• Tartalom

61/2012. (XI. 22.) NFM rendelet

61/2012. (XI. 22.) NFM rendelet

a föld alatti bányászati tevékenységek biztonsági szabályzatáról1

2018.01.01.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (2) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 84. § g) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. A rendelet alkalmazási köre

1. § (1) A rendelet alkalmazási köre kiterjed

a) az ásványi nyersanyagok mélyműveléses bányászati tevékenységére,

b) a megszűnt föld alatti bányák nyitva maradó térségeinek fenntartására és felhagyására, és

c) az a)–b) pontban felsorolt tevékenységek gyakorlásához szükséges létesítményekre és berendezésekre.

(2) A bányászatról szóló törvényben meghatározott, nem bányászati célt szolgáló, bányászati módszerekkel végzett föld alatti tevékenységekre e rendelet 8. § (2) bekezdésének, 10. §-ának, 13. § (2) bekezdésének, 15. § (2) bekezdésének, 19. §-ának, 21. §-ának, 23–24. §-ának, III. Fejezetének, 39. § (2) bekezdésének, 40. § (4) bekezdésének, 42. § (2) és (5) bekezdésének, 43. § (1) bekezdésének, 46–47. §-ának, 57. §-ának, 72–76. §-ának és XI. Fejezetének rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(3) A rendeletben foglaltak betartásáról

a) a bányavállalkozó,

b) ha a bányavállalkozó a bányászati tevékenység végzésére más személlyel szerződést kötött, akkor a bányászatról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint szerződött vállalkozó,

c) a nem bányászati célt szolgáló bányászati módszerekkel végzett tevékenység esetében a tevékenységet végeztető és

d) a munkát vagy mentést végző személy

köteles gondoskodni.

2. Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában:

1. aknagárd: a függőleges akna külszínnel érintkező legfelső része, szintje;

2. bányatérség: a bányában létesített bármely üreg;

3. bányamentési munka: a bányában az élet- és vagyonvédelem érdekében végzett tevékenység;

4. effektív hőmérséklet: a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét (tsz), nedves léghőmérsékletét (tn) és a légsebességet veszi figyelembe, amelynek jelölése: EH, mértékegysége: °C;

5. fajlagos védőréteg-vastagság: a szivárgási út mentén a víznyomásra vonatkoztatott védőréteg-vastagság m/bar mértékegységben;

6. fejtés hatásterülete: egy magasabban fekvő telep síkjára vagy a külszínre meghatározott terület, amelynek pontjai vertikális és horizontális értelemben egyaránt elmozdulhatnak egy mélyebben fekvő telep körülhatárolható területének lefejtése miatt;

7. fejtési mező: a bánya olyan része, amelyben egyidejűleg egy vagy több fejtés vagy fejtés-előkészítő vágat van;

8. fenntartás: a bányatérségek biztosításának javítása;

9. földeletlen villamos hálózat: olyan galvanikusan összefüggő hálózat, amelynek – a jelző-, mérő- vagy védelmi berendezések nagy impedanciájú elemeinek kivételével – egyik pontja sincs a földdel üzemszerűen összekötve, vagy az a hálózat, amelynek egy alkalmas pontját csak hibajelzés vagy védelem működtetése céljából rövid – a szelektív kiválasztáshoz szükséges – ideig közvetetten földelnek, és a felléphető legnagyobb egysarkú földzárlati áram hatására sem emelkedik a villamos berendezés véletlenül érinthető, üzemszerűen feszültség alatt nem álló részén, vagy a földelőhálózat egyetlen pontján sem az érintési feszültség 50 V fölé;

10. földelőhálózat: a mesterséges és természetes földelők fővédő-vezetővel összekötött rendszere;

11. földelővezető: a mesterséges földelőt és a fővédő-vezetőt összekötő vezető;

12. főszellőztető-gép: a bánya áthúzó légáramát biztosító berendezés;

13. fővédővezető: a bányatérségeket behálózó, fémesen összefüggő vezetőrendszer, amely a földelőket összeköti, és amelyhez a védendő berendezés teste a védővezetővel csatlakozik;

14. karsztvíz eredeti nyugalmi szintje: az ásvány-előfordulás területén a bányászat megkezdése előtti vízszint;

15. karsztvíztároló: minden mészkő-, mészmárga-, dolomitréteg, kivéve, ha nem karsztosodott vagy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol;

16. kas: függőleges aknában személyek és teher szállítására használt berendezés;

17. kas vagy szállítóedény legnagyobb statikus üzemi terhelése: a műszakonként rendszeresen, de legalább két alkalommal a kasban vagy szállítóedényben szállítani tervezett legnagyobb teher mellett fellépő terhelés;

18. kas vagy szállítóedény megengedett legnagyobb rendkívüli terhelése: a kasban vagy szállítóedényben szállítható az a legnagyobb – fék esetében a legnagyobb kiegyensúlyozatlan – teher, amelynél a fékek, a szállítókötelek, karok, valamint a kötélbefogó- és függesztő-szerkezetek biztonsági tényezője az előírt érték 60 százalékára csökken;

19. kopogózás: a bányatérséget határoló kőzetfelület kopogtatása a laza, elvált kőzetdarabok felderítése és leválasztása érdekében;

20. léggát: a szellőztető légáram irányítására szolgáló vagy valamely bányatérségnek a szellőztető légáramból való teljes kizárása céljából a bányatérség teljes szelvényét lehetőleg légmentesen lezáró műtárgy;

21. légosztály: olyan bányarész, amelynek behúzó légárama fejtési munkahely érintése előtt elágazik a főbehúzó légáramból, és más légosztállyal diagonális kapcsolatot biztosító vágata léggáttal vagy légajtókkal le van zárva;

22. légretesz: a légáram szabályozására szolgáló, az adott helyre beépíthető légajtóval azonos kivitelben készített berendezés, amelyen a légáteresztő nyílás változtatható és az a légáram beszabályozása után állandósítható;

23. omlasztás: a bányaművelés során kialakított bányatérség fölötti fedőkőzet szándékos beszakítása;

24. önműködően záródó aknakapu: olyan aknakapu, amelyet záráskor a kas vagy a kas-kiszolgáló berendezés vezérel;

25. magas hőmérsékletű géprész: a gépnek és a berendezésnek az a része, amelynek felületi hőmérséklete a gép üzemszerű használata során a 60 °C-ot meghaladja;

26. meredek dőlésű fejtés: a 30°-nál nagyobb dőlésű fejtés;

27. műszaki felügyeleti személy: bányászati, gépészeti, villamos, valamint vízvédelmi, porvédelmi és egyéb különleges műszaki felügyeletet ellátó személy;

28. nyitott bányatérség: az a bányatérség, amely nincs elgátolva, eldeszkázva vagy nincs tilalmi jellel ellátva;

29. nyugalmi vízszint: a vízszintfigyelő fúrólyukban mért vízszint;

30. rendkívüli személyszállítás: az akna olyan szintjére, rakodójára vagy szintjéről való személyszállítás, ahol csatlós nem tartózkodik, vagy a csatlós is a szállítóedénnyel távozik, és a szállítóedényből adják a gépkezelőnek a szállításra vonatkozó jelzéseket;

31. rendkívüli teher: aknaszállításnál a kas legnagyobb statikus üzemi terhelésénél súlyosabb, de a kas megengedett legnagyobb rendkívüli terhelését meg nem haladó teher vagy rakomány;

32. rendszeres személyszállítás: a munkavállalók műszakváltáskor történő szállítása;

33. rétegvíztároló: a vízzáró rétegek között elhelyezkedő laza vagy kötött szemcsés kőzet, kivéve, ha bizonyított, hogy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol;

34. robbanásálló légajtó: olyan megerősített kivitelű légajtó, amely 0,5 MPa nyomást okozó robbanásnak ellenáll;

35. robbanásálló léggát: olyan megerősített kivitelű léggát, amely 0,5 MPa nyomást okozó robbanásnak ellenáll;

36. robbanásveszélyes környezet: olyan környezet, ahol a robbanóképes légtér kialakulhat;

37. robbanóképes légtér: az éghető gázok, gőzök, ködök vagy porok levegővel alkotott olyan keveréke, amelyben normál körülmények között, gyújtóhatásra az égés átterjed az egész keverékre;

38. segédszellőztető-gép: a főszellőztető-gép által előállított nyomáskülönbség növelésével a bánya egy részének áthúzó légáramát biztosító berendezés;

39. sújtólég: metángáz és levegő olyan robbanóképes gázelegye, amelyben a metán aránya 5–15 V/V% közötti és az oxigén aránya legalább 12 V/V%;

40. szellőztetésben bekövetkezett lényeges változás: a légosztályok számának, a főszellőztető-gép légtechnikai jellemzőinek, az áthúzó légáram irányának és mennyiségének változása, valamint a bányatérségek szellőztetésében bekövetkező olyan változás, amely a légáram előírt mennyiségétől, sebességétől, vagy a levegő összetételének, megengedett értékétől való eltérését okozza, vagy okozhatja;

41. szkip: termelvényt szállító önürítő aknabödön;

42. távvezérlő berendezés: a gépek és berendezések – nem közvetlenül a beépítés helyén végzett – ki-, be- vagy átkapcsolására és működtetésére szolgáló berendezés;

43. tilalmi jel: egymással kereszt alakban összeerősített deszkapár, amely valamely bányatérség szelvényében felfüggesztve azt jelzi, hogy a mögötte lévő bányatérségbe veszély miatt bemenni nem szabad;

44. túlhűtött géprész: a gépnek és a berendezésnek olyan hőmérsékletű része, amely az emberi testtel érintkezve fagyási sérülést okoz;

45. vezetőkötél biztonsági tényezője: a vezetőkötél számított szakítóerejének és statikus terhelésének hányadosa;

46. védőréteg-vastagság: a víztározót a tervezett vagy meglévő bányaművelettől elválasztó kőzet-összlet rétegvastagságának és egyenértékűségi tényezőjének szorzata, méterben;

47. védővezető: a védendő villamos berendezés testét és a természetes földelőket a fővédő-vezetővel összekötő vezető;

48. vízmentesítő telep: a bányaművelés során fakadó vizek fogadására, kezelésére és továbbítására szolgáló olyan víztechnikai eszközökkel felszerelt bányatérségek együttese, melyek biztosítják a bányaműveletek vízbiztonságát;

49. víztároló: a karsztvíztároló, a rétegvíztároló, a külszíni állandó víztároló, továbbá a vízzel elárasztott régi bányaművelet a fellazulási övezetével együtt.

II. Fejezet

ALAPVETŐ BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK

3. Bányatérségek biztosítása

3. § (1) A bányatérséget és a bányabeli munkahelyet úgy kell kialakítani, hogy biztosítása és fenntartása megfeleljen a használatuk jellegének, a kőzetkörnyezet állékonyságának, és megfelelő védelmet nyújtson a kőzetomlás, valamint a kőzethullás ellen.

(2) Ha az öngyulladás veszélye fennáll, aknában, lejtősaknában vagy táróban végleges biztosítás céljára nem éghető anyagot kell használni.

(3) A bányatérség létesítése és üzemben tartása során folyamatosan védekezni kell a csepegő víz ellen. A külszínre nyíló bányatérség bejáratát úgy kell biztosítani, hogy a csapadékvíz okozta kőzetfellazulás ellen is védelmet nyújtson.

4. § (1) Gondoskodni kell a homlokkidőlés megakadályozásáról.

(2) Omlásveszély esetében a veszély elhárítására, az omlás továbbterjedésének megakadályozására és a munkavállalók védelmére azonnal intézkedni kell.

5. § (1) A bányatérségek létesítése és biztosítása során a főtét, a homlokot és az oldalakat a műszak elején és robbantás után, valamint a biztosítás beépítését közvetlenül megelőzően kopogózni kell.

(2) Biztosítás nélküli bányatérséget az üzemi utasításban előírt időszakonként kopogózással ellenőrizni kell.

6. § (1) Olyan bányatérségben, amelyben a biztosítás kötelező, személyeknek bármilyen munkát csak biztosítószerkezet védelme mellett szabad végezni.

(2) A bányatérségben a munkát – a biztosítási munka kivételével – meg kell szüntetni, ha bármely kijárata omlásveszélyes, nem járható vagy bármely ok a technológiai utasításban előírt biztosítás megerősítésének szükségességére utal.

(3) A bányatérségben új fogás kidolgozását nem szabad megkezdeni, ha

a) a nyitott homlok legtávolabbi pontja és a legközelebbi biztosítás közötti távolság a technológiai utasításban előírt hosszat elérte,

b) az omlasztást és a tömedékelést az előírt mértékben nem végezték el, vagy

c) a munkahelyen vagy kijelölt helyen nem áll rendelkezésre az új fogás biztosításához szükséges biztosítóanyag.

4. Bányatérségek világítása

7. § A bányában állandó beépítésű világító berendezést kell felszerelni, üzemeltetni és

a) a rendszeres tartózkodásra vagy járásra szolgáló bányatérséget legalább 5 lx,

b) a személyszállító berendezésnél a be-, fel-, ki és leszállásra kijelölt bányatérséget legalább 20 lx,

c) a rendszeres munkavégzés helyét legalább 20 lx és

d) a külszínre nyíló vágat bejárati szakaszát a bejárati 300 lx-tól fokozatosan csökkenő, de a századik méterben még legalább 20 lx

megvilágítási erősséggel kell megvilágítani.

5. A bányászati tevékenység felügyelete

8. § (1) A bányavállalkozó üzemi utasításban köteles szabályozni a bánya, a bányatérségek, a gépek és berendezések, továbbá a bányaműveléssel kapcsolatos minden tevékenység bányászati, gépészeti és villamos, valamint különleges műszaki felügyeletét. A műszaki felügyeleti személyek ellenőrzési kötelezettségeit úgy kell meghatározni, hogy a műszaki felügyelet kiterjedjen a bánya egész területére és minden tevékenységére.

(2) Biztosítani kell, hogy a termelő és fenntartó műszakokban a bányaüzemben – egyébként hírközlő rendszer útján késedelem nélkül elérhető helyen, állandóan – legyen olyan bányászati műszaki felügyeleti személy, aki a bánya egészéről kellő áttekintéssel és intézkedési joggal rendelkezik.

(3) A bányában – ha ott az aknaszállítás személyzetén, az őrségen és a rendszeres aknavizsgálatot végzőkön kívül mások is tartózkodnak – a beszállástól a kiszállásig az előírt ellenőrzési kötelezettség teljesítéséhez szükséges számú és a munka jellegének megfelelő szakképesítésű műszaki felügyeleti személynek kell jelen lennie.

(4) Minden műszaki felügyeleti személlyel ismertetni kell a felügyelettel kapcsolatos jogkörét és azt, hogy a felügyelete alá mely bányatérségek, munkahelyek, tevékenységek, létesítmények, gépek és berendezések tartoznak. Amennyiben a bányában egyidejűleg több – a munkahelyek felügyeletével megbízott – műszaki felügyeleti személy teljesít szolgálatot, a műszaki felügyeleti személyeknek ismerniük kell egymás jogkörét és felügyelt területét is.

9. § (1) A műszaki felügyeleti személy felügyelt területén felelős a biztonsági előírások megtartásáért. A biztonsági követelmények teljesítéséről rendszeres ellenőrzéssel köteles meggyőződni. E rendeletben előírt rendszeres ellenőrzések gyakoriságát növelni kell, ha a biztonsági követelmények csak gyakoribb vagy folyamatos ellenőrzéssel biztosíthatók.

(2) A műszaki felügyeleti személy intézkedni köteles az ellenőrzés során tapasztalt vagy a tudomására jutott mulasztás, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő állapot vagy más okból keletkezett veszély megszüntetésére és a biztonságos munkavégzés feltételeinek teljesítésére. Jogkörét meghaladó intézkedés szükségessége esetén – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – azt késedelem nélkül egyeztetni köteles a 8. § (2) bekezdésében meghatározott személlyel.

(3) Közvetlen veszély vagy fenyegető súlyos károsodás veszélye esetén a felügyeleti személy jogkörére és a felügyelt területére tekintet nélkül köteles intézkedni. A tett intézkedésről a 8. § (2) bekezdésében meghatározott személyt, valamint az érintett felügyeleti személyeket késedelem nélkül tájékoztatni köteles.

(4) A munkahelyek felügyeletét ellátó személyek kötelesek munkahelyi ellenőrzési naplót vezetni, amelyben rögzíteni kell az ellenőrzés tényét, idejét és a biztonságellenes állapot megszüntetésére tett intézkedést. Az azonnal végre nem hajtható utasítás végrehajtásának megtörténtéről visszaellenőrzéssel meg kell győződni, melynek tényét a munkahelyi naplóban rögzíteni kell.

(5) A gázkitörés-veszély, a porveszély, a sújtólégveszély, a szénporrobbanás-veszély, a tűzveszély, a vízveszély és a szilikózis-veszély (a továbbiakban: fő bányaveszélyek) megelőzésére előírt szakfeladatok végrehajtására a feladat ellátásához szükséges szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező különleges műszaki felügyeleti személyt kell kijelölni.

10. § (1) A felelős műszaki vezető vagy helyettese

a) a bányaüzem valamennyi telepített munkahelyét legalább havonta,

b) a rendszeres személy- vagy teherszállításra szolgáló aknát és egyéb bányatérségeket félévenként legalább egyszer, és

c) a szünetelő bányát szükség szerinti gyakorisággal, de havonként legalább egy alkalommal

ellenőrizni köteles.

(2) Minden telepített munkahelyet műszakonként legalább egy alkalommal bányászati felügyeleti személlyel ellenőriztetni kell.

(3) A bánya villamos és gépi berendezéseit szükség szerinti gyakorisággal, de havonta legalább egy alkalommal villamossági és gépészeti felügyeleti személlyel ellenőriztetni kell.

6. Üzemzavar-elhárítási terv

11. § (1) A biztonsági és egészségvédelmi dokumentum részét képező üzemzavar-elhárítási tervnek tartalmaznia kell

a) a feltételezett üzemzavar jellegének és helyének meghatározását,

b) az üzemzavar által veszélyeztetett területen a felügyeleti személyek és más munkavállalók kötelezettségeit,

c) az üzemzavar azon jellemzőit, amelyek miatt a veszélyeztetett bányatérségben tartózkodókat ki kell vezényelni, ehhez

ca) a riasztás módját,

cb) a riasztás elrendelésére kötelezetteket,

cc) a veszélyeztetett bányatérségben tartózkodók értesítésének módját, és

cd) a riasztással érintett munkavállalók feladatait,

d) a bánya egyéb területein riasztandó munkavállalók és felügyeleti személyek kötelezettségeit,

e) a menekülési útvonalakat, a gyülekezésre kijelölt helyeket,

f) a bánya vagy bányamező gyors kiürítésének módját és rendjét,

g) a riasztással egyidejűleg értesítendő munkavállalók, az illetékes bányamentő-állomás, a foglalkozás-egészségügyi orvos nevét és telefonszámát,

h) a hírközlő- és riasztóberendezések helyét, az üzemzavar elhárításához a bányában és a külszínen rendelkezésre álló eszközök megnevezését, tárolási helyét, mindezek rendszeres ellenőrzéséért felelős személyek nevét és az ellenőrzések módját és gyakoriságát,

i) a villamosenergia-ellátás megszüntetésének, a villamos berendezések kikapcsolásának, a szellőztetőgép leállításának és a légáram megfordításának előfeltételeit, valamint az ezek elrendelésére jogosult személy nevét, és

j) a személy- és vagyonvédelem fontossága miatt ki nem kapcsolható villamos berendezések, személyszállító és vízmentesítő létesítmények felsorolását, a kezelésükkel megbízottak feladatait az üzemzavar – ideértve a szellőztetésnek nem üzemzavar miatti teljes vagy részleges leállítását és a légáram irányának megfordítását is – időtartama alatt végzendő ellenőrző mérésekre és azon körülményekre figyelemmel, amelyek a berendezések működtetésének beszüntetését, a kezelők és más személyek bányából való távozását haladéktalanul szükségessé teszik.

(2) Az üzemzavar-elhárítási tervhez mellékelni kell a légvezetési térkép olyan másolatát, amelyen az intézkedési tervekben megjelölt berendezéseket, létesítményeket és menekülési útvonalakat feltüntették.

12. § (1) Az üzemzavar-elhárítási tervet évenként felül kell vizsgálni, és térképmellékleteivel együtt haladéktalanul módosítani kell, ha a terv alapjául szolgáló feltételezések, körülmények vagy viszonyok megváltoztak.

(2) Az üzemzavar-elhárítási terveket évente legalább egyszer, de a terv alapjául szolgáló bányaműveletek megkezdése előtt és minden módosítás után haladéktalanul ismertetni kell az érintett munkavállalókkal és a műszaki felügyeleti személyekkel, továbbá azokkal, akik a terv alapján feladat végrehajtására kötelesek.

(3) Az üzemzavar-elhárítási terv végrehajtását évente legalább egyszer gyakoroltatni kell. A gyakorlat során szerzett tapasztalatokat a végrehajtásban érintettek bevonásával értékelni kell.

7. A bányában való tartózkodás és a menekülési útvonalak

13. § (1) A bányába – a munkavégzésre beosztottak és a kellő helyi ismeretekkel rendelkező ellenőrzésre jogosult személyek kivételével – felügyeleti személy kísérete nélkül belépni és ott tartózkodni nem szabad. Erre vonatkozó figyelmeztető feliratot kell a bánya bejáratainál jól láthatóan elhelyezni.

(2) Gondoskodni kell arról, hogy a bánya kijáratai a bánya felől nyithatóak legyenek, és a bányába ott tartózkodásra nem jogosult személy ne juthasson be.

(3) Az üzemzavar-elhárítási tervben kijelölt menekülési útvonalak elágazásánál feltűnően meg kell jelölni az egyes menekülési irányokat. A jelzést ki kell világítani vagy fényvisszaverő anyagból kell készíteni. Ha a menekülési út dőlése 10°-nál nagyobb, az egyik oldalon kapaszkodó korlátot vagy kötelet kell felszerelni.

(4) Vízbetörés esetére a menekülési útvonalat úgy kell kijelölni, hogy a menekülés a veszélyeztetett területen lehetőleg szintesen vagy emelkedő útvonalon történjen. Ha a menekülési útvonalon olyan szakasz van, amely ki van téve az elárasztás veszélyének, gondoskodni kell a vízdugó-képződés megelőzéséről vagy késleltetéséről.

(5) A menekülési útvonalakat közlekedésre alkalmas állapotban kell tartani, ezért azokban a menekülést akadályozó vagy megnehezítő tárgyakat elhelyezni nem szabad.

8. A bányában való közlekedés

14. § (1) A bánya minden nyitott bányatérségének járhatónak kell lennie az olyan bányatérség kivételével, amelyben személyek tartózkodása nem szükséges és nem megengedett.

(2) Járás céljára legalább 1,8 m magas és legalább 0,8 m széles szabad szelvényt kell biztosítani, a következő kivételekkel:

a) ívekkel határolt vágatoldalban a szabad szelvény alsó és felső harmadában a szabad szelvény legkisebb szélessége 0,5 m,

b) a kizárólag menekülési célt szolgáló vágatban a szabad szelvény legkisebb magassága 1,5 m,

c) a folyamatos szállítóberendezések alatt vagy felett létesített átjáróknál a szabad szelvény legkisebb magassága 0,8 m, és

d) a fejtés, valamint a rendszeres járásra és menekülésre nem szolgáló vágat legkisebb szabad szelvényének – annak érdekében, hogy a bányamentő készülékkel történő akadálytalan közlekedés is biztosított legyen – legkisebb szélessége 0,6 m és legkisebb magassága 0,8 m lehet.

(3) A függőleges akna akkor tekinthető járhatónak, ha abban járóosztály vagy bármikor igénybe vehető személyszállító berendezés van. A bánya második kijáratául szolgáló függőleges aknában járóosztály nem szükséges abban az esetben, ha abban két – személyszállításra egymástól függetlenül alkalmas – aknaszállító berendezés van.

(4) Átmenetileg sem szabad csökkenteni vagy eltorlaszolni

a) a járásra, a gépek és a berendezések kezelésére és ellenőrzésére, a műszerek és jeladóik, valamint a tűzoltó készülékek megközelítésére szolgáló bányatérség szabad szelvényét és

b) a búvófülke, valamint a menekülőkamra előterét és belső térségét.

(5) A járásra szolgáló útvonalakat és lépcsőket tisztán, csúszás és botlásmentes állapotban kell tartani, és a járásra szolgáló szelvénybe benyúló tárgyakat fehérre kell festeni. A víz elvezetéséről gondoskodni kell. A járásra alkalmatlan szelvény miatt nem járható bányatérséget le kell zárni, vagy átmenetileg tilalmi jellel kell ellátni.

(6) Az aknát, a gurítót, a zsompot, a csorgát, a nyílást és a gödröt, ahol beesés vagy elesés veszélye áll fenn, hézagmentesen be kell fedni vagy legalább 1 m magas korláttal el kell keríteni.

15. § (1) A rendszeres járásra szolgáló 10°-ot meghaladó vágatot kapaszkodóval, lépcsőzetes kiképzéssel vagy bordázott járópallóval, 45° felett pedig létrával kell ellátni.

(2) A 22°-nál nagyobb dőlésű fejtésben, ahol talplépcső beépítése nem kötelező, a járás biztonságáról az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell gondoskodni.

(3) Ahol a fel- vagy a lelépés magassága 0,8 m-nél nagyobb, létra használata, lépcső beépítése vagy lépcsőzetes kiképzés kötelező. Ötnél több lépcsőfok esetében legalább az egyik oldalon kapaszkodót kell felszerelni.

(4) Felül- vagy aluljárót kell létesíteni, ha a rendszeres járás során hevederes, lemeztagos vagy 0,5 m magasságot meghaladó, egyéb folyamatos szállítóberendezést kell keresztezni. Aluljáró esetében védőhálót vagy védőpadozatot kell beépíteni.

(5) A létrának, a lépcsőnek és a padozatnak az igénybevételnek megfelelően dőlés, billenés és csúszás ellen biztosítottnak kell lennie. Leesési veszély esetében a padozatot védőkorláttal és lábléccel is el kell látni, a korlátnak pedig legalább 1 m magasnak és kétsorosnak kell lennie.

(6) A létra- vagy a lépcsőfok legnagyobb magassága 0,3 m lehet. 4 m-nél hosszabb létra kizárólag fémből készülhet.

16. § (1) Amennyiben a létra nem nyúlik a nyugvópadozat vagy a kiképzési szint fölé legalább 1 m-rel, e magasságig kapaszkodót kell beépíteni.

(2) Függőleges létra csak időszakos ellenőrzéshez vagy esetenkénti munkához, míg kötéllétra kizárólag aknamélyítésnél és különleges munkavégzésnél használható.

17. § (1) Függőleges akna vagy 70°-nál nagyobb lejtésű vágat járóosztályába létrát és legfeljebb 6 méterenként búvónyílással ellátott nyugvópadozatot kell beépíteni.

(2) A búvónyílás méretének a létra szélességében legalább 0,6 m x 1,0 m-nek kell lennie.

(3) A létrát rögzítve úgy kell elhelyezni, hogy az alatta lévő búvónyílást fedje, valamint, hogy a létrán és a nyugvópadozaton bányamentő készülékben is akadálytalanul lehessen közlekedni.

(4) A járóosztályt az akna egyéb osztályaitól ráccsal, deszkázattal vagy sodronyhálóval kell elválasztani. Személyszállító aknában a járóosztály elhelyezését és elválasztását úgy kell kialakítani, hogy az szükség esetén a szállítóedényből a járóosztályon át lehetővé tegye a menekülést.

(5) A kizárólag szellőztetés célját szolgáló függőleges aknában a nyugvópadozatok beépítése mellőzhető, ha a létra háttámasszal és védőkengyelekkel van ellátva.

18. § (1) Nem szabad szállítás közben ott tartózkodni

a) a szintes, kétvágányú kötélszállító pálya kiszolgálását végzők kivételével abban a vágatban, ahol a szállítóberendezés, vagy szállítóedény mellett a járásra előírt szabad szelvény nincs biztosítva,

b) a kötélszállításra berendezett lejtős vágatban a szállítópálya hosszában,

c) a mozdonyszállításra engedélyezett vágatban, ha a mozdony mellett nincs biztosítva legalább 0,8 m széles, járásra szolgáló szabad szelvény,

d) a szkréperszállításra berendezett bányatérségben,

e) az önjáró gép útvonalául szolgáló olyan lejtős bányatérségben, ahol a gép elfutása veszélyt okozhat,

f) a csille szabadon futtatására berendezett vágatban, ha a kisikló csille erőhatásának ellenálló védőkorlát nincs beépítve, és

g) a járóosztály nélküli gurítóban.

(2) Minden (1) bekezdés szerinti helyen jelezni kell a szállítás közben való ott tartózkodás tilalmát, és biztosítani kell, hogy abban az esetben, ha szállítópályákon való ott tartózkodás szükségessé válik, annak idejére a szállítás szüneteltethető legyen.

(3) Nem szabad

a) a frontfejtés leállított szállítóberendezése kivételével a folyamatos szállítóberendezésen járni,

b) a személyszállításra nem engedélyezett szállítóberendezésen utazni, és

c) a mozgó kötél, valamint az üzemelő jövesztőgép lánca felett átlépni.

(4) Telepített feltörésben, gurítóban és ereszkében csak előzetes jelzés és egyetértő visszajelzés után lehet közlekedni. Az egyetértő visszajelzés előtt, a munkát a feltörésben, a gurítóban és az ereszkében be kell szüntetni, valamint biztosítani kell, hogy a járóosztályba semmilyen kőzet, anyag vagy egyéb tárgy ne essen be.

9. Hírközlés

19. § (1) A bányában hírközlő rendszert kell üzemben tartani. A hírközlő rendszerbe be kell kapcsolni

a) az aknagépházat és az aknarakodókat,

b) a kéthatású függőpálya kiszolgáló, valamint fel- és leszállóhelyeit,

c) a főszellőztetőgép felelős műszaki vezető által meghatározott környezetét,

d) a vízveszélyes bánya vízmentesítő telepeit,

e) a villamos energia fontosabb kapcsoló-, elosztó- és átalakító állomásait,

f) a bánya feltáró és termelő munkahelyeit,

g) az iszap-tömedék beadási és felhasználási helyeit,

h) az intézkedésre kötelezett műszaki felügyeleti személyek irodáit,

i) a bányamentő állomást (211. §),

j) az üzemzavar-elhárítási tervben meghatározott gyülekezési helyeket,

k) a földalatti robbanóanyag-raktárakat, és

l) a pályához kötött személyszállító berendezések fel- és leszálló állomásait.

(2) A hírközlési rendszer működését biztosítani kell a bánya teljes kiürítéséig, valamint a gyülekezési helyeken azok elhagyásáig.

(3) A hírközlő rendszer energiaellátására

a) átkapcsolható kétoldali hálózati táplálást,

b) egyoldali hálózati táplálást és 15 percen belül üzembe helyezhető független energiaforrást, vagy

c) önműködő töltésű – a töltés megszűnése után legalább 24 óráig elegendő energiával rendelkező – akkumulátortelepet kell létesíteni.

(4) A hírközlő rendszer energiaellátására a hálózati tápponttól kiindulva önálló villamos hálózatot kell kialakítani, melyre más fogyasztót kapcsolni nem szabad.

(5) Műszaki és szervezési megoldással biztosítani kell, hogy az intézkedésre kötelezett személyek elérhetők legyenek.

10. Naplók és nyilvántartások

20. § (1) Munkahelyi ellenőrzési naplót (a továbbiakban: napló) kell tartani legalább a vágathajtási, a fejtési és a fenntartási munkahelyeken.

(2) A naplóba be kell jegyezni

a) a munkahelyen alkalmazandó üzemi utasítás nyilvántartási sorszámát,

b) az üzemi utasítást kiegészítő előírásokat,

c) a biztonságot veszélyeztető állapot megszüntetésére kiadott és azonnal végre nem hajtható intézkedést, és

d) az ellenőrzés időpontját a nap, az óra és a perc megjelölésével.

(3) A naplót az ellenőrzésre kötelezett műszaki felügyeleti személy az ellenőrzéskor köteles aláírni abban az esetben is, ha a (2) bekezdés a)–c) pontjában foglalt utasítás kiadására vagy intézkedésre nem került sor.

(4) Az utasítás címzettje az utasítás tudomásulvételét a naplóban aláírásával köteles igazolni.

21. § (1) Külön naplót kell vezetni

a) a működő vagy befejezett fejtés hatásterületén a kőzetmozgás időszakában végzett mozgásmérésről,

b) a légáram megfordíthatóságának ellenőrzéséről és a bányaszellőztetés mért és számított adatairól,

c) a műszakvezető aknász által végzett sújtólégvizsgálatról,

d) a robbanásfojtó zárak, valamint a kőpor és a kőporövben lévő porkeverék ellenőrzéséről,

e) a bányatűzről,

f) a bányatűz felszámolásával kapcsolatos ellenőrzésről, utasításról és mérési adatokról,

g) a vízvédelmi előfúrásról és a vízlecsapoló fúrásról,

h) a vízbetörésről, annak helye, időpontja, mennyisége, eredete, oka, káros következményei és az elhárítás érdekében tett intézkedés feltüntetésével,

i) az aknák biztosítószerkezeteinek és beépített szerelvényeinek az aknavájár és a műszaki felügyeleti személy által végzett ellenőrzéséről,

j) az aknaszállító berendezés előírt időszaki ellenőrzéseiről, az ellenőrzés során észlelt hiányosságról, a megszüntetésére tett intézkedésről, a köteleken észlelt szálszakadás helyéről és számáról, valamint a kasejtő-próba eredményéről és

k) a bányamentők gyakorlatáról, bevetéséről és a bevetés során adott utasításokról.

(2) A műszaki felügyeleti személy az erre a célra szolgáló naplóban – napi jelentés formájában – írásban köteles jelentést tenni a felelős műszaki vezetőnek. A napi jelentésnek tartalmaznia kell

a) a sújtólégvizsgálat eredményéről,

b) az egészségre ártalmas gáz észleléséről,

c) a műszaki felügyeleti intézkedést szükségessé tett kőzet- és nyomásviszonyok és egyéb munkahelyi körülmények változásáról, az omlásról,

d) a bányatűzről és a teleptűz jeléről,

e) a vízbetörésről és a vízvédelmi gát állapotáról,

f) a meg nem szüntetett és az intézkedést igénylő biztonsági hiányosságról,

g) a bekövetkezett munkabalesetről,

h) a munkahely és a bányatérség kiürítésével járó üzemzavarról, valamint ilyen bányatérség újratelepítéséről,

i) a munkahely és gép biztonsági okok miatt történő leállításáról, valamint ezek újraindításáról, és

j) a fő bányaveszélyek elhárítására irányuló munkákról

szóló jelentést.

(3) A naplók közül

b) az utolsó bejegyzést követő 3 hónap elteltével selejtezhetők az (1) bekezdés c) és d) pontjában, és

c) az utolsó bejegyzést követő 1 év eltelte után selejtezhetők az (1) bekezdés b), f), i) és j) pontjában, valamint a (2) bekezdésben

felsoroltak.

(4) A felelős műszaki vezető az (1) bekezdés szerinti naplókat legalább havonta, a (2) bekezdés szerinti írásbeli jelentéseket pedig a bejegyzést követő munkanapon ellenőrzi és aláírja.

22. § (1) A bányaüzemben nyilvántartást kell vezetni

a) az aknaszállító berendezésekről,

b) az aknatornyokról,

c) a menekülőkészülékekről,

d) a robbanásveszélyes környezetben való használatra alkalmas berendezésekről, gépekről és készülékekről,

e) a metán és az egyéb gázmérő készülékekről,

f) a szellőztetés ellenőrzéséhez előírt műszerekről,

g) a biztonsági benzinlámpákról és sújtólégveszélyes bányában az akkumulátoros bányalámpákról,

h) a gépesített biztosítóberendezésekről és az egyedi fémtámokról,

i) az önműködő tűzoltó készülékekről,

j) a kézi szerszámok kivételével minden gépről és villamos berendezésről,

k) a szállító-, tartó- és vonókötelekről, és

l) a személyszállításra szolgáló szállítóhevederekről.

(2) A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

a) a jellemző műszaki adatokat,

b) a minősítést,

c) a használatba vétel idejét,

d) a javítások idejét és jellegét, és

e) az előírt vizsgálatok és mérések elvégzését, valamint azok eredményeit.

(3) A nyilvántartásokat a felelős műszaki vezető legalább havonta ellenőrzi és aláírja.

(4) A nyilvántartásokat a gépek, berendezések, készülékek selejtezéséig meg kell őrizni.

11. Védőpillérek

23. § Védőpillért kell kijelölni

a) a bányászati tevékenység hatásával érintett külszíni létesítményekre, folyó- és állóvizekre,

b) a függőleges aknára, lejtősaknára és táróra,

c) a bánya, bányamező és -szint főszállító-, valamint főlég-vágatára,

d) a tároló-kamrás kiképzésű robbanóanyag-raktárra,

e) a 0,3 m3/s vagy ennél nagyobb összteljesítményű vízmentesítő telepre és zsompjaira,

f) a vízvédelmi gátra és

g) a villamos energiát kapcsoló, elosztó és átalakító 1 MVA összteljesítmény feletti berendezés gépkamrájára.

12. A bánya megszüntetése és külszíni ellenőrzése

24. § (1) A külszínre nyíló függőleges aknát felhagyásakor teljes hosszúságban be kell tömedékelni, és a tömörödésnek megfelelően utána kell tömedékelni. A felhagyásra kerülő akna környezetében nyitva maradó bányatérség védelméről gondoskodni kell.

(2) A külszínre nyíló egyéb bányatérséget felhagyásakor olyan hosszban kell beomlasztani vagy betömedékelni, hogy a felhagyott bányatérség esetleges későbbi beomlása a külszínt ne veszélyeztesse. Omlasztás esetében természetes rézsűt kell kiképezni, tömedékelés esetében pedig a nyílást legalább 1 m vastag falazott gáttal kell lezárni.

(3) A bányaművelés alá vont, továbbá a leművelt, felhagyott vagy szünetelő bányaterület külszínét szükség szerinti gyakorisággal, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, és intézkedni kell a talajsüllyedések okozta veszélyek megelőzésére és megszüntetésére.

(4) A bányászati tevékenység hatásával érintett külszíni terület határait, amelyen belül fennáll az élet és testi épség károsodásának veszélye, oly módon kell elkeríteni és megjelölni, hogy az elkerítés és a jelzések szándékos figyelmen kívül hagyása nélkül ne lehessen behatolni.

III. Fejezet

BÁNYÁK ÉS BÁNYATÉRSÉGEK MINŐSÍTÉSE

25. § (1) Sújtólégveszélyes az a bánya, amelynek van olyan bányatérsége, ahol metán olyan mennyiségben dúsulhat fel, hogy nem zárható ki a sújtólég kialakulása.

(2) Sújtólégveszélyesnek kell minősíteni a bányatérséget,

a) ahol metán olyan mennyiségben dúsulhat fel, amelynél nem zárható ki a sújtólég kialakulása, és amelyben bármely mérés során 0,3 V/V %-ot meghaladó metán mennyiséget mértek,

b) ha a külön szellőztetésű bányatérség széntelepben, vagy attól 5 m távolságban lett kihajtva, vagy széntelepet harántolt, vagy

c) ha az adott bányatérség fejtés vagy fejtési vágat.

26. § (1) Szénporrobbanás-veszélyes az a szénbánya, amelyben bármely művelt telep a szénporvizsgálat alapján robbanóképes.

(2) Szénporrobbanás-veszélyes az a bányatérség, amelyben a leülepedett és a szálló szénpor együttes mennyisége üzemszerű viszonyok mellett, megfelelő védekezés hiányában elérheti az alsó robbanási határértékhez tartozó szénpor-mennyiséget.

27. § Tűzveszélyes az a bánya, amelyben öngyulladás már okozott bányatüzet.

28. § (1) Vízveszélyes

a) a karsztvíz eredeti nyugalmi szintje alatt művelt bánya,

b) a rétegvíztároló által veszélyeztetett bánya, amelyben 1 m3/perc vízhozamnál nagyobb vízbetörés lehetséges, és

c) a folyó- és állóvizek, időszakos vízfolyások és ezek ártere alatt művelt bánya, amelyben 1 m3/perc vízhozamnál nagyobb vízbetörés lehetséges.

(2) Nem vízveszélyes az (1) bekezdés szerinti bánya, ha a bányaművelés során vízveszélyes munkahely telepítésére nem kerül sor, vagy ha az (1) bekezdés a)–b) pontja esetén a vízszintet vízszintsüllyesztéssel a bányaműveletek szintje alatt tartják.

(3) Vízveszélyes a munkahely, ha

a) a vízvédelmi pillérben vagy karsztvíztárolóban helyezkedik el,

b) közte és a víztároló között a védőréteg vastagság nem ismert, vagy

c) közte és a víztároló között a fajlagos védőréteg-vastagság karsztvíztároló esetében 3 m/bar-nál, rétegvíztároló esetében 1,5 m/bar-nál kisebb.

29. § Gázkitörés-veszélyes az a bánya, amelyben gázkitörés vagy gázkitöréses jelenség történt, vagy az az előzetes mérések alapján várható.

30. § Porveszélyes az a bánya, ahol bármely munkahelyen az egyéb egészséget nem károsító inert, szemcsés szerkezetű szálló por totális értéke a 10 mg/m3-t, vagy a respirábilis értéke a 6 mg/m3-t meghaladja.

31. § Szilikózis-veszélyes az a bánya, ahol bármely munkahelyen az alkalmazott porelhárítást szolgáló berendezések, eszközök, és az egyéni védőeszközök együttes használata mellett a munkavállaló által belélegzett levegőben a szemcsés szerkezetű kvarc, krisztobalit, tridimit vagy ezek együttes respirábilis szálló por értéke meghaladja a 0,15 mg/m3-t.

IV. Fejezet

BÁNYAVESZÉLYEK ELLENI VÉDEKEZÉS

13. Védekezés sújtólég- és szénporrobbanás-veszélyes légtér kialakulásával szemben

32. § (1) Annak érdekében, hogy a munkavégzés biztonságos legyen és az egészséget ne veszélyeztesse, műszaki és szervezési intézkedésekkel gondoskodni kell

a) a sújtólégveszélyes légtér kialakulásának megelőzéséről,

b) a gyújtóforrások kizárásáról,

c) a robbanás elhárításáról, és

d) a robbanás hatásainak csökkentéséről.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt intézkedéseket a robbanás terjedésének megakadályozását célzó egyéb intézkedésekkel együtt kell végrehajtani és robbanás megelőzési tervet kell készíteni.

(3) A sújtólégveszélyes és szénporrobbanás-veszélyes bányatérséget úgy kell szellőztetni és a gyújtóforrásokat úgy kell kizárni, hogy az ne veszélyeztesse a munkavállalók és más személyek egészségét, valamint a biztonságos munkavégzést.

33. § (1) A robbanás megelőzési tervet a munkahely létesítése előtt el kell készíteni, folyamatosan felül kell vizsgálni.

(2) A robbanás megelőzési tervet szükség szerint, de a munkavégzést vagy annak körülményeit érintő jelentős változás esetében módosítani kell. A tervet módosítani kell

a) a munkahelyek kibővítése,

b) a munkahely átalakítása, vagy

c) az alkalmazott munkafolyamatban vagy technológiában bekövetkezett változás

esetén is.

(3) A robbanás megelőzési tervnek tartalmaznia kell különösen

a) a kockázatok felmérését és értékelését,

b) azoknak a megtett intézkedéseknek a felsorolását, amelyek az e rendeletben foglalt robbanás megelőzési kötelezettségek teljesítését szolgálják,

c) azon munkaterületek felsorolását, amelyekre a 35–36. § szerinti követelmények vonatkoznak,

d) a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek betartására vonatkozó intézkedéseket, és

e) a robbanás megelőzési intézkedések végrehajtásának ellenőrzési rendjét.

(4) A robbanás megelőzési tervet és annak módosításait az érintett munkavállalókkal és a munkavédelmi képviselőikkel ismertetni kell.

34. § (1) Sújtólégveszélyes légtérben csak életmentéshez vagy a szellőztetés helyreállításához szükséges tevékenységet szabad folytatni, ha valamennyi gyújtó ok jelenléte kizárható és a felelős műszaki vezető utasításával elrendelte. A szóban elrendelt utasítást írásban meg kell erősíteni.

(2) A sújtólégveszélyes légtérben végzett munka irányítását bányamentőként bevethető műszaki felügyeleti személy láthatja el, a robbanás megelőzési tervben meghatározottak szerint.

35. § (1) A gyújtóforrások kockázatértékelése során a munkavállalók vagy a munkakörnyezet által előidézhető elektrosztatikus feltöltődést is figyelembe kell venni.

(2) A munkavállalók részére sújtólégveszélyes környezetben való használatra alkalmas egyéni védőeszközöket biztosítani kell.

(3) A védelmi rendszerek, valamint a hozzájuk csatlakozó berendezések és készülékek csak akkor helyezhetők üzembe, ha a rendelkezésre álló robbanás megelőzési tervből megállapítható, hogy azok a sújtólégveszélyes bányatérségekben milyen módon és feltételek mellett működtethetők biztonságosan. E rendelkezést valamennyi olyan munkaeszközre és csatlakozó berendezésre alkalmazni kell, amely önmagában nem, de más berendezés részeként vagy azzal együtt használva potenciális gyújtóforrást jelent. Gondoskodni kell a szükséges védőintézkedésekről annak érdekében, hogy a csatlakozó berendezést ne lehessen felcserélni más nem megfelelő berendezéssel.

(4) Sújtólégveszélyes bányatérségben a munkavégzést úgy kell megszervezni, hogy a robbanás kockázata a lehető legkisebb legyen, és robbanás esetében a robbanás továbbterjedése, valamint más munkahelyeket, valamint munkaeszközöket érintő hatása a lehető legkisebb mértékű legyen, és ellenőrzött módon következzen be.

(5) A sújtólégveszélyes bányatérségekben gondoskodni kell a veszély értékeléséről. A rendszeres vagy a folyamatos mérés eredményét rögzíteni és értékelni kell. A munkavállalókat sújtólégveszélyes légtér kialakulását megelőzően riasztani kell, és intézkedni kell annak érdekében, hogy az érintett bányatérséget haladéktalanul elhagyják. A sújtólégveszélyes bányatérség határát jól láthatóan jelezni kell az 1. melléklet 1. pontja szerinti táblával.

36. § (1) A robbanás megelőzési terv eltérő rendelkezése hiányában mindazon bányatérségekben, ahol robbanóképes légtér alakulhat ki, csak gyújtószikra-mentes hírközlő-berendezések és gázmérő műszerek alkalmazhatók.

(2) A sújtólégveszélyes bányatérségben az e rendeletben megengedett metánkoncentráció elérésekor

a) a gépeket és a berendezéseket le kell állítani,

b) a villamos berendezéseket le kell választani, és

c) a gyújtóforrást okozó tevékenységeket be kell fejezni.

(3) A (2) bekezdés szerinti előírás nem vonatkozik a megfelelő védelemmel rendelkező, a robbanás megelőzési tervben meghatározott berendezésekre.

37. § (1) A sújtólégveszélyes bányatérségben lévő munkahely kockázatértékelési eljárása során a veszélyeztetettséget, és annak mértékét a következő szempontok figyelembevételével kell meghatározni:

a) a robbanóképes légtér kialakulásának és fennmaradásának valószínűsége, és annak időtartama,

b) a robbanóképes légtérben a gyújtóhatás bekövetkezésének valószínűsége, beleértve az elektrosztatikus kisüléseket is,

c) berendezések, az alkalmazott anyagok és eljárások, valamint ezek lehetséges kölcsönhatása, és

d) a robbanás bekövetkezése esetén várható hatások mértéke.

(2) A sújtólégveszélyes bányatérséggel kapcsolatban lévő olyan bányatérségeket, ahol robbanóképes légterek alakulhatnak ki, a kockázatértékelés során együttesen kell figyelembe venni.

14. Szellőztetési követelmények

38. § (1) Az emberi tartózkodásra szolgáló bányatérség levegőjének metántartalma

a) a külön szellőztetésű bányatérségben a légcsőrakat vége és a vájvég közötti szakaszon, valamint a diffúzióval szellőztetett bányatérségben legfeljebb 2,5 V/V %-ot,

b) egyéb áthúzó légáramú vágatban 1,5 V/V %-ot,

c) légosztály-kihúzó és főkihúzó légáramában 0,75 V/V %-ot,

d) áthúzó légáramú fejtésben 1 V/V %-ot, és

e) egyéb bányatérségben az 1 V/V %-ot

nem haladhatja meg.

(2) A munkahelyi levegő összetételét rendszeresen ellenőrizni kell.

(3) A munkahelyi levegő effektív hőmérsékletét a 7. melléklet szerint kell meghatározni.

(4) A munkahely hőmérsékletét a 8. mellékletben foglalt módon a munka jellege és az évszak figyelembevételével kell biztosítani.

39. § (1) Áthúzó légárammal kell szellőztetni

a) a bányát,

b) a légosztályt,

c) a bányamezőt,

d) a 25 m-nél nagyobb szárnyhosszúságú, széleshomlokú fejtést,

e) az 500 kg-nál több robbanóanyag tárolására szolgáló raktárt,

f) a belső égésű motoros berendezés állandó töltőállomását,

g) az akkumulátortöltő állomást,

h) a 20 m3/min vagy ennél nagyobb összteljesítményű szivattyúállomást, és

i) a 2 MVA vagy azt meghaladó transzformátor- és kapcsolóállomást.

(2) A szénbánya főbehúzó és főkihúzó légáramának megfordíthatónak kell lennie.

(3) Az áthúzó légáram vezetésén vagy irányán csak a felelős műszaki vezető engedélyével szabad változtatni. A változtatásról értesíteni kell az összes érintett műszaki felügyeleti személyt.

(4) Nem tekinthető áthúzó légáramnak az ugyanabban a bányatérségben egymástól légválasztóval vagy légcsővel elkülönített légáram.

(5) Diffúzióval nem szabad szellőztetni

a) legfeljebb 3° dőlésű bányatérségben a 15 m-nél,

b) sújtóléges bánya szénben hajtott vágatában a 6 m-nél,

c) lefelé irányuló bányatérségben a 10 m-nél,

d) olyan bányatérségben, ahol CO2-kiáramlás várható a 3 m-nél,

e) felfelé irányuló bányatérségben a 10 m-nél,

f) sújtólégveszélyes bánya szénben hajtott vágatában a 3 m-nél,

g) sújtólégveszélyes szénbánya fejtésében a 3 m-nél

hosszabb bányatérség-szakaszt.

40. § (1) A fő- és segédszellőztető gépet sújtólégveszélyes bányában akkor is üzemben kell tartani, ha a bányában munkavégzés nem folyik.

(2) A fő- vagy segédszellőztető gépet – az üzemzavar elhárítási tervben foglaltak kivételével – csak a felelős műszaki vezető előzetes engedélyével szabad leállítani.

(3) Rendkívüli esetben a fő- vagy segédszellőztető gép leállításának elrendelésére a szolgálatban lévő legmagasabb beosztású bányászati felügyeleti személy jogosult. A leállítással egyidejűleg

a) el kell rendelni a szellőztetésből kikapcsolt bányamezők azonnali kiürítését, és

b) értesíteni kell a felelős műszaki vezetőt, a szellőztetésért felelős személyt és az üzemmel közös szellőztetési rendszerbe tartozó üzem felelős műszaki vezetőjét.

(4) A főszellőztető gép irányváltó berendezésének működőképességét és szénbányában a főbehúzó légáram megfordíthatóságát évenként legalább egyszer ellenőrizni kell.

(5) A (2) bekezdés szerint leállított, és az (1) bekezdés alapján nem üzemelő fő- vagy segédszellőztető gépet a bánya újratelepítésénél arra figyelemmel kell üzembe helyezni, hogy a bánya légellátása a telepítés időpontjára megfelelő legyen. Az ehhez szükséges időtartamot légmérésekkel kell meghatározni.

41. § (1) Áthúzó légárammal vagy diffúzióval nem szellőztethető bányatérséget az áthúzó légáramból leágaztatott külön légárammal kell szellőztetni úgy, hogy a behúzó levegő a kihúzó levegővel ne keveredjen.

(2) Külön légárammal kell szellőztetni a diffúziós távolságnál rövidebb bányatérség szakaszt is, ha a diffúziós szellőztetés nem elegendő az előírt levegő-összetétel biztosítására.

(3) A különszellőztetés légcsövének legalább 6 méterrel kell benyúlnia az áthúzó légáramú bányatérségbe, amely alól kivételt jelent – kombinált különszellőztetés esetében – a második szellőztető gép légcsöve. A kombinált különszellőztetés szívó- és fúvó légcsövének átfedésének legalább 10 méternek kell lennie. Az áthúzó légáram mennyiségének meg kell haladnia a légcsőszellőztető géppel szállított légmennyiséget.

(4) Kombinált különszellőztetés esetében az áthúzó légáramba nyúló légcsőrakat szellőztetőgéppel szállított légmennyiségének nagyobbnak kell lennie a másodikként beépített légcsőszellőztető géppel szállított légmennyiségnél. Sújtólégveszélyes bányában fúvószellőztetés esetében a légcsőszellőztető gépet, sorba kapcsolt szellőztetőgépek esetében az első szellőztetőgépet, az áthúzó légáramban kell elhelyezni, kivéve kombinált különszellőztetés esetében a második légcsőszellőztető gépet.

42. § (1) Ha a legnagyobb telepítésű műszakban a munkavállalók száma meghaladja a 100 főt, a bányát több légosztályra kell felosztani. Egy légosztályban egyidejűleg – a műszakváltás időtartamát kivéve – legfeljebb 100 fő tartózkodhat.

(2) Sújtólégveszélyes bányában fejtési mezőket vagy széleshomlokú fejtéseket nem szabad sorba kapcsolni.

(3) A 400 kVA-nél nagyobb névleges összteljesítményű olajtöltésű transzformátor, az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló miniszteri rendelet (a továbbiakban: OTSZ) szerinti I. vagy II. besorolású tűzveszélyes folyadék, valamint a robbanóanyag raktár kihúzó légáramát fejtési munkahely érintése nélkül a főkihúzó vagy légosztálykihúzó légáramba kell vezetni, vagy e létesítményeket főkihúzó vagy légosztálykihúzó légáramban kell létesíteni.

(4) Nem járható bányatérségen légáramot átvezetni nem szabad, kivéve

a) a kizárólag szellőztetés célját szolgáló aknát vagy fúrólyukat, vagy

b) az olyan bányatérséget, amelyben éghető anyag vagy villamos berendezés nincs, az öngyulladás veszélye nem áll fenn, és a levegő áthúzása légméréssel megállapítható.

(5) Sújtólégveszélyes bányában a széleshomlokú fejtés be- és kihúzó légáramát összekötő vágatban létesített légajtókat vagy légreteszeket olyan berendezéssel kell ellátni, amely az ajtók egyidejű nyitása esetén a fejtésben vagy az intézkedésre jogosult személynél önműködően jelzést ad.

(6) A léggátat olyan szerkezeti kivitelben kell készíteni, hogy a bányatérség teljes szelvényét zárja és megfelelő tömítés alkalmazásával a levegő átáramlását megakadályozza. A légosztályokat, valamint a főbehúzó és főkihúzó légáramokat elkülönítő léggátat és légajtót sújtólég- és szénporrobbanás veszély esetében robbanásálló kivitelben kell készíteni. A léggát előterét szabadon és bejárható állapotban kell tartani.

43. § (1) A légajtót önzáró kivitelben kell készíteni és fenntartani. Az önzárást sújtólégveszélyes bányában erre a célra szolgáló berendezéssel is biztosítani kell. A robbanásálló kivitelű, valamint szénbányában a főbehúzó és főkihúzó légáramot összekötő vágatba beépített légajtókat kettős ajtóként kell készíteni.

(2) Ha valamely bányatérségben légajtó szükséges, legalább két légajtót kell beépíteni sújtólégveszélyes bánya bármelyik bányatérségében, és a főbehúzó, főkihúzó, légosztálybehúzó vagy légosztálykihúzó légáramok elkülönítésekor.

(3) Több légajtó esetében azokat egymástól olyan távolságban kell beépíteni, hogy közülük az egyik járás vagy szállítás esetében is zárva maradhasson. A szükségtelenné vált légajtót haladéktalanul le kell szerelni. Légajtót – az áthaladás időtartamát kivéve – nyitott állapotban rögzíteni nem szabad. Ha a légajtó önzárása meghibásodik, azt az áthaladó személy köteles maga után bezárni, és a meghibásodott légajtóról a bányászati felügyeleti személynek jelentést tenni.

(4) Rendszeres csilleszállításra szolgáló lejtős pályán légajtót vagy légreteszt alkalmazni nem szabad.

44. § (1) A bányatérség szellőztetésének 24 óra időtartamot meghaladó szüneteltetése esetén a szellőztetés megszüntetésével egyidejűleg minden bányatérség-csatlakozást teljes szelvényben le kell lezárni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat – tilalmi jel elhelyezése esetén – nem kell alkalmazni, ha a nem sújtólégveszélyes bányában a bányatérség szellőztetése munkaszüneti napokon tervszerűen szünetel.

(3) Ha nem szellőztetett bányatérségből az egészségügyi szempontból megengedhető mennyiséget meghaladó mértékű szennyező-gáz kiáramlása következhet be, vagy a levegő oxigén tartalma nem éri el a 19 V/V %-ot, akkor a bányatérséget haladéktalanul léggáttal le kell zárni.

45. § (1) A szellőztetés megfelelőségét legalább negyedévente, valamint minden, a bányalevegő mennyiségét és minőségét érintő jelentős változás vagy változtatás esetében méréssel ellenőrizni kell.

(2) A szellőztetés megfelelőségének ellenőrzésére irányuló mérés eredményét erre a célra rendszeresített, a felelős műszaki vezető által hitelesített naplóba kell bejegyezni.

(3) Ha a bányatérségben a munkafolyamatok végzésére belső égésű motorral működtetett berendezést használnak, akkor a levegő szén-monoxid és nitrózus gáz tartalmát a különszellőztetésű bányatérségben legalább kéthetente, az áthúzó légáramú bányatérségben legalább havonta ellenőrizni kell.

15. Szénporrobbanás-veszély elhárítása

46. § (1) A szénporrobbanás-veszélyes bányatérségekben a leülepedett szállóképes és a szálló por együttes tömege nem haladhatja meg a szénpor alsó robbanási határértékének 50%-át, melyet méréssel kell ellenőrizni.

(2) Vágatokban a leülepedett szénpor szállóképességét meg kell szüntetni, vagy a vágatban olyan gyakran kell kőporövet létesíteni és kőporozni, hogy a leülepedett por 20 m/m %-nál több éghető anyagot ne tartalmazzon.

(3) Ha a szénpor szállóképességét vízzel szüntetik meg, a széniszapot a vágatból haladéktalanul el kell távolítani.

47. § (1) A szénporrobbanás továbbterjedését robbanásfojtó kőpor- vagy vízzárral kell megakadályozni. Robbanásfojtó-zárat kell alkalmazni a szénporrobbanás-veszélyes bányában

a) a robbanóanyag-raktárhoz vezető vágatokban,

b) a légosztály be- és kihúzó vágatában,

c) a légosztályokat összekötő vágatban, és

d) minden olyan vágatcsatlakozás közelében, ahol a leülepedett szállóképes vagy szálló por berobbanása egyéb bányaveszély vagy üzemzavar bekövetkezése esetén nem zárható ki.

(2) A kőpor- vagy vízzárban a zárat magában foglaló vágatszakasz átlagos keresztszelvényének minden m2-ére legalább 400 kg kőport vagy 200 l vizet kell biztosítani.

(3) A kőport le kell cserélni, ha az gyenge ráfújásra nem szállóképes.

(4) A víztartó edényeket a rajtuk feltüntetett folyadékszintig feltöltötten kell tartani.

V. Fejezet

VÉDEKEZÉS BÁNYATŰZ KIALAKULÁSÁVAL SZEMBEN

16. Bányatűz észlelése

48. § (1) A bányatűz kialakulására utaló jelenségek mellett a bányatűz előjelének kell tekinteni a nyitott bányatérség vagy fejtés esetében annak kihúzó vágata légáramában – a vágatszelvény 2/3 magasságában – mért adatokból a 2. melléklet szerint meghatározott 10 liter/min szénmonoxid-fejlődést is.

(2) Bányatűznek minősül minden nyílt lánggal égő tűz, és minden olyan tűz – beleértve a telep vagy szelet kísérő kőzetében keletkezett tüzet –, amelynél a nyitott bányatérség vagy fejtés esetében annak kihúzó vágata légáramában a vágatszelvény 2/3 magasságában

a) 100 m3/min áthúzó légmennyiség-értékig a szénmonoxid-tartalom eléri a 0,02 V/V %-ot, vagy

b) 100 m3/min áthúzó légmennyiség-érték fölött a 2. melléklet szerint meghatározott 20 liter/min értéknél nagyobb a szénmonoxid-fejlődés.

49. § (1) A külszínre nyíló bányatérség felett levő építményt és a vele egybeépített vagy a bánya kihúzó légáramával érintett létesítményt az OTSZ szerinti tűzveszélyességi osztályba kell sorolni.

(2) A külszínre nyíló, behúzó légáramú bányatérség 30 m-es körzetében – az 58. § szerinti tevékenység és a külszínre nyíló bányatérség jegesedésének megakadályozására szükséges fűtés kivételével – nem szabad

a) a külszínen éghető anyagból építményt létesíteni,

b) (A), (B) vagy (C) tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tárolni, vagy

c) tűzveszélyes tevékenységet végezni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti létesítmények létesítésére, berendezésére és használatára a külszíni létesítményekre vonatkozó tűzvédelmi szabályokat is alkalmazni kell.

50. § (1) A bányába nem szabad (B) tűz- és robbanás-veszélyességi osztályba és (A) fokozottan tűz- és robbanás-veszélyességi osztályba tartozó anyagot bevinni

a) robbanóanyag,

b) a gépek és berendezések üzemeltetéséhez szükséges tűzveszélyes folyadék, és

c) a nyílt lánggal járó munkához szükséges tűzveszélyes anyagok

kivételével.

(2) Bányában nem használható az OTSZ szerint I. vagy II. tűzveszélyességi fokozatba tartozó tűzveszélyes folyadékkal üzemeltetett belső égésű motor.

(3) Bányában csak nehezen éghető szállítóheveder és légcső használható.

51. § Gondoskodni kell a lehullott szén, a leülepedett szénpor, a kiömlött tűzveszélyes folyadék és minden egyéb éghető anyag összeszedéséről és eltávolításáról.

52. § (1) A tűzveszélyes folyadékot erre a célra rendelt raktárban kell tárolni (a továbbiakban: tűzveszélyes anyag raktár), ha mennyisége az OTSZ szerinti I. tűzveszélyességi fokozat esetében meghaladja az 1 litert, II. tűzveszélyességi fokozat esetében az 5 litert, és III. vagy IV. tűzveszélyességi fokozat esetében a 20 litert.

(2) A tűzveszélyes anyag raktárban a tűzveszélyes folyadék tárolt mennyisége az OTSZ szerinti I. vagy II. tűzveszélyességi fokozat esetében nem haladhatja meg az 50 litert, a III. vagy IV. tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetében pedig a 600 litert, kivéve, ha a raktárt főkihúzó vagy légosztály-kihúzó vágatba telepítik és önműködő tűzoltó berendezéssel szerelik fel.

(3) Ugyanabban a légosztályban csak egy tűzveszélyes anyag raktár telepíthető.

53. § Tűzveszélyes anyag raktárban a tűzveszélyes folyadék megengedett mennyiségén felül legfeljebb 100 kg gépzsírt szabad tárolni.

54. § (1) A tűzveszélyes anyag raktár kijáratát kifelé nyíló, legalább 1,4x2,2 m méretű, zárható kettős ajtóval kell ellátni.

(2) A tűzveszélyes anyag raktárban helyhez kötött, állandó beépítésű világítási lámpatesten és tápláló kábelen kívül más villamos berendezést beszerelni nem szabad. A világítási lámpatest és tápláló kábele beszerelésére a potenciálisan robbanásveszélyes bányatérségekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy

a) a világítási lámpatest táplálására csak kábelt vagy bányatömlő vezetéket szabad használni,

b) késleltetett zárlatvédelem nem használható, és

c) a világítási hálózat kapcsolóját a behúzó légáram felőli oldalon kell elhelyezni.

(3) A tűzveszélyes anyag raktár ajtajára figyelmeztető táblát kell tenni.

55. § (1) A bányában legalább egy tűzoltószertárt kell létesíteni.

(2) A tűzoltószertárban vagy annak 150 méteres körzetében a 4. mellékletben meghatározott mennyiségű eszközt és anyagot kell tartani. A raktáron kívül tárolt anyagokat jól láthatóan meg kell jelölni, és azokat kizárólag tűzfelszámoláshoz szabad felhasználni.

(3) A tűzoltószertárt a bánya közlekedési hálózatához csatlakozóan kell kialakítani, és a bejáratát meg kell jelölni.

17. Vízvezeték-hálózat

56. § (1) Gondoskodni kell tűzvédelmi vízvezeték-hálózat létesítéséről, és üzemképes állapotban tartásáról

a) az aknában és a vakaknában, kivéve, ha az kizárólag szellőztetés célját szolgálja,

b) a tűzveszélyes bánya főbehúzó, főkihúzó és a köztük lévő összekötő vágatokban, valamint a fejtési behúzó és légosztály-kihúzó vágatokban,

c) a szénbánya fejtési munkahelyéig, és

d) a hevederes szállítóberendezés mellett.

(2) A tűzvédelmi vízvezeték-hálózat végpontja a vájvégtől vagy a fejtés bejáratától legfeljebb 50 méter távolságra lehet.

(3) Tűzvédelmi vízvezeték-hálózatként felhasználható a bánya egyéb célra kiépített vízvezeték-hálózata.

(4) Önműködő tűzoltó berendezést kell beépíteni a hevederes szállítóberendezés meghajtó-művénél, valamint a tűzveszélyes folyadék raktárban.

18. Telepek művelése

57. § (1) A műszaki üzemi tervben kijelölt széntelepek fejtéseiben az öngyulladás megelőzésére vegyszeres védekezést kell alkalmazni.

(2) Tűzveszélyes bányában a lefejtett területhez csatlakozó vágatot – a fejtés befejezése után – a lefejtett területtől nem éghető anyagból készült gáttal légzáróan haladéktalanul le kell zárni.

(3) A tűzgátakkal határolt bányatérséget és a bányatűz helyét – a bányatűz felszámolására irányuló műveletek kivételével – bányaművelettel csak annyira szabad megközelíteni, hogy azzal a tűz táplálásához szükséges oxigén beáramlása ne következzen be.

19. Nyílt lánggal járó munkavégzés

58. § Nyílt lánggal járó munkát csak a bánya egészére kiterjedő hatáskörrel rendelkező bányászati felügyeleti személy által engedélyezett helyen, időben és a vonatkozó üzemi utasításban szabályozott körülmények között szabad végezni.

20. Tűzvédelmi berendezések és anyagok

59. § (1) Tűz eloltására alkalmas és elégséges töltettel rendelkező tűzoltó készüléket kell elhelyezni

a) az akna, a lejtősakna és a táró külszíni és föld alatti rakodóin,

b) a tűzveszélyes folyadék és egyéb tűzveszélyes anyag tárolására használt bányatérség, a mozdonyszín és a töltőállomás, a zárható géptér, a műhely, a zárt villamos kamra, és a robbanóanyag raktár bejárata előtt, valamint a hűtő- és fűtőberendezés közelében,

c) a 20 liternél több tűzveszélyes folyadékot magában foglaló gép és berendezés 10 méteres körzetében, kivéve a frontfejtési jövesztőgépet, és

d) a folyamatos szállítóberendezés hajtóművénél.

(2) A 10 méteres körzeten belül lévő tűzoltó-készülékkel való ellátásra köteles gépeknél és berendezéseknél, a tűzoltó készülék ellátási kötelezettség valamennyi gépre és berendezésre együttesen is teljesíthető.

(3) A tűzoltó készüléket legalább félévenként ellenőrizni kell. Bányában csak rendszeresen ellenőrzött, az adott helyen kialakulható tüzet biztonságosan oltó porral, habbal, széndioxiddal vagy vízzel töltött készülék vagy berendezés alkalmazható.

21. Bányatüzek felszámolása

60. § (1) A bányatűz előjeleinek észlelésekor azonnal intézkedni kell a melegedési hely felderítéséről és a melegedési folyamat megszüntetéséről.

(2) A bányatűz által veszélyeztetett bányatérségekben és a bányatűz helyéről távozó légáramok útvonalán csak a bányatűz felszámolását és az ezzel összefüggő munkát szabad végezni. A közvetlen tűzfelszámolási munkát csak bányamentők végezhetik.

(3) A bányatűz helyének, jellegének, mértékének és valószínűsíthető hatásának megállapítása után, ha a bányatűz felszámolása várhatóan 8 óránál hosszabb ideig tart, vagy a bányatűz felszámolását elárasztással végzik, a felelős műszaki vezető, vagy – ha a bányavállalkozó a tűzfelszámolási munka irányításával más személyt bízott meg – a megbízott személy (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: irányító személy) köteles kidolgozni a bányatűz felszámolásának tervét (a továbbiakban: tűzfelszámolási terv).

(4) A tűzfelszámolási terv tartalmazza

a) az elvégzendő munkálatokat, azok helyét, sorrendjét, biztonsági feltételeit és a határidőket,

b) a légáram megfordulása esetén szükséges intézkedéseket, és

c) a munkálatok végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős felügyeleti személyeket és teendőiket.

(5) A bányatűz újraéledésének elkerülése érdekében gondoskodni kell az eloltott felületek és környezetük lehűtéséről.

(6) Az eloltott bányatűz helyszínét a bányászati felügyeleti személynek az oltást követően haladéktalanul ellenőrizni kell. Az éghető anyaggal biztosított bányatérséget, vagy ha a bányatűz helyének 10 m-es körzetén belül éghető anyag van, a helyszínt az eloltást követően 2 óra elteltével szabad csak elhagyni, és ezt követően legalább 2 órán belül ellenőrizni kell.

(7) A bányatűz felszámolásával és az eloltott bányatűz helyének ellenőrzésével kapcsolatosan kiadott minden utasítást és mérési adatot fel kell jegyezni az erre a célra szolgáló bányatüzek naplójába.

61. § Bányatűz előjelének tekinthető melegedés megszüntetésére, vagy a tűzfelszámolásra szolgáló iszapolás megkezdése előtt – beleértve az iszapolás előtti vezetéktisztítást is –, a légosztályt ki kell üríteni, és ott csak az iszapolást végző és irányító munkavállalók tartózkodhatnak. Nem szabad az iszapoló vezetéket sűrített levegővel tisztítani.

62. § (1) A bányatűz felszámolását – ha azt nem bányamentő készülékben végzik – csak az égéstermék által nem szennyezett légáram felől szabad végezni, melynek érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy a légáram iránya a tűz miatt nem fordult-e meg.

(2) A bányatűz által veszélyeztetett, törpefeszültségnél nagyobb feszültség alatt álló villamos berendezést az oltás megkezdése előtt a hálózatról le kell választani.

(3) A villamos berendezés tüzét porral vagy szén-dioxiddal oltó készülékkel vagy nem éghető kőzetanyaggal, a tűzveszélyes folyadéktüzet porral, habbal vagy szén-dioxiddal oltó készülékkel szabad oltani.

(4) Fehéren izzó szénfelületre vizet fecskendezni nem szabad.

(5) Omlasztásos fejtésben, ha az omladékban keletkező bányatűz elzárása omlasztással történik, gondoskodni kell az érintett személyek szén-monoxid hatásával szembeni védelméről.

22. Bányatűz-felszámolás léggáttal

63. § (1) Gátolással való bányatűz-felszámolás esetében a bányatüzet minden nyitva tartani kívánt bányatérség irányából léggáttal le kell zárni. Sújtólégveszélyes bányában a léggátnak robbanásállónak kell lennie.

(2) A léggát helyét úgy kell megválasztani, hogy a gát átégése elkerülhető legyen. A vágatot a gát környékén fokozottabban kell biztosítani. A léggátat úgy kell elkészíteni, hogy az ép kőzet és a gátrés között a légzárás biztosított legyen.

(3) A léggátba acéllemezzel légmentesen zárható mászónyílás beépítése megengedett.

(4) A bányatűz-felszámolási munka alatt – az irányító személy által kijelölt helyen és gyakorisággal mérni kell – a légáram mérgező és robbanásveszélyes gáztartalmát.

(5) A gázmeghatározások eredményeit be kell jegyezni a bányatüzek naplójába. A gázmeghatározások alapján a tűzfelszámolási tervben kijelölt bányászati felügyeleti személy köteles felmérni a gázrobbanás veszélyét.

(6) Haladéktalanul robbanásálló gát építésére kell áttérni, ha a gázmeghatározások eredményei alapján a levegő robbanásveszélyessé válhat.

23. Kiegészítő rendelkezések robbanásálló gát építése esetére

64. § (1) Robbanásálló gát építése esetén legalább 10 percenként meg kell mérni a bányatűz közvetlen kihúzó légáramának szénmonoxid-, metán- és szén-dioxid-tartalmát, és meg kell határozni a gázkeverék robbanóképességét. Sújtólég-veszélyes bányában a bányatűz közvetlen kihúzó légáramának metántartalmát folyamatosan kell mérni.

(2) Abban a légosztályban, ahol bányatűz van, a robbanásálló gát építésének megkezdését követően – ha az irányító személy másként nem rendelkezik – csak a gátépítéshez szükséges személyek tartózkodhatnak.

(3) Ha a bányatűz közvetlen kihúzó légáramának összetétele a gázmeghatározások eredményeképpen, a 3. melléklet alapján robbanásveszélyes, a gátépítést azonnal be kell szüntetni, és a légosztály be- és kihúzó légárama által érintett bányatérségekből mindenkit haladéktalanul ki kell vonni. A bányatűz-felszámolási munka további menetét és feltételeit az összes körülmény mérlegelése alapján kell meghatározni.

(4) A bányatűz be- és kihúzó oldali robbanásálló gátjait, – ha nem áll fenn robbanásveszély – egyidejűleg kell zárni. Ha az egyidejű zárás nem lehetséges, a behúzó oldali gátat kell először zárni.

65. § (1) A robbanásálló gát zárását követő 8 órán belül a légosztályban és – ha a kihúzó oldal felőli gát nem készült el – a kihúzó légáram által érintett bányatérségben a gát ellenőrzését végző személyeken kívül senki nem tartózkodhat. A gátat az irányító személy által meghatározott időközökben ellenőrizni kell.

(2) A gát zárását követő nyolcadik óra elteltével bányamentő rajjal a bányatűz kihúzó oldali gátja mögül, vagy annak hiányában a bányatűz közvetlen kihúzó légáramából légmintát kell vetetni, és összetételét meg kell határozni.

(3) Ha a légminta összetétele robbanásveszélyre utal, a gátolási munkát tovább kell szüneteltetni, és a légmintavételt újabb 8 óra elteltével meg kell ismételni. Ha légminta összetétele nem utal robbanásveszélyre, a kihúzó oldali robbanásálló gát építését be kell fejezni, és azt követően meg kell kezdeni a léggátak építését.

(4) A légosztályt újratelepíteni csak akkor szabad, ha a robbanásálló gátak zárását és a behúzó oldali gát légzáróvá tételét követő 8 óra elteltével a gátak mögül vett légminták összetétele nem utal robbanásveszélyre. Az újratelepítés előtt bányászati felügyeleti személynek kell elvégeznie a levegő összetételének vizsgálatát.

24. Gátak nyitása

66. § (1) A bányatűz megelőzésére vagy felszámolására épített gátat csak akkor szabad nyitni, ha a bányatüzet eloltották, és a gátak mögül vett légminták bármelyikének összetétele az 5. mellékletben foglaltak alapján robbanásveszélyre nem utal.

(2) Ha a gát mögötti gázkeverék nem robbanóképes, de a szellőztető légárammal való keveredése során robbanóképessé válhat, csak egy gátat szabad nyitni. További gát nyitása és a megnyitott bányatérségnek áthúzó légárammal való kiszellőztetése akkor megengedett, ha a nyitandó gátak közötti bányatérségeket ellenőrizték, és ott tüzet vagy a bányatűz feléledésére utaló jelet nem észleltek.

(3) A gátak nyitására a felelős műszaki vezetőnek tervet kell készítenie, amelyben meg kell határoznia

a) a gátnyitás műveleteit, sorrendjét és anyagszükségletét,

b) a munkálatok helyszíni irányításáért és ellenőrzéséért felelős bányászati felügyeleti személyeket,

c) a levegő összetételének ellenőrzési rendjét,

d) a nyitás következtében veszélyeztetett bányatérségek kiürítésére és újratelepítésére vonatkozó rendelkezéseket,

e) a gyújtóforrások kiküszöbölésére vonatkozó rendelkezéseket, és

f) a gát és a nyitó vágat esetleg szükséges újrazárására vagy elgátolására vonatkozó rendelkezéseket.

VI. Fejezet

VÉDEKEZÉS VÍZVESZÉLLYEL SZEMBEN

25. A vízvédelem általános követelményei

67. § (1) Vízmentesítő telepek létesítésével és üzemképes állapotban tartásával biztosítani kell a víz folyamatos fogadását és rendszeres kiszivattyúzását, és vízbetörés esetében a munkavállalók biztonságos kimenekülését.

(2) A várható vízhozamra figyelemmel meg kell határozni

a) a vízmentesítő telepek tényleges teljesítőképességét,

b) a szivattyúk összes teljesítményét a tartalék szivattyúkkal együtt,

c) a hordalék kezelését,

d) a zsompok térfogatát,

e) a nyomócsővezetékeket, és

f) az energiaellátást.

(3) Folyamatosan gondoskodni kell a vízmentesítő telepek tényleges teljesítőképességének és hálózatának megfelelőségéről, a tényleges vízhozamok és a bányaművelésbe vont területek mértékének, térbeli helyzetének és vízföldtani viszonyainak ismeretében.

(4) A vízmentesítő telepek tényleges teljesítőképességét – ahol a szükséges vízmennyiség biztosítható – évenként legalább egyszer méréssel is meg kell határozni.

(5) A vízmentesítő telep teljesítőképességének meghatározásához felhasznált adatokat, számításokat és szakértői véleményeket a vízmentesítő telep megszüntetéséig meg kell őrizni.

(6) Feltárás alatt álló bányában az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell.

68. § A karsztvíz nyugalmi vízszintje alatt művelő bányában fejtést kezdeni csak akkor szabad, ha a bánya vízmentesítő telepe elkészült. A bánya vízmentesítő telepénél mélyebb szinten vízveszélyes fejtést kezdeni csak a bányamező vízmentesítő telepének elkészülte után szabad.

26. Vízvédelmi biztonsági pillér

69. § (1) Méretezett vízvédelmi pillért kell kijelölni az ismert és a valószínűsíthető víztárolók közül a következőkre

a) a vízzel elárasztott bányatérségre, a régi bányaműveletre, és az 5 m3/percnél nagyobb vízbetörés helyére,

b) a szomszédos karsztvíz-veszélyes bányára,

c) a karszt- és rétegvíztárolókra a vetők mentén,

d) a vízvédelmi gáttal elkülönített bányamezőre,

e) a folyó- és állóvizekre, és

f) az ártérre és az időszakos vízfolyásokra, ha a bányaműveletek fellazulási övezete a külszínig terjed.

(2) A folyó- vagy állóvizek védőpillérét a szükséges mértékben meg kell növelni, ha a fajlagos védőréteg-vastagság alapján a védőpillér a vízbetörés elhárítására nem elegendő.

70. § (1) A vízvédelmi pillér törölhető, ha rendeltetése megszűnt.

(2) Vetőkre nem kell vízvédelmi pillért kijelölni, ha a fakadó víz várható legnagyobb mennyisége meghatározott, és annak veszélymentes elvezetése és bányából való kiemelése – a vízmentesítő telep szabad teljesítőképességének nem teljes igénybevételével – megfelelően biztosított.

27. Vízvédelmi előfúrás

71. § (1) Vágathajtás esetében vízvédelmi előfúrást kell alkalmazni, ha a vágat a 28. § (3) bekezdése alapján vízveszélyes munkahelynek minősül, vagy a nyugalmi vízszint alatti területen vető harántolására vagy vetőkutatásra szolgál.

(2) A vízveszélyes vágatok vízvédelmi előfúrási kötelezettségét a műszaki üzemi tervben vagy a vágathajtás megkezdéséig kell meghatározni.

(3) A vízvédelmi előfúrásokat meg kell tervezni, és az előfúrási tervnek tartalmaznia kell

a) az előfúrások megkezdésének helyét és kezdőpontját,

b) az előfúrások irányát és hosszát,

c) a kifúrt lyukak hosszának ismeretében az előfúrás kezdőpontjától kihajtható maximális vágathosszat és a vájvéget megelőző minimális előfúrás hosszát,

d) a fúrólyuk megengedett legnagyobb átmérőjét,

e) a kivitelezés módját,

f) a munkahelyen a fúrólyukak elzárásához kötelezően készenlétben tartandó eszközöket és

g) az esetleges gázveszély észleléséhez és elhárításához szükséges intézkedéseket a megfelelő eszközök megjelölésével.

28. Kiegészítő előírások karsztvíz-veszélyes bányákra

72. § (1) A bánya vagy bányamező feltárása előtt mélyfúrásokkal meg kell határozni fő karsztvíztároló esetében a karsztvíz nyugalmi szintjét és a feküoldali védőréteg vastagságát.

(2) A vízszint figyelésére vagy vízemelésre kijelölt fúrólyukak kivételével valamennyi fúrólyukat teljes hosszában és nyomásállóan be kell tömedékelni.

73. § Gondoskodni kell olyan vízszintfigyelő fúrólyukhálózat létesítéséről, amely alkalmas a karsztvíz mindenkori nyugalmi szintjének meghatározására.

74. § (1) A karsztvíz-veszélyes bányákat vágatokkal összekötni nem szabad, kivéve, ha az összekötés a vízmentesítő telepek tényleges teljesítőképességét biztonságosan és gazdaságosan növeli.

(2) Siklóval feltárt bányamezőben fejteni csak akkor szabad, ha a siklóban – vagy párhuzamos vágatában – vízlevezető cső vagy nagyszelvényű épített csorga biztosítja az esetleg fakasztott víz levezetését, és a másik vágat menekülésre alkalmas állapotban rendelkezésre áll, vagy ha a sikló alatt az esetleg fakasztott víz fogadására alkalmas régi bányaművelet vagy vízvágat hiányában olyan zsomp van, amely befogadóképességével a siklóhoz csatlakozó alapvágatban vagy annak légvágatában a biztonságos menekülést lehetővé teszi.

(3) Ugyanazon bányamező magasabb és mélyebb területén egyidejűleg fejteni csak akkor szabad, ha az esetleges vízbetörés vizének elvezetése vagy lefolyása úgy biztosított, hogy a víz az ereszkemezőnek menekülés céljára kijelölt útvonalát nem veszélyezteti.

(4) A 2 m/bar-nál kisebb fajlagos védőréteg-vastagságú művelet esetében a bánya, valamint az ereszkés művelésű bányamező szintes szállító- és légvágatai között legalább 2 m szintkülönbségnek kell lennie, vagy a szállítóvágat szintje alatt vízvágatot kell létesíteni, amelyet szükség szerint össze kell kötni a szállítóvágattal.

(5) Fedőben lévő karsztvíztárolót fejtéssel csak olyan mértékben szabad megközelíteni, hogy a mértékadó szivárgási út mentén a fajlagos védőréteg-vastagság legalább 2 m/bar legyen.

29. Kiegészítő előírások rétegvíz-veszélyes bányákra

75. § (1) A bánya vagy bányamező feltárása előtt fúrásokkal meg kell határozni

a) a teljes telepes rétegsort,

b) a rétegvíztárolókat,

c) a nyugalmi vízszintet, és

d) a rétegvíztároló és a művelni tervezett telep közötti védőréteg-vastagságot.

(2) A vízszint figyelésére, süllyesztésére vagy a víznyomás csökkentésére kijelölt fúrólyukak kivételével valamennyi fúrólyukat teljes hosszában a külszínig vízzáróan és nyomásállóan be kell tömni. A nyitva hagyott fúrólyukakat – ha védőréteg van – a tervezett bányaműveletektől vízzáróan és nyomásállóan el kell különíteni.

(3) Rétegvíztároló esetében fejtést kezdeni csak akkor lehet, ha a rétegvíztároló és a tervezett bányaművelet között a fajlagos védőréteg-vastagság a mértékadó szivárgási út mentén legalább 0,5 m/bar, vagy a rétegvíz nyomása feküben levő rétegvíztároló esetében a víztároló feküsíkjára – egyéb rétegvíztároló esetében a tervezett bányaművelet talpsíkjára vonatkoztatva – kisebb 1 bar-nál.

(4) Felelős műszaki vezetői jóváhagyás alapján 0,5 m/bar-nál kisebb fajlagos védőréteg-vastagság mellett, vagy 2 bar rétegvíznyomásig a fejtés megkezdhető, ha a fejtéssel egyidejűleg a rétegvíz nyomásának csökkentése folyamatban van.

30. Kiegészítő előírások ártér alatti bányaművelés esetére

76. § (1) Ártér alatti bányaművelés külszíni kihatásait vizsgálni kell, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni

a) a valószínűsíthető árvízveszélyes időszak előtt és árvíz idején,

b) minden évben március és szeptember hónapban, és

c) a bányaművelés és a külszíni mozgások időszakában legalább kéthavonként.

(2) Ártér alatti művelés esetében a művelés megkezdése előtt árvízi intézkedési tervet kell készíteni, melyben meg kell határozni azt az árvízszintet, amelynek elérésekor a bányát – a bányaüzem felelős műszaki vezetője által kijelölt személyek kivételével – ki kell üríteni.

(3) Ha a bányaműveletek fellazulási övezete a külszínig ér, árvízvédelmi szolgálatot kell szervezni, vagy a bányát be kell kapcsolni ilyen szolgálatba.

(4) Árvíz ellen gáttal védett terület alatti bányaműveletek idején a gát állapotát és a bányaművelés külszíni kihatásait az (1) bekezdés előírásai szerint kell vizsgálni.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az időszakos külszíni vízfolyások alatt folyó bányaműveletekre is alkalmazni kell.

VII. Fejezet

GÉPEK, BERENDEZÉSEK ÉS ALKALMAZÁSUK

31. Gépek és berendezések általános elhelyezési és biztonsági követelményei

77. § (1) Gép vagy részben kész gép csak akkor helyezhető üzembe, ha rendeltetésszerű összeszerelés, karbantartás és használat esetében személyek életét, testi épségét, egészségét, valamint a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti.

(2) A gépek és gépészeti berendezések

a) kiválasztását,

b) telepítését,

c) üzembe helyezését,

d) üzemeltetését, és

e) karbantartását

a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmét szem előtt tartva, valamint az alkalmazás körülményeit és a várható igénybevételt figyelembe véve, az e fejezetben foglaltak szerint kell végezni.

(3) Ha a gép zavartalan működését elfagyás vagy jegesedés veszélyezteti, gondoskodni kell annak megelőzéséről és a környezet vagy a gép megfelelő fűtéséről.

(4) Kazánt és fűtött nyomástartó berendezést föld alatt használni nem szabad.

78. § (1) A gépek kezelői számára egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkahelyi feltételeket biztosító, a munkavégzésre alkalmas kezelőhelyet kell kialakítani. Rögzített kezelőállást kell biztosítani a rendszeres kezelést igénylő géphez és szerkezeteihez, ha az a bányatérség talpáról nem kezelhető.

(2) Szerelés, karbantartás és ellenőrzés céljára – a szükséges berendezésekre is figyelemmel – a gép mellett legalább 0,8 m széles és 1,8 m magas, valamint felette a szereléshez, a karbantartáshoz és az ellenőrzéshez szükséges szabad teret kell biztosítani. A gép kiálló részei – ha a biztonságos munkavégzést nem akadályozzák – a szabad térbe benyúlhatnak. A gép szerelésével és javításával kapcsolatos nehéz terhek mozgatására az e fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni a légcsőszellőztetőkre és a munkahelyi gépek üzemeltetésére, a munkahelyi gépek szerelésének vagy karbantartásának kivételével.

(4) A munkahelyen alkalmazott állvány, pódium vagy kezelőjárda (a továbbiakban együtt: munkaállás) kialakításának, elhelyezésének és rögzítésének meg kell felelnie a munkavégzés jellegének és a várható igénybevételnek, és lehetővé kell tennie a biztonságos munkavégzést, a szükséges anyagok és eszközök tárolását, a biztonságos közlekedést, valamint a fel- és lejutást.

(5) A géptérben, valamint a gép kezelő- és kiszolgálóhelyein illetéktelen személy nem tartózkodhat. A géptér bejáratánál a belépés és az ott-tartózkodás tilalmát szembetűnő módon kell jelezni.

(6) Biztosítani kell, hogy a kötélvontatású szállítógép kezelőszerveihez illetéktelen személy ne férjen hozzá.

79. § (1) Azt a gépet, amely rendellenesen elmozdulhat, rögzíteni kell.

(2) A munkavállalóra veszélyt jelentő forgó, mozgó, magas hőmérsékletű vagy túlhűtött géprészt és gépelemet burkolni kell, el kell keríteni, vagy más műszaki megoldással kell biztosítani a balesetveszély megelőzése érdekében.

(3) A (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem vonatkozik

a) a meghajtómű és a végtag kivételével a szállítóberendezés szállító elemeire,

b) fejtésekben a jövesztőgép vonóláncára és a jövesztőtárcsára,

c) a széngyalura, és

d) az elővájási jövesztő-rakodógép mozgó elemeire.

80. § (1) Minden kiszolgáló és becsatlakozó helyről, valamint a gépkezelő álláshelyéről biztosítani kell a jelzésadás és a gép vészleállításának lehetőségét. A személyszállításra szolgáló gépnek – az önjáró berendezések kivételével – a pálya bármely pontjáról közvetlenül leállíthatónak kell lennie.

(2) Fény vagy hang jelzésére alkalmas jelzőberendezést kell felszerelni minden olyan gépnél, amelynek gépkezelője személyesen nem tud meggyőződni az indítás veszélytelenségéről.

(3) Több helyről indítható távműködtetésű gép esetében biztosítani kell, hogy a gép egyidejűleg csak egy helyről legyen indítható.

(4) A gépet indítani csak akkor szabad, ha a gépkezelő személyesen vagy visszajelzés útján meggyőződött arról, hogy az indítás veszélytelen. A legalább 5 másodpercen át tartó előjelzés visszajelzésnek minősül, ha az indítást az előjelzéshez reteszelték.

(5) Állj- vagy vészjelzésre, valamint veszély esetében a gépet azonnal le kell állítani. Biztosítani kell, hogy a leállított gép csak a leállítás okának megszűnte után legyen indítható. A reteszelő és a vészleállító berendezés tápfeszültségének kimaradása esetén – az aknaszállítás kivételével – a gép működtető áramkörét meg kell szakítania.

(6) A jelzésrendnek az egy gazdasági szervezeti egységbe tartozó bányaüzemekben – az azonos rendeltetésű gépeknél – azonosnak kell lennie. Az azonos művelet jelzésének a különböző rendeltetésű gépeknél is lehetőleg azonosnak kell lennie. A jelzésrendet – az önjáró és a fejtési berendezés kivételével – minden jeladó mellett fel kell tüntetni.

81. § (1) Nem szabad a gépen üzem közben karbantartást végezni, kivéve, ha a karbantartás csak üzem közben végezhető, és az üzemi utasítás – a biztonsági követelmények meghatározásával – erről rendelkezik.

(2) A javítási munkálatok idejére a gépet le kell állítani, és az indító-berendezés lezárásával vagy ezzel egyenértékű más módon biztosítani kell, hogy az a munkálatok tartama alatt ne legyen elindítható, és ne indulhasson meg.

32. Csővezetékek követelményei

82. § (1) Csak olyan csövet, csőidomot és szerelvényt szabad használni, amely – a szállított anyagra is figyelemmel – az üzemszerűen várható igénybevételnek biztonságosan megfelel.

(2) Nyomás alatti közeget szállító tömlő csatlakoztatása és összekötése csak e célra készült szerelvényekkel történhet.

(3) A csővezetéket biztonságosan fel kell függeszteni, vagy alá kell támasztani.

83. § (1) Nyomás alatti csővezetéket elzárni, és hibáit javítani csak e célra készített szerelvénnyel szabad.

(2) Az elzáró-szerelvény nyitási vagy zárási irányát, és nyitott vagy zárt állapotát a szerelvényen jelezni kell.

33. Kötelek

84. § (1) Szállító-, tartó-, vagy vontatókötélként (a továbbiakban együtt: kötél) csak olyan acél sodronykötelet szabad használni, amelynek szakítóereje ismert, és megfelelőségi tanúsítványa is rendelkezésre áll. Roncsolódott kötelet használni nem szabad.

(2) Fokozottan károsító környezeti hatásnak kitett személyszállító kötelet erre figyelemmel kell megválasztani.

(3) A kötél, valamint a csatlókötél és a vonóelemek szakítóereje a használatba vételkor a várható legnagyobb statikus terhelés, ha ez nem számítható, a névleges vonóerő

a) lejtős pályán való személyszállításnál legalább 10-szeresének,

b) lejtős pályán való teherszállításnál és szintes személyszállításnál legalább 6-szorosának, vagy

c) egyéb esetben legalább 5-szörösének

kell lennie.

(4) Köteles szállítópályák kötélfeszítése esetén a feszítősúlyt el kell keríteni, és akadálytalan mozgását biztosítani kell.

85. § (1) A kötél vezetéséről szükség esetén kötélterelő beépítésével kell gondoskodni.

(2) A kötélvéget úgy kell elkészíteni, és az összefonás, a végtelenítés, valamint a toldás hosszát úgy kell meghatározni, hogy annak teherbíró képessége a kötél eredeti teherbíró képességével azonos legyen. Csak egyenlő átmérőjű, azonos szerkezetű és menetemelkedésű köteleket szabad összefonni. A kötélvég visszahajtása esetén, az íves szakaszon a kötél törését megakadályozó betétet kell használni.

(3) Köteleket csomózással összekötni nem szabad. Kétköteles függőpálya tartókötelét csak karmantyúzással szabad összekötni, a meglazult és kiálló elemi szálakat le kell kötni. Gumihevederes szállítópálya tartóköteleinél a szorítóbilincs használata megengedett.

(4) Lejtős pályán véges kötelű személyszállításra toldott kötelet használni nem szabad.

86. § (1) A szállítókötelet le kell cserélni, vagy a sérült kötélszakaszt ki kell vágni, ha

a) egy pászmája elszakadt,

b) bármely 1 m-es szakaszán a szakadt elemi szálak száma eléri az egy pászma elemi szálainak számát, vagy

c) bármely ok kötélszakadás veszélyére utal.

(2) A lejtős pálya személyszállító berendezésének szállítókötelét – beleértve a függőszékes személyszállító berendezés kötelét is – az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően akkor is le kell cserélni, vagy a sérült szakaszt ki kell vágni, ha a kötél bármely 5 méteres szakaszán a szálszakadások száma eléri az összes elemi szál 10%-át.

(3) A függőpálya tartókötelét le kell cserélni, vagy a sérült kötélszakaszt ki kell vágni, ha

a) a kötél átmérője 200-szorosának megfelelő hosszúságban a külső szálszakadások száma eléri a külső szálak számának felét,

b) a kötél 1 méter hosszú szakaszán a külső szálszakadások száma eléri nyitott kötél esetében az 5-öt, zárt kötél esetében a 7-et, vagy

c) bármely ok kötélszakadás veszélyére utal.

(4) Ha a függőpálya-tartókötél a karmantyúban megcsúszott, a kötélvégből legalább 1 méteres darabot le kell vágni.

(5) Az aknaszállítás köteleire vonatkozó szabályokat a IX. Fejezet tartalmazza.

34. Láncok

87. § A bányában csak olyan szemes láncot szabad használni, amelynek szakítóereje ismert, és az üzemszerűen várható igénybevételnek biztonsággal megfelel.

35. Belső égésű motorok

88. § (1) Sújtólégveszélyes bányában csak a bányatérség besorolásának megfelelő kivitelű belső égésű motort szabad használni.

(2) Sújtólégveszélyes bányatérségben belső égésű motort csak akkor szabad használni, ha azon vagy az általa hajtott gépen olyan metánmérő van, amely a levegő metán tartalmát folyamatosan méri, 1 V/V % metán tartalom esetében fény és hangjelzést ad, és a műszer meghibásodását jelzi.

(3) A motort le kell állítani és a villamos berendezését ki kell kapcsolni, ha a levegő metán tartalma eléri az 1 V/V %-ot, vagy a metánmérő műszer meghibásodik.

89. § (1) Biztosítani kell, hogy a motor teljes üzemi működési tartományában a kipufogó gáz összetétele és hőmérséklete megfeleljen a gyártó előírásainak. Ezen értékeket az első üzembe helyezés előtt, továbbá minden olyan javítás és beállítás után, amikor az emissziós érték megváltozhat, de legalább negyedévenként ellenőrizni kell.

(2) Rendszeres üzemanyag-feltöltést csak töltőállomáson, a motor leállított helyzetében szabad végezni.

36. Hidraulikus berendezések

90. § (1) Nyomáshatárolóval kell védeni minden olyan zárt hidraulikakört, amelyben meg nem engedett túlnyomás keletkezhet.

(2) A berendezés tartályát, vezetékeit, csatlakozásait és vezérlőszelepeit mechanikai sérülés és hőhatás ellen védeni kell.

37. Hidrodinamikus tengelykapcsoló

91. § (1) Bányában csak olyan hidrodinamikus tengelykapcsolót (a továbbiakban: tengelykapcsoló) szabad használni, amelynek elemei dinamikusan és statikusan kiegyensúlyozottak.

(2) A tengelykapcsolót úgy kell kiválasztani, hogy

a) a motor névleges fordulatszámához tartozó nyomatékot legfeljebb 5% szlippel vigye át,

b) indításkor a motor billenőnyomatékához tartozó fordulatszámnál az átvihető nyomaték legalább 10%-kal kisebb legyen a motor billenőnyomatékánál, és

c) jelleggörbéje illeszkedjék a hajtómotor típus-jelleggörbéjéhez és a hajtási igényekhez.

(3) Biztosítani kell, hogy a hajtási igényhez szükséges mennyiségnél több munkafolyadékot a tengelykapcsolóba ne lehessen tölteni. Üzemi utasításban kell szabályozni a feltöltés módját és a tengelykapcsolóba lévő munkafolyadék mennyiségének ellenőrzését.

(4) A tengelykapcsoló munkafolyadék-terének megnyitását az üzemi utasításban szabályozott módon szabad végezni.

38. Szellőztetőgépek

92. § (1) A főszellőztetőgépet fel kell szerelni olyan jelzőberendezéssel, amely a gép leállását és a légnyomás-különbség vagy a légmennyiség megengedett érték alá csökkenését a szellőztetőgép üzemének ellenőrzésével megbízott személyhez jelezze.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a sújtólégveszélyes, valamint uránbányában a bányamező szellőztetésére szolgáló segéd-szellőztetőgépre is alkalmazni kell.

93. § (1) A főszellőztetőgépet az összes szerelvényével, szívócsatornájával, és – földalatti elhelyezés esetében – kamrájával együtt tűzbiztosan kell készíteni.

(2) Több főszellőztetőgép használata vagy sújtólég-veszélyes bánya esetében, a főszellőztetőgépet regisztráló légnyomáskülönbség- vagy légmennyiségmérővel kell felszerelni.

(3) Sújtólégveszélyes bánya esetében üzemképes, tartalék főszellőztetőgépet kell építeni.

94. § Sújtólégveszélyes bányatérség szívó hatású szellőztetésére csak a térség besorolásának megfelelő szellőztetőgépet szabad használni.

39. Gépesített biztosítóberendezések

95. § (1) A gépesített biztosítóberendezést úgy kell kiválasztani, hogy

a) az alkalmas legyen az előírt biztosítási ellenállás folyamatos fenntartására,

b) teherviselő részei a támok névleges teherviselő képességének megfelelő terhelést sérülés nélkül elviseljék,

c) a fő teherviselő elemek összekapcsolását szolgáló szerkezetei a berendezés bármely üzemállapotában biztonságos kapcsolatot létesítsenek,

d) támjainak teherviselő képessége a hidraulikus rendszer biztosítóegységen kívüli meghibásodása esetén is biztosított legyen,

e) oly mértékben zárja ki az omladékot vagy tömedéket, hogy az a járást vagy a berendezés kezelését ne akadályozza, és

f) a vezérlése ne tegye szükségessé a kezelő biztosítatlan bányatérségben való tartózkodását.

(2) Gondoskodni kell arról, hogy a biztosító-egységek homlokkitámasztó berendezéssel legyenek felszerelhetők.

96. § (1) A tápszivattyúnak önműködően biztosítani kell a kívánt nyomásszinten a berendezés üzemi munkafolyadék-szükségletét.

(2) Biztosítani kell, hogy a munkafolyadék nyomása a tápszivattyúnál beépített mérőműszerekkel ellenőrizhető legyen.

(3) A munkafolyadék tartályát olyan szintérzékelővel kell ellátni, amely a szivattyút azonnal leállítja, és jelzést ad, ha a tartályban a folyadékszint a megengedettnél kisebb értékre csökken.

97. § (1) Az önállóan tehermentesíthető két szomszédos biztosítóegységet egyidejűleg tehermentesíteni nem szabad. Tehermentesítéskor vagy előreléptetéskor a biztosítóegységben csak az ilyen munkát végző munkavállaló tartózkodhat.

(2) Ha a biztosítóegység az előírt beépítési helyzetéhez viszonyítva 15°-nál nagyobb mértékben megdől, azt erre a célra alkalmas, az egységgel lehetőleg egybeépített szerkezettel kell előírásszerű helyzetbe állítani.

40. Jövesztő- és rakodógépek

98. § (1) Biztosítani kell, hogy a jövesztő- és rakodógép jövesztő- és rakodószerve, valamint vontató- vagy járómechanizmusa szándékolatlan megindulás ellen reteszelhető legyen.

(2) Ha a bányatérség dőlése miatt a jövesztő- vagy rakodógép megcsúszhat vagy megfuthat, azt az önsúlyából eredő terhelés legalább kétszeresét viselni képes berendezéssel meg kell akadályozni.

(3) A fejtési maróhengeres gépen oldható tengelykapcsolóval kell biztosítani a jövesztőfej és a hajtómotor mechanikus szétválasztását.

(4) A jövesztő- és rakodógépet meg kell állítani, és megindulás ellen reteszelni kell, ha a gépkezelő a kezelőhelyről eltávozik.

(5) Jövesztőgép üzemelése közben a jövesztőfej 5 méteres körzetében a gépkezelő kivételével tartózkodni nem szabad.

(6) A villamos hajtású jövesztő- és rakodógépnél – frontfejtésben kizárólag 1,2 méternél nagyobb fejtési magasság esetében – önműködő kábelfektetésről kell gondoskodni.

99. § (1) A vonóelemek és a vonóláncok szakítóerejénél legalább kétszer nagyobbnak kell lennie a jövesztő- és rakodógép által kifejthető legnagyobb vonóerőnek. A vonóelemeket és a vonóláncokat túlterhelés ellen védeni kell.

(2) A vonóláncok összekötésére összekötőelemet és kapcsolószemet kell használni. Sérült, törött és szakadt láncot hegesztéssel vagy forrasztással javítani nem szabad.

(3) A vonólánc vágódását és veszélyes mértékű lengését meg kell akadályozni. A vonóláncot csak gépesített biztosítóberendezéshez, erre a célra beépített támhoz vagy a láncosvonszolóhoz szabad kikötni.

(4) A vonólánc megnyúlt szakaszát ki kell cserélni, ha a lánc maradó nyúlása a berendezés rendellenes működését okozza.

100. § (1) Gyalu esetében biztosítani kell, hogy az a frontfejtés teljes hosszában is leállítható legyen. A leállítási helyek nem lehetnek egymástól 6 méternél nagyobb távolságra.

(2) A gyalu omlásoldali vonóláncait teljes hosszban burkolni kell. Az előfeszítésére láncrögzítőt és előfeszítő szerkezetet kell alkalmazni.

(3) A gyalutest túlfutását meg kell akadályozni.

41. Kötélszállítás gépei

101. § (1) Lejtős pályán való szállítás céljára csak önzáró fékberendezéssel ellátott szállítógépet vagy fékművet szabad használni.

(2) A szállítógép fékberendezésének alkalmasnak kell lennie – a m/s-ban kifejezett – szállítási sebesség háromszorosával azonos fékúton belül a vonókötél megállítására.

(3) Lejtős pályán való szállításra használt villamos hajtású vitlának – a szabadon futó mechanizmussal felszerelt kivételével – megfordíthatónak kell lennie.

(4) A motornak a megengedett legnagyobb teher süllyesztésekor is megfelelő fékező nyomatékot kell biztosítania. Villamos hajtású vitlával terhet süllyeszteni csak bekapcsolt motorral szabad.

102. § (1) A végetlen kötelű szállítógép kötelének megcsúszás elleni biztonsági szintjének legalább 1,2-nek kell lennie.

(2) Végtelen kötelű szállítógépnél kéthornyú vagy kiegyenlítőmű nélküli kötéltárcsás hajtás esetében a horony talpán mért tárcsaátmérők eltérése nem lehet nagyobb 0,1%-nál.

(3) A hajtókorongra a kötelet úgy kell felvezetni, hogy a kötél tengelye a korong síkjával egybeessen, az eltérés legfeljebb 3° lehet.

(4) A kötélszállító gép korongjának kopása az eredeti horonymélység 30%-ánál, betétes korong esetében a betétmagasság 50%-ánál nagyobb nem lehet. A kopott horony szélessége nem lehet nagyobb a kötélátmérő 120%-ánál.

103. § (1) A függőkötélpálya és függősínpálya függesztő- és teherviselő elemeit, továbbá rögzítését a várható legnagyobb üzemi terhelésnek legalább háromszorosára kell méretezni.

(2) A függőpálya tartószerkezeteit csak abban az esetben szabad a biztosítószerkezetre felfüggeszteni, ha azt elmozdulás ellen biztosították és az a többlet-igénybevétel viselésére alkalmas.

104. § (1) Személyszállításra csak egyköteles függőkötélpályát vagy függősínpályát szabad létesíteni. A függesztéket leesés ellen biztosítani kell. A vonókötél sebessége 1,5 m/s-nál nagyobb nem lehet.

(2) A függőszéket úgy kell a kötélhez erősíteni, hogy annak megcsúszása kizárt legyen.

(3) Kötélvontatású függősínpályás személyszállítás esetében az elfutást megakadályozó biztonsági berendezésnek működésbe kell lépnie, ha a sebesség a megengedett értéket 50%-kal meghaladja.

42. Belső égésű motorral hajtott pályához nem kötött rakodó-szállítógépek és gépjárművek

105. § (1) A fejtésben alkalmazott belső égésű motorral hajtott pályához nem kötött rakodó-szállítógépet (a továbbiakban: rakodó-szállítógép) védőtetővel is el kell látni.

(2) Biztosítatlan fejtési bányatérségben a rakodó-szállítógépet csak távirányítással szabad irányítani.

(3) A rakodó-szállítógépet és a gépjárművet beépített kézi vagy önműködő indítású, legalább 2 kg töltésű széndioxiddal oltó vagy azzal azonos oltóképességű tűzoltó-berendezéssel is fel kell szerelni. A beépített tűzoltó-berendezés fúvókáit a motortérben és a hidraulikus berendezéseknél úgy kell elhelyezni, hogy azok alkalmasak legyenek a keletkezett tűz eloltására.

(4) A kézi tűzoltó-berendezést a hő- és mechanikus hatásoktól védve kell a gépen elhelyezni.

106. § A rakodó-szállítógép és a gépjármű javítását, karbantartását, üzemanyaggal való feltöltését és tárolását e célra megfelelően kialakított bányatérségben vagy a külszínen kell végezni.

107. § Ezen alcím rendelkezéseit a függősínpályás belső égésű motorral hajtott szállításra is alkalmazni kell.

43. Folyamatos szállítóberendezések

108. § (1) Gondoskodni kell arról, hogy a folyamatos szállítóberendezés felfüggesztésének és kikötésének statikus biztonsági tényezője legalább 3 legyen.

(2) A folyamatos szállítóberendezésnek a hajtó- és feszítőművénél, az átadó- és töltési helyeken, valamint a berendezés mentén 50 méterenként, frontfejtési láncosvonszoló esetében 6 méterenként, megállíthatónak és megindulás ellen reteszelhetőnek kell lennie.

(3) A sorba kapcsolt folyamatos szállítóberendezéseket egymáshoz is reteszelni kell, kivéve, ha a folyamatos szállítóberendezés tárolási célt is szolgál. A reteszelést úgy kell kialakítani, hogy a rendszer bármelyik meghajtóművének leállása esetén a rádolgozó folyamatos szállítóberendezések egyidejűleg önműködően leálljanak.

109. § (1) A személy-szállítószalag fékberendezésének alkalmasnak kell lennie a m/s-ban kifejezett szállítási sebesség ötszörösével azonos fékúton belül a heveder megállítására.

(2) A termelvényszállító szalagpályát abban az esetben kell felszerelni biztonsági szerkezettel, ha a szállítás 10°-ot meghaladóan lefelé történik. A 10°-ot meghaladó felfelé szállítás esetében a szalagpálya hajtóművére visszafutás gátlót kell felszerelni, amely megakadályozza a szállítószalagot az ellenkező irányú elmozdulástól.

(3) A szállítószalag hajtó- és végdobjai előtt hevedertisztító berendezést, szükség szerint dobtisztító berendezést kell felszerelni.

(4) A hevedert csak görgőkkel szabad vezetni és terelni, kivéve az átadóállomásokban alkalmazott egyéb terelésre szolgáló technikai megoldásokat.

(5) Szállítószalagnál forgásérzékelőt és telítettségjelzőt kell a meghajtóművekhez reteszelve felszerelni. A forgásérzékelőnek a meghajtóművet 15 másodpercen belül le kell állítania, ha a heveder sebessége csúszás miatt a névleges értékének 70%-ára csökken.

110. § Feszkével vagy támmal való rögzítés esetében a láncosvonszoló hajtó- és feszítőművén rögzítőhelyet kell kiképezni. A 15°-nál nagyobb dőlésű bányatérségben a berendezés lecsúszásának megakadályozásáról gondoskodni kell.

111. § (1) Gondoskodni kell arról, hogy személyszállítás esetében a szállítóheveder elszakadás elleni biztonsági tényezője a használatba vételkor 1 betétes vagy acélbetétes heveder esetében legalább 7,2 vagy több betétes heveder esetében legalább 8 legyen.

(2) A személyszállításra szolgáló hevedert csak vulkanizálással vagy ragasztással szabad végteleníteni és javítani, kivétel a PVC-vel impregnált egybetétes heveder, amelynél megengedhető a megfelelő szilárdságú varrókapoccsal végzett végtelenítés is.

(3) Biztosítani kell, hogy a végtelenítést végző személy személyazonossága utólag is megállapítható legyen.

(4) A személyszállításra szolgáló hevedert túlterhelni vagy ismeretlen feszítőerővel terhelni nem szabad.

(5) A személyszállításra szolgáló heveder szélessége 0,8 méternél kisebb és sebessége 2,5 m/s-nál nagyobb nem lehet.

44. Bányavasúti pálya teher- és személyszállító eszközei

112. § (1) A csillének olyannak kell lennie, hogy a bányában beépített önműködő csillefogókat üres állapotban is képes legyen működtetni.

(2) A bányavasúti személyszállító kocsinak fedettnek kell lennie, ülésekkel fel kell szerelni és gondoskodni kell róla, hogy abból ne lehessen kiesni.

(3) Lejtős pályán kötélszállítás esetében a személyszállító kocsit el kell látni a megfutást megakadályozó önműködő szerkezettel.

(4) Mozdonyvontatású személyszállítás esetében a kocsikat olyan jelzőberendezéssel kell ellátni, amellyel a mozdonyvezetőnek jelzést lehet adni.

45. Nem bányavasúti pálya teher- és személyszállító eszközei

113. § (1) A nem bányavasúti személyszállító kocsit kapaszkodóval kell ellátni.

(2) Lejtős pályán a nem bányavasúti személyszállító kocsit vagy szerelvényt el kell látni olyan megfutást megakadályozó biztonsági szerkezettel, amely a megengedett sebesség értékének 50%-kal történő túllépése esetén önműködően működésbe lép.

(3) Vészhelyzet esetében a nem bányavasúti személyszállító kocsiból a kötélszállító gépnek vagy a mozdonynak a szállítópálya teljes hosszán megállíthatónak kell lennie.

46. Hűtőgépek és kompresszorok

114. § (1) Bányában zárt hűtőgépet és közvetett rendszerű hűtőberendezést szabad használni.

(2) A hűtőberendezést csak olyan szellőztetésű bányatérségben szabad elhelyezni, amelyben a hűtőközeg a levegővel éghető, robbanó vagy mérgező keveréket még üzemzavar esetében sem képezhet. Diffúzióval szellőztetett bányatérségben hűtőberendezést létesíteni nem szabad.

115. § (1) A kompresszort úgy kell elhelyezni és helyét kialakítani, hogy a beszívott levegőt közvetlenül áthúzó légáramból kapja, és a munkavállalót a megengedettnél nagyobb zajhatás ne érje. Sújtólégveszélyes bányában a kompresszort főbehúzó vagy légosztály-behúzó vágatba kell telepíteni.

(2) A kompresszor elé légszűrőt kell beépíteni.

(3) A sűrített levegő és a hűtőfolyadék hőmérsékletének mérésére hőmérőt, a levegő nyomásának mérésére nyomásmérőt kell felszerelni, melyeken a megengedett szélsőértéket meg kell jelölni.

116. § (1) Biztosítani kell a kompresszor hűtését. A hűtőfolyadékot úgy kell vezetni, hogy áramlása látható vagy folyamatosan jelzett legyen.

(2) A kompresszorhoz használt kenőolaj – ha a gyártó által előírt vagy azzal azonos műszaki jellemzőkkel rendelkező kenőolaj nem biztosítható – Marcusson szerinti nyílttéri lobbanáspontjának legalább 40 °C-kal magasabbnak kell lennie a gépben fellépő legmagasabb hőmérsékletnél.

(3) A kompresszor és légtartálya közé elzáró szerelvényt – visszacsapó szelep kivételével – beépíteni nem szabad.

(4) A sűrített levegő vezetékének pontjaihoz – ahol víz vagy olaj gyűlhet össze – víz- és olajleválasztót kell beépíteni, és gondoskodni kell az összegyűlt folyadék rendszeres eltávolításáról.

VIII. Fejezet

SZÁLLÍTÁS

47. Anyagtárolás, -mozgatás és -szállítás követelményei

117. § (1) Anyagokat

a) terjedelmük,

b) fajtájuk,

c) alakjuk,

d) tömegük,

e) mennyiségük,

f) egyéb fizikai és vegyi tulajdonságuk,

g) egymásra hatásuk, és

h) a környezetből adódó hatások

figyelembevételével, valamint veszélymentesen kell tárolni.

(2) Raktárként csak olyan bányatérséget szabad használni, amelyben átmenő szállítás és rendszeres járás nincs.

(3) A raktárt főtéig érő vagy 2 méter magas kerítéssel kell be keríteni, ajtóval kell ellátni és zárva kell tartani.

(4) Különböző méretű vagy különböző tömegű tárgyak felhalmozásánál alul kell a nagyobb méretű vagy tömegű és felül a kisebb méretű vagy tömegű darabokat elhelyezni. Anyagok egymáson való tárolása esetében a dőlés-, csúszás- és gurulásmentes tárolást biztosítani kell.

(5) Sérült anyagot, göngyöleget a rakatokban elhelyezni nem szabad, azokat külön kell tárolni.

(6) Az olyan anyagokat, amelyekből hegyes vagy éles részek állnak ki, tárolás előtt a hegyes és az éles részektől mentesíteni kell, vagy veszélymentes tárolási módjukat kell biztosítani.

118. § Az anyagok szállítására szolgáló göngyölegeket, hordókat, ládákat és egyéb csomagolásmódokat úgy kell megválasztani, hogy azok a szállítás és tárolás közben a várható igénybevételeknek megfeleljenek, és a szállítás, valamint a tárolás biztonságát ne veszélyeztessék.

119. § (1) A 100 m3-nél nagyobb tárolóbunkerben lévő anyag lazítását és bolygatását gépesíteni kell.

(2) A gurítót, csúszdát, valamint a 100 m3-nél kisebb tárolóbunkert úgy kell kiképezni, hogy a fennakadt anyag megindítását és bolygatását behatolás nélkül lehessen megkísérelni. A kiömlőnyíláson keresztül történő kézi bolygatás és ellenőrzés nem megengedett.

(3) A fennakadt anyag behatolással történő megindítását csak a felelős műszaki vezető eseti utasítása alapján, a bányászati felügyeleti személy jelenlétében szabad végezni.

120. § (1) Anyagok mozgatásának megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a szállítandó anyagok, tárgyak vagy azok csomagolási módja és mozgatása nem veszélyezteti-e a munkavállalók egészségét és testi épségét.

(2) Amennyiben a rakodást végzők és a rakodás közvetlen környezetében tartózkodók biztonsága szükségessé teszi, a veszélyeztetett területre való belépést meg kell akadályozni, és a tilalomra figyelmeztető táblát kell elhelyezni.

(3) Az irányító személy a munka megkezdése előtt köteles a munkavállalókat tájékoztatni a végzendő munkáról, a szállítás és a rakodás munkamenetéről, a helyes fogásokról és az alkalmazásra kerülő vezényszavakról.

(4) Gondoskodni kell arról, hogy a mozgatott tárgyak biztonságosan megfoghatók legyenek, szükség esetén erre a célra megfelelő segédeszközt kell alkalmazni.

(5) Rakodás közben rakaton és ömlesztett depónián tartózkodni csak akkor szabad, ha az biztonságos.

(6) Csoportos anyagmozgatásnál biztosítani kell az emelés egyenletességét és egyidejűségét.

121. § (1) A szállítóeszközön végzett munkáknál a szállítóeszközt elmozdulás ellen biztosítani kell.

(2) Szállítóeszközön a le- és felrakodást a szállítóeszköz stabilitásának veszélyeztetése nélkül kell végezni.

(3) A szállítóeszközökre felrakott rakomány terjedelmének a biztonságos szállítást lehetővé kell tennie. A rakományt a szállítóeszközön úgy kell elhelyezni, hogy annak súlypontja minél mélyebben legyen, és a rakomány a szállítóeszköz kezelőjét a szabad kilátásban ne akadályozza.

(4) A szállítóeszközön alkalmazott oldalfalakat, rakoncákat, billenthető rakfelületeket és billenőszekrényeket véletlen kioldás ellen biztosítani kell.

122. § (1) Kézi rakodás esetében a fel- és leadóhelyen – amennyiben a biztonság érdekében szükséges – a fel- és leadást segédeszközzel kell végezni.

(2) A szállítóberendezéseken átjárni vagy azok burkolatán közlekedni csak veszélymentes átjárón szabad.

(3) A teherszállító eszközön – amennyiben azzal személyszállítás is engedélyezett – a hordképességen kívül a maximálisan szállítható személyek számát is jól látható helyen fel kell tüntetni, valamint rögzített ülőhelyről és kapaszkodóról kell gondoskodni.

(4) Mozgó járműre felszállni és a mozgó járműről leszállni nem szabad.

(5) Éles, hegyes szerszámokat járművön csak a veszélyes részek beburkolásával vagy egyéb olyan módon szabad szállítani, hogy az veszélyt mások testi épségére ne jelentsen.

123. § (1) Szállítóberendezést biztosító szerkezethez kapcsolni, horgonyozni vagy merevíteni csak akkor szabad, ha azt elmozdulás ellen biztosították.

(2) Felsővezetékes mozdonyszállításra berendezett bányatérségben terhet vállon vagy háton szállítani csak abban az esetben szabad, ha a teherrel a vezeték érintése kizárt, vagy ha a felsővezeték feszültségmentes.

124. § (1) A tűz- és robbanásveszélyes, maró, mérgező hatású vagy sugárzó anyag szállítását és tárolását üzemi utasításban kell szabályozni.

(2) Gázpalackot csak az adott munkához szükséges mennyiségben szabad a bányában tartani. A nyílt lánggal járó munka befejezése után a gázpalackot a bányából haladéktalanul ki kell szállítani. Amennyiben nem lehetséges, vagy ha a munka időszakosan szünetel, a gázpalackot a munkahelytől legalább 50 méterre el kell távolítani.

125. § A méreténél vagy tömegénél fogva különleges anyagmozgatási módszert igénylő anyag és berendezés mozgatását és szállítását műszaki felügyeleti személynek kell irányítania.

48. Csilleszállítás kiegészítő követelményei

126. § (1) Csillével csak keresztaljhoz rögzített és illesztett sínekből álló vágányon szabad szállítani. A keresztaljakat a talpba kell süllyeszteni, vagy a közöket fel kell tölteni. A síncsatlakozásnak sínszeggel rögzített vágánynál keresztaljon kell lennie.

(2) A sínvégeket – kézi csillézésre szolgáló vágány kivételével – hevederrel vagy hegesztéssel kell egymáshoz kapcsolni.

(3) Ha a vágatban a járásra szolgáló szint felett 0,5 méternél magasabban csilleszállító pálya van, a vágatban kisiklást gátló vezetősínt vagy a kieső csille erőhatásának ellenálló védőkorlátot kell beépíteni.

(4) Lejtős és szintes vágányok átmeneti szelvényében sínt csatlakoztatni nem szabad.

(5) A csillék össze- és szétkapcsolására szolgáló vágatszakasz lejtése 5‰-nél nagyobb nem lehet.

127. § (1) Az együtt szállított csilléket egymáshoz kell kapcsolni.

(2) A csilléket kézzel csak nyugvó helyzetükben szabad össze- vagy szétkapcsolni. Az össze- vagy szétkapcsoláskor nem szabad a csillék közé állni, hajolni vagy az ütközők közé kézzel benyúlni.

(3) Kisiklott vagy megrakott csille vágányra helyezéséhez segédeszközt kell használni. A kisiklott csillét szállítógéppel – alkalmas visszaterelő szerkezet nélkül – a vágányra visszahúzatni nem szabad.

(4) Lejtős pályán kisiklott csillét – a visszahelyezés megkezdése előtt és alatt – visszacsúszás, felborulás vagy visszafutás ellen biztosítani kell.

49. Kézi csillézés

128. § (1) Nem szabad kézi csillézést végezni mozdonyszállítással egyidejűleg azonos vágányon, vagy 50‰-nél nagyobb lejtésű szállítópályán a 10 m-nél rövidebb és legfeljebb 100‰ lejtésű szakasz kivételével.

(2) A 25‰-et meghaladó lejtésű pályán a csille fékezésére alkalmas eszközt kell biztosítani és használni.

50. Kötélvontatású szállítás

129. § (1) A szállítópálya egyenes vonalú meghosszabbításában elhelyezett gépet vagy fékművet és kezelőjét a szállítóeszköz esetleges túlvontatása vagy túlfutása ellen védeni kell.

(2) A lejtős pálya alatt – fékműves szállítás esetében a lejtős pálya felett is – kétvágányú, vég nélküli kötelű szállítás esetében mindkét oldalon búvófülkét kell kiképezni, és bejáratát fehérre kell festeni.

(3) A búvófülkének a szállítóeszközök fel- és lekapcsolására, és kiszolgálására szükséges vágatszakaszon kell lennie.

(4) Gondoskodni kell arról, hogy a búvófülke bejáratának szabad szélessége legalább 1,2 méter, magassága 1,8 méter és mélysége legalább 1,5 méter legyen, valamint arról, hogy a talpa a rakodó- és a kapcsolóhely talpával egy szintben legyen.

(5) Nincs szükség búvófülkére

a) véges kötelű szállításnál, ha a kapcsolás helyétől 10 méteren belül búvófülkeként használható bányatérség van,

b) kihajtás alatt álló ereszkében, ha a szállítás megkezdése előtt minden munkavállaló eltávozik, vagy

c) kihajtás alatt álló siklóban.

130. § (1) Lejtős pálya alsó és közbenső kapcsolóhelyeit az elszabaduló szállítóeszköz ellen megfelelő számú és kivitelű önműködő csillefogóval kell védeni.

(2) A használt szállítóeszköz továbbhaladását megakadályozó berendezést kell beépíteni

a) a lejtős pálya felső kapcsolóhelyein és közbenső szintjein,

b) a lejtős pályába betorkolló vágatban a torkolat előtt és

c) a lejtős pályán véges kötelű szállítás esetében közvetlenül az alsó kapcsolóhely mögött.

(3) Vég nélküli kötelű szállításnál – ha a szállítóeszközt kézi erővel kapcsolják a szállítókötélre – a szállítókötél sebessége nem haladhatja meg az 1,7 m/s-ot.

(4) A csillét mindkét irányban vonókötélhez kell kapcsolni, ha a szállítópályán ellenlejtésű szakasz van.

131. § (1) A lejtős pályát jelzőberendezéssel kell felszerelni.

(2) Kihajtás alatt álló ereszkében nem szükséges jelzőberendezés felszerelése, ha a szállítás megkezdése előtt a munkahelyen személyek nem tartózkodnak.

(3) Vég nélküli kötelű szállításnál a feladóállomáson az előírt kapcsolási távolságban hang- és fényjelzést adó berendezést kell felszerelni. A kapcsolási távolságot úgy kell meghatározni, hogy a szállítóeszköz fel- és lekapcsolásához szükséges idő rendelkezésre álljon.

132. § (1) Az 50‰-nél nagyobb lejtésű pályaszakasz esetében egy kapcsolószerkezettel a szállítókötélre egyszerre több csillét kapcsolni akkor szabad, ha azok egymás között a véletlen kikapcsolódás ellen biztosítva vannak vagy kapcsolatuk kettős.

(2) Vég nélküli kötelű szállításnál 50‰-nél nagyobb lejtésű pálya esetében a szállítókötélre kettőnél több csillét egyszerre kapcsolni nem szabad.

(3) Ha lejtős pályán a többcsillés kapcsolás megengedett, ezt a pálya fel- és leadóhelyein kifüggesztendő táblán fel kell tüntetni.

(4) Vég nélküli kötelű szállítás esetében egyidejűleg több szintről szállítani nem szabad.

133. § (1) A csatlókötél vonókötélhez való rögzítésére olyan kötéllakatot kell alkalmazni, amelynek használatához nincs szükség segédeszköz igénybevételére.

(2) Kézi működtetésű vonólakat használata megengedett, ha

a) a pálya lejtése egyetlen szakaszon sem haladja meg a 25‰-et,

b) a kötélsebesség nem haladja meg az 1 m/s-ot, és

c) a kézi erő megszűnése esetén a lakat és a vonókötél erőátviteli kapcsolata megszűnik.

(3) A vonólakat kezelője menet közben köteles a menetirány szerinti első csille kengyelébe akasztott csatlókötél vonólakatjának karját állandóan kézben tartani. A rakodók és a csilletöltők szállítási szakaszán a tolatás megengedett, ha a mozgatott szerelvény személyeket nem veszélyeztet.

134. § (1) Véges kötelű szállítás esetében a felső zárósorompót felnyitni a csille kötélre történő felkapcsolása után szabad, és az alsó zárósorompót szállítás közben zárva kell tartani.

(2) Vég nélküli kötelű szállításnál a zárósorompót a szállítás szünetében kell zárva tartani.

(3) Véges kötelű szállításnál a lejtős pálya alsó kapcsolóhelyén lévő szállítószemélyzetnek – fékműves siklószállítás esetében a felső csatlósnak – és a vájvégen tartózkodóknak a szállítás alatt búvófülkében vagy védett helyen kell tartózkodniuk.

(4) A lejtős pálya közbülső szintjén betorkolló, vágatban beépített zárósorompót felnyitni akkor szabad, ha erről a szintről történik a szállítás.

51. Mozdonyszállítás

135. § (1) A szállítópályát a várható igénybevételnek megfelelő sínnel és talpfaosztással kell kiképezni. A síneket le kell csavarozni és csatlakozásainál kapcsolóhevedert, a kitérőkben pedig állítószerkezettel ellátott váltót kell alkalmazni.

(2) Mozdonyszállításra használt vágat kezdetét és végét, valamint a tolatási határt meg kell jelölni.

(3) Azonos vágányon egyidejűleg több mozdonnyal való szállítás esetében a kanyar előtt a féktávolság kétszeresének megfelelő távolságból látható jelzőlámpát kell elhelyezni.

(4) A jelzőlámpa fényének vörös színnel kell jeleznie, ha a kanyarban vagy annak túlsó oldalán a kétszeres fékúton belül mozdony vagy vonat tartózkodik, egyéb esetben zöld fényjelzést kell mutatnia.

136. § (1) A vontatható csillék és a fékeskocsik számát, valamint a vonat sebességét úgy kell meghatározni, hogy a vonat a szállítópálya bármely szakaszán 40 méter fékúton képes legyen megállni.

(2) Egymást követő vonatok között a követési távolságnak legalább a fékút kétszeresének kell lennie.

(3) A vonat utolsó csilléjére előre és hátra világító, legalább a fékút kétszeres távolságában látható, vörös színű zárlámpát kell elhelyezni.

137. § (1) A mozdonyszállítás irányítására jelzést kell alkalmazni.

(2) A mozdonyszállításra szolgáló vágatban biztosítási vagy a szállítási szelvényt igénybe vevő munka esetén a munkahelytől mindkét irányban, legalább a fékút kétszeres távolságában a veszélyre figyelmeztető jelzést kell elhelyezni.

138. § (1) A mozdonyt – a rendező- és a fejtési szállítóvágat, a kihajtás alatt lévő vágat és a függőpálya-szállítás kivételével – menetirányban a vonat elejére kell kapcsolni.

(2) Tolatni legfeljebb 5 km/h sebességgel szabad. Ha a mozdonyvezető a tolatással érintett pályaszakaszt nem látja be, tolatást csak az irányító személy jelzésének megfelelően szabad végezni. Tolatás közben az irányító személynek nem szabad a mozdonyon vagy a vonaton tartózkodnia.

(3) Oldalkaros vagy lapos csillét nem szabad közvetlenül a mozdonyhoz kapcsolni. A vegyes vonatot úgy kell összeállítani, hogy menetirányban a megrakott csillék az üresek elé, és a javítást igénylők a vonat végére legyenek besorolva.

(4) Mozdonyhoz csillét kapcsolni a mozdony álló helyzetében szabad.

(5) Szomszédos vágányról a szerelvényt csak vontatással szabad továbbítani. A vontatókötélnek véletlen kikapcsolódás ellen biztosítottnak kell lennie.

139. § (1) A mozdonyvezető köteles

a) menet közben a mozdony fényszórójával világítani,

b) a menetirányban lévő vágatszakaszt és a jelzéseket figyelni,

c) veszély vagy mások veszélyeztetése és megállás jelzése esetén, valamint tilos jelzés előtt megállni.

(2) A mozdonyvezető köteles személlyel vagy vonattal való találkozás esetén, indulás előtt továbbá légajtón való áthaladás előtt legalább 20 méter távolságból a mozdony hangjelzőjével jelzést adni, és váltón és légajtón való áthaladáskor, valamint figyelmeztető jelzésekkel határolt vágatszakaszon a mozdony sebességét legalább 5 km/h-ra csökkenteni.

(3) A mozdonyt elhagyása esetén úgy kell lefékezni és lezárni, hogy az beavatkozás nélkül ne indulhasson el, és illetéktelen személy segédeszköz használata nélkül azt ne indíthassa be. Felsővezetékes mozdony esetében az áramszedőt le kell húzni, és azt rögzíteni kell.

(4) A munkahely „Állj!” jelzésének határán csak akkor szabad továbbhaladni, ha a műszakvezető vájár vagy a csoportvezető azt engedélyezte.

(5) Az olyan vágatszakaszon, amelyen műszakváltáskor a be- és kiszálló személyek áthaladnak, a műszakváltás idejére a mozdonyszállítást szüneteltetni kell.

(6) Mozdonyvontatású személyszállítás esetében a kocsikat olyan jelzőberendezéssel is el kell látni, amellyel a mozdonyvezetőnek jelzést lehet adni.

52. Szállítás folyamatos szállítóberendezéssel

140. § (1) Hevederes szállítás esetében a görgő megszorulását, a heveder csúszását, félrejárását vagy talpon való súrlódását, láncos vonszoló esetében a vonólánc akadozását vagy kiemelkedését haladéktalanul meg kell szüntetni.

(2) A folyamatos szállítóberendezést mozgása közben takarítani vagy a megszorult anyagot eltávolítani nem szabad.

(3) A folyamatos szállítóberendezésen bányászati segédanyagot szállítani csak akkor szabad, ha a szállítás megkezdése előtt a folyamatos szállítóberendezés mellett tartózkodókat erre figyelmeztették.

(4) Mozgó, folyamatos szállítóberendezésre szélességénél hosszabb anyagnak először csak a szállítás irányába eső végét szabad felrakni, és azt mozgás közben levenni csak az ellenkező végénél szabad. Az anyag a heveder vagy a teknő szélén nem nyúlhat túl.

53. Folyadékok, gázok és félszilárd anyagok szállítása

141. § (1) A folyadékok, gázok és félszilárd anyagok szállítására szolgáló csővezetéknek, valamint tartozékainak a szállított anyagok kémiai hatásának ellenálló anyagból kell készülniük, az előforduló legnagyobb nyomásnak és hőmérsékletnek, valamint a mechanikai igénybevételnek meg kell felelniük.

(2) Az elzárószerelvényen olyan jelzésnek kell lennie, amely nyitott vagy zárt állapotukat egyértelmű és félreérthetetlen módon jelzi.

(3) Az 1,8 m-nél magasabban elhelyezett, rendszeres kezelést igénylő szelepek és csapok kezeléséhez biztonságos feljárót és kezelőállást kell biztosítani, vagy a szerelvényeket úgy kell kiképezni, hogy távvezérlés útján a padlóról is kezelhetők legyenek.

(4) Közlekedési és szállítási utakat keresztező csővezetékek útvonal feletti részén csőkötések, szelepek és karimák nem lehetnek.

(5) Gondoskodni kell

a) a csővezetékek biztonságos szerelhetőségéről, felfüggesztéséről, valamint alátámasztásáról,

b) azon csővezetékek tisztításáról, amelyekben a szállítás szünetelése alatt a szállított anyag megszilárdulása (a továbbiakban: anyagdugó) következhet be, és

c) az anyagdugó képződés megakadályozásáról.

142. § (1) A csővezetékeket a bennük szállított anyag mechanikai és vegyi hatásaitól függően, üzemi utasításban meghatározott időszakonként és módon felül kell vizsgálni.

(2) Ha a biztonság vagy egészségvédelem érdekében szükséges, a szállítóberendezés önműködő leállítását is biztosítani kell.

(3) Áramlásos szállítóberendezések leállítása előtt – amennyiben a gyártó kezelési utasítása ezt nem tiltja – a csővezetéket és a zsiliptartályokat ki kell üríteni.

(4) A tömlőelzáróknak és a beadagoló fedeleknek nyomás alatt kinyithatatlanoknak kell lenniük.

(5) A csővezeték mellett villamos vezetéket és villamos berendezést úgy kell telepíteni, hogy az a kifolyó folyadékkal ne kerüljön érintkezésbe.

(6) A hidraulikus szállítóberendezések felszálló vezetékeinek aljánál felfogózsompot kell létesíteni.

143. § Azoknál az adagoló-, töltő- és tisztítónyílásoknál, ahol a benyúlás veszélyt jelenthet, a benyúlást meg kell akadályozni. Robbanásveszélyes keverék képződésére alkalmas anyagok esetében a védelmet a helyi körülményektől és az anyagok tulajdonságaitól függően kell meghatározni.

54. Kiegészítő előírások személyszállításra

144. § (1) Személyszállítás az arra kiképzett szállítóberendezésen megengedett.

(2) A fel- és leszállásra kijelölt vágatszakaszon a szabad szelvény szélességének legalább 0,8 méternek kell lennie.

(3) Mozdony vontatás esetében, ha a pálya lejtése valamely szakaszon 5‰-nél nagyobb, a vonat utolsó kocsijának fékeskocsinak vagy kézifékkel felszerelt személyszállító kocsinak kell lennie. Ha ez nem lehetséges, a szerelvényt olyan önműködő biztonsági szerkezettel kell ellátni, amely megakadályozza a berendezés lejtőn való elfutását vagy veszélyes felgyorsulását.

145. § (1) Függőpálya-szállításnál a fel- és leszállóhelyet úgy kell kiképezni, hogy lejtése ne legyen nagyobb 5‰-nél, és a fel- vagy leszálláshoz legalább 5 másodperc álljon rendelkezésre.

(2) A fel- és leszállóhelyeken a függőszék ülőkéje és a talp között a biztonságos fel- és leszállást lehetővé tévő távolságnak kell lennie.

(3) A hajtó- vagy visszaterelő korongon utazni nem szabad.

146. § (1) Hevederes személyszállítás esetében a heveder felett a fel- és leszálló állomásokon legalább 1,2 méter, egyéb helyen pedig a heveder hossztengelye felett legalább 0,9 méter magas szabad távolságnak kell lennie.

(2) A felszálló állomáson a heveder szélének szintjében legalább 3 méter – a leszálló állomáson legalább 8 méter – hosszú, és 0,8 méter széles dobogót kell létesíteni. A dobogó felett legalább 1,8 méter magas szabad szelvénynek kell lennie, és azokat a részeket, amelyek fel- és leszálláskor sérülést okozhatnak, burkolni kell.

(3) Fel- és leszálló állomáson a heveder függesztését meg kell szüntetni és az állomáson kapaszkodórudazatot kell felszerelni.

(4) A leszállóhely előtt 10 méterrel a leszállásra figyelmeztető jelzést, a leszállóhelyet követően pedig túlhaladásgátlót kell létesíteni.

IX. Fejezet

A FÜGGŐLEGES AKNASZÁLLÍTÁS BERENDEZÉSEI ÉS ÜZEME

55. Aknatorony

147. § (1) Az aknatornyot, teherhordó szerelvényeit és alapozását a toronyra ható terhelések figyelembevételével kell méretezni.

(2) Főszállításra használt akna esetében az aknatoronyba a kas, szkip vagy ellensúly ütköztetésére ütközőtartót kell beépíteni.

(3) Az ütközőtartót olyan magasságban kell beépíteni, hogy annak alsó éle és a rakodószinten álló kas ütközési felülete közötti távolság, a legnagyobb túlemelési magasság

a) 6 m/s vagy ennél nagyobb szállítási sebesség esetében legalább 10 m,

b) 3–6 m/s szállítási sebesség között legalább 5 m vagy

c) egyéb esetben legalább 3 m legyen.

(4) Az ütközőtartó és az aknatoronyban lévő kötélkorong közötti távolságnak legalább akkorának kell lennie, hogy a kas tartóra való ütközése esetén a felfüggesztő szerkezet a kötélkorongot ne érje el.

(5) Az ütközőtartó alatt olyan biztonsági kasszéket kell beépíteni, amelyen a visszaeső kas fennakad.

(6) Az aknatoronyban elhelyezett gépek és szerelvények ellenőrzésének biztosításához feljárót és szükség szerint padozatot kell beépíteni.

56. Kasvezetés általános előírásai

148. § (1) A kas, a szkip vagy az ellensúly vezetésére az aknába vezetőgerendát vagy vezetőkötelet kell beépíteni.

(2) A kast, ha hosszabb és a rövidebb oldal hosszának hányadosa 2,5-nél nagyobb, vezetőgerenda használata esetén homlokvezetéssel kell ellátni.

(3) Az aknagárdon és a szinteken, ha a vezetőgerenda ott nem folytonos, a kas sarok- vagy oldalvezetéséről, kötélvezetésnél a kas rögzítéséről gondoskodni kell.

(4) Az akna legalsó szállítási szintje alatt a kas, a szkip és az ellensúly részére túlsüllyesztési lehetőséget kell biztosítani, amelynek mértéke

a) dobos szállítógép esetében legalább akkorának, és

b) hajtótárcsás szállítógép esetében 0,5 m-rel rövidebbnek

kell lennie, mint a legnagyobb túlemelési magasság.

149. § (1) A vezetőgerendákat úgy kell beépíteni, hogy

a) a kas, a szkip vagy az ellensúly bármely pontja a biztosítószerkezettől és a falazattól legalább 200 mm,

b) a két kas egymástól vagy az ellensúlytól való távolsága legalább 150 mm

legyen.

(2) Csúszósarus vezetés esetében új állapotban a csúszósaru csúszófelülete és a vezetőgerenda között 5–10 mm távolság lehet.

(3) Görgős vezetés esetében biztonsági csúszósarukat kell használni, amelyek belső felülete és a vezetőgerenda között lévő távolságnak új állapotban legalább 10 mm-nek, de legfeljebb 15 mm-nek kell lennie.

(4) Két szállítógép esetében az egyik szállítógép kasa, szkipje vagy ellensúlya a másik szállítógép kasától, szkipjétől vagy ellensúlyától legalább 350 mm távolságra kell lennie.

150. § (1) Fa vezetőgerendát csak vörös-, luc- vagy erdei fenyőből, ragasztott vezetőgerenda csúszófelületét csak vörös vagy erdei fenyőből, vízben nem oldódó anyaggal ragasztva szabad készíteni. A ragasztott vezetőgerenda szeleteit, vagy deszkáit szegezni vagy csavarozni nem szabad.

(2) A fa vezetőgerendát le kell cserélni, ha a kopása következő értékeket meghaladja:

a) csúszósarus vezetés esetében

aa) a vezetőgerenda homlokoldali szélességének 10%-át vagy

ab) a vezetőgerenda vastagsági méretének 5%-át vagy

b) görgős vezetés esetében

ba) a vezetőgerenda homlokoldali szélességben 6%-át vagy

bb) a vezetőgerenda vastagsági méretében 3%-át.

(3) Az acél vezetőgerenda

a) oldalméreteinek megengedett tűrése ±3 mm,

b) megengedett kardossága

ba) 4 m hosszúságig 5 mm, vagy

bb) 9 m hosszúságig 10 mm, és

c) végeinek illesztésénél

ca) a megengedett eltérés 2 mm és

ca) a megengedett hézag 5 mm.

(4) Tartógerenda csak acélból készülhet.

(5) A tartógerenda és a kas, a szkip vagy az ellensúly bármely pontja közötti távolság nem lehet kisebb 40 mm-nél.

151. § (1) Vezetőkötélként zárt vagy félig zárt szerkezetű sodronykötelet szabad használni. Toldott kötelet beépíteni nem szabad.

(2) A vezetőkötelet legalább hatszoros, az ütközőkötelet legalább ötszörös biztonsági tényező figyelembevételével kell méretezni.

(3) Gondoskodni kell arról, hogy huzalszakadás esetében a vezetőpersely a vezetőkötelet ne bontsa meg. Ha a vezetőkötél felső befogásánál egynél több huzalszakadást észlelnek, a vezetőkötelet feljebb kell húzni úgy, hogy a huzalszakadás a befogáson túlra kerüljön.

152. § (1) Az akna legalsó szállítási szintje alatt aknazsompot kell kiképezni, melynek a túlsüllyesztési távolságnál mélyebben kell lennie.

(2) Az aknazsompot szabadon és tisztán kell tartani úgy, hogy a víz vagy a lerakódott anyag ne érje el a túlsüllyesztésre, az alsó kötél és a feszítősúlyok részére szolgáló aknaszakaszt.

(3) Az alsó kötél használata esetén a legalsó rakodószint alatt vezető- és terelőgerenda beépítésével biztosítani kell az alsó kötél hurokmentes visszavezetését.

(4) Két szállítógéppel felszerelt akna esetében – ha mindkettőnél alsó kötelet használnak – a legalsó szint alatt a szomszédos szállítóosztályokat el kell választani úgy, hogy az alsó kötelek ne akadhassanak össze.

57. Aknarakodók

153. § (1) Az aknagárdot a külszínen úgy kell kiképezni, hogy az akna, valamint a kiszolgálásához szükséges berendezések körülzártak legyenek. Állandó telepítésű akna csatlós részére az aknagárdon fedett helyiséget kell biztosítani.

(2) Az aknát az aknagárdon és minden szintjén körül kell zárni úgy, hogy az az aknába esést megakadályozza. Az akna körül a nem zárt szelvényt padozattal kell lefedni.

(3) Az aknagárdon és a rakodószinteken a kasnak a rakodószintről való távozásakor – az önműködően záródó és légzsilipes külszíni rakodó kivételével – a kasból is nyitható aknakaput kell beépíteni. Az akna egyéb szintjein a szállítóosztály elzárására nem önműködő aknakapu is beépíthető.

(4) Kétoldali kaskiszolgálás esetében a kiszolgálási helyek között a járás lehetőségét közvetlenül az aknánál biztosítani kell.

(5) Föld alatti szinten a szállítóosztály bejáratát, valamint az aknán átvezető járóutat a lezuhanó tárgyak ellen legalább 50 mm vastag pallóval vagy legalább 3 mm vastag acéllemezzel kell védeni.

(6) Az aknagárdon és a szállításra szolgáló szinteken el kell helyezni

a) a jelzésrendet,

b) az indítójelzés adása után a kasba való beszállást, vagy a kasból való kiszállást tiltó táblát,

c) a kas legnagyobb statikus üzemi terhelését és a kasdobogónként szállítható személyek számát feltüntető táblát,

d) hajtótárcsás szállítógép esetében a megengedett legnagyobb egyoldali terhelést feltüntető táblát, és

e) az aknát lefedő padozat megengedett legnagyobb terhelését.

58. Lengőpad

154. § (1) Rendszeres csilleszállításra szolgáló szinten lengőpadot és önműködően záródó vágányzárat kell beépíteni. A vágányzárnak a ráfutó csillék megállítására alkalmasnak kell lennie.

(2) Gravitációval végzett csillecsere esetében a kasdobogó befogadóképességének megfelelő csilleadagoló vágányzárat kell alkalmazni.

(3) A lengőpadnak

a) a kas terhelésváltozásából származó kötélnyúlást követnie kell,

b) felemelt helyzetében a biztonsági szerkezetet úgy kell rögzítenie, hogy az a megfutó csille aknába zuhanását megakadályozza,

c) kézi működtetés esetében ellensúllyal kiegyensúlyozottnak kell lennie, és

d) gépi működtetés esetében a kas rakodószintről való távozásakor felemelt helyzetbe kell kerülnie.

(4) A lengőpad

a) kasdobogóra támaszkodó végeit csap körül billenő és felülő körmökkel kell ellátni, melyeknek a kasdobogóra legalább 80 mm átfedéssel kell támaszkodniuk, ha a kasdobogó a rakodó szintjére állt be,

b) alsó részét oldallemezekkel kell burkolni úgy, hogy a lengőpad felemelt helyzetben is zárja a nyílást, és

c) szint alatti helyzetét le kell határolni.

59. Csillebetoló berendezés

155. § (1) A csillebetoló berendezésnek bármely munkafázisában leállíthatónak kell lennie. A csillebetoló berendezést olyan reteszeléssel kell ellátni, amely megakadályozza annak a kas távollétében való működését.

(2) Biztosítani kell, hogy a csillebetoló berendezés kezelője a berendezést és a rakodón álló kast jól láthassa.

60. Aknaszállítógép

156. § (1) A szállítógép gépészeti berendezéseit és a kötélkorongot méretezni kell.

(2) Dobos szállítógép esetében biztosítani kell, hogy a lazítható dobot külön lehessen rögzíteni vagy befékezni. Fék alkalmazása esetén a féknek önzárónak kell lennie.

61. Fékek

157. § (1) A szállítógépet üzemi és biztonságfékből álló fékberendezéssel kell ellátni.

(2) Az üzemi féknek – a rövidre zárt forgórészű, aszinkronmotorral hajtott szállítógép esetének kivételével – szabályozhatónak kell lennie oly módon, hogy a fékkar minden helyzetének meghatározott féknyomás feleljen meg.

(3) Az üzemi fék fékhengerében uralkodó nyomás jelzésére a gépkezelő álláshelyéről jól látható nyomásmérőt kell felszerelni.

(4) Ha az üzemi féket az indítási aknajelző berendezéssel reteszelik, a gépkezelő álláshelyén a reteszelést oldó kapcsolót kell felszerelni. A reteszelés feloldását jeleztetni kell.

(5) Az üzemi féknek fékpofapáronként külön vonórudakkal kell rendelkeznie. Fékműködtető rudazatot hegesztett kivitelben készíteni nem szabad. A csavarmenetes vonórúd vagy fékhenger-dugattyúrúd csavarmenetének zsinórmenetnek kell lennie.

(6) Sűrített levegős fékberendezés esetében víztelenítő berendezést kell biztosítani, és tartalék kompresszort kell beépíteni.

158. § (1) Hidraulikus fék esetében biztosítani kell a fékberendezés légtelenítését, és tartalék olajszivattyút kell beépíteni.

(2) A fékberendezés méretezésére előírt fékbiztonságot az üzemeltetés során is biztosítani kell.

159. § (1) A biztonsági fék működésének függetlennek kell minden olyan működtető közegtől, vagy energiaforrástól, amelynek kimaradása esetén a biztonsági fék hatástalanná válik.

(2) A biztonsági féknek olyannak kell lennie, hogy annak működése után csak akkor lehessen oldani, ha az üzemi fék szabályozó karja a legnagyobb fékezőerőnek megfelelő helyzetben van.

(3) A biztonsági féknek közvetlenül a kötéldobra vagy a hajtótárcsára vagy annak tengelyén felszerelt féktárcsára kell hatnia. Kétdobos szállítógép esetében a biztonsági féknek mindkét kötéldobra közvetlenül kell hatnia. Nem szabályozható hajtású aknaszállító gépeknél az előtétfék a biztonsági féket kiegészítheti.

(4) A biztonsági fék rudazata az üzemi fék rudazatával olyan módon egyesíthető, hogy az üzemi fék féknyomás-szabályozójának üzemzavara ne tehesse hatástalanná a biztonsági féket.

160. § (1) A biztonsági féknek a gépkezelő álláshelyéről működtethetőnek kell lennie.

(2) A biztonsági féknek önműködően kell működésbe lépnie

a) a szállítógépet tápláló feszültség kimaradásakor,

b) az egyenáramú szállítómotor esetében, ha a gerjesztő áram több mint 25%-kal csökken,

c) ha az üzemi féket működtető közeg nyomása a hatásos fékezéshez szükséges legkisebb nyomás alá csökkent,

d) ha a kas, a szkip vagy az ellensúly a legfelső szintet 1 m-rel elhagyta,

e) az egyköteles dobos vagy a laposköteles szállítógép esetében, ha a kas a legalsó szintet két vagy 1 m-rel elhagyta,

f) ha a szállítómotor a megengedett legnagyobb kötélsebességhez tartozó fordulatszámát 15%-kal túllépte,

g) 4 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében, ha

ga) nincs menetszabályozás, és

gb) a szállítási sebesség a szállítási menet lassulási szakaszában túllépte a megengedett értéket akkor, amikor a kasnak az aknagárdra való befutási sebessége nem haladhatja meg a 4 m/s-ot, vagy

gc) ha a szállítómotor vagy a tápláló villamos berendezés túláramvédelme működik.

(3) Hajtótárcsás szállítógép esetében a túlemelési kioldót a kasnak kell működtetnie.

(4) A 4 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében egymástól függetlenül működő két túlemelési kioldót kell beépíteni, amelyek közül legalább az egyiket a kasnak kell működtetnie.

62. Mélységmutató és sebességmérő

161. § (1) A szállítógépet folyamatosan jelző mélységmutatóval kell ellátni, amelyen feltűnően meg kell jelölni a szinteket és legalább 10 méterenként az aknamélységet. A mélységmutatót úgy kell elhelyezni, hogy jelölései a gépkezelő álláshelyéről jól láthatók legyenek.

(2) A mélységmutatónak a kas mindenkori helyzetét kell mutatnia, és automatikus hangjelzést kell adnia, ha a kas a dob vagy a hajtótárcsa kerülete kétszeresének megfelelő távolságra megközelíti a felső vagy az alsó rakodót.

(3) A dobon, a hajtótárcsán vagy a szállítókötélen a pontos szintreálláshoz szükséges jeleket fel kell tüntetni, vagy egyéb megbízható módon érzékeltetni és jelezni kell a kasnak a szinteken elfoglalt helyzetét.

162. § (1) A szállítógépet 2 m/s sebességhatár felett a szállítókötél sebességét mutató sebességmérővel, 4 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében folyamatosan regisztráló sebességmérővel kell ellátni. A rövidre zárt forgórészű aszinkronmotorral hajtott szállítógépet nem kell sebességmérővel ellátni.

(2) A folyamatosan regisztráló sebességmérőhöz időbeosztásos adatrögzítést kell biztosítani.

(3) A sebességmérőn a gépkezelő álláshelyéről jól láthatóan meg kell jelölni a személy- és a teherszállítás megengedett legnagyobb sebességét.

(4) Laposköteles szállítógép esetében olyan, a motor fordulatszámát mérő készüléket kell beépíteni, amelynek mutató műszere százalékos beosztású és a 100%-os osztás a motor névleges fordulatszámára vonatkozik. 4 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében a fordulatszámmérőnek folyamatosan regisztrálónak kell lennie, melyhez időbeosztásos adatrögzítő lapot kell használni.

63. Villamos berendezések

163. § (1) A szállítógép erőátviteli, segédüzemi, biztonsági és jelzőberendezéseinek táplálására a villamosenergia elosztó állomástól kiindulva méretezett, önálló villamos leágazást kell létesíteni. Erről a leágazásról világítási vagy egyéb fogyasztót táplálni – az aknagépház tartalékvilágításának kivételével – nem szabad.

(2) Ha a bánya mindkét kijárata akna, és az egyidejűleg szállítani engedélyezett személyek száma kasonként negyven vagy több, átkapcsolható kétoldali táplálást kell biztosítani. Ha az egyidejűleg szállítani engedélyezett személyek száma kasonként negyvenné1 kevesebb, a gépházi kapcsoló-berendezésig legalább átköthető tartalék tápvezetékről és transzformátorról kell gondoskodni.

(3) Kétoldali táplálás céljára megfelel, ha a szállítógép ugyanannak a transzformátorállomásnak két különböző gyűjtősínjéről vagy gyűjtősín-szakaszáról táplálható. A transzformátorállomás betáplálásának, valamint az áramellátásban részt vevő transzformátoroknak a szállítógép teljesítménye szempontjából 100%-os tartalékkal kell rendelkeznie.

(4) Ha a szállítógép vagy a hozzá tartozó segédüzemi berendezések energiaellátó hálózata földeletlen rendszerű, állandó szigetelés-ellenőrző berendezésről kell gondoskodni, azzal, hogy annak egysarkú földzárlat esetében nem szabad a szállítógépet a hálózatról önműködően lekapcsolni.

(5) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni a kizárólag teherszállításra engedélyezett kasos vagy szkipes berendezésekre.

164. § (1) A szállítógép villamos berendezéseit méretezni kell.

(2) A szállítógépnek külön kapcsolóberendezéssel kell rendelkeznie a szállítómotor üzemszerű ki- és bekapcsolására, valamint a biztonsági és a villamos védelmi berendezések működése esetén szükséges vészkikapcsolásra.

(3) A szállítógép villamos berendezésének olyan szakaszolóval kell rendelkeznie, amellyel a szállítógéphez tartozó valamennyi villamos berendezés leválasztható.

(4) A szállítómotor által felvett áramerősség mérésére ampermérőt kell beépíteni, és azt úgy kell elhelyezni, hogy a gépkezelő álláshelyéről jól leolvasható legyen. Az ampermérőn a szállítómotor névleges és megengedhető legnagyobb áramerősségét piros vonallal kell jelölni.

(5) Gondoskodni kell arról, hogy a szállítógépet legfeljebb 0,5 m/s szállítási sebességgel is lehessen működtetni.

(6) A szállítógép villamos berendezésének kapcsolási rajzát a gépházban kell tartani.

165. § (1) Gondoskodni kell arról, hogy a biztonsági fék működésbe lépésével egyidejűleg a szállítómotor energiaellátása önműködően megszűnjön, és azt csak a kormánykar középállásában vagy nyomógombos vezérlés esetében az irányváltó kapcsolók kikapcsolása után lehessen újra bekapcsolni.

(2) Gondoskodni kell arról, hogy a szállítógépet a biztonsági fék működését követően csak akkor lehessen újraindítani, ha a biztonsági fék ismét működik.

(3) Ha a szállítási sebesség 6 m/s-nál nagyobb, olyan berendezésről kell gondoskodni, amely önműködően és fokozatosan csökkenti a sebességet a szállítási menet lassulási szakaszában úgy, hogy a kasnak, a szkipnek és az ellensúlynak az aknagárdra való befutási sebessége ne lehessen nagyobb 4 m/s-nál.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak az aszinkronmotorral hajtott szállítógépre, ha a szállítási sebesség nem haladja meg a 8 m/s-ot, és a szállítási menet lassulási szakaszában gondoskodnak a sebesség út szerinti ellenőrzéséről.

(5) A biztonsági fék működtető berendezését tápláló transzformátorhoz legalább átköthető tartalék transzformátort kell beépíteni.

166. § (1) Aszinkronmotorral hajtott szállítógép esetében, ha a személy- és a teherszállítás sebessége nem azonos, a gépkezelőtől független megoldással biztosítani kell, hogy a szállítási sebesség személyszállításkor ne haladhassa meg a megengedett értéket.

(2) Csúszógyűrűs aszinkronmotorral hajtott szállítógép esetében gondoskodni kell arról, hogy a forgó rész az indítási szakasz befejezésekor, ha névleges fordulatszámát elérte, önműködően rövidre záródjék, és a rövidre zárást csak a kormánykar középállásában, vagy az ellenállás első fokozatában lehessen megszüntetni. A forgó rész rövidre zárását a gépkezelőnek jól láthatóan jeleznie kell.

(3) Ha a szállítógép biztonsági áramkörének hálózata földeletlen rendszerű, állandó szigetelés-ellenőrző berendezést kell beépíteni, amelynek működése nem eredményezheti a szállítógép önműködő leállását. A földzárlatot úgy, hogy a gépkezelő álláshelyéről jól látható legyen, jelezni kell.

(4) A gépkezelő által közvetlenül vezérelt szállítógép esetében a toronyban elhelyezett túlemelési kioldó működését, a féket működtető közeg nyomáscsökkenését és a biztonsági fék befékezett állapotát úgy, hogy a gépkezelő álláshelyéről jól látható legyen, jelezni kell. A jelzésnek a jelzett állapot megszűnésével egyidejűleg önműködően meg kell szűnnie.

167. § (1) Önműködő vagy távműködtetésű szállítógép esetében a biztonsági fék működését a gépkezelőnél, a biztonsági fék működését kiváltó minden berendezés működését külön-külön, központi helyen kell jelezni. A jelzésnek csak külön beavatkozás után szabad megszűnnie.

(2) Távműködtetésű szállítógép esetében az indítási jogosultságot az indításra jogosított helyen kell jeleztetni. Az indítási jogosultság jelzése csak a hely jogosultságának megszűnésével szüntethető meg.

(3) Távműködtetésű szállítógépnél biztosítani kell, hogy egyidejűleg csak egy – az indításra jogosított – helyről legyen indítható. A vészkikapcsolás lehetőségét a gépházban és valamennyi indítási helyen – még akkor is, ha az indításra nem jogosult hely – állandóan biztosítani kell.

64. Szállítóedény és ellensúly

168. § (1) A szállítóedényt, az ellensúlyt, a teherhordó elemeit, a kötélbefogó és függesztő-szerkezeteket, továbbá a kasfogó készüléket méretezni kell.

(2) Sújtólég-veszélyes bánya kihúzó aknájában acél vezetőgerenda vagy vezetőkötél használata esetén a vezetőszerkezet súrlódó felületét olyan anyaggal kell bélelni, amely mechanikai hatásra nem szikrázik.

(3) A csilleszállításra használt kasban a csillék szállítás közbeni elmozdulását meg kell akadályozni. Csillebetoló berendezés használata esetén a csillerögzítésnek önműködőnek kell lennie.

(4) A kas oldalfalait lemezzel kell burkolni és 8 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében a lemezt perforálni kell.

(5) A kas tetején és a kasdobogók alján – a legalsó dobogó kivételével – felfelé nyíló fedéllel ellátott, legalább 0,4x0,6 méter méretű nyílásról kell gondoskodni. A kas tetőrészét lábléccel és legalább 1 méter magas védőkorláttal kell ellátni.

(6) Személyszállítás esetében a kas valamennyi dobogóját a kast legalább 1,5 méter magasságig lezáró és kinyílás ellen biztosítható kiesés ellen védő kaselzáró ajtóval kell ellátni. Kasdobogónként kapaszkodókat kell felszerelni.

169. § (1) A kason, a szkipen és az ellensúlyon tartósan fel kell tüntetni a királyrúddal vagy királylemezzel összeszerelt kas mérlegelt tömegét és az azonosító jelet. A mérlegelés a gyártási tömeget változtató minden javítás vagy szerelés esetében kötelező.

(2) Az ellensúlykeretben a súlybetéteket megfelelően rögzíteni kell.

170. § (1) Csak olyan királyrudat vagy királylemezt szabad beépíteni, amelyet a legnagyobb statikus üzemi terhelés négyszeresével próbaterhelés alá vontak, és azon maradandó alakváltozás nem következett be. A próbaterhelés eredményét műbizonylattal kell igazolni.

(2) A királyrúdon vagy a királylemezen hegesztés vagy hegesztett kötés nem lehet. A királyrúd teherhordó keresztmetszetét átfúrni, azon vagy annak közvetlen közelében tartós megjelölést elhelyezni nem szabad.

(3) A királyrudat vagy a királylemezt személyszállításra engedélyezett berendezésnél – amennyiben bármely ok a korábbi cserét nem teszi szükségessé – 5 évenként ki kell cserélni.

171. § (1) Kasfogó készülékkel kell felszerelni a személyszállításra használt dobos szállítógép kasát, ha a számított kötélbiztonság személyszállítás esetében 12-nél kisebb.

(2) A kasfogó készüléknek úgy, hogy az ejtés során károsodást ne szenvedjen, a személyszállítás legnagyobb statikus terhelése mellett, az álló helyzetből a megengedett legnagyobb kopású vezetőgerendák között ejtett kast 500 mm esési távolságon belül meg kell fognia.

(3) A kasfogó készülékbe csak műbizonylattal ellátott rugót szabad beépíteni. A csavarrugót évenként, a lapos rugókat 2 évenként rugalmassági szempontból ellenőrizni kell.

65. Kötélbefogó- és függesztőszerkezetek

172. § (1) A kasnak vagy a személyszállításra is szolgáló szkip kötélbefogó szerkezetének önműködő szorító hatásúnak kell lennie.

(2) Csak azt a kötélbefogó- és függesztőszerkezetet szabad beépíteni, amelyet a legnagyobb statikus üzemi terhelés négyszeresével próbaterhelés alá vontak, és azon maradandó alakváltozás nem következett be. Ennek a feltételnek való megfelelést műbizonylattal kell igazolni.

(3) A kötélbefogó- és függesztőszerkezet húzásra vagy hajlításra igénybe vett teherhordó alkatrészén hegesztett kötés nem lehet. Függesztőszerkezetként szemes láncot használni nem szabad.

(4) Olyan kötélbefogó-szerkezet esetében, amely a kötél visszahajtását teszi szükségessé, a kötelet horonnyal ellátott íves terelőn kell átfektetni. A terelő kötélhornya görbületi sugarának, körszelvényű kötél esetében a kötélátmérőnek, lapos kötél esetében a kötélszelvény kisebbik méretének legalább 4-szeresének kell lennie.

(5) Önműködő szorító hatású kötélbefogó szerkezet esetében

a) a kötélbefogó szerkezetnek a kötél szakítóereje 80%-ának megfelelő húzóterhelés mellett egynél nagyobb kicsúszás elleni biztonságúnak kell lennie,

b) a kiálló szabad kötélvég hossza legalább a kötélátmérő 5-szörösének kell lennie és nem szabad kikötni,

c) a kötélvégre legalább két, csavaros szorítóbilincset kell felszerelni, és a kötélvéget kibomlás ellen el kell kötni, vagy egy szorítóbilincset és kötélvégkarmantyút kell felszerelni, mely utóbbi esetben a kibontott kötélvég visszahajlított és kiékelt huzalait kiöntőfémmel kell kiönteni, és

d) annak állandó zárásáról gondoskodni kell.

(6) Nem önműködő szorító hatású, szorítóbilincses kötélbefogó szerkezet esetében

a) a kötélen a szorítóbilincsek számát és méretét úgy kell megválasztani, és azok csavarjait nyomatékkulccsal úgy kell meghúzni, hogy a kötélbefogó szerkezetnek a kötél szakítóereje 75%-ának megfelelő húzóterhelés mellett egynél nagyobb kicsúszás elleni biztonságú legyen,

b) a kötélen a szorítóbilincseket úgy kell elhelyezni, hogy a bilincsközepek közötti távolság a bilincs szélességének legfeljebb 2,5-szöröse legyen,

c) a visszahajtott kötélvég hosszát úgy kell meghatározni, hogy a szabadon maradó kötélvég a legalsó szorítóbilincsből a bilincs szélességének legalább 2-szeresével túlnyúljon, és ezt a kötélvéget kibomlás ellen el kell kötni, és

d) a szorítócsavarokat kilazulás ellen biztosítani kell.

173. § (1) A kas, a szkip vagy az ellensúly függesztőszerkezetébe kötéláganként legalább egy keresztcsuklót kell beépíteni.

(2) A kötélbefogó szerkezet sérülésének vagy a kötélvég megcsúszásának észlelése esetén a befogószerkezetet szét kell szerelni, és a kötélvég épségét ellenőrizni kell.

(3) Személyszállító berendezés esetében a függesztőszerkezeteket – ha a kiviteli terv kifáradási határfeszültségre való méretezés alapján más használati időt nem határozott meg – 5 évenként, a kötélbefogó szerkezetet pedig 15 évenként ki kell cserélni.

66. Gépház

174. § (1) A szállítógép és berendezései részére gépházat kell létesíteni. A gépházban a hőmérséklet 5°C-nál nem lehet alacsonyabb.

(2) Biztosítani kell, hogy a szállítógép kezelőjét ne érje a munkakörnyezetből származó káros hatás.

(3) A gépházban – a távműködtetésű gép kivételével – tartalékvilágításról kell gondoskodni. A tartalékvilágításnak a világítási hálózatban fellépő áramkimaradáskor önműködően kell bekapcsolnia. Tartalékvilágításként kézilámpa nem használható.

(4) A gépkezelő álláshelyéről jól látható helyen el kell helyezni a jelzésrendet és a különböző szállítási menetekre megengedett legnagyobb sebességeket feltüntető táblát.

(5) A gépház bejáratainál arra jogosulatlan személyek belépését tiltó táblát kell elhelyezni.

67. Jelzőberendezések

175. § (1) Az aknaszállítás üzemviteléhez jelzőberendezést kell létesíteni és fenntartani.

(2) Az aknajelző berendezés rendszerét az aknaszállítás jellege határozza meg.

(3) A jelzőberendezésnek alkalmasnak kell lennie az aknarakodókról és egyéb szállítási szintekről a szükséges szállításra vonatkozó jelzés aknaszállítógép kezelőjének történő egyértelmű leadására. A leadott jelzéseknek az üzemi utasításban előírt fény és hangjel formájában kell megjelenniük az aknaszállító gépházban, valamint a rakodó és egyéb szállítási szinteken.

176. § A jelzések visszakereshető rögzítéséről és legalább 24 órás megőrzéséről és tárolásáról gondoskodni kell.

68. Szállító- és alsókötél

177. § (1) Szállító- vagy alsókötélként csak olyan sodronykötelet szabad használni, amelyek tényleges szakítóereje ismert, kötélszerkezete az adott feladatra alkalmas és minőségi tanúsítványa rendelkezésre áll.

(2) Szállítókötélként toldott kötelet nem szabad használni. Alsókötélként 500 m-nél rövidebb kötélhossz esetében legfeljebb egy helyen fonással toldott kötél használható.

(3) A szállítókötél végét a dobon kiképzett nyíláson törésmentesen kell átvezetni, és legalább két szorítóbilinccsel küllőre, belső dobra, vagy a szállítógép tengelyére – bobina esetében az agyra – kell erősíteni.

178. § (1) A szállító- és alsókötél állapotát használatba vétele előtt és üzeme közben rendszeresen ellenőrizni kell, és le kell cserélni, ha az állapota nem megfelelő.

(2) Gondoskodni kell a lapos kötél szétnyílt pászmáinak haladéktalan, a gyári összeerősítés módjával azonos módon történő összeerősítéséről.

69. Próbamenet

179. § (1) Újonnan feltett szállító- vagy alsókötél első használatba vétele előtt a szállítóedény legnagyobb statikus üzemi terhelése mellett legalább 20 próbamenetet kell végezni.

(2) A próbameneteket követően gépészeti felügyeleti személynek ellenőriznie kell, hogy a kötél a befogószerkezetben nem csúszott-e meg, vagy befogása nem lazult-e meg. Megcsúszás vagy lazulás észlelése esetén a kötélbefogó szerkezetet ki kell bontani, meg kell vizsgálni, majd ismét 20 próbamenetet kell végezni, és az ellenőrzést meg kell ismételni.

(3) A kötelek befogószerkezetének kötélcserével nem kapcsolatos kibontását, továbbá a kötélkorong, hajtótárcsa vagy betétjük cseréjét követő eljárásra az (1) bekezdésben foglaltak vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy legalább 10 próbamenetet kell végrehajtani.

(4) A szállítóedény legnagyobb statikus üzemi terhelése mellett legalább egy próbamenetet kell végezni

a) a szállítógép lazítható dobjának rögzítését,

b) a vezetőgerenda, tartógerenda, vezetőkötél, karvezető persely vagy csúszósaru cseréjét,

c) a fogókészülék üzem közbeni működését,

d) a dob dongacseréjét,

e) a szállítóedény cseréjét vagy

f) az üzemi vagy biztonsági fék, egyéb biztonsági berendezés, vagy a kötélfeszültség kiegyenlítő cseréjét, javítását vagy beállítását

követően.

(5) Próbamenet során személyt szállítani nem szabad.

70. A szállítógép-kezelő és az aknacsatlós

180. § (1) A szállítógép kezelését arra kiképzett aknaszállítógép-kezelő végezheti.

(2) Rendszeres személyszállításnál a gépkezelő álláshelyén két szállítógép-kezelőnek kell tartózkodnia.

(3) Szállítási menet közben, valamint kas- vagy szkiptetőről végzett munka folyamán a gépkezelő álláshelyét nem hagyhatja el.

(4) A gépkezelő köteles a kezelőszint elhagyása előtt a vészféket működtetni, a csatlóst erről értesíteni, és a gépház elhagyásakor annak ajtaját bezárni.

181. § (1) Az akna minden olyan rakodószintjére, ahová vagy ahonnan szállítanak, a szállítás idejére csatlóst – ha a kast egyidejűleg két oldalról vagy két helyről szolgálják ki, segédcsatlóst is – kell beosztani. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a rendkívüli személyszállítás jelzéseinek adására jogosult személy szállításáról van szó, vagy ilyen személy adja a jelzést.

(2) Csatlós vagy segédcsatlós feladatokat az láthat el, aki rendelkezik az ehhez szükséges ismeretekkel.

(3) A csatlós a helyét műszak közben csak a többi csatlós és a gépkezelő előzetes értesítése után hagyhatja el.

71. Jelzések

182. § (1) Jelzésadásra – vészjelzés kivételével – az aknacsatlós, továbbá azok a személyek jogosultak, akiket erre az aknaszállítás szolgálati utasításában kijelöltek.

(2) Kétkasos szállítás esetében az indítójelzésnek az alsó kasra kell vonatkoznia, amíg annak menete a szállításba bekapcsolt legfelső szintig be nem fejeződött. Aknavizsgálati menet esetében a jelzésnek arra a kasra kell vonatkoznia, amelyen személyek tartózkodnak.

(3) Szállítmány változása esetén az új szállítmányt jelezni kell.

(4) Indítójelzést csak akkor szabad adni, ha a csatlós szintjén a kas indulásra kész. Olyan szinten, ahol segédcsatlós is van, a csatlós indítójelzést csak akkor adhat, ha a segédcsatlós már „Kész” jelzést adott.

(5) Főcsatlósi rendszer esetében a főcsatlós csak akkor adhat indítójelzést, ha a másik csatlóstól az indítójelzést már megkapta.

(6) Mindaddig, amíg a szállítási menet nem kezdődött meg, a korábban adott jelzést csak „Állj”, jelzéssel szabad törölni.

183. § (1) Az aknaszállítással kapcsolatos veszély észlelése esetén vészjelzést kell adni. Egyéb esetben nem szabad vészjelzést adni.

(2) Az (1) bekezdésben megadott jelzés megváltoztatásáról valamennyi csatlóst előzetesen értesíteni kell.

(3) Az aknavizsgálati jelzőberendezést csak aknavizsgálat esetében szabad használni.

72. A szállítás általános követelményei

184. § (1) A szállítógéppel csak egyértelmű indítójelzés után szabad megindulni.

(2) A szállítógépet a vonatkozó szállítási menetre előírtnál nagyobb sebességgel működtetni nem szabad.

(3) A gépkezelő szállítás közben köteles figyelni

a) a mélységmutatót,

b) a dobokon, a hajtótárcsán és a kötélen levő jelzéseket,

c) a szállítógép ampermérőjét, és

d) a sebességmérőt.

(4) Két szállítógép esetében vészjelzéskor mindkét szállítógépet azonnal le kell állítani.

185. § (1) Nem szabad a szállítógéppel szállítani vagy szintet váltani, ha az aknában vagy aknazsompban bármilyen munkát, vagy két szállítógépes aknában bármelyik szállítógéppel aknavizsgálatot végeznek.

(2) Az aknaszállító berendezésen észlelt minden hibát haladéktalanul jelenteni kell a szolgálatban lévő legmagasabb beosztású felügyeleti személynek.

(3) A nem önműködően nyíló aknaelzáró kaput kinyitni csak akkor szabad, ha a kas a szinten áll.

(4) Az aknaelzáró kapu 5 méteres körzetében olyan tárgyat, amit elmozdulás ellen nem biztosítottak, elhelyezni nem szabad.

(5) Az ellensúly vagy az ellensúlyként használt kas szállítóosztályának kapuit folyamatosan zárva kell tartani.

73. Személyszállítás

186. § (1) A személyszállítás sebessége 12 m/s-nál, fa vezetőgerendák használata esetén 8 m/s-nál nem lehet nagyobb.

(2) Ha bármelyik kasdobogón a szállított személyek száma meghaladja a szállítható létszám felét, a másik kason vagy ugyanannak a kasnak a másik dobogóján – két szállítógép esetében a másik szállítógéppel – nem szabad terhet szállítani.

(3) Ugyanazon a kasdobogón személlyel együtt csillét, bányafát vagy a dobogó alapterületének több mint negyedét elfoglaló terjedelmes tárgyat szállítani nem szabad.

(4) Ugyanannak a kasnak különböző dobogóján személy és teher egyidejű szállítása esetén a személyeket a legfelső kasdobogón kell szállítani.

(5) Kaselzáró ajtó használata kötelező azon a kasdobogón, ahol személyeket szállítanak.

(6) Személlyel együtt éles, hegyes tárgy csak ládában vagy védetten csomagolva szállítható.

187. § (1) Személyszállítás esetében a kas indulásra késznek akkor tekinthető, ha a személyek helyüket elfoglalták, valamint a kas- és nem önműködően záródó aknaelzáró ajtókat bezárták.

(2) A műszakváltás tartamára a személyszállítás rendjének biztosítása érdekében felügyeleti személyt kell beosztani.

74. Rendkívüli személyszállítás

188. § (1) A személyszállításra távbeszélőn felhatalmazást kell kérni a főcsatlóstól vagy a gépkezelőtől, ha a jelzést adó személy is a kason utazik. Erről valamennyi csatlóst értesíteni kell.

(2) Rendkívüli személyszállítást csak jelzés adására jogosult személy jelenlétében szabad végezni, a szállított személyek száma nem haladhatja meg az egy kasdobogón szállítható személyek számának felét.

(3) A jelzés adására jogosult személy az indítójelzést csak akkor adhatja meg, ha a kasba rajta kívül mindenki beszállt. Az indítójelzést követően köteles a helyét a kasban azonnal elfoglalni, és ha a rendelkezésre álló 30 másodperc alatt a nem önműködő aknaelzáró kaput nem tudta bezárni, azt kiszállás után a felügyeleti személynek köteles azonnal jelenteni.

(4) Ha a jelzést nem a kasból adják a szállítógéppel csak az indítójelzést követő 30 másodperc elteltével szabad elindulni.

(5) Ha a kassal olyan szintre szállítanak, ahol csatlós nem tartózkodik, a jelzés adására jogosult személy köteles a szállított személyekkel együtt utazni, a szintre érkezés után elsőnek kiszállni, és miután mindenki kiszállt, a nem önműködő aknaelzáró kaput bezárni és ezután jelzést adni.

(6) Olyan szinten, ahol indítási jelzőberendezés jeladója nincs felszerelve, indítójelzés távbeszélőn vagy aknavizsgálati jelzőberendezéssel is adható.

75. Teherszállítás

189. § (1) A kasban szállított csillét vagy egyéb tárgyat úgy kell rögzíteni és elhelyezni, hogy szállítás közben ne mozduljon el, és a kas szelvényén oldalirányban ne nyúljon ki.

(2) Robbantóanyagot csak a személyszállításra megengedett sebességgel szabad szállítani. A szkipbödönnel robbantóanyagot szállítani nem szabad.

(3) A kas indulásra késznek akkor tekinthető, ha a kasban a csillét és a tárgyakat elmozdulás ellen rögzítették, valamint a nem önműködően záródó aknaelzáró ajtót bezárták.

(4) Az anyagmozgatás 47. alcím szerinti szabályait az aknaszállításra is alkalmazni kell.

76. Rendkívüli teher szállítása

190. § (1) A rendkívüli teher tömege nem lehet nagyobb a szállítóedény megengedett legnagyobb rendkívüli terhelésénél.

(2) Rendkívüli teher szállítása, valamint a tehernek a kas alá vagy közvetlenül a szállítókötélre való függesztése esetén a szállítási sebesség legfeljebb 2 m/s lehet.

(3) A kast ki kell egyensúlyozni, ha a teher elhelyezése vagy kas alatti felfüggesztése a kas külpontos terhelését eredményezné.

(4) A kas alá vagy közvetlenül a szállítókötélre függesztett teher esetében a teher függesztő- és kötözőeleme biztonságának az adott statikai terhelés mellett az anyag szakítószilárdságára vonatkoztatva legalább 4-nek kell lennie, és a teher külön vezetéséről gondoskodni kell, ha annak a kas szelvényén túli kilengésével számolni kell.

(5) A rendkívüli teher szállítási menetét követően a szállítást irányító gépészeti felügyeleti személy köteles szemrevételezéssel felülvizsgálni, hogy az aknaszállító berendezés valamely alkatrésze nem szenvedett-e maradandó alakváltozást, és az előírt heti kötélvizsgálatot is soron kívül el kell végezni. Az ellenőrzés előtt szállítani nem szabad.

77. Aknavizsgálat és szintváltás

191. § (1) Az aknavizsgálat, valamint a szintváltás kezdéséről előzetesen, továbbá befejezéséről valamennyi csatlóst és a szállítógép kezelőjét távbeszélőn értesíteni kell.

(2) Aknavizsgálat esetében

a) csak aknavizsgálati jelzővel szabad jelezni,

b) jelzést csak az aknavizsgálatot végzők adhatnak,

c) személyt csak az egyik kasban vagy, legfeljebb 4 főt annak tetején szabad szállítani, és

d) a szállítási sebesség 0,5 m/s-nál nagyobb nem lehet.

(3) A kastetőn tartózkodókat biztonsági hevederrel kell ellátni. A biztonsági hevedert az indítójelzés adása előtt ki kell kötni, és a kikötést csak az aknavizsgálati menet befejezése után szabad megszüntetni.

(4) Az aknában a kastetőről végzett bármely munka során az aknavizsgálati menetre előírt rendelkezéseket alkalmazni kell.

192. § (1) A lazítható dobot csak üres kas esetében és akkor szabad oldani, ha azt előzőleg elmozdulás ellen rögzítették vagy befékezték.

(2) A lazítható dob oldása után a rögzítést megszüntetni vagy a féket oldani csak akkor szabad, ha a lazítható dobot az ékelt dob tengelyén már rögzítették és azt ellenőrizték.

78. Ellenőrzés

193. § (1) Naponta legalább egyszer ellenőrizni kell

a) az üzemi és a biztonsági fék működőképességét és a fékpofákat,

b) a szállítógép műszereinek, sebességmérő, regisztráló- és távközlő berendezéseinek működőképességét,

c) a dobon, hajtótárcsán, mélységmutatón vagy a kötélen lévő jelek helyességét,

d) szemrevételezéssel a szállító- és az alsókötél befogását, a kötélbefogó szerkezet épségét,

e) többköteles szállítógép esetében a feszültségkiegyenlítőket, hogy határhelyzetüket nem érték-e el,

f) a személyszállító berendezés szállító- és alsókötelét 0,5 m/s sebességig szemrevételezéssel, egyéb esetben műszeres vizsgálattal

fa) körszelvényű kötél esetében pászmakinyomódást, hirtelen keresztmetszet-változást és maradandó alakváltozást,

fb) lapos kötél esetében pászmaszakadást és a pászmák fellazulását, és

g) személyszállító berendezés esetében az aknában, az aknatoronyban és a zsompban a kasvezető szerkezet és tartószerkezete épségét.

(2) Hetente legalább egyszer ellenőrizni kell

a) a biztonsági féket működtető berendezés működőképességét, a 160. § (2) bekezdésének eseteire, annak f) pontjában és g) pont gc) alpontjában foglaltak kivételével,

b) a kötélkorongok, tengelyeik és csapágyaik épségét, a biztonsági kasszék működőképességét,

c) a szállító- az alsó- és a vezetőkötelet huzalszakadásra, meghatározva a huzalszakadások helyét és számát,

d) a vezető- és az ütközőkötél befogását, a feszítősúly szabad mozgását, és

e) teherszállító vagy szkipes vagy személyszállításra nem engedélyezett kasos berendezések esetében a szállítóedény vezető és tartó szerkezeteit.

(3) Negyedévenként legalább egyszer ellenőrizni kell

a) a kasfogókészülék működőképességét kasejtőpróbával,

b) a hatótárcsa és kötélkorong koszorújának kopását idomszerrel, legalább 8 helyen, egymástól egyenlő távolságban, és

c) a csúszósarus vezetésnél a vezetőgerendák szelvényméreteit és nyomtávját.

(4) Félévenként legalább egyszer ellenőrizni kell

a) görgővezetésnél a vezetőgerendák szelvényméreteit és nyomtávját,

b) személyszállító berendezés esetében a kötélbefogó szerkezet kibontása után a kötél végét és befogószerkezetét, és

c) az alsókötél visszavezetését az aknazsompban.

(5) Évente legalább egyszer ellenőrizni kell

a) a statikus fékbiztonságot,

b) hajtótárcsás szállítógép esetében azt, hogy az üzemi és a biztonsági fékkel létesíthető legnagyobb lassulás, valamint a kötélcsúszás szempontjából legkedvezőtlenebb üzemi terhelési viszonyok és szállítási menet esetében nem lép-e fel kötélcsúszás,

c) a biztonsági féket működtető berendezés működőképességét a 160. § (2) bekezdés f) pontjában és g) pont gc) alpontjában foglalt esetre, és

d) a teherszállító berendezésnél a kötélbefogást.

79. Kiegészítő előírások az aknamélyítés berendezéseire és üzemére

80. Bödönvezetés

195. § (1) Az 50 m-nél mélyebb aknában a különböző szállítóedények (a továbbiakban: bödön), valamint az ellensúly vezetésére vezetőkötelet kell beépíteni.

(2) A vezetőköteleket a bödön vagy ellensúly két oldalán kell elhelyezni úgy, hogy a szállítókötéllel egy síkot képezzenek, és a bödön vagy ellensúly legkiállóbb részétől legalább 100 mm-re legyenek.

(3) A vezetőköteleket az aknatalp felett legfeljebb 50 méter távolságban kötéltartó szerkezethez kell rögzíteni. A tartószerkezet alatt a bödönt vagy ellensúlyt nem kell vezetni.

(4) A bödön és az ellensúly csatlórészei felett vezetőszánkót kell alkalmazni. A szállítókötelet és a vezetőköteleket a vezetőszánkó legalább 2–2 vezetőhüvelyén vagy vezetőgörgőjén kell átvezetni. A vezetőhüvelyek belső átmérője a kötélátmérő 1,2–1,5-szörösének, a vezetőhüvelyek között a függőleges távolságnak a vezetőkötelek közötti távolság legalább 1,15-szörösének kell lennie.

(5) A vezetőköteleket a toronyban elhelyezett terelőkorongokon átvezetve, a torony mellett felszerelt csörlőkkel vagy súlyokkal kell megfeszíteni. A feszítőerő és a feszítősúly kötelenkénti értékét a következő képlettel kell meghatározni: feszítőerő (Q) =80 L (N), ahol L a függesztett kötélhossz méterben.

(6) A vezetőkötelet hatszoros biztonságra kell méretezni, az önsúly és a szükséges feszítőerő, valamint az egyéb statikus terhelés figyelembevételével.

196. § A vezetőköteleket úgy kell beépíteni, hogy a bödön vagy ellensúly és a vezetőszánkó bármely pontja a falazattól és egymástól legalább 200 mm és egyéb biztosítószerkezettől vagy az aknába beépített egyéb szerkezeti elemtől – a padozati nyílások kivételével – legalább 300 mm távolságra legyen.

81. Aknaelzárás

197. § (1) Az aknagárdon és a közbenső szinteken körülzárás helyett az akna teljes szelvényére kiterjedően padozatot kell létesíteni, amelyet a várható legnagyobb statikus terhelés hatszorosára kell méretezni az anyag szakítószilárdságára vonatkoztatva, és a bödönök része felé nyitható fedéllel és szabad oldalai mentén védőkorláttal és lábléccel kell ellátni.

(2) A védő- vagy munkapadozaton az áthaladó bödön vezetésére a padozat felett és alatt tölcsérszerűen kiszélesedő kürtőt kell felszerelni. A kürtő padozat feletti magasságának legalább 1 méternek kell lennie. A kürtő csapóajtóval és terelőelemekkel helyettesíthető, ha a padozaton műszakonként legfeljebb háromszor kell áthaladni.

82. Szállítógép

198. § (1) A biztonsági féknek önműködően működésbe kell lépnie, ha a bödön a legfelső szintet több mint 0,5 méterrel, de legfeljebb 1 méterrel elhagyta. A túlemelési kioldót a kötélkorongtól legalább 3 méter távolságban kell beépíteni.

(2) A mélységmutatón, továbbá a dobon vagy a szállítókötélen meg kell jelölni az aknába beépített padozatok helyét is.

(3) A dobos szállítógépet 2 m/s-nál nagyobb sebesség esetében a szállítókötél sebességét mutató sebességmérővel kell ellátni, és 4 m/s-nál nagyobb szállítási sebesség esetében a sebességmérőnek folyamatosan regisztrálónak kell lennie.

(4) 8 m/s vagy ennél nagyobb szállítási sebesség esetében menetszabályozót kell beépíteni.

83. Kötél, kötélbefogó- és függesztőszerkezetek, valamint a bödön

199. § (1) Szállítókötélként csak forgásmentes, nem csavarodó kötél használható.

(2) Bödönhöz önműködő szorító hatású kötélbefogót használni nem szabad.

(3) A bödönfüggesztő szerkezet emelőhorgát kikapcsolódás ellen biztosítószerkezettel kell ellátni.

(4) A bödönfüggesztő szerkezetbe gördülő csapágyas bödönforgatót kell beépíteni. Nem szabad a bödönforgatót hegesztett vagy szegecselt kivitelben készíteni.

(5) A kötélbefogó és a bödönfüggesztő szerkezetet – ha a tervező a kifáradási határfeszültségre való méretezés alapján eltérő használati időt nem határozott meg – legalább 5 évenként ki kell cserélni. A befogott kötélvéget – tekintet nélkül az állapotára – félévenként le kell vágni.

(6) A bödönnek olyannak kell lennie, hogy felfüggesztve lengés közben ne billenhessen át. A személyszállításra is használható bödönön fenékürítő szerkezet nem lehet.

84. A szállítóberendezés üzemeltetése

200. § (1) Az akna külszíni rakodójára – ha az aknában személyek tartózkodnak – csatlóst kell beosztani. Az aknatalpon és a munkapadozaton dolgozó személyek – előzetes oktatás után – jelzésadásra jogosultak.

(2) Az akna külszíni rakodóján ki kell függeszteni

a) a jelzésrendet,

b) a bödön legnagyobb statikus üzemi terhelését és a szállítható személyek számát, és

c) az aknát lefedő padozat megengedett legnagyobb terhelését.

(3) Aknatalpról való szállításkor a bödönt a talpról fel kell emelni, meg kell állítani, lengését le kell csillapítani, és a felemelt bödön alját meg kell tisztítani a rárakódott kőzetdaraboktól. Padozat emelésekor vagy süllyesztésekor szállítani nem szabad.

(4) Az aknagárdról való szállításkor – indítójelzés adása előtt – a vezetőszánkó szabad mozgásának lehetőségéről meg kell győződni. A vezetőszánkó állapotát naponta ellenőrizni kell.

(5) A csapóajtókról és környezetükről haladéktalanul el kell távolítani nyitásuk esetében az aknába vagy alsóbb padozatra leeshető anyagokat és tárgyakat. A csapóajtókat a bödön vagy a szánkó áthaladása után be kell csukni.

(6) A szállítóedény cseréjét és a szállítógép lazítható dobjának rögzítését követően, a kapcsolószerkezetek jó kapcsolódásáról szemrevételezéssel meg kell győződni.

201. § (1) A személyszállítás sebessége 6 m/s-nál, a teherszállításé 12 m/s-nál nagyobb nem lehet.

(2) Aknavizsgálat, továbbá a padozaton való áthaladás esetében a bödön sebessége legfeljebb 0,5 m/s lehet.

202. § (1) A bödönt pereme alatt csak 10 cm-ig szabad megtölteni, a bödönfüggesztő szerkezethez vagy a szállítókötélhez kikötött hosszú tárgyak kivételével.

(2) Nem szabad

a) a bödön alá terhet akasztani,

b) nyitott csapóajtó mellett a bödönbe beszállni vagy rakodni, vagy

c) a bödön szélén állva vagy ülve utazni.

(3) Az aknavizsgálatot a bödönből kell végezni. A bödön peremére felállni még kikötött állapotban sem szabad.

85. Menekítőberendezés és tartókötelek

203. § (1) A szállítóberendezés tartós üzemzavara vagy veszélyeztetése esetére menekítőberendezés alkalmazásával kell biztosítani az aknatalpon tartózkodó személyek haladéktalan kiszállását és menekülési lehetőségét, kivéve, ha az aknában két egymástól független energiaellátású szállítógép van.

(2) Menekítőberendezésként olyan menekítőlétrát vagy menekítőbödönt kell használni, amely az aknatalpon tartózkodó személyek egyidejű kiszállítására alkalmas.

(3) A menekítőberendezés emelésére a szállítógéptől független energiaellátású és gépi hajtású, de kézzel is működtethető csörlőt kell használni.

(4) A csörlőt önzáró fékkel kell ellátni, amely statikus biztonságának a legnagyobb terhelés mellett legalább 2-nek kell lennie. A csörlőt fel kell szerelni visszafutásgátlóval.

204. § (1) Teher felfüggesztésére csak acél sodronykötelet (a továbbiakban: tartókötél) szabad használni.

(2) A tartókötelet úgy kell megválasztani, hogy a legnagyobb statikus üzemi terhelés mellett mozgatható padozat és szivattyú esetében a biztonság legalább 6, vagy egyéb szerelvény esetében legalább 5 legyen.

(3) A tartókötélhez kapcsolódó kötelet, láncot és egyéb alkatrészt úgy kell méretezni, hogy a legnagyobb statikus üzemi terhelés mellett a biztonság legalább 8 legyen.

(4) Tartókötelet toldani csak kötélszív és kettős heveder együttes alkalmazásával szabad.

205. § (1) A menekítőberendezés szállítókötelét, valamint a tartókötelet pászmaszakadásra, pászmakinyomódásra, valamint hirtelen keresztmetszet-változásra hetenként legalább egyszer, a menekítőberendezést működőképességre negyedévenként legalább egyszer ellenőrizni kell.

(2) A menekítőberendezés szállítókötelét, valamint a tartókötelet ki kell cserélni, ha azon pászmaszakadás, pászmakinyomódás, hirtelen keresztmetszet-változás vagy bármely ok kötélszakadás veszélyére utal.

X. Fejezet

VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK

86. A villamosenergia-ellátás általános rendelkezései

206. § (1) A bányában olyan villamos berendezéseket szabad működtetni, amelyek nem jelentenek tűz- vagy robbanásveszélyt. A munkavállalóknak és a munkavégzés hatókörében tartózkodóknak védve kell lenniük a közvetlen vagy közvetett érintés okozta villamos baleseti veszélyekkel szemben.

(2) Érintésvédelmi szempontból az anyagokat és a védőberendezéseket

a) a feszültségre,

b) a munkavégzési körülményekre, és

c) a villamos berendezéseket használó munkavállalók hozzáértésére

figyelemmel kell megválasztani.

(3) A bányában alkalmazott villamos berendezések és hálózatok üzemvitelét üzemi utasításban kell szabályozni.

207. § Bányában csak földeletlen vagy kompenzált villamos hálózatot szabad alkalmazni, amely alól kivételt képeznek

a) az áram- és feszültségváltó szekunder oldali,

b) a szigetelés-ellenőrző készülék,

c) a földelés-ellenőrző készülék,

d) a saját áramforrású hegesztés,

e) a saját tápegységű hírközlő berendezések, és

f) a gyújtószikramentes mérő és távvezérlő berendezések

áramkörei.

208. § (1) A berendezés minden, üzemszerűen feszültség alatt nem álló, véletlenül érinthető részét érintésvédelemmel kell ellátni.

(2) Az érintésvédelemnek egymástól független, kettős, alap és fedő érintésvédelemnek kell lennie, de megengedett önálló érintésvédelemként a földeletlen érintésvédelmi törpefeszültség vagy a villamos elválasztás.

(3) Alap érintésvédelemként földelő hálózat alkalmazása kötelező. A földelőhálózat fővédővezetőjét be kell vezetni minden bányatérségbe, ahol kettős érintésvédelemmel védendő berendezés üzemel.

(4) Fedővédelemként állandó szigetelés-ellenőrző készüléket kell alkalmazni. Az 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű berendezés védelmére megengedett helyi védőföldelés alkalmazása is.

(5) Az érintésvédelemnek az 1000 V-nál kisebb névleges feszültségű hálózatot szigetelési szintjének 10 ohm/V-ra való csökkenése esetén 2 másodpercen belül és az 1000 V névleges feszültségű, valamint a sújtólégveszélyes bányatérségekben lévő hálózatot 0,3 másodpercen belül le kell kapcsolnia.

(6) A szigetelés-ellenőrző készülék működésére nem szabad lekapcsoltatni

a) akna személyszállító berendezését,

b) karsztvíz-veszélyes bánya fő- és bányamezei vízmentesítő telepét,

c) sújtólégveszélyes bánya fő- és segéd-szellőztetőgépét és

d) pótáramforrással nem rendelkező riasztóberendezést.

(7) A szigetelési szintnek 10 ohm/V-ra való csökkentését – a (6) bekezdésben felsorolt berendezések esetében – állandóan telepített helyen jeleztetni kell.

87. Villamos gyártmányok

209. § Bányában villamos berendezést létesíteni és használni csak a bányatérség minősítésének megfelelően szabad.

88. Kábelek és vezetékek

210. § (1) Nem szabad használni hordozható vagy helyváltoztató gép táplálására kábelt, és erőátviteli célra páncélzat nélküli műanyag köpenyű kábelt.

(2) Árnyékolt tömlővezetéket kell használni

a) a helyváltoztató villamos berendezés,

b) a nem kábellel csatlakoztatott 1000 V névleges feszültségű berendezés, vagy

c) a bányászati munkahelyen használt hordozható villamos berendezés és a kézi fúrógép

csatlakozó-vezetékeként.

XI. Fejezet

BÁNYAMENTÉS

89. Bányamentő szolgálat

211. § (1) A bányavállalkozónak bányamentő szolgálatot kell fenntartania, ha a bánya

a) sújtólégveszélyes,

b) szénporrobbanás-veszélyes,

c) tűzveszélyes, vagy

d) az egy műszakban föld alatt munkát végző munkavállalók létszáma legalább 50 fő.

(2) Ott, ahol az egy műszakban föld alatt munkát végző munkavállalók létszáma nem éri el az 50 főt, 5 db bevetésre alkalmas bányamentő készüléket kell készenlétben tartani, és legalább 7 bányamentő bevethetőségéről kell gondoskodni.

(3) A bányamentő szolgálat irányításával bányamentő parancsnokot és helyettest kell megbízni.

(4) A bányamentő szolgálat létszámát és a foglalkoztatott személyek szakképzettségét a fenyegető veszélyek elhárítására figyelemmel kell megállapítani, azzal, hogy a bányamentő szolgálat legalább 20 fő legyen.

(5) A bányamentési tevékenység végzéséhez szükséges eszközök tárolására és a bányamentők kiképzésére bányamentő állomást kell létesíteni.

212. § (1) Ha a riasztástól számított 45 percen belül a bányamentő állomásról a bányaüzemhez nem lehet odaérkezni, akkor a bányánál egy bányamentő raj életmentéshez szükséges felszerelését és a telepített munkavállalókból történő haladéktalan bevethetőségét kell biztosítani.

(2) A bányamentő állomáson a várható mentési feladatokhoz szükséges, de legalább a 6. mellékletben meghatározott eszközöket kell biztosítani.

(3) A bányamentésnél alkalmazott eszközök megfelelő állapotának folyamatos fenntartásához megfelelő képzettséggel rendelkező személyt kell alkalmazni.

(4) A bányamentő állomáson ügyeletes szolgálatot kell működtetni.

213. § (1) A termelő műszakban a bányamentők létszámát úgy kell megállapítani, hogy legalább egy bevethető bányamentő raj álljon rendelkezésre. A bányamentőket úgy kell telepíteni, hogy ne ugyanazon a munkavégzési helyen végezzenek munkát.

(2) Ha a bányamentő feladatokat szerződés alapján más bányamentő szolgálat látja el, a bányavállalkozó a bányamentő raj tagjaként legalább 1 fő helyi ismeretekkel rendelkező bányamentőt köteles a bevetés során biztosítani.

(3) A mentőrajnak legalább 5 főből kell állnia, és olyan személyi összetételűnek kell lennie, hogy a mentés során szükséges szakképzettséghez kötött munkákat el tudja végezni. Életmentés 3 fős mentőrajjal is megkezdhető.

(4) A mentőraj irányítására rajparancsnokot kell megbízni. A mentési munka során a bányamentőket csak a rajparancsnok utasíthatja.

214. § (1) A bányamentő szolgálat működtetését üzemi utasításban kell szabályozni, amelyet át kell adni azoknak, akikre rendelkezést tartalmaz.

(2) Az (1) bekezdés szerinti üzemi utasítás tartalmazza

a) a személyi és tárgyi feltételek meghatározását,

b) a mentőszolgálat személyi összetételét és a szükséges szakképzettségét,

c) a rajok számát,

d) a mentőrajok irányítását végző személyek számát, a szakmai és gyakorlati követelményeket,

e) a mentési tevékenység végzéséhez szükséges bányamentő alapkiképzésre, továbbképzésre és időszaki oktatásokra vonatkozó előírásokat,

f) a bányamentő készülékek szakszerű kezelését, ellenőrzését és karbantartását végző személyek képesítési követelményét,

g) a bányamentők riasztásának módját és a riasztásra vonatkozó egyéb szabályokat,

h) a mentés helyszínére vonulásra, a mentési munka megkezdésére és folytatására, a személyek mentésére, továbbá a mentési munka irányítójának kötelezettségeire vonatkozó előírásokat,

i) a mentést végző rajok előírt cseréjére és utánpótlására, a tartalékraj képzésére és rendelkezésre állására vonatkozó követelményeket,

j) a különböző mentési tevékenységekhez szükséges minimális eszközök és felszerelések felsorolását,

k) a felszerelések időszakos ellenőrzésére, tárolására, karbantartására és fertőtlenítésére vonatkozó követelményeket,

l) az ügyeleti szolgálat személyi, tárgyi és műszaki feltételeit,

m) a bányamentő készülék rendszeres műszeres ellenőrzésére vonatkozó követelményeket,

n) a bányamentőkkel és a bányamentéssel kapcsolatos nyilvántartásokra és a bányamentő törzslapokra vonatkozó előírásokat, és

o) az orvosi alkalmassági vizsgálat, valamint a gyakorlati kiképzés dokumentálására vonatkozó szabályokat.

90. Mentési munka

215. § (1) A mentőcsapat riasztott tagja köteles azonnal mentési munkára jelentkezni.

(2) A mentőrajba nem osztható be az a személy, aki

a) az előírt orvosi vizsgálaton vagy gyakorlaton nem vett részt,

b) az orvosi vizsgálat alapján, vagy egyéb okból mentési munkára alkalmatlan, vagy

c) alkoholt vagy kábító hatású szert fogyasztott, vagy a munkavégzésre egyéb okból alkalmatlan.

(3) A bányamentő a jelentkezése során a (2) bekezdés szerinti körülmény fennállását közölni köteles.

216. § A mentési munkát a felelős műszaki vezetőnek – vagy annak a mentési munka irányításába való bekapcsolódásáig – a szolgálatban lévő legmagasabb beosztású felügyeleti személynek kell irányítania. A bányavállalkozó a mentési munka irányításával más személyt is megbízhat.

217. § A mentési munka megkezdése előtt meg kell határozni azt a megfelelő levegő-összetételű helyet, amelytől kezdve csak bányamentő-készülékben szabad továbbhaladni vagy tartózkodni, és ahol a mentőraj az eszközeit elhelyezheti.

218. § (1) A mentéshez bányamentő-készülékben való életmentés, valamint két óránál előreláthatóan hosszabb ideig tartó mentési munka esetében, legalább 5 fős teljes felszerelésű tartalék rajt kell biztosítani. A tartalék mentőrajnak a készenléti helyen kell tartózkodnia.

(2) A készenléti helyen – ha a mentési munka irányítója másként nem rendelkezik – legalább

a) 5 darab oxigénpalackot,

b) 5 darab lúgos szelencét vagy CO2 abszorbert,

c) 5 darab oxigénes menekülőkészüléket,

d) 2 darab akkumulátoros lámpát, és

e) 1 darab újraélesztéshez használatos eszközt

kell tartani.

219. § (1) A bányamentő köteles közvetlenül a mentési munka megkezdése előtt a bányamentő-készülékét műszer nélkül ellenőrizni. A bányamentő-készülék ellenőrzését a rajparancsnok köteles elrendelni.

(2) A mentéshez kifogástalan állapotban lévő bányamentő készüléket szabad használni.

220. § (1) Mentőraj csak zárt egységben, rajparancsnok vezetésével dolgozhat, akinek a raj minden tagjával folyamatosan látó- és hallótávolságon belül kell maradnia.

(2) A bevetés során a rajparancsnok köteles 15 percenként a mentőraj minden tagjával ellenőriztetni a bányamentő-készülékének oxigénnyomását.

(3) A mentőraj tagja kötelesek a rajparancsnoknak jelezni a rosszullétet, a bányamentő-készülék rendellenes működését és a túlzott oxigénfogyasztást.

221. § (1) Felderítés, valamint a mentési munkahely megközelítése esetén csak addig szabad előrehatolni, amíg bármelyik bányamentő-készülékben az oxigénnyomás az eredeti érték háromnegyede alá nem csökken.

(2) A mentési munka legtávolabbi pontján a rajparancsnok az odaérkezést követően köteles megállapítani a bekövetkezett oxigénnyomás-esést.

(3) A rajparancsnok köteles a mentőraj azonnali visszavonulását elrendelni, ha bármelyik bányamentő-készülékben az oxigén nyomása a (2) bekezdés szerinti nyomásesés háromszorosának megfelelő értékre csökkent, vagy valamelyik bányamentő rosszullétét vagy készülékének rendellenes működését jelezte.

222. § (1) A mentőraj bevetésének időtartamát – az oxigénpalackok nyomáseséseinek függvényében és a be- és kimenetel időszükségletének figyelembevételével – a mentőraj parancsnoka határozza meg.

(2) Ha a nedves hőmérséklet 31 °C, akkor a bevetési idő legfeljebb 100 perc lehet. Minden további 1 °C-os nedves hőmérséklet emelkedés esetében a bevetési időt további 10 perccel kell csökkenteni. 40 °C-t meghaladó nedves hőmérséklet esetében mentési munkát végezni nem lehet.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott bevetési időt tovább kell csökkenteni

a) 5 perccel, ha a száraz és nedves hőmérséklet közötti különbség 10 °C-nál nagyobb, vagy

b) 10 perccel, ha

ba) a száraz és nedves hőmérséklet közötti különbség 14°C-nál nagyobb, vagy

bb) a munkavégzés különösen nagy teljesítményű.

(4) Újabb bevetés előtt a bányamentő részére legalább 2 óra pihenést kell biztosítani.

(5) A bányamentő 8 órán belül legfeljebb 4 órát tölthet bányamentő készülékben. A 4 órás mentési munkát legalább 8 órás pihenésnek kell követnie.

XII. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

223. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.

(2)–(5)2

224. § E rendelet tervezetének a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, – a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikke szerinti előzetes bejelentése megtörtént.

225. § Az e rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az olyan terméknek, amelyet az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások az emberi egészség és élet védelme tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak.

1. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

1. A sújtólégveszélyes bányatérség bejáratának jelölésére szolgáló ábra:

2. Az 1. pont alkalmazásában

2.1. Az ábra alakja: háromszög

2.2. Az ábra színe: sárga alapon fekete betűk, fekete szegéllyel, ahol a sárga szín a jel felületének legalább 50%-át kiteszi.

2.3. EX: a robbanás nemzetközi nyelvi megfelelőjének – explosion – rövidítése.

2. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

1. A bányatűz előjelét jelentő szénmonoxid fejlődést az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:


2. Az 1. pont alkalmazásában:

2.1. QCO – a szénmonoxid fejlődés (l/min)

2.2. QL – a szellőztető légáram mennyisége (m3/min)

2.3. kCO – a szellőztető légáram szénmonoxid koncentrációja (ppm)

3. Diagram a bányatűz előjelének és a bányatűzre utaló szénmonoxid-koncentráció meghatározásához:


3. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

1. Gázrobbanásveszély megítélése tűz felszámolása esetén

1.1. Gázrobbanás veszélyével kell számolni – a 2. pontban felsorolt esetek kivételével –, ha a tűz közvetlen kihúzó légáramának metán-, szénmonoxid-, hidrogén- és az utóbbival egy tekintet alá eső nehéz szénhidrogéngáz (CnH2n) tartalma alapján az alábbi képlettel számított érték egyenlő vagy nagyobb, mint 0,6, vagy olyan bányában, ahol a hidrogén és a nehéz szénhidrogén gázokra való ellenőrzés nem kötelező vagy arra még nem rendezkedtek be, ez az érték – az utóbbi gázok figyelmen kívül hagyásával – egyenlő vagy nagyobb, mint 0,5:

2. Nem kell gázrobbanás veszélyével számolni, ha

2.1. a gázminta metán-tartalma nagyobb, mint 16%, vagy

2.2. a gázminta százalékos oxigén-tartalma legalább 2%-kal kisebb, mint a gázminta százalékos metán- és szénmonoxid-tartalmához a diagram szerint tartozó kritikus oxigén %. Ha a diagramon a gázkeverék pontja a robbanóképesség csúcsponti értékének határvonalán kívül esik, a szénmonoxid-tartalomhoz a határvonalon tartozó oxigén-értéket kell kritikus értéknek tekinteni. Az alábbi diagramon közölt példák esetében tehát a gázkeverék akkor tekinthető nem robbanóképesnek, ha a gázminta oxigén-tartalma kisebb, mint 11,6%, vagy – a 2. példa esetében – 9,8%.

4. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

1. A tűzoltószertár felszerelése

1.1. A tűzoltószertár felszerelése nem sújtólég-veszélyes bányában

 

 

A

B

 

1

Megnevezés

Mennyiség

 

2

Legalább 34A, 144B, C vizsgálati egységtűz oltására alkalmas – kézi vagy hordozható – tűzoltó készülék

5 db

 

3

Légponyva

4 db

 

4

Vödör – űrtartalom: 10 l

5 db

 

5

Drótszeg

10 kg

 

6

Tűzoltó nyomótömlő

100 m

 

7

Csatlakozó szerelvények és sugárcső

2-2 db

 

8

Anyag és eszköz legalább két tűzgát részére

megfelelő mennyiségű

1.2. A tűzoltószertár felszerelése sújtólég-veszélyes bányában

 

 

A

B

 

1

Megnevezés

Mennyiség

 

2

Legalább 34A, 144B, C vizsgálati egységtűz oltására alkalmas – kézi vagy hordozható – tűzoltó készülék

5 db

 

3

Légponyva

4 db

 

4

Vödör – űrtartalom: 10 l

5 db

 

5

Drótszeg

10 kg

 

6

Tűzoltó nyomótömlő

100 m

 

7

Csatlakozó szerelvények és sugárcső

2-2 db

 

8

Anyag és eszköz legalább két tűzgát részére

megfelelő mennyiségű

 

9

Anyag és eszköz legalább két robbanásálló gát létesítéséhez

megfelelő mennyiségű

5. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

1. Gázrobbanásveszély megítélése gát nyitása esetén

1.1. Gát nyitása esetén a gátak közötti – a 3. melléklet 2. pontja alapján gázrobbanás-veszéllyel való számolásra okot nem adó – gázkeverék friss levegővel való keveredése során is úgy tekinthető, hogy a gázrobbanás szempontjából veszélytelen marad, ha szén-dioxid-tartalma nagyobb, mint metán- és oxigén-tartalmához az alábbi diagram szerint tartozó kritikus szén-dioxid %.

6. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

A mentőállomás felszerelése

 

A

B

1

Megnevezés

Mennyiség

2

legalább 4 órás bányamentő készülék

legalább 25 db

3

akkumulátoros lámpa

20 db

4

oxigén mérőműszer

2 db

5

gázvizsgáló pumpa

4 db

6

szénmonoxid gáz mérésére alkalmas fiola vagy e gázok mérésére szolgáló műszer

100 db fiola vagy 2 db műszer

7

szén-dioxid gáz mérésére alkalmas fiola vagy e gázok mérésére szolgáló műszer

20 db fiola vagy 2 db műszer

8

kénhidrogén gáz mérésére alkalmas fiola vagy e gázok mérésére szolgáló műszer

20 db fiola vagy 2 db műszer

9

kén-dioxid gáz mérésére alkalmas fiola vagy e gázok mérésére szolgáló műszer

20 db fiola vagy 2 db műszer

10

nitrózus gázok mérésére alkalmas fiola vagy e gázok mérésére szolgáló műszer

20 db fiola vagy 2 db műszer

11

metánmérő műszer, sújtólégveszélyes bánya esetében

2 db

12

robbanóképes gázkeverék mérésére alkalmas műszer

1 db

13

száraz-nedves hőmérő

1 db

14

infra- vagy egyéb hőmérő

1 db

15

oxigénpalack

60 db

16

lúgosszelence vagy CO2 abszorber

100 db

17

oxigénes menekülőkészülék

10 db

18

gépi oxigénáttöltő szivattyú

1 db

19

oxigén

20 m3

20

bányamentő készülék ellenőrző műszer

2 db

21

mesterséges lélegeztetést gyakorló készülék

1 db

22

takaró

10 db

23

sürgősségi elsősegélynyújtó táska,

1 db

24

legalább II. típusú mentődoboz

4 db

25

vacuum hordágy

2 db

26

aknahordágy

1 db

27

KED mellény

2 db

28

vákumos végtagrögzítő készlet

1 db

29

2 literes oxigénpalack reduktorral

1 db

30

automata defibrillátor

1 db

31

biztonsági öv

4 db

32

mentőkötél

4 x 50 m

33

vezetőkötél összekapcsolási lehetőséggel

1 db

34

hosszúszárú gumicsizma vagy mellesnadrág

5 pár

7. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez


8. melléklet a 61/2012. (XI. 22.) NFM rendelethez

A föld alatti munkahelyen biztosítandó hőmérséklet

A munka jellege

Hideg évszakban biztosítandó léghőmérséklet
°C

Meleg évszakban biztosítandó

léghőmérséklet
°C

effektív hőmérséklet
°C

maximálisan megengedhető effektív hőmérséklet
°C

Szellemi munka

20–22

21–24

20

31

Könnyű fizikai munka

18–20

19–21

19

31

Közepesen nehéz fizikai munka

14–18

17–19

15

29

Nehéz fizikai munka

12–14

15–17

13

27

1

A rendeletet a 71/2021. (XII. 30.) ITM rendelet 17. § (1) bekezdés 15. pontja hatályon kívül helyezte 2022. február 1. napjával.

2

A 223. § (2)–(5) bekezdését az 52/2017. (XII. 22.) NFM rendelet 21. §-a hatályon kívül helyezte.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére