1/2010. (ÜK. 2.) LÜ h. körlevél
1/2010. (ÜK. 2.) LÜ h. körlevél
a büntetőbírósági eljárásban folytatandó joghátrány-indítványozási és fellebbezési gyakorlat egyes kérdéseiről*
2010.02.28.
A büntetés kiszabását szabályozó törvényi rendelkezések megkívánják, hogy az ügyész hatékonyabban érvényesítse az állam büntetőjogi igényét a társadalomra különösen veszélyes bűncselekmények elkövetőivel szemben. E követelmény alapja az a tapasztalat, hogy a törvény méltányos elbírálást engedő szabályai gyakran érvényesülnek olyan ügyekben is, amelyek nélkülözik az ehhez szükséges indokokat. Az erőszakos bűncselekmények (pl. a szándékos emberölés és testi sértés, emberrablás, személyi szabadság megsértése, a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények, a fegyveres rablás, az önbíráskodás) gyakorisága önmagában is nyugtalanító; de ha azokat a közvéleményt felkavaró különös gátlástalansággal, vagy öncélú kegyetlenséggel, embertelenül valósítják meg, az állampolgárok biztonságérzete közvetlenül szenved sérelmet. Az átlagosnál súlyosabb megítélést igénylő ilyen ügyek többségében a büntetési tételkeret felső határát megközelítő, sőt akár el is érő szabadságvesztést tekintsék az ügyészek a büntetés célját szolgáló jogkövetkezménynek. Hasonló ügyészi szemlélet érvényesítése kívánatos a korrupciós bűncselekmények, sorozatos betörések és gépkocsilopások elkövetőinek, a fegyver- és embercsempészeknek, a kábítószerrel visszaélés haszonélvezőinek, a bűnszervezetek tagjainak büntetőjogi felelősségre vonása során is.
Az ügyészek igen határozottan és különös következetességgel képviseljék ezeket az elveket a lakosság egyes csoportjainak, különösen a faji, etnikai, nemzeti, illetve vallási csoportoknak a hátrányos megkülönböztetésére irányuló vagy azon alapuló, a társadalom békéjét és az emberi méltóságot egyaránt sértő, illetve veszélyeztető bűncselekmények elkövetőivel szemben.
Mindezekre figyelemmel a 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 4. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következő körlevelet adom ki:
1. pont
A vádat képviselő ügyész kötelességei közé tartozik, hogy a számára biztosított jogokkal élve szorgalmazza az anyagi igazság teljes feltárását a büntetőeljárás tárgyalási szakaszában. Ide tartozik az ítélkezési gyakorlat által kimunkált enyhítő és súlyosító körülmények alapos felderítése is; ez a büntető igazságszolgáltatás fontos eleme, amely szoros kapcsolatban áll az elkövető személyével, a történeti tényállással és az erre alapozandó törvényes jogi minősítéssel.
Több bűncselekmény bűnhalmazata nyomatékos súlyosító körülmény lehet, tehát a vádképviselet során sem szabad kellő körültekintés nélkül dönteni arról, hogy a vád tárgyává tett magatartások közül melyiknek nincs jelentősége a felelősségre vonás szempontjából. Ezért az ügyész a Be. 306. §-a alapján csak rendkívül indokolt esetben tegyen indítványt a bizonyítás mellőzésére, mérlegelve azt is, hogy a vádemelés során ennek a magatartásának a súlyát másként ítélte meg; ha pedig a bíróság – eltérve az ügyészi állásponttól – az eljárást a Be. 332. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntetné, a rendelkezés ellen indokolt lehet a fellebbezés bejelentése.
A legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény mellett is kizártnak kell tekinteni a büntetőjogi felelősségre vonás mellőzését azokban az esetekben, amikor az enyhébben minősülő magatartás társadalomra veszélyessége önmagában is fokozott (pl. a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette) vagy egyébként is, ha szorosan kapcsolódik az igen súlyos bűncselekmény történeti tényállásához (pl. a megölt áldozat kifosztása).
2. pont
A szándékos élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben általában szigorú szabadságvesztés indítványozása indokolt. Kísérlet és bűnsegély esetén a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának egybevetése és tüzetes elemzése útján kell indítványt tenni arra, hogy a bíróság e körülményeknek milyen fokú enyhítő hatást tulajdonítson.
A befejezett emberölések minősített eseteiben – feltéve, hogy az enyhítő körülmények csak az életfogytig tartó szabadságvesztés mellőzéséhez elégségesek –, általában a büntetési tételkeret felső határához közelebb álló szabadságvesztés kiszabását kell indítványozni.
Ha az emberölést a sértettnek valamely nemzeti, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt követték el, az alapesettel bűnhalmazatban a közösség tagja elleni erőszak nem állapítható meg. Ilyenkor az aljas indokra, mint a bűncselekmény minősítő körülményére hivatkozva kell a törvény szigorának érvényesítését szorgalmazni.
Életfogytig tartó szabadságvesztés indítványozása esetén a büntetés kiszabásánál irányadó valamennyi körülmény gondos értékelésének eredményeként kell állást foglalni a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében. E lehetőség kizárását kell igényelni több életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény bűnhalmazata vagy több emberen elkövetett emberölés esetén, feltéve, hogy az enyhítő körülmények teljesen hiányzanak, vagy a súlyuk jelentéktelen. Az utóbbi feltételek akkor is indokolhatják a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárására irányuló indítványt, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést egyetlen bűncselekmény miatt szükséges kiszabni, de az elkövető elvetemültsége, az alapvető erkölcsi normákkal való tudatos szembeszegülése javíthatatlan személyiségre vall. Ilyen esetekben a kizárás indokolt, ha a bűncselekmény több okból is súlyosabban minősül.
Egyéb esetekben az életfogytig tartó feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó, a Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdésében megállapított időhatárokhoz igazodó indítványt a büntetéskiszabási körülmények szakszerű, alapos és részletes indokolásával kell a bíróság elé tárni.
3. pont
Ugyanezeket az elveket kell értelemszerűen érvényesíteni a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető más súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben is, különösen, ha a büntetni rendelt erőszakos magatartást (pl. az emberrablást, a személyi szabadság megsértését, a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményt, a fegyveres rablást, az önbíráskodást) különös kegyetlenséggel, gátlástalanul hajtották végre. Mások öncélú nyilvános bántalmazását, megalázását, az ennek során tanúsított brutalitást ugyancsak súlyos büntetéssel indokolt megtorolni.
Vannak olyan bűnelkövetői kategóriák, amelyek tevékenysége súlyosan sérti a köznyugalmat és az állampolgárok biztonságérzetét. Ide tartoznak a sorozatos betörések és gépkocsilopások elkövetői, a kábítószerrel visszaélés haszonélvezői, a bűnszövetségek és bűnszervezetek vezetői és tagjai, a súlyos bűncselekményekre – például a fegyver- vagy embercsempészésre – „szakosodott” szokásos bűnözők. Velük szemben is a kellően szigorú szabadságvesztés kiszabását kell indítványozni.
4. pont
Erélyes felelősségre vonást kell igényelni a kiemelkedően súlyos gazdasági-pénzügyi, illetve az állampolgárok szélesebb körét sértő vagyon elleni, továbbá a közélet tisztaságát jelentősen csorbító korrupciós, valamint a hivatali bűncselekmények elkövetőivel szemben.
5. pont
A körlevél hatálya alá tartozó súlyos megítélésű esetekben is a büntetés kiszabására irányuló ügyészi indítvány ténybeli alapja az adott bűncselekmény reális tárgyi súlya, valamint a közbiztonságra és közrendre gyakorolt tényleges hatása legyen. A terhelő és mentő, az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelését e szempontnak alárendelten végezzék az ügyészek és álláspontjukat tüzetes indokolással tárják a bíróság elé.
A büntetés enyhítésére, illetőleg a méltányos elbírálásra módot adó rendelkezések (pl. a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, büntetés helyett intézkedés alkalmazása stb.) indítványozását vagy a bíróság által alkalmazott ilyen határozatok tudomásul vételét ugyancsak az adott ügy jellegéből és tárgyi súlyából kiindulva kell eldönteni. A gondatlanul elkövetett, viszonylag csekélyebb tárgyi súlyú bűncselekmények miatt általában szükségtelen a szabadságvesztés (akár próbaidőre felfüggesztett) kiszabása; a szándékosan elkövetett kisebb jelentőségű bűncselekmények miatt sem indokolt aránytalanul súlyos – az állampolgárok igazságérzetét is sértő – jogkövetkezményeket szorgalmazni. Ilyenkor elsősorban az elkövető személyiségéhez és életkörülményeihez kapcsolódó enyhítő körülményeket kell érvényesíteni a felelősségre vonás során. Ezekben az ügyekben csak akkor indokolt a végrehajtandó szabadságvesztés indítványozása, ha az alanyi oldalon feltárt enyhítő körülmények jelentéktelenek vagy hiányzanak, ellenben a súlyosító körülmények nyomatékosak (pl. az elkövető visszaeső).
A személyiséghez kapcsolódó enyhítő körülmények nagyobb száma és nyomatéka sem indokolja az elnéző büntetőjogi felelősségre vonást, ha az elkövető a kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt bűnszervezet tagjaként valósította meg.
A sértettek életkörülményeit nehezítő sorozatos mezei vagy besurranó lopások elkövetőivel szemben ugyancsak indokolt az eddiginél szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlat szorgalmazása még a viszonylag csekélyebb elkövetési érték esetén is.
A kábítószerrel visszaélés elbírálása során a bűnösség fokának és az ahhoz igazodó büntetőjogi felelősség súlyának a feltárása, valamint az ehhez igazodó indítványtételi és fellebbezési jog gyakorlása ugyancsak alapos körültekintést igényel. Ennek során először azt kell eldönteni, hogy a terhelt haszonélvezője, vagy – mint kábítószer-fogyasztó – áldozata-e a bűncselekménynek. Az első esetben – különösen, ha a bűncselekmény súlyosabban minősül – a törvény szigorának érvényesítését kell szorgalmazni.
Az ügyészek a Btk. 282/C. §-a szerint minősülő esetekben a kábítószer-függőség áldozatául esett elkövető javára a szenvedélybetegségnek ne tulajdonítsanak enyhítő hatást, mert ezt az állapotot a jogalkotó már méltányolta. Ha viszont ennek talaján súlyos, avagy maradandó egészségromlás alakul ki, azt enyhítő körülményként figyelembe lehet venni.
6. pont
Ha az első fokú bíróság által kiszabott büntetés az ügyész által előterjesztett büntetőjogi igényt nem elégíti ki, a terhelt terhére meggyőzően indokolt, tehát szakszerű, mértéktartó és tárgyilagos fellebbezést kell bejelenteni akkor is, ha a kiszabott büntetés megfelel a szokásos helyi vagy országos bírói gyakorlatnak. A perorvoslati jog elmulasztása éppen e gyakorlat megerősödését szolgálná olyan esetekben is, amikor a közbiztonság és az állampolgárok alkotmányos jogainak védelme az eddiginél jóval hatékonyabb büntetések kiszabását követeli meg. Ezért az eredményességi mutatók jelentőségét a súlyosításra irányuló fellebbezésekkel kapcsolatban át kell értékelni. Az ügyész e kérdésben ne az állandónak vélt ítélkezési gyakorlathoz igazodjék, sőt éppen azt tekintse kötelességének, hogy a fellebbezési jog kitartó és következetes gyakorlásával mozdítsa elő a büntetőjogi felelősség fokozottabb érvényesítését az állampolgárok biztonságérzetét súlyosan romboló bűncselekmények elkövetőivel szemben. Az erre való törekvést nem gátolhatja a statisztikai mutatók esetleges és átmeneti romlásától való idegenkedés.
A fellebbezési eljárásban részt vevő ügyészek minden olyan súlyosításra irányuló fellebbezést tartsanak fenn, amelyek e körlevél előírásainak megfelelnek. Az esetleges visszavonás indokait részletes iránymutatással kell az eljárt ügyész tudomására hozni. Ennek érvei közt nem szerepelhet, hogy a fellebbezés fenntartásától azért nem várható eredmény, mert a bíróságok más büntetéskiszabási gyakorlatot követnek.
7. pont
A körlevél iránymutatásait a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban is értelemszerűen követni kell. Azok teljesítését – elsősorban az első fokon jogerőre emelkedett határozatok reprezentatív elemzése útján – a főügyészségek, valamint a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának, illetve Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztályának területi előadói rendszeresen kísérjék figyelemmel és tapasztalataikat szakági vezetőiknek a szükséghez képest, de legalább évenként jelentsék.
8. pont
E körlevél rendelkezéseit a közzététel napjától kell alkalmazni; egyidejűleg a büntetőbírósági eljárásban folytatandó joghátrány-indítványozási és fellebbezési gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 2/1999. (ÜK. 8-9.) LÜ h. körlevelet visszavonom.
Dr. Belovics Ervin s. k.,
legfőbb ügyész helyettes
*
A körlevelet a 4/2013. (VI. 30.) LÜ h. körlevél 10. pontja visszavonta 2013. július 1. napjával.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás