3193/2016. (X. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

2016.10.04.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. § (1) és (2) bekezdései, 78. § (1) bekezdése, 79. § (1) bekezdése, továbbá 340/A. § (2) bekezdés a) pontja; a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a, Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Képviselő-testülete építményadóról szóló 18/2010. (V. 25.) számú rendelete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 63/2011. (XII. 21.) önkormányzati rendelete 2. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.30.081/2015/14. számú ítélete, valamint a Kúria Köf.5025/2014/4. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó meghatalmazottja útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.30.081/2015/14. számú ítéletével lezárt közigazgatási perhez kapcsolódóan.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási ügyben a jegyző megbízásából eljáró Budapest Főváros XIV. Kerület Zuglói Polgármesteri Hivatal Gazdálkodási Osztályának Adóügyi Csoportja építményadót írt elő az indítványozónak, és annak megfizetésére kötelezte. A határozattal szemben az indítványozó fellebbezéssel élt, de azt Budapest Főváros Kormányhivatala helybenhagyta. A másodfokú közigazgatási határozatot az indítványozó keresettel támadta meg, melyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 9.K.30.081/2015/14. számú ítéletével elutasított. A bíróság döntését azt követően hozta meg, hogy a perben alkalmazandó Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Képviselő-testülete építményadóról szóló 18/2010. (V. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 2. § (1) bekezdés a) pontjának és (2) bekezdésének törvényességi felülvizsgálatát kezdeményezte a Kúriánál. A Köf.5025/2014/4. számú határozatában a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.1. 2. § (2) bekezdésének törvényellenességét állapította meg és az indítványozó ügyében alkalmazási tilalmat rendelt el, a 2. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében pedig az indítványt elutasította. A fellebbezéssel nem támadható elsőfokú közigazgatási ítélet ellen fordult az indítványozó az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal.

[3] Kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340/A. § (2) bekezdése [egész pontosan annak a) pontja] alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert az sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőségi elvet. A támadott szabály szerint nincs helye felülvizsgálatnak az adóhatóságnál fennálló, fizetési kötelezettséget megállapító ügyekben, ha a fizetési kötelezettség az egymillió forintot nem haladja meg. Az indítványozó álláspontja szerint a peres felek homogén csoportot képeznek, de közöttük a jogalkotó alkotmányos indok nélkül tett különbséget aszerint, hogy „VIP” vagy ún. „fülemüle” peres felek. Indítványában az R) cikk (2) bekezdésének, XXIV. cikkének, XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott.

[4] Eredeti panaszában az indítványozó több pontban fejtette ki, hogy miért tartja a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét megalapozatlannak és iratellenesnek, ezek kapcsán a bíróság és az alperesi hatóság törvénysértéseire (Pp., adózás rendéről szóló törvény, közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény megsértésére) hivatkozott. Kifogásolta, hogy azonos adótárgyakat csak azonos adónemmel lehetett volna adóztatni, és az alperes diszkriminatívan járt el, a kormányhivatal törvényes felügyeleti kötelezettségét elmulasztotta. A bíróság tekintetében támadta, hogy észszerűtlen az ítéleti indokolás érvelése, illetve az indítványozó egyes felvetéseire nem reagált (pl. külföldi tartózkodás és lakóhely kapcsolata), a bíró nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, a sérelemdíj iránt előterjesztett indítványozói kereset vonatkozásában hatáskörének hiányát állapította meg. Érvelésének végén összefoglalóan az R) cikk (2) bekezdésének és a XXIV. cikk (1) bekezdésének, illetve XV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét állítva kérte az Alkotmánybíróságtól a jogerős ítélet megsemmisítését. Főtitkári felhívást követő hiánypótlásában az indítványozó egyértelműbben utalt arra, hogy véleménye szerint a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, s ezzel a Pp. 221. §-ával és 2. § (1) bekezdésével ellentétesen járt el. Emellett részben megismételte, miként sértette meg az eljáró bíróság a korábban már megjelölt törvényeket. Hiánypótlásában az indítványozó azt is kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság legkirívóbban a kúriai eljárás kezdeményezésével kapcsolatban szegte meg a tisztességes eljárás (a fegyverek egyenlőségének) elvét, mert nem a perbeli tényállással terjesztette fel az építményadó rendeletet felülvizsgálat céljából. Ezzel kapcsolatosan indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg az intellektuális közokirat-hamisítással kapcsolatos panaszát, és ha úgy ítéli meg, tegyen feljelentést vagy kezdeményezzen fegyelmi eljárást. A sérelemdíjra irányuló kereset vonatkozásában az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte, amiért a közigazgatási perben ezen igényét nem tudta érvényesíteni. Új alaptörvényi rendelkezések sérelmét is állította: a B) cikk (1) bekezdése, C) cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikk.

[5] Az indítványozó hivatkozott a Pp. 78. § (1) bekezdésére, 75. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint 79. § (1) bekezdésére, továbbá a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §-ára, és úgy vélte, hogy „a bíróság ítélete ezen a ponton is” ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel [XV. cikk (1) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés], mert az alapdíjhoz képest kétszeresen állapított meg a bíróság ügyvédi munkadíjat. Emiatt kérte az ítélet megsemmisítését, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdésére utalva indítványozta felülvizsgálni a fent megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. Indokolásként egyrészt azt adta elő, hogy ha a peres fél önmaga vagy nem ügyvéd hozzátartozója útján jár el, akkor pernyertessége esetén nem jogosult perköltség igénylésére, mely a törvény előtti egyenlőség elvébe ütközik [konkrétan az indítványozó a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 7. §-át jelölte meg]. Másrészt visszautalt a Pp. 340/A. § (2) bekezdés a) pontjához kapcsolódóan írt indokokra.

[6] Az indítványozó kifejtette, hogy az eljárás szabálytalansága miatt kifogással élt, de azt az eljáró bíró elutasította. A támadott döntés számának megjelölése nélkül kérte megsemmisíteni az „elutasító végzést”, melyet a bíróság csak formai okokra alapítva indokolt meg a Pp. 155/C. §-a alapján.

[7] Utalt arra, hogy előkészítő iratára a választ harminc napot követően postázta a bíróság, pedig itt is érvényesülnie kellene a fegyverek egyenlősége elvének. Állítása szerint a jogbiztonság sérült, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság az ezzel kapcsolatos Pp. szabályozást vizsgálja felül.

[8] Az indítványozó sérelmezte az alperes perbeli magatartását is, valamint kifogásolta azt, ahogyan a bíróság a bizonyítékokat értékelte. Mindezek szerinte a XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével és az R) cikk (2) bekezdésével ellentétesek.

[9] Az indítványozó a Kúria Köf.5025/2014/4. számú határozatával összefüggésben is számos törvénysértésre hivatkozott. Leginkább azt helytelenítette, hogy az eljáró bíróság az indítványozó által helyesnek vélthez képest leszűkítette a kezdeményezés tartalmát, ezért a határozat is hiányos lett. Sérelmezte, hogy a Kúria előtti eljárásban nem érvényesült a fegyverek egyenlőségének elve, mert nem volt ráhatása a kezdeményezés tartalmára, az ő véleményét nem, az alperesét azonban a Kúria kikérte. Indítványozta a Kúria határozatának a megsemmisítését is az R) cikk (2) bekezdésével, a II. cikkel, a XV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (7) bekezdésével és a XXIV. cikk (1) bekezdésével való ellentét miatt. Hiánypótlási felhívást követően a B) cikk (1) bekezdésének és a C) cikk (1) bekezdésének, valamint a 26. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének a megsértését is állította.

[10] Az indítványozó a peres eljárásban felhozott érveire utalva több vonatkozásban is kifejtette, hogy az Ör.1.-et a jogforrási hierarchia megsértésével hozták meg, így az törvénysértő, semmis. Felhozta azt is, hogy az Ör.1.-et a zuglói önkormányzat visszamenőleges hatállyal módosította. Ezzel összefüggésben azonban eredeti indítványában a bírósági ítélet megsemmisítését kezdeményezte, mert nem találta meggyőzőnek az ítéleti indokolást, illetve a bíróság nem tett eleget a tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségének. Hiánypótlási felhívást követően az indítványozó már kifejezetten kérte az Ör.1. (annak a lakásokra vonatkozó része) megsemmisítését, mert az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, valamint XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe, XXIV. cikkébe és 28. cikkébe ütközik. A már nem hatályos Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 63/2011. (XII. 21.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) 2. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásának kizárását is kérte, mert az ellentétes több törvényi előírással, illetve az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XV. cikk (1) és (2) bekezdésével, 28. cikkével és XXIV. cikkével.

[11] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[12] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.

[13] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az érintett személy vagy szervezet akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. A Pp. 340/A. § (2) bekezdés a) pontja elleni indítványrész tekintetében azonban megállapítható, hogy a támadott jogszabályi rendelkezést az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalának alapjául nem alkalmazta, így ezzel összefüggésben az indítványozó alkotmányos jogának a sérelme sem következhetett be.

[14] A Pp. 75. § (1) és (2) bekezdését, 78. § (1) bekezdését és 79. § (1) bekezdését, valamint az IM rendelet 3. §-át az indítványozó a Bszi. 7. §-ában megfogalmazott törvény előtti egyenlőség elvébe ütközés miatt támadta, és arra hivatkozott, hogy a peres felek azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. A kifogásolt szabályok egyrészt meghatározzák, mi tartozik a perköltség fogalmába, másrészt rögzítik, hogy a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, harmadrészt előírják, hogy csak a fél által előadott és szükséghez képest igazolt költségek vehetők figyelembe, negyedrészt az ügyvédi munkadíj meghatározásának módját rendezik arra az estre, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás.

[15] Az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el. Az 52. § (1) bekezdése értelmében pedig az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Mindez feltétele annak, hogy teljesülhessen az Abtv. 52. § (2) bekezdésében foglalt előírás, mely szerint az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az 52. § (1b) bekezdése pontokba szedve sorolja fel, mikor tekinthető a kérelem határozottnak. Ha a panaszos egyetlen beadványban egyaránt támad jogszabályi rendelkezést és bírói döntést is, esetleg ezek közül többet is, akkor panaszának valamennyi jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés vonatkozásában, külön-külön ki kell elégítenie a törvényben meghatározott követelményeket. Az indítványból világosan ki kell derülnie, hogy mely jogszabályi rendelkezést, illetve mely bírói döntést mely alkotmányos jog sérelme miatt tart a panaszos alaptörvény-ellenesnek, és milyen indokok alapján. Ha az indítványozó több alkotmányos jog sérelmét is állítja, ezek tekintetében önálló érvelést kell előterjesztenie, vagy be kell mutatnia, hogy a támadott norma vagy bírói döntés miként vezet egyidejűleg több alkotmányos jog sérelme, illetve ezek miként függnek össze egymással. Ugyanez a helyzet, ha a panaszos több jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés vizsgálatát kéri egyetlen beadványban. Nem tekinthető ezért az indítvány határozottnak, ha a panaszos felsorolásszerűen több rendelkezést vagy döntést, illetve akár egy, akár több jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést több alkotmányos jog sérelmét állítva támadja, a megjelölt szabályok, bírói döntések tartalmához és az alkotmányos joghoz nem igazodó, összevont vagy általános indokolással.

[16] Jelen esetben az indítványozó a bírói ítélet indokolásának végén, a perköltségről való rendelkezés alátámasztásaként megjelölt valamennyi jogszabályi rendelkezés alkotmányos vizsgálatát kérte, indítványából azonban hiánypótlási felhívást követően sem derül ki, hogy a négy különböző tartalmú szabály miként sértette meg a jogegyenlőség elvét a panaszos tekintetében.

[17] Ugyanerre a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság a támadott bírói ítélet kapcsán is. Az indítványozó kizárólag egyes törvényi előírások megsértését hozta fel, méghozzá a peres eljárásban előadottak szerint, azokat megismételve, majd összefoglalóan állította különböző alkotmányos rendelkezések megsértését. Az indítványból nem olvasható ki, hogy az egyes, az indítványozó által állított törvénysértések miként vezettek a megjelölt alaptörvényi rendelkezésekkel való ellentétre. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: természetesen nem elvárás az indítványozókkal szemben, hogy alkotmányjogi érvelésként részletesen kimunkált indokokat terjesszenek elő. Annyinak azonban ki kell derülnie, hogy az indítványozó szerint mi az általa megjelölt alkotmányos jog lényeges tartalma vagy tartalmi eleme, mellyel a támadott jogszabály vagy bírói döntés ellentétben áll, és a konkrét rendelkezésre vagy döntésre vonatkoztatva be kell mutatnia azt a logikai kapcsolatot, mely az alkotmányos jog sérelmére vezethetett. Ez a jelen vizsgálat tárgyát képező alkotmányjogi panaszból hiánypótlási felhívás ellenére is hiányzik, az előadott érvelés nem lép túl a vélt törvénysértések felsorakoztatásán.

[18] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását is amiatt, hogy a sérelemdíj iránti követelését közigazgatási perben nem tudta érvényesíteni. A hivatkozott Abtv.-beli rendelkezés szerint alkotmányi panasz alapja a bírói eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenessége lehet, mulasztás megállapítására nem irányulhat. Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának hivatalból való megállapításának kezdeményezésére az indítványozónak nincs jogosultsága.

[19] Az Alkotmánybíróságnak nem állt módjában érdemben elbírálni azt az indítványrészt sem, mely konkrét rendelkezés megjelölése és alkotmányjogi érvek nélkül az előkészítő iratra adott válasz bírói postázásával „kapcsolatos Pp. szabályozás” felülvizsgálatára irányult, mivel nem elégíti ki az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) és f) pontjaiban foglalt, az indítvány tartalmával szemben támasztott követelményeket. Ugyanezen okból nem volt befogadható az „elutasító végzéssel” kapcsolatos panasz sem.

[20] A Kúria Köf.5025/2014/4. számú határozatával összefüggésben előterjesztett panasz nagy része szintén nem tesz eleget a kérelem határozottságából fakadó követelménynek. Emellett az is megállapítható volt, hogy az indítvány elkésett [Abtv. 30. § (1)–(2) bekezdés]. A támadott határozat 2014. szeptember 23. napján kelt, 2014. október 29-én jelent meg a Magyar Közlönyben, arról a panaszosnak – az indítványból és annak mellékletéből, a Kúriához címzett kifogásból kitűnő módon – legkésőbb 2015. szeptember 7. napján már tudomása volt. A Kúria előtti eljárásban elkövetett, illetve magából a döntésből fakadó állítólagos jogsértések ennél későbbi időpontban sem vezethettek az indítványozó alkotmányos jogainak sérelmére. Ehhez képest pedig az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló hatvannapos határidő legkésőbb 2015. november 6. napján letelt.

[21] Az Ör.1. ellen előterjesztett indítványrész szintén nem fogadható be, mivel nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozottság követelményének. Az Ör.1. ugyanis több különböző rendelkezést tartalmaz, beleértve az adó tárgyát, az adómentesség eseteit, az adó alapját, mértékét is. Az indítványozó ugyanakkor nem jelölte meg, hogy konkrétan mely rendelkezés vagy mely több rendelkezés együttese okozza az általa állított alkotmányos jog (és nem csupán törvényi rendelkezések) sérelmét, ezért pedig az Alkotmánybíróságtól mely szabály(ok) vizsgálatát és megsemmisítését kéri. A kérelem „lakásokra” történő korlátozása nem elégíti ki ezt a feltételt, mert ez alapján az Alkotmánybíróságnak kellene kiválogatnia az Ör.1. egészéből a vizsgálandó szabályokat, mely ellentétes volna a testület kérelemhez kötöttségével [Abtv. 52. § (2) bekezdés].

[22] Az Ör.2. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében mentes a kommunális adó alól az az adótárgy, mely után a magánszemély adóalany az önkormányzat mindenkor hatályos, építményadóról szóló rendelete alapján építményadót fizet. Kétségtelen, hogy e szabály kapcsolatot teremt az Ör.1.-gyel, mivel azonban a kommunális adó alóli mentességet szabályozza, az alapul szolgáló ügyben pedig építményadó tárgyában született határozat törvényességéről kellett dönteni, e szabályt a bíróság valójában nem alkalmazta. Emiatt a panasz e tekintetben nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésének.

[23] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a főtitkári tájékoztatásnak megfelelően az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése nem biztosít az indítványozónak alkotmányos jogokat, miként a B) cikk (1) bekezdése (általában a jogbiztonság), C) cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése vagy 28. cikke sem. Ez nem jelenti azt, hogy e cikkei az Alaptörvénynek nem bírnának kötelező erővel, vagy ezeket szabadon meg lehetne szegni, csupán annyit, hogy az említett rendelkezések védelmének nem lehet eszköze az Abtv. 26. § (1) bekezdésében vagy 27. §-ában alkotmányjogi panasz {lásd például: 3065/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [18]–[19]; 3074/2015. (IV. 23.) AB végzés, Indokolás [22]–[23]; 3127/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [7]; 3255/2015. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [23]}. Az indítványozó hiánypótlási felhívásra benyújtott indítvány-kiegészítésében kétségtelenül megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontját, illetve az Abtv. 25. §-át is, mint amelyekre az Alkotmánybíróság hatáskörét alapítja. Ugyanakkor a hivatkozott rendelkezések az egyedi normakontroll eljárásra irányuló bírói kezdeményezést szabályozzák, ilyen kezdeményezés előterjesztésére pedig csak a bíró jogosult az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során, annak egyidejű felfüggesztése mellett, az indítványozó nem. Az Alkotmánybíróság a nyilvánvalóan téves jogszabályi hivatkozás miatt alkotmányjogi panaszként kezelte az indítványt.

[24] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), d), g) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2016. szeptember 27.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró

	Dr. Czine Ágnes s. k.,		Dr. Salamon László s. k.,		Dr. Sulyok Tamás s. k.,
		alkotmánybíró		alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3314/2015.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek