Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3072/2016. (IV. 11.) AB végzés

3072/2016. (IV. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2016.04.11.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.071/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.


I n d o k o l á s

[1]    1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2]    Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.071/2015/4. számú ítéletének – a perköltség viselése tekintetében – az első fokú ítéletet megváltoztató része alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott határozat e rendelkezése sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogot, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Sérült továbbá az M) cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozás szabadsága – álláspontja szerint.
[3]    1.1. Fizetési meghagyás kibocsátása iránt indított eljárásban az indítványozó ellentmondással élt.
[4]    Az ezt követően perré alakult, az indítványozóval mint alperessel szemben parkolási pótdíj megfizetése iránt, a kisértékű perek szabályai szerint lefolytatatott eljárásban, a Tatabányai Járásbíróság 2014. december 22. napján meghozott 15.P.20.946/2014/12. számú elsőfokú ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az indítványozó részére 227 690 Ft perköltséget.
[5]    Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést kérve az ítélet megváltoztatását, az alperes marasztalását parkolási díj és pótdíj címén 12 040 Ft, valamint az első- és a másodfokú eljárás perköltségeinek megfizetése tekintetében, továbbá az alperes javára megítélt perköltség mellőzését.
[6]    Az indítványozó írásban előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a másodfokú eljárásban felmerült perköltségei megtérítését kérte. A perköltséget érintő fellebbezéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a perköltségigény nem eltúlzott, a megállapított munkadíj a kifejtett ügyvédi munkával arányban állt. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a csatolt díjmegállapodás és költségigazolás vonatkozásában is nyilatkozattételre hívta fel a felperest, aki ennek nem tett eleget, így a perköltség utólagos vitatására a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján már nincs lehetősége. Kiemelte, hogy a peres képviselettel összefüggő költségek nem csak a tárgyaláson való megjelenéssel és az ottani tevékenységgel merülnek fel, hanem a tárgyalásra való felkészüléssel, illetőleg a védekezés körében előadott tényállításokhoz kapcsolódó bizonyítékok beszerzésével, csatolásával is. Hivatkozott továbbá a Pp. 8. § (5) bekezdésében írottakra, mely szerint a bíróság azt a felet, aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül – pernyertességre vagy pervesztességre tekintet nélkül – pénzbírság megfizetésére kötelezi.
[7]    A Törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az úgynevezett kisértékű perekre vonatkozó speciális szabályok alkalmazásával a bíróság részletes tájékoztatása mellett korlátok közé szorult a bizonyítás lehetősége, hangsúlyossá vált a felek tárgyaláson való részvétele, szigorodtak a keresetváltoztatás, viszontkereset, a beszámítási kifogás előterjesztésének szabályai. A Pp. 389. § (2) bekezdés rendelkezései értelmében a fél a bizonyítási indítványait – amennyiben a (3)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik –legkésőbb az első tárgyalási napon terjesztheti elő. E rendelkezések a Pp. 141. §-ában foglalt általános szabályok kisértékű perekben való hatékonyabb érvényesülését szolgálják. Ha a tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, a bíróság nyomban érdemben határoz. Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson nem, vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését. A fél kötelezettsége, hogy a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – megfelelő időben terjessze elő.
[8]    A Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.071/2015/4. számú, 2015. május 19. napján – tárgyaláson kívül – hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az érdemi elutasító rendelkezés vonatkozásában helybenhagyta, a perköltség viselése vonatkozásában pedig azt megváltoztatva, a felperes fizetési kötelezettségét 120 000 Ft összegre leszállította.
[9]    Ítéletének indokolásában – az alperesi ügyvédi munkadíj összegére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata vonatkozásában – a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a bíróságnak jogszabályi felhatalmazás alapján lehetősége van arra, hogy a fél és az ügyvéd között megállapított munkadíj összegét indokolt esetben mérsékelje, függetlenül attól, hogy a díjmegállapodásra vonatkozóan az ellenérdekű fél tesz-e észrevételt vagy sem.
[10]    A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) rendelkezik. Az Ükr. 2. § (1) a)–b) pontja szerint a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásának címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetésére. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével, vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles.
[11]    A másodfokú ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló peranyag adatai alapján az elsőfokú bíróság helyesen indult ki az alperes jogi képviselőjét megillető ügyvédi munkadíj megállapításánál a jogi képviselő által csatolt díjmegállapodás adataiból. A továbbiakban a Törvényszék az ítélet 6. oldalán részletesen indokolta, hogy mely eljárási cselekmények vonatkozásában, hogyan számította ki a perköltség részeként megítélt ügyvédi költséget, illetve mely tételek vonatkozásában foglalt el az első fokú bíróságtól eltérő álláspontot.
[12]    A rendelkezésre álló peranyag adataiból a Törvényszék megállapította, hogy az indítványozó a jogi képviselővel kötött megállapodáshoz a tényvázlatot nem csatolta, fizetési meghagyással szemben az ellentmondást nem jogi képviselő útján nyújtotta be, az elsőfokú bíróság négy tárgyalást tartott, amelyből három tárgyaláson az indítványozó jogi képviselője megjelent, két érdemi beadványt terjesztett elő, amelyből az egyik 13 oldal, míg a 9. számú beadvány 1 oldal terjedelmű volt. Készkiadásként számította fel az indítványozó az A/10. számú alatt igazolt 59 690 Ft összegben a helyszíni bejárás dokumentálásának költségét.
[13]    A Törvényszék osztotta a fellebbezésben foglalt azon felperesi álláspontot, hogy a díjmegállapodás szerinti munkadíj a per tárgyának értékéhez viszonyítottan mindenképpen eltúlzottnak minősül. A Törvényszék a helyszíni bejárás dokumentálásaként megjelölt költség megállapítását mellőzte, mint szükségtelen bizonyítékot. Figyelembe vette azonban a három tárgyaláson való jelenléttel felmerült munkadíj igényt (3 x 25 000 Ft), továbbá a két érdemi beadvány vonatkozásában 45 000 Ft munkadíjat, tekintettel arra, hogy az írásbeli ellenkérelem 13 oldalának elkészítése az 1 óra munkaidőt biztosan meghaladta. A Törvényszék az Ükr. 2. § (1) bekezdése alapján a csatolt megbízási szerződés tartalmából, illetőleg a pertárgy értékéből kiindulva megállapította, hogy az alperes 120 000 Ft ügyvédi munkadíj összegére tarthat megalapozottan igényt.
[14]    Az indítványozó nyilatkozott arról, hogy a fentebb megjelölt ügyben nincs rendkívüli jogorvoslati eljárás folyamatban.
[15]    2. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlási felhívására határidőben hiánypótlásként benyújtott „beadvány” elnevezésű, pontosított alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejtette, hogy az alkotmányjogi panaszban támadott határozatnak a perköltség viselésére vonatkozó része sérti a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát azzal, hogy a Tatabányai Törvényszék a keresetlevél gondos összeállításával kapcsolatos felelősségtől a felperes vonatkozásában eltekintett. Állította továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának, és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét is, mert véleménye szerint a Tatabányai Törvényszék a felperes és alperes közös akaratától eltérően bizonyítási eszközt zárt ki, miközben ezzel a felperest a perköltség vonatkozásában anyagi előnyhöz juttatta. Nem vonta vissza az indítványozó az eredeti alkotmányjogi panaszban tett nyilatkozatát, miszerint sérült az M) cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozás szabadságához fűződő joga is.
[16]    3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[17]    3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[18]    3.1.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.
[19]    Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az ­Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[20]    Az indítványozó érintett, mivel az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben félként szerepelt. Ezért e tekintetben a panasz megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek.
[21]    Az indítványozó a fellebbezési eljárásban hozott másodfokú ítélet részbeni megsemmisítését kérte. Megállapítható tehát, hogy e határozattal szemben további (rendes) jogorvoslati lehetőség már nem állt rendelkezésre.
[22]    3.1.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[23]    Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[24]    Az indítványozó perbeli jogi képviseletét ellátó jogi képviselő – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a másodfokú bíróság ítéletét 2015. június hó 19. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2015. augusztus hó 17. napján ajánlott postai küldeményként küldte meg az első fokon eljárt bíróságnak. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát határidőn belül került sor.
[25]    3.1.3. Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek.
[26]    Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó alaptörvényi és törvényi rendelkezést [az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdését, valamint az Abtv. 27. §-át], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, M) cikk (1) bekezdése], a támadott bírói döntést [a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.071/2015/4. számú ítélete]. Az indítvány az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése kivételével tartalmaz a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a kifejezett kérelmet a másodfokú bíróság fenti ítélete megsemmisítésére vonatkozóan.
[27]    Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[28]    3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt további tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[29]    Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. E sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia. Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panasz tekintetében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik – az Abtv.-ben taxatíve felsorolt kivételektől eltekintve.
[30]    3.2.1. Az Alaptörvénynek – az alkotmányjogi panaszban megjelölt – XXIV. cikke a hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében – jelen ügyben – tehát nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
[31]    3.2.2. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jog és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében az indítványozó különösen az alábbiakat hangsúlyozta.
[32]    Az indítványozó szerint a Tatabányai Törvényszék a felperes magatartása által okozott és indokolt költségeket maradéktalanul nem ítélte meg javára, noha ezen költségek nagyságrendileg azonosak voltak azzal, amivel az alperesnek számolnia kellett volna pervesztessége esetén. Álláspontja szerint a Tatabányai Törvényszék a fentiek okán megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség elvét. A panaszos ezt azzal támasztotta alá, hogy a felperes pervesztességéig, a felperes által a Tatabányai Járásbíróság kifejezett felhívása ellenére sem vitatott perköltség összegét utóbb mérsékelte és ezzel indokolatlanul és az Alaptörvény nevezett rendelkezését sértő módon a pervesztes felperes javára tért el.
[33]    Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az, hogy a Tatabányai Törvényszék nem ismeri el ugyanolyan mértékben az indokolatlanul beperelt alperes költségeit, továbbá azon költségeket, amelyeket a felperes valótlan tényállításaival, és az alperesnek az ellenbizonyításra kényszerítésével okozott, ez véleménye szerint nagyban befolyásolja az alperesnek a joghoz jutási esélyeit és azon akaratát, hogy ügyét bíróság elé vigye. Álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított joga, és a költségek megtérülésének várható elmaradása különösen egy szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező alperes esetén gátat jelent a bírósági út igénybevétele vonatkozásában. Ez véleménye szerint nem jogi gátat jelent, hanem gazdasági gátat, de végeredményben nem engedi érvényesülni az adott alaptörvényi rendelkezést.
[34]    A panaszos kiemelte, hogy az említett gazdasági gát és így a Tatabányai Törvényszék ítélete „fokozza” az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés sérelmét.
[35]    Az Alkotmánybíróság hatásköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
[36]    Az Alkotmánybíróság arra is számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra sem, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28] és ezt követően is számos AB végzés}. Az a tény, hogy az eljárt bíróság az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezte az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[37]    Az Alkotmánybíróság e gyakorlata alapján jelen ügyben nem talált olyan körülményt, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, ezért az alkotmányjogi panaszt befogadhatóság körében visszautasította.
[38]    3.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiekre tekintettel, a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt – a rendelkező részben foglaltak szerint – visszautasította.

Budapest, 2016. április 4.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Balsai István s. k.,

Dr. Czine Ágnes s. k.,

Dr. Juhász Imre s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2796/2015.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére