3142/2014. (V. 9.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2014.05.09.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

1. Az Alkotmánybíróság a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése „közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – megtagadhatja” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, I. cikk (3) bekezdése és VI. cikk (2) és (3) bekezdése vonatkozásában visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.871/2008/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. A Társaság a Szabadságjogokért társadalmi szervezet (1084 Budapest, Víg u. 28., társadalmi szervezet nyilvántartási száma: 6069; továbbiakban: TASZ) 2009. január 14-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 48. § (1) bekezdése „közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – megtagadhatja” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványt az indítványozó meghatalmazott jogi képviselője útján az Alkotmánybíróság IV/1205-1/2012. számú végzésére hivatkozással 2012. március 14-én megújította, és ismételten indítványozta a támadott rendelkezés idézett szövegrésze megsemmisítését az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, az I. cikk (3) bekezdésére és a VI. cikk (2) és (3) bekezdésére hivatkozással.

[2] Az indítványozó jogvédő szervezet közérdekű adatigénylés megtagadása miatt indított pert a Nemzetbiztonsági Hivatal (a továbbiakban: NBH) ellen. Az eljárás a felperesi pernyertességet megállapító jogerős döntés után a Legfelsőbb Bíróság elé került, mivel az alperes NBH rendkívüli jogorvoslattal élt, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek helyt adva hatályon kívül helyezte az indítványozó pernyertességét kimondó másodfokú ítéletet, és az elsőfokú ítéletet hagyta helyben, amely elutasította a felperes indítványozó keresetét. Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az Nbtv. 48. § (1) bekezdését, amikor kimondta, hogy az alperes vezetője a panaszos közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmét diszkrecionális jogkörben eljárva jogszerűen utasította el.

[3] Az indítvány tanúsága szerint a TASZ az alapul szolgáló ügyben egy olyan kutatás keretében kérte az NBH-tól lejárt minősítésű adatok szolgáltatását, amelyben több, minősítési jogkörrel felruházott szervet is megkeresett. A többség teljesítette a TASZ adatigénylését, mivel ezen intézmények működési szabályai nem tették lehetővé, hogy a minősítési idő leteltét követően korlátozzák a közérdekű adatok nyilvánosságát, az NBH ugyanakkor a kérés teljesítését az Nbtv. kifogásolt szakaszára hivatkozással megtagadta. Utal rá az indítvány, hogy az adatigénylést teljesítő szervek esetében a minősítési gyakorlat így utólag vizsgálhatóvá vált, ami fontos garanciáját jelenti a jogállamiságnak.

[4] Az indítványozó megítélése szerint az Nbtv. kifogásolt rendelkezése garanciák nélküli diszkrecionális jogkört biztosít a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóinak, mivel lehetővé teszi, hogy nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelmében az általuk kezelt adatok megismerésére irányuló kérelmet megtagadják. A vitatott szabály értelmében kizárólag a főigazgató döntésétől függ a megismerhetőség és az adat akár végérvényesen elvonható a nyilvánosság elől. Ez a szabályozás az indítványozó megítélése szerint sérti a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapjog lényeges tartalmát. Álláspontját az indítványozó az Alkotmánybíróság korábbi döntéseinek idézésével [32/1992. (V. 29.) AB határozat, 30/1992. (V. 26.) AB határozat, 34/1994. (VI. 24.) AB határozat] is alátámasztja. Utal rá, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog ugyan nem korlátozhatatlan alapjog, de a véleménynyilvánításhoz való joghoz fűződő szoros kapcsolata miatt kitüntetett alkotmányos védelemben részesül. A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, a végrehajtó hatalom és az állami szervek nyilvánosság előtti működése ugyanis a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami berendezkedés garanciája. Különösen fontos ezért, hogy az alapjog korlátozása megfeleljen az alkotmányos követelményeknek, így azoknak is, amelyeket az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdésében határoz meg.

[5] A támadott szabályozás – vagyis a főigazgatók diszkrecionális döntési lehetőségének deklarálása – az indítványozó álláspontja szerint kiüresíti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog tartalmát a főigazgatók rendelkezése alá tartozó adatokkal összefüggésben. Mivel ez a felhatalmazás az alapjog lényeges tartalmának korlátozására teremt lehetőséget, az indítványozó indokoltnak tartja, hogy az Alkotmánybíróság megállapítsa az alapul szolgáló jogszabályhely Alaptörvénybe ütköző jellegét az I. cikk (3) bekezdésének megsértése miatt.

[6] Elfogadja az indítványozó, hogy léteznek olyan adatok, amelyek nemzetbiztonsági érdekből elzárhatók a nyilvánosság elől, és ezáltal a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának korlátozása meghatározott körben indokolt. Ezzel összefüggésben azonban szükségesnek tartja felhívni a figyelmet: az ilyen adatok kezelésére a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) rendelkezései megfelelő garanciákat adnak (a Legfelsőbb Bíróság vitatott határozatának meghozatalakor az állam- és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény tartalmazta ezeket a rendelkezéseket). A Mavtv. értelmében ugyanis valamely adat titkosításáról csak arra törvény által feljogosított személy rendelkezhet, a jogszabály időkorlátokat is szab, és kötelezően előírja a titkosítás indokoltságának a felülvizsgálatát. Ezzel szemben az Nbtv. minden garanciát nélkülöző mérlegelési jogkörrel ruházza fel az adatkezelő szerv vezetőjét. A garanciarendszer elégtelensége az időbeli korlátozás hiánya mellett abból is fakad, hogy az Nbtv. nem kellően definiált, bizonytalan tartalmú fogalmakkal operál.

[7] Az indítványozó megítélése szerint a Mavtv. elégséges eszköz volna a nemzetbiztonsági érdekből védelemre szoruló adatok védelmére, ezen adatokhoz való hozzáférés korlátozására. Az Nbtv. az érdekek párhuzamos védelmét valósítja meg, ezáltal lényegében egy másodlagos korlátot állít az információszabadság elé, ily módon sérti a jogbiztonságot.

[8] Különösen aggályosnak tartja az indítványozó az Nbtv.-ben szereplő azon kitételt, amely szerint közérdekű adat visszatartására „mások jogainak védelmében” is lehetősége van a főigazgatónak. A fogalom-meghatározás bizonytalansága miatt – nem tisztázott ugyanis, hogy kinek/kiknek és milyen jogát kell védelemben részesíteni – ez a szabályozási megoldás nem felel meg a jogbiztonságból fakadó normavilágosság követelményének. Továbbá mivel az Alaptörvénynek a magánszféra védelmét biztosító VI. cikk (1) bekezdése és a személyes adatok védelméhez való jogot nevesítő VI. cikk (2) bekezdése, valamint azokkal összefüggésben az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.; korábban, a kifogásolt bírósági eljárás idején a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény) rendelkezései az adatalanyok személyes adatok védelméhez való jogát kellő védelemben részesítik, az Nbtv. e tekintetben ugyancsak párhuzamos szabályozást jelent, ami ellentétes a jogbiztonság követelményével.

[9] Az indítvány az Alaptörvénynek a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot nevesítő VI. cikk (2) és (3) bekezdésére, továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és az I. cikk (3) bekezdésére utalással indokoltnak tarja, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg.

[10] 2. Az indítványozó jogi képviselője 2014. január 28-án kelt beadványában, az Alkotmánybíróság ügyrendjének 35. §-ára hivatkozással az eredeti panaszban foglaltakat kiegészítette, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerint eljárva semmisítse meg a Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.871/2008/9. számú ítéletét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésének megsértése miatt.

[11] Az indítvány-kiegészítés utal rá, hogy az Alkotmánybíróság 2/2014. (I. 21.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) vizsgálta a jelen panasz alapjául is szolgáló jogszabályi rendelkezés, vagyis az Nbtv. 48. § (1) bekezdése vitatott szövegrészének Alaptörvénybe ütközését. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság elutasította az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítványt, egyúttal megállapította: „a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója nem szabad belátása alapján, hanem csak akkor tagadhatja meg a tájékoztatást, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené; a bíróság felülvizsgálja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát”.

[12] Az indítványozó megítélése szerint a Legfelsőbb Bíróság támadott ítélete nem felel meg az Alkotmánybíróság által a fentiek szerint megfogalmazott alkotmányos követelménynek. A konkrét esetben ugyanis a bíróság – összhangban az első fokon eljárt bíróság álláspontjával – az Nbtv. 48. § (1) bekezdésének alkalmazása során nem tartotta indokoltnak vizsgálni a nemzetbiztonsági érdek vagy a mások jogainak sérelmére, mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozás megalapozottságát. A konkrét döntés illeszkedik abba – az Abh.-ban is értékelt – bírói gyakorlatba, amely szerint a bírói felülvizsgálat arra korlátozódik, hogy az adatkezelő a jogkörét rendeltetésszerűen gyakorolta-e. Ennek megfelelően az alapul szolgáló ítéletben sem képezte vizsgálódás tárgyát az, hogy a nemzetbiztonsági érdekre vagy a mások jogainak sérelmére való hivatkozás megalapozott volt-e, döntésénél a főigazgató milyen tényeket és szempontokat vett figyelembe, és azokból okszerű következtetést vont-e le.

[13] Az indítványozó véleménye szerint abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság az alapul szolgáló indítványt elutasítaná, az Abh.-ban rögzített alkotmányos követelménnyel ellentétes tartalmú döntés maradna hatályban. Amennyiben ugyanakkor az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság kifogásolt döntését hatályon kívül helyezi, az ügyben hozott másodfokú ítélet maradna hatályban, amely tartalmában eleget tesz az Alkotmánybíróság által az Abh.-ban megfogalmazott alkotmányos követelménynek, mivel előírja, hogy a bíróság a megtagadás jogszerűségét érdemben vizsgálhatja akkor is, ha az adatkezelő diszkrecionális jogára hivatkozással tagadja meg a kért adatokról a tájékoztatást, azaz a bíróság megkövetelheti az adatkezelőtől az elutasító döntés megalapozottságának igazolását.

[14] Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú ítélet hatályának a helyreállítása az Alaptörvény VI. cikkének (2) bekezdésében biztosított alapjoga sérelmének a megszüntetését eredményezné.

II.

[15] Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

[16] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

„VI. cikk (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.”

[17] 2. Az Nbtv. indítvánnyal érintett rendelkezései:

„46. § A nemzetbiztonsági szolgálatok a személyes adatok továbbításáról nyilvántartást vezetnek, amely tartalmazza

a) az adatigénylési kérelmet;

b) az adatkérő nyilvántartási azonosítóját;

c) az adattovábbítás idejét;

d) az adatszolgáltatást tartalmazó iratok és egyéb dokumentumok másodpéldányát.”

„48. § (1) A nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatokról, és a 46. §-ban meghatározott adattovábbítási nyilvántartásból az érintett kérelmére történő tájékoztatást, a személyes adatainak törlését, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat által kezelt közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – megtagadhatja.

(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok az érintettektől érkező kéréseket nyilvántartják, a kérelmekről, elbírálásuk módjáról, az elutasítás indokairól évente tájékoztatják a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot.

(3) A nemzetbiztonsági szolgálatok minősített adataival kapcsolatban az érintettnek – a minősített adat védelméről szóló törvényben biztosított – adatbetekintési jogát a főigazgató nemzetbiztonsági érdekből korlátozhatja.”

III.

[18] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 73. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. rendelkezései szerint folytatja le azon indítvány alapján indult eljárásban, amely az Alkotmánybíróság előtt 2011. december 31. napján folyamatban volt, feltéve, hogy az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága az Abtv. rendelkezései szerint fennáll.

[19] Az indítványozó korábban benyújtott alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság IV/1205-1/2012. számú végzését követően, az abban szabott 2012. március 31-ei határidőn belül kiegészítette. Az így megújított alkotmányjogi panasz határidőben benyújtottnak tekinthető. Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. §
(2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről. Az alkotmányjogi panasz továbbá az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt további formai követelményeknek is megfelel, mert megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontját], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdése, I. cikk (3) bekezdése, VI. cikk (2)–(3) bekezdése] és a támadott jogszabályi rendelkezést, tartalmaz továbbá okfejtést az alaptörvény-ellenességre vonatkozóan, valamint kifejezett kérelmet a vitatott rendelkezés megsemmisítésére.

[20] A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány megfelel az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelményeknek.

[21] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdésének megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételei a 26–27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelmények teljesítése.

[22] Az Abtv. 26. § szerinti érintettség megállapítható: az indítványozó az alapul szolgáló per felperese. A támadott bírói döntés a polgári peres eljárást véglegesen, érdemben és a perjogi szabályok szerint további jogorvoslattal nem támadható módon lezárta. A panasz eleget tesz továbbá az Abtv. 29. §-ában írt követelményeknek is: az alkotmányjogi panasz előterjesztője a közérdekű adatok nemzetbiztonsági érdekből, illetve mások jogainak védelme érdekében, diszkrecionális jogkörben alkalmazott szükségtelen és aránytalan korlátozását sérelmezi. Ez alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, amely éppen a korlátozás lehetséges fokozatossága miatt az Alaptörvényből közvetlenül nem válaszolható meg. A korlátozás alapjaként megjelölt nemzetbiztonsági érdek, illetve mások jogainak védelme, valamint a diszkrecionális jogkör határainak megállapítása (értelmezése) alkotmánybírósági hatáskör.

[23] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság 2012. március 23-án a panasz befogadása mellett döntött.

[24] 3. Az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálata során az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítvány – az alábbiakban részletezettek szerint – nem felel meg az érdemi elbírálás törvényi feltételeinek.

[25] 3.1. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, az I. cikk (3) bekezdésére és a VI. cikk (3) bekezdésére hivatkozással kérte a vitatott rendelkezés megsemmisítését.

[26] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26–27. §-ai alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {l. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]} – lehet alapítani.

[27] Önállóan nem szabályoz az indítványozó számára biztosított alapjogot sem az I. cikk (3) bekezdése, sem a VI. cikk (3) bekezdése. Az I. cikk (3) bekezdése az Alkotmánybíróság gyakorlatában kikristályosodott általános alapjogvédelmi tesztet deklarálja. Funkciója nem más, minthogy garanciális szabályként rögzítse az alapvető jogok korlátozhatóságának általános kereteit. A VI. cikk (3) bekezdése a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog érvényesülésének ellenőrzésére hivatott független hatóságról rendelkezik, alapjogot tehát ez a rendelkezés sem deklarál.

[28] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezen indítványi elemek vonatkozásában az Abtv. 64. § d) pontja és az Ügyrend 65. § (1) bekezdése alapján visszautasította.

[29] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése alapján is kérte a kifogásolt rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását.

[30] Az Nbtv. 48. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról és az alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról az Alkotmánybíróság az Abh.-ban döntött. Az Nbtv. 48. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasítása mellett az Abh. rögzíti: „az Nbtv. 48. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója nem szabad belátása alapján, hanem csak akkor tagadhatja meg a tájékoztatást, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené; a bíróság felülvizsgálja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát.”

[31] Az alapvető jogok biztosának indítványa alapján a vitatott jogszabályhely alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében rögzített közérdekű adatok megismeréséhez való joggal összefüggésben vizsgálta. Annak során megállapította, hogy alkotmányos követelmény meghatározásával is biztosítható, hogy az Nbtv. 48. § (1) bekezdése alkalmazása alkotmányossá váljon. A nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás megalapozottságának bírósági felülvizsgálatával a közérdekű adat nyilvánosság előli elzárásának határidő nélkülisége megszűnik, mert arra csak addig lesz lehetőség, amíg a védett érdek igazolhatóan, bíróság által ellenőrzötten fennáll. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Nbtv. 48. § (1) bekezdésének azt a szövegrészét, amely nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozással, a védett érdek igazolt fennállása alatt minősítés és tételesen meghatározott időtartam szerinti határidő nélkül lehetővé teszi a közérdekű adatok nyilvánosság előli elzárást, nem találta alaptörvény-ellenesnek.

[32] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében „[h]a alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának.”

[33] Figyelemmel arra, hogy az Abh.-ban az Alkotmánybíróság az Nbtv. kifogásolt rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát az Alaptörvény VI. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben már elvégezte, az indítvány vizsgálatára az Abtv. hivatkozott 31. § (1) bekezdésére és 64. § f) pontjára figyelemmel nincs lehetőség. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásban is visszautasította.

[34] 3.3. Az indítványozó indítványának kiegészítésében azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerint eljárva semmisítse meg a Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.871/2008/9. számú ítéletét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésének megsértése miatt. Az indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság támadott ítélete nem felel meg az Alkotmánybíróság által az Nbtv. 48. § (1) bekezdése kapcsán felállított alkotmányos követelménynek, ennek következtében ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésével.

[35] Az Abtv. 28. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a 26. § alapján indítványozott eljárásban a bírói döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja. Ahogyan arra az utalt jogszabályhelyhez fűzött törvényi indokolás is utal: „[f]ontos kétirányú átjárhatóságot biztosítani, hisz hiába kéri az indítványozó pusztán az ítélet megsemmisítését, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét észleli, e tekintetben is el kell járnia [Az alkotmányellenes alapokat meg kell szüntetni, önmagában a bírói döntés megsemmisítésével ugyanis az eljárás újraindítható lenne]. Ha pedig pusztán a jogszabály alkotmányellenességét állítja az indítványozó és nem kéri a döntés megsemmisítését, akkor pont az indítványozó nem részesülne az alkotmánybírósági eljárás kedvező hatásából [döntés megsemmisítése, alkalmazási tilalom].” Elképzelhető ugyanis, hogy egy konkrét ügyben nem dönthető el egyértelműen, hogy a jogi norma vagy annak eseti alkalmazása okozza-e az állítólagos alaptörvény-sérelmet, illetőleg előállhat olyan helyzet is, amelyben az alaptörvény-ellenesség keretei csak utóbb, a probléma sajátosságainak feltárása nyomán körvonalazhatók. {Lásd bővebben: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [21]–[24]}

[36] Akadályát képezi ugyanakkor a bírói döntés alaptörvény-ellenessége vizsgálatának az a körülmény, hogy a konkrét döntés az Alaptörvény és az új Abtv. hatályba lépése, vagyis 2012. január 1. előtt született meg. Az Alkotmánybíróság a 3072/2012. (VII. 26.) AB végzésben rögzítette álláspontját azzal kapcsolatosan, hogy az Alaptörvény hatályba lépése előtt előterjesztett, majd megújított alkotmányjogi panaszok és az Abtv. 27. §-a között milyen összefüggés tárható fel. Végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott: „az Abtv. 74. §-ából is – mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni a valódi alkotmányjogi panasz lehetőségét.” {Indokolás [11]; lásd még: 3112/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [9]} Ezen értelmezés és a kialakult gyakorlat szerint az Alkotmánybíróság nem fogadja be azon alkotmányjogi panaszindítványokat, amelyek 2012. január 1-je előtt született bírósági döntéseket támadnak.

[37] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság rögzíti: ezen gyakorlattól nem kíván eltérni azon eljárásaiban sem, amelyekben az Abtv. 26. § szerint előterjesztett indítvány alapján az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerint eljárva lenne lehetőség a bírói döntés alaptörvény-ellenességének a vizsgálatára. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján a fentiekre figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2014. május 5.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

Dr. Salamon László s. k.,

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1205/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek