3041/2014. (III. 13.) AB végzés
3041/2014. (III. 13.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.03.13.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.295/2012/6. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozással a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Kfv.I.35.295/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 2. A Kúria ítéletében megállapított tényállás szerint az indítványozó felperes 2009. augusztus-november hónapokban repcét, búzát és napraforgót számlázott egy szlovák gazdasági társaság (a továbbiakban: Vevő) részére. Az indítványozó a számlákon Közösségen belülre történő – adólevonási joggal járó – adómentes termékértékesítést tüntetett fel. A számlák 0%-os áfa kulcsot tartalmaztak.
[4] Az elsőfokú adóhatóság áfa ellenőrzést végzett az indítványozónál. Ennek során beszerezte a szlovák adóhatóság tájékoztatását, amely szerint a Vevő nem rendelkezett tehergépkocsikkal, és a fuvarcímen helyiséggel, ott csak postaláda volt található. Az ellenőrök megállapították továbbá, hogy a fuvarleveleken megadott tehergépjárművek tulajdonosai nem ismerték a Vevőt, a nevükben kitöltött címet és nyomtatványokat, továbbá nyilatkoztak arról, hogy Érsekújvárra terméket nem szállítottak a CMR fuvarlevelek szerinti időpontokban.
[5] Mivel az áru külföldre történő szállítása az ellenőrzés során igazolást nem nyert, az elsőfokú adóhatóság 36 806 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[6] A határozat ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága – 3758312353/2011. számú határozatával – elutasított, és helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozata indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 89. § (1) bekezdésére, mely szerint akkor biztosított az adómentesség, ha igazolást nyer az a körülmény, hogy az áru elhagyta az ország területét, és azt a Közösség területén belülre szállították. Az adóhatóság megállapította, hogy a bemutatott célokmányok hamisak, ezért a Közösség területére történő értékesítés igazoltan nem valósult meg. A hatóság úgy értékelte, hogy – az Európai Bíróság C–409/4.,C–384/04., C–271/06. és egyesített C–354/03., C–355/03., C–484/03. számú ítéleteivel ellentétben – a felperes részéről az óvatosság, gondosság feltétele nem valósult meg, mindezek következtében az első fokú adóhatóság jogszerűen járt el, amikor az áfa különbözetet megállapította.
[7] 3. Az indítványozó a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő a bíróságon, kérve a határozat hatályon kívül helyezését.
[8] A Győri Törvényszék – 30.K.27.086/2011/13. számú ítéletében – a felperes keresetét elutasította. A bíróság indokolása szerint az adóhatóság a tényállást kellő mértékben feltárta, a másodfokú határozat tartalmazza azokat az indokokat, amelyekből a felperes felelőssége megállapítható. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a hatóság a fuvarozók meghallgatása alapján helytállóan állapította meg a CMR-ek meghamisítását, amelyet a peres eljárásban tett nyilatkozata szerint már a felperes sem vitatott. Utalt a bíróság az Európai Unió Bírósága ítéleteire, amelyek azt az elvet tartalmazzák, hogy nem állapítható meg az értékesítő adójogi felelőssége, ha az elvárható gondossághoz hozzátartozó valamennyi olyan intézkedést megtette, amely az adókijátszás elkerülését célozza, tehát az adókijátszásban való aktív magatartás hiánya esetén is fennállhat az adózói felelősség. A bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság helyesen értékelte a tényeket. Azzal, hogy a felperes a Vevővel személyesen nem találkozott, egy általa korábban nem ismert vevő részére nagy mennyiségű terményt adott el úgy, hogy a termék kiszállításának körülményeiről még a fuvarozást végző ellenőrzésével, a CMR okmány hitelességének vizsgálatával sem győződött meg, saját nyilatkozata szerint a rakodókat, a mennyiséget és a minőséget is a Vevő képviselője ellenőrizte, a felperes nem foganatosított lehetséges és ésszerű intézkedéseket. Az ítélet szerint az adóhatósági eljárásban feltárt adatok alapján kellő megalapozottsággal lehetett állást foglalni a felperesnek az ügylettel kapcsolatos magatartását illetően.
[9] 4. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint csalók áldozata lett, semmit se tehetett volna annak érdekében, hogy a hamisítást felfedezze. Vitatta az adóhiány mértékét is, mely szerinte nem pontosan került kiszámításra. Hivatkozott arra, hogy megtévesztették. Véleménye szerint a határozatok és az ítélet megállapításai ellentétesek az Európai Bíróság joggyakorlatával.
[10] A Kúria – a felülvizsgálati eljárásban Kfv.I.35.295/2012/6. szám alatt hozott határozatában – a Győri Törvényszék 30.K.27.086/2011/13. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[11] A Kúria az ítélet indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukra – a tényállással való összevetés alapján – pontos és helytálló magyarázatot adott, döntését részletesen megindokolta. A Kúria utalt arra, hogy az alapul szolgáló adójogi tényállás prototípusa mind a Kúria, mind az Európai Bíróság előtt ismert. Ebbe a körbe tartozik többek között a felperes által is hivatkozott Mecsek-Gabona ügyben hozott C–273/11. számú ítélet is. A jogerős ítélet helytállóan emelte ki, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés adómentessége megtagadható, ha az érintett adózó nem tett meg minden tőle telhető ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az adókijátszásban való részvételt. A felperes esetében hiányoztak ezek az ésszerű intézkedések. A felperes által kiállított számlákhoz nem lehet olyan gazdasági eseményt kapcsolni, ami a számlákban szereplő felek között igazolná a Közösségen belüli értékesítést, ezért a számlákhoz nem rendelhető áfa mentesség. A Kúria a felülvizsgálati kérelem egyetlen vonatkozásában sem állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő lenne.
[12] 5. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[13] Az indítvány nagy része az ügy ténybeli előzményeinek leírását tartalmazza, illetve az Európai Unió Bíróságának ítéleteiből idéz. Vitatta az ügyében eljárt bíróságok megállapításait. Szerinte a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény „XXXI. cikk: 28 cikkével”, (értelemszerűen a 28. cikkével.) Álláspontja szerint az ítélet sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mert olyan elvárásokat támaszt az indítványozóval szemben, amelyet jogszabály nem ír elő. Úgy vélte, hogy a Kúria megsértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését), mert az ítélet általános megfogalmazásokat alkalmazott. Sérelmezte továbbá, hogy a Kúria figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát, ezzel az ítélet sérti az Alaptörvény E) cikkét.
[14] 6. Az indítvány beérkezését követően az Alkotmánybíróság Főtitkára tájékoztatta az indítványozót, hogy indítványa hiányos. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Tájékoztatást adott arról is, hogy alkotmányjogi panaszt csak alapjogsérelemre hivatkozással lehet benyújtani.
[15] Az indítványozó kiegészítő indítványában a korábban megjelölt alaptörvényi rendelkezések mellett megjelölte a – hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó – Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését is, de korábbi indokolását érdemben, az alapjogsérelmet alátámasztóan nem egészítette ki.
[16] 7. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról és az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennálltát, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29. § szerinti feltételeket.
[17] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[18] Az indítványozó saját ügyében – a Kúria felülvizsgálati eljárásban – hozott ítéletét támadta, amely döntés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[19] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria sérelmezett ítéletének kézbesítése – a bíróság tájékoztatása szerint – 2013. augusztus 7. napján történt. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó a törvényes határidőn belül nyújtotta be.
[20] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[21] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, és a Kúria ítéletét, mint sérelmezett döntést. Az indítványozó kérelmet terjesztett elő a megjelölt bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyekbe az indítványozó szerint a támadott ítélet ütközik.
[22] Az indítványozó döntően a jogbiztonság sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz esetében azonban ezek sérelme még elvi szinten sem merülhet fel, mivel ez a két kivételes esetkör, vagyis a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya a jogalkotás számára fogalmaz meg alkotmányos követelményeket {3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [8]}
[23] Az indítványozó jelen ügyben az Abtv. 27. §-ára alapította az alkotmányjogi panaszát, ezért az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére alappal nem hivatkozhat.
[24] Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat is.
[25] E cikk a bíróságok jogértelmezésére irányadó értelmezési szabályról rendelkezik, címzettjei a bíróságok. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban e cikk sérelmére sem hivatkozhat, mert az alapjogot részére nem biztosít. Szintén nem biztosít olyan alapjogot, amelynek sérelmére közvetlenül alkotmányjogi panaszt lehetne alapítani az Alaptörvény E) cikke, amely annak a deklarálása, hogy az európai uniós jogforrások a magyar jogrendszer részét képezik.
[26] Fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[27] 9. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére is. Indokolása azonban hiányos, az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az Alaptörvény rendelkezéseit az indítványozó csak formálisan köti össze a támadott döntéssel, alkotmányjogi panasza a bírói jogértelmezés tartalmát és európajogi helyességét vitatja.
[28] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó lényegében a bírói döntés tartalmát vitatja (az ügylettel kapcsolatos magatartásának bírósági minősítését) és nem az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét állítja.
[29] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja. A bizonyítékok értékelését, mérlegelését, a tényállás megállapítását, a bíróság döntésének jogszerűségét az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen indítvány egyik feltételnek sem felel meg.
[30] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2014. március 11.
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
tanácsvezető, |
||||||
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Juhász Imre s. k., |
|||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1479/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás