3231/2014. (IX. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2014.09.22.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1. Kpk.50.066/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.Kpk.50.066/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozóval szemben benyújtott birtokvédelmi kérelmet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező jegyző érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és a kérelmezőt eljárási bírsággal sújtotta. A kérelmező az eljárási bírság kiszabását sérelmezve az első fokú közigazgatási határozat ellen fellebbezést nyújtott be. A Veszprém Megyei Kormányhivatal mint másodfokú közigazgatási hatóság az első fokú végzést részben megváltoztatta, annak az eljárási bírságra vonatkozó rendelkezését megsemmisítette, a döntést egyebekben helybenhagyta, azonban az eljárási költségekről nem rendelkezett. Az indítványozó kérelmére a másodfokú közigazgatási hatóság a végzését módosította, és mind a kérelmező, mind az indítványozó terhére megfizetendő eljárási költséget állapított meg. Ezt követően mindkét érdekelt bírósághoz fordult a másodfokú közigazgatási hatóság végzésének felülvizsgálata iránt. Az indítványozó a bíróságtól a végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a támadott 1.Kpk.50.066/2013/4. számú végzésében elutasította az indítványozó közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmét mint megalapozatlant. A bíróság a végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján a jelen ügyben bírósági felülvizsgálattal támadható végzés ellen benyújtott kérelmet a bíróságnak nemperes eljárásban kell elbírálnia, mely eljárásban tárgyalás tartása nem kérhető, továbbá a bíróság nem vizsgálhatja azt sem az eljárásában, hogy az indítványozó a jegyző, illetve a másodfokú közigazgatási hatóság a különböző végzései iránt az indítványozói benyújtott kérelmeket helyesen értelmezte-e, azokat tartalmuk szerint bírálta-e el, mivel az eljárás tárgya csak a másodfokú eljárás költségének a megállapítása lehetett. Rámutatott a bíróság arra is, hogy eljárásában az indítványozónak az alapeljárás érdemével kapcsolatos előadásait nem vizsgálhatta, az indítványozónak lehetősége lett volna a jegyzői határozat ellen fellebbezéssel élni, ezt azonban nem tette meg.

[2] Az indítványozó álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok és a bíróság nem tettek eleget tényállás-tisztázási és tényállás-megállapítási, valamint bizonyítási kötelezettségüknek és a hatóságok és a bíróság eljárásai súlyosan sértették a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]. Sértették továbbá az állam elsőrendű kötelezettségére vonatkozó alaptörvényi rendelkezést [Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés] és az indítványozó magán- és családi élete, otthona és jó hírneve tiszteletben tartásához való alapvető jogát [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] azáltal, hogy törvényi kötelezettségük ellenére nem alkalmazták a törvény rendelkezéseit ezen alapvető jogai védelmében. Az indítványozó véleménye szerint a hatóságok és a bíróság alaptörvény-ellenes eljárásai és döntései az ügyében hozott bírósági döntés érdemére is kihatott, valamint megfosztotta a jogorvoslathoz való alapvető jogától [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés]. Az indítványozó szerint a bíróság eljárása és a sérelmezett bírósági döntés sérti az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését és 28. cikkét.

[3] 2. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[4] Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először az alkotmányjogi panasz befogadása kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit.

[5] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz-e. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.

[6] Az Abtv. 52. § (1b) § a) pontja szerint a kérelemben egyértelműen meg kell jelölni azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására. Az indítványozó e körben az Abtv. 27. §-ára hivatkozva a támadott bírói döntés megsemmisítését kérte, ugyanakkor ezt a kérelmét az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben hozott valamennyi hatósági és bírósági döntés megsemmisítésére is kiterjesztette. Az Alkotmánybíróság az indítványozó ilyen formában előterjesztett kérelmével összefüggésben kiemeli, hogy az Abtv. 27. §-a csak bírói döntések alkotmányossági vizsgálatára biztosít hatáskört az Alkotmánybíróságnak, ennél fogva alkotmányjogi panasz tárgya is csak bírói döntés lehet. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek is az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja.

[7] Mivel alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani, az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az indítványban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének, illetve az Alaptörvény 28. cikkének címzettjei a bíróságok, ezek a rendelkezések nem fogalmaznak meg olyan jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt önállóan lehetne alapítani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a „jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.

[8] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése az állam kötelezettségét határozza meg az alapvető jogok védelme és biztosítása vonatkozásában, így közvetlenül e rendelkezés vonatkozásában sincs helye alkotmányjogi panasznak.

[9] Az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmét a hatósági eljárás során eljáró jegyző döntésével összefüggésben állította, így ezt az indítványi elemet az Alkotmánybíróságnak nem kellett vizsgálnia.

[10] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme vonatkozásában az indítvány alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást nem tartalmaz [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], mint ahogy alkotmányjogilag értékelhető kifejtés mellőzésével hivatkozott az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogának sérelmére is.

[11] Azt indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogának sérelmét is állította. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróságnak kizárólag a bírói döntés alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, amelynek célja a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölése. Az indítványozó által felvetett jogértelmezési és joggyakorlati aggályok azonban nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz e részben nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglalt feltételnek, mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével kapcsolatosan sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel, ezért az alkotmányjogi panasz nem befogadható.

[12] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz a fentiek alapján nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági akadály miatt az Alkotmánybíróság ügyrendje 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.

Budapest, 2014. szeptember 15.

Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró

	Dr. Balsai István s. k.,		Dr. Bragyova András s. k.,		Dr. Juhász Imre s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/853/2014.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek