasági társaságok és átalakult szövetkezetek művelték, amelyek mérete elérte vagy meghaladta a gazdaságilag életképes minimális méretet.

Ugyanakkor a földbérlet jelentős mértékben jelenik meg az egyéni gazdaságok körében is. A vállalkozási formától függetlenül a bérleti szerződések általában rövid távra szólnak (átlagosan 3-5 évre). A rövid bérleti időtartamok a földfelhasználók körében bizonytalansághoz vezetnek, különösen ami a befektetéseket, a talaj termőképességének hosszú távú helyreállítását és a termelési szerkezet átalakítását illeti, ugyanakkor a földtulajdon szükséges mértékű koncentrációját is akadályozzák. Ami az NVT intézkedéseit illeti, ez a helyzet jelentősen megnehezíti, hogy a gazdálkodók elkötelezzék magukat a támogatási formákban való részvétel mellett, ha azok időtartama a földbérleti szerződés időtartamát meghaladja, vagy ha jelentős, hosszú távú termelési szerkezetváltást vagy módszerváltást követelnek meg (agrár-környezetvédelem, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, erdősítés). A földbérleti szerződések minimális időtartamát a törvény nem szabályozza, de várható, hogy a Földtörvény módosításra kerül, ami meg fogja változtatni a helyzetet.

A földhasználat, az egyéni gazdaságok és társulások szerkezete nagymértékben leegyszerűsödött. A termelési szerkezetet általában az alacsony munka-intenzitás jellemzi, ami kedvezőtlen hatással van a vidéki foglalkoztatottságra és a vidéki területek megélhetési lehetőségeire. Ezt részben az okozta, hogy a korábbi nagyméretű gazdaságok és a hozzájuk kötődő háztáji (egyéni) gazdaságok összehangolt tevékenysége és termékszerkezete az átalakulás következtében megszűnt, és új szervezetek még nem jöttek létre.

Az egyéni gazdálkodók általában nem rendelkeznek ismeretekkel az Európai Unióról (a piaci és termelési szabályozásról, a támogatási rendszerről, a termékminőségi, állattartási és környezetvédelmi követelményekről), és a szakmai gazdálkodási ismereteknek is híján vannak, ami részben az iskola utáni, felnőttoktatási rendszer fejletlenségével magyarázható. A fentiek miatt a gazdák nem tudnak megfelelő mértékben alkalmazkodni az új piaci helyzethez, és kezdeményező készségük is alacsony. A gazdálkodóknak és általában a vidéki népességnek nyújtott szolgáltatások, akárcsak a termelést, feldolgozást és értékesítést támogató szolgáltatások, még mindig kialakulatlanok. A csúcsminőségű mezőgazdasági termékek értékesítését elősegítő termelői szervezetek kezdetlegesek, hálózataikat fejleszteni kell.

1.3.1. Agrárfoglalkoztatottság

A mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás, valamint a halászat együttes munkaerő-kibocsátása az ágazat foglalkoztatási részesedését az 1990 évi 14,2%-ról 2001-re 6,2%-ra, 243400 ezer fő agrár-foglalkoztatottra mérsékelte (6. sz. táblázat). A mezőgazdaság foglalkoztatási szerepvesztése, illetve az ipar és a szolgáltatások mérsékelten növekvő munkaerő-lekötése minden térségre jellemző. A községekben élők mezőgazdasághoz való kötődése három-négyszerese a városokban megfigyelhetőnek. A mezőgazdasági foglalkoztatáson belül is a nők foglalkoztatása csökkenő tendenciát mutat (1992-ben: 143400 fő, 1999-ben: 65 900 fő, 2000-ben: 61400 fő). A mezőgazdaság, halászat, vad- és erdőgazdálkodás 2001-ben összesen 60100 nőt foglalkoztatott (arányuk az összes foglalkoztatotton belül mintegy 25,0%).

9. sz. táblázat: A foglalkoztatottság alakulása a mezőgazdaságban^6.

Év	A mezőgazdasági foglalkoztatottak
	száma összesen, 1000 fő	ebből
		alkalmazott		szövetkezet tagja		vállalkozó		segítő családtag
		1000 fő	%	1000 fő	%	1000 fő	%	1000 fő	%
1992	460,1	193,4	42,0	176,0	38,2	69,5	15,1	18,9	4,1
1993	349,4	172,7	49,4	101,8	29,1	53,7	15,4	15,9	4,5
1994	327,6	167,0	50,9	80,7	24,6	55,2	16,8	13,8	4,2
1995	295,1	150,1	50,8	66,4	22,5	53,6	18,2	13,1	4,4
1996	302,4	162,0	53,6	60,3	19,9	59,0	19,5	12,9	4,3
1997	287,8	152,2	43,5	50,9	17,7	60,6	21,0	14,5	5,0
1998	278,8	158,6	56,9	42,3	15,2	57,2	20,5	13,1	4,7
1999	270,4	151,7	56,1	34,5	12,8	65,2	24,1	12,2	4,5
2000	251,7	144,1	57,2	29,2	11,6	62,9	25,0	10,0	4,0
2001	243,4²	135,3	56,5	22,5	9,4	66,6	27,8	9,7	4,4
Változás mértéke (%)¹⁾	52,9	69,9		12,8		95,3		51,3

¹ A változás mértéke százalékban a megfelelő adatok két szélső éve közötti változás százalékát mutatja az index 2001: 1992=100%

² A KSH által revideált, de publikálásra még nem került adat

Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv, KSH, megfelelő kötetei

A foglalkoztatási statisztika alapján a mezőgazdasági vállalkozók közel 70 ezer fős létszáma 1992–2001 között mintegy 2,9%-kal lett kevesebb. Foglalkoztatási részesedésük viszont – az agrárágazat szervezeti rendszerének jelentős módosulását igazolva – több mint 10%-ponttal (15,1%-ról 27,8%-ra) növekedett, és az összlétszám harmadához közelít. Ugyanezen időszak alatt a mezőgazdasági alkalmazottak száma 48 ezer fővel csökkent, arányuk azonban a mezőgazdasági foglalkoztatottak között 14,5%-kal nőtt. A szövetkezetek taglétszáma negyedére esett vissza, amely létszám nem tartalmazza az alkalmazottakat, csak a tagokat, így nem fed át a táblázat alkalmazottakat bemutató oszlopával. A segítő családtagok létszáma (stabilan 4% körüli részesedéssel) évről-évre kevesebb. A kilencvenes évtizedben a segítő családtagok csaknem fele hagyta el a családi vállalkozást. Az adatok tehát a gazdálkodás formájától függetlenül, egyértelműen tükrözik a mezőgazdaság foglalkoztatási szerepének mérséklődését és foglalkoztatási jogviszony szerinti átrendeződését. A politikai és gazdasági rendszerváltást követő földtulajdonhoz jutást követően megindult egy fajta racionalizáció, agazdálkodásra nem alkalmas igen kis méretű földterületek koncentrációja, ami összefügg ezzel az átrendeződéssel. A mezőgazdaság azonban továbbra is a népesség nagy számát köti magához. A 8. sz. táblázat kimutatása szerint a foglalkoztatottságon túl minden más viszonylatot figyelembe véve az aktív korú népesség 23,7%-a foglalkozik a mezőgazdasággal. A főfoglalkozás mellett meghatározó a részfoglalkozási forma is.

A regisztrált gazdaságok száma ugyancsak a mezőgazdaság gazdasági/foglalkoztatási jelentőségét támasztja alá. Aregisztrált gazdaságok száma az FVM gazdaregisztere alapján 228 336, amely tartalmazza a fő és mellékfoglalkozású regisztrált gazdasági társaságokat (5870), egyéni vállalkozókat (5964), őstermelőket (199 276) és szövetkezeteket (876), családi gazdaságokat (15 902) és 448 egyéb, e gazdálkodási formákba nem sorolható gazdaságot. Az adatsor egyéni vállalkozókra és őstermelőkre vonatkozó adata foglalkoztatási szempontból megmutatja a fő- és részfoglalkozásúak számát (10. sz. táblázat). Ezek szerint az egyéni vállalkozók 62%-a végzi főfoglalkozásban tevékenységét, 38% pedig részfoglalkozású; míg az őstermelőknél fordított a helyzet, mindössze 7%-uk főfoglalkozású, és 93%-uk részfoglalkozású.

10. sz. táblázat: A fő- és mellékfoglalkozású egyéni vállalkozók és őstermelők száma, 2003 (fő)

Főfoglalkozású egyéni vállalkozó	Nem főfoglalkozású egyéni vállalkozó	Főfoglalkozású őstermelő	Nem főfoglalkozású őstermelő
3 707	2 257	13 459	185 817

Forrás: FVM, a regisztrált gazdaságok kimutatás (2003) alapján.

A gazdasági szerkezetváltás egyik jellemező kísérő jelensége volt az őstermelői kör kialakulása. Az őstermelők jelentős része egyéb munkalehetőség híján kényszerűségből, különböző nagyságrendű termelő tevékenységet folytat, részben saját fogyasztásra, részben árutermelésre állít elő mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeket.

Az „őstermelő” nem önálló gazdálkodási forma, hanem speciális adózási kategória, amely évi 400 000 forint (1650 euró) mezőgazdasági árbevétel alatt adómentességet tesz lehetővé. (A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Kormányrendelet 1997. január 1-től lépett hatályba.) Lényeges jellemzője e rétegnek, hogy bár régóta foglalkozik mezőgazdasági termelő tevékenységgel, társadalombiztosítási járulékot – tekintettel a 90-es évek változásaira – egyáltalán nem, vagy csak néhány év óta fizet. Számos őstermelő azonban maga nem folytat gazdálkodási tevékenységet, ezért a támogatások szempontjából a többségében főfoglalkozású, regisztrált őstermelőkkel lehet KAP-alanyként kalkulálni. Az intézkedések többsége jellegénél fogva főként a főfoglalkozású gazdálkodók számára nyújt további fejlesztési lehetőségeket, viszont egyes intézkedések közvetlenül (szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok) mások (kedvezőtlen adottságú területek támogatása) közvetetten célozzák azokat a regisztrált gazdálkodókat, akik részfoglalkozásban tevékenykednek a mezőgazdaságban.

A nemzetközi tendenciákkal megegyezően hazánkban is megfigyelhető az agrárágazatban foglalkoztatottak elöregedése, sőt a népszámlálás legújabb adatai a folyamat erősödését jelzik (11. sz. táblázat). Két évtized elteltével 10%-pontos növekedést mutatva, a középkorú és az idősödő korosztályokhoz tartozik a mezőgazdasági munkaerő 59%-a. A foglalkoztatottak egynegyede – a húsz évvel ezelőtti aránnyal megegyezően – 50 éven felüli, és gyarapszik a 40–49 évesek korosztálya is. A legfiatalabbak mezőgazdasághoz való kötődése az ágazaton belül is jelentősen elmarad az idősebb korosztályokétól, de más ágazatcsoportokhoz viszonyítva is a legalacsonyabb (17,8%). Az agrárágazat korösszetétele tehát a legkedvezőtlenebb, amelynek hátránya a fiatal korosztályok arányának mintegy 10 százalékpontos elmaradásában és az idősebbek más ágazatcsoportokat 8-9%-kal meghaladó foglalkoztatási részesedésében, a tendencia tartósságában jut kifejezésre.

Az ÁMÖ 2000 szerint az egyéni gazdaságok családi munkaerejének átlagéletkora 48 év, ezen belül a gazdálkodóké (gazdaságvezetőké) 55 év. A gazdaságvezető férfiak átlagéletkora 53, a nőké pedig 60 év. A gazdaságban dolgozó családtagok korösszetétele ennél kedvezőbb, a férfiaknál 32 év, a nőknél pedig 46 év az átlagos életkor (11. táblázat). A jelenség mögött a több generációs gazdaság áll, ahol azonban jellemzően egészen a rendes nyugdíj eléréséig a szülő a gazdaságvezető.

11. sz. táblázat: A munkaerő korcsoportok szerinti összetétele (1980–2001)

Korcsoportok	A munkaerő korösszetétel szerinti megoszlása (%)
Korcsoportok	Mezőgazdaság			Ipar, építőipar			Nemzetgazdaság
	1980	1990	2001	1980	1990	2001	1980	1990	2001
14–29 év	26,1	23,4	17,8	35,4	28,2	28,6	32,6	27,2	26,8
30–39 év	23,5	31,0	23,1	26,1	30,9	24,4	26,4	31,4	25,1
40–49 év	24,6	27,2	34,1	22,8	26,6	29,9	23,0	26,9	29,7
50–59 év	21,6	17,6	22,4	14,7	14,1	16,2	16,2	13,9	16,9
60–X	4,3	0,7	2,5	0,9	0,3	0,9	1,8	0,6	1,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

¹⁾ A korösszetétel szerinti megoszlás az első két időpontban az aktív keresők, 2001-ben pedig a foglalkoztatottak létszáma szerint számolva

Forrás: A foglalkoztatottság alakulása, 1980-1996, Mikrocenzus, 1996, KSH, Budapest, 1997 Népszámlálás 2001, 6. 21 Területi adatok/ összefoglaló adatok KSH 2002

Az agrár-foglalkoztatottak között az 50–59 éves korosztály aránya jelentősen meghaladja, míg a 14–29 éves korosztályban lényegesen alatta marad a többi ágazatok hasonló korú munkavállalói arányának. Ezen túl az 50–59 éves korosztály aránya az agrár-foglalkoztatottakon beül is meghaladja a 14-29 éves korosztályt arányát. Megállapítható tehát, hogy az agrár-ágazatban foglalkoztatottak korstruktúrája különösen kedvezőtlen, amely a korszerű gazdálkodási módok elterjedésének, a további fejlődés, hitelképesség komoly akadályát képezheti. A korstruktúra javításának előmozdítása érdekében célszerű tehát az AVOP-ban megfogalmazott „fiatal gazdálkodók támogatása” intézkedéssel párhuzamosan a „korai nyugdíj” támogatási intézkedést is bevezetni.

12. sz. táblázat: Az aktív korú összes és a mezőgazdasággal foglalkozó népesség korösszetétele régiók szerint
(2000)

Megnevezés	Aktív korú népesség						Mezőgazda- sággal foglalkozók aránya,%
	összesen, fő	ebből:		mezőgazda- sággal foglalkozó népesség*, fő	ebből:
		15–59	60–		15–59	60–
		éves,%			éves,%
Közép-Magyarország	2 403 185	76,3	23,7	158 387	70,5	29,5	6,6
Közép-Dunántúl	914 718	77,9	22,1	188 173	71,1	28,9	20,6
Nyugat-Dunántúl	823 370	76,4	23,6	222 595	69,3	30,7	27,0
Dél-Dunántúl	808 417	76,0	24,0	259 134	71,0	29,0	32,1
Észak-Magyarország	1 037 605	75,3	24,7	2 877 72	69,4	30,6	27,7
Észak-Alföld	1 226 118	77,2	22,8	450 486	72,5	27,5	36,7
Dél-Alföld	1 112 568	75,0	25,0	409 226	70,9	29,1	36,8
Összesen	8 325 981	76,3	23,7	1 975 773⁷	70,9	29,1	23,7

7 Közülük 230 000 személy – az egyéni vállalkozó, illetve cégekben főállású mezőgazdasági termelők – tekinthető piaci szereplőnek.

* Nem alkalmazott

Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása 2000, KSH Budapest 2001

A táblázatban szereplő „mezőgazdasággal foglalkozó népesség” kategória az alkalmazottakon kívül magába foglalja a gazdaság méretet elérő gazdaságokban legalább évi egy nap mezőgazdasági munkát végző munkaerőt. Ebből a munkaerő tömegből piaci szereplőként értelmezhető a regisztrált egyéni és társas vállalkozásokban, szövetkezetekben, családi gazdaságokban és őstermelőként tevékenykedő mezőgazdasági termelő: 228 336 ezer gazdaság, amelyet minden valószínűség szerint a támogatás elnyerésének gazdasági feltételei alapján jelentősen tovább szűkít a regisztrált, de nem főfoglalkozású őstermelők csoportja (185 817 fő), amely jelentős része egyáltalán nem, vagy nem számottevő mezőgazdasági tevékenységet folytat.

Az NVT különböző intézkedéseinek egymástól teljesen eltérő célcsoportjai vannak. Az intézkedésenkénti célcsoportokat az intézkedések kifejtésében meghatározott kedvezményezettek köre tartalmazza, amelyet tovább szűkít az intézkedésenként megfogalmazott jogosultsági feltételek sora. Közös, minden intézkedésre vonatkozó feltétel a regisztráció, a gazdasági életképesség melletti elkötelezettség, valamint a minimális környezetvédelmi és egyéb előírt kötelezettségeknek való megfelelés (jó mezőgazdasági gyakorlat, állatjólét, élelmiszer biztonság stb.).

1.3.2. Birtokstruktúra, földhasználat

Magyarország 9,3 millió hektárnyi összterületének a 83%-a, 7,7 millió ha (2001) termőterület^8. (13. sz. táblázat), amely a ’90-es évek eleje óta fokozatos csökkenést mutat (1990-ben 8,2 millió ha). A mezőgazdaság a földterületek domináns használója, így jelentős hatással bír a környezeti állapot, a tájkép, a talaj és víz minőségére.

A mezőgazdasági földhasználatra a viszonylagos stabilitás jellemző. Az Európai Unióhoz viszonyítva a mezőgazdasági területek, azon belül a szántó részesedése jóval magasabb, az erdősültség és a gyepek aránya pedig jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A mezőgazdaság tulajdoni és szerkezeti átalakulásának kísérőjelenségeként még napjainkban is jelentős a ténylegesen nem használt vagy nem gondozott területek aránya.

13. sz. táblázat: A földterület megoszlása művelési ágak szerint (1992–2001)

	1992		1996		2001		változás 1992–2001
	1000 ha	%	1000 ha	%	1000 ha	%	1000 ha	%
Termőterület	7 914,9	85,1	8 017,2	86,2	7 729,6	83,1	–185,3	–3,1
Mezőgazdasági terület	6 135,7	66,0	6 184,5	66,5	5 865,4	63,0	–270,3	–3,4
szántó	4 706,9	50,6	4 712,7	50,8	4 516,1	48,5	–190,8	–2,2
gyep	1 164,0	12,5	1 148,3	12,3	1 061,2	11,4	–102,8	–0,9
kert+gyümölcs+szőlő	264,8	2,8	323,4	3,5	288,1	3,1	23,3	–0,4
Erdő	1 712,2	18,4	1 764,5	19,0	1 771,7	19,0	59,5	0,1
Nádas	39,9	0,4	41,2	0,4	60,3	0,6	20,4	0,2
Halastó	27,1	0,3	27,0	0,3	32,3	0,3	5,2	0,1
Művelés alól kivett terület⁹	1 388,2	14,9	1 285,8	13,8	1 573,8	16,9	185,6	3,1
*Összes földterület*	*9 303,1*	*100,0*	9 303,0	100,0	9 303,4	100,0	0,3	*0,0*

9 Művelés alól kivett terület: nem termőterületként nyilvántartott mezőgazdasági és nem mezőgazdasági hasznosítású földterület, pl. út, ingatlan, belterületi kert.

Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 2001

A földhasználat és a termelési struktúra a tulajdoni szerkezetváltást követően csak részben követi a termőhelyi adottságokat. Hagyományosan jelentős a szántó szerepe, a gyepek közel felének hozama nem hasznosul, s a különleges termőhelyek lehetőségeit csak kis mértékben használják ki.

A termőföld 88%-a magán-, 10%-a állami-, 2%-a pedig szövetkezeti tulajdonban van.

Az erdők 59%-a állami és közösségi tulajdonú, 41%-a magántulajdon.

Az állami tulajdonú termőföld kisebb hányadát a tartósan állami tulajdonban maradó gazdasági társaságok, nagyobb részét az ugyancsak állami tulajdonban lévő erdőgazdaságok (19 állami erdőgazdaság) használják.

A politikai és gazdasági átalakulással termőföldhöz jutott magántulajdonosok többsége földterületét bérbe adja, így a földtulajdon és a földhasználat szerkezete lényegesen eltérő. A megművelt földterület – becslések szerint – kb. 60%-a bérelt föld. A földtulajdonosok száma 2,2 millió fő, egy földtulajdonosra átlagban 3,65 hektár termőterület, illetőleg 2,14 hektár szántóterület jut.

A magánerdőkben folyó gazdálkodás általában kiegészítő tevékenység, a tulajdonosokat összefogó társulások száma csak igen lassan nő. Az erdőgazdasági munkák zömét a tulajdonosok vállalkozásokkal végeztetik – még az állami tulajdonú erdőkben is.

Az erdőgazdálkodást megnehezíti az erdőtulajdon elaprózottsága, az átlagos erdőtulajdon nem éri el a 2 hektárt.

14. sz. táblázat: A földhasználat* szervezeti formák szerinti változása (1990–2001)

Megnevezés	1990	1995	1996	1997	1998	1999	2000**	2001**
Vállalatok, gazdasági társaságok
– termőterület 1000 ha	2145,8	2268,8	2294,4	2093,5	2128,5	2318,5	2483,5	2717,7
– részarány,%	26,1	28,3	28,6	26,1	26,5	28,9	32,2	35,2
Szövetkezetek
– termőterület, 1000 ha	4937,8	2083,6	1900,4	1730,6	1584,8	1412,7	1115,4	854,7
– részarány,%	60,0	26,0	23,7	21,5	19,7	17,6	14,5	11,1
Gazdálkodó szervezetek
– termőterület, 1000 ha	7083,6	4352,4	4194,8	3824,1	3713,3	3731,2	3598,9	3572,4
– részarány,%	86,0	54,3	52,3	47,6	46,2	46,4	46,6	46,3
Egyéni gazdálkodók
– termőterület, 1000 ha	1152,1	3658,1	3822,4	4211,5	4322,8	4303,9	3705,0	4157,2
– részarány,%	14,0	45,7	47,7	52,4	53,8	53,6	48,0	53,7
Összesen
– termőterület, 1000 ha	8235,7	8010,5	8017,2	8035,6	8036,0	8035,1	7715,5	7729,6
– részarány,%	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

* Az adatok a termőterületre vonatkoznak.

** A jelzett években az összehasonlíthatóság miatt, a korábban nem közölt, nem mezőgazdasági hasznosítású területet (300-400 ezer ha) a földhasználati arányuk szerint felosztottuk a gazdálkodási formák között.

Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv, KSH, megfelelő évfolyamainak kötetei.

A szövetkezetek részesedése a mezőgazdasági területek hasznosításából 2001-re az 1990-es részesedésnek kevesebb, mint egyötödére esett vissza, a gazdálkodó szervezeteké összességében csaknem felére csökkent. Ezzel szemben az egyéni gazdálkodók aránya négyszeresre nőtt. A gazdálkodó szervezetek jelentős része az 1993. január 1. előtti termelő szövetkezetekből és állami gazdaságokból átalakult, Kft. vagy Rt. formában működő társas vállalkozás, kisebb részben családi alapon működő Kft. vagy Bt. Az egyéni gazdálkodók jellemzően egyéni vállalkozói vagy főfoglalkozású őstermelői formában működnek.

A mezőgazdasági gazdálkodó szervezetek száma folyamatosan bővül, jellemzően a családi gazdálkodási formát tükröző mikro- és kisvállalkozások száma gyarapszik. A földtulajdonban, földhasználatban és gazdálkodási formában a 90-es évek elején végbement politikai és gazdasági rendszerváltást követő törvények teremtettek döntő fordulatot (kárpótlási-, szövetkezeti átalakulási-, és új szövetkezeti törvény, földtörvény).

15. sz. táblázat: Az egyéni gazdaságok és a gazdasági szervezetek száma és termőterülete birtokméret szerint
2000

Megnevezés	Gazdaságok*		termőterülete		Egy gazdaság átlagos területe (ha)
Megnevezés	száma (db)¹	megoszlása (%)	hektár	megoszlása (%)	Egy gazdaság átlagos területe (ha)
Egyéni gazdaságok
10 ha alatti	874 037	94,51	890 590	34,07	1,02
10–50 ha	43630	4,72	916 730	35,07	21,01
50–100 ha	4653	0,50	324 920	12,43	69,83
100–300 ha	2219	0,2 4	360 209	13,78	162,33
300 ha felett	249	0,03	121 551	4,65	488,16
Összesen	924 788	100,00	2 614 000	100,00	2,83
Gazdasági szervezetek
10 ha alatti	787	12,71	3 067	0,08	3,90
10–50 ha	1356	21,13	40 640	1,06	29,97
50–100 ha	593	9,65	45 625	1,19	76,94
100–300 ha	1101	19,51	232 724	6,07	211,38
300 ha felett	1555	37,01	3 511 944	91,60	2258,48
Összesen	5392	100,00	3 834 000	100,00	711,05
Összes gazdaság
10 ha alatti	874 824	94,05	893 657	13,86	1,02
10–50 ha	44986	4,84	957 370	14,85	21,28
50–100 ha	5246	0,56	370 545	5,75	70,63
100–300 ha	3320	0,36	592 933	9,20	178,59
300 ha felett	1804	0,19	3 633 495	56,35	2014,13
Összesen	930 180	100,00	6 448 000	100,00	6,93

* termőterülettel rendelkező

1) A KSH Mezőgazdasági Főosztály által közölt nem publikált adatok

Forrás: Általános Mezőgazdasági Összeírás, 2000 – Területi Adatok, KSH 2000

A statisztikai adatok 1990-től folyamatosan csökkenő számú, 2000-ben 930 180 darab, gazdaságméretet elérő ún. mezőgazdasági alapegységet jeleznek (15 sz. táblázat). Az egyéni gazdaságok és gazdálkodó szervezetek méret szerinti csoportosítása alapján megállapítható, hogy a birtokstruktúra alapvetően kétpólusú. Az összes termőterület (6,448 ezer ha) 56,35%-át a 300 ha feletti birtokkategóriába tartozó gazdasági szervezetek művelik, ugyanakkor az összesen a 10 ha alatti birtokméret kategóriába tartozik a 924 788 db gazdaság 94,05%-a, de az összes termőterületnek mindössze a 13,8%-ával rendelkezik. Az EU átlagában a 10 hektárnál kisebb méretű gazdaságok a földterület 10,5%-át, Magyarországon 13,86%-át használják. E mezőgazdasági vállalkozások között az egyéni gazdaságok mutatói tovább finomíthatóak az 5 ha alatti gazdaságok arányait bemutatva (16. sz. táblázat).^10.

16. sz. táblázat: Az egyéni gazdaságok száma és termőterülete birtokméret szerint (2000)

Birtokméret	Egyéni gazdaságok *		termőterület		Egy gazdaság átlagos területe, (ha)
Birtokméret	száma (db)	megoszlása (%)	hektár	megoszlása (%)	Egy gazdaság átlagos területe, (ha)
1991-ben
5,0	1 388 551	99,5	566 147	88,4	0,4
5,1–10,0	5 556	0,4	36 505	5,7	6,6
10,1–	1 646	0,1	37 647	5,9	22,9
Összesen	1 395 753	100,0	640 299	100,0	0,5
1994-ben
5,0	1 151 283	95,9	610 577	44,2	0,5
5,1–10,0	28 723	2,4	198 303	14,3	6,9
10,1–50,0	18 922	1,6	359 588	26,0	19,0
50,1–	2 087	0,2	214 737	15,5	102,9
Összesen	1 201 015	100,0	1 382 205	100,0	1,2
2000-ben
5,0	831 666	89,9	588 150	22,5	0,7
5,1–10,0	42371	4,6	303 224	11,6	7,2
10,1–50,0	43630	4,7	917 514	35,1	21,0
50,1–	7121	0,8	805 112	30,8	113,1
Összesen	924 788	100,0	2 614 000	100,0	2,8

* Termőterülettel rendelkező

Forrás: A mezőgazdasági kistermelés I. KSH. 1993

Egyéni gazdálkodás a mezőgazdaságban 1994. KSH. 1995

Általános Mezőgazdasági Összeírás, 2000 – Területi Adatok, KSH. 2000

A 2000 évi ÁMÖ szerint 6,4 millió hektár földterületet használtak mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok (ha a földterület egy földhasználó esetében nem érte el a 0,15 ha méretet, az a földhasználó nem gazdaságméretű, a felmérésben nem szerepel), ennek a területnek 59,5%-át gazdasági szervezetek (5 392 db), 40,5%-át egyéni gazdálkodók (924 788 db) használták.

A fenti táblázat szerint 2000-ben az egyéni gazdaságok 89,9%-ának a földterülete a 5,0 hektár alatti méretkategóriába tartozott. Ezek a gazdaságok az egyéni gazdaságok földterületének 22,5%-át használják, átlagos területük 0,7 hektár, igen kevés kivételtől eltekintve részmunkaidősek, kisegítő jellegűek vagy önellátók, illetőleg földterületüket bérbe adják nagyobb gazdálkodó egységek számára. Az 5-10 hektár közötti gazdaságok az egyéni gazdaságok 4,6%-át adják, a földterület 11,6%-át használják, átlagos üzemméretük 7,2 hektár. Hagyományos termelési struktúrával ezek sem képesek fedezni egy-egy család megélhetését, inkább csak jövedelem-kiegészítésre alkalmasak. A 10-50 hektár közötti méretűek (43 630 gazdaság, a gazdaságok 4,7%-a) a földterület 35,1%-át használják, átlagos területük 21 ha. Az egyéni gazdaságoknak csupán 0,8%-a (7 121 gazdaság) 50 hektárnál nagyobb méretű, de ezek használják az egyéni gazdaságok földterületének 30,8%-át, átlagos méretük 113,1 hektár. Jellemzően az utóbbi két csoporthoz tartoznak az életképes egyéni gazdaságok. Az a közel 50 ezer gazdaság, melyek az egyéni gazdaságok földterületének 66%-át használják, a főfoglalkozásszerűen is perspektivikusnak tekinthető egyéni gazdaságok. Az 10-50 ha közötti, egyes kultúrák esetében ennél kisebb, termőterülettel rendelkező, félig árutermelő gazdaságok egy része pedig célzott támogatási lehetőségek igénybe vételével stabilizálhatja, illetve javíthatja piaci pozícióját.

Összességében elmondható, hogy az egyéni gazdaságok jelentős része (60,4%¹¹⁾ csak félig önellátó gazdálkodást folytat. Ez azt jelenti, hogy bár a család jövedelmi forrásai között a mezőgazdasági termelés szerepe nem elhanyagolható, korántsem ez jelenti a legfontosabb jövedelemforrást. E gazdaságok alig több, mint 31%-a értékesíti a saját fogyasztáson felüli részt, ami kiegészíti a jövedelmüket.^12. A csak piacra termelő gazdaságok arány 8%, míg a gazdasági szolgáltatásokat nyújtóké mindössze 0,2%.

3. sz. ábra: Az egyéni gazdaságok gazdálkodás célja szerinti számszerű megoszlása és arányai, 2000^13.

Az egyéni gazdaságok döntő többsége egymástól elszigetelten termel így fokozottan kiszolgáltatott a változó piaci körülményeknek. A termelők közötti együttműködés lehető legszélesebb körűvé tétele rendkívül fontos mind a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének, mind a vidéki foglalkoztatás biztosítása szempontjából.

A piacra termelő gazdaságok munkaerejének minőségét jelző mutatók (korösszetétel, végzettség) jelentősen jobbak, mint az önellátásra termelőké.

A 30–49 év közötti egyéni gazdálkodók között a főként mezőgazdasági szolgáltatást végzők valamint főként értékesítésre termelők száma a legmagasabb, míg az idősebb korosztályra inkább a főleg önellátásra és csak kisebb részben értékesítésre termelők nagy száma jellemző. A következő táblázat jól mutatja, hogy a korai nyugdíjazás részben megoldást jelenthetne a csak részben (vagy teljesen) önellátásra termelő idősebb (kényszer-) gazdálkodók gazdaságainak átadására a fiatalabb, nagyobb mértékben főként értékesítésre termelést célul kitűző nemzedék számára (17. sz. táblázat).

17. sz. táblázat: A családi munkaerő korösszetétele az egyéni gazdaságok termelési cél szerinti csoportjaiban

Megnevezés	Mezőgazdasági munkát végzők összesen, fő	Ebből:
		csak saját fogyasztásra termelő	részben árutermelő	főként értékesítésre termelő	főként mezőgazdasági szolgáltatást végző
		gazdaságokban foglalkoztatottak száma
Korösszetétel szerinti száma, fő
14–19 éves	93 369	49 025	34 182	9 933	256
20–29 éves	252 847	137 362	88 321	26 432	732
30–39 éves	276 160	159 338	89 900	25 957	965
40–49 éves	409 697	230 949	137 213	40 314	1 221
50–59 éves	375 080	212 202	129 673	32 521	684
60–64 éves	175 089	104 646	59 147	11 105	191
65 év feletti	400 410	258 798	121 661	19 598	353
Összesen	1 982 679	1 152 320	660 097	165 860	4 402
Korösszetétel szerinti megoszlása,%
14–19 éves	4,7	4,3	5,2	6,0	5,8
20–29 éves	12,8	11,9	13,4	15,9	16,6
30–39 éves	13,9	13,8	13,6	15,6	21,9
40–49 éves	20,7	20,0	20,8	24,3	27,7
50–59 éves	18,9	18,4	19,6	19,6	15,5
60–64 éves	8,8	9,1	9,0	6,7	4,3
65 év feletti	20,2	22,5	18,4	11,8	8,0
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Forrás: Az egyéni gazdaságok munkaerő felhasználása, ÁMÖ 2000, KSH, 2001.

1.3.3. Ágazati jellegzetességek

Az ágazatok súlya a területi részesedésük és a termelési érték adatainak összevetéséből rajzolódik ki. A területi részesedést tekintve a mezőgazdasági hasznosítás dominál (63%), szemben az erdő 19%-os, a nádas 0,6%-os, a halastó 0,3%-os részesedésével. A mezőgazdasági területen belül legtöbb a szántó (48,5%, döntően búza és kukorica), míg a kert 1,1; a gyümölcs és szőlő 1-1%-ot képvisel. Ez a területi arány csak részben tükröződik az ágazatok termelési értékében.

A bruttó termelési érték 2000-2001-es adatait figyelembe véve (18. sz. táblázat) a növénytermesztés és kertészet közel 50%-át állítja elő a mezőgazdasági ágazat (vad-, erdő- és halgazdaság nélküli) termelési értékének, melyből a szántóföldi kultúrák (gabonafélék és hüvelyesek, ipari növények, takarmánynövények) együttesen mintegy 32%-kal, a kertészeti ágazat (zöldségfélék, gyümölcs, szőlő) pedig együttesen 15%-kal részesedik. A szántó, azon belül gabonaágazat nagy termelési értéke, azzal együtt nagy gazdasági jelentősége tehát részben a nagy termőterületből, az azon előállított nagy termelési volumenből származik. A kertészeti ágazatoknál – az intenzív termesztésből következően – a kis termőterületen előállított nagy termelési érték jellemző.

Az állattenyésztés termelési értéke közel megegyezik a növénytermesztés és kertészet termelési értékével (2000-ben 3%-kal kevesebb, 2001-ben 0,2%-kal több). A baromfi- (16%), a sertés- (18%) és a szarvasmarha-tenyésztés (13%) dominál, míg a többi ágazat (kisállat-, juhtenyésztés) teljesítménye ettől lényegesen elmarad. Az erdőgazdálkodás termelési értéke területi arányához képest is jelentősen elmarad a két fő agrárgazdasági ágazat mögött. Területi részesedéséhez, illetve területigényéhez viszonyítva ugyanakkor, figyelemre méltó a halászat és a méztermelés eredménye.

18. sz. táblázat: Az ágazatok bruttó termelési értéke folyó áron

	2000			2001
	millió Ft	millió €	%	millió Ft	millió €	%
Növénytermesztés és kertészet	598 179	2519	51,4	681123	2869	49,9
gabonafélék és hüvelyesek	269 388	1135	23,2	280 489	1181	20,6
ipari növények és burgonya	84 458	356	7,0	117 128	493	8,6
takarmánynövények	26 323	111	2,3	33 328	140	2,4
zöldségfélék	87 400	368	7,5	105 881	446	7,8
gyümölcs, szőlő	90 099	379	7,7	104 154	439	7,6
egyéb	40 510	171	3,6	40 144	169	2,9
Állattenyésztés	564 478	2377	48,6	683 882	2880	50,1
szarvasmarha	163 492	689	14,1	178 095	750	13,0
sertés	182 792	770	15,7	248 270	1046	18,2
juh	10 213	43	0,9	13 025	55	1,0
baromfi	185 509	781	16,0	218 893	922	16,0
egyéb	22 472	95	1,9	25 598	108	1,9
Vadgazdálkodás	3 295	14		4 041	17
Halászat	6 063	26		5 131	22
Erdőgazdálkodás	69 074	291		n.a.	No data
Méztermelés	5 536	23		5 955	2

Forrás: KSH, Mezőgazdasági statisztikai évkönyv 2001.

1.3.4. Biogazdálkodás

Az ökológiai gazdálkodás szerepe Magyarországon csakúgy, mint az Európai Unióban, az utóbbi években jelentősen felértékelődött. A környezetkímélő gazdálkodási elvek előtérbe kerülése mellett a biotermékek iránti növekvő kereslet, az új piaci lehetőségek indokolják az ökológiai gazdálkodás jelentőségét.

A magyarországi biotermesztésről közel egy évtizede rendelkezünk adatokkal. A közölt adatok tájékoztató jellegűek, mivel az ökológiai gazdálkodásról nem létezett sem jelentési kötelezettség, sem statisztikai adatgyűjtés, ezenkívül 2000-ig, a hazai ökológiai jogszabályok megjelenéséig 7–8, ma már nem működő ellenőrző szervezet is végzett ellenőrzést.

A Biokultúra Egyesület és a Biokontroll Kht. kimutatásai szerint az ökológiai gazdálkodást folytató üzemek száma, valamint az ökológiai művelésbe vont területek nagysága a következőképp alakult (becsült adatok):

Év	Gazdaságok száma	Öko-területek nagysága (ha)
1995	108	8 232
1996	127	11 397
1997	161	15 772
1998	330	21 565
1999	327	32 609
2000	471	47 221
2001	764	79 178
2002	995	103 672

Az állattenyésztés volumene végig igen alacsony volt. A 2002. évben is csupán 83 gazdaságban volt ökológiai állattartás, az ökológiai gazdálkodás keretében tartott állatlétszám pedig 11 855 számosállatot tett ki.

Az ökológiai méhészet 1998-ban indult, 49 méhésszel és mintegy 3400 méhcsaláddal, számuk a továbbiakban következőképpen alakult:

Év	Méhészek száma	Méhcsaládok száma
1999	76	5 802
2000	165	14 559
2001	207	15 532
2002	193	15 337

Az ökológiai termékek nagyrészt feldolgozatlanul, közvetítő kereskedőkőn, jutalék ellenében jutottak el a nyugat-európai vevőkhöz. A feldolgozó üzemek eleinte főként alkalmilag és bérmunkában végeztek elsődleges feldolgozást (gyorsfagyasztás, zöldség-, gyümölcs-, gyógy-, valamint fűszernövény szárítás, pépkészítés stb.). Az ellenőrzésbe bejelentkező kereskedők és feldolgozók számának alakulását az alábbi táblázatban követhetjük nyomon:

Év	Feldolgozók száma	Kereskedők száma
1998	17	2
1999	36	22
2000	36	54
2001	67	72
2002	100	92

Becslések szerint a 1990-es évek eleje óta a magyar ökológiai termékek hozzávetőlegesen 10%-a a hazai piacokra, a többi exportra került (főként az Európai Unióba és Svájcba). A közép- és kelet-európai régióban Magyarország elsőként vezette be a mezőgazdasági termékek biominősítését, amely minősítés az EU országaiban is elfogadott.

1.3.5. Termelői szervezetek

Jelenleg Magyarországon a termelői szervezettség igen alacsony. Ezen ok miatt nem tudnak megfelelő hatékonysággal érvényesülni a termelők pozíciójának erősítésére, a zavarok elhárítására, illetve a piac fejlesztésére irányuló agrárkormányzati intézkedések. Magyarország SAPARD Terve is tartalmazta ezt az intézkedést – bár a SAPARD Programon belül nem került végrehajtásra – a gazdálkodók közötti együttműködés javítása és az agrárgazdaságon belüli élelmiszer lánc gyenge koordinációjának erősítése céljából.

Az Európai Unió szabályozásával harmonizált új nemzeti jogszabályok alapján (85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet, 25/1999. (III. 5.) FVM rendelet) minden elismert termelői csoport támogatást kaphat a nemzeti költségvetésből. A termelői csoportoknak évente, az aktuális jogszabályokban foglaltak szerint kell pályázniuk. A termelői csoportok létrehozásának szándéka elsősorban a kifejezetten árutermelő egyéni gazdaságok (77 ezer) és a részben árutermelő (302 ezer) gazdaságcsoportban remélhető. A termelői csoportok szervezését az egyéni gazdaságok jövedelemviszonyai is indokolják. A jellemzően kis méretű egyéni gazdaságokat működtető vidéki családok élete nagyban függ a mezőgazdaságból szerzett jövedelemtől. E tekintetben különös figyelmet érdemel, hogy a főként értékesítésre termelő egyéni gazdaságokban munkát végző családi munkaerő (166 ezer fő) több mint felének (53,2%), a részben árutermelők 57,3%-ának nincs gazdaságon kívüli jövedelme.

A termelő csoportok létrehozása különösen fontos az őstermelők körében, hiszen a főként értékesítésre termelő egyéni gazdaságok 64,1%-a őstermelő, a vállalkozók aránya 4,4%. Az őstermelőknek azonban csak 40%-a regisztrált (közülük alig 17 ezer fő a főfoglalkozású).

A termelői csoportok megalakításának és működésének öt éves normatív támogatását mindenképpen szükséges bevezetni termelői együttműködések ösztönzése és megszilárdítása érdekében. A különböző termelési ágazatokban eddig összesen nagyságrendileg 600-700 szövetkezet alakult meg, amelyek potenciális alanyai a 85/2002. évi FVM rendelet alapján termelői csoport EU-konform elismerésének és támogatásának. E szövetkezetek évi tervezett árbevétele minimum 75 millió Ft (300 ezer euró), amely egyben kifejezi ezen szervezetek potenciálját is. 1999 óta az EU mintára alakult gyümölcs- és zöldségtermelő-, értékesítő szervezetek elismerése is folyamatos.

A magánerdők vonatkozásában 1996 óta a bejegyzett társulások száma jelentősen megnövekedett. 2003-ban az erdőbirtokosságok, erdőszövetkezetek és egyéb társult gazdálkodók száma meghaladta a 12 000 szervezeti egységet, amelyekben az alapanyag termelésen túlmutató együttműködés még nem jellemző.

1.3.6. Hatékonyság, jövedelmezőség, támogatás

19. sz. táblázat: A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó néhány faktor összehasonlítása

	Mg-i foglal- koztatottság (millió MFE1)	MHT2 (millió ha)	MFE / 100 ha *	BHÉ3 (millió €)	BMT4 (millió €)	BHÉ/ MFE (€)	BHÉ/ MHT (€)	BMT/ MHT (€)
Lengyelország	2 926	18,2	16,1	5 178	11 946	1 770	285	656
Magyarország	279	6,2	4,5	1 956	4 366	7 011	315	728
Csehország	267	4,3	4,8	935	2 885	3 501	217	671
Szlovénia	103	0,8	12,8	509	940	4 942	636	1 175
Észtország	61	1,0	58,0	175	358	2 869	168	344
Románia	4 342	14,8	29,3	5 152	9 612	1 187	348	649
Bulgária	795	6,2	12,8	1 794	2 973	2 256	289	479
Szlovákia	180	2,4	7,5	479	1 444	2 661	200	602
Litvánia	336	3,5	9,6	560	1 209	1 667	160	345
Lettország	189	2,5	7,6	175	461	926	70	184
Közép-kelet-európai országok 10	9478	59,9	15,8	16 913		1 784	282
EU-15	6 891	136,4	5,0	144 492	263 372	20 968	1 059	1 931

¹ MFE: Mezőgazdasági Foglalkoztatottsági Egység

² MHT: Mezőgazdaságilag Hasznosítható Terület

³ BHÉ : Bruttó Hozzáadott Érték

⁴ BMT: Bruttó Mezőgazdasági Termelés

Forrás: Az agrár-élelmiszer ágazat versenyképessége és jövedelmezősége a közép-kelet-európai országokban, 2001 (Alain Pouliquen, 2001)

A táblázatban bemutatott több tényező vizsgálata után megállapítható, hogy a tagjelöltek – köztük Magyarország – hatékonysági indexei az EU-15 hatékonysági index értékének csak a 25-30%-át érik el. Magyarország esetében ez az érték 33,4%. Ezek szerint még komoly kihasználatlan tartalékaink vannak az emberi erőforrás-fejlesztésben, az optimális területhasználat felé való elmozdulásban és a technológiai/technikai fejlesztésben.

20. sz. táblázat: Az árindex kumulatív változása (%)

	1995	1996	1997	1998	1999
*Lengyelország* Élelmiszer árak Felvásárlási árak Input anyagok ára	100	99	97	92	87
	100	97	92	88	81
	100	99	100	99	97
*Magyarország* Élelmiszer árak Felvásárlási árak Input anyagok ára	100	95	94	94	88
	100	104	100	91	83
	100	112	111	103
*Csehország* Élelmiszer árak Felvásárlási árak Input anyagok ára	100	100	96	92	89
	100	100	95	87	75
	100	104	102	92	95
EU-15 Élelmiszer árak Felvásárlási árak Input anyagok ára	100	99	98	98	97
	100	97	94	90	85
	100	101	100	96	93

Forrás: Az agrár-élelmiszer ágazat versenyképessége és jövedelmezősége a közép-kelet-európai országokban, 2001 (Alain Pouliquen, 2001)

A mezőgazdasági termékek ár-érték csökkenése világszerte tapasztalható, de a közép- és kelet-európai régió országaiban az input anyagok árváltozása kedvezőtlenebb volt, mint az EU-15 átlaga. Míg az Európai Unióban a viszonylag stabil élelmiszerárak mellett, ha kismértékben is, de csökkenő tendenciát mutatnak az input anyagok árai, régiónkban, de különösen Magyarországon az élelmiszerárak csökkenését az input anyagok árnövekedése kísérte.

21. sz. táblázat: Termelők becsült támogatása (%)

	1988	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999	1999*
Lengyelország	27	–12	1	18	15	18	18	23	22	23	25	20,7
Magyarország	35	24	11	16	20	24	14	9	7	13	20	10,4
Csehország	53	54	52	31	28	20	12	13	9	21	25	17,5
Szlovénia				35	28	32	37	29	37	46	52	44
Észtország	79	71	59	–97	–32	–10	0	7	5	19	5
Románia	51	28	15	8	16	19	10	12	3	29	18
Bulgária	72	72	–39	–45	–4	–27	–25	–54	–10	2	-6
Szlovákia	46	50	35	28	26	23	18	11	13	26	25
Litvánia	80	72	–262	–124	–37	–15	0	1	3	13	14
Lettország	82	75	83	–101	–40	6	5	3	4	16	17
EU	42	45	51	44	44	42	41	35	38	45	49	30,9
OECD	38	38	41	39	38	37	35	31	31	36	40	26

* Ártámogatással együtt

Forrás: OECD

Erős gazdaság hiányában az állami támogatás szintje az Európai Uniós támogatási szintnek csak a fele vagy esetenként alacsonyabb a tagjelölt országokban (kivétel Szlovénia). Magyarország támogatási szintje alig 41%-a az uniós értéknek.

1.4. Az állattartó telepek állapota

Az állattenyésztés folyamatait tekintve megállapítható, hogy az állatlétszám 2002-ben a sertéságazatot kivéve csökkent (22. sz. táblázat). Ennek köszönhetően az állattartó épületek állatférőhely kapacitása túlméretezetté vált, állatfajonként és termelő szervezetenként változóan a kapacitások fele, kétharmada kihasználatlan. Az épületek átlagéletkora magas, befogadóképessége nem a jelenlegi gazdaságméretekhez igazodó.

22. sz. táblázat: Állatállomány alakulása (2001–2002)

Megnevezés	2001.	2002	2002. a 2001. év %-ában
Megnevezés	december 1-én (1000 db)		2002. a 2001. év %-ában
Szarvasmarha ebből: tehén	783 368	770 362	98,3 98,4
Sertés ebből: koca	4822 343	5082 381	105,4 111,1
Juh ebből: anyajuh	1136 849	1103 854	97,1 100,6
Tyúkfélék	34343	32206	93,8

Forrás: KSH (2002)

Jellemzően csökkent az állattartók száma, kismértékben nőtt az egy állattartó által tartott állatok száma. A takarmányok piaci átlagára, valamint a felvásárlási árak emelkedtek (23. sz. táblázat).

23. sz. táblázat: Állatállomány és állattartók száma és szektormegoszlása

Állatfaj, termelő szektor	Állatállomány, ezer egyed			Tartók száma
Állatfaj, termelő szektor	1999	2000	2001	1999	2000	2001
Szarvasmarha összesen
Gazdálkodó szervezetek	555	543	497	756	927	804
Egyéni gazdálkodók	302	262	286	39 796	45 220	38 616
Összesen	857	805	783	40 552	46 147	39 420
Ebből: tehén
Gazdálkodó szervezetek	254	261	238	720	847	743
Egyéni gazdálkodók	145	119	130	32 474	34 079	30 525
Összesen	399	380	368	33 194	34 926	31 268
Sertés összesen
Gazdálkodó szervezetek	2 408	2 483	2398	537	736	623
Egyéni gazdálkodók	2 927	2 351	2 424	496 128	455 914	377 988
Összesen	5 335	4 834	4 822	496 665	456 650	378 611
Ebből: anyakoca
Gazdálkodó szervezetek	200	207	195	486	612	517
Egyéni gazdálkodók	179	141	147	111 815	92 977	93 841
Összesen	379	348	343	112 301	93 589	93 358
Juh összesen
Gazdálkodó szervezetek	146	206	173	158	299	237
Egyéni gazdálkodók	788	923	963	25 000	21 000	21 000
Összesen	934	1 129	1 136	25 158	21 299	21 237
Ebből: anyajuh
Gazdálkodó szervezetek	102	153	126	..	270	219
Egyéni gazdálkodók	625	744	723	..	18 302	17 378
Összesen	727	897	849	..	1 857	1 759.
Tyúkfélék összesen
Gazdálkodó szervezetek	10 034	14 335	14 163	109	264	216
Egyéni gazdálkodók	15 856	16 381	20 180	795 245	611 630	618 059
Összesen	25 890	30 716	34 343	795 354	611 894	6 182
Ebből: tojó
Gazdálkodó szervezetek	4 290	4 515	4 555	..	..	..
Egyéni gazdálkodók	10 743	9 746	12 050	..	..	..
Összesen	15 033	14 261	16 606	..	..	..

Forrás KSH 2001

Az állattartó telepek eszköz, épület és technológiai fejlesztését nagymértékben szükségessé tette a rendszerváltást követő tulajdonos és struktúraváltás. Az ágazat jövedelmezőségi viszonyai ugyanakkor nem tették lehetővé a megfelelő ütemű fejlesztéseket (lásd: 1.6. Beruházási szükségletek c. fejezet).

Az ÁMÖ alapján az épületkapacitások zöme az egyéni gazdaságokban található. A 102 ezer szarvasmarha-istálló 93%-a a 90 ezer épülettel rendelkező egyéni gazdaságnál található. Az átlagos férőhely kapacitásuk azonban csupán 14 szarvasmarha elhelyezését teszi lehetővé. A rendelkezésre álló mintegy 650 ezer, sertésférőhellyel rendelkező gazdaságban a mintegy 913 ezer sertésól közel 9 millió sertés elhelyezésére lenne alkalmas, amelynek 99,2%-a az egyéni gazdaságok birtokában van, átlagos férőhely-kapacitásuk csupán 6,3. A 11 millió m² baromfiférőhely 63%-át is az egyéni gazdaságoknál rögzítették. Az épületek átlagos kapacitása mindössze 9,5 m². A közel 23 ezer juhhodály mintegy 95%-a is az egyéni gazdaságoknál van, ezzel együtt a férőhelyek elaprózottsága viszonylag itt a legkisebb. Az egyéni gazdaságok körében 375 helyen rögzítettek 406 fejőházat. Ez a szarvasmarha-istállóval rendelkező gazdaságoknak csupán 0,4%-a.

Lényegesen kevesebb az állattenyésztéshez kapcsolódó épületállománnyal rendelkező gazdálkodó szervezetek száma. Az egy szervezetre jutó épületek száma, illetve az épületek kapacitása azonban lényegesen meghaladja az egyéni gazdálkodókét.

A 2001-ben az AKII által felmért állattartó telepek – amelyek lefedik az árutermelő gazdaságok 80%-át – a következő táblázatokban bemutatott állapottal jellemezhetők.

A felmért telepeken lévő – több mint 20 ezer – állattartó épületeknek mindössze 27%-a, a technológia 31%-a nem igényelt felújítást. Ezzel szemben az épületek 19%-a már akkor is sürgős felújításra vagy lebontásra várt. A többi épületnél középtávon biztosan számolni lehet rekonstrukciós igénnyel, noha az nem jelent azonnali beavatkozást (24. sz. táblázat).

24. sz. táblázat: Az állattartó telep épületének műszaki állapota*

Állatfaj	jó	közepes	rossz	együtt
Sertés	1 239	3 582	1 032	5 853
Szarvasmarha	1 502	3 175	766	5 443
Juh	1 407	2 213	1 162	4 787
Baromfi	1 272	2 036	914	4 172
Együtt	5 370	11 006	3 874	20 250

*A kérdésre nem válaszoló telepeken lévő épületek aránya az összes felmért épületnek csupán 0,8 százaléka.

Forrás: AKII, 2001

Az épületekben lévő technológiai berendezések műszaki állapota sem kedvezőbb. A rossznak minősített technológia aránya 19%, amely elméletileg alkalmatlan állattartásra. A berendezések gyorsabb avulása miatt a felmérés időszakában még közepesnek minősített berendezések cseréjére is sort kell keríteni, így középtávon a telepek közel felénél számolni kell a technológia cseréjével (25. sz. táblázat).

A sertéstartó férőhelyekre igen heterogén műszaki állapot jellemző. Az elmúlt években általában csak a legszükségesebb karbantartásokat, halaszthatatlan felújításokat végezték el. Az általános jövedelem- és forráshiány miatt még azokban az években sem végezték el a szükséges felújításokat, amikor erre elméletileg az ágazati jövedelem forrást biztosított volna. A sertéstartó épületeknek csupán 22%-a van jó állapotban, 61%-nál kisebb nagyobb javításra, felújításra van szükség, míg mintegy 17%-uk lényegében alkalmatlan sertéstartásra. A technológiai berendezések mindössze 23%-a korszerű, ugyanakkor 23%-a alkalmatlan a hatékony termelésre.

25. sz. táblázat: Az állattartó telepek technológiai berendezéseinek műszaki állapota*

Állatfaj	jó	közepes	rossz	együtt
Sertés	1 229	3 440	1 002	5 671
Szarvasmarha	2 138	1 908	784	4 830
Juh	1 141	2 553	1 025	4 719
Baromfi	1 292	1 642	772	3 706
Együtt	5 800	9 543	3 583	18 926

* A kérdésre választ adó telepeken lévő épületek aránya az összes felmért épületnek 92,7 százaléka.

Forrás: AKII, 2001

A baromfitartásra is jellemző a heterogén műszaki állapot, bár az ágazatok közötti összehasonlításban a baromfitartás technológiai színvonala a legjobb, azonban a korszerűsítések, az EU követelményeknek való megfelelés ebben az ágazatban is sürgető. Az épületek 30%-nak jó a műszaki állapota, a közepes műszaki állapotú épületek aránya, mintegy 50%. Baromfitartásra elfogadható 18%, alkalmatlannak alig 2% minősíthető.

Műszaki-technikai szempontból a juhászat létesítményei a leginkább elavultak. A juhférőhelyek közel egynegyedében igen korlátozottak a jövedelmező termelés műszaki feltételei, s azok sürgős felújításra szorulnak. A többi férőhely esetében a juhtartás megoldható, de nem tekinthető korszerűnek. Környezetvédelmi szempontból a juhászatok általában kevesebb gondot okoznak, azonban a nagyobb állattartó telepeken a trágyakezelés, trágyaelhelyezés gondot jelenthet, amely problémát az EU csatlakozás kapcsán meg kell oldani. A juhászatban aggálymentesnek tűnnek a 300-nál kevesebb anyajuhot tartók juhhodályai. A nagyobb telepek több mint felénél jeleztek e téren hiányosságokat.

Az állattartó telepek környezetvédelmi helyzete

Az állattartó telepek környezetvédelmi helyzetének részletes leírását az NVT 13. sz. melléklete tartalmazza.

A termékminőségi, fogyasztóvédelmi követelményeknek való megfelelés mellett az élelmiszertermelésben növekvő jelentőségűvé válik az Európai Unió környezetvédelmi követelményeihez való alkalmazkodás. Az EU elvárások, illetve már a részben harmonizált magyar jogszabályok is egyik sarkalatos pontként a környezet nitrát terhelését rögzítik. A 91/676/EGK számú tanácsi irányelv (az ún. „nitrát direktíva”) alkalmazását a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről szóló a 49/2001.(IV.3.) kormányrendelet írja elő. Az állattartó telepek működése kapcsán ennek két lényeges elemét lehet kiemelni. A vízbázisok védelme szempontjából döntő fontosságú a szerves trágya ártalmatlanná tétele, de a levegőtisztaság védelme is helyenként és esetenként problémát jelent.

A rendelet az általa felsorolt „nitrát-érzékeny területeken” lévő településeken, a „jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai a vizek nitrát-szennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében” összefoglalt előírások alkalmazását kötelezővé teszi, míg az ezen kívüli területeken ajánlja. Lényeges – és a rendelet szerint már hatályba lépett – előírás, hogy a mezőgazdasági területre éves szinten a szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Az előírások – a már működő állattartó telepek trágyatárolóinak megfeleltetésére vonatkozók kivételével – hatályba léptek. Az 50 számosállat fölötti állattartó telepek hígtrágya tárolóira 2006. január 1-től, az istállótrágya tárolóira 2010. január 1-jétől teszi kötelezővé az alkalmazást, míg az 50 számosállat alattiak esetében további négy év türelmi időt engedélyez. A rendelet előírása szerint:

– Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tároló helynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk.

– Istállótrágyát szigetelt alapú, csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására.

– Mélyalmos trágya előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni.

A nitrát-érzékeny területek kijelölése a vizek nitrát-szennyezéssel szembeni érzékenysége alapján történt. Ide tartozik – az érintett települések feltüntetésével – a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó, továbbá valamennyi ivóvíz-ellátási célt szolgáló tározó vízgyűjtő területe, valamint meghatározott karsztos területek, az ivóvíz-, ásvány- és gyógyvízbázisok védőterületei, bányatavak parti sávja, stb.

A sertéstelepek esetében a legkomolyabb gondot a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés okozza, mivel a keletkező trágya hagyományosnak tekinthető talajerő gazdálkodásban való felhasználása – tápanyag-gazdálkodási céllal – az állománykoncentráció mai szintjén, illetve az általánossá vált trágyaeltávolítási technológia mellett nehezen oldható meg. A trágyaeltávolítás a felmért sertésférőhelyek 11%-ánál (262 ezer férőhely) hiányos, a trágyaelhelyezés a telepek több mint 25%-ánál okoz gondot.

A sertéstelepek több mint 40 százaléka – 217 telep, közel 1150 000 férőhellyel – nitrát-érzékeny területen működik (26. sz. táblázat). Az NVT intézkedéseinek szempontjából ez a körülmény jelentősen megnehezíti a gazdálkodók számára az olyan támogatási formák igénybevételét, amelyek futamideje a bérleti szerződés időtartamát meghaladja, illetve amelyek a termelési szerkezet és módszerek jelentős, hosszú távú megváltoztatását igényelnék (agrár-környezetvédelem, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, erdősítés).

26. sz. táblázat: A vizsgált sertéstelepek megoszlása a rendelkezésre álló szántóterület szerint a potenciális nitrát-kibocsátáshoz viszonyítva

Megnevezés	Elegendő	Kevés	Szántóterülete nincs	Együtt
Megnevezés	szántóval rendelkezik		Szántóterülete nincs	Együtt
Telepek száma	133	79	320	532
– ebből N érzékeny területen lévő	55	34	128	217
Kocaférőhely 1000 db	75	63	196	334
– ebből N érzékeny területen lévő	36	20	81	137
Számított éves N termelés, tonna	9 000	7 560	23 520	40 080
– ebből N érzékeny területen	4 291	2 433	9 766	16 490
Szántóterület igény, ha	52 941	44 471	138 352	235 763
– ebből N érzékeny területen	25 242	14 310	57 445	96 997
Saját szántóterület, hektár	20 905	2 336	0	23 241
Bérelt szántóterület, hektár	217 311	11 469	0	228 780
Szántóterület összesen, hektár	238 216	13 805	0	252 021
Összes szántóhiány, hektár		30 666	138 352	169 018
többlet, hektár	185 275			185 275
N érzékeny területen lévő telepekhez tartozó
Saját szántóterület, hektár	11 779	1 343	0	13 122
Bérelt szántóterület, hektár	85 124	2 741	0	87 865
Szántóterület összesen, hektár	96 903	4 084	0	100 987
Összes szántóhiány, hektár		10 226	57 445	67 671
többlet, hektár	71 661			71 661

* A férőhelyen tartott állatok számított éves „nitrát termelése” és a 91/676/EEC sz. un. „nitrát direktíva” alapján kalkulált területigény.

Forrás: Dr. Guba Mária–Dr. Ráki Zoltán: Az állattartó épületek felmérése, II. kötet. AKII. Budapest, 2002. Kézirat alapján készített számítás

Az állatvédelmi ajánlások a sertések tartási körülményeit az almozás irányába javasolják módosítani. A tartástechnológia korszerűsítésének ez az iránya a hígtrágya mennyiségének radikális csökkentése és az almozás valamely módjának elterjedése lenne. Ha a technológia-váltást az alomszalma-szükséglet oldaláról vizsgáljuk, 10 alatt van azoknak a telepeknek a száma, amelyek a rendelkezésre álló szántón a szokásos vetésszerkezet mellett elméletileg képesek lennének az alomszalma szükségletüket biztosítani. Mindez azt is jelenti, hogy az almozásos technológiára való áttérés csak a sertéstelepek kis hányadánál jelenthet reális alternatívát.

A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy az ún. „nitrát-érzékeny” területeken lévő 217 telepből mindössze 55 telep rendelkezik elegendő szántóterülettel ahhoz, hogy potenciális nitrogén kibocsátását a rendelkezésére álló területen el tudja helyezni, további 34 telep a rendelkezésére álló szántóterületen a megtermelődő nitrogénnek átlagban csupán egynegyedét helyezheti el. A nitrát-érzékeny területen lévő telepek 59 százaléka, az összes állatférőhely 60 százaléka nem rendelkezik földterülettel.

A nitrát-érzékeny területeken lévő 217 telepből 170 telepen a hígtrágyás technológia jellemző, 42 telepen fordul elő almozás. Bonyolítja a felhasználás helyzetét, hogy hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található. A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét 3 évente meg kell vizsgálni.

A rendelet sajnálatos módon nem rendelkezik a vizsgálatok díjmentességéről, ezzel a nitrát-érzékeny területeken nem csak a „jó mezőgazdasági gyakorlat” szabályaiból származó költségtöbblet, hanem e vizsgálatok költségei is növelik e területeken a sertéstartás költségeit.

Környezetvédelmi szempontból a baromfitelepeken a trágyakezelés és a levegőszennyezés jelenthet gondot. A hiányosságok a tenyésztyúk-félék 2%-os arányától a brojlercsirke-nevelő épületek 32%-os arányán keresztül a tenyészkacsa-tartó épületek 96%-os arányáig terjednek. A trágyakezelési, tárolási problémákra hazánkban nincs megnyugtató technológiai megoldás, ezért várhatóan új, korszerű nyugati technológiák (pl. trágyaszárítás) adaptálása válik szükségessé.

A szarvasmarha tartó telepek esetében legfőbb gondot a trágya, illetve a trágyalé kezelése, mindenekelőtt a trágyalé és csapadékvíz szétválasztása jelenti, és igényel jelentősebb beruházási költséget a jövőben. A trágyaeltávolítás leginkább mobil^14. eljárással történik. Az épületek 84 százalékában üzemel ez a rendszer, mely a szarvasmarha-állomány 90 százalékát érinti. A fennmaradó állomány 2/3-ánál, az épületek közel 3/4-énél kézi^15. trágyaeltávolítást alkalmaznak. A kézi trágyaeltávolítás leginkább a marhahizlalásban maradt fenn.

A szarvasmarha-istállókban a hagyományos szarvasokban tárolt almos trágyakezelés az általános. Összességében hígtrágyás eljárás az épületek három százalékánál, alig több mint száz istállóban, az állomány négy százalékánál használatos. A hígtrágyás trágyakezelés 1/3 részben földmedencés és csak 2/3 részben építettek zártmedencés tárolót. (A hígtrágyás trágyakezelési eljárás leginkább a nagy szarvasmarhatelepeken terjedt el. Az 500-nál több tehenet tartó gazdaságoknál volt e technológia 85 százaléka. Azonban ennél az állománycsoportnál is az épületeknek nem egészen négy százalékánál alkalmazták a hígtrágyás eljárást.)

A nitrátérzékeny területeken működő szarvasmarhatelepek arányáról nincs pontos adatunk, de vélhetően az összes szarvasmarhatelep számának 1/3-át (mintegy 280 telep) nem haladja meg.

Állatjólét

A sertéstelepeken az állatvédelmi követelmények döntő része megegyezik az állat-higiéniai követelményekkel, ami egyben azt is jelenti, hogy az ehhez szükséges beruházások jó részét a mind a hatályossá váló EU követelményeknek való megfelelés, mind a versenyképes termelés érdekében is szükséges lenne elvégezni.

A baromfitartó telepek esetén súlyos gondot jelent az állatvédelmi követelményekhez való alkalmazkodás, kiemelten pedig a ketreces tartást érintő korlátozások.

Az EU állatvédelmi irányelvei alapján, a hazai tehenészetekben jelentős számban előforduló gyenge pontok a következők:

– 8 hetesnél fiatalabb borjak egyedi ketrecben tartása,

– tenyész üszők felnevelése minimális mozgáslehetőség mellett,

– tejelő tehenek egész éves zárt, kötött legelő és kifutó nélküli tartása,

– csúszós, hiányos repedezett padozat,

– a szarvasmarhák hőstressz elleni védelmének részleges hiánya,

– a kötetlen istállókban gyakori a zsúfoltság,

– kevés a jó minőségű szalma az állatok tisztántartásához,

– vannak sérülést okozó fejőgép hibák (szerviz, oktatás, érdekeltség hiánya),

– föcstej-itatáshoz hiányos a tejhűtő és melegítő kapacitás,

– egyes kötetlen állományoknál a szarvtalanítás elmaradása,

– őszi-, tavaszi időszakban használhatatlan állapotú kifutók, karámok.

Az egyes tehéntartók érintettsége az uniós állatvédelmi, élelmiszer-biztonsági szabályokkal az alábbiaknak megfelelően jellemezhető:

– Az állatvédelmi szabályok alig, vagy egyáltalán nem érintik azt a mintegy 40 ezer hazai tehenes gazdát, akik együttesen hozzávetőlegesen 120 ezer tehenet tartanak. Bár itt a kötött tartás a jellemző, de a tehenek a legeltetési szezonban (nagyrészt) csoportosan legelőn vannak.

– A túlélés valószínűsége állatvédelmi szempontból azon kisvállalkozóknál a nagyobb, akik a kötött tartású, megfelelően kialakított épületet (jászol, etetőút, halszálkás állás, stb.) csak éjszakai szállásnak használják, nappal (amikor erre lehetőség van) legeltetnek.

– Az állatvédelmi szabályok leginkább érintik a régi-, zárt-, kötött tartású hazai nagyüzemi tehenészeteket, ahol 44 ezer tehenet tartanak. Itt a teheneket egész éven át lekötve tartják a nyári melegben a párás, forró levegőjű istállóban, és szinte sosem mozoghatnak. A technikai-, technológiai színvonal, valamint a dolgozók hozzáértése és érdekeltsége egyaránt kívánnivalókat hagy maga után.

– Magyarországon jelentős számban vannak olyan kis gazdaságok, amelyek a tejminőséggel kapcsolatos egyre szigorodó előírásokat nem vagy nem megfelelően tudják teljesíteni, a szükséges beruházás pedig nem lenne számukra megtérülő. Ezek a gazdaságok a meglévő tejkvótán belül sem fognak tudni tejet piacra vinni, bár jelenleg ez jelentős fő vagy kiegészítő tevékenységük. Ezen gazdálkodók számára a jövedelemszerzési lehetőség fenntartása húshasznú marhára való áttéréssel lehetséges.

Állatvédelmi szempontból legjobbak a fejlett technikával rendelkező, magas minőségi- és fajlagos termelési jellemzőkkel rendelkező nagyüzemi tehenészetek.

Az állattartó telepek állapotának környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági szempontok alapján elvégzett felméréséből megállapítható tehát, hogy jelentős elmaradás tapasztalható az EU előírások szerinti környezetvédelmi és állatjóléti követelményeknek való megfelelésben. Az 1990 előtt kialakított nagyüzemek szakosított állattartó telepeinek technológiája, trágyakezelése az EU követelményeknek jelentős hányadban nem felel meg, illetve amortizálódott. A szakosított telepek egy része az 1992 után kialakult tulajdoni viszonyok következtében nem rendelkezik a trágya elhelyezésére alkalmas elegendő földterülettel, illetve a privatizáció következtében nem tudtak a trágyaelhelyezést hosszútávra lehetővé tevő szerződéses kapcsolatokat kialakítani.

Az egyéni gazdaságok kisebb állattartó telepein nem a trágyakezelés, illetve elhelyezés, hanem a technológiai fejlesztés költséghatékonysága tekinthető a legfőbb korlátozó tényezőnek.

Az NVT a fenti követelményeknek való megfelelést az AVOP mezőgazdasági üzemek beruházásait támogató intézkedése keretén túlmenően a szükséges beruházásokhoz nyújtott támogatások kiegészítéseként járulékos, működési jellegű költségek, kieső jövedelmek kompenzációjával ösztönzi, valamint szervesen kapcsolódik az agrár-környezetgazdálkodás intézkedés jó mezőgazdasági gyakorlat feltételének teljesíthetőségéhez is.

1.5. Mezőgazdasági jövedelemszint

A mezőgazdasági keresetek jellemzően alacsonyabbak a nemzetgazdasági és az ipari átlagnál. A különbség 1990 óta a mezőgazdaságban foglalkoztatottak rovására nőtt (27. sz. táblázat).

27. sz. táblázat: A mezőgazdaságban dolgozók bruttó és nettó keresete a nemzetgazdaság más ágazatcsoportjaihoz viszonyítva*

Megnevezés	1990	1992	1994	1996	1998	2000	2001
Bruttó átlagkereset (€/fő/hó)
– a mezőgazdaságban	47,46	64,51	103,90	147,37	194,45	250,75	303,84
– az iparban	57,70	92,82	142,98	211,52	288,29	385,50	441,27
– a gazdasági ágak átlagában	56,63	93,89	142,94	200,01	278,77	36,78	434,86
A mezőgazdasági bruttó kereset
– az ipari kereset%-ában	82,2	69,5	72,6	69,7	67,5	65,0	68,9
– a gazdasági ágak átlagának%-ában	83,8	68,7	73,6	73,7	69,8	68,0	69,9
Nettó átlagkereset (€/fő/hó)
– a mezőgazdaságban	37,13	49,32	76,91	104,49	141,66	172,28	205,50
– az iparban	43,27	65,26	98,50	136,46	191,36	242,87	275,60
– a gazdasági ágak átlagában	42,57	65,82	98,65	130,92	186,43	234,38	272,17
A mezőgazdasági nettó kereset
– az ipari kereset%-ában	85,8	75,6	78,1	76,6	74,9	70,9	74,6
– a gazdasági ágak átlagának%-ában	87,2	74,9	78,0	79,8	76,0	73,0	75,5

* 1992–1996-ig a 20 fő feletti, 1998-tól a 4 fő feletti létszámú gazdasági szervezetek teljes munkakörben foglalkoztatottak adatai

Forrás: Foglalkoztatottság és kereseti arányok 1998–2001, KSH 2002

28. sz. táblázat: Jövedelmezőségi mutatók az egyéni- és társas vállalkozásokban a tesztüzemek adatai alapján,
2000-ben

Megnevezés	Mértékegység	Egyéni gazdaságok	Társas vállalkozások
Üzemi tevékenység eredménye	1000 Ft/ha mezőgazdasági terület ≈4,2 €/ha	11,26	11,34
Össztőke jövedelmezősége	1000 Ft/ha mezőgazdasági terület ≈4,2 €/ha	3,47	4,25
Munkajövedelmezőség	1000 Ft/éves munkaerő egység ≈4,2 €/ha	988,4	777,1

A mezőgazdaság alacsony hatékonysága és jövedelmezősége következtében a jövedelemi, kereseti szintek szintén alacsonyak (az ipar mutatóinak 75%-a körül), ez pedig az ágazat munkaerő-kibocsátásának és a munkaerő elöregedésének egyik közvetlen oka. Mivel a mezőgazdaság a vidéki területeken az egyik fő foglalkoztató ágazat, ez ezeken a területeken hátrányos gazdasági és demográfiai változásokhoz vezet.

A gazdaságilag életképes üzemek száma 40-50 000 alatt van. Ezt támasztja alá a regisztrált termelők által elért árbevétel is. Az egy gazdaságra jutó árbevétel a gazdasági társaságoknál 557 000 euró, a főfoglalkozású egyéni vállalkozóknál és főfoglalkozású őstermelőknél 18 950 euró, a nem főfoglalkozású egyéni vállalkozóknál és őstermelőknél mindössze 3370 euró. Az utóbbi két csoportban szerzett jövedelem nem tartalmaz olyan többletet, amely a nem közvetlenül a termeléssel összefüggő korszerű szolgáltatások igénybe vételét lehetővé teszi, illetve fejlesztésre fordítható. Ez a helyzet többnyire nem teszi lehetővé a gazdálkodás megfelelő korszerűsítését. Az e csoportokba tartozó, jellemzően alapvetően vidéki térségekben gazdálkodók számára a jövedelemszerző tevékenységek megtartása, és lehetőség szerinti fejlesztése az igen magas munkanélküliség miatt alapvető fontosságú. A gazdálkodás professzionális szolgáltatások igénybevételével történő racionalizálása, az átmeneti pénzügyi nehézségek áthidalása, illetve beruházáshoz szükséges források teremtése jelentős számú, félig árutermelő gazdaság stabilizálódását eredményezheti.

Az ágazat tőkeszegénysége, alacsony jövedelmezősége, valamint a fedezet hiánya miatt a mezőgazdasági vállalkozások korlátozott mértékben tudják igénybe venni a rendelkezésre álló hitelkonstrukciókat, amely helyzetet az állami források jelenlegi mértéke és rendszere nem tudja kellő hatékonysággal feloldani. Ezen a helyzeten enyhítenének az NVT keretében normatív módon megnyíló források, a gazdálkodók tőkeerősebbé és hitelképesebbé tételével.

Ez azért is kulcsfontosságú, mert a hazai gazdálkodók támogatottsági szintje jelenleg jelentősen elmarad az Európai Uniós versenytársaikétól, ami versenyképességüket közvetlenül érinti.

A mezőgazdasági alapanyag-termelés, feldolgozás és értékesítés termékpályán a megtermelt jövedelem jelentős része az utolsó két szakaszban (feldolgozás és értékesítés) realizálódik. A termékpálya e három szakasza jelenleg elkülönül egymástól, alacsony a termelői tulajdon és érdekeltség a magasabb profitrátájú feldolgozásban és értékesítésben. Ennek következtében alacsony a termelőknél maradó jövedelem. Az NVT a termelői szervezettség növelését célzó, a termelői csoportok megalakulását és működését támogató intézkedés keretén belül kínál megoldást erre a helyzetre.

A fentiek (az alapanyag-termelést segítő normatív támogatások, a termelői csoportok támogatása) kedvezőbb pénzügyi helyzetet teremtenek a gazdálkodók számára a hitelfelvételhez. Ezáltal javítják az üzemszervezés hatékonyságát és az eszközhatékonyságot, így a fejlesztések intenzitását is, amely elengedhetetlen a folyamatosan nyíló agrárollóból^16. adódó hátrányok enyhítéséhez. 1990–2001 viszonylatában a termelői árindex négyszeresére, a termeléshez felhasznált iparcikkek árindexe 5,6-szorosára nőtt (29. táblázat).

29. sz. táblázat: A mezőgazdasági termékek termelésének folyó termelő-felhasználása, árindexek, agrárolló

Megnevezés	1990	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001
*A folyó termelő-felhasználás volumenindexei, 1990=100%*
Mezőgazdasági eredetű termelő-felhasználás	100,0	63,1	63,6	66,0	65,9	55,3	56	47,4	53,8
Ipari eredetű termelő-felhasználás	100,0	77,0	78,1	78,6	72,8	77,9	81,6.	87,4	97
Mezőgazdasági szolgáltatási díjak	100,0	68,7	70,0	76,9	75,3	68,8	73,2	61,7	69,7
Összesen	100,0	67,2	68,0	69,4	66,0	65,1	67,7	67,7	75,6
Árindexek, 1990=100%
Termelői-árindex	100,0	163,1	206,4	276,0	301,4	309,9	317,9	389,4	408,7
Termeléshez felhasznált iparcikkek árindexe	100,0	202,9	250,9	351,7	404,8	425,9	443,2	491,6	565,7
ipari takarmányok	100,0	180,7	204,9	308,9	345,7	338,5	335,7	390,8	463,5
üzem- és világítóanyagok	100,0	224,3	268,2	359,2	433,7	494,8	550,3	604,7	646,4
műtrágya	100,0	199,2	274,5	373,9	408,3	421,3	438,2	468,0	572,4
növényvédő szer	100,0	202,7	256,7	324,7	359,4	389,6	419,2	430,1	512,2
állatgyógyászati készítmények	100,0	197,9	250,9	316,2	347,5	379,8	402,6	429,5	463,9
Agrárolló	100,0	124,4	121,6	127,4	134,3	137,4	139,4	126,2	138,4

Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv, KSH, megfelelő kötetei

1.6. Beruházási szükségletek

A magyar mezőgazdaság az elmúlt évtizedben gép- és technológiaellátottság tekintetében sajátos helyzetbe került, hiszen egy új üzemstruktúra műszaki-technológiai feltételeinek megteremtése vált szükségessé. A termelés műszaki, technikai feltételeit elsősorban az ár- és jövedelemviszonyok befolyásolják. Az egész évtizedre jellemző volt a nyíló agrárolló, a termelő-felhasználások még 2001-ben is csak az 1990-es szint 53,8%-át érték el (30. sz. táblázat).

Bár a mezőgazdasági beruházások változatlan áron számolva szinte minden évben bővültek, a jövedelem a legtöbb ágazatban nem tette lehetővé az indokolt technológiai korszerűsítést. 1994 után, az összes mezőgazdasági beruházás még – az 1999-től mérhető jelentős javulás ellenére – 1990. évi változatlan áron számolva 1999-ben csak 55,6%-a volt az 1990. évinek (27. sz. táblázat). Ezek a számok azt jelzik, hogy a mezőgazdaság műszaki-technikai eszközrendszere nem újul megfelelő ütemben.

30. sz. táblázat: Beruházások alakulása a mezőgazdaságban

Megnevezés	1990	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001
A beruházások értéke folyó áron, millió €
Összes beruházás	136,9	104,7	125,9	194,6	260,4	326,5	337,4	323,3	376,8
ebből: építés	62,3	31,6	42,5	66,3	95,6	122,6	114,6	115,7	85,4
gép	63,0	53,7	73,0	110,8	145,1	178,7	161,9	146,7	161,4
egyéb	11,6	19,5	10,4	17,5	19,6	23,3	60,9	–	–
A beruházás változása folyó áron, 1990=100%
Összes beruházás	100,0	76,5	92,0	142,1	190,2	238,5	246,4	236,1	275,2
ebből: építés	100,0	50,7	68,3	106,5	153,6	196,9	184,0	185,7	137,2
gép	100,0	85,2	115,9	175,9	230,5	283,7	257,1	233,1	256,4
egyéb	100,0	167,3	89,4	150,1	168,6	199,8	523,0	–	–

Forrás: KSH alapadatok alapján számított adatok

A fenti táblázatban szereplő adatok csak a gazdasági szervezetekre vonatkoznak, így a tényleges fejlesztések a táblázatban szereplő adatokat meghaladják.

A termelés jövedelmezősége tartósan alacsony, kevés az olyan ágazat, melyben a jövedelem lehetővé teszi a technológiai korszerűsítést, holott ezek a befektetések a termelés hatékonyságának növelése szempontjából elengedhetetlenek.

Az állami támogatások felhasználásából és a beruházási mutatók alakulásából arra lehet következetni, hogy 1997-ben és 1998-ban lényeges volumenű gépkapacitás bővítés történt. Magyarországon 2000-ben a 100 ha mezőgazdasági területre jutó traktorok száma 35%-a, a kombájnok száma a fele volt az EU átlagának. Az eszközök avultságáról nincs pontos képünk. Az erőgépek átlagos használati ideje 12-13 évre tehető. Az átlagos használati idő fokozatosan növekszik, az 1981–1985 évek átlagában még csak 7,0 év volt. Az átlagos használati idő különösen magas az önjáró betakarító gépeknél (15,2 év) és a 41–75 kW teljesítménykategóriába tartozó traktoroknál (12,1 év).

A fenti adatokból megállapítható, hogy az átalakult gazdaságszerkezetből adódó követelmények miatt a beruházások csak kis lépésekben, elsősorban a termelés alapfeltételeit biztosító körben kerültek megvalósításra. A tagsággal hatályossá váló környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerbiztonsági követelmények teljesítéséhez szükséges beruházások további, igen jelentős erőfeszítést igényelnek a gazdálkodóktól, igen kedvezőtlen megtérülési mutatókkal, így azok kompenzációs jellegű kiegészítő támogatással való ösztönzése is szükséges.

1.7. Környezeti állapot

1.7.1. Általános jellemzők

Magyarország területének mintegy 85%-a a talajok termékenységétől függően különböző mező- és erdőgazdasági célú hasznosításra alkalmas. Ennek megfelelően a mezőgazdaság a legnagyobb területhasználó Magyarországon. Amegművelt területek minősége, a talajtípusok, a fizikai adottságok, a lejtésviszonyok, a klimatikus viszonyok az általános minősítés szerint jók a mezőgazdasági termelés számára, bár jelentős területi különbséget mutatnak.

Az utóbbi évtizedek igen intenzív, az agárgazdasági viszonyokat gyakran tekintetbe sem vevő művelése hatására a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota romlott. A 90-es évek elejének politikai és gazdasági átalakulása erős hatást gyakorolt a mezőgazdasági ágazat folyamataira. Ennek eredményeképpen bizonyos mértékig ellentmondásos helyzet alakult ki, mivel a privatizáció hatására a birtokok elaprózódtak, az ágazat gazdasági állapota a nemzetgazdaság általános állapotával párhuzamosan romlott, ám ennek hatására extenzívebb művelési módok váltak általánossá, a növényvédő szerek és műtrágyák (és általában az input anyagok) használata visszaesett, ami sok esetben az „alulhasználattal” összefüggésbe hozható környezeti problémák megjelenéséhez vezetett (pl. tápanyag-gazdálkodási problémák, trágyázás hiánya, negatív tápanyagmérlegek, a parlagon hagyott területek növekvő aránya, értékes, természetvédelmi területek kezelésének megszűnése).

A korábbi évtizedek adataihoz képest a műtrágyahasználat jelentősen csökkent. Részben ez az oka annak, hogy napjainkra a fő problémát nem a túlzott műtrágyázásból eredő környezeti károsodás, hanem a talajnak a tápanyag-gazdálkodás hiányából eredő minőségromlása képezi. A talajok termőképességét, szerkezetét javító, megőrző szervestrágyázás mennyisége és aránya az elmúlt évtizedben jelentősen mérséklődött. Az istállótrágyázott terület 1990–2000 között egyharmadára, a felhasznált szerves trágya mennyisége pedig 68%-kal csökkent (az 1981–1985 közötti időszakhoz képest a csökkenés 75%-os).

31. táblázat: NPK mérlegek, 1900-2000 (mezőgazdasági művelés alatt álló területeken, kg/ha/év)

Időszak	N	P₂O₅	K₂O	Összesen
Terménnyel kivett mennyiségek
1900–1950	40	15	38	93
1961–65	47	18	48	113
1971–75	72	27	69	168
1986–90	88	40	97	225
1991–95	83	32	79	194
1996–2000	73	26	46	145
Műtrágyával pótolt mennyiségek
1900–1950	0	1	0	1
1961–65	24	17	9	50
1971–75	80	54	67	201
1986–90	93	47	58	202
1991–95	29	4	4	37
1996–2000	47	7	8	62
Teljes pótolt mennyiség
1900–1950	7	7	16	30
1961–65	23	19	24	66
1971–75	84	62	105	251
1986–90	120	64	111	295
1991–95	53	19	51	123
1996–2000	64	14	24	102
Mérleg
1900–1950	–33	–7	–22	–62
1961–65	–24	+1	–23	–46
1971–75	+13	+35	+31	+79
1986–90	+32	+24	+14	+70
1991–95	–30	–13	–28	–71
1996–2000	–9	–12	–22	–43

Forrás: Kádár Imre, Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutatóintézete

A mennyiségek az összes műtrágya együttes mennyiségét mutatják.

Javarészt a termelés intenzitásának és koncentrációjának csökkenése, valamint a környezeti szempontból káros anyagok (vegyszerek) felhasználásának csökkenése következtében a mezőgazdasági termelés környezeti terhelése nem jelentős, ami az élelmiszer-biztonsági szabványoknak való megfelelés szempontjából is hatalmas előnyt jelent. Kockázatot inkább a termelés végletes elaprózódása és bizonyos területeken a környezeti megfontolásokat figyelmen kívül hagyó, szakmailag megalapozatlan termelési módszerek és agrár-technológiai intézkedések jelentenek. Másrészt egyes területeken bizonyos jól jövedelmező gazdaságok még mindig túlságosan igénybe veszik a természeti adottságokat, a környezettudatos gazdálkodás módszereit nem alkalmazzák, és ezeken a területeken az ebből eredő környezeti problémák még mindig fennállnak (a növényvédő szerek és műtrágyák túlzott használatából eredően csökkenő biodiverzitás, diffúz és pontszerű talaj- és vízszennyezés).

Az utóbbi évtizedek mezőgazdasági folyamatainak (különösen az értékes gyepterületeknek a kárpótlás során szántóvá való átalakításának) a tájra gyakorolt kedvezőtlen hatásai továbbra is orvoslásra várnak.

4. sz. diagram: Növényvédő szerek értékesítése, 1990–1998

5. sz. diagram: Növényvédő szerek felhasználása, 1980–1995

A korábban kialakított nagy mezőkön az elégtelen szervesanyag-pótlás, a nem megfelelő vetésforgó alkalmazása, az általánosan használt talajművelési eljárások, a talajtakarás teljes hiánya és a 70-es és 80-as években kialakított védő erdősávok pusztulása miatt aggasztó mértékű víz- és szélerózió van kialakulóban.

A 70-es és 80-as évek során az ún. amerikai modell szerint fejlesztett mezőgazdasági technológiák és a növényvédő vegyszerek és műtrágyák intenzív használatának bevezetése, majd az ezt követően, a 90-es években az általános gazdasági visszaesés okozta mezőgazdasági válság hatására a gazdálkodás hagyományos, környezet-orientált, forráshatékony formái csaknem teljesen eltűntek. Ez nem csak a talaj és a vizek állapotában bekövetkezett hátrányos változások miatt jelent komoly problémát, ez a biodiverzitás csökkenésének legjelentősebb oka is. Magyarország természeti értékeinek többségét gyakorlatilag olyan természetközeli élőhelyek, illetve az ott élő növények és állatfajok alkotják, amelyek bizonyos emberi, konkrétan mezőgazdasági tevékenységek és módszerek hatására alakultak ki. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a hagyományos hazai gazdálkodási módszerek eltűnésével ezek a természeti értékek is elpusztulnak. Ebből a szempontból a művelés vagy a földhasználat megszűnése és a túlságosan intenzív gazdálkodás egyaránt veszélyes, bár jelenleg a fent említett okok miatt a művelés megszűnése jelenti a nagyobb problémát.

A fentiek azt jelzik, hogy Magyarországon az ország összetett jellemzői és a jelenlegi problémák nagy száma miatt a környezettudatos gazdálkodást számos különböző területen kell népszerűsíteni. Az alábbi szakaszokban a környezet egyes elemeinek közelmúltbeli változásait és jelenlegi helyzetét mutatjuk be. Az agrár-környezetgazdálkodás legfontosabb problémáit a meghatározott prioritások szerint az alábbi táblázatban foglaljuk össze.

32. sz. táblázat: Agrár-környezetgazdálkodási problémák

Leírás	Érintett terület	Környezeti jelentőség	Összesen
1. Víz- és szélerózió	+++	+++	6+
2. Értékes természeti területek biodiverzitásának csökkenése a művelés megszűnése miatt	++	+++	5+
3. A talaj tömörödése	+++	++	5+
4. Természeti értékek pusztulása az intenzív művelés következtében	+	+++	4+
5. A Tájak pusztulása a földhasználat (intenzitásának) változása miatt	++	++	4+
6. Mezőgazdasági forrású vízszennyezés (nitrát és foszfát bemosódás)	+	++	3+

Értékelés: + mérsékelt, ++ súlyos, +++ nagyon súlyos

Az NVT és az AVOP megvalósítása során mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a helyzet ne romoljon tovább.

1.7.2. Talaj

Magyarországon az alábbi, mezőgazdasággal kapcsolatos fizikai talajpusztulási folyamatok jelentkeznek jelentős mértékben:

1) erózió és defláció; 2) a talaj savasodása; 3) a talajszerkezet szikesedés okozta romlása; 4) a talaj tömörödése; 5) belvízveszély; 6) a termőréteg kiszáradása, cserepesedése.

Magyarországon a termőtalajokban a legnagyobb kárt a defláció, az erózió okozza. Emellett a talajok savanyodása és szikesedése a mezőgazdasági területek jelentős részét érinti.

Erózió

Magyarországon a mezőgazdasági területeken a domborzati viszonyok figyelmen kívül hagyása, a helytelen parcellázási viszonyok, a nagytáblás monokultúrás növénytermesztés, a kapás kultúrák lejtős területen való termesztése, a hegy-völgy irányú ültetvénytelepítés és művelés, illetve a nem megfelelő talajművelési eljárások alkalmazása jelentős mértékben hozzájárul az erózió felerősödéséhez. Az erózió jelenlegi kiterjedését és mértékét megbízhatóan, pontosan felbecsülni és az erózió gazdasági és környezeti hatását felmérni egyaránt nehéz feladat.

Magyarországon a vízerózió nagyon jelentős talajromboló folyamat, jelenleg az összes mezőgazdasági terület több, mint egyharmadát (25,3%), összesen 2 297 000^17. hektárt érint. Jelenleg a vízerózió évente mintegy 100 millió tonna talajveszteséget okoz. Magyarországon a defláció is jelentős mértékű (mintegy 1,4 hektárnyi területet veszélyeztet), de minthogy erre alkalmas monitoring rendszer nem üzemel, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. A szél pusztító hatásának főleg a homoktalajok, illetve a homokos csernozjom talajok vannak kitéve.

A szél pusztító hatásának főleg a homoktalajok, illetve a helytelenül művelt (löszös) csernozjom talajok vannak kitéve. A helytelen földhasználat következtében (vetésforgók elmaradása, szervestrágyázás hiánya, mezővédő erdősávok felszámolása, a talajfelszín takaratlansága) az ország területének közel 50%-át alkotó szántókon a folyamatos növénytakarás nélküli nagyüzemi táblák jelentős része eróziós szempontból veszélyeztetett. Az elkövetkezendő évtizedben el kell érni, hogy a széles körben alkalmazott talajvédő/talajkímélő agrotechnikai módszerekkel, a táblák környezetében fasorok, erdősávok, illetve eróziófogó táblaszegélyek kialakításával és folyamatos talajtakarás alkalmazásával jelentős mértékben csökkenjen az eróziós folyamatok által okozott talajpusztulás. Ott, ahol azt az eróziós-deflációs veszély indokolja, a területet talajvédelmi célból erdősíteni kell.

33. sz. táblázat: Erózió Magyarországon (1999)

Vízerózió által sújtott terület	2297 millió ha
ebből:
erősen,	0,557 millió ha
közepesen,	0,89 millió ha
mérsékelten erodált	0,86 millió ha
Átlagos évi talajveszteség
ebből:
erősen,	70 t/ha
közepesen,	40 t/ha
mérsékelten erodált területek	20 t/ha
Évi összes talajveszteség	100 millió tonna
Évi összes szervesanyag-veszteség	1,5 millió tonna
Szélerózió által sújtott terület	1-1,5 millió ha

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutatóintézete

2. sz. térkép: Magyarország eróziós térképe

Az erdők fontos szerepet játszanak a talajvédelemben. Az ország közel egyötödét borító erdős területeken az erózió mértéke minimális vagy egyáltalán nincs erózió. Ebből az következik, hogy a jelenleg erdőkkel borított terület évente 32 millió tonna termőtalaj erózióját akadályozza meg. Az Alföld laza talajú területein a 465 ezer hektár erdő a defláció és a sivatagosodás megakadályozásában játszik fontos szerepet.

A Nemzeti Erdőtelepítési Program (700 ezer hektár) megvalósítása mintegy 12,6 millió tonna termőtalajt fog megvédeni az eróziótól és közel 400 ezer hektáros területen csökkenti a deflációt is.

A talajerózió a következő talajvédelmi módszerekkel ellensúlyozható:

– a talajhasználat megváltoztatása;

– talajvédelmi szempontból megfelelő mezőgazdasági technológia használata (művelés iránya és módja);

– műszaki talajvédelem (meliorizáció, teraszos művelés, szélteraszok, övárkok).

A defláció elleni védekezés lehetséges módjai:

– a földhasználat talajvédelmi célú megváltoztatása (gyep, erdő);

– a táblabeosztás módosítása (optimális táblaméretek);

– talajjavítás (szerves anyagok pótlása);

– talajtakarás megvalósítása és fenntartása (takarónövények, köztes növények vagy mulcsozás);

– mezőgazdasági talajvédelmi technológiák (talajművelési módszerek) alkalmazása;

– mezővédő erdősávok telepítése.

Talajsavanyodás

Magyarország talajtakarójának 13%-a erősen, 42%-a pedig közepesen, illetve gyengén savanyú kémhatású. A talajok 50%-a a savanyú talajok kategóriájába tartozik. A talajok savanyodása az elmúlt két évtized során felgyorsult, de az érintett terület nem nőtt ezzel arányosan. A talajsavanyodás felerősödésében a szakszerűtlen műtrágyázásnak, a légköri savas ülepedésnek, a különböző savas kémhatású ipari melléktermékeknek, a hulladékoknak és a nem kellően erőteljes talajkezelésnek (meszezésnek) van szerepe. A talajsavanyodás jelentős mértékben visszafordítható a környezetbarát tápanyag-gazdálkodás bevezetésével, a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével, zöldtrágya használatával és rendszeres meszezéssel.

Talajszikesedés

A szikesedés 946 000 ha-on (az ország területének 10%-a, a Mezőgazdaságilag Hasznosítható Terület 15%-a) korlátozza a talajok termékenységét és termelőképességét. További 245 000 ha-on fordul elő szikesedés a mélyebb talajrétegekben. A Na-sók feleslege komolyan korlátozza a szántóföldi termelést (15-40%), valamint a legelő területeken is jelentős hozamcsökkenést okoz. Szikes talajokon (szoloncsák, szolonyec, szikesedő réti talajok és csernozjom talajok, stb.) fokozza a szikesedés veszélyét az ideiglenes belvíz megjelenése, amely további sófölösleget szállít a termőrétegbe a mélyebb talajrétegekből. A nem megfelelő vízrendezés, a művelési ág megváltozása (szántóvá alakítás), a mélyszántás, a mélyebb talajrétegek szerkezetének megbontása és az öntözés felgyorsíthatja a negatív folyamatokat. A jelenlegi állapot romlását elkerülendő szigorú földhasználati (mélyszántás kerülése, speciális talajmunkák) és vízgazdálkodási (öntözés korlátozása/az öntözővíz megfelelő minőségének szigorú ellenőrzése, a talajvíz szintjének alacsonyan tartása) szabályok alkalmazása szükséges.

Talajtömörödés

Magyarországon a talajtömörödés az alábbi okokra vezethető vissza:

– Természetes tényezők: ezek elsősorban olyan talajokra vagy talajrétegekre jellemzőek, amelyek szerves és szervetlen kolloidtartalma alacsony. A szélsőséges időjárási viszonyok (a rendkívül sok csapadék vagy a csapadékhiány okozta belvizek, kiszáradás és szedimentáció) szintén okozhatnak talajtömörödést.

– A mezőgazdasági gépek nedves talajon történő mozgatása, nedves talaj művelése: a deformáció mértéke az okozó tényező súlyosságától, időtartamától, az egységnyi területre eső terheléstől, a talaj jellemzőitől és egyéb tényezőktől is függ (öntözés, nem megfelelő mezőgazdasági technológia a vízmozgásokkal érintett területeken).

– Az ismételt, azonos mélységben történő művelés, melynek során a talajművelő eszközök többször gyakorolnak nyomást a talajra: ez leggyakrabban a boronálás (16-20 cm) és a szántás (22-25 cm, 28-32 cm, 38-40 cm) mélységben fordul elő. Hátrányos körülmények között egy helyen akár két vagy három túlzottan tömör réteg is kialakulhat.

Régebbi felmérések szerint Magyarországon a növénytermesztést mintegy 1,4 millió hektárnyi területen akadályozza egy tömör gátréteg jelenléte. Az utóbbi években a hazai felmérések azt mutatják, hogy a helyzet ebben a tekintetben tovább romlott. 2000 óta Magyarország szántóinak több, mint a felén mutattak ki tömörödést.

34. sz. táblázat: Európa és Magyarország különböző mértékben tömörödött területei, millió ha

Tömörödés mértéke	Európa	Magyarország
Enyhe	24,8	1,05
Közepes	7,8	0,33
Súlyos	0,4	0,02
Összesen	33,0	1,4

Forrás: Gyuricza, 2000

Az agrártechnológiai megoldások, a megfelelő növénytermesztési technológia és az új művelési módszerek segítségével a talajtömörödés mértéke csökkenthető, a talajtömörödés megelőzhető, illetve felszámolható. Különleges esetekben a tömörödés természetes úton is csökkenhet, de ez a folyamat vagy több évet vesz igénybe, vagy csak a talaj felső néhány centiméteres rétegét érinti.

– Növénytermesztési technológiai és művelési megoldások;

– a talaj vízfelvevő képességének folyamatos fenntartása a tömörödött rétegnél mélyebb műveléssel vagy a talaj rendszeres lazításával;

– a munkafolyamatok megfelelő kombinációja a szántókon;

– a gépek mozgatásának a talaj víztartalmához való igazítása, különleges gépek használata;

– művelés nélküli, közvetlen vetés alkalmazása;

– a művelés mélységének változtatása, kombinált talajművelési eljárások alkalmazása;

– rendszeres mélyszántás;

– a talaj állapotának sávokban történő javítása;

– a talaj állapotának a szokásos legmélyebb szántásmélység alatti javítása (mélylazítás).

1.7.3. Vizeink

Magyarország 93 000 km²-nyi területe a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik. Területének kétharmada síkság, teljesen vagy közel teljesen sík medencefenék, amelynek tengerszint feletti magassága nem éri el a 150 m-t, míg a fennmaradó egyharmad túlnyomó része hegy- és dombvidékekből áll, melyek tengerszint feletti magassága meghaladja a 150 m-t. A Kárpát-medence éghajlatát a szárazabb és csapadékosabb időszakok rendszeres váltakozása jellemzi. Annak következtében, hogy az ország egy medencében fekszik, területe időről időre– árvizek és belvizek formájában – hatalmas vízmennyiséget tárol, míg máskor a mezőgazdasági termelést a szárazság veszélyezteti. Az ország területének 52%-át, megművelt területének kétharmadát veszélyezteti az árvíz és a belvíz. A szárazsággal veszélyeztetett területek mérete megfelel az áradással és belvízzel veszélyeztetett területekének, és a szárazság okozta kár eléri, sőt, meg is haladhatja az árvíz és belvíz okozta károkat.

Az erdők pozitív hatása a vízgazdálkodásra: az ország hegy- és dombvidékein található erdők védik ivóvízkincsünket, a csapadékvíz áramlásának lassításával csökkentik az árvizek veszélyét, tisztítják a vizet és javítják a vízminőséget. A vízgazdálkodási célú erdősítési intézkedések között a vízgyűjtő területek, illetve a folyók árterének erdősítése a legfontosabb.

Árvizek

Az országunkban tapasztalható árvizek hátterében nem a domborzati viszonyok állnak döntő tényezőként. Folyóink vízhozama nagymértékben függ azon országok vízgazdálkodásától, ahonnan ezek a folyók jönnek (az ún. felvizi országok). Az ország határain belül a folyók és kisebb vízfolyások árterületei összesen 35 000 km²-t fednek le. 1995 és 2000 között Magyarországot árvizek sújtották, 1997 kivételével minden évben hosszabb-rövidebb ideig rendkívüli védelmi intézkedésekre volt szükség. Főbb folyóink közül a Duna átlagosan 2-3 évente, a Tisza átlagosan 1,5-2 évente hagyja el medrét. Az ország termőterületének egyharmada, vasutaink 32%-a, közutaink 15%-a és több mint 700, összesen 2,5 millió lakosnak otthont adó település található árterületen. A Tisza völgyének árvizeit különösen gyakran kíséri belvíz is.

Az évtizedekkel ezelőtt lezajlott folyószabályozások során árvízvédelmi gátak épültek, amelyek hosszú ideig meg is akadályozták az árvizeket. A folyók vízgyűjtő területén, különösen annak a határokon túli részén azonban megváltozott a földhasználat (kivágták az erdőket), az ártereket elhanyagolták, és a Tisza folyó és mellékfolyói árszintje megemelkedett, és így a gátak további magasítása gazdasági szempontból már nem alkalmas az árvízveszély elleni védekezésre. A magyar kormány kidolgozott egy tervet (az ún. Vásárhelyi^18. Tervet), amelynek célja leginkább veszélyeztetett Tisza árvizei elleni védekezés olyan rendkívüli víztározók segítségével, amelyek a kevésbé értékes mezőgazdasági területeken épülnének. A terv keretében az ártér hasznosítása is változna. A hosszú távú terv megvalósítása 2004-ben kezdődik, erre a célra a 2004-es költségvetésben 8 milliárd forint került elkülönítésre.

Belvizes területek

Magyarország területének mintegy negyede alacsonyan fekvő síkság, amelynek nincs természetes vízelvezetése. Aközel 5 millió hektárnyi rendszeresen művelt szántó mintegy 10-15%-át veszélyezteti rendszeresen belvíz. Több év adatainak értékelése azt mutatja, hogy a belvízzel (2-4 hónapon át) borított terület éves átlagban 130 000 hektár. 2000-ben a belvízzel sújtott terület különösen nagy volt, ekkor az év elején 343 ezer hektár volt víz alatt. Jelenleg a belvizek lecsapolására és tárolására összesen 27,500 km hosszúságú a vízelvezető csatornahálózat és 235 db, együttesen 259 millió m³ kapacitású víztározó áll rendelkezésre. Az ország belvízzel leginkább veszélyeztetett területei a Tisza völgye és a Duna völgyének alacsonyabban fekvő részei.

Aszály

Az utóbbi években az enyhe szárazság valószínűsége minden évszakban jelentősen nőtt, míg a tavaszi és téli súlyos szárazság valószínűsége szintén nőtt. A csapadék éves megoszlásának az utóbbi száz évre kiterjedő vizsgálata azt mutatja, hogy ez idő alatt 17 kedvező év, 32 száraz év és 28 nagyon száraz év volt. A súlyos aszály valószínűsége különösen magas a sík területeken (bár az egyes térségek között itt is vannak eltérések). A Dunántúlon csak enyhébb aszály szokott előfordulni. Aszályra általában kétévente kerül sor. Az Alföldön a súlyos aszály átlagosan 10-20 évente ismétlődik. Szárazabb időszakokban a csapadék tényleges mennyisége messze elmarad az átlagtól, míg a nedvesebb időszakokban az átlagos érték két-háromszorosát is elérheti. A termőidőszak csapadékviszonyainak áttekintése azt mutatja, hogy az eső önmagában a növényzet vízigényét nem elégíti ki.

A felszíni és felszín alatti vizek minősége

Magyarországon, elsősorban az ágazatnak a bevezetőben leírt, csökkenő inputot eredményező átalakulása és válsága következtében nincs jelentős diffúz vagy pontszerű, mezőgazdasági eredetű vízszennyezés. Bár ez a helyzet az ágazatra erőltetett gazdasági és pénzügyi körülmények következtében, spontán módon alakult ki, igen fontos, hogy a környezetbarát technológiák és módszerek terjesztésével fenn is tartsuk.

A vízvédelem terén az egyetlen problémát a nagy méretű állattartó (sertés, baromfi, szarvasmarha) telepek hígtrágya- és szennyvízkibocsátása jelenti. Az alábbi, további mezőgazdasági tényezők vizeink minőségét csak mérsékelten veszélyeztetik:

– egyes helyeken még ma is fennáll a műtrágyák és szerves (híg) trágyák túlzott (felelőtlen) alkalmazásából eredő környezetszennyezés veszélye,

– a felszíni és felszín alatti vizeket szennyezheti a helytelenül tárolt és kezelt szerves, leginkább hígtrágya, illetve az intenzív állattartó telepekről származó szennyvíz,

– a felszíni és felszín alatti vizeket szennyezhetik továbbá a helytelenül kihelyezett növényvédő szerek is.

A felszíni és felszín alatti vizek mezőgazdasági forrású nitrát, foszfát és (esetleg) növényvédő szer szennyezése pontosan nem számszerűsíthető, mivel jelenleg erre a célra alkalmas monitoring rendszer nem üzemel. A környezeti állapotok monitorozásában a legtöbb segítséget az FVM Növény- és Talajvédelmi Szolgálata által működtetett Növényvédelmi Információs Rendszer nyújtja, amely többek között a talajok nitráttartalmát is monitorozza.

3. sz. térkép: Magyarország nitrátérzékeny területei

A nitrát direktíva megvalósítása

A 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. melléklete tartalmazza a Magyarország nitrátérzékeny területein található települések listáját (mintegy 1500 település) és a „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlata” címmel megfogalmazott szabályokat, amelyek betartása lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók a követelményeknek megfeleljenek. A nitrátérzékeny területek 4 337 millió ha-t fednek le Magyarországon (az ország területének 46,6%-a), amelyből 2 788 millió ha mezőgazdasági terület (az ország területének 29,9%-a, a Mezőgazdaságilag Hasznosítható Terület 44,9%-a). A Központi Statisztikai Hivatal 2004-es adatai alapján 450 737 földtulajdonos földje helyezkedik el nitrátérzékeny területen. A nitrát direktívához kapcsolódó akcióprogramok automatikusan a 3. mellékletben meghatározott jó gazdálkodási gyakorlat részét képezik.

A fenti Kormányhatározat előírásainak megvalósítását célzó döntések a nitrátszennyezettség országos felmérésein, a felmérések eredményeinek értékelésén és a KSH által 2000-ben végrehajtott Általános Mezőgazdasági Összeírás vonatkozó eredményein alapultak. A mérések kiterjedtek a felszíni vizekre, ezek vízgyűjtő területére, a vizek eutrofizációs állapotára és annak a mérésére, hogy a mezőgazdasági tevékenységek milyen mértékben befolyásolják a vizek nitráttartalmát.

A nitrátérzékeny területeket a vizek nitráttartalma alapján jelölték ki, és elkészült egy 12 évre szóló akcióterv is (2002.01.01.– 2013.12.31.). A 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. melléklete a nitrátérzékeny területeket települések listájának formájában határozza meg. A felszíni és felszín alatti vizek nitrátérzékenysége alapján összeállított lista mintegy 1500 települést tartalmaz.

A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területeket a 33/2000. (II. 17.) sz., a felszín alatti vizek védelméről szóló Kormányrendeletben meghatározott nitrátérzékenységi kategóriák alapján határozták meg, az egyes települések közigazgatási területének megfelelően.

A felszíni vizek közül a 240/2000. (XII. 23.) sz., „a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről” szóló Kormányrendelet hatálya alá esőket a felmérésben igen nitrátérzékenynek fogadtuk el (ide tartoznak pl. nagy tavaink és ivóvíztározóink vízgyűjtő területei stb.). Az akcióterv négyéves időszakokra oszlik, a gazdák által folyamatosan szolgáltatott adatok, illetve a helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján négyévenként felülvizsgálható és módosítható. A talajvíz nitrátszennyezése elsősorban nagy, intenzív állattartó telepek kapcsán merül fel, a legtöbb problémát a hígtrágyás technológiát alkalmazó telepek okozzák. (Egy 1996-98-as, tárolókat vizsgáló felmérés szerint az éves hígtrágyatermelés mintegy 11 millió m³, amelynek elhelyezéséhez mintegy 80 ezer hektár mezőgazdasági területre lenne szükség. A nitrátérzékeny területeken évente mintegy 3,4 millió m³ állati trágya keletkezik.) A legfontosabb feladat a nitrátkibocsátás csökkentése. Európai szinten a megfelelő előírásokat a „nitrát direktíva” tartalmazza (91/676/EGK Tanácsi irányelv), amelyet a hazai jogrendben a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet honosított meg.

Vízvédelmi program

Az ország közműves ivóvízellátásának több, mint 90%-a a felszín alatti víztározókon létesített ivóvízkutakból származik. Ezek mintegy kétharmada földtani szempontból sérülékeny területen található, ami annyit jelent, hogy hosszabb idő alatt a felszíni szennyezés elérheti a viznyerő pontokat. A kormány által 1997-ben indított ivóvízvédelmi akcióprogram keretében a már működő, illetve hosszú távra félretett sérülékeny ivóvízforrások pótlási területeit feltérképezik és 20 napos, 6 hónapos, 5 éves és 50 éves időszaknak megfelelő védelmi zónákat állapítanak meg. A szennyezés forrásait és folyamatait a vízkincs komplex állapotfelmérése keretében tárják fel. A program várhatóan 2009-ben zárul majd le. Az összesen 700 sérülékeny ivóvízforrás védelmi zónái az ország területének mintegy 8%-át fedik le. A vízforrások védelmi zónáin belül a vízvédelmi program többek között a környezeti szempontból kifogástalan mezőgazdasági tevékenységekre való áttérést is támogatja.

1.7.4. Levegő

A mezőgazdasági eredetű légszennyezésről csak csekély mennyiségű adat áll rendelkezésre Magyarországon, mivel a mezőgazdaság a levegőt csak igen csekély mértékben szennyezi, így az országos kezdeményezések az ipari és a közlekedési légszennyezésre összpontosítottak. Ennek ellenére a helytelenül tárolt és használt szerves trágyák és hígtrágya metán- és ammónia-kibocsátásának csökkentése szerepel célkitűzéseink között. Regionális szinten számos olyan állattartó telep létezik, amely nagy mennyiségben termel hígtrágyát, ám megfelelő tárolókapacitással nem rendelkezik. Mivel e gazdaságok nagy része a hígtrágyás (nagy vízfogyasztású) technológiát használja, a metán- és ammóniaszennyezés valamint a szagszennyezés elég gyakori. A hulladékgazdálkodási létesítményekbe történő beruházások pénzügyi hátterének hiánya miatt ezek a gazdaságok állattartási technológiájukat nem tudják megújítani, így várhatóan még hosszabb ideig folytatni fogják a légszennyezést.

Az állattartás légszennyezésén kívül néhány további probléma is összefüggésben áll a levegő minőségével. Különösen a deflációval érintett területeken jellemző, hogy a talaj legfelső rétegét a szél elhordja, ami porszennyezést okoz, bizonyos esetekben pedig a deflálódó talajhoz növényvédő szerek és műtrágyák is tapadhatnak, ami további szennyezést eredményezhet. A fenti első problémacsoportra az jelenthet megoldást, ha az állattartó telepek a hígtrágyás technológiáról más technológiára váltanak, vagy ha a hígtrágya tárolását elkerülik, pl. biogáztermelésre használják fel, míg az utóbbi problémacsoport a defláció csökkentésével orvosolható. Az utóbbi példa azt is mutatja, hogy a környezeti problémák mennyire komplex és szoros kapcsolatban állnak egymással, mivel az egyik probléma súlyosbodása további problémák megjelenését vagy súlyosbodását is maga után vonhatja.

A levegő széndioxid-tartalmának szabályozásában, illetve a levegő tisztításában, a káros anyagok kiszűrésében fontos szerepet játszanak az erdők, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek az éghajlatváltozás okozta problémák megoldásának szempontjából is. Magyarország aláírta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét, és vállalta, hogy széndioxid-kibocsátását 6%-kal csökkenti. A Nemzeti Erdőtelepítési Programban előirányzott 700 ezer hektár erdő által megkötött 30-50 millió tonna szén a fenti vállalás teljesítéséhez jelentős mértékben hozzájárulhat. A tervezett erdősítés nagyrésze az Alföldön történik, ahol az erdők a por és homok megkötésében, azaz a defláció által okozott levegőszennyezés megszüntetésében is fontos szerepet fognak játszani.

1.7.5. A mezőgazdaság és a biodiverzitás

Magyarország természeti értékeinek jelentős része az extenzív mezőgazdálkodáshoz, illetve annak helyszíneihez, tehát mezőgazdasági környezetekhez kötődik. Magyarország jelentős biodiverzitásának megőrzésében fontos szerepet játszik a tájnak a változó környezeti jellemzőkhöz illeszkedő, változatos használata. A hazai agrár-biodiverzitás számos fajának hatékony védelme csak a természetvédelem szempontjainak a mezőgazdasági művelésbe való széleskörű integrációjával oldható meg.

A természetvédelmi szempontból előnyös extenzív gazdálkodás a legnagyobb mértékben a kevéssé termékeny, hátrányos helyzetű területeken maradt fenn, amelyek közül soknak az infrastrukturális ellátottsága is gyenge. Ezeken a területeken a helyi lakosság kiegészítő jövedelemszerző tevékenységként foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, gyakran részmunkaidőben, ám munkaerő-intenzív módon, megtartva a hagyományos módszereket. Egyes esetekben az extenzív gazdálkodás intenzív termeléssel párosult. A napjainkban zajló, illetve a közelmúltban lezajlott folyamatok, mint a privatizáció, szintén ilyen ellentmondásos körülmények kialakulásához vezettek. Egyes privatizált területeken a termelés egyre intenzívebbé válik, míg máshol a gazdálkodást ismét hagyományos eszközökkel kezdik folytatni. Az utóbbi változat külső támogatás nélkül hosszú távon nem maradhat fenn, ám sokfelé természetvédelmi szempontból az lenne az előnyös, ha fennmaradna. Jelenleg Magyarország területének közel 10%-a áll természetvédelem alatt, ami több, mint 900 ezer hektárt jelent. Az országos szinten fontos területek mintegy 40%-a mezőgazdasági művelés alatt áll. Ezek általában alacsony termelékenységű területek, ami azt jelenti, hogy itt sokkal nehezebb nyereségesen gazdálkodni. A természetvédelmi szempontból kívánatos extenzív gazdálkodás megoldást jelenthet az ezeken a területeken élő gazdák számára, feltéve, hogy jövedelmük kiegészítésére megfelelő pénzügyi támogatást kapnak.

Az ország egyes területein még fennmaradtak bizonyos extenzív gazdálkodási rendszerek, ezek hagyományos formái, maradványai. Szinte minden nagyobb földrajzi egységen belül folytatnak még valamiféle hagyományos gazdálkodást, bár ezek módszerei, elterjedtsége és volumene térségről térségre eltérő. Az Alföld szikeseinek pásztorai, az Őrség gyümölcsösei és gyepterületei, a Dunántúl fás legelőin folyó szarvasmarha legeltetés, a Kiskunság tanyavilága vagy az Aggteleki Karszt extenzív művelése mind jó példa erre. Gyepterületek és extenzív művelésű szántók csak töredékesen maradtak fent, elsősorban nagyobb folyóink árterületén. A gyepes területek fennmaradó szórványainak, szigeteinek megőrzése egyes veszélyeztetett fajok, pl. a haris fennmaradásának elengedhetetlen feltétele. A művelési ágak között rendkívül fontosak a nádasok és a halastavak. Hazai arányuk európai összehasonlításban is jelentős. A nádasok és halastavak alapvető fontossággal bírnak a vizes ökoszisztémák megőrzése szempontjából. A szőlők és gyümölcsösök között az extenzív művelésű területek aránya elhanyagolható, de természetvédelmi szempontból legalább e területek megőrzése mindenképpen kívánatos. A fentieken kívül tájaink és természeti kincseink európai összehasonlításban is kiemelkedő gazdagságának megőrzése érdekében szükség lesz arra is, hogy a jobb mezőgazdasági adottságú területeken ma használt gazdálkodási módszerek közé is minél több extenzív elemet vegyenek fel.

A nagy természeti értékű területek (érzékeny természeti területek) támogatási rendszere különösen fontos, mivel a természetvédelem alatt nem álló területeken is olyan gazdálkodási formákat tehet életképessé, amelyek tökéletesen szem előtt tartják a természetvédelem érdekeit. Jelenleg az érzékeny természeti területeknek csak kevesebb, mint 25%-a természetvédelmi terület. Ami a rendszer jövőjét illeti, úgy véljük, rendkívül fontos, hogy a támogatási rendszert minél több olyan területre is kiterjesszük, amelyeket természeti értékeik alapján felvettünk a magyar Natura 2000 hálózatba, és ahol a természetközeli művelési forma a természeti értékek megőrzését elősegítheti. Magyarországon két igen fontos faj, a haris (Crex crex) és a túzok (Otis tarda) említhető, mint olyan fajok, amelyek fennmaradása közvetlen kapcsolatban áll bizonyos különleges gazdálkodási módszerek alkalmazásával

A haris (Crex crex): ez a faj a madárvédelmi direktíva I. mellékletében szerepel. Hazai populációja az 1970-es évek közepe óta folyamatosan fogy. Jelenlegi hazai populációja mintegy 1500 párból áll. A haris védelmét célzó agrár-környezetgazdálkodási támogatás a következő területeken vehető igénybe: Észak-Cserehát, Marcali-medence, Turján térsége, Szatmár-Bereg és a Duna melléki síkság (a kapcsolódó kötelezettségek: a nedves gyepterületek első kaszálásának késleltetése, megfelelő méretű parcellák kialakítása, évente legfeljebb kétszeri kaszálás, a talajszerkezetet fenntartó mezőgazdasági technológia alkalmazása).

A túzok (Otis tarda): ez a faj a madárvédelmi direktíva I. mellékletében szerepel. A magyar populáció a 80-as évek elején igen jelentősen visszaesett, a párok száma 1000 alá csökkent. Az utóbbi években végrehajtott számlálások szerint jelenleg mintegy 1200 túzok él Magyarországon. Ami a faj élőhelyét illeti, a hazai túzokpopuláció elsősorban repce- és lucernaföldeken, illetve nagy kiterjedésű gyepes területeken található. A túzokvédelmi célú gazdálkodási támogatási csomagok a következő területeken vehetőek igénybe: Dévaványa környéke, Duna melléki síkság, Hevesi síkság, Borsodi mezőség.

Az erdők, mint a legösszetettebb ökoszisztémák, a biodiverzitás megőrzésének legfontosabb színterei. Az ország erdőségeinek 57%-a természetközeli növénytársulás (ÁESz, 2001), amelyben az őshonos fa és cserjefajok dominálnak. Az erdők 43%-a alkalmazkodott fafajokból áll, ezek többsége akác (Robinia pseudoacacia) és nemesített nyár (Poplar cv.). Ezek az erdők a biodiverzitás szempontjából kevésbé értékesek, de fontos szerepet játszanak a vidéki területek gazdasági lehetőségeinek javításában, és környezetvédelmi szerepük is jelentős (szénmegkötés, légtisztítás, deflációvédelem stb.). A magyar kormány által az ENSZ Rio de Janeiro-i Környezet és Fejlődés Világkonferenciája alapelveinek megvalósítása kapcsán vállalt kötelezettségek része az erdei ökoszisztémák termékenységének és egészségének megőrzése, a biodiverzitás megőrzése és a védelmi és társadalmi-gazdasági funkciók fejlesztése. A biodiverzitás fenntartás és növelése az erdőtelepítési intézkedéseken belül fontos szerepet játszik. Ezt mutatja az is, hogy a természetközeli összetételű erdősítésekre magasabb támogatás igényelhető, valamit az is, hogy a biodiverzitás növelését célzó kiegészítő intézkedések is bevezetésre kerülnek.

Magyarország erdőinek 19,5%-a természetvédelmi terület (Környezetvédelmi Minisztérium, 2002), az összes természetvédelmi terület 47%-a erdő. A védett erdőkben mindenféle erdészeti művelethez a környezetvédelmi hatóság engedélye szükséges, és a gazdasági tevékenységet alárendelik a környezetvédelmi megfontolásoknak. Erdős területeink között 49, együttesen 9731 hektár területű erdőrezervátum különleges védelmet élvez. Ezeken a területeken minden erdészeti tevékenység tilos. A természetvédelmi területen tervezett erdősítésekhez szintén szükség van a környezetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulására, ami biztosítja a biodiverzitás és természetes értékeink védelmét.

1.7.6. Natura 2000

A Natura 2000 hálózatba felvételre javasolt területek kijelölése technikailag befejeződött, a kijelölés nemzeti jogalkotási folyamata jelenleg is tart. Magyarország biztosítja a jogalkotási folyamat mielőbbi, de legkésőbb 2004. októberében történő lezárását.. A listán 1 233 110 hektárnyi különleges madárvédelmi terület, illetve, ezzel részben átfedésben, 1 370 038 hektár közösségi jelentőségű terület szerepel. A jelenlegi érzékeny természeti területekkel való átfedés mértéke 22%. Ugyanakkor az EU-s jogharmonizációból eredő kötelezettségek teljesítése szempontjából a Natura 2000 hálózatban nem szereplő érzékeny természeti területek is fontosak, ha ezek közösségi jelentőségű fajok élőhelyei, mivel e fajok általános védelme a Natura 2000 rendszer hatáskörén túlmenően is az összes tagállam kötelezettsége. A természetvédelmi területek jelentős része bekerült a Natura 2000 rendszerbe. A létrehozandó hálózat közel 40%-a jelenleg is természetvédelmi terület. Egyes esetekben a közösségi jelentőségű fajok védelme a gazdálkodási tevékenység fenntartását, vagy a gazdálkodás extenzív, természetközeli formáinak bevezetését követeli meg. A legelők és rétek e fajok élőhelyei, míg a szántók csak mint táplálékforrások jönnek számításba.

Az NVT és az AVOP intézkedéseinek megvalósítása során különös figyelmet fordítunk arra, hogy a kijelölt/kijelölendő Natura helyszínek környezeti állapotát ne rontsuk.

1.7.7. Táj

„A táj a konkrét földtani, földhasználati, természetes és épített jellemzők, növény- és állatvilág, vizek és éghajlat együttes rendszere” (A fenntartható mezőgazdaság irányelvei, Brüsszel, COM (1999), 22 final, az Európai Bizottság közleménye). A mezőgazdaság nem feltétlenül része a tájnak, de Magyarországon, ahol a földterület igen jelentős része (közel 85%) mezőgazdasági művelés alatt áll, nyilvánvalóan ez a legfontosabb befolyásoló tényező. Magyarországon a mezőgazdasági területek tájstruktúrája és biodiverzitása nagymértékben függ az adott térségben folyó gazdálkodás formájától, jellegétől és intenzitásától. A mezőgazdasági tevékenységek igen erős hatással vannak a tájra, különösen a táj elemeinek térbeli elhelyezkedésére, a táj szerkezetére. Magyarországon a gazdálkodási módszerek változásai, a specializáció, az intenzívebbé váló gazdálkodás, valamint bizonyos esetekben a művelés megszűnése és a táj elemeinek közvetlen elpusztítása a tájak sokszínűségének megőrzését még az EU tagállamaiban tapasztalhatónál is nagyobb mértékben veszélyezteti. Sokfelé a kis területeket művelő gazdák számának csökkenése és a termelés intenzívebbé válása a változatos, töredékes tájak, mozaikos tájszerkezetek szinte teljes eltűnéséhez vezetett.

Másrészt az értékes tájakat veszélyeztetheti az is, ha a területet a mezőgazdasági művelésből kiveszik, és az más nemzetgazdasági ágazatba (pl. turizmus) kerül, illetve veszélyeztetheti a tájakat a városi területek ellenőrizetlen terjeszkedése is (ipari parkok, települési belterületté nyilvánítás). A múltban Magyarország területfejlesztési politikája a vizes élőhelyek jelentős részének lecsapolásához, az ártereknek mezőgazdasági művelésre való alkalmassá tételéhez vezetett. Az utóbbi években ilyen nagyszabású tájalakító műveletekre már nem került sor, az egyetlen komoly problémát az engedély nélküli urbanizáció, infrastruktúra-fejlesztés és építkezés jelenti. Az elpusztult tájak értékes jellemzőiről nem állnak rendelkezésünkre pontos számok és statisztikai adatok. A tájak leromlása a következő okokra vezethető vissza:

– a táj (nyomvonal jellegű) elemeinek felszámolása a növekvő parcellaméretek miatt (intenzívebb művelés),

– cserjések és spontán erdősödések kialakulása a művelés megszűnése következtében,

– a vetésforgók leegyszerűsödése, specializált gazdálkodási formák, monokultúrák,

– vizes élőhelyek lecsapolása, gyepek felszántása (intenzívebb művelés),

– emberi és állati hulladék kihelyezése mezőgazdasági területekre,

– a táj ember alkotta elemeinek elhanyagolása,

– szabályozatlan területfejlesztés, mezőgazdasági területek elvonása útépítési, településépítési célból.

A fent körvonalazott problémákra megoldást jelenthet a környezettudatos, a megfelelő tájak agrár-környezetgazdálkodási jellemzőit tiszteletben tartó gazdálkodási módszerek elterjesztése és hiányzó, elpusztult tájelemek visszaállítása (helyreállítása), ami elsősorban agrár-környezetgazdálkodási intézkedések segítségével valósítható meg.

1.8. Erdészet

Magyarországon az erdő a szántó után a második legnagyobb művelési ág. Az erdősültség az utóbbi évszázadban 11%-ról 19%-ra gyarapodott a nagyarányú erdőtelepítés következtében, de még mindig jóval elmarad az átlagosan 36%-os európaitól. Hosszú távon (35-50 év) az ország erdősültségét az optimálisnak tartott 27%-ra lehet növelni. Az erdők birtokviszonyai az 1989-es rendszerváltást követően jelentősen megváltoztak, az erdők mintegy 40%-a magántulajdonba került. Az erdők jelenlegi birtokszerkezete a következő:

– állami tulajdonú 58%,

– közösségi tulajdonú 1%,

– magántulajdonú 41%.

Az erdőgazdálkodás alá vont terület 1,93 millió ha (2002), a faállománnyal borított terület pedig 1,80 millió ha. A teljes erdőterületen erdőterv szerinti gazdálkodás folyik. Az erdőgazdálkodás 2002-ben nem érte el a GDP 1%-át az erdő nem anyagi jellegű – védelmi, közjóléti – szolgáltatásai nélkül. Az 1000 lakosra jutó erdőterület 177 ha. Az erdők területi megoszlása egyenlőtlen. Az alföldi régió erdősültsége 9,4%, a hegy- és dombvidékeké 27%.

Az általános európai helyzettől eltérően az erdők 86%-a lombos erdő. A faállományt alkotó legértékesebb fafajok a bükk és a tölgyek, jelentős területet foglalnak el az akácosok, nyárasok. Az erdőterület 57%-át honos fafajok, 43%-át idegenföldi, meghonosodott fafajok (akác, vörös tölgy, fenyők) vagy klónozott fajták (nemes nyárak) foglalják el. A fafajok szerinti megoszlás a következő: tölgy 21,0%, csertölgy 11,5%, bükk 6,1%, akác (300 éve meghonosodott faj) 21,8%, gyertyán 5,7%, nemes nyár 6,6%, hazai nyár 3,2%, egyéb lombos 10,3%, fenyő 13,9%.

Magyarország teljes erdőterülete tervszerű művelés alatt áll, a művelést az egész országban regionális igazgatóságokat működtető Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) felügyeli. Az erdészet többcélú tevékenység, a gazdasági, védelmi és népjóléti funkciók párhuzamosan valósulnak meg. Az erdőterület 65,2%-a gazdasági, 33,1%-a védelmi, 1,4%-a egészségügyi, szociális, turisztikai, elsődleges rendeltetésű, 0,3%-a pedig oktatás-kutatás célját szolgáló erdő. Az erdőkre a többcélú hasznosítás jellemző, a gazdasági és a társadalmi funkciókat együtt, egy időben szolgálják. Az erdők társadalmi, ökológiai szolgáltatásai iránti igény egyre fokozódik, egyre inkább a többcélú erdőgazdálkodás válik uralkodóvá. A magyar erdők élőfa-készlete 329 millió bruttó m³, 12 millió m³ éves folyónövedékkel, amelyből évente 7 millió m³-t termelnek ki. A kitermelt fatömeg 60%-a ipari fa.

Az erdők sokféle, a társadalom számára nélkülözhetetlen funkcióit csak akkor tudják jól ellátni, ha egészségi állapotuk megfelelő, az erdőket ért különböző károsítások az erdei életközösség stabilitását nem borítják fel. Az Európai erdő-egészségügyi megfigyelő hálózat (ICP Forests) 2002. évi adatai alapján, az összes fafajra vonatkoztatva a fák levélvesztés szempontjából 38%-ban tünetmentesnek minősültek, 41%-ban veszélyeztetettek, 21%-ban számottevően károsodottak. A magyarországi erdők az európai országok között a közepesen károsodottak csoportjába tartoznak. A károsodást ökológiailag stabil elegyes erdők telepítésével, ápolásával és a meglevő – arra alkalmas termőhelyen álló – erdők természet-közeli erdőtársulásokká való szerkezet-átalakításával kívánjuk csökkenteni.

A magánerdők egy részén egyéni és társult gazdálkodás folyik, egy csökkenő hányadának gazdálkodói viszonyai – leginkább a sok osztatlan közös tulajdon miatt – azonban még rendezetlenek, ezért itt a szakszerű erdőgazdálkodás még nem indult meg. A mintegy 795 ezer hektár magánerdő tulajdonjogilag rendkívül elaprózott, a magánerdő tulajdonosok száma megközelíti a negyedmillió főt. Az erdőtelepítések legnagyobb részét (80%-át) magántulajdonú erdőkben végzik, így a magánerdők aránya folyamatosan növekszik.

Mind az állami, mind a magánerdőkben nyereségérdekelt gazdálkodás folyik. Mindamellett az erdők és az erdőgazdálkodás jelentős gazdasági, valamint közcélú feladatot (védelmi és közjóléti szerep, szolgáltatások) töltenek be. E közcélú feladatok iránt egyre erősebb a társadalmi elvárás, azonban a közcélú feladatok központi költségvetési finanszírozásának hiányában döntően a piaci viszonyoknak is kiszolgáltatott erdőgazdálkodók viselik az e feladatok teljesítéséből származó terheket. Ma még megoldatlan a különböző közcélból megvalósuló gazdálkodási korlátozások miatti jövedelemkiesés kompenzálása.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv erdészeti fejezetének összeállításánál figyelembevételre kerültek a jelenleg véglegesítés alatt álló Nemzeti Erdőprogram alapelvei. A Magyar Országgyűlés a Nemzeti Erdőprogramot várhatóan 2004 közepén fogadja el. A megfelelő Országgyűlési Határozat ezt követően kerül kibocsátásra.

Nagy területű – 200 hektár feletti – erdőtelepítések esetén, illetve ahol az új erdők jelentős tájformáló szerepet és környezeti hatást fejtenek ki, környezeti hatástanulmányt kell készíteni.

Az erdőtelepítések szerepe a vidékfejlesztésben

Az elmúlt időszak erdőtelepítéseinek zöme a hátrányos helyzetű térségekben létesült. Kivételt képeztek azok a városok körüli zöldövezeti erdőtelepítések, amelyek a városok környezeti állapotának javítása érdekében készültek.

Az alföldfásítás, a hegy- és dombvidéki közcélú talajvédelmi erdősítések, a kedvezőtlen adottságú kistérségekre készített erdőtelepítési programok egyik lényeges célja a vidéki lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése, gazdasági, ökológiai és szociális körülményeinek javítása. Az erdőgazdálkodás alacsony, de hosszú távú jövedelmezőséget biztosít. Az erdészeti munkák idényjellegűek. Javítják a foglalkoztatottságot. A mezőgazdasági munkákkal összehangolt erdőgazdálkodás kiegészítő jövedelmet jelent, és javítja a faanyagszükséglet hazai biztosítását.

A fafeldolgozás jelentős része a vidéki térségekben történik, a koncentrációs folyamat eredményeként nagy fűrészüzemekben, illetve más, faanyagot feldolgozó üzemekben, de továbbra is jelentős a korábbi termelőszövetkezeti erdészethez kapcsolódó melléküzemági és a hagyományos „kisipari” fafeldolgozás. Az erdőtelepítéseknek hatása lesz a vidéki fafeldolgozásra is, további munkalehetőséget teremtve ezzel a fafeldolgozásban is a vidéki lakosságnak.

Az erdősítéssel összefüggő munkapotenciált a következőképpen lehet megbecsülni: 1 000 ha erdőtelepítés végrehajtása mintegy 40 fő munkaerő, az erdőtelepítés ápolása és védelme több mint 45 fő munkaerő éves munkateljesítményének felel meg. Tekintettel arra, hogy az erdészeti munka szezonális, így félévre számítva 1 000 ha erdősítés mintegy 80 fő, az ápolásában pedig 90 fő munkaerőnek biztosít foglalkoztatást. 1 000 ha erdőn végzett gazdálkodáshoz hosszú távon a szükséges adminisztrációs struktúrával együtt mintegy négy fő munkaerő kapcsolódik. A mezőgazdasági üzemekkel összefüggő erdőterületek általában kiegyenlítik a szezonálisan ingadozó munkakínálatot, és kiegészítő jövedelmet nyújtanak.

Az új erdővel és az ökológiai feltételek javításával az intenzív mezőgazdasági hasznosítás alá vont területeken javul a levegőminőség, növekedik a turisztikai kínálat, az őshonos fafajú erdőtelepítések idővel jelentős ökoturisztikai vonzerőt jelenthetnek. A kapcsolódó szolgáltatások idővel egyre több gazdálkodó esetében kiegészítő jövedelemforrássá válhatnak.

Az erdőtelepítések lehetséges területeinek kiválasztásánál természetvédelmi és tájvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Az ökológiai szempontból értékes gyepterületek erdősítése nem kívánatos a jövőben sem. Az erdősítési projektek tervezése során a meghatározandó Natura 2000 területeket is tekintetbe kell venni.

1.9. SWOT elemzés

Az NVT 1. fejezete részletes leírást nyújt a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről. A SWOT elemzés szerves részét képezi ennek a fejezetnek. Tartalmazza a helyzetfeltáró rész (1. fejezet) főbb megállapításainak összefoglalását, a program működési feltételeinek értékelését, valamint az 1. fejezetből kirajzolódó gyengeségek és az azokkal összefüggő veszélyek, az erősségek és a hozzájuk tartozó lehetőségek strukturált rendszerét.

A SWOT rendeltetése az áttekintés, illetve az összefüggések feltárása a program 3. fejezetében részletezett stratégiához. A SWOT szerkezete igazodik a program által szükségszerűen érintett főbb téma területekhez, amelyek a következők: 1) a mezőgazdaság szerkezete, 2) erdészet, 3) agrár-környezetvédelem és tájhasználat, 4) népesség és munkaerő piac a vidéki térségekben.

A SWOT szerves kapcsolatban áll az AVOP SWOT-jával. A két SWOT közös elemeket is tartalmaz, mivel a mezőgazdaság és a vidéki térségek jelenlegi helyzete szolgál mindkét elemzés közös alapjául. Az agrárgazdaság azon területeinek részletes elemzését, amelyek nem köthetők közvetlenül az NVT intézkedéseihez, az AVOP tartalmazza.

Az 1. fejezet részletes helyzetelemzése feltárja a mezőgazdaság, a környezet, az erdészet és a vidéki térségek jelenlegi helyzetét, előnyeit és hátrányait, valamint lehetőségeit és a kapcsolódó veszélyeket részletes állapotfelmérés tárja fel. Az eredmények alapján az alábbiakban összefoglaljuk azokat a legfontosabb területeket, ahol sürgős beavatkozás szükséges, ezzel meghatározva a vidékfejlesztés irányait:

Míg az egyszerűsödött, nem fenntartható tájhasználat vagy környezeti, vagy foglalkoztatási és jövedelmezőségi problémákhoz vezet, a környezettudatos, környezetbarát gazdálkodás mint olyan szinte teljesen ismeretlen, illetve a vidéki társadalom mezőgazdasággal foglalkozó része nem foglalkozik vele, aminek több oka is van.

A kevésbé kedvező agro-ökológiai és társadalmi viszonyokkal rendelkező területek lemaradnak, az alulhasznosított mezőgazdasági területek aránya magas, ám a fenntartható földhasznosítás és jövedelemszerzés meglévő lehetőségeit eddig nem használták ki.

Bár a mezőgazdasági termelés környezeti terhelése alacsony (ami a vegyszerhasználat alacsony szintjének és az alacsony vetéssűrűségnek köszönhető), a vízerózió és a defláció jelentős talajveszteséget okoz, és az egyéb, a talaj minőségét rontó folyamatok szintén erősödnek.

A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság korösszetétele rendkívül kedvezőtlen: a fiatalabb (40 alatti) generációk részaránya nagyon alacsony mind az alkalmazottak, mind az egyéni gazdálkodók között.

A kisméretű egyéni gazdaságok művelőinek képesítési szintje elégtelen: komplex üzletviteli képességeik (üzleti adminisztráció, üzemeltetés, pénzügy, marketing) és az EU-val kapcsolatos ismereteik szintje (szabványok, támogatási feltételek) különösen alacsony; ráadásul az ilyen jellegű szolgáltatások (beleértve a falugazdász szolgáltatásokat is) szintén igen fejletlenek.

A beszerzési és értékesítési célú termelői szervezetek száma mind a termelésben, mind az élelmiszer-feldolgozásban és a marketing területén igen alacsony.

A kis és közepes méretű gazdaságokban a tőkehiány és a forgóeszközök hiánya akadályozza a fejlesztések megvalósítását és az EU környezetvédelmi, tisztasági, termékminőségi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelményeinek megfelelő működést.

Az állattenyésztésben a fejletlen trágya- és szennyvízgazdálkodás folyamatosan veszélyezteti felszíni és felszín alatti vizeink minőségét.

A nemzeti erdősítési támogatási rendszer, a hosszú távú koncepció és programok megléte ellenére az erdősültségi szint még mindig relatíve alacsony, az új erdők különféle okokból veszélyeztetettek, az erdősítés felgyorsulását számos tényező hátráltatja.

A mezőgazdaság, a környezet, az erdészet és a vidéki területek állapotának felmérése számos előnyös jellemzőt is feltárt. Az NVT támogatásainak segítségével ezeket a jellemzőket a tervezési időszakban nagyobb mértékig ki lehet használni. A gyengeségek, hátrányos körülmények a megfelelő kompenzációval enyhíthetőek, ami növelni fogja a környezettudatos agrárvállalkozások arányát és az integrált termelés, illetve további befektetések további lehetőségeit teremtimeg.

Mindezen tényezők javíthatják a versenyképes, EU-kompatibilis és környezetbarát termelés helyzetét és növelhetik az olyan, jól eladható, különleges magyar termékek arányát, amelyek megfelelnek az EU szabványainak és magasabb minőségi követelményeinek és ugyanakkor nagyobb hozzáadott értéket is tartalmaznak. A biztonságos, környezeti szempontból is kifogástalan mezőgazdasági termékek piaci esélyein, a társadalom részéről az egészséges és megbízható tápértékű termékek iránt egyre erősebben jelentkező igényen keresztül a vidéki térségek helyzete a termelés volumenének növelése nélkül javítható.

Lehetőséget fogunk teremteni a környezetóvó, környezetbarát termelési módszerek szélesebb körű terjesztésére, mivel ez észszerűbb földhasználathoz, a megújuló energiaforrásokat felhasználó, változatosabb mezőgazdasági tevékenységekhez, biztonságos trágyagazdálkodási rendszerek kialakításához, az EU követelményeknek megfelelő környezetvédelmi és állattartási viszonyokhoz vezet, úgy, hogy a mezőgazdasági munkahelyek nagy része fennmaradhat. Az egészséges vidéki környezet megőrizhető, ugyanakkor a vidéken élők életkörülményei, megélhetésük javulhat.

A helyzetfeltáráshoz szorosan kapcsolódik a SWOT elemzés, amely a mezőgazdaság, az erdészet, a környezet, a táj és a vidéki területek előnyeit, hátrányait, veszélyeit és lehetőségeit az alábbi táblázatban foglalja össze (a gyengeségeket és erősségeket alátámasztó, az 1. fejezetre történő utalások zárójelben találhatók).

Erősségek	Gyengeségek	Lehetőségek	Veszélyek
A mezőgazdaság szerkezete
Magyarország agrár-ökológiai jellemzői általában jók, bár termelési helyszínenként változóak, az ország területének nagy része alkalmas mezőgazdasági termelésre (1.1 fejezet 1-2 bek., 1.7.1 fejezet); szinte minden ágazatban nagy teljesítményű biológiai alap áll rendelkezésre (1.7.5. fejezet); a magyar mezőgazdaság önellátási foka 120% (1.1 fejezet 6. bek.)	A mezőgazdasági területek egy része kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik; egyszerűsödött, a termőhelyi adottságokhoz nem igazodó földhasználat és gazdálkodás, jelentős mértékű a felhagyott parlagterületek aránya; a földtulajdon és a földhasználat szerkezete jelentősen eltér, a rövidtávú bérleti szerződések a több évre vállalható programok (agrár-környezet- védelem, erdősítés) akadályát képezik, a birtokstruktúra kiegyensúlyozatlan (1.3 fejezet, 1.3 bek.); nagyfokú kényszergazdálkodás, sok a főleg önellátásra termelő, tartós nehézségekkel küzdő gazdálkodó, kevés a gazdaságilag életképes gazdaság (1.1, fejezet 8. bek. 3. diag.); jelentős technológiai lemaradás a növénytermesztés és az állattartás terén, lemaradás az EU termékminőségi, élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjóléti és higiénés szabványainak terén (24-25 táblázat); alacsony termelési hatékonyság a mezőgazdaságban: a mezőgazdaság hatékonysági indexe az EU-15 átlagának csak egyharmadát éri el (1.3.6. fejezet 1. bek.); a nemzetgazdasági, és az ipari átlagnál jellemzően alacsonyabb mezőgazdasági keresetek, a mezőgazdaság tartósan alacsony jövedelemtermelő képessége; a PSE index az EU átlagának 30-40%-a (1.1 fejezet 15 bek. 27.tábla);	A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv által elérhető EU források hatékony felhasználása; a mezőgazdaság átalakítása a multifunkcionalitáson alapuló gazdasági és környezeti fenntarthatóság irányába; a talajok viszonylag alacsony kémiai szennyezettségének, mint komparatív előnynek fenntartása és hasznosítása, különféle agrárkörnyezeti intézkedéseken keresztül; a KAP reform növekvő jelentőséget tulajdonít a termékminőségnek, környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerbiztonsági követelményeknek, amelyek segítik a mezőgazdasági termelési struktúrák átalakítását a gazdasági életképesség és a tisztább környe- zet felé; a termelők növekvő integrációja, a mezőgazdasági termelői szervezetek számának és lehetőségeinek bővülése; az EU szabványoknak megfelelő termelési rendszerekből származó termékek új piaci lehetőségei, növekvő kereslet az egyedi minőségű, egészséges élelmiszerek iránt; a termelési rendszerek és termékskálák módosításának elterjesztése a piaci és a növekvő minőségi követelményeknek való megfelelés érdekében, a termelői szervezeteken alapuló értékesítési csatornák megalapozásával; humán erőforrás biztosítása más kereskedelmi tevékenységek fejlesztésére a vidéki térségekben.	Növekvő globális verseny; a kevéssé hatékony, műszakilag elavult gazdaságok a csatlakozáskor újonnan bevezetésre kerülő szabványok miatt növekvő üzemi költségek következtében elveszítik piacaikat; megfelelő támogatási konstrukciók hiányában az állattartó telepek jelentős hányada kényszerül bezárásra az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai normáinak történő nem megfelelése miatt; a piac intézményi infrastruktúrájának a termelők érdekein alapuló fejlesztése elmarad, ennek következtében a termelői szervezetek hiányából adódó hátrányok súlyosbodnak; a szükséges intézményi és tanácsadói hálózat nem kerül kifejlesztésre, az információáramlás nem javul, így a forrásszerzés még nehezebb lesz; a kis méretű félig önellátó gazda- ságok elvesztik piacaikat, a mezőgazdasági foglalkoztatottság és a vidéki lakosság jövedelme tovább csökken; a hagyományos, természetközeli termelési módszerek ismeretének fokozatos eltűnése.
	a gazdálkodók támogatási szintje jelentősen alacsonyabb, mint EU-s versenytársaiké (21. táblázat). a tőkehiány, az alacsony nyereségesség és a fedezet hiánya miatt a vállalkozások csak korlátozottan tudnak hitelt és központi forrásokat igénybe venni, ami akadálya többek között az EU szabványoknak megfelelés érdekében szükséges beruházásoknak (1.5. fejezet 4., 6. bek.); a termelők szervezettségi szintje alacsony, az agrárgazdasági kapcsolati hálózatok töredezettek (1.3.2 fejezet 10, bek. 1.3.5. fejezet); a mezőgazdasági alapanyagok termelése, feldolgozása és értékesítése eltérő üzleti érdekeltségű csoportok irányítása alatt áll, nincs megfelelően harmonizálva és megszervezve (1.3.5; és 1.5. fejezet 6. bek.); az elaprózódott agrárgazdasági szerkezet és a marketing szolgáltatások hiánya miatt a termelők piaci helyzete gyenge, függőségi helyzetben vannak, jövőképük bizonytalan; (1.3.5; és 1.5. fejezet 6. bek.)
Erdészet
az országos normatív erdősítési támogatási rendszer megfelel az EU irányelveinek, megfelelő regionális és helyi intézményrendszerrel rendelkezik, különböző szinteken rendelkezésre állnak hosszútávú erdősítési koncepciók és programok (1.8 fejezet, 4. bek.);	a magánerdő telepítés szakmai, szervezeti, integrátor rendszerének kialakulatlansága (1.8 fejezet 6. bek.); az erdősültség aránya relatíve alacsony (1.3.2. fejezet 2. bek.);	az erdősítésekből származó gyenge minőségű faanyag megújuló energiaforrásként való felhasználása, alternatív földhasználat energianövények és biomassza előállítására; az erdősítések és meglévő erdők többcélú fenntartható használata, az erdők szociális és közjóléti funkciójának erősítése.
Környezet és táj
Magyarország egyedülálló táji, természeti adottságai, természeti tőkéje, nyugat-európai összehasonlításban is igen magas arányú védett területek (1.2.1. fejezet 2. bek.); az 1980-as évek viszonylatában jelentősen lecsökkent vegyszer-felhasználás miatt jelentős területeken arány- lag „tiszta” talajok (5. diagram).	A művelés alatt álló területek jelentős részét veszélyezteti aszály, árvíz és a belvíz (1.7.3. fejezet); a változó (egyre intenzívebb) gazdálkodási módszerek, az erős specializáció; egyes területeken a művelés megszűnése; a mezőgazdasági területeken a gyepek alacsony hasznosultság foka, gyomos területek nagy aránya; a talaj minőségét rontó folyamatok (erózió, savanyodás, szikesedés, tömörödés), a negatív tápanyagmérleg, a környezettudatos tápanyag-gazdálkodás hiánya, számos, természetvédelmi szempontból előnytelen folyamat felerősödése (1.7.1.fejezet 2-3 bek., 32, 33 táblázat); az állattartásban az elavult technológiából adódó környezeti kockázatok, a trágya feldolgozásának, kihelyezésének megoldatlan problémája (26. táblázat, 1312. melléklet); felszíni és felszín alatti vizek mezőgazdasági forrású szennyezésének monitoringja megoldatlan (nitrát, foszfát, növényvédő szerek) (1.7.3. fejezet 9. bek.); hiányos környezettudatosság, a gazdálkodók alacsony ismertséggel rendelkeznek a környezetbarát termelési módszerekről.	A környezet- és természetvédelmi megfontolások egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, a környezet minősége felértékelődik, jelentős gazdasági tényezővé válik; növekvő érdeklődés a környezetbarát gazdálkodási módszerek iránt, a környezettudatos, környezetbarát gazdálkodási módszerek programszerű elterjesztése; alternatív földhasználat felértékelődése: a termőhelyi adottságoknak megfelelő földhasznosítási szerkezet kialakulása, tájgazdálkodás, tájrehabilitáció; a megújuló energiaforrások iránti növekvő kereslet folytán a gyenge termőképességű területek felhasználása biomassza termelésére.	A mezőgazdasági területek minőségének további romlása: a talaj termelékenységének további gyengülése, további területek kerülnek parlagra, gyomosodás, a súlyos aszályok gyakorisága nő (az éghajlatváltozás következtében); a környezet minőségének további romlása, tájak elszegényedése, csökkenő biodiverzitás; jelentős területek válnak alkalmatlanná gazdaságilag életképes mezőgazdasági termelésre; az EU fenntartható gazdálkodási direktíváinak megfelelő vidékfejlesztési és mezőgazdasági földhasznosítási programok megvalósítása késik.
Vidéki területek
Előnyös adottságú és változatos termelőhelyek, amelyek térségi specialitások előállítására alkalmasak, gazdag gazdálkodási kultúra.	Igen alacsony gazdasági aktivitás (1.2.3. fejezet, 9. táblázat); A termelési szerkezet specializációja, amelyre jellemző az egyre szűkülő munkaerőigény (1.3.fejezet 4. bek.); Az alapvetően vidéki térségekben a népesség igen alacsony reprodukciója, a lakosság kedvezőtlen és romló korösszetétele, a vidék népesség-megtartó ereje alacsony részben a beszűkült vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek miatt (7a – b. táblázat, 1.2.2 fejezet 2–3 és 6–7 bek.); A vidéki népesség és munkaerő kedvezőtlen korösszetétele (11–12. táblázat); a vállalkozó gazdák szakmai képzettségének alacsony színvonala az át- és továbbképzési lehetőségeinek szűkössége, hiánya miatt (1.3. fejezet 5. bek), a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok vidéki népességen belüli aránya jelentősen meghaladja az országos átlagot (1.2.2. fejezet 5. bek).	A magas színvonalú mezőgazdasági és egyéb üzleti tevékenységek kialakításának emberi erőforrás szükséglete a vidéki területeken.	További munkaerő-kiáramlás a mezőgazdaságból, ennek következtében a vidéki térségekből történő elvándorlás és a népesség és gazdatársadalom elöregedésének folytatódása, a vidéki térségek elnéptelenedése, hátrányaik erősödése. A hatékonyságot célzó technológiai fejlesztések és szerkezetátalakítás elmaradása következtében a mezőgazdasági foglalkoztatottság további visszaszorulása. Az ágazat nemzetgazdasági jelentősége tovább csökken.

2. Az NVT készítését megelőző időszak eredményei

Ez a fejezet áttekinti a kísérő intézkedésekkel kapcsolatos jelenlegi nemzeti és EU által társfinanszírozott támogatások eredményeit.

2.1. Az NVT céljaival összefüggő hazai agrár- és vidékfejlesztési támogatások

Áttekintés:

Az 1997. évi CXIV. – az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló – törvény garantálja, hogy az agrártámogatások összege a GDP növekedése függvényében, tekintettel az inflációra is, növekedjen. Az agrártámogatások rendszerében régóta vannak olyan elemek, melyek lényegében hasonlóak az 1257/1999 EK Tanácsi rendeletben szereplő vidékfejlesztési intézkedésekhez.

Az agrártámogatások pénzügyi forrásairól minden évben új jogszabály rendelkezik: 2003-ra Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény XII. fejezetének (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium), 10. címe 4. alcíme és a 11. cím 3. alcím tartalmazza elkülönítve a fejlesztés és támogatás fontosabb irányait, területeit. A támogatások konkrét felhasználását a 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet szabályozza. A támogatási rendszer normatív és pályázatos formában működik, mind központi, mind decentralizált regionális hatáskörben.

Az agrártámogatások keretéből 2001-ben az 1257/1999 EK rendelet szerint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részlegének jogcímeivel egyezően 81 milliárd forint (341 138,8 ezer euró), a Garanciarészlegével egyező célokra 11,5 milliárd forint (48 433,3 ezer euró) került felhasználásra. A támogatások legnagyobb hányada (56 milliárd Ft – 235 849,1 ezer euró) beruházási támogatás volt.

Állami költségvetésből több éve kiépült az egyéni gazdaságokat segítő falugazdász és szaktanácsadói hálózat. A falugazdászok többsége a megyei FVM Hivatalok köztisztviselő alkalmazottaiként általános tájékoztatási és hivatali feladatokat is ellátnak. A regisztrált szaktanácsadók államilag támogatott egyéni és csoportos segítségnyújtást végeznek.

2002-ben központi és területi irodákkal létrejött a földhasználat ésszerűsítését segítő Nemzeti Földalapkezelő Szervezet is. Az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági földterületek szervezett, észszerű felhasználására létrejött Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet (NFA) a 2001. évi CXVI. törvény hozta létre. Az NFA fő feladata a földpolitika alapelveinek megfelelő földhasználat és/vagy földvásárlás. Az állami tulajdonban lévő földterületek hasznosításának alapelvei a következők:

– életképes birtokstruktúra kialakulásának támogatása;

– önkéntes termőföldcseréhez szükséges földalapok létrehozása;

– különleges programok (védett területek, kísérleti termesztés stb.) földigényének biztosítása.

Ezenkívül a 255/2002. (XII. 13.) Korm. rendeletnek megfelelően az NFA veszi át a „Termőföldért életjáradékot” program keretében a 60 éven felüli gazdálkodók által felajánlott földeket is. Mivel a fenti tevékenységek csak egy évig működnek, ezek a tendenciák befolyásolhatják a fenti állami tulajdonú földek felhasználását: eladás, csere, különleges programokban történő felhasználás, magántársaságok általi bérbevétel. Ezek a tevékenységek a következő években hatással lehetnek a földterületek felhasználására a kedvezőtlen adottságú területeken, befolyásolhatják az erdősítési programokat és a korai nyugdíjazás iránti igényt is (ld. a 4.5.2. pontot is).

Az agrártámogatások segítségével jelentősebb technikai-műszaki fejlesztés valósult meg, folytatódott a földhasználati struktúra átalakulása (erdősítés, a többcélú erdőgazdálkodás támogatása, biogazdálkodás, mérsékelt környezetterhelést jelentő termelési eljárások), kis mértékben gyorsult a birtokkoncentráció. Tekintettel azonban a források szerény mértékére a támogatások inkább csak a romló tendencia megállításához, és nem az érezhető javulás eléréséhez voltak elégségesek.

2.1.1. Az NVT készítését megelőző időszak erdőtelepítési eredményei

1990-ig közel 600 ezer hektár új erdő létesült. Vidékfejlesztési (gazdasági) megfontolások alapján előtérbe kerültek a gyorsan növő akác, nemes nyár és fenyő fafajok, de ezen fajok vágási ciklusa is meghaladja a 20 évet. Az akác 300 éve került Magyarországra és azóta alkalmazkodott a Kárpát-medence sajátos éghajlati viszonyaihoz. A Magyar Kormány intézkedést tett az erdőtelepítések felgyorsítására, és határozatban mondta ki, hogy 1991–2000-ig legalább 150 ezer hektár új erdőt kell létesíteni. A mezőgazdasági termőföld hasznosítási elképzeléseket figyelembe véve 1996-ban elkészült az országos hosszú távú erdőtelepítési koncepció, miszerint 778 ezer hektár erdőtelepítésre figyelembe vehető mezőgazdasági területtel lehet reálisan számolni és ezzel az ország erdősültségét az optimálisnak tartott 27%-ra lehet emelni. Akoncepció képezte az alapját az 1997-ben elkészített Nemzeti Erdőtelepítési Programnak.

Az erdőtelepítések fafajainak megválasztásánál lehetőség szerint a nagyobb ökológiai stabilitású, őshonos, természet közeli erdők telepítését ajánlotta a Program. Ez csak részben valósult meg, az erdőt létesítő magántulajdonosok részben a termőhely adta korlátok miatt is a gyorsan növő, gyorsabban hasznot hozó honosított fafajokat részesítették előnyben. Az erdőtelepítések zöme ugyanis olyan termőhelyen valósult meg, ahol természet-közeli erdők létrehozására gyakorlatilag nem volt lehetőség.

A Program megvalósítása a földtulajdon-rendezés elhúzódása és a csökkenő állami támogatások miatt lelassult, és csak fokozatosan emelkedett a jelenlegi szintre. Az elmúlt tíz évben a programban tervezett 150 ezer hektárt érintő feladat a tulajdonviszonyok elhúzódó rendezése és a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt 66 ezer hektár új erdő létesítésével 44%-ban teljesült. A 2001-2002. évre előirányzott 15-15 ezer hektár erdőtelepítéshez szükséges nemzeti pénzügyi forrás rendelkezésre állt, így az a tervnek megfelelően valósult meg. Az erőtelepítés jellemzően az általánosan hátrányos helyzetű, kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező területeken jelentős: 2002. évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 3 759 ha első kivitelű erdőtelepítés valósult meg, Somogy megyében 1 659 ha, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 1 322 ha, Nógrád megyében 220 ha és Békés megyében 204 ha. Az elmúlt tízéves programnak a tervvel összevetett évenkénti alakulását a 6. sz. ábra szemlélteti.

6. sz. ábra: Az erdősítés és fásítás programja 1991–2000

Az új erdők zöme az alacsony erdősültségű Alföldön létesült, ahol a termőhelyi viszonyok csak korlátozottan teszik lehetővé őshonos, természetszerű erdők kialakítását. Ezek a kisebb biodiverzitással rendelkező erdőtelepítések is hasznos szerepet töltenek be a száraz erdőssztyepp klíma javításában, a defláció és a sivatagosodás elleni védelemben, a táj ökológiai gazdagításában.

Az erdőtelepítések tervezését, kivitelezését, jogi és pénzügyi előírásait kormány- és miniszteri rendeletek szabályozzák. Az erdőtelepítések ösztönzése céljából az állam az új erdők és fásítások létesítéséhez vissza nem térítendő támogatást nyújt, melyet a kérelmező földtulajdonos pályázat útján nyerhet el.

Az állami támogatásból telepített erdőt erdőtörvény védi, üzemtervezési kötelezettség alá esik, és az erdő művelési ág csak kivételesen, hatósági engedély birtokában változtatható meg. Állami támogatás igénybevétele nélkül létesített erdő esetében legfeljebb 30 éven belül visszaállítható a mezőgazdasági termelés, ezek általában gyorsan növő fafajokból állnak.

Az elmúlt 10 év erdőtelepítési munkáinak eredményeként egy százalékkal nőtt az ország erdősültsége. Az új erdők életük során 736 ezer tonna széndioxidot fognak megkötni és 540 ezer tonna oxigént termelnek. Átlagosan 990 ezer tonna termőtalaj elmozdulást (erózió, defláció) akadályoznak meg évente, és 66 ezer hektárral növelik a természetes élőhelynek alkalmas, erdős bioaktív felületek mennyiségét. Az erdőtelepítések térségében a környezet minősége és ezáltal a vidéki lakosság életfeltételei is javulnak.

2.1.2. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program eredményei

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot (továbbiakban: NAKP) a Kormány több évi előkészítő munka után a 2253/1999. évi Kormányhatározattal fogadta el és rendelte el a fokozatos bevezetését.

Ehhez kapcsolódva az agrárgazdasági célok 2002. évi támogatási rendszerének részeként, a 102/2001. (XI. 16.) FVM rendelet alapján kezdődött meg a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program területalapú támogatásainak bevezetése. Az NAKP bevezetésére a tárca 2002-ben 9,018 millió euró forrást biztosított (35. sz. táblázat). A támogatás pályázatos úton volt elnyerhető, és a célprogramok, valamint a művelési ágak függvényében az agrár-környezetvédelmi területalapú támogatás összege 34 és 168,5 €/ha között mozgott.

A pályázati felhívásra összesen 4219-en adtak be pályázati anyagot, amely 5321 db pályázatot jelentett (egy pályázó több célprogramra is adhatott be pályázatot). A pályázott terület meghaladta a 270 000 ha-t, az igényelt területalapú támogatási összeg pedig megközelítette a 19 millió eurót. Egy pályázat átlagos területe 51,4 ha, összege 3533 euró volt. Az 1 ha pályázott területre jutó átlagos támogatásigény 68,73 €/ha.

A területalapú támogatásra rendelkezésre álló keret felosztása a megpályázott területek arányában történt. A 2002. évi támogatási keret összesen 153 ezer hektáron tette lehetővé a különböző környezetkímélő technológiák alkalmazását. A beadott, valamint a nyertes pályázatok célprogramonkénti statisztikai adatait a 35. táblázat foglalja össze.

A területalapú támogatások mellett kiegészítő támogatásként a 102/2001. (XII.16.) FVM rendelet 139-142. §-ai alapján támogatásra kerültek „agrár-környezetvédelmi mintagazdaság”-ok is, mely címet 2002. év során 40 pályázóból 11 gazdaság nyerte el, 341 140 euró költségigénnyel. A „kiegészítő állatbeállítás támogatására” csaknem 700 pályázó nyújtott be igényt. A gazdálkodók 80 százaléka sikeresen pályázott, a kiutalt támogatási összeg 1 052 900 euró.

35. sz. táblázat: Az NAKP-2003 pályázatok adatai

Célprogram	Pályázott terület (ha)			Pályázatok száma (db)		Pályázott támogatás (ezer €)		Számítás: AKP pályázók száma (2003) *NVT támogatási ráta
	%	összesen	nyertes	összesen	nyertes	összesen	nyertes	Euro/ha az NVTben	összesen ezer euró
Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram	7	20 742	14 856	223	137	1 712	294 732	168	3 494
Integrált gazdálkodási célprogram	7	21 309	13 048	2 426	1 321	3 817	483 977	337	7 179
Ökológiai gazdálkodási célprogram	22	65 624	59 657	1 240	1 136	5 277	1 085 682	337	22 109
Gyephasznosítási célprogram	41	123 924	89 348	2 556	1 672	5 277	894 468	126	15 656
Vizes élőhely célprogram	6	18 325	16 983	108	100	621	135 863	261	4 785
ÉTT célprogram	17	51 459	40 740	976	748	6 411	1 193 442	211	10 835
Összesen	100	301 383	234 632	7 529	5 114	23 115	4 088 164		64 058

Forrás: FVM, 2004

2.1.3. Az új szövetkezetek (szövetkezések) létrehozásának támogatása

Nemzeti forrásból 1999 előtt kb. 1,26 millió euró jutott évente a szövetkezetek támogatására. 1999-ben mintegy 4 211 000 euró költségvetési támogatás került kifizetésre szövetkezetek alakulására és működtetésére. 2000. évben az 1999-es igények kielégítésére további 8,85 millió euró kifizetése történt meg.

2001-ben a fenti jogcímre 440 pályázó szervezet 15,2 millió euró értékben nyújtott be pályázatot. A rendelkezésre álló keret 4,6 millió euró volt. 2002-ben ugyanerre a jogcímre 330 pályázó szervezet 10,1 millió euró értékben pályázott, a rendelkezésre álló keret 3,15 millió euró volt.

36. sz. táblázat: A kifizetett szövetkezeti támogatások alakulása az elmúlt években

Támogatási év	Igény (darab)	Igény	Rendelkezésre álló forrás
Támogatási év	Igény (darab)	ezer €
1999	263	13 477	4 211
2000 (az 1999-ben ki nem elégített kérelmezőkből)	170	9 265	8 844
2001	440	15 161	4 632
2002	330	10 107	3 158

Forrás: FVM, 2004

Az adatok alapján megállapítható, hogy közel 600-700 szövetkezet alakult az elmúlt években, amelyek megfelelhetnek a termelői csoporttá történő elismerés feltételeinek (36. sz. táblázat). A 85/2002. évi FVM rendelet alapján a termelői csoportok EU-konform elismerése 2003-ban indult meg.

Ha egy termelői szervezet várható termelési értéke kevesebb, mint 600 000 € de több, mint kb. 240 000 € és az összes többi feltételnek megfelel, kérvényezheti előzetes elismerését. Ebben az esetben a szervezet akkor kérvényezheti végleges elismerését, amikor bruttó termelési értéke eléri a 600 000 eurót, ami a gyakorlatban a minden évről a következő év március 31-ig kötelezően leadandó éves jelentéssel együtt történhet meg.

2.2. Phare program

Az agrárágazat 1990 óta kedvezményezettje a Phare programnak. 2003-ig hét projekt kivitelezése fejeződött be, az összes EU hozzájárulás elérte a 109,4 millió eurót. Az eddigi Phare projektek célja túlnyomórészt az intézmények felkészítése és szaktanácsadás volt. A jelenleg futó Phare projektek egy része az NVT megvalósításához szükséges háttér intézményrendszer kialakítását szolgálja. Az Európai Közösség támogatásával a Phare programon keresztül a következő projektek valósultak meg vagy vannak folyamatban:

– Az első projekt (HU9004, pénzügyi keret: 20 millió €) célja a piaci körülmények közötti működéshez elégtelen kapacitású, illetve a korábbi intézményi rendszerből hiányzó intézmények megerősítése, illetve létrehozása volt.

– A második program (HU9104, pénzügyi keret: 13 millió €) két támogatási területre összpontosított. Egyrészt Magyarország kezdődő mezőgazdasági privatizációjára a gabona, tej és hús, valamint az erdészeti és faipari ágazatokban, másrészt technikai segítségnyújtás formájában támogatta az állami tulajdonú, nagy méretű gazdaságok és régi típusú szövetkezetek átalakítását.

– A harmadik program (HU9202, pénzügyi keret: 5 millió €) a vidék gazdaságának pénzügyi forrásokat nyújtani képes pénzügyi és banki infrastruktúra fejlesztését támogatta.

– A negyedik program (HU9304, pénzügyi keret: 30,5 millió €) a mezőgazdasági vállalkozókat és befektetéseik megvalósítását támogatta.

– Az ötödik program (HU9505, pénzügyi keret: 10 millió €) a legfontosabb mezőgazdasági intézmények integrációs felkészítésére irányult.

– Az 1998-as program (HU9806) keretében összesen 16 millió eurót fordítottunk a növény- és állategészségügyi intézményrendszer fejlesztésére, a Közös Mezőgazdasági Politika intézményi hátterének kialakítására, a minőségbiztosítás fejlesztésére, az élelmiszeripar versenyképességének javítására és a vidékfejlesztés és az agrár-környezetvédelem intézményrendszerének fejlesztésére.

– Az 1999-es program (HU9909) keretében 14,9 millió eurót fordítottunk a növényegészségügyi szolgálat, a határállomások, a földnyilvántartási és mezőgazdasági statisztikai rendszerek fejlesztésére.

– A folyamatban lévő 2000. évi program (HU0003) keretében 8 millió eurót állítottunk be az állategészségügyi rendszer fejlesztésére (sertésnyilvántartó adatbázis, határállomások építése, állatjóléti intézkedések kidolgozása).

– A folyamatban lévő 2001-es program (HU0102, pénzügyi keret: 5,5 millió €) projektjei a növény- és állategészségügyi intézményrendszer, valamint az erdészeti szolgálat további fejlesztését célozzák (EU-konform nyilvántartás a növényvédő és hozamnövelő vegyszerekről, a növény- és állategészségügyi rendszer összekapcsolása a vasúti határátkelőhelyekkel. EU-konform statisztikai rendszer az Erdészeti Szolgálatnál, a SAPARD Ügynökség akkreditációjának előmozdítása).

– A folyamatban lévő 2002-es program (2002/000-180-1) hat projektből áll, összességében 11,05 millió € közösségi támogatással. A program céljai a CMO eljárások megvalósítása, a BSE ellenőrzés, az EMOGA intézkedéseinek megvalósítása, a vetőmagok, szaporítóanyagok és takarmányok minőségének fejlesztése, a juh- és kecskenyilvántartás létrehozása és az Élelmiszer-biztonsági Hivatal felállítása.

– A folyamatban lévő 2003-as program 17,33 millió € közösségi támogatásban részesül. A projektek az Integrált Adminisztrációs és Ellenőrzési Rendszer megvalósítására, a veszettség elleni védelemre és a növényegészségügyi és talajvédelmi szolgálat laboratóriumi infrastruktúrájának kialakítására irányulnak.

Főbb eredmények:

A programok eredményeképpen az EU intézményrendszerének elemei megvalósultak vagy megvalósulóban vannak. Az áruforgalmat kezelő (közúti, vasúti és légi) növény- és állategészségügyi határállomások fejlesztés alatt állnak. A digitális parcella-nyilvántartó rendszer a közösségi támogatások megvalósításának egyik eszköze. 2003-ban létrejött az Élelmiszer-biztonsági Hivatal. Szintén 2003-ban alakult meg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, amely az EMOGA kifizető ügynöksége lesz. A digitális szarvasmarha, sertés, juh és kecske nyilvántartó rendszer alapjai elkészültek. Megkezdődött a felkészülés a közösségi vidékfejlesztési és halászati támogatások fogadására. Az Erdészeti Szolgálat az európai követelményeknek megfelelően, a jogi előírásokkal összhangban modernizálja információs és nyilvántartási rendszereit.

2.3. A SAPARD Program

Programok

A Kormány a SAPARD Program keretében nyújtott közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevétele érdekében tett intézkedésekről, az intézményi háttér megteremtéséről szóló 2349/1999. (XII. 21.) Korm. határozat a SAPARD program keretében az alábbi intézkedéseket hagyta jóvá:

– mezőgazdasági vállalkozások beruházásai,

– mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje,

– szakképzés fejlesztése,

– agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése,

– termelői csoportok felállítása,

– falufejlesztés és –felújítás, a vidék örökségének védelme és megőrzése,

– gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító változatos tevékenységek kialakítása,

– a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása,

– technikai segítségnyújtás.

2001 fordulópontot jelentett a SAPARD Program megvalósításában, mivel a 2001 második felében meghozott miniszteri döntések hatására a SAPARD Ügynökség létrehozásának, illetve az akkreditációs követelmények kielégítéséhez szükséges intézmények létrehozásának folyamata felgyorsult. 2001. decemberi látogatásuk során a Mezőgazdasági Főigazgatóság szakemberei jelentős előrelépést tapasztaltak, melynek eredményeképpen 2002 januárjától hét regionális iroda hivatalos megnyitására került sor. 2002. november 26-án hirdették ki a 927/2002 (EC) számú határozattal, hogy a SAPARD Hivatal a Program keretében rendelkezésre bocsátott Európai Uniós pénzeszközök felhasználásáról önállóan hozhat döntéseket. A hivatal a Magyarország SAPARD Tervében leírt intézkedések közül az alábbi négy intézkedés végrehajtására kapta meg az engedélyt:

– mezőgazdasági vállalkozások beruházásai,

– mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje,

– vidéki infrastruktúra fejlesztése és tökéletesítése,

– technikai segítségnyújtás.

A SAPARD Hivatal 2003. január elsején javaslatot tett a Tervben szereplő további öt intézkedés akkreditációjának megkezdésére. A csatlakozásig rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az Irányító Hatóság módosító javaslatában azokra szűkítette az akkreditálandó intézkedések körét, amelyek nem tartalmaznak hosszú távú kötelezettségvállalásokat (5 éves szerződések).

A fenti megfontolást figyelembe véve a SAPARD Hivatal a következő két intézkedés akkreditációját kezdte meg:

– falufejlesztés és -felújítás, a vidék örökségének védelme és megőrzése,

– gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító változatos tevékenységek kialakítása,

2003 novemberében befejeződött a SAPARD Terv fenti két új intézkedésének nemzeti akkreditációja. 2004. január 14-én megjelentek a pályázati felhívások. 2004. április végére a két új intézkedés európai uniós akkreditációja is sikeresen befejeződött.

Az intézményépítés következő lépése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) létrehozása volt, amely 2003. július 1-én, a SAPARD Ügynökség és az Agrárintervenciós Központ összevonásával jött létre, mint az EMOGA Orientációs és Garancia részlegének kifizető ügynöksége. Az MVH feladatai közé tartozik a SAPARD Program megvalósításának folytatása.

A pályázási folyamat

A pályázati folyamat lényegében három szakaszban zajlott eddig:

I. szakasz: 2002. szeptembertől decemberig, meghatározott benyújtási határidővel,

II. szakasz: 2003. februártól benyújtási határidő nélkül,

III. szakasz: 2003. augusztus 13-tól 2004. április 30-ig, átalakított feltételekkel,

IV. szakasz: 2004. január 14-től 2004. április 30-ig a két új intézkedésre is lehetett pályázni.

A SAPARD Hivatal 2002. szeptember 26-án közzétette az első pályázati felhívást az előbb felsorolt intézkedésekre vonatkozóan. A pályázók számára viszonylag rövid idő (mintegy 1,5 hónap) állt rendelkezésre, hogy elkészítsék pályázataikat. A rövid határidő és a pályázati csomagok átfogó jellege ellenére sok (1160) pályázat érkezett be.

A beérkezett pályázatok több, mint felét (51,45%) gazdasági társaságok és szövetkezetek nyújtották be, 649 társulás nyújtott be pályázatot. 290 pályázatot egyéni vállalkozások nyújtottak be, ami a pályázatok teljes számának negyede. Önkormányzatok 195, a vidéki infrastruktúra fejlesztését célzó pályázatot nyújtottak be. Egyéb szervezetek, például kistérségi társulások és különféle civil szervezetek 26 pályázatot nyújtottak be, ami az összes pályázat alig több, mint 2%-a. Az ügynökség működésének zökkenőmentes elindítását akadályozta, hogy a működési kézikönyv és az ügynökség kapacitásai azzal a feltételezéssel kerültek kialakításra, hogy a pályázatok egyenletes ütemben, folyamatosan érkeznek és kerülnek feldolgozásra, ám a folyamat első szakaszában az összes pályázat a határidőt megelőző néhány napban érkezett be. Vélhetően az átfogó dokumentációs követelmények és a szoros pályázati határidő miatt a szinte minden pályázat hiányosnak bizonyult, így az ügynökségnek hiánypótlást kellett kérnie.

A pályázati folyamat második szakaszában, 2003 februárjában a pályázatok már folyamatosan érkeztek. A pályázati feltételek más szempontból is változtak. A változások legfontosabb eleme az volt, hogy mezőgazdasági gépek vásárlására a gazdálkodók már nem igényelhettek SAPARD támogatást.

A magyar kormányzat kezdeményezésére a Brüsszeli Bizottság 2003 nyarán további módosításokat hagyott jóvá a pályázati feltételrendszerben. Ettől kezdve joggal beszélhetünk III. szakaszról a pályáztatási folyamatban. A támogatások hatékonyabbá tétele érdekében nőtt az egyes intézkedéseknél a támogatási összegek felső határa, a támogatási arány (50%, gépbeszerzés esetében 40%), és a projektek támogatható maximális teljes bekerülési értéke. Enyhültek a pályázók gazdasági életképessége elbírálásánál alkalmazott feltételek is, és a támogatást minden szántóföldi növénytermesztési ágazatra kiterjesztettük.

További két pályázati felhívására, amelyekre 2003. november 1-ig lehetett pályázni, az ügynökség 718 új pályázatot kapott, ami a pályázatok számát 1878-ra növelte. Ezúttal az ügynökség több pályázatot kapott mezőgazdasági beruházások támogatására és kevesebbet a vidéki infrastruktúra javítására, így a mezőgazdasági befektetési támogatást igénylő pályázatok aránya 26,6%-ról 34%-ra nőtt, míg a vidéki infrastruktúra fejlesztéséhez támogatást igénylő pályázatok aránya 51,8%-ról 46%-ra esett vissza. Az egy projektre eső támogatási igény tekintetében a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásához és értékesítéséhez támogatást igénylő pályázatok állnak az első helyen.

A SAPARD Program keretein belül 2004. április 30-ig beérkezett pályázatok száma összesen 8 813 db, melyeknek összes költsége 1 750 263 €. A pályázatok összes támogatási igénye 915 251 €, amely négyszerese a 2000–2003-as Éves Pénzügyi Megállapodások alapján rendelkezésre álló pénzügyi forrásoknak.

A SAPARD Program végrehajtása során jelentkező jelentős túligénylés hatására az FVM javasolta a SAPARD kifizetések bevezetését az NVT-be. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács (FÖVÉT) megvitatta és elfogadta a SAPARD kifizetések bevezetését a pénzügyi táblázatba (7. fejezet). (A javaslat és a vita részleteit a 6.5 fejezet tartalmazza.) Az NVT előző tervezetéhez képest a pénzügyi módosítási javaslat a 2004-re allokált források 8,28%-át, az NVT 2004-2006-ig terjedő teljes költségvetésének pedig a 2,49%-át érinti, így nincs hatással a terv átfogó stratégiájára és a 2004-2006-ig terjedő tervezési időszakra. A szükséges összeg a „Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése” c. intézkedés forrásából került átcsoportosításra, melynek indokai a következők: az intézkedés keretein belül támogatható beruházások a pályázók részéről jelentős felkészülést igényelnek, melynek időigénye is számottevő, amíg az agrár-környezetgazdálkodás intézkedés a tervezett tevékenységek a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program célprogramjainak folytatásaként működnek. A SAPARD Monitoring Bizottság is megvitatta és üdvözölte a javaslatot, amely kiegészítő forrásokat biztosít a jó minőségű SAPARD pályázatok finanszírozására.

A pályázatok feldolgozása és a Vezetői Információs Rendszerbe történő regisztrálása jelenleg is folyik. A beérkezett pályázatokból a jelen dokumentum elkészítéséig 1329 került elutasításra.

7. sz. ábra: A 2004. április 30-ig benyújtott pályázatok intézkedések közötti megoszlása

Aláírt szerződések

A SAPARD Program keretén belül 2004. április 30-ig aláírt szerződések száma 992. Ezeknek a projekteknek az összes költsége 236 206 835 €. A már szerződéskötéssel rendelkező projektek keretén belül igényelt összes támogatás mértéke 111 028 917 €. További 385 projekt 23 332 210 € támogatási összeg értékben került elfogadásra és vár a szerződéskötésre.

37. táblázat: A szerződéskötéssel rendelkező projektek száma és értéke intézkedésenként

Intézkedés	Leszerződött projektek száma és összköltsége
111 Mezőgazdasági vállalkozások beruházásai (db),	412
– összes elismerhető költség (ezer €)	80 173
– összes közpénz (ezer €)	36 268
114 Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje (db),	221
– összes elismerhető költség (ezer €)	114 494
– összes közpénz (ezer €)	44 701
1308 A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása, (db)	354
– összes elismerhető költség (ezer €)	41 533
– összes közpénz (ezer €)	30 052
1306 A gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító változatos tevékenységek kialakítása, (db)	0
– összes elismerhető költség (ezer €)	0
– összes közpénz (ezer €)	0
1305 Falufejlesztés és -felújítás, a vidék örökségének védelme és megőrzése, (db)	0
– összes elismerhető költség (ezer €)	0
– összes közpénz (ezer €)	0
41 Technikai segítségnyújtás (db)	5
– összes elismerhető költség (ezer €)	7,6
– összes közpénz (ezer €)	7,6
Összes megkötött szerződés száma (db)	992
– összes elismerhető költség (ezer €)	274 111
– összes közpénz (ezer €)	111 029

Forrás: MVH, 2004

Kifizetések

A SAPARD Program keretén belül 2004. április 30-ig a 19 962 ezer € kifizetésére került sor. A kifizetések számottevő része a „Vidéki infrastruktúra fejlesztése” (39%-a) és a „Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje” (36%) intézkedés keretén belül beadott projektekre történt. A „Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása” intézkedés 25%-ban részesedett a kifizetésekből.

38. táblázat: A kifizetések megoszlása intézkedésenként

Az intézkedés neve	Kifizetés (ezer €)
111 Mezőgazdasági vállalkozások beruházásai	5 019
114 Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje	7 116
1308 A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása	7 711
1306 A gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító változatos tevékenységek kialakítása	0
1305 Falufejlesztés és -felújítás, a vidék örökségének védelme és megőrzése	0
41 Technikai segítségnyújtás	115
Összes kifizetés	19 962

Forrás: MVH, 2004

Tapasztalatok

A SAPARD Program a Strukturális Alapokra, különösen az EMOGA Garancia Szekciójából finanszírozott programokra vonatkozóakkal azonos elveken és eljárásokon alapult. Az intézkedések szerkezete hasonlít az AVOP-ban szereplőékére. Ezért az ott szerzett ismeretek és tapasztalatok a potenciális pályázókat és a lebonyolító hatóságot és az AVOP-ért felelős köztes szervezetet segíteni fogják abban, hogy az AVOP megvalósítása során a támogatások kihelyezése zavartalanul történjen.

A pályázatok kiválasztási folyamata, illetve az irányításra vonatkozó eljárásrend, valamint a pályázati adatlapok kialakítása során figyelembevételre kerül a SAPARD Program félidős értékelésének egyik fő következtetése, amely szerint a támogatási eljárás felgyorsítása végett a fentiek esetén elengedhetetlen az egyszerűség és az egyértelműség. A legtöbb intézkedés esetén a pontozásos rendszer helyett jogosultsági és kiválasztási kritériumok egyszerű rendszere kerül alkalmazásra. A pályázati adatlapok és a csatolandó mellékletek terjedelme és száma a legszükségesebbre korlátozódik.

Az AVOP kapcsán várható igen nagy számú pályázat kezelése (és a SAPARD keretében folytatódó szerződéskötések kezelése és ellenőrzése) érdekében az MVH tisztviselői gárdájának jelentős bővítését tervezi. 2004 első felében ez több, mint 100 alkalmazottat fog jelenteni, függetlenül attól, hogy az AVOP és NVT kapcsán bevezetésre kerülő számítógéppel támogatott pályázat-feldolgozási módszertan várhatóan csökkenteni fogja az ügynökség terhelését. A számítógépes pályázatkezelési rendszer a fenti programok monitoring feladatainak ellátását is lehetővé teszi.

Mivel az előcsatlakozási program keretében az NVT-ben szereplőkhöz hasonló intézkedések (agrár-környezetvédelmi és tájvédelmi célú termelési módszerek elterjesztése, termelői csoportok létrehozása és működtetése) nem kerültek bevezetésre, ezeken a területeken eddig nem értünk el jelentős eredményeket. A technikai segítségnyújtás jellegű tevékenységek terén értékes tapasztalatokra tettünk szert.

A monitoring és értékelési mutatók kialakításával kapcsolatos korábban szerzett tapasztalatok hasznosultak a tervezés folyamán. Az AVOP és NVT mutatóinak meghatározása a monitoring rendszernek a szükséges adatok beszerzésére rendelkezésre álló jelenlegi kapacitására épül, valamint arra, hogy a további értékelések során alkalmazandó értékelő kérdésekre választ nyújtsanak.

Az akkreditációs és intézményi felkészülési folyamatokról szintén szereztünk tapasztalatokat. Tekintetbe véve, hogy a SAPARD Program keretében történő finanszírozás 2003 második felében kezdődött, az EMOGA Garancia Alap szabályai szerinti finanszírozás, ellenőrzés és számvitel terén további tapasztalatok várhatóak. A tapasztalatok hasznosítását megkönnyíti, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a korábbi SAPARD Ügynökség teljes szakembergárdáját átvette.

Az NVT tervezési folyamata során fontos szempont volt az érintett főosztályok és intézmények közötti hatékonyabb koordináció biztosítása. Az intézkedések kidolgozásáért munkacsoportok feleltek, amelyek tagjai az érintett főosztályok képviselői, külső intézmények szakértői, valamint az MVH munkatársai. Az MVH közvetlenül érintett az NVT végrehajtásában.

A tematikus munkacsoportok tevékenységét egy koordinációs munkacsoport hangolta össze. A fenti munkamódszer alkalmazásával megvalósult az egyes önálló intézkedések kidolgozásáért felelős egységek, a tervezésért és a végrehajtásért felelős szakértők közötti hatékonyabb együttműködés és koordináció, valamint az érintett külső intézmények érdekeinek szélesebb körű figyelembevétele.

Az AVOP és az NVT önálló kommunikációs tervekkel rendelkeznek, amelyek figyelembe veszik a SAPARD Program informálással, publicitással és a kedvezményezettek közvetlen segítésével kapcsolatos tapasztalatait. Az NVT Kommunikációs Terve magában foglalja egy országos információ szolgáltató és tanácsadó hálózat létrehozását, amely tagjai között szerepelnek a kistérségi menedzserek.

3. Célok, prioritások és stratégia (2004–2006)

Ez a fejezet meghatározza az NVT megvalósításával elérendő célokat, a figyelembe veendő prioritásokat és a stratégiát a 2004 – 2006-os programozási időszakra vonatkozóan, céljait tekintve ugyanakkor ennél hosszabb időszak fejlesztési irányait is körvonalazza. A fejezet alapjául az 1. fejezet helyzetfeltárása és a SWOT elemzése szolgál, valamint a 2. fejezetben részletezett korábbi tapasztalatok.

Az NVT 1. fejezetének legfontosabb megállapításai:

Magyarországon a politikai és gazdasági rendszerváltást a mezőgazdasági földterületek használatában és birtokviszonyaiban, valamint a gazdálkodás szerkezeti felépítésében és működési jellemzőiben beálló gyökeres változások kísérték. A tényezők, amelyek negatív hatással vannak a belföldi mezőgazdaságra és élelmiszeriparra, összességében akadályozzák Magyarország mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas természeti adottságainak, előnyeinek, és nemzetközileg is elismert mezőgazdasági szakembergárdája képességeinek, tapasztalatainak kiaknázását.

A magyar agrárgazdaság jó adottságokkal rendelkezik (kiemelkedő talajminőség, változatos termőhelyek, fejlett biológiai alapok), és a vidék gazdaságában és a nemzetgazdaság szintjén is fontos szerepet tölt be (foglalkoztatottság, jövedelemszerzés, önellátás). Ugyanakkor megállapítható, hogy az agrárgazdaság pozíciója és eredménymutatói szinte minden területen romlanak (GDP és export, hozzáadott érték, termelési volumen, műszaki-technikai színvonal, jövedelmezőség, foglalkoztatás), miközben a természeti adottságok egy jelentős része kiaknázatlan marad. A birtokstruktúra kétpólusú, kiegyensúlyozatlan. A vállalkozások számát tekintve a kisméretű vállalkozások jelentős többségben vannak, a földhasználatban a nagyméretű üzemek túlsúlya jellemző. A birtokok túlnyomó része nagyon kicsi, míg a föld túlnyomó részét a nagy gazdaságok használják. Elsősorban az egyéni gazdaságokra jellemző a műszaki-technikai megújulás elmaradása. Az elszigetelt termelésből és értékesítésből adódóan ezek a kis méretű egyéni gazdaságok fokozottan érzékenyek a piaci hatásokra és az értékesítési és jövedelmezőségi problémákra.

A vidéki térségekben több hátrányos hatás halmozottan jelentkezik (alacsony népsűrűség, öregedő és fogyó népesség, alacsony gazdasági aktivitás, alacsony és romló jövedelem-színvonal, a szolgáltatások és az infrastruktúra hiánya). Az agrárgazdaság szerepe ezekben a térségekben kiemelkedően fontos, elsősorban a kistelepüléseken, ahol közel 800 000 ember él, és ahol a mezőgazdaság gyakran az egyedüli jövedelemszerzési lehetőség. Ezért az agrárgazdaság nemzeti szinten romló pozíciói különösen súlyosan érintik a vidéki térségeket (romló jövedelmezőség és foglalkoztatottság, csökkenő gazdasági aktivitás és elvándorlás).

Természeti értékek tekintetében az ország adottságai kiemelkedően jók, az országos védettségű területek aránya nemzetközi összehasonlításban magas. Ugyanakkor az emberi beavatkozások miatti környezeti kockázatok nőnek. A talajok termékenysége függvényében Magyarország területének jelentős része alkalmas többféle mezőgazdasági vagy erdészeti felhasználásra. Az intenzív, gyakran az agrár-ökológiai viszonyokra való tekintet nélkül folytatott művelés, a helytelen tájhasználat, az alapvető talajvédelmi beavatkozások ismeretlensége, az okszerű és környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás hiánya következtében a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota romlik, jelentős területeket veszélyeztet az erózió (2,3 millió ha), a defláció (1,4 millió ha) és a másodlagos szikesedés (mintegy 400 000 ha). A talajsavanyodás szintén felgyorsult. A természet, a környezet védelmét és a gazdálkodók érdekeit egyaránt szolgáló gazdálkodási módszereket az érintettek jelentős része nem ismeri, a módszerek ismertségének és alkalmazásuknak terjedése lassú.

Főként a termelés intenzitásának és koncentrációjának csökkenése, illetve a környezetre nézve káros input anyagok (vegyszerek) használatának csökkenése miatt a mezőgazdaság környezeti terhelése nem jelentős, ami az élelmiszer-biztonsági követelményeknek való megfelelés szempontjából is hatalmas előnyt jelent. Ugyanakkor bizonyos sikeresebb gazdaságok bizonyos területeken továbbra is túlterhelik a természeti erőforrásokat és nem alkalmazzák a környezettudatos gazdálkodás módszereit, és ezekben a helyzetekben a kapcsolódó környezeti problémák továbbra is jelen vannak (a biodiverzitásnak a növényvédő szerek és műtrágyák intenzív használatából eredő csökkenése, diffúz és pontszerű talaj- és vízszennyezés). Ezen túlmenően az utóbbi évtizedek mezőgazdasági folyamatainak a tájra nézve hátrányos hatásai (különösen az értékes gyepek szántóvá alakítása a kárpótlással érintett területeken) továbbra is orvoslásra várnak.

A társadalmi és gazdasági átalakulás igen jelentős hatással volt a kedvezőtlen adottságú vidéki területekre; a térségek közötti különbségek a vidék rovására nőttek. Ennek következtében egyes jelentős természeti értékű, de gazdasági szempontból kevésbé előnyös vidéki területeken alulhasznosítás alakult ki, a mezőgazdasággal foglalkozó népesség jövedelmi hátránya nőtt, az önellátás szintje romló tendenciát mutat, a hátrányos helyzetű, gazdaságilag passzív szociális rétegek aránya jelentősen megnőtt, és a legrosszabb helyzetben lévő területeken megnőtt az elvándorlás is. Az agrárgazdaság problémái közül a fentiek mellett elsősorban az alacsony hatékonyságot kell kiemelni, mint összetett, több tényező hiányosságaira is utaló mutatót. Magyarország mezőgazdasági termelésének hatékonysági mutatója az EU-15 átlagának a 33,4%-a. Az ebből a tényből következő beruházási típusú (technika, technológia, stb.) és humánerőforrás fejlesztési teendőket az NFT – AVOP foglalja magában, míg az NVT az optimális területhasználat felé való elmozdulással (agrárkörnyezet, kedvezőtlen adottságú térségek, erdősítés) kívánja elősegíteni a hatékonyság javítását. Az alacsony hatékonyságot magyarázó tényezők között meg kell említeni a pénzügy politikát és az alacsony tőkeellátottságot is. Az átmenet időszakában lévő nemzetgazdaságokban gyakori példa az a pénzügypolitikai nyomás, amely az export jövedelmek ösztönzése érdekében a főként belső ellátásra dolgozó ágazatokat, amilyen a mezőgazdaság is, leértékeli. A mezőgazdasági termékek árban kifejezett értékének a csökkenése világszerte ismert jelenség, csakhogy a tagjelölt országokban, így Magyarországon is, az input anyagok árának és a mezőgazdasági termékek árának aránya sokkal kedvezőtlenebbül alakult a termelők rovására, mint az EU átlagban. Az EU-ban a viszonylag stabil élelmiszerárakból származó jövedelem/profit részben a termelőkhöz kerül, mégpedig a szövetkezetek révén a feldolgozóiparban is meglévő tulajdonosi részesedésen keresztül. Ugyanez a pénzvisszaáramlás Magyarországon hiányzik (miközben itt is jelentkeznek az árveszteségek a belső piacon), mert a szövetkezeti szektor még nagyon gyönge lábakon áll, és a termékpályák szétdaraboltak. Az alacsony jövedelmezőség miatt a gazdálkodásba visszaforgatható jövedelemhányad alacsony, ezért a technológiai fejlesztés és más üzemi beruházások szintje nagyon alacsony a mezőgazdaságban. A jövedelemhiány, illetve az ágazatokból való jövedelem-kivonás hosszútávon aláássa a szerkezetváltás lehetőségét. Ezt a folyamatot erősíti az a tény, hogy az alacsony vagy esetenként akár negatív jövedelmezőség miatt a pénzügyi intézmények magas kockázatúnak minősítik a mezőgazdaságba történő befektetéseket. A hozzáférhető hitel-konstrukciók ezért jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett működnek, mint az EU országaiban. Stabil és erős gazdaság hiányában az állami támogatások szintje kevesebb, mint a fele az EU-beli támogatási szintnek. Fenti kihívások és nehézségek közül az NVT a jövedelmezőség javulását célozhatja meg a saját eszközeivel, elsősorban a szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok és a termelői csoportok létrehozásával.

3.1. Az NVT céljai és prioritásai

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv nem tudja az állapotfelmérésben feltárt valamennyi problémát azonnal megoldani, de néhány alapvető probléma tekintetében segítheti a megoldást.

A stratégia az állapotfelmérésen, az ahhoz kapcsolódó SWOT elemzésen és az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, a mezőgazdasági fejlesztés és a vidékfejlesztés fő területeit körvonalazó 1997. évi CXIV. törvényben meghatározott feladatokon alapul, és összhangban van az 1783/2003 E Tanácsi rendelettel módosított 1257/1999 EK Tanácsi rendelet II. címében meghatározott vidékfejlesztési intézkedésekkel. Az előcsatlakozási alapok, nemzeti támogatási formák és programok korábbi tapasztalatai és eredményei, melyeket a 2. fejezetben írtunk le, szintén fontos alapot jelentenek az NVT számára.

A stratégia összhangban van az NFT-ben és az abban található, vidékfejlesztéssel foglalkozó Operatív Programokban, elsősorban az AVOP-ban meghatározott vidékfejlesztési prioritásokkal és célkitűzésekkel is. Az egységes célkitűzéseknek megfelelően, de a célkitűzések megvalósítását célzó intézkedések jellege szerint a mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedéseket két programdokumentum határozza meg (az NVT és az AVOP). Az egységes célkitűzések és a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési célkitűzéseknek a nemzeti célkitűzésekhez való kapcsolódása az alábbiak szerint foglalható össze:

Az AVOP és az NVT megvalósításával elérendő mezőgazdasági és vidékfejlesztési célkitűzések:

– a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása;

– a mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása;

– a vidéki területek szerkezetváltásának elősegítése^19.

A többcélú, környezeti szempontból fenntartható mezőgazdasági termelés: a környezetbarát, környezetkímélő termelési eljárások elterjedésének ösztönzése, a termelés fenntartása a termelés kiterjedt átalakításával a kedvezőtlen adottságú területeken. Ezekhez csatlakoznak az AVOP keretében megvalósítandó beruházások, amelyeket csak akkor lehet kivitelezni, ha a környezeti, élelmiszer-biztonsági, higiénés és állatjóléti feltételek megfelelnek az EU előírásainak, és a környezeti terhelést csökkentő, a környezetvédelmet jobban szolgáló beruházások (pl. trágyagazdálkodás, hulladékok és melléktermékek jobb kezelése és felhasználása) előnyt élveznek. A célkitűzés megvalósítása során a gazdaságilag kedvezőtlenebb adottságú területeken a területek erdősítése szintén elsőbbséget fog élvezni. Az eredmények a környezet állapotának fenntartásában, javulásában, az állatjóléti helyzet javulásában fognak megmutatkozni. A felszabaduló munkaerő jelentős részét foglalkoztathatja a diverzifikált termelés, illetve a vidéki területek környezetvédelmi szolgáltatásai; a keletkező társadalmi feszültséget csökkentheti a félig önellátó gazdálkodók helyzetének átképzéssel, termelői csoportok létrehozásával történő megerősítése gazdasági szolgáltatások segítségével, illetve a korai nyugdíjazás. Versenyképes mezőgazdasági termelésre kevéssé alkalmas területeken az új erdők telepítése hozzájárul a vidéki területek környezeti állapotának javításához: csökkentheti az árvíz- és belvízveszélyt, illetve az aszály okozta károkat; ugyanakkor alapot teremthet az erdészeti jellegű vidéki tevékenységnek, mint például az erdei és a falusi turizmus, a biomassza termelés, a vadászat és a szabadidős tevékenységek.

Az NVT általános célja

– jövedelemszint emelése, új munkahelyek megőrzése a vidéki térségekben;

– a mezőgazdaság környezetbarát fejlesztésének, a földhasználat racionalizálásának biztosítása, a tájgondozás kialakításának elősegítése;

Specifikus célok

– a vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek bővítése és javítása, új, alternatív, a környezetvédelem követelményeinek megfelelő vidéki mezőgazdasági lehetőségek kialakítása;

– a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, környezettudatos gazdálkodás és fenntartható táj-használat kialakítása;

– a környezet állapotának javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése;

– a termelők piaci pozícióinak javítása;

– a gazdaságok életképességének és gazdasági hatékonyságának javítása;

– az erdősültség növelése, ezáltal az erdők ökológiai állapotának javítása és az erdők gazdasági, társadalmi és közjóléti szerepének erősítése.

Az NVT célkitűzései megvalósításának eszközei az alábbi, a 4. fejezetben részletesen leírt intézkedések:

1. Agrár-környezetgazdálkodás: Az intézkedés támogatást biztosít a Jó Gazdálkodási Gyakorlat szabályainak megfelelő gazdálkodási módszereket alkalmazó és egyben a különböző célprogramok speciális feltételeit kielégítő gazdálkodóknak. A szántóföldekre, a gyepes területekre, az ültetvényekre, a vizes élőhelyekre és a veszélyeztetett haszonállatfajták extenzív tartására kidolgozott célprogramok magukba foglalják valamennyi földhasználati módot. A zonális programok az erre a célra kijelölt, úgynevezett Érzékeny Természeti Területek programjai, amelyek speciális természetvédelmi célokat szolgálnak.

2. Kedvezőtlen adottságú területek támogatása: Az intézkedés kompenzációs támogatást biztosít azoknak a gazdálkodóknak, akik fenntartják gazdálkodási tevékenységüket a kedvezőtlen adottságúnak minősített területen. Ezeken a területeken a nem megművelt, elhagyott földek aránya viszonylag magas, ezért az intézkedés célja, hogy ezt a jelenséget a Jó Gazdálkodási Gyakorlat előírásainak megfelelő mezőgazdasági tevékenységek támogatásával megszüntesse.

3. Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése: Az intézkedés az állattartó telepeken belüli trágyakezelés támogatásával hozzájárul a felhalmozódott folyékony és szilárd szerves trágya okozta környezetvédelmi problémák megoldásához. Másfelől az állattartási technológiák tökéletesítésének támogatásával elősegíti az állatjóléti és higiéniai feltételek teljesítését, hogy az EU vonatkozó előírásai érvényesülhessenek.

4. Mezőgazdasági területek erdősítése: Az intézkedés hozzájárul az ország erdősültségének növeléséhez, valamint az erdők minőségének és védelmi funkciójuknak a javulásához. Az intézkedés három típusú támogatást tartalmaz: 1) a mezőgazdasági földterület erdősítésének telepítési költségei; 2) az újonnan telepített erdők ápolásának, védelmének és a szükséges pótló telepítésnek a költségei; 3) jövedelempótló támogatás az erdőtelepítés miatt kieső jövedelem kompenzálására.

5. Korai nyugdíj: Az intézkedés azoknak az idősebb (55 éves kortól a hivatalos nyugdíjkorhatár eléréséig, de maximum 15 évig) gazdálkodóknak, akik felhagynak az árutermeléssel, és vagy egy másik gazdálkodónak, vagy a Nemzeti Földalapnak átadják a legalább 3 hektár nagyságú földjüket.

6. Szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása: Az intézkedés átmeneti jövedelemkiegészítő támogatást biztosít azoknak a gazdálkodóknak, akik elsősorban saját szükségleteikre termelnek, de ugyanakkor a termékeik egy jelentős részét a piacon értékesítik és akik rendelkeznek az árutermelésre való átálláshoz szükséges adottságokkal. A támogatás öt évig adható, évente kerül kifizetésre, gazdaságonként és évente maximum 1000 € mértékben. A pályázóknak üzleti tervet kell készíteniük és benyújtaniuk, amelyben bemutatják a vállalkozás jövőbeni gazdasági életképességét.

7. Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása: Az intézkedés a különböző mezőgazdasági ágazatok gazdálkodóit támogatja (kivéve zöldség, gyümölcs és dohány ágazat), termelői csoportok létrehozásában és működtetésében. A támogatás kifizetése a termelői csoport elismeréséhez kötött. A támogatás összegét a csoport éves termelési árbevétele alapján számítják.

8. Technikai segítségnyújtás: Ez az intézkedés az NVT eredményes végrehajtását segíti azáltal, hogy biztosítja a program előkészítéséhez, végrehajtásához, a monitoringjához és az értékeléséhez, illetve a szükséges módosításokhoz megkívánt technikai segítséget.

Az NVT kidolgozása és megvalósítása során a következő prioritások érvényesítése szükséges:

1. a környezet minőségének megőrzése és javítása.

2. a termelési szerkezet termőhelyi adottságokhoz és piaci viszonyokhoz jobban illeszkedő átalakításának támogatása,

3. a termelők gazdasági életképességének, pénzügyi helyzetének és piaci pozícióinak erősítése,

4. kiegészítő jövedelem és foglalkoztatási lehetőségek biztosítása a mezőgazdasági tevékenységek fenntartásával és folytatásával a gyengébb termőhelyi adottságú területeken gazdálkodók számára.

Az A) prioritásnak nagy jelentősége van a magyar mezőgazdaság és a vidéki területek jövőbeli lehetőségeit tekintve, amint az a SWOT elemzésből is egyértelműen kitűnik. Ez a prioritás a Magyarországon fellelhető relatív tiszta talajok és tiszta környezet jelentette erősségek kihasználására épít. Ez lehet az alapja a termelési szerkezet megváltoztatásának a piacképesebb „egészséges élelmiszer” előállításának irányába, valamint az „egészséges környezet” támogatása a vidéki turizmus és színvonalasabb életkörülmények megteremtésének érdekében. Mint előfeltétel, a környezetvédelem, a környezetileg megfelelő termelési mód és a minőségi, élelmiszerbiztonsági és egészségügyi előírások széleskörű alkalmazása kapcsolódik a versenyképes és fenntartható mezőgazdaság kialakításához. A környezet minőségének megóvását és javítását tartalmazó célok elsősorban az „agrár-környezetgazdálkodás” és az „EU állategészségügyi előírásainak való megfelelés” c. intézkedés megvalósításával érhető el. Ezen felül az NVT több más intézkedése is pozitív hatással bír a környezetre. Nevezetesen a B) és D) prioritás alá tartozó KAT és a „mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedések, valamint a C) prioritás alá tartozó „termelői csoportok” intézkedés, amely a jogosultsági kritériumain keresztül hozzájárul a fogyasztóvédelmi követelmények tudatosabb teljesítéséhez is.

A B) prioritás érvényre juttatása fontos a hagyományosan intenzív, esetenként alacsony jövedelemtermelő képességű és alacsony munkaintenzitású gazdálkodási szerkezet gazdaságilag és környezetileg fenntarthatóbb termelésre való átállás érdekében. A „mezőgazdasági területek erdősítése” c. intézkedés szolgálja elsődlegesen ennek a prioritásnak a megvalósulását. Ugyanakkor az NVT más prioritásaihoz tartozó agrár-környezetgazdálkodási célprogramok, a KAT támogatása és az „EU követelményeinek való megfelelés” intézkedések is hatékony eszközök ennek megvalósításához.

A C) prioritás esetében, a magyar gazdaságok gazdasági életképességének javulását közvetlenebbül és hatékonyabban szolgálja az AVOP-ból biztosított beruházási támogatás. Minden olyan intézkedés, amely támogatást biztosít a gazdálkodóknak hozzá kell, hogy járuljon azok pénzügyi kondícióinak javításához. A termelői csoportok létrehozását és működtetését támogató intézkedésnek jelentősen javítania kell a termelői csoportok tagjainak piaci pozícióját az egységes minőségű, piaci mennyiségű termékek előállításának támogatása által. Mindamellett a tapasztalatok alapján a szövetkezési hajlandóság meglehetősen alacsony a gazdálkodók körében, és ez várhatóan csak fokozatosan fog javulni. Hosszútávon a félig-önellátó és a korai nyugdíjazást választó gazdálkodókat támogató intézkedés is hozzájárul azon gazdálkodók gazdasági életképességének javításához, akik hajlandóak és képesek gazdálkodásuk fejlesztésére.

SWOT elemzés és az 1. fejezet helyzetfeltárása alapján megállapítható, hogy a vidéki területek és főként a gazdálkodók legnagyobb szükséglete az alacsony jövedelmekkel és a szűkülő foglalkoztatási lehetőségekkel függ össze. Súlyosabb a helyzet azokon a területeken, ahol a termelési adottságok gyengébbek, vagy ahol a termelési szerkezet a hagyományos mezőgazdasági tömegtermékeken alapul. A D) prioritás érvényre juttatása a fenti problémák enyhítését célozza. Az EU kísérő intézkedésekre vonatkozó jogszabályaiban meghatározott jellemzők alapján az NVT nem közvetlenül az alacsony jövedelemszinttel és a munkanélküliséggel kapcsolatos problémák megoldását szolgálja. Ezen célok megvalósulására jellemzően közvetlenül az AVOP intézkedései hatnak. Mindamellett az NVT számos intézkedésének jelentős pozitív hatással kell, hogy legyenek ezekre a problémákra. A kedvezőtlen termőhelyi adottságokon gazdálkodók számára kiegészítő jövedelemhez juttatás fő eszköze a KAT intézkedés, amely által részben biztosított az ezeken a területeken történő gazdálkodás fenntartása. Ezen felül a „mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedés biztosít támogatást kiegészítő földhasználati lehetőségek bevezetésére főként azokon a területeken, amelyek kevésbé alkalmasak intenzív mezőgazdasági termelő tevékenység folytatására. A jobb minőségű, magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása és a magasabb élőmunka-igényű termelés támogatásának biztosítása, pl. az agrárkörnyezeti célprogramokon keresztül úgyszintén hozzájárul a prioritás megvalósulásához.

Az általános és specifikus célok, a prioritások és az intézkedések közötti logikai kapcsolatot a következő ábra mutatja:

A Nemzeti Agrárkörnyezeti Program megvalósításából levonható korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy az NAKP népszerűsége évről-évre növekszik kiterjedt információs kampány nélkül is. Az NVT agrárkörnyezeti intézkedésének jellemzői és feltételei hasonlóak az NAKP-éhez. A 35. táblázat azt mutatja, hogy az NAKP kedvezményezettjeinek jelenlegi számát és az NVT kifizetési arányait véve számítási alapul a pénzügyi forrásokra várható igény nagyon közel áll ahhoz, ami erre az intézkedésre az NVT-ben rendelkezésre áll. Mindamellett az NAKP 64 támogatási jogcímet valósít meg, míg az NVT 82-t javasol. A támogatási jogcímek számának növekedése megmagyarázza az NAKP folytatásának tekinthető 64 058 000 Euro és az NVT-ben a 2004. évre előirányzott 83 390 000 Euro közötti különbséget. A specifikus célok és a prioritások irányából az agrár-környezeti intézkedés felé mutató nyílak jelzik, hogy ez az intézkedés nagy jelentőséggel bír mind a gazdasági és környezeti célok elérésében, mind a program által kijelölt prioritások megvalósításában.

Az intézkedés várható hatásait tekintve megállapítható, hogy jelentős pozitív környezeti hatásai (víz- és szélerózió, talajvédelem és termékenység, biodiverzitás stb.) hosszabb távon jelentkeznek. Az intézkedés ezzel nagyban hozzájárul a vidék társadalmának, forrásainak fenntartható fejlesztéséhez, a helyi és globális környezet védelméhez. Ehhez járul még, hogy az intézkedés pozitív hatással lesz a gazdálkodók jövedelmi viszonyaira azáltal, hogy növekszik a termékek minősége és lehetőséget ad a gazdálkodók piaci pozíciójának javítására is. Rövidtávon az intézkedés természeténél fogva, negatív hatással lehet a termelési hatékonyságra.

Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése intézkedés fontosságát (az NVT költségvetésének 22%-a) nem lehet magyarázni a belőle kivezető nyilak mennyiségével az intézkedés ún. „megelőző” jellege miatt. A támogatott tevékenységek nem közvetlenül járulnak hozzá gazdasági problémák megoldásához. Mindamellett az 1. fejezetben leírtak szerint az intézkedés céljainak megvalósulását segítő jelentős támogatás nélkül nagy számú állattartó telep kényszerülne bezárásra, jelentős foglalkoztatási problémákat okozva a vidéki térségekben. Ez a tény, valamint a SWOT elemzés (az EU szabványoknak megfelelés érdekében kivitelezendő beruházásokhoz szükséges tőke hiánya) igazolja az intézkedéshez rendelt aránylag magas pénzügyi (22%) arányt az NVT költségvetésén belül. Ezen felül a magasabb minőségű és drágább termékek befogadására irányuló piaci hajlandóság és készség miatt a gazdaságok bevételei is növekedhetnek.

A kedvezőtlen adottságú területek támogatása intézkedés pénzügyi allokációját (az NVT költségvetésnek 11%-a) a jogosult célterületek nagysága alapján határozták meg. Ez az intézkedés pozitív hatással lesz a környezetre, különös tekintettel a vidék fenntartására és a táj kezelésére, mindkettővel hozzájárulva a vidéki társadalom fenntartható fejlődéséhez. Az intézkedés gazdasági hatásait tekintve elmondható, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken tevékenykedő gazdálkodók támogatása egy bizonyos mértékig ösztönzi őket gazdaságuk átalakítására a piacorientáltabb termelés érdekében, és ezzel javítja piaci pozíciójukat. Ezt a hatást erősíti, hogy a félig-önellátó gazdálkodók támogatása intézkedés és az AVOP beruházási intézkedése kiválasztási folyamatában prioritást kapnak a kedvezőtlen adottságú területeken tevékenykedő gazdálkodók.

A mezőgazdasági területek erdősítése intézkedésre előirányzott forrás nagyságát (a források 11%-a) a Nemzeti Erdő Program (lásd 8. fejezet), valamint a korábbi tapasztalatok és gyakorlat alapján határozták meg.

Az intézkedéshez köthető valamennyi hatás hosszútávú. A várható gazdasági hatás jobbára az alternatív jövedelemforrások fejlesztésén keresztül jelentkezik. A környezeti hatások jelentősek lehetnek a víz- és szélerózió megelőzéséhez, a környezetminőség növeléséhez, a táj, az élő szervezetek, valamint a biodiverzitás védelméhez való hozzájárulás által.

A korai nyugdíj intézkedés aránylag alacsony pénzügyi súlyának (az NVT költségvetésének 3%-a) oka az intézkedés késői (2006) bevezetése az időigényes jogszabályi változtatásoknak köszönhetően, amelyek szükségesek az intézkedés megvalósításához és a potenciális kedvezményezettek lehatárolásának további tisztázásához. A program végrehajtásának befejezéséig nem realizálódnak hatások. Az intézkedés hosszútávú pozitív hatással lesz a mezőgazdasági foglalkoztatás körülményeinek minőségére, a mezőgazdasági népesség korstruktúrájára, valamint a gazdaságok versenyképességére.

A termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása intézkedés pénzügyi allokációja (az NVT költségvetésének 5%-a) a nemzeti agrártámogatási rendszer (lásd 1.3.5 és 2.1.3 fejezetek) tapasztalatai alapján került meghatározásra. 225 termelői csoport nyert előzetes elismerést 2004-ig a 85/2002 (IX. 18.) FVM rendeletnek megfelelően. Mivel az eladásból származó árbevétel éves minimuma, mint elismerési feltétel jelentősen növekedni fog, a pályázók száma várhatóan kevesebb lesz, mint az előzetes elismeréseké, és előreláthatóan évről évre további csökkenést fog mutatni. Az intézkedés rövidtávon hat a gazdálkodó egységek szerveződéseinek strukturális változására és a termelés piacorientáltabbá tételére. A szerveződés, valamint a termelőeszközök közös használata által a gazdaságok hatékonysága is nő.

A félig-önellátó gazdaságok támogatása intézkedés pénzügyi súlya (az NVT költségvetésének 3%-a) a kedvezményezettek várható számán alapszik, amelyet az AVOP-pal összhangban lévő jogosultsági feltételek (pl. gazdasági életképesség) alapján lehet megbecsülni. A várható hatások tekintetében rövidtávon az intézkedés azoknak a gazdálkodóknak nyújt segítséget, akik fennmaradási nehézségekkel küzdenek. A támogatási összeg (1000 Euro) növelni fogja a gazdálkodó jövedelmét, anélkül, hogy alternatív jövedelemforrásokat teremtene.

3.2 Az NVT kapcsolódása az NFT-hez, az AVOP-hoz és egyéb nemzeti politikákhoz (célok, prioritások)

A 90-es évek óta az EU-hoz való csatlakozásra való felkészülés keretében Magyarország jogrendjébe és közigazgatásába fokozatosan beépítésre kerültek az EU követelményei, irányelvei és célkitűzései.

A mezőgazdaságban megvalósítandó hosszú távú célkitűzéseket az 1997. évi CXIV., az agárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény határozta meg. A törvény szerint a fő megvalósítandó célok a következők.

– a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása;

– az esélyegyenlőség megteremtése;

– megfelelő tőke és jövedelemszint elérése;

– a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének megalapozása, feltételeinek javítása a termelő tevékenységek, a környezet- és a természetvédelem érdekeinek összehangolásával;

– a mezőgazdasági termelés versenyelőnyeinek kiaknázása a nyereségesség és a növekvő kivitel érdekében;

– a vidéki foglalkoztatás és az alternatív jövedelemszerzési lehetőségek ösztönzése;

– a vidéki térségek népességmegtartó képességének növelése;

– a gazdaság emberi erőforrásainak fejlesztése; a mezőgazdasági újítások elterjedésének elősegítése.

A közelebbi múltban a magyar kormány agrár- és vidékfejlesztési stratégiáját az alábbi jogszabályokban és programokban határozta meg:

– a 2253/1999 (X. 7.) Korm. határozat a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról, és végrehajtó intézkedései;

– a Kormányprogram és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium mezőgazdasági stratégiája;

– az EU Erdészeti Stratégiáján alapuló Nemzeti Erdészeti Program (jelenleg kidolgozás és egyeztetés alatt).

A fenti fő célkitűzések és stratégia megvalósítása érdekében a magyar támogatási rendszerben számos intézkedés került bevezetésre, ezek a mezőgazdaság korszerűsítését és szerkezetváltását, az újonnan bevezetésre kerülő EU szabványoknak való megfelelést, az erdősítés felgyorsítását, a termelői csoportok létrehozását és működtetését, valamint a környezeti szempontból fenntarthatóbb fejlődést célzó Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program megvalósítását célozzák.

Az intézkedések az Államháztartási törvény alapján két fő csoportba sorolhatóak:

Mezőgazdasági támogatások

Ezek a támogatások a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság gazdasági célkitűzéseire elkülönített források felhasználásról szóló rendeletein alapulnak. Ami a 2001. és 2002. évet illeti, a támogatás fő irányait és a támogatott ágazatokat a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény XII. fejezetének (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) 10. címe 4. alcíme (Fejezetenkénti ráfordítások) és 3. alcíme (Támogatásra elkülönített keretek) tartalmazza. A fenti rendeletek alapján nyújtott támogatás összhangban van az 1257/1999. Tanácsi rendeletben előírt vidékfejlesztési intézkedésekkel.

Környezetvédelmi intézkedések

A nemzeti jogszabályok évek óta tartalmaznak (pl. az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelméről; az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről; az 1997. évi CXIV. törvény az agrárgazdaság fejlesztéséről).

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAP) 2002-ben a fenti törvények alapján került bevezetésre. Ezt a programot a 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat fogadta el. Költségvetése mintegy 2,2 milliárd forint, célja a mezőgazdasági tevékenységekkel kapcsolatos környezeti feladatok integrációja (integrált védelmi megoldások és környezetbarát művelési módszerek támogatásával).

Ez tehát a jelenlegi nemzeti agrár- és vidékfejlesztési támogatás rendszer alapvető szerkezete. Ezt a rendszert fogja kiegészíteni számos olyan, az 1259/1999. EK Rendeletben előírt intézkedés, amelyek bevezetését a magyar hatóságok csak nemzeti forrásokból tervezik (erdészet, alapvető szolgáltatások a vidéki gazdaság és lakosság számára).

3.2.1. Az NVT összhangja az NFT-vel és az AVOP-pal

Az NVT, mint az NFT szerkezetébe illeszkedő dokumentum, a vidék fenntartható fejlődésének kulcsfontosságú eszköze. Az NVT stratégiájában leírt többcélú célok az AVOP-ban szereplő, beruházás jellegű intézkedések és a vidék fenntartható fejlődését célzó intézkedések együttes hatásán keresztül valósíthatóak meg. A megfelelő intézkedések megvalósításával az NVT közvetlenül, vagy közvetve az NFT és az AVOP céljainak megvalósításához is hozzájárul. Az NVT az NFT számos céljához, így több operatív programjához kapcsolódik.

Az NVT intézkedései az AVOP strukturális intézkedéseinek hatásait a következő módokon erősítik:

– Az NVT-ben a racionális földhasználat prioritása a kedvezőtlen adottságú területeken működő, alacsony input szintű gazdálkodási rendszereknek nyújtott kompenzáción, valamint a kedvezőtlenebb természeti adottságokkal rendelkező területek erdősítésének támogatásán keresztül érvényesül. Ez összhangban van az AVOP azon jellemzőjével, hogy a versenyképesebb, gazdaságilag életképes vállalkozásokat részesíti előnyben, és ezzel, a mezőgazdaság többcélú szerepének elismerésével a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb hasznosítását, ugyanakkor a természeti és kulturális táj megőrzését is támogatja.

– Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés hozzájárul a környezetkímélő termelési gyakorlat elterjesztéséhez és a földhasználat racionalizálásához, ami szinergizmust alkot az AVOP I. és II. prioritásához kapcsolódó beruházási intézkedésekkel.

– A félig önellátó gazdálkodókat támogató intézkedések célja, hogy a részben önellátó gazdaságok jelentős része gazdaságilag életképessé váljon.

– A gazdálkodóknak az EU környezetvédelmi, higiénés és állatjóléti szabványainak való megfelelését segítő intézkedés szintén növelheti az AVOP alapján finanszírozott beruházások értékét.

– A korai nyugdíj intézkedés – az AVOP fiatal gazdálkodókat segítő támogatásával együttesen – a mezőgazdasági termelők egészségesebb korösszetételét alapozza meg.

– A termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása a termelők együttműködését, integrációját erősíti.

– Az AVOP beruházási és a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését szolgáló támogatásai a gazdálkodóknál megalapozhatják az NVT intézkedéseire való jogosultságot (pl. agrár-környezetgazdálkodási intézkedés stb.).

– Az NVT földterület-alapú támogatásai kiterjesztik a gazdálkodók finanszírozási lehetőségeit, ami lehetővé teheti az AVOP beruházási támogatásainak igénybevételét.

– Mindkét dokumentum tartalmaz egy-egy, az EU környezetvédelmi és állatjóléti szabványainak való megfelelést támogató intézkedést. Alapvető követelmény volt, hogy az átfedéseket elkerüljük, viszont a két intézkedés egymást kiegészítő jellegét erősítsük.

– Az NVT korai nyugdíjazás intézkedése és az AVOP fiatal gazdálkodók földhöz jutását támogató intézkedése javítja a mezőgazdaságban foglalkoztatottak korösszetételét.

– Az AVOP képzési támogatásának célja a gazdálkodók képzettségének javítása, ami lehetővé teszi az NVT intézkedéseinek jobb kihasználását. A képzések által lefedett témakörök között szerepel a kapcsolódó intézkedések megvalósításához szükséges ismeretanyag is.

– Az AVOP-ban szereplő beruházási támogatás jó alapot nyújt a gazdáknak az NVT különféle intézkedéseiben való részvételre. A kedvezőtlen adottságú területeken végrehajtott mezőgazdasági beruházások kiemelt támogatása, illetve az agrár-környezetgazdálkodási és termelői csoport programokhoz csatlakozó gazdálkodóknak adott magasabb pontszámok jelentősen növelni fogják a gazdálkodók hajlandóságát, hogy részt vegyenek ezekben a programokban, illetve együttműködési formákban, ami elősegíti az intézkedések céljainak megvalósulását.

– A két dokumentum közös céljai, mint az EU szabványoknak való megfelelés és a környezet állapotának javítása összehangolt tevékenységekkel kerülnek megvalósításra (az AVOP támogatja a beruházásokat, az NVT a mellékköltségeket stb.).

– Az AVOP szakképzési intézkedése megfelelő ismeretanyagot nyújt a gazdáknak az agrár-környezetgazdálkodás, az EU szabványok és egyéb témakörökben, ami hozzájárul az NVT több intézkedésének sikeres megvalósításához.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon belül egy Koordinációs Bizottság biztosítja a két program megvalósításának összehangoltságát. Ez a bizottság szükség szerint, rendszeresen ülésezik. A bizottság tagjait a minisztérium felelős egységei (megvalósítás, tervezés, ellenőrzés, jogi részleg) és mindkét program Vezető Hatósága adja. A bizottság a megfelelő lépések segítségével biztosítja, hogy a két program megvalósítása folyamatosan összhangban legyen.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kidolgozása, megvalósítása és végrehajtási mechanizmusai összhangban vannak az 1257/99 és 817/2004 EK rendeletek követelményeivel.

3.2.2. Az NVT összhangja a Közösségi politikákkal

Közös Mezőgazdasági Politika

Az NVT célja a legújabb CAP reform során megfogalmazott európai „mezőgazdasági modell” teljes körű megvalósítása. Az NVT ezt a célt a racionális és fenntartható fejlődésű mezőgazdasági termelés alapjainak megteremtésével éri el.

A terv kidolgozása során folyamatosan szem előtt tartottuk a közös mezőgazdasági politika más eszközei alapján megvalósított intézkedésekkel való összhangot, különös tekintettel az egységes piaci szervezetek intézkedéseire.

Fenntartható fejlődés

Az NVT intézkedéseinek közös célkitűzése az Amszterdami Egyezmény 2. cikkelyében megfogalmazott fenntartható fejlődés. A mezőgazdasági tevékenységek támogatását célzó minden intézkedés összhangban lesz az EU környezetvédelmi, állatjóléti, higiénés és élelmiszer-biztonsági követelményeivel és céljai között tartalmazni fogja a természeti értékek és tájak megőrzését. Megvalósításuk összhangban lesz a környezeti közösségi vívmányokkal (97/11, 91/373/EGK, 92/43/EGK, 75/442/EK, 76/464/EGK, 80/68/EGK, 86/278/EGK, 96/61/EGK Tanácsi direktívák). A megújuló energiaforrások használatának ösztönzése, mint az acquis communataire^20. része, mind a környezetvédelemhez, mind a társadalmi és gazdasági kohézió ösztönzéséhez hozzájárul, különösen a vidéki területeken. A technikai segítségnyújtás részeként a környezeti monitoring is megvalósul. A pályázók környezetvédelmi irányelveket kapnak. A környezetvédelmi szervezetek képviselői a Monitoring Bizottság tagjai lesznek. Az NVT megfelelő megoldásokat nyújt a felvázolt környezeti célkitűzésekkel kapcsolatos monitoring és értékelés megvalósítására. Az éves állapotjelentésekben le kell írni, hogy ezekre a kérdésekre milyen megoldásokat találtak.

Foglalkoztatás

A vidéki területek gazdasági, társadalmi, környezeti és tájrehabilitációjához elengedhetetlen azon folyamatok lelassítása, amelyek környezeti és gazdasági problémákat okoznak, és ugyanakkor elnéptelenedéshez és a lakosság egyre kedvezőtlenebb korösszetételéhez is vezetnek. Az NVT jótékony hatással lesz a foglalkoztatásra, mivel új, környezetbarát és nagy munkaerőigényű gazdálkodási módszereket fog széles körben elterjeszteni, javítja illetve védi a félig önellátó gazdaságok, illetve az EU szabványainak még nem megfelelő gazdaságok működését, a kedvezőtlen adottságú területeken fenntartja az azoknak megfelelő mezőgazdasági tevékenységeket, és a termékek minőségének javításával és választékának bővítésével új piaci lehetőségeket teremt.

Közbeszerzés

A „Technikai segítségnyújtás” intézkedés végrehajtása során be kell tartani a Közbeszerzési direktívákban megfogalmazott közösségi követelményeket és a direktíváknál szigorúbb követelményeket megfogalmazó nemzeti jogszabályokat. A megfelelést az alábbi lépések biztosítják:

– A támogatási szerződések külön fejezetben szabályozzák a beszerzéseket. (A szabványos támogatási szerződést nyilvánosságra hozzuk, hogy a támogatásra jogosultak már a korai szakaszban információhoz juthassanak jövőbeni kötelezettségeikről.)

– A kedvezményezettek a projektjeikről készülő állapotjelentésekben kötelesek a beszerzésekről is információt szolgáltatni. Olyan esetekben, ahol a közbeszerzési direktívákat nem tartották be, kifizetésre nem kerülhet sor.

– A pénzügyi ellenőrzések során a beszerzések bizonylati hátterét is vizsgáljuk.

– A közleményeket az Európai Közösségek Hivatalos Közlönyében jelentetjük meg.

Az országos hatáskörű közbeszerzési hatóság a Közbeszerzési Tanács. Független állami szervezet saját jogszabályi háttérrel. Ez a szervezet jogszabályi felhatalmazással bír arra, hogy a közbeszerzések terén széles körű ellenőrzéseket végezzen és nyilvántartást vezessen.

Környezetvédelem

Az NVT végrehajtása az EU környezetvédelmi követelményeinek megfelelően történik.

Ezen belül az NVT alapján történő minden tevékenység megfelel az Élőhely- és Madárvédelmi direktíváknak (92/43/EK és 79/409/EK), valamint, ahol szükséges, a Környezeti hatástanulmányokról szóló direktívának (97/11/EK direktívával módosított 85/337/EK), a részletek a 3.7. pontban találhatóak. Továbbá az NVT keretében tett minden intézkedést a magyar környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell végrehajtani. Azokban az esetekben, ahol a vonatkozó közösségi környezeti szabályozás még nem került átvételre, a megfelelő EU direktívát magyarországi hatályba lépéséig közvetlenül kell alkalmazni.

Esélyegyenlőség

Ld. a 3.6. pontot.

Minőségügyi politika

Az EU támogatási rendszere és a CAP egyaránt felhívják a figyelmet, hogy a hangsúlyt a termelés mennyiségi aspektusairól a minőségi aspektusokra kell áthelyezni.

Az EU-ban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minősége igen fontos piaci kategória. Az egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piacát a minőségügyi politika keretein belül direktívák, rendeletek, termékvédelmi és minőségügyi rendszerek szabályozzák.

– Minőségi követelmények

Például: gyümölcsökre, zöldségekre, szeszesitalokra vonatkozó rendeletek, cukorra, mézre gyümölcslevekre vonatkozó direktívák stb.

A jogharmonizáción keresztül Magyarország ezeket a szabályokat elfogadta és bevezette. A minőségi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére létrehozott hivatalos élelmiszer-ellenőrző intézményi rendszer jól működik.

– Az EU minőségügyi politikája

Az EU minőségügyi politikájának fő elemei a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek eredetjelzésének védelme, a hungarikumok tanúsítása és a biogazdálkodás.

Magyarország átvette az EU rendszerét, amely a minőségi termékek védelmét, tanúsítását és megjelölését célozza, továbbá vállalta, hogy segíti a termelők képzését és információkhoz jutását, illetve elősegíti, hogy a termelők Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozásával megnyíló új lehetőségeket megismerjék.

– Minőségügyi rendszerek

Az EU-ban az élelmiszer-termelésben és az élelmiszeriparban számos minőségügyi rendszert alkalmaznak. E rendszerek egyike a Magyarországon kötelező HACCP rendszer.

A többi rendszer (pl. ISO 9001, TQM) megvalósítása nem kötelező, bár bevezetésük elősegíti a piaci pozíciók megőrzését, a piacszerzést, a hatékonyság növelését és a fogyasztói elégedettség növelését. A minőségügyi rendszerek az élelmiszerágazatban széles körben bevezetésre kerültek, a nyersanyagszektorban pedig a jövőben várható.

Az FVM kísérleti projekteket indít, valamint 1998 óta 50%-os támogatásban részesíti a HACCP, ISO és TQM rendszerek bevezetési költségeit, 2003-tól pedig a monitoring rendszerek megvalósítását is támogatni fogja. A minőségügyi rendszerek megvalósítottsági és támogatottsági szintje az EU-ban megfelel a jelenlegi magyarországi szintnek.

3.3. Az NVT átfogó stratégiája

A jelenlegi, alapvetően megváltozott gazdasági környezetben a hazai mezőgazdasági politikának két célkitűzése van. Egyrészt a versenyelőnyök kihasználásának segítségével a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése, előnyösebb, biztonságosabb piaci helyzet és jobb jövedelmi pozíció biztosítása a termelők számára. Másrészt olyan mezőgazdasági politika folytatása, amely a versenyképes gazdasági fejlődésre kevésbé alkalmas területeken a fenntarthatóságot és a többfunkciós működést tűzi ki célul. A két célkitűzés kiegyensúlyozott megvalósítása alapvető nemzeti érdek, ugyanakkor az EU célkitűzéseivel is összhangban van. Időzítés, időtartam és hatékonyság tekintetében is mindkét célkitűzés megvalósítását megkönnyítheti Magyarország csatlakozása az EU-hoz és az EU és Magyarország forrásainak együttes felhasználása. Az AVOP-ban és az NVT-ben a célkitűzések megvalósítása érdekében bevezetésre kerülő intézkedések hozzájárulnak a fenntartható fejlődés megvalósításához, illetve olyan európai mezőgazdasági modell megvalósításához, amely csökkenti a regionális eltérések hátrányos gazdasági, környezeti, társadalmi és közjóléti következményeit.

A mezőgazdaság fejlesztésére és a vidékfejlesztésre összpontosító stratégia kidolgozása során törekedtünk az összhangra a nemzetgazdaság fejlesztési tervével, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési koncepcióval, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programmal, az EU vonatkozó irányelveivel és támogatási gyakorlatával, valamint a mezőgazdasági és vidékfejlesztési célú előcsatlakozási intézmények és nemzeti támogatási programok tapasztalataival.

Az állapotfelmérés és a SWOT elemzés tanúsága szerint a társadalmi és gazdasági átalakulás hátrányosan befolyásolta, sőt, visszavetette a mezőgazdaság teljesítőképességét. A számos átfogó ok között szerepel a tulajdonviszonyok megváltozása, a szervezeti felépítés átalakulása, a túlzottan egyszerű és kevéssé nyereséges termelési szerkezet, a növekvő értékesítési problémák, a mezőgazdaság csökkenő súlya a foglalkoztatásban, a regionális eltérések és a vidék fokozódó társadalmi problémái.

A stratégia alapját az egyéni és csoportos vállalkozások elismerésen alapuló megerősítése és a különféle természeti erőforrások és a rájuk épülő jövedelemszerzési módok terén meglévő lehetőségek fenntartható kiaknázása adja. Ennek következtében alapvető fontosságú, hogy a teljes vidéki társadalom támogatást, orientációt és képzést kapjon a következő területeken:

– az EU csatlakozásból eredő új kihívások és lehetőségek felismerése/kiaknázása,

– az EU követelmények és szabványok átvétele, kielégítése.

A vidéki érintettek problémamegoldó képességének javítása érdekében a foglalkoztatás és a jövedelemszerzés, vagy az egyéb egyenlőtlenségek csökkentése terén.

Az utóbbi évtized társadalmi és gazdasági változásai folytán különösen hátrányos helyzetbe került vidéki területek fejlesztése, a vidék gazdaságának új növekedési pályára állítása és a vidéki lakosság átszervezése a társadalom alapvető érdeke. A vidéki lakosság életkörülményeinek, jövedelmi és foglalkoztatottsági helyzetének javítása, az elnéptelenedéshez, a vidéki lakosság egyre romló korösszetételéhez vezető folyamatok megállítása a vidék társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti megújulásának nélkülözhetetlen feltétele.

A támogatott fejlesztésekre nézve alapvető feltétel, hogy a környezet terhelését ne növeljék. Az integrált megközelítés mind környezeti, mind gazdasági és társadalmi értelemben is megköveteli a fenntarthatóságot.

• A koherencia elvének megfelelően a stratégia az AVOP-ban szereplő, az EMOGA Garancia Alapjából finanszírozott intézkedések hatását is tekintetbe veszi. Az NVT intézkedései kiegészítik és erősítik az AVOP ezen strukturális intézkedéseit.

A kofinanszírozás elvének megfelelően a stratégia az AVOP-ban szereplő támogatásokat és az egyszeri területi kifizetéseket, valamint a nemzeti „kiegészítő” támogatásokat is figyelembe veszi.

Ezen felül a stratégia a hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatos néhány szociális szempontot is figyelembe vesz. A vidéki területeken a romák, a fiatalok és a fogyatékosok helyzete hátrányosabb. Az NVT megvalósítása során ezeket a csoportokat a többi pályázó rendelkezésére álló lehetőségeken túl különleges ismeretterjesztő és információs csatornákkal is támogatjuk, amelyek kialakításába képviselőiket és szervezeteiket is bevonjuk. Ezzel az NVT a férfiak és nők és a különféle társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek felszámolását is ösztönzi, különös tekintettel a 1257/1999 EK Tanácsi rendelet 2. cikkelyének utolsó rendelkezésében előírtakra.

A helyzetfeltárásból levezethető, hogy a mezőgazdaságnak a vad- és erdőgazdálkodással, halászattal együtt az 1990-es évtizedben bekövetkezett folyamatos visszaesés ellenére is jelentős a nemzetgazdasági szerepe, valamint a foglalkoztatásban és a vidék fenntartásában betöltött funkciói révén stratégiai jelentőségű nemzetgazdasági ág maradt. Az elmúlt évtized visszaesést és átstrukturálódást egyaránt jelző adatai, valamint az Európai Unió tagállamaiban megfigyelhető trend alapján azonban várható, hogy a hagyományos, intenzív mezőgazdaság szerepe a közvetlen foglalkoztatásban és a vidéki jövedelemtermelésben tovább csökken. Ez felértékeli azokat a szerkezetátalakításban érvényesíthető stratégiai irányokat, amelyek az ágazatot a mennyiségi növekedés felől a minőség, egyben a fenntartható termelés, azaz a környezettudatos gazdálkodás és a többcélúság irányába terelik. Ez a stratégiai váltás csökkenti az intenzív mezőgazdaság által a talaj minőségére, a vízre, a biodiverzitásra és a tájra rótt, a helyzetelemzésben részletesen ismertetett környezeti terhelést is (ld. 1.7. pont). Ezt az általános célt különösképpen a „Kedvezőtlen adottságú területek támogatása” intézkedés célkitűzéseinek megvalósításával, azaz a természetes erőforrások fenntartható hasznosításán alapuló mezőgazdasági gyakorlat ösztönzésével, a környezeti és természetes adottságok megóvásával, a vidéki tájak értékeinek megőrzésével és a minőségi termékek előállításának ösztönzésével valósítjuk meg. Így a vidéki társadalomban a termelés koncentrációja és az alkalmazott munkaerő csökkenése okozta feszültségek is enyhíthetőek.

Továbbá az NVT általános céljaival összhangban a (jelenleg kormányzati jóváhagyásra váró) Nemzeti Erdőprogram stratégiai elemeit elsősorban a „Mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedésen keresztül támogatjuk. Ahogy az erdősültségi arány nő, úgy nő az erdők jelentősége a globális szénegyensúly és a klímaváltozás mérséklése, a biodiverzitás növelése, az ökoszisztémák védelme, a talaj és a levegő minőségének szempontjából, míg az erdők szabadidős és pihenési funkciója is nagyobb hangsúlyt kap, és az erdők által termelt környezetbarát alapanyagok mennyisége is nő.

Az NVT intézkedései hozzájárulhatnak az átalakulás okozta gazdasági, társadalmi és környezeti nehézségek megoldásához, a Közös Agrárpolitika átvételéhez és a magyar mezőgazdaság és a vidék helyzetének javításához is.

A vidéki területek fenntartható fejlődését az NVT csak az NFT-ben megfogalmazott egységes stratégiához illeszkedő, komplex, jól összehangolt eszköz-rendszer keretei közt képes ösztönözni. A vidéki térségek horizontális infrastrukturális, szociális és környezetvédelmi fejlesztését a megfelelő Operatív Programok (Környezet és Infrastruktúra Operatív Program, Vidékfejlesztési Operatív Program, Emberi Erőforrás Operatív Program), míg a jellemzően az agrárgazdasághoz kapcsolódó fejlesztési feladatokat az AVOP keretei között kell kezelni.

A környezet állapotát bemutató fejezet és a SWOT elemzés azt mutatja, hogy a gyengeségek (talajminőség-romlás, árvíz- és belvízveszély, aszálykárok, vízszennyezés, az állattartás trágyagazdálkodási problémái, a táj leromló állapota), az enyhítésükre alkalmas lehetőségek (erdősítés, környezetkímélő gazdálkodási módszerek, integrált gazdálkodás, tájrehabilitáció), valamint az EU támogatási politikája (annak erőforrásaival) jelentős mértékben lefedik egymást.

A legjelentősebb intézkedések hatása a környezet állapotának javulásán és a mezőgazdaság piaci hatékonyságának növelésén keresztül is jelentkezik. A viszonylag kisebb pénzügyi súllyal rendelkező intézkedések bevezetése azonban szintén szükségszerű, mivel ezek célcsoportjai azok a mikro- és kisvállalkozások, amelyek a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság nagy részét adják, és amelyek a támogatásoktól elsősorban a jövedelemszerzési problémáikra várnak megoldást.

3.4. Az NVT várható eredményeinek számszerűsítése

Ez a fejezet a bizottság VI/43512/02 számú dokumentuma alapján készült indikátorokat tartalmazza.

Az adatgyűjtés részletes eljárásrendjét, valamint a vonatkozó feladatokat és felelősségi köröket az 5. fejezet tartalmazza.

Az NVT számszerűsített célkitűzései intézkedésenként a következők:

Az „Agrár-környezetgazdálkodás” intézkedés hat célprogramon keresztül valósul meg, s 2004-2006 viszonylatában összesen 699 758 ha terület agrár-környezetvédelmi célú bevonásával számol. Az egyes célprogramok részesedései a következők: szántó célprogram: 349 879 ha; gyep célprogram: 279 903 ha; évelő célprogram: 55 980 ha; vizes élőhely célprogram: 13 995 ha; kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási intézkedések: 40 953 ha.

A „Kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása” intézkedés összesen 883 558 ha kedvezőtlen adottságú területet céloz meg, amelyből 395 402 ha a 19. cikkely alapján, 488 156 ha a 20. cikkely alapján került besorolásra.

Az „Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti- és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése” intézkedés két alintézkedésre oszlik. Az első alintézkedés a környezet védelmét célozza, beleértve a szervestrágya eltávolításával, kezelésével és az állattartó telepen való tárolásával kapcsolatos tevékenységeket. A második alintézkedés célja az állatjólét és állathigiénia, amely lefedi az alábbi tevékenységeket: 1) a padozatot érintő előírásoknak való megfelelés, 2) a mikro-klímával kapcsolatos előírásoknak való megfelelés, 3) az állattartó telepek biztonsági előírásainak való megfelelés, 4) a férőhely előírásoknak való megfelelés, 5) a tartási és takarmányozási technológiával kapcsolatos előírásoknak való megfelelés, 6) a tartástechnológiával kapcsolatos technológiai fejlesztések, 7) teljes felújítás. A támogatást igénylő kedvezményezettek száma hozzávetőlegesen 2700.

A „Mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedés átlagosan 10 000 ha/év erdőtelepítéssel valósul meg, tehát 2004-2006 viszonylatában 30 000 ha erdő telepítését jelenti.

A „Korai nyugdíjazás” intézkedés mintegy 10 000 főt érint, akiknek közel 60%-a fiatal gazdálkodónak adja át a gazdaságát. Az így átadásra kerülő mezőgazdasági terület várhatóan 50 000 ha-t tesz ki. Az intézkedés megvalósításának eredményeként a gazdaságok átlagos terület növekedése mintegy 0,5 ha. Az intézkedés 2006-tól lesz bevezetve.

A „Szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása” intézkedés speciális céljai alapján – kiemelten a szerkezetváltás, a gazdaságok árutermelővé válásának segítése – az intézkedés célcsoportja az alacsony tőkeerejű, kis területen gazdálkodó, de bizonyos segítséggel fejlődésre képessé váló termelők. Az NVT-ben rögzített jogosultsági kritériumok alapján mintegy 30 000 gazdaság teljesíti a követelményeket az átlagos három éven belül, amely 500 ezer hektár területet érint.

A „Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása” intézkedés keretében a 2004-2006-os időszakban várhatóan 165 szervezet részesül támogatásban. Évekre bontva a terv 2004-ben 80-90, 2005-ben 45-55, 2006-ban 20-30 új szervezet megalakulásával és támogatásával számol. Legalább 80 szerveződés a támogatás révén várhatóan biztos piaci pozíciókkal rendelkező, versenyképes termelői csoporttá erősödik. Mivel e szervezetekben legalább 15 termelő jelenik meg, de nem ritka a száz termelőt összefogó termelői csoport sem, így az intézkedés 2500 – 5000 fő természetes személyt is érinthet.

Az NVT intézkedéseinek 2004-2006-os időszakra érvényes monitoringját szolgáló fizikai és pénzügyi mutatókat a Terv 18. melléklete tartalmazza. A melléklet a Terv keretén belül elérendő becsült célállapotokat és hatásokat mérő értékelési mutatókat is magában foglalja.

Az alkalmazott indikátorok rendszere összhangban van a Bizottság szolgálatai által kiadott, a vidékfejlesztési programok monitoringját és értékelését leíró útmutatókkal.

3.5. Integrált megközelítés

Az NVT részét képező vidékfejlesztést támogató intézkedések egy egységes prioritási- és célrendszer alapján az ország teljes területét lefedő integrált tervet alkotnak. Az EMOGA Orientációs részlege által támogatott további eszközöket az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program foglalja magába. A két terv közötti koherencia a közös alapokon nyugvó stratégiák által biztosított. A két dokumentumban szereplő intézkedések összekapcsolásával kölcsönösen növelhető azok hatékonysága. Kedvezőbb feltételek biztosíthatók a támogatások igénybevevői számára a támogatási feltételek teljesítéséhez, valamint hatékonyabban teljesíthetők az intézkedések kitűzött céljai.

Az integrált megközelítés második értelmezése a társadalom, gazdaság és környezet párhuzamos, egyenrangú fejlődésének biztosítása, a mezőgazdaság fejlesztésén keresztül a környezet állapotának, valamint a vidéki, elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó népesség helyzetének javítása. A NVT egyik alapvető célja a vidéki területek fenntartható fejlődésének elősegítése, a többcélú, környezettudatos gazdálkodás ösztönzése és a foglalkoztatási és jövedelemviszonyok javítása. Ez a cél mindhárom szféra igényeit egyaránt érvényesíti.

Az intézkedések egy része amellett, hogy a foglalkoztatásra és a gazdaságra is kedvezően hat, erőteljesen javítja a környezet állapotát, valamint a tájfenntartásban is jelentős szerepet játszik. Az agrár-környezetgazdálkodás, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása, a gazdaságok megfeleltetése az EU környezetvédelmi előírásainak, valamint a mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása közvetlen pozitív hatással van a környezetre. A többi intézkedés környezetre gyakorolt hatása közvetetten jelentkezik ugyan, viszont a gazdaságra és célcsoportjaiknál fogva (mezőgazdasági termelők, ezek közül is a félig önellátó gazdálkodók, időskorúak) a társadalomra gyakorolt pozitív hatásuk azonban jelentős.

3.6. A nemek közötti esélyegyenlőség

A Strukturális Alapokról szóló 1260/99 EK rendelet 1. cikkelye által előírtakkal és a Nemzeti Fejlesztési Tervben, benne az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban megjelenített szempontokkal összhangban az esélyegyenlőség, azon belül a nők és férfiak, valamint a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének érvényesítése a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egyik horizontális elve.

A figyelem már a társadalmi konzultáció időszakában ráirányult a program tervezésének erre az aspektusára, és a résztvevők egyhangúlag elfogadták.

Az NVT különös figyelmet fordít a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, így például a vidéken dolgozó, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó nők, a megélhetési gondokkal küszködő mezőgazdasági vállalkozók vagy a jelentős számban vidéki településeken élő romák helyzetének javítására, esélyegyenlőségük megteremtésére. Mivel vidéken a mezőgazdaság a legkézenfekvőbb megélhetési lehetőség, minden eszközt fel kell használni a mezőgazdasági tevékenységek ösztönzésére és a mezőgazdasághoz kapcsolódó lehetőségek bővítésére.

A munkahelyteremtés és -fenntartás lehetőségeit jelentősen javíthatják a különféle információterjesztő tevékenységek, az állandó tanácsadó és szakmai szolgáltatások, amelyek a tevékenységek adaptációjához és diverzifikációjához egyaránt hozzájárulhatnak például a félig önellátó gazdaságok piaci lehetőségeinek bővítésével vagy új munkahelyek létrehozásával az erdősítés vagy a nem termelő agrár-környezetgazdálkodás terén.

Az esélyegyenlőség elvét tekintetbe vesszük azáltal is, hogy a nők kiegyensúlyozott számban kapnak helyet az NVT igazgatásában, ellenőrzésében és megvalósításában részt vevő testületekben is, beleértve a fenti területekkel foglalkozó testületeknek a Monitoring Bizottságban való aktív részvételét is.

Az NVT intézkedései többségükben közvetlenül függnek bizonyos fizikai gazdálkodói potenciáltól, vagy az adott gazdálkodói tevékenységgel kapcsolatosan megkövetelnek bizonyos követelményeket. Az NVT a támogatásra való jogosultság esetében nem vezet be pozitív diszkriminációt a nők, illetve a hátrányos helyzetűek esetében.

Magyarország vidéki térségeiben általános, hogy a nők többsége a szolgáltató szektorban, valamint az alacsonyabb jövedelemkategóriájú területeken, munkakörökben dolgoznak. Szakmai, szervezeti struktúrájuk kedvezőtlen, vezető beosztásban nagyon kevesen vannak. Az agrárorientáltságú Nemzeti Vidékfejlesztési Terv munkaerő-piaci esélyeiket úgy érinti, hogy foglalkozási lehetőséget teremt, illetve hagy meg számukra a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban. Mivel ezek az ágazatok döntően a férfiakat foglalkoztatják, a döntésekben, menedzsmentben, szervezetekben a nők lényegesen kisebb számban vannak jelen. Ezért kiemelten fontos az esélyegyenlőség biztosítása. Ez a munkalehetőségeken túl a jövedelmi viszonyokat és az érdekérvényesítést, szervezeti reprezentációt is jelenti.

A hátrányos, akár halmozottan hátrányos helyzetű csoportok esetében a legfontosabb a megfelelő munkalehetőség biztosítása, mely társadalmi integrációjukat előmozdítja, megélhetésüket biztosítja. Az „Agrár-környezetgazdálkodás”, a „Kedvezőtlen adottságú területek támogatása” és a „Szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása” intézkedések a fenntartható, a jövőt biztosító gazdálkodási módok támogatásával közvetlen munkaerő-piaci esélyüket növelik. A többi intézkedés közvetetten, a foglalkoztatás minőségének és mennyiségének javításával biztosít egyenlő esélyeket (e rétegeket vidéken döntően az agrárgazdaság foglalkoztatja). Ennek kapcsán fokozottan szükséges – főként a romák esetében – az egyenlő bánásmód érvényesítése. Emellett ezek a rétegek a „Technikai segítségnyújtás” keretében lefolytatott tájékoztatások, felkészítések és képzések kiemelt célcsoportjai kell, hogy legyenek. Számukra a pályázatírásban, támogatási igények elkészítésében és benyújtásában való fokozott segítségnyújtás ugyancsak alapvető szempont. Az NVT tehát e rétegek esetében sem alkalmaz pozitív diszkriminációt, esélyegyenlőségüket alapszemléletébe építette be, valamint a végrehajtás során kívánja érvényesíteni.

3.7. Jövőbeli környezetvédelmi kötelezettségek

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv intézkedéseit a környezetvédelmi kötelezettségek közül az üvegházhatást kiváltó gázokkal, a vízminőséggel, a természeti erőforrások védelmével, és a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségek érintik. A terv 1.7. fejezetében részletesen bemutatott vidéki környezeti állapotból kiindulva, illetve Magyarország nemzetközi környezet- és természetvédelmi vállalásai alapján ezeken a területeken a vidékfejlesztési intézkedések a következő környezetvédelmi eredmények eléréséhez járulnak hozzá:

Üvegházhatást kiváltó gázokkal kapcsolatos egyezmények betartása

Magyarország a kiotói konferencián az üvegházhatást okozó gázokból 6%-os emissziócsökkentést vállalt 2008-ig, az 1985-1987 közötti évek átlagnak megfelelő kibocsátási szinthez viszonyítva. Az NVT „mezőgazdasági területek erdősítése” intézkedés keretén belül megvalósuló erdőtelepítések nagy mértékben hozzájárulnak ezen vállalás teljesítéséhez.

Víz Keretirányelv

2000. december 22-én lépett hatályba az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK számú, 2000. október 23-i irányelve az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a vízügyi politika területén. Ez az irányelv az Unió vízgazdálkodásra vonatkozó legfontosabb jelenlegi jogszabálya. Kiemelt célja a vízi és a vízparti élővilág jó ökológiai állapotának biztosítása 2015-ig. A Víz Keretirányelv végrehajtását az EU Közös Mezőgazdasági Politikájával, illetve a vidékfejlesztési tervezéssel összhangban kell majd végezni, integrálva utóbbiakba a vízvédelem szempontjait is. A Keretirányelv 11. cikkelye kimondja, hogy meg kell határozni azoknak az intézkedéseknek a programját, amelyek végrehajtása biztosítja, hogy a vizek a megadott határidőre a meghatározott állapotba kerüljenek. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv „Agrár-környezetgazdálkodás” és „Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti- és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése” intézkedéseivel közvetve járul hozzá a vállalt célok eléréséhez.

Nitrát direktíva, jó mezőgazdasági gyakorlat

A vízminőség megőrzésének legfontosabb területe a nitrátkibocsátás csökkentése. Közösségi szinten erről a „nitrát direktíva” (91/676 EGK irányelv) rendelkezik, melynek alkalmazását a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet írja elő. Ennek bevezetését az a felismerés indokolja, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés, valamint a nagyüzemi állattartás következtében a vizek jelentős mértékben károsodhatnak (nitrátszennyezés növekedése, eutrofizáció). Az irányelv előírja a vizek nitrátszennyezettségének felmérését és erre alapozva a nitrátérzékeny területek kijelölését. A 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet ennek megfelelően meghatározta a magyarországi nitrátérzékeny területek településsoros jegyzékét (mintegy 1500 településről van szó), valamint a „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlata” címszó alatt azokat a szabályokat is, melyek betartásával a gazdálkodók meg tudnak felelni a követelményeknek. A rendelet 12 évre szóló akcióprogramot is elfogadott erre vonatkozóan, melynek megvalósítása 2002-ben megkezdődött. A nitrát rendeletben előírt szabályok betartása minden mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodóra nézve kötelező. A „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlatán” belül meghatározott szabályok két részre bonthatók: az állattartás során keletkezett szervestrágya mezőgazdasági területen történő felhasználására és az állattartó telepeken keletkező trágya tárolására.

A nitrátrendeletben meghatározott követelmények és szabályok betartását elősegítő 12 éves akcióprogram végrehajtásával és Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is rögzített követelményeik betartásával a jelenleg üzemelő és az újonnan kialakított állattartó telepek meg fognak felelni a „nitrát direktívában” meghatározott szigorú környezetvédelmi követelményeknek. Mivel a nitrátrendeletben meghatározott „trágyázás jó mezőgazdasági gyakorlatának” szabályai felölelik nemcsak a szervestrágyák tárolására vonatkozó és alapvetően környezetvédelmi célokat szolgáló követelményeket, hanem a tárolt szervestrágya kijuttatását is, ezáltal elérhető lesz, hogy a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülő mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezés csökkenjen. A rendelet szerint a szervestrágyával a mezőgazdasági területre kilőtt nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket.

Egyezmény a biodiverzitás védelméről

A Biológiai Sokféleség Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kihirdetéséről szóló 1995. évi LXXXI. törvény alapjául egy multilaterális természetvédelmi egyezmény szolgál, amelynek hazánk is aláírója. Az Egyezmény célja az élővilág védelmét, a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló intézkedések összehangolása. Kimondja, hogy a Szerződő Fél, a sajátos feltételeinek és képességeinek megfelelően a) nemzeti stratégiákat, terveket vagy programokat dolgoz ki a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására, vagy e célra adaptál már meglévő stratégiákat, terveket vagy programokat és b) belefoglalja, amennyire csak lehet és megfelelő, a biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható hasznosítását az ágazati vagy ágazatközi tervekbe, programokba és szakpolitikai tevékenységbe. Az Egyezmény 8. cikkelye meghatározza a megvalósítandó tevékenységeket, amelyek egy részéhez az NVT közvetve biztosít forrásokat.

EU Madár- és Élőhelyvédelmi Irányelvek (79/409 EGK és 92/43 EGK)

A fenti irányelvek arra kötelezik a tagállamokat, hogy megfelelő védelmi intézkedéseket tegyenek a vadonélő madár-, illetve egyéb növény- és állatfajok, valamint élőhelyeik számára. A megfelelő védelem biztosítása érdekében földhasználati és kezelési korlátozások is szükségesek. Az irányelvek a mezőgazdasági területeken való betartásának ösztönzésében jelentős szerepe van az NVT „Agrár-környezetgazdálkodás” és „Kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása” intézkedéseinek keretén belül juttatott kompenzációs kifizetéseknek.

Natura 2000

A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat mint minimális követelmény betartása az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés célprogramjaiban, valamint a kedvezőtlen adottságú területeken elősegíti a Natura 2000 területek védelmét.

A Natura 2000 hálózatba való felvételre javasolt helyszínek listája elkészült. A lista 1 233 110 hektárnyi különleges madárvédelmi területet tartalmaz, amely részben átfedi a korábbi hektár közösségi jelentőségű területet (1 370 038 ha). A meglévő érzékeny természeti területekkel való átfedés mértéke 22%. Ugyanakkor a Natura 2000 hálózatba nem javasolt, ám közösségi jelentőségű fajoknak élőhelyet biztosító érzékeny természeti területek szintén fontosak az EU jogharmonizációs követelményeknek való megfelelés szempontjából, mivel az ebbe a csoportba tartozó fajok védelme a Natura 2000 rendszeren túlmenően is a tagállamok általános kötelezettsége. A létrehozandó hálózat közel 40% már most is természetvédelmi terület. Bizonyos esetekben a közösségi jelentőségű fajok védelme érdekében a gazdálkodás fenntartása, illetve extenzív, természetközeli gazdálkodási formák bevezetése szükséges. Az ilyen fajok élőhelyei általában legelők és rétek, a szántóföldek mint tápanyag-források jönnek számításba.

Fenntartható erdőgazdálkodás

Az ENSZ a fenntartható fejlődés alapelveit megfogalmazó, 1992. évi Riói Környezet és Fejlődés Konferenciáján (Föld-csúcs) több nemzetközi egyezményt írtak alá (pl. a biodiverzitás, a klímaváltozás tárgyában), amelyek csaknem mindegyike tartalmaz az erdők ügyét érintő elemeket. Az erdőpusztulás megállítása érdekében AGENDA 21 néven jegyzéket fogadtak el, amely az azt aláíró országok számára előírja, hogy dolgozzák ki az erdő fenntartását és a fenntartható erdőgazdálkodást biztosító nemzeti akcióprogramjaikat. Magyarország az erdők környezetvédelmi, ökológiai vonatkozású megközelítését érvényesítő ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságában (CSD), illetve a hagyományos erdőgazdálkodási megközelítést érvényesítő és illetékes ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetben (FAO) képviselteti magát. Emellett Európában, 1990-ben, Strasbourgban kormányzati szintű ajánlás csomagot fogalmaztak meg az erdők állapotromlásának megállítására. Ezeken túl még három kormányzati szintű, az Európai Erdők Védelme Miniszteri Konferenciáin (Helsinki, 1993, Lisszabon, 1998, Bécs, 2003.) – önkéntes kötelezettségvállalásként – Magyarország is több erdészettel kapcsolatos határozatot fogadott el. A II. miniszteri konferencia (Helsinki, 1993) egyik határozata (H1) közvetlenül a fenntartható erdőgazdálkodással foglalkozik.

Az erdőről és az erdő védelméről szóló magyarországi 1996. évi LIV. törvény és végrehajtási rendelete szöveganyaga már tartalmazza a páneurópai erdészeti kezdeményezésnek a törvény elkészülte időpontjáig rendelkezésre álló valamennyi elemét, ezzel hosszabb távra is biztosítva az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését. Az Állami Erdészeti Szolgálat 2002. évi „Magyarország erdőállományai, 2001” című kiadványa bevezetőjében olvashatjuk, hogy az európai erdőkért felelős miniszterek 1998-ban Lisszabonban tartott harmadik konferenciáján megfogalmazott jövőkép szerint „a XXI. században az európai erdészeti szektor, figyelemmel az erdők társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális szerepére, optimalizálni fogja a társadalom fenntartható fejlődéséhez való hozzájárulást, különösen a vidékfejlesztés, a megújítható erőforrások és a helyi és globális környezet védelme terén.” Mindezek megvalósítására a miniszterek kötelezettséget vállaltak többek között arra, hogy a kitűzött célok felé való közeledés mérésére alkalmas indikátorok segítségével nemzeti szinten értékelik a fenntartható erdőgazdálkodás terén elért eredményeket. Ebben a szellemben fejlesztették a hazai jogszabályi hátteret. Eszerint „az ország erdeiben zajló folyamatok nyomon követése és az erdővagyonnal való gazdálkodás elemzése céljából ötévenként átfogó elemzést kell készíteni”, és az elemzésnek ki kell terjednie „az éves tájékoztatóban rögzített adatok idősoros vizsgálata mellett az Európai Erdők Védelmének Miniszteri Konferenciái által a fenntartható gazdálkodás mérésére és minősítésére elfogadott követelmény és indikátor rendszer alkalmazásával levonható következtetésekre is”. A teljes üzemtervezettség elérésével 1970-ben publikálták az első országos erdőleltárt, 1981-től pedig ötévente készült átfogó elemzés az ország erdeinek állapotáról. Az idézett kiadvány több éves fejlesztési munka alapján készült el, az 1996-os elemzésről készült kiadvány tapasztalatait figyelembe véve.

Az 1998-ban Lisszabonban megtartott konferencián elsősorban az erdő és a társadalom közötti kapcsolatot vizsgálták, továbbá a fenntartható erdőgazdálkodás további részleteit (követelmények, mutatók, gyakorlati irányelvek) dolgozták ki. Hat fő követelmény köré csoportosított mutatórendszer között az egyik az erdők szerepe a globális szénforgalomban. A globális szénforgalomban jelentős tényező az erdőtelepítés. 2001. és 2002. évben évente több mint 15 000 hektár erdőtelepítési első kivitel valósult meg. 2003. évben több mint 10 000 hektár erdőtelepítési első kivitel várható. 2004. évre az NVT-ben EU társfinanszírozással 8000 hektár erdőtelepítést irányoztunk elő. Tudjuk, hogy az erdősítések során létrejövő erdők faanyaga magába zárja a légköri szén-dioxidot és tárolja akár 100 évig is (a légszáraz faanyag fele szén, amit a fotoszintézis során kötött meg a fa). A fa tűzifaként való felhasználása nettó semlegesnek számít a szénmérlegben, mivel a fenntartható erdőgazdálkodás során kitermelt fa helyére újat ültetnek.

A nemzetközi folyamatoknak megfelelően 2001-ben Magyarországon is megkezdődött a Nemzeti Erdőprogram kidolgozása. A nemzeti erdőprogramok koncepciója Kormányközi egyeztetések során alakult ki. Jelenleg a globális erdészeti politika fontos eszközeként szerepelnek, melyek biztosítják, hogy az erdészeti szempontok beleilleszkedjenek az országok fenntartható fejlődésébe, és a földhasználati stratégiáiba. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv erdészeti fejezete a kidolgozás alatt álló Nemzeti Erdőprogram alapelveit figyelembe veszi.

4. Az NVT intézkedései

4.1. Agrár-környezetgazdálkodás

4.1.1. Jogszabályi hivatkozás

4.1.1.1. Európai Uniós jogszabályok

Az 1783/2003 EK Tanácsi rendelettel módosított 1257/1999/EK Tanácsi rendelet 22-24. cikkelyei, 47. cikkelye és a rendelet melléklete. A 963/2003/EK Bizottsági rendelettel módosított 445/2002/EK Bizottsági rendelet 13-21. cikkelyei, I. és II. melléklete.

4.1.1.2. Nemzeti jogszabályok:

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és végrehajtási rendeletei. A Kormány 2253/1999. (X. 7.) számú határozata a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program (NAKP) bevezetéséről.

4.1.2. Az intézkedés céljai

Általános célok:

– A környezet állapotának megőrzése és javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése;

– A természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló mezőgazdasági gyakorlat erősítése (biológiai sokféleség, táj, genetikai diverzitás, talajadottságok és vízkészlet);

– A termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítása, környezettudatos gazdálkodás és fenntartható táj-használat kialakítása.

Specifikus célok:

– A talajok fizikai, kémiai és mikro-biológiai állapotának megőrzése, javítása;

– Hagyományos, alacsony ráfordítás igényű gazdálkodási módok és a hagyományos tájkép megőrzése;

– Alternatívák biztosítása alacsony termőképességű területek hasznosítására extenzív gazdálkodási formákkal vagy tájfenntartó jellegű tevékenységekkel;

– Érzékeny Természeti területeken a biológiai sokféleség, érzékeny élőhelyek és különleges, ritka fajok védelme, megőrzése;

– Hatékony eszközök biztosítása a NATURA 2000 hálózat bevezetéséhez.

Operatív célok:

1. Agrár-környezetgazdálkodási alapprogramok

– Gazdálkodók ösztönzése környezetbarát gazdálkodási gyakorlat alkalmazására valamennyi földhasználati típusban.

2. Integrált növénytermesztési célprogramok

– Gazdálkodók ösztönzése integrált gazdálkodási módszerek alkalmazására, különös tekintettel a növényvédő szerek és műtrágyák optimalizált használatára és a helyes gyakorlatnak megfelelő gazdálkodás minden rendelkezésre álló eszközének alkalmazására.

3. Ökológiai gazdálkodási célprogramok

– Gazdálkodók ösztönzése a gazdaságuk ökológiai gazdálkodássá történő átállítására.

4. Érzékeny Természeti Területek célprogramjai

– Gazdálkodók ösztönzése speciális gazdálkodási módszerek alkalmazására, amelyek közvetlen célja a természeti értékek megőrzése a kijelölt területeken.

5. Kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramok

– Gazdálkodók ösztönzése olyan gazdálkodási gyakorlat kialakítására és alkalmazására, amely segít az erózió elleni védekezésben, a biológiai sokféleség és a tájkép megőrzésében.

Az intézkedés indoklása

Magyarországon az 1990-es évek elején bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások jelentőst hatást gyakoroltak a mezőgazdaságra. A korábbi termeléscentrikus, intenzív nagyüzemi gazdálkodást a kárpótlást követően jelentős mértékben apró birtokokra tagolt alacsony intenzitású, sokszor szakszerűtlen gazdálkodás váltotta fel. Bár a korábbi intenzív növényvédő szer és műtrágya felhasználás csökkenése környezeti szempontból akár előnyösnek is lenne tekinthető, összességében azonban kedvezőtlen környezeti folyamatok kialakulását eredményezte. Jellemzővé vált a tápanyag-visszapótlás elmaradása, (évek óta negatív a tápanyagmérleg!) szakszerűtlen növényvédelem, a talajdegradáció (főként az erózió) felgyorsulása, a vetésváltás sokszor teljes elhagyása, riasztó méreteket kezdett ölteni a parlagon hagyott területek aránya, melyből jelentős közegészségügyi (allergiás) problémák alakultak ki.

A Magyarországra jellemző extenzív mezőgazdálkodás által kialakított és fenntartott természet közeli élőhelyek állapota romlani kezdett, eltűnőben vannak az országra jellemző hagyományos, értékőrző gazdálkodási módszerek, fajták. Az ország jelentős részén szükség van a földhasználat átalakítására, részben országos prioritások (alacsony termőképességű, „veszteséget halmozó” szántóterületek kivonása, új földhasználati irányok keresése, pl. energianövények) és térségi prioritások (árvízzel és belvízzel veszélyeztetett területek területhasználatának átalakítása, természetközeli gazdálkodási rendszerek visszaállítása) szerint.

Mindemellett, térségi szinten továbbra is problémát jelent a túlzott intenzitású növénytermelés, elsősorban maximális termés elérését kísérő műtrágya és növényvédő szer dózisokkal. A fenti problémák együttes kezelése indokolttá tette egy, a környezetkímélő módszerek széles körű elterjesztését elősegítő agrár-környezetgazdálkodási program kidolgozását és bevezetését. Magyarország a csatlakozó országok közül elsőként kötelezte el magát az EU agrár-környezetgazdálkodási támogatási rendszerének teljes körű átvétele és alkalmazása mellett. A korábbi 2078/92/EK rendeletre, valamint a hatályos 1257/99/EK tanácsi rendeletre való tekintettel került kialakításra, 1999-ben elfogadásra és fokozatosan bevezetésre a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program [2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat]. Az EU csatlakozást követően lehetővé válik a már megkezdett program kiteljesítése és kiszélesítése, tekintettel a nagyobb finanszírozási forráslehetőségekre. Jelen Tervben megfogalmazott intézkedések többlépcsős, azaz a gazdálkodó felkészültségéhez és az elérendő célokhoz igazodó megoldást nyújtanak a mai magyar mezőgazdaságot jellemző számos környezetvédelmi problémára.

Az EU csatlakozást követően a már megkezdett programok kiterjesztésével és új támogatási célprogramok bevezetésével Magyarországon a gazdálkodásban a környezetbarát módszerek alkalmazásának fokozatos kiterjesztése válik lehetségessé, hozzájárulva a vidéki környezet és társadalom megőrzéséhez, fejlődéséhez és a „tiszta talajon, szép környezetben, környezetbarát módszerrel egészséges élelmiszert” mottóval jellemezhető általános gyakorlat és országkép kialakulásához.

Az agrár-környezetgazdálkodás intézkedés sokszínű és komplex jellege folytán a különböző célprogramok mind a négy NVT prioritás megvalósítását elősegítik a következő módon, melyek közül a legfontosabb kettő az alábbi:

1. a környezeti állapot megőrzése és javítása

Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok (a vidék gazdaságára, a vidéki foglalkoztatásra és piaci viszonyokra gyakorolt pozitív hatása mellett) elsődlegesen környezeti célokat támogat, úgymint a környezet fizikai állapotát (talajok, víz, tájkép) és a biológiai sokféleség megőrzését, gazdagítását. Ezáltal az NVT keretében megvalósítandó agrár-környezetgazdálkodási intézkedés komplex rendszere fontos szerepet tölt be a jelenlegi környezeti és természeti értékek megőrzésében, továbbá megoldást jelent számos létező környezeti problémára.

2. a termőhelyi adottságokhoz és a piaci viszonyokhoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakításának támogatása

Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés alapelve az alkalmazott termelési módok agro-ökológiai feltételekhez történő igazítása. Emellett a két fő célprogram csoport, az integrált és az ökológiai gazdálkodás célprogramjai olyan környezetbarát termelési módok alkalmazását támogatja, amelyek magas minőségi színvonalú, a vásárlók által jobban preferált termékeket eredményeznek.

Átmenet az NAKP-ból az NVT-be

2003-ban a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban a 2002. év során nyertes pályázók két lehetőség közül választhattak: A) 2003-ban kilépni a nemzeti programból és az NVT agrár-környezetgazdálkodási támogatásban részt venni, B) maradni a nemzeti programban az 5 éves támogatási szerződést folytatva. A gazdálkodók (támogatottak) több mint 90%-a az „A” verziót választotta, jelezve ezáltal áttérési igényét az új támogatási rendszerbe. A 2003-ban szerződöttekkel együtt kb. 4900 gazdálkodó döntött az NVT agrár-környezetgazdálkodási támogatásainak igénybevétele mellett. Ezeknek a gazdálkodóknak is, ugyanúgy mint azoknak, akik nem vettek részt a nemzeti programban, pályázniuk kell, és 5 éves szerződésben foglalt feltételeknek kell megfelelniük. Mindamellett, akik az NAKP programban részt vettek a bírálati szempontrendszerben 20 pont előnyt kapnak.

2003-ban kezdődött el az a kommunikációs kampány, érintve kb. 10 000 gazdálkodót, amelynek elsődleges célja az agrár-környezetgazdálkodási célkitűzések és támogatások bemutatása volt. Az előadásokon, fórumokon tapasztalt rendkívül pozitív visszajelzés alapján várhatóan a 2003. évhez képest a programba való jelentkezés megduplázódik, ami a jelenlegi támogatási keret nagyságrendjét indokolttá teszi.

Az Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programon belül meghirdetett célprogramok hasonlóak a jelenlegi NVT-n belül bevezetésre kerülő célprogramokhoz. A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdálkodók értik a program szerkezetét, és az előírások betartása nem okoz problémát, ami igen pozitív eredménynek tudható be, figyelembe véve a pályázók és nyertesek magas létszámát.

4.1.3. A célprogramok áttekintése

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások legalább 5 éves, általában legfeljebb 10 éves (a művelésből való hosszú távú, környezetvédelmi célú területpihentetés esetében 20 éves) periódusra vállalt, szerződéses alapon működő, ösztönző támogatások különböző környezetkímélő módszerek alkalmazásáért. Az Érzékeny Természeti Területek célprogramjától eltekintve az agrár-környezetvédelmi intézkedések horizontálisan az egész ország területére kiterjednek. A támogatás összetevői: kieső jövedelem és többletköltségek kompenzálása, valamint legfeljebb 20% ösztönző támogatás. Az intézkedés számos, különböző szintű vállalásokat feltételező célprogramon keresztül kerül megvalósításra, az alábbi csoportokban:

– szántóföldi agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

– gyepterületek agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

– ültetvényekre vonatkozó agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

– vizes élőhelyekhez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

– extenzív állattartáshoz kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

– kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport

Az egyes célprogramokhoz kapcsolódó vállalások szempontjából a programok az alábbiak szerint csoportosíthatók:

a) agrár-környezetgazdálkodási alapprogramok (szántóföldi célprogram, tanyás gazdálkodás, méhlegelő célú növénytermesztés, gyepgazdálkodás és őshonos és magas genetikai értéket képviselő haszonállat tartása ) és egyéb más élőhely programok (vizes élőhely célprogramok);

b) integrált növénytermesztési célprogramok (szántóföldi növénytermesztés, zöldségtermesztés, ültetvénykultúrák);

c) ökológiai gazdálkodási célprogramok (szántóföldi növénytermesztés, zöldségtermesztés, gyepgazdálkodás, ültetvénykultúrák, állattartás);

d) Érzékeny Természeti Területek célprogramjai (ÉTT), amelyek a speciális, alacsony ráfordítású, a biológiai sokféleség megőrzését és javítását elősegítő gazdálkodási módszereket támogatják (elsősorban szántóföldi és gyepgazdálkodási művelési módok);

e) kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramok, amelyek elsősorban az alapprogramokhoz kapcsolódóan, továbbá az integrált és az ökológiai célprogramok kiegészítésére vehetők igénybe (a részletes kombinációs lehetőségeket ld. az alábbi táblázatban).

4.1.4. Kombinációs lehetőségek

Egy parcellán csak egy célprogram alkalmazható a kiegészítő agrár-környezetvédelmi célprogramok kivételével, amelyek a többi célprogramhoz kapcsolódva kiegészítésként igényelhetők (lásd a lenti táblázatot). Egy célprogramhoz csak egy kiegészítő célprogram választható. A táblázatban felsorolt kombinációkon kívül egyéb kombinációk nem lehetségesek.

A kiegészítő célprogramok és a kombinációk kidolgozása során a 445/2002. bizottsági rendelet 17. cikkének előírásai („a különböző agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások kombinálhatók, feltéve, hogy ezek kiegészítik egymást és összeférhetők, a támogatás mértékének figyelembe kell vennie a kiesett bevételt és a kombinálásból származó további különleges költségeket”) teljes körűen figyelembevételre kerültek, így a támogatás mértéke a megengedett korláton belül van, és a kiegészítő célprogramok esetén is 0%-os ösztönző szint került meghatározásra.

39. táblázat: A lehetséges célprogram kombinációk

Kiegészítő agár- környezetgazdálkodási célprogramok	Célprogramok	(a lehetséges legmagasabb) kumulált kifizetési szint €/ha
Erózió elleni védekezés	szántóföldi alapprogram	270,59
	integrált növénytermesztés (szántó)	321,57
	ökológiai gazdálkodás (szántó)	423,53
	integrált ültetvény termesztés	619,61
	ökológiai ültetvény termesztés	694,12
Füves mezsgye	az összes szántóföldi célprogram	a füves mezsgye és a szántóföldi célprogramok jogosult területe elkülönül, így támogatáshalmozódás nem fordulhat elő
Cserjeirtás	az összes gyepgazdálkodási célprogram	294,12

4.1.5. Költségvetés

40. táblázat: Az agrár-környezetvédelmi intézkedések költségvetése
(az EU és a nemzeti társfinanszírozást egyaránt beleértve, millió Ft/euró)

Programok	2004.		2005		2006
Programok	Ft	M €	M Ft	M €	M Ft	M €
szántó	10 226.26	43.08	12 267.97	51.68	15 192.07	63.99
gyep	4 236.09	17.84	5 081.84	21.41	6 293.11	26.51
ültetvények	3 383.61	14.25	4 059.16	17.10	5 026.67	21.17
vizes élőhelyek	367.48	1.55	440.85	1.86	545.92	2.30
állattartás	593.50	2.50	712.20	3.00	883.13	3.72
kiegészítő intézkedések	989.84	4.17	1 187.47	5.00	1 470.57	6.19
Összesen	19 796.79	83.39	23 749.50	100.04	29 411.49	123.89

4.1.6. Pénzügyi allokáció

Pénzügyi táblázat

(euró)

2004			2005			2006			2004–2006
Pénzügyi forrás			Pénzügyi forrás			Pénzügyi forrás			Pénzügyi forrás
EU	Nemzeti	Összesen	EU	Nemzeti	Összesen	EU	Nemzeti	Összesen	EU	Nemzeti	Összesen
66 710 000	16 680 000	83 390 000	80 030 000	20 010 000	100 040 000	99 110 000	24 777 000	123 887 000	245 850 000	61 467 000	307 317 000

4.1.7. A támogatás intenzitása

Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések támogatási összegeinek teljes körű felsorolása az 5. mellékletben található. A támogatások áttekintését az alábbi táblázat tartalmazza. A célprogramok közösségi támogatásának aránya a teljes támogatás 80%-a.

Intézkedés	Célprogramok	Leírás	Ft/ha	E/ha
Szántóföldi agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport	A.1. Szántóföldi célprogram	szántóföldi művelés	25 000	98,04
	A.1. Szántóföldi célprogram	zöldségtermesztés	44 000	172,55
	A.2. Tanyás gazdálkodás célprogram	szántóföldi művelés	37 000	145,10
	A.2. Tanyás gazdálkodás célprogram	zöldségtermesztés	55 000	215,69
	A.3. Méhlegelő célú növénytermesztés célprogram		19 000	74,51
	A.4. Integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram	szántóföldi művelés	34 000	133,33
	A.4. Integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram	zöldségtermesztés	57 000	223,53
	A.5. Ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogram	szántóföldi művelés – átállási időszakban	45 000	176,47
		szántóföldi művelés – átállt	32 000	125,49
		zöldségtermesztés – átállási időszakban	83 000	325,49
		zöldségtermesztés – átállt	51 000	200,00
	A.6. Hosszú távú területpihentetési célprogram	1 év	96 000	376,47
	A.6. Hosszú távú területpihentetési célprogram	2 évtől	34 000	133,33
	A.7. Ritka növényfajták termesztése célprogram	szántóföldi művelés	33 000	129,41
	A.7. Ritka növényfajták termesztése célprogram	zöldségtermesztés	59 000	231,37
	A.8. Érzékeny Természeti Területek szántóföldi művelési célprogramjai
	A.8.1. Szántóföldi növénytermesztés túzokélőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		64 000	250,98
	A.8.2. Szántóföldi növénytermesztés madárélőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		52 000	203,92
	A.8.3. Lucernatermesztés túzokelőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		68 000	266,67
	A.8.4. Szántóföldi növénytermesztés élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		49 000	192,16
Gyepterületek agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport	B.1. Gyepgazdálkodási célprogram	a) gyepes élőhelyek gondozása célprogram	15 000	58,82
	B.1. Gyepgazdálkodási célprogram	b) szántó fajgazdag gyeppé alakítása (gyeptelepítés) célprogram	74 000	290,20
	B.2. Ökológiai gyepgazdálkodási célprogram		15 000	58,82
	B.3. Érzékeny Természeti Területek gyepgazdálkodási célprogramjai
	B.3.1. Gyepgazdálkodás túzokélőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		32 000	125,49
	B.3.2. Gyepgazdálkodás harisélőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram		28 000	109,80
	B.3.3. Gyepgazdálkodás élőhelyfejlesztési előírásokkal célprogram		25 000	98,04
	B.3.4. Gyeptelepítés Érzékeny Természeti Területeken célprogram		75 000	294,12
Ültetvényekre von. akg célprogramok	C.1. Integrált ültetvény célprogram		99 000	388,24
	C.2. Ökológiai ültetvény célprogram	átállási időszakban	101 000	396,08
	C.2. Ökológiai ültetvény célprogram	átállt	71 000	278,43
	C.3. Ritka szőlő- és gyümölcsfajták termesztése célprogram	gyümölcs-, szőlőültetvények	59 000	231,37
Vizes élőhelyekhez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport	D.1. Extenzív halastavak fenntartása célprogram		52 000	203,92
	D.2. Vizes élőhelyek létrehozása	D.2.1. Szántóföld átalakítása vizes élőhellyé (1 év)	81 000	317,65
		D.2.1. Szántóföld átalakítása vizes élőhellyé (2 év)	34 000	133,33
		D.2.2. Ívóhelyek kialakítása	30 000	117,65
	D.3. Zsombékosok, mocsarak, lápok gondozása célprogram		26 000	101,96
	D.4. Nádgazdálkodási célprogram		22 000	86,27
Extenzív állattenyésztési agrár-környezetgazdálkodási célprogramok	E.1. Őshonos és magas genetikai értéket képviselő állatok tartása célprogramok*	magyar szürke szarvasmarha célprogram	28 986	113,67
		mangalica célprogram	20 000	78,43
		juh célprogram	5 250	20,59
		tojótyúk	175	0,69
		pecsenyetyúk	85	0,33
		liba	280	1,10
		pulyka	390	1,53
		magas genetikai értéke képviselő lovak célprogram	30 550	119,80
	E.2. Ökológiai állattartás célprogramok*	szarvasmarha célprogram	19 027	74,62
		sertés célprogram	15 000	58,82
		juh célprogram	4 800	18,82
		tojótyúk	125	0,49
		pecsenyetyúk/gyöngytyúk	65	0,25
		liba/kacsa	200	0,78
		pulyka	265	1,04
Kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogram csoport	F.1. Erózióvédelmi célprogramok	F.1.1. a) ültetvények vízerózió elleni védelme (1 év)	59 000	231,37
		F.1.1. a) ültetvények vízerózió elleni védelme (2 év)	10 000	39,22
		F.1.1. b) szántóföldek vízerózió elleni védelme – tavaszi vetés	25 000	98,04
		F.1.1. b) szántóföldek vízerózió elleni védelme – őszi vetés	10 000	39,22
		F.1.2. Szántóföldek szélerózió elleni védelme	25 000	98,04
	F.2. Füves mezsgye létesítése célprogram	1 év	118 000	462,75
	F.2. Füves mezsgye létesítése célprogram	2 évtől	10 000	39,22
	F.3. Gyepterületen történő cserjeirtás célprogram	1 év	43 000	168,68
	F.3. Gyepterületen történő cserjeirtás célprogram	2 évtől	16 000	62,75

4.1.8. Kedvezményezettek köre és a jogosultság feltételei

Ezen intézkedés keretében támogatásra jogosult minden természetes és jogi személy, aki magyarországi mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezik, valamint megfelel az alábbi jogosultsági kritériumoknak:

– Magyarországon regisztrációval rendelkezik;

– vállalja valamelyik agrár-környezetgazdálkodási célprogram végrehajtását 5 éven keresztül ( a hosszú távú területpihentetés esetén 20 évig);

– a célprogramba bevonni kívánt földterület birtoklása vagy bérlete (legalább 5 évig);

– az egyes célprogramoknál szereplő további jogosultsági feltéteknek való megfelelés (lásd 2. melléklet);

– a célprogram megkezdését követően a gazdaság teljes területén a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” előírásainak teljesítése (3. melléklet).

4.1.9. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramok áttekintése

a) Alapprogramok

Az alapprogramok az egyes földhasználati ágazatokban a környezetbarát gazdálkodási módszereket ösztönzik, lehetőségek széles körét kínálják a gazdálkodóknak arra, hogy gazdálkodási gyakorlatuk részeként környezeti eredmények elérésére vállaljanak kötelezettségeket. Az alapprogramok egyes elemei Magyarországon már 2002-2003-ban bevezetésre kerültek a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program bevezetéséről szóló, 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozattal.

Az alapprogramok célja, hogy a helyi környezeti/mezőgazdasági viszonyoknak, a talaj- és éghajlati viszonyoknak, valamint a természeti környezet jellemzőinek megfelelő gazdálkodási módszerek használatára ösztönözze a gazdálkodókat, különös tekintettel a vonatkozó környezetvédelmi szempontokra. Az ilyen módszerek alkalmazása a tápanyag-gazdálkodással, a növények tápanyagszükségletének kielégítésével, a megfelelő gyepgazdálkodással, a természetes anyagok nagyobb arányú és a szintetikus növényvédő szerek kisebb mértékű használatával, a vetésforgóval, a vetésforgók környezettudatos tervezésével és egyéb környezettudatos lépések segítségével előnyös hatást gyakorol a talaj állapotára és termékenységére, a biológiai sokféleségre és a szélesebb értelemben vett tájra. Az alapprogramok célterületei között megtalálhatók a szántóföldi művelésre alkalmatlan területek is, ahol céljuk az alternatív földhasználati módok, illetve jövedelemszerzési lehetőségek ösztönzése azáltal, hogy különféle vizes élőhelyek létrehozását és fenntartását támogatják, ezzel növelve a mezőgazdaságilag hasznosított tájak biológiai sokféleségét. Végezetül ezen programok támogatják a őshonos fajtákat tartó gazdálkodókat.

Az előírások indokolása

Az alapprogramok előírásainak célja széles körű lehetőség biztosítása a gazdák számára környezetbarát gyakorlat alkalmazására az összes fő földhasználati mód esetében. Magyarországon a mezőgazdaság nagyon változatos és a jelenlegi gyakorlat a fenntarthatóság szempontjából többnyire nem kielégítő. A legproblematikusabb területek a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédő szerek használata, a földművelés és a mezőgazdasággal kapcsolatos élőhelyek gondozása. Alaprendszerek bevezetésével (és a NAKP által elindított gyakorlat folytatásával) számos gazda találhat megfelelő és könnyen alkalmazható módszereket a környezet előnyére. A legtöbb program magában foglalja a talajvizsgálat alapú tápanyagpótlást, a környezetbarát növényvédő szerek kiválasztását és használatát, alacsony inputráfordítást, extenzív szántóföldi-, legelő- és ültetvény művelési módszereket, amelyeknek nagy hagyománya van Magyarországon és most jó esély van arra, hogy visszatérjen a múltban uralkodó fenntartható gyakorlat. Az előírások alapvető korlátozásai kedvező hatást gyakorolnak a talaj tápanyagmérlegére, a növényvédő szerekkel való szennyeződés elkerülésére, a vizek védelmére és a gyepgazdálkodás esetében az értékes füves élőhelyek megfelelő fenntartására, amely természetmegőrzési haszonnal is jár.

A kifizetések mértéke és indoklása

A kifizetések a kieső bevétel és a többletköltségek szintjén kerültek kiszámításra, ösztönző támogatás nem került alkalmazásra.

b) Integrált növénytermesztési célprogram

A környezeti szempontból előnyös vegyszertakarékos gazdálkodásra való átállás, különösen a műtrágyák és növényvédő szerek csökkentett, optimalizált használata, a veszélyes anyagok körültekintő (korlátozott) használata és az egyéb környezetgazdálkodási előnyök a mezőgazdasági tevékenységek prioritásai közé tartoznak. Az integrált gazdálkodás nemzetközileg elismert elveken és gyakorlati eljárásokon alapul (IPM, IOBC ajánlások). Ez a gazdaságos és hatékony mezőgazdasági termelés, környezetkímélő és élelmiszerbiztonsági szempontból is megfelelő, ami miatt indokolt lehet, hogy a jövő szabványos termelési rendszerévé alakuljon. Az integrált gazdálkodást Magyarországon a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program bevezetéséről szóló, 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat vezette be 2002-ben.

A program a gazdálkodókat az integrált gazdálkodási módszerek használatára, a szigorúbb környezetvédelmi szabványoknak megfelelő termelésre, a műtrágyák és növényvédő szerek használatának optimalizálására és a gondos gazdálkodási módszerek (berendezések és ismeretek) felhasználására ösztönzi. Az integrált gazdálkodási rendszeren belül a környezetbarát vetésforgók, művelési módok, tápanyag-gazdálkodás, és a szintetikus növényvédő szerek, rovarirtók és műtrágyák optimális, korlátozott alkalmazása talajvédelmi, vízvédelmi szempontból, valamint a biológiai sokféleség szempontjából is előnyösek.

Az előírások indokolása

Az integrált gazdálkodási célprogram tápanyagutánpótlásra, növényvédő szer használatra, fajta kiválasztásra, és egyéb előírásra vonatkozó elemeket tartalmaz amint azt az IOBC nemzetközi útmutatója az integrált termelési rendszerek esetében meghatározza. Az elsődleges cél pozitív hatás gyakorlása a tápanyag-egyensúlyra, az optimális növényvédő szer használatra, a talajokra gyakorolt kedvezőtlen hatások csökkentésére, a vízre, a biológiai sokféleség fokozására, valamint biológiai kártevőirtás lehetőségeinek létrehozására, ami egy egészséges, biztonságos és a piacon versenyképes termékskálát eredményez. Az előírások úgy kerültek kiválasztásra, hogy megfeleljenek az integrált gazdálkodás nemzetközi szabályainak és megvalósítsák a talajra, a vízre, a biológiai sokféleségre és a termékre gyakorolt kedvező hatásokat.

A kifizetések mértéke és indoklása

A kifizetések a kieső bevétel és a többletköltségek szintjén kerültek kiszámításra, ösztönző támogatás nem került alkalmazásra.

c) Ökológiai gazdálkodási célprogram

Az ökológiai gazdálkodás a hagyományos gazdálkodási módszereket használó gazdálkodókat arra ösztönzi, hogy termelési rendszerüket a (módosított) 2092/91/EGK Tanácsi rendelet értelmében vett ökológiai termelés irányába változtassák meg. Az ökológiai termelési rendszerekre való átállás az ökológiai talajművelésen, a vetésforgók alkalmazásán és a szintetikus növényvédő szerek, gyomirtók és műtrágyák mellőzésén keresztül előnyös hatással van a talaj állapotára, termékenységére, a biológiai sokféleségre és a szélesebb értelemben vett tájra is.

A célprogramon keresztül minden, a 2092/91/EGK Tanácsi rendelet 9. cikkelye alapján elismert ökológiai termelést igazoló szervezet által elismert gazdálkodó jogosult támogatásra, függetlenül attól, hogy átállási időszakban van, vagy azt már lezárta. Átállási területek esetén magasabb támogatási összeg igényelhető szántóföldi kultúrák esetében legfeljebb 2 évig, ültetvények esetében legfeljebb 3 évig.

A célprogram előírásai az ökológiai gazdálkodás szabályairól szóló közösségi rendelkezések által meghatározott tápanyag-gazdálkodási, növényvédelmi, vetésváltási stb. szabályokat és korlátozásokat tartalmaznak. Olyan elemek is szerepelnek, amelyek megfelelnek a szigorúbb BioSwiss előírásrendszerének is. Vannak más kötelezettségek is, mint például növényvédelmi előrejelző rendszer létrehozása, amely rendszer elősegíti a program végrehajtását azzal, hogy elősegíti a biológiai növényvédelem sikerét és hatékonyságát. Az előírásoknak segítenie kell a ökogazdálkodási szabályok végrehajtását, biztosítandó az erre a gazdálkodási rendszerre könnyű átállást és a célprogramnak a talajra, a vízre és a biológiai sokféleségre vonatkozó céljainak elérését.

A kifizetések mértéke és indoklása

A kifizetések a kieső bevétel és a többlet költségek szintjén kerültek kiszámításra, ösztönző támogatás nem került alkalmazásra.

d) Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) célprogramjai

Az értékes természeti területek rendszere azért került bevezetésre, hogy megfelelő megoldást nyújtson a természeti értékek és a fizikai környezet megfelelő gazdálkodási gyakorlat segítségével történő megóvására. Az ÉTT rendszer Magyarországon 2002-ben került bevezetésre (a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program bevezetéséről szóló, 2253/1999. Korm. határozatban). Célja a fizikai környezet, a táj, az élővilág és Magyarország egyes történelmi, országos környezeti jelentőségű területeinek védelme, ahol a gazdálkodási módszerek változása a környezetre veszélyt jelenthet, és ahol a környezetvédelmi követelmények konkrét gazdálkodási módszerek alkalmazását, fenntartását vagy kiterjesztését követelik meg.

A kijelölt ÉTT területek a következők:

1. Baranya ÉTT

2. Borsodi Mezőség

3. Békés Csanádi síkság ÉTT

4. Észak-Cserehát ÉTT

5. Dunavölgyi síkság ÉTT

6. Dévaványa síkság ÉTT

7. Hevesi síkság ÉTT

8. Marcali medence ÉTT

9. Bereg árterület ÉTT

10. Bodrogköz ÉTT

11. Szatmár Bereg ÉTT

12. Mosoni síkság ÉTT

13. Turján ÉTT

14. Őrség ÉTT

15. Szentendre sziget ÉTT

Az ÉTT célprogramok egyes speciális feltételekkel kiválasztott területeken védik és óvják a természetet, ahol bizonyos gazdálkodási módszerek bevezetése káros volna, illetve ahol a természeti értékek (élőhelyek, fajok) fennmaradása konkrét gazdálkodási rendszerekhez kötődik, amelyeket ezért meg kell őrizni. A célprogramok általános célja bizonyos területek biológiai sokféleségének, tájaknak, élővilágnak, történelmi értékeknek és kulcsfontosságú környezeti jellemzőinek megőrzése, amit megfelelő gazdálkodási módszerek alkalmazásával lehet elérni. Ezidáig Magyarországon 15ÉTT került kijelölésre a MePAR rendszerbe átvezetetten. A területek kijelölését az FVM, a KvVM és egyéb nem kormányzati szervezetek együttes bevonásával végezte. (Az ÉTT-k térképe az 8. mellékletben található.)

A célprogramra csak a vonatkozó ÉTT határain belül található földterületekkel lehet pályázni. A gazdaság központjának elhelyezkedése a jogosultságot nem befolyásolja.

Az előírások indoklása

Az előírásokat különböző természetvédelmi szakértők és a Nemzeti Park Igazgatósági hálózat alakították ki a korábbi agrár-környezetvédelmi programok tapasztalatai alapján. A kötelezettségek célja alacsony ráfordítású, extenzív gazdálkodási módszerek alkalmazása a szántó- és legelőterületeken, a védett madárfajok táplálékforrásának biztosítása, a fészkelés és utódnevelés védelme és élőhely-fejlesztés céljából. Fontos a madarakat és egyéb állatfajokat zavaró tényezők kiküszöbölésének biztosítása is. A programok számos elemének célja a tájhasználat/tájvédelem a valaha hagyományos gazdálkodási módszerek újbóli bevezetésével, amelyek a védett értékek többségét létrehozták Magyarországon. A különböző kötelezettségek végrehajtásának biztosítania kell azon élőhelyek kezelését (esetenként a jövőbeni NATURA 2000 részeként is), amelyek jelentős pozitív hatással vannak a biológiai sokféleség magyarországi fejlődésére.

A kifizetések mértéke és indoklása

A kifizetések a kieső bevétel és a többletköltségek szintjén kerültek kiszámításra, ösztönző támogatás nem került alkalmazásra.

e) Kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramok

Számos mezőgazdasággal kapcsolatos környezeti probléma, mint például a talajerózió, a talajminőség romlása, a nem megfelelő földhasználatból, illetve művelési technológiákból eredő talajtömörödés, az élőhelyek és a táj elemeinek pusztulása, valamint az alternatív alacsony ráfordítású gazdálkodási rendszerek szükségessége új megoldásokat, gazdálkodási módszereket kíván. A kiegészítő programok a gazdálkodókat a talajeróziót megszüntető, a biológiai sokféleség és a táj állapotát javító megoldások alkalmazására ösztönzik. A fentieknek megfelelően (ld. 4.1.4.) a kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramok önállóan nem, csak mint bizonyos agrár-környezetgazdálkodási célprogramok kiegészítő programjai alkalmazhatóak.

Az előírások indoklása

A kiegészítő célprogramok olyan előírásokat tartalmaznak, amelyek kiegészítik az alapprogramokat és felerősítik azok kedvező környezeti hatásait. Az előírások a lehető legegyszerűbb formában kerültek kialakításra, szem előtt tartva az alább hivatkozott 445/2002. bizottsági rendelet 17. cikkének rendelkezéseit. Az adott kiegészítő célprogramok célja további környezeti előnyök biztosítása azon program kedvező hatásain túl, amellyel kombinálták, annak érdekében, hogy egy adott probléma vonatkozásában további pozitív hatást gyakoroljon.

A célprogramok hatásait tekintve azok rövid áttekintése:

– erózió elleni védekezés – a víz- és szélerózió csökkentésére gyakorolt hatás;

– füves mezsgye – az erózióra és a biológiai sokféleségre gyakorolt pozitív hatás (új élőhelyek);

– cserjeirtás – létrehozza az alapfeltételeket a füves élőhely kezeléshez.

A kifizetés mértéke és indoklása

Figyelembe véve a 445/2002. bizottsági rendelet 17. cikkét („a különböző agrár-környezetgazdálkodási előírások kombinálhatók, feltéve, hogy ezek kiegészítik egymást és összeférhetők, a támogatás mértékének figyelembe kell vennie a kiesett bevételt és a kombinálásból származó további többletköltségeket”) ösztönző támogatás nem került alkalmazásra.

4.2. Kedvezőtlen adottságú területek támogatása

4.2.1. Jogszabályi hivatkozások

4.2.1.1 Hazai jogszabályok

Jelenleg hazai jogszabály a kedvezőtlen adottságú területek támogatását nem szabályozza.

4.2.2. Európai uniós jogszabályok

Az 1783/2003 EK Tanácsi rendelet által módosított 1257/1999/EK Tanácsi Rendelet V. fejezet 13-20. cikkelye, valamint a rendelet melléklete, illetve a 817/2004/EK Bizottsági rendelet 11. és 12. cikkelye, valamint a rendelet II. sz. melléklete.

4.2.3. Az intézkedés céljai

Általános célok:

– A termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítása, környezettudatos gazdálkodás és fenntartható táj-használat kialakítása;

– A vidéki táj megőrzése;

– A vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek bővítése és javítása, új, alternatív, a környezetvédelem követelményeinek megfelelő vidéki gazdasági lehetőségek kialakítása.

Specifikus célok:

– a mezőgazdasági célú földhasználat fenntartásának biztosítása, ezáltal hozzájárulás az életképes vidéki közösségek fenntartásához;

– a környezetvédelmi követelményeknek eleget tevő fenntartható gazdálkodási rendszerek működtetése és elősegítése.

Operatív célok:

– Kedvezőtlen Adottságú Területeken a Helyes Gazdálkodási Gyakorlatnak megfelelő gazdálkodók támogatása a mezőgazdasági tevékenységek fenntartása végett.

4.2.4. Az intézkedés indoklása

A kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező területeken gazdálkodók támogatását az 1257/1999/EK Tanácsi rendelet 13-20. cikkelyei teszik lehetővé. A 14. cikkely előírja, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodóknak kifizetett kompenzációs támogatást területi alapon (azaz a megművelt terület mérete szerint) kell folyósítani. A 15. cikkely azt írja elő, hogy a kompenzációs támogatás összegének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan járuljon hozzá a meglévő hátrányok kiegyensúlyozásához, ám a túlkompenzáció nem megengedett. Előírja továbbá azt is, hogy a kifizetések tükrözzék a természetes adottságokban, az egyedi környezeti problémákban és a termelési struktúrákban mutatkozó hátrányok súlyosságát.

A gazdálkodóknak rendelkezniük kell egy bizonyos minimális földterülettel és be kell tartaniuk a környezetvédelem, illetve a falusi tájak megőrzésének szempontjait szem előtt tartó „helyes gazdálkodási gyakorlat” előírásait. Vállalniuk kell továbbá azt is, hogy az első kompenzációs támogatás kifizetésétől számított legalább öt évig a gazdálkodást folytatják. A kompenzációs kifizetések összegének megállapítása olyan módszerrel történik, amely a túlkompenzációt megakadályozza, ám hatékonyan járul hozzá a meglévő hátrányok enyhítéséhez (1257/1999/EK Tanácsi Rendelet, 15. cikkely).

Az intézkedés a következő prioritások megvalósulását segíti elő:

1. a mezőgazdasági tevékenységek fenntartása és fejlesztése, ezáltal kiegészítő jövedelem és munkahely teremtése különös tekintettel azon gazdálkodók számára, akik kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken gazdálkodnak,

A Helyes Gazdálkodási Gyakorlatban meghatározott kezelési előírások betartásával az intézkedés hozzájárul a felhagyott földterületek újrahasznosításához, és ezáltal jövedelemkiegészítést biztosít a kedvezőtlen adottságú területeken a mezőgazdasági tevékenységet fenntartó gazdálkodók részére.

2. a termőhelyi adottságokhoz és a piaci viszonyokhoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakításának támogatása,

Az intézkedés hozzájárul a termelési szerkezet átalakításához azzal, hogy támogatja a kedvezőtlen termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó, piaci jelentőséggel bíró különleges (gyakran veszélyeztetett) fajták extenzív tartását és takarmányozását.

3. a termelők gazdasági életképességének, pénzügyi helyzetének és piaci pozícióinak javítása.

A kompenzációs kifizetések hozzájárulnak a termelés pénzügyi helyzetének javulásához és jövedelmezőségéhez, és hozzájárul a gazdasági tevékenységek fenntartásához ezeken a területeken.

A rendeletet a 37/2016. (XII. 29.) MvM rendelet 10. § (1) bekezdés 2. pontja hatályon kívül helyezte 2017. január 1. napjával. Lásd a hatályon kívül helyező rendelet 12. §-át.

Az 1. számú melléklet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 2004. évi 22. (2004. október 21-i) számában jelent meg.

A 2. § (1) bekezdése a 40/2006. (V. 24.) FVM rendelet 5. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

⁴

A 2. § (2) bekezdése az 53/2015. (XII. 1.) MvM rendelet 1. §-a szerint módosított szöveg.

⁵

Az 1. számú melléklet – e rendelet 1. § (2) bekezdése alapján – a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 2004. évi 22. (2004. október 21-i) számában jelent meg. Az 1. számú melléklet az 5/2011. (I. 14.) VM rendelet 5. §-a szerint módosított szöveg.

^1.

Az NVT-ben a „mezőgazdaság” kifejezésbe az 1992. január 1. óta érvényben lévő osztályozásnak megfelelően beleértendő a mezőgazdaság, az erdészet, a vadgazdálkodás és a halgazdálkodás (azaz a nemzetgazdaság A és B szektorai).

^5.

A vidéki térségek lehatárolása az OECD-ben használt módon történt:
– alapvetően vidéki térség: az a térség, ahol a lakosság több mint 50%-a 120 fő/km² alatti népsűrűségű (vidéki) településen él;
– jellemzően vidéki térség: az a térség, ahol a lakosság 5–50%-a 120 fő/km² alatti népsűrűségű (vidéki) településen él;
– alapvetően városi térség: az a térség, ahol a lakosság kevesebb mint 15%-a él 120 fő/km² alatti népsűrűségű településen.

^6.

Foglalkoztatott: az a 15–74 éves személy, aki alkalmazottként, szövetkezet vagy társas vállalkozás tagjaként, egyéni vállalkozóként, segítő családtagként a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg volt távol, illetve sorkatonai szolgálatot teljesített (KSH). A foglalkoztatottsági statisztika az adatforrások és a módszerek különbözősége miatt eltérő számszaki eredményeket mutat ki, ezért ezeket az adatokat jelzésértékkel kezeljük.

^8.

Termőterület: a mezőgazdasági terület, az erdő, a nádas és a halastó területe együtt.

^10.

A társas vállalkozások esetében a 10 ha alatti nagyságrendből nem készül felmérés az ÁMÖ-ben.

¹¹⁾

A 16. sz. táblázat és a 3. sz. ábra adatai közötti különbség oka, hogy a 16. sz. táblázat nem tartalmazza az 1,5 ha méret alatti gazdaságokat és a mezőgazdasági szolgáltatást nyújtókat, amíg a 3. sz. ábra igen.

^12.

Ezek a félig önellátó gazdaságok az NVT egyik célzott intézkedéseének élcsoportját képezik.

^13.

A 3. sz. ábra adatai a mezőgazdasági területtel nem rendelkező állattartó telepeket is tartalmazzák.

^14.

Traktoros tolólap, trágyavilla, rakodókanál, hígtrágyafelszedő.

^15.

Vasvilla, kézi tolólap, locsolótömlő.

^16.

Agrárolló: a mezőgazdasági termékek termeléséhez felhasznált iparcikkek árindexe osztva a termelői árindexszel.

^17.

Stefanovits P., Várallyay Gy.: A talajerózió helyzete és kezelése Magyarországon, Talajerózió-megelőzési és -Helyreállítási Műhely, Budapest, 1992. április 27.–május 1.

^18.

A Program a folyószabályozás kezdeményezőjéről, tervezőjéről és vezetőjéről kapta nevét.

^19.

A vidéki térségek elmaradottságának csökkentését célzó fejlesztések.

^20.

2001/77/EC Direktíva a megújuló energiaforrásokból előállított elektromos áram felhasználásával a belső elektromos energiapiacon, O.J.L 283/33, 2001. 10. 27.

^22.

Erdőtelepítési kivitelezési terv. A terv tartalmát az Evt. 36. § (1) bekezdése határozza meg. A (2) bekezdés szerint a terv elkészítésének szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg, az Evt. végrehajtásáról szóló Vhr. 51. §-a tartalmazza, melyet a 16. melléklet részletez.

^23,

Ilyen pl. a nehéztárcsázás mélyforgatás előtt, mélyforgatás 55–60 cm mélyen, simítózás, pásztázás, mélyfúrás 180–220 cm mélyre.

^24,

A szaporítóanyag ára, szállítása, vermelése, gyökér visszavágása.

^25,

A szaporítóanyag károsítók elleni védelme.

^26:

A felső határ a 448/2004 bizottsági rendelet 11. szabályának 2.4. pontja szerint került kiszámításra.

^3.

A vezetői értekezlet tagjai a miniszter, az államtitkárok, a helyettes államtitkárok és az érintett főosztályok vezetői.

⁶

Általános szabály a támogatások mértékének kiszámításához: minden esetben a támogatás mértéke nem haladhatja meg a kieső jövedelem és a felmerülő többletköltségek összegét, figyelembe véve a 1257/1999 EK rendeletet.

⁷

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu.

⁸

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

⁹

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

¹⁰

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu, toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As.

¹¹

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

¹²

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

¹³

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu, toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As

¹⁴

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu

¹⁵

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu

¹⁶

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

¹⁷

A vetésszerkezetre vonatkozó előírásokat a teljes gazdaságra vonatkozóan, az 5 éves támogatási időtartam alatt kell megvalósítani.

¹⁸

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu

¹⁹

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

²⁰

A vetésszerkezetre vonatkozó előírásokat a teljes gazdaságra vonatkozóan, az 5 éves támogatási időtartam alatt kell megvalósítani.

²¹

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu

²²

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

²³

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu

²⁴

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

²⁵

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu, toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As

²⁶

Az agrár-környezetgazdálkodási végrehajtási NVT rendeletben kerül rögzítésre a tiltott növényvédő szer hatóanyagok listája.

²⁷

pH, K_A, vízben oldható sók, humusz, CaCO₃, P₂O₅, K₂O, NO₂+NO_3,Na, Mg, SO₄, Mn, Zn, Cu, toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As

²⁸

Erdőtelepítési kivitelezési terv. A terv tartalmát az Etv. 36. § (1) bekezdése határozza meg. A (2) bekezdés szerint a terv elkészítésének szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg, az Etv. Végrehajtásáról szóló Vhr. 51. §-a tartalmazza, melyet a 16. melléklet részletez.

²⁹

Ilyen pl. a nehéztárcsázás mélyforgatás előtt, mélyforgatás 55–60 cm mélyen, simítózás, pásztázás, mélyfúrás 180–220 cm mélyre.

³⁰

A szaporítóanyag ára, szállítása, vermelése, gyökér visszavágása.

³¹

A szaporítóanyag károsítók elleni védelme.

³²

Az itt felhasznált anyagok megegyeznek a számításnál használt adatokkal, melyeket közvetlenül a forrásokból nyertünk (a gépek árai, eszközök, épületanyag-árak).

³³

Amennyiben a forrásokból nyert árak az adott év árainak nem felelnek meg, az inflációs rátával módosított árakat vettük figyelembe.

³⁴

Az EU nem határoz meg kötelező arányt. Az EUSTAT adatbázis a „haszonállat-egyenérték” kifejezést használja, ami ebben az esetben megegyezik az AE aránnyal.

³⁵

A 2–3. számú mellékletet a 40/2006. (V. 24.) FVM rendelet – Magyar Közlöny 2006. évi 63. számában megjelent helyesbítésnek megfelelő – 5. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezte.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek