1050/2007. (VII. 3.) Korm. határozat
1050/2007. (VII. 3.) Korm. határozat
az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról1
2007.07.03.
1. A Kormány az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepcióját a melléklet szerint elfogadta, és elrendeli a törvény kidolgozását.
Felelős: igazságügyi és rendészeti miniszter
Határidő: 2007. november 30., a Kormányhoz történő benyújtásra
2. A koncepció kidolgozására az érintett tárcák és az érdekképviseletek bevonásával létrejött munkacsoport működjön tovább a kodifikációs munkában, és segítse a deregulációs program megvalósulását.
Felelős: igazságügyi és rendészeti miniszter
Határidő: 2007. november 30.
3. Az Országos Érdekegyeztető Tanács vonatkozó álláspontjának figyelembevételével az önfoglalkoztatóra vonatkozó szabályozás áttekintéséről készüljön előterjesztés.
Felelős: szociális és munkaügyi miniszter
Határidő: 2007. október 31.
4. Az egyéni cég alapításával, az egyéni vállalkozó és az egyéni cég nyilvántartásával és ellenőrzésével kapcsolatban szükséges személyi, tárgyi, informatikai fejlesztéseket, teendőket fel kell mérni, hatástanulmányt kell készíteni a várhatóan jelentős nagyságrendű egyéni cégalapításra tekintettel.
Felelős: közigazgatási informatikáért felelős miniszter, önkormányzati és területfejlesztési miniszter, igazságügyi és rendészeti miniszter
Határidő: 2007. október 31.
Melléklet az 1050/2007. (VII. 3.) Korm. határozathoz
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciója
I.
AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÚJ SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ KONCEPCIÓ
Jogalanyiság
1. Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozás maga nem jogalany, jogokat és kötelezettségeket ezért a vállalkozói tevékenységet végző természetes személy szerez.
Egyéni vállalkozói tevékenység;
vállalkozói igazolvány
vállalkozói igazolvány
2. Egyéni vállalkozói tevékenység az új törvény alapján csak vállalkozói igazolvány birtokában lenne végezhető. A vállalkozói igazolvány kiadása és visszavonása – a jelenlegi szabályozást fenntartva – továbbra is a körzetközponti jegyző kompetenciájába tartozna, ennek során a körzetközponti jegyző mérlegelési joggal nem rendelkezik, feladata csupán a jogszabályban foglalt, taxatívan meghatározott feltételek fennállásának ellenőrzése.
3. Az egyéni vállalkozói tevékenység vállalkozói igazolványhoz kötése természetesen nem azt jelenti, hogy akár azok,
– akik ma vállalkozói igazolvány nélkül egyéni vállalkozói tevékenységet (pl. mezőgazdasági termelőtevékenységet) folytatnak,
– akár azok, akikre az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok egy része kiterjed, jóllehet nem egyéni vállalkozói tevékenységet végeznek (pl. ügyvéd, közjegyző),
kötelesek lennének a jövőben vállalkozói igazolványt kiváltani, és azt sem, hogy a jövőben ezek a tevékenységek a korábbi formában ne lennének folytathatók. Azok, akik tevékenységének folytatásához ma a jogszabályok nem követelik meg a vállalkozói igazolvány kiváltását, a továbbiakban nem minősülnének egyéni vállalkozónak, azokra tehát az új törvény nem lenne alkalmazandó. Ezeket a tevékenységeket a továbbiakban külön jogszabályoknak kell szabályozniuk.
4. A vállalkozói igazolvány kiadását egyablakos rendszerben, rövid határidőkkel szükséges szabályozni. Az egyablakos rendszer alapján a körzetközponti jegyző a kérelmező helyett az érintett szervezetektől az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül, haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát (adóazonosító jelét), valamint statisztikai számjelét. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései értelmében biztosítani kell azt, hogy az igazolvány kiadása (egyéni cég alapítása) során eljáró körzetközponti jegyző elektronikus összeköttetésben álljon más hatóságokkal és arra, hogy az egyéni vállalkozó az egyablakos ügyintézés keretében teljesíthessen minden, az igazolvány kiváltásához (alapításhoz) szükséges eljárást és alaki követelményt.
5. Szükséges megvizsgálni az egyéni vállalkozó piacra lépését megelőző, limitált óraszámú, érdemi költségterhet nem jelentő, alapvető pénzügyi, marketing-, jog- és egyéb szükséges ismereteket adó tanfolyam lehetőségét, esetleg kötelezettségét. A cél a tájékozatlan vállalkozni kívánók piacra lépéséből eredő kockázatok mérséklése, meg kell azonban vizsgálni, hogy e cél elérése érdekében a fenti, vagy más megoldás (például a szakmunkásképzés során történő oktatás, iskolarendszeren kívüli oktatás) lenne optimális.
Az egyéni vállalkozói tevékenység
6. Az új törvény alapján az egyéni vállalkozói tevékenységi körök megjelölése a mindenkor érvényes szakmakód-nómenklatúra alapján történik.
7. Képesítéshez kötött tevékenység csak akkor folytatható, ha a vállalkozó, vagy e tevékenységben személyesen közreműködő munkavállalók, illetve az egyéni vállalkozóval kötött tartós polgári jogi szerződés alapján az egyéni vállalkozó javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Megvizsgálandó annak lehetősége, hogy jogszabály által előírt képesítési követelmény esetén, annak az egyéni vállalkozó a saját személyében akkor is köteles legyen megfelelni, ha nem egyedül végzi a tevékenységet. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételeit szabályozó törvény vagy kormányrendelet a képesítési követelményekre más szempontú szabályokat fogalmazhat meg. (Így például a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy az üzletben kereskedelmi tevékenységet végző személynek a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie. Ebben az esetben – hasonlóan a hatályos megoldáshoz – az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégekről szóló új törvény képesítésre vonatkozó rendelkezései nem lennének alkalmazandóak.)
8. A törvény az egyéni vállalkozó személyes közreműködési kötelezettségét fenntartja azzal, hogy a személyes közreműködés fogalmát tágan határozza meg úgy, hogy abba az üzleti tevékenységgel összefüggő valamennyi tevékenység beletartozzon.
9. Ha az egyéni vállalkozó másnak munkát ad, akkor foglalkoztatóként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint köteles bejelentkezni, és mint foglalkoztató a törvényekben előírt adatszolgáltatásokat és közteher-fizetési kötelezettségeket teljesíteni. Mivel az egyéni vállalkozók működése sok esetben „családi vállalkozásokat” jelent, ahol az egyéni vállalkozó mellett több családtag is közreműködik, szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható.
10. Meg kell vizsgálni – a jelen koncepció kidolgozásában közreműködő érdekképviseleti szervek döntő többségének véleménye alapján – a vállalkozói tevékenység szünetelése jogintézményének bevezetését. Erre főként azon egyéni vállalkozók esetében lehet igény, akik tevékenységüket az évnek csak meghatározott időszakában végzik, de szükség lehet bármely egyéni vállalkozó esetében is (például hosszabb külföldi tartózkodás, beteg családtag huzamosabb ideig történő ápolása esetén). A törvény kialakítaná azokat a részletes szabályokat, amelyek kizárják a szüneteléssel kapcsolatos visszaélések lehetőségét.
Az egyéni vállalkozók nyilvántartása
11. Az új törvényben ki kell alakítani az egyéni vállalkozók nyilvántartásának részletes szabályait. A hatályos szabályozásnak megfelelően az egyéni vállalkozói nyilvántartást Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) vezetné, az egyéni vállalkozó adatainak regisztrációjáról pedig továbbra is a körzetközponti jegyző gondoskodna. Meg kell azonban teremteni a nyilvánosság és a közhitelesség biztosítékait, és felül kell vizsgálni, hogy a nyilvántartás mely adatokat tartalmazza. Indokolt vizsgálni, hogy az egyéni vállalkozó fizetőképességére vonatkozó milyen információk kerüljenek be a nyilvántartásba. Részletes szabályok szükségesek a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra, az egyéni vállalkozói nyilvántartás adatait elektronikus úton bárki számára elérhetővé kell tenni úgy, hogy a költségeket az adatkérők a cégnyilvántartásból történő adatkérésre vonatkozó szabályokhoz igazítva viselik.
12. Az új nyilvántartásnak a jelenleg működő nyilvántartás adatain kell alapulnia, ezért az egyéni vállalkozókat adatközlésre csak olyan körben lehet felhívni, amely adatok még nem szerepelnek a nyilvántartásban. Amennyiben ilyen adatkérés szükséges, azt lehetőség szerint a vállalkozókat legkevésbé terhelő módon kell megvalósítani.
Végrehajtás az egyéni vállalkozóval szemben
13. A tartozását nem teljesítő egyéni vállalkozóra a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályai vonatkoznának. A nem egyéni vállalkozó természetes személy esetén a Vht. 90. §-a meghatározza a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét. A Vht. 90. § (1) bekezdése szerint mentesek a végrehajtás alól az olyan eszközök, amelyek nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet. Vizsgálandó tehát, hogy a vállalkozási tevékenység végzéséhez szükséges vagyontárgyak védelme indokolt-e egyéni vállalkozók esetén, és ha igen, akkor a védelmet a vállalkozó vagyonának pontosan milyen körére indokolt biztosítani. Amennyiben a mentes vagyontárgyak köre a vállalkozás folytatásához feltétlenül szükséges vagyontárgyakra is kiterjedne, akkor olyan garanciális szabályokat kell megfogalmazni, amelyek a hitelezők kielégítését azáltal biztosítják, hogy megakadályozzák a vállalkozás folytatásához szükséges vagyontárgyak körének meghatározásával kapcsolatos visszaéléseket.
Bérgarancia szabályozás
14. A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bérgarancia Alapról szóló törvény) megteremti azt a bérgarancia-eljárást, amelyben a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása megelőlegezhető. A támogatás forrásául a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. § (3) bekezdés d) pontja alapján a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprésze szolgál. E szabályozás alapján a munkáltató és munkavállalója járulékbefizetést teljesít a Munkaerőpiaci Alapba, amelyből a Bérgarancia Alapról szóló törvényben meghatározott rend szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtörvény) 3. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalóival szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozás megelőlegezhető. A hatályos szabályozás alapvető problémája, hogy az egyéni vállalkozónak rendezetlen a Bérgarancia Alappal való kapcsolata. Noha az egyéni vállalkozó és az egyéni vállalkozó munkavállalója egyaránt járulékbefizetést teljesít, a Bérgarancia Alapról szóló törvény csak Csődtörvény 3. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetek munkavállalói számára teszi lehetővé a Bérgarancia Alapból történő kifizetést. Mivel az egyéni vállalkozó nem minősül gazdálkodó szervezetnek a Csődtörvény szempontjából, a szabályozás eredménye az, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalója a Munkaerőpiaci Alap befizetője, abból azonban bérgarancia-támogatáshoz nem juthat. Az új törvényben szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalói bértartozás esetén támogatást kapjanak a Bérgarancia Alapból és ki kell alakítani a szükséges eljárási szabályokat is.
Megszűnés
15. Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga megszűnik, ha az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja vagy az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonja. Főszabályként megszűnik a tevékenység gyakorlásának joga akkor is, ha az egyéni vállalkozó meghal vagy cselekvőképességét elveszti. Kivétel ez alól az egyéni vállalkozó halála esetén, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse folytatja, az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztése esetén pedig, ha törvényes képviselője az egyéni vállalkozó nevében és javára folytatja az egyéni vállalkozói tevékenységet.
II.
AZ EGYÉNI CÉG ÚJ SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ KONCEPCIÓ
Jogalanyiság
1. Az egyéni cég olyan jogalany, amelynek csak természetes személy tagja lehet, amelyben a tagok száma csak kivételes esetekben és ideiglenesen haladhatja meg az egy főt, amelynek tagja egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, és amelynek létezése alatt a természetes személy egyéni vállalkozói tevékenységet kizárólag egyéni cégként gyakorolhat.
2. Az új törvény biztosítja majd az egyéni cég polgári jogi jogalanyiságát. Az egyéni cég jogalanyiságát a körzetközponti jegyző határozatával nyeri el, a cég a körzetközponti jegyző határozatával szűnik meg. Az egyéni cég jogképessége elválik az egyéni vállalkozó természetes személy jogképességétől, a cégvagyon és a természetes személy egyéni vállalkozó magánvagyona elkülönül egymástól.
3. Az egyéni cégre – eltérően az egyéni vállalkozótól – kiterjedne a társas vállalkozásokra irányadó törvények, így a Csődtörvény, a Bérgarancia Alapról szóló törvény, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya. Az egyéni cég esetén a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) tekintetében szervezetsemleges szabályozás jönne létre. Az egyéni cég az Sztv. hatálya alá tartozna, arra akkor és annyiban vonatkoznának a törvény adminisztratív könnyítésre vonatkozó szabályai, ahogy és amikor azt a hatályos szabályok a kisvállalkozások számára biztosítják.
Egyéni cég létrehozása
4. Az egyéni cég alapítására – eltérően a gazdasági társaságokra vonatkozó hatályos szabályozástól – kizárólag az új törvény mellékletében szereplő létesítő okirat-minta alkalmazásával kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a nyomtatvány csak a gazdasági forgalom szempontjából releváns alapvető információkat tartalmazná (az egyéni cég neve, székhelye, főtevékenysége, vállalkozói igazolvány száma és kelte, a felelősség mértéke, a jegyzett tőke és összetétele, a pótbefizetés összege, befizetések módja) az egyéni vállalkozó azt jogi képviselő közreműködése nélkül (szükség esetén a körzetközponti jegyző által működtetett okmányiroda ügyintézőinek segítségével) tölthetné ki.
5. A nyomtatvány alapján az egyéni cég bejegyzését a körzetközponti jegyző folytatná le ún. egyablakos rendszer keretében, ideértve hatóságokhoz történő bejelentést és a szükséges adó- és statisztikai számok beszerzését is.
6. Az egyéni cég a körzetközponti jegyző konstitutív határozatával jön létre. A jegyző a döntés során diszkrecionális mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik, a bejegyzési eljárásban törvényességi szempontok szerint jogosult megvizsgálni a létesítő okiratot. Mivel a körzetközponti jegyző bejegyzést elrendelő döntése konstitutív hatállyal bírna, az egyéni vállalkozó ettől az időpillanattól kezdve válna jogosulttá egyéni cégként üzleti tevékenység folytatására. A körzetközponti jegyző az egyéni cég bejegyzésével egyidejűleg intézkedik az egyéni vállalkozói nyilvántartásban az egyéni cég alapítása tényének regisztrációjáról is annak érdekében, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartásból kiderüljön, hogy az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, így tevékenységét kizárólag az egyéni cég keretein belül végezheti.
7. Egyéni cég kétféleképp jöhetne létre: jogelőd nélkül és jogutódlással. Jogelőd nélkül jön létre az egyéni cég, ha a vállalkozói igazolványt kiváltó természetes személy az igazolvány kiváltásával egyidejűleg kéri az egyéni cégként való nyilvántartásba vételt. Ebben az esetben az egyéni vállalkozó rögtön egyéni cégként kezdi meg a vállalkozását, egyéni vállalkozóként nem is működik. Jogutódlással jön létre az egyéni cég, ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása során kérte egyéni cégként való nyilvántartásba vételét. Ebben az esetben az egyéni cég az egyéni vállalkozás jogutódjának tekintendő, arra az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységéből származó valamennyi jogviszonya átszáll, korlátozott felelősségű egyéni cég esetén szükséges ezért a jogutódlás hitelezővédelmi garanciáit megteremteni.
Felelősség
8. Az egyéni cég alapítója megválaszthatja, hogy milyen mögöttes felelősséggel kívánja az egyéni céget működtetni. A felelősség tekintetében alapvetően két megoldás képzelhető el: az egyéni vállalkozó felelőssége az egyéni cég tartozásaiért lehet korlátlan (ebben az esetben az egyéni vállalkozó felelőssége úgy alakul, mint a közkereseti társaság tagjának vagy a betéti társaság beltagjának a felelőssége a társaság tartozásaiért) vagy korlátozott. Utóbbi esetben az egyéni vállalkozó felelőssége az egyéni cég jegyzett tőkéje, és a létesítő okiratban meghatározott pótbefizetés erejéig terjedne, amelynek összege nem lehet kevesebb mint a Kft. mindenkori jegyzett tőkeminimuma. A pótbefizetés tehát nem alapításkor és nem eleve lenne fizetendő, amennyiben pedig befizetésének jogszabályi feltételei bekövetkeznek, a pótbefizetés összegének erejéig az egyéni vállalkozó saját vagyonával állna helyt.
9. Az egyéni cég bejegyzésekor meg kell jelölni a cég jegyzett tőkéjét, amelynek összege azonban szabadon határozható meg, minimumtőke-követelmény e cégforma esetén nem érvényesülne.
Az egyéni cég működése
10. A törvény az egyéni cég szervezetét, működését illetően a szabályozást a feltétlenül szükséges minimumra korlátozná. Mivel egyéni cég esetén nincs taggyűlés, a döntéseket az egyedüli tag hozza. A szabályozás során az egyszemélyes gazdasági társaságra irányadó rendelkezéseket lehet az analógia szintjén hasznosítani. Az új törvény nem rendelkezik sem tulajdonosi, sem közérdekvédelmi ellenőrzésről. Felügyelő bizottság létrehozását egyéni cég esetén nem indokolt megkövetelni. Számviteli jogszabályok meghatározott feltételek esetére könyvvizsgáló választását előírhatják, az egyéni cégre vonatkozó új törvény ezeken túlmenően további eseteket nem kíván meghatározni.
11. Az új törvényben szabályozni kell az egyéni cég társulási jogának lehetőségét. A társulási jog tekintetében szükséges megkülönböztetni azokat az egyéni cégeket, amelyek az egyéni vállalkozó korlátlan felelősségével működnek, azoktól az egyéni cégektől, ahol az egyéni vállalkozó felelőssége korlátozott. Amennyiben az egyéni vállalkozó felelőssége az egyéni cég tartozásaiért korlátlan, a társulási jogot csak olyan társasági formák esetében indokolt lehetővé tenni, ahol a tag felelőssége korlátozott, ellenkező esetben azonban a társulási jogot valamennyi gazdasági társaság esetén indokolt lehetővé tenni.
12. Az egyéni cég jellemzője, hogy főszabályként egy természetes személy tagja van. A szabályozásban szükséges megteremteni annak lehetőségét, hogy az egyéni cégnek meghatározott feltételek esetén, átmeneti jelleggel – legfeljebb kilenc hónapon keresztül – több tagja legyen. Az egyéni vállalkozó halála esetén például indokolt lehet lehetővé tenni, hogy meghatározott ideig az örökösök is az egyéni cég tagjának számíthassanak. Állandó jelleggel ugyanakkor továbbra sem indokolt módot adni többszemélyes egyéni cég működtetésére, erre ugyanis a társas vállalkozási formák alkalmazhatóak.
13. Mivel az egyéni cégek sok esetben „családi vállalkozások”, ahol az egyéni vállalkozó mellett több családtag is részt vesz a vállalkozásban, szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy egyéni cég munkavállalót, alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat.
14. Egyéni cég képesítéshez kötött tevékenységet csak akkor folytathat, ha az egyéni cég tagja vagy e tevékenységben személyesen közreműködő munkavállalói, illetve az egyéni céggel kötött tartós polgári jogi szerződés alapján az egyéni cég javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételeit szabályozó törvény vagy kormányrendelet a képesítési követelményekre más szabályokat fogalmazhat meg.
15. Továbbra is indokolt fenntartani azt a lehetőséget, hogy az egyéni cég átalakulhat egyszemélyes gazdasági társasággá, és meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni cég egyéni vállalkozóként folytathassa tevékenységét. Mindkét eljárásra ki kell azonban alakítani az átalakulás részletes szabályait, különös tekintettel a hitelezővédelmi szabályokra azokban az esetekben, ha a korábbi korlátlan felelősségi alakzatot korlátozott váltja fel.
16. Mivel az egyéni cég a Csődtörvény hatálya alá tartozna, fizetésképtelensége esetére is a Csődtörvény lenne az irányadó. Ugyancsak alkalmazandóak lesznek egyéni cég esetén a fenyegető fizetésképtelenségre vonatkozó felelősségi szabályok. E szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérhetné a bíróságtól annak megállapítását, hogy az egyéni cég tagja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az egyéni cég vagyona a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve az egyéni cég tagja előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy az egyéni cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
17. Mivel az új törvény értelmében az egyéni cég a Csődtörvény szerinti gazdálkodó szervezetnek minősül, így arra kiterjed majd a Bérgarancia Alapról szóló törvény hatálya is. Megoldódik ezért az a ma létező probléma, hogy az egyéni cég és a munkavállaló egyaránt járulékbefizetést teljesít, de a munkavállaló a Munkaerőpiaci Alapból bérgarancia-támogatáshoz nem juthat.
18. Az egyéni cég esetén is a jegyző hatáskörébe tartoznának mindazon feladatok, amelyek elvégzésére az egyéni vállalkozó vonatkozásában a jegyző jelenleg is jogosult és köteles.
19. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló új törvény rendelkezik majd az egyéni cég bejegyzésére, változásbejegyzésére, törlésére és az egyéni cég működésének ellenőrzésére vonatkozó szabályokról. A koncepció kidolgozása során nem volt indokolható a cégtörvény esetenként túlságosan bonyolult szabályainak az egyéni cégre történő kiterjesztése.
A egyéni cég nyilvántartása; a cégnév
20. Az új törvény szabályozási tárgyára tekintettel fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendelkezések a lehető legegyszerűbb, a vállalkozókat és az államigazgatás szerveit a lehető legkevésbé terhelő eljárást (ügyintézést), és szabályozást eredményezzenek. Erre tekintettel indokolt az egyéni vállalkozóval, az egyéni cég alapításával és megszüntetésével kapcsolatos feladatok mellett az egyéni cég adatainak nyilvántartásba vételéről való gondoskodást is a körzetközponti jegyzőhöz telepíteni, a nyilvántartás vezetése pedig a továbbiakban is a KEKKH feladata lenne. A nyilvántartások felesleges megkettőzésének elkerülése érdekében az egyéni cég adatai az egyéni vállalkozói nyilvántartás részeként jelennének meg, az egyéni cég adatainak cégnyilvántartásba vételére pedig nem kerülne sor. Az egyéni vállalkozóhoz hasonlóan az egyéni cég tevékenységi köreinek megjelölése és nyilvántartása a mindenkor érvényes szakmakód-nómenklatúra alapján történne.
21. Az új törvény alapvető célja az egyéni vállalkozók – és ezzel természetesen az ennek részét képező egyéni cégek – nyilvántartásának érdemi átalakítása, tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás nem biztosítja a nyilvántartás teljes körű nyilvánosságát és a bejegyzett adatok gyors, akadálymentes, elektronikus hozzáférését. Az új szabályozás értelmében az egyéni vállalkozóké mellett az egyéni cég adataihoz történő hozzáférést is bárki számára elektronikusan, akadályozás nélkül elérhetővé kell tenni, ennek költségét az adatkérők pedig az elektronikus cégnyilvántartásból történő adatkérés szabályaihoz igazítva viselik.
22. Az egyéni cégre vonatkozó adatok közül a nyilvántartásba kerülnek a létesítő okirat releváns elemei, valamint az egyéni cég adószáma, statisztikai számjele, és bankszámlaszáma. A nyilvántartás érdemi átalakításának kiemelt célja az egyéni vállalkozó és az egyéni cég nyilván tartott adatai, valamint a cégnyilvántartás közötti közvetlen átjárhatóság megteremtése ún. linkek segítségével.
23. Az egyéni cég specifikus jellemzői (pl. döntő hányaduk helyben működik, az egyéni vállalkozó többnyire személyesen működik közre, így jellemző a fogyasztóval való személyes kapcsolat) szükségtelenné teszik a névkizárólagosság elvének érvényesítését, különösen országos szinten. Az egyéni cég és a gazdasági társaság közötti alapvető különbség, hogy a gazdasági forgalom biztonsága szempontjából kevéssé releváns az, ha egyéni cégek az ország eltérő régióiban azonos névvel működnek.
24. Az egyéni cég nevének kötelezően tartalmaznia kell a felelősségi alakzatra utalást, korlátlan felelősség esetén az Ec. (egyéni cég), korlátozott felelősség esetén pedig a Kfc. (korlátolt felelősségű egyéni cég) rövidítés formájában.
Megszűnés
25. Az új szabályozás értelmében az egyéni cég a körzetközponti jegyző törlést kimondó határozatának jogerőre emelkedésével szűnik meg összhangban az egyszerűbb, gyorsabb eljárást lehetővé tevő és a vállalkozó minimalizált terhelésére vonatkozó alapvető célkitűzésekkel. Ennek érdekében az új törvény mindenekelőtt úgy szabályozna, hogy az egyéni cég hitelezői időben tudomást szerezhessenek a cég megszüntetésének szándékáról, így követeléseik bejelentésére és a velük való elszámolásra mielőbb sor kerüljön. Amennyiben az egyéni cégnek nincs ki nem elégített hitelezője (vitás ügy igazolhatóan nem maradt folyamatban), úgy ennek a ténynek a körzetközponti jegyzőhöz történő bejelentését követően a körzetközponti jegyző határozatával megszünteti az egyéni céget, amelynek vagyonmaradványa (a szükséges igazgatási és egyéb teendők ellátását követően) ismét az egyéni vállalkozó vagyonát képezné. Ebben az esetben az egyéni cég megszüntetési eljárásának időtartama limitált lenne, az nem haladhatná meg a 90 napot.
26. Az új törvényben szabályozni kell, hogy az egyéni cég megszűnése hogyan hat ki az egyéni vállalkozói tevékenységre. Amennyiben a vállalkozó az egyéni cég helyett újra egyéni vállalkozóként kíván működni, akkor az egyéni cég törlését követően az egyéni vállalkozóra szállnak át az egyéni cég jogviszonyai. Ha az egyéni vállalkozó az egyéni céget végelszámolással megszünteti, akkor jogosult dönteni, hogy ezzel egyúttal az egyéni vállalkozói tevékenységét is meg kívánja-e szüntetni. Amennyiben az egyéni cég megszüntetésére felszámolási eljárás következtében kerül sor, az egyéni cég megszűnik, de a vállalkozó továbbra is jogosult lesz egyéni vállalkozói tevékenységet folytatni.
27. Új megszűnési okként szükséges szabályozni azt az esetet, ha a körzetközponti jegyző az egyéni cég működése alatt visszavonja a vállalkozói igazolványt. Az egyéni cég jogsértő magatartásának kezelésére azonban rugalmas szabályozás kialakítása szükséges, a körzetközponti jegyző csak végső esetben élhetne a vállalkozói igazolvány visszavonásának jogával. E szabályozáshoz alapul szolgálhat az Evt. 14. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy visszavonásra akkor kerül sor, ha az egyéni vállalkozó a hatóság felszólítására a felszólításban meghatározott határidőn belül a jogszabályi követelményeknek nem felel meg, és a jogszabálysértés másként nem orvosolható. A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a vállalkozó jogosult új vállalkozói igazolványt kiváltani.
1
A határozatot az 1117/2010. (V. 12.) Korm. határozat 1. pont 1.28. alpontja hatályon kívül helyezte 2010. május 13. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás