3237/2014. (IX. 22.) AB végzés
3237/2014. (IX. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
2014.09.22.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29/B. § (2) bekezdés a) pontja, és az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 93/2012. (V. 10.) Korm. rendelet 14. § (1)–(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazási tilalom kimondására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Majoros Gyula valamint Majoros Sándor László (a továbbiakban együtt: indítványozók) közösen megbízott jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.
[2] Az indítványozók – az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszukban – a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 29/B. § (2) bekezdés a) pontja, valamint az utak építésének, forgalomban helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 93/2012. (V. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) 14. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták. Egyben alkalmazási tilalom kimondását kérték ügyükben, a tárgyi autóbuszmegálló forgalomba helyezésének engedélyezésére irányuló eljárásban.
[3] Az indítványozók beadványukban előadták, hogy a tulajdonukat képező ingatlanok előtt az önkormányzat autóbuszmegállót létesített, amely akadályozza az ingatlanok megközelítését. Az indítványozók azt kifogásolják, hogy nem kapták kézhez az autóbuszmegálló forgalomba helyezését engedélyező hatósági határozatot, mivel a támadott jogszabályi rendelkezések alapján nem minősültek ügyfélnek az eljárásban, így az ellen jogorvoslattal sem élhettek. Álláspontjuk szerint ezért a megjelölt rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal.
[4] Ezen túlmenően sérelmezték, hogy a kormányrendelet a Kkt. rendelkezéseitől eltérően határozza meg az ügyfél, illetve a kézbesítés szabályait, ami még további szűkítést jelent a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdésének előírásaihoz képest. Ez álláspontjuk szerint az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe ütközik.
[5] Az indítványozók jogi képviselőjük útján megkeresték az alapvető jogok biztosát, valamint a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkárát.
[6] Az indítványozók úgy nyilatkoztak, hogy az ügyben – az előzményekre is tekintettel – semmilyen eljárás nincsen folyamatban.
[7] 2. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
[8] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz eljárás kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
[10] Az indítványozók által sérelmezett autóbuszmegálló létesítését engedélyezési és forgalomba helyezési hatósági eljárás előzte meg, azonban ebben nem tudtak részt venni, mivel ügyféli minőségüket a hatóságok nem ismerték el, ezért – állításuk szerint – jogorvoslati lehetőségük sem volt az ügyben. A panaszosok tehát egyedi ügyben érintettek.
[11] Az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja további feltételként írja elő a jogorvoslati lehetőségek kimerítését, vagy a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás hiányát. Az indítványozók által jogsérelmük alapjaként ügyféli minőségük el nem ismerését tüntették fel. A Ket. az Ügyfél címszó alatt külön rendelkezik arról az esetről, amikor az eljárást kezdeményező ügyfélen kívüli személy kíván az ügyben ügyféli minőségben fellépni, és ennek megtagadása esetén önálló fellebbezési jogot biztosít. [Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. Ket. 15. § (8) bekezdés] Az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel, azaz a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás hiánya tehát nem áll fenn, az indítványozók a – rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan – nem éltek ezen jogorvoslati lehetőséggel, így alkotmányjogi panaszuk e tekintetben nem felel meg a törvényi feltételnek.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. Amennyiben viszont a döntés közlése elmarad, az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő a tudomásszerzéstől, vagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított hatvan nap.
[13] Az indítványozók a forgalomba helyezés megtörténtéről úgy értesültek, hogy az autóbusz megállóhelyet jelző táblára elhelyezett takarást 2014. január hónap közepén eltávolították. Az indítványozók még a forgalomba helyezés előtt jogi képviselőt hatalmaztak meg képviseletükkel, azonban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Közlekedés Felügyelete nem ismerte el ügyféli pozíciójukat és az engedélyezésről szóló határozatot sem kézbesítették számukra. Az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő számításakor tehát a kézbesítés hiányában a tudomásszerzés időpontja jelenti a kezdő dátumot. Tekintve azonban, hogy naptári nap szerint pontosan nem határozható meg (az indítványozók előadása szerint 2014. január közepe), az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a 2014. március 17-én érkezett beadvány a törvényben előírt hatvan napos határidőn belül érkezett.
[14] Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ügyben nem született bírói döntés, a panaszosok előadása szerint azért, mert nem élhettek jogorvoslattal a sérelmezett közigazgatási hatósági határozat ellen. Ennek akadálya szerintük az volt, hogy nem ismerték el ügyféli minőségüket. A fentebb már részletezett önálló jogorvoslati lehetőségre is figyelemmel az indítványozók nem valószínűsítettek olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, mely az Alaptörvény XXVIII. cikkében rögzített jogorvoslathoz való alapjog sérelmére utalna, és így az alkotmányjogi panasz befogadását indokolná, ezért e tekintetben az alkotmányjogi panasz visszautasításának van helye.
[15] Alkotmányjogi panasz beadványukban a panaszosok az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése sérelmét is állították azzal, hogy a kormányrendelet 14. § (1) bekezdése a Kkt. 29/B. §-ától eltérően határozza meg az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezésére irányuló eljárásban az ügyfél, valamint a kézbesítés szabályait, ezzel még tovább szűkítve a Ket. általános ügyfél meghatározását.
[16] Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése értelmében a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint a jogállamiság alkotmányos alapját jelentő jogbiztonság elvének egyik garanciája a jogforrási hierarchia érvényesülése. A jogforrási hierarchia azt jelenti, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály tartalma nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabály rendelkezéseivel. {3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [42]} Az Alkotmánybíróság szerint azonban nem tekinthetőek Alaptörvényben biztosított jognak az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg {3114/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [29]}. Így erre alkotmányjogi panasz nem alapozható.
[17] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a), e) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Budapest, 2014. szeptember 15.
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
tanácsvezető alkotmánybíró |
||||||
|
||||||
|
Dr. Balsai István s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Juhász Imre s. k., |
|||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||
|
||||||
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
alkotmánybíró |
||||||
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/505/2014.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás