3309/2012. (XI. 12.) AB végzés
3309/2012. (XI. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2012.11.12.
Az Alkotmánybíróság tanácsa a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t :
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.IX.30.001/2012/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott Gfv.IX.30.001/2012/12. számú ítéletével, valamint az annak alapjául szolgáló alsóbb fokú bíróságok ítéleteivel szemben azért nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontjuk szerint a bíróság döntései sértik Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét, illetve az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot. Az indítványozói álláspont szerint a bírósági ítéletek azért sértik a nevesített alaptörvénybeli szabályokat, mert az ítéletek indokolásai egymástól ésszerűtlen mértékben eltérnek, illetőleg a bíróság által a polgári jog szabályainak téves értelmezésével megállapított kárösszeg nem fedezi a per tárgyát képező teljes vagyonvesztést. Ezen kívül az indítványozók hivatkoznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jog sérelmére is, mert álláspontjuk szerint az ítélkező bíróságok a perben rendelkezésre álló bizonyítékaikat helytelenül értékelték, illetve a bíróság megsértette az ügy ésszerű határidőn belül történő elintézéséhez fűződő jogukat is.
[3] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai, valamint az Abtv. 26–27. §§-ban, és az Abtv. 29–31. §§-ban foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.
[4] 3.1. Az Abtv. 27. § a) pontja, és ezzel összhangban az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az indítványozók a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok döntéseit azonban részben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvére hivatkozással kifogásolták. Az indítványozók a jogbiztonság sérelmére az egységes bírói jogalkalmazás sérelmével összefüggésben hivatkoztak, amely nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, és így konkrét alapjogsérelmet sem alapozhat meg. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában írt, formai természetű befogadhatósági feltételnek.
[5] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jog sérelmére az indítványozók azért hivatkoztak, mert álláspontjuk szerint a Kúria eljárásában lényeges szabálysértések történtek, így a per indokolatlanul hosszú ideig tartott, és a bíróság tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jog esetleges sérelme azonban nem befolyásolja a bírói döntés érdemét. E jog sérelmének kiküszöbölésére elsődlegesen a polgári eljárásjogban ismert, az eljárás elhúzódása miatt igénybe vehető kifogás jogintézménye szolgálhat sikerrel [3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [8]]. Az indítványozók azonban ez eljárásjogi szabályokban biztosított jogorvoslati lehetőségüket nem merítették ki, így alkotmányjogi panaszuk e körben megalapozatlan. Az indítványozók álláspontja szerint a bizonyítékok helytelen értékelése úgyszintén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelméhez vezetett. Az alkotmányjogi panasz e körben a bizonyítékok újbóli értékelésére irányul. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló, pontosan körülírt alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére rendelkezik jogkörrel. A bírósági eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok értékelése és mérlegelése elsődlegesen a rendes bíróság feladata. Ezt az álláspontot támogatják a bíróság tényállás megállapítási feladataira, és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó polgári eljárásjogi szabályok is. Az indítványozók az eljárás tisztességével összefüggésben nem állítottak olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ezen kívül az indítványozói álláspont szerint a támadott bírói döntés azért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő jogot, mert a bíróság a polgári jog szabályainak téves értelmezésével állapította meg a kár végső összegét, amely nem fedezi a per tárgyát képező teljes vagyonvesztést. Az alkotmányjogi panasz ebben a részében a kifogásolt peres eljárásban alkalmazandó polgári jogi kártérítési szabály értelmezésére irányul. Az alkotmányos tulajdonvédelem azonban nem azonos a polgári jogi tulajdon védelmével, mert a meg nem szerzett tulajdonra a tulajdonjog alkotmányos védelme nem terjed ki. [1146/D/2001. AB határozat, ABH 2009, 1544.] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a még meg nem szerzett tulajdon képezi a vita tárgyát, amelynek során az alkalmazandó polgári jogi kártérítési szabályok meghatározása és értelmezése elsődlegesen a rendes bíróságok feladata. Az indítványozók e körben sem állítottak olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételnek.
[6] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben az Abtv. 27. § a) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § a) pontjában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, míg az Abtv. 29. §-ában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. november 5.
|
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
|
||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3198/2012.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás