Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3147/2012. (VII. 26.) AB határozat

3147/2012. (VII. 26.) AB határozata

jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában

2012.07.26.
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmának megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az 51/2009. (IV. 28.) AB határozat rendelkező része 1. pontjával az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 63. § (2) bekezdése megsemmisített rendelkezése a Fővárosi Ítélőtábla előtt 5.Pf.21.919/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.

I n d o k o l á s

[1]    Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában az 51/2009. (IV. 28.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 63. § (2) bekezdésében a „törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A”, valamint a „ ,ha kézbesítés nem történt” szövegrész alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az Inytv. 63. § (2) bekezdése a megsemmisítést követően az alábbi szöveggel maradt hatályban:

[2]    „Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani.”

[3]    Az Abh. azt is kimondta, hogy az Inytv. 63. § (2) bekezdésének a határozat 1. pontjában megsemmisített rendelkezése a Szegedi Ítélőtábla előtt Pf.I.20.113/2008. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Inytv. 63. § (2) bekezdésében szabályozott hatvan napos keresetindítási határidő sértette a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát.

[4]    Az Abh. alapját képező per felperesei ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló, adásvétellel vegyes csereszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti, illetve ezzel összefüggően törlési keresetet terjesztettek elő. A bíróság hivatkozása szerint a felperesek a jóhiszemű és ellenérték fejében jogszerző féllel szemben az érvénytelenség miatti törlési keresetet a megtévesztés felismerését követően, az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot követő több mint hatvan nap után tudták benyújtani. Az Inytv. 63. § (2) bekezdése értelmében azonban azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehetett megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.

[5]    A Fővárosi Ítélőtábla 2011. július 20-án az előtte 5.Pf.21.919/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján – kezdeményezte az Inytv. 63. § (2) bekezdésében foglalt hatvan napos keresetindítási határidőre vonatkozó szabálynak a perben történő alkalmazhatósága kizárásának megállapítását.

[6]    Indítványát azzal indokolta, hogy az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította az Inytv. ezen rendelkezése alkotmányellenességét, és azt erre tekintettel a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Arra is hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20113/2008. számú folyamatban lévő ügyben alkalmazási tilalmat mondott ki az Inytv. megsemmisített rendelkezéseire. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az előtte folyamatban lévő ügy azonos ténybeli alapú és azonos jog alapján ítélendő meg mint a Szegedi Ítélőtábla előtt folyamatban volt ügy. Ennek ellenére a már alkotmányellenesnek nyilvánított és megsemmisített jogszabályi rendelkezés alapján kellene a folyamatban lévő ügyben a döntést meghoznia. Utalt a 35/2011. (V. 6.) AB határozat azon megállapítására is, hogy ha az Alkotmánybíróság egy jogszabály tekintetében nem általános, hanem csak konkrét alkalmazási tilalmat rendelt el egy ügyben, akkor – újabb bírói kezdeményezés esetén – lefolytatja a kizárólagos alkalmazási tilalom iránti bírói indítvánnyal kapcsolatos eljárást.

[7]    Az indítványra okot adó konkrét ügyben a bírói kezdeményezésben összefoglalt tényállás szerint az I-III. rendű felperesek – akik testvérek – korábban ugyanabban a társasházban laktak, ahol az I. rendű alperes is lakott. Az ingatlan I. lépcsőház IV. emelet 1. szám alatti lakása 2005-ben öröklés jogcímén egymás közt egyenlő arányban a felperesek tulajdonába került. A lakásban a II. rendű felperes és gyermeke lakik életvitelszerűen.

[8]    A felperesek és az I. rendű alperes 2006. június 8-án adásvételi szerződést kötöttek egymással. A felperesek 10 000 000 forint vételárért adták el a lakásukat az I. rendű alperesnek. Az adásvételi szerződés szerint a vételárat az I. rendű alperes a szerződéskötés napján kifizette a felpereseknek. A felperesek a szerződésben nyilatkoztak arról, hogy az I. rendű alperes tulajdonjoga vétel jogcímén bejegyzésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. rendű alperes 2006. július 27-én kölcsön szerződéssel 8 000 000 forint kölcsönt vett fel a II. rendű alperes takarékszövetkezettől. A kölcsön visszafizetésének biztosítékaként az alperesek az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlanra a II. rendű alperes javára jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződést kötöttek. Az adásvételi szerződés kapcsán vételárfizetés nem történt, és az I. rendű alperes a II. rendű alperes által folyósított kölcsönt sem adta tovább a felpereseknek.

[9]    Az I. rendű alperes az adásvételi szerződés alapján 2006. június 12-én kérte a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. A körzeti földhivatal a tulajdonjogot bejegyző határozatát 2006. július 5-én kézbesítették a felpereseknek. A felperesek ezzel a határozattal szemben fellebbezést terjesztettek elő, de azt a megyei földhivatal elutasította.

[10]    A felperesek 2007. szeptember 3-án indították meg a pert az alperesekkel szemben. A megkötött adásvételi szerződést tévedés, megtévesztés címén megtámadták, és kérték az eredeti állapot helyreállítását, valamint a jelzálogjogot és a vételi jogot érintő bejegyzések érvénytelenségének megállapítását is.

[11]    Az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződés megtévesztésre alapított megtámadása eredményessége folytán az ítéletében megállapította az adásvételi szerződés érvénytelenségét, és elrendelte a szerződést kötő felek között az eredeti állapot helyreállítását. Elrendelte a körzeti földhivatal megkeresését is a felperesek tulajdonjogának visszajegyzése iránt. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett jelzálogjog és vételi jog bejegyzések törlése iránti keresetet elutasította. Álláspontja szerint ez a két bejegyzés nem törölhető az ingatlannyilvántartásból, mert a felperesek az Inytv. 63. § (2) bekezdésében írt hatvan napos határidőt elmulasztották.


[12]    Az elsőfokú bíróság indokolásában utalt arra is, hogy az Abh. az Inytv. 63. § (2) bekezdésének a hatvan napos perindítási határidőről szóló rendelkezését megsemmisítette, de nem visszaható hatállyal. Ezért a II. rendű alperes javára bejegyzett jelzálogjog és vételi jog – függetlenül attól, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen – nem törölhető az ingatlannyilvántartásból, mert a felperesek az Inytv. 63. § (2) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőt elmulasztották. A per adatai szerint a hatvan napos határidő 2006. szeptember 3-án telt le. Az ügy jelenleg fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtáblán van.

II.

[13]    1. Alaptörvény érintett rendelkezései szerint:

[14]    „24. cikk

[15]    (2) Az Alkotmánybíróság

[16]    b) bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;”

[17]    2. A régi Abtv. – 2011. december 31-ig hatályban volt – szabálya:

[18]    „38. § (1) A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy közjogi szervezetszabályozó eszközt kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.

[19]    (2) Kérelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes.”

[20]    „43. § (1) Azt a jogszabályt vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzétételét követő naptól nem lehet alkalmazni.

[21]    (2) A jogszabálynak vagy a közjogi szervezetszabályozó eszköz megsemmisítése, – (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele napján vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.

[22]    (4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.”

[23]    3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) hatályos szabálya:

[24]    „25. § Ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”


III.

[25]    A bírói kezdeményezés megalapozott.

[26]    Az Alkotmánybíróság 35/2011. (V. 6.) AB határozatában (ABK, 2011. május, 396., a továbbiakban: Abh.1.) értelmezte a régi Abtv. 43. § (1)–(2), illetve (4) bekezdéseit. Korábbi gyakorlatát megváltoztatva az alábbi megállapításokat tette: Az Alkotmánybíróság gyakorlata a jog kiszámítható működését tartja szem előtt. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a testület alkotmányvédelmi feladatának egyik lényeges célja az, hogy alkotmányellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben. A bíró az Alkotmány 50. § (1) bekezdése szerinti alkotmányos kötelezettségét akkor tudja maradéktalanul teljesíteni, ha az alkotmányos jog alkalmazásával, értelmezésével dönt az elé tárt jogvitákban. A két döntéshozó bírói szerv közötti kapcsolatot tehát az alkalmazandó jog alkotmányosságának garantálása teremti meg, eszköze pedig a régi Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés. A jogvitában döntést hozó bíró tehát az alkotmányos jogszabály alkalmazása révén tesz eleget Alkotmányból folyó kötelezettségének, az Alkotmánybíróság pedig akkor, ha érdemben bírál el minden elé tárt bírói kezdeményezést. Ezek eredményeként állhat elő az a helyzet, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálást nyerhetnek a bíróság előtt (ABK, 2011. május, 401.).

[27]    Az Abh.1.-ben – ahogyan azt 76/2011. (X. 28.) AB határozat (ABK 2011. október, 897, 899.) tartalmazza – a jogbiztonság elvének érvényesítése érdekében, az Alkotmánybíróság egyéni alkotmányvédelemben fennálló alkotmányos kötelezettsége, valamint a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos eljárási elve alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy hatásköri szabályai megadják a lehetőséget a bírói kezdeményezések esetében az alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmának általános, minden folyamatban lévő perre kiterjedő kizárására, illetve arra is, hogy korábban megállapított alkotmányellenesség esetén az alkalmazási tilalomról önállóan döntsön.

[28]    Az Abh.1. ugyan lehetőséget adott arra, hogy alkotmányellenességet megállapító határozat meghozatalát követően kizárólag alkalmazási tilalom kimondását kezdeményezzék a bíróságok, de csak abban az esetben, ha a korábbi határozat bírói kezdeményezés alapján állapított meg alkotmányellenességet és rendelt el a bírói kezdeményezésekkel érintett konkrét ügyekben alkalmazási tilalmat.

[29]    Az Abh.1. értelmében a jogállamiságot és a törvény előtti egyenlőséget sértette az, hogy a határozat meghozatalát követően benyújtott bírói kezdeményezésekkel érintett ügyekben még az alkotmányellenes jogszabály alapján kellett volna dönteni, míg a többi, a határozattal érintett ügyben már nem.

[30]    Az Abh.1. kimondta, hogy „az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától eltérve, arra a következtetésre jutott, hogy bírói kezdeményezésen alapuló konkrét normakontroll eljárásban az alkotmányos jog érvényre juttatásához – adott körülmények között – fontosabb érdek fűződik, mint a csupán formális értelemben vett jogállamiság elvének követéséhez. Olyan esetben tehát, amikor a konkrét peres eljárásban a bíró alkotmányos kötelezettségeinek eleget téve az alkalmazandó jog alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezi, az Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányellenesség hatálya főszabály szerint kiterjed minden, az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló üggyel megegyező ténybeli és jogi alapból származó folyamatban lévő peres eljárásra is. (…) Emellett meg kell adni a lehetőségét annak is, hogy a konkrét normakontroll eljárásban megállapított alkotmányellenes norma általános alkalmazási tilalom kimondása hiányában se érvényesülhessen a folyamatban lévő, azonos ténybeli alapból származó, ugyanazon jog alapján megítélendő, de az Alkotmánybíróság elé el nem jutott eljárásokban. Ezt indokolja az alkotmányos jog érvényesítésének bírói kötelezettsége, és a peres felek bíróság előtti egyenlőséghez, illetve a törvényes bíróhoz való alapjogainak érvényesíthetősége a jelen határozat IV. pontjában kifejtettek szerint. Ezért az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló üggyel azonos ténybeli és jogi alapból származó peres eljárással párhuzamosan folyamatban lévő perek esetében utólag is biztosítani kell az alkalmazás kizárásának lehetőségét. Mivel a bíró alkotmányos felhatalmazása az alkotmányellenes jog mellőzésére nem terjed ki, ezért lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy csak alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést is érdemben vizsgálhasson az Alkotmánybíróság.”

[31]    Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben alkotmányos követelményként állapította meg, hogy amennyiben a bíró az előtte folyamatban lévő perben alkalmazandó jog alkotmányellenességét észleli – az alkotmányellenes jogszabály mellőzésére vonatkozó hatásköre hiányában – a régi Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni. Ha az Alkotmánybíróság korábban bírói kezdeményezések alapján indult konkrét normakontroll eljárásokban az azonos ténybeli alapú, azonos jog alapján megítélendő polgári peres ügyekben nem általános, hanem csak konkrét alkalmazási tilalmat rendel el, akkor – újabb bírói kezdeményezés esetén – lefolytatja a kizárólag alkalmazási tilalom iránti bírói indítvánnyal kapcsolatos eljárást.

[32]    Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. A 45. § (4) bekezdése felhatalmazza az Alkotmánybíróságot arra, hogy a 45. § (1)–(3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően is meghatározza az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve a megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben történő alkalmazhatatlanságát, ha ezt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

[33]    Az Abtv. lehetővé teszi, hogy bírói kezdeményezés alapján egyedi ügyben a jogszabály alkalmazhatatlanságát mondja ki az Alkotmánybíróság.

[34]    Az Abtv. 25. §-a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során lehetővé teszi, hogy olyan jogszabály alkalmazandóságánál, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, kezdeményezze az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. Az újabb alkalmazási tilalmat akkor lehet elrendelni az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján, ha ez szolgálja a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget, vagyis a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálását a bíróság előtt.

[35]    Az alkotmányossági vizsgálat eredményeként meghozott, jogszabályt megsemmisítő döntés, mint jogkövetkezmény önmagában nem feltétlenül érinti az egyéni jogvédelem körét. Ezért az Alkotmánybíróság az egyéni jogvédelem céljait szolgáló konkrét normakontroll eljárásokban az Abtv. alapján az alkotmányellenesnek minősített jogszabály megsemmisítése mellett a jogszabály alkalmazását is kizárhatja. Ebben a körben a megsemmisítést és az alkalmazási tilalmat kimondó határozat két következménnyel jár: az alkotmányellenes jogszabály főszabályként ex nunc, generális jelleggel veszti hatályát (az absztrakt normakontroll eljárásokkal azonos következmény) és – az Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlata szerint – a határozatban megjelölt egyedi jogvita nem dönthető el az alkotmányellenesnek minősülő norma alapján. Az alkotmányellenesség megállapítása és az alkalmazási tilalom kimondása lényegében azt jelenti, hogy a létrejött jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek megítélése, érvényesíthetősége az érintett jogszabály alapján a perben kétségessé válik. A konkrét normakontroll eljárásban kimondott alkalmazási tilalom tehát általában – az Alkotmánybíróság jelenleg alkalmazott jogértelmezése mellett is – visszamenőleges hatályú a már létrejött jogviszonyokat illetően, hiszen kizárja a már létrejött jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek érvényesítését a jogviszony keletkezésekor hatályos – utóbb alkotmányellenesnek minősülő – jog alapján.

[36]    A jelen ügy tárgyát képező jogszabályi rendelkezés perbeli alkalmazhatóságára vonatkozó döntés célja kettős: megakadályozza, hogy alkotmányellenes (alaptörvény-ellenes) jogszabály alapján lehessen igényt érvényesíteni, másrészt viszont – az Abtv. 25. §-a szerint – megteremti annak a lehetőségét, hogy az igényérvényesítő peres fél eljusson a törvényes bírójához és a megközelítőleg azonos időben és körülmények között létrejött jogviszonyokból származó jogviták állam általi (bírói) megítélésére azonos jogi környezetben kerüljön sor.

[37]    A Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban lévő ügy megfelel az Abh.1.-ben az alkalmazási tilalom kimondása feltételeként megállapított követelményeknek.

[38]    A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Inytv. 63. § (2) bekezdésének az Abh. 1. pontjában megsemmisített rendelkezése a Fővárosi Ítélőtábla előtt 5.Pf.21.919/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.

Budapest, 2012. június 25.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető,

előadó alkotmánybíró

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Pokol Béla s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Stumpf István s. k.,

Dr. Szívós Mária s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/503/2012.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére