21/2006. (V. 31.) AB határozat
21/2006. (V. 31.) AB határozat1
2006.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 52. § (3) bekezdésének második mondata alkotmányellenes, ezért azt 2006. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az 52. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„52. § (3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett.”
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (2) bekezdése i) pontjának „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt 2006. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
A 83. § (2) bekezdésének i) pontja a következő szöveggel marad hatályban:
„83. § (2) Felhatalmazást kap a Kormány
[...]
i) a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,
[...]
meghatározására.”
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 32. §-ának (3) bekezdése, valamint az 1. számú melléklete alkotmányellenes, ezért azt 2006. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 52. §-a (3) bekezdésének második mondata, továbbá a 83. § (2) bekezdése i) pontjának „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve” szövegrésze, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 32. §-ának (3) bekezdése és az 1. számú melléklete a Legfelsőbb Bíróság előtt MfvK.IV.10.314/2004. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsőbb Bíróság az MfvK.IV.10.314/2004. szám alatt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárását felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 52. §-a (3) bekezdésének második mondata, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebkr.) 32. §-ának (3) bekezdése és 1. számú melléklete alkotmányellenességét, továbbá zárja ki ezeknek a jogszabályoknak az adott perben való alkalmazását. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonság, a szociális biztonsághoz való alapjog és a hátrányos megkülönböztetés tilalma Alkotmányban meghatározott szabályait.
Az indítvánnyal kapcsolatban kifejtette álláspontját az egészségügyi miniszter.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának a meghozatalánál a következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. Az Ebtv. rendelkezései:
„51. § (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.
(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.”
„52. § (3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány rendeletben állapítja meg.”
„83. § (2) Felhatalmazást kap a Kormány
[...]
i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,
[...]
meghatározására.”
3. Az Ebkr. rendelkezése, illetve melléklete:
„32. § (3) A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.”
A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzéke
|
Sorszám |
A foglalkozási betegség |
Munkakör |
[...]”
III.
A bírói kezdeményezés megalapozott.
1. Az indítványozó az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tartja a foglalkozási betegségek meghatározási módját. Álláspontja szerint ugyanis az Ebtv. 51. §-a általános jelleggel kimondja, hogy foglalkozási betegség esetén baleseti ellátásként baleseti táppénz és baleseti járadék jár. Az 52. § (3) bekezdése foglalkozási betegségnek minősíti azt a betegséget, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett, majd a Kormányra bízza a foglalkozási betegségek körének rendeletben történő szabályozását. Az Ebkr. a foglalkozási betegségek taxatív felsorolását adja, és további szűkítést ír elő azoknak a munkaköröknek a meghatározásával, amelyekben dolgozó biztosítottaknak a baleseti ellátás jár. Az indítvány ebben a vonatkozásban a kifogást a következőkben fogalmazza meg: „A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint normatív módon nem szabható meg az, hogy adott megbetegedés milyen súlyú, az életminőséget mennyiben korlátozza, milyen fokú munkaképesség-csökkenést okoz. A Korm. r. sem utal arra, hogy a mellékletben felsorolt megbetegedéseket súlyosságuk emeli olyan minőségre, amely a baleseti ellátásra való jogosultságot megalapozza. A jelenlegi szabályozási logika utólagos, ki nem kényszeríthető jogszabály-módosítástól teszi függővé a Korm. r. mellékletébe foglalandó, vagy újonnan feltűnő foglalkozási megbetegedések ellátási rendszerbe illesztését.”
2. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam követelményei meghatározzák az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, a közhatalom gyakorlásának a kereteit és a korlátait. A közhatalom gyakorlásának körébe tartozik – egyebek mellett – a jogalkotás, valamint a jogérvényesítés meghatározása is [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 233.].
Az Ebtv. 52. §-ának (3) bekezdése az első mondatban meghatározza, hogy milyen esetben állapítható meg foglalkozási betegség, aminek megléte esetében az 51. § (2) bekezdése alapján baleseti ellátásra való jogosultság áll fenn. Ezt a fogalommeghatározást követi az 52. § (3) bekezdésének az a támadott mondata, amely szerint a Kormány rendeletben határozza meg a baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét. A Kormánynak a rendeletalkotásra adott ez a felhatalmazás semmilyen korlátozást nem tartalmaz, a jogalkotás kereteit nem határozza meg. Ennek a megfogalmazásnak megfelel az Ebtv. 83. §-a (2) bekezdésében az i) pont első fele, amely szintén keretek és korlátok megállapítása nélkül ad felhatalmazást a Kormánynak „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek” meghatározására.
Az Ebtv. 52. §-ának (3) bekezdése ugyanazt a szöveget tartalmazza, mint – a kérdéskört korábban szabályozó – a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 77. §-ának (2) bekezdése. Ez a törvény korábban keletkezett, mint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, amely a 15. § (1) bekezdésében már előírta, hogy a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit.
Az Alkotmánybíróság már 1990-ben kimondta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtási szabályairól, hogy „a végrehajtás során hozott szabályok a fogalmat kitölthetik, az időtartamot meghatározhatják, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik” és az ettől az elvtől eltérő szabályt megsemmisítette [17/1990. (VII. 31.) AB határozat, ABH 1990, 173, 176.]. Ugyanígy rendelkezett a 13/1993. (III. 9.) AB határozat (ABH 1993, 425, 426.).
A jogállamiság elve alapján az Alkotmánybíróság azt is kimondta, ha törvény valamely alkotmányos vagy törvényben szabályozott jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét és annak korlátait is [6/1999. (IV. 21.) ABH 1999, 90, 94. hasonló a 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 353.].
Az Ebtv. 52. §-a (3) bekezdésének második mondata a fogalommeghatározást tartalmazó első mondat után minden korlátozás nélkül ad felhatalmazást a foglalkozási betegségek körének meghatározására, ami az 51. § és az 52. § (3) bekezdésben megadott fogalom alapján fennálló jogosultság rendelettel történő szűkítésére is lehetőséget biztosított. Ez a szabályozási mód ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvével.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Ebtv. 52. §-a (3) bekezdésének második mondatát megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság az Ebtv. 83. §-a (2) bekezdésének i) pontja „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve” szövegrészt – a szoros tartalmi összefüggés alapján [a vonatkozó állandó gyakorlatra példaként említve 3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH 1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123, 124.; 4/2006. (II. 15.) AB határozat, ABK 2006, február, 68, 75.] – szintén megsemmisítette, mert ebben a szövegrészben az Ebtv. megismétli az 52. § (3) bekezdésében található felhatalmazást.
3. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését sértő felhatalmazáson alapul az Ebkr. 32. §-ának utalást tartalmazó (3) bekezdése és a foglalkozási betegségek felsorolását tartalmazó 1. számú melléklete. A jelen határozat meghozatalának időpontjában hatályos szövegű melléklet el is tér a felhatalmazástól, mert nemcsak a betegségek listáját tartalmazza, hanem azoknak a munkaköröknek a meghatározását is megjelöli, amelyekben dolgozóknál elismeri a baleseti ellátásra való jogosultságot.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ebkr. 32. §-ának (3) bekezdését és az Ebkr. 1. számú mellékletét megsemmisítette.
4. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésével és 70/E. §-ával is ellentétesnek tartotta a támadott rendelkezéseket, és ezekre tekintettel is kérte alkotmányellenességük megállapítását. Az Alkotmánybíróság – a fentiek szerint – az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította a támadott szabályok alkotmányellenességét, ezért – állandó gyakorlatának megfelelően [például 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 20/2001. (VI. 11.) AB határozat, ABH 2001, 612, 618.; 52/2004. (XII. 10.) AB határozat, ABH 2004, 969, 975.] – a további okok alapján fennálló alkotmányellenesség vizsgálatát mellőzte.
5. Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, a támadott szabályok nem alkalmazhatók a folyamatban lévő, felfüggesztett eljárásban.
Az Abtv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt határozatának a hivatalos közlönyben való közzététele napjával semmisíti meg. A 43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály konkrét ügyben történő alkalmazhatóságáról a 43. § (1) bekezdésében meghatározottól eltérően rendelkezhet, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. A bírói kezdeményezésre olyan folyamatban lévő eljárásban került sor, amelyben az vitatott, hogy a felperes – az Ebkr. 1. számú mellékletében nem szereplő – betegsége alapján részesülhet-e baleseti ellátásban. Erre tekintettel, az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a támadott szabályokat a Legfelsőbb Bíróság előtt MfvK.IV.10.314/2004. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban nem lehet alkalmazni. A támadott szabályok tekintetében – a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásától függetlenül – a megsemmisítést az Alkotmánybíróság, a jogbiztonság szempontjait figyelembe véve, 2006. december 31-i hatállyal mondta ki, mert lehetővé kívánta tenni a jogalkotónak, hogy az új szabály megalkotásához szükséges idő rendelkezésre álljon.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 457/B/2005.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás