3011/2014. (II. 11.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2014.02.11.

Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 62. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Békéscsabai Járásbíróság előtt folyamatban levő 3.P.20.693/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó Békéscsabai Járásbíróság az előtte 3.P.20.693/2013. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. A bíróság indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 62. § (5) bekezdése ellentétes a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) 52. § (2) bekezdésével.

[2] A konkrét ügyben per van folyamatban egy vízszolgáltató és egy lakásszövetkezet között közműtartozás megfizetése iránt abban a tekintetben, hogy a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők közötti különbözet ellenértékét a szolgáltató kizárólag a bekötési vízmérő szerinti felhasználótól vagy a mellékvízmérőkkel rendelkező felhasználóktól is követelheti-e.

[3] A Vksztv. 52. § (2) bekezdése szerint a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözeteként megállapított vízfogyasztás utáni víziközmű-szolgáltatási díjat a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak.

[4] Az indítványozó bíró szerint a Kormr. 62. § (5) bekezdése, mely szerint ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek, olyan, a törvényből nem következő, azzal ellentétes rendelkezés, melyre a Kormr. kibocsátójának nem volt felhatalmazása. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabály (jelen esetben a támadott Kormr.) törvénnyel ellentétes szabályt tartalmaz, mely az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését sérti. Erre tekintettel az indítványozó bíró kérte a rendelkezés megsemmisítését, és a folyamatban levő ügyben való alkalmazhatóságának a kizárását.

II.

[5] 1. Az Alaptörvény bírói kezdeményezéssel érintett rendelkezése:

„15. cikk (4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.”

[6] 2. A Vksztv. bírói kezdeményezéssel érintett rendelkezései:

„52. § (2) A bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözeteként megállapított vízfogyasztás utáni víziközmű-szolgáltatási díjat a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak.

(2a) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a víziközmű-szolgáltatási díj elszámolásának alapja a mellékvízmérőkön mért fogyasztás, ha

a) a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználók elkülönített vízhasználati helye és más vízvételi helyek kizárólag hiteles, plombával vagy záró bélyeggel ellátott mellékvízmérőkkel és hatályos mellékszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek, és

b) a mellékvízmérőkön és a bekötési vízmérőn mért fogyasztási adatok, valamint a helyszíni ellenőrzés alapján a csatlakozó hálózati szakaszon a karbantartás elmaradására visszavezethető vízveszteség vagy az elszámolatlan vízvétel lehetősége kizárható.”

[7] 3. A Kormr. bírói kezdeményezéssel érintett és támadott rendelkezései:

„62. § (4) Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözet esetén a bekötési vízmérő szerinti felhasználó köteles a fogyasztási különbözetet a víziközmű-szolgáltatónak megfizetni.

(5) A (4) bekezdés nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek.”

III.

[8] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.

[9] 1. Jelen ügyben az alkotmányossági kérdés az volt, hogy a bíróságnak a folyamatban levő ügyben olyan jogszabályt kell-e alkalmaznia, amely magasabb szintű jogszabállyal (törvénnyel) ellentétes.

[10] Az Alkotmánybíróság áttekintette a vizsgálni kért jogszabályi rendelkezéseket és ezzel összefüggésben az alábbiakat állapította meg.

[11] A Vksztv. 52. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözeteként megállapított vízfogyasztás utáni víziközmű-szolgáltatási díjat a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak.

[12] Ezzel összhangban rendelkezik a Kormr. 62. § (4) bekezdése, ugyanis az kimondja, az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözet esetén a bekötési vízmérő szerinti felhasználó köteles a fogyasztási különbözetet a víziközmű-szolgáltatónak megfizetni.

[13] Ugyanakkor a Kormr. 62. § (5) bekezdése alapján a (4) bekezdés nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek. E kivételi szabályt vélte az eljáró bíró alaptörvény-ellenesnek a magasabb szintű jogszabályba ütközése miatt.

[14] 2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Vksztv. 52. §-át az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXXVII. törvény 21. § (2) bekezdése 2014. január elsejétől egy új (2a) bekezdéssel egészítette ki.

[15] Ennek a módosításnak az értelmében a Vksztv. 52. §-ának (1) és (2) bekezdésétől eltérően a víziközmű-szolgáltatási díj elszámolásának alapja a mellékvízmérőkön mért fogyasztás, ha

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a törvényi rendelkezés módosítása során a Vksztv. érintett és a Kormr. érintett és támadott szabályai között tartalmi azonosság van, a Kormr. a törvénnyel nem ellentétes.

[16] 3. Mivel az Alkotmánybíróság a vizsgálat során megállapította, hogy a bírói kezdeményezés szerint alkalmazásra kerülő kormányrendelet már a törvénnyel – annak módosítása következtében – nem ellentétes, a kormányrendelet a kezdeményezésben hivatkozott okokra alapítva nem alaptörvényellenes.

[17] Erre tekintettel az alaptörvény-ellenesség megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazhatóság kizárására irányuló bírói kezdeményezést az Abtv. 65. §-a alapján elutasította.

Budapest, 2014. február 3.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró

	Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,		Dr. Lévay Miklós s. k.,		Dr. Salamon László s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1545/2013.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek