Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3090/2014. (IV. 1.) AB végzés

3090/2014. (IV. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2014.04.01.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.


I n d o k o l á s

[1]    1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakat.
[2]    Az indítványozó, aki 2005. április 27. napjáig állt szolgálati jogviszonyban az alperessel, több pert indított volt munkáltatójával, illetve az ügyben eljárt bíróságokkal szemben. A jelen határozattal érintett eljárásban a Zala Megyei Bíróság alperes ellen külön juttatások megfizetése iránt indított keresetet. Áttételt elrendelő végzés meghozatalát, és az eljáró bíróság kijelölését követően az első fokon eljáró Veszprémi Munkaügyi Bíróság az 1.M.623/2009/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, elsődlegesen a külön juttatások megfizetése iránti igény elévülésére hivatkozással. A felperes fellebbezést nyújtott be. A Veszprém Megyei Bíróság 2.Mf.21.164/2010/16. számú határozatával az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és igazolási kérelmet is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzése rendelkező része kimondta: „A Kúria a felperes felülvizsgálati és igazolási kérelmét hivatalból elutasítja. E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.” A Kúria tehát nem adott helyt a jogi végzettségét okirattal igazoló felperes igazolási kérelmének, amelyben kimentési okként az időjárási viszonyokra hivatkozott.
[3]    A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasította, arra hivatkozással, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmét elkésetten terjesztette elő. A Pp. 272. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A Kúria a határozat indokolásában kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő 2012. február 13. napján járt le.
[4]    Az indítványozó felülvizsgálati és igazolási kérelmét 2012. február 13. napján nem ajánlott küldeményként adta postára, amely 2012. február 14. napján érkezett meg az elsőfokú bírósághoz.
[5]    Az indítványozó ezzel a határozattal szemben a Kúriához fordult – a Kúria által panasznak minősített – beadványával, majd annak eredménytelensége miatt alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Abban az indítványozó a Kúria Mv.45/2012/2. számú tájékoztató levele megsemmisítését kérte, és a bíróságok eljárását is sérelmezte. Kérelmét – a főtitkári hiánypótlási felhívást követően – kiterjesztette és a Kúria Mfv.III.10.172/2012/2. számú, felülvizsgálati eljárás tárgyában hozott végzése megsemmisítését is kérte. Az indítványozó által kezdeményezett ezen alkotmányjogi panasz eljárás az Alkotmánybíróságon IV/3482/2012. szám alatt volt folyamatban, és az alkotmányjogi panasz egyesbírói eljárás keretében visszautasításra került (IV/3482/2012. AB végzés).
[6]    Az indítványozó 2013. április 24. napján – beadványának elnevezése szerint – „perújítási kérelmet” nyújtott be, de nem az ügyben első fokon eljárt bírósághoz, hanem a Kúriához, és kérte az Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzés hatályon kívül helyezését, és a felülvizsgálati eljárás elrendelését. A felülvizsgálati kérelemre nyitva álló határidő betartása tekintetében mellékletet csatolt a beadványához, továbbá hivatkozott az ún. szubjektív 6 hónapos perújítási határidő betartására, amelynek általa történt számítását nem részletezte. E beadványa tekintetében, a határozat fejrészében foglaltak szerint „a Kúria mint felülvizsgálati bíróság” döntött, az Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzést korábban meghozott tanáccsal azonos összetételben. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/10. számú végzése rendelkező része kimondja: „A Kúria a felperes perújítási kérelmét elutasítja. E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.” E végzés indokolása a pertörténet igen rövid összefoglalását követően az alábbi jogi indokolást tartalmazza: „A Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében felülvizsgálatnak nincs helye, ha a határozatot a Kúria hozta, ezért a felperes perújítási kérelmét a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 266. § (2) bekezdése alapján elutasította.”
[7]    A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ezen legutóbbi Mfv.III.10.172/2012/10. számú határozatát támadja az indítványozó a jelen végzés tárgyát képező alkotmányjogi panaszával.
[8]    2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakat.
[9]    Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a relevánsnak ítélt tényállási és pertörténeti elemeket is ismertette, és hivatkozott a Pp. 21. §-ának (2) bekezdésére is, amely a perújítási eljárásra vonatkozó bíró kizárási szabályt rögzít.
[10]    Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapítja.
[11]    3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmány­jogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[12]    3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[13]    Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[14]    Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.
[15]    Az Ügyrend 30. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak a befogadási eljárásban az érintettséget és a befogadási kritériumok fennállását minden indítványozó tekintetében egyedileg kell vizsgálni.
[16]    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó tekintetében az Abtv. 27. § a) pontja szerinti érintettség fennáll, mivel az alkotmányjogi panasszal támadott határozat rá vonatkozóan rendelkezést tartalmaz. A végzés ellen – annak rendelkező része szerint – további jogorvoslatnak helye nem volt.
[17]    Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[18]    Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[19]    A csatolt tértivevényből nem állapítható meg a támadott végzés indítványozó általi átvételének pontos napja, csak a postára adás dátuma: 2013. július 22. A tértivevényen az átvevő aláírása rovatban az indítványozó olvasható aláírása megtalálható, neve nyomtatott betűkkel az aláírás alatt szerepel. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2013. szeptember 17-én adta postára, és a Kúriának küldte meg. A Kúria MV.63/2013/2. számú határozatával előbb visszaküldte az indítványozónak az alkotmányjogi panasz iránti indítványt, aki erre tekintettel arra hivatkozott beadványában, hogy a Kúria járt el az adott ügyben első fokon. Az alkotmányjogi panasz iránti indítványt ezt követően a Kúria MV.63/2013/4. szám alatt, majd a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is 1.M.623/2009/24/I. szám alatt megküldte az Alkotmánybíróságnak. Az indítványozó fenti hivatkozását az Alkotmánybíróság igazolási kérelemnek tekintette, és annak helyt adott.
[20]    Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon cikkeit, amelyek tekintetében – álláspontja szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[21]    A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[22]    Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[23]    Az alkotmányjogi panaszban támadott határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és a ­XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakat – az indítványozó álláspontja szerint.
[24]    Az indítványozó, aki a bírói szakvizsga bizonyítványát is csatolta a beadványaihoz, a főtitkári hiánypótlási felhívásra kiegészítette az indítványát. Álláspontja szerint a Kúria azzal, hogy kimondta, miszerint a Kúria határozata ellen nincs helye perújításnak, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát. Továbbá – az indítványozó véleménye szerint – a Kúria azáltal, hogy a perújítási kérelmet a Kúria ugyanazon tanácsa bírálta el, mint a felülvizsgálati kérelmet, tehát a határozat meghozatalában a Pp. 21. §-ának (2) bekezdése szerint kizárt bírák vettek részt, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben ügyét pártatlan bíróság bírálja el.
[25]    Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[26]    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó beadványa tekintetében, a határozat fejrészében foglaltak szerint „a Kúria mint felülvizsgálati bíróság” döntött, az Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzést korábban meghozó tanáccsal azonos összetételben. E végzés indokolásában a Kúria kimondja, hogy „a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében felülvizsgálatnak nincs helye, ha a határozatot a Kúria hozta, ezért a felperes perújítási kérelmét a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 266. § (2) bekezdése alapján elutasította.” A Kúria tehát ismételt felülvizsgálati kérelemnek tekintette az indítványozó 2013. április 24-én előterjesztett kérelmét, annak elnevezésétől függetlenül, annak tartalma alapján, anélkül, hogy e tekintetben a Pp. 3. § (2) bekezdésére hivatkozott volna. A Pp. 3. §-a (2) bekezdése második mondata szerint: „A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.”
[27]    Az indítványozó 2013. április 24-én előterjesztett kérelme a Pp. 260. § (1) bekezdésében írott, a perújítási kérelem lehetséges alapjaira, tartalmára vonatkozó előírásoknak nem felelt meg, azt az indítványozó nem az ügyben eljárt első fokú bírósághoz, hanem a Kúriához nyújtotta be. Az indítványozó a beadványát perújítási kérelemként nevezte meg, és az általa megjelölt, a Pp. 21. §-ának (2) bekezdésébe foglalt bírók kizárására vonatkozó szabály pedig a perújítási eljárásra vonatkozik. Ezzel szemben az indítványozó ebben a beadványában kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzésének hatályon kívül helyezését, és a felülvizsgálati eljárás elrendelését.
[28]    A perjogi irodalom szerint nincs akadálya hogy „az újabb perújítási kérelem elbírálása során ugyanaz a bíró járjon el, aki a korábbi perújítási kérelem felöl döntő határozat meghozatalában vett részt”. (Vö.: NÉMETH János – KISS Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata 1–2. 3., átdolg. kiad. I. kötet. Budapest, Complex, 2010., 155. o. Az idézetet tartalmazó fejezet szerzője: T. Nagy Erzsébet.) A felülvizsgálati eljárásra is igaz ez az elv.
[29]    A Kúria határozatával szemben előterjesztett ismételt felülvizsgálati kérelmet a Kúria érdemben nem bírálhatja el, azt a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében alkalmazandó Pp. 273. § (2) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból el kell utasítania. Ugyancsak érdemi vizsgálat nélküli elutasításhoz vezetne a Pp. 109. § (2) bekezdése alapján, ha elkésetten előterjesztett (akár ismételt) igazolási kérelemnek tekintette volna a Kúria az indítványozó tárgybeli beadványát. Minden beadványra az államot képviselő fórumnak – jelen esetben az állam igazságszolgáltatási hatalmát gyakorló bíróságnak – reagálnia kell. Az említett határozatok mintegy „technikai jellegűek”, mérlegelési lehetősége ezekben az esetekben a bíróságnak nincs. A pártatlan bíróhoz való jog megsértését tehát az indítványozó a támadott határozat tekintetében releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztani nem tudta.
[30]    Az indítványozó perújítási kérelem elnevezésű, Kúriához benyújtott kérelme a Pp. 260. § (1) bekezdésében foglalt, a perújítási kérelem lehetséges alapjaira, tartalmára vonatkozó előírásoknak egyáltalán nem felelt meg, ezzel szemben az indítványozó ebben a beadványában kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.172/2012/2. számú végzésének hatályon kívül helyezését, és a felülvizsgálati eljárás elrendelését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó e beadványa benyújtását megelőzően is élt a fellebbezési jogával, és felülvizsgálati kérelmet is benyújtott, amelynek elkésettségét ismételten, több fórum előtt vitatta. A jogorvoslathoz való jog nyitva állt számára nem csupán a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslatok tekintetében is. A jelen határozatban vizsgálható határozat tekintetében tehát az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való joga sérelmére vonatkozóan alkotmányjogilag értékelhető érvelést nem terjesztett elő.
[31]    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[32]    A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a támadott végzésben, illetve a Kúria ezen ügyben hozott korábbi végzéseiben szereplő, kijavító végzéssel korrigálható nyilvánvaló elírásokat, mint például formálisan perújítási kérelemnek nevezett beadvány érdemi vizsgálat nélkül elutasítását arra hivatkozással, hogy ha a Kúria határozata ellen nincs helye felülvizsgálatnak, akkor a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 266. § (2) bekezdése alapján perújításnak sem, és hatásköre sincs arra, hogy erre az eljáró bíróság figyelmét felhívja.
[33]    Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. március 31.

Dr. Kovács Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1622/2013.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére