3248/2012. (IX. 28.) AB végzés

3248/2012. (IX. 28.) AB végzése

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2012.09.28.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (7) bekezdése és 33. § (3) bekezdése, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (3) bekezdése és 11. § (4) bekezdése, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 13. § (4) bekezdése, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (10)–(11) bekezdése, 62/A. §-a, 123. § (6) és (12) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (7) bekezdése, 20. § (2) bekezdése és 1. számú melléklete, Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 42. § (2) bekezdésének második mondata, 48. § (2) bekezdése és 49. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó magánnyugdíjpénztár tagja.

[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel 2012. március 30-án benyújtott, az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Mód.tv2.) 18. §-a, 19. §-a, 28. §-a, 34. §-a és 36. §-a, valamint az általuk módosított egyes rendelkezések tekintetében; továbbá az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint előterjesztett alkotmányjogi panaszában a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvény (a továbbiakban: Mód.tv1.) és az általa módosított rendelkezések, Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: stabilitási törvény) 42. § (2) bekezdésének második mondata, 48. § (2) bekezdése és 49. § (6) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 12. § (7) bekezdése, 20. § (2) bekezdése és 1. számú melléklete tekintetében kérte annak megállapítását, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XIII. cikkével, XV. cikk (2) bekezdésével és XIX. cikk (4) bekezdésével.

[3] Indítványozta a hatályban lévő rendelkezéseknek visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését és alkalmazási tilalom „általános érvényű kimondását”. A „végrehajtott rendelkezések esetében, amelyek tekintetében nincs mód az alkalmazási tilalom kimondására,” kérte annak megállapítását, hogy ellentétesek voltak „a végrehajtáskor hatályos Alkotmánnyal, illetőleg a jelenleg hatályos Alaptörvénnyel.”

[4] Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések, azok „jogi környezete” és „magának a jogalkotásnak a módja” folytán sérültek az Alaptörvény megjelölt rendelkezései. A Tny. nem biztosít a társadalombiztosítási rendszerben lévőkkel azonos nyugellátást, hátrányosan megkülönböztetve a pénztártagokat.

[5] 2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha az indítvány egy módosító rendelkezés tartalma alkotmányellenességének megállapítására irányul, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.]

[6] Ezért az Alkotmánybíróság a módosított rendelkezések alaptörvény-ellenességének vizsgálatát végezte el.

[7] 2.1. Az Abtv. 41. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Abtv. 24–26. § szerinti eljárásban a hatályos jogszabály alaptörvény-ellenességét állapítja meg, a (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. A jelen esetben konkrét eljárás nincs folyamatban.

[8] A Mód.tv2.-vel módosított rendelkezések közül már nincsenek hatályban a Tbj. 19. § (2) bekezdés b) pontja, 33. §-a, a Tny. 2. § (6) bekezdése, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 24. §-ának kifogásolt tartalmú (11) bekezdése, azok nem is alkalmazhatók. Az Mpt. 24. § (10) bekezdése és a 123. § (6) bekezdése – a pénztárban maradni kívánó tag nyilatkozati kötelezettsége és határideje – kapcsán pedig az indítvány nem tartalmaz értékelhető indokolást az alaptörvény-ellenességre, ezért nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjának.

[9] Így a Mód.tv2.-vel módosított fenti rendelkezések alaptörvény-ellenessége vonatkozásban az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján előterjesztett indítványt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § a) és d) pontja alapján visszautasította.

[10] 2.2. A Mód.tv2.-vel módosított egyéb rendelkezések tekintetében az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kellett az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[11] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

[12] Az indítványozó közvetlen érintettsége az Mpt. 123. § (12) bekezdése tekintetében nem állapítható meg, mert az az átlépő pénztártagokra vonatkozik, az indítványozó azonban nem lépett vissza a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Az Mpt.-nek a működési költségek maximálását tartalmazó 62/A. §-a az indítványozó szerint „önmagában nem alkotmányossági kérdés” csak közvetve sérti a pénztártagok jogait, vagyis ebben a vonatkozásban sem tekinthető közvetlenül érintettnek.

[13] Ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján előterjesztett – indítványt e részében az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel visszautasította.

[14] 3.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panaszt az Abtv. 30. §-a értelmében a vitatott jogszabály hatályba lépésétől számított száznyolcvan napon belül kell benyújtani. Az Ügyrend 50. §-a úgy rendelkezik, hogy a beadvány benyújtására nyitva álló törvényi határidő esetén a beadványnak a határidő utolsó napjáig a beadvány érkeztetésére az Abtv. alapján jogosult szervhez be kell érkeznie.

[15] A Mód.tv1. és a Tny. támadott szabályai 2010-ben léptek hatályba, illetőleg a Tny. 20. § (2) bekezdése a Tny. kihirdetésétől hatályos, ezért e jogszabályi rendelkezések, illetőleg a Mód.tv1. által módosított szabályok tekintetében az alkotmányjogi panaszt az indítványozó elkésetten terjesztette elő, ezért ebben a vonatkozásban az Abtv. 64. § c) pontjára figyelemmel az Alkotmánybíróság visszautasította az indítványt.

[16] 3.2. A stabilitási törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességére vonatkozó indítvány a fenti határidőn belül érkezett, azonban az a 48. § (2) bekezdés és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek az ellentétére nem tartalmaz értékelhető indokolást. Ebben a vonatkozásban az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § e) pontja alapján visszautasította.

[17] 3.3. Az indítványozó közvetlen érintettsége a stabilitási törvény 42. § (2) bekezdésének második mondata kapcsán nem állapítható meg. A rendelkezés a költségvetés járulékbevételeivel áll összefüggésben: a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 1. § (2) bekezdése értelmében a Nyugdíjbiztosítási Alap az államháztartás központi alrendszerének része, és Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény a központi alrendszer előirányzatai alatt, a 16. § (1) bekezdésében tartalmazza a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését. Így az, hogy a nyugdíjjárulék hova folyik be, önmagában nem érinti az indítványozó jogait.

[18] Ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben is visszautasította az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja szerint.

[19] 3.4. A stabilitási törvény 49. § (6) bekezdése a pénztártagok számára egy újabb átlépési lehetőséget biztosított 2012. március 31-ig, illetőleg az ezzel kapcsolatos eljárást rögzíti. Az indítványozó 2010-ben már nyilatkozott a tagsági jogviszonya fenntartásáról, jelenleg is pénztártag, így a rendelkezés által megnyitott újabb átlépés lehetőségével nem élt, miáltal e szabályok tekintetében nem tekinthető közvetlenül érintettnek. Emellett azok már teljesedésbe mentek és nem alkalmazhatók, mert a nyilatkozó tagok tagsági jogviszonya 2012. május 31-ével megszűnt. Így e tekintetben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.

[20] 3.5. A hatályon kívül helyezett, vagy „végrehajtott” jogszabályi rendelkezéseknek az Alkotmánnyal való ellentéte megállapítására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság hatásköre hiányában, az Abtv. 26. §-ában foglaltakra figyelemmel az Abtv. 64. § a) pontja alapján utasította vissza.

[21] Mivel valamennyi indítványi rész visszautasításra került, az alkalmazási tilalom tárgyában nem kellett döntenie.

Budapest, 2012. szeptember 17.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Balogh Elemér s. k.,					Dr. Pokol Béla s. k.,
			előadó alkotmánybíró				alkotmánybíró

		Dr. Stumpf István s. k.,			Dr. Szívós Mária s. k.,
				alkotmánybíró			alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2707/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek