• Tartalom

22/2010. (III. 19.) KHEM rendelet

22/2010. (III. 19.) KHEM rendelet

a bányászati hulladékok kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet módosításáról1

2010.03.27.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (2) bekezdés i) pontjában, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 59. § (3) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 133/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § (1) A Bhr. 7. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A bányafelügyelet az (1) bekezdésben meghatározott módon tájékoztatja a bányavállalkozót, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevőket, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szerveket a döntés tartalmáról, ideértve az engedély másolatának közzétételét is.”

2. § A Bhr. 13. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosíték kiszámítását – a nem tervezett vagy idő előtti bezárási lehetőség figyelembevételével – független harmadik fél végzi, az alábbiak alapján:
a) a hulladékkezelő létesítmény által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt várható hatás, különösen figyelembe véve a létesítmény osztályát, a hulladék jellemzőit és a rehabilitált talaj jövőbeni felhasználását;
b) a rehabilitáció meghatározása, ideértve a létesítmény későbbi használatát is;
c) az alkalmazandó környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi előírások és célkitűzések, ideértve a létesítmény fizikai stabilitását, a talajra és a vízkészletekre vonatkozó minimális minőségi előírásokat és a szennyezőanyag-kibocsátás maximális szintjét;
d) a környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi célkitűzések eléréséhez szükséges műszaki intézkedések, különösen a létesítmény stabilitásának biztosítására és a környezeti károk korlátozására irányuló intézkedéseket;
e) a célkitűzések eléréséhez a bezárás során és a bezárás után szükséges intézkedések, ideértve a tájrendezést, szükség esetén a bezárás utáni kezelést és felügyeletet, és adott esetben a biológiai sokféleség helyreállítását célzó intézkedéseket;
f) a hatások és az ezek csökkentéséhez szükséges intézkedések becsült időtartama;
g) a tájrendezés biztosításához, a bezáráshoz és a bezárás utáni időszakban szükséges költségek értékelése, ideértve az esetleges bezárás utáni felügyeletet vagy a szennyező anyagok kezelését.”

3. § A Bhr. 17. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal közleményt jelentet meg az inert hulladéknak tekintendő bányászati hulladékok listájáról a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben.”

4. § A Bhr. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

18. § Ez a rendelet – a Bt.-vel és a Bt. Vhr.-rel együtt –
1. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
2. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatnak,
3. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelő létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról szóló, 2009. április 20-i 2009/337/EK bizottsági határozatnak,
4. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdése f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i 2009/359/EK bizottsági határozatnak,
5. a hulladékoknak az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján történő jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról szóló, 2009. április 30-i 2009/360/EK bizottsági határozatnak
való megfelelést szolgálja.”

5. § (1) A Bhr. 1. melléklete helyébe e rendelet 1. melléklete lép.

(2) A Bhr. 2. melléklete helyébe e rendelet 2. melléklete lép.

6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, és a hatálybalépését követő napon hatályát veszti.

(2) A rendeletben foglaltakat a rendelet hatálybalépése után indult, vagy azt követően megismételt eljárásokra kell alkalmazni.

(3) A Bhr. 5. § (13) bekezdésében „az érintett nyilvánosság ingyenesen hozzáférjen” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek ingyenesen hozzáférjenek” szöveg, 6. § (1) bekezdésében „a döntéseket” szövegrész helyébe „határozatokat” szöveg, 7. § (1) bekezdés g) pontjában „az érintett nyilvánosság” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek” szöveg, a 7. § (2) bekezdésében „az érintett nyilvánosság” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek” szöveg, 7. § (4) bekezdésében „az érintett nyilvánosság jogosult” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek jogosultak” szöveg, 7. § (5) bekezdésében „az érintett nyilvánosság” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek” szöveg lép.

(4) A Bhr. 7. § (1) bekezdés d) pontjában a „lehetséges döntéseket” szövegrész helyébe a „döntések során irányadó szempontokat” szöveg, 7. § (2) bekezdésében az „5 napon” szövegrész helyébe az „5 munkanapon” szöveg, 7. § (4) bekezdésében a „10 napon” szövegrész helyébe a „8 munkanapon” szöveg, 11. § (1) bekezdés c) pontjában a „saját hatáskörében ilyen értelmű határozatot bocsát ki” szövegrész helyébe az „erre vonatkozóan ilyen értelmű határozatot hoz” szöveg lép.

(5) A Bhr. 16. §-ában „az érintett nyilvánosság” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek” szöveg lép.

(6) A Bhr. 3. mellékletének címében „az érintett nyilvánossággal közlendő információk” szövegrész helyébe „a bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek részére közlendő információk” szöveg, valamint a 3. melléklet II. alcímében „Az érintett nyilvánossággal közlendő információk” szövegrész helyébe „A bányavállalkozó, az e rendeletben meghatározott döntéshozatali eljárásban részt vevők, valamint az ezekhez kapcsolódó nem kormányzati szervek részére közlendő információk” szöveg lép.

(7) Hatályát veszti a Bhr. 2. §-ának 3. pontja, valamint 5. § (9) bekezdésében az „érintett” szövegrész.

7. § Ez a rendelet

1. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

2. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatnak,

3. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelő létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról szóló, 2009. április 20-i 2009/337/EK bizottsági határozatnak,

4. az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdése f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i 2009/359/EK bizottsági határozatnak,

5. a hulladékoknak az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján történő jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról szóló, 2009. április 30-i 2009/360/EK bizottsági határozatnak

való megfelelést szolgálja.

1. meléklet a 22/2010. (III. 19.) KHEM rendelethez


I. A hulladékkezelő létesítmények osztályozásának kritériumai

Egy hulladékkezelő létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha:
a) hiányosság vagy helytelen üzemeltetés – például meddőhányó vagy zagytározó gát leomlása – súlyos balesetet okozhat, kockázatfelmérés alapján figyelembe véve az olyan tényezőket, mint a hulladékkezelő létesítmény jelenlegi vagy jövőbeni mérete, elhelyezkedése és környezeti hatása, vagy
b) a Hgt. értelmében bizonyos küszöbérték felett veszélyesnek minősülő hulladékot tartalmaz, vagy
c) a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet értelmében bizonyos küszöbérték felett veszélyesnek minősülő anyagokat vagy készítményeket tartalmaz.

II. A létesítmény baleseti kockázatának értékelése

I. Általános értékelés

1. A hulladékkezelő létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha a létesítmény szerkezeti épségének sérülése vagy a létesítmény helytelen üzemeltetése következtében előálló meghibásodás rövid vagy hosszú távon várható következményei az alábbiakhoz vezethetnek:
a) halálesetek nem elhanyagolható veszélye;
b) az emberi egészségre jelentett komoly veszély;
c) a környezetre jelentett komoly veszély.
2. Az 1. bekezdésben említett besorolás alkalmazásában a létesítmény jelentette potenciális veszély értékelése során a létesítmény teljes életciklusát kell vizsgálni, a bezárás utáni időszakot is beleértve.
3. A III. és IV. fejezetben foglaltak nem alkalmazandók a kizárólag inert hulladékot vagy nem szennyezett talajt tartalmazó létesítményekre.

II. A szerkezeti épség
1. A hulladékkezelő létesítmény szerkezeti épsége alatt a létesítmény arra való képessége értendő, hogy a hulladékot a tervezett módon a létesítmény határain belül tartsa.
2. A szerkezeti épség sérülése alatt értendő minden, az érintett hulladékkezelő létesítmény szerkezete szempontjából releváns lehetséges meghibásodási mechanizmus.
3. A szerkezeti épség sérülésének következményeire vonatkozó értékelés mind a meghibásodás következményeként a létesítményből kikerülő anyagok közvetlen hatására, mind az ebből eredő rövid és hosszú távú hatásokra kiterjed.

III. A helytelen üzemeltetés
1. A hulladékkezelő létesítmény helytelen üzemeltetése alatt értendő minden olyan üzemeltetés – ideértve a környezetvédelmi intézkedések hibás működését és a hibás vagy elégtelen tervet is – amely súlyos balesethez vezethet.
2. A helytelen üzemeltetés következtében fellépő szennyezőanyag-kibocsátás értékelése a rövid távú kibocsátások és a szennyező anyagok hosszú távú kibocsátásának hatásaira egyaránt kiterjed. Ez az értékelés a létesítmény működési fázisára, valamint hosszú távon a bezárást követő időszakra is kiterjed. Tartalmazza a reakcióképes hulladékot tartalmazó létesítmények jelentette lehetséges veszélyek értékelését, függetlenül attól, hogy az veszélyes vagy nem veszélyes hulladéknak minősül.

IV. A meghibásodás következményeinek értékelése
1. A bányafelügyelet a 2., 3., és 4. bekezdéssel összhangban értékeli a hulladékkezelő létesítmény szerkezeti épségének sérülése vagy helytelen üzemeltetése következtében fellépő meghibásodás következményeit.
2. Az életet vagy emberi egészséget fenyegető veszély abban az esetben tekintendő elhanyagolhatónak vagy nem komolynak, ha azok az emberek – a létesítményt üzemeltető munkások kivételével – akiket a veszély érinthet, előreláthatóan nincsenek állandóan vagy hosszabb időszakokon keresztül jelen a potenciálisan érintett területen. A fogyatékosságot vagy hosszan tartó betegséget okozó sérülések veszélye az emberi egészséget fenyegető komoly veszélynek minősül.
3. A környezetre jelentett lehetséges veszély nem tekintendő komolynak, ha
a) a lehetséges szennyező anyag forrásánál a kibocsátás intenzitása rövid idő alatt jelentősen csökken;
b) a meghibásodás nem okoz maradandó vagy tartós környezeti kárt;
c) az érintett környezet kisebb szennyezés-mentesítési és helyreállítási erőfeszítések révén helyreállítható.
4. Az életet vagy emberi egészséget, illetve a környezetet fenyegető veszély lehetséges mértékének megállapítása során a lehetséges hatásokat a (veszély)forrás-útvonal-kockázatviselő lánc viszonylatában kell vizsgálni.
Ahol nincs útvonal a veszélyforrás és a kockázatviselő között, az érintett létesítmény a szerkezeti épség sérülése vagy a helytelen üzemeltetés következtében fellépő meghibásodás alapján nem kap „A” osztályú besorolást.

V. A zagytározók értékelése
1. A zagytározó gátak szerkezeti épségének sérülése esetén az emberi életet fenyegető veszély akkor áll fenn, ha a víz vagy a zagy szintje a tározó eredeti területén kívül legalább 0,7 m a talajszint fölött, vagy a víz vagy a zagy sebessége meghaladja a 0,5 m/s-ot.
2. Az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetőségének értékelése legalább az alábbi tényezőkre terjed ki:
a) a létesítmény mérete és tulajdonságai, szerkezeti tervét is ideértve;
b) a létesítményben található hulladék mennyisége és minősége, fizikai és kémiai tulajdonságait is ideértve;
c) a terület topográfiája, a tárolt zagy árhullámának csillapítására alkalmas tulajdonságokat is ideértve;
d) az az idő, amely alatt egy lehetséges árhullám olyan területet ér el, ahol emberek tartózkodnak;
e) az árhullám várható terjedési sebessége;
f) a víz vagy a zagy várható szintje;
g) a víz vagy a zagy szintjének emelkedési sebessége;
h) a zagytározó termőföldektől való távolsága a legkisebb távolság megjelölésével;
i) bármely fontos, a területre jellemző olyan körülmény, amely befolyásolhatja az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetséges mértékét.

VI. A meddőhányók értékelése
1. A meddőhányók csúszása esetén az emberi életet fenyegető veszély akkor áll fenn, ha a mozgó hulladéktömeg sebessége meghaladja a 0,2 m/s-ot, és a mozgó hulladéktömeg közelében emberek tartózkodnak. Az életet fenyegető veszély abban az esetben tekinthető elhanyagolhatónak vagy nem komolynak, ha azok az emberek – a létesítményt üzemeltető munkavállalók kivételével –, akiket a veszély érinthet, előreláthatóan nincsenek állandóan vagy hosszabb időszakokon keresztül a mozgó hulladéktömeg által érintett területen.
2. Az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszély lehetőségének értékelése legalább az alábbi tényezőkre terjed ki:
a) a létesítmény mérete és tulajdonságai, szerkezeti tervét is ideértve;
b) a létesítményben található hulladék mennyisége és minősége, fizikai és kémiai tulajdonságait is ideértve;
c) a meddőhányó rézsűszöge;
d) a meddőhányóban belső talajvíz felgyülemlésének lehetősége;
e) földtani stabilitás;
f) topográfia;
g) felszíni vízfolyástól, építkezésektől, épületektől, termőföld területtől való távolság;
h) bányaműveleti térségek;
i) bármely más, a területre jellemző tényező, amely jelentősen hozzájárulhat a szerkezet jelentette veszélyhez.

III. A létesítmény veszélyeshulladék-tartalmának értékelése

1. A veszélyeshulladék-tartalom küszöbértékét az alábbiak szárazanyagban mért tömegének arányaként kell meghatározni:
a) minden, veszélyesnek minősített és a tervezett üzemelési időszak végén a létesítményben várhatóan jelen levő hulladék; és
b) a tervezett üzemelési időszak végén a létesítményben várhatóan jelen levő összes hulladék.
2. A létesítmény „A” osztályú besorolást kap, ha az
a) az 1. pont a) bekezdés szerinti arány meghaladja az 50%-ot, és
b) az 1. pont b) bekezdés szerinti arány 5% és 50% között van,
kivéve, ha a 3. pont szerinti feltételek fennállnak.
3. A 2. b) pontjában meghatározott létesítmény azonban nem kap „A” osztályú besorolást, ha ezt egy, a telephelyre vonatkozó, a veszélyes hulladékok hatásaira külön figyelmet fordító, a besorolás keretében a szerkezeti épség sérülése vagy a helytelen üzemeltetés következtében fellépő meghibásodás következményeire tekintettel elvégzett kockázatértékelés igazolja, hogy a létesítményt a veszélyeshulladék-tartalom alapján nem indokolt „A” osztályba sorolni.

IV. A létesítmény veszélyes kémiai anyag tartalmának értékelése
1.    Tervezett zagytározók esetében az alábbi módszert kell alkalmazni:
a)    számba kell venni az ásványelőkészítés során használt és később a meddő zaggyal az ülepítőmedencébe engedett anyagokat és készítményeket;
b)    minden anyag és készítmény esetében meg kell becsülni a folyamat során évente azokból felhasznált mennyiséget a tervezett üzemelési időszak minden évére vonatkozóan;
c)    minden anyagra és készítményre vonatkozóan meg kell határozni, hogy az veszélyes anyagnak vagy készítménynek minősül-e;
d)    a tervezett üzemelés minden évére vonatkozóan ki kell számítani az ülepítőmedencében tárolt vízmennyiség éves növekedését (ΔQi) állandó feltételek mellett, az alábbi képlet alapján:
ΔQi = (ΔMi/D) * P, ahol
ΔQi = a tárolt vízmennyiség éves növekedése (m3/év) a zagytározóban az „i” évben
ΔMi = az ülepítőmedencébe engedett zagy éves tömege (szárazsúly tonna/év) az „i” évben
D = az elhelyezett zagy átlagos száraz térfogatsűrűsége (tonna/m3)
P = a kiülepedett zagy átlagos porozitása (m3/m3), a pórusok térfogatának a kiülepedett zagy teljes térfogatához viszonyított arányaként meghatározva.
Ha pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a száraz térfogatsűrűségre 1,4 tonna/m3, a porozitásra 0,5 m3/m3 alapértelmezett értékkel kell számolni.
e)    minden, a c) ponttal összhangban azonosított veszélyes anyag vagy készítmény esetében az alábbi képlet alapján meg kell becsülni a vizes fázisban jellemző maximális éves koncentrációt (Cmax):
Cmax = az alábbi érték maximuma: Si/ΔQi, ahol:
Si = a c) pontban megjelölt egyes anyagok és készítmények éves tömege, amelyet az „i” év során az ülepítőmedencébe engednek.
Ha a maximális éves koncentrációkra (Cmax) vonatkozó becslés alapján a vizes fázis veszélyes kémiai anyagnak minősül, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.
2.    A már működő zagytározók esetében a létesítmény besorolása az 1. bekezdésben leírt módszereken vagy a létesítményben található víz és szilárd anyagok közvetlen kémiai elemzésén alapul. Ha a vizes fázist és annak tartalmát veszélyes készítménynek kell tekinteni, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.
3.    A meddőhányó kioldásos létesítmények esetében, ahol a fémet az ércmeddőkből kilúgozó oldat átszivárogtatásával vonják ki, a bányafelügyelet a bezáráskor a veszélyes anyagokra vonatkozóan ellenőrzést végez a felhasznált oldószerek leltára és ezeknek az oldószereknek átmosás után a vízelvezető csatornában jelen levő maradvány-koncentrációjának számbavétele alapján. Ha e csurgalékokat veszélyes készítménynek kell tekinteni, a létesítmény „A” osztályú besorolást kap.

2. melléklet a 22/2010. (III. 19.) KHEM rendelethez


I. A hulladékok jellemzése

A hulladékkezelő létesítményben elhelyezésre kerülő hulladékot úgy kell jellemezni, hogy az biztosítsa a létesítmény szerkezetének hosszú távú fizikai és kémiai stabilitását, valamint segítsen megelőzni a nagyobb baleseteket. A hulladék jellemzése – ahol alkalmazható – a hulladékkezelő létesítmény osztályának megfelelően magában foglalja az alábbi szempontokat:
1. a rövid és hosszú időtávon elhelyezésre kerülő hulladék várható fizikai és kémiai tulajdonságainak leírását, különös tekintettel a felszíni légköri/meteorológiai viszonyok melletti stabilitására, figyelembe véve a kitermelt ásványok fajtáját és bármely, a kitermelés során eltávolításra kerülő fedőréteg és meddő ásványok jellegét,
2. a hulladékok osztályozását, különös tekintettel azok veszélyes tulajdonságaira,
3. azoknak a kémiai anyagoknak és stabilitásuknak a leírását, amelyeket az ásványok előkészítésekor használnak,
4. a lerakás módszerének leírását,
5. az alkalmazott hulladékszállítási rendszert.

II. Információk gyűjtése és értékelése

1. A hulladékok jellemzéséhez szükséges információkat és adatokat a 2–5. bekezdésben meghatározott sorrendnek megfelelően kell összegyűjteni.
2. Figyelembe kell venni meglevő vizsgálatokat és tanulmányokat, a meglévő engedélyeket is ideértve, valamint geológiai felméréseket, hasonló telephelyeket, inert hulladékok listáit, megfelelő tanúsítási rendszereket és hasonló anyagokra vonatkozó európai vagy nemzeti szabványokat, amelyek megfelelnek az e melléklet III. fejezetében rögzített technikai követelményeknek.
3. Az információk minőségét és reprezentativitását értékelni kell, és azonosítani kell az esetlegesen hiányzó információkat.
4. Abban az esetben, ha a hulladék jellemzéséhez szükséges információ hiányzik, az EN 14899 szabvánnyal összhangban mintavételi tervet kell készíteni, és a mintavételi tervnek megfelelően mintákat kell venni. A mintavételi tervnek a szükségesként azonosított információkon kell alapulnia, így többek között az alábbiakon:
a) az adatgyűjtés célja;
b) vizsgálati program és mintavételi követelmények;
c) mintavételi helyek, így a fúrómagból, vájathomlokról, szállítószalagról, meddőhányóból, zagytározóból vagy más megfelelő helyről történő mintavétel;
d) a minták számára, méretére, súlyára, leírására és kezelésére vonatkozó eljárások és ajánlások.
A mintavétel eredményeinek megbízhatóságát és minőségét értékelni kell.
5. A jellemzési folyamat eredményeit értékelni kell. Szükség esetén ugyanezen módszerek alkalmazásával kiegészítő információkat kell gyűjteni. A végleges eredményt fel kell tüntetni a hulladékgazdálkodási tervben.

III. A hulladékok jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények

1. Háttér-információk
Az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenység általános hátterének és célkitűzéseinek értékelése és megértése.
Általános információk gyűjtése az alábbiakról:
a) a kutatási, kitermelési vagy feldolgozási tevékenység,
b) a kitermelési módszer típusa és leírása és az alkalmazott eljárás,
c) a tervezett termék jellege.
2. A kiaknázandó lelőhely geológiai jellemzői
A kitermelés és ásvány-előkészítés során keletkezett hulladékegységek azonosítása, az alábbiakra vonatkozó releváns információk szolgáltatásával:
a) a mellékkőzet jellege, kémiai és ásványtani jellemzői, ideértve az ásványosodott kőzetek és meddőkőzetek hidrotermális elváltozásait is,
b) a lelőhely jellege, a kőzetteléreket és az ásványteléreket is ideértve,
c) a lelőhely mineralizációs tipológiája, kémiai és ásványtani jellemzői, ideértve a fizikai tulajdonságokat, így a sűrűséget, a porozitást, a szemcseméret-eloszlást és víztartalmat, a kitermelt ásványokra, a meddő ásványokra és a hidrotermális úton újonnan keletkezett ásványokra kiterjedően,
d) a lelőhely kiterjedése és geometriája,
e) erózió és szupergén átalakulás kémiai és ásványtani szempontból.
3. A hulladék és tervezett kezelése
Az egyes kutatási, kitermelési vagy ásvány-előkészítési tevékenységek során keletkező valamennyi hulladék jellegének leírása, a fedőréteget, a meddő kőzetet és a meddő zagyot is ideértve, az alábbiakra vonatkozó információk szolgáltatásával:
a) a hulladék eredete a kitermelés helyszínén és az adott hulladék keletkezéséhez vezető folyamat, úgymint kutatás, kitermelés, aprítás vagy dúsítás,
b) a hulladék mennyisége,
– a hulladékszállító rendszer leírása,
c) a kezelés során használandó vegyi anyagok leírása,
d) a hulladék besorolása az Európai Hulladék Katalógus alapján, a veszélyes tulajdonságokat is ideértve,
e) a tervezett hulladékkezelő létesítmény típusa, a hulladék expozíciójának végleges formája és a hulladék létesítményben történő elhelyezésének módja.
4. A hulladék geotechnikai viselkedése
A hulladék lényegi fizikai jellemzőinek értékelésére alkalmas paraméterek azonosítása, a hulladékkezelő létesítmény típusának figyelembevételével.
A szóba jöhető releváns paraméterek a granulometria, a plaszticitás, a sűrűség és a víztartalom, a tömörödés foka, a nyírószilárdság és a súrlódási szög, az áteresztőképesség és a hézagarány, a nyomásszilárdság és a megszilárdulás.
5. A hulladék geokémiai jellemzői és viselkedése
A hulladék, valamint a hulladékban maradó adalékanyagok vagy maradványok kémiai és ásványtani jellemzőinek megjelölése, a IV. fejezet szerint meghatározott inert hulladékokra is.
A csurgalékvizek kémiai jellemzőinek megbecsülése az egyes hulladéktípusokra vonatkozóan a hulladék tervezett kezelésének figyelembevételével, így különösen
a) a fémek, az oxianion és a só kioldhatóságának értékelése az idő és pH függvényében kioldódási vizsgálattal, és/vagy átöblítéses vizsgálattal és/vagy a kibocsátás időbeli vizsgálatával és/vagy más megfelelő vizsgálattal,
b) a szulfidtartalmú hulladékok esetében statikai vagy kinetikai vizsgálatokat kell elvégezni a savanyú csurgalékvizek keletkezésének és a fémek kimosódásának időbeli meghatározása érdekében.

IV. Az inert hulladékok minősítése

1. A III. fejezetben szabályozott hulladékjellemzés keretében elvégzett minősítés szerinti hulladék akkor tekintendő a rendelet 2. §-a 9. pontjának értelmében vett inert hulladéknak, ha az alábbi feltételek rövid és hosszú távon egyaránt teljesülnek:
a) a hulladék nem megy át jelentősebb málláson, feloldódáson vagy más olyan jelentős átalakuláson, amely káros hatással lehet a környezetre vagy károsíthatja az emberi egészséget;
b) a hulladék maximális szulfid-kén tartalma 0,1%, vagy a hulladék maximális szulfid-kén tartalma 1%, és a semlegesítő potenciál aránya nagyobb, mint 3, amely arányt a semlegesítő potenciál és a savképző potenciál közötti arányként kell meghatározni, és statikus prEN 15875 vizsgálattal kell mérni;
c) a hulladék esetében nem áll fenn az öngyulladás veszélye, és a hulladék nem ég;
d) a hulladékban, illetve a hulladék csurgalékában a környezetre vagy az emberi egészségre esetlegesen káros anyagok, így különösen az As, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, V és Zn koncentrációja, ideértve a finom részecskékben található anyagokat is, nem haladja meg a földtani közeg és a felszíni víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről szóló jogszabályban előírt földtani közegre, és a felszín alatti vízre vonatkozó szennyezettségi határértéket;
e) a hulladék lényegében mentes az ásványi nyersanyag-kitermelésben és -előkészítésben használt olyan termékektől, amelyek károsíthatják a környezetet vagy az emberi egészséget.
2. A hulladék külön vizsgálat nélkül akkor tekinthető inert hulladéknak, ha a bányafelügyelet számára kielégítő módon igazolható, hogy az 1. bekezdésben meghatározott feltételeket megfelelően vizsgálták és azok teljesülése a rendelkezésre álló információk vagy érvényes eljárások vagy rendszerek alapján megállapítható.”
1

A rendelet a 6. § (1) bekezdése alapján hatályát vesztette 2010. március 28. napjával.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére