Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

96/2005. (XII. 25.) OGY határozat

96/2005. (XII. 25.) OGY határozat

az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról1

2005.12.25.

Az Országgyűlés

– annak érdekében, hogy Magyarország az Európai Unió sikeres tagjaként hozzájáruljon Európa kiegyensúlyozott fejlődéséhez és versenyképességéhez,

– fontosnak tartva a közép-európai régióban játszott szerepét,

– felismerve a határokon átnyúló együttműködésben rejlő lehetőségeket,

– figyelembe véve a rendszerváltoztatás óta eltelt 15 év tapasztalatait,

– figyelembe véve Magyarország társadalmi, gazdasági és környezeti állapotát, a fejlesztéspolitikának az elmúlt tizenöt évben elért eredményeit és tapasztalatait, valamint a csatlakozás által az ország előtt megnyílt lehetőségeket,

– összhangban az Európai Unió kohéziós politikája elveivel és céljaival

a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciót (a továbbiakban: Koncepció) Magyarország hosszú távú, 15 éves fejlesztési koncepciójaként.

2. A Koncepció a fejlesztéspolitika alapelveként fogalmazza meg

a) a fenntartható fejlődést, amely során olyan gazdasági fejlődést valósít meg, amely a társadalmi jólétet úgy biztosítja, hogy eközben a jövő generációk lehetőségeit nem szűkíti a ma élőkéhez képest;

b) az átláthatóság elvét, hogy a fejlesztéspolitika valamennyi folyamata nyilvános és átlátható legyen;

c) a partnerség elvét, hogy a fejlesztéspolitika valamennyi szakaszában együttműködés legyen a társadalom, a gazdaság és a tudomány szereplői között a nemzeti közmegegyezés kialakítása érdekében;

d) a szubszidiaritás elvét, hogy a fejlesztéspolitikai döntések mindig a legalkalmasabb szinten szülessenek meg, biztosítva a helyi, a térségi, a nemzeti és a közösségi szintek közötti leghatékonyabb munkamegosztást;

e) a mérhetőség elvét, hogy a fejlesztéspolitikai beavatkozások hatása követhető és számon kérhető legyen;

f) a programozás, integrálás elvét, hogy a tervezés során a fejlesztéspolitika építsen a programok kölcsönhatásaira a lehető legnagyobb társadalmi haszon biztosítása érdekében;

g) valamint a decentralizáció elvét, hogy a fejlesztéspolitika sok szereplőssé válása segítse elő az érdekek feltárását és érvényesítését, valamint a gyors döntéshozatalt, illetve a regionalizmus elvét, hogy a régiók a fejlesztéspolitika meghatározó szereplőivé váljanak.

3. Cél, hogy Magyarország 2020-ra Európa legdinamikusabban fejlődő, az uniós átlagot meghaladó fejlettséggel rendelkező, a fenntartható fejlődés szempontjait is követő országai közé tartozzon, ahol ennek eredményeként a jelenleginél

a) több a munkahely,

b) magasabbak a jövedelmek,

c) biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet,

d) egészséges és hosszabb az élet.

4. Mindezek érdekében az Országgyűlés a következő 15 évre az alábbi átfogó célokat határozza meg:

a) versenyképesség, biztosítva az értékteremtés feltételeit mind a társadalom, mind a gazdaság, mind a tudomány és kultúra képviselőinek;

b) igazságosság, erősítve az országon belül a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót;

c) biztonság, a fenntartható fejlődés esélyét teremtve meg Magyarország jelen és jövő generációi számára egyaránt.

5. A fejlesztéspolitika átfogó céljainak elérése érdekében az Országgyűlés a következő stratégiai célok elérését tűzi ki 2020-ig az ország fejlesztéspolitikája számára:

a) a magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedése, amely lehetővé teszi az ország jövedelemtermelő képességének fokozását, amelynek révén tartósan nőhet az emberek életszínvonala, és az állam biztosíthatja a gazdaság- és társadalomszervezési feladatainak magas szintű ellátásához szükséges fejlesztéseket;

b) a foglalkoztatás bővülése, amelynek révén biztosítható, a stabil és kiszámítható társadalom megteremtése, és amely révén elérhető egy kiegyensúlyozott társadalmi felelősség megosztás kialakulása;

c) a versenyképes tudás és műveltség növekedése, amely feltétele a tudáson alapuló gazdaság szerveződésében való sikeres helytállás, mind az emberek, mind az egész ország számára;

d) a népesség egészségi állapotának javulása, amelynek révén a magyar társadalom minden tagja számára biztosítható az emberhez méltó és tevékeny élet, egyúttal biztosítva az egészségügyi rendszer fenntartható fejlődését és mérsékelve az egészségügyre fordított kiadások elkerülhetetlenül növekvő ütemét;

e) a társadalmi összetartozás, szolidaritás és aktív állampolgári magatartás erősödése, amely biztosíthatja, hogy valamennyi ember a következő időszak fejlődése nyertesének érezhesse magát;

f) a fizikai elérhetőség javulása, amely a gazdasági versenyképesség növelésén túl, elősegíti a lakosság könnyebb és gyorsabb hozzáférését a munkahelyekhez, javakhoz és szolgáltatásokhoz;

g) az információs társadalom kiteljesedése, melynek révén biztosítható, hogy a társadalom valamennyi rétege számára elérhetővé váljanak a modern kor legfontosabb technológiai feltételei;

h) a természeti értékek megőrzése és az erőforrások, valamint a környezeti értékek fennmaradása és fenntartható fejlődés elvének megfelelő hasznosulása révén elérhető, hogy elődeinktől kapott természeti táj és épített környezeti értékeink ápolásával és hasznosításával fejlődésünk a jövő nemzedékei számára is biztosítsa az egészséges, biztonságos, tiszta környezet és a fenntartható fejlődés feltételeit;

i) kiegyensúlyozott területi fejlődéssel biztosíthatjuk, hogy Magyarország valamennyi állampolgára lakóhelyétől függetlenül hasonló eséllyel juthasson hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz, javakhoz és az ország valamennyi települése megmaradva, hagyományait megőrizve fejlődhessen a jövőben is.

6. Az Országgyűlés a fejlesztéspolitika átfogó és stratégiai céljai mellett meghatározza azokat a horizontális szempontokat is, amelyek érvényesítését nem egy konkrét fejlesztési irány szolgálja, hanem a fejlesztéspolitika valamennyi szintjén, a tervezéstől a végrehajtásig figyelembe kell venni. Ezek:

a) a fenntartható fejlődés érvényesülése, hogy a fejlesztéspolitika ne élje fel a jövő generációk számára elérhető természeti, társadalmi és gazdasági erőforrásokat;

b) az esélyegyenlőség biztosítása, beleértve mind a nemek közötti esélyegyenlőséget, mind a roma kisebbség egyenlő esélyeinek, mind a fogyatékossággal élők egyenlő esélyeinek biztosítását;

c) az info-kommunikációs technológia széles körű alkalmazása feltételeinek megteremtése, vagyis, hogy a jövő meghatározó technológiai eszközei mindenki számára elérhetően és alkalmazhatóan biztosíthassák az információs társadalom kialakulását;

d) a foglalkoztatás növelése, ezért a foglalkoztatás bővítésének szempontját valamennyi fejlesztéspolitikai beavatkozás megtervezésekor meg kell vizsgálni;

e) a biztonság szempontjainak érvényesítése, azaz megelőzésorientált megközelítés révén mindenki számára biztosítani kell a kiszámítható, biztonságos jövőt.

7. Az Országgyűlés a térségi szemlélet érvényesítése, az ország kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében a területfejlesztési politika átfogó céljait a következő pontokkal egészíti ki:

a) térségi versenyképesség ösztönzése, hogy a területi kohézió megteremtésének motorja a helyi erőforrások lehető legjobb kihasználása legyen;

b) területi felzárkózás megteremtése, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségek kiemelt figyelmet kapjanak a fejlesztéspolitikában valamint az országos átlagot jelentősen meghaladó mértékű, az elmaradottság arányában növekvő támogatást fejlesztéseik megvalósításához;

c) kiegyensúlyozott településhálózat kialakítása, különös tekintettel a városhiányos térségek dinamizálására, a gazdasági együttműködésbe való bekapcsolódásuk elősegítésére és a közösségi szolgáltatások elérhetőségére;

d) fenntartható fejlődésnek megfelelő térségfejlődés és területi, természeti, táji, kulturális örökségvédelem, hogy a helyi erőforrások lehető legjobb kihasználása ne járjon az erőforrások kimerítésével és a jövő generációk számára is lehetőséget biztosítson;

e) területi integrálódás Európába, hogy figyelembe véve a nyitott európai térben való elhelyezkedésünket kihasználjuk a határ menti és interregionális együttműködésben rejlő lehetőségeinket;

f) decentralizáció és regionalizmus erősítése, amelynek révén biztosítható, hogy a helyi közösségek számára legfontosabb fejlesztési döntések a közösséghez legközelebb eső (regionális, kistérségi) döntéshozatali szinten történjenek, ezáltal biztosítva a fejlesztéspolitika lehető legnagyobb hatékonyságát és társadalmi elfogadottságát.

8. Az Országgyűlés az innováció elősegítése, valamint a versenyképesség javítása érdekében, a tudomány, a felsőoktatás, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság és infrastruktúra térbeni koncentrációjára alapozva, kölcsönhatásuk és regionális szervező funkciójuk erősítésével az európai versenyképességi pólusok hálózatába illeszkedő fejlesztési pólusok kialakítását kezdeményezi, és

a) Budapestet és agglomerációját kiemelt fejlesztési pólussá,

b) Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged városokat fejlesztési pólussá, továbbá

c) Székesfehérvár, illetve Veszprém városát fejlesztési társközponttá jelöli ki;

d) továbbá szükségesnek tartja a pólusokkal együttműködő fejlesztési tengelyek, valamint a vonzáskörzetük dinamizálására képes nagyvárosok gazdasági térszervező szerepének megerősítését.

9. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a Koncepció alapján

a) készítse el az európai uniós források felhasználásához szükséges stratégiai tervet, amelyben minden régió saját regionális operatív programja is szerepel, s a regionális operatív programok végrehajtásának felelősségét a regionális fejlesztési tanácsok felelősségi körébe utalja;

b) a Koncepcióban foglalt célok figyelembevételével folytassa le a tárgyalásokat az Európai Bizottság képviselőivel;

c) alakítsa ki a fejlesztéspolitika hatékony intézményrendszerét;

d) kísérje figyelemmel a Koncepcióban foglaltak teljesülését, és ennek megvalósulásáról 2008. október 31-ig tájékoztassa az Országgyűlést.

Melléklet a 96/2005. (XII. 25.) OGY határozathoz


ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ
ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI
KONCEPCIÓ

I. RÉSZ
A JÖVŐÉPÍTÉS ALAPJAI

KIINDULÓPONTOK MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSPOLITIKÁJÁHOZ





2005. december


Tartalomjegyzék
1 ELŐSZÓ A MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁNAK
KIINDULÓPONTJAIT ÖSSZEFOGLALÓ DOKUMENTUMHOZ
2 KIINDULÁSI PONTOK
2.1 HELYZETELEMZÉS
2.1.1 Összefoglaló
2.1.2 A rendszerváltás a prosperitás útjára állította az országot
2.1.3 A gazdasági fejlődés ütemének fenntartásához növelni kell
versenyképességünket
2.1.4 A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul
2.1.5 A közszolgáltatások minősége továbbra is javításra szorul
2.1.6 A fejlesztések kedvező adottságainkra épülhetnek
2.2 AZ ELMÚLT TÍZ ÉV FEJLESZTÉSPOLITIKAI TAPASZTALATAI
2.2.1 Fejlesztéspolitika 2004-ig
2.2.2 Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006) tapasztalatai
2.3 A FEJLESZTÉSPOLITIKA FŐ IRÁNYAI AZ EU-BAN
2.3.1 A fenntartható fejlődés koncepciója és stratégiája
2.3.2 A lisszaboni folyamat
2.3.3 A kohéziós politika prioritásai
2.3.4 A vidékfejlesztés prioritásai a közös agrárpolitikában
2.4 PEREMFELTÉTELEK
2.4.1 A tervezés makrogazdasági keretei
2.4.2 Az állami tevékenységek összehangolásának szükségessége
2.5 FEJLESZTÉSPOLITIKAI ELVEK


1.     ELŐSZÓ A MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁNAK KIINDULÓPONTJAIT ÖSSZEFOGLALÓ DOKUMENTUMHOZ
Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció két részből áll: „A jövőépítés alapjai – Kiindulópontok Magyarország fejlesztéspolitikájához” és a „Célok és eszközök a sikeres Magyarországért – Magyarország fejlesztéspolitikai teendői” című dokumentumból. Jelen dokumentum célja, hogy megalapozza a Magyarország hosszú távú fejlesztéspolitikáját meghatározó stratégiai megállapításokat és célokat. A feladatokat és azok részletes kifejtését a „Célok és eszközök a sikeres Magyarországért” (továbbiakban: Célok) című második dokumentum tartalmazza.
Ebben a fejezetben az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban megfogalmazott megállapításokat és következtetéseket foglaljuk össze, melyek részletes kifejtését a Célok tartalmazza.
A Célok a helyzetelemzésre, az elmúlt tíz év és az I. Nemzeti Fejlesztési Terv tapasztalataira építve az EU főbb fejlesztéspolitikai irányait, a fejlesztéspolitika peremfeltételeit és fejlesztéspolitikánk elveit figyelembe véve határozza meg az ország előtt álló fejlesztési feladatokat. Bemutatja a fejlesztési célok rendszerét és az ahhoz kapcsolódó eszközöket, valamint kijelöli a fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása érdekében – még 2007 előtt – elvégzendő legfontosabb feladatokat.
A „Fejlesztési célok rendszere” című fejezet a Helyzetelemzésen, politikai konszenzuson és széles körű szakmai és társadalmi egyetértésen alapulva meghatározza az ország 2050-re elérendő jövőképét. Kijelöli 2020-ig az átfogó célokat, a stratégia végrehajtása során érvényesítendő horizontális szempontokat és területpolitikai célokat, valamint az ország fejlesztésének stratégiai céljait és elérésük módját, a prioritásokat. A fejezet végül bemutatja az OFK céljainak elérését szolgáló eszközökkel és forrásokkal kapcsolatos kérdéseket.
■    A fejlesztéspolitika jövőképe, hogy 2050-re Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa legyen, ahol nő az életszínvonal, javul az életminőség, ahol a jelenleginél lényegesen több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságosabb, tisztább és jobb minőségű a lakókörnyezet, egészségesebb és hosszabb az élet. Ennek megvalósításához el kell érnünk, hogy a megtermelt érték tartósan növekedjék, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősödjék, és hogy a jövő generációk számára szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak. A jövőkép az ország fejlettségének az Európai Unió átlagos szintjéhez történő közelítéséről, a teljes foglalkoztatás megteremtésére való törekvésről, az oktatásról mint legjobb befektetésről, az iskoláról, a képző intézményről mint a mobilitás csatornáiról, Budapestről és a nagy egyetemi városokról mint az innováció központjairól, a feldolgozóiparról és a szolgáltatásokról mint a középvárosok gazdasági fejlődésének motorjáról, az informatikának a gazdasági és társadalmi teljesítményt megsokszorozó lehetőségeiről, a vidéki térségek új arculata által kínált új szerepekről, az országról mint ökológiai mintaállamról, a testi-lelki egészség javulásáról, a hosszabb életről, valamint az állami szerepvállalás újragondolásáról vizionál.
■    A Célok dokumentum kijelöli a magyar fejlesztéspolitikai rendszer minden szintjén, azaz a tervezés, szabályozás, megvalósítás, nyomon követés és az ellenőrzés során érvényesítendő horizontális szempontokat is, melyek: a fenntarthatóság, a környezet védelme, az esélyegyenlőség, a foglalkoztatás és a biztonság növelése, az információs társadalom széles körű kiépülésének elősegítése.
■    A dokumentum – az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban – az ország modernizációjához szükséges feltételként határozza meg a területileg kiegyensúlyozott fejlődés igényének megfelelő hosszú távú területpolitikai célokat; azaz a térségi versenyképesség ösztönzését, a területi felzárkózás megteremtését, a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet, a területi integrálódást Európába, valamint a decentralizáció és regionalizmus erősítését.
■    A fejlesztéspolitika középtávú stratégiai célkitűzései figyelembe veszik a jelen dokumentumban vázolt európai uniós fejlesztéspolitikai irányokat és a helyzetértékelésben felvázolt magyar viszonyokat. Magyarország középtávú stratégiai céljai: „a gazdaság versenyképességének tartós növekedése”, „a foglalkoztatás bővülése”, „a versenyképes tudás és műveltség növekedése”, „a népesség egészségi állapotának javulása”, „a társadalmi összetartozás erősödése”, „a fizikai elérhetőség javulása”, „az információs társadalom kiteljesedése”, „a természeti erőforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosulása”, valamint a „kiegyensúlyozott területi fejlődés”.
■    A Prioritások elnevezésű rész a stratégiai célok megvalósításának területeit három fő prioritáscsoportba rendezi, melyek a következők: „Befektetés az emberbe”, „Befektetés a gazdaságba”, „Befektetés a környezetbe”. A prioritásokként kijelölt beavatkozási területeken tervezett lépések több stratégiai cél együttes megvalósítását is szolgálják.
■    A „Befektetés az emberbe” prioritáscsoport elemei: „A munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása az egész életen át tartó tanulás megvalósítása révén”; „Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerőpiac igényeivel”; „A munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása”; „A társadalmi és területi zárványok oldása”; „Az oktatáshoz, képzéshez és műveltséghez való hozzáférés, az esélyegyenlőség feltételeinek a javítása”; „A társadalmi és kulturális tőke erősítése”; „Korszerű népegészségügyi szakmapolitika kialakítása”; „Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének korszerűsítése”; valamint „A közigazgatás és a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítése”.
■    A „Befektetés a gazdaságba” prioritáscsoport elemei: „Az innováció, kutatás-fejlesztés ösztönzése és infrastrukturális hátterének megerősítése”; „A technológiai modernizáció előmozdítása”; „A vállalkozások működési és üzleti környezetének javítása, a hálózatosodás elősegítése”; „A dinamikus és interaktív IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztése”; végül „Az IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése”.
■    A„Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport elemei: „A természeti értékek és erőforrások megőrzése”; „Tiszta települések, biztonságot teremtő környezetvédelem”; „A megelőző, elővigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése”; „Hazánk nemzetközi elérhetőségének javítása, a logisztikai csatlakozások fejlesztése”; „A térségi-regionális elérhetőség javítása”; valamint „A helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése”.
■    Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció céljainak elérését szolgáló eszközökkel/forrásokkal kapcsolatos kérdések című rész a 2007 és 2013 közötti időszakban elérhető uniós forrásokat és a hazai társfinanszírozás hozzávetőlegesen becsült nagyságrendjét, valamint az OFK szerepét mint a tisztán hazai forrású finanszírozás esetében is követendő koncepcionális keretet mutatja be. Olvashatunk benne arról is, hogy az OFK és a vele szoros kapcsolatban készült Országos Területfejlesztési Koncepció miként szolgál majd koncepcionális keretéül az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásait (és azok hazai társfinanszírozását) magába foglaló Nemzeti Stratégiai Referenciakeretnek (NSRK 2007–2013), valamint a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Terv célrendszerének.
A „Fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása” c. fejezet a sikeres fejlesztéspolitika megvalósításához, a stratégiai célok eléréséhez szükséges, még 2007 előtt elvégzendő feladatokat összegzi. A fejlesztéspolitika hatékonyságát befolyásoló főbb irányok és teendők a következők: átfogó tervezési mechanizmus kialakítása – a stratégiai szemlélet meghonosítása; markáns, erős kormányzati koordináció; horizontális/ágazatközi és regionális koordináció; a miniszteriális szint stratégiai tevékenységének megerősítése; fejlesztéspolitikai decentralizáció; kormányzati és regionális érdekegyeztetési mechanizmus kiépítése, erős partnerség; az uniós és a nemzeti fejlesztéspolitika intézményesített összhangja – egységes fejlesztési finanszírozási rendszer; végezetül a tervezés jogszabályi megalapozásának szükségessége.
A Célokban megjelenő feladatokat ezen dokumentum kiindulási pontjai alapján, politikai és társadalmi vitákban jelölték ki a tervezők.

2. Kiindulási pontok

 

2.1 Helyzetelemzés

 

 

2.1.1

Összefoglaló

 

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kiépült a demokratikus politikai intézményrendszer, és kialakult egy versenyképes piacgazdaság. 2004 májusában az ország az Európai Unió tagjává vált.

SIKERESEN VÉGREHAJTOTTUK A PIACGAZDASÁGI ÁTMENETET

Az átalakulási folyamat ugyan súlyos terheket rótt a társadalomra, de a lakosság képes volt ezekkel megbirkózni, és alkalmazkodott a kihívásokhoz. Növekedésnek indultak a reálbérek, jelentősen javult a háztartások felszereltsége. Javult a lakások víz-, gáz- és csatornaellátása, általánossá vált a vezetékes telefon, illetve a mobilhasználat. Széles körben terjed az internet használata. A gépkocsik száma és minősége jelentősen emelkedett.

A háztartások helyzete az átmenet nehézségei után jelentősen javult

Magyarország a kelet-közép-európai országok sorában élen járt a privatizációban, a piacgazdaság kialakításában. Kialakult a kapitalista gazdaságot segítő adó-, pénzügyi, számviteli rendszer, jogi szabályozás.
Az 1990-es évek elején a nem piacképes termelés leépülésével párhuzamosan gyorsan fejlődtek a versenyképes vállalkozások, így a gazdasági növekedés motorjává váló, nemzetközi szinten is versenyképes ágazatok alakultak ki. A magyar gazdaság integrálódott a világgazdaságba.

Nyitott, versenyképes piacgazdaság alakult ki

A magyar gazdaság integrálódott a világgazdaságba

Az ezredfordulóra a magyar GDP meghaladta a rendszerváltás előtti szintet, és lemaradásunk a fejlettebb európai országoktól folyamatosan csökken.

Csökken GDP-beli lemaradásunk az európai országoktól

Ez a folyamat azonban ma még nem kiegyensúlyozott, és a fejlődés üteme is elmarad attól, amit az ország adottságai lehetővé tennének. Sőt a fejlődés jelenlegi ütemének a fenntartása is komoly erőfeszítéseket igényel.

A fejlődés ütemének fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel

A gazdaság versenyképessége megerősítésre szorul. A felgyorsuló európai integráció nagyobb lehetőségeket kínál, ám vállalatainknak sokkal erősebb versenyben kell helytállniuk. A gazdaság fejlődése néhány térségre és ágazatra koncentrálódik, a hazai vállalkozások és a foglalkoztatottak meghatározó része a kevésbé prosperáló szektorokban és régiókban működik. A modern technológiai, informatikai eljárások alkalmazása terjedőben van, de nemzetközi összehasonlításban továbbra is elmaradásunk van ezen a területen.

A versenyképesség megerősítésre szorul

A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul. Csökken a népesség és azon belül az aktív korúak aránya. Sokan tartósan kívül rekedtek a munkaerőpiacon. Jelentős az érvényesüléshez szükséges tudással és egészséggel nem rendelkezők aránya. A szegénység néhány társadalmi csoportban tartóssá vált. A cigányság nagy része leszakadóban van. A társadalmi különbségek rögzültek, a szegregáció egyre erősebb. A területi különbségek az elmúlt években folyamatosan nőttek. A társadalom belső kapcsolatai gyengék. Egyre érezhetőbbek a fogyasztói társadalom negatív mellékhatásai.

A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul

Több közszolgáltatás minősége és hatékonysága továbbra sem kielégítő. Az állami intézmények sok esetben hozzájárulnak a társadalmi különbségek fennmaradásához és növekedéséhez. Egyes állami feladatok, erőforrások és hatáskörök megoszlása rosszul meghatározott és aránytalan. A közösségi infrastruktúra szerkezete és minősége nem igazodik a társadalmi és gazdasági igényekhez. A közlekedési hálózat például túlzottan központosított, gyakori a rendeltetésszerű használatot korlátozó állagromlás.

Egyes közszolgáltatások minősége nem kielégítő

Az ország fejlesztésének stratégiáját két elemre kell építeni: az akadályokat lebontó felzárkóztatásra, valamint az ország erősségeit és lehetőségeit kihasználó kitörési pontok megtalálására. A fejlődéshez kedvező geostratégiai adottságokkal, gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezünk. Magyarország Európa meghatározó piacait összekötő közlekedési tengelyek metszéspontjában helyezkedik el, logisztikai adottságai kedvezőek. A budapesti agglomeráció Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő gazdasági térsége. A szomszédos országokkal való együttműködést elősegíti a határon túli magyar közösségekkel ápolt kapcsolat. Hazánk bővelkedik érintetlen természeti területekben, élővilágunk gazdag, földjeink termékenyek, jelentősek elérhető édes- és termálvízkészleteink. Kulturális hagyományaink, figyelemre méltó szellemi műhelyeink szintén szilárd bázisát jelentik az ország jövőbeli fejlődésének.

Fejlesztési stratégiánk alapjai: felzárkóztatás és a kitörési pontok megtalálása

2.1.2 A rendszerváltás a prosperitás útjára állította az országot

Megindult az életszínvonal javulása

Az átalakulási folyamat súlyos terheket rótt a társadalomra, amely azonban megbirkózott a gazdasági és társadalmi változásokkal. A drasztikus visszaesés után stabilizálódott a foglalkoztatottak száma, az átlagos reálkereset és a háztartási jövedelem ma már meghaladja a rendszerváltás előtti szintet.

AZ ÁTMENET IDŐSZAKA SÚLYOS TERHEKET RÓTT A TÁRSADALOMRA

1997-től a reálbérek is növekedésnek indultak. 2002-ig 30%-kal nőtt a lakosság átlagos reálbére, ami négyszerese az EU15-ben megfigyelhető értéknek. Jelenleg a reálbérek 10%-kal haladják meg a rendszerváltás előtti szintet.

A reálbérek 1997 óta 30 százalékkal emelkedtek

A reálbérek évenkénti változása százalékban 1996-2002 között

 

1997

1998

1999

2000

2001

2002

1997–2002 összesen

EU-15*

1,3

1,5

1,7

1,2

1,4

1,3

7,3

Magyarország**

4,9

3,6

2,5

1,5

6,4

13,6

30,3

Csehország*

1,8

-1,2

6,1

2,4

3,8

5,3

17,3

Szlovákia*

6,6

2,7

-3,1

-4,9

0,8

5,8

0,9

Lengyelország*

5,9

3,3

4,7

1,1

2,5

0,7

12,8
Forrás: KSH.    *: Bruttó, **: Nettó

A reálbérek alakulása (%-ban, előző év=100)

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

94,3

93

98,6

96,1

107,2

87,8

95

104,9

103,6

102,5

101,5

106,4

113,6

109,2
Forrás: KSH.

Javult a lakások komfortfokozata a víz-, gáz- és csatornaellátás széles körűvé válásával.

A lakosság jelentős részének érezhetően javultak az életkörülményei

Lakásellátottsági adatok2

 

1997

1999

2001

2003

Vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (%)

90,6

91,4

92,6

93,2

Közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya (%)

46,0

49,1

53,5

59,1

Vezetékes gázzal ellátott háztartások aránya 3(%)

64,2

67,7

71,2

73,7

2 A közműellátottság fejlődése 1980 és 1990 között szembetűnő, és a növekedés, bár lassuló ütemben, folytatódott a ’90-es években is.

3 100 lakásra jutó fogyasztók száma.

Forrás: KSH

Az elmúlt tizenöt évben jelentősen javult a háztartások eszközellátottsága, megszűnt a telefonhiány, és általánossá vált a vezetékes telefon, illetve a mobilhasználat4.

 

4 A mobilhasználat növekedésével magyarázható a bekapcsolt fővonalak számának 2001-ben megindult csökkenése.


Bekapcsolt fővonalak száma (ezer db)*

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

995,8

1129

1292

1498

1785

2157

2651

3095

3385

3609

3479

3258

3095

3013
Forrás: KSH , *1995-től az ISDN vonalakkal együtt

Széles körben elterjedt és elfogadottá vált az internet használata. A lakosság gépkocsiállománya lecserélődött, modernizálódott, a növekedés mértéke az 1990. évhez viszonyítva 2003-ra 42,7%.

 

Megteremtődtek a gazdasági fejlődés alapjai

 

Nőtt a lakosság iskolázottsága, egyre többen szereznek közép- és felsőfokú végzettséget, nő az idegen nyelveket beszélők aránya. Kiterjedt az egyetemi-főiskolai oktatás. Tartalmilag közeledett egymáshoz a magyar és a külföldi felsőfokú oktatás, és egyre több egyetemista vesz részt külföldi részképzésen.

Nőtt az iskolázottság

Az 1990-es évek elején a nem piacképes termelés leépülésével párhuzamosan kifejlődtek a versenyképes vállalkozások, amelyekből kialakultak a gazdasági növekedés motorjává váló, nemzetközi szinten is versenyképes ágazatok. A magyar gazdasági termelés integrálódott a világgazdaságba.

KIALAKULT A VERSENYKÉPES PIACGAZDASÁG

A bruttó hozzáadott érték (volumenindex) és a foglalkoztatottak számának változása 1993-2003 között gazdasági ágazatonként (1993=100)

Ágazat

Bruttó hozzáadott érték

Foglalkoz-tatottak száma

Feldolgozóipar

203,8

87,8

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

154,9

90,2

Építőipar

142,3

144,6

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

142,3

193,2

Kereskedelem, javítás

129,8

117,8
Forrás: KSH.

A forint konvertibilis lett, létrejött a modern bankrendszer, valamint az EU-konform adó- és számviteli rendszer. Kialakult a vállalkozásokat segítő társasági jogi, polgári jogi, csődjogi rendszer.

MEGALAPOZTUK A MODERN GAZDASÁG INTÉZMÉNYRENDSZERÉT

Magyarország élen járt a privatizációban, az állami vállalatokból tömegesen keletkeztek új magánvállalkozások. A privatizáció kialakította a kapitalista gazdaság alapjául szolgáló tulajdonosi érdekeltséget, és ösztönözte a vezető multinacionális vállalatok megjelenését.

Sikeres volt a privatizáció


A bruttó hozzáadott érték megoszlása tulajdonosi alszektorok szerint (%)

 

1992

1996

2002

Közösségi tulajdon

53,3

30,2

29,0

Hazai, magán

41,5

53,9

48,8

Külföldi

5,2

15,9

22,3
Forrás: KSH

Hazánk kedvelt befektetési célponttá vált, Lengyelország mellett a legnagyobb külföldi működőtőke-befektetést vonzó ország volt. Megjelentek a multinacionális cégek, bővült az áruválaszték, és a kínálathoz való hozzáférés azonossá vált a nyugat-európaival.

Kedvelt befektetési célponttá váltunk

Külföldi működőtőke intenzitása (nettó működőtőke-áramlás/GDP, %)

1995

1997

1999

2001

2003

EU 15

0,8

1,1

2,8

2,4

1,3

Görögország

 

 

 

0,9

0,2

Írország

 

2,3

12,9

6,6

10

Portugália

0,6

2,1

1,9

6,1

0,4

Spanyolország

0,9

1,7

4,8

5,2

2,9

Csehország

 

1,2

5,5

4,8

1,6

Magyarország

 

2,9

2,3

4,2

2,4

Lengyelország

 

1,6

2,2

1,5

1

Szlovákia

 

0,6

-0,1

3,7

1,1

Szlovénia

1,1

1,2

1,1

1,4

2,2
Forrás: Eurostat.

Hazánk gazdasága a rendszerváltást követő nehézségekből kilábalva növekedési pályára állt. A képzettségéhez viszonyítva olcsó munkaerőre, az európai piacok elérhetőségére, a külföldi befektetések számára vonzó környezetre építve az ország versenytársaihoz mérve is imponáló fejlődést produkált.

A gazdaság gyors ütemben fejlődik

Egy főre jutó GDP, vásárlóerő-paritás alapján (Euróban*)

 

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Magyarország

 

7 310

7 353

7 448

7 903

7 550

7 919

8 520

9 117

9 733

10 565

11 550

12 402

12 818

EU-15 átlaga

 

15 878

16 485

16 457

17 204

16 949

17 765

18 668

19 522

20 438

21 805

22 583

23 268

23 437

EU-25 átlaga

 

..

..

..

..

15 264

16 041

16 899

17 697

18 559

19 822

20 554

21 225

21 432

Magyarország az EU -15 átlagának százalékában

 

46,0%

44,6%

45,3%

45,9%

44,5%

44,6%

45,6%

46,7%

47,6%

48,5%

51,1%

53,3%

54,7%

Magyarország az EU -25 átlagának százalékában

 

..

..

..

..

49,5%

49,4%

50,4%

51,5%

52,4%

53,3%

56,2%

58,4%

59,8%
* Megjegyzés: Vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve
Forrás: Eurostat, KSH.

A fejlődési folyamat azonban ma még nem kiegyensúlyozott, és üteme is elmarad attól, amit az ország adottságai lehetővé tennének. A fejlődés ütemének fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel.

A fejlődés törékennyé vált

2.1.3

A gazdasági fejlődés ütemének fenntartásához növelni kell versenyképességünket

 

Versenyképességünk megerősítésre szorul

 

Hazánk versenyképességi pozíciója változó. Jelentős javulás után a legutóbbi időszakban versenytársainkéhoz képest romlás mutatkozott. Ehhez – amellett, hogy az adott országok piacgazdasága fejlődésének más-más periódusában tart – a 2001-2003. közötti években többek között hozzájárultak az egyensúlyi problémák, ezen belül a reálbéreknek a termelékenység javulásával nem fedezett növekedése.

Versenyképességi pozíciónk változó

Az utóbbi években a gazdasági fejlődés mellett felerősödtek az egyensúlyi problémák. A 2002-ben kialakult magas költségvetési hiány csökkentése a jelenlegi felzárkózási periódusban csak fokozatosan lehetséges.

Egyensúlyi problémák jelentkeztek


Az államháztartás egyenlegének alakulása Magyarországon és néhány európai országban,
a GDP %-ában

Ország

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Magyarország

-8,4

-6,6

-5,5

-6,8

-7,9

-5,6

-3

-3,5

-8,5

-6,5

A többi visegrádi ország

Csehország

-3,4

-12,3

-1,9

-2,5

-5,0

-3,6

-3,7

-5,9

-6,8

-12,5

Lengyelország

-2,1

-2,5

-2,9

-4,0

-2,1

-1,4

-0,7

-3,7

-3,3

-4,8

Szlovákia

-2,1

-1,4

-7,4

-5,5

-4,7

-6,4

-12,3

-6,6

-7,8

-3,8

Visegrádi országok, átlag

-2,5

-5,4

-4,1

-4,0

-3,9

-3,8

-5,6

-

-

-

Ország

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Magyarország

-8,4

-6,6

3,1

-6,8

-8

-5,6

-3

-3,5

-8,5

-6,5

A többi kohéziós ország

Görögország

-9,4

-10,2

-7,4

-4,0

-2,5

-1,8

-4,1

-6,1

-4,9

-5,7

Portugália

-6,6

-4,5

-4,0

-3,0

-2,6

-2,8

-2,8

-4,2

-2,8

-2,9

Spanyolország

-6,3

-6,6

-4,9

-3,2

-3,0

-1,2

-0,9

-0,5

-0,3

0,0

Kohéziós országok, átlag

-7,4

-7,1

-5,4

-3,4

-2,7

-1,9

-2,6

-

-

-

EU-15 átlaga

..

-5,2

-4,2

-2,4

-1,6

-0,7

1,0

-

-

 

EU-25 átlaga

..

..

..

..

-1,7

-0,8

0,8

-1,3

-2,3

-3,0
Forrás: a KSH nemzetközi összehasonlítása. Eurostat: Deficit and debt data, 26. September 2005.

A gazdasági egyensúly törékeny volta nemcsak a makrogazdaságban, hanem a háztartások esetében is látványos. A fogyasztási lehetőségek bővülése, a vásárlási és lakáshitelek gyors terjedése szinte teljesen felszívta a lakossági megtakarításokat. A lakosság pénzügyi vagyonának növekedése megállt.

A lakossági megtakarítások elégtelenek


A háztartások pénzügyi helyzete

 

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Megtakarítási ráta (% a GDP arányában)

12,7

8,6

9

9,3

9,8

8,5

9,4

6,8

6

5,2

2,6

0,1

Háztartások nettó pénzügyi vagyona (Mrd forint, időszak végén 2003-as árakon)

330

504

747

1265

2060

2964

4230

5530

7084

8776

10022

10814
Forrás: MNB, KSH.

Versenytársainkhoz képest jelentősen nőttek a közterhek, különösen magasak a munkaerő közterhei.

A közterhek túl magasak

BEVÉTELT ÉS NYERESÉGET TERHELŐ ADÓBEFIZETÉSEK A
GDP %-ÁBAN

 

A MUNKAERŐKÖLTSÉG KÖZTEHERTARTALMA SZÁZALÉKBAN, 2003

1995

1999

2000

2001

2002

 

Ország

Összesen

EU-15

13,7

14,7

14,8

14,5

14

 

EU-15

41

Magyarország

8,9

9,1

9,5

10

10,1

 

Magyarország

46

Csehország

10

8,8

8,9

9,3

9,7

 

Csehország

44

Szlovákia

8,5

7,2

6,5

7,0

 

Szlovákia

41

Lengyelország

11,3

10,7

9,9

9,4

9,5

 

Lengyelország

43

Görögország

7,2

9,7

10,4

9,0

8,9

 

Görögország

34

Spanyolország

9,6

9,8

9,8

9,9

10,4

 

Spanyolország

38

Portugália

8,5

9,8

10,1

9,6

9,4

 

Portugália

33
Forrás: OECD.

A munkaerő egységköltségének (ULC) változása százalékban

 

Hazai ULC

Külföldi ULC

(1995-ös év = 100)

1995

100,0

100,0

1998

120,3

99,6

2001

146,0

100,8

2004

154,0

101,8
Forrás: MNB, KSH, Munkaerőpiaci Tükör 2004.

Az egészségügyi járulékok mértékének változása 1994-2005 között (millió Ft)

 

1994.

1996.

1998.

2000.

2002.

2003.

2004.

2005E.

Munkáltatói eg.biztosítási járulékmérték

19,5%

18%

15%

11%

11%

11%

11%

11%

Munkáltatói eg.biztosítási járulék

239 717

314 060

375 722

371 632

517 978

580 650

629 143

689 778

Biztosítotti (egyéni) eg.biztosítási járulékmérték

4%

4%

3%

3%

3%

3%

4%

4%

Biztosítotti (egyéni) eg.biztosítási járulék

48 190

50 551

62 662

81 314

128 575

142 717

192 608

223 817

Egészségügyi hozzájárulás összege

2100

3900

4500

3450

3450

3450/1950*

Egészségügyi hozzájárulás

92 592

169 152

185 284

151 153

168 554

143 868


*: 2005 novemberétől 1950 Ft

Forrás: Egészségügyi Minisztérium

Nyitott gazdaság, duális szerkezettel

 

Az 1990-es évek elején Magyarország sikeresen hajtotta végre a piacváltást, ugyanakkor az EU-csatlakozással az eddiginél nagyobb lehetőségeket kínáló, de jóval erősebb versenyben kell vállalkozásainknak helyt állniuk. Mivel exportunk több mint 80%-a az Unióba irányul, a kereskedelmi korlátok teljes megszűnése tovább javítja vállalataink pozícióit.

Az európai piacon erős a verseny

Az országhatárok mentén a magyar vállalkozások számára könnyebbé válik a szomszéd államok hozzánk közeli településein élő vásárlók kiszolgálása. Jelentősen csökkenhetnek a vállalkozások importköltségei is. Ezzel párhuzamosan azonban a hazai piac is egyre vonzóbbá válik a külföldi szereplők számára. Például a csatlakozást követően a termelőket sokként érte a külföldi élelmiszerek árversenye. Várható, hogy a jövőben újabb piacokon szembesülünk majd a külföldi versenytársak erőteljesebb jelenlétével.

A magyar piacon is megjelentek az uniós versenytársak

A magyar cégek jelentős része hozzászokott a nemzetközi versenyhez. Versenyelőnyeikre építve, termékeik újrapozícionálásával kihasználhatják az uniós piacok nyitottságát. Ennek ellenére vállalataink jelentős része csak nemzetközi hálózatokhoz csatlakozva lesz képes megfelelni az európai piac elvárásainak, amihez szövetségest, felvásárlót vagy felvásárlási célpontokat kell keresniük.

Vállalkozásaink egyedül nehezen boldogulnak

A rendszerváltás utáni gazdasági recessziót követően jelentős változások következtek be a gazdaság szerkezetében. Viszonylag gyorsan kialakultak versenyképes, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe szervesen bekapcsolódott ágazatok.

Sikeres volt a gazdasági szerkezetváltás

A gazdasági szerkezetváltásra kedvező hatással volt a külföldi tőke intenzív beáramlása, amelynek következtében azonban a gazdaság szerkezete duálissá vált. A külföldi tulajdonú vállalatok munkatermelékenysége több mint 75%-kal haladja meg az országos átlagot.

de duális gazdaság alakult ki

A munkatermelékenység alakulása tulajdonviszony szerint 2000-ben
(egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték)

 

Munkatermelékenység az átlaghoz képest (%)

Hazai tulajdonú vállalatok

70,8

Külföldi érdekeltségű vállalatok

176,4

Ebből:

- kizárólagos külföldi tulajdon

158,7

- többségi külföldi tulajdon

211,5

- kisebbségi külföldi tulajdon

162,4

Az összes vállalat

100,0
Forrás: KSH.

A hazai gazdaság szerkezetének átalakulása nem tekinthető befejezettnek. A fejlett országokra jellemző gazdasági struktúrához viszonyítva még mindig magas a mező- és erdőgazdaságban, illetve az iparban foglalkoztatottak aránya. A szolgáltató ágazatok hatékonyságában igen jelentős az elmaradásunk.

További szerkezeti változásokra van szükség


Forrás: Munkaerőpiaci Tükör, 2004.

A gazdaság fejlődése csak néhány térségre és ágazatra koncentrálódik. 1992 és 2001 között a hozzáadott érték csak a feldolgozóiparban, a kereskedelem-vendéglátásban, valamint a gazdasági szolgáltató ágazatokban nőtt. A járműgyártás, a vegyipar, a pénzügy, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások, a számítástechnikai tevékenység, a távközlés és a K+F területén a munkaerő termelékenysége kétszeresen meghaladja az országos átlagot.

A fejlődés csak néhány területre összpontosul

A foglalkoztatásban továbbra is jelentős szerepet töltenek be az olyan alacsony termelékenységű ágazatok, mint a textil-, ruha- és bútoripar. Az ezekben az iparágakban tapasztalható erőteljes költségverseny miatt az elmúlt időszakban egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a hazai gyártók és alkalmazottaik az alacsonyabb bérköltségű országokkal szemben.

A jelentős foglalkoztatást biztosító ágazatok veszélyben vannak

Magyarországon jelentős termelékenységi szakadék húzódik a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint a nagyvállalatok között. Hazánkban a kkv-k foglalkoztatják a dolgozók kétharmadát (az EU-ban is hasonló arányok figyelhetők meg), ezért versenyképességük növekedése a magyar gazdaság egészének szempontjából kulcsfontosságú.

A kisvállalkozások termelékenysége elmarad a nagyokétól

A hazai nagyvállalatok mintegy másfélszer olyan termelékenyek, mint a kkv-szektor. Ez az arány európai viszonylatban kedvezőnek mondható. Nagy problémát jelent viszont a középvállalati kör alacsony hatékonysága.

Nagy problémát jelent a középvállalati kör alacsony hatékonysága


Egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték
(az országos, illetve az uniós átlag %-ában)

 

Magyarország (2001)

Európai Unió (1998)

Kisvállalatok

84

67

Közepes vállalatok

88

138

Nagyvállalatok

130

144

Átlag

100

100
Forrás: GKM.

A modern technológiai, informatikai eljárások alkalmazása terjedőben van, de nemzetközi összehasonlításban elmaradásunk van ezen a területen.

Az innováció lassan terjed

Magyarországon az 1990-es évek első felében a K+F-ráfordítás nemzetgazdasági szinten nagymértékben visszaesett, majd 1999-től lassú növekedésnek indulva a GDP 0,9-1%-a körül ingadozik. A K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya az EU-15 átlagától jelentősen elmarad, mintegy fele annak, ugyanakkor a visegrádi és a kohéziós országok átlagától nem marad el.

Továbbra is alacsony a K+F-ráfordítások aránya

A hazai innováció finanszírozásának a szerkezete torz. Míg az állami K+F-ráfordítások arányában alig van elmaradás az EU-15 átlagához képest, az üzleti szféra hozzájárulása az innovációs kiadásokhoz nagyon alacsony (EU-15: 56,3%, Magyarország: 30,6%). Csupán a külföldi tulajdonú vállalatok K+F-kiadásai illeszkednek a nemzetközi tendenciákba, azok is inkább csak a gyógyszeriparban és az autógyártásban.

Az üzleti szféra innovációs kiadásai különösen elégtelenek

Kevés cég vállalkozik fejlesztésre, beruházásra, és különösen szűk a technológiai transzfert megvalósító hazai cégek köre. A hazai kis- és középvállalatok 75%-a az innováció szempontjából inaktív, 22–23%-a innovatív, és mindössze 2–3%-a innovációs úttörő. Ugyanakkor a külföldi működőtőke révén létrejött az iparban egy technológiaigényes verseny- és exportképes szektor.

Az innováció szempontjából
a hazai kkv-k háromnegyede
inaktív

A hazai tulajdonú vállalkozói szféra, különösen a kis- és középvállalkozások keveset költenek innovációra, és a nagyvállalatok számára nagy élőmunka-igényű bérmunkát végző beszállítókként és alvállalkozókként működnek. E tevékenységben nagyobb szerepe van az adaptációnak, jó esetben a technológiaátvételnek, mint a kutatásnak, fejlesztésnek.

Hazai tulajdonú vállalataink jellemzően
bennragadtak a beszállítói szerepkörben

Az innovációt akadályozza az is, hogy gyenge a kutatóhelyek és a vállalatok kapcsolata. A multinacionális nagyvállalatok körében ugyanakkor akad példa a magyar kutatói bázis és menedzsment hasznosítására. Korlátozott mértékben, de már elindultak oktatási-kutatási együttműködések, elsősorban a vállalatok munkaerőigényének kielégítésére.

A kutatóhelyek és a gazdaság között csekély az átjárás

Az információs technológia elterjedtsége a fejlett országokhoz viszonyítva alacsony, de a régió átlagának megfelelő. A lakossági internetlefedettség nemzetközi összehasonlításban igen alacsony. Az internet költségei ugyanakkor magasak. Az összes internetcsatlakozáson belül viszont a széles sávú technológia aránya nemzetközi viszonylatban jónak mondható.

Felemás eredményeket értünk el az információs technológiák elterjedésében

A magyar telekommunikációs, azon belül is a szoftver- és az internetpiac nemzetközi összehasonlításban drága, ami az alacsony fogadókészség mellett gátolja a modern informatikai termékek és szolgáltatások elterjedését a vállalatok és a lakosság körében.

Drága az internetezés

 

Összes K+F- kiadás a GDP százalékában (2003)

Internet-penetráció
(a népesség százalékában,
2004)

Millió főre jutó EPO szabadalmak száma (2002)

EU-15

2,00

46,75

158,46

Szlovákia

0,57

25,60

4,27

Csehország

1,35

26,40

10,88

Lengyelország

0,59

23,50

2,72

Magyarország

0,95

23,70

18,27

Görögország

*0,64

15,30

8,11

Spanyolország

1,11

34,20

25,46

Olaszország

**1,16

34,00

74,73

Portugália

0,79

26,00

74,73
Forrás: KSH.
*2001. évi adat, ** 2002. évi adat.

2.1.4.

A fejlődés társadalmi háttere megerősítésre szorul

 

Idősödő, csökkenő népesség

 

Magyarországon a népesség fogyása az 1980-as években kezdődött, és az 1990-es évektől kezdve vált égető gonddá. Az elmúlt két évtizedben a lakosság száma mintegy 5%-kal csökkent. Három évtizeddel ezelőtt az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma elérte a népességreprodukcióhoz szükséges 2,1-es átlagot, ma már ez az arány az eddigi legalacsonyabb szintre, 1,28-ra esett vissza.

Negyedszázada fogy a népesség

Az elmúlt két évtizedben nem csupán a termékenység, az élveszületések száma is csökkent. Megugrott a halálozások száma is, ma mintegy 35%-kal magasabb, mint az 1960-as évek első felében volt.

Az élveszületések száma csökken, a halálozásoké nő

Év

14 éves és fiatalabb népesség aránya (%)

Születéskor várható élettartam (év)

Természe-
tes szaporodás /fogyás

Száz élve-születésre jutó ter-
hesség-
megszakí-
tások száma

1000 lakosra jutó halálozá-
sok száma

1000 lakosra jutó élve-születések száma

1970

21,1

69,2

31622

126,7

11,63

14,7

1980

21,9

69,02

3318

54,4

13,57

13,9

1990

20,5

69,33

-19981

71,9

14,04

12,1

2000

16,9

71,33

-38004

60,7

13,28

9,6

2003

16,1

72,43

-41176

56,8

13,41

9,3
Forrás: KSH.

A termékenység jelentős csökkenése egyrészt a rendszerváltással járó gazdasági és társadalmi sokkal magyarázható, másrészt azonban a fejlett országok mindegyikében hasonló tendenciák indultak meg. Előreláthatóan ez a folyamat a jövőben sem módosul, viszont elkezdődött a várható élettartam fokozatos növekedése, ami az átlagos életkor emelkedésével és az idősebb korosztály arányának növekedésével jár. Mára a legnépesebb korcsoport a 25–29 éves generáció, illetve a szüleiké, a 45–49 éveseké. Az idős korosztály növekvő arányának súlyos következményei lehetnek a jelenlegi jóléti rendszerek fenntarthatóságára vonatkozóan.

A lakosság nálunk is idősödik

Az 1990-es évek óta folyamatos migrációs többlet mutatkozik. A Magyar Köztársaságban 2004-ben 112.000 külföldi rendelkezett bevándorlási és letelepedési engedéllyel, legnagyobb számban Románia, Ukrajna és a volt Jugoszlávia utódállamainak állampolgárai. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követő nyolc hónapban közel 10.000 EGT-állampolgár5 kért tartózkodási engedélyt hazánkban.

Folyamatos migrációs többlet

Alacsony foglalkoztatás, kihasználatlan munkaerő-tartalékok

 

Magyarországon a foglalkoztatási ráta alacsony (2003-ban 57,0%). Ez jelentősen elmarad az uniós szinttől, bár illeszkedik az új tagállamok átlagához. A munkanélküliségi ráta (5,9%) ugyanakkor kisebb, mint az Európai Unióban, de az állástalanok aránya egyes térségekben kiugró. Különösen kedvezőtlen, hogy a munkanélküliek nagy része (2004-ben mintegy 45%-a) tartósan nem tud elhelyezkedni. A legsúlyosabb problémát a 15-64 éves inaktívak magas aránya (2004-ben 39,5%) jelenti. A munkavállalási korú inaktívak 41,6%-a részesül nyugdíjban vagy valamilyen nyugdíjszerű ellátásban, 27,4%-a nappali tagozatos tanuló, 10%-uk pedig gyermekgondozási ellátásban részesül.

A foglalkoztatás szintje elmarad az uniós átlagtól

Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az idősek és a férfiak foglalkoztatottsága. Noha a nők foglalkoztatottsága alacsonyabb a férfiakénál és a közösségi átlagnál, e téren kisebb az EU-átlagtól való eltérés. Az 55–64 évesek foglalkoztatottsága nemcsak az uniós, de a hazai átlagtól is jelentősen elmarad, bár az utóbbi években – elsősorban az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt – az idősek és a nők foglalkoztatása növekedni kezdett. Ugyanakkor kedvezőtlenek a fiatalok foglalkoztatási esélyei. A 15–24 éves korosztály foglalkoztatási szintje – részben a növekvő tanulási kedv miatt – visszaesett, 2004-ben 23,6% volt. Aggodalomra okot adó mértékben megnőtt az iskola befejezése utáni munkahelykeresés ideje. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy az oktatási rendszer nem alkalmazkodott kellőképpen a munkaerőpiachoz. Különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a romák, illetve a megváltozott munkaképességű és a fogyatékossággal élő emberek. Eltérő módon, de ugyancsak hátrányokkal szembesülnek a munkaerőpiacon – elsősorban életciklusokhoz köthetően – a gyermeket vállaló nők.

Különösen az idősek és férfiak közül dolgoznak kevesen

A fiatalok nehezen találnak munkát

5 EGT-állampolgár: az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára.


Foglalkoztatási ráta, 2003

 

Magyarország

EU-25

EU-15

55–64 évesek

28,9

40,2

41,7

15–24 évesek

26,8

36,8

39,9

Férfiak 15-64

63,3

70,8

72,5

Nők 15-64

50,9

55,1

56

Átlag összesen 15-64

57

62,9

64,4
Forrás: EUROSTAT.

A magasabb iskolai végzettség esélyt jelent a munkanélküliség elkerülésére, míg az alacsony iskolai végzettségű szakképzetlen emberek, illetve a munkaerőpiacon nem értékesíthető szakképesítéssel rendelkező, főként 50 év felettiek elhelyezkedési esélyei rosszak. A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsony képzettségű munkavállalók munkaerőpiaci helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, jelentős részük azóta sem dolgozik. E társadalmi csoportban a tartós munkanélküliség és inaktivitás mellett az állásvesztés gyakori ismétlődése és továbböröklődése jellemző.

Az iskolai végzettség döntően befolyásolja az elhelyezkedési esélyeket

Munkaerőpiaci szempontból a roma népesség a leghátrányosabb helyzetű. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek nagy arányban foglalkoztattak romákat, így ők tömegesen vesztették el állásukat. (Egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55%-a szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával.) Többségük később – a foglalkoztatási helyzet javulása után – sem tudott visszatérni a munkaerőpiacra.

Legsúlyosabb a romák helyzete

A foglalkoztatás és a munkanélküliség szempontjából mind a régiók között, mind a régiókon belül jelentős különbségek figyelhetők meg. A legfejlettebb régiókban (Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl) 2003-ban 62% körül volt a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliség nem érte el az 5%-ot, egyes térségekben pedig már a szakképzett munkaerő hiánya volt tapasztalható. Ugyanakkor a fejletlenebb keleti és déli régiókban a foglalkoztatás szintje 2003-ban alig haladta meg az 50%-ot, és a munkanélküliségi ráta is magasabb volt 6%-nál. Az ország leghátrányosabb helyzetű régiójában, Észak-Magyarországon 2003-ban a regisztrált munkanélküliek aránya megközelítette a 10%-ot. A regionális adatok ugyanakkor önmagukban nem érzékeltetik a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek valóságos méreteit, mert ezek bizonyos kistérségekben az elmúlt évtizedben nagyságrendileg nagyobbak lettek.

Jelentősek a munkaerőpiac területi különbségei

Összességében az alacsony foglalkoztatással párosuló, viszonylag alacsony munkanélküliség azt jelzi, hogy a nem foglalkoztatott emberek jelentős része nem keres aktívan állást. A rendszerváltást követő alacsony munkaerő-piaci részvétel kialakulásában az alacsony nyugdíjkorhatár és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat vesztett emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különféle jövedelempótló ellátásokat.

A munkanélküliek jó része nem keres állást

Az 1990-es évek végétől a munkanélküli-ellátás szigorítása az álláskeresésre nem ösztönző ellátások felé terelte az állástalanokat. A munkanélküliség csökkentésére irányuló politika önmagában nem bizonyult megfelelő válasznak a magyar munkaerőpiac kihívásaira.

Az alacsony foglalkoztatásnak a szociális védelmi rendszerrel összefüggő okai is vannak

Az oktatás elérhetősége javul, a tudáshoz való hozzáférésben meglévő társadalmi különbségek azonban továbbra is jelentősek

 

A rendszerváltozás óta az ország lakosságának képzettségi színvonala folyamatosan emelkedett, amiben kifejeződik az iskolázottság társadalmi felértékelődése. Különösen az elmúlt 7-8 esztendő folyamán növekedett dinamikusan a középfokú és a felsőoktatásban részt vevők számaránya.

A képzettségi színvonal emelkedett

A demográfiai folyamatok következményeként az általános iskolai tanulók létszáma 1990 óta folyamatosan csökken. Az általános iskola nyolc osztályát 16 éves korukig el nem végzők aránya a korosztály kb. 5%-a; ennek a csoportnak a legrosszabb az elhelyezkedési esélye, többségük tartósan kívül marad a munkaerőpiacon. Viszonylag jelentős méreteket ölt – különösen a szakiskolákban – az iskolai kudarc, illetve magas a rendszerből idő előtt kilépők aránya (20-25%).

Csökken a tanulók létszáma, a középiskolákban nagy a lemorzsolódás

A 14 és 18 életév közötti korosztályok létszámának folyamatos csökkenése mellett a 2003/2004. tanévig , évről évre emelkedik a középfokú oktatásban (szakiskola, gimnázium és szakközépiskola) részt vevő tanulók száma, s a középfokú végzettséggel rendelkező 22 évesek arányának (83,4%) tekintetében 2004-ben már megközelítettük a 2010-es uniós célkitűzést (85%). A felsőoktatási intézményekben tanulók számának rendkívül dinamikus növekedése ellenére 2002-ben a 25 és 30 év közötti korosztályban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 17,4%, a 25 és 64 év közötti korosztályon belül 14% volt. Ez utóbbi arány európai viszonylatban (21,5%) alacsonynak tekinthető. A növekedés ellenére európai összehasonlításban továbbra is alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma és aránya.

A középfokú végzettséggel rendelkezők aránya megközelíti az uniós célkitűzést

A lakosság képzettségi szintjének számottevő növekedése mellett, az elmúlt néhány évben a népesség tudásszintjével, alapkészségeivel kapcsolatos nemzetközi összehasonlító felmérések bizonyos területeken a hazai teljesítmények romlásáról, illetve stagnálásáról, és különösen az oktatás minőségének az intézmények közötti igen jelentős különbségeiről tanúskodnak. Ez idáig az oktatási és képzési rendszer irányítása és szervezete, fizikai infrastruktúrája az oktatás és a szakképzés tartalma nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz, valamint a gazdaság térbeli, szerkezeti átalakulása és a technológiai változások diktálta követelményekhez. Mindez erőteljesen kihat az oktatás és a szakképzés eredményességére és hatékonyságára.

A képzettség általános növekedése mellett bizonyos területeken a népesség tudásszintje csökken

Különösen problematikus az iskolarendszerű szakképzés alkalmazkodása a munkaerőpiac gyorsan változó igényeihez, amiben szerepe van a szakképző intézmények és a termelő vállalatok közötti együttműködés alacsony intenzitásának. A felsőoktatásban sem kielégítő a gyakorlatorientált kurzusok aránya, s európai viszonylatban is tartósan alacsony a műszaki és természettudományi szakokon tanulók aránya, ami hosszabb távon komoly akadálya lehet az ország versenyképessége szempontjából döntő jelentőségű innovációs potenciál erősítésének.

Gyenge a szakképzés és a felsőoktatás munkaerőpiaci elvárásokhoz való illeszkedése

Jelentős hiányosságok tapasztalhatók az egész életen át tartó tanulás területén. Egyfelől az oktatás, képzés különböző szintjei, formái továbbra sem alkotnak egységes, egymásra épülő és szervesen összekapcsolódó rendszert, másfelől nem biztosítottak a tanuláshoz történő egyetemes hozzáférés feltételei. Különösen az alacsony képzettségű vagy a képzettség nélküli felnőtt népesség számára jelent szinte áthidalhatatlan nehézséget a megfelelő tanulási, képzési lehetőségekhez történő hozzájutás.

Az egész életen át tartó tanulás területén hiányosságok tapasztalhatóak

Az oktatási és képzési rendszer – a színvonalas oktatási, szakképzési szolgáltatásokhoz történő egyenlőtlen hozzáférés és a szegregáció miatt – nem képes érdemi szerepet vállalni a társadalmi esélyteremtésben, és hatékonyan hozzájárulni a szociális, területi és egyéb hátrányok leküzdéséhez. Hazánkban az OECD-országok között egyedülálló mértékben meghatározza a tanulók általános iskola végére elsajátított képességeit az, hogy milyen családi környezetből érkeznek.

Az oktatási rendszer növeli a társadalmi különbségeket

 

 

Rossz egészségi állapot

 

A magyar népesség egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint azt az ország gazdasági-társadalmi fejlettsége indokolná. Jelentős lemaradásunk mögött az egészségtelen életmód és az egészséges életmód feltételeinek hiányosságai állnak. Az egészség nem képvisel kellő értéket sem a közgondolkodásban, sem a politikában. A szükséges ágazati reformokra évtizedek óta nem került sor.

A lakosság egészségi állapota nemzetközi viszonylatban kiemelkedően rossz

A születéskor várható élettartam tekintetében az Európai Unióban a 4. legrosszabb helyen vagyunk. A 25 tagország sorában a hazai férfihalandóság a 21., a női halandóság a 24. helyen áll. Még kedvezőtlenebb a kép, ha a születéskor várható egészségben eltöltött életéveket tekintjük: ez férfiak esetén hazánkban mindössze 61,5 év, amellyel csak a balti államokat előzzük meg.

Alacsony a születéskor várható élettartam

 

HALE index (2002)6

Születéskor várható élettartam (2002)

Gyermekhalálozás aránya
(1000 fő 2000-2002)

EU15

71,10

78,70

4,57

Magyarország

64,90

72,43

8,17

Lengyelország, Csehország, Szlovákia együtt

66,33

74,64

7,03

6 A születéskor várható egészségben eltöltött évek száma.

Forrás: WHO, KSH.

A magyar halandóság az Európai Unió átlagához képest még mindig másfélszeres, évente egy közepes méretű városnyi lakossal, 50.000 fővel többen halnak meg nálunk, mint ami a nyugat-európai halálozási viszonyok mellett várható lenne. Az aktív korú populációra vetített kép még kedvezőtlenebb; a 25-64 éves korosztályban a halálozás kétszeres.

Magas a halandóság

Az összes halálozás felét adó szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás az EU-átlag közel duplája. Sajnálatos, hogy hazánk a rosszindulatú daganatok elfordulását illetően és az emésztőrendszeri halandóságban az első helyen állt 2003-ban.

A szív- és daganatos betegségek száma EU-viszonylatban kiemelkedően magas

Kirívó egészségegyenlőtlenségek tapasztalhatók nem, korcsoport, iskolázottság, anyagi helyzet és földrajzi elhelyezkedés szerint. Erre példa, hogy a férfiak halandósága minden korcsoportban, minden halálokcsoportban magasabb, mint a nőké Magyarországon. A képzettség mentén szétszakadt a társadalom folyamatosan javuló, és továbbra is romló életkilátású populációkra. A férfiak között a szakadékképződés extrém mértékű.

Kirívó egészség-egyenlőtlenségek tapasztalhatóak

Az egészségtudatos magatartás, a mozgásgazdag életmód nem jellemző, a lakosság 16 százaléka sportol valamilyen rendszerességgel, 9 százaléka végez elegendő rendszeres sporttevékenységet. A testmozgás hozadékai sem az egészségügyben, sem a lakosságban nincsenek kellően tudatosítva, holott a testmozgásra költött erőforrások társadalmi hatékonysága több mint háromszorosa az egészségügyi kiadásokénak.

Nem jellemző az egészségtudatosság, keveset mozognak az emberek

Az egészségre ártalmas magatartásformák elterjedtsége a népesség jelentős részénél regisztrálható, de különösen kedvezőtlen tendenciát mutat a fiatalok, a nők, az alacsonyan urbanizált településen élők, a munkából kiesettek és a leszakadók körében.
A családban, mint az elsődleges szocializáló közegében előforduló mentál-higiénés problémák hatással vannak a fiatal korosztály egészségmagatartására, az esetlegesen kialakuló illegális, vagy legális szerhasználatra. Az egészségkárosító magatartás, a kábítószer-használat egyre jellemzőbb része a fiatalok életének. Felmérések az általános és középiskolában tanuló fiatalok körében az elmúlt években a tiltott szerfogyasztás határozott, bár eltérő intenzitású növekedését jelzik a kilencvenes évek közepétől kezdődően. Ugyanakkor a drogot kipróbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége ma is elsősorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó.

Elterjedtek az egészségkárosító magatartásformák

Az életmódhoz szorosan kötődő halálozást okozó kockázati tényezők között a dohányzás jelentősége a legnagyobb Magyarországon. A felnőtt férfiak 42, a felnőtt nők 29 százaléka dohányzik. A nők között növekszik a rendszeresen dohányzók aránya, a fiatalok pedig egyre korábbi életkorban próbálják ki a cigarettát. A dohányzásra visszavezethető tüdőrák okozta halálozás magasan vezeti az európai listát.

Gyakori a dohányzás

A bevallott alkoholfogyasztási szokások alapján a nők 8%-a és a férfiak 31%-a mértékletes ivónak, illetve a nők 3%-a, a férfiak 18%-a nagyivónak tekinthető – ez utóbbi esetben tehát a szeszesital-fogyasztás mértéke eléri az egészségkárosító szintet. Mind a férfiak, mind a nők a túlzott alkoholfogyasztással összekapcsolható halandósága jelentősen több mint kétszerese az uniós országok átlagának. E tekintetben a három balti államot követően a magyar férfiak halandósága a negyedik legrosszabb, a nők esetében Lettország mögött a második helyen állunk a 25 tagállam közül.

Jelentős az alkoholfogyasztás

A felnőtt lakosság 33%-a túlsúlyos, 20%-a elhízott, azaz minden második ember súlytöbblettel rendelkezik. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik az elhízás gyakorisága, évről évre nő az elhízott idősek aránya. Ez a kedvezőtlen trend egészségtelen táplálkozási szokásokkal és a fizikai aktivitás hiányával párosul. A nők kétötöde, a férfiak harmada ritkábban, mint hetente vagy soha nem végez fizikai aktivitást.

A lakosság több mint fele súlytöbblettel rendelkezik

Az egészségügyi ellátás színvonalának minősítésére használatos csecsemőhalálozás tekintetében a 4. legrosszabb helyen vagyunk az Európai Unióban. Az egészségügyi ellátórendszert forráshiány, korszerűtlen struktúra és működés jellemzi.

Viszonylag magas a csecsemőhalandóság

Az egészségügy rendszerében nehezen áttekinthetőek az érdekeltségi viszonyok. A jelenlegi teljesítményfinanszírozás mellett a minőségbiztosítás kevéssé érvényesül, ami hátráltatja a minőségi, költségtudatos ellátást, az egészségnyereség maximalizálását és a betegségmegelőzés szemléletének előtérbe kerülését, és ezzel jelentősen rontja a rendszer költséghatékonyságát. Állandó probléma az informális finanszírozási eszközök (hálapénz) kontroll nélküli jelenléte, mely fokozza és újrateremti az egyenlőtlenségeket, korrupcióhoz vezet, torzítja az érdekeltségi viszonyokat.

Nehezen áttekinthető ellátórendszer

A hazai ellátórendszer struktúrája jelentős részben még mindig a korábbi, központilag irányított egészségügyi rendszer öröksége, amely a szükségletek változásához alkalmazkodni nem, vagy csak nagyon lassan képes. A tudományos eredmények átültetése a gyógyítási gyakorlatba nagy látenciával és esetenként egyenlőtlenül valósul meg. Mindez az egyébként is szűkös források pazarló felhasználását eredményezi.
A mentális zavarok, különösen az addikciós problémák ellátása, megelőzése jelenleg nem megfelelő. A korszerű közösségi pszichiátriai és pszichoterápiás ellátási formák elérhetősége messze nem kielégítő, jelentős területi egyenlőtlenséget mutat.

Elvavult, pazarló egészségügyi struktúra

A progresszivitás érvényesülése gyakran esetleges, az alapellátás elsődleges állapotfelmérő, betegirányító és ellátáskoordináló (kapuőr) funkciója nem megfelelő, az egyes ellátási szintek a gyakorlatban szabadon átjárhatók. Részben emiatt, részben a betegtájékoztatás, valamint a szolgáltatók közötti kommunikáció elégtelensége miatt gyakoriak a felesleges betegutak és párhuzamos vizsgálatok. Az ellátás nem kellően betegközpontú és lakosság közeli, melyet a nagyszámú betöltetlen háziorvosi állás is súlyosbít. Markáns ellátottsági eltérések rajzolódnak ki Magyarország egyes régiói között mind a színvonalat, mind a hozzáférhetőséget tekintve.

Az egyes ellátási szintek közötti
koordináció gyenge, markánsak az ellátottsági eltérések

Állandósult társadalmi különbségek

 

Magyarországon az emberek elégedettsége nemzetközi mércével mérve kiemelkedően magas arányban a jövedelmi viszonyoktól függ. A hazánkat az elmúlt 10-12 évben jellemző egyenlőtlenségek azonban sem a régi EU-tagországok, sem pedig az újak között nem számítanak kirívónak. A jövedelmek eloszlásában az új tagállamok közül Csehországban és Szlovéniában a magyarországinál kisebb, Lengyelországban és a balti államokban viszont nagyobb mértékű egyenlőtlenségek figyelhetők meg.

A társadalmi különbségek nem kirívóak

A rendszerváltás környékén a jövedelmi különbségek növekedése alapvetően a felsőbb rétegek jövedelmének számottevő megemelkedése, nem pedig a szegények még szegényebbé válása miatt következett be.

A különbségek a gazdagodás, nem a szegényedés miatt nőttek

Egy főre jutó éves háztartási jövedelmek egyenlőtlenségi mutatói

 

1992

1996

2000

2003

P90/P10 személy

3,07

3,95

3,79

3,90

P90/P10 háztartás

2,91

3,64

3,58

3,76

S10/S1 személy

5,96

7,47

7,54

8,08

S10/S1 háztartás

5,50

6,99

7,50

8,43

Gini-együttható, személy

0,263

0,290

0,292

0,316

Gini-együttható, háztartás

0,267

0,284

0,296

0,322

 

Forrás: TÁRKI Háztartás Monitor.

Az ezt követő időszakban a legszegényebb 15% közé tartozó háztartások jövedelme az átlagosnál jóval kisebb, míg a legfelső jövedelmi tizedbe tartozóké az átlagosnál jóval nagyobb mértékben emelkedett. 1996 és 2000 között a jövedelmi egyenlőtlenségek nem növekedtek, de 2003-tól – elsősorban a gazdagabbak jövedelemnövekedésének hatására – az egyenlőtlenségek nőni kezdtek. Ezzel együtt a különbségek a középső sávban is növekedtek, míg a jövedelemeloszlás alsó tartományában inkább az egyenlőtlenségek relatív csökkenése figyelhető meg.

 

Jelentősen növekedett a jövedelmi szórás a háztartástípusok szerint. A legjobb jövedelmi helyzetben a gyermek nélkül élő párok vannak, míg a legrosszabban a három, illetve a több gyermekes családok. Utóbbiak esetében az évek során az egy főre jutó jövedelem egyre nagyobb mértékben elmaradt az országos átlagtól.

 

Magyarországon a szegénységben szerepet játszó okok között első helyen az aktív korúak alacsony iskolai végzettsége, korszerű szakképzettségük hiánya és az ezzel összefüggő munkaerő-piaci pozíciójuk áll. A magyar szociális ellátó- és támogatási rendszer ugyanakkor jelenleg nem ösztönöz kellően az aktivitásra. A szegénységben szerepet játszó okok között meghatározó szerepe van a gyermekszámnak. Az alsó decilisben élők 86%-a gyermekes családban él, 42%-uk olyan családban, ahol legalább három eltartott gyermek van. A szegénység átörökítésében szerepet játszik a pozitív viselkedési minták, valamint a társadalmi normakövetés hiánya. Az etnikai hovatartozás – elsősorban a romák körében – a szegénységet valószínűsítő tényező. A szegénység hátterében meghúzódó okok között jelentősnek mondható a rossz egészségi állapot is, akár önállóan, akár a többi kockázati tényezővel együtt szerepel. Egyre több gyerek születik szegény háztartásba. A szegénységben élők közel fele (45%) kisgyermek, illetve tanuló Magyarországon. A gyermekes családok juttatásainak alacsony mértéke messze elmarad a gyermekek ellátásához szükséges minimális költségektől. A lakásfenntartás költségeinek folyamatos növekedése következtében a lakosság eladósodása növekszik.

A KÉPZETLENEK ÉS A SOKGYERMEKESEK A LEGSZEGÉNYEBBEK

A szegénység 1995–1996-ban volt a legkiterjedtebb Magyarországon: ekkor a mediánjövedelem felénél megállapított küszöb mellett a lakosság közel 13%-a, az átlagjövedelem feleként definiált küszöb esetében pedig mintegy 18%-a számított szegénynek. Az ezredfordulót követően a szegénység kiterjedtsége kis mértékben ismét növekedett. 2003-ban a nyugdíjminimum küszöbszintje alatt élt7 a lakosság mintegy 5%-a, a szubjektív szegénységi küszöb alatt 18%-a, és a létminimumszint alatt 31%-a. Az alsó jövedelmi tizedbe tartozó szegények átlagjövedelmének növekedési üteme minden vizsgált évben elmaradt az összlakosság jövedelemnövekedési ütemétől. 2003-ra a legszegényebbek nettó jövedelme havi kb. 21.000 forint volt.

A lakosság egyharmada él a létminimum alatt

A magyar háztartások többsége részesül valamilyen társadalmi juttatásban (pl. nyugdíj, családi pótlék). Az 1990-es évek eleje óta a legszegényebbek megélhetési forrásainak döntő része (52–57%-a) szociális jövedelem. Az elsődleges piaci jövedelmekből származó nagymértékű egyenlőtlenségeket jelentősen csökkentik a szociális jövedelmek, a jóléti rendszerek hatása alacsony hatékonyság mellett, de összességében a társadalmi kiegyenlítődés irányába mutat.

A jóléti rendszerek csak enyhíteni tudták a különbségeket

 

 

A cigányság felzárkóztatása szükséges

 

A hazai cigány népesség átlagos életszínvonala, lakhatási körülményei, egészségi állapota, foglalkoztatottsága, iskolázottsága lényegesen rosszabb a társadalom egészénél. A cigány népesség 82%-ának jövedelme nem éri el a KSH által számított létminimum értékét, 56%-uk a népesség legszegényebb 10%-ához tartozik. A cigány népesség foglalkoztatottsági szintje kevesebb, mint a fele a nem cigány lakosságénak, munkanélküliségi rátájuk három-ötszörös, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszoros. A rendszerváltást követően a munkaképes korú romák több mint a fele elveszítette állását. 2003-ban a 15–74 éves cigány népességnek mindössze 21%-a volt foglalkoztatott. A jelentős etnikai diszkrimináció a munkaerő felvételénél és elbocsátásánál jobban tetten érhető, mint a fizetésekben.

A cigányság életkörülményei lényegesen rosszabbak

Míg 1993-ban a 20–24 éves cigány fiatalok 77%-a végezte el az általános iskolát és 51%-uk tanult tovább, 2003-ban már 82,5%-uk rendelkezett általános iskolai végzettséggel. Közülük 76% tanult tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben, elsősorban szakmunkásképző intézetben, és csökkent a speciális tantervű iskolákban (kisegítő iskola) tanuló cigány gyermekek aránya. Ugyanakkor továbbra is nagy probléma az iskolai lemorzsolódás, kiemelkedően magas a funkcionális analfabéták aránya.

A javulás ellenére továbbra is alacsony az iskolázottsági szint

A roma népesség az átlagosnál magasabb arányban beteg, ami az egészségtelen életkörülményekkel és életvitellel együtt oda vezet, hogy várható élettartamuk mintegy 10 évvel rövidebb az átlagosnál. 2003-ban a megkérdezett cigány háztartások több mint felének közvetlen környezetében kizárólag vagy túlnyomórészt más cigányok laktak.

A cigányságnak kedvezőtlenek az egészségügyi mutatói

 

 

Az országban jelentősek a térbeli különbségek

 

A regionális különbségek az elmúlt években folyamatosan nőttek, mára a leggazdagabb régióban az átlagjövedelem másfélszer nagyobb, mint a legszegényebben. A legszegényebb és a legjobb helyzetű kistérség fejlettsége közötti különbség tizenkétszeres. A gazdasági fejlettség térszerkezetben megfigyelhető különbségeit három fő trend jellemzi:

A regionális különbségek tovább nőttek

1.

Az ország nyugati-északnyugati részeiben jóval nagyobb a fejlettebb területek aránya, az északkeleti és a délnyugati térségek, főleg a határ mentén periferiális helyzetűek.

A nyugati-északnyugati területek a fejlettebbek

2.

A kevésbé fejlett kistérségek szomszédságában kevésbé fejlett országok vagy országrészek találhatók, ezek a fejlett agglomerációktól távolabb esnek. Összességében a központok és perifériák rendszere határon átnyúló szerkezetű, ezért a fejlesztési stratégiának is az országosnál nagyobb léptékekben kell gondolkodnia.

A szegény szomszédok melletti kistérségek is szegények

3.

A településhierarchia mentén is megfigyelhetők különbségek, a főváros és a nagyobb központok, illetve kisebb települések között tetten érhető a centrum–periféria viszony.

Országon belül is centrum–periféria viszony alakult ki

A fejlett agglomerációktól való nagyobb távolság, illetve a településhierarchiában elfoglalt alacsonyabb hely folyamatos lemaradást idéz elő. Ezért a magyar területi fejlődést a folyamatos divergencia jellemzi. A régiók közül csak a központi régió fejlődik dinamikusan. Győr-Moson-Sopron, Vas és Fejér megye 1996 óta folyamatosan egy fejlettebb megyecsoportot alkot (ami azonban a fővárostól lemaradóban van), melyhez 2000 és 2002 között felzárkózott Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Komárom-Esztergom megye. Míg az első megyecsoport esetén egyértelműen a kedvező regionális fekvés, az agglomerációk közelsége lehet a magyarázat, a második három megye közös jellemzője, hogy a központi agglomerációval határosak vagy azt foglalják magukba, vagyis Budapest az utóbbi időben már húzóhatást gyakorol a szűkebb környezetének egy részére.

A gazdag megyék elhúznak a szegényebbek előtt

A jövedelmek megoszlása nagyon hasonló képet mutat a gazdasági fejlettséghez. Az elérhetőségi problémákat jelenleg alapvetően a települési szerkezet határozza meg, az aprófalvas térségekben élők néznek szembe a legkomolyabb utazási és kommunikációs hátrányokkal. A településméret csökkenésével rohamosan csökken a széles sávú internetes szolgáltatások elérhetősége, a kisebb településeket a piac nem szolgálja ki. 5000 fő alatt már csak 40%-os, 2500 fő alatt pedig már csak 8%-os lefedettségről beszélhetünk.

A földrajzi elérhetőség nehézsége ma párosul az internet-hozzáférés hiányosságával

 

 

A társadalom belső kapcsolatai gyengék

 

Jelentősen emelkedett az egyedülállók száma és aránya: 1960-ban a háztartások közül minden hetedik, 2001-ben minden negyedik volt egyszemélyes.

Sok az egyszemélyes háztartás

Az individualizációs folyamatok erősödése következtében a baráti kapcsolatok egyre szegényesebbek. 1993-ban a nők 25, a férfiak 14%-ának nem volt egyetlen barátja sem, 2001-re ez az arány 43, illetve 34%-ra emelkedett. Mind a férfiakra, mind a nőkre igaz, hogy az ezredfordulón több időt töltöttek egyedül, mint másfél évtizeddel korábban. Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb azok aránya, akiknek nincs barátja: a 40 évesnél fiatalabbak egynegyedénél fordul ez elő, a 40-59 évesek több mint egyharmadánál, a 60 éven felülieknél ez az arány már 60%.

Növekszik az elmagányosodás

A KSH háztartási költségvetési felvétele alapján


Forrás: 1993, 1997: Társadalmi Riport, Tárki; 2001: International Social Survey Programme (ISSP).

Európai összehasonlításban Magyarországon a legalacsonyabb a társas életre és a szórakozásra, a legmagasabb viszont a tévénézésre fordított idő mennyisége. A különféle egyesületek tevékenységében a lakosság egyötöde vesz részt. Formális tagsággal a férfiak egynegyede rendelkezik, ami jelentősen elmarad pl. a Hollandiában, Svédországban vagy Dániában tapasztalható 80% fölötti aránytól, viszont némileg magasabb a lengyelországi 18%-nál.

BARÁTOK HELYETT TÉVÉNÉZÉSSEL TÖLTJÜK AZ IDŐNKET

Az Ifjúság 2004 kutatás adatai szomorú képet mutatnak az ifjúság közéleti érdeklődéséről, passzivitásáról. A magyar fiataloknak mindössze 6%-a tagja valamilyen kortárs közösségnek, szervezetnek, míg a skandináv országokban 60–80%-a. A fiatalok kevéssé érdeklődnek a közéleti kérdések iránt. Az önálló, öntudatos, aktív állampolgári attitűd kialakulásának feltételei, szervezeti háttere a korosztályi közösségek alacsony száma miatt hiányzik, az individualizáció még a felnőtt társadalomban tapasztaltnál is erőteljesebb. A kistelepüléseken a legalacsonyabb az ifjúsági szervezetek száma. A hátrányos helyzetű településeken a fiatalok még az országos átlagnál is ritkábban alkotnak kortárs közösségeket, tagjai szervezeteknek.

A fiataloknál az individualizáció még a felnőtt társadalomnál tapasztaltnál is erőteljesebb

 

 

Egyre érezhetőbbek a fogyasztói társadalom negatív mellékhatásai

 

A fogyasztói társadalom mintáinak terjedésével növekedett a környezetterhelés. Az utóbbi évtizedben egyre gyorsuló ütemben nőtt a szilárd hulladék mennyisége, melynek döntő többségét csupán egyszerű lerakással kezelik. A növekvő beruházási kedv gazdasági okokból elsősorban a zöldterületeket veszi igénybe, ezáltal folyamatosan növekszik a beépítés a mezőgazdasági, természeti tájak rovására, különösen a városok környezetében és az agglomerációs térségekben.

Növekszik a környezet terhelése

Miközben a háztartások kiadásaiban legnagyobb súllyal az élelmiszer-fogyasztás áll, igen alacsony – és az EU15 átlagától elmaradó – az egészséges élelmiszerek és a biotermékek részaránya. Ugyanakkor sokat költünk élvezeti cikkekre, dohányárukra és alkoholra.

Sokat költünk élvezeti cikkekre

Az aktív pihenés és sportolás visszaszorult. Az összes rendelkezésre álló szabadidő több mint felét tévénézésre fordítják az emberek. Az OECD-országokban ez az arány átlagosan csupán 40%, ezért 10 vizsgált európai ország közül ebben az első (2003), az egyéb szabadidő-felhasználásnál pedig az utolsó előtti helyen állunk.

Szabadidőnket nagyrészt passzívan, a tévé előtt töltjük

A magyar lakosság jövedelmét fogyasztásra fordítja. A megtakarítások jövedelemhez viszonyított részaránya alacsony, formájuk korszerűtlen.

KEVÉS JÖVEDELMET TAKARÍTUNK MEG

 

 

2.1.5

A közszolgáltatások minősége továbbra is javításra szorul

 

Egyes állami intézmények még hozzájárulnak a társadalmi különbségekhez

 

A közszolgáltatások sok esetben nem képesek megfelelően ellátni kiegyenlítő szerepüket. Az egészségügy, az oktatás, a szociális és kulturális közszolgáltatások továbbra is hozzájárulnak a társadalmi különbségek fennmaradásához, növekedéséhez.

A közszolgálta-
tások nem csökkentik a különbségeket

Az egészségügyi és szociális ellátórendszerben kevéssé indokolható egyenlőtlenségek tapasztalhatók a hozzáférési esélyekben. Ezek az esélyegyenlőtlenségek a hátrányos helyzetű térségek lakói és a gazdasági-társadalmi szempontból is hátrányos helyzetű csoportok tagjai kárára érvényesülnek; gyakran ott és azok számára rosszabb a hozzáférés lehetősége, ahol és akiknél nagyobbak a szükségletek. Az egészségügyi és szociális szolgáltatások területi egyenlőtlenségei részben a gazdasági egyenlőtlenségeket tükrözik, amit az intézmények többségének önkormányzati tulajdona is felerősít.

A szegényebb települések lakóinak az egészségügyi ellátása is rosszabb

Az egészségügyi beruházások megoszlása a meglévő kapacitások eloszlásához igazodik, ezért konzerválja a rendszer öröklött egyenlőtlenségeit. Mindebben a nagyobb területi egységeket átfogó tervezési rendszer elégtelensége és a közösségi források elosztásában a tudatos és hatékony kiegyenlítő politika gyengesége mutatkozik meg.

Az egészségügyi beruházások konzerválják a meglévő egyenlőtlenségeket

Iskolarendszerünk növeli az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket. Magyarország azon kevesek közé tartozik a világon, ahol a szülők bármely iskolába beírathatják a gyermekeiket, és az iskolák a saját körzetükben lakók ellátási kötelezettségén túl gyakorlatilag teljesen szabadon válogathatnak a jelentkezők közül. Ez a rendszer ahhoz vezet, hogy a szegényebb, alacsonyabb státusú családok gyermekei és a magasabb státusú, középosztálybeli családok gyermekei elkülönült oktatásban részesülnek.

Az iskolarendszer felerősíti a társadalmi különbségeket

Az iskolai szegregáció elősegíti olyan iskolázatlan és kirekesztett rétegek tömeges újratermelését is, amelyek foglalkoztatása egy modern társadalomban nem biztosított. Az oktatási rendszer így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a következő generációknak továbbra is jelentős, sőt egyre növekvő szociálpolitikai problémákkal kelljen majd együtt élniük.

AZ ISKOLAI SZEGREGÁCIÓ HATÁSA TÖBB GENERÁCIÓT ÉRINT

A szociális feszültségeket csökkentő intézményrendszer legkevésbé a hátrányos helyzetű településeken épült ki, miközben a falvak hagyományos önsegítő folyamatai, közösségi normái az elmúlt évtizedekben sokat gyengültek, csaknem megszűntek.

A falvakban gyenge a szociális ellátás

Az államszervezet és működése további korszerűsítésre szorul

 

Az államot a rövid távú problémamegoldás és konfliktuskezelés jellemzi. Gyenge a hosszú távú stratégiai szemlélet, nem épít a végrehajtás minőségfejlesztésének lehetőségeire. Céljai közül kevés volt számon kérhető, eszközrendszerében szétaprózott, társadalmi támogatottsága nem kielégítő.

Az állam stratégiai szemlélete erősítendő

Az állami feladatok, erőforrások és hatáskörök megoszlása sok esetben aránytalan. Az önkormányzati rendszer feladataihoz képest elaprózott. Az adminisztrációs terhek az elmúlt években növekedtek.

 

Előfordul, hogy az emberek nem is fordulnak a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szerveihez. Az állam működésével szemben jelentős az elégedetlenség, gyakran merül fel a részrehajlás és a korrupció gyanúja.

Az állam szerveibe vetett bizalom megerősítésre szorul

Centrális szerkezetű, romló állagú közlekedési infrastruktúra

 

Az ország gazdasági erejéhez képest jelentős erőfeszítéseket tett a gyorsforgalmi úthálózat kiépítésére, de a térségek elérhetőségében továbbra is nagyok a különbségek. A régiókon belül a kohézió gyengeségét is nagyrészt a belső közlekedési útvonalak hiánya vagy rossz minősége okozza. A mindennapi szolgáltatások, piaci lehetőségek elérhetőségében jelentősek a kistérségek közötti különbségek.

Az egyes kistérségek elérhetősége erősen különböző
2

A közúton való elérhetőség Nyugat- és Közép-Dunántúlon kedvezőbb, míg hátrányos helyzetű az Észak- és Dél-Alföld, Észak-Magyarország, valamint a Dél-Dunántúl.

 

A hazai közúthálózat minőségi jellemzői (teherbírása, balesetveszélyessége), valamint a gyorsforgalmi úthálózat alacsony sűrűsége nem elégítik ki a növekvő tranzit- és belföldi forgalmi igényeket. A közúthálózat nagy részének teherbírása csak 100 kN tengelyterhelésre megfelelő, szemben az EU 115 kN követelményével. Az utak minőségének romlásához e tényen kívül az is jelentősen hozzájárult, hogy a gépjárműállomány egyharmadával növekedett.

Növekszik a járműállomány, az utak minősége és teherbírása viszont nem tart vele lépést

A rossz vagy nem megfelelő minőségű utak aránya különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Somogy megyékben magas. Az autópályák, autóutak hiánya elsősorban az alföldi régiók és a Dél-Dunántúl gazdasági versenyképességét csökkenti. Legkedvezőtlenebb helyzetben a közlekedési szempontból periferiális térségek, ezen belül is az említett régiók határ menti térségei vannak. Itt különösen magas a zsáktelepülések száma.

Északkeleten a legrosszabb az utak minősége

A helyközi közlekedés jelentős részét lebonyolító vasúthálózat sűrűsége ugyan megfelelő, eloszlása viszonylag egyenletes, de az elöregedett járműpark, a villamosított pályaszakaszok alacsony aránya, a pályatest állapota, valamint helyenként a nem megfelelő átszállási kapcsolatok versenyképtelenné teszik a környezetbarát vasutat a közúti közlekedéssel szemben.

A vasút elöregedett, nem versenyképes a közúttal

A fővárosközpontú, sugaras szerkezetű főútvonal- és vasúthálózat, valamint a folyami hidak elégtelen száma gátolja a regionális kapcsolatok erősödését, és jelentős egyenlőtlenségeket okoz az elérhetőség színvonalában. Az elmaradottabb térségek, települések fejlődését a fentieken túl nagyban gátolja a régión belüli hiányos közlekedési hálózat. Sok helyen hiányoznak a környezetvédelmi szempontból fontos, településeket elkerülő, tehermentesítő, illetve összekötő utak.

A közlekedési hálózatok hiányzó elemei gátolják a regionális kapcsolatok fejlődését

Bár az ország helyi és helyközi közúti tömegközlekedési hálózata nemzetközi összehasonlításban igen fejlettnek mondható, a tömegközlekedés versenyképessége folyamatosan romlik, a szállított utasok száma csökken. A járműpark korszerűsítésre szorul, és a tömegközlekedés kiszolgáló létesítményeinek komfortfokozata is rendkívül alacsony. A tarifapolitika elavult, bünteti az átszállásokat. A térségi összehangoltság hiánya miatt egyszerre tapasztalhatóak szolgáltatáshiányok és párhuzamosságok. Az akadálymentesítés nem megoldott.

A tömegközlekedési hálózat sűrű, de a szolgáltatások rosszak

2.1.6

A fejlesztések kedvező adottságainkra épülhetnek

 

 

Kedvező geostratégiai helyzet

 

Magyarországról számos eltérő jellemzőkkel bíró piac, Európa meghatározó piacai, a gyorsan bővülő kelet-európai, illetve a stabilizálódó délkelet-európai régiók piacai is könnyen elérhetők. Ezek a piacok a legfejlettebb technológiát képviselő termékektől kezdve az alacsonyabb hozzáadott értékű termékekig számos áru számára kínálnak közeli értékesítési lehetőséget. A csatlakozás után hazánk az uniós piacokra betörni igyekvők ideális befektetési célpontjává vált. Magyarország logisztikai adottságait erősítik a számos szomszédos, illetve közeli országban kínálkozó befektetési lehetőségek.

Sok fontos
külpiacunk
könnyen elérhető

A határon túli magyar közösségek elősegíthetik a szomszédos országokkal való gyümölcsöző együttműködést, kapcsolatot biztosíthatnak ezeknek az országoknak a piacaihoz, állami intézményeihez. A Magyarországon már megtelepedett cégek, tevékenységek így könnyebben terjeszkedhetnek ezen országok irányába.

A határon túli magyarság összekötő szerepet játszhat

Magyarország földrajzi helyzetéből, valamint adottságaiból fakadóan ideális tranzitállomás, illetve elosztóközpont a kelet-, délkelet-európai térségek irányába. Hazánk a térség egyik gravitációs pontja lehet a tudásfelhalmozódás szempontjából is, amihez a kedvező oktatási infrastruktúra, az itt megtelepedett tudásintenzív iparágak, a versenyképes tudás/bér arány, valamint a szomszédos országokkal együtt rendelkezésre álló humánerőforrás-tartalékok szolgáltathatnak alapot.

A térségünk fontos regionális központjává válhatunk

Kedvező természeti viszonyok

 

Magyarország nemzetközi összehasonlításban igen kedvező természeti, ökológiai adottságokkal, természeti értékekkel, természeti területekkel (nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel, természetvédelmi területekkel, Natura 2000 területekkel, védett területekkel és értékekkel, barlangokkal), valamint a sok helyen még megtalálható, jellegzetesen Kárpát-medencei tájakkal, hagyományos tájhasználattal rendelkezik.

Természeti-ökológiai adottságaink
kedvezőek

A mezőgazdasági termelés természeti feltételei különösen jók. A talaj állapotát meghatározó fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok kiválóak, a talajkárosodások mértéke viszonylag alacsony. Magas a napsütéses órák száma.

Jók a mezőgazdasági termelés adottságai

Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő geotermikus adottságokkal rendelkezünk. Hévizeink nagy értéket képviselnek. Bár villamos energia termelésére kevéssé alkalmasak, sok területen igen jól hasznosíthatók (rekreációs, gyógyászati, turisztikai és hőenergetikai célokra).

Hévizeink nagy értéket
képviselnek

Magyarország egyes nyersanyagokból (építőipari nyersanyagok: kő, kavics, egyes nemfémes ásványok stb.) bőséges és gazdaságosan kitermelhető készletekkel rendelkezik. A világpiacon magasra értékelt nyersanyagok többségéből (szénhidrogénekből, ércekből stb.) azonban kevés a gazdaságosan kitermelhető hazai készlet. A vízkészletek kielégítők ugyan, ezeket azonban jelentősen befolyásolhatják a klimatikus változások és az ország felvízi szomszédainak magatartása. A természeti katasztrófák, az extrém időjárási események valószínűsége és az általuk okozott károk nagysága nemzetközi viszonylatban kicsi, de növekvő. Összességében elmondható, hogy a természeti erőforrásokkal történő fenntartható gazdálkodás kiemelt jelentőségű Magyarország nemzetközi versenyképességének hosszú távon történő megtartása, illetve növelése szempontjából.

Csupán néhány nyersanyagból rendelkezünk számottevő készlettel

A budapesti agglomeráció a régió egyik leggyorsabban fejlődő térsége

 

Budapest és agglomerációja Magyarország motorja, egyetlen európai jelentőségű metropolisza. A város Európában elfoglalt helye különösen kedvező, kiemelkedő közlekedési központ. Európa egyetlen nagyvárosán sem halad át annyi „helsinki folyosó”, mint Budapesten.

Budapest igazi európai metropolisz (lehet)

Budapest az európai város-régiók versenyében elsősorban jó geopolitikai helyzetét, múltjának adottságait és a városlakók képzettségét, nyitottságát és munkaerejét használhatja fel. A város – megőrizve tradicionális természeti, táji, kulturális örökségeit – Közép-Európa legígéretesebb regionális központja.

 

Az országba érkezett külföldi működő tőke jelentős része Budapestre és agglomerációjára koncentrálódik, ami esélyt teremt arra, hogy Budapest hídfő szerepet töltsön be Nyugat-Európa és Délkelet-Európa városai között. Ennek köszönhetően itt alakul ki a térség legjelentősebb logisztikai központja is. A város gazdag építészeti öröksége, kulturális kínálata és üzleti kapcsolatai révén ma is jelentős turisztikai központ, és ezen adottságok jó alapot jelentenek ahhoz, hogy Budapest közép-európai találkozóhely legyen.

A hídszerep miatt jelentős logisztikai fejlesztések

Az Európai Területfejlesztési Koncepció (ESDP) is kiemelt szerepet szán az unió magján kívül elhelyezkedő nagyvárosi térségeknek, mert azokat tekinti a nemzetgazdaságok motorjának, s így az európai versenyképesség hangsúlyos komponenseinek.

Budapest az ország versenyképességének motorja

Esély van arra, hogy Budapest az egyesült Európa integráns részeként, nemzetközi metropolisszá formálódjék, kihasználja kedvező geopolitikai helyzetét, és így erősödő regionális központtá válva közvetítő szerepet tölthessen be Kelet-, Délkelet-Európa felé.

 

 

 

Gazdag szellemi, kulturális örökség

 

A magyar kultúra – az ország sajátos geopolitikai helyzetéből és történelméből adódóan – több nagy kultúra integrálásával, keveredésével jött létre. Ennek következményeként sokszínű, innovatív és az értékek befogadására és felhasználására képes kultúra alakult ki. Így az ország egyik legnagyobb értéke a kulturális sokszínűség, a több nemzetiség, a több vallás együttélése és keveredése. Éppen ez teszi vonzóvá kultúránkat. A magyar kultúra teljesítményeinek nemzetközi elismerését mutatja a magyar kulturális évadok nemzetközi sikere az unió országaiban.

Kultúránk egyik legnagyobb értéke a sokszínűség

Számos kulturális ágazatban a magyar művészek teljesítménye a világ élvonalában található. A magyar kultúra különösen sikeres területe a zeneművészet, amely a nagy előadóművészi iskolák kiemelkedő egyéni teljesítményei mellett a Kodály-módszer sikere révén a mai napig nemzetközileg elismert teljesítményeket produkált a zenei nevelésben. Kiemelkedő értékünk a magyar nyelv. A magyar irodalomnak – nemzetközi sikerei mellett – hazai jelentősége is meghatározó.

Zenei nagyhatalom vagyunk

A rendszerváltás körüli visszaesést követően jelentősen növekedett a választék mind a könyv-, mind a folyóiratpiacon. A könyvtárak látogatottsága szintén emelkedett. A társadalom anyagi megerősödésével párhuzamosan jelentősen nőtt a kereslet a képzőművészeti alkotások iránt, amint azt az egyre több magángaléria, a műgyűjtők, mecénások egyre nagyobb száma vagy a képzőművészeti kiállítások előtt kígyózó sorok mutatják.

A rendszerváltás óta növekedett a kulturális kínálat

A magyar kultúra ereje a „profik” kiemelkedő teljesítményein túl a lakosság egy részének nagyfokú kulturális aktivitásában, a kultúra bázisának szélességében rejlik. Ez az aktivitás felöleli a kultúra egészét; gondoljunk akár az amatőr zenekarok és énekkarok nagy számára vagy a táncházmozgalomra, de ide tartozik a 13 magyarországi történelmi kisebbség gazdag kulturális élete is. Jelentős eleme a magyar kultúrának a határainkon túl élő magyar kisebbségek eleven kultúrája is. A magyar kultúra – sokszínűségének, befogadó jellegének és széles beágyazottságának köszönhetően – szilárd alapja a gazdaság fejlesztésének is. Ennek fennmaradásához azonban feltétlenül szükséges a kulturális ellátáshoz való hozzáférés erősítése, a kulturális esélyegyenlőtlenség csökkentése a közkulturális infrastruktura, az alapszolgáltatások fejlesztése révén, valamint a kulturális örökség védelme.

Kultúránk bázisa széles

2. 2 Az elmúlt tíz év fejlesztéspolitikai tapasztalatai

 

2.2.1     Fejlesztéspolitika 2004-ig

 

A rendszerváltozás után az állami beavatkozások hosszú távú stratégiai tervezésének gyakorlata és intézményrendszere a legtöbb területen háttérbe szorult. A későbbiekben azonban – az átláthatóság, a források és a célok tervezhetősége miatt, valamint az európai uniós gyakorlathoz való igazodás érdekében – egyre szélesebb körben újra előtérbe került a stratégiai megközelítés.

Átmeneti visszaesés után újra megjelent a stratégiai szemlélet

Az időszak elején a legfőbb nemzeti célok hangsúlyai akár időrendi szempontrendszerként is felfoghatók. A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás nyomán a kilencvenes évek első felének transzformációs válsága miatt a gazdaság teljesítménye jelentősen visszaesett, ezért a stabil gazdasági növekedés megteremtése volt a leghangsúlyosabb elem. Erre az időszakra tehető a külgazdaság reorientációja is. 1998-ra exportunknak már több mint 70%-a az Európai Unió országaiba irányult. A gazdaság fundamentumának megerősödése után a figyelem egyre inkább a társadalmi folyamatok felé fordult. Előtérbe került a társadalmi mobilitás és a társadalmi kohézió erősítése, valamint az életminőség javítása. Ennek ellenére a termelőszférának nyújtott fejlesztési támogatások aránya az államháztartási kiadások között nem csökkent.

Továbbra is magas a termelőszférának nyújtott állami támogatás aránya

Az államháztartás strukturális kiadásainak szerkezete a vizsgált időszakban alig változott, abszolút értékben a legtöbb forrást az oktatás, a mezőgazdaság és a közlekedési infrastruktúra kapta. Átlagosan ez a három ágazat vitte el a fejlesztési források több mint 60%-át. A megvalósult fejlesztések részletesebb elemzése azt mutatta, hogy az egyes ágazatokon belül is voltak prioritások. Az infrastruktúra területén az energiaellátás biztonsága, a közúti közlekedés (azon belül is az autópálya-építés) és a csatornahálózat fejlesztése, valamint a telekommunikációs hálózatok bővítése volt a leghangsúlyosabb. Az emberi tőke fejlesztésében a fő irányok a felsőoktatásban részt vevők számának növelésére, valamint az egészségügyi ellátórendszer racionalizálására irányultak – a betegeknek a kórházi ellátástól a járóbeteg-ellátás felé történő átirányításával. A termelőszféra fejlesztési támogatásai nagy hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaságban a jövedelmezőség növelésére, az iparban és a szolgáltatások terén pedig a kilencvenes évek végétől a kis- és középvállalatok fejlesztésére.

Az állami támogatások célpontja az oktatás, az agrárium és a közlekedési infrastruktúra

Az ágazati és területfejlesztési célok teljesülése eltérő eredményekre vezetett. A piacgazdaságra való átmenet miatt törvényszerű volt, hogy a fejlesztéspolitika a rendszerváltozást középtávon pozitív hatásainak erősítésével, és negatív hatásainak csökkentésével igyekezett támogatni. A hatásvizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a rendszerváltás óta a gazdaság teljesítő- és versenyképességének növelése, az európai integráció elmélyítése és az életminőség javítása terén az ország jelentősen előrelépett, a társadalmi mobilitás és a kohézió erősítése érdekében tett erőfeszítések viszont eredménytelenek voltak, mutatóik romlottak.

Az eddigi mérleg: versenyképes piacgazdaság, romló társadalmi mobilitás és kohéziós mutatók mellett

Az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek növekedése mellett az 1989 előtti gazdasági-társadalmi rendszer központosító törekvéseinek következtében kialakult területi egyenlőtlenségek is nőttek. Az ország középső régiója és a nyugati piacok felé irányuló útvonal menti területek tovább növelték előnyüket a leszakadó dél- és északkeleti országrészekkel szemben.

növekedtek a területi különbségek is

Hazánk felzárkózásának folyamatát az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia), az általában referenciaként kezelt kohéziós országok (Írország, Portugália, Spanyolország, Görögország) és az Európai Unió átlagos teljesítményével összevetve a következő megállapítások tehetők. A strukturális kiadásokat tekintve Magyarország az említett nyolc országhoz képest kiemelkedően sokat fordított állami fejlesztésekre (a GDP 6,1%-át), a többi vizsgált ország átlagának (3,4%) közel a kétszeresét. Az ilyen nagyarányú állami fejlesztések veszélye, hogy elvonja a forrásokat a magánberuházásoktól. (Ezt mutatják a nemzetközi összehasonlítások is.)

Magyarország sokat költött állami fejlesztésekre

Összességében elmondható, hogy Magyarország az évek során jól megfelelt a kihívásoknak. Számottevően nőtt az emberek jóléte, sikeresen bekapcsolódtunk az európai gazdasági és társadalmi hálózatokba, de a gazdasági-társadalmi átalakulás következtében kialakult társadalmi egyenlőtlenségeket és a korábbi rendszertől örökölt regionális különbségeket csak kismértékben vagy egyáltalán nem sikerült csökkenteni.

Az ország összességében gazdagodott, de nőttek a különbségek

A fejlesztési tevékenység tapasztalatai a következőkben összegezhetők:

 

−    A fejlesztések éves költségvetési tervezési gyakorlata miatt a több évre tervezett fejlesztések forrásait gyakran idő előtt csökkentették, illetve átcsoportosították, ami késleltette a megvalósítást, a tervezettnél nagyobb kiadásokat okozott, és sok esetben akadályozta, illetve ellehetetlenítette a fejlesztések befejezését.

Az éves költségvetések nem kedveztek a hosszú távú fejlesztéseknek

−    Nem vált általános gyakorlattá sem központi, sem helyi szinten a források felhasználásának hatékonysági és eredményességi vizsgálata. Ezáltal a fejlesztéspolitika kontrollja sérült, a beavatkozások racionalizálása a tapasztalatok összegzése hiányában esetlegessé vált.

Nem elemeztük megfelelően a fejlesztések hatékonyságát

−    A látványos nagyprojektek gyakran felemésztették a fejlesztési források nagy részét, ugyanakkor jellemző volt a támogatások elaprózódása is. A hatékonyságra épülő tervezés hiánya miatt egyes szakmailag indokolt fejlesztések megvalósítása késlekedett.

A fejlesztések túlzottan koncentráltak voltak

−    A fejlesztések és a fejlesztési támogatások az elmúlt másfél évtizedben gyakran áldozatául estek a vissza-visszatérő egyensúlyromlást követő költségvetési restrikcióknak. Az egyensúlyra törekvő intézkedések gyakran nem jártak együtt érdemi szervezeti és szerkezeti változásokkal.

A megszorítások a fejlesztéseket sem kímélték

 

 

2.2.2    Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006) tapasztalatai

 

2.2.2.1 Tervezési tapasztalatok

 

A 2004–2006-os időszakra készített Nemzeti Fejlesztési Terv nem egy átfogó, minden szektorra kiterjedő fejlesztési terv, hanem olyan egységes stratégia volt, mely a Magyarország számára megnyíló európai uniós fejlesztési források felhasználási irányait foglalta össze. A Nemzeti Fejlesztési Terv szolgált alapjául az unióval megkötött pénzügyi megállapodásnak, az ún. Közösségi Támogatási Kerettervnek. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának hosszú távú célja az életminőség javítása. Az adott periódushoz kapcsolódó általános célja az uniós átlaghoz képest jelentős elmaradás mérséklése az egy főre jutó GDP szintjében. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél: a gazdasági versenyképesség javítása, a humán erőforrások fejlesztése, valamint a jobb minőségű környezet kialakítása és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés. Ennek megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Terv öt operatív programra épült:
1.    Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP)
2.    Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)
3.    Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP)
4.    Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP)
5.    Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP)

Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv hosszú távú célja továbbra is aktuális

A fejlesztések horizontális megoszlása az európai uniós támogatásokban
a 2004-2006-os időszakban

 

Az EU-támogatások* megoszlása

 

Kifizetési előirányzat

Kötelezettségvállalás

Megoszlás

Gazdaságfejlesztés

801,7 millió euró

1075 millió euró

25,5%

Humánerőforrás-fejlesztés

519,9 millió euró

687,8 millió euró

16,5%

Környezetfejlesztés

1816,57 millió euró

2169,7 millió euró

58,0%

ÖSSZESEN**

3134,17 millió euró

3932,5 millió euró

100,0%
* EU-támogatás: strukturális alapok, EMOGA garancia része, Kohéziós Alap.
** Szakmai segítségnyújtás nélkül.

A tervezést az ágazatok önálló, programonkénti fejlesztési elképzelései irányították, nem pedig a nemzeti szinten meghatározott átfogó fejlesztési célok, stratégiák. Az I. NFT tapasztalata, hogy az egész országra érvényes átfogó társadalmi-gazdasági-környezeti célok kijelölése az elsődleges lépés, és csakis ezt követően kezdődhet meg a szakágazati tervezés. A tervezés során építeni kell a korábban elkészült tervdokumentumokra. Az egyes szakágazatok általában nem rendelkeztek 3, 5 vagy 7 éves előretekintéssel, stabilnak tekinthető, politikailag is legitim koncepcióik nem voltak. Léteztek ugyan olyan hatályos vagy elfogadás alatt lévő nemzeti szintű stratégiai dokumentumok, területfejlesztési programok, Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelyeket figyelembe kellett venni a tervezés folyamán, e dokumentumoknak azonban nem volt kellő hatásuk a tervezési időszakra.

ELŐSZÖR ORSZÁGOS STRATÉGIA KELL, CSAK AZUTÁN JÖHETNEK AZ ÁGAZATIAK

Az I. NFT tervezése meglehetősen újszerű feladat volt a minisztériumok számára. Az I. NFT megtervezésének legfontosabb eredménye a költségvetéseken átnyúló tervezés szemléletének megjelenése volt. A terv sikere jelentős mértékben köszönhető annak is, hogy zömében korábbi hazai programokat ültetett át sikeresen az új tervezési struktúrába. A stratégia kialakítása nem volt összhangban az NFT pénzügyi tervezésével. A programok közti forrásallokáció konkrét, számszerűsített és elfogadott eredménymutatók nélkül történt, a forrásallokáció vezérelte tervezési folyamatban a stratégia készítése nem cél-, hanem eszközorientált volt. Az igazi stratégiai döntések a programok közti forráselosztás keretében születtek.

Az I. NFT visszaállította a hosszú távú tervezés rangját

A terv elkészítésének utolsó fázisában megkezdett előzetes értékelés jelentősen hozzájárult az egymással inkoherens, illetve nem kellően alátámasztott elemzések és részstratégiák javításához. A korábbi években hiányzott a hosszú távú tervezés. Ebből adódóan a tervezésnek számos módszertani nehézséggel kellett megküzdenie. Alapvető problémaként jelentkezett a korábbi programok tapasztalatait feltáró értékelések, valamint a politikák eredményeit mérő adatsorok, adatfelvételek hiánya.

A jó szakmapolitika alapja a jó minőségű információ és a tájékozott nyilvánosság részvétele. Az információk térbeli helyének – mintegy 80 %-ban – meghatározó szerepük van kezelésük, elemzésük és a megjelenítés szempontjából. A nemzeti téradat-infrastruktúra kialakítását és működtetését 2007-től a közösségi joganyag írja elő, ugyanakkor a hazai felkészülést nemzeti érdekek: a versenyképesség növelése, a hatékonyabb és olcsóbb közigazgatás, a fenntartható fejlődés biztosítása, az erőforrás-gazdálkodás, a területi mellett a térbeli szemlélet erősítése és a katasztrófaelhárítás is sürgetik. Az alapadatok gyűjtése, elérhetőségüknek és széles körű hozzáférésüknek a várható EU irányelv szerinti biztosítása számos fejlesztéspolitikai tennivalót és a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben való megvalósítást igényel tárcaközi és interdiszciplináris együttműködésben. A téradat-infrastruktúra megközelítés (a maga jogi, adatpolitikai, műszaki, szervezési és emberi tényezőivel) lehetővé teszi a különféle szakterületekről származó információk különböző felhasználásra történő integrálását térségtől, országhatártól függetlenül.

Az előzetes értékelés nagyban segíti a részstratégiák egységes rendszerbe szervezését

Az I. NFT társadalmi megalapozásának és elfogadtatásának tapasztalatai megmutatták, hogy a nem megfelelően szervezett társadalmi vita, illetve az olyan partnerek tömeges bevonása a tervezésbe, akik nem ismerik az európai források felhasználásának szabályait, jelentősen lassítják a tervezési folyamatot. Ugyanakkor a felkészült társadalmi partnerek bevonása nemcsak jelentősen javította a terv szakmai színvonalát, de növelte annak társadalmi elfogadottságát is.

A jól megtervezett partnerségi folyamat értékes inputokkal szolgál, és erősíti a terv elfogadottságát

 

 

2.2.2.2 Intézményi és szabályozási tapasztalatok

 

A 2004. május 1-jén csatlakozott tagországok közül Magyarország kezdett hozzá elsőként Nemzeti Fejlesztési Tervének végrehajtásához, már 2004 januárjában. A pályázatok örvendetesen nagy száma nehéz feladat elé állította a kezelésükkel, elbírálásukkal foglalkozó szervezeteket.

Óriási érdeklődés a pályázatok iránt

A hazai akkreditációs folyamat jelentősen hozzájárult a megfelelő felkészültséghez, a programok 2004 elejei megindítására időben felállt az intézményrendszer. Az intézményi struktúrában változások nem következtek be, és nem is várhatóak, ami lehetővé teszi az intézményi stabilitást.

Új intézményrendszer kezdte meg működését

A támogatási programok gyakorlati megvalósítása kérdéseket vetett fel a hazai szabályozási környezettel kapcsolatban. Időközben sor került a pályázóknak kezdetben nehézséget jelentő közbeszerzési törvény módosítására, és az áfa-törvény előírásai kedvezőbb alkalmazásának módját is kialakították.9

Jelentős lépések a pályázatbarát rendszer kialakítására

A pályázati kiírások összetettsége, a helyenként nem pontos megfogalmazások a formailag hibás pályázatok magas számához vezetett. A szaktárcák követelményrendszere meglehetősen heterogén volt, és az egyes irányító hatóságok rendszerrel szembeni elvárásai is eltértek egymástól. A kormányzat ezt felismerve 2005 eleje óta komoly lépéseket tesz a megvalósításban részt vevő intézményekkel együtt a hatékonyabb jogszabályi környezet és feldolgozási folyamat, összességében a „pályázóbarátabb” pályáztatási rendszer kialakítása érdekében.

Pályázati rendszerünk túlságosan nehézkes, bonyolult

A pályázási kedv a felmerülő nehézségek ellenére is kimagaslónak mondható (16 065 projektjavaslat érkezett be a 2004. év végéig), ami lehetővé tette, hogy a jó projektek kiválasztásával a hároméves megvalósítás első évében a források egyharmada lekötésre kerüljön. Ez biztosítani látszik az NFT időben történő megvalósítását, ugyanakkor a projektek sikeres megvalósítása érdekében továbbra is jelentős szerep hárul az intézményrendszerre.

Döntés született a források egyharmadára

Ekkora mennyiségű pénz felhasználása és a programok eredményeinek folyamatos nyomon követése komoly információs háttérbázist és információfeldolgozó kapacitást igényel. Az Egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) fogadtatása vegyes volt, a tapasztalatok változóak, ami az új információs rendszer alapvetően természetes velejárója. Az információs igények miatt azonban az EMIR teljes körű és általános alkalmazása megtörtént.

Szükség van információs rendszerre

A végrehajtással kapcsolatos 2004-es tapasztalatok rámutattak arra, hogy a következő NFT tervezésekor nagy súlyt kell helyezni a végrehajtási intézményrendszer időben történő kialakítására. Ezenkívül évenként értékelni kell a végrehajtási tapasztalatokat, mivel a végrehajtásban jelentkező hatékonysági problémák jelentősen veszélyeztethetik a tervezésben megfogalmazott célok elérését.

A végrehajtás intézményrendszerét állandóan fejleszteni kell

9 E gondok egy része azóta enyhült. Ma már csak akkor van szükség közbeszerzési eljárás lefolytatására, ha az állami támogatás mértéke meghaladja a projekt értékének 50%-át. A 2005. évi pályázati felhívásokban a támogatásra jutó le nem vonható áfa egy részére támogatás igényelhető, ezzel jelentősen sikerült növelni a tényleges támogatási arányt.

2.3

A fejlesztéspolitika fő irányai az EU-ban

 

Az Európai Unió különböző szakpolitikái együttesen szolgálják a közösségi fejlesztéspolitikai célok megvalósulását. A fenntartható fejlődés stratégiája hosszú távú keretet jelent a közösség napirendjén első helyen álló középtávú lisszaboni folyamathoz. A saját cél- és eszközrendszerrel rendelkező, megreformált kohéziós politika, illetve a strukturális alapok rendszeréből kikerülő agrár- és vidékfejlesztési politika szintén e célok teljesüléséhez járul hozzá.

Az unió fejlesztéspolitikája sok forrásból táplálkozik

 

 

2.3.1

A fenntartható fejlődés koncepciója és stratégiája

 

Az Európai Unió új alapszerződésében lefektetett célkitűzés Európa fenntartható fejlődésének biztosítása, azaz a jelen és a jövő generációk életminőségének, életfeltételeinek fenntartható javítása. A közösségi fejlesztéspolitikának is átfogó hosszú távú keretet ad a fenntartható fejlődés koncepciója, illetve stratégiája.

A fejlesztéspolitika fő kerete a fenntartható fejlődés stratégiája

A fenntartható fejlődés átfogó értelmezését az Európai Tanács Göteborgban fogalmazta meg, és a lisszaboni stratégia korábban kitűzött céljait környezeti vetületekkel egészítette ki.

 

A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás – a méltányos életkörülmények és a szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdaság teljesítőképességének növelését és a környezeti feltételek megőrzését közös, egymást erősítő feltételnek tekinti. Ezért elismeri az egymást követő nemzedékek megfelelő életminőséghez való jogát, és az ezzel összefüggésben álló, a környezet, a természet, a táj védelmével összefüggő kötelességek teljesítését. Ez azt jelenti, hogy csak a természeti környezet eltartó képességével összhangban lehet a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, s a környezet eltartó képessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. A célkitűzés így – a fenntarthatóságot szélesen értelmezve – kiterjed annak környezeti, szociális és gazdasági vonatkozásaira, különös tekintettel a természeti értékek, területek, tájak, ökológiai rendszerek megőrzése, fenntartása mellett az élhető környezet megteremtésére, a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony – fenntartható – gazdálkodásra, a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának kritériumaira, az üzembe helyezett fejlesztések működtetésének fenntarthatóságára, a leromlott urbanizált, illetve a falusi térségekben élők életesélyeinek komplex, integrált javítására.

A szükségletek kielégítése nem lépheti túl a környezet teherviselő képességének határát

 

 

2.3.2

A lisszaboni folyamat

 

Az Európai Unió fő középtávú fejlesztéspolitikai célkitűzéseit a lisszaboni folyamatként ismert gazdasági, szociális és a göteborgi környezetvédelmi reformok tartalmazzák, amelyek az alábbi irányokkal, döntésekkel írhatók le.

 

A lisszaboni stratégia azt a célt tűzte az Európai Unió elé, hogy 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává. A fenntartható gazdasági növekedés a kutatás-fejlesztésen, az innováción, az információs és kommunikációs technológia széles körű alkalmazásán, tehát a versenyképességnek a tudásalapú gazdaságra épülő növekedésén alapszik. Ezen kívül kiterjed például a kis- és középvállalkozások innovációorientált fejlesztésére, a feltörekvő vállalkozások felkarolására, a verseny megteremtése és erősítése céljából a belső piac kiteljesítésére, mindenekelőtt a pénzpiacok, a szolgáltatások és a hálózatos iparágak területén. E célkitűzés – az egész életen át tartó tanulás stratégiájába illeszkedően – kiemelten kezeli a képzésnek és oktatásnak a gazdaság igényeit szem előtt tartó, koordinált fejlesztését, a tudomány, a K+F, az innováció és az IT emberi erőforrásokkal kapcsolatos feltételeinek kialakítását.

Az EU váljék a világ legversenyképesebb régiójává. Ennek fő eszköze a tudásalapú gazdaság

A Lisszabonban született döntésekben a versenyképesség erősítése mellett társadalmi célok is megfogalmazódtak. Ez a második dimenzió az európai szociális modell reformját tartalmazza. Egyrészt megállapítja, hogy nincs tudásalapú gazdaság az emberbe való beruházás és aktív, dinamikus jóléti állam nélkül, másrészt pedig csak szociális reformokkal érhető el, hogy az új gazdaság létrejötte ne járjon majd a már ma is égető problémák – a munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés – súlyosbodásával. Ezért e stratégia fontos alapelve a „több és jobb munkahely létrehozása”, tehát a foglalkoztatás bővítése. Szintén itt fogalmazódott meg a társadalmi és gazdasági kohézió, az összetartó társadalom erősítésének, valamint a szolidaritás növelésének gondolata. Ezek a területi különbségek csökkentését, másrészt a szociális szolgáltatások legszegényebb rétegekre koncentráló fejlesztését irányozzák elő. Így a lisszaboni stratégia a foglalkoztatás bővítésén túl kiterjed a társadalmi befogadásra, a szociális védelem korszerűsítésére, ezen belül a minőségi egészségügyi, szociális szolgáltatásokra, a hátrányos helyzetűek és kirekesztettek reintegrációjára, az esélyegyenlőségre is, fokozottan támaszkodva a közoktatásban, a felnőttképzésben és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci reintegrációjában rejlő lehetőségekre.

A lisszaboni stratégia társadalmi dimenziói sem kevésbé fontosak

A lisszaboni stratégia és a fenntartható fejlődés stratégiájának félidős felülvizsgálatára 2005 tavaszán került sor. Ekkor az Európai Tanács az elmúlt öt esztendő „vegyesnek” ítélt eredményeinek az elemzése alapján azonnali lépéseket sürgetve újrafogalmazta a célok megvalósításának fő szempontjait. Ezek szerint

A félidős értékelésen az EU rossz bizonyítványt kapott

•

a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás áll a középpontban,

Növekedés és foglalkoztatás

•

egységes szemléletmódra van szükség a megvalósítás során: ezután uniós szinten az Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatásokat, a Foglalkoztatási Irányvonalakat és a Cardiff-jelentést évente egyetlen csomagba foglaló dokumentum születik, amelynek alapján minden tagállamnak saját programot kell készítenie a szükséges feladatok meghatározásával,

Tagállami akcióprogramok kellenek

•

olyan hatékonyabb kommunikációra van szükség, amely a gazdasági szereplők és a szociális partnerek szorosabb bevonását is jelenti.

Jobban be kell vonni a gazdasági szereplőket

A megújuló lisszaboni stratégia a növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére fókuszál. Ezzel – összhangban az Európai Foglalkoztatási Stratégiában megfogalmazott célkitűzésekkel – kiegyensúlyozott megközelítést vár el a tagállamoktól a foglalkoztatás és a termelékenység javítása tekintetében. A megfogalmazott prioritások ezekhez a fő célokhoz járulnak hozzá elsősorban:

 

1.

Európának vonzóbbá kell válnia a befektetés és a munka számára.

 

2.

A tudás és az újítókészség (innováció) az európai működés motorja.

 

3.

Az EU úgy alakítsa politikáit, hogy a vállalkozásoknak lehetőségük nyíljon több és jobb munkahely megteremtésére.

 

Az Európai Tanács állásfoglalása alapján a rövid és középtávú lisszaboni stratégiának a fenntartható fejlődés hosszú távú, átfogó keretébe kell illeszkednie. A fenntartható fejlődés EU-stratégiájának felülvizsgálatát, illetve egy új stratégia elfogadását a tagállami lisszaboni akciótervek kialakításával egy időben, 2005 végére tervezik.

A tagállamoknak 2005 végére kell elkészíteniük lisszaboni akciótervüket

 

 

2.3.3

A kohéziós politika prioritásai

 

A 2004 februárjában megjelent Harmadik Kohéziós Jelentés világos képet nyújt arról, hogy milyen jelentős fejlettségbeli különbségek mutatkoznak az Európai Unió régiói között. Emellett a jelentés rávilágít arra is, hogy milyen elmaradások vannak az egységes piac maradéktalan működése, illetve a lisszaboni és a göteborgi stratégiák megvalósítása terén. Ezekre a kihívásokra kínálnak megoldást a közös kohéziós politika reformjára vonatkozó javaslatok, amelyeket először a Harmadik Kohéziós Jelentés vetett fel, majd az Európai Bizottság kohéziós politikára vonatkozó rendelettervezeteiben öltöttek testet.

Az EU-ban minden eddiginél nagyobb szükség van kohéziós politikára

A megreformált kohéziós politika az eddigieknél kevesebb prioritás támogatására fog összpontosítani. A koncentráció elsősorban a lisszaboni (a versenyképességet ösztönző) és a göteborgi (a fenntartható fejlődést elősegítő) határozatokban megfogalmazott stratégiai célokat tükrözi.

Kevesebb lesz a prioritás

Az Európai Bizottság három prioritást javasol a következő programozási időszakra:

 

▪

konvergencia: fő célja a legelmaradottabb országok és régiók növekedésének és munkahelyteremtésének támogatása úgy, hogy hozzájáruljon a gazdasági növekedést elősegítő feltételek és a gazdasági teljesítmények közelítését (az ún. reálkonvergenciát) szolgáló tényezők kialakításához és erősítéséhez,

Konvergencia

▪

regionális versenyképesség és foglalkoztatás: fő célja a változások támogatása, ezen belül a gazdasági átalakulás gyorsítása, valamint a foglalkoztatás és a termelékenység növelése,

Regionális versenyképesség és foglalkoztatás

▪

európai területi együttműködés: harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztés az unió területén, amely a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés támogatásával kívánja előmozdítani az uniós területek integrációját.

EURÓPAI TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A következő hét évre szóló pénzügyi keretterv, valamint a kohéziós politikára vonatkozó rendeletek hivatalos elfogadását és hatálybalépését követően a Tanács várhatóan 2006 elején fogadja el a Közösségi Stratégiai Irányelvek című dokumentumot mint a kohéziós politika alapdokumentumát. Ez megfogalmazza a 2007 és 2013 közötti uniós szintű prioritásokat, az egyes tagállamok fejlesztési programjait egységesebb keretbe terelve összehangolja azokat, ezzel is elősegítve a fejlesztéspolitikához kapcsolódó stratégiák és politikák hatékonyabb végrehajtását. Mindezek mellett a dokumentum segít abban is, hogy hatékonyabbá tegye a kohéziós politika, valamint a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programok közötti együttműködést.

A kohéziós politika alaprendelete 2006 elejére készül el

A 2007 és 2013 közötti időszakra alapvető változást jelent Magyarország számára, hogy a közép-magyarországi régió várhatóan kikerül az elmaradott régiók köréből, és a második célkitűzés alá fog tartozni. Ez nemcsak azzal jár, hogy így fajlagosan jóval kevesebb támogatáshoz juthat a régió, hanem a tervezés és végrehajtás rendszere is megváltozik: a régiónak saját operatív programja lesz, és az uniós forrásokból finanszírozott ágazati célokat, eszközöket kizárólag a régió programján keresztül lehet megvalósítani.

A közép-magyarországi régió operatív programja az eltérő célterületek miatt eltérő lesz a többi régióitól

 

 

2.3.4

A vidékfejlesztés prioritásai a közös agrárpolitikában

 

A kohéziós politika reformja miatt a vidékfejlesztés finanszírozása a 2007 és 2013 közötti időszakban kikerül a strukturális alapok rendszeréből, és a közös agrárpolitika keretében egy egységes alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap szolgálja majd az egységes programozási keretbe rögzített vidékfejlesztési programok finanszírozását, az új uniós költségvetés „természeti erőforrások kezelése és megőrzése” költségvetési cím részeként. Az új, összevont Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap egységes közösségi stratégiai útmutatója alapján országos stratégiai tervet kell kidolgozni az agrár- és vidékfejlesztés 2007 és 2013 közötti fejlesztésének támogatására.

2007-től a vidékfejlesztés kikerül a strukturális alapok közül

A bizottsági javaslat három fő fejlesztési irányt jelöl meg a következő programozási időszakra:

 

▪

a mezőgazdaság és az erdészeti szektor versenyképességének növelése,

Versenyképesség

▪

a környezetvédelem (beleértve a természet- és tájvédelmet is) és a földgazdálkodás,

Környezetvédelem

▪

a vidéki gazdaság diverzifikációja és a vidéki területeken élők életminőségének javítása.

Diverzifikáció és életminőség

Az említett fejlesztési irányokat erősíti, mintegy negyedik fejlesztési blokként kiegészíti a LEADER program, amelynek a kistérségi önszerveződő koncepciók finanszírozása a feladata.

LEADER

2007 és 2013 között a jelenlegi Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt az Európai Halászati Alap váltja fel a fenntartható halászat, illetve a halászattal foglalkozó területeken a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának elősegítésére.

 

2.4 Peremfeltételek

 

2.4.1

A tervezés makrogazdasági keretei

 

Az ország sajátosságait, fejlettségi szintjét, a hazai gazdasági és társadalmi folyamatok alakulását befolyásoló külső és belső feltételeket figyelembe véve a gazdaság- és társadalompolitika fő célja a felzárkózás mind a gazdasági teljesítményeket, a foglalkoztatás szintjét, a hátrányos helyzetű rétegek oktatási és képzási szintjét, mind pedig az emberek életkörülményeit tekintve.

Fő célunk a felzárkózás…

Ez a cél csak az EU-átlagnál gyorsabb növekedési ütem fenntartásával érhető el, ugyanakkor nem térhetünk le a fenntartható fejlődési pályáról. Ezért a Kormány Magyarország 2004. évi konvergenciaprogramjában kifejtett középtávú gazdaságpolitikája a fenntartható, a növekedést nem visszafogó állami pozíció fenntartására törekszik. Fontos célja még rövid és középtávon is az államháztartási hiány csökkentése – egyben a vállalkozási források növelése érdekében az újraelosztási hányad mérséklése –, hiszen ez az egészséges növekedés egyik legfontosabb feltétele.

… ami csak növekedésorientált, egyensúlyőrző pályán érhető el…

Az állami újraelosztás 2003-tól enyhén nőtt, de a konvergenciaprogram fokozatosan a szűkítését irányozza elő. Az államháztartás működése továbbra is jelentős feszültségeket rejt magában, ezért a legfontosabb feladatok egyike az adóztatási és a kiadási szerkezeti reformok megvalósítása. A monetáris politika és a fiskális politika összhangja javult, azonban még nem tekinthető megfelelőnek.

…, amint ezt konvergencia programjában meg is célozta az ország

Ma a gazdaság viszonylag egészséges szerkezetben és lendületesen fejlődik, ami segíti az Európai Unió fejlettebb tagországaihoz való felzárkózást. (A magyar GDP növekedése az eurózónáét átlagosan 2 százalékponttal haladja meg.) A növekedés hosszú távú fenntarthatóságát az ezt segítő beruházások, az export, illetve az ipari termelés erőteljes növekedése biztosítja.

Gazdasági növekedésünk tartósan gyorsabb, mint az euró-zóna
országaié

A bemutatott helyzetből kiindulva, továbbá a konvergenciaprogramban vázolt gazdaságpolitika sikeres végigvitelét feltételezve, a 2013-ig terjedő időszakban a makrogazdasági pálya, a makrofolyamatok alakulásának fő jellemzői az alábbiak.

Előrejelzésünk:

Középtávon jelentős beruházásnövekedéssel és a foglalkoztatás évi 1% körüli bővülésével számolunk. Ez utóbbi az időszak vége felé, 2010-től a demográfiai prognózisok alapján le fog lassulni. A folyamatot erősíti az is, hogy az uniós tőkeforrások növekedési üteme is lassul, ami kevesebb pótlólagos beruházásra ad lehetőséget. A változások hatására a 15–64 évesek foglalkoztatási rátája folyamatosan növekszik, így az EU-átlagtól való – ma 7,4 százalékpontos – lemaradásunk csökken.

A jövőben növekednek a beruházások, és bővül a foglalkoztatás

A gazdaság egyensúlyának fenntartása érdekében alapvető jelentősége van annak, hogy a jövedelmek ne szakadjanak el a teljesítményektől. Középtávon a magyar gazdaság termelékenységének növekedése 3 és 3,5% között valószínűsíthető. Az államháztartás és a külső egyensúly javítása szempontjából elengedhetetlen, hogy a reálbérek és a fogyasztás növekedése ezt a szintet ne lépje túl. Ebben az esetben a konvergenciaprogramban bemutatott inflációs pálya is tartható, mely szerint a fogyasztói árnövekedés 2008-ra 3% alá csökken. Az azt követő években az áremelkedés tovább mérséklődik, az időszak végére a magyar gazdaság szempontjából egyensúlyinak tekinthető 2,5%-on stabilizálódik.

A teljesítményekkel arányosan nőhet a reálbér és a fogyasztás

A beruházások erőteljes bővülése – a viszonylag kedvező, stabil külső konjunktúra fennmaradását feltételezve – lehetővé teszi, hogy a konvergenciaprogramban már figyelembe vett felzárkózási folyamat erősebb legyen. Az EU-ból érkező, növekvő felhalmozási célú források további lökést adnak ennek a folyamatnak. 2008 után az uniós források növekedési üteme kissé mérséklődik, ami némileg visszafogja a beruházások növekedési ütemét is. Mindezek mellett a beruházási hányad az időszak egészében növekszik, 2013-ra már eléri a 28%-ot.

2013-ra már 28%-os lesz a beruházási hányad

Összességében a GDP növekedése az egész időszak alatt erőteljes lesz. Középtávon a potenciális növekedés üteme 4,5% körül alakul, számításaink szerint ezt a mértéket 2008-ra érheti el a gazdaság növekedése. Az időszak második felében a növekedés a 4–5%-os sávban ingadozhat, a konkrét mértéket részben a külső konjunktúra alakulása, részben az unióból érkező források hatékony felhasználása határozza meg.

A gazdasági növekedés üteme tartósan magas lesz

 

 

2.4.2

Az állami tevékenységek összehangolásának szükségessége

 

Egyes fejlesztéspolitikai célok elérése sok esetben más kormányzati politikákhoz is kapcsolódik. Ilyenek a fiskális politika, a jövedelempolitika, az adópolitika, a monetáris politika, a szabályozórendszer, a társadalom/államháztartás elosztórendszerei, a közigazgatás és közszolgáltatások intézményrendszere és működése. A fejlesztéspolitikai célokat a leghatékonyabb eszközök összehangolt felhasználásával lehet elérni. Ezért az ország sikeréhez a hatékony fejlesztéspolitikán túl a különböző állami tevékenységek összehangolása is elengedhetetlen. A különböző eszközök egymást kiegészítő hatását erősíti, ha azokat a fejlesztésekkel együttesen tervezik.10 A kiegyensúlyozott, mindenki számára érzékelhető fejlődés csak akkor valósul meg, ha a kormányzati politika más területei is hozzájárulnak a fejlesztési programok eredményességéhez. Amennyiben a makrogazdasági feltételek, a társadalom elosztórendszerei, a közszolgáltató intézmények, a gazdasági szabályozók és a fejlesztési programok céljai nincsenek összhangban, a különböző eszközök hatásai gyengíthetik vagy teljesen kiolthatják egymást. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a hosszú távú célok megvalósítása érdekében a kormányzat megerősítse a különféle állami tevékenységek hosszú távú konzisztenciáját. A tervezés és a végrehajtás során kiemelt figyelmet kell fordítani a stabil gazdasági egyensúlyt, a közszféra hatékony működését és a versenybarát szabályozási környezetet nyújtó feltételek megteremtésére és erősítésére.

A fejlesztéspolitika sikeréhez más állami rendszerek és eszközök támogatására is szükség van

 

 

A makrogazdasági stabilitás megőrzéséhez szükséges lépések

 

A makrogazdasági stabilitás és a fejlesztéspolitika kapcsolata a kölcsönösségen alapul. A makrogazdasági stabilitás nemcsak peremfeltételéül szolgál a fejlesztéspolitikának, de nagyban hozzá is járul a fejlesztéspolitikai célkitűzések eléréséhez. Az ország sikeressége, versenyképessége nagymértékben függ az állam, a közszféra működésétől, hatékonyságától, versenyképességétől.11 Ráadásul a Kohéziós Alap kritériumrendszere miatt a stabilitás közvetlenül, formálisan is befolyásolja a fejlesztéspolitikát. Ezzel párhuzamosan a fejlesztéspolitika által hatékonyan felhasznált európai uniós források is hozzájárulhatnak a makrogazdasági stabilitás eléréséhez, a gazdasági növekedés erősödésével többletforrásokhoz juttathatja a költségvetést.

A kiegyensúlyozott gazdasági növekedéshez állami beavatkozások is kellenek…

Fejlesztési szemszögből a legfontosabb makrogazdasági kritérium a stabilitás, ezen belül is a pénzügyi egyensúly, az államháztartás fenntartható gazdálkodása és az alacsony infláció. Mindegyik a stabil üzleti környezet feltételének tekinthető. A kiszámítható pénzügyi helyzet, a mérsékelt infláció és a kiszámítható kormányzati gazdaságpolitika kedvezően hat az üzleti beruházásokra.

…melynek legfontosabb célja a makrogazdasági stabilitás biztosítása.

Kiemelten fontos tehát a magyar gazdaság nominális konvergenciáját biztosító és a fejlesztéspolitika makrogazdasági, költségvetési kereteit rögzítő, 2004 és 2008 közötti időszakra szóló konvergenciaprogram végrehajtása. A Kormány által elfogadott konvergenciaprogramban kitűzött célok teljesítése során a költségvetésre nehezedő nyomás csökkenése nem várható az előttünk álló időszakban. Ezért a deficit „kinövésén” kívül szükség van más, az államháztartási hiányt és az adósságot csökkentő eszköz csatarendbe állítására is.

Kiemelten fontos tehát a konvergencia program végrehajtása.

Ennek érdekében át kell alakítani a költségvetés alrendszereit, illetve a közszolgáltatások rendszerét (önkormányzati finanszírozás, szociális, egészségügyi, oktatási, nyugdíjrendszer, MÁV). Ki kell szélesíteni a közfeladatok finanszírozásának bázisát. Nem folytatható tovább, hogy az adó- és járulékkerülés miatt a közterheket viselők indokolatlanul nagymértékben járuljanak hozzá a közjavak finanszírozásához. A finanszírozási bázis szélesítése stabilabbá teszi a közfeladatok finanszírozását, és – az állami elvonás szintjének csökkenésén keresztül – javítja az ország versenyképességét. Az államháztartási hiány csökkentése mellett a lakossági megtakarítások erőteljes ösztönzésével annak finanszírozhatóságát is javítani kell.

A stabilitást célzó állami beavatkozások között fontos szerepet játszik például az önkormányzati rendszer átalakítása vagy az egészségügy, az oktatási rendszer reformja

 

 

A modern, hatékony közigazgatás megteremtése

 

A sikeres felzárkózás szükséges feltétele: a magyar államgépezet hatékonyságának jelentős javítása. Ez kézzelfogható ösztönző ahhoz, hogy megnyissa az utat a közigazgatás területén régóta sürgető reformok megvalósításához.

 

Az állami és önkormányzati rendszer mai széttöredezett és túlszabályozott állapotában nem alkalmas a felzárkózási folyamat levezénylésére és az európai források hatékony felhasználására. A közigazgatási reformnak többirányúnak kell lennie. Egyrészt a szolgáltató állam modelljének megteremtésére kell irányulnia, melynek legfontosabb feladata, hogy a jogbiztonságot garantáló kiszámítható és igazságos környezetet teremtsen a gazdaság szereplői számára. Másrészt a feladatoknak a közigazgatás különböző területi szintjei (régió, kistérség, települések) közötti ésszerű megosztását kell céloznia, a szubszidiaritás elve alapján.

A fő célok: a szolgáltató állam megteremtése, és a szubszidiaritáson alapuló decentralizáció folytatása.

Cselekvőképes államigazgatásra van szükség. A dinamikusan változó nemzetközi környezethez való sikeres alkalmazkodás feltétele, hogy erősödjön a stratégiai szemlélet az államigazgatásban. Olyan apparátusra van szükség, amely rendelkezik a politikai célok szakpolitikává alakításához szükséges információkkal, képességekkel és jogosítványokkal. Meg tudja szervezni, hatékonyan és takarékosan végre tudja hajtani ezeket a szakpolitikákat. Ez a feladat jelentős intézményrendszeri átalakításokat igényel, a stratégiai tervezési kapacitások megerősítését, a megbízható nyomon követési rendszerek kialakítását, a visszacsatoláshoz szükséges értékelési és ellenőrzési kapacitások megerősítését és nem utolsósorban az ezekhez nélkülözhetetlen államigazgatási szabályok megváltoztatását. A stratégiai szemlélet megerősítése révén a kormányzat valós döntési lehetőségek közül választva határozhatja meg szakpolitikáját, a különböző alternatívák költségei és hasznai ismeretében.

A stratégiai szemlélet erősítése javítja a kormányzás minőségét és hatékonyságát.

 

 

Hatékony igazságszolgáltatás

 

A jogviták gyors elbírálása, a jogszabályok egységes alkalmazása és értelmezése a jól működő állam, a gazdaság, a kiegyensúlyozott verseny egyik garanciája. A modern életvitel bonyolultsága, a gazdálkodó szervezetek közötti kapcsolatok szélesedése az ügyek számának megnövekedésével jár. A hagyományosan jogszabálykövető, a hatályos jogszabályokat minden körülmények között alkalmazó bíróságoknak a jogalkalmazó tevékenység ellátása mellett újabb és újabb kihívásokra kell választ adniuk. Az igazságszolgáltatás súlyos túlterheltséggel küzd, ám mindenki gyors döntést igényel. A gyors döntés iránti jogos társadalmi igény kielégítése érdekében ki kell használni az információtechnológia adta lehetőségeket; meg kell teremteni a bírák és ügyészek élethosszig tartó képzésének feltételeit.

A közigazgatás reformja nem halogatható tovább

 

 

A szabályozórendszer konzisztenciája és kiszámíthatósága

 

A fejlesztéspolitika sikeressége érdekében elengedhetetlen feltétel a rugalmas és gyors, ugyanakkor pontos és időtálló szabályozás feltételeinek megteremtése. A jogalkotási folyamat hosszát ma már döntően befolyásolhatják az új infokommunikációs lehetőségek. A gazdaság működését támogató jogalkotás és a zökkenőmentes jogalkalmazás feltétele a mindenki számára hozzáférhető jogi adatbázisok megléte. Elengedhetetlen az Európai Unióban elfogadott „better regulation” (a szabályozás minőségének fejlesztése) szemléletét követő, a gazdasági-társadalmi hatásokat figyelembe vevő jogszabály-előkészítés. A minőségi jogalkotásnak a szabályozás hatásvizsgálatán, az adminisztratív terhek csökkentésén és általános jogegyszerűsítésen kell alapulnia. A fejlesztéspolitika szempontjából kiemelkedő fontosságú a fejlesztéspolitikai és szabályozási eszközök egymást kiegészítő, a hatékonyság kritériumát szem előtt tartó alkalmazása.

A fejlesztéspolitikát hatásos és hatékony szabályozásnak kell segítenie

10 Nem hatékonyan működő rendszerek esetén nem elégséges csupán projekteket, programokat tervezni, mert ezek önmagukban, rendszerátalakítások nélkül csak konzerválják a rossz rendszereket. Különösen igaz ez a közszolgáltatások (pl. oktatás, egészségügy) területén.

11 Az ország nemzetközi versenyképesség mutatóiban is elsősorban ezek a tényezők „húzzák le” a többi összetevő amúgy javuló versenyképességét! A gazdaság versenyképességére negatívan ható tényezők között is kiemelkedő az államháztartás szerepe: a magas deficit, a fejlettségi szinthez képest magas újraelosztás, a kiadások alacsony és romló hatékonysága, a kiugróan magas adók.

2.5 Fejlesztéspolitikai elvek

 

A fejlesztéspolitikai elvek meghatározásánál egyrészt a fejlesztéspolitika és a kohéziós politika EU által elfogadott elveiből, másrészt a fejlesztéspolitikai koncepció megalapozását szolgáló hazai munkák eredményeiből indulunk ki. Ezek azok a keretek és irányok, amelyeket követve olyan fejlesztéspolitika alakítható ki és hajtható végre, amely összhangban van a hazai igényekkel és az EU prioritásaival is.

- Fenntartható fejlődés elve

A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jobblét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.

A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás – méltányos életkörülmények, szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A méltányos életkörülmények, a megfelelő életminőség, jólét biztosítását kifejező célkitűzés mindenkire – a jövő nemzedékekre is – vonatkozik. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a szociális jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel együtt kell érvényesülnie a szociális igazságosságnak és az esélyegyenlőségnek, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a természeti környezet eltartóképességével összhangban lehet csak a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, a környezet eltartóképessége egyben az igények kielégítésének korlátja is.

A fenntartható társadalom legfontosabb ismérvei, együttesen szükséges alapvető követelményei: szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés; az életminőség folytonos javítására való törekvés; a természeti erőforrások fenntartó használata, amelynek megvalósításához a társadalom környezettudatos és környezet-etikus magatartása szükséges; a környezetminőség megőrzése. Az életminőség magában foglalja az egészséget – a teljes testi, lelki és szociális jólétet –, s ehhez kapcsolódóan az anyagi jólétet, az egészséges környezeti feltételeket, a demokratikus jogokat, a biztonságot, a mindenki számára elérhető oktatást stb. A megvalósításhoz elengedhetetlen a rendszerszemléletű gondolkodás és kormányzás, amelynek intézményi, kormányzási megtestesítője a fenntartható fejlődés minden dimenzióját integráló intézményrendszer.

A fejlesztéspolitika fő elveit az EU rendeletei rögzítik


Fenntarthatóság

 

 

 

-

Az átláthatóság elve

Átláthatóság

Meg kell teremteni a fejlesztéspolitikai folyamatok nyilvánosságát és áttekinthetőségét. A nyitott tervezés keretében folyamatosan nyilvánosságra kell hozni a tervezés előkészítő, megalapozó anyagait, munkaváltozatait. Nyilvánossá kell tenni az elért eredményeket és az értékeléseket is.

 

 

-

A partnerség elve

Partnerség

A programok sikeréhez szükséges, hogy az érdekeltek minél szélesebb köre magáénak érezze azokat. A fejlesztéspolitikai munka minden szakaszában intenzív együttműködést kell kialakítani a társadalom és a gazdaság szereplőivel. Létre kell hozni a kiemelt partnerekkel való kooperáció formáit, az érintettek széles körét bevonó műhelyek rendszerét. A tervdokumentumok magas szintű elfogadásával, parlamenti és szakértői fórumok használatával törekedni kell a fejlesztéspolitikára vonatkozó nemzeti konszenzus megteremtésére.

 

-

A szubszidiaritás és decentralizáció elve

Szubszidiaritás és

A közösségi fejlesztéspolitika által meghatározott alapelvekkel összhangban a fejlesztéspolitikát érintő döntéseket azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatók és érvényesíthetők.

DECENTRALIZÁCIÓ

A szubszidiaritás alapelvének érvényesülése révén megnő a helyi szintek felelőssége. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy minél több helyi, települési, kistérségi, megyei vagy regionális szintű elképzelés és erőforrás aktivizálódjon. A helyi, térségi kompetencia erősítése miatt a nemzeti szint valóban az egész országot érintő fejlesztési koncepciók kidolgozására és megvalósítására tud koncentrálni.

 

-

Az indokoltság, koncentráltság és mérhetőség elve

Indokoltság

A fejlesztéseknek mérhető, egyértelmű eredményekkel kell járniuk, és a megvalósításuk során felhasznált erőforrásoknak arányosnak kell lenniük az elért eredményekkel. Az intézkedéseknek átmenetinek kell lenniük, meg kell akadályozni, hogy ezek tartós transzferré alakuljanak. Az állami beavatkozás csak azokon a területeken indokolt, ahol a piac nem működik kielégítően. Tartózkodni kell olyan feladatok elvégzésétől, amelyeket a piaci szereplők maguk is megtennének.

Állami beavatkozás csak azokon a területeken indokolt, ahol a piac nem működik jól

Olyan programokat kell megvalósítani, amelyeknek hosszú távú kedvező hatása van, és kerülni kell azokat, amelyek hatása csak átmeneti. A programok tervezésénél már figyelembe kell venni a beruházások környezetre (természeti, táji értékekre, természeti erőforrásokra, a környezetszennyezésre, környezethasználatra), gyakorolt hatásait és a terhelhetőség korlátain belül kell a fejlesztést meghatározni. A beavatkozásokat továbbá kellően koncentráltan kell megtervezni annak érdekében, hogy a források felhasználásának érezhető, mérhető hatásai legyenek. A programok kialakításánál tekintettel kell lenni nemcsak a fejlesztés során szükséges ráfordításokra, hanem arra is, hogy biztosítva legyen a létesítmények későbbi gazdaságos üzemeltetése, környezeti, ökológiai fenntarthatósága is.

 

A tervezés folyamatában meg kell határozni az értékeléshez használható indikátorokat, és ezek segítségével, előre elfogadott módszertan alapján el kell végezni a tervek és programok előzetes és utólagos értékelését. Előzetesen fel kell mérni a fejlesztések gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, és ezeket utólag is értékelni kell. A beavatkozások mértéke szükségessé teheti a makroökonómiai összefüggések felmérését. Ki kell alakítani a fejlesztéspolitika eredményességének és hatékonyságának mérésére alkalmas monitoring- és ellenőrző rendszert, a végrehajtás ellenőrzését. Mindez azt is lehetővé teszi, hogy a korábban megvalósított programok tapasztalataiból tanulni lehessen.

A fejlesztéseknek nemcsak a költségeit, hanem az eredményeit is mérni kell

 

-

Programozás, integráltság

Programozás

A programozás a fejlesztési stratégiák és célkitűzések partnerségen alapuló kidolgozását, a fejlesztések egymásra épülését, időbeli ütemezését jelenti. A programozás elve azt szolgálja, hogy ne egy-egy projektet (azaz egy-egy létesítményt, egy-egy akciót) támogassanak, hanem a terület egészének vagy meghatározott alrendszerének fejlődését befolyásoló célkitűzéseket vagy azok sorozatát. A stratégiában a célkitűzésekhez programok rendelhetők, a megvalósítás konkrét elemeiként. A programokban meghatározhatók a létesítmények és az érintett szervezetek. Mindezekhez hozzárendelhetők a megvalósítók (kivitelezők) és a források (finanszírozók) is. Az így kialakított programok finanszírozása az éves költségvetési periódusok rendszerében nehezen megoldható, ezért célszerűbb a többéves fejlesztési programfinanszírozást alkalmazni.

A fejlesztések ne egy-egy akcióra vagy projektre korlátozódjanak…

A fejlesztéspolitikai tervezés és a végrehajtás során nem egyes intézkedésekben, hanem egymást erősítő intézkedéscsomagokban kell gondolkozni. Egyszerre kell a szinergikus hatások miatt információs, szabályozási és finanszírozó lépéseket tenni. Lehetőleg olyan beavatkozásokat kell megvalósítani, amelyek felerősítik egymás hatását. A fejlesztéspolitikai intézkedéseknek illeszkedniük kell a más állami intézkedésekhez, és ezt a fejlesztésekhez kapcsolódó koncepciókban is meg kell jeleníteni.

… hanem egymást erősítő intézkedéscsomagokban valósuljanak meg

A programozás célorientált volta, rendszerezettsége lehetőséget nyújt a források alapos áttekintésére, koordinálására, azok időbeli ütemezésére s a felhasználási szakaszhoz kapcsolódó ellenőrzésekre.

 

 

-

Területi szemlélet, térségben gondolkodás elve

Területi szemlélet

Az egy térségen belüli fejlesztések közötti szinergia megteremtése érdekében az ágazati fejlesztések fokozott területi orientációja és egymás közti, területi alapú koordinálása indokolt. Ezen koordináció révén a térségek egyedi adottságaira (problémákra, erőforrásokra, természeti, táji adottságokra) épülő komplex, integrált fejlesztések valósíthatóak meg, és a koordinációnak köszönhetően felerősíthetőek az egyes fejlesztések közötti kedvező szinergikus hatások, vagyis a térségben gondolkodás elve növelheti a fejlesztéspolitika hatékonyságát. A területi szemlélet, térségi gondolkodás elvének érvényesítése érdekében a fejlesztéspolitikának önálló területi célokat is ki kell alakítania.12

 

12 Ezen önálló területi célokat az OFK-val összhangban készült Országos Területfejlesztési Koncepció tartalmazza.



ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ
II. RÉSZ
CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK
A SIKERES MAGYARORSZÁGÉRT
MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSPOLITIKAI TEENDŐI








2005. december


Tartalomjegyzék
1 ELŐSZÓ A MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TEENDŐIT ÖSSZEFOGLALÓ DOKUMENTUMHOZ
2 A FEJLESZTÉSI CÉLOK RENDSZERE
2.1 JÖVŐKÉP, ÁTFOGÓ CÉLOK
2.2 SZEMPONTOK, AMELYEKET MINDIG SZEM ELŐTT KELL TARTANUNK
(HORIZONTÁLIS SZEMPONTOK)
2.3 A FEJLESZTÉSEK TERÜLETPOLITIKAI CÉLJAI
2.4 MAGYARORSZÁG STRATÉGIAI CÉLJAI A FEJLESZTÉSPOLITIKÁBAN ÉS ELÉRÉSÜK MÓDJA
2.4.1 A magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedése
2.4.2 A foglalkoztatás bővülése
2.4.3 A versenyképes tudás és műveltség növekedése
2.4.4 A népesség egészségi állapotának javulása
2.4.5 A társadalmi összetartozás erősítése
2.4.6 A fizikai elérhetőség javítása
2.4.7 Az információs társadalom kiteljesítése
2.4.8 Természeti erőforrások és környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosítása
2.4.9 Kiegyensúlyozott területi fejlődés
2.5 PRIORITÁSOK
2.5.1 „Befektetés az emberbe” prioritáscsoport
2.5.2 „Befektetés a gazdaságba” prioritáscsoport
2.5.3. „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport
2.6 AZ ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ CÉLJAINAK ELÉRÉSÉT SZOLGÁLÓ
ESZKÖZÖKKEL/FORRÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK
2.6.1 Az OFK céljainak elérését szolgáló források és azok tervezési kerete
2.6.2 Az NSRK megnövekedett forrásainak felhasználásával kapcsolatos kérdések
2.6.3 A regionális és ágazati fejlesztési területek lehatárolása
2.6.4 Az OFK alapján elkészítendő tervdokumentumok ütemezése
3 A FEJLESZTÉSPOLITIKA HATÉKONYSÁGÁNAK MEGALAPOZÁSA
3.1 AZ ELMÚLT 15 ÉV ELLENTMONDÁSOS TAPASZTALATAI
3.1.1 A felkészülés 2007-ig érvényesítendő feladatai
3.2 A 2007–2013-AS IDŐSZAK FEJLESZTÉSPOLITIKÁJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁVAL
KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

1 ELŐSZÓ A MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TEENDŐIT ÖSSZEFOGLALÓ DOKUMENTUMHOZ

 

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció két részből áll: „A jövőépítés alapjai – Kiindulópontok Magyarország fejlesztéspolitikájához” és a „Célok és eszközök a sikeres Magyarországért – Magyarország fejlesztéspolitikai teendői” című dokumentumból. Jelen dokumentum célja, hogy felvázolja mindazon teendőinket, amelyekkel megalapozhatjuk Magyarország, a magyar emberek hosszú távú sikereit. „A jövőépítés alapjai – Kiindulópontok Magyarország fejlesztéspolitikájához” (a továbbiakban: Kiindulópontok) című dokumentum tárgyalja mindazon feltételeket, alapelveket, amelyek meghatározzák ezen teendőinket az ország fejlesztéspolitikájában. A Kiindulópontok összefoglalja az ország helyzetét, az elmúlt tíz év fejlesztéspolitikai tapasztalatait, beleértve az I. Nemzeti Fejlesztési Terv tapasztalatait is, a fejlesztéspolitika EU-beli fő irányait, peremfeltételeit és alapelveit.
A Kiindulópontok „Helyzetelemzés” című része szolgál alapul a hosszú távú stratégiai tervezéshez, a célok meghatározásához. Legfontosabb megállapításai, hogy sikeresen végrehajtottuk a piacgazdasági átmenetet, gazdaságunk lendületesen fejlődik, de kimerülőben van a fejlődés társadalmi háttere, és egyes közszolgáltatások minősége romlik. Az ország fejlesztési stratégiájának két elemeként az akadályokat lebontó felzárkóztatást, illetve az ország erősségeit és lehetőségeit kihasználó kitörési pontok megtalálását határozza meg. A jelen dokumentumban a 2007 és 2020 közötti időszakra vonatkozó átfogó célokat, valamint stratégiai célokat a helyzetelemzés alapján jelöltük ki.
„Az elmúlt tíz év tapasztalatai a fejlesztéspolitikában” című fejezet két részre tagolódik. Az első rész 2004-ig tekinti át az ország fejlesztéspolitikáját, míg a második az EU-csatlakozással, a strukturális alapokhoz kötődő I. Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006) tapasztalataival foglalkozik. „A fejlesztéspolitika 2004-ig” című alfejezet megállapítja, hogy a rendszerváltozás után az állami beavatkozások hosszú távú stratégiai tervezésének gyakorlata és intézményrendszere a legtöbb területen háttérbe szorult, a későbbi időszakban azonban – az átláthatóság, a források és célok tervezhetősége miatt, az EU-s gyakorlathoz való igazodás érdekében – egyre szélesebb körben került elő a stratégiai megközelítés. Ebben az időszakban az éves költségvetések nem kedveztek a hosszú távú fejlesztéseknek, a szaktárcák nem elemezték megfelelően a források elköltésének hatékonyságát, túlzott koncentráció jellemezte a fejlesztéseket, amelyek így gyakran áldozatul estek a költségvetési megszorításoknak. „Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (2004–2006)” című alfejezet a tervezési és az intézményi, szabályozási tapasztalatokat vizsgálja meg. E tapasztalatok alapján fogalmazódott meg jelen dokumentumban „A fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása” című fejezet. A vizsgálat megmutatta, hogy a tervezés során mekkora szükség van az egész országra érvényes átfogó társadalmi-gazdasági célok kijelölésére, és hogy a hosszú távú tervezés rangjának visszaállításában az I. NFT-nek nagy szerepe volt. Megállapítja, hogy az előzetes értékelés és a jól megtervezett partnerségi folyamat jelentősen javíthatja a terv minőségét, és erősítheti társadalmi elfogadottságát.
A Kiindulópontok megvizsgálja az Európai Unió közösségi politikáinak a fejlesztéspolitikára ható stratégiai dokumentumait, különös tekintettel azokra a döntésekre és ajánlásokra, amelyek közvetlenül is meghatározhatják ezen időszak magyar fejlesztéspolitikáját. Az Európai Unióban több szakpolitika szolgálja a közösségi célok megvalósulását. „A fejlesztéspolitika fő irányai az EU-ban” című fejezet bemutatja mindezen politikákat, illetve a belőlük a magyar fejlesztéspolitika számára eredő feladatokat. Ennek megfelelően foglalkozik a fenntartható fejlődés stratégiájával mint a közösségi politikák hosszú távú keretével, mely a társadalmi haladást és a környezeti értékek megőrzését közös, egymást erősítő feltételnek tekinti. Megvizsgálja továbbá a 2010-ig meghirdetett lisszaboni folyamatot, amely a versenyképességnek a tudásalapú gazdaságra épülő növelését tűzte ki célul úgy, hogy az európai szociális modellt, a társadalmi dimenziókat is figyelembe veszi. Bemutatja a magyar fejlesztéspolitikát ezen időtávon legerőteljesebben befolyásoló, 2013-ig szóló középtávú kohéziós politikát, valamint az azt kiegészítő, a strukturális alapokról ebben a periódusban leváló agrár- és vidékfejlesztési politikát. Ezen politikák jelentősen befolyásolják majd mind a céljainkat, mind a felhasználható eszközeinket és a végrehajtás intézményrendszerét a következő fejlesztési időszakban.
A „Peremfeltételek” című fejezet a fejlesztéspolitikán kívül eső, de a fejlesztéspolitika sikeréhez nélkülözhetetlen állami politikákkal foglalkozik. A makrogazdasági stabilitás, a modern és hatékony közigazgatás, valamint a konzisztens és kiszámítható szabályozórendszer fontosságát hangsúlyozza az anyag. Megállapításainak jelentős része jelen dokumentum „A fejlesztéspolitika hatékonyságának megalapozása” című fejezetének javaslatait alapozza meg.
A „Fejlesztéspolitikai elvek” című fejezetében a Kiindulópontok azokat a kereteket és irányokat kívánja meghatározni, amelyek mentén a hazai igényekkel és az EU prioritásaival is összhangban lévő fejlesztéspolitika alakítható ki. Ilyen fejlesztéspolitikai alapelvként fogalmazza meg többek között az átláthatóság, a partnerség, a szubszidiaritás vagy az indokoltság elveit. Fontos elvként fogalmazza meg a programozás, integráltság elvét azért, hogy a fejlesztések egymást erősítő intézkedéscsomagokban valósuljanak meg.

2 A FEJLESZTÉSI CÉLOK RENDSZERE

 

2.1 Jövőkép, átfogó célok

 

A következő évtizedekre szóló fejlesztési tervek kiindulópontját – a helyzet sokoldalú elemzése mellett – széles szakmai és társadalmi egyetértésen alapuló jövőképnek kell alkotnia. Ebből vezethetők le a tervezés átfogó céljai. A következőkben e jövőkép legfontosabb elemeit, valamint a valóra váltásukhoz elérendő célokat mutatjuk be.

Terveinknek a kívánatos jövőkép megvalósulását kell szolgálnia

Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa lesz, ahol jelentősen nő az emberek életszínvonala, és javul életminőségük, ahol:

A fejlődés tartósan lendületes lesz

-

több a munkahely,

 

-

magasabbak a jövedelmek,

 

-

biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet,

 

-

egészségesebb, hosszabb és teljesebb az élet.

 

Ennek megvalósulásához egyszerre kell elérnünk, hogy:

Átfogó célunk egy…

▪

a megtermelt érték tartósan növekedjék – „Versenyképes Magyarország”,

…versenyképes…

▪

a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősödjék – „Igazságos Magyarország”,

… igazságos és…

▪

a jövő generációk számára is szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak, közös jövőnk kiszámíthatóbb és tervezhetőbb legyen – „Biztonságos Magyarország”.

…biztonságos Magyarország

A jólét növekedését elsősorban az ország értékteremtő képessége határozza meg. Ezt alapvetően két tényező befolyásolja: a vállalkozások hatékonysága (a gazdaság versenyképessége) és a foglalkoztatottak száma, egészségi állapota és képzettsége (foglalkoztatottság szintje).
A magasabb hozzáadott értékű termelésre való áttérést azonban oly módon kell elérni – figyelembe véve a fenntartható fejlődés elvét –, hogy közben a társadalmi és területi különbségek mérséklődjenek, illetve, hogy a jövő generációinak az érdekei ne sérüljenek.

Az értékteremtést a versenyképességre és a foglalkozatásra kell alapozni, a fenntartható fejlődés követelményeit szem előtt tartva kell megvalósítani

A jövendő Magyarország biztonságának, a folyamatok kiszámíthatóságának és fenntarthatóságának alapvető feltétele a tudatosan gondolkodó, az erkölcsi és jogi normák szerint cselekvő, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti változásokhoz sikeresen alkalmazkodó polgárok sokasága és a fenti célokat szem előt tartó intézményrendszer kiépülése. Az ország stabilitását, a jó életminőséget és az emberek megfelelő biztonságérzetét a javuló szociális, környezet-, bel- és jogbiztonság szavatolja.

A biztonság a társadalom egyik legalapvetőbb szükséglete, ami a változásokra nyitott és azokra felkészült egyéneket és társadalmat kíván.

Az ország fenntartható fejlődésének elvén nyugvó közös értékeink alapján a felzárkózási időszak előttünk álló éveiben a következő eredményeket érjük el:

A rendszerváltás 15 éve után a felzárkózás időszaka következik

Az ország fejlettségét közelítjük az Európai Unió átlagos fejlettségéhez

 

Magyarország Európa dinamikusan fejlődő térségének egyik meghatározó, Délkelet-Európa fejlődése számára mintát nyújtó és kaput nyitó országává válik. A tudásalapú globális gazdasághoz nem túlélésre berendezkedő, sodródó országként kapcsolódunk, hanem a sikeres országok példáját követve bátor felzárkózási stratégiánk középpontjába az innovációt állítjuk. Az euró bevezetéséig, és azt követően is a makrogazdasági stabilitás biztosítása folyamatos teendőket jelent az ország számára. A magas színvonalú közszolgáltatások nyújtásához szükséges költségvetési bevételeket a munkahelyteremtést és a technológiai megújulást együttesen szolgáló gazdaságpolitika teremti elő. Az állami intézmények teljesítményének javulása kedvezően hat a jogbiztonságra, a jogalkotás és
-harmonizáció terén elért eredmények javítják a jogalkalmazás hatékonyságát.

Lendületes növekedésünk alapja az innováció lesz

Vállalkozásbarát környezetet teremtünk az emberi és a fizikai infrastruktúra fejlesztésével, valamint a magas hozzáadott értékű termelésre ösztönző adó- és szabályozórendszer segítségével. Ennek és a következetes nemzetközi marketingkampánynak köszönhetően országunk a tudásintenzív tevékenységet folytató vállalatok kedvelt befektetési területévé válik. A hazai kis- és középvállalkozások a gazdaság hajtóerejévé válnak. Növekszik a hazai erőforrásokon, hagyományokon és tudáson alapuló helyi gazdaság szerepe. Ez egyszerre szolgálja a versenyképesség javulását és a kohézió növekedését, ezáltal a korábbi duális gazdaság- és társadalomszerkezet átalakulását. E fejlődés jelentős tartaléka a Kárpát-medence határ menti térségei közötti kapcsolat megélénkülése. A regionális szerepkörre pályázó, Délkelet-Európában befektető tőkeerős magyar vállalatok sikerét regionális befektetési és tanácsadó központok támogatják. A térségi regionális versenyképesség növekedésének motorja a szomszédainkkal összehangolt fejlesztéspolitika.

A gazdaság feltételrendszere, ezen belül a szabályozás segíti a vállalkozásokat
Feloldódik a gazdaság és a társadalom ma jellemző kettészakítottsága

Mindennek eredményeként a magyar gazdaság évről évre az unióét meghaladó teljesítménynövekedést ér el, és az ország GDP-ben mért fejlettsége a felzárkózási folyamat végére, 2020-ra megközelíti az uniós átlagot, több régió pedig el is éri azt.

A magyar gazdaság az EU átlagát meghaladó növekedést tart fenn

Törekszünk a teljes foglalkoztatásra

 

Gazdasági növekedésünk fontos forrása – a termelékenység javulása és a beruházások mellett – a foglalkoztatás bővítése. Ezért minden eszközzel támogatjuk, hogy az aktív kor végéig tartson a diszkriminációmentes, teljes foglalkoztatás. Olyan foglalkoztatásbarát gazdaságpolitikát alkalmazunk, amely egyre több tevékenységet von be a szervezett munkák közé, többek között az élőmunkát terhelő járulékok érzékelhető csökkentésével. Arra törekszünk, hogy visszaszorítsuk a fekete gazdaságot. A felzárkózási időszak elején a legfontosabb feladatunk az, hogy meglévő munkaerő-tartalékaink: a munkaerőpiacról kiszorult nők, a képzetlen és gyenge motivációjú inaktív emberek számára az elhelyezkedés esélyét kínáló munkahelyteremtést ösztönözzük. A felnőttképzési, szociális és foglalkoztatási szolgálatok együttműködésével kialakítjuk számukra a rugalmas és társadalmilag hasznos tevékenység feltételeit a szociális gazdaságban és a közmunkákban. Ezzel párhuzamosan a szociális ellátórendszert úgy alakítjuk át, hogy az ösztönözzön a munkavállalásra. Mindent elkövetünk azért, hogy a legnehezebb helyzetben lévő, fogyatékossággal élő és roma polgártársaink esélyegyenlőségét akadályozó korlátok leomoljanak.

 

A munkaerőgondokkal küzdő térségekben a regionális gazdaságfejlesztés legfontosabb feladata a helyi kis- és közép-vállalkozások megerősítése és rajtuk keresztül a foglalkoztatás bővítése. A szakképzetlenek számára az átképzés után a helyi munkaerőpiacok, elsősorban a bővülő szolgáltatások kínálnak munkalehetőséget. Az oktatási rendszer átalakításának egyik legfontosabb iránya, hogy megakadályozzuk az alacsony iskolai végzettségűek tömeges újratermelődését.

Foglalkoztatásbarát gazdaságpolitikával segítjük elő új munkahelyek teremtését

Támogatjuk a nagy hozzáadott értéket előállító feldolgozóipari és üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások létrejöttét és letelepedését. Ösztönözzük a technológiai megújulásra képes hazai kisvállalatoknak e vállalkozásokhoz való kapcsolódását. Az itt dolgozó, egyre magasabb képzettségű munkavállalók bére a termelékenység javulásának ütemében közelítheti az uniós átlagot.

Elősegítjük a több hozzáadott értéket termelő vállalkozások létrejöttét

A teljes foglalkoztatás megközelítése érdekében támogatjuk a munkaerőpiacot rugalmassá tevő megoldásokat, köztük a részmunkaidős foglalkoztatást és a távmunka terjesztését. A nők munkavállalásának megkönnyítésére ösztönözzük a rászoruló hozzátartozókat gondozó szolgáltatások elterjedését. A munkavállalók alkalmazkodóképességét folyamatos továbbképzésük biztosítja, így esetleges átmeneti munkanélküliségük után gyorsabban visszatalálnak a munkaerőpiacra. A munkaerő mobilitásának fokozására rugalmasabbá tesszük a lakáspiacot.

A munkaerőpiacot rugalmasabbá tesszük

A szociális juttatások azok számára teremtik meg a méltó élethez szükséges feltételeket, akik megváltoztathatatlan életfeltételeik miatt nem tudnak belépni a munkaerőpiacra.

 

 

 

Az oktatás a legjobb befektetés

 

Az oktatást és képzést nyújtó közoktatási rendszer pedagógiai tartalmában és intézményrendszerében is megújul, ezért képessé válik az oktatással kapcsolatos sokrétű igények kielégítésére. Felújítjuk az iskolaépületeket, szaktantermekkel, tornateremmel és széles sávú internetkapcsolattal látjuk el őket. A csökkenő gyereklétszám miatt átalakuló iskolákat az oktatási-képzési, kulturális és szociális rendszer együttesen használja az iskolai felzárkóztatás támogatására, a fiatalok szabadidejének megszervezésére és a felnőttek tudásának bővítésére.

Az oktatás és maguk az iskolák is megújulnak

Amellett, hogy az oktatásban és képzésben elsajátítandó ismeretek az átlagos képességű gyermekek sikeres tanulásához igazodnak, fontossá válik az egyéni tanulási motiváció megerősítése, az egyéni tanulási utak sokféleségének a bátorítása, az egyénre szabott tanulási formák elterjesztése, és olyan környezet biztosítása, ahol az iskolák innovációra és alkalmazkodásra képes tanuló szervezetként működnek. A megújult pedagógusképzésből kikerülő tanárok az újító pedagógiai módszerek szellemében személyre szabottan oktatják a különböző társadalmi csoportok eltérő képességű gyerekeit. A közoktatás egyforma hangsúlyt helyez a tanuláshoz szükséges képességek és készségek kialakítására, valamint a felelősségteljes döntéseket meghozni képes, együttműködő, normakövető, egészség- és környezettudatos nemzedék felnevelésére. A folyamatosan változó munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodni képes, idegen nyelven jól beszélő, számítógéppel tanulni, dolgozni képes fiatalok a természet és a leszakadók iránt is felelősséget éreznek. A közoktatás célja az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek, kompetenciák kifejlesztése, és a tanulás iránti igény felkeltése.    
A tudásalapú társadalomban az iskolapad elhagyásával csak az iskolarendszerű oktatás fejeződik be, a munkaerőpiacon való folyamatos helytállás feltétele a felnőttképzés keretén belüli folyamatos tanulás.

A közoktatásnak nemcsak oktatnia, nevelnie is kell

 

 

Az iskola a mobilitás csatornája is

 

Az iskolai szegregációt felszámoló közoktatás az otthonról hozott társadalmi különbségeket lényegesen csökkenti, és növeli a szolidaritást, az együttműködésre való készséget. Ennek révén javul a legszegényebb családokból származók iskolai teljesítménye, amit a szocializációs különbségek felszámolását lehetővé tevő óvodai, kollégiumi és mentori hálózat kiépülése is támogat. A sajátos nevelési igényű tanulók integrációjával nem csupán a társadalomba való beilleszkedésüket segítjük, hanem ez a folyamat sokféle szociális készség kialakulását eredményezi a tanulói közösségben is. A középfokú oktatásban a tanulók döntő többsége érettségit szerez. A szakmunkásképzés radikális megújításának eredményeként egyetlen gyermek sem lép ki az iskolarendszerű oktatásból legalább az elhelyezkedési lehetőséget jelentő szakképesítés megszerzése nélkül. Előttük is bármikor nyitva állnak az érettségit adó intézmények tanulmányaik folytatására.

Az oktatásnak nem növelnie, hanem csökkentenie kell a társadalmi különbségeket

A fiatalok jelentős része az érettségit követően a társadalmi mobilitást segítő felsőfokú szakképzésben folytatja tanulmányait. A bolognai folyamat szellemében megújult felsőfokú oktatás első szakasza a munkaerőpiacon jól használható tudást ad a hallgatók zömének, míg a második szakaszban a korábban jól teljesítők kapnak bővebb elméleti képzést. A doktori iskolák a legtehetségesebbeknek nyújtanak kitörési lehetőséget. A rászorultak első diplomájának megszerzését kollégiumi rendszer és ösztöndíjprogramok segítik. Gazdagodik a felnőttképzés támogatási rendszere is.

Felsőoktatásunk részt vesz a bolognai folyamatban

 

 

Budapest és a nagy egyetemi városok az innováció központjai

 

Budapest és agglomerációja, a regionális fejlesztési központokká váló hazai és Kárpát-medencei nagyvárosokat hálózatba szervezve a térség kreatív központjává alakul, amelyet a helyi fiatalok, kutatók mintának tekintenek. Az egyetemek és kutatóintézetek, és a vonzáskörzetükbe települt vállalkozások együttesen regionális innovációs központokat hoznak létre. Ezek innovációs teljesítménye és a piaci rések felfedezése révén több cég európai éllovassá válik a bio- és a nanotechnológiában, a környezet- és energiaiparban, az informatikai és tartalomiparban, a kreatív iparban és az üzleti szolgáltatásokban. A nagyvárosok a nemzetközi közlekedési folyosók mentén szerveződő növekedési tengelyeken keresztül, a fejlett info-kommunikációs technológiák és a kiépült gyorsforgalmi út- és vasúthálózat segítségével kapcsolódnak az európai térbe, különösen vigyázva a közlekedési folyosók mentén meglévő természeti és helyi értékekre. E központok a városi élet tereinek megújításával, épített örökségük és kulturális értékeik védelmével és fejlesztésével, zöldterületeik védelmével, az elővárosokat is bekapcsoló tömegközlekedési rendszerek kialakításával vonzó lakóhelyet jelentenek a helyiek és a letelepedő tehetséges külföldiek számára is.

Magyarország kreatív központtá válik




Nagyvárosaink bekapcsolódnak az európai térbe

A gazdaság innovációs képessége folyamatosan javul, mert a Nemzeti Innovációs Rendszer minden eleme szoros kapcsolatban áll egymással: a felsőoktatás, a kutatóintézetek, az inkubátorházak és szolgáltatások, a szakmai és tudományos szervezetek, az információs központok és a tudásintenzív vállalkozások összehangolt fejlesztésével működik.

Kiépítjük az innovációt segítő hálózatokat

A tehetséggondozás már a középiskolában elkezdődik, nemzetközileg elismert elitképző egyetemeinken és szakkollégiumainkban világnyelveken is tanulhatnak a Kárpát-medence és Délkelet-Európa legtehetségesebb fiataljai. A magyar kutatók ezer szállal kötődnek az európai kiválósági központokhoz. Elismertségüket tovább növeli több sikeres európai jelentőségű kutatóközpont itteni tevékenysége. A határon túli magyarsággal a gazdasági és kulturális kapcsolatokon túl a tudományos együttműködés lehetőségei is bővülnek.

Az innovációhoz erős szakmai elitre van szükség

A kutatás-fejlesztésre fordítható állami források mellett az üzleti források megtöbbszöröződnek és koncentrálódnak. A magvető- és kockázatitőke-alapok elterjedése, valamint az egyetemek és kutatóintézetek mellett működő specializált inkubátorházak rendszere segíti a technológia-intenzív kezdő, kirajzó (spin-off) vállalkozások megerősödését, versenyképes ötleteik termékké fejlesztését és értékesítését. Az innovációs stratégia legfontosabb elemeit a piaci visszajelzések alapján időről időre módosítják.

A K+F-nek nemcsak a forrásai, hanem az eredményei is megtöbbszöröződnek

Budapest a Dunát, gyógyvizeit, kulturális örökségét birtokba véve Európa egyik leglátogatottabb városa, amelyet több országhatárokon átnyúló és európai kormányzati intézmény választ székhelyéül. A főváros és agglomerációjának gazdasági-kulturális súlya segíti az ország nemzetközi munkamegosztásban való növekvő szerepvállalását, és innovációt közvetít az ország térségeibe a funkciók és erőforrások megosztásával. A nagyvárosok dinamikus fejlődése a régió egészét dinamizálva, illetve a határon átnyúló együttműködések révén tágabb térségük számára is húzóerőt jelent.

Budapest fejlődése lendületbe hozza az egész országot

A feldolgozóipar és a szolgáltatások a középvárosok gazdasági fejlődésének a kulcsa

 

A nagy vállalkozások az ország minden középvárosában megtelepednek, a beszállítói láncokon keresztül nagyszámú, a korszerű technológiát átvevő közép- és kisvállalat kapcsolódik hozzájuk. Az együttműködő helyi vállalkozások létrehozását a regionális gazdaságfejlesztés eszközei és intézményei támogatják, e cégek megerősödésük érdekében klasztereket hoznak létre. A kisvállalkozók számára indított képzésekben – miként az iskolai oktatásban is – jelentős szerepet kapnak a gazdasági, fenntarthatósági és vezetési ismeretek. E vállalkozások a kiterjedt szolgáltatószektorral együtt a városok és térségeik legnagyobb foglalkoztatói. Az ország geopolitikai adottságait és a jó közlekedési infrastruktúrát használják ki a közlekedési útvonalak csomópontjaiban megtelepülő intermodális és logisztikai központok.
A regionális városhálózat tagjai egymással közvetlen kapcsoltban állva innovációs, szolgáltatási, információs vagy munkaerő-piaci hálózatokat alkotnak, és térségeiket is hálózatokba szervezik. Ennek eredményeként a fővárosközpontú nemzetközi növekedési tengelyek mellett a határ menti térségekbe is átnyúló regionális tengelyek jönnek létre (pl. Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza).

A feldolgozóipar mellett a szolgáltatások a gazdasági növekedés motorjai

A korszerű gyorsforgalmi út- és vasúthálózat a sugaras szerkezetet oldó keresztirányú útvonalakkal egészül ki. A tömegközlekedés és az információtechnológia kapcsolatot teremt a regionális fejlesztési központok között. A városokban található vállalkozások, szolgáltatások és intézmények a helyközi tömegközlekedés megszervezésével gyorsan elérhetők a vonzáskörzetükben lévő kistérségek lakói számára is. A lakáshoz jutási támogatások a belvárosok, a panelházak felújítását, a meglévő lakásvagyon korszerűsítését támogatják.

A fejlődésnek fontos feltétele az infrastruktúra javítása

A természeti adottságokra, a magas színvonalú, akadálymentes gyógy- és wellness-szolgáltatásokra, valamint a helyi erőforrásokra és a kultúrára épülő turisztikai kínálat mind a hazai, mind a külföldi turisták számára vonzerőt jelent. A határ menti területeket összekötő infrastruktúra helyreállításával az országon belüli és a határon túli nagyobb térségek közti együttműködés a gazdaságban és a kultúrában is szorossá válik.

A szolgáltatások közül különösen a turizmusban vannak jó adottságaink.

 

 

Az informatika megtöbbszörözi a gazdaság és a társadalom teljesítményét

 

Az informatika legkorszerűbb technológiája: a széles sávú internet-hozzáférés minden vállalkozás és a lakosság legszélesebb csoportjai számára is elérhető. Az informatikai eszközök használata széles körű. Az iskolarendszerből kikerülők képesek az elektronikus szolgáltatásokat használni, és számítógéppel tanulni, dolgozni. A digitális írástudással kapcsolatos készségek elterjedtek, az idősebb és képzetlenebb csoportok oktatását a nonprofit szektor végzi. Az információs infrastruktúra és szolgáltatások fejlődése, a használatához kapcsolódó tudás megjelenése a hátrányos és periférikus helyzetű térségek fejlődését és az innovációs központok teljesítményét is javítják.
Az elektronikusan igénybe vehető szolgáltatások száma folyamatosan bővül a közigazgatásban, a közszolgáltatásokban, a kereskedelemben, a banki és üzleti szektorban is. A távtanulási és távmunka-lehetőségek a kistelepüléseken és fogyatékossággal élők életminőségét is javítják.

Mindenki számára nagy sávszélességgel legyen hozzáférhető az internet

A vállalkozások az informatikai alkalmazások széles körét használva jelentősen javítják termelékenységüket. Az informatikai vállalatok és szolgáltatók néhány terméke a piaci réseket megtalálva piacvezetővé válik. E vállalkozások utánpótlásának bázisát a kimagasló eredményeket elérő matematikai és informatikai képzés adja, Európa-szerte hírnévnek örvendő angol nyelvű kurzusai a magas tandíjak ellenére népszerűek.

Az informatikai ipar magyarországi szellemi bázisa erős

A vidékies térségek új arculata új szerepeket kínál
A vidékies térségeket nemcsak közös gondjaik fűzik egybe, és nem is a városi problémák befogadó területei, hanem felértékelődő adottságaik alapján sokoldalúan fejlődő területek.

 

A jól együttműködő települések adottságaiknak megfelelő gazdasági, idegenforgalmi, pihenő és/vagy lakófunkciót találnak maguknak. Ennek alapja a természeti környezet, az életminőséget javító közlekedési és info-kommunikációs infrastruktúra és szolgáltatások és a megújult falukép, településkörnyezet. A települések által közösen működtetett alapszintű közszolgáltatások jó minőségűek.

A vidék funkciói bővülnek

A komparatív előnyeire ismét rátaláló, tájfenntartó mezőgazdaság számos környezeti és a föld termőképességét védő funkciót is ellát. Ezt elősegíti a több lábon álló, info-kommunikációs eszközöket használó, földrendezést végrehajtott gazdaságok kialakulása, melyek esetében a korszerű technika és technológia átvételét a saját források és a támo-gatás mellett kedvező hitelkonstrukciók is támogatják. A mezőgazdaság árutermelő gazdaságai a versenyképességüket a jó minőségű, bizton-ságos és egészséges élelmiszerek előállításával tartják fenn. A magyar mezőgazdaság jó minőségű termékekkel jelenik meg mind hazánkban, mind az európai piacokon. A magyar élelmiszerek optimális piaci megjelenését biztosító integrált termékláncot fejlett logisztikai rendszerek segítik, nyereségességét a termények magas fokú, több célú feldolgozottságával biztosítja.

A mezőgazdaság átalakul – új célokat követ, új eszközökkel rendelkezik

A magasan képzett vállalkozók szoros együttműködése a termelésben, raktározásban és értékesítésben javítja pozícióikat. A jó minőségű ökológiailag ellenőrzött alapanyagot feldolgozó élelmiszeripar termékei ízletesek és sok közülük Európa-szerte keresett hungarikum, és egyéb helyi termék. Az élelmiszer-termelésből kivont, rosszabb adottságú területeken természetes életközösségeket (gyepeket, erdőket) hoznak létre, vagy ipari és energetikai alapanyag-termelésre használják, a táji és természetvédelmi szempontok figyelembevételével.

Az élelmiszeripar értékesebb termékeket állít elő

Az újjáéledő, hagyományaikat ápoló vidéki közösségek felismerik erőforrásaikat: a természeti, kulturális és táji értékeiket, az aprófalvakhoz, tanyákhoz kapcsolódó településszerkezeti adottságaikat, nemzeti és etnikai kisebbségeik kulturális örökségét.

Helyi adottságokhoz illeszkedő vidékfejlesztés

A természeti és kulturális értékekben gazdag vidékies/rurális térségekben a turizmus juttatja elsődleges vagy kiegészítő jövedelemhez a lakosságot. E mellett a helyi igényeket kielégítő szolgáltatások fejlesztése biztosít munkalehetőséget.

A turizmus a vidék fontos bevételi forrásává válik

A szociális, egészségügyi és foglalkoztatási gondok orvoslására, illetve a kulturális és sportélet megszervezésére létrehozott kistérségi közösségi központok jelentős sikereket érnek el. Összehangolt tevékenységükkel sikerül megerősíteni a helyi közösségeket, integrálni a korábbi szociálisan és etnikailag szegregálódótt népességet, valamint a vidékies/rurális térségeket második, rekreációs otthonául választó városi eredetű lakosságot.

Újjáalakulnak a helyi közösségek

Ökológiai mintaállam
Az ökológiai mintaállam megvalósítását és fenntartását a környezetileg különlegesen érzékeny területekkel rendelkező Magyarországnak Európában vezető, innovatív környezeti politikája, az ehhez kapcsolódó kutató-fejlesztő tevékenysége, valamint a fenntarthatósági és fenntartható térhasználati elvek különös szigorral történő érvényesítése biztosítja.

 

A környezettudatos Magyarország elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett, védi természeti és környezeti értékeit. A környezeti szempontokhoz és a természeti, táji adottságokhoz illeszkedő gazdaság átalakulása következtében Magyarországon megáll a biológiai sokféleség csökkenése, bővülnek a védett területek és az ökológiai folyosók. A vizek kevesebb mérgező anyaggal terhelése, a csatornázás és a korszerű szennyvízkezelési módszerek bevezetése megtisztítja folyóinkat és tavainkat, a hulladékkeletkezés számottevő csökkentése, a keletkező hulladékok szelektív gyűjtése és újrahasználata, illetve újrahasznosítása szintén hozzájárul környezetünk megóvásához. A hulladék-gazdálkodásban az ártalmatlanítási technológiákat felváltja a megelőző szemléletű tiszta termelés és fenntartható fogyasztás. A nagy regionális szennyvíztisztító rendszerek mellett kistérségi és helyi rendszerek épülnek, amelyek természetközeli elven működnek. A közlekedésben megtett fejlesztésekkel, a megújuló energiaforrások elterjedő használatával, az energiahatékonyság folyamatos növelésével csökken a légszennyező anyagok kibocsátása. A globális klímaváltozás hatására bekövetkező szélsőséges időjárás és a környezeti károk megelőzésére kiépült a biztonságot garantáló előrejelző rendszer. Az ár- és belvízvédelem az aszályos területek vízellátásának biztosításával összehangolt tevékenység. Épített környezetünk megóvásának, felújításának köszönhetően településeink vonzóbb emberi életteret biztosítanak.

A környezettudatosság áthatja az egész országot

A kis-, közép- és nagy vállalkozások az anyag- és energiatakarékos, területkímélő, tisztább technológiákat, illetve a legjobb elérhető technikákat (BAT) és környezettudatos irányítási rendszereket alkalmazzák, mert a fogyasztók e cégek termékeit előnyben részesítik. A környezetvédelmi ipar technológiája fejlett, és szolgáltatásai keresettek. A csővégi megoldások és technológiák használata már legnagyobbrészt túlhaladott; főszerep a szennyezés megelőzésének jut. Ezáltal javul a települések környezeti állapota és az emberek életminősége. Támogatjuk a fenntartható erőforrás-használatra irányuló innovációt, az azzal kapcsolatos kutatásokat.

A szennyezés megelőzésére kerül a hangsúly

A főként környezeti eredetű problémás térségek fenntartható növekedési pályára állnak: A Duna ökológiai és közlekedési folyosó jellegének összehangolása lehetővé válik, a Tisza-völgy lakóinak életkörülményei a társadalmi, gazdasági és környezeti gondok felszámolásával jelentősen javulnak; a Balaton térségének magas minőségű turisztikai kínálatát környezetvédelmi erőfeszítések támogatják. Az érzékeny és a védelem alatt álló területek gazdasága a környezethez illeszkedő, a természeti és kulturális táji értékekben gazdag térségek értékeikre alapozottan, azokat őrizve fejlődnek. Ennek megtartása érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntartható mező- és erdőgazdálkodás.

A környezet az életminőség kiemelt tényezője, a térségek fenntartható fejlődésének záloga

Világszerte nő az ökoturizmus iránti igény. Magyarország a tiszta, sok helyen még érintetlen és védett természeti környezet, a megőrzött biodiverzitás miatt Európa egyik ökológiai mintaállama. E tény és a nemzetközileg is számon tartott világörökségi helyszínek miatt a turisták érdeklődése egyre nő az ország iránt, ami jelentős versenyképességi előnyt jelent.

Az ép környezet sok turistát is vonz

Megszűnnek a súlyosan szennyező és egészségkárosító tevékenységeknek nyújtott közvetlen és közvetett állami támogatások. Ezáltal jelentősen javul a környezet állapota, miközben korszerűsödik a gazdaság és csökkennek a társadalmi feszültségek.

Súlyosan szennyező tevékenységek állami támogatásának megszüntetése

A jelenlegi GDP-számítás mellett kidolgozzuk és bevezetjük a zöld GDP-t, amely számításba veszi a természeti erőforrások fogyását, a környezeti károkat és társadalmi feszültségeket is.

 

Testi-lelki egészségünk javul, hosszabban élünk

 

A szociális és környezeti biztonság javítja az emberek testi és lelki egészségét. Az egészséget a társadalom nagyon fontos értéknek tekinti, népszerű az egészséges táplálkozás, gyakori a rendszeres, rekreációs célú testmozgás, és ehhez rendelkezésre állnak a feltételek. Egyre kevesebben dohányoznak és isznak egészségkárosító mértékben alkoholt, vagy élnek más szenvedélybetegségekkel. Fogyasztásukban az emberek az egészséges termékeket és szolgáltatásokat választják. Az egyének és közösségek egészségtudatos magatartását népegészségügyi programjai révén országosan és regionálisan szervezett egészségfejlesztési intézményrendszer támogatja. Az egészségtudatos életmód, a turizmus és a természetjárás, a sport népszerűsége és a megelőzés miatt csökken a gyógyszerfogyasztás, kevesebb a táppénzre szoruló vagy kórházi ápolást igénylő beteg, nő a társadalom munkabíró képessége. A döntéshozók minden intézkedés bevezetése előtt vizsgálatokat végeztetnek arra vonatkozóan, hogy azok milyen hatással lennének a lakosság egészségére. Mindezek mindenki számára biztosítják az egészségesebb élet feltételeit.
A területileg kiegyenlített, a szükségletekhez illeszkedő ellátórendszer infrastruktúrája és szolgáltatásai egyre magasabb színvonalúak, a szolgáltatók összehangolják kapacitásaikat és tevékenységüket. Az egészségügyi ellátáshoz mindenki társadalmi, gazdasági és földrajzi helyzetétől függetlenül egyenlő eséllyel jut hozzá. A lakosság egészségi állapotát és a szükséges terápiát nyilvántartó e-egészségügy növeli az ellátás hatékonyságát, és csökkenti a költségeket. A széles körű egészségügyi és szociális rehabilitáció visszavezeti a gyógyultakat a munkaerőpiacra. Az egészség ügyére költött közkiadások elérik az uniós átlagot, az ezt kiegészítő magánkiadások szabályozási kerete átlátható és kiszámítható.

Az egészséges életmód javítja az életminőséget, és csökkenti a gyógyítási költségeket

Az idősek és a fogyatékossággal élők számának növekedése miatt egyre nő a kereslet az egészségügyi és szociális ellátórendszer közös szolgáltatásai, valamint a közösségi kulturális tevékenységek iránt. Az otthoni ápolás és idősgondozás, illetve a családi és személyi szolgáltatások bővülése a képzetlen vagy részfoglalkoztatást igénylő nők számára is kínál munkalehetőséget.

A közösségi gondoskodás iránti igény terjedése új munkahelyeket teremt

Az Európa legjelentősebb gyógyvízkincsét hasznosító gyógy- és egészségturisztikai központok magas színvonalú orvosi, rehabilitációs és wellness-szolgáltatásaikkal az idősödő európai lakosság népszerű rekreációs célországává teszik Magyarországot. Nemzetközileg elismertek a hazai élettudományok eredményei, hasznosításukat innovatív gazdasági környezet segíti. A magyar egészségipari szolgáltatások és termékek (a feldolgozóipartól a gyógyszeriparon át a szépségiparig) kiváló minőségűek, számos esetben európai piacvezetők, ami sok ember számára biztosít munkalehetőséget.

Magyarország Európa egyik rekreációs központjává válhat

Mindezek következtében a korábban népbetegségnek tekintett szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek, és az ezek miatt bekövetkező korai halálozás gyakorisága jelentősen csökken. A magyar lakosság születéskor várható élettartama és az egészségben eltöltött évek száma felzárkózik az uniós átlaghoz.

 

Újragondoljuk az állam szerepét

 

Államszervezetünk működését oly módon kívánjuk átalakítani, hogy az képes legyen piackonform és fenntartható, a jövő nemzedékek érdekeire is tekintő módon alakítani a gazdasági-társadalmi fejlődés feltételeit, hatékony érdekegyeztetést végezni, kedvező szabályozási környezetet teremteni a vállalkozások versenyképes működéséhez, szinten tartani és folyamatosan fejleszteni az ország fizikai és humán infrastruktúráját. Az így megújított állam vonzó környezetet teremt a működő tőke megtelepedése számára, elősegíti a munkaképes korú lakosság növekvő és hatékony foglalkoztatását, a jövedelmek emelkedését, hozzájárul a lakosság életkörülményeinek javulásához, az ország társadalmi, gazdasági, területi kohéziójához, európai felzárkózásához. Az állam feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében, autonóm szereplőket von be, akiket egyrészről képessé tesz a feladatok ellátására, de egyúttal gondoskodik az átadott feladatok számonkérhetőségéről, miközben biztosítja a kiadott feladatok közötti koordinációt.

Fejlesztő államra van szükség

A közérdekű információ elérhetővé tételével, a társadalmi partnerek érdemi bevonásával a politika alkotásába és megvalósításába, továbbá a közjó növelését szem előtt tartó kormányzással erősödik a demokrácia.

Erősödő a demokrácia

A regionalizmus meggyökeresedik a regionális önkormányzatok létrejöttével. A források és a hatalom megosztása szűkíti a központi kormányzás kiterjedtségét és a települési autonómiát, de növeli a régiók és a kistérségek szerepét. A települések és mikrotérségek közti feladatmegosztás és együttműködés eredményeként a közszolgáltatások mindenki számára jó minőségben elérhetőek. A közigazgatási és civil szervezetek együttesen képesek a gyorsuló ütemű változásokhoz nehezen alkalmazkodók számára segítséget nyújtani.

Regionális önkormányzatok jönnek létre

A decentralizált és elektronikus közigazgatás szolgáltatásai segítik a vállalkozók versenyképességének növekedését, a menedzserszemléletű és hatékony ügynökségek a fejlesztésekhez szükséges erőforrások megszerzéséhez nyújtanak segítséget. A szubszidiaritás szellemében tevékenykedő, ám a megfelelő szinteken kellő kompetenciával rendelkező államigazgatás felkészült és hatékony köztisztviselői karának kiszámítható életpályát ígér. Mindezek hatására visszaszorul a korrupció, a decentralizáció irányába tett lépéseknek köszönhetően folyamatosan javul a jogbiztonság. A helyi közösségek és az oktatás az együttműködési formák népszerűsítésén keresztül a normakövető magatartás társadalmi feltételeit erősítik.

Kialakul a szolgáltató közigazgatás

A jogalkalmazó (igazságszolgáltatási) szervek előtti eljárások időtartama jelentősen csökken, az igazságszolgáltatás hatékonysága javul köszönhetően – többek között – az újonnan bevezetett elektronikus ügyintézési formáknak, a jogalkalmazó szakemberek folyamatos képzésének és az új eljárási szabályozásoknak. Az elektronikus bíróság (e-bíróság) a papíralapú ügyintézés helyett a digitális dokumentumok benyújtására lehetőséget ad, ezzel lerövidül a perelőkészítő eljárások időtartama. A bírák folyamatos szakmai képzése alapján megszerzett széles tudásbázis az ügyek elbírálásához szükséges döntési folyamat időigényét csökkenti. Az ügyek ésszerű határidőben történő elbírálásával és a jogi normák minőségének emelkedésével javul a jogbiztonság.

Javul a biztonság

A társadalom egész szövetrendszerében keletkező bűnözéssel szemben társadalompolitikai eszközökkel is fellépünk, mivel a jó közbiztonság nem valósítható meg kizárólag a bűnüldözés és a büntető igazságszol-gáltatás hagyományos eszközeivel. A közösségi bűnmegelőzés beépül az egyes szakpolitikákba. A fejlett jogállam – a rendvédelmi szervek széles körű nemzetközi együttműködésével és társadalmi szereplőkkel összefogva – jelentős lépéseket tesz a bűnözés visszaszorítására, az áldozattá válás megelőzésére és a migráció okozta gondok orvoslására. Az állam képes biztosítani a szilárd közbiztonságot és a magas szintű környezetbiztonságot, mely garantálja a félelemmentes életet. A fejlesztéspolitika az élet- és munkakörülmények átfogó javításával hatékonyan járul hozzá a közbiztonság javulásához és az emberek biztonságérzetének emelkedéséhez.

 

A társadalmi tőke növeli a közös jövő reményét

 

Kincsnek tekintjük a gyermeket, értéknek az anyaságot és a családot. Olyan biztonságos, gyerekbarát környezetet teremtünk, ami a gyereknevelési és háztartási szolgáltatások támogatásával segíti a szülőket abban, hogy összeegyeztethessék családi szerepeiket a munkavállalással. Megfontoljuk, hogy előrelátó bevándorláspolitikánkkal segítsük azoknak a tehetséges külföldieknek, különösen a határon túli magyaroknak a letelepedését és beilleszkedését, akik hazánkban szeretnének boldogulni.

 

Az ország lakói egyre nagyobb számban érzik magukénak az évtizedes fejlődés eredményeit, ezért egyre nagyobb ön- és egymás iránti bizalommal, a változásokra nyitottan és felelősséggel alakítják saját és családjuk, vállalkozásuk jövőjét. A különféle társadalmi csoportok, vállalkozások és térségek közötti kapcsolatok és hálózatok megerősödése maga is hozzájárul a sikerekhez. A helyi közösségek, a szakmai és civil szervezetek működésének hatására fontos társadalmi problémák kerülnek reflektorfénybe, és e szervezetek döntéshozatalba való bevonása elősegíti a jobb megoldások megtalálását, beleértve az önkéntes munka szerepének erősítését is. A társadalom számára érthető és átlátható az államigazgatás, illetve a helyi, kistérségi, regionális és országos döntéshozatal rendszere, folyamata. A közbizalmon alapuló együttműködések révén a tudás megosztása előtt álló akadályok felszámolhatók és az elszigetelt magánteljesítmények ereje megsokszorozható.

Növekszik az emberek társadalmi szerepvállalása

A Kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti, időről időre megújított társadalmi szerződés jelöli ki a következő időszakban elérni kívánt fejlődés irányát. Mindez az ország versenyképességét és kohézióját, valamint a biztonságos jövőbe vetett hitet is jelentősen növeli.

 

2.2 Szempontok, amelyeket mindig szem előtt kell tartanunk (horizontális szempontok)

 

A fejlesztéspolitika egészét átható, úgynevezett horizontális szempontok olyan elveket takarnak, amelyeket a magyar fejlesztéspolitikai rendszer minden szintjén, a tervezés, szabályozás, megvalósítás, nyomon köve-tés, valamint ellenőrzés során egyaránt érvényesíteni szükséges. Ezeket a szempontokat annak ellenére figyelembe kell venni a fejlesztéspolitika minden szintjén, hogy néhány kulcsterületükre vonatkozóan önálló fejlesztési eszközzel is rendelkeznek.

 

 

 

Fenntarthatóság

 

Hogy a fejlesztéspolitika ne élje fel a hosszabb távú fejlődés erőforrásait, ezért a fejlesztéseknek maradéktalanul meg kell felelniük a fenntarthatóság elvének környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt. Fenntarthatónak tekinthető az a fejlesztés, amely tekintettel van a természeti és emberi erőforrásokra (beleértve a természeti értékeket, területeket, tájakat, a biológiai sokféleséget, az emberi egészséget, a társadalmi kohéziót, a demográfiai jellemzőket is), az épített környezet és kulturális örökség megóvására, gazdaságilag fenntartható módon történő hasznosítására. A fejlesztést szabályozó feltételként figyelembe veszi egy adott terület ökológiai rendszerének (beleértve az ott élő embereket is) eltartó képességét.

A fenntarthatóságnak minden fejlesztés során érvényesülnie kell

Esélyegyenlőség

 

A fejlesztéspolitikai rendszer egészében érvényesülnie kell a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét, a gyermeket nevelők, valamint az egyes hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzetének javítását szolgáló esélyegyenlőség elvének. Az esélyegyenlőség elvén a nemük, életkoruk, testi-lelki egészségük, szegénységük vagy lakhatási körülményeik, illetve települési környezetük okán hátrányos helyzetbe kerülők esélyegyenlőségének növelését értjük. A társadalmi kirekesztődés enyhítése szempontjából kulcskérdésnek tekintjük a hátrányokkal küzdők „helyzetbe hozását”.
Kiemelten kell érvényesülnie az esélyegyenlőség elvének olyan sokszoros hátrányokkal küzdő társadalmi rétegek esetében, mint amilyenek a roma vagy a fogyatékossággal élő emberek.

Egyenlő esélyeket igyekszünk teremteni a hátrányos helyzetben lévő rétegeknek

 

 

Az info-kommunikációs technológiák széles körű alkalmazása és az alkalmazás feltételeinek biztosítása

 

Az információs társadalom kiépülése olyan stratégiai érdek, melyet min-den beavatkozás esetében támogatni kell, és olyan eszközöket, illetve projekteket kell előnyben részesíteni a tervezésnél és kiválasztásnál, melyek elősegítik az információs társadalom megvalósulását. Az informá-ciós társadalom megvalósulása szempontjából kiemelkedően fontos az IT-készségszinteknek a lehető legszélesebb körben való emelkedése, a hálózati hozzáférés és az on-line szolgáltatások igénybevételének terjedése, a minél magasabb szintű vállalati és kutatási folyamatintegráció, a vertikális és horizontális vállalati és közösségi kapcsolatok, az elektronikus hálózatosodás és a munkavállalás elektronikus formáinak elterjedése, valamint a közszolgáltatások által érintett területeken a transzparens működés és elektronikusan kezelhető szolgáltatások arányának növekedése. Fontos továbbá, hogy az állami vagy magánszolgáltatások platformfüggetlenül, biztonságos, és inter-operabilitást lehetővé tevő módon fejlődjenek. Ezért amennyiben egy fejlesztés IKT alapon hatékonyabban megvalósítható, akkor azt kell előnyben részesíteni. Az IKT-alkalmazásokat az alkalmazás feltételeinek egyidejű biztosításával kell bevezetni és használatukat elsősorban a szervezeti átalakulás, modernizáció támogatására kell összpontosítani.

Az informatikának segítenie kell a gazdaságot, a közigazgatást, az emberek mindennapi életét

 

 

A foglalkoztatás növelése

 

A fejlesztésekben érvényesíteni kell a foglalkoztatás növelésének szempontrendszerét, azaz mérlegelni kell az egyes fejlesztések foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és előnyben kell részesíteni a foglalkoztatási szempontból kedvezőbb megoldásokat.

Előnyben kell részesíteni a foglalkoztatási szempontból kedvezőbb megoldásokat

 

 

Biztonság

 

A közmegegyezés, a jog- és belbiztonság, az átláthatóság és ennek következtében a társadalmon belül növekvő bizalom feltétele a gazdaság kiegyensúlyozott működésének. A biztonság szempontjait szem előtt tartó tervezés alapvetően jövőorientált, mert a jelen értékeit kívánja megőrizni a jövőnek. A biztonság általános szempontjai között első helyen szerepel a folyamatok versenyképességet ösztönző kiszámíthatósága, tervezhetősége, pontossága és stabilitása. A biztonság fogalmilag tartalmaz ezenfelül olyan védelmi típusú elemeket, mint az ország társadalmi és gazdasági rendszerének, belső integritásának megőrzése, a külső vagy belső veszélyekkel és kockázatokkal szembeni védelem, továbbá a megelőzés és a káros következmények elhárítására irányuló törekvés is.

Érvényesíteni kell a biztonság szempontjait

2.3 A fejlesztések területpolitikai céljai

 

Az ország megújulásának alapvető feltétele, hogy a fejlődés területileg is kiegyensúlyozott és hatékony legyen, az erőforrások, a szükségletek és a lehetőségek régiónként, térségenként összhangban legyenek.

A fejlődés területileg legyen kiegyensúlyozott

A cél olyan harmonikus és fenntartható társadalmi-gazdasági-környezeti térszerkezet kialakítása, illetve létrejötte, amely a helyi adottságokhoz igazodó térségi rendszerekben szerveződik, köztük több, európai szinten is versenyképes területegységgel (régiók, kistérségek, települések), szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe, s amelyben a társadalom számára az alapvető esélyeket meghatározó közszolgáltatások és életkörülmények tekintetében nincsenek elfogadhatatlan területi egyenlőtlenségek.

Úgy legyünk versenyképesek, hogy az életkörülményekben sincsenek elfogadhatatlan különbségek

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció nem kíván önálló területpolitikát meghatározni. Az ország fejlesztéspolitikájának területi hátterét és feltételrendszerét az OFK-val szoros összhangban készült Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) jelenti, mely kijelöli az ország hosszú és középtávú területpolitikai cél- és prioritásrendszerét. Az OTK tehát a területi jelenségekre és folyamatokra vonatkoztatva értelmezi az OFK fejlesztési elveit, földrajzilag orientálja az OFK célkitűzéseit.

Az országos fejlesztéspolitika területi lábát az Országos Területfejlesztési Koncepció jelenti

A területpolitikának a harmonikus területi szerkezet eléréséhez és a kiegyensúlyozott területi fejlődés biztosításához szükséges legfontosabb céljai a következők:13

A területpolitika öt átfogó célja:

 

•

Az ország versenyképességének növelése nem képzelhető el a területi versenyképesség javítása nélkül. Hatékony területi struktúra és területrendszerenként (régiónként, térségenként) hatékony, eredményes működés biztosítása, vagyis a versenyképesség következetes erősítése az ország egésze szintjén és az egyes régiókon belül egyaránt.

Területi versenyképesség ösztönzése

 

•

A kohézió jegyében az esélyegyenlőséget sértő és a hatékony működést korlátozó legsúlyosabb területi elmaradottságok felzárkóztató mérséklése.

Területi felzárkózás megteremtése a kohézió érdekében

 

•

Régióinknak, térségeinknek és tájainknak olyan fenntartható rendszerekké kell válniuk, amelyek értékeiket, örökségüket, erőforrásaikat és belső összetartozásukat nemcsak megőrzik, de tovább is erősítik, a társadalom, a gazdaság és a természeti-környezeti elemek összhangját helyi-térségi rendszereikben biztosítják.

Fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem

•

A társadalom, a gazdaság és a fejlesztéspolitika térbeli szerveződése többé nem szakadhat meg a határoknál, az ország területileg beintegrálódik a Kárpát-medencébe, Közép-Európába és az egész európai térbe.

Területi integrálódás Európába

 

•

Ma az Európai Unión belül valamennyi régiónk elmaradott, ezért valamennyi régiónk felzárkóztatása alapvető nemzeti célkitűzés. Ehhez hatékony fejlesztéspolitika szükséges. E hatékonyság csak úgy biztosítható, ha a fejlesztések a helyi térségi adottságokhoz igazodnak, és a különböző fejlesztéspolitikai beavatkozások térségenként összehangoltak, területi szinergiákat eredményezve, valamint képesek biztosítani a helyi-térségi társadalmi-gazdasági szereplők hatékony bevonását és mozgósítását. E feltételeket csak decentralizált fejlesztéspolitika biztosíthatja, amelynek megteremtése az ötödik területpolitikai célkitűzés.

Decentralizáció és regionalizmus

Az új Országos Területfejlesztési Koncepcióban kijelölt területpolitika fő funkciója az ország területileg hatékony működésének megteremtése, kiegyensúlyozott területi fejlődésének megvalósítása.

 

Az új megközelítés szerint országos szinten minden tárcának el kell sajátítania a térségi gondolkodást, és térérzékenyen kell terveznie. Ebben a területfejlesztésért felelős kormányzati szerv (hivatal) területi koordinációs feladatokat lát el. Ugyanakkor a területfejlesztési folyamatokban meghatározó szerepet kapnak a régiók is. Az ország régiói jelentik az ágazatok (szakpolitikák) és a területi érdekek összehangolásának elsődleges szintjét.

A területfejlesztés kulcsszereplői a régiók

A területpolitika érvényesülését a területrendezés és a regionális, illetve területfejlesztés mellett valamennyi, területileg integrált szakpolitikának, vagyis a teljes fejlesztéspolitikának szolgálnia kell.

A fejlesztéspolitika álljon a területpolitika szolgálatában

13Az átfogó területpolitikai célok, illetve az ezeket szolgáló országos területi célok és regionális célok, valamint az ezek érvényesítését szolgáló intézményi és eszközrendszeri keretek részletes kifejtését az új Országos Területfejlesztési Koncepció tartalmazza.


2.4 Magyarország stratégiai céljai a fejlesztéspolitikában és elérésük módja

 

Az ország fejlesztéspolitikai átfogó céljának elérése érdekében az alábbi stratégiai célok megvalósítása szükséges 2020-ig:14

1.    A versenyképesség tartós növekedése

2.    A foglalkoztatás bővülése

3.    A versenyképes tudás és műveltség növekedése

4.    A népesség egészségi állapotának javulása

5.    A társadalmi összetartozás erősödése

6.    A fizikai elérhetőség javulása

7.    Az információs társadalom kiteljesedése

8.    A természeti erőforrások és környezeti értékek fennmaradása és fenntartható hasznosulása

+1. Kiegyensúlyozott területi fejlődés

 

Az immár EU-tag Magyarország középtávú fejlesztéseit alapvetően befolyásolja az Európai Unió lisszaboni stratégiája. A 2000-ben elindított, majd 2005 márciusában megújított lisszaboni folyamat középpontjában a versenyképesség javítása és a foglalkoztatás növelése áll. Bár egyetértünk a célok újrafogalmazásával, nem feledkezhetünk meg a korábbi célokról sem; inkább az elérésükhöz igénybe vett eszközöket kell másként alkalmaznunk.

Fejlesztéspolitikánk illeszkedik az EU lisszaboni stratégiájához

Hazánk fejlesztéspolitikájának fő céljai ezért – a versenyképesség és a foglalkoztatás növekedése mellett – a társadalmi és területi kohézió, valamint a fenntartható fejlődés megvalósítása. A lisszaboni célok megvalósításához elő kell mozdítani a gazdaságba, az emberi erőforrásokba és a környezet fenntartható hasznosításába történő beruházásokat.

A növekedés és a foglalkoztatás mellett célunk a társadalmi és területi kohézió valamint a fenntartható fejlődés megvalósítása

Mi is kiemelkedően fontos célként kezeljük a tudásalapú gazdaság és társadalom megteremtését. A kutatás-fejlesztést és az innovációt olyan területekre kell összpontosítani, amelyek nagymértékben hozzájárulnak versenyképességünk javításához. Miként az Európai Unió egészét, úgy Magyarországot is vonzóbbá kell tenni a világ tehetséges diákjai, kutatói és tudósai számára. Elő kell segíteni az információs és kommunikációs technológiák széles körű alkalmazását.

Versenyképességünk fő forrása a tudásalapú társadalom lesz

A foglalkoztatás területén igen jelentős Magyarország elmaradása. Munkaerőpiacunk legfontosabb jellemzője az inaktivitás kiugróan magas szintje – vagyis az, hogy a munkaképes korú lakosságnak csak jóval kisebb része dolgozik (legálisan), mint az Európai Unió többi tagállamában. Az előttünk álló időszak kiemelkedő feladata ezért a foglalkoztatottsági szint erőteljes emelése, elsősorban az inaktívak munkaerő-piaci részvételét biztosító összetett eszközrendszerrel, valamint az oktatás-képzés és a gazdaság igényei között ma még meglévő szakadék lehető leggyorsabb, legnagyobb mértékű szűkítésével.

A foglalkoztatás szintje nálunk alacsonyobb, mint az EU–15 átlaga

Kiemelkedő figyelmet fordítunk a társadalmi és területi kohézióra egyaránt, mivel az szélesíti a versenyképesség bázisát. A fő lisszaboni célok végrehajtása ugyanis olyan felzárkózási feladatokat ad, amelyek nem teljesíthetők a kohéziós politika eszközei – közülük is különösen a széles értelemben vett infrastruktúra fejlesztése – nélkül. Ezért szükségesek az olyan környezetvédelmi intézkedések, amelyek fenntarthatóvá teszik a gazdaság fejlődését, elősegítik a természeti erőforrások megfontolt és takarékos használatát. A hosszú távú versenyképességnek persze ugyanígy előfeltétele a társadalmi kohézió erősítése. Így az esélyteremtés, a társadalom képzettségi szintjének emelése és egészségi állapotának fejlesztése is hatékonyan járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatás bővítéséhez.

A lisszaboni stratégia „társadalmi” céljai is segíthetik a versenyképességet

14 A stratégiai célok területi vonatkozásairól részletesen lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció III.7. fejezetét.



2.4.1 A magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedése15

 

15 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.1. Befektetés-ösztönzés, IV.7.2. KKV-politika, IV.7.3. Innovációs politika, IV.7.4. Turizmuspolitika, IV.7.6. Oktatáspolitika, IV.7.11. Informatika-hírközlési politika, IV.7.14. Agrárpolitika és agrár-vidékfejlesztés fejezeteiben.

Néhány versenyképességi tényező alakulása az EU-15-ök átlagához viszonyítva*
*EU-15-ök átlaga: 100%

Az életminőség javításának, a tartós és fenntartható növekedésnek feltétele a gazdaság teljesítőképességének és versenyképességének javítása. A gazdasági versenyképesség fejlesztése, hosszú távon tör-ténő erősítése számos tényező összehangolt fejlődését követeli meg.

A versenyképesség több forrásból táplálkozik

A stabil gazdasági növekedésben betöltött fontos szerepük, nagy növekedési potenciáljuk, továbbá a foglalkoztatásban, így a hazai jövedelemtermelésben betöltött kiemelkedő szerepük miatt különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások fejlődésére. A hazai induló vállalkozások, a kkv-k tőkéhez jutásának lehetősége ugyanakkor a nagyvállalatokhoz képest aránytalanul nehezebb, a finanszírozási lehetőségeik hiányoznak, vagy csak fajlagosan magasabb költségekkel állnak rendelkezésre. Ezért fontos cél, hogy megteremtődjön a kis- és középvállalkozások növekedéshez, erősödéshez, együttműködéséhez és stabilitásához szükséges gazdasági környezet.

A kis- és középvállalkozások a foglalkoztatás és a jövedelemtermelés alapjai, ők bírnak a legnagyobb növe-kedési potenciállal

A versenyképesség erősítésében meghatározó szerepe van a hozzáadott érték növekedésének. A hozzáadott érték azonban csak az emberi tőke, a szervezeti kultúra javulása és meglévő, a fejlett tudásbázisra építő innovációs és kutatás-fejlesztési tevékenység és együttműködés fejlődése révén növekedhet. A technológia-intenzív tevékenységek elterjedése, a magas hozzáadott értékű, anyag- és energiatakarékos termelés és az innovációs szolgáltatások hazai erősödése nagymértékben elősegítheti a gazdasági felzárkózást.

Jobb emberi és szervezeti erőfor-rásokra, fejlett K+F, innovációs együttműködésekre van szükség

Magyarországon a termelékenység számos ágazatban jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól, ezért a versenyképesség javításához egyrészt az szükséges, hogy növekedjen a magas hozzáadott értékű tevékenységek aránya, másrészt fontos az is, hogy a vállalkozások növelni tudják termelékenységüket. Az ország versenyképessége szempontjából tehát a gazdaság olyan területei a legfontosabbak, amelyek hosszabb távon is kedvező növekedési kilátásokkal rendelkeznek, építenek a hazai adottságokra, és jelentős kisugárzó hatást fejtenek ki más szektorokra is.

A magasabb hoz-záadott értékű szektorok arányának növekedése mellett fontos a vállalati termelékenység növekedése is

A gazdaság versenyképességének javítását a kedvező földrajzi, természeti, ökológiai, kulturális adottságaink kiaknázása, és a néhány szektorban fellelhető versenyelőnyünk megtartása segítheti elő.

Aknázzuk ki kedvező földrajzi, ökológiai és kulturális adottságainkat

Hazánk kedvező földrajzi fekvése jó lehetőséget kínál a nemzetközi kereskedelmi-szállítási szolgáltatások iránti növekvő kereslet kielégítésére, ami hosszú távon jelentős hatással lehet a növekedésre, a gazdaság versenyképességére.

 

A gazdaság térbeli szerkezetének javulása, a gazdasági fejlődés térbeli kiterjesztése révén megteremtődhet a regionális-területi kiegyensúlyozottság, emellett hozzájárul ahhoz is, hogy a gazdasági erőforrások hasznosítására, az agglomerációs előnyök kiaknázására ne csupán néhány terület legyen képes.

Az egész országban fejlődő gazdaság kiegyenlíti a területi különbségeket és növeli a versenyképesség bázisát

 

 

A cél elérése

 

A növekedésorientált kkv-k fejlődését elősegíti a vállalkozások technológiájának fejlesztése, piackonform pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül a kkv-k többletforrásokkal való ellátása és a működési környezetük javítása.

A növekedés orientált kkv-k fejlesztéséhez …

A technológiai fejlődés felgyorsítása érdekében új, innovatív eljárások bevezetését, beszállítói és együttműködési hálózatok létrehozását, üzleti tanácsadói szolgáltatások igénybevételét kell ösztönözni. Elengedhetetlen a vállalkozások piacra jutásának elősegítése, a vállalatirányítás és szakmakultúra, a vállalkozói ismeretek, képességek fejlesztése, az IKT hatékony alkalmazásának ösztönzése.

… segíteni kell technológiájuk fejlődését…

A hazai gazdaságra jelenleg jellemző tőkeszegénység által okozott versenyhátrányt a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök körének bővítésével mérsékelhetjük (különösen az induló vállalkozások és a kkv-k esetében). Olyan piackonform, vagyis a versenyfeltételekre legkisebb hatást gyakorló, a pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül megvalósuló eszközökre van szükség, amely várhatóan néhány éves perspektívában a pénzpiacba integrálódva önállóan is működőképes alrendszerré válik. A közvetlen támogatások mellett ezért szükséges és egyre inkább domináns tényezővé kell hogy váljon a vállalkozások rendelkezésére álló pénzügyi eszközök körének a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül történő bővítése.

… pénzügyi lehetőségeiknek piackonform eszközökkel való bővítését.

A hazai hozzáadott érték növekedéséhez meg kell teremteni a feltételeit a nagyobb hozzáadott értéket termelő munkafázisok, vállalati funkciók tartós letelepítésének. Mindez hosszú távon csak a termelési, feldolgozási, értékesítési és az innovációs, kutatás-fejlesztési folyamatok összehangolt fejlesztésével érhető el.

A hozzáadott érték növelésének fontos forrása…

A tudásalapú gazdaság megteremtésének eszközeként a globális piacon versenyképes termékek fejlesztéséhez ösztönözni kell a hasznosítás-orientált kutatási tevékenységet, a technológiaátadást, az innovációs szolgáltatásokat és általában a vállalkozások innovációját.

… a kutatási eredmények hasznosítása…

A termelőszektor versenyképességének növekedéséhez szükség van a korszerűsödő, környezetkímélő mezőgazdaság (beleértve az erdőgazdálkodást, halászatot) hozzájárulására is. A magyar gazdaság számára kiemelkedően fontos szolgáltató szektoron belül jelentős növekedési potenciállal bír a turizmus, amelynek fejlődése a földrajzi (kelet és nyugat, valamint észak és dél közötti „találkozópont”), természeti (kiemelten a termál- és gyógyvízkészlet) és kulturális adottságokat hasznosítva az ország komparatív előnyeire támaszkodhat.

…és kedvező adottságaink jobb kihasználásása…

A gazdasági versenyképesség egyik alapfeltétele az energiaellátás biztonsága. A gazdasági versenyképesség növekedését szolgáló fejlesztések során hangsúlyt kell helyezni a korszerű, környezetbarát technológiák alkalmazására, az energiahatékonyságra, amelyek a különböző gazdasági tevékenységek környezetre gyakorolt negatív hatásainak csökkentésén túl a környezet minőségének javításához is hozzájárulnak.

… de nem feledkezhetünk meg az energiaellátás biztonságáról és környezetről sem

A gazdasági versenyképesség javítása olyan komplex feladat, amelyhez a gazdaságra, a vállalkozásokra közvetlenül irányuló támogatások, ösztönzők mellett a többi stratégiai területen tett sikeres lépések is szükségesek a horizontális szempontok figyelembevételével. A gazdasági versenyképesség növekedéséhez kapcsolódó célok elérése ezért a következő prioritások révén teljesülhet:

A versenyképesség javítását szolgáló beavatkozások

-

a technológiai modernizáció előmozdítása,

 

-

a vállalkozások működési és üzleti környezetének javítása, a hálózatosodás elősegítése,

 

-

az innováció, a kutatás-fejlesztés ösztönzése, és infrastrukturális hátterének megerősítése,

 

-

a nemzetközi, valamint a térségi-regionális elérhetőség biztosítása,

 

-

az információs társadalom kiteljesítése,

 

-

az emberi erőforrások minősége (alkalmazkodóképesség, képzettség, egészség, megfelelő szellemi, fizikai kondíciók),

 

-

megelőző környezetvédelem és energiahatékonyság,

 

-

a közigazgatás, állami szolgáltatások korszerűsítése.

 

 

 

Szabályozási kérdések

 

A gazdasági versenyképesség növekedésének szabályozási feltétele az engedélyezés egyszerűsítése, gyorsítása, mert az egyszerűbb eljárásrendű, ügyfélbarát gazdasági igazgatás kialakítása minden vállalkozás versenyképességét növeli. A társadalombiztosítási, adózási, adóeljárási rendszereket, munkajogi és környezetvédelmi előírásokat úgy kell átalakítani, hogy az jogkövetésre ösztönözze a vállalkozásokat.

Ügyfélbarát gazdasági igazgatásra …

Hasonlóan fontos feltétel a megfelelő versenyszabályozás, ami a keretek világos meghatározását, a szabályok betartatását és a versenytorzító piaci körülmények korrekcióját jelenti. A társasági jog egészét úgy kell újragondolni, hogy a vállalkozások fejlődését, versenyképességét ne akadályozzák hiányos vagy nem megfelelő jogi keretek.

… stabil, kiszámítható versenyszabályozásra van szükség.

Összességében a hatékonyabb közigazgatás, a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítése, a stabil, kiszámítható jogi környezet jelentősen javíthatja a hazai vállalkozások versenyképességét.

Hatékonyabb közigazgatással, minőségi közszolgáltatásokkal segítjük a vállalkozásokat.


2.4.2 A foglalkoztatás bővülése16

 

16 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.5. Foglalkoztatáspolitika fejezetében.


Foglalkoztatási és munkanélküliségi ráták az EU-ban és Magyarországon, 20043
Forrás: Eurostat, 2004. előzetes, becsült adatok

Az emberi erőforrás a gazdaság versenyképességének, ezáltal a tartós növekedésnek meghatározó tényezője. Magyarországon jelenleg rendkívül alacsony a foglalkoztatás, ami arra utal, hogy emberi erőforrásaink számottevő része nem hasznosul. Ez veszteséget okoz a gazdaság számára, jelentős mértékben korlátozza az államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvések és az adópolitika mozgásterét, növeli a szociális transzferekre fordított kiadásokat. A versenyképesség javításának feltétele, hogy többen dolgozzanak, és kevesebben szoruljanak szociális segélyezésre. A kohézió erősítésének, a jövedelmi különbségek csökkentésének és az esélyegyenlőség megteremtésének is feltétele a foglalkoztatás növekedése, hiszen minél több ember lép be a munka világába, annál több ember számára teremtődik esély a méltányos életre.

A foglalkoztatás bővítése növeli a versenyképességet, de társadalmi szempontból is fontos

A foglalkoztatás bővítése összekapcsolja a versenyképességet, a társadalmi kohéziót és a fenntarthatóságot, és lehetőséget ad egy olyan fejlesztési pálya kialakítására, amelyben mindhárom átfogó cél szempontjai érvényesíthetők.

 

Cél, hogy mindenkinek legyen munkája, aki akar és tud dolgozni. Álljon rendelkezésre megfelelő számú és képzettségű munkavállaló a termelésüket, szolgáltatásaikat bővítő vállalatok számára. Ennek feltétele az álláskeresést és a foglalkoztathatóság javítását segítő szolgáltatások fejlesztése, illetve a szakmai és a földrajzi mobilitás bátorítása. Mindemellett szélesíteni kell a helyi foglalkoztatás lehetőségét is. A munkavállalás minden szakaszában érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek, különös tekintettel a nőkre, a romákra, fogyatékossággal élőkre és a társadalmi vagy egyéb okokból hátrányos helyzetű csoportokra. E csoportoknak a munkaerőpiacra való visszatérési esélyét csak a foglalkoztatáspolitika, a képzés, a szociálpolitika, valamint a munkahelyteremtő gazdaságpolitika együttes és összehangolt eszközei képesek javítani.

Mindenkinek legyen munkája, aki akar dolgozni

 

 

A cél elérése

 

A foglalkoztatás bővítése mindenekelőtt olyan intézkedéseket feltételez, amelyek elősegítik, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetőség legyen, azaz segítik és ösztönzik a munkavállalást. Figyelembe véve a magyar munka-erőpiaci helyzet sajátosságait: a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét és a magas inaktivitást, ezeknek az intézkedéseknek a munkanélküliek mellett az inaktívaknak a munkaerőpiacra való visszatérését is szolgálniuk kell.

Az aktivitás növelése a legfontosabb feladat

Ehhez javítani kell az aktivizáló politikák hatékonyságát, össze kell hangolni a foglalkoztatási szolgálat és a szociális ellátórendszer működését és eszközeit, növelni kell az oktatás és a szakképzés szerepét. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű emberek – köztük a romák, az idősebb munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek, az alacsony iskolai végzettségűek, a hátrányos helyzetű térségben élők, a gyermeküket (egyedül) nevelő nők – foglalkoztathatóságának javítására. A munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzésében fontos szerepe van továbbá a család és a munkahely összeegyeztetését lehetővé tevő szolgáltatásoknak, a munkaerő területi mobilitása ösztönzésének, a munkahelyteremtő beruházások támogatásának, a szürke gazdaság kifehérítésének. Az önkéntességnek és a közösségfejlesztésnek szolgálnia kell a munkaerő-piaci integrációt is.

A foglalkoztatás bővítésének egyik útja a foglalkoztathatóság javítása

A foglalkoztatás bővítése csak a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszernek a (bejelentett) munkavállalásra ösztönző átalakításával lehet eredményes. Olyan szolgáltatási elemeket kell fejleszteni, amelyek segítik a munkaerőpiacra való visszatérést, illetve meg kell erősíteni azoknak az ellátásoknak a szerepét, amelyekhez a munkaerő-piaci aktivitást ösztönző elemek kapcsolódnak.

A szociális védelmi rendszer ösztönözzön a munkavállalásra

Hogy a munkavállalók és a vállalkozások képesek legyenek alkalmazkodni a gazdasági és strukturális változásokhoz, illetve a termelésüket, szolgáltatásaikat bővítő vállalatok számára megfelelő számú és képzettségű munkavállaló álljon rendelkezésre, mind a vállalatokat (szervezeteket), mind a munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy ráfordításaikkal, illetve részvételükkel segítsék elő a megfelelő tudás megszerzését. Ehhez szükség van az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek fejlesztésére, hozzáférhetővé tételére. Ez a vállalatok mellett a közigazgatás és a civil szervezetek alkalmazkodóképességét is javítja.

Az egész életen át tartó tanulás növeli a munkaerőpiaci helytállás esélyét

A tervezett beavatkozások tehát a következő prioritások köré szerveződnek:

 

-

a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása,

 

-

a munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása.

 

 

 

Szabályozási kérdések

 

A munkaerő-kereslet növeléséhez a munkaerő költségének fokozatos csökkentése szükséges, amit az adó- és járulékrendszer átalakításával lehet elérni. Ezáltal erősödik a vállalkozások (különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások) foglalkoztatási képessége. Az adórendszernek, az adók összetételének döntő szerepe van a különböző minőségű munkák iránti kereslet szempontjából. Ez különösen igaz a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok (alacsonyabb képzettségűek, nehezebben alkalmazkodó idősebbek, kisgyermekesek, megváltozott munkaképességűek stb.) alkalmazása esetén. E csoportok foglalkoztatásának ösztönzését a célzott adó- és járulékkedvezmények szolgálják. A foglalkoztatás bővítését célzó intézkedések eredményességének feltétele továbbá a kiegyensúlyozott és a gazdasági teljesítmény növekedéséhez igazodó bérpolitika is.

Alapvető feladat az élőmunkát terhelő közterhek csökkentése – különösen a hátrányos helyzetűek esetében

Az inaktív népesség munkaerőpiacra való belépésének támogatásához olyan integrált foglalkoztatási, rehabilitációs és szociális szolgáltatórendszerre van szükség, amely összehangoltan képes kezelni az inaktivitást és a szociális hátrányokat, a munkaerő-piaci aktivitás ösztönzésére helyezve a hangsúlyt. Az egész életen át tartó tanulás intézményi feltételeinek megteremtéséhez szükséges a felnőttképzés és a szakképzés összehangolt intézményrendszerének kialakítása. A munkajogi szabályozás átalakítása során a rugalmas foglalkoztatást a foglalkoztatás biztonságának új formáival kell ötvözni.

Az ösztönzés mellett segítségre is szükség van a foglalkoztatás növekedéséhez


2.4.3 A versenyképes tudás és műveltség növekedése18

 

18 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.6. Oktatáspolitika, IV.7.11. Informatika-hírközlési politika, IV.7.7. Kulturális politika fejezeteiben.

A különböző olvasási teljesítményszinteket elérő 15 éves tanulók aránya a 2003. évi PISA-vizsgálatban, országok szerint (%)

1-es olvasási szint alatt

1-es olvasási szint

2-es olvasási szint

3-as olvasási szint

4-es olvasási szint

5-ös olvasási szint
Forrás: OECD PISA adatbázis, 2003.

A versenyképes tudás és a műveltség bővülése az egyén tudásának, képzettségének, készségeinek és kompetenciáinak, valamint alkalmazkodóképességének egész életen át tartó fejlesztését igényli. A globális versenyben csak a tudásalapú gazdaság kiépítése biztosíthatja a tartós növekedést, amihez elengedhetetlen az emberi erőforrások minőségének javítása. Ehhez fontos cél, hogy az oktatási és képzési rendszer biztosítsa a gazdasági keresletnek megfelelő munkaerőt, és folyamatosan alkalmazkodjon a munkaerő-piaci igényekhez. Az összhang megvalósulásában meghatározó szerepe van a rendszer tartalmi és szervezeti fejlesztésének. Ebben a folyamatban nemcsak az oktatási és képzési rendszer infrastrukturális fejlesztése kulcsfontosságú, hanem humánerőforrás-feltételeinek a korszerűsítése is.

A tudás növeli a munkaerő értékét

Az emberek képzettségének növelése, készségeik javítása és az egész életen át tartó tanulás támogatása – amellett, hogy alapvető feltétele a sikeres munkaerő-piaci részvételnek – a szociális hátrányokat is csökkenti, hiszen az embereket felruházza a mindennapi élet egyéb területein is nélkülözhetetlen szociális készségekkel és kompetenciákkal. Ezért kiemelkedően fontos, hogy 2020-ra a társadalom minden tagjának – függetlenül életkorától, lakóhelyétől, nemétől, szociális helyzetétől, etnikai hovatartozásától, fizikai és szellemi adottságaitól – lehetősége legyen az aktív és kreatív élethez szükséges tudás, készségek és műveltség megszerzésére és megújítására. A tanulási lehetőségek bővülése és a közösségfejlesztés együttesen járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az állampolgárok szűkebb és tágabb közösségük felelős, aktív, normakövető és tudatosan cselekvő tagjaivá váljanak.

Mindenki így válhat képessé céljainak elérésére, a mindennapi élet kihívásainak való megfelelésre, a változó munkaerő-piaci követelményekhez való alkalmazkodásra.

A tudásnak nemcsak a munkaerő-piacon vesszük hasznát, hanem az élet minden területén

 

 

A cél elérése

 

Az emberi erőforrások minőségének javításához elengedhetetlen az oktatási, képzési és kulturális rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése az egész életen át tartó tanulás szellemében. Így biztosítható, hogy a tudás, a képzettség és a műveltség mind az egyén, mind a közösségek számára az életminőség javításának meghatározó tényezője legyen. Az oktatási és képzési rendszernek a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodását a rendszer tartalmi és szervezeti fejlesztésén keresztül kell elérni. Ez a közoktatási, szakképzési, felsőoktatási és felnőttképzési rendszerek esetében nemcsak az infrastrukturális, hanem a humánerőforrás-feltételek korszerűsítését, fejlesztését is magában foglalja.

Az oktatási rendszer minőségének javítása segíti a munkavállalók versenyképességének megőrzését

A lakosság készségeinek fejlesztésére irányuló tartalmi fejlesztéseken belül különösen az alapkészségek, a kreatív teljesítmények, a jogtudat fejlesztése, az idegen nyelv és az informatika kiemelt fontosságú. Ahhoz, hogy a jövő generációi a gazdasági élet sikeres szereplőivé válhassanak, nagyobb szerepet kell biztosítani a vállalkozó-, jogi és együttműködési készség fejlesztésének és a gazdasági, gazdálkodási ismeretek oktatásának is az iskolarendszerű és a felnőttképzésben.

 

Az esélyteremtő tudás mellett kiemelt feladat a tehetséggondozás, a tudomány, a kutatás-fejlesztés és az innováció humánerőforrás-utánpótlásának biztosítása. Meg kell fordítani a műszaki, természettudományi és az élettudományi ismeretek és pályák vonzerejének az elmúlt évtizedben bekövetkezett csökkenését.

 

Az általános műveltség, a kulturális szocializáció minőségének javításához erősíteni kell a kulturális alapszolgáltatások elérhetőségét a közösségi terek, a kulturális infrastruktúra fejlesztése révén, továbbá erősíteni kell a kultúra és a közösségi tevékenységek szerepét az oktatásban és képzésben.

 

E célkitűzések megvalósítása érdekében szükség van mindenekelőtt:

Prioritások

 

-

az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztésére, a munkaerőpiac igényeivel történő folyamatos összehangolására, valamint

 

 

-

az esélyegyenlőség feltételeinek javítására, az oktatáshoz, a műveltséghez és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával.

 

 

 

Szabályozási kérdések

 

Az egész életen át tartó tanulás intézményi feltételeinek megteremtéséhez össze kell hangolni a közoktatás (azon belül az iskolarendszerű szakképzés), illetve a felsőoktatás és a felnőttképzés rendszerét, valamint más közpolitikákat (pl. foglalkoztatás, szociális gondoskodás) is. Az egységes és összehangolt rendszer működéséhez ki kell alakítani a jogszabályi feltételeket. Az oktatási rendszer esélynövelő és társadalmi mobilitást segítő szerepének erősítéséhez ki kell küszöbölni a rendszer működésében rejlő szegregációt. Létre kell hozni az oktatási rendszeren belül azokat a mechanizmusokat – a jelenlegi irányítási rendszer felülvizsgálatával –, amelyek szavatolják a rendszer egységes fejlesztésének lehetőségét és a munkaerő-piaci és társadalmi változásokhoz való folyamatos alkalmazkodást. Ki kell alakítani a térségi integrált szakképző központok működésének jogi szabályozását.

Össze kell hangolni a közoktatást és a felsőoktatást, a felnőttképzést

2.4.4 A népesség egészségi állapotának javulása19

 

19 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.9. Egészségpolitika fejezetében.

Születéskor várható, egészségben eltöltött évek számának átlaga (HALE index, 2002)
Forrás: WHO Statistics.

Az egyén egészségi állapota egyértelműen meghatározza, hogyan tud bekapcsolódni a gazdaságba, részt venni a közösség életében. Az egészség nemcsak a munkavégző képesség szempontjából kulcsfontosságú, hanem a méltóságteli élethez szükséges képzéshez, azaz az emberi tőke fejlesztéséhez is elengedhetetlen. A hosszabb és egészségesebb élet együtt jár az aktívan töltött évek növekedésével, ami a foglalkoztatás bővülésének feltétele.

Az egészség befolyásolja a munkaképességet és képzésre való alkalmasságot

Hazánkban az egészséges élet esélye jelentős társadalmi, gazdasági és területi különbségeket mutat; ezek kiegyenlítése közvetlenül szolgálja a kohézió növelését. Az egészségegyenlőtlenségek hátterében az adott helyen, az adott társadalmi csoport számára rendelkezésre álló, az egészséges élethez szükséges alapvető feltételek, köztük az elérhető egészségügyi szolgáltatások egyenlőtlenségei állnak.

Az egészséges élet esélye egyenlőtlenül oszlik el

Az egészséges élethez és környezethez szükséges feltételek kialakításával csökkenteni kell az esélykülönbségeket. Különös figyelmet kell fordítani a munkaképes népesség egészségének megőrzésére, továbbá a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, így a romák és a szegénységben élők egészségi állapotának javítására. Meg kell teremteni az egészséges, mozgásgazdag életmód feltételeit mind szélesebb társadalmi rétegek számára. El kell érni, hogy az egészségügyi rendszer szolgáltatásainak színvonala javuljon, rugalmasan alkalmazkodjon a változó szükségletekhez, és működjön hatékonyan. Mindehhez meg kell teremteni a várhatóan magasabb működési és fejlesztési költségek fedezetét.

Az egészségügyi rendszer jó működéséhez egyre több pénz kell

Az egészségügy területén a fő cél, hogy a megvalósuló fejlesztések következményeképpen jelentősen javuljon a magyar lakosság egészségi állapota, és a születéskor várható élettartam 2013-ra jelentősen közelítse meg az Európai Unió 25 tagországának átlagát.

A magyar lakosság életesélyei ne maradjanak el az EU átlagától

 

 

A cél elérése

 

E területen az a legfontosabb célkitűzés, hogy a magyar lakosság hosszabb egészségben eltöltött életet tudjon megélni. Ennek egyik fontos tényezője, hogy az egyéni és a közösségi döntéshozatal minden szintjén váljék értékké az egészség. Ehhez az szükséges, hogy a döntéshozók minden egyes intézkedés tervezésénél vegyék figyelembe az egészség szempontjait, és váljon gyakorlattá az intézkedések egészségre kifejtett hatásának vizsgálata. Csakis az egészség ügyének multiszektorális megközelítése vezet a népesség egészségi állapotának javulásához, hiszen az egészségügyi tárca az egészséget meghatározó tényezőknek csupán egy kisebb hányadát képes közvetlenül befolyásolni.

Az egészség ügye nem csak az egészségügyé.

Az egészségi állapot javulásához az egészséges életvitelt támogató természetes és mesterséges környezet, a mozgásgazdag életmódhoz szükséges szakmai és infrastrukutrális feltételek megteremtése, az egészséges élelmiszerek, a korszerű egészségügyi szolgáltatások, az egészséges életmódhoz szükséges információk, valamint az egyének és közösségek egészségtudatosságának bátorítása vezet. Az egészségi állapot javítása a társadalmi tőke növekedése révén az elmaradott térségek felzárkóztatásának is záloga.

 

A hatékonyan és magas színvonalon működő egészségügyi rendszer kialakítása alapvetően befolyásolja a lakosság egészségi állapotát. A progresszivitás elvén felépülő, regionális, illetve térségi együttműködésen alapuló, betegközpontú, lakosság közeli ellátási formákat előnyben részesítő, megújuló egészségügyi rendszernek a gazdaság teherbíró képességéhez alkalmazkodva kell működnie. Be kell tudni fogadnia a korszerű technológiákat és eljárásokat, alkalmazkodnia kell a változó szükségletekhez.

Az egészségügyben sem mellőzhető a költségtakarékosság

Ez az egészségügyi rendszer működése során tiszteletben tartja az emberi méltóságot, megadja a döntési szabadságot és az ehhez szükséges tájékoztatást. A szolgáltatást igénybe vevők elégedett-ségének növelésére és bizalmának elnyerésére törekszik.

 

Az egészségben eltöltött életévek növeléséhez elengedhetetlen, hogy csökkenjenek a területi és a szocio-kulturális egyenlőtlenségek az egészségi állapotban és az elérhető egészségügyi szolgáltatások színvonalában. Mindenki férjen hozzá a közfinanszírozott szolgá-ltatásokhoz! Ezért egyes hátrányos társadalmi csoportok sajátos élethelyzetét figyelembe kell venni az egészségügyi szolgáltatások kialakításakor.

Mindenki férjen hozzá a közfinanszírozott szolgáltatásokhoz!

A káros szenvedélyek (túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás stb.) elleni küzdelemben a lakosság aktív támogatására és szimpátiájára építve erősíteni kell a prevenciót, támogatni kell az igény szerinti regionális és helyi prevenciós rendszerek kialakítását és működtetését. A nevelés, az oktatás iskolai rendszerének és a lakosság felkészítésének fejlesztésével elő kell segíteni a veszélyhelyzetek megelőzését, esetleges bekövetkezte esetén annak kezelését.

káros szenvedélyek, munkahelyi ártalmak, valamint veszélyhelyzetek elleni fellépés

A hazai egészségipar a népesség egészségi állapotának javításán túl a foglalkoztatottság bővítésével hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséhez. Fejlődésével nő a magas szintű szaktudásra, a kiemelkedő kutatói potenciálra, valamint a korszerű technológiákra épülő beruházások száma, javul a kis- és középvállalkozások beszállítói tevékenysége, bővül az egészséges életmódhoz, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó termék- és szolgáltatási piac.

Az egészségipar jelentős jövedelmet termelő ágazat

A tervezett beavatkozások tehát a következő prioritások köré szerveződnek:

Prioritások

-    értékelvű, egészségközpontú egészségpolitika kialakításához és végrehajtásához szükséges feltételrendszer, valamint a népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése,

 

-    az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése, az ellátások minősé-gének és hatékonyságának javítása, a jelentős egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.

 

Szabályozási kérdések

 

A stratégiai cél sikeres megvalósításának alapvető feltétele a megfelelő szabályozási környezet kialakítása. Ennek egyik fő eleme az ellátási kötelezettségek, valamint az ellátórendszert érintő tulajdonviszonyok jogszabályi összehangolása (pl. a progresszivitásnak és a térségi hierarchiának megfelelő regionális ellátórendszer működtetéséhez illeszkedő ellátási kötelezettségek meghatározása). Másik jelentős szabályozási terület a megfelelő érdekeltségen alapuló finanszírozói, szolgáltatói és az egyén felelősségvállalását ösztönző biztosítási, finanszírozási és szabályozási környezet kialakítása. Ugyancsak kiemelt fontosságú a szervezetek viselkedését befolyásoló adópolitika alkalmazása. (Az adókedvezmények és a terhelésmentes juttatások elősegítik az egészséges termékek, szolgáltatások széles körű elterjedését.) A korszerű információs és kommunikációs technológiák (az e-egészség program) bevezetése és használata jogszabályok módosítását igényli, mert a különleges személyes adatnak minősülő egészségi adatok általánossá váló elektronikus kezelése számos előre nem látható problémát vethet föl.

Rendezni kell a tulajdonviszonyokat, és ösztönözni kell az egyéni felelősségvállalást

2.4.5 A társadalmi összetartozás erősítése20

 

Az összetartó, kiegyensúlyozott társadalom, a társadalmi tőke, az egyéni és közösségi öngondoskodás olyan közös kincs, ami hozzájárul a tartós növekedéshez, az ország versenyképességéhez és biztonságához. A tartós növekedés alapfeltételei közé tartozik a nyitott, egyenlő esélyeket biztosító, befogadó, stabil, biztonságos és vonzó társadalmi környezet, a foglalkoztatható és mobilizálható munkaerő. Ennek révén mérséklődnek a jövedelemegyenlőtlenségek, csökken a kirekesztődéssel fenyegetett tartósan szegények köre, különösen a gyermekeket nevelő és munka nélküli családokban. A társadalmi összetartozás erősödése közvetlenül szolgálja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót. A kohézió megerősödése pedig együtt jár a társadalmi igazságosság és tolerancia növekedésével. A társadalmat fel kell készíteni a növekvő migrációra és következényeire. Egy modern európai országban azok számára is lehetővé válik a méltó életfeltételekhez, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – és ezáltal a társadalmi integráció –, akik társadalmi helyzetük, betegségük, fogyatékosságuk, életkoruk vagy településük hátrányos helyzete miatt nem kapcsolódhatnak be a foglalkoztatásba. A személyi szolgáltatások fejlesztése éppen ezért: az Európa egészére is jellemző romló demográfiai folyamatok és a lakosság idősödése miatt szükségszerű.

Mindenki számára lehetővé kell tenni az emberhez méltó életet

A gyermekvállalást és a felnövekvő generációk nevelését támogató eszközök és szolgáltatások fejlesztése hozzájárul a népesedési helyzet javulásához. A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése kulcsfontosságú a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez. Ennek érdekében összhangban kell lenniük a szakmapolitikai eszközöknek: a nyugdíjrendszerrel, a családpolitikával és a munkavállalást támogató szociálpolitikával.

Ösztönözzük a gyermekvállalást és a generációk közötti szolidaritást

A fejlesztések hozzájárulnak a közszolgáltatások minőségének és hatékonyságának a javításához. Segítik a méltatlan lakhatási és környezeti feltételek megváltoztatását, a helyi közösségek megtartó erejének növekedését, identitásának megőrzését. A társadalmi biztonság erősödése a versenyképesség feltétele. Elősegíti a foglalkoztathatóságot, az együttműködés képességét, a bizalom erősödését, a társadalmi integrációt és mobilitást. Mindezek együttesen jelentős mértékben javítják az életminőséget.

Az erős társadalmi összetartozás önmagában javítja az életminőséget

A közösségfejlesztés, a közösségi öngondoskodás erősítése révén azonban nemcsak az életminőség javul, hanem nő az egyéni és közösségi aktivitás, ezáltal erősödik a társadalmi tőke, ami a társadalmi összetartozás elengedhetetlen feltétele. A társadalmi szolidaritás növelése, a diszkrimináció elleni küzdelem az esélyegyenlőség növekedését és a társadalmi kohézió erősítését szolgálja. Az összetartó közösségek kedvező hatással vannak a fiatal generáció életminőségére, mentalitására is. A fejlesztések civil szervezetek, társadalmi intézmények támogatása révén is hozzájárulnak az életminőség javulásához.

A jó közösséghez tartozás fontos eleme az életminőségnek

A cél elérése

 

A társadalmi összetartozás erősítése többrétegű, többtípusú eszközök összehangolását igénylő cél. Alapvető feladata a szegénység és a kirekesztődés mérséklése, a társadalmi és területi hátrányok kiegyenlítése, az esélyek növelése. Ennek érdekében szükség van az inaktívak foglalkoztatásának növelésére, kiemelt figyelmet fordítva foglalkoztathatóságuk növelésére, a család és a munkahely összeegyeztetését lehetővé tevő szolgáltatások fejlesztésére és a közmunka-lehetőségekre, illetve a szociális gazdaság típusú programokra. A foglalkoztatás hosszú távú és tartós bővítése elválaszthatatlan a mobilitást könnyítő feltételek kialakításától. Ebben kiemelt helyen állnak a hozzáférhető lakhatási megoldások (szociális bérlakások, munkás- és diákszállók) és az elérhető, rugalmas tömegközlekedés.

A társadalmi öszszetartozás erősödésével csökken a szegénység és a kirekesztődés

A társadalmi-területi hátrányok leküzdéséhez komplex, egymást erősítő fejlesztések révén a gazdasági-társadalmi hátrányokat együttesen megjelenítő területeken olyan infrastrukturális, oktatási-szociális és egyéb közszolgáltatási fejlesztéseket kell végrehajtani, amelyek hozzájárulnak a hátrányos helyzetű térségek megújulásához és az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtéséhez. A hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok esélyeinek növelése, iskolai karrierjük támogatása és szabadidős lehetőségeik bővítése aktív életüket, társadalmi szerepvállalásukat alapozza meg. Az alapfokú végzettséggel, illetve az alapkészségekkel sem rendelkező felnőttek képzése kulcsfontosságú. A szegénység csökkentése a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fontos feladata.

Komplex, egymást erősítő fejlesztések kellenek az infrastruktúrában és a szolgáltatásokban

A közszolgáltatások (nem feltétlenül helyben megszervezett) elérhetőségének biztosítása, a hozzáférés növelése a legkisebb településeken élők számára (is) elsősorban nem méltányossági, hanem alapvető emberi jogi kérdés. A fizikai és kommunikációs akadálymentesítés sem csak a fogyatékossággal élők számára fontos, hanem elválaszthatatlan része az egészséges, szolidáris társadalmi környezetnek, a foglalkoztatottsági szint növelésének is. A méltó időskorhoz szükséges feltételeket az ápolási, gondozási és rekreációs szolgáltatások összehangolásával is támogatni kell.

Az emberi méltóság nem méltányossági, hanem alapvető emberi jogi kérdés

A közéleti részvétel új formáit, csatornáit kell kialakítani, helyi, kistérségi, regionális és országos szinten. Az oktatási, a közművelődési, az ifjúsági, illetve a társadalom széles rétegeit elérő egyéb ágazatok együttműködésével minden embert képessé kell tenni a közügyek, a demokrácia intézményrendszerének ismeretére és „használatára”.

Az aktív demokratikus részvétel erősítése

A tervezett beavatkozások tehát a következő prioritások köré szerveződnek:

Prioritások

 

-

a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása,

 

 

-

a társadalmi és területi zárványok oldása – az elmaradott térségek és csoportok felzárkóztatása gazdasági, infrastrukturális, oktatási fejlesztésekkel, valamint a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésével,

 

 

-

a társadalmi és kulturális tőke növelése,

 

 

-

az esélyegyenlőség feltételeinek javítása, az oktatáshoz, a műveltséghez és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával.

 

Szabályozási kérdések

 

A szegénység és kirekesztődés mérséklése, megszüntetése érdekében a foglalkoztatás bővítéséhez olyan szabályozási reformokat is végre kell hajtani, amelyek növelik a jelenlegi szociális segélyezési és szolgáltatási rendszer foglalkoztatást ösztönző hatását, egyúttal pedig hatékonyabban és hatásosabban irányulnak a legszegényebbekre, a kirekesztődéssel fenyegetettekre. Emellett a közszolgáltatások elérhetőségét javító, a feladatok elosztását és a finanszírozási rendszert újraszabályozó reformok is szükségesek. Ehhez felül kell vizsgálni a rokkantsági ellátások rendszerét, fejleszteni kell a rehabilitációs szolgáltatásokat. Olyan szolgáltatási elemeket kell kapcsolni a pénzbeli ellátásokhoz, amelyek segítik a munkaerőpiacra való visszatérést, illetve meg kell erősíteni azoknak az ellátásoknak a szerepét, amelyekhez a munkaerő-piaci aktivitást segítő és ösztönző elemek kapcsolódnak.

A támogatásoknak a legszegényebbekhez kell eljutniuk, ugyanakkor a szolgáltatások nem szabad, hogy ellenérdekeltséget teremtsenek a munkavállalásban.

20 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.8. Szociálpolitika, IV.7.16. Biztonságpolitika fejezetében.



2.4.6 A fizikai elérhetőség javítása21

Gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete 2015-ben

 

21 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.12. Közlekedéspolitika, IV.7.16. Biztonságpolitika fejezetében.

Forrás: GKM.

A települések, létesítmények fizikai elérhetőségének javítását a megfelelő területhasználat és térszerkezet kialakítása, valamint a közlekedési hálózatok és eszközök fenntartása és fejlesztése teszi lehetővé. Az elérhetőség minőségét az infrastruktúra fejlettsége és üzemeltetésének színvonala befolyásolja. Minél fejlettebb a közlekedési hálózat (ideértve a kiépítettséget, a megfelelő struktúrát, állapotot, a megengedett sebességet, a korszerű üzemeltetést), az eszközállomány (járműpark, forgalomirányítási eszközök, rendszerek), valamint az üzemeltetés (forgalomszervezés, irányítás, utaskiszolgálás stb.), annál inkább javulhat az elérhetőség.

A közlekedés milyensége az életminőség fontos eleme…

Az elérhetőség javítása az életminőség mellett alapvető hatással van a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra is. Oldja az ország gazdasági kettészakadását, növeli a hátrányos helyzetű régiók, térségek felzárkózási esélyeit, elérhetőbbé teszi a munkahelyeket és a különböző szolgáltatásokat, mérsékli a területi egységek közötti gazdasági-társadalmi fejlettségbeli különbségeket, az akadálymentesítéssel javítja a fogyatékossággal élők vagy más fizikai, környezeti és kommunikációs hozzáférésben akadályozott emberek életminőségét. A közlekedési rendszerek fejlesztéséből adódó negatív hatások minimalizálásához elengedhetetlen a környezetkímélő, illetve a közlekedés biztonságát növelő fejlesztések (vasúti közlekedés, kötött pályás városi és elővárosi közlekedés, történelmi városmagok tehermentesítése, elkerülő utak, vízi út, gyalogos és kerékpáros közlekedés) előtérbe helyezése. A működtetés keretfeltételei meghatározók az infrastruktúra és a szolgáltatások hatékonysága és a gazdaság fenntarthatósága szempontjából.

… de gazdasági, környezeti és társadalmi szerepe is jelentős

A fizikai elérhetőség szintje döntően befolyásolja a gazdaság versenyképességét. Az elérhetőség javulása ösztönzi a működő tőke magyarországi telephelyválasztását, elősegíti a munkaerő mobilitását, segíti a nemzetközi áruszállításban és a turizmusban való hazai részvételt, ezáltal hozzájárul a tartós növekedéshez.

A közlekedés befolyásolja a telephely-kiválasztást és a munkaerő mobilitását

A fizikai elérhetőség javításának célja, hogy a kedvező gazdaságföldrajzi helyzetet kihasználva az országot és a régióit bekapcsolja az európai gazdasági térbe, valamint hogy javítsa a regionális és térségi központok, a meghatározó városok (fejlesztési pólusok) fejlődését, valamint a leszakadó (periferikus, aprófalvas, tanyás) térségek gazdasági felzárkózási esélyeit, és településeink élhetőbbé váljanak.

A fizikai elérhetőség javítása erősíti kapcsolódásunkat az európai gazdasági térbe és élhetőbb településeket eredményez

 

 

A cél elérése

 

Az ország nemzetközi gazdasági térbe történő intenzívebb bekapcsolódását, illetve a térségi-regionális elérhetőség javulását segíti elő a meglévő közlekedési infrastruktúra fejlesztése. Ez a közúti, vasúti, vízi, légi közlekedést, illetve a logisztikát egyaránt érinti. Lényeges a régióközpontok közötti gyors és korszerű közlekedés kiépítése. A regionális és térségi központok, a fejlesztési pólusokat jelentő meghatározó városok, valamint a leszakadó térségek elérhetőségének javítását szolgálja a településeken belüli és a települések, térségek közötti közösségi közlekedési rendszerek (városi tömegközlekedés, elővárosi közlekedés, helyközi közúti közlekedés, vasút) fejlesztése. Ugyanakkor a különböző közlekedési rendszerek fejlesztésénél elengedhetetlen az elemek közötti interoperabilitás és intermodalitás biztosítása, a kombinált közlekedés feltételeinek megteremtése. Mind az infrastruktúra modernizációja, mind a szolgáltatások minőségének, a működtetés keretfeltételeinek javítása szükséges a hatékonyabban működő, gazdaságos és korszerű közlekedési rendszerek megteremtéséhez.

Tovább kell fejlesztenünk a közlekedési infrastruktúrát

A fizikai elérhetőség javítását az alábbi prioritások szolgálják:

Prioritások

-

hazánk nemzetközi elérhetőségének javítása, a logisztikai csatlakozások fejlesztése,

 

-

a regionális és régiók közötti elérhetőség javítása,

 

-

a helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése.

 

A fizikai elérhetőség valamennyi prioritása esetében horizontális elvként kell érvényre juttatni a környezetterhelés minimalizálását, a természeti területek, ökológiai hálózatok, Natura 2000 területek, kulturális örökségünk, épített környezetünk megőrzését, a gazdaságos üzemeltetés és fenntartás szempontját (ideértve a meglévő infrastruktúra fejlesztését, illetve szinten tartását is), a közlekedésbiztonság feltételeinek érvényesítését, valamint az egyenlő esélyű hozzáférés (akadálymentesség) követelményeit. A lakosság életében, a közlekedési és szállító cégek, vállalkozások gazdálkodásában a közlekedés és a veszélyes áruk szállításának biztonsága kiemelt jelentőségű.

A közlekedés fejlesztésében érvényesíteni kell a horizontális szempontokat is

Szabályozási kérdések

 

A fizikai elérhetőség javítása kapcsán kiemelten fontos a közlekedés környezeti hatása, a közlekedés biztonsága, a közúti közlekedési szolgáltatások, a veszélyes anyagok szállítása szabályozási és ellenőrzési rendszerének kimunkálása és fejlesztése. A szabályozás segítségével egységes követelményrendszert kell érvényesíteni a közlekedési infrastruktúrák műszaki kialakításában, fenntartásában és működtetésében. Ugyancsak elengedhetetlen a közlekedési szektoron belül az ellenőrzött, szabályozott versenyre vonatkozó előírások megalkotása és ellenőrzése, a tarifa- és díjpolitika piaci környezetben történő szabályozása és a közösségi közlekedés bevételekkel nem fedezett költségei megtérítése.

A szabályozásnak erősítenie kell a biztonságot, és fel kell számolni a verseny korlátozását

A vasút fejlesztése során elengedhetetlen – az európai uniós gyakorlatnak megfelelően – a pályavasút, a személyszállító vasút és az árufuvarozó vasút szétválasztása, amelyek közül csupán a pályavasút állami tulajdonban tartása uniós elvárás. Az ilyen irányú fejlesztések megvalósításának alapfeltétele a MÁV Rt. privatizálását követő vasúti liberalizáció. Ugyancsak elkerülhetetlen a piacnyitás a közúti személyszállítási közszolgáltatások esetében is.

A liberalizáció a vasút mellett a közúti személyszállítást is eléri


2.4.7 Az információs társadalom kiteljesítése22

 

22 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.11. Informatika-hírközlési politika, IV.7.16. Biztonságpolitika fejezetében.

Az információs társadalom legfontosabb mutatói a legjobb ország mutatójának
százalékában (2004)
Forrás: Eurostat.

A tudásalapú és megújuló társadalom, valamint a versenyképes gazdaság létrehozásának egyaránt alapvető feltétele az információs társadalom kiépítése. A magyar információs társadalomban rejlő lehetőségek kihasználásához a gazdasági versenyképesség és a technológiai fejlődés erősítésére van szükség. Ezt segíti az IKT lehetőségeinek kihasználása, az IKT által érintett szektorokban a piaci verseny biztosítása a monopolisztikus helyzetek felszámolásával. Az információs társadalom megerősödésének feltétele a digitális esélyegyenlőség megteremtése, a lakosság bevonása az információs társadalom lehetőségeinek kiaknázásába. A társadalom korszerű működését segíti az elektronikus közszolgáltatások és magánszolgáltatások terjedésének ösztönzése, valamint az e-demokrácia kialakulásának segítése. A lehetséges előnyök kihasználása mellett figyelmet kell fordítani az információs forradalom által okozott kockázatok megelőzésére és kezelésére.

Az információs társadalom kiteljesítése egyaránt fontos a gazdaság és a társadalom számára

Az info-kommunikációs technológiák (IKT) használatának elterjedéséhez fel kell számolni a vállalatokat és a magánszemélyeket sújtó hozzáférési korlátokat. Ezzel párhuzamosan ki kell alakítani azokat az IKT-készségeket, amelyek szükségesek az „új gazdaság”-ban és társadalomban való részvételhez. Ösztönözni kell az új, dinamikus on-line tartalmak és szolgáltatások terjedését. Az állam csak akkor tud hatékony szolgáltatásokat nyújtani, és a fejlődéshez is hozzájárulni, ha nemcsak támaszkodik az új típusú kommunikációs megoldásokra, hanem az információs társadalom fő hajtóerejévé válik. A közigazgatás élen kell hogy járjon a hatékony információcsere és elektronikus közszolgáltatások kiépítésében, az új megoldások alkalmazásában, erősítve a társadalom, a gazdaság és az állami intézmények közötti kölcsönhatást.

Le kell bontani az IKT terjedését gátló korlátokat, ösztönözni kell a megfelelő készségek elsajátítását

A cél elérése

 

Az IKT adta lehetőségek kihasználása érdekében az állam egyik legfontosabb feladata az IKT-ban rejlő vállalati versenyképesség-növelési tartalék kihasználása. Ennek egyik terepe az IKT-termelő szektor, ahol elsősorban a növekedés fenntartása, a nemzetközi piacokon való helytállás elősegítése, az innovatív termékek és technológiák létrehozása a cél. Az IKT-t használó ágazatokban fontos a használat ösztönzése, ami még ki nem merített hatékonyságjavítási lehetőségeket rejt magában, főleg a bonyolultabb, dinamikus on-line funkciók felhasználása esetében. A K+F információs infrastruktúra háttérbázisának – a már működő nemzetközi és hazai projektjeire építve – tovább kell növelni a kutatásban az információáramlást, a technológiai tudás hálózati terjedését. Az IKT-alapú piaci tranzakciók felől el kell mozdulni a hálózatosodást magában foglaló IKT-alapú fejlesztések felé.

Az IKT-alapú megoldások terjedésének gátját jelenti az alkalmazások, tranzakciók biztonsága nem megfelelő volta, mely problémákat fel kell számolni. Meg kell teremteni az információs társadalom tranzakciós-kommunikációs formái iránti bizalmat a vállalati, lakossági szereplők körében. Egyrészt az illetéktelen célú hozzáférések veszélyének csökkentésével, másrészt a hálózati biztonság, a szolgáltatások, alkalmazások rendelkezésre állásának is javításával.

Az államnak mind a kínálatot, mind a keresletet ösztönöznie kell

A lakosság körében még jelentős infrastrukturális hozzáférési hiányokat kell pótolni. Az IKT használatának további terjedését gátló kulturális, illetve készséghiányt fel kell számolni. Növelni kell a bizalmat az elektronikus szolgáltatások igénybevétele iránt, és lehetővé kell tenni a közszolgáltatások tömeges on-line igénybevételének módját az oktatásban, az adminisztrációban. A felhasználói készségek mellett a professzionális IT-készségek és szakemberbázis növelését is biztosítani kell. Ösztönözni kell az on-line munkavállalást. A meglévő közszolgáltatások elektronizálása mellett új, csak on-line formában működő közszolgáltatásokat kell létrehozni, amilyenek például az elektronikus informálás, ügyintézés és biztonságteremtés.

Elő kell segíteni az on-line közszolgáltatások terjedését

A közszolgáltatásoknak nemcsak a belső hatékonyságát kell növelni, hanem az állampolgárok, illetve gazdálkodó szervezetek, valamint a szolgáltató intézmények közötti információáramlást is, ami az igények és a kínálat integrálását, végső soron a hatékony szolgáltatásportfolió kialakítását is elősegíti. Az oktatás és képzés területén az itthon égető hiányt jelentő e-learning, illetve az IT-szakemberképzés megteremtése, az egészségügyben a jóval hatékonyabb, konzultatív e-egészségügy, a kulturális szolgáltatásokban a digitális kultúrkincs hozzáférhetővé tétele, a vállalatok számára az adminisztráció olcsóbb, elektronikus bonyolításának lehetősége a legfőbb célok. E szolgáltatások bővítéséhez esetenként infrastruktúra-fejlesztés is szükséges, ám a tartalom és szolgáltatások előállítása a fő cél.

Az elektronikus infrastruktúra mellett a tartalmat és a szolgáltatást is fejleszteni kell

Segíteni kell a demokrácia és a civil társadalom tudás- és információs alapú megerősödését. A közszolgáltatások IKT-alapú fejlesztése azok átláthatóságát is erősíti. A közéletben és a társadalmi életben való részvételt az így könnyen elérhető közszolgáltatásokkal, továbbá a civil szervezetek, a gazdasági szerveződések, az intézményi, társadalmi együttműködések információs bázisát, IKT-integrációját erősítve lehet növelni.

Az információs technológiák terjedésével a demokrácia is erősödhet

Az IKT-megoldások terjedése új típusú problémákat vet fel, amelyek egy része esélyegyenlőségi, másik része gazdasági természetű. Az információs társadalom szabad terjeszkedése bizonyítottan digitális szakadékot hoz létre, ezért minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az esélyegyenlőség létrehozására. E téren a legfőbb cél a jövedelmi, tudásbeli hátrányok, a fogyatékosság által okozott digitális esélyegyenlőtlenség felszámolása az érintett csoportok hozzáférésének, készségeinek, digitális írástudásának javításával. A kkv-k e-méretgazdaságossági hátrányait is csökkenteni kell hálózatos együttműködésük, hozzáférési lehetőségeik és a számukra rendelkezésre álló szolgáltatások és közcélú információk javításával. A területi hátrányokat elsősorban az infrastruktúra és hozzáférés bővítésével kell megszüntetni.

A piac az ITK-felhasználók esetében is növeli a különbségeket – ezek mérséklése az állam feladata…

A másik, az innovatív iparágakra általában, így az IKT terjedésére is jellemző, hogy a hátrányos helyzetűekhez, a kisebb piaci erejű vállalatokhoz nem jutnak el az IKT-vívmányok. Ehhez versenyző, kiegyensúlyozott piacot kell teremteni a szoftverpiacon, a hozzáférésben, a telekommunikációban, és biztonságossá kell tenni a szolgáltatásokat. Ehhez nemcsak a szabályozáspolitikán kell változtatni, hanem fejlesztéspolitikai eszközökkel támogatni is kell az alternatív szoftverek és kommunikációs termékek terjedését, és versenysemlegessé kell tenni az elektronikus állami szolgáltatásokat. Fontos cél, hogy az interoperabilitás és ezáltal a jobb összehasonlíthatóság és átjárhatóság meglegyen az egyes technológiák között. A verseny erősítéséhez elektronikus nemzetközi piactereket kell teremteni a gazdaság más területein is. Gondoskodni kell az IKT-alapú innovációk ösztönzéséről és a szellemi tulajdonjog védelméről.

… például a verseny fenntartásával, alternatív termékek és szolgáltatások támogatásával

 

 

Szabályozási kérdések

Az információs társadalom fejlődéséhez alapvető a megfelelő szabályozási rendszer kialakítása. Ez a meglévő szabályozás (adatvédelem, elekronikus információszabadság, szellemi tulajdonjogok védelme, távközlés, versenyjog, kereskedelem, audiovizuális jog, elektronikus ügyintézés) és specifikus alkalmazásának felülvizsgálatával, valamint a hiányzó jogi szabályozás (az on-line tranzakciók biztonságának megteremtése, az interoperabilitás és platformfüggetlenség) megalkotásával teljesíthető.

 

 

2.4.8 Természeti erőforrások és környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosítása23

 

23 A célhoz kapcsolódó legfontosabb területi prioritásokat lásd az Országos Területfejlesztési Koncepció IV.7.10. Természet- és környezetvédelem, vízgazdálkodás, IV.7.7. Kulturális politika, IV.7.15. Lakáspolitika, IV.7.13. Energiapolitika, IV.7.14. Agrárpolitika és agrár-vidékfejlesztés fejezeteiben.

A természeti tőke felhasználása és környezetterhelés Magyarországon és a referencia-országokban (2004)
Forrás: Living Planet Report, WWF, 2004.4

A következő időszak fejlesztéspolitikájának egyik meghatározó tényezője a takarékos és megfontolt környezetgazdálkodás, a termé-szetes és épített értékek, a környezeti, táji és kulturális értékek megóvása, a lakosság környezeti tudatosságának növelése. A kör-nyezetbiztonság javítása az emberi egészség és életminőség javításának, a társadalmi jólét növelésének fontos részét képezi.

A környezet az életminőség egyik fontos eleme

A versenyképesség meghatározó eleme a környezet- és termé-szetbarát, minőségi szolgáltatásokat nyújtó, illetve az anyag- és energiatakarékos technológiákon alapuló gazdaság elterjedése. Az ipari parkok és létesítmények „ipari ökoszisztéma” alapon történő szervezése és az ökoinnováció terjedése mellett kiemelten fontos a haváriák megelőzése, következményeik enyhítése, illetve az elmúlt időszakban felhalmozódott környezeti károk felszámolása is.

A gazdaság csak a környezet megőrzése mellett fejlődhet

A természeti erőforrásokkal való bölcs, tudatos és hatékony gazdálkodás, az épített környezetnek a természettel, táji adottságokkal összehangolt fejlesztése, zöldfelületeink megőrzése és kialakítása nemcsak a lakosság életminőségének javulását szolgálja, de alapvető követelménye a fenntartható fejlődésnek is. A települési környezetminőség javítását célzó infrastrukturális fejlesztések, az ezt támogató környezettudatos életvitel, a jó háztartási gyakorlat kiszélesítése szintén a környezet biztonságának javulását, a lakosság, a gazdaság és a környezet közötti harmonikus viszony megteremtését, tehát a biztonságos, ökológiai szempontból fenntartható, tiszta és egészséges környezet kialakítását segíti elő.

Az erőforrások takarékos felhasználása nélkül nincs fenntartható fejlődés

A cél elérése

 

Természeti értékeink és tájaink megőrzése és fenntartása nemcsak az élővilág sokszínűségének védelmét jelenti, hanem hozzájárul az emberi egészséghez, a „jó közérzethez”. A természeti elemek között kiemelkedő jelentősége van a vizek mennyiségi, minőségi és ökológiai állapota javításának, illetve a belterületi, sík vidéki és dombvidéki vízrendezésnek. A fenntartható természet- és tájhasználat kialakítása, az ingatlan, a tárgyi és szellemi örökség hasznosítása, a természet megismerésére irányuló ökoturizmus támogatása fontos célpontja a fejlesztéseknek.

Ahhoz, hogy megőrizzük természeti értékeinket, tájainkat és egészségünket…

Az egészséges mezőgazdasági termékek előállítása az egészséges élet feltétele. Az ökológiai típusú gazdálkodás terjedése egyszerre szolgálja a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat, a vidékfejlesztési célokat.

…támogatni kell az ökológiai gazdálkodást…

A települési környezetminőség javítása, az élhető városi környezet megteremtése érdekében szükség van a települési és a veszélyes hulladékok kezelése során a jelenleginél hatékonyabb feltételrendszer kialakítására. A lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásában integrált környezetvédelmi megközelítést kell érvényesíteni, és az egyedi szennyvízkezelési technikákat, technológiákat támogatni azokon a helyeken, ahol a hagyományos rendszerek nem építhetők ki gazdaságosan. A gazdaságosan csatornázható területeken gyűjtőrendszereket és szennyvíztisztító telepeket kell építeni. Váljék hangsúlyossá a jellemzően nagyvárosi területek és a forgalmas közlekedési létesítmények állapotának javítása, a levegő-, por- és zajterhelés csökkentése.

… a biztonságos hulladék- és szennyvízkezelést, az ivóvízellátást

A múltból örökölt, gazdasági és egyéb tevékenységből eredő, egészségünket is veszélyeztető környezetszennyezések felszámolásával, valamint a környezet jövőbeli biztonságát szolgáló informatikai rendszerek fejlesztésével minimálisra csökkenthető az ország környezeti kockázatoknak való kitettsége. Az árvízvédelmi beruházásokkal teljessé válik a folyók mentén élők élet- és vagyonbiztonsága. A geológiai mozgások veszélyének elhárításával megóvjuk épített környezeti értékeinket.

Fejlesztésekkel növelhető a környezeti biztonság

A környezetbarát, elérhető legjobb technológiák elterjesztésével, az ipari ökológiai fejlesztések támogatásával olyan rendszerek építhetők ki, amelyek egységnyi anyagból és energiából kétszer-háromszor nagyobb értéket állítanak elő. A takarékos és körültekintő gazdálkodást és az ökoinnováció terjedését szolgálja a mennyiségi, termékorientált gazdaság minőségi, szolgáltatásorientált irányú átalakulásának ösztönzése, az anyag- és energiatakarékos technoló-giák alkalmazása, valamint a megújuló energiaforrások felhasználási részarányának növelése. A környezeti szemléletű „jó háztartási gyakorlat” elterjesztésének támogatása kevesebb kiadással jár majd a közszolgáltatások finanszírozásában.

A mennyiségi szemléletű, termékközpontú gazdaságot minőségi szemléletnek és szolgáltatás-központúságnak kell felváltania

A kisebb anyagfelhasználással, kevesebb károsanyag-kibocsátással és kisebb hulladékképződéssel járó termeléssel biztosítjuk, hogy a gazdasági növekedés ne járjon együtt a környezet terhelésének növekedésével és elkerülhető károk kialakulásával. A károk utólagos kezelése helyett a környezet- és költséghatékonyabb megelőzésre kell koncentrálni. Az alacsonyabb anyag-, energia- és vízhasználat csökkenti a környezeti terheléseket és az egészségi kockázatokat. Kisebb kiadással jár, nagyobb bevételeket eredményez, és több munkahelyet teremt.

A környezettudatos fejlődés takarékosan bánik az erőforrásokkal

A civilizációs és természeti katasztrófák megelőzése, a hatékony védelem megteremtése, a környezet- és természetvédelemre kockázatot jelentő események csökkentése, az esetleges károk minimalizálása érdekében korszerűsíteni kell a felkészülés, védekezés és rehabilitációs tevékenységet. Meg kell teremteni a beavatkozás gyors, szakszerű, biztonságos feltételeit. Hatékony együttműködést kell kialakítani a veszélyhelyzetek, természeti és civilizációs katasztrófahelyzetek komplex kezelésében, a lakosságvédelemben a helyreállítások koordinálásában a hazai és európai társszervezetekkel, intézményekkel, a társadalmi és civil szervezetekkel, felkészülve a hosszú távon jelentkező veszélyhelyzetekre.

korszerűsíteni kell a felkészülés, védekezés és rehabilitációs tevékenységet

A környezeti demokrácia kiteljesedésével, a fenntarthatóság pedagógiájának általános elterjesztésével, a társadalom értékrendjének javításával és a környezeti információk, adatok szabad áramlásának biztosításával a lakosság tevékenyebben tud részt venni a környezettel kapcsolatos döntésekben. Mindezek miatt növekszik a lakosság környezettudatossága. Fontos a környezetbarát életmód és fenntartható fogyasztás feltételeinek megteremtése.

A lakosság környezeti tudatosságának is erősödnie kell

A tervezett beavatkozások tehát a következő prioritások köré szerveződnek:

Prioritások

-

a természeti értékek és erőforrások megőrzése,

 

-

tiszta települések, biztonságot teremtő környezetvédelem,

 

-

megelőző, elővigyázatos környezetvédelem és a környezeti szempontból hatékony innováció általános érvényesítése.

 

Szabályozási kérdések

 

A környezetpolitikánk fő törekvése az úgynevezett szennyező fizet elv érvényesítésének kiteljesítése. A környezetileg káros támogatások felszámolása segíti, hogy egységnyi termék vagy szolgáltatás előállításához kevesebb új anyagot és energiát kelljen felhasználni. Ez jelentős és tartós versenyelőnyt eredményezhet. A gazdasági eszközök (ökoadó, környezeti biztosítás) alkalmazása mellett fokozott figyelmet kell fordítani az információn alapuló eszközök (önkéntes megállapodások, ökocímkék alkalmazása stb.) elterjesztésére.

A „szennyező fizet” elv érvényesítése, az anyag- és energiatakarékosság ösztönzése

Olyan megoldások bevezetése indokolt, amelyek elősegítik, hogy a szabályozási környezet és a fejlesztési-támogatáspolitikai célok egymást erősítve környezetbarát gazdálkodási típusok bevezetésével versenyelőnyt jelentsenek az országnak. Érdekeltté kell tenni a vállalkozásokat a tisztább termelésben.

 

2.4.9 Kiegyensúlyozott területi fejlődés

 

Magyarország európai uniós csatlakozását követően a területi tervezés hatóköre nem állhat meg az ország határainál. Az új, nyitott területfejlesztési politikának kiemelten kell kezelnie az ország nemzetközi kapcsolataiból, ezen belül különösen az európai uniós tagságunkból, valamint a Kárpát-medence sajátos történelmi-földrajzi helyzetéből adódó lehetőségeket és kötelezettségeket.

Új, nyitott területfejlesztési politika

A politikai integráció után a feladat az ország szűkebb és tágabb környezetével való funkcionális integrálódás erősítése, az ország fizikai bekapcsolása az európai vérkeringésbe, valamint az uniós kohéziós, regionális és szakpolitikákkal való minél erősebb összhang megteremtése. Szomszédaink az EU-integráció különböző fokán állnak, hazánk fontos kapu lehet az unió további balkáni bővítése során, ami egyedülálló szerepet nyújt számunkra az unión belül. A határon túli magyarság sorsa iránti felelősségvállalás megköveteli a szomszédsági kapcsolataink erősítését, ugyanakkor a nyelvi, kulturális azonosság esélyét is kínálja a határ menti együttműködések erősítése.

Területi szempontból is be kell kapcsolnunk Magyarországot az uniós vérkeringésbe

Az ország fejlesztéspolitikájának ezért kiemelten kell kezelnie az ország nemzetközi kapcsolataiból, európai uniós tagságunkból adódó lehetőségeket és kötelezettségeket, valamint az ország sajátos történelmi fejlődéséből adódó nemzeti sajátosságokat és feladatokat is. A napjainkig megvalósult politikai és gazdasági integrációval (uniós csatlakozás) az ország beilleszkedése, a gazdasági lehetőségek kihasználása, a térbeli kapcsolódások kialakítása még nem fejeződött be, így az elkövetkező évek feladata lesz Magyarország még intenzívebb bekapcsolása az európai gazdasági-társadalmi együttműködésekbe.

Nemzetközi integráció – európai integráció –
nemzeti integráció

E célok elérésében kiemelt szerepe lesz az ország geopolitikai elhelyezkedésének, az országot átszelő és egymást keresztező nagyszámú európai közlekedési folyosónak, valamint Budapest jó adottságainak, amelyek segítségével bekapcsolódhat az európai nagyvárosok hálózatába.

 

Az ország hatékony fejlődése, valamint a 2.3 fejezetben ismertetett területfejlesztési politikai célkitűzések érvényesülése érdekében szükséges a fejlesztési feladatok egy részének decentralizációja (regionális programok), az országos tematikus (ágazati) fejlesztéspolitika megvalósítása során pedig a területi szempontokkal való összhang megteremtése. Éppen ezért fontos, hogy az első nyolc stratégiai cél elérését szolgáló programok megvalósításakor a fejlesztések az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott társadalmi-gazdasági, illetve fizikai területi szerkezet kialakulását szolgálják. Az ország kiegyensúlyozott területi fejlődéséhez a fejlesztések során a következő területi csomópontok kialakítása szükséges.25

Decentralizáció és a területi szempontok érvényesítése

25 Az ország fejlesztésének térszerkezeti szempontjait részletesebben az Országos Területfejlesztési Koncepció fejti ki.


Magyarország fejlesztési pólusai

Európai szinten versenyképes metropolisz: Budapest és agglomerációja

 

Az ország harmonikus területi rendszerének és az európai térségekhez való harmonikus illeszkedésének érdekében Budapestnek európai szinten versenyképes metropolisszá kell válnia. E középtávú területi célt is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a térségi versenyképességet, a fenntartható területi fejlődést, a hazai területek európai integrálódását (másodsorban a területi felzárkózást és kohéziót, valamint a decentralizációt és regionalizmust) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

A budapesti agglomeráció, a fővárossal és tágabb vonzáskörzetével együtt az ország legversenyképesebb területe, „kapu” és kapocs, melyen keresztül hazánk bekapcsolódhat az európai és a nemzetközi, globális gazdasági, illetve kulturális vérkeringésbe. Az ország egyetlen nemzetközi városa, versenytársai Kelet-Közép-Európa más fővárosai. Budapest nemzetközi versenyképessége és az ország többi régiójához fűződő kapcsolatrendszerének (munkamegosztás, elérhetőség, kooperáció) hatékonysága alapvetően befolyásolja az ország egészének s minden egyes régiójának fejlődési pályáját.

Budapest és az agglomeráció az a kapocs, amely az országot beköti a nemzetközi munkamegosztásba

Alapvető célkitűzés, hogy Budapest, agglomerációjával harmonikus együttműködésben, nemzetközi gazdasági, kereskedelmi-pénzügyi, szellemi-innovációs és kulturális-turisztikai szerepköre révén a közép-európai térség meghatározó központja, a Kárpát-medence gazdasági centruma, logisztikai és gazdaságszervezési funkciói révén pedig a Balkán térségének gazdasági értelemben vett kapuja legyen. Cél továbbá, hogy az ország többi térségével szerves, a fejlődést továbbáramoltatni képes, munkamegosztáson alapuló kapcsolatokat ápoljon.

Budapest a közép-európai térség meghatározó központja legyen

Többpólusú városhálózat és a fejlődés terjedését generáló tengelyek

 

A ország és régiók harmonikus területi rendszerének kialakítása érdekében a többpólusú, a nemzetközi és regionális tengelyek mentén fejlődő városhálózat kibontakozását kell elősegíteni. E középtávú területi célt is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a térségi versenyképességet, a területi felzárkózást és kohéziót, a hazai területek európai integrálódását, valamint a decentralizációt és regionalizmust (másodsorban a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

A Közép-magyarországi Régión túl az ország egészének dinamizálása és felzárkóztatása csak a legnagyobb versenyelőnyt jelentő, a települések adottságaira építő, a funkciókat, kompetenciákat megosztó és együttműködő városhálózat fejlesztése révén érhető el. A fejlődési potenciállal rendelkező városok fejlesztési irányainak meghatározását a szubszidiaritás elve alapján és a területi szereplők bevonásával, a regionális fejlesztési tervekben kell kijelölni.

 


Fejlesztési pólusok

 

Hogy a fejlődés ne korlátozódjék a főváros térségére, oldódjék a Budapest-központú térszerkezet, illetve a társadalom és gazdaság működése hatékonyabbá váljék, szükség van az ország egészének versenyképességét erősítő olyan fejlesztési pólusokra, melyek egy policentrikus városhálózat elemei. A fejlesztési pólusok funkciója az, hogy a növekedés erőforrásait (pl. innovációt, tőkét) közvetítsék tágabb – a területfejlesztési régiók határait túllépő – térségük, egyes velük szomszédos határon túli térségek számára. Fontos, hogy képesek legyenek térségi környezetük minél nagyobb részét bekapcsolni az európai globális gazdasági, innovációs rendszerekbe, elősegítve a regionális és országos versenyképesség növekedését, illetve a gazdasági-társadalmi kohéziót. A pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van.

Az ország térszerkezetének Budapest-központúságát fejlesztési pólusok kijelölésével oldjuk

Az ország – lakosságarányosan is meghatározó – jelentős fejlesztési pólusai: Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr. A Közép-dunántúli Régióban a Székesfehérvár-Tatabánya-Veszprém városhármas funkciómegosztáson alapuló szerves együttműködés révén tölti be a fejlesztési társközpont szerepet. E pólusok és a nagyobb – megyei jogú – városok mint regionális decentrumok hálózatosan együttműködnek, mely együttműködés különösen a pólusoktól távol eső térségek nagyvárosai dinamizáló szerepének megerősítése szempontjából fontos.

A fejlesztési pólusok fejlődési mintákat közvetítenek régiójuknak

A pólusok, nagyvárosok hálózatának jellemzője, hogy lakosságukra és az ingázókra építve meghatározó a szerepük a foglalkoztatásban, miközben a fővároson kívül a felsőoktatási, a kutatási tevékenységek, valamint a különösen nagy hozzáadott értéket előállító gazdaság koncentrációja jellemzi.

A pólusok főszerepet játszanak a foglalkoztatásban, a felsőoktatásban és a kutatásban

 

 

Növekedési tengelyek, városkapcsolatok, a munkaerőpiacok összekapcsolása

 

A főbb közlekedési tengelyek mentén egymáshoz közel kerülő városok és környezetük gazdaságilag dinamizálódó és fokozottan urbanizálódó települései növekedési tengelyekké szerveződnek. E tengelyek fontos szerepet töltenek be a településközi kapcsolatok megerősödésében, a fejlődés közvetítésében. Cél, hogy az egyes növekedési tengelyek intenzívvé váló közlekedési és gazdasági kapcsolataiba mind több központ kapcsolódjon be, illetve a városok kapcsolatai is erősödjenek a tengelyek mentén, valamint e tengelyek mind jobban elérhetővé váljanak az ország többi térségéből is. Az ország egésze nemzetközi tengelyek mentén illeszkedik az európai térstruktúrába. Ugyanakkor az ország harmonikus belső térstruktúrája és a régiók belső kohéziójának megerősödése érdekében szükség van regionális tengelyek kialakítására, illetve megerősítésére.

 

A fővároson kívül nagy népességük és a környező településekről ingázók révén a nagyvárosok, megyeszékhelyek az ország meghatározó foglalkoztatási területei. Ahhoz, hogy a Budapest-centrikusság oldódjék, és erősödjék az ország többi térségének a foglalkoztatásban betöltött szerepe, erősíteni kell azokat a tengelyek mentén szerveződő településközi együttműködéseket, amelyek révén nő a munkaerő kínálata az adott térségben tevékenykedő vállalkozások számára. Ennek eredményeként a munkavállalóknak több lehetőségük nyílik lakóhelyük közelében elhelyezkedni, másrészt a munkáltatók szélesebb munkaerő-kínálatból választhatják ki munkatársaikat. Ma nem számíthatunk a lakosság országon belüli nagyobb arányú vándorlására; ennek ösztönzése nem is célja a területfejlesztési politikának.

 

Ilyen városközi együttműködések az alábbi térségekben képzelhetők el: pl. Debrecen–Nyíregyháza; Miskolc–Eger; Szeged–Kecskemét; Pécs–Kaposvár–Szekszárd körzete; Veszprém–Székesfehérvár; Győr–Sopron vagy Szombathely–Zalaegerszeg–Nagykanizsa viszonylatában. A munkaerő-piaci együttműködéseknél érdemes figyelembe venni az országhatáron átnyúló településközi kapcsolatok fejlesztése nyújtotta lehetőségeket. A fejlesztendő térségeket a régiók fejlesztési tervében kell kijelölni.

 

Harmonikus városhálózat nem alakítható ki, ill. a városok nem tehetők versenyképessé a környezeti, szociális és műszaki-infrastrukturális problémáik felszámolása nélkül. Nagyvárosainkban a környezeti infrastruktúra kialakítása; a közlekedés fenntartható módon való szervezése; a szennyezett, barnamezős területek felszámolása; élhetőbb, egészséges, zöld felületekben gazdag környezet kialakítása; és a városok térszerkezetében is kimutatható súlyos szociális feszültségek enyhítése még számos esetben kihívást jelent. A városokban az erősen leromlott állapotban lévő lakóterületek, illetve a háború után épült, viszonylag nagyméretű lakótelepek jelentik Magyarország (és az EU többi új tagállama) számára az egyik legfontosabb problémát. A belső városrészek fokozott fizikai és társadalmi leromlása elsősorban a fővárosban jelentkezik. Ezek megújítása sok esetben piaci alapon lehetséges, léteznek azonban olyan nagy kiterjedésű zárvány területek, amelyek rehabilitálása kizárólag a közszféra jelentős beavatkozása mellett valósítható meg. A sűrűn lakott belvárosok mellett a városi lakosság mintegy 30%-a a panelházas lakótelepeken él. (Az EU-15 országaiban ez az arány 3-7%.) Annak ellenére, hogy e területek számos előnnyel rendelkeznek (tömegközlekedéssel jól megközelíthetőek, nagyok a zöld felületek, környezetbarát távfűtést használnak), a lakáspiacon mégis egyre kevésbé keresettek a lakások drága fenntarthatósága, és a lakóterületek túlzsúfoltsága miatt. Gyakran gondot jelent az épületek, a közterületek és a közszolgáltatások állapotának fenntartása, és ez hozzájárul az egyre romló társadalmi megítéléshez. Nyilvánvaló, hogy átfogó, területileg integrált beavatkozások (energetikai célú felújítások, épület-felújítások, az egész lakóterületre kiterjedő gazdasági és szociális intézkedések) nélkül az épületek és a lakótelepek nagy része erősen leromlik, a városi szegénységnek otthont adó telepekké, gettókká alakul. A magyar lakótelepek – eltérően nyugati társaiktól – alapvetően a privatizált társasházakra épülnek, ezért a szegregáció bizonyos fokának elérése után a társadalmi és gazdasági folyamatok már nagyon nehezen, hatalmas forrásokat megmozgatva befolyásolhatóak. Ezért van különös jelentősége a szegregációt megelőző intézkedéseknek, és a lakótelepek helyzetét a lakáspiac egésze szempontjából figyelembe vevő stratégiáknak.

Környezeti, gazdasági, szociális intézkedések, épület-felújítások nélkül elkerülhetetlen a harmónikus és versenyképes városhálózat kialakulását veszélyeztető gettósodás

A városhálózat fejlesztése ezért kiterjed a fejlődést gátló nagyvárosi környezeti problémák felszámolására, a társadalmi feszültségekkel és fizikai leromlással érintett településrészek gondjainak megoldására, különös tekintettel az ipari technológiával készült társasházakra (panelházak) és az általuk alkotott városnegyedek épületfelújításaira, gazdasági és szociális jellegű beavatkozásaira, valamint a fenntartható közlekedési rendszerek kialakítására, az agglomerációk fenntarthatóságának és településeik intézményesített együttműködésének ösztönzésére.

 

 

 

Elmaradott térségek, területek, külső és belső perifériák, leszakadt városi területek felzárkóztatása

 

Az elmaradott, leszakadó térségek pozíciójának megerősítése a térségek versenyében, a térségek belső harmóniájának helyreállítása, valamint a térségek felzárkóztatásának elindítása kulcstényező az ország harmonikus területi rendszerének kialakításában. E középtávú területi célt is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a területi felzárkózást és kohéziót, térségi versenyképességet, és a hazai területek európai integrálódását (másodsorban a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet, valamint a decentralizációt és regionalizmust) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

Az elsősorban az északkeleti, délnyugati országrészben koncentrálódó, tartósan elmaradott térségek (pl. Cserehát, Ormánság) válságának sok oka van. Fontos magyarázó elem a gyenge elérhetőség, a határ elválasztó jellege, a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiánya, a népesség kedvezőtlen kor-, illetve képzettségi összetétele és rossz gazdasági szerkezete, valamint az erőforrások szűkössége (tőkehiány, a képzett munkaerő elvándorlása). E területeken az elöregedés, elnéptelenedés, a lakosság átlagnál rosszabb egészségi állapota mellett a szegregáció, illetve a magas termékenység, az alacsony iskolázottságú fiatalok nagy aránya miatt a szegénység újratermelődése komoly veszélyt jelent. A kialakuló vidékies nyomornegyedek a munkaerőpiacról és a városokból kiszorult rétegek gyűjtőhelyeivé válnak. A kedvezőtlen szociális és gazdasági helyzetből adódóan a lakosság elhanyagolja, sőt gyakran kényszerűen feléli az épített és természeti környezeti és kulturális értékeket.

A leszakadó területeken halmozódnak a hátrányok…

A lakosság biztonságérzetének javítása érdekében – a helyi társadalompolitikák részeként – meg kell találni a bűnözés kihívásaira választ jelentő preventív jellegű, hatékony megoldásokat, melyeket a területi szinten készülő stratégiai dokumentumokba szükséges belefoglalni. Az elmaradott térségek lakossága biztonságérzetének javítása elemi érdek, ugyanis a jelenleg meglévő rendvédelmi szolgáltatások nem elégségesek e területeken. A településeken erősíteni kell a lakosság közeli rendőrségi, komplex katasztrófa és tűzvédelmi szolgáltatásokat. A preventív intézkedések mellett ez hozzájárul a biztonsághoz.

… és erősítendő a közbiztonság

Alapvető célkitűzés, hogy a tartósan elmaradott, külső vagy belső periferiális térségek, illetve a leszakadt városi területek a teljes fejlesztéspolitikai eszközrendszert felhasználó kormányzati és regionális támogatással, adottságaikhoz és lehetőségeikhez igazított egyedi stratégiáik alapján csökkentsék lemaradásukat, gazdaságilag és társadalmilag is megújuljanak. Felzárkózásuk feltétele, hogy e térségek megtartsák erőforrásaikat, mindenekelőtt népességüket (elsősorban a képzettebb rétegeket) és környezeti értékeiket, illetve fejlődésükhöz új erőforrásokat (pl. beruházások, üdülési funkciók) tudjanak mozgósítani. Ezért is létfontosságú, hogy a helyi közösségek felkészítése, részvétele a fejlesztésekben megtörténjen. A fejlesztéseknek az életképes gazdasági, társadalmi elemeket kell megerősíteniük, illetve kialakítaniuk, vagyis a felzárkóztatás során is relatív versenyképességük javítása a cél.

A lemaradás felszámolásához stratégiára, támogatásokra van szükség – de legfőképpen a népesség megtartására


Az elmaradott területek, térségek felzárkóztatásában kiemelkedő jelentősége van az ágazatközi, integrált szemléletnek. Éppen ezért fontos, hogy a legelmaradottabb térségekbe irányuló fejlesztés-politikai beavatkozások a térség adottságaihoz igazodjanak, és kiemelten a térség stratégiájában megfogalmazott kitörési pontok szolgálatában valósuljanak meg.

A beavatkozások feleljenek meg a térségek sajátosságainak

 

 

Országos jelentőségű, integrált fejlesztési területek és tématerületek

 

Néhány, országos jelentőségű térség, illetve tématerület fenntartható térségi rendszereinek helyreállítása, illetve integrált fejlesztéseinek megvalósítása a hazai harmonikus területi rendszer kialakításának feltétele. E középtávú területi célt is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a fenntartható térségfejlődést és örökségvédelmet, a térségi versenyképességet, valamint a hazai területek európai integrálódását (másodsorban a területi felzárkózást és kohéziót, valamint a decentralizációt és regionalizmust) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

Természeti, táji értékekben gazdag, környezetileg érzékeny területeken a természeti erőforrásokra építő, komplex, az ágazati beavatkozásokat integráló fejlesztéseket kell megvalósítani. Országos szinten három ilyen térséget emel ki az Országos Területfejlesztési Koncepció. A további térségek kijelölése a regionális programok feladata.

 

 

 

A Balaton-térség tartós versenyképességének megteremtése a fenntartható térségi rendszer helyreállításával

 

A Balaton a természeti, táji, kulturális, turisztikai, valamint szőlő- és bortermelési adottságaira építkező gazdasága révén a nemzetgazdaság jelentős tényezője. Fejlesztése országosan kiemelt cél. A Balaton törvényben körülhatárolt térsége olyan természeti és gazdasági egységet képez, amelynek kezelése nem bontható meg. A Balaton térségének vonzereje a megváltozott keresleti oldal miatt (csökkenő igény a tömegturizmusra, a zsúfolt üdülőterületekre) és a javuló környezeti állapot ellenére csökken. A turizmus szezonalitása és területi koncentrációja azonban változatlan, ezért a balatoni turizmus a jelenlegi állapotában nem versenyképes.

Kiváló adottságai ellenére a Balaton térségének turisztikai vonzereje csökken

A Balaton-térség (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területe) fejlesztésének alapvető célja, hogy a környezeti, a táji és kulturális értékeinek megőrzésével és észszerű használatával, a turisztikai kínálat minőségi bővítésével, valamint az érintett intézmények, szereplők intézményesült együttműködésével egy versenyképes és fenntartható térségi rendszer jöjjön létre. Ennek érdekében a következő részcélok elérése kívánatos:

−    a minőségi turizmus feltételeinek megteremtése, a turisztikai szezon meghosszabbítása;

−    a turisztikai forgalom területi szétterítése a háttérterületek adottságaikon is alapuló sokszínű turisztikai kínálatának kialakításával;

−    a tó és a környezetében található egyéb vizes élőhelyek ökoló-giai állapotának, és a vízminőség megóvása;

−    Balaton-térség aktív tájképvédelme és a háttérterületek adott-ságaikra építő fenntartható fejlesztése;

−    a közlekedési-, info-kommunkációs és közszolgáltatási hálóza-tok kialakítása a környezeti és fenntarthatósági szempontoknak megfelelően;

−    a nemzetközi jelentőségű balatoni természettudományi, különösen ökológiai-hidrobiológiai, valamint társadalom-tudományi regionális kutatások, a Balatonnal kapcsolatos monit-oring és információs rendszerek fejlesztése és fenntartása

.

A Balaton térsége csak integráltan fejleszthető

 

 

A Tisza-térség fenntartható felzárkóztatása

 

A Tisza-térség (a Tisza mente, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése és a Tisza-tó üdülési tájegység által érintett terület) integrált fejlesztésének alapvető célja a Tisza által meghatározott táji rendszer működőképességének biztosítása és az ökológiai kritériumoknak megfelelő fenntartható társadalmi, gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése, az alábbi részcélok elérése által:

−    az árvíz, belvíz és az aszály környezetkárosító hatásainak integrált kivédése, megelőzése, ártéri tájrehabilitáció;

−    a Tisza menti térség vízgazdálkodási rendszerének (természetes tározóknak, hullámtereknek) kiépítése és ennek következményeként a megfelelő tájhasználathoz kapcsolódó erdő-, mezőgazdasági tevékenység kialakítása;

−    a fejlesztések által érintett térségekben a foglalkoztatási lehetőségek bővítése érdekében a helyi termelői, szolgáltatói együttműködések ösztönzése, jelentős kulturális, táji értékekkel rendelkező területeken a turizmus, kiemelten az ökoturizmus fejlesztése;

−    a foglalkoztatás bővítése, a nem foglalkoztatottak munkaerőpiaci integrációjának támogatása, foglalkoztathatóságuk javításával. A helyi szereplők összefogásának, a partnerségek támogatása a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében.

A Tisza-térség kezelése is csak integrált lehet

 

 

A Duna mente fenntartható fejlesztése

 

A Duna mente (Duna menti kistérségek és a Duna-Tisza közi Homokhátság) fenntartható fejlesztése, mely az európai jelentőségű ökológiai, közlekedési tengely hasznosítását jelenti, az alábbi részcélok elérésével valósulhat meg:

−    A magyarországi Duna szakasz rehabilitációja, összhangban az európai követelményeknek megfelelő hajózóút biztosításával, a közlekedés környezetkímélő rendszerének kialakításával;

−    A fenntartható hozam elveire épülő hasznosítás kialakítása, a mezőgazdaság, a halászat, az erdő- és vadgazdálkodás, az ökoturisztikai- és infrastruktúrafejlesztés összehangolásával;

−    A Duna mente természeti és kulturális értékeinek, területeinek, tájainak, biodiverzitásának megőrzése, a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztési, tájgazdálkodási programok indítása.

A Duna térsége európai jelentőségű ökológiai, közlekedési tengely

A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása

 

A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása a területfejlesztési politika országosan kiemelt célja. A termálvízkincs integrált térségi hasznosítását szolgáló kiemelt fejlesztési célok a következők:

−    a hazai termálvagyon komplex (gazdasági-ipari, kommunális és rekreációs-gyógyászati célú) hasznosítását szolgáló ipari, szolgáltatási és kutatási vertikumok, valamint hálózatok létrejöttének ösztönzése;

−    az ország jelenlegi és potenciális termál- és gyógyüdülő helyeinek minőségi stratégiák és a kínálat differenciálása mentén történő, integrált, térségileg és országosan összehangolt turisztikai fejlesztése (pl. térségi programok és marketing, tematikus gyógyfürdők és ezek szolgáltatásainak célcsoport-orientált fejlesztése, térségi hálózatok létrejöttének támogatása révén);

−    a hazai geotermikus vagyonnak, mint megújuló erőforrásnak a komplex és integrált térségi hasznosításának ösztönzése.

A nemzetközileg jelentős hazai termálvízkincs komplex, fenntartható módon való hasznosítása a térségi versenyképesség kiemelt tényezője

Határ menti területek együttműködésének erősítése

 

A határ menti térségek belső harmóniájának megteremtését szolgáló területi együttműködések fejlesztése e területi rendszerek belső harmóniájának és a hazai térségeknek az európai térbe való harmonikus illeszkedésének kulcstényezője. E középtávú területi célt is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a hazai területek európai integrálódását, a térségi versenyképességet, a fenntartható területi fejlődést (másodsorban a területi felzárkózást és kohéziót, decentralizációt és regionalizmust) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

Magyarország határ menti térségei – az észak-nyugati országrész kivételével – többnyire elmaradott, alacsony társadalmi-gazdasági státuszú részei az országnak. Ezeknek a periferiális helyzetben lévő térségeknek a sajátos elhelyezkedésük, az átértékelődő szerepű országhatár jelenléte kitörést kínálhat.

 

Éppen ezért cél, hogy a felértékelődő határmentiségből adódó előnyöket – úgymint a közvetítő („híd-”) szerep, fejlesztési többletforrások, nemzetköziségből adódó helyi szinergiák, gazdasági-kereskedelmi lehetőségek – a megújulás erőforrásaként kamatoztatva tudják fejlődésük motorjává formálni e térségek; ennek részeként szükséges a tradicionális határ menti együttműködések, városi kapcsolatok, hagyományos vonzáskörzetek, természetes régiók újjáélesztése. Ezen belül a legfontosabb célkitűzések a határokat nem „ismerő” ideális elérhetőség megteremtése, a társadalmi-kulturális kapcsolatok megerősítése, környezetvédelmi-tájvédelmi kooperációk, közös gazdaságfejlesztési rendszerek, illetve turisztikai kínálati rendszer megteremtése, speciális kereskedelmi előnyök hasznosítása, az átmenő határforgalommal kapcsolatos logisztikai szolgáltatások kiépítése; a munkaerő-piaci és képzési rendszerek összehangolása, a mindezt megalapozó közös területi tervezés. A fejlesztések fontos dimenziója a határon túli magyarok szervezeteivel, intézményeivel való együttműködés erősítése, a közös nyelv, illetve kultúra kínálta előnyök hasznosítása.

 

A rurális (vidékies) térségek integrált fejlesztése

 

Az ország harmonikus területi rendszerének kialakítása nem nélkülözheti a vidékies térségek belső harmóniájának megteremtését sem. Az ezt szolgáló területi célok eléréséhez a területfejlesztési politika által koordinált, a felértékelődő vidékies tér speciális és komplex fejlesztése szükséges. Így a rurális területek helyi adottságokat kiaknázó diverzifikált fejlesztésének céljait is a hosszú távú, átfogó területfejlesztési politikai célok mentén kell kitűzni, elsősorban a térségi versenyképességet, a fenntartható területi fejlődést, a hazai területek európai integrálódását, a területi felzárkózást és kohéziót (másodsorban a decentralizációt és regionalizmust) ösztönző átfogó területfejlesztési politikai célokhoz kapcsolódóan.

 

Az ország területe az európai átlagnál jóval nagyobb arányban vidékies (rurális) jellegű.26 Vidékies térségeinket sajátos – egyre értékesebbé váló – adottságok (alacsony fokú urbanizáltság, kis népsűrűség, természeti területek magas aránya), jellegzetes társadalmi-gazdasági problémák (átlag alatti jövedelem, alacsony befektetési, vállalkozói aktivitás, rossz infrastrukturális ellátottság; néhol átlag feletti munkanélküliség, elvándorlás, magas agrárfoglalkoztatotti arány, elöregedés) jellemzik, ugyanakkor fontos, hogy nem minden vidékies (rurális) térség elmaradott is egyben.

 

Az alacsony népsűrűséggel jellemezhető rurális területek korántsem tekinthetőek egységesnek, térségenként eltérő helyi adottságokat kiaknázó diverzifikált fejlődésük jelent kiemelt területi jellegű fejlesztéspolitikai célkitűzést Magyarország és az Európai Unió számára egyaránt.

 

A több ágazatot integráló, jól lehatárolt beavatkozási területeken érvényesülő, valamint területi dimenzióval rendelkező helyi kezdeményezésekből építkező vidékfejlesztés az ország területi célkitűzései (a területfejlesztési politikája) rendszerének – szerves része, éppen ezért a vidékies területek térségspecifikus fejlesztési céljai és prioritásai, a területi típusok pontos lehatárolása részletesen az Országos Területfejlesztési Koncepcióban szerepelnek.

 

A helyi, térségi kezdeményezések szerepe a vidékies térségek fejlesztésében kimagasló, ez a helyi identitás erősítését, az értékek tudatosítását, az önszerveződések élénkítését szolgáló humánerőforrás-fejlesztést feltételez.

 

A szubszidiaritás elve alapján a konkrét térségfejlődési irányok meghatározása a régiók, kistérségek és egyéb térségi közösségek kompetenciája, az OTK azonban a területi adottságok és térszerkezeti sajátosságok alapján olyan ajánlásokat fogalmaz meg a vidékies térségek fejlesztésére, melyet a jövőben fejlesztési tervek, programok kidolgozása és az országos ágazati (horizontális) programok megvalósítása során figyelembe kell venni.

 

A regionális és az ágazati tervekben, programokban törekedni kell az alábbi jellemzőkkel rendelkező vidékies térségek speciális fejlesztésére – ehhez fejlesztési prioritásokat jelöl ki a koncepció:27

Fejlesztési javaslatok az egyes térségi típusoknak

•    a természeti táji és kulturális táji értékekben gazdag térségek táji értékközpontú fejlesztése szolgálja az értékek megőrzését, kibontakozását és erőforrásként való hasznosítását is,

 

•    a tanyás térségek revitalizálása, hogy az ország e jellegzetes térségei ismét élettel teli, értékes és értékelt terekké váljanak,

 

•    az aprófalvas térségek megújítása, hogy e települések a pihenés és az organikus gazdálkodás színterei legyenek,

 

•    a magas arányú roma népességgel rendelkező, elmaradott térségek megújítása a belső erőforrások és a társadalmi tőke fejlesztésével,

 

•    a nemzetiségek által lakott döntően vidékies települések, térségek nemzetiségi kultúrája, hagyományaik, termelési kultúráik, nemzetközi, határ menti együttműködésekben betölthető szerepük fontos kiaknázandó fejlesztési potenciál.

 

A régiók fejlesztésének keretei

 

A decentralizáció jegyében az ország fejlesztéspolitikájának tervezésében és megvalósításában fontos szerepet kapnak a területi szintek, kiemelten a NUTS II. szintű régiók. Az ország hét tervezési-statisztikai régiójához tartozó regionális fejlesztési tanácsok fejlesztési terveikben, programjaikban az Országos Területfejlesztési Koncepcióban és az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban megfogalmazott célok, mint kötelező keretek következetes figyelembevétele mellett jelölik ki fejlesztési céljaikat, illetve határozzák meg a prioritásokat és intézkedéseket.28

 

Ezek a policentrikus térségfejlesztés, valamint a város–vidék kapcsolat kezelését is szem előtt tartó célok, kötelezően betartandó tervezési kereteket jelentenek a régiók számára a régió szintű tervezés során.

 

 

 

Ösztönözni kell a térségi funkció megosztást, együttműködést. Ennek érdekében a különböző térségek számára alapvető, hogy versenyelőnyeikre építve és a piaci lehetőségeket kihasználva alakítsák ki fejlesztéspolitikájukat, hogy térségükben ösztönözzék új munkahelyek teremtését, új vállalkozások indítását, illetve letelepedését, valamint a meglévő vállalkozásaik működési környezetének a javítását. A fentiek érdekében a policentrikus térségfejlesztés logikája alapján minden térségnek a sajátos identitását, kultúráját is figyelembe véve kell megtalálnia azt a gazdasági ágazatot, tématerületet, amelynek fejlesztésére koncentrál.

Minden térségnek meg kell találnia fejlesztési célterületeit

Az egyes térségek fejlesztési céljainak, a kompetenciák megosztásának meghatározásakor szükséges a városoknak a környezetükkel, illetve a vidékies területekkel való együttműködése, így a város–vidék kapcsolatnak a figyelembevétele.

A városoknak a környékükkel együtt kell fejlődniük

A területi alapon szerveződő gazdasági hálózatos (pl. klaszter-) együttműködések kialakítása (közös beszerzések; innovatív termelési megoldások; hatékonyságjavító együttműködések; termékek piacra jutásának segítése érdekében) különösen fontos a következő szereplők között:

Klasztereket kell kialakítani…

•    vállalkozások, ezen belül a multinacionális vállalatok és a kis- és középvállalkozások,

 

•    egyetemek, innovációs és kutatóintézetek, valamint

 

•    az együttműködések kialakítását segítő, közvetítő szolgáltatók, ügynökségek.

 

A fejlesztéseknek a régiók által meghatározott kis számú legversenyképesebb, exportképes és fejlődő ágazatra29 kell koncentrálnia. Az együttműködések ösztönzésén túl támogatandó az érintett szereplők eszközeinek, infrastruktúrájának, technológiáinak modernizálása, alkalmazottainak képzése, új vállalkozások indításának az ösztönzése, illetve a közvetlenül nem megtérülő beruházások, kutatási programok támogatása. Az együttműködések célja, hogy javítsa a vállalatok termelési, működési hatékonyságát, és hozzájáruljon a magasabb hozzáadott értékű (jövedelmezőbb) termékek előállításához.

…hogy a fejlesztések néhány ágazatra összpontosítsanak

Szükség van továbbá a helyi piacra termelő mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének javítására a hálózatos együttműködések támogatása révén.

A kisvállalkozások is hálózatba szerveződhetnek

A regionális gazdaság versenyképességének további alapvető feltétele, hogy az országban kialakuljon egy olyan, a kistérségi szinten is jól szervezett képzési intézményrendszer, amely figyelembe veszi a gazdaság igényeit, és legalább megyénként integrálja a szakképzés, felnőttképzés intézményrendszerét.

 

A kompetenciák megosztása nemcsak a gazdaság fejlesztése, hanem a közszolgáltatások hatékony, racionális ellátása miatt is fontos. A területi szempontú feladatmegosztás meghatározásakor figyelembe kell venni a regionális szintre irányuló decentralizációs, illetve a kistérségi szinten megindult koncentrációs folyamatokat.

A közszolgáltatások területén is szükség van munkamegosztásra

A közfeladatok racionális megszervezése és az intézményrendszer fenntartható fejlesztése mellett támogatni kell – a civil szféra bevonásával – képzési, szociális ellátási, tájékoztatási, szemléletváltási programok megvalósítását is. Ezen túl szükség van a kistérségekben a közszolgáltatások hatékonyabb megszervezését segítő belső közlekedési hálózat, a tömegközlekedés fejlesztésére.

 

26 A vidékies térségek lehatárolását az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) tartalmazza.

27 A prioritásokat és a térségtípusok területi lehatárolását részleteiben az OTK tartalmazza.

28 A fejlesztési régiók koncepcionális céljait tartalmazza az Országos Területfejlesztési Koncepció.

29 Jó példa a nyugat-dunántúli klaszterprogram, amely a következő ágazatokra koncentrál: a betelepült multinacionális vállalatok és a győri egyetem kapcsán az elektronikára, autóiparra; a kiemelkedő földrajzi adottságai, hagyományai alapján a termálszektorra, valamint a felsőoktatási bázisa alapján a faiparra.

2.5 Prioritások

 

2.5.1 „Befektetés az emberbe” prioritáscsoport

 

1. A munkaerőpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása

 

A munkaerő-piaci részvétel növeléséhez a munkaerő-kínálatot és a munkaerő-keresletet befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van.

 

A kínálati oldalon a munkaerőpiacra való belépés segítéséhez szükséges az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése, szolgáltatásainak széleskörű elérhetősége, az aktivizáló politikák hatékonyságának javítása. Ez segíti elő azt, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges lehetőség legyen. Szükség van olyan munkaerő-piaci programokra, szolgáltatásokra, amelyek az inaktívak és a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek (romák, alacsony iskolai végzettségű emberek, idősebb munkavállalók, megváltozott munkaképességűek és fogyatékosok, nők, szenvedélybetegek, hajléktalanok) munkaerő-piaci részvételét segítik, támogatják. Erősíteni kell a foglalkoztatási támogatások és szolgáltatások, a képzési lehetőségek összhangját a gazdasági igényekkel, valamint a szociális támogatásokkal és szolgáltatásokkal.

Olyan munkaerő-piaci programokra van szükség, amelyek segítik a munkavállalást, külön figyelmet fordítva a hátrányos helyzetűekre…

Fokozottan segíteni kell a fiataloknak a munka világába való bekapcsolódását. Ehhez fontos szerep hárul az oktatási rendszerre, a munkaerőpiacra való belépést segítő és a helyi kulturális szolgáltatásokra és az önkéntesség fejlesztésére.

…a fiatalokra…

Támogatni kell az időseket abban, hogy megőrizzék munkaerő-piaci aktivitásukat. Olyan szolgáltatások létrejöttét kell ösztönözni, amelyek segítik a munkavégző képesség és az egészség megőrzésének helyreállítását, a tudás és a készségek megújítását. Emellett a szociálpolitika eszközeivel (is) közre kell működni a munkaerőpiacot idő előtt végleg elhagyók számának csökkentésében.

…meg az idősekre…

A nők munkaerő-piaci részvételét a család és a munkahely összeegyeztetését lehetővé tevő szolgáltatások támogatják. Ezek bővítése, elérhetővé tétele a munkaerőpiac felé orientálja a gyermekek és a gondozásra szoruló családtagok otthoni ápolását végzőket.

…és a nőkre…

A romák foglalkoztatásának elősegítését szolgáló programok kidolgozásánál figyelni kell a munkavállalásnak a szociális, lakhatási, egészségügyi problémákból fakadó nehézségeire is. Ezek csökkentése csak a és szociális szolgáltató rendszer eszközeinek, támogatásainak összehangolásával érhető el, tehát meg kell teremteni mindenkinek az egyenlő hozzáférést a megfelelő minőségű szolgáltatásokhoz. Akadálymentesítéssel és a közlekedési lehetőségekkel kiemelt figyelmet kell fordítani a megváltozott munkaképességű és a fogyatékos emberekre. Az inaktívak munkaerőpiacra való bevonásában komoly szerepet játszhatnak a szociálpolitikai eszközökkel összehangolt komplex foglalkoztatási rehabilitációt célzó programok, újabb közmunka-lehetőségek és a szociális gazdaság típusú programok.

…a romákra, valamint…
…a megváltozott munkaképességűekre és fogyatékosokra

A huzamos ideig Magyarországon élő külföldiek integrációját a kormányzati és nem kormányzati szervek, önkormányzatok és intézmények együttműködésével kell segíteni.

…az itt élő külföldiekre…

A munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolása a munkaerő területi mobilitásának ösztönzésével, a távmunka-lehetőségek megteremtésével és ezek alkalmazásának ösztönzésével, a mobilitás lehetőségeinek javításával, valamint az oktatási és képzési rendszernek a munkaerő-piaci igényekhez igazításával segíthető elő. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztár és a megfelelő szociális és gyermekjóléti szolgáltatások mellett a foglalkoztatás hosszú távú és tartós bővítése elválaszthatatlan olyan, a mobilitást könnyítő feltételek megteremtése nélkül, mint a hozzáférhető lakhatási megoldások (szociális bérlakások, munkás- és diákszállók) és az elérhető, rugalmas tömegközlekedés.

Növelni kell a munkaerő területi mobilitását

A kereslet növelésének eszköze a munkahelyteremtő beruházások ösztönzése és a foglalkoztatási szempontból kedvezőbb beruházások előnyben részesítése. A területi különbségek csökkentése olyan intézkedéseket igényel, amelyek a hátrányos helyzetű térségekben bővítik a munkaerő-keresletet a szociális gazdaság és a helyi kulturális szolgáltatások foglalkoztatási lehetőségeinek kihasználásával.

Javítani kell a munkaerő területi mobilitását

A fentiek mellett a munkaerőpiacra való belépés ösztönzésében fontos szerepe lehet a szürke gazdaság kifehérítését szolgáló intézkedéseknek, a be nem jelentett munkavégzés csökkentésének. Ez szükségessé teszi a munkaügyi ellenőrzés rendszerének megerősítését, az intézményi kapacitások és a nyilvántartási rendszer fejlesztését.

A szürke gazdaság kifehérítése is hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez

 

 

2. Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerőpiac igényeivel

 

Az emberi erőforrás minőségének javulásának egyik legfontosabb előfeltétele az oktatási, képzési rendszerek folyamatos és átfogó korszerűsítése a „minőség, hozzáférés, hatékonyság” hármas követelményének jegyében. Ennek megvalósításához az oktatás és képzés minden szintjén és formájában hatékony és rendszerszemléletű tartalmi, szervezeti és fizikai fejlesztésekre van szükség.

Az oktatás korszerűsítésének a „minőség, hozzáférés, hatékonyság” jegyében kell végbemennie

Az egész életen át tartó tanulás politikájának szellemében már kora gyermekkortól kezdve lehetővé kell tenni az alapkészségek és kulcskompetenciák, valamint a munkaerő-piaci készségek és a modern életvitelhez szükséges kompetenciák elsajátítását és folyamatos fejlesztését. Kiemelt figyelmet kell fordítani az idegennyelv-tudásra és az IKT-kompetenciák javítására. Elengedhetetlen olyan készségek kialakítása, amelyek az innovációra, az együttműködésre, az öngondoskodásra és felelősségvállalásra, valamint a vállalkozóképesség erősítésére alkalmasak. Növelni kell az emberek környezet- és egészségtudatosságát, valamint az önvédelmi készségét is.

Mit tanuljunk egész életünkön át?

Az iskolarendszerű szakképzés átfogó fejlesztésének keretében meg kell valósítani az Országos Képzési Jegyzék folyamatos korszerűsítését, a modulrendszerű szakképzési programok kidolgozását, a Térségi Integrált Szakképző Központok rendszerének országos szintű kiépítését. A felsőoktatásban a bolognai folyamat teljes körű megvalósítása érdekében a kétszintű képzés átfogó kiépítésével folytatni kell a változó munkaerő-piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, gyakorlatorientált képzési programok kidolgozását és bevezetését, növelni kell a felsőfokú szakképzésben résztvevők, valamint a természettudományi és műszaki szakokon tanulók számarányát, és egyidejűleg erősíteni kell néhány intézmény felsőoktatási kiválósági tudásközpontként való működését, különösen regionális szinten.

Mind a szakképzésnek, mind a felsőoktatásnak folyamatosan alkalmazkodnia kell a munkaerőpiac igényeihez

Meg kell teremteni az oktatási, képzési rendszerek átfogó korszerűsítésének emberi és fizikai infrastrukturális feltételeit. Egységes minőségbiztosítási és értékelési rendszerek bevezetésével lehetővé kell tenni a teljesítmények objektív mérését, értékelését az óvodai, az alap- és középfokú oktatásban, a szakképzésben és a felsőoktatásban egyaránt. Folytatni kell a pedagógusképzésnek a kompetenciaalapú reformokhoz elengedhetetlen átalakítását. Nagy súlyt kell helyezni az intézmények fizikai állapotának javítására, felszereltségük korszerűsítésére, különös tekintettel az IKT-eszközöknek az oktatásban való széles körű meghonosítására.

Korszerűsíteni kell az oktatás személyi és tárgyi feltételeit

Az oktatási, képzési rendszer költséghatékonyságának érdemi javítása érdekében – főképpen az iskoláskorú népesség létszámának előre látható számottevő csökkenése miatt – figyelmet kell fordítani a minőség javítását és a költséghatékonyságot egyidejűleg ösztönző szervezeti megoldások bevezetésére és elterjesztésére. Ez azonban a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségét nem csökkentheti. Fel kell használni a formális oktatási rendszer infrastruktúráját a helyi közösségek tanulási, művelődési igényeinek kielégítésére.

Az oktatás váljék költséghatékonyabbá…

Az emberi erőforrás minőségének javítása az oktatási, képzési rendszer eredményességének és hatékonyságának fejlesztése mellett megköveteli az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatának erősítését.

…és vegye jobban figyelembe a felhasználók igényeit

Az oktatás, mindenekelőtt az iskolarendszerű szakképzés tartalmát a munkaerő-piaci igényekhez kell igazítani. Ki kell építeni az ezt szolgáló rendszert, valamint a képzőintézmények és a gazdaság szereplői közötti együttműködés intézményes formáit. Meg kell teremteni a formális és nem formális oktatási, képzési rendszerek, illetve a foglalkoztatási rendszer pályaorientációs és tanácsadási hálózata közti kapcsolat szakmai és technikai feltételeit.

 

Mind a formális, mind a nem formális oktatási, képzési rendszerben biztosítani kell a korábban megszerzett tudás/kompetencia egységes elveken nyugvó elismerésének feltételeit.

 

Javítani kell a felnőttképzési szolgáltatások elérhetőségét, fokozottabban támaszkodni kell a helyi kulturális közintézményekre. Ehhez bővíteni és fejleszteni kell az ez irányú szolgáltatásaikat és azok infrastruktúráját.

 

3. A munkavállalók és a szervezetek alkalmazkodóképességének javítása az egész életen át tartó tanulás megvalósításával

 

A munkavállalók alkalmazkodóképességének erősítése szempontjából meghatározó, hogy az egész életen át tartó tanulás lehetősége mindenki számára elérhető legyen, beleértve az alacsony iskolai végzettségű és a megváltozott munkaképességű munkavállalókat is. A képzési rendszer fejlesztésével és a támogatási rendszer bővítésével ösztönözni kell a munkavállalókat a képzésben való részvételre, a vállalatokat és munkáltatókat pedig arra, hogy többet fordítsanak munkavállalóik képzésére. Az on-line távmunka ösztönzi a munkaerő átképzését és továbbképzését, fejleszti az emberi tőkét. Az oktatás minőségének javításával ki kell alakítani azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a munkaerő-piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodást. Erősíteni kell az oktatás-képzés és a gazdaság közötti kapcsolatokat. Támogatni kell a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó készségek és szaktudás fejlesztését, a kutatóhelyek humán kapacitásának megerősítését. A humánerőforrás-gazdálkodásnak ezen a területen fontos szerepe lehet abban, hogy a magas szintű szaktudás elsősorban Magyarországon hasznosuljon.

Az alkalmazkodóképesség legfontosabb eszköze az egész életen át tartó tanulás

Szervezeti szempontból az alkalmazkodóképesség javítására irányuló intézkedéseknek a vállalatokra, a közigazgatásra és a civil szektorra egyaránt ki kell terjedniük. Fejleszteni kell azokat a szolgáltatásokat, amelyek segítik a vállalatokat a technológiai és strukturális változásokhoz való alkalmazkodásban, támogatják és ösztönzik a munkahelyi képzéseket. A munkajogi szabályozás felülvizsgálatával meg kell teremteni a rugalmas foglalkoztatás lehetőségét. A korszerű és szolgáltató állammal szemben támasztott elvárásokhoz való alkalmazkodás jegyében segíteni kell a közigazgatásban, közszolgáltatásokban dolgozók képzését, a szervezetek, a kormányzati és a civil szféra közötti együttműködés új formáinak kialakítását. A civil szektor alkalmazkodását elsősorban a szakmai kapacitások fejlesztése, az érdekérvényesítő képesség és az erőforrások mobilizálására való képesség megerősítése szolgálja. Ez egyúttal a civil szervezetek foglalkoztatási potenciáljának megerősítéséhez is hozzájárul.

A munkáltatókat is ösztönözni kell a munkahelyi képzések megszervezésére

A fentieken kívül az alkalmazkodóképesség javításához, a változásokra való felkészüléshez szükség van a társadalmi párbeszéd intézményeinek fejlesztésére és a különböző szereplők közötti együttműködési mechanizmusok megerősítésére. Mindezeknek a változásoknak az országos, regionális és helyi szintet, illetve a szociális partnereket, a civil szervezeteket és más társadalmi partnereket is érintenie kell.

Erősíteni kell a társadalmi párbeszéd intézményeit is

4. A társadalmi és területi zárványok oldása

 

A prioritás célja az elmaradott térségek és hátrányos helyzetű emberek felzárkóztatása gazdasági, infrastrukturális, oktatási fejlesztések, valamint a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés révén.

 

Hazánk városias és falusias területein egyaránt jelen vannak az egymás kedvezőtlen hatását felerősítő területi és társadalmi hátrányok. A területi és társadalmi zárványok felszámolása nemcsak a társadalmi kohéziót erősíti, hanem a térségi versenyképességet is javítja. A komplex, ágazatközi fejlesztések segítik az élhető települések és elérhető közszolgáltatások kialakítását, a fejlődő helyi gazdasági kezdeményezések felkarolását, és javítják a hátrányos helyzetű emberek esélyeit.

A területi és társadalmi hátrányok egymást erősítik…

A prioritás célja tehát a gazdasági, társadalmi és területi hátrányokat halmozottan megjelenítő téregységek (rurális kistérségek, nyomornegyedekké váló városrészek, emberi lakhatásra alkalmatlan – zömében romák lakta – telepek és települések) összehangolt fejlesztése. Ezek az integrált társadalmi, közszolgáltatási és gazdasági programok a szegregált településrészeken az élet minden területére kiterjednek. Az élhetőbb települések kialakulásának a legfontosabb lépései a központi településrészeken található lakónegyedek megújítása és a városok panelrekonstrukciós programjai. Így a komplex (gazdasági, társadalmi, foglalkoztatási, szociális, közösségi) programok megújulási lehetőséget kínálnak az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben és a nyomornegyedekké váló településrészekben, hozzájárulva a romák szegregációjának megszüntetéséhez. Ezek a beavatkozások bővítik a közlekedési és informatikai lehetőségeket is.

…ezért komplex, integrált megoldásokra van szükség.

A társadalmi folyamatokban, közösségi kapcsolatokban, munkavállalásban súlyosan akadályozott emberek életminőségének javítása mind a társadalom versenyképessége, mind szolidaritása miatt elengedhetetlen. A komplex akadálymentesítés általános hozzáférést jelent. Ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők ne eltartottak legyenek, oktatási programokra, rehabilitációs szolgáltatásokra és foglalkoztatásra van szükség egy akadálymentes világban. Mindezt a kistelepülések info-kommunikációs infrastruktúrájának kiépítésével, a jóléti célú elektronikus szolgáltatások fejlesztésével és a fizikai és kommunikációs akadálymentesítéssel még hatékonyabbá lehet tenni.

Az akadálymentesítés elősegíti, hogy a fogyatékossággal élők ne feltétlenül legyenek egyúttal eltartottak is.

5. Aktív állampolgárok, civil társadalom megerősítése

 

A társadalmi párbeszéd intézményrendszerének nélkülözhetetlen eleme az aktív és öntudatos állampolgárok által létrehozott erős civil szektor. A társadalmi párbeszéd szempontjából a civil szektor részét képezik a helyi közösségek, a különböző érdekek mentén szerveződő érdekközösségek és a formalizált civilszervezetek.
Az európai uniós források megfelelő mértékű és szintű fogadásához elengedhetetlen az aktív állampolgárok közösségei, az erős, felkészült non-profit szektor, mely növeli más szektorok fogadóképességét is.
Aktív állampolgári magatartás elősegítéséhez meglévő és kifejlesztendő programok kiemelt támogatása szükséges, melyek ezen állampolgári magatartást és a civil szervezetek ilyen irányú képességét hatékonyan növelik, ehhez szükséges infrastruktúrákat (információs rendszereket, oktatásokat, szolgáltatásokat stb.) támogatják.
Az aktív állampolgároknak és a szervezeteiknek olyan közösségbarát, átlátható és a részvétel lehetőségét felkínáló állam- és közigazgatási, közszolgáltatási struktúrára van szükség, melyben ezek megerősödhetnek.

 

6. Az esélyegyenlőség feltételeinek javítása az oktatáshoz, a műveltséghez és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával.

 

A megfelelő minőségű és hozzáférhető (egészségügyi, szociális, kulturális, oktatási, sport stb.) közszolgáltatások alapvető jelentőségűek a társadalmi összetartozás erősítésében. Az aktivitást elősegítő szolgáltatások fejlesztése mellett a prioritás ezért célul tűzi ki, hogy a munkaerőpiacra koruk, egészségi állapotuk, illetve egyéb okok miatt nem integrálható emberek is emberhez méltó körülmények között élhessenek.
Az oktatási, képzési rendszereknek fokozott szerepet kell vállalniuk az esélyteremtésben, a társadalmi és területi különbségek mérséklésében, a társadalmi kirekesztés, kirekesztődés elleni aktív küzdelemben, a szociális, etnikai vagy egyéb okokból hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatásában, életesélyeinek a javításában. A fentiek érdekében támaszkodni kell a tanulási lehetőségek bővítését szolgáló korszerű technológiák (IKT) és pedagógiai eljárások széles körű alkalmazására. Érdemben javítani kell minden szinten a tanulási, képzési és továbbképzési lehetőségekhez történő hozzáférés feltételeit, különös tekintettel a gazdaságilag, társadalmilag hátrányos helyzetű vidéki térségekre, kistelepülésekre és lakókörzetekre.

Az oktatás és képzés legyen főszereplő az esélyegyenlőség megteremtésében

Már kora gyermekkortól kezdve biztosítani kell a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, mindenekelőtt a romák, a fogyatékossággal élők és a migránsok integrált oktatását, nevelését. Ki kell dolgozni a felzárkóztatás pedagógiai, módszertani feltételeit, egyebek mellett a pedagógusok, szakoktatók célirányos továbbképzése, valamint a szabályozási környezet folyamatos továbbfejlesztése révén. A felzárkóztatás elősegítésére megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az iskoláskor előtti készségfejlesztésnek, az óvodai nevelés kiterjesztésének, az iskolai lemorzsolódás csökkentésének, az integrált oktatás, szakképzés általánossá tételének (beleértve a speciális tantervű iskolák, valamint a diákotthonok modernizációját). Mindenki számára elérhetővé kell tenni a piacképes tudást nyújtó szakképzést és az érettségit adó képzést, ki kell alakítani az egyéni tanulási utak szakmai, módszertani kereteit.

A hátrányos helyzetű csoportok célzott támogatásával csökkenthetőek a társadalmi és a területi különbségek

Jelentős mértékben csökkenteni kell az oktatási, képzési rendszerek minőségében és elérhetőségében meglévő területi különbségeket. Ehhez fel kell számolni a finanszírozási és fenntartói rendszerbe kódolt szegregációs mechanizmusokat, képezni kell a pedagógusokat, és korszerűsíteni kell az iskolák infrastruktúráját.

 

Cél továbbá a megváltozott társadalmi körülményekhez, munkaerő-piaci igényekhez hatékonyabban igazodó szociális, gyermekvédelmi és ifjúsági támogatórendszer kialakítása.
A lakosság idősödése, a megváltozott családszerkezet olyan új kihívásokat jelent, amelyekre az ellátórendszernek is válaszolnia kell. Ezért a prioritás egyik fő célja, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek legveszélyeztetettebb csoportja: a gyermekek és a fiatalok számára kialakítsa mindazokat a feltételeket, amelyek segítségével sikeres felnőttek lehetnek. Így a szegény családi háttér és hátrányos helyzet ellenére a fiatalok esélyei megnőnek az aktív társadalmi tagságra, a társadalmi és munkaerő-piaci integrációra. Az integrált programok között kiemelt szerepet kell kapnia a nagyon korai életkorban beavatkozó fejlesztésnek, amely a hátrányos helyzetű kisgyermekes családok támogatásával jelentősen képes növelni a gyermekek iskolai, későbbi társadalmi beilleszkedését. Ez a tartós szegénységből fakadó hátrányok ördögi körének feloldását szolgáló eszköz. Későbbi életkorban, az ifjúság esetében az integrációt és az esélyegyenlőséget érdemben segítik a felzárkóztató, sport- és szabadidős, kulturális, a devianciák megelőzését támogató programok. Ezekhez a fejlesztésekhez a gyermekvállalást támogató, az egyszülős, illetve sokgyermekes családok szegénységét csökkentő családtámogatásoknak és a munkaerőpiacról kiszorult szülők foglalkoztatását segítő intézkedéseknek kell illeszkedniük.

A szociális, gyermekvédelmi és ifjúsági támogatórendszereknek igazodniuk kell a társadalmi feltételekhez.

A szociális ellátórendszer esetében mindenki számára hozzáférhető, problémaérzékeny támogatásokra és szolgáltatásokra van szükség, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci és társadalmi integrálását szolgálják.

A hátrányos helyzetűek is tudják elintézni hivatalos ügyeiket…

Ezt segíti elő az ügyfélbarát („egyablakos”) megoldások elterjesztése, a közszolgálati szférában dolgozók humánerőforrás-fejlesztése is, valamint az olyan szolgáltatási rendszerek, amelyek ösztönzik a munkavállalást, illetve családközeli ellátást nyújtanak, lehetőleg a rászoruló saját otthonában vagy annak közelében.

… és jussanak megfelelő szolgáltatásokhoz.

Ezek a megoldások amellett, hogy tiszteletben tartják az egyéni igényeket, költséghatékonyak is.

 

Az idősödő társadalomban átfogó jelentőséggel, az aktív korú hozzátartozók munkateljesítményét, életminőségét is meghatározóan jelennek meg az időskorral járó egyéni és társadalmi problémák. Az időskorú népesség fokozott gondozási szükségletének kielégítésére, az aktív korú családtagok terheinek csökkentésére szükséges az ellátórendszer (nappali és tartós bentlakásos szolgáltatások) folyamatos fejlesztése.

Egyre több idős embernek egyre több szolgáltatásra van szüksége.

A fogyatékos emberek kezelése nem egyetlen ágazat feladata. Ez a széttagolt felelősség az intézmények, szolgáltatások, programok esetében kellő koordináció híján azt jelentheti, hogy komplex szolgáltatások helyett egy széttöredezett, kis hatékonysággal működő intézményrendszer alakul ki. E területen elengedhetetlen, hogy az ágazati elkülönültségeket áthidalni képes, összehangolt szolgáltatás- és intézményrendszer jöjjön létre

A fogyatékos emberek hátrányán csak összehangolt, korszerű támogatásokkal, szolgáltatásokkal segíthetünk.

A szenvedélybetegségek, és az abból eredő szociális, (nép)egészségügyi ártalmak és károk csökkentéséhez széles társadalmi együttműködés és konszenzuson alapuló szakmai tevékenység szükséges. A probléma kezelésében támaszkodni kell a helyi közösségekre, a veszélyeztetett csoportok körében végzett költséghatékony és korszerű módszertannal dolgozó prevenciós tevékenységekre, a függőket kezelő egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztésére és elérhetőségére, a kínálatcsökkentés szervezeti és infrastrukturális fejlesztésére.

A szenvedélybetegek rehabilitációja egy mind súlyosabb társadalmi gondra ad választ.

A hajléktalanság a társadalom peremén jelentkező, ám az egész társadalmat, az egyéni életkilátásokat, veszélyeztetettséget érintő társadalmi probléma. Kezelésében az adósságkezelést, a lakhatási problémákat, illetve a krízishelyzetek kezelését célzó intézmény-, illetve szolgáltatásrendszernek van szerepe, amely a munkaerőpiac marginális részén elhelyezkedő népesség számára is a társadalmi tagságot jelenti

A hajléktalanság ugyan peremjelenség, de az egész társadalmat érintő probléma.

A prioritás irányához jól illeszkednek a multifunkcionális kistérségi közösségi központok is, amelyek olyan – innovációs mintául szolgáló – centrumok, amelyek köré rekreációs, sportolási, szociális, kulturális, egészségügyi, közigazgatási stb. szolgáltatások szerveződnek kis- vagy mikrotérségi szinten. Ez javítja a térségben a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az esélyegyenlőséget, a lakosság egészségi állapotát és biztonságát, hosszabb távon pedig az életminőséget. Az ún. mindent egy helyen megközelítés alapján szerveződő központok egy adott kistérség különböző célcsoportjainak nyújtanak több szükségletre is megoldást kínáló speciális és közösségi szolgáltatásokat. Ez a kis- és mikrotérségi szintű intézményhálózat az elérhető, költség- és mérethatékony, ezáltal fenntartható humán közszolgáltatási rendszer kialakítását szolgálja.

Többfunkciós kistérségi központok létrehozása

7. A társadalmi és kulturális tőke erősítése

 

A fejlesztések az egyéni és közösségi öngondoskodási képesség erősítésére, az egészség- és környezettudatosság növelésére, a kultúra értékké válásának támogatására, a kulturális örökség védelmére, az egymás iránti tolerancia növelésére, a köz- és környezetbiztonság megszilárdítását elősegítő programok támogatására, valamint a közösségfejlesztésre irányulnak.

 

Cél az öngondoskodás egyéni és közösségi szinten való erősítése, az állampolgárság, a társadalmi tagság megélésének, a társadalom szolidaritásának erősítése, a társadalmi tőke növelése a helyi közösségi kezdeményezések támogatásával, valamint az önkéntes munkavégzés kiszélesítése. A közösségfejlesztés és közösségi munka szomszédságok, települések, kisebb térségek és helyi társadalmak közös cselekvési képességének erősítését jelenti. Kiemelt figyelmet kell fordítani a saját érdekeiket nehezebben felismerő és képviselő kirekesztett társadalmi csoportok támogatására. A települési hátrányok nagymértékben hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához, mivel a társadalmi részvétel és az önszerveződés hiánya miatt egyes térségekben alig vagy kevéssé strukturált a helyi társadalom, és nem épültek ki a társadalmi egyeztetés fórumai.

Az öngondoskodás terjedése nem szoríthatja ki a társadalmi szolidaritást

A fejlesztések aktivizálják a helyi társadalmat, erősítik a közbiztonságot, teret adnak az ágazatközi együttműködésnek, új típusú szakmaközi működésmódoknak és az innovációnak, amelyek támogatják a civil kezdeményezéseket és a hálózatokat.

Növekvő szerep jut a civil kezdeményezéseknek

Súlyt kell helyezni arra, hogy a fiatalok ifjúsági közösségekben és nem formális oktatás során szerezzenek tapasztalatot, és támogatni kell az e korosztály társadalmi mobilitását serkentő nemzetközi cseréket.

 

Kiemelten fontos feladat az ifjúsági közösségek és értékteremtő programok felkarolása, hiszen a közösségi életre való szocializáció azt eredményezi, hogy a helyi közösségek hosszú távon összetartóbbak lesznek. Nő a fiatalok demokratikus intézményrendszerben való aktív részvétele, és olyan munkaerő-piaci, oktatási információkhoz jutnak, amelyek későbbi életükhöz nélkülözhetetlenek. Fontos tehát az információs szolgáltatásokat a szociális szolgáltatások mintájára települési szinten is személyessé tenni, információs pontokat és irodákat kialakítani. Az ilyen információs pontok hálózata nem intézményként, hanem standardizált szolgáltatásként bővülhet, a könyvtári hálózatra, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokra, hallgatói szolgáltató irodákra, a teleházakra, ifjúsági irodákra stb. támaszkodva vagy azokba integrálódva.

Támogatni kell a közösségi programokat

Szabadidős programoknak helyet adó közösségi tereket kell kialakítani, és infrastruktúrájukat fejleszteni. Az ellátórendszer jelenleg nem tudja megelőzni a kamaszkorúak, fiatalok sajátos problémáinak kialakulását. Így különösen fontos a társadalmi integrációt segítő szolgáltatások megerősítése, a szabadidő aktív és kreatív eltöltését szolgáló háttér megteremtése. Ezt szolgálja az önkéntes ifjúsági munkát segítő képzés, a közösségi terek kialakítása, szabadidő-szervezési hálózat létrehozása és mindezek szakmai és információs bázisának megteremtése.

Közösségi tereket kell kialakítani a szabadidő eltöltéséhez

A társadalmi összetartozás erősítését célzó fejlesztéspolitikának támogatnia kell a határon átnyúló együttműködéseket a határ menti közösségeket segítő, a periferikus régiók fejlesztését támogató projektekkel.

A közösségek is átnyúlhatnak a határokon

Fontos olyan helyi társadalmi szolidaritást erősítő kezdeményezések támogatása a médiában, az oktatásban, a foglalkoztatásban, amelyek a munkahelyi és a közintézményekben is megjelenő diszkrimináció csökkentését, a helyi, közösségi szintű tolerancia erősítését (például a médiában megjelenő romakép, vagy a fogyatékos emberekről alkotott kép javítását, a kisebbségi kultúrák és értékek megismertetését) szolgálják.

A társadalmi szolidaritás megerősítését minden eszközzel támogatni kell

Kiemelten fontos továbbá a szocio-kulturális szolgáltatások fejlesztése (kulturális vidékfejlesztés a közkulturális infrastruktúra fejlesztése, a kulturális alapszolgáltatások hozzáférhetőségének javítása révén), illetve a kulturális örökség fenntartható használata (az épített örökség védelme, megőrzése, rehabilitációja, esélyegyenlőség a kulturális örökséghez való hozzáférésben). A társadalmi és kulturális tőke növelésére létre kell hozni egy digitális nemzeti kultúrkincs anyagot a nem digitalizált kulturális tartalmakból, másrészt magának az információs társadalomnak a kultúráját is népszerűsíteni kell. Az elektronikus kulturális környezetnek lehetőséget kell teremtenie közösségi virtuális terek kifejlesztésére.

Fejleszteni kell a szocio-kulturális szolgáltatásokat

 

 

8. Értékelvű, egészségközpontú egészségpolitika kialakításához és végrehajtásához szükséges feltételrendszer valamint a népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése

 

A kormányzati egészségpolitika alakítása elsődlegesen az egészségügyi tárca feladata. Mivel azonban a tárca az egészséget meghatározó tényezőknek csupán egy kisebb hányadát képes közvetlenül befolyásolni, meg kell erősíteni a kormányzaton belül az egészség ügyével kapcsolatos koordinációt. A népegészségügyi feladatok megvalósításához nélkülözhetetlenek az ágazatközi, vertikális (állami, önkormányzati, regionális) és horizontális (civil, állami, gazdálkodói) együttműködések.

A lakosság egészségi állapota csak széles körű együttműködéssel javítható…

Ehhez országosan olyan egységes szakmai alapokra épülő, de regionálisan szervezett intézményrendszert kell létrehozni, amely egyben a népegészségügyi programok menedzselésére is alkalmas. E programok keretében a hatékony egészségfejlesztés megvalósításához elengedhetetlen az egészségkommunikáció fejlesztése Ez a záloga az egészségtudatos életmód és fogyasztói szokások elterjedésének, melynek infrastrukturális feltételeit és a szakmai koncepciók alapján történő fejlesztését is biztosítani kell.

…amiből nem maradhatnak ki az érintettek sem

A mentális problémákkal küzdők és a szenvedélybetegek egészségügyi és szociális ellátásai integráltan; közösségcentrikusan valósulnak meg és az ártalomcsökkentő ellátási formák kínálatát növeljük. A droghasználóknál a fertőző betegségek terjedését szűréssel kell megelőzni.

 

Az egészséges társadalmi, gazdasági, természeti környezet kialakításához már az előkészítés során meg kell vizsgálni, hogy a döntések és intézkedések milyen hatással lesznek a lakosság egészségére. Az ilyen egészségügyi hatásvizsgálatokhoz létfontosságú az elemzői kapacitás bővítése.

Egészségügyi hatásvizsgálatokra van szükség

Csak korszerű közegészségügyi szolgálat képes a gyors reagálást igénylő veszélyek esetleges következményeinek (terrorcselekmények, katasztrófák, járványok, élelmiszer-biztonsági problémák) elhárítására. Ehhez fejleszteni kell a szolgálat emberi, anyagi és műszaki erőforrásait.

A közegészségügyi szolgálatot meg kell erősíteni

Az egészségügy folyamatos korszerűsítéséhez a kiemelkedő szakmai központok, egyetemek és kutatóhelyek bevonásával meg kell erősíteni a tervezési és irányítás-támogatási rendszert. A magas színvonalú és költséghatékony ellátás kiépítésének és működtetésének feltétele továbbá az akkreditáció, a szakfelügyeleti és az engedélyeztetési rendszer.

 

Az egészségügy és határterületei szakemberképzésének fejlesztése a változó és egyre korszerűsödő technológiai környezethez, az egészségpolitika céljaihoz és a munkaerőpiac igényeihez igazodva valósul meg. Az egészségügyi dolgozók vonzó és versenyképes életpálya-modelljének kialakítása szükséges a kellő számú szakember foglalkoztatásához. Egyének és közösségek segítő, önsegítő képességének, önkéntesek képzése fejlesztése ugyancsak nélkülözhetetlen a lakosság egészségének javításához.

Elegendő számú és jobban képzett szakemberek dolgoznak az egészségügyben

 

 

9. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése, az ellátások minőségének és hatékonyságának javítása, a jelentős egyenlőtlenségek csökkentése érdekében

 

A progresszivitás és térségi hierarchia elvén nyugvó, az ellátórendszer szerkezetét és működését átalakító korszerűsítések nemcsak az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát javítják, hanem a lakosság életminőségét is, és hozzájárulnak az aktívan töltött évek számának, illetve a munkaerő termelékenységének növekedéséhez is. Az ellátórendszer fejlesztése – amint azt nemzetközi tapasztalatok mutatják – új munkahelyeket is teremt.

Az egészségügyi ellátórendszert a térségi hierarchia elve alapján kell felépíteni…

A korszerű egészségügyi ellátórendszer képes a változó szükségletekhez és technológiai lehetőségekhez alkalmazkodni, emellett magas színvonalon és költséghatékonyan is működik.

…így javul a rendszer hatásossága és hatékonysága

Többfunkciós kistérségi közösségi központok kialakításával lehetővé válnak a lakóhely közelében egy helyen fellelhető egészségügyi alap- és bizonyos szakellátások, valamint a szociális és egyéb, a helyi szükségleteknek megfelelő szolgáltatások. Ez javítja a hátrányos társadalmi csoportok szolgáltatásokhoz való hozzáférését, csökkentve ezzel mind az egészségi állapotban lévő egyenlőtlenségeket, mind pedig a szolgáltatások területi különbségeit. Egyre több definitív ellátás kistérségi szintre helyezése költséghatékonnyá teszi a lakosság közeli ellátórendszer működését, hisz egyre kevesebb szereplő bevonását igényli. A lakosság biztonságérzetét és az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettséget tovább növeli az ügyeleti és a sürgősségi ellátás megerősítése, a mentés és a sürgősségi betegszállítás fejlesztése.

Egy helyütt célszerű nyújtani az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat

A kórházi kapacitások regionális szinten történő újraelosztása és fejlesztése, a szolgáltatások összehangolása szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi ellátás a változó területi szükségletekhez alkalmazkodni tudjon, és költséghatékonyan működjék.

A kórházi kapacitásokat regionális szinten elosztani

A regionális egészségügyi rendszer csúcsán működő regionális egészségügyi központok kialakításával magas színvonalú – gyakran igen költséges – diagnosztikai eljárások és ellátási formák válnak elérhetővé minden régióban. Egyidejűleg az általános és a szakkórházak kapacitásainak átrendezésével a területi igényekhez igazíthatók a szolgáltatások. A tömbkórházjelleg kialakítása, a műszaki fejlődést követő ellátási formák (pl. egynapos sebészet, kúraszerű ellátások) feltételeinek megteremtése a költség-hatékonyabb működést szolgálják.

A régiókban klinikai központokat kell kialakítani

A krónikusellátást szolgáltató intézmények rendszerének megerősítése (az ápolási és a szociális ellátás együttes fejlesztése) szükséges az idősödő társadalom fokozódó ellátási problémáinak enyhítéséhez. A rehabilitáció intézményrendszerének fejlesztése segíti a munkavállalók munkaerőpiacra való visszatérését.

Az idősödő társadalomban egyre több krónikus betegre kell számítani

Az egészségügyi rendszer forrásait részben a járulékrendszernek a szolidaritás, az esélyegyenlőség mentén történő korszerűsítése, részben egyéb fejlesztési források bevonása biztosítja. A lakosság szükségleteihez illeszkedő ellátási struktúra kialakítását szektorsemleges finanszírozási rendszer támogatja.

 

A modern, tudásalapú társadalomban mind a lakosság, mind az egészségügyi szolgáltatók számára elengedhetetlen a magas színvonalú info-kommunikációs rendszer hozzáférhetősége. Ez alapfeltétele az egységes, minőségi ellátásnak, a fenntartható, finanszírozható szerkezet kialakulásának, és a közpénzekkel való hatékony és felelős gazdálkodásnak.

Az e-egészségügy segíti a szolgáltatókat és a lakosságot

A hazai és közösségi egészségfejlesztéshez, betegségmegelőzéshez, a betegmobilitáshoz, és rehabilitációhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése növeli a hazai gyógy- és egészségturizmus verseny-képességét is.

 

Az egészségtudományi és határterületi kutatások, így különösen a biotechnológia, genomika és a gyógyszerkutatások támogatása alapvetően javítja a hazai egészségipar versenyképességét. Az alkalmazás elősegítéséhez az innovációt, implementációt és technológiatranszfert támogató intézményrendszer fejlesztése nélkülözhetetlen.

Az egészségipar fejlődése jelentősen hozzájárul a versenyképesség növekedésének

 

 

10. A közigazgatás és az állami szolgáltatások korszerűsítése

 

A magyar közigazgatás teljesítőképessége, hatékonysága, a nyújtott szolgáltatások minősége messzemenően befolyásolja az ország versenyképességét. A közigazgatási rendszer modernizációja előfeltétele a hatékonyan és eredményesen működő állami szervezetnek, az egységes kormányzati irányítás megjelenésének. A kellően rugalmas közigazgatási szervezet, a fejlesztés- és szolgáltatásorientált intézményrendszer és az erőforrások céltudatos felhasználása tud megfelelő keretet adni a különféle szakpolitikák szakirányú igényeinek.

A közigazgatás milyensége a versenyképességet is befolyásolja

A magyar közigazgatás több gyengeséggel küzd, melyek orvoslásához, illetve a kitűzött célok eléréséhez az alábbi területekre kell összpontosítani a beavatkozásokat:

 

▪    A közigazgatási szolgáltatások feltételrendszerének korszerűsítése, amely kiterjed

 

o    a szolgáltató szemléletű, az igénybevételi helytől és időtől független elektronikus kormányzás és ügyintézés elterjesztésére,

 

o    a közigazgatási szolgáltatások igénybevételében az esélyegyenlőség biztosítására a közigazgatási szolgáltatások területi és elektronikus elérhetőségének javításával,

 

o    a közigazgatás átláthatóságának és hatékonyságának megerősítésére, az állampolgári részvétel erősítésére,

 

o    a közigazgatási hatósági eljárás újraszabályozására.

 

▪    A szabályozás minőségének javítása

 

▪    A közszolgálat emberi erőforrásainak fejlesztése

 

▪    A közigazgatási intézményrendszer korszerűsítése, azon belül

 

o    a kistérség intézményesítése, a közszolgáltatások és az államigazgatási feladatok kistérségi keretek között történő integrálása, idővel a lehatárolt kistérségi szint létrehozása,

 

o    a területi államigazgatási szervek átalakítása, a regionális szint megerősítése, olyan fejlesztési régiók kialakítása, amelyek alkalmasak a területfejlesztési és egyéb ágazati fejlesztési programok megvalósítására, valamint az európai uniós támogatások fogadásának hatékony előkészítésére, koordinálására, egyes döntések decentralizált meghozatalára; végül a központi kormányzati feladatok decentralizációja,

 

o    az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása,

 

o    a központi közigazgatás átalakítása.

 

Az állampolgárok életminőségének javítása, a közigazgatás versenyképességének fokozása érdekében szükséges a közigazgatási szolgáltatások minőségének határozott javítása, a szolgáltatások ügyfélbarát rendszerének és szemléletének megvalósítása. Az ügyfelek javuló kiszolgálásának záloga az ügyfélfogadás javítása, az eljárások korszerűsítése, a helytől és időtől lehetőleg független igénybevétel lehetőségének biztosítása, az elektronikus kormányzás és ügyintézés elterjesztése, valamint a közérdekű információkhoz való közvetlen és gyors hozzáférés biztosítása. A demokratikus részvételt a közigazgatás területén is erősíteni kell új típusú elektronikus eszközök alkalmazásával. Elektronikus információk nyújtásával, interaktív szolgáltatásokkal be kell vonni az állampolgárokat és vállalatokat a közigazgatási folyamatok végrehajtásába és alakításába, támogatni információhoz való rendelkezési jogukat. Lehetővé kell tenni, hogy véleményt formáljanak, és alakítsák a szolgáltatások működését. Ehhez szükség lehet az ilyen típusú szolgáltatások ismertségének és a hozzájuk szükséges készségeknek az elmélyítésére, főleg a hátrányos helyzetűek körében. Az új info-kommunikációs technológiák bevezetésével fellépő új biztonsági kockázatokat is kezelni kell.

A modern IKT technológiák igénybevételével a közigazgatás minden szintjén javíthatóak a szolgáltatások minősége és az esélyegyenlőség feltételei

A szabályozás körében folytatni kell a jogszabályok deregulációját. Csökkentendők a jogszabályok alkalmazásakor a vállalkozásokat és az állampolgárokat sújtó indokolatlan adminisztrációs terhek, át kell térni a minőségi jogalkotásra. Ennek keretében kiemelt hangsúlyt kap a kormányzati (szabályozási) döntések hatáselemzésének kötelezővé tétele. Törekedni kell a szabályozás hosszú távú kiszámíthatóságára. Az igazságszolgáltatás területén tovább szükséges csökkenteni az eljárási időt.

Csökkenteni kell a jogszabályok számát

Erősíteni kell a kormányzati tevékenység stratégiai jellegét, a kormányzati stratégiák közötti kohéziót. Ennek részeként általánossá kell tenni a közép- és hosszú távú tervezést, fejleszteni kell a tervezési kapacitásokat, a stratégiai tervezést és menedzsmentet kiszolgáló információs bázist, és be kell vezetni az ehhez illeszkedő követelményrendszert. Súlyt kell helyezni a kitűzött célok elérését mérhetővé tevő indikátorok kialakítására, mérésére és értékelésére, illetve általánosan a közigazgatás tudományos bázisának megteremtésére.

Erősíteni kell a tervezői kapacitásokat és a közigazgatás tudományos hátterét

Mindehhez feltétlenül szükséges egy egységes személyzeti stratégia kialakítása és megvalósítása. A közigazgatásban dolgozók élethosszig tartó képzésének ki kell terjednie a karrierút egészére (belépés, előmenetel, teljesítményértékelés, képzés, átjárás az uniós igazgatásba, kilépés). Egységes törvényi szabályozáson vagy egységes személyzetpolitikai stratégián nyugvó jogszabályi módosítások útján egységesíteni kell a közszolgálatot. Törekedni kell a minőséget és hatékonyságot elősegítő új közigazgatási módszerek ésszerű bevezetésére és alkalmazására (a közigazgatásban már bevált „jó gyakorlat” megismertetése, a versenyszférából átvehető New Public Management módszerek elterjesztése stb.).

Egységes személyzeti stratégia kell, és előtérbe kell helyezni a minőséget, a hatékonyságot

Az államszervezet korszerűsítésének mind a központi, mind pedig a területi szerveket el kell érnie. A jó kormányzás feltételeinek javításához a közigazgatási szervezetek hatékonyságnövelésével és a decentralizáció mértékének fokozásával juthatunk el. A központi kormányzati feladatok decentralizációjának előfeltétele a szervezeti keretek stabilizálása, a költségtakarékos, de a feladatokat megfelelő szinten ellátó államszervezet működtetése. A kormányzati szervezeti decentralizációs-deregulációs program kiterjed a minisztériumok és más központi szervek feladat- és hatáskörének felülvizsgálatára, az aránytalanságok és párhuzamosságok felszámolására, a feleslegessé vált állami feladatok megszüntetésére, a szervezeti méretek csökkentésére s végül a minisztériumi feladatellátás célszerű rendjének kialakítására, a belső szervezet korszerűsítésére.

Az államszervezet korszerűsítésének a takarékosságot kell szolgálnia, de a feladatokat megfelelő szinten kell ellátni

Regionális és kistérségi szinten is szükség van az intézményrendszer megerősítésére. A területi államigazgatás szervezetében a fő feladat az egyszerűsítés, a szervezeti és feladatköri profiltisztítás, a fokozatos regionalizáció. Másrészt a közigazgatási hivatalok útján meg kell erősíteni a kormány területi államigazgatást ellenőrző és koordináló szerepét. A regionális önkormányzati rendszert illetően a cél a valódi decentralizáció megvalósítása. Kistérségi szinten a hangsúlyt a többcélú önkormányzati társulások folyamatos kiterjesztésére, valamint az államigazgatási rendszer ezzel történő összehangolására kell helyezni. Ehhez elengedhetetlen mind az országos, mind az az alatti szintek feladat- és hatáskörének egyértelmű definiálása és szétválasztása, illetve az ezekhez tartozó intézmény- és eszközrendszer pontos körülhatárolása, konkrét feladatokhoz történő rendelése.

A területi államigazgatásban a fő feladat a regionalizáció

Szükséges továbbá a kormányzati szervezetrendszer és költségvetési intézményrendszer ésszerűsítése a közintézményi reformok, a szervezeti szabályozás, valamint az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakításával.

A szervezeti reform az intézményrendszer ésszerűsítését is magában foglalja

 

 

2.5.2 „Befektetés a gazdaságba” prioritáscsoport

 

 

 

11. Az innováció, kutatás-fejlesztés ösztönzése és infrastrukturális hátterének megerősítése

 

Magyarország tartós gazdasági versenyképességének egyik feltétele, hogy néhány tudományos és technológiai területen a magyar teljesítmény nemzetközileg is elismert legyen. Ezeken a szakterületeken meg kell erősíteni és versenyképessé kell tenni a hazai kutató-fejlesztő bázisokat és az innovációs kapacitásokat. Olyan területeket vagy iparágakat kell kiemelten támogatni, amelyek jelentős hatással vannak a XXI. században az ország műszaki és gazdasági fejlődésére.

Azokra a területekre kell összpontosítanunk, ahol a világ élvonalába kerülhetünk

A K+F és innováció koncentrálási igényeinek kielégítéséhez szükséges kritikus tömegek létrehozását úgy lehet és kell elősegíteni, hogy ösztönözni kell a kutatóközpontok hálózatosodását. A jelentős hazai és főleg nemzetközi, már megfelelően modern infrastrukturális bázissal rendelkező tudáshálózatokhoz kell szorosabban kapcsolódni, különös tekintettel az EU által is támogatott nagy kutatói-technológiai hálózati együttműködésekre. A technológiák innovációvá válása érdekében a kutatói hálózatok mellett a kutatási, oktatási, kulturális és termelői szektorok közötti hálózati együttműködések a különösen fontosak. Az innovációk terjedéséhez szükség van az iparági klaszterek, innovációs együttműködések ösztönzésére.

A kutatás és fejlesztés új sikerreceptje: a hálózatba szerveződés

Nagy jelentősége van az Európai Kutatási Térséghez való tartozásnak, ezért figyelembe kell venni az EU kutatási programjai és alprogramjai kínálta lehetőségeket is. Az európai színvonal eléréséhez csatlakozni kell az európai nagy kutatási infrastruktúrákhoz. Az interdiszciplináris, komplex területek fejlesztése nagy jövő elé néz, így pl. az info-nano-anyagtudományok, az info-kognitív tudományok, info-bio területén. Az IKT és a K+F határterületei különös figyelmet érdemelnek, beleértve az IKT-szakemberek képzését, a kutatás-fejlesztést kiszolgáló korszerű info-kommunikációs infrastruktúrák fejlesztését (pl. NIIF).

Kapcsolódnunk kell az Európai Kutatási Térhez

Az agrárium versenyképességének növeléséhez elengedhetetlen a mezőgazdasági termelés és feldolgozás hatékonyságának javítása, az élelmiszer-biztonság növelése, valamint új típusú mezőgazdasági termékek előállítása a mezőgazdasági biotechnológia (kiemelten a genomikai és biotechnológiai központok létrehozásával, genomikai kutatások) fejlesztése révén, figyelembe véve a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait.

Agrárkutatások

Elengedhetetlen a környezet- és természetvédelmi, környezet-egészségügyi, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos kutatások jelentős fokozása.

Környezetvédelmi és fenntarthatósági kutatások

Szükséges az egészségtudományok támogatása egyrészt az innovációbarát környezet kialakításával, másrészt az alapkutatások implementációjának, valamint az alkalmazott (klinikai és háttéripari) kutatások támogatásával.

Egészségügyi kutatások

Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozzuk a hazai K+F funkcióinak és finanszírozásának aránytalanságait, jobban beépüljünk a nemzetközi kutatási és innovációs folyamatokba, és a gazdaság irányába tereljük a kutatási eredményeket, bevonva azt a kutatások finanszírozásba is.

Elő kell segíteni a K+F-eredmények hasznosítását

A technológiatranszfer és általában a vállalati K+F-ráfordítások növekedéséhez szükség van a magánszektor aktív részvételére. Az új vállalkozások tartós növekedési pályára állításához szükség van a magvető tőke intézményének kialakítására, a kockázati tőke innovatív (kis-) vállalkozásokba terelésére. A vállalatokat érdekeltté kell tenni, hogy az egyetemek, illetve kutatóhelyek vonzáskörzetébe helyezzék K+F-tevékenységüket, és erősíteni kell a vállalati, kutatóhelyi és egyetemi K+F szektorális jellegű együttműködését is. Ösztönözni kell a vállalatokat, hogy az egyetemek és kutatóhelyek tudásbázisára építsenek, és hosszú távú együttműködést alakítsanak ki velük. Ennek érdekében fejlett tudásbázist, magasan képzett és mobilis emberi (tudományos, üzleti) erőforrást, megfelelő innovációs környezetet, K+F és járulékos (üzleti) infrastruktúrát, fejlett információs hálózatokat kell létrehozni és működtetni. Célunk, hogy a vállalati K+F-ráfordítások összege kétszerese legyen a szinten tartott állami K+F-ráfordításoknak. Ki kell alakítani a kutatás-fejlesztés és innovációnak az új feladatokhoz igazodó országos stratégiáját és finanszírozási rendszerét.

A kutatások finanszírozásában a magántőkének nagyobb arányban kell részt vennie

Ösztönözni kell az együttműködési formák kialakulását, ezek intézményi kereteinek létrehozását, az innovációs szolgáltatások fejlesztését regionális, nemzeti, határon átívelő és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A regionális tudásközpontok kiépülésével olyan koncentrált kapacitással és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező bázisok jönnek létre, amelyek alapját képezik az innovációs folyamatoknak a meglevő kompetenciákra építve.

Regionális tudásközpontokat kell létrehoznunk

Fontos a kkv-k erőteljesebb bevonása az innovációs folyamatokba, valamint a kiemelt kutatóhelyek és a velük együttműködő vállalkozások egymást erősítő fejlődése a köz- és magánszféra emberi és anyagi erőforrásainak földrajzi koncentrálása révén. A technológiaintenzív kkv-k aktivitását technológiai inkubációval és a kutatási és innovációs infrastruktúra minőségének javításával kell segíteni. Magas hozzáadott érték előállítására alkalmas, tudásintenzív vállalatok létrejöttét kell támogatni a tudáscentrumokból „kirajzó” (spin-off), induló vállalkozások ösztönzésével.

A kisvállalkozások úttörő szerepet játszhatnak a műszaki fejlesztésben

Fontos feladat a kutatóhelyeken és vállalkozásoknál a tudásintenzív munkahelyek megteremtése, az innovációs, kutatás-fejlesztési tevékenységek infrastrukturális hátterének megerősítése is, hogy a nemzetközi kutatói mobilitás terén hazánk egyensúlyba kerüljön, nagy arányban térjenek haza külföldön sikeres kutatóink.

 

 

 

12. A technológiai modernizáció előmozdítása

 

A gazdaságban a hatékonyság, a termelékenység növelésének egyik legfontosabb előfeltétele a technológiai fejlődés, a modernizáció. A tudás- és technológiatranszfer ösztönzése a gazdaságban a termelékenység növekedéséhez vezet, az újabb, korszerű technológiák elterjedésével a magasabb hozzáadott értékű termelés és szolgáltatások szerepe megnövekszik, ami közvetlenül javítja a gazdaság jövedelemtermelő képességét és versenyhelyzetét. A gazdaság alkalmazkodókészsége, rugalmassága ezáltal javul, ami szintén előnyt jelenthet az éles nemzetközi versenyben. A technológiai fejlődést szolgálja az üzleti szolgáltatások és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésének ösztönzése is. A technológiai fejlődés ösztönzése komplex módon, több eszközt (kutatás-fejlesztést, innovációt, technológiatranszfert, pénzügyi ösztönzőket, közvetlen támogatást stb.) integráltan felhasználva valósítható meg leginkább. A beavatkozásokat a versenyképesség növekedésének érdekében, a területi sajátosságokhoz alkalmazkodva, az azokból adódó lehetőségeket kihasználva kell megtervezni és végrehajtani.

A technológiai fejlődés a gazdasági növekedés fő forrása

A technológiai korszerűsítés alapvető fontosságú a fejlődésre képes kis- és középvállalkozások számára is a piaci pozícióik, illetve jövedelemtermelő képességük javításához. A műszaki korszerűsítés ösztönzése az egyéb tekintetben fejlődésre alkalmas vállalatok hazai és nemzetközi versenyképességének javulását segíti elő, új termékek, szolgáltatások, iparágak létrejöttét teszi lehetővé, javítja a gazdasági, piaci környezetet más vállalkozások számára, ezzel elősegítve azok beágyazódását, valamint javítva a fogyasztók számára elérhető termékek és szolgáltatások színvonalát.

A technológiai korszerűsítés erősíti a kkv-k versenyképességét

Az ökohatékony, ökoinnovatív megoldások bevezetésével csökkenthető a termelés, a szolgáltatások anyag- és energiaigényessége, és egyúttal csökkenhet a környezet terhelése az innovatív termelési megoldások, az elérhető legjobb technológiák alkalmazásával a teljes életciklus során.

Technológiai fejlődéssel csökkenthető a termelés anyag- és energiaigényessége

A műszaki-technológiai korszerűsítés, a termelői infrastruktúra fejlesztése az agráriumban és az élelmiszeriparban is alapvető fontosságú. Mindez elősegíti termelői, feldolgozói, logisztikai tevékenységek költséghatékony működését, a termelékenység javulását, az élelmiszer-minőség és -biztonság javítását, illetve a környezetvédelmi, növény- és állategészség-ügyi és állatjóléti előírások teljesülését. A turizmus területén a vállalkozások jövedelmezőségének javításához elsősorban minőségjavító fejlesztések szükségesek a szakképzés, a nyelvi és informatikai képzés mellett.

A technológiai korszerűsítés az agráriumban és a szolgáltatások terén is fontos tényező

 

 

13. A vállalkozások működési és üzleti környezetének javítása, a hálózatosodás elősegítése

 

A vállalkozások felkészültségének javítása a hosszú távú versenyképesség egyik fő eszköze. Ez magában foglalja a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások (tanácsadás, piaci szereplők informáltságának javítása, partnerközvetítői tevékenység stb.) mellett a specifikus képzéseket, a vállalkozói készségek javítását, az IKT-technológiák megfelelő használatának ösztönzését is egyaránt, különösképpen a hazai tőkeszegény kis- és középvállalkozások esetében.

A vállalkozások tanácsadással, képzésekkel erősíthetők

A kkv-k versenypozícióinak, rugalmasságának és stabilitásának a javítására ösztönözni kell a piaci versenyt nem torzító termelési, értékesítési, beszerzési társulások és hálózatok, termék- vagy piacfejlesztés céljából létrejövő együttműködések kialakulását, valamint a beszállítói tevékenység létrehozásához, bővítéséhez szükséges fejlesztéseket. Ezt segítheti elő a beszállító vállalkozások beruházásainak és a korszerű vállalatirányítási rendszerek bevezetésének támogatása, a nagyvállalatok és a beszállító vállalkozások közötti partnerközvetítői tevékenység és a beszállítói klaszterek létrehozása, illetve a rendelkezésre álló piackonform pénzügyi ösztönzők körének bővítése.

A termelési, értékesítési, beszerzési társulások és hálózatok létrehozása segíti a kisvállalkozásokat a versenyben

A kiterjedt, erős vállalatközi hálózatok kialakítása, klaszterek létrehozása fontos feltétele a fejlesztési pólusok tartós fejlődésének. Ösztönözni szükséges a piaci versenyt nem torzító termelési, értékesítési, beszerzési társulások és hálózatok, termék- vagy piacfejlesztés céljából létrejövő együttműködések kialakulását, a beszállítói tevékenység létrehozásához, bővítéséhez szükséges fejlesztéseket. Ezt segítheti elő a beszállító vállalkozások beruházásainak támogatása és beszállítói klaszterek létrehozása.

 

A minőségközpontú menedzsment feltételeinek javítása, a minőségbiztosítási, környezetirányítási és információvédelmi rendszerek bevezetése, a nemzetközi standardoknak való megfelelés ösztönzése alapvető feltételei a vállalkozások globális piacokon való megfelelésének, a gazdaság tartós növekedésének. A környezettudatos vállalatvezetési szemlélet elterjedésével a folyamatokra irányuló megoldások stratégiai rendszerbe foglalása, a különböző környezetirányítási rendszerek többek között az anyag- és energiaigényesség csökkentésén keresztül segítik elő a fenntartható növekedést.

Minőségközpontú menedzsment

A kkv-k működési környezetének fejlesztése elsősorban a gazdaságközeli infrastruktúra fejlesztésére irányul. Az integrált szolgáltatások (telephely + üzleti szolgáltatások) fejlesztésénél is alapvetően fontos a hatékonysági kritériumok figyelembevétele. A vállalkozói infrastruktúra különösen a kistelepüléseken nem kellően fejlett, ami akadályozza a helyi vállalkozások fejlődését, és sokszor a kisebb cégek odatelepülését. A helyi önkormányzatokkal együttműködve meg kell teremteni a gazdaságilag és ökológiailag fenntartható telephelyfejlesztés lehetőségét. Különösen fontos a településen, illetve annak közvetlen földrajzi környezetén kívül értékesítő vállalkozások megtelepítése, ami növeli az önkormányzatok adóbázisát is. A létező gazdasági infrastruktúra, az ipari parkokra épülő üzleti szolgáltatások és logisztikai centrumok már ma is számottevő gazdasági teljesítményre képesek, de a szolgáltatások minőségének javítása tovább növeli a gazdaság versenyképességét. Meg kell oldani az ipari parkok és vállalkozások telephelyeinek biztonságossá tételét, a biztonságos környezet a befektetési és vállalkozói kedv növelésének elengedhetetlen feltétele.

Meg kell teremteni a gazdaságilag fenntartható telephelyfejlesztés lehetőségét

14. A dinamikus és interaktív IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztése

 

Az elektronikus tartalmak és szolgáltatások fejlesztése és számuk növelése a gazdasági, üzleti és közigazgatási, közszférában dinamikus és interaktív környezetet teremt a társadalom és a gazdaság számára.

Az IT dinamizálja a gazdaság és a társadalom egészét

Az elektronikus tartalmak a versenyképesség, a növekedés, a társadalmi bevonás és a hatékony államiság fontos eszközei. Az IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztése hozzájárul az állampolgárok életminőségének javításához, az „aktív állampolgársági” attitűd kialakításához és a demokrácia kiteljesedéséhez.

 

A „bármilyen tartalom, bármikor, bárhol, bármilyen platformon” szemléletet, vagyis a fejlett IT-alapú folyamatintegrációt lehetővé kell tenni a lakosság, az üzleti-kutatói szféra és az állam számára is. Növelni kell a tartalmak és szolgáltatások által kínált lehetőségek ismertségét a társadalomban és a kis-közepes méretű vállalatok körében.

 

Az IKT-alapú tartalmak szakágazati specifikumainak alkalmazását – a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve – ösztönözni kell a különféle gazdasági és közigazgatási ágakban (pl. e-környezetvédelem, e-közlekedés).

 

A vállalkozások és a lakosság számára egyaránt fontos a közcélú információkhoz való hozzáférés, az elektronikus állam–vállalat és állam–állampolgár tranzakciók lebonyolításának, az elektronikus ügyintézésnek a fejlesztése és a bonyolultabb elektronikus ügytípusok elérhetővé tétele. Az elektronikus közszolgáltatások számát növelni, minőségüket javítani kell az elektronikus információszabadság, a közigazgatás ügyfélorientált, hatékony működése jegyében.

Az elektronikus szolgáltatások számát növelni, minőségüket javítani kell

Az üzleti szférában a szükséges mértékig és a legmegfelelőbb eszközökkel elő kell segíteni az üzleti tartalmak és szolgáltatások elterjedését. Főleg a kkv-k esetében fontos az állami beavatkozás, mert az ő körükben a piac nem minden igényt szolgál ki. A piaci versenyben való helytálláshoz az elektronikus piaci információkat elérhetővé kell tenni a kkv-k körében. A kisvállalatok számára az egyetlen versenyképes stratégia, a kkv-hálózatosodás elősegítése érdekében nemzetközi piactereket kell teremteni, vagy lehetővé kell tenni az azokhoz való csatlakozást. A fejlett elektronikus szolgáltatásokkal a vállalatok külső és belső folyamatainak integrációját kell elősegíteni. Rendkívül fontos a vállalati és kutatói K+F IKT-alapú hálózatának megteremtése, a tudás áramlásának biztosítása, IKT-bázisú tudásközpontok és kutatói együttműködések létrehozása és az innovációs alkalmazókkal való IKT-integráció.

Az üzleti életben főleg a kkv-k informatizálódását kell támogatni

Az értékmegőrzés mellett a lakosság számára új lehetőségeket tár fel az elektronikus kulturális környezet megteremtése, az elektronikus kulturális javak létrehozása, amely az információs társadalom kultúrájának kiépítéséhez, tudatosításához is hozzájárul a társadalomban. Törekedni kell a területi és társadalmi különbségek csökkentésére az e-gazdaság fejlesztésével, a távmunka ösztönzésével, az e-oktatás (e-learning) által teremtett lehetőségek kihasználásával. Az információkhoz, tartalmakhoz való hozzáférés megteremtésével és az IKT által teremtett interaktivitás lehetőségeire építve a földrajzi, területi kötöttségektől független virtuális kapcsolatrendszerek jönnek létre, beleértve az állam és állampolgárai közötti kapcsolatokat is (e-demokrácia). Az IKT által teremtett lehetőségeket ki kell használni az egészségügyben az elektronikus egészségügyi szolgáltatások segítségével és az info-kommunikációs technológiákra építő egészségügyi rendszer megteremtésével.

Az emberek előtt új művelődési, tanulási lehetőségek nyílnak, és új módon vehetnek igénybe szolgáltatásokat

 

 

15. Az IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése

 

A prioritás tartalma az információs társadalom alapvető infrastrukturális feltételeinek és a rendszerközeli szoftverelemeknek és adatelemeknek a biztosítása, fejlesztése. Ezen keresztül lehetővé válik a gazdasági, közszolgáltatási és tudományos tevékenységet támogató szolgáltatások kialakítása és az ezekhez való hozzáférés.

 

A fizikai infrastruktúra esetében alapvető feladat a kisebb települések, elszigetelt országrészek infrastrukturális feltárása, pótolva a piac által nem nyújtott szolgáltatásokat a periferiális helyzetű településeken. A lefedettség érdekében szükség van infrastrukturális technológiai újításokra, illetve közösségi kezelésű infrastrukturális elemekre is. Az országra jelenleg jellemző infrastrukturális ellátottságra, a meglévő erősségeinkre (pl. mobilpenetráció) is építve, hosszú távú stratégiai és költséghatékony szemlélettel elő kell segíteni az új megoldások, igények terjedését. Az államnak a szükséges mértékig, technológiasemleges megközelítéssel kell beavatkoznia a piaci folyamatokba úgy, hogy a piaci tendenciák ismeretében és figyelembevételével segítse elő a fejlesztéseket. Mindezek szem előtt tartásával ki kell építeni és fejleszteni kell az igényekhez igazodó, többszintű, nagy sebességű, illetve széles sávú vezetékes és vezeték nélküli információs hálózati infrastruktúrát.

Az államnak főleg a kistelepülések ellátásához kell segítséget nyújtania

A hozzáférés javításához a piaci tendenciák kedvező befolyásolása, a kínálati monopolizáció oldása és a megfelelő szabályozás a feladat. A magánszemélyek hozzáférésében nagy tartalékok vannak. Ennek kihasználását jelentősen segítheti a technológiai verseny, az alternatív technológiák és szolgáltatások támogatása. Ennek feltétele azonban a felhasználói ismeretek bővülése. A kkv-k fejlesztési iránya a nagyvállalatokhoz képest meglévő hozzáférési hátrány leküzdése. A korszerű infrastrukturális környezet lehetővé teszi a közvetlen területi hatókörön kívül található kis- és középvállalkozások közös rendszerbe, hálózatba való integrálódását, ezzel segítve elő a globalizálódott világgazdasági rendszerbe való bekapcsolódásukat. Az információs társadalom kiteljesítésének alapvető feltétele az info-kommunikációs infrastruktúrához megfizethető áron történő hozzáférés. A rendszerszoftverek esetében a biztonság és a piaci verseny érdekében erősíteni kell a nyílt szoftverek használatát.

Oldani kell a monopolhelyzeteket, támogatni kell a nyílt forráskódú szoftverek terjedését

Az elektronikus közszolgáltatások fejlesztésével párhuzamosan „közüzemi szinten” hozzáférhetővé kell tenni a kormányzati vagy közigazgatási forrású közcélú, illetve közhasznú adatokat, eszközöket, programokat. A közösségi infrastruktúra és hozzáférés állapota jónak mondható, azonban a rendszerszoftverek egyoldalú szerkezetét a nyílt forráskódú szoftverek alkalmazásának ösztönzésével lehet oldani.

 

Növelni kell az IKT alkalmazására való hajlandóságot a biztonságos kommunikáció és adatvédelem, az adattárolás feltételeinek minden állampolgár és szervezet számára történő megteremtésével, a hálózati erőforrások felhasználásával, kockázatcsökkentéssel és biztonságfejlesztéssel. A környezeti, humán, politikai biztonságot közvetetten támogató rendszerek info-kommunikációs infrastruktúrájának fejlesztése a közvetett állampolgári üzleti biztonság megvalósítása miatt fontos.

Erősíteni kell az informatikai biztonságot

A szoftverpiaci erőfölény oldásához, az alternatív, nyílt forráskódú szoftverek fejlesztéséhez és alkalmazásához szorosan kapcsolódik az interoperabilitás megteremtésének égető igénye. Az interoperabilitás, a szoftverek heterogenitásából adódó problémák megszüntetése, az együttműködésre képes rendszerek megteremtése alapvető feltétele az alkalmazhatóságnak, az információs társadalom érdemi kiterjesztésének. Az IKT széles körű alkalmazásának és felhasználásának előfeltétele a szabványosítás, amely egyúttal új vállalkozások elindítását is lehetővé teszi. Az innováció és a gazdasági növekedés jelentős fellendítéséhez páneurópai együttműködésre képes megoldásokra: e-authentication-re (elektronikus azonosítás) és az e-payment-re (elektronikus fizetés) van szükség.

Segíteni kell a különböző szoftverek közötti „együttműködést”

2.5.3. „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport

 

16. A természeti értékek és erőforrások megőrzése

 

A fenntartható fejlődés alapvető követelménye a természeti elemek, természeti területek, természeti értékek és természeti erőforrások megőrzése, gondozása a következő nemzedékek számára, az azokkal való takarékos, értékvédő gazdálkodás megvalósítása. Az ingatlan, a tárgyi és szellemi örökség környezeti szempontokat szem előtt tartó hasznosítása, a természet megismerésére irányuló ökoturizmus fejlesztése, a hálózati rendszerek kialakítása egyaránt hozzájárulnak a versenyképesség, ezen keresztül a társadalmi jólét növeléséhez.

A természeti erőforrások védelme hassa át az élet minden területét

Az agrár- és vidékfejlesztés keretében a mezőgazdasági tevékenységek környezetbarát átalakításával, a termőhelyi adottságokhoz, tájhoz igazodó termék- és birtokstruktúra kialakításával, az ökológiai típusú gazdálkodás támogatásával, a falusi turizmus fejlesztésével, valamint az agrár-biodiverzitás növelésével elősegíthető a vidéki településeken (ideértve a kistelepüléseket, tanyás és aprófalvas térségeket) az élet minőségének javítása és az egészséges, mezőgazdasági termékek előállítása.

A mezőgazdaságban támogatni kell az ökológiai típusú gazdálkodást

Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodáson alapulva szükséges mindazon intézkedések, tevékenységek, beavatkozások összehangolása és széles körű partnerségben történő tervezése és megvalósítása, amelyek elősegítik a vízkárelhárítást és hatással lehetnek a vizek mennyiségi, minőségi és ökológiai állapotára, a belterületi és sík vidéki, dombvidéki vízrendezésre.

 

 

 

17. Tiszta települések, biztonságot teremtő környezetvédelem

 

Az élhető települési környezet megteremtése érdekében elengedhetetlen a hulladékok mennyiségének csökkentése, továbbá a szelektív hulladékkezelés, ezen belül elsősorban a gyűjtés, az újrahasználat és az újrahasznosítás széles körű elterjesztése. Az ily módon nem kezelhető hulladékok esetén szükséges az ártalmatlanítás korszerű feltételeinek a kialakítása. A műszakilag alkalmatlan hulladéklerakók lezárása, rekultivációja és a rekultivációt követő utógondozása hozzájárul a potenciális környezeti veszélyforrások felszámolásához.
Elengedhetetlen az ártalmatlanításcentrikus hulladékgazdálkodás átállítása megelőzésközpontúvá. Decentralizálásra van szükség: a nagy regionális hulladékkezelő művek mellett kistérségi komplex programok indítását kell szorgalmazni. Az egyedi és társasházi komposztálás támogatása is alapvető fontosságú. A szelektálás és hasznosítás terén a háztartásokig menő gyűjtési rendszerek támogatására kell hangsúlyt fektetni.

El kell terjeszteni a szelektív hulladékkezelést

A jellemzően nagyvárosi és a forgalmas közlekedési létesítményekhez kötődő levegő-, por- és a zajszennyezés mérséklése érdekében a mérőhálózat fejlesztése mellett szükség van a forgalom csillapítására, az autómentes övezetek, sétálóutcák kialakítására, a csendes területek megóvására, zöldfelületek, parkok megvédésére és állapotuk javítására, valamint újak kialakítására, a gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek javítására, valamint a tömegközlekedés felújítására és fejlesztésére.

Óvjuk meg a még meglévő tiszta, csendes területeket!

A lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásához elengedhetetlen a vizekbe jutó káros anyagok számottevő csökkentése, valamint a csatornázás és a szennyvíztisztítás megfelelő szintje. Az ezzel kapcsolatos uniós normáknak hazánk az ivóvízminőség-javító és szennyvíztisztítási fejlesztések révén tud megfelelni. Az egészséges ivóvízkészlet megóvását szolgálja továbbá a hosszú távú biztonságos ivóvízellátást alapkövetelménynek tekintő vízbázisvédelmi program. Ugyanakkor kiemelt jelentőségű a természetközeli szennyvízkezelési eljárások és az egyedi szennyvízkezelési technikák, technológiák támogatása azokon a helyeken, ahol a hagyományos rendszerek nem építhetők ki gazdaságosan.

Csökkenteni kell a káros anyagok vízbe jutását

A település-rehabilitáció hangsúlyos eleme a történeti településközpontok, városmagok értékőrző megújítása, a műemlékek védelme és felújítása, valamint a települési zöldterületek védelme és fejlesztése. A múltból örökölt, gazdasági és egyéb tevékenységből eredő környezetszennyezések felszámolása, a kármentesítés, a rekultiváció és a barnamezős beruházások megvalósítása szintén hozzájárul közterületek és épületek megújításához, valamint a meglevő zöldterületek megőrzéséhez és újak létrehozásához.

A településeket a környezeti értékekre figyelemmel kell rehabilitálni

Színvonalas és integrált kommunikációra van szükség a környezeti kockázatoknak való kitettség minimálisra csökkentése érdekében (ideértve a szélesebb körű környezetbiztonságot: árvíz-védelem, ipari katasztrófák megelőzése, geológiai mozgások, leomló partfalak problémájának kezelése). Ezért fejleszteni és javítani kell az info-kommunikációs technológiákra épülő veszélyelhárító és környezeti kockázatfigyelő rendszereket.

Veszélyelhárító info-kommunikációs rendszerekre van szükség

 

 

18. A megelőző, elővigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése

 

Az ipari vállalkozások körében és a szolgáltató szektorban a mennyiségi és termékszemléletű gazdaság minőség- és szolgáltatásközpontú gazdasággá történő átalakulásának elősegítése, a környezetbarát, minőségi termékeket előállító technológiák alkalmazásának támogatása jelentősen hozzájárul valamennyi környezeti elem együttes terhelésének csökkentéséhez. Az erőforrások védelmét és fenntartható felhasználását, illetve a tartós gazdasági versenyképességet egyaránt szolgálja az energiahatékonyság, energiabiztonság és a megújuló energiaforrások (biomassza, bioüzemanyag, szélenergia, napenergia, geotermikus energia, hulladék) részarányának növelése.

A gazdaság minőség- és szolgáltatásközpontúvá válása csökkenti a környezet terhelését

Az ipari parkok és létesítmények „ipari ökoszisztéma” alapon történő szervezése, a környezet- és környezetkímélő ipar előtérbe kerülése, illetve a környezetvédelmi háttéripar megerősítése (K+F) hozzájárul ahhoz, hogy az anyag- és energiatakarékos technológiával készített, hosszú élettartamú, veszélyes anyagokat nem tartalmazó, életciklusának végén hasznosítható hulladékokat eredményező termékek és környezetbarát szolgáltatások előállítását ösztönözve erősítsük vállalkozásaink versenyképességét.

El kell terjeszteni az „ipari ökoszisztéma” modelljét

A lakosság környezettudatossága a környezeti információkat, adatokat közvetítő és tájékoztató információs rendszer és az ehhez való hozzáférés fejlesztésével javítható. Ezt a célt szolgálja még a jó háztartási gyakorlattal összefüggő energia-, víz- és hőtakarékos felhasználást támogató rendszerek fejlesztése is. Mindez csak a környezeti nevelés hangsúlyosabbá válásával valósulhat meg. Alapvető feladat a környezet- és természetvédelmi ismereteknek és a környezettudatosságnak az oktatásban való megjelenítése, a fenntarthatóság pedagógiájának általános elterjesztése; a társadalom környezeti értékrendjének javítása.

A háztartások is sokat tehetnek a környezetért

Az energiahatékonyság, energiatakarékosság, energiabiztonság javításának ösztönzése az energiafelhasználás csökkentésével párhuzamosan a termelés hatékonyságának növekedését is kínálja a vállalkozások számára. Az energiafelhasználás és az energiaköltségek mérséklése, az energiatakarékossági célú technológiai fejlesztés, a termelő- és a közszféra energiafelhasználásának a mérséklése, az energiaköltség-ráfordítások csökkentése érdekében célszerű támogatni a

A környezettudatosság megtakarításokkal is járhat

-

távhőellátás és a

 

-

gáz- és villamosenergia-ellátás szolgáltató oldalának korszerűsítését,

 

-

a szolgáltatóparkok, önkormányzati tulajdonú társaságok energiahatékonysági beruházásait,

 

-

a köz- és lakóépületek energiamegtakarítást szolgáló korszerűsítését,

 

-

a megújuló energia felhasználásához kapcsolódó környezet-ipari háttér, technológiák versenyképességének javítását.

 

 

 

19. Hazánk nemzetközi elérhetőségének javítása, a logisztikai csatlakozások fejlesztése

 

Magyarországon hat TEN-folyosó, illetve -folyosóág halad át, amely közlekedési kapcsolatot teremt mind az Északi-tenger és a Földközi-tenger, mind a FÁK-országok és az Európai Unió tagállamai irányába. A transzeurópai közlekedési folyosók tervezett magyarországi közúti szakaszait gyorsforgalmi utak alkotják. Alapvető cél a stratégiai program keretében az érintett gyorsforgalmi utak hiányzó szakaszainak az országhatárokig történő kiépítése, valamint a már rendelkezésre álló szakaszok korszerűsítése.

A transzeurópai folyosókat mielőbb ki kell építenünk

A TEN-T hálózathoz tartozó vasúti szakaszok mellett elengedhetetlen a kapcsolódó vasúti törzshálózat fejlesztése is. Magyarország általános stratégiai célja egy fokozatosan liberalizált, európai szinten működőképes és versenyképes vasúti közlekedés megteremtése, amely az alapvető utasigényeket (sebesség, gyakoriság, pontosság, járműkomfort) európai színvonalon képes kiszolgálni, versenyképes az árufuvarozás terén, a magyar pályahálózat pedig az európai tranzitforgalomnak vonzó alternatívát kínál. Ennek érdekében meg kell valósítani a regionális jelentőségű vonalak különválasztását, a törzshálózat többségének 120–160 km/h sebességre való átépítését, valamint a kihasználatlan vonalak leválasztását. Elő kell készíteni az európai nagy sebességű vasúti hálózathoz való csatlakozást.

Ehhez is kapcsolódóan végre kell hajtani a vasút korszerűsítését

A Duna ugyancsak a TEN eleme. A Duna német, osztrák, szlovák, szlovák–magyar és magyar szakaszán – azonos normák figyelembevételével végrehajtott munkálatok eredményeként – homogén mutatókkal jellemezhető szállítási pálya létrehozása a cél, ami hozzájárulhat a vasúti és közúti szűk keresztmetszetek tehermentesítéséhez, a turisztikai célú hajóforgalom növekedéshez. Elengedhetetlenül fontos a Duna komplex fejlesztése, az ökológiai szempontok messzemenő figyelembevételével.

Elengedhetetlen a Duna komplex fejlesztése

Az elsősorban turisztikai célú utazások számának gyarapodása miatt megnövekedett Magyarországra irányuló légi- és légtérforgalom szükségessé teszi a Ferihegyi repülőtér kapacitásbővítő fejlesztését, illetve szerepének újrafogalmazását a közép-európai gazdasági térben, másfelől a légiforgalmi irányítás korszerűsítését, valamint a légtér biztonságának növelését.

Ferihegyet tovább kell bővíteni

Kedvező földrajzi fekvésünk jó lehetőséget kínál a növekvő nemzetközi kereskedelmi és szállítási szolgáltatások iránti kereslet kielégítésére, és ez hosszú távon jelentős hatással lehet a GDP alakulására. A közlekedési infrastruktúra-hálózat jelenlegi kiépítettsége, színvonala, a különböző közlekedési módok kombinálásának lehetősége, a nemzetközi szállítást támogató szolgáltató létesítmények (kombiterminálok, logisztikai központok) kiszolgálási színvonala és kapacitása nem mindenben felel meg a kor követelményeinek.

Segíteni kell a logisztikai központok kapacitásának növekedését

A szállítás-logisztika távlati fejlesztésének legfontosabb lépése egyrészt a közlekedési infrastruktúra fejlesztése a perspektivikus nemzetközi kereskedelmi útvonalak mentén (közutak, vasúti törzshálózat, kikötők, agrárkikötők, repülőterek), másrészt pedig a logisztikai központok hálózatának kialakítása, a meglevők korszerűsítése, a hiányzó központok megépítése (esetenként ipari parkkal, illetve az agrárlogisztika esetében termelési és értékesítési szövetkezettel közös létesítményként), magánvállalkozók bevonásával (helyi infrastruktúra kiépítése).

 

Magyarországon az utóbbi években jelentősen megnőtt a közúti forgalom részaránya és a közúti tranzitáru-forgalom, növelve a hálózat terhelését, a zaj- és légszennyezést, valamint az energiafelhasználást. E hatások mérséklésének hatékony eszköze a kombinált szállítás fejlesztése. A kombinált szállítás nagyobb térhódítása csak infrastruktúrájának (a terminálok és a szállító eszközök) fejlesztésével, valamint a megfelelő ösztönző rendszer bevezetésével képzelhető el.

A kombinált szállítás elterjesztésével csökkenthető az úthálózat és a környezet terhelése

A hazánkban sikeres és környezetvédelmi szempontból is kívánatos kombinált (vasúti-közúti) árufuvarozási rendszer további fejlesztésével meg tudjuk őrizni e téren meglévő versenyelőnyünket a szomszédos országokkal szemben.

 

Ugyancsak a logisztikai központok és kombiterminálok fejlesztését szolgálja a kikötői infrastruktúra, a kikötői, logisztikai központok fejlesztése, a kikötők trimodálissá tétele, azaz közúti, vasúti, vízi úti átrakóhelyek megépítése (ipari, mezőgazdasági tömegáru fogadására).

Javítani kell a vízi szállítás feltételeit

Kiemelt fontosságú a termelői szerveződéseken alapuló agrárlogisztikai központok hálózatának kialakítása, a meglévő agrárkikötők korszerűsítése és újak létesítése. Az agrárlogisztika hatékony működésének alapvető feltétele a színvonalas agrárinformatikai rendszer kiépítése és működtetése.

Fejleszteni kell az agrárlogisztika kapacitásokat.

 

 

20. A regionális és a régiók közötti elérhetőség javítása

 

Közúthálózatunk sűrűsége alapvetően megfelel az ország fejlettségének és igényeinek, de számos fontos kapcsolati elem hiányzik. Ez többek között azt jelenti, hogy a közlekedők esetenként jelentős kerülőre kényszerülnek. A közúthálózat hatékony működése szempontjából mindenképpen szükséges e hiányzó kapcsolati elemek megépítése. Ezeken a nagyobb vagy fontosabb forgalmi áramlatok gyorsabban, biztonságosabban és megbízhatóbban, a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálásával tudnak lebonyolódni.

Pótolni kell közúthálózat hiányzó kapcsolati elemeit.

A térségi-regionális elérhetőség szintjének javításához alapvető fontosságú a transzeurópai közlekedési folyosókhoz kapcsolódó, azokat haránt irányban összekötő gyorsforgalmi utak, főutak fejlesztése. Elengedhetetlen az európai közlekedési folyosók által nem érintett, közlekedési szempontból elzárt térségek elérését javító gyorsforgalmi hálózati elemek kiépítése, a jelenlegi rendszer kiegészítése a forgalmi igényeknek megfelelő, jelentős útvonal-rövidülést eredményező elemekkel. Sürgető feladat a meglévő úthálózat felújítása, korszerűsítése. Bővíteni kell a meglevő úthálózatot, különösen azokon a szakaszokon, ahol 5000 E jármű/nap értéknél nagyobb a forgalom, illetve újabb hidakat és a hozzájuk kapcsolódó úthálózatot is kell építeni vagy felújítani. További fontos feladat a számos akadállyal (útcsatlakozás, vasúti átjárók), belterületi szakasszal nehezített útvonalak fejlesztése, a hiányzó határátkelők kiépítése és a meglévők fejlesztése, ami a szomszédos országokkal való jobb együttműködést is szolgálja, a rossz elérhetőségből adódóan hátrányos helyzetű települések, főként a zsáktelepülésekre vezető utak megépítése. A burkolatmegerősítési program révén az EU-csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségnek megfelelően a közúthálózat burkolatát alkalmassá kell tenni a 115 kN tengelyterhelésű járművek forgalmára.

Összekötő gyorsforgalmi utakra van szükség

A közforgalmú közlekedés térvesztésének megállításához, a tömegközlekedéssel történő utazási idők csökkentéséhez és a jobb szolgáltatási színvonal eléréséhez elengedhetetlenné válik a közlekedési ágazatok (közút, vasút, egyéb) kínálatának összehangolása regionális, térségi és agglomerációs szinten, ami a gazdaságos üzemeltetést és fenntarthatóságot is elősegíti. Ennek eszköze a közlekedési szövetségek létrehozása lehet a helyi és helyközi (elővárosi) személyszállítási feladatok összehangolására (menetrendek illesztése, egységes tarifarendszer kialakítása). Ezt szolgálja még a régiók közötti összehangolt közösségi szolgáltatások megszervezése, ezek feltételeinek – ideértve a finanszírozási feltételeket is – biztosítása (közút, vasút), illetve regionális közforgalmú hatósági rendszer kialakítása.

Össze kell hangolni a tömegközlekedési ágazatok kínálatát

Egyre növekvő szerephez jutnak a regionális elérhetőség javításában a regionális repülőterek. A regionális repülőterek fejlesztésének egyaránt kell szolgálnia a szolgáltatások színvonalának javulását, illetve a repülőterek infrastruktúrájának fejlesztését.

Fejleszteni kell a regionális repülőterek szolgáltatási színvonalát és infrastruktúráját

 

 

21. A helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése

 

A magyarországi országos közúthálózat összes hosszának mintegy negyede települési átkelési szakasz. Így jelenleg a fő közlekedési utak tranzitforgalmának nem elhanyagolható része a településeken halad át. Az elkerülő utak hiánya rontja az érintett települések lakhatóságát, és indokolatlanul terheli a környezetet. Ezért az elkerülő és tehermentesítő utak építése – a településen belüli forgalomcsillapítással és megfelelő területhasználati előírások bevezetésével párhuzamosan – kiemelt cél. Ugyancsak fontos a hátrányos helyzetű (zsák-) települések közösségi közlekedéssel való megközelíthetőségének javítása.

Az elkerülő és tehermentesítő utak építése kiemelt cél

A közlekedéspolitika fő prioritása olyan városi közlekedési rendszer kialakítása, amely a fenntartható mobilitás érdekében határozottabban támaszkodik a közforgalmú közlekedésre az egyéni gépjárműhasználattal szemben, továbbá javítja a gyalogosközlekedés és a kerékpáros-közlekedés feltételeit, valamint a közlekedésbiztonságot.

Állítsuk meg a tömegközlekedés térvesztését az egyéni közlekedéssel szemben!

A városi közlekedés fejlesztése kapcsán kiemelten fontos az országos közforgalmú vasutaknak, valamint a helyi érdekű vasutaknak a városi és elővárosi közlekedésbe történő bevonása és ennek érdekében kapacitásnövelő pálya- és járműfejlesztések megvalósítása. Kiemelten fontos a városi közúthálózatokon az IKT-eszközökkel végzett hatékony közlekedésszervezés az utazási idő, a zajszennyezés és üzemanyag-felhasználás csökkentése céljából. Ugyancsak alapvető fontossággal bír a környezetbarát kötött pályás városi közlekedési módok pályáinak, járműveinek, utasforgalmi és üzemi létesítményeinek rekonstrukciója, a hálózatok fejlesztése, összehangolt akadálymentesítése, valamint a lakóhelyről személygépkocsival indulók számára P+R (parkolj és utazz tovább) létesítmények építése, a kerékpárral közlekedők közforgalmú közlekedési eszközre váltását elősegítő B+R (kerékpározz és utazz tovább) létesítmények kialakítása a településeken átmenő forgalom mérséklése céljából.

Az infrastruktúra fejlesztése mellett javítani kell a közlekedés szervezésén is

Hogy a magyar közlekedési rendszer az innovációvezérelt gazdaság szerves részévé, hatékony, gazdaságos és biztonságos infrastrukturális és szolgáltatási hátterévé váljon, az intelligens közlekedési rendszerek (ITS – Intelligent Transport Systems) kialakítása és fejlesztése elengedhetetlen. Ma már rendelkezésre állnak azok az alaptechnológiák (kommunikáció, mérés, adatgyűjtés stb.), amelyek felhasználásával és megfelelő összekapcsolásával elérhető az intelligens közlekedési megoldások fokozatos bevezetése.

Alakítsunk ki intelligens közlekedési rendszereket!

2.6     Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció céljainak elérését szolgáló eszközökkel/forrásokkal kapcsolatos kérdések

 

2.611    Az OFK céljainak elérését szolgáló források és azok tervezési kerete

 

A szakmai és társadalmi vita révén előállt Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) közös célokat fogalmaz meg 2020-ig az egyes szakpolitikák számára. Az OFK-ban megfogalmazott teendők a hazai és az uniós fejlesztési források összességére vonatkoznak.

Az OFK irányt mutat az uniós és a hazai források felhasználásához

Erre a felvázolt koncepcióra építve készül majd el a 2007–2013-as időszakra
▪    az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásait (és azok hazai társfinanszírozását) magába foglaló Nemzeti Stratégiai Referenciakeret („II. Nemzeti Fejlesztési Terv 2007–2013”);
▪    az agrár- és vidékfejlesztés uniós és hazai forrásait felölelő Nemzeti Agrár- Vidékfejlesztési Terv cél- és prioritás-rendszere;
▪    az uniós forrásokat felhasználó VII. K+F keretprogram, illetve
▪    a transzeurópai közlekedési infrastruktúra összekapcsolásának finanszírozására a vizsgált időszakban elérhető uniós források felhasználási terve.

Az OFK valamennyi fejlesztési a dokumentum közös alapvetése

Az, hogy így kijelölődnek az uniós finanszírozásba bevont területek, egyben meg fogja határozni a fennmaradó hazai forrásokból finanszírozandó fejlesztési területeket is. A koncepció- és stratégiakészítés jelenlegi fázisában az uniós források végleges nagyságrendjéről és az igénybevételükre vonatkozó szabályokról még csak előzetes információk állnak rendelkezésre. A források pontos méretéről, a potenciális fejlesztések, programok, pályázati keretek tartalmáról, a központi és a helyi programok arányát illetően ma még csak munkahipotézisekkel rendelkezhetünk.

Az uniós források felhasználási lehetőségei jelentősen befolyásolni fogják a tisztán hazai finanszírozású programokat is

Az OFK céljainak elérését szolgáló források becsült nagyságrendje, 2007–2013
(milliárd forint, 250 Ft/€ árfolyammal számítva)

 

Uniós forrás

Hazai társfinanszírozás

Vállalkozói önrész

Összesen

Kohéziós politika

6.000

1.500

2.000

9.500

Vidékfejlesztési források

1.500

350

250

2.100

VII. K+F keretprogram + egyéb

400

400

300

1.100

Tisztán hazai

 

2.800

 

2.800

Összesen

7.900

5.050

2.550

15.500
    Forrás: Európai Bizottság, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, PM.
1

A határozatot az Országgyűlés a 2005. december 19-i ülésnapján fogadta el. A határozatot az 1/2014. (I. 3.) OGY határozat 10. pont a) alpontja hatályon kívül helyezte 2014. január 4. napjával.

2

Az "Elérés a hétköznapokon” mutató kiszámításánál az alábbi tényezőket vették figyelembe:
- Saját megye székhelye, illetve a legközelebbi megyeszékhely közúti elérési idejének átlaga percben, 40%-os súllyal,
- Saját kistérség központja, illetve a legközelebbi kistérségközpont közúti elérési idejének átlaga, 40%-os súllyal,
- Saját szerep, az adott település intézményi ellátottsága (mennyire van ráutalva más település felkeresésére), pontszám, 20%-os súllyal.
A települési pontszámok a fenti három tényezőből adódnak.
Értékük: legjobb: 6,00 - leggyengébb: 1,00 pont.

3

Különböző adatforrások felhasználásával készült előzetes uniós becslések, amelyek nem egyeznek meg a csak később rendelkezésre álló munkaerő-felmérésből származó adatokkal

4

Minden ember és társadalom elfoglal bizonyos teret bolygónk felszínéből azáltal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat (élelmiszerek, energia, szórakozás stb.) és itt dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ennek a térnek a nagyságát méri az ökológiai lábnyom. Más megfogalmazásban az ökológiai lábnyom az a föld-, illetve vízterület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal végtelen (tetszőlegesen hosszú) ideig való fenntartásához szükség lenne.
Az ökológiai lábnyomot célszerű összehasonlítani a rendelkezésre álló földterülettel (biológiai kapacitás). Az ökológiai lábnyom és a biológiai kapacitás (eltartóképesség) különbsége az ökológiai deficit, ami azt jelenti, hogy életmódunk következményeit mennyiben hárítjuk a jövő nemzedékére (Living Planet Report [2004]).

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére