3120/2012. (VII. 26.) AB határozat

3120/2012. (VII. 26.) AB határozata

a Kúria Pfv.VI.21.859/2011/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról

2012.07.26.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.21.859/2011/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, I. cikk (1) és (2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdése valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozva a Kúria Pfv.VI.21.859/2011/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Indítványában előadta, hogy ellene, mint alperes ellen a felperes – határozat hatályon kívül helyezése iránt – pert indított, amely perben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte arra, hogy az alperes javára 100 000 Ft perköltséget fizessen meg. A felperes az ítélet perköltséget megállapító része ellen nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az ítélet megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 50 000 Ft-ra leszállította, valamint kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 22 500 Ft másodfokú perköltséget.

[3] Az indítványozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság által hozott ítélet helyben hagyását kérve. A Kúria – jelen ügyben vizsgált – Pfv.VI.21.859/2011/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a Pp. 271. § (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az egymillió forintot nem haladja meg, adott esetben pedig a vitatott érték 50 000 Ft volt.

[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában utal a Pp.-nek – a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott – 271. § (1) bekezdés c) pontjára, amely szerint nincs ugyan helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, de – kivételként megfogalmazva – lehetővé teszi ezt abban az esetben, ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozatnak a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen irányult. Az indítványozó által előterjesztett tényállás pontosan ezt a kivételes körülményt tartalmazza, vagyis a fellebbezés kizárólag az elsőfokú határozatnak a perköltséget megállapító rendelkezése ellen irányult, ezért álláspontja szerint a Kúria ezt nem tekinthette volna olyan vagyonjogi ügynek, melynek „bagatell” volta miatt a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának lett volna helye.

[5] Az alaptörvény-ellenességet illetően az alkotmányjogi panasz a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a jogorvoslathoz való jog sérelmére utal.

[6] 2. Az egyedi ügyben érintett indítványozó alkotmányjogi panaszát jogi képviselője útján terjesztette elő, aki képviseleti jogát megfelelően igazolta.

[7] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott – a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító – végzése ellen irányul, amely végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozik, amely alaptörvény-ellenesség a bírói döntést érdemben befolyásolja, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglalt követelményeknek megfelel.

[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen ügyben támadott, 2012. január 10-én kelt végzést az indítványozó 2012. február 15-én vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig 2012. március 19-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál.

[9] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el.

II.

[10] 1. Az Alaptörvénynek az indítvány által hivatkozott rendelkezései:

„R) cikk

[11] (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.”

„I. cikk

[12] (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

[13] (2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.”

„XXIV. cikk

[14] (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

[15] (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.”

„XXVIII. cikk

[16] (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

(…)

[17] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

III.

[18] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[19] 1. A Pp. 271. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat e rendelkezései ellen irányult. A Pp. ezen szabálya lehetővé teszi a felülvizsgálatot az olyan jogerős határozatok esetében, amelyekben a másodfokú eljárás tárgya kizárólag a perköltség (illetve a kamatfizetés) volt. Az indítvány szerint, továbbá az alkotmányjogi panaszhoz mellékelt iratokból (Győri Ítélőtábla Pf.III.20.168/2011/4. számú jogerős ítélete) megállapíthatóan a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen fellebbezett.

[20] Ezzel szemben a Kúria támadott végzése a Pp. 271. § (2) bekezdését hívta fel, amely szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (…) az egymillió forintot nem haladja meg. Ennek alapján megállapította, hogy „a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték – az elsőfokú és másodfokú ítélet alapján a felperes által fizetendő perköltség különbözeteként – 50 000 Ft, az ügyben ezért a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak.” Ezzel a Kúria vagyonjogi ügyként kezelte a perköltségre vonatkozó másodfokú és felülvizsgálati eljárást.

[21] A Kúria támadott határozata a Pp. értelmezésének eredményeként született. A jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok (iura novit curia), adott esetben a Kúria feladata. [A „jogot” végülis a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 265, 262.] A vizsgált ügyben a Pp. rendelkezéseit értelmezve a Kúria a felülvizsgálati kérelmet vagyonjogi ügynek tekintette, és a Pp. 271. § (2) bekezdésében meghatározott értékhatárra tekintettel azt hivatalból elutasította. (Egyébiránt a jogirodalom, így a kommentárok is vagyonjogi ügynek tekintik mindazokat az ügyeket, amelyekben a per tárgya, az érvényesített igény pénzkövetelés.) Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott ügyben is követett gyakorlat, azaz a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítása sérti-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogot.

[22] 2. Az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat és a jogorvoslati jog összefüggését korábban már több határozatában is vizsgálta [Pl.: 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.]. Következetes álláspontja szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak – egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban – teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani. Több ízben is megerősítette az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. [663/D/2000. AB határozat, ABH, 2003, 1223, 1230.]

[23] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem látott okot arra, hogy korábbi gyakorlatától eltérjen, ezért az eddigi álláspontját fenntartva az indítványt az Alaptörvény [az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével azonos tartalmú] XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére hivatkozó részében elutasította.

[24] 3. Az indítvány hivatkozik még az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, I. cikk (1) és (2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdése valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelmére is. Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria támadott határozata és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései között érdemi összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [összefoglalóan lásd: 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezen alaptörvényi rendelkezések tekintetben is elutasította.

Budapest, 2012. július 16.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,					Dr. Balsai István s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

			Dr. Bihari Mihály s. k.,				Dr. Bragyova András s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

		Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,						Dr. Holló András s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

					Dr. Kiss László s. k.,			Dr. Kovács Péter s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,							Dr. Lévay Miklós s. k.,
				előadó alkotmánybíró					alkotmánybíró

					Dr. Pokol Béla s. k.,			Dr. Stumpf István s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

				Dr. Szalay Péter s. k.,				Dr. Szívós Mária s. k.,
						alkotmánybíró			alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2636/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek