Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3153/2013. (VII. 24.) AB határozat

3153/2013. (VII. 24.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2013.07.24.
Az Alkotmánybíróság tanácsa egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, valamint a 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 138/B. § (2) bekezdés c) pontja, 267. § (3) és (7) bekezdése, 311. § (2) bekezdése, 312. §-a, 367/A. § (1) bekezdés c) pontja, 409. § (1) bekezdés b) pontja, 411. § (2) bekezdés utolsó mondata, 501. § (4) bekezdés második és harmadik mondata, valamint a 602. § (2) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.


I n d o k o l á s

I.

[1]    A Mosonmagyaróvári Járásbíróság bírája az előtte B.167/2013. szám alatt folyamatban lévő, pótmagánvád alapján indult büntető ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján – az eljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 53. § (4) bekezdése, 138/B. § (2) bekezdés c) pontja, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 267. § (3) és (7) bekezdése, 311. § (2) bekezdése, 312. §-a, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, 367/A. § (1) bekezdés c) pontja, 409. § (1) bekezdés b) pontja, 411. § (2) bekezdés utolsó mondata, 489. § d) pontja, 501. § (4) bekezdés második és harmadik mondata, valamint a 602. § (2) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordult. Az indítvány alapjául szolgáló büntető ügyben a sértett jogi személy képviseletében ügyvédje – a nyomozás jogerős megszüntetését követően – a sértett sérelmére bűnsegédként elkövetett lopás bűntette miatt pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be a Mosonmagyaróvári Járási Ügyészségen.
[2]    Az indítványozó bíró álláspontja szerint az előtte folyamatban lévő bűnügyben alkalmazandó, a Be. pótmagánváddal kapcsolatos rendelkezései alaptörvény-ellenesek.
[3]    Az indítványozó bíró – hivatkozva a Magyarország Alaptörvényének 4. módosítására – kifejtette, hogy a pótmagánvád mint jogintézmény és ebből fakadóan a Be. pótmagánváddal kapcsolatos valamennyi rendelkezése ellentétes az Alaptörvény 29. cikkével. Indítványában hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, az R) cikk (1) bekezdésére, a T) cikk (2) és (3) bekezdésére, a 24. cikk (1) és (2) bekezdésére, továbbá a 28. cikkre is, ezen rendelkezésekkel összefüggésben azonban indokolást nem terjesztett elő.
[4]    Az Alaptörvény 2013. április 1. napján hatályba lépett 4. módosítása a 29. cikk szövegét módosította, amelynek következtében az indítványozó megítélése szerint a pótmagánvád jogintézménye alaptörvény-ellenessé vált. Az indítványozó érvelésének lényege szerint, mivel az Alaptörvény akként rendelkezik, hogy az ügyészség az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője, csakis az ügyészség jogosult vádemelésre, pótmagánvádló, avagy más nem.
[6]    A bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróság az eljárást az Abtv. 25. §-a alapján – az Abtv. 37. § (2) bekezdésére figyelemmel – folytatta le.


II.

[7]    1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.”

„T) cikk (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.
(3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.”

„24. cikk (1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.
(2) Az Alkotmánybíróság […]
b) bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját;”

„28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

„29. cikk (1) A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.
(2) A legfőbb ügyész és az ügyészség […]
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;”

[8]    2. A Be. indítványban támadott rendelkezései:

„53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,
b) az ügyész a vádemelést részben mellőzte,
c) az ügyész a vádat elejtette,
d) az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét – magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként – nem vette át,
e) az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.
(2) A pótmagánvádló halála esetén helyébe – harminc napon belül – egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet.
(3) Nem természetes személy pótmagánvádló megszűnése esetén helyébe – a jogutódlás bekövetkeztétől számított harminc napon belül – a jogutódja léphet.”

„56. § (4) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. Nem természetes személy pótmagánvádló képviseletének ellátására a sértett ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, illetőleg a sértettel alkalmazotti jogviszonyban lévő személy is jogosult, feltéve, hogy jogi szakvizsgával rendelkezik.”

„138/B. § (2) A távoltartás elrendelését
[…]
c) a pótmagánvádló,
[…]
indítványozhatja.”

„199. § […]
(2) A panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) a feljelentést a 174. § (1) bekezdésének a) vagy c) pontja alapján utasították el,
b) a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének a)–d) vagy f) pontja alapján szüntették meg.
(3) Nincs helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén.”

„229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye – feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki –, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.
(2) A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse.
(3) A sértettet tájékoztatni kell a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételeiről, valamint arról, hogy ha jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.
(4) Ha a sértett a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, az (1) bekezdés szerinti határidőt a kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani. Erről a sértettet tájékoztatni kell.”

„230. § (1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, jogi képviselője útján az ügyben addig eljárt elsőfokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A pótmagánvádló a vádindítványt személyesen akkor nyújthatja be, ha a vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
(2) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)–c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza. A pótmagánvádló a vádindítványban illetékes bíróságként a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróságot is megjelölheti [17. § (3) bek.]. Ebben az esetben az ügyészség az iratokat és a vádindítványt a pótmagánvádló indítványa alapján illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítja.”

„231. § (1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.
(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha
a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,
b) a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek.],
c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,
d) a vád nem törvényes [2. § (2) bek.], vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat.
(3) A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2) bekezdés b) vagy c) pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
(4) A vádindítványt nem lehet elutasítani abból az okból, hogy nem tartalmazza a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait, és azok az iratokból nem állapíthatók meg, ha a vádlott személyazonossága ezek hiányában is kétséget kizáróan megállapítható.”

„232. § (1) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet a hatáskörrel rendelkező vagy illetékes bírósághoz átteszi.
(2) Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,
a) gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak,
b) kényszerintézkedést rendelhet el.”

„233. § (1) Ahol e törvény vádiratot említ, ott a bíróság által elfogadott vádindítványt is érteni kell.
(2) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a megismerésére.
(3) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.
(4) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §).”

„236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja.”

„242. § (1) A tárgyaláson a védő részvétele kötelező
[…]
d) ha pótmagánvádló lép fel.”

„246. § (3) A pótmagánvádló képviselőjének rendzavarása esetén a (2) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadóak.”

„267. § (3) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát, továbbá tájékoztatja a 229. § (3) bekezdésében foglaltakról. Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. Erre a sértettet figyelmeztetni kell. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be. A pótmagánvádló jogi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.
[…]
(7) Pótmagánvádló fellépése esetén a 229. § (2) bekezdése, a 230. §, a 231. § és a 233. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”

„311. § […]
(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a pótmagánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, de a vád képviseletétől elállhat. Ha a pótmagánvádló és képviselője jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a pótmagánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét ő képviseli.”

„312. § (1) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát, továbbá tájékoztatja a 229. § (3) bekezdésében foglaltakról. Ha a sértett hatvan napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. Erre a sértettet figyelmeztetni kell.
(2) A vádelejtést követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse. A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.
(3) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt az ügyben addig eljárt bírósághoz nyújtja be. A pótmagánvádló jogi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.
(4) Ha a sértett a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, az (1) bekezdés szerinti határidőt a kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani.
(5) Ha a sértett a (4) bekezdés szerinti kérelmet terjesztett elő, erről a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja az ügyben addig eljárt bíróságot. A tájékoztatás elmulasztása esetén a (4) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható. Erre a sértettet figyelmeztetni kell.
(6) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)–c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a vádelejtés ellenére a bírósági eljárás folytatását indítványozza.
(7) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. § rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt.
(8) Ha az ügyész a vádat elejtette, és az ügyben pótmagánvádló lép fel, a tárgyalást folytatni kell. A tárgyalás folytonosságára a 286. § rendelkezései irányadók.
(9) Ha az eljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az ügyész a vádat ezek valamelyikében ejti el, a pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az az ügy, amelyben a vádat elejtették, elkülöníthető. Ez esetben az ügyet el kell különíteni.”

„324. § (1) Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
[…]
c) a pótmagánvádló,”

„340. § (2) A pótmagánvádló és képviselője készkiadásának, valamint ez utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a vádat a pótmagánvádló képviseli, és a bíróság a vádlott bűnösségét megállapítja.”

„343. § (1) A pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson köteles részt venni. Ha a pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal előzetesen haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság a tárgyalást a képviselő költségére elhalasztja, és a képviselőt rendbírsággal sújthatja.
(2) Ha a pótmagánvádló jogi képviselete az eljárás alatt megszűnik, a bíróság az erről való tudomásszerzést követő nyolc napon belül felhívja a pótmagánvádlót, hogy jogi képviseletéről tizenöt napon belül gondoskodjék, továbbá tájékoztatja arról, hogy ha jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat. Ha a pótmagánvádló a kitűzött határidő alatt jogi képviselő meghatalmazásáról nem gondoskodik, az eljárást meg kell szüntetni. Erre a pótmagánvádlót figyelmeztetni kell.
(3) A pótmagánvádló részére – ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben foglalt feltételei fennállnak – a törvényben meghatározott szervezet személyes költségmentességet engedélyez. A személyes költségmentesség engedélyezése esetén
a) a pótmagánvádló pártfogó ügyvédi képviseletre jogosult,
b) a pótmagánvádlót és pártfogó ügyvédjét a büntetőügy iratairól kért másolat egyszeri kiadása során illetékfeljegyzési jog illeti meg,
c) a pártfogó ügyvéd díját és igazolt készkiadását pedig az állam előlegezi.
(4) Ha a pótmagánvádló a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, a (2) bekezdés szerinti tizenöt napos határidőt a kérelem tárgyában hozott jogerős határozat közlésétől kell számítani.
(5) Ha a pótmagánvádló a (4) bekezdés szerinti kérelmet terjesztett elő, erről a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja az ügyben addig eljárt bíróságot. A tájékoztatás elmulasztása esetén a (4) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható. Erre a pótmagánvádlót figyelmeztetni kell.
(6) A pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki.
(7) A perbeszédet a pótmagánvádló képviselője tartja.
(8) Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, az elsőfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.
(9) A pótmagánvád alapján lefolytatott eljárásban hozott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság megküldi az ügyben korábban eljárt ügyésznek.”

„344. § (1) Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli a 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
(2) A pótmagánvádlót csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a vádindítványt előterjesztette, és amelyre a bíróság felmentő ítéletet hozott vagy az eljárást megszüntette. A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén az ügyben fellépő pótmagánvádlókat külön-külön kell kötelezni a bűnügyi költség fizetésére. Ha a bűnügyi költség, illetőleg annak meghatározott része a pótmagánvádlók szerint nem különíthető el, a bíróság a pótmagánvádlókat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség fizetésére.
(3) Ha a pótmagánvádlók bűnügyi költségben való marasztalásának van helye, a pótmagánvádat elejtő pótmagánvádlót a bűnügyi költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni.”

„367/A. § (1) A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz
[…]
c) a pótmagánvádló,”

„409. § (1) A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő
[…]
b) a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében.”

„411. § (2) […] Ha a pótmagánvádló nyújt be perújítási indítványt, azt közvetlenül a döntésre jogosult bíróságnál kell előterjesztenie.”

„489. § A tárgyaláson a védő részvétele kötelező,
[…]
d) ha pótmagánvádló lép fel.”

„501. § (4) […] A bíróság – ha ennek feltételei fennállnak – a sértettet értesíti, hogy pótmagánvádlóként felléphet. A sértett pótmagánvádlókénti fellépésére vonatkozó, a 312. § (1) bekezdése szerinti határidőt a bíróság értesítésének kézbesítésétől kell számítani.”

„602. § (2) […] Ha e törvény a panasz elutasítását követően a sértett számára pótmagánvádlókénti fellépést enged meg, erről a panaszt tevőt értesíteni kell.”


III.

[9]    Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítványozó bíró által megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések tekintetében az indítványtételi jogosultság megállapítható-e. Az Abtv. 25. §-a értelmében „[h]a a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”
[10]    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által konkrétan megsemmisíteni kért Be. rendelkezések közül a 138/B. § (2) bekezdés c) pontja, a 267. § (3) és (7) bekezdése, a 311. § (2) bekezdése, a 312. §, 367/A. § (1) bekezdés c) pontja, a 409. § (1) bekezdés b) pontja, a 411. § (2) bekezdés utolsó mondata, a 501. § (4) bekezdés második és harmadik mondata, valamint a 602. § (2) bekezdés második mondata az Alkotmánybíróság eljárásának alapját képező büntető ügyben nem alkalmazandó. A fenti rendelkezések konkrét ügyben történő alkalmazása – noha a pótmagánvád intézményével is összefüggést mutatnak – fogalmilag kizárt, ezért azok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát az alapul fekvő ügyben eljáró bíró nem kezdeményezheti. (A fent megjelölt Be. rendelkezések a távoltartás intézményére, az ügyészi vádelejtést követő eljárásra, a másodfokú bírósági határozat elleni fellebbezésre, a perújításra, illetőleg a magánvádas eljárásra vonatkoznak. Az alapul fekvő büntető ügyben azonban az ezeket a jogintézményeket és eljárásokat szabályozó rendelkezések alkalmazása nem merülhet fel.)
[11]    Az Alkotmánybíróság az indítvány azon részével, amely a megsemmisíteni kért további Be. rendelkezéseket akként jelölte meg, hogy: „[…] a pótmagánvádlóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések […]”, érdemben szintén nem foglalkozott, azt ugyanis nem tudta értelmezni.
[12]    Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem pedig akkor tekintendő határozottnak, ha egyértelműen megjelöli – többek között – az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezen része nem tekinthető határozottnak, nem megállapítható ugyanis, hogy az indítványozó bíró a Be. pontosan mely rendelkezéseit, illetve a megjelölt rendelkezések mely részeit kéri vizsgálni. A vizsgálandó jogszabályra történő mintegy utalás a kérelem határozottsága szempontjából nem elégséges. A határozott kérelemnek továbbá tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Jelen esetben az indítvány kizárólag az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésére vonatkozóan tartalmaz indokolást, a további megjelölt alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben nem.
[13]    Az Alkotmánybíróság ezért a bírósági eljárásban nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezések tekintetében az Abtv. 64. § b) pontja alapján – indítványozói jogosultság hiányára tekintettel –, az indítványozó által nem egyértelműen megjelölt jogszabályok, valamint az azon alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában, melyekre tekintettel az indítványozó nem terjesztett elő indokolást, az Abtv. 64. § d) pontja alapján – az indítvány törvénynek meg nem felelő tartalma miatt – az indítványt részben visszautasította.


IV.

[14]    Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványban pontosan megjelölt azon Be. rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta, amelyek tekintetében az indítványozói jogosultság megállapítható és az indítvány az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezésével összefüggésben indokolást tartalmaz.
[15]    Az indítvány nem megalapozott.
[16]    1. Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az Alaptörvény 4. módosítása a 29. cikk szövegén változtatott. Az Alaptörvény a módosítást megelőzően akként rendelkezett, hogy „az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti”. Az új szöveg értelmében pedig: „az ügyészség […] az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője.” Az indítványozó bíró helytállóan állapította meg tehát, hogy az Alaptörvény az állami büntetőigény érvényesítőjeként immár kizárólagosan jelöli meg az ügyészséget. Az e tényből levont logikai következtetése azonban helytelen. Kétségtelen ugyanis az, hogy az Alaptörvény szövegének értelmezése nem vezethet más eredményre, mint arra, hogy az állam büntetőigényét más nem, csakis az ügyészség képviselheti. Következésképpen, ha az állam büntetőigénye egy adott bűncselekménnyel összefüggésben fennáll, úgy vádemelésre, a vád képviseletére, azaz az állami büntetőigény érvényesítésére csakis az ügyészség jogosult.
[17]    Más a jogi helyzet azonban akkor, ha az adott bűncselekmény tekintetében – valamely törvényben meghatározott okból – az állam a büntetőigényéről lemond, azaz a büntetőjogi felelősség megállapítására és a szükséges szankció alkalmazására irányuló bírósági eljárás kezdeményezésétől eltekint. Ha az ügyészség az adott cselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárást a törvényben maghatározott okok valamelyikére figyelemmel megszünteti (pl. bizonyítottság hiánya, büntethetőséget kizáró körülmény, eredményes vádhalasztás, megrovás alkalmazása, eredményes közvetítői eljárás stb.), avagy a már megindult bírósági eljárásban a vádat elejti, akkor az állam büntetőigénye az adott cselekmény, illetőleg személy tekintetében megszűnik.
[18]    Az indítványozó bíró előtt indult bűnügyben a bűnsegédként elkövetett lopás bűntette miatt folyamatban volt nyomozást a rendőrség megszüntette, a megszüntetésről rendelkező határozat ellen bejelentett sértetti panaszt pedig az ügyészség elutasította. A szóban forgó cselekmény sértettje ezt követően, pótmagánvádlóként – a Be. 199. §-a alapján – vádindítványt nyújtott be a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. pótmagánvádló fellépése esetén tehát állami büntetőigény (már) nincs, arról ugyanis az államot képviselő ügyészség lemondott. (Megjegyzendő, hogy az Alaptörvény negyedik módosításának – az Alaptörvény 29. cikkét módosító – 21. cikkéhez kapcsolódó indokolás szerint a 21. cikk „kodifikációs pontosítást tartalmaz”. A jogalkotó szándéka tehát nyilvánvalóan nem az volt, hogy a büntető eljárási kódex egyik régóta bevett, számos országban szintén alkalmazott jogintézményét megszüntesse.)
[19]    Az Alkotmánybíróság megállapította ezért, hogy a pótmagánvád jogintézménye az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést nem sérti, a Be. ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőbírósági eljárás megindítását és a vád képviseletét, ha állami büntetőigény nincs. Az Alaptörvény 29. cikkében rögzített kizárólagosság az állam „elsőbbségét” fejezi ki a büntetőigény érvényesítése tekintetében, ha az állam e jogával nem kíván élni, úgy ez a kizárólagosság is megszűnik. Másik irányban a pontosított szöveg az ügyészség kizárólagos hatáskörét illetően az állami büntetőigény érvényesítésére azt is megerősítette, hogy más állami szerv ilyenfajta jogosítványokat nem gyakorolhat az ügyészségen kívül.
[20]    4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Be. 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2013. július 15.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Paczolay Péter s. k.,

Dr. Pokol Béla s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Stumpf István s. k.,

Dr. Szívós Mária s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/834/2013.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére