3080/2013. (III. 27.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2013.03.27.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet 10. § (2) bekezdés d) pontjának 2010. március 5-éig hatályos, valamint a 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, a Kúria II.39.149/2011/12. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 8.K.35.707/12010/10. számú ítélete, a Nemzetgazdasági Miniszter 55292-1/2010. határozata és a Felnőttképzési Akkreditáló Testület I-010494/3/2010. határozata megsemmisítésére, és a határozatok végrehajtásának felfüggesztésére irányuló panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó nyelviskola a Fővárosi Törvényszékhez 2012. július 23-án benyújtott és kiegészített, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (2) bekezdés d) pontjának a 2010. március 6-ig – helyesen március 5-ig – hatályos, a 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a konkrét ügyben történő alkalmazási tilalmának kimondását, a Kúria II.39.149/2011/12. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 8.K.35.707/ 12010/10. számú ítélete, a Nemzetgazdasági Miniszter 55292-1/2010. határozata és a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (a továbbiakban: FAT) I-010494/3/2010. határozata megsemmisítését, valamint az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján ezen döntések végrehajtásának felfüggesztését kérte.

[2] Az indítványozó által – a jogszabályi határidő lejártát követően – benyújtott adatváltozási eljárás iránti kérelmet a FAT I-010494/3/2010. határozatával elutasította, egyben az R. 16. § (3) bekezdés f) pontja alapján visszavonta az indítványozó intézményakkreditációját és programakkreditációját azzal az indokkal, hogy az R.-ben írt határidőben az adatváltozási eljárást nem kezdeményezte. A határozatot a Nemzetgazdasági Miniszter helyben hagyta, majd a Fővárosi Bíróság ítéletével elutasította e határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet. Rögzítette, hogy az indítványozó céghely változásának dátuma 2009. január 16., és utalva a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kormányrendelet) – 2010. március 6-tól hatályos – 14. § (1) bekezdésében, valamint az R. 10. § (3) bekezdése d) és f) pontjában foglaltakra megállapította, hogy miután az indítványozó nem igazolta, hogy az adatváltozás átvezetésére irányuló kérelmet az R. 11. §-a szerinti határidőben benyújtotta, jogkövetkezményként az akkreditáció visszavonása alkalmazandó. A Kúria a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal az indokkal, hogy az indítványozó – az R.-nek mind a céghely változás idején, mind az akkreditáció visszavonásának idején hatályos szabálya szerinti – határidőben nem kezdeményezte az adatváltozási eljárást, amely az R.-nek a határozatok meghozatala időpontjában – a 2010. március 6-a után – hatályos 10. § (3) bekezdés d) pontja szerint az akkreditáció visszavonását eredményezte.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint az R. hivatkozott szabályai, valamint a felsorolt hatósági és bírósági döntések az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz való jogot sértik azáltal, hogy a szabálytalanság elkövetése azzal arányban nem álló hátrányt okozó szankció alkalmazásával jár, amelynek következményeként a vállalkozásban résztvevők egzisztenciája ellehetetlenül. Hivatkozott arra, hogy a Kormányrendelet 2011. szeptember 30-tól beiktatott 16/B. §-a enyhített az előző szabályozáson.

[4] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv.-ben írt alaki és tartalmi követelményeknek.

[5] A panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében írt formai feltételeket csak részben elégíti ki: az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapította, a bírósági és hatósági döntések megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében azonban nem jelöli meg, mire alapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét. Tartalmilag sem értelmezhető az Abtv. 27. §-a szerinti panasznak, mert nem csupán bírósági döntés ellen irányul, továbbá a bírósági döntés alaptörvény-ellenességét nem állítja, csak az alkalmazott jogszabályét.

[6] Így az indítványozó konkrét ügyében meghozott és támadott döntések tekintetében a panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében írt formai követelményeket nem elégíti ki, amiért az Ügyrend 30. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, illetőleg erre figyelemmel a döntések végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kérelmet is visszautasította.

[7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[8] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és

b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[9] Az indítványozó határidőben benyújtott panaszát kizárólag az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapította, amely a megjelölt jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára és alkalmazási tilalom kimondására ad lehetőséget.

[10] Az R. 2012. március 5-éig hatályos 10. § (2) bekezdés d) pontja tekintetében azonban az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt feltétel nem áll fenn, mert azt a Kúria nem alkalmazta.

[11] Az ítélet szerint a Kúria elfogadta, hogy az elsőfokú bíróság az R. 2010. március 6-tól hatályos 10. § (3) bekezdés d) pontját tekintette irányadónak az intézményakkreditáció visszavonására, míg az adatváltozás bejelentésének határidejére a 2010. március 5-éig hatályos 12. § (1) bekezdését tekintette irányadónak. Az R.-nek az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, a programakkreditáció visszavonását tartalmazó, 2010. március 6-tól hatályos 16. § (3) bekezdés f) pontja a Kúria ítéletében tartalmilag benne foglaltatik.

[12] Ezért az R. 2012. március 5-i hatályos 10. § (2) bekezdés d) pontja tekintetében az Alkotmánybíróság a panaszt az Ügyrend 30. § (3) bekezdése alapján visszautasította.

[13] 3.2. A 10. § (3) bekezdés d) pontjának és 16. § (3) bekezdés f) pontjának 2010. március 6-tól 2011. december 17-ig hatályos rendelkezése tekintetében az indítványozó érintettsége fennáll. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét azzal indokolta, hogy akkreditáció visszavonása, mint jogkövetkezmény aránytalanul szigorú a jogszabályi előírás megszegéséhez képest, mert az állami támogatást elveszti, így a vállalkozás, illetőleg az abban részt vevők egzisztenciájának ellehetetlenítését eredményezi.

[14] Az érvelésből nem vonható le, hogy a munka és a foglalkozás megválasztásához, a vállalkozáshoz való jog sérül, hiszen annak ellenére, hogy a vállalkozás nem jut állami támogatáshoz, mint nyilvántartott felnőttképzési intézmény nem szűnik meg. Az R. az akkreditáció követelményrendszerét részletesen felsorolja – közte az 1. számú melléklet II. pontjában a tárgyi feltételeket, amelyek teljesítésénél jelentősége van annak, milyen céghelyen működik –, ha ezek közül bármelyiknek – így az adatváltozás (székhelyváltozás) bejelentésének – nem tesz eleget a vállalkozás, az akkreditációt vissza kell vonni. Vagyis nem a szabályozás lehetetleníti el a vállalkozást, hanem az indítványozó saját felróható magatartására, mulasztására vezethető vissza az akkreditáció megvonása. A támadott rendelkezések így nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi kérdést, amely annak érdemi elbírálását indokolná.

[15] Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította az alkotmányjogi panaszt. Erre figyelemmel az alkalmazási tilalom tárgyában nem kellett döntenie.

Budapest, 2013. március 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró

	Dr. Balogh Elemér s. k.,				Dr. Pokol Béla s. k.,
	előadó alkotmánybíró		alkotmánybíró
		Dr. Stumpf István s. k.,		Dr. Szívós Mária s. k.,
			alkotmánybíró			alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3313/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek