3101/2014. (IV. 11.) AB végzés
3101/2014. (IV. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.04.11.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 29. § (3) bekezdés „számára az MgSzH” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 9.K.23.230/2012/4. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.036/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó magánszemély (a közigazgatási eljárásban kérelmező, illetve támogatásra jogosult, a perben felperes, a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. §-a alapján az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: jogcímrendelet) 29. § (3) bekezdés „számára az MgSzH” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványozó az ügyében született közigazgatási és bírósági határozatok megsemmisítését is kérte arra hivatkozással, hogy azok „alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazása okán maguk is alaptörvény-ellenesek”.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben eljáró bíróságok által megállapított tényállás szerint a támogatásra jogosult indítványozó a 2010-ben benyújtott egységes területalapú kifizetési kérelmében (a továbbiakban: kifizetési kérelem) az ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogramban igényelt terület túlnyomó része vonatkozásában ritka növényfajtát jelölt meg. Az indítványozónak abban az évben több mezőgazdasági hasznosítású földterülete belvíz, és más természeti okok következtében elgyomosodott, ezért a külföldről beszerzett ritka növények vetőmagját el sem tudta vetni. Emiatt a nyár végén az indítványozó vis maior bejelentéssel élt, az erről szóló igazolást pedig utólag csatolta kifizetési kérelméhez. Az elsőfokú hatóság egybefoglalt döntésében a kifizetési kérelem elutasítását többek között azzal indokolta, hogy az indítványozó nem nyújtotta be a jogcímrendelet 29. § (3) bekezdése szerinti igazolást (a továbbiakban: igazolás). A hatóság döntésével jóváhagyta a vis maior bejelentést.
[3] Az indítványozó a döntés ellen benyújtott fellebbezésében hangsúlyozta, hogy a ritka növényfajtákra vonatkozó igazolást csak a helyszíni ellenőrzés időpontjáig, és nem a kérelem benyújtásáig kellett volna beszereznie. Állította, hogy az elsőfokú hatóság által is elfogadott vis maior helyzet tette lehetetlenné a vetést, vetés hiányában pedig lehetetlen lett volna az igazolás beszerzése. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság helybenhagyta az elsőfokú döntést.
[4] A jogerős határozat felülvizsgálatára irányuló keresetében az indítványozó kizárólag az egybefoglalt döntésnek a kifizetési kérelmet elutasító rendelkezését tartotta jogszabálysértőnek. Arra hivatkozott, hogy a vis maior helyzet fennállása alatt jogi felelősség nem terheli, ezért az igazolás csatolásának mellőzése jogilag nem értékelhető mulasztásként, így a vele szemben alkalmazott szankció nem jogszerű. Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a keresettel megtámadott határozat az indítványozó által megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában a bíróság hangsúlyozta, hogy ritka növényfajták után emelt összegű támogatás igénybevételére jogszabályi rendelkezés alapján csak akkor lett volna jogosult az indítványozó, ha az igazolást kifizetési kérelmének mellékleteként határidőben benyújtja. A bíróság álláspontja szerint a hiánytalan kérelem benyújtásában az indítványozót nem a vis maior helyzet akadályozta meg, az a tény pedig, hogy az igazolást meg sem kísérelte beszerezni a szakhatóságtól, az indítványozó saját mulasztásaként értékelhető.
[5] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, mert álláspontja szerint az nem jogszabálysértő. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján jogszerűen állapította meg, hogy a benyújtott kifizetési kérelem nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, a hiánytalan kérelem benyújtásában pedig nem a vis maior helyzet akadályozta meg az indítványozót.
[6] 3. Az indítványozó az Abtv. 26. §-a alapján a jogcímrendelet 29. § (3) bekezdésének – ma már nem hatályos – „számára az MgSzH” szövegrésze, illetve annak alkalmazása miatt az ügyben született közigazgatási határozatok és bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[7] Az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogának sérelmével kapcsolatban az indítványozó arra hivatkozott, hogy kétségtelen jogcíme keletkezett a tulajdonszerzésre, a részére jogszabály alapján járó támogatásból pedig az eljárt hatóságok és bíróságok alapos ok és/vagy kompenzáció nélkül zárták ki. Az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben az indítványozó azt sérelmezte, hogy a támogatásból diszkriminatív módon azért zárták ki, mert a vetőmagot külföldről szerezte be, és emiatt a szakhatóság nem tudott igazolást kiadni. Az Alaptörvény B) cikkével összefüggésben jogbiztonsághoz való jogának sérelmét állította és arra hivatkozott az indítványozó, hogy az igazolásnak egy korábbi határidőben történő benyújtásához nem biztosított kellő felkészülési időt a jogalkotó.
[8] Az indítványozó az eljárás során észrevételeket nyújtott be saját indítványára, és amellett érvelt, hogy a támogatás igénybevételére igazolás benyújtása nélkül is jogosult lett volna. Hivatkozott az indítványozó az Alaptörvény 18. cikkének sérelmére is azzal összefüggésben, hogy a jogcímrendeletet az igazolás benyújtásának határidejét illetően törvénnyel ellentétesen, a támogatásra jogosultak hátrányára módosította a jogalkotó. A XV. cikk sérelmével összefüggésben az indítványozó azt hangsúlyozta, hogy a jogcímrendelet módosításával a jogalkotó elfogadható indok nélkül tett különbséget a gazdálkodók között azzal, hogy emelt összegű támogatás igénybevételére csak az a gazdálkodó vált jogosulttá, aki a kifizetési kérelem benyújtása előtt már vetett, és így be tudta szerezni az igazolást. Kifogásolta az indítványozó, hogy a Kúria nem kezdeményezte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását annak ellenére, hogy állítása szerint a közigazgatási gyakorlat nem felel meg az uniós jognak.
[9] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról. Az Alkotmánybíróság először tehát azt vizsgálta, hogy a panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényben előírt feltételeinek.
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz ezeknek a követelményeknek csak részben tesz eleget.
[11] 5. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontja szerint a kérelemben egyértelműen meg kell jelölni azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására. Az indítványozó e körben az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára, illetve az Abtv. 26. §-ára hivatkozott. A két hatásköri szabály együttes értelmezése alapján, figyelemmel az ügyben született bírói döntésekre is, az Alkotmánybíróság a panaszt az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárásban vizsgálta. Az indítványozó az Abtv. 43. § (1) bekezdésére hivatkozással utalt arra, hogy az általa sérelmezett jogszabályi rendelkezés már nem hatályos. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz tárgyaként megjelölt jogszabályi rendelkezés módosítása (139/2012. (XII. 22.) VM rendelet 19. § (2) bekezdés f) pontja) hátterében csupán névváltoztatás áll: a 22/2012. (II. 29.) Korm. rendelet 33. § (1) bekezdése alapján a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) 2012. március 15-étől NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal) néven működik tovább, így jelenleg ez a szervezet jogosult az igazolás kiadására. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben nem tartotta szükségesnek a módosított jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságának vizsgálatát.
[12] 5.1. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint az indítványban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak az Alaptörvény B) cikke vonatkozásában a felkészülési idő hiánya miatt állított sérelme nincs összefüggésben a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezéssel, ezt a rendelkezést ugyanis csak az 5. pontban már érintett névváltoztatás miatt és csak 2012-ben módosította a jogalkotó. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. és XV. cikke vonatkozásában állított jogsérelem szintén nincs összefüggésben a támadott rendelkezéssel.
[13] 5.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pontja szerint az indítványban meg kell jelölni az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést, az f) pont alapján pedig annak megsemmisítésére kifejezett kérelmet kell előterjeszteni. Az indítványozó a jogcímrendelet 29. § (3) bekezdése „számára az MgSzH” szövegrészének vizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezés, az Alaptörvény megjelölt rendelkezései, illetve az indítvány tartalma között nincs sem logikai, sem textuális, sem alkotmányos összefüggés. Az indítványozó alapjogi sérelmeit az igazolás benyújtásának határidejére vonatkozó szabály módosítására, illetve annak a vis maior helyzetben történő alkalmazásával kapcsolatos jogértelmezésre vezeti vissza, ugyanakkor a támadott rendelkezés ezeket a szabályokat nem érinti. A fenti összefüggések hiányát mutatja, hogy a támadott szövegrész elhagyása esetén az indítványozó által állított sérelmek változatlanul fennállnának. Az indítványozó nem azt állította, hogy a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés alkalmazása folytán sérültek az Alaptörvényben biztosított jogai, mint ahogy nélkülözi az indítvány a megsemmisíteni kért rendelkezés alaptörvény-ellenességének indokolását is. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre vonatkozik. Jelen esetben ezt a vizsgálatot a kérelem hiányai [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja] nem teszik lehetővé.
[14] 5.3. A jogi képviselővel eljáró indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító szabályként nem jelölte meg az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját, illetve az Abtv. 27. §-át, ennek ellenére kérte az ügyében született közigazgatási és bírósági határozatok megsemmisítését arra hivatkozással, hogy azok a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés alkalmazása okán maguk is alaptörvény-ellenesek. Az Alkotmánybíróságnak ezen indítványi elem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírói döntés alkotmányossági vizsgálatát megállapító hatásköri szabály megjelölése hiányában az indítvány egyéb vonatkozásban, tartalma alapján megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az ügyében hozott bírósági határozatok vonatkozásában is az alkalmazott jogszabályi rendelkezések tartalmát, azok alkalmazásának tényét sérelmezi – ilyen összefüggésben sem megemlítve a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezést –, illetve a bírói döntések tartalmát kifogásolja, de a bírói döntések alaptörvény-ellenességére vonatkozóan kifejtett, alkotmányjogilag is értékelhető érvelést, indokolást az indítvány nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve (24. cikk), alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, a bíróságok által megállapított tényállást, a döntés jogszerűségét nem. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezek alapján az alkotmányjogi panasz ezen eleme nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), b) és e) pontjában foglalt feltételeknek.
[15] 6. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény 18. cikke a Kormány tagjainak funkcióját, feladat- és hatáskörét rögzítő szabály, amelyből nem származik olyan jog, amelynek sérelmére közvetlenül lehetne alkotmányjogi panaszt alapítani, ezért a panasz ebben az összefüggésben nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti feltételnek.
[16] A fenti okok miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. április 8.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Salamon László s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1415/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás